mi 3
6 ^ . 3 - * 3
Z s o l t B é l a :
Ars s c rib e n d i
v a g y
a z i d ő s z e r ű
ú j s á g í r á s r ó l
■
..
.
Z s o l t B é l a :
Ars s c rib e n d i
v a g y
a z i d ő s z e r ű
ú j s á g í r á s r ó l
6 4 9 1 3
Engedjék meg, hogy ezt az alkalm at m in denekelőtt fel
használjam arra, hogy ünnepeljem K ari von Ossietzkyt, a Nobel-békedíj idei nyertesét, akiben ötévi várfogság és internálótábor után a m egfélem líthetetlen, m egfizethetet
len s még stilisztikai m egalkuvásra sem hajlandó újságírói tollat avatta örök példává és jelk épp é a világ jo b b ik ö n tu data és lelkiism erete. Vigasztaló és buzdító, hogy van egy másik E urópa is, am ely a szellem et és a szellemi em ber csökönyös bátorságát és etikai tisztaságát történelm i je le n tőségű erkölcsi tün tetésk én t és tiltakozásként szegezi szembe azzal az Európával, am elyben a szellem a valaha gondolkozó és ítélkező em beri fejből a bakancsba bujtatott lábfejbe költözött. K ari von Ossietzky a b ékéért és a szabadságért szenvedett a drótsövény mögött s a béke és a szabadság hősi és m ártíri szolgálatáért em elték a nem zetközi szellem i és erkölcsi hierarchia magas rangjára. Ha jó l tudom , ő az egyet
len újságíró, aki m egkapta a N obel-díjat — az egyetlen köz
író, aki végeredm ényében aktuális jelentőségű és érték ű publicisztikai tevékenységével írói és em beri magatartása révén örök dolgok közé szőtte be hírét. K ari von Ossietzky nem a legbrilliánsabb stilisztája a ném et irodalom nak és újságírásnak. Nem kecses és hajlékony, nem csillogtatja
írásaiban a világirodalom kifejezésbeli erudíciójának ered
m ényeit. A szó szoros értelm ében még csak nem is m ester
ségbeli és m inden, csak nem homo aestheticus. K ari von Ossietzky egy keleteurópai ju n k e r nehézkességével, egy boche darabosságával és dísztelenségével írta le m ondatait, am elyek nem végződtek frappáns poentekben, csak tény
állításokban és szám onkérésben. K ari von Ossietzkynek nem az volt a célja, hogy megmutassa, hogy pillanatnyi hangulataiban és pillanatnyi szeszélyei vagy személyi érde
kei szerint m ilyennek látja a világot, hanem az anyaggyűj
tés és a kritika szenvedélyességével, a term észettudós vagy a térképész m ódjára végére akart járni, hogy milyen a világ, am elyben élü nk s am elyben élni hovatovább lehe
tetlen. K ari von Ossietzky kevesebbre becsülte a m űvésze
tet, m int a valóságot és sokkal kevesebbre becsülte az írói halhatatlanságot, m int egy ism eretlen katonaköteles fiatal
em ber halálraítélt életét. S végül — K ari von Ossietzky kevesebbre becsülte a tollat, m int a célokat és ügyeket, am elyeket szolgált vele. Nem hitte, hogy a toll öncélú szép
ség, m int a páva farktolla s azt sem hitte, hogy a hang ön
célú, m int a fülem üle éneke. K ari von Ossietzky cseleke
dett a tollal — a finom esztétának bizonyára alantas és m él
tatlan fegyvert csinált belőle az igazi fegyver ellen, amely m ellett csodálatosképpen a legtöbb esztéta és a fülem üle
stiliszta m indjárt több enyhítő k örü lm ényt talál, sőt több
nyire m egtalálja benne azt a nagyságot és szépséget is, am e
lyet m egénekelni és dicsérni a költőhöz nem m éltatlan.
K ari von Ossietzky hangja nem volt hajlékony, árnyalatos és fülbem ászó, m in t a toll tenoristáié! Olyan rek ed t és ré
m ült kiáltás volt, m int az átlagem beré a nézőtéren, am ikor
kigyullad a színház s kitör a pánik s csak a tenorista nem veszi észre, m ert szívére te tt kézzel s kiford íto tt szemgolyó- val tovább énekel, abban a tragikom ikus meggyőződésben, hogy a magas cé fontosabb, m int az em berek, akik a tűzbe lökdösik egymást. K étségtelen, hogy a magas cé is értéke az em beri életnek, — de szerintem a tenoristának ez a részvét
len gőgje és közönye az égő színházban viaskodó em berrel szemben még a carusói színvonalon sem megbocsátható — hát még akkor, ha vidéki színházban szenvelgi valaki a nerói szerepet! Az olasz fasiszta énekes-szindikátusban negyvenezer tenoristát tartanak nyilván — m inden olasz falura ju t egy köpcös úr, aki m anirjaiban megtévesztően utánozza Carusót. De ez az utánzóképesség még nem jogo
sít fel arra a pretenzióra, hogy valaki a falzettjeinek több respektust követeljen, m int a végveszélyben lévők jajkiál
tásának, a hom erosi legkutyább gyomor üvöltő korgásának és a gályarabok m űvészieden, de hátborzongató énekének.
Legalább G oethe legyen, akit hidegen hagy a francia fo rra
dalom, — de az a tény, hogy valakit hidegen hagy az em beri
ség em bertelen sorsa, önm agában senkit sem avat Goethévé.
Aki K ari von Ossietzky banális pacifizm usát és szabadság- szeretetét abból a finnyásan esztétikus szem pontból érté
keli, hogy a békét akarni és a szabadságot követelni öreg zsurnalisztikái közhely, attól a legkevesebb, am it megköve
telh etü n k, hogy ezekkel a közhelyekkel szem ben alkosson olyan szu verén költői világot, am ely annak ellenére, hogy a nem m indennapi em ber kicsinyes és pillanatnyi világa, azt a szépséget, azt a törvényszerűséget, azt az örök em berit, istenit vagy ördögit őrzi meg a m in denn api em bernek is, amely időtől, tértől, politikától, az em beriség
pillanatnyi sorsától független. H orácius legyen, aki lekon- k urrálja M ucius Scaevolát. A F austot írja meg, aki lefrics- kázza H ein ét és Börnét. A zseni a régi fogalm ak szerint azt fejezte ki, am it kora még csak hom ályosan tud o tt és sejtett és am i k orán tú l volt ugyan, de utólag félelm etesen egysze
rű n ek és általánosnak tű n t — ám nem avatott senkit sem zsenivé, ha valaki kora tudatával és érzéseivel szem ben úgy őrizte meg szellemi függetlenségét, hogy lefricskázta és kigúnyolta a közhelyeket, am elyek a nagy töm egek ele
m entáris gondolkozását és közérzését fejezték ki.
K arinthy rem ek alakja, a H átbizony János ju t eszembe, aki a B ethlen-korm ány alatt így kuru ckod o tt: „M egmon
dom én, uram , ha betörik is a fejem et érte, hogy ez a B eth
len egy csodálatos, egy nagyszerű, egy ragyogó talentum kérem , ha felakasztanak is érte, ak k o r is kim ondom .44 K ü lön pecche volt H átbizony Jánosnak, írja K arinthy, hogy a B ethlen-korm ány alatt senkit sem akasztottak fel a vak
merőségért, hogy B ethlent csodálatosnak, nagyszerűnek és ragyogónak m erte m ondani. Ha valaki elegánsabban, origi- nálisabban, csiszoltabban és fölényesebben is m ondja ki haláltm egvető szókim ondással azt, am i a hatalm on levők im peratív vélem énye a hatalom ból kirekesztettek vélem é
nyével szem ben — ez a „m űvészi44 póz még nem m enti meg attól, hogy m orálisan egy oldalra kerü ljö n azokkal, akik laza kom m üniké-stílusban b érért írják le ugyanezt. Nem, K ari Ossietzky nem volt jó alkalom , hogy az esztéták és a stilisz
ták rajta csiszolják tökéletesebbé jelzőiket és fordulataikat!
O ssietzkyért lelkesedni itt és m ost leh et rom antikus maga
tartás. Lehet, hogy naív és közönséges lelkendezni, m ert a brutális eszközökkel legyőzött szabadság- és békegondolat
annyi vesztett csata után egyszer világraszóló erkölcsi diadalt aratott és inkább a tehetetlen düh, m int a szégyen piros- ságával festette meg a m arconák sorozatos győzelemhez szo
kott képét. Lehet, hogy gyerekes regényesség örülni a fizi
kailag tehetetlen, de erkölcsileg erős rehabilitálásának — de ezzel a regényességgel szem ben áll a m ásik m ű fa j: a másik oldalon a testet öltött rém regény, am elynek fejezeteit nem csak fegyverrel vagy bértollal írják, hanem akarva-akaratlan frivolságból és cinizm usból is! Az esztétika legnagyobb ellen
ségei, a könyvégető barbárok, gyakran éppen azoktól kap
nak tám ogatást és igazolást, akik annyira egyedülvalónak tartják a m űvészetet, hogy m élyebben fel vannak háborodva, am ikor a könyvet égetik, m int am ikor magát az ír ó t! Az én újságíró-hősöm s a job bik, m ásik E urópáé sokkal inkább az a K ari von Ossietzky, akinek nem csak ahhoz volt em beri bátorsága, hogy az em beriségnek b ékét és szabadságot kö
veteljen, de ahhoz is volt írói bátorsága, hogy ne tessék az esztétáknak és a stilisztáknak s hogy ugyanazokat a lapos
ságokat írja le, am elyeket az em ber m ond az uccán, vagy a lövészárokban, a boltban és a kávéházban, vagy a k ültelk i szükséglakásban. Az én újságíró ideálom az az Ossietzky, aki nem volt esztéta, de végtelen esztétikai felháborodás
ból tartotta rú tn ak a gyilkos és szennyes háb orú t és végte
len esztétikai undorból tartotta rú tn ak a börtönt, amellyé a társadalom a szabadság hijján akkor is átalakul, ha ólom kam ráit maga Sansovino építette! Az újságíró legelsőrendű feladata, hogy am ennyire tőle telik, cselekvésre használja fel a tollát. Az az újságíró, aki nem abból in d ul ki, hogy az írás hasznos és hatásos eszköze az elviselhetetlen em beri együttélés megjavításának, ne olyan papírra írjon, am elyet
m inden reggel azoknak kézbesít a posta, akiknek az élet egyre elviselhetetlenebb s akik az újságírótól, ha m ár vál
toztatni nem tud, legalább a távoli fényjelet várják, amit a viharban vergődő hajó a világítótoronytól. Az újságíró
nak, ha nem tu d cselekedni, legalább azt a feladatot kell vállalnia, hogy azoknak, akik a hullám völgyben m ár nem is hisznek a szárazföld létezésében, je lt adjon, hogy ha távol is, ha nehezen elérhetően is, de van még part. A kik nem tu dják m agukat azonosítani a társadalom ügyeivel-bajaival, akiknek, ahogy Cocteau írta, az írás és a művészet csak:
azt jelen ti, hogy narcizm usból és egyéni kokettségből, „száz
szor százféleképpen elkerü ljék a megszokás jégkörm eit,“
— azok írjanak pergam entre vagy véssék m árványba vagy ércbe m űveiket, de ne írjanak az újságpapírra, am ely rongy
ból és csontból készült, olyan anyagokból, am elyektől az esztéta finnyásan befogja o rrát és undorral elfordul, am elye
ket a finom művész fintorogva m egvet! De a rongy azoknak a kiszolgáltatott m illióknak egyenruhája, akik nem öltötték fel a pártegyenruhát s a csont azoknak a csontja, akik meg
haltak a m unka, a szociális nyomorúság, a béke és a szabad
ság lom pos és m űvészietlen banalitásaiért.
Ezerszer inkább hősöm az az újságíró, aki ha nem követ
h eti Ossietzky példáját s nem írh at és szenvedhet a békéért és a szabadságért, ak k o r küzd a hurokvágány ellen, vagy a villanytarifaem elés ellen, hogy a körzetébe eső társadalm i réteg akárm ilyen tizedrangú nyavalyáján könnyítsen. Ezer
szer inkább az újságíró kleinarbeiter, aki napró 1-napra ka- napépörökbe fogja a hatalm on levőket, az adóért, a korrup
cióért, a protekcióért, a közigazgatási erőszakért, m int az az újságíró-arisztokrata, aki pontosan az újságot választja
ki annak az álláspontjának proklam álására, hogy egy jelző, egy ötlet, vagy egy m űem lék fontosabb neki, m in t az olva
sónak és pereputtyának élete és halála. A kis tiltakozót és purifikálót, a hivatali kisistenekkel, megyei kiskirályokkal és a falusi basákkal pörlekedő újságírót is felem elte a világ jó lelkiism erete Ossietzky kitüntetésével, m ert ezt a törpe sakált is ugyanaz a láz tartja megszállva, am i Ossietzkyt fű tötte. En ezt az újságírót ünneplem , ezt a nyugtalan, szenvedé
lyes, rosszm odorú, fegyelm ezetlen, arrogáns s mégis aláza
tos közem bert, akinek ugyanaz a hitvallása az írásról, ami D arányi m iniszterelnöknek a korm ányzásról: újságírónak lenni annyi, m int szolgálni. Szolgálni, de nem a rabszolga
tartókat, hanem a kiszolgáltatottakat. A m ásik típust, amely erre a szolgálatra nem hajlandó, am ely m űvészi szuveréni- tásának jegyében és halhatatlansága védelm ében felm en
tette önm agát a háborús szolgálat alól, értékeljék azok, akik gondtalanságukban és veszélyezetlenségükben m egenged
hetik m aguknak ezt a fényűzést. É n Ossietzkyt ü n n ep e
lem, aki elsősorban nem a ném et stílust, hanem a né
m et em ber életviszonyait akarta tökéletesíteni s aki csil
logó jelzőivel nem m űvészi splendid isolation-jét akarta dokum entálni, hanem jelzői szurkos fáklyáival jelezte a félelm etesen közeledő végzet eljövetelét, am ely im e itt áll a kapuk előtt. K ari von Ossietzky nem vonult el az elefánt
csonttoronyba : a szöges drótot választotta s ha el is árulta a kegyes írástudókat a teh etetlen tudatlanoknak, nem tudta eláru ln i az em bertelenségnek az em b ert és az em beriességet.
K ari von Ossietzky, az írástudók árulój a, vádlott ésfogoly volt öt éven keresztül és még esztéta szórakozottságból sem lett hamis tanúja a gyengék és kicsinyek keresztrefeszítésének,
a legszörnyűbb justizm ordnak, am ely K risztus keresztre- feszítése óta az em beriségben m egrendítette isteni eredetébe vetett hitét.
*
A m int hogy nem zedékünk gyerekkorában a század ele
jé n a felnőttek a dajkam esével együtt plántálták belénk a bukottakhoz, a szenvedőkhöz, a kicsinyekhez és az elnyo
m ottakhoz való regényes és érzelm es vonzódást. Magukat a m esehősöket is, a Babszem- és B orsszem jankókat, az óriá
sokat gúzsba kötő m anókat s a H am upipőkékből lett király
kisasszonyokat enn ek a kultusznak népies és gyerm eki vál
tozatai form álták. A m esében m indig a gyengébb és a kisebb m aradt felül: erkölcsi okból, m ert igaza volt az erősebbel szem ben, vagy szellem i okból, m ert eszesebb és ügyesebb volt, m int hatalm as, esetlen ellenfele. S nem csak a lelkes ifjúság, de az esztéta is, ha a Dávid-Góliát konfliktusban állást kellett foglalnia, m agátólértetődően D ávid-párti volt.
A XIX. század eszményei és hagyományai még elevenen hatottak, a polgári és népi forradalm ak s a kis nem zetek szabadságharcai E urópa polgárságának, fiatalságának és írástudóinak szívügyévé váltak. Byron elég finom em ber volt, de elesett az ozmán világbirodalom ellen vívott görög függetlenségi harcban, a cári Oroszországgal szabadságáért küzdő Lengyelország csatatereire a kontinens m ajd m inden népe elk üldte szabadságszerető írástudóit, a magyar Dávid szabadságharcából az osztrák G óliát ellen nem csak a len
gyel Bem és D em binszky s a környező középeurópai népek liberálisai, de az angol G uyon is kivette a részét. A magyar emigráció G aribaldi oldalán segítette m egszületni az olasz egységet, Anglia fejedelem ként fogadta a száműzött Kos
suthot és megvetéssel s az ucca (idegeivel a dik tátor Hay- naut. Erősnek lenni s az erővel zsarnokian visszaélni gyű
löletes szégyen volt e korban: az elbukottnak, h a jó ügyért bukott el, sokkal nagyobb volt a tekintélye, m int a sortűz- zel, akasztófával és drótsövénnyel fen n tarto tt aktív tekin- télyi hatalom nak. A k or a m aterializm us laikus szellem isé
gének uralm a alatt állott, de tulajd o nkép pen kevés keresz
tényibb ko r akad nála a világtörténelem ben. Ez a kor még tu dott áldozatot hozni elveszett ügyekért is s lángolni a m egbilincselt rabokért és a hatalom talan földönfutókért, akiktől pillanatnyilag nem leh etett várni és k apn i semm it.
Az én generációm első eszm élkedése arra az időpontra esik, am ikor E urópa polgársága az elb u k o tt búr szabadság- harcot gyászolta. A század negyedik évtizedének gyerm eke és esztétája term észetesen nehezen érti meg, m iért fájt a dijoni péknek, a b rü n n i posztósnak, a bergeni orvosnak, a kom árom i ügyvédnek, hogy a kezdetleges pionírfokon meg
rekedt transvaali telepesekre az angolok rákényszerítették m agasrendű európai civilizációjukat. Nos, azért fájt, m ert a búrok kevesen és gyengék voltak és az angolok sokan és m inden elképzelhető erőforrásban gazdagok. S m ert a bú
rok szabad nép voltak s az angolok győzelme u tán gyarma
tosaivá váltak egy idegen népnek. Nem számít, hogy a szol
gaság, am elybe a vaskezű K itch en er döntötte a búrokat, ma a szabadság elérh etetlen teljessége lenne egész sor euró
pai népnek — a század eleje nem ism ert enyhítő körü lm é
nyeket, lia a többség brutális volt a kisebbséggel. Az orosz
japán háborúban E urópa m inden rokonszenve azért volt Japáné, m ert a polgár tájékozatlan fantáziájában látta az óriási bozontos orosz m edvét, am int szét akarja tép n i a k ar
mai közé k erü lt törpét. A földgöm b másik oldalán levő japánokról m ajdnem m esebeli fogalmai voltak az átlag európainak: Togót sárga m anónak képzelték el a pesti kör
úti kávéházakban, a francia bisztrókban és az olasz kovács
m űhelyekben, aki legfeljebb övig ért az óriás K uropatkin- nak. A m ikor az orosz flotta Csuzim ánál m egsem misült, a pesti ügynöknek jobban ízlett a vacsora.
Bizonyos, hogy Dávid a század elején sem győzött m inden nap Góliát felett, de mégsem volt törvényszerű, hogy soha
sem győzhet. A Dreyfuss D ávidot az Ördögsziget rem ény
telenségéből ju ttatták igazsága győzelméhez nem is annyira a népek, m int legelőkelőbb írástudóik és a közvélem ényük.
Em lékszem a szívből bugyogó, boldogítóan kárörvendő gúnykacajra, am ellyel az agyondiszciplinált és évtizedeken át m inden kritikát elfojtott m illiók fejezték ki elégiiltsé- giiket, am ikor Yoigt suszter, a köpenicki kapitány a nevet
ségességnek egykor a karddal és puskával egyenrangú fegy
verével legyőzte a lélektelen és fegyelem ben túlságos tö
kélyre fejlesztett bürokratizm us és m ilitarizm us tekintély
rendszerét. K eresztényi idők voltak ezek, am elyekben va
lósággal egyéni tisztesség és jólneveltség kérdése volt a bajban levők, a rossz papírform ájúak. az igazukért megpró
báltatásokat szenvedők m ellé állni a brutalitással szemben és az erőszakot ak k o r vetni meg leginkább, ha győz.
M indez term észetesen érth etetlen a XX. század negyedik évtizedében élő em bernek, aki m illiószor gyengébb, tör
pébb és bukottabb, m int a századelő em bere volt s mégsem vet még sem m it jobban, m int a fizikai hatalomtalanságot és a bukást. Mi az oka, hogy ma Dávid nem csak olyankor hódol be G óliátnak, ha a bibliai tényekkel ellentétben Gó
liát az erősebb, de önként dobja el a parittyáit és hárfáján zsoltárok helyett pártindulókat penget, vagy gúnydalokat sajátmaga ellen? Tragikus kor, am elyben a nagyság attól hat óriásnak, hogy az átlagos növésűek nem csak kényszer
ből, hanem beteges élvezetből is a földön csúsznak s am ely
ben az erő attól ellenállhatatlan, hogy azok is lem ondanak az ellenállásról, akikn ek lenne hozzá parittyájuk.
M indezt azért m ondom el, m ert nem csak a sajtószabad
ság hiánya s nem csak a sajtótőke sokszor leleplezett cenzú
rája, hanem ennek a tragikus kornak közvélem énye sem alkalmas arra, hogy az O ssietzky-típust az újságírásban sok példányban kitenyéssze. Több m int másfél évtizedes újság
írói pályám alatt egyetlen napig sem nyílt alkalm am arra, hogy tapasztalatból m egtudjam , m it je len t korlátok nélkül újságot írni, az újságíró írói és erkölcsi képességeinek sza
badon kibontakozni s ezért — talán sohasem fogom meg
tudni, hogy m ilyen újságíró vagyok. De ism erjük be, hogy az újságírót nem csak a szabadság hiánya rontotta meg és rontotta el, hanem az olvasó is. Az átlagolvasó ma m ár va
lójában csak kis szolgálatokat vár az újságtól: tolakodás
nak tartja, ha teljes m ellel kiáltanak érte, napi szükségletre szánt inform ációt, afféle könnyed B aedekert a világban s legfeljebb olyan napi sérelm ekért való protestálást, am e
lyeknek reparálása nem já r a nagy kérdések, a döntő szo
ciális és világnézeti ellentétek megbolygatásával. Hányszor megesett velünk, akik néha fegyelm ezetlenségből mégis elrik k an to ttu k m agunkat s nyíltan, vagy szembeszökő alle
góriákkal m egpróbáltuk mégis kim ondani, am it veszélyes kim ondani, hogy az olvasó feddő levelet írt cím ünkre s figyelm eztetett benn ün ket, hogy m aradjunk békén, ne pro-
vokáljunk, ne veszélyeztessük a nyugalm át, férjü n k a bő
rü n k be, ahogy ő belefér. A m ai átlagolvasó valójában sze
retné m inden ügyét csöndben, négyszemközt, kulisszák mögött, politikai, gazdasági és erkölcsi kényszeregyességgel elintézni s úgy érzi, hogy az újságíró a maga éles és egyér
telm ű állásfoglalásával m egnehezíti hátm ögötti kis kom pro
misszum ait. Az újságíró sokszor kénytelen tudom ásul venni, hogy am ikor szenvedélyesen védi a m egbántottakat vagy a gyengéket, inkább árt nekik, m in t basznál, m ert m egakadá
lyozza, hogy a gyengék gyalázatos, de irha- és vagyonm entő békét köthessenek az erősekkel. A sajtószabadság hiányán és a sajtóüzleten kívül egyik legfőbb gátlás, sőt talán m ind
egyiknél nagyobb, am ely ellankasztja az újságírót, hogy saját közönsége, az osztály vagy a réteg, am elynek ír, leszakad m ögüle s úgy csinál, m intha nem róla lenne szó, m int a nü n ü k e, m ikor lép tek et hall, halottnak tetteti magát, sőt passzív hűtlenségével erkölcsileg hátbatám adja. Az átlagol
vasóé hajlandóságát kiism erte a kom m erciálisán jó l megfon
tolt ujságüzlet s ehhez szabja üzem ét és erkölcsét. Így k elet
keznek újságok, am elyek azzal büszkélkednek, hogy nincs álláspontjuk, világnézetük, vélem ényük, am elyek az elvte- lenség erkölcsi és szellemi gyávaságának a tárgyilagosság nem es álnevét adják, am elyek hasábjaikon összegyűjtik a legellentétesebb politikai és szellem i irányzatok pillanat
nyilag érdekes vagy befolyásos képviselőit s m indegyikkel csak annyit m ondatnak el a vélem ényéből, hogy kielégítse az átlagolvasó igényét, aki nem akar hallani semm i rum li
ról, akit m egnyugtat ez a m esterségesen kitenyésztett és m egfizetett fegyverszünet. Az antiszem ita vezér a zsidó lap
ban arról nevezetes, hogy csak ott és csak akkor nem anti-
szemita. A feudális reakciós az urbánus lapban alkalm i bó
kokat m ond a kereskedelem nek s m ásnap és m áshol a szö
vetkezeti eszme vezéreként m ondja az ellenkezőjét, m in
denki éppen csak arról nem beszél, am i áthidalhatatlanul elválasztja a m ásiktól s am iért a m ásikat adandó alkalom mal m egsem misítené. M int a rossz házi gazdától összeválo
gatott társaságban, ahol m indenki kínosan udvarias, m ert m indenki feszült viszonyban van a m ásikkal.
E perverz eklekticizm us sugallja azt a laptípust, amely délben a bulvár kávéházi liberálisát akarja kielégíteni, dél
után azt a keresztény úriem bert, aki fogcsikorgatva kény
telen zsidók között élni, de néha azért elszólja magát, reggel pedig a világnézetek és ízlések közül valam ennyit, am elyik mögött pillanatnyi tekintély, publicity, divatosság és posz- szibilitás áll. így alaku lt ki az a laptípus, am ely m indenkit ki akar elégíteni, m indenkit k i akar békíteni, m ind en kit különbékére izgat m indenkivel. Ez az a laptípus, am ely ugyanakkor harcol a jobb- és baloldal mesterséges meg- különbözése ellen, am ikor m ár nem csak a társadalm at, de a világ nem zeteit is kétrészre szakítja ez a szerinte mes
terséges, szerintünk elkerülh etetlen és term észetes ellentét.
Ez a laptípus azért nem szereti a jo b b és bal m erev kategó
riáit, m ert m agának tartja fen n a jogot, hogy hétfőn jo b b oldali s szerdán baloldali legyen, aszerint, ahogy érdekei m egkívánják. H olott az újságra, am elyet m i reklam álunk, az illik, am it Ady írt önm agáról: Szaladj tőlem , átkozz, gyű
lölj, avagy légy rám újjongva büszke. Az igazi újság érdek- képviselet, mely valakié és senki másé. Az igazi újság kardja és pajzsa, torka és ökle valakinek és nem csízióskönyv, m ely
ben m indenki m egtalálja álm ai kedve szerint való m egfejté
sét. Az igazi uj ság nem olyan, m int a rádió, am elyben, ha egyet csavarok, H itler m ond igazat s ha még egyet csavarok B lum s ha még egy harm adikat csavarok, Sztálin. Az igazi újság lehet nobilis ellenfele az ellenkező vélem énynek, de nem fokoz
hatja üzleti kelendőségét a divatba jö tt, vagy a hatalom nak rokonszenves ellenkező vélem ény leszelidített, saj át akuszti- kájához csöndesített adaptálásával. V annak újságok, am e
lyek a belpolitikában alkotm ányt, liberalizm ust és dem o
kráciát követelnek, de nincs olyan észt, lett vagy hondurasi dik tatú ra, am elynek győzelme pillanatában ne lennének rajongó párthívei! Itth o n meghajszolják a d erék ügybuzgó M arton Bélán keresztül a totalitás elvét, de ugyanazon a lapoldalon hősükké avatják Francót, akihez viszonyítva M arton Béla olyan szelíd totalista, m int am ilyen ártatlan folyadék a kéksavhoz viszonyítva a tej. De az átlagolvasó ezt is elviseli, m ert valljuk be egymás között: m it bánja az átlagolvasó, hogy m i tö rtén ik néhány ezer, vagy nehány száz kilom éterre a lakásától, ha a lakása előtt nem törté
nik sem m i baj — s ha a F rancó ért való rajongás árán a ha
talom elnézi, hogy itthon követelj ék és kiverekedj ék, teszem a m agánkereskedelem nek a ném etországi zsírszállításban való részvételt, vagy más effélét. Extra H ungáriám non est vita et non est liberalizm us.
E rrő l van szó: ha az újságíró osztálya érd ek eiért harcol, nem csak a többi osztályokkal és a hatalom m al, hanem saját opportunizm usával is szem ben találja magát. S beismerem, ezért harcol egyre lagymatagabban s ha újra és újra meg
próbálja is, százszor igaza van, am ikor nem hajlandó per- cenkint m egölelni a forró kályhát ott, ahol a tisztességes harcban kapott sebeknek nincs kultuszuk, ahol az eszme
bukott bajnoka éppolyan szánandó figura, m in t a bukott színigazgató, aki nem tudta m i kell a közönségnek. Az újság
író látta az ellenforradalom rom antikus korszakában meg
nyírva és megsárgulva előkullogni a M arkóból és a gyűjtő- fogházból ama társait, akik még nem tudták, hogy ma nincs politikai értelm e és didaktikai haszna a kockázatnak és a szenvedés vállalásának. Látta őket, am int visszatértek a redakciójukba, ahol íróasztaluk m ellett m ár egy m ásik úr ült, akiben a laptőke felism erte a kevésbé veszélyes, kevésbé izgága elemet.
Csak azért sem m ennydörgők a döm pingsajtó ellen. A döm pingsajtó olyan, m int a fürdőprospektus, am elynek kö
telessége, hogy retusált fotográfiáival elhitesse, hogy a m o
csarak helyén tü n d é rk e rtek és a szem étdom bok helyén kies lankák vannak. A döm pingsajtó pénzt kap azért, hogy a fülem üle énekénél is szebbnek tartsa a héjjá vijjogását és a galambra ráfogja, hogy tulajdonképpen keselyű. E nnél a sajtónál sokkal veszedelm esebb szerintem a másik, a leib- zsurnál, am ely lekötelezetten hird eti a függetlenséget s eb
ben az álruhában lopakodik be m indennapi asztalainkra.
A döm pingsajtó rendeltetése és szándéka túlságosan kirívó ahhoz, semhogy hosszú ideig és m élyen hathasson. De a leibzsurnál olyan, m int a nedves lakás, am elynek nyirka be
csorog a csontokig, m egpuhítja a hátgerincek csigolyáit, s egész nem zedékeket dönt a szellemi és erkölcsi angolkór betegségébe.
M indennek tudatában és saját nem zedékem e tapasztala
tain és csalódásain okulva elhatároztam , hogy az u tánu n k következő ujságírógeneráció helyzetét m egkönnyítem az
zal, hogy ellátom egy praktikábilis kézikönyvvel, az egyre
kanyargósabb pálya zegzugaiban való közlekedést megköny- nyítő B aedekerrel. A m int em lítettem , több m int másfél évtizede vagyok újságíró s úgy jártam , m in t aki ártatla
n ul k erü lt a börtönbe s ott akarva-akaratlanul eltanulta a fegyencek jelbeszédét, a titkos és raffinált m ódszereket, kopogtatások M orse-rendszerét. Ezt a jelbeszédet foglaltam össze a fentem lített könyvben, am ely olyan vaskos, hogy napokba telne, ha szóról-szóra felolvasnám , így inkább ezt az összefoglalást adom elő, am elyet körlevél form ájában kollégáim nak szétküldöttem .
K edves barátaim ! — így kezdődik a körlevél, — elérke
zettnek látom az időpontot, hogy a nyilvánosság elé lépjek évek óta készülő tudom ányos m unkám m al, amely az idő
szerű újságírás stilisztikai, bölcselmi, taktikai és önvédelm i szabályait foglalja rendszerbe s rem élhetőleg olyan n élk ü lözhetetlen kézikönyve lesz a magyar zsurnalisztikának, m in t a budapesti cím- és lakjegyzék, vagy az idegen szavak szótára. Csak kivonatosan ism ertetem m űvem főbb voná
sait, m ert nem kívánhatjátok tőlem , hogy a bankok és vál
lalatok, am elyek ügynökeim nek m ár m egígérték, hogy a könyvből m inden osztályuk, fiók ju k és affiliációjuk öt-öt példányra előfizet, azon az alapon bújjanak ki kötelezett
ségük alól, hogy az olcsó pénzért előzőén m ár mások hozzáju
tottak. A nnyit mégis elárulhatok, hogy m űvem szellemének és szerkezetének m intájául A retino „H ogyan oktatja Pippa prostituált Mona lányát a szerelem m űvészetére?“ című dia
lógussorozatát választottam. Az öreg prostituált szerepét magamra osztottam, a tájékozatlan kis P ippa az a fiatalem ber, aki négy szemeszter Sorbonne-al, filozófiai abszolutó
rium m al, egy kötet verssel és hetven legépelt közgazdasági
és szociológiai tanulm ánnyal az előéletében újságíró akar lenni. Művem első fejezetének főcím e: „A vén bértollnok elm agyarázza, hogyan kell írni olyankor, am ikor nem sza
bad és nem lehet írni.“ M indenekelőtt azokat a filológiai szabályokat ism ertetem , am elyeket az utolsó tizenhat év nyelvhasználata újonnan szentesített. Ezek közül a legfon
tosabbak :
a) Ne írj le egyszerű tőm ondatot, m ert az egyszerű tőmön-
» dat term észeténél fogva egyértelm ű, jelző d én alanyával és jelen tő m ódban használt állítm ányával. H a azt írod: A kutya ugat, később hiába kísérletezel állításod átértelm ezésével, az állításban foglalt tény nüanszirozásával, konfundálásá- val, vagy visszavonásával. Semmi sem véd meg az általáno
sítás vádja ellen s tud nod kell, hogy az általánosításnak vannak a legsúlyosabb közigazgatási és büntetőjogi konzek
venciái. Ha azt írod: „A fehér kutya ugat“, vagy am i még ajánlatosabb: „N ém ely feh ér kutya ugat44, az általánosítás veszélyét lényegesen lecsökkentetted. Még ennél is bátor- ságosabb a m ondatot a határozószavak biztosítószelepeivel ellátni. M ajdnem kockázatm entes m ondat: „N ém ely feh ér kutya néha ugat44. Még jo b b : „V annak országok E urópában, am elyekben ném ely fehér kutya néha ugat44. H a sem m i
képpen sem tudod m egállni, hogy bizonyos allegorikus tendenciát vigyél bele állításodba, használd a következő bo
nyolultabb form ulát: „Sajnos, n álu n k is előfordul szórvá
nyosan, hogy ném ely feh ér kutya néha ugat, de m i bízunk a világhírű magyar kutya józanságában, am ely az utolsó pillanatban mégis érvényesülni fog.44
b) Lehetőleg ne használj egyszerű bővített m ondatot sem.
Az összetett m ondat arra való, hogy a főm ondatban elhang
zott kockázatos állítást vagy vélem ényt a lehetőség szerint közömbösítse. A m ellékm ondat a főm ondat bandázsa. Ha azt íro d: „Mi León Blum kísérletét rokonszenvesnek tart
ju k 44, ak kor ehhez a tőm ondathoz csatold a következő biz
tonságim ellékm ondatokat: „bár nem vagyunk szocialisták, sőt elvi ellenfelei vagyunk a m arxizm usnak és csak addig vagyunk hajlandók a francia korm ánynak a jóhiszem űsé
get előlegezni, amíg tiszteletben tartja a m agántulajdon elvét és le nem tér az európai k u ltú ra útjáról.44
H a azt írod: „A h ű tlen ü l kezelt közpénzért kétségkívül a tanácsnok ú r is felelős,44 akkor lehetőleg folytasd így: „bár m i sem áll távolabb tőlünk, m int az, hogy a tanácsnok ú r egyéni tisztességében és tisztakezűségében kételkedjünk.
De akadhatnak rosszindulatúak, akik a nem egészen fel
derített ügyet kevésbé jóhiszem űen ítélik meg s ezért van szükség arra, hogy az affér, szem élyekre való tek in tet nél
kül, a legkönyörtelenebbül tisztázódjék.44
A m ásodik fejezet alcím e: „A vén bértollnok elmondja, hogyan kell veszélytelenül bírálni és dicsérnie
Ha az az újság, am elynél dolgozol, nem az elégedett, napos oldalon élő közönségnek íródik, a vállalat üzleti érdeke, hogy kielégítsd közönséged gravam inális igényeit. Ebben az esetben elkerülh etetlen , hogy meg k ell bírálnod olyas
valakit is, akitől félni kell, s akivel az opportunitás azt pa
rancsolja, hogy jó viszonyban kell lenni. Ilyenkor a legbiz
tosabb m ódszer:
a) A bból kiind uln i, hogy a m iniszterelnök, aki az ország új honalapításával van elfoglalva, bizonyára nem is tud arról, am i történ ik s ha tudna róla, sem m iesetre sem azo
nosítaná magát vele.
b) Célravezető, ha magát a szakm inisztert, a magasrangú főtisztviselőt, vagy fontos politikai tényezőt is elkülöníted az ügytől s a sérelm es rendelet, vagy intézkedés kibocsátá
sáért felelőssé teszed a lélektelen bürokráciát, am ely elvesz
tette m inden kapcsolatát az élettel.
c) Még veszélytelenebb m ódszer magát a bürokráciát is elkülöníteni, s leszögezni, hogy a sérelm es ren delet vagy intézkedés a párt bizonyos nyugtalan és felelőtlen elem eiben fogamzott meg, viszont te bízol benne, hogy a m iniszter, aki az élet em bere s a m iniszteriális urak, ak ik szakem be
rek, rövidesen amúgy is be fogják látni, hogy a gyakorlat
ban az effajta abszurdum ok keresztülvihetetlenek.
d) A legveszélytelenebb form ula, legalábbis még egyelőre, a láthatatlan demagógia és a külföldről beszivárgott agitáció m érgének tulajdonítani bizonyos korm ányzati, közgazda- sági és közigazgatási tü neteket, hozzátéve, hogy ezek a tü n e tek csak elvétve fordulnak elő, átm enetiek és sohasem válhatnak igazán veszélyesekké, m ert az ezeréves alkotm ány a magyar társadalm at im m unissá teszi m inden szellemétől idegen külföldi infekcióval szemben.
e) K ényelm es és hatásos verzió bizonyos erőszakos je le n ségekkel szemben az idegenforgalom ra hivatkozni, am ely harm adik exportiparágunkká lépett elő s am elyen végzetes sebet ejthet, ha éretlen suhancok H itlert éljenzik a M us
solini-téren.
f ) V elünk barátságban élő nagy nem zetek bírálásának legbeváltabb form ulája: „E lism erjük M ussolini történelm i érdem eit, am elyekkel form álisan u jjáterem tette Olaszor
szágot, de a Duce szavait idézzük, am ikor azt m ondjuk, hogy
„az olasz narancsfát nem leh et idegen talajba átü ltetn i.“
Ugyanaz ném et vonatkozásban: „A legelfogultabb ellenfél sem tagadhatja, hogy Németország H itler uralom rajutása óta visszanyerte vezető szerepét és tek intélyét a k ontinen
sen, m indam ellett meg kell állapítanunk, hogy egyes je len ségek, m int például az árjatörvény is, annyira a ném et ha
gyom ányokban és a ném et term észetben gyökereznek, hogy hozzánk átplántálva ellentétbe k erü lnén ek az ezeréves m a
gyar hagyom ányokkal és jogfejlődéssel.44
g) G yakran m egtörténik, hogy az újságírónak váratlanul dicsérnie kell azokat, ak ik et eddig a fenti m ódszerrel tám a
dott, egyszer a lap speciális gazdasági érdekei, m áskor az úgynevezett hazafias érdek parancsára. Az újságírónak úgy kell m egoldania feladatát, hogy az olvasó ne hökkenjen meg, m ert m áról holnapra kedvező színben tü n teti fel azo
kat, ak iket eddig kártékony ellenfelekké deklarált. E rre az esetre ajánlom a következő szöveget: „L apunk rendelteté
séhez m érten m inden időben szigorú kritikával ellenőrizte a korm ány ténykedéseit, bár sohasem volt ken y erünk a m inden áron való ellenzékieskedés és m indig szenvedély
m entes tárgyilagosságra tö rekedtü nk . Sohasem csináltunk titk o t abból, hogy Z. m iniszter személyi kiválóságait és te
hetségét nagyrabecsüljük, ha m indjárt sokszor nem is értet
tü n k vele m indenben egyet. Ez azonban nem jelenti, hogy am ikor valóban a nem zet egyetem ének használó közérdekű m u n kát végez, ellenzéki álláspontunk fenntartásával ne állju n k be a helyeslők sorába. Ez a legújabb intézkedése is meggyőzött b en n ü n k et arról, hogy ha a m iniszter való
ban csak saját intenciói szerint cselekedhetnék, ha nem kellene állandóan tekintettel lennie a politikai okvetetlen- kedőkre, — szóval, ha hagynák szabadon dolgozni, akkor
megvalósítaná azt a ragyogó program m ot, am elyet hivatalba- lépésekor megcsillogtatott az ország előtt.“
H a úgynevezett hazafias érdek követeli a dicséretet, — például állam férfiak külp olitikai utazásai esetén: „Tegyük most félre a belpolitikai ellentéteket, am elyek hétköznapo
kon a részletkérdésekben elválasztanak b en n ü n k et egymás
tól. Ilyenkor nincs különbség magyar és magyar között, m ert ha itthon más és más m ódon ak arju k is ugyanazt: a jobb magyar jövőt, a határokon tú l m egszűnik m inden osztály- és felekezeti különbség. A m iniszterelnök ma tel
jes joggal képviseli Róm ában (B erlinben) az egységes m a
gyar társadalm at.44
Nagyon bevált m ódja még a lojális hazafiasság ind irekt bizonyításának a m agyar m elléknév m inél gyakoribb hasz
nálata m inél több főnév m ellett. Magyar búza, magyar bor, magyar asszony, magyar ló, magyar juhászkutya, magyar ég, magyar józanság, magyar tisztesség, magyar végzet, m a
gyar testvér stb.
b) Pótlólag, m int nem elsősorban lényeges, inkább az üzleti és uccai kelendőség szem pontját szolgáló tanács: lehe
tőleg illessz bele m inden világeseménybe, am ely a közön
ség érdeklődését leköti, valam ilyen magyar m otívum ot. Jó ötlet ném et N obel-díjásókról, am erikai olim piai világbaj
nokokról, királyi m etresszekről kim utatni, hogy magyar származásúak. K itű n ő első oldalra való koradélutáni cím :
„Budapesti viceházmester volt 1921-ig a bosznabródi hét
szeres kéjgyilkos.“
H arm adik fejezetem cím e: „A vén bértollnok elm agya
rázza, hogyan kell a tényeket értékelni vagy diszkreditálni, az igazságot és a hazugságot a d a g o ln ia
a) H a a B alkánon, D élam erikában, vagy Kisázsiában akár választáson győz a jobboldal, akár puccsal vagy ellenforra
dalom m al a fasizmus, ezt a tényt úgy kell értelm ezned, hogy a nem zeti eszme nem csak nálunk, hanem m in denü tt a vilá
gon előretör s a nem zeti eszme előretörése autom atikusan sietteti a magyar revindikációk megvalósulását is. H a például Chilében elkergetik D on Perez baloldali dem okrata elnök rezsim jét, a H argita valamivel közelebb k erü l Magyaror
szághoz.
b) Ha a választáson győz a baloldal, rá kell m utatnod azokra az érdem ekre, am elyeket mi, ellen tétben a nyugati állam okkal, a polgári kapitalista ren d védelm ében szerez
tünk, hasonlóan, m int valam ikor, százötven éven keresztül a török ellen.
c) H a egy külföldi országban a kartellek elhatalm asod
nak, vagy a bankok m egtartják a betevők m illióit, rá kell m utatnod arra, hogy a m i antikapitalista korm ányunk any- nyit te tt eddig a nagytőke és a kartel szarvainak letörésére a kisem berek érdekében.
c) Ha a fasiszta Olaszország legyőzi Abesszíniát, ahol az abesszinek évezredeken keresztül történelm i jogon saját ku ltú ráju k , vallásuk, szokásaik szerint élnek, ünnepelned kell a civilizáció előretörését a sötét A frikában s ha a spa
nyol nem zeti korm ány fekete és barna m órokkal és szaracé- nokkal legyőzi a dem okratikus és szocialista Spanyolorszá
got, akkor ünnepelned kell a civilizáció előretörését a sötét Európában.
Viszont ha a baloldal győz külföldi választáson, értsd meg, hogy a választás tulajdonképeni organizátora valójá
ban K u n Béla volt. H a a polgárok, intellek tuellek mozgal
m át kezdenek a diktatúra ellen, tudd meg, hogy a szervez
kedést moszkvai pénz táplálja s maga K un Béla személyesen hozta a pénzt K openhágán keresztül nagy vörös zsákok
ban. Ha egyes külföldi országokban a m unkások bérem e
lésért sztrájkolnak, írd meg, hogy az ország a kom m unizm us küszöbén áll, K u n Béla m ár meg is érkezett, a főváros leg
előkelőbb hoteljéből irányítja a sztrájkot, esténként frak kot ölt, pezsgőt iszik és kaviárt eszik. Ha egyes baloldali országok határain elfognak egy síbert, aki valutát vagy ara
nyat akar kicsem pészni az országból, akkor írd meg, hogy abból az országból m enekül a tőke, m ert bizalm atlan azzal a korm ányzattal szemben, am elynek valójában K un Béla áll a háta mögött.
Sokat tanulhattok, barátaim , a most folyó spanyol pol
gárháborúból, am elynél didaktikai célokra alkalm asabbat öreg m esteretek nem talál a sajtó egész történetében.
M indenekelőtt: a) Azt a tényt, hogy az első spanyol k o r
mány, ahogy ezt az összes budapesti napilapok február 19-iki számában olvashattátok, általános titkos választójog
gal összeült parlam ent többségéből alakult, el kell hanya
golnotok.
b) El kell hanyagolnotok azt a tényt is, hogy a választást, am elyből ez a korm ány k ik erü lt, még csak nem is a balol
dal irányította, hanem a m ai ellenforradalom szellem i in spi
rátorának, Gil R oblesnek korm ánya. El kell felejtened és el kell felejtetned olvasóiddal azt a tényt, hogy az a spanyol korm ány, am elyet Francóék a m órokkal és az idegenlegio- nistákkal m egtám adtak s am elyet a liberális lapoktól a h it
lerista félhivatalosig általában vörös korm ánynak neveztek, eredetileg hét polgári m iniszterből és k ét tábornokból állt.
d) Nem szabad tudom ásul venned azt a tényt, hogy a sza
badon választott spanyol cortez négyszáz tagja közül m ind
össze tizenhat volt kom m unista.
e) Figyelm en kívül kell hagynod azt a tényt, hogy a de
m okratikusan megválasztott alkotm ányos és polgári spanyol korm ánynak esze ágában sem volt fegyveresen felkelni azok ellen a tisztek ellen, akik letették a kezébe a köztársasági esküt.
f ) Azt a tényt, hogy a totalista ellenforradalom a március óta céltudatosan készülődő professzionista katonaság fegy
vereivel m áról holnapra rátám adt a földeken, a gyárakban, a boltokban és az irodákban gyanútlanul dolgozó civilekre, úgy k ell beállítanod, m int a szorongatott nem zeti gondolat védekezését a baloldali te rro r ellen.
g) A dem okrácia önvédelm i harcát bolsevista harcként kell feltüntetned. A fajtiszta spanyolokból álló polgári és m unkástöm eget nem zetközi hordákként. Ezzel szemben a szaracénokból és az idegenlégió fegyenceiből k ik e rü lt fa
siszta csapatokat a nem zeti eszme nem zetközi hőseiként.
A vörös kegyetlenséget term észetesen szerinted is K u n Béla dém oni erejének kell sugalm aznia, ezzel szem ben azonban mégsem tanácsolom , hogy túlságosan ünnepeld az idegen
légióban valószínűleg vitézül harcoló Kiss Bélát, a cinkotai hétszeres nőgyilkost. Mégis talán akadnak egyesek, akiknek az lenne a vélem ényük, hogy Kiss Béla a baloldal ellen folytatott hősi harcaival sem tu dja levezekelni régi bűneit.
K edves barátaim , egyelőre csak ennyit áru lok el készülő m űvem ből. Azt hiszem, okosan tettem , hogy az ism ertetés
ben elsősorban példákkal operáltam , m ert m inden elm é
letnél többet árulnak el abból, am it könyvem m el el akarok
érni. Rem élem , hogy hézagpótló lesz s alkalm as arra, hogy megszüntesse az újságíró és a hatalom között szórványosan még ma is előforduló súrlódásokat. Nem tagadom, hogy m űvem m el üzleti céljaim is vannak s a levelem elején em lített előfizetéseken kívül a könyv borítékoldalainak h ird e
tési jövedelm étől is sokat rem élek.
ím e, így is lehet. Ez az újságírás, am ely nem term el K ari von Ossietzky szerű hősöket, de ez is újságírás, m ert rongyból és csontból készült papírra nyom ják. S ez az az újságírás, amely nyugodt öregséget biztosít olyankor is, am ikor a világ négy sarka ég, s még a nyugalm at, kom pro
misszum ot s a harcnál és az igazság keresésénél a gyalá
zatos megadás szégyenbélyegét is többre becsülő olvasónak sem leh et ellene kifogása. Ha mégis akadna egy valaki, aki
nek m indez nem tetszik, annak parafrazirozom Shawnak egy korm ányváltozás alkalm ával m ondott és a gyakori idé
zésétől talán banálissá vált bon m ot-ját: A ngliának olyan korm ánya van, am ilyet m egérdem el és ez ren d k ív ü l aggasztó.
M inden országnak olyan sajtója van, am ilyet m egérdem el, és ez az aforizm a a szóbanforgó vonatkozásban m ár nem is aggasztó, hanem egyenesen félelm etes: olyan katasztrofális, hogy attól félek, a társadalom politikailag, értelm ileg és erkölcsileg generációkon keresztül nem fogja kiheverni.
A szerzőnek
a Magyar Cobden Szövetség szemináriumában 1936 november 27-én tartott előadása.
Nyomtatta Kner Izidor könyvnyomdája Gyomán, az 1937. esztendő január havában
100 példányban.
Felelős kiadó: Zsolt Béla.
