H. Szilágyi István
JOG ÉS IRODALOM MAGYARORSZÁGON
*A magyar jogi gondolkodásban – miként az amerikai1 vagy más európai nemzeti jogtudományokban2 – a „jog és irodalom” kutatási területe iránt érdeklődés utóbbi évtizedben tapasztalható megélénkülése nem előzmények nélküli. A huszadik század első felében a magyar jogbölcselet virágkorát élte az olyan nemzetközileg elismert tudósok sorának munkája nyomán, mint Somló Bódog vagy Moór Gyula.3 Ebbe a sorba illeszkedett Horváth Barna munkássága is, akinek az 1942-ben megjelent A géniusz pere: Socrates – Johanna című tanulmánya úttörő jelentőségű volt a „jog és irodalom” kutatásában.4
Közel egy fél évszázaddal később, az 1990-es évek közepén jelent meg ismét a „jog és irodalom” kutatási témája a „szocialista jogtudomány” kierőszakolt hegemóniájának korszaka után éppen friss impulzusok iránt tájékozódó a magyar jogtudomány horizontján. Egy Szabadfalvi József által szerkesztett szöveggyűjteményben jelent meg Maria Aristodemou bevezető jellegű tanulmánya,5 amely rendszerezett áttekintést adott a kutatási területen megjelenő törekvésekről és fontosabb tematikus csomópontokról.
A jelen szerző az 1990-es évek második felében kezdte meg kutatásait e területen, mely új lehetőséget kínált számára korábbi kutatási témáinak – a magyar politikai és jogi gondolkodás történetének tanulmányozása, illetve a jogi antropológiai vizsgálódások – összekapcsolására. Így alakult ki annak a kísérleti „jog és irodalom” szemináriumnak a tematikája, melyben összekapcsolódott a dráma Horváth által kifejtett jogelméleti koncepciója Victor Turner „társadalmi drámára” vonatkozó antropológiai elképzeléseivel és a „sűrű leírás”
* A tanulmány közzététele a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0008 jelű projekt részeként – az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében – az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. A jelen írás a „Law and Literature in Hungary – An Introduction” című bevezető tanulmány átdolgozott változata. Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1, 1–6.
1 A „jog és irodalom” eredetéről és „visszatéréseiről” az amerikai jogi gondolkodás történetében lásd Robert Ferguson, Law and Letters in American Culture, Cambidge, Mass., London, Harvard University Press, 1984.
Neil Duxbury, Patterns of American Jurisprudence, Oxford, Clarendon Press, 1995. Richard Weisberg,
„Coming of Age Some More: ‘Law and Literature’ Beyond The Craddle”, 13 Nova Law Review, 1988, 107–
124. J. Allen Smith, „The Coming Renaissance in Law and Literature”, 30 Journal of Legal Education, 1979, 13–26. Nagy Tamás, „Adam’s Eve avagy a kezdetek”, „Mesék felnőtteknek” in Nagy Tamás, Josef K.
nyomában – jogról és irodalomról, Máriabesnyő-Gödöllő, Attraktor, 2010, 47–81, 125–160. H. Szilágyi István, „Jog – irodalom” in H. Szilágyi István, Jog – irodalom, Szeged, SZTE ÁJK Összehasonlító Jogtudományi Intézet, 2010, 89–120.
2 Az európai nemzeti jogtudományok áttekintésére lásd Varga Csaba, „Irodalom? Jogbölcselet?”, Iustum Aequum Salutare III. 2007/2 [a továbbiakban: IAS], 119–132.
3 A XX. század első felének magyar jogbölcseletéről ld. Loss Sándor, Szabadfalvi József, Szabó Miklós, H.
Szilágyi István, Ződi Zsolt, Portrévázlatok a magyar jogbölcseleti gondolkodás történetéből. Pulszky − Pikler
− Somló − Moór − Horváth − Bibó. Miskolc, Bíbor Kiadó, 1995. Moór Gyulának Az ember tragédiájáról írt elemzéséről ld. Zombor Ferenc, „Madách Imre az Ember tragédiája és a Civilizátor című műveinek összevetése jogbölcseleti szempontú megvilágításban” in Fekete Balázs, H. Szilágyi István (szerk.), Iustitia modellt áll, Budapest, Szent István Társulat, 2011[a továbbiakban: Iustitia modellt áll], 39–54.
4 Vö.: H. Szilágyi István, „Horváth Barna géniusza” in H. Szilágyi, Jog – irodalom, 33–88.
5 Maria Aristodemou, „Studies in Law and Literature: Directions and Concerns”, 22 Anglo-American Law Review 1993, 157–193. Magyarul: „A jog és irodalom tanulmányozása”, ford. Nagy Tamás in Szabadfalvi József (szerk.), Mai angol-amerikai jogelméleti törekvések, Miskolc, Bíbor Könyvkiadó 1996. 167–198.
geertzi módszertanával: mindezt Gabriel García Márquez Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája című művének elemzése köré rendezve.6
Az ezredfordulót követően kezdte meg kutatásait Nagy Tamás, a kutatási terület máig meghatározó egyénisége, módszeresen feltérképezve tanulmányaiban a „jog és irodalom”
amerikai hagyományát az ante-bellum korszakától a Posner-vitáig.7
Ebben az időszakban formálódott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogbölcseleti Tanszékén a fiatal kutatók egy csoportja – Fekete Balázs, Könczöl Miklós, Paksy Máté, Tattay Szilárd –, akiknek közreműködésével került megrendezésre a jogi karon az I. „Jog és irodalom” szimpózium 2006 májusában. Érdekes módon, bár a résztvevők többsége hard core jogbölcselőnek tekinthető, a tanulmányok jelentős részében kapcsolódtak a jogelméleti, illetve politikai filozófiai szempontok a történeti perspektívával.
Így Simon Attila „Antigoné és Kreón törvénye” című előadásában az irodalomtudomány kifinomult hermeneutikai módszereinek segítségével elemezte újra Szophoklész művét. A tanulmányból azonban nem csupán az antik politikai és jogi gondolkodásról kaphattunk árnyalt képet, hanem a közösségi élet örök konfliktusáról, amely az erőszak és a hatalom alkalmazásának kényszeréből, és annak beláthatatlan – gyakran tragikus – következményeiből fakad.8 Fekete Balázs Thomas Man Varázshegyéről adott olvasatában azokat az ellentmondásokat hozta felszínre, melyeket az író a tradicionális, középkori és a felvilágosodás szellemi öröksége között érzékelt, s amelyeket a Naphta és Settembrini közt zajló szellemi párbajban dramatizált.9 Tattay Szilárd Umberto Eco regényét, A rózsa nevét fogta vallatóra – mintegy nyomozást indítva a nyomozó kiléte után –, hogy vajon a főszereplő, Vilmos testvér alakja mögött mennyire ismerhető fel William Ockham személye és filozófiája.10 Nagy Tamás pedig a jog és irodalom konstellációját vázolta az antebellum korszakának Amerikájában.11
A jogfilozófiai előadások egy része a „jog mint irodalom” szemléletének jegyében született. Horkay Hörcher Ferenc a költői igazságszolgáltatás kérdését elemezte Martha Nussbaum elméletéből kiindulva.12 A jelen szerző pedig Horváth Barna „jog mint dráma”
koncepcióját tárgyalta.13
Nem hiányoztak azonban a „jog és irodalom” törekvéseit bíráló hangok sem: Varga Csaba provokatív hangvételű írásában egyrészt hangsúlyozta, hogy a „jog és irodalom” nem
„amerikai találmány” – amennyiben az európai nemzeti jogelméletekben ennek már korábban is gazdag irodalma létezett –, másfelől, Richard Posnerhez hasonlóan,14 élesen bírálta a „jog
6 E szeminárium elméleti és didaktikai tapasztalatainak összegzésére ld. H. Szilágyi István, „The Chronicle of a Death Foretold: A Retrospection”. In: M. Paola Mittica ed.: ISSL Special Issue. Dossier on Law and Literature. Bologna, ISLL, 2010. 105–127. [http://www.lawandliterature.org/index.php?channel=PAPERS]
Magyarul: „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája: visszatekintés” in H Szilágyi, Jog – irodalom, 147–177.
7 Ld. Nagy Tamás, „Néhány eljárás: Kafka-olvasatok a jogirodalomban”, Jogelméleti Szemle 2001/3 [http://jesz.ajk.elte.hu/nagyt7.html]; „Narratív tematika a kortárs amerikai jogelméletben”, Acta Universitatis Szegediensis, Acta Iuridica et Politica, Tomus LXIII, Fasc. 15, Szeged 2003; „Az amerikai jogelmélet és intézményrendszerének kapcsolata, Acta Universitatis Szegediensis, Acta Iuridica et Politica, Tomus LXVI, Fasc. 15, Szeged 2004; „Jog és irodalom az antebellum korszakának Amerikájában”, Jogelméleti Szemle, 2005/4 [http://jesz.ajk.elte.hu/nagy24.html].
8 Simon Attila, „Antigoné és Kreón törvénye”, IAS, 71–94.
9 Fekete Balázs, „A századforduló szellemi körképe a Varázshegyről”, IAS, 19–30.
10 Tattay Szilárd, „A rózsa neve: Ockham. Nominalizmus és természetjog Eco regényében”, IAS, 111–118.
11 Nagy Tamás, „Jog és irodalom: kezdetek és eszmények”, IAS, 57–70.
12 Horkay Hörcher Ferenc, „A költői igazságszolgáltatásról”, IAS, 43–56.
13 H. Szilágyi István, „Horváth Barna géniusza”, IAS, 31–42.
14 Mind Posner, mind Varga szemléletére jellemző a „kulturális konzervativizmus”. Vö.: James Seaton, „The Two Branches of Law and Literature Movement: A Critique of Stanley Fish”, 15 Legal Studies Forum, 1991, 65–73.
és irodalom” narrativista és feminista irányzatait.15 Cs. Kiss Lajos elsősorban a német társadalomelméleti hagyományra támaszkodva hívta fel a figyelmet a jog és az irodalom összekapcsolására irányuló törekvések korlátaira.16
Sólyom Péter pedig egy olyan témát tárgyalt, amit a szkeptikusok a jog és az irodalom kapcsolatának egyetlen gyakorlati szempontból releváns esetének tartanak:17 nevezetesen mikor az irodalmi művek szerzői kerülnek a bíróság elé a közerkölcs sérelme vagy rágalmazás, becsületsértés miatt.18
Az előadások anyaga a következő év tavaszán került publikálásra a jogi kar folyóiratában. A szimpózium élénk érdeklődést váltott ki a szigorúan vett jogbölcseleti szakma művelőinek körén kívül is. Ekkor kezdtük meg kidolgozni a szimpózium szervezésének intézményes kereteit. Elképzeléseink szerint a szimpóziumokat kétévente, mindig más helyszínen rendezzük, és a következő évben közöljük az elhangzott előadások anyagát, illetve a felkért szerzők által írt tanulmányokat. Már ekkor megfogalmazódott az a cél is, hogy mivel a „jog és irodalom” par excellence interdiszciplináris kutatási terület, ezért igyekeznünk kell bevonni nem csupán a jogtudomány különböző diszciplínáinak művelőit, hanem az irodalomtudomány és más humaniórák kutatói irányában is nyitnunk kell.
Ezeknek az elveknek a jegyében került sor a II. szimpóziumra 2008 őszén Síkfőkúton, melynek ez alkalommal a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara Doktori Iskolája adott otthont. Az újonnan csatlakozó résztvevők összetétele szerencsésen tükrözte az interdiszciplináris megközelítés bátorítására tett erőfeszítéseinket: a jogbölcselők a jogtörténet, a jogszociológia, a politikai tudomány, a polgári jog és az irodalomtudomány képviselőivel cserélhettek eszmét a két napos program során. A műhelymunka eredményeként keletkezett tanulmányok 2009-ben a Iustitia kirándul című kötetben kerültek publikálásra. A kutatások tematikus sokszínűségének érzékeltetése érdekében érdemes egy pillantást vetnünk a kötet tartalomjegyzékére.
A sort Nagy Tamás írása nyitja, melyben a szocializmus korszakának tragikus sorsú irodalmi zsenije, Péter Hajnóczy A fűtő című novellájának jogi rétegeit hozza felszínre, egybevetve azokat a kortárs szociográfiai irodalom megállapításaival.19 Horkay Hörcher Ferenc a szabályok megszegésének problémáit vizsgálja a férfi-nő kapcsolat dinamikájában, szintén egy XX. századi magyar klasszikus, Ottlik Géza egy elbeszélésének elemzése révén.20 Horváth Attila a XIX. századi magyar irodalomnak a szocializmus korszakában ünnepelt írója, Mikszáth Kálmán, Különös házasság című művét kontextulizálja a XIX. századi jog- és politikatörténet vonatkozásában, feltárva a szerzői szándék inherens politikai tartalmát.21 Fekete Balázs Alexander Szolzsenyicin A Gulág szigetcsoport című művének jogtörténeti, jogszociológiai, kriminológiai és jogbölcseleti aspektusait világítja meg.22 Tallár Ferenc a
„jog és irodalom” kánonjának egyik klasszikus darabjában, Fjodor Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében szereplő tárgyalási jelenet példáján mutatja be, hogy a jogi
15 Varga Csaba, „Irodalom? Jogbölcselet?”, IAS, 119–132.
16 Cs. Kiss Lajos, „Megjegyzések a jog és művészet viszonyához”, IAS, 13–18.
17 Vö.: Richard Posner, Law and Literature: A Misunderstood Relation, Cambridge, Harvard University Press 1988, 319–352.
18 Sólyom Péter, „A művészet szabadsága és az esztétikai ítéletek”, IAS, 95–110.
19 Nagy Tamás, „Egy arkangyal viszontagságai a szocializmusban. Hajnóczy Péter A fűtő című elbeszélésének egy lehetséges olvasata” in Fekete Balázs, H. Szilágyi István, Könczöl Miklós (szerk.), Iustitia kirándul, Budapest, Szent István Társulat 2009 [a továbbiakban: Iustitia kirándul], 9–40.
20 Horkay Hörcher Ferenc, „Csalás és megcsalás. A szabályok áthágása és a férfi–nő kapcsolat természete Ottlik Géza Hamisjátékosok című elbeszélésében” in Iustitia kirándul, 41–52.
21 Horváth Attila, „Mikszáth Kálmán 'különös' házassági históriája” in Iustitia kirándul, 53–58.
22 Fekete Balázs, „A nyugati jog vágyálma. Jogi rétegek Szolzsenyicin Gulág szigetcsoport című művében” in Iustitia kirándul, 59–72. Angol nyelven: „The Dream of Westren Law. Legal Layers in Solzhenitsyn’s Gulag Archipelago”, Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1, 72–82.
eljárásban született narratívák mennyire képtelenek számot adni a valóságos történésekről.23 Somlai Dorottya Honoré de Balzac regényeinek segítségével jellemzi a XIX. századi francia jog és jogászok szociológiai viszonyait.24 Könczöl Miklós a „természetbúvár” perspektíváját kínálja a jogi jelenségek vizsgálatához Gerald Durrell két regényének olvasata nyomán.25 A jelen szerző a „jog és irodalom” oktatásában szerzett tapasztalatairól számolt be tanulmányában.26 Jany János egy VI. századi pehlevi nyelven írott perzsa mese, a Dymnah pere jelentését fejti meg alapos jogtörténeti kutatások segítségével.27 P. Szabó Béla nagy lélegzetű tanulmányában Andreas Gryphius Papinianus-ról írt drámáját elemzi sorra véve Papianus-nak Caracallával való szembeszegülése történetének jelentésváltozásait abból aszempontból, hogy az objektivitásra törekvő jogtörténész, a XVII. századi drámaíró, a kortárs hallgatóság és a mai jogászok számára milyen tanulságok vonhatók le a jog, a politikai ésszerűség és az etikai kötelességek e drámai ütközéséből.28 Falusi Márton a jognak és az irodalomnak a politikai hatalom legitimációjában a rendszerváltást követően megváltozott szerepéről értekezik írásában.29 Cserne Péter a polgári jogban vizsgálja a contra proferentem szabály jelentésváltozatait, rámutatva, hogy a különböző jogpolitikai célok miként módosították az egyes korokban és nemzeti jogrendszerekben a szabály értelmezését.30 Végezetül Frivaldszky János a középkori jogtudomány és a retorika kapcsolatát elemzi az újabb olasz jogfilozófiai kutatások fényében.31
Ugyancsak 2009-ben tartotta a jelen szerző habilitációs előadását a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jogi Karán, melyben átfogó képet vázolt a „jog és irodalom” kutatási területének tematikájáról.32
A 2010-es esztendőt némi túlzással nevezhetjük a „jog és irodalom” évének. Az április 18-19-én Piliscsabán rendezett III. „Jog és irodalom” szimpózium házigazdája ezúttal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara volt, mintegy szimbolikusan is kifejezve ezzel a résztvevők interdiszciplináris kutatások iránti elkötelezettségét. A program egyik érdekessége volt, hogy az előadásokban tárgyalt irodalmi művek szinte töretlenül kirajzolták a modern magyar irodalom XIX. századtól napjainkig ívelő történetét. A szimpózium örvendetes eseménye volt, hogy az előadók között szerepelt Kiss Anna is. Ő kriminológusként az eddig említett jogbölcseleti kezdeményezéstől függetlenül kezdte mintegy évtizeddel korábban „jog és irodalom” művelését és a büntetőjog oktatásába való bevonására tett kísérletezést, melynek eredményeit a 2008-ban a Bűnbe esett irodalmi hősök címmel megjelent monográfiájában mutatta be.33
23 Tallár Ferenc, „Regényköltészet Szkotoprigonyevszkban. A tárgyalás témája Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében” in Iustitia kirándul, 73–80.
24 Somlai Dorottya, „Jog a realista regényben. Két Balzac-regény jogszociológiai aspektusai” in Iustitia, 81–100.
25 Könczöl Miklós, „Két per leírása Greald Durellnél” in Iustitia kirándul , 101–110.
26 H. Szilágyi István, „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája: visszatekintés” in Iustitia kirándul, 111–132.
27 Jany János, „Dymnah pere” in Iustitia kirándul, 133–152.
28 P. Szabó Béla, „Papinianus a színpadon. A jog mártírja vagy modern példakép?” in: Iustitia kirándul, 153–
198. Angol nyelven: „Papainianus ont he Stage: A Martyr of Law or a Modern Model?”, Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1, 7–22.
29 Falusi Márton, „Jog és irodalom Magyarországon 1990 előtt és után, avagy egy termékeny diszciplináris hasonlat” in Iustitia kirándul, 199–208.
30 Cserne Péter, „Szerződésértelmezés hermeneutika és jogpolitika között. A contra proferentem szabály”, in Iustitia kirándul, 209–228.
31 Frivaldszky János, „Jogtudomány és diszkurzivitás a középkorban a kortárs olasz jogfilozófiai kutatások fényében” in Iustitia kirándul, 229–270.
32 H. Szilágyi István, „Jog és irodalom. (Habilitációs előadás)”, Iustum Aequum Salutare, VI. 2010/1, 5–27.
33 Kiss Anna, Jog és irodalom. Bűnbe esett irodalmi hősök, Budapest, Publicitas Art Media Kft. 2008. Érdemes megjegyeznünk, hogy büntetőjog terén Tóth Mihály már egy évtizeddel korábban, 1998-ban publikált egy rendhagyó bűnügyi jogesettárat, melynek első fejezetében „a történelem, a mondák,a mesék és a művészet világából” vett példákat mutatott be, s az azt követő két átdolgozott kiadásban e fejezet anyagát folyamatosan bővítette. Vö.: Tóth Mihály, Jogesetek és feladatok a büntetőjog különös részének köréből (megoldásokkal),
Ugyancsak ebben az évben jelent meg három könyv, melyek mintegy összegzik az elmúlt évtized kutatásainak eredményeit: Kiss Anna szerkesztésében egy rendhagyó büntetőjogi szöveggyűjtemény, melyben a büntető eljárás különböző szakaszaiban keletkezett dokumentumokat irodalmi példákból vett tényállásokkal töltötték ki a kötet szerzői;34 Nagy Tamás a Josef K nyomában, a jelen szerző pedig a Jog – irodalom című kötetben publikálta a korábbi években a témában írt tanulmányait.
A múlt év nyarán jelent meg a III. szimpózium anyagát tartalmazó kötet Iustitia modellt áll címmel. A mű három fejezetre oszlik, melyek közül a magyar irodalom klasszikusait feldolgozó első részében szereplő tanulmányok kronológiai sorrendet követve szerepelnek.
Horkay Hörcher Ferenc Berzsenyi és Kölcsey esztétikai vitájának példáján mutatja be, hogy a humanista tradíció miként válhatott az irodalmi és a jogi műveltség közös alapjává a kora reformkorban.35 Horváth Attila Arany János költészetét elemezve világítja meg, hogy abban milyen fontos szerepet játszottak az alapos jogi, jogtörténeti ismeretek.36 Zombor Ferenc – részben Moór Gyula gondolatmenetét felidézve – helyezi jogelméleti perspektívába Madách Imre két művét, az Ember tragédiáját és a Civilizátort.37 Falusi Márton a jó kormányzás kérdéseiről elmélkedve Eötvös József szinte egy időben íródott két nagy műve – A falu jegyzője és A XIX. század uralkodó eszméinek hatása az álladalomra – közötti „szellemjárást”
veszi kiindulópontul.38 Fekete Balázs tanulmányában a népi szociográfiák – elsősorban Illyés Gyula és Féja Géza írásaiban – megjelenő jogképét vizsgálja a jogszociológia, illetve a jogi antropológia által kidolgozott jogi pluralizmus elméleti kereteibe illesztve. Nagy Tamás Hajnóczy Péter műveinek jogi kontextualizációját folytatja, ezúttal A fűtő című elbeszélést a
„letépett vörös zászló”-ügy peranyaga mellé helyezve.39
A „jog és világirodalom” című második fejezetbe három tanulmány került. Nótári Tamás Marcus Tullius Cicero egyik leghíresebb perbeszédét elemzi a tényállás és a szónoki narratíva összefüggéseinek szempontjából.40 A jelen szerző és Szilágyi Gusztáv azt a kérdést vizsgálja meg, hogy vajon a feminista jogelmélet képviselői miért mellőzik az általuk kialakított kánonban Agatha Christie nagysikerű bűnügyi regényeit.41 Végezetül Paksy Máté – helyenként Lon Fullerre hajazó – meglehetősen szellemes írása következik, melyben közismert irodalmi hősök és rajzfilmfigurák sorsát elemezve mutatja be az engedelmességi kötelesség jogfilozófiai paradoxonait.42
A kötet utolsó fejezete azért érdemel külön figyelmet, mivel az itt szereplő két tanulmány túllép a „jog és irodalom” voltaképpeni keretein, kitágítva a vizsgálódások horizontját a „jog és művészet” átfogóbb terére. Kiss Anna egy krimibe illő képhamisítási ügy
Budapest, Rejtjel Kiadó, 1998, 9–31; Az Ószövetségtől a Pink Floydig. Rendhagyó bűnügyi jogesettár – megoldásokkal, Budapest, Dialog Campus, 2005, 17–77; A mitológiától a Beatlesig. Rendhagyó bűnügyi jogesettár – megoldásokkal, Budapest, Dialog Campus, 2009, 9–90.
34 Kiss Anna (szerk.), Bűntények a könytárszobából, Budapest, CompLex 2010.
35 Horkay Hörcher Ferenc, „Jog és iropdalom a keresztény-humanista nevelési eszményben”, in Iustitia modellt áll, 23–24. Angol nyelven: „Law and Literature and the Christian-humanist Educational Ideal in Hungary”, Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1, 23–32.
36 Horváth Attila, „Arany János jogi esetei”, in Iustitia modellt áll, 25–38.
37 Zombor, „Madách Imre ...” (3, jegyzet).
38 Falusi Márton, „Esszé a jó kormányzásról”, in Iustitia modellt áll, 55–75.
39 Nagy Tamás, „Vörös zászló leng lengeti a szél ...” A jog szövege Hajnóczy Péter A fűtő című elbeszélésében”, in Iustitia modellt áll, 105–120. Angol nyelven: „Law, Literature and Intertextuality”, Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1, 62–71.
40 Nótári Tamás, „Tényállás és szónoki narratíva Cicero Pro Cluentiójában”, in Iustitia modellt áll, 125–152.
Angol nyelven: „Forensic Strategy in Cicero’s Speach in Defence of Aulus Cluentius Habitus”, Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1, 48–61.
41 H. Szilágyi István, Szilágyi Gusztáv, „Miért nem olvassák a feministák Agatha Christie-t?”, in Iustitia modellt áll, 153–166.
42 Paksy Máté, „Így írtok én. Artúr, Yossarian, Kenny – avagy a jog normativitásának paradioxonai”, in Iustitia modellt áll, 167–182.
kapcsán számol be a műalkotások eredetiség-vizsgálatának kriminológiai problémáiról, míg Takács Péter – ihletett adva a kötet szerkesztőinek a cím és az illusztrációk kiválasztásához – a köztereken megjelenő magyar Iustitia ábrázolásokat mutatja be.43
De vessünk most egy pillantást egy kissé távolabbról a fentiekben elősorolt irodalmi termésre,44 és vizsgáljuk meg hogy milyen általános jegyekkel jellemezhetjük a magyar „jog és irodalom” kutatások helyzetét.
Elsőként szembeötlő vonás a jogtörténeti, illetve eszmetörténeti inspirációjú kutatások dominanciája. Ez érthető is, hiszen a szocializmus korszaka mesterséges törést okozott magyar jogi kultúrában éppúgy, mint az irodalomban. Ebben a poszt-koloniális helyzetben természetszerűen jelentkeznek a hagyományok megszakadt fonalának keresésére irányuló törekvések, melyeknek kitüntetett terepe lehet a „jog és irodalom”.45
Ami szigorú értelemben vett jogfilozófiai vizsgálódásokat illeti, azokban jól látható, hogy a „jog és irodalom” terén zajló kutatások elősegítik a filozófia „nyelvi fordulatának”
recepcióját.
Pozitív trendek után kutatva kiemelhetjük még, hogy egyre több jogtudományi diszciplína képviselője érdeklődik a „jog és irodalom” kínálta lehetőségek iránt, valamint hogy növekszik a „jog és irodalom” jogi oktatásba való bevonása iránti érdeklődés is.46 E pillanatban a kilenc jogi kar közül három curriculumában szerepel ilyen kurzus, de az oktatásban alkalmazható könyvek számának megszaporodásával várható számuk további növekedése.
Ugyanakkor a magyar kutatásokból fájóan hiányzik a „jog és irodalom” legnagyobb kritikai potenciállal bíró törekvéseinek, különösen a kisebbségi tudatosság és a feminista perspektíva recepciója. Pedig a „jogi történetmesélésnek” jelentős szerepe lehetne például a roma kisebbség hátrányos jogi helyzetének a jogászok számára való tematizálásában. A következő évek előttünk álló egyik nagy kihívása tehát éppen a „jog és irodalom” terén folytatott kutatások kritikai tendenciáinak kibontakoztatása lesz.
LAW AND LITERATURE IN HUNGARY
This paper aims to give a concise review of contemporary Hungarian researches carried out in the field of “law and literature”. It evokes the preliminaries from previous century’s in Hungarian legal philosophy and discusses the recent achievements by taking a closer look on the results of three subsequent symposia organized in 2006, 2008 and 2010. In conclusion, the paper outlines the possible directions for further development of certain aspects of legal education and the critical potential of “law and literature” studies.
Keywords: law and literature, Hungarian jurisprudence, legal education.
43 Takács Péter, „Iustitia-ábrázolások hazai nyilvános terekben”, in Iustitia modellt áll, 183–221.
44 A teljesség kedvéért még meg kell említenünk az Acta Juridica Hungarica idén tavasszal megjelent számát, mely a szimpóziumi kötetekben szereplő tanulmányokból nyújt egy angol nyelvű válogatást. Acta Juridica Hungarica, 53 (2012) 1.
45 A „jog és irodalom” poszt-koloniális helyzetben való jelentőségéről see Patrick Lenta, „Is There a Class in This Text? Law and Literature in Legal Education”, 119 The South African Law Journal, 2002, 841–865.
46 A „jog és irodalom” oktatási ambícióiról see Ian Ward, „The Educative Ambition of Law and Literature”,13 Legal Studies, 1993, 323–331; James Boyd White, From Expectation to Expereince: Essays on Law and Legal Education, Ann Arbor, University of Michigan Press, 2000.
