• Nem Talált Eredményt

KRÓNIKA INNEN-ONNAN

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "KRÓNIKA INNEN-ONNAN"

Copied!
7
0
0

Teljes szövegt

(1)

I N N E N - O N N A N

H A T V A N M A G Y A R T A N Á R A V A J D A S Á G B A N A Híd 1969. 4. száma közli Gerold László „művelődés- szociográfiai pillanatfelvéte- lét" a vajdasági magyarta- nárokról. A mű a Híd szo- ciográfiai pályázatára készült.

A hatvan megkérdezettből csak huszonnégy válaszolt Gerold kérdéseire, ezért ne- vezi munkáját a szerző

„pillanatfelvételnek". A kér- dőívek anyagát megbővítette azokkal a beszélgetésekkel, amelyeket a válaszadók egy- némelyikével folytatott. Mun- kájának céljáról így nyilat- kozott: „Szándékom: a pan- gó, aggasztó kulturális álla- potok, a művészet és a kö- zönség — eltávolodó — kap- csolatának oksági vizsgálata.

Az egymásrahatás igen bo- nyolult és sokágú, de ben- ne mindennél nagyobb sze- rep és feladat jut a magyar szakosoknak, mert munka- körük és kétirányú kapcso- latuk révén mintegy közve- títők, mind a művészetekhez szoros szálak fűzik ő k e t . . . arra kértem a magyartaná- rokat, hogy ugyanazt mond- ják el mindannyian: vallja- nak önmagukról, érdeklődé- si körükről, ízlésükről, mun- kájukról, munkakörülmé- nyeikről, az értelmiség és a községi vezetők viszonyáról a művelődéshez, a magyar szakosokhoz". „Mit jelent községében magyartanárnak lenni?" — idézzük a véle- ményeket: „A községben nem jelent különösebb ki- tüntetést magyartanárnak lenni. Ugyanis sem a ma- gyar, sem a más szakos ta- nárokat nem értékelik. — Dolgozni távoli célokért. — Megtartani heti 19 órát. — Munkát látástól vakulásig.

— Iródiáknak, fordítógépnek lenni. — . . . a nemzeti egyen- jogúság megvalósításának harcosát, egy kicsit a mai írók ismertetőjének lenni . . . olyan embernek kell lennie, aki szükségletté tudja tenni tanulói számára az olva- sást . . . Tehát nem álom- könnyű foglalkozás. — A nép napszámosa. — . . . sokoldalú műveltséggel rendelkező min- denest. — Az ú j nemzedé- kekkel megszerettetni anya- nyelvét és az irodalmat. — Az, amit mindenütt: kitar- tó, önfeláldozó, lelkiismere- tes munkát. — Néhol misz- sziót, néhol csupán keserű- séget. — . . . Akire nagyon sok feladat vár, s ennek csak egy tizedét tudja meg-

TERSANSZKY J. JENÖ

Utoljára néhány évvel ezelőtt láttam Szegeden, az újság- íróklub egy régebbi — azóta jobb útra tért — helyiségében, jófajta borocska és egy Ismert helybéli szép asszony társasá- gában. Irodalmi est után voltak, mi meg még előtte az éj- szakának, és mint afféle, az elkövetkezendő óráktól még sok mindent — reménykedve — váró fiatalember, eltűnődtem rajta, vajon milyen státuszt is jelenthet híres íróként üldö- gélni egy hodályban, ahol mohó és i f j ú i tekintetek a k a r j á k elorozni mellőlünk a jobbunkon szelet heverő szőke ki- rálynői, ám tulajdonképpen mégis demokratikus megközelít- hetőségű bájait?

Ostoba tartalmú tűnődés volt, b á r bedőltem neki. egé- szen az öncsalatásig. S az író orrát a valóságot meghaladó- an rezesnek láttam, hangját a kelleténél bizonytalanabbnak, kétsoros zakóját meg mosolyogtatóan divatjamúltnak vél- tem. Noha m á r olvastam tőle a Kakuk Marcit, a Legenda a nyúlpaprikásról-t, a Viszontlátásra drágá-t meg egy egész sor kisregényt, novellát, rajzot, karcolatot, visszaemlékezést, tárcát, naplót.

Ha nem vették volna észre, ebből is láthatják, nem elég, hogy az embernek szeme van, kevés, ha műveltnek hiszi magát, és még az is csekélyke valami, ha megvan benne az elszánás, a loszándék, no meg az energia a száz meg ezer oldalakhoz . . .

• • • tlgy is mondhatnám, hogy bölcsesség, élettapasztalat, még pontosabban, életismeret és életszeretet nélkül fity- fenét ér az egész. Birtokában viszont belátni az életmű egész terrénumát, ezt a jól szervezett birodalmat, amelynek határain belül egy csapásra otthonosan érzi magát az ember, egyben vágyat teremtve magának arra, hogy távolabb eső, kevésbé ismert tájakat is becserkésszen, érdeklődve földerít- sen. Ráadásul később meg is teszi ezt, méghozzá csalódás nélkül, mert olyan világ ez, amelyet egy termékeny a való- ságtól soha el nem szakadó írói fantázia népesített be ala- kok, életsorsok és szituációk százaival. S ami itt megvaló- sult, abból kiindulva könnyen magunkra, viszonyainkra, körülményeinkre lehet ismerni, hiszen T. J. J. úgy teremti ú j r a — írói eszközökkel — a világot, úgy emeli a valóságot költészetté, hogy az gondosan megőrzi eközben sokszínű- ségét, aprólékos teljességét, gázait, gőzeit, még a pörkölt meg a savanyúbor szagát is — noha semmi sem áll távolabb tőle, mint a rosszértelmű naturalizmus.

Igazi magyar író ő. Legjobb figuráit a kisvárosok vilá- gában vélte föllelni, az evés-ivás földi gyönyörűségei között botladozva. Tucatjával keltette őket életre regényeiben, no- velláiban, hétköznapi s mégis sajátosan és utánozhatatlanul magyar életsorsot, dicsőséget, bukást vagy föltámadást szánva-juttava nekik — elmondva eközben a világról min- dent, amit véleményként összegezett róla.

Nem elvonatkoztatva. Nem elfordulva közben az élettől, hanem annak közvetítésével: a figurák gesztusaiban, a bo- rok ízében, az ebédek leveseinek, sültjeinek aromájában, a bogarak' repülésében, a kikapós menyecskéknek hazudott bókokban, a szerelmes testek jószagú párnákon való össze- fonódásában, a búcsúzás nélküli távozásokban, a rétek, er- dők lélegzésében.

Talán túlontúl patetikusan hangzik mindez, noha benne rejlenek művészetének korlátai is: ez volt az a bűvös kör, amelyen belül nagyszerű dolgokat alkotott, de ahonnan nem tudott kitörni. Pedig néha de jó is lett volna, ha ezzel az adottsággal, ezzel az izmos, arányos méretű tehetséggel olyan utak bejárásával is megpróbálkozik, amelyek a próza- irodalom hagyományokat széttördelő kísérletei felé vezetnek, legalább időszakosan elszakadva eközben literatúrai örök- ségünk mesére, sztorira, anekdotára tájolt vidékeitől.

S hogy nem tette, alapjában véve ez is csak azt bizo- nyítja, nagy író volt; utoljára nem tudott elszakadni mind- annak monumentális hatásától, amit megteremtett, eltorla- szolva végül egyben önnön lehetőségeit is, az önmegvalósí- tásnak azokat a formáit választva — immár makacsul —, amelyek az életmű hagyományos vonulatait teremtették minduntalan újra, azonos terjedelmű és magasságú ormokat hozva létre. Most feltehetőleg egy felhőn ül, és furulyázik.

S szájtátva hallgatják romlott angyalok és áhítatos ördö- gök. Ahogy már egy magyar írót hallgatni szokás, aki a múlt századból jött, és e század harmadik harmadában tá- vozott el, teremtve közben egy világot, amely merész szán- dékkal igyekszik túlélni őt, és bizonyára fogja is, sokáig.

PAPP ZOLTÁN

(2)

K R Ó N I K A

S I N K A I S T V Á N

Hajdanában )— 1939 októberében — markáns arcú, halk szavú parasztember állott a békéscsabai gimnázium torna- termének dobogóján. Vékony, sötétkék ruha s csizma volt rajta. Ízes diftongusokat ejtve sorjázta a bűvös sorokat:

„Nagyanyáim s a szépanyáim / lelke dalolt nekem a pusz- tán, / hogy keljek fel a virágok közül / s induljak e dalok jussán / hagyjam magára a nyájat / mert felőlem az ren- deltetett ./ hegy vihar f ú j j a meg a számat. . ."

A nyáját elhagyó, s a pásztorbotot írótollra cserélő bi- hari pásztorember száját csakugyan vihar f ú j t a meg: első kötetében, a „Himnuszok kelet kapujában" címűben még erősen kísértenek az adys reminiszcenciák, ám a „Vád" c.

kötetben már eleven erővel buzog sajátos, senki máséval össze nem téveszthető balladás költészete, elbeszélő elemek- kel sűrűn át- meg átszőtt lírája. A magyar társadalom mélyrétegeinek legmélyéről emelkedett költővé; sokat szen- vedett ember volt — s bár életútja szemléleti tévedésektől sem mentes —, mégis, ma már remélhető, hogy e „furcsa, nagy álmodó" életművének méltó helyet jelölnek ki az esz- téták a magyar irodalom történetében — mintegy jelképes koszorút helyezve ezzel — friss sírjára. Megérdemli; hisz csakugyan kifejezte életmüve legjobb darabjaival „kultúránk fordulatának egyik, immár visszafojthatatlan mozdulatát".

A halállal viaskodó Sinka néhány versével folyóiratunkat is megtisztelte a közelmúltban. A szomszédban: „Bihar csendjében" fogant költészete; tragikus sorsú alakja előtt nekünk is illő tisztelegnünk — a kegyelet néhány virágát jelképesen helyezve annak sírjára, aki többé meg nem szó- lalhat már, akinek végképp elnémult immár csodálatos ára- dásé, „angyalfaragta" pásztorsípja.

D. E.

M A G V E T Ö - E S T SZEGEDEN

Június 7-én szép sikerrel zárult az ünnepi könyvhét sze- gedi rendezvénysorozata. A Vörösmarty utcai Művelődési Központ a Magvető Könyvkiadó és a Művelt Nép Könyvter- jesztő Vállalat szervező közreműködésével Magvető-estet ren- dezett.

A mai magyar líra terméséből válogatott művek színvo- nalas bemutatását Czine Mihály irodalomtörténész kelleme- sen közvetlen, a közönség derült figyelmét kiváltó bevezetője előzte meg, aki a két közreműködő költő — Nagy László és Papp Lajos — bemutatásán kívül Szeged kulturális hivatásá- ra, tegnapi és mai értékeink megbecsülésére a vendég tisz- telgő udvariasságával figyelmeztetett.

Bánffy György, aki ezúttal másodszor szerepelt Szege- den (néhány évvel ezelőtt egy szabadegyetemi előadáson hal- lottuk), igényesen, nemes szövegtudással tolmácsolta Illyés, Benjámin, Váci Mihály verseit, s Papp Lajos megérdemelt közönségsikerét az alkalmi felkészülést bizonyító (beugrás- nak is tekinthető) felolvasásával is elősegítette. Sólyom Ildikó jó szándékkal, de elmélyültebb felkészültség és friss ráérző ké- pesség hiányaival közeledett Papp Lajos verseihez, ezért ér- telmező hangsúlya olykor inkább félrevezetett, mintsem erő- síthette volna a vers értékeit (pl. a Kérdőjelek felolvasása közben). Simonyi Imre, Ladányi Mihály versét a jó előadó- művész rutinos képességével, felkészültségével mutatta be.

Papp Lajos személyes közreműködése legújabb verseinek felolvasásával a költő pályájának könnyen felismerhető új értékeit, a magára találás derűsen is ironikus biztonságát, egy folytonosan újrateremthető ars poetica lehetőségét mutatta meg (Mutatványok, Maradandóság).

Üj színt, frisseséget adott a műsornak a Kecskés-kvar- tett bemutatkozása (Kecskés András, Fejér Zsuzsanna, Gö- tzey Zsuzsanna, Némethy Zsuzsanna). Talán legsikeresebb műsorszámaik egy Handel-kvartett, két spanyol dal és a Fejér Zsuzsától hallott virágénekek voltak.

A műsor második, szerkezetében kétségkívül egységesebb hatású részében Nagy László néhány közismerten szép ver- sét hallottuk (Himnusz minden időben, Rege a tűzről és já- cintról, József Attila, Ki viszi át a szerelmet) Berek Kati érett művészi tolmácsolásában, az Igazi siker hőfokán, a kö- zönség teremtő közegének hatását is feltételezve; majd hosz- szas ünneplés után Nagy László mondta, el Versben bujdosó című írását.

Igazi versélmény tanúi lehettünk ezen az estén, s ha ko- rábban, a Szépirodalmi Figyelő-est műsorából netán hiányol-

I N N E N - O N N A N

valósítani élete folyamán. — Minden nívón tanítani, gye- rekeket, felnőtteket, meg aki az alkalmi szövegeket írja a helyi politikusoknak. — Egy gépírónő a városházán több, semmint egy magyar szakos tanár. Nem kérdez minket senki, az égegyvilágon sen- ki se."

Fölöttébb érdekesek azok a válaszok, amelyek a vajda- sági magyarság kulturális életére, művelődési lehetősé- geire, a magyar szakos ta- nároknak a jugoszláviai ma- gyar művészethez, irodalom- hoz való viszonyára vonat- koznak. Szélsőséges vélemé- nyek vannak. Pl. a Szabad- kai Népszínházról egy el- ítélő vélemény: „A színját- szásuk nehézkes, szövegmon- dásuk förtelmes. Eleinte lá- togattam az előadásokat, de már régóta feléjük se né- zek." [Megjegyezzük, hogy a szabadkai színház magyar társulatának sikere a Steri- ja Játékokon csattanós vá- lasz lehet erre az elítélő vé- leményre.] A vajdasági iro- dalomról két vélemény: „El- szomorít, ha látom, hallom, hogy a vajdasági közönség és a vajdasági irodalom el- idegenedik egymástól. Hi- ányzik olyan író, aki olva- sóközönséget teremt, felvil- lanyozza az embereket. . . Rövid jellemzése a vajdasági irodalom jelenlegi állapotá- nak : — Ami keveset tudok róla, az a véleményem, hogy nagyon ellaposodott. A mo- dernisták (pl. Tolnai, Végei) már nem tudják milyen zagyvaságot Írjanak ösz- sze. . . Nem is tudom, ki- nek írnak ezek az emberek, a vajdasági magyarság nem ilyen könyveket kíván, ezt nem értik meg . . . Eltávo- lodtak valóságunktól, nem élnek közöttünk, ezért meg- szakadt velük a kapcsolat."

Amint a fölmérésből kiderül, a mai jugoszláviai magyar irodalomból keveset ismer- nek, keveset olvasnak, a leggyakrabban emlegetett, kedvelt szerzők névsorában az ottani magyar Irodalom képviselői csak ritkán és a sorban nem elöl foglalnak helyet. A mai magyar és vi- lágirodalom legjelentősebb képviselőinek névsora a megkérdezettek szerint: Köl- tészet : Illyés, Weöres, Ju- hász Ferenc, Nagy László, Váci Mihály, Benjámin Lász- ló . . . ; a. világirodalomból:

Jevtusenko, Auden, Grass, Dylan, Enzensberger . . . Pró- za: Déry Tibor, Németh László, Sánta Ferenc, Ter- sánszky, Tamási, Veres Pé-

779

(3)

I N N E N -

O N N A N

hatta a közönség a mai m a g y a r líra Jeles é r t é k e i n e k b e m u - tatását, a M a g v e t ő - e s t n é h á n y n a p p a l k é s ő b b m e g n y u g t a t ó k á r p ó t l á s t n y ú j t o t t .

F. L.

ter, S z a b ó M a g d a , Cseres Tibor, S i n k ó Ervin (akiről az e g y i k v á l a s z a d ó azt tart- j a , h o g y a jugoszláviai m a - g y a r irodalom még nem tud- ta m e g h a l a d n i ) ; v i l á g i r o d a - l o m b ó l : H e m i n g w a y , Stein- beck, Moravia, Sartre, F a u l - kner, Solohov, T r a v e n , A n d -

r i c . . .

D r á m a : Illyés és N é m e t h L á s z l ó nevét emiitik legtöb- ben ; a világirodalomból A r - thur Miller, Sartre, M a x Frisch, D ü r r e n m a t t . . .

Értekező p r ó z a : N é m e t h László, Czine M i h á l y , Bori Imre, L u k á c s G y ö r g y , A b o - d y Béla, K a r d o s László, K i - rály István . . .

Gerold a világirodalmi ér- deklődést, t á j é k o z o t t s á g o t sztereotipnak tartja, a m e g - kérdezettek közül kettő j á - ratja a N a g y v i l á g - o t . A l e g - jelentősebbnek tartott írók névsora mellett a szerző f e l - tünteti a v á l a s z a d ó k k e d v e l t Íróinak a névsorát is, a m e l y - ből „ t e l j e s m é r t é k b e n h i á n y - z a n a k a modern hazai és v i - lágirodalom képviselői m e g a

a jugoszláviai í r ó k . " Föltűnő viszont, h o g y a m e g k é r d e - zettek többségének igen j e - lentős számú k ö n y v e van, átlag ezer kötetről beszélnek.

L e g t ö b b j ü k írói a m b í c i ó k k a l indult, n é h á n y a n m e g m a r a d - tak az írás mellett is. A f e s - tészet és a zene szinte m i n d e g y i k ü k e t érdekli, a k e d v e l t zeneszerzők között Chopin, B a c h , Berlioz, B a r - tók, K o d á l y vezetnek. A szo- ciográfia e g y i k l e g j e l e n t ő -

1 1 ÖRÖK MALOM

xtíigv* hísrdrs.f

fefg&Sffr <•<? <ie»k >»>>•'" jwg«

| J&nS fch >*<(*<>{}<< bL'«* <<c~

| »W httXS*»<>K {Mftíf <>'« j»,/?«>?<

I

- fz»l>rfr>f>fazaiii txfaizügt- fjpixttfyí IffH&ttffii iíUttXÖfí kt-üixílúi {«

»% <>ifi.atf»<t''*isí ir:cí'isuk <>z<

« <>r»>«'i*é<t<'' ktípf >-y!'it'>;. »fíl'.i'x

f<!» ««JM»ytwchcz fi} ti

f =

VAKKAY ZÖ1.TAN

„„„*„,(.> „ L,

iMWi M M H

HASZNOS MŰVÉSZETI KEZDEMÉNYEZÉS BÉKÉSCSABÁN

S a j á t s á g o s , országosan is k e z d e m é n y e z ő j e l l e g ű n e k m i n ő - síthető baráti, művészeti találkozót szervezett a k ö z e l m ú l t - b a n B é k é s c s a b a és B é k é s m e g y e T a n á c s a m ű t ö r t é n é s z e k s a m e g y é b ő l elszármazott z e n e - és f e s t ő m ű v é s z e k , i p a r m ű v é - szek, irodalmárok részvételével. A t a l á l k o z ó n — m e l y e n t ö b - b e k között D. F e h é r Z s u z s a m ű t ö r t é n é s z , G o r k a G é z a K o s s u t h - d í j a s k e r a m i k u s m ű v é s z , J a k u b a J á n o s M u n k á c s y -

d í j a s festőművész, J a n k a i Tibor, D é l - A m e r i k á b a n élő. b é k é s - csabai származású f e s t ő m ű v é s z , f ő i s k o l a i professzor, V á r i F e - r e n c g y u l a i származású, E r k e l - d í j a s zeneszerző és B o r g u l y a A n d r á s szarvasi s z á r m a z á s ú zeneszerző is részt v e t t — e g y - hetes g a z d a g programot b o n y o l í t o t t a k le. A m ű v é s z v e n d é - g e k m e g i s m e r k e d t e k a m e g y e ú j l é t e s í t m é n y e i v e l , a r o h a m o - san f e j l ő d ő m e g y e i v á r o s o k n e v e z e t e s s é g e i v e l , ü z e m e i v e l , s hasznos szakmai ö s s z e j ö v e t e l e k e n is e s z m é t c s e r é l h e t t e k .

A m ű v é s z e k a t a l á l k o z ó k során — m e l y e k e n a v á r o s o k és a m e g y e vezetőivel is t ö b b s z ö r e l b e s z é l g e t t e k — k o n k r é t í g é r e t e k e t tettek B é k é s m e g y e k u l t u r á l i s f e j l ő d é s é n e k t o - v á b b i , intenzívebb segítésére. A m ű v é s z t a l á l k o z ó t a n u l s á g a i t a r é s z t v e v ő k június 28-án, délután. N a g y János, a M e g y e i T a n á c s V . B . elnökhelyettese v e z e t é s é v e l ö s s z e g e z t é k .

A T i s z a t á j szerkesztőségét A n d r á s s y L a j o s f ő s z e r k e s z t ő és Dér Endre, b é k é s c s a b a i s z á r m a z á s ú , József A t t i l a - d í j a s író k é p v i s e l t e a t a n á c s k o z á s o k o n .

„ÖRÖK MALOM"

Levelet kaptunk G y u l á n élő régi k e d v e s m u n k a t á r s u n k - tól, Csoór Istvántól, aki f e l h í v j a a f i g y e l m ü n k e t arra, h o g y a T i s z a t á j h a s á b j a i n m á r többször is szóba hozott r e g é n y e , az örök malom h a r m i n c é v u t á n f e l t á m a d t — l e g a l á b b i s címében. A címbéli f e l t á m a d á s t szó szerint t e s s é k érteni, mert mint l a p u n k b a n 1962-ben, 63-ban és 69-ben (a „ M i v a n a f i ó k b a n ? " kérdései k a p c s á n , a f e b r u á r i s z á m b a n ) is m e g - í r t u k : „H a v a s udvar és örök malom c. r e g é n y e i t 1943-ban adta k i a M a k k a y Z o l t á n - f é l e cég. M a k k a y 4000—4000 p é l - d á n y b a n jelentette m e g a k ö n y v e k e t , de S z o l n o k o n a v i d é k i szállítmányt bombatalálat érte. A s z e m t a n ú k e l ő a d á s a s z e - rint a s z o l n o k i p á l y a u d v a r o n térdig g á z o l t a k az e m b e r e k a két k ö n y v m a r a d v á n y a i b a n . " M o s t pedig az történt, h o g y az ünnepi k ö n y v h é t r e u g y a n c s a k m e g j e l e n t e g y örök malom c. kötet, c s a k h o g y n e m Csoór I s t v á n , h a n e m Galambos L a - j o s tollából. A harminc é v v e l ezelőtti r e g é n y s z e r z ő j e j o g - g a l sérelmezi, hogy az ő e g y k o r i , t a l á l ó n a k érzett c i m ö t l e t e m o s t ú j gazdára talált, s h o g y az i f j a b b p á l y a t á r s n e m r e s - p e k t á l t a a j ó v a l k o r á b b i m ű c i m - e l ő j o g á t . T e l j e s e n e g y e t é r - t ü n k Csoór Istvánnal, de h o z z á is tesszük m i n d j á r t , h o g y m e g í t é l é s ü n k szerint G a l a m b o s L a j o s (sajnos!) b i z o n y o s a n n e m ismerte a három évtizeddel előtti Örök malmot, m e r t ha í g y lett volna, f e l t é t l e n ü l m á s c í m e t választ. S a j n á l a t o s , h o g y n e m ismerte, hisz ez a k ö n y v az e g y k o r i f ü l s z ö v e g s z e - rint valóban „ a z örök emberi s o r s : a m u n k a , a k ü z d e l e m , a z e l b u k á s és f e l e m e l k e d n i a k a r á s . . . s z i m f ó n i á j a . " D e é r t h e t ő is, h o g y nem ismerte, h o g y a m a i f i a t a l o k k a l e g y ü t t n e m i s - merheti, hisz alig k e r ü l t a k ö n y v b ő l n é h á n y d a r a b az o l - v a s ó k kezébe, a k ö n y v t á r a k b a talán m e g el sem j u t h a t o t t !

V é g e z e t ü l csak m e g j e g y e z z ü k , h o g y az „örök m a l o m " - f o - g a l o m régtől fogva k ö z i s m e r t k i f e j e z é s , a v i l á g - és m a g y a r irodalomban bizonyosan v a n m é g e k e t t ő n k i v ü l b ő s é g e s e n hasonló cimű alkotás. A m i n a p o l v a s t u k M o l d o v a G y ö r g y r e g é n y é t , Malom a pokolban a címe. Ha élne m o s t , a k i t ő l vette a cimet, ha élne V ö r ö s m a r t y M i h á l y , e sor k l a s s z i k u s s z e r z ő j e : ..Mi zokog, mint malom a pokolban?" h i s s z ü k , h o g y n e m dohogna érte M o l d o v á r a .

Szeretnénk, ha e g l o s s z á v a l v é g l e g és m e g n y u g t a t ó a n p o n t k e r ü l n e a „ m a l o m - p e r " v é g é r e , ha b é k é l t e t é s ü n k t ö b - bet érne, mint a „ m a l o m b a n h e g e d ü l é s " , h i s z : „ M a l o m b a n h e - gedülni, sikethez g y ó n n i b o l o n d s á g " — írta le m á r R o z s n y a i D á v i d a X V I I . században, s c s a k a jóisten a m e g m o n d h a t ó j a , kitől v e t t e e szólásmotívumot.

(isk)

(4)

T. N A G Y IRÉN INTARZIAKIÁLLITASA

T. N A G Y IRÉN: V A R O S

,,Olyan ez a kiállítás, mint valami nemes hangzású zene.

Megilletődve állok itt, mert nekem kell a kedves közönsé- get ebbe a zenébe bevezetnem. Az a szerepem, mint az opera nyitányának." T. N a g y Irén intarziaművész kiállítá- sának megnyitásán, június 6-án, Szalay Ferenc festőművész vállalta a „nyitány szerepét", hogy a külső, éppen zuhogó esős világból a közönséget a kiállítás világába vezesse.

T. N a g y Irén tanulmányait az iparművészeti főiskolán végezte, mestere Borsos Miklós volt. Eleinte térplasztikával foglalkozott, majd áttért a faintarziára. Az intarziaművészet n a g y múltra tekint vissza, már az egyiptomiak, görögök, rómaiak, bizánciak Is művelték. Ebből a korból fennma- radt emlékek száma még kevés, de a fénykorból, a X I V — XVII. századból szép számban maradtak fenn intarziadíszí- téses tárgyak. Nálunk olasz mesterek honosították meg Má- t y á s udvarában. A századfordulón hazai művészek közül többet vonzott az intarzia. Ezeknél a művészeknél — főként a régieknél — az Intarzia jórészt bútordarab, v a g y egyéb használati tárgy díszítő eleme volt. T. N a g y Irén, a Tömör- k é n y Gimnázium művésztanára intarziái önállósult műtárgy- k é n t jelennek meg, nem csupán mint díszítő elemek. A z a n y a g önmagát fejezi ki. s az anyag természetének meg- ismerésével és az a n y a g jó kihasználásával érte el az alkotó a nemes hangzású zenére emlékeztető összhangzatos színha- tást. A képek sorra megmutatják az intarzia maximális le- hetőséget, a fa ezernyi színárnyalatának megtalálása teszi lehetővé, hogy megszülessen például a Kristály, a Kostruk- ció, v a g y a Virág című művei. Külön ki kell még emelni a faliszekrényeket, melyek mint funkcionális tárgyak szintén a kiállítás legszebb darabjai közé tartoznak.

T. N a g y Irén intarziáival gyakran szerepelt már kiállí- tásokon. Hű maradványa Szalay Ferenc zenei hasonlatához, mondhatjuk, ezeken e g y - e g y hangként épült be a kiállí- tások anyagába, most viszont önállóan megszólaltatta az egész szimfóniát. L. K.

PÉTERFY LÁSZLÖ KIÁLLÍTÁSA

Jékely Zoltán leányát — Áprily L a j o s unokáját — vette f e - leségül; így anyósa versmondóink versmondója, Jancsó A d - rienne lett. Hogy mi szükség erre az illetlen családfeltá- rásra? Semmi más, csupán az, hogy tudassuk: művészcsalád-

I N N E N - O N N A N

sebb része az, ahol a szerző összefoglalja azokat a vála- szokat, amelyeket a tanárok az irodalom mai szerepére vo- natkozóan adtak. Ezekből is idézünk:

„Mi az irodalom szerepe ma? — Hiszek az irodalom tudatformáló szerepében és elkötelezettségében. A z iro- dalom szerepe ma is és min- dig: az ember formálása, v a g y ha úgy tetszik: terem- tése. Nem hiszek az iroda- lom öncélúságában . . . — Hogy foglalkozzék a társa- dalmi kérdésekkel; ne elru- gaszkodott elménckedés le- gyen, hanem a mindennapi ember mindennapi gondjá- nak, bajának, vívódásainak tükrözője, segítője. — Jel- lemformáló, léleknemesítő, perspektívát, látókört felnyi- tó. — Az irodalom az em- beri élet vetülete, szerepe ebből következik. Tükrözze is az emberi é l e t e t . . . tanít- son, neveljen, szórakoztas- son is bennünket. — Világ- nézetet adni, eligazítást az

é l e t b e . . . " A szerző ezt a feladatmegjelölést „régies- n e k " tartja.

S mit tartanak legfonto- sabbnak ezek a tanárok az irodalom tanításában? „Hogy élvezni és érteni tudják a gyerekek az irodalmi műve- ket. — A múlt és a ma érté- keinek feltárását, szemléletét.

— Hogy az irodalmi mű ön- magától hasson lehetőleg, az esztétikai és etikai mondani- valót ne (csak) a tanár há- mozza ki. — A művészetek és a társadalmi fejlődés kö- zötti összefüggések érzékel- tetése . . . az esztétikai ha- tásnak a nevelésben való hasznosítása. — Megszeret- tetni a könyvet és általában a művészeteket. — Az aljas- ság kifigurázása. — Lényeg- bevágó szerepe van a neve- lés terén, az ismeretek bő- vítésében és egyúttal anya- nyelvünk elmélyítésében. — A z irodalmi mű átérzését, gondolati mondanivalójának megértését. — A szép meg- szerettetését, az igazi érték felismerését. — Hogy tanuló- ink megismerjék népkölté- szetünket, nemzeti irodal- munk valamint a világiro- dalmaknak az adott életkor- ban feldolgozható legértéke- sebb művelt, az írók életsor- sát, nemes emberi jellemvo- násaikat. A tanulók az isko- lából kikerülve rendszeres olvasókká váljanak. — A könyv, a betű megszerette- tését — az írás tiszteletét."

A szociográfiában nagy hangsúlyt kap a tanárok szo- ciális helyzetének vizsgálata,

781

(5)

I N N E N - O N N A N

a vidéki értelmiség szerepe is. Gerold müve a Hid pá- lyázatán második helyre szo- rult, de jelentősége vetek- szik az elsőével (Biacsi An- tal munkája az öngyilkos- ságról) , mert a vajdasági ma- gyar szellemi életnek már- már akuttá váló jelenségeire irányítja a íigyelmet és újabb értelmiségi szociográ- fiák készítésére inspirál.

V I T A

A C S E H S Z L O V Á K I A I F I A T A L M A G Y A R

Í R Ó K R Ó L

A vita még az év elején zajlott le a Szlovák írók Szövetsége magyar szekció- jában, erről adott hírt az Irodalmi Szemle 4. száma.

Azok a fiatal írók, akiket a Szemle kb. két év óta a Ve- tés rovatában szerepeltetett, megvitatták közös gondjaikat, írói célkitűzéseikről nyilat- koztak. Bár a vitában Vetés nemzedéknek nevezik gyak- ran magukat, de legtöbbször megjegyzik, hogy ez az együvé kerülés véletlen, nem lehet határozott körvonalú csoportosulásról, irodalmi csoportról beszélni. Közös tu- lajdonságaikról az Irodalmi Szemle főszerkesztője, Duöo Gyula azt í r j a : „. . . a gon- dolati költészet hagsúlyozott igénye, az irracionálishoz és az abszurdhoz való vonzódás, a korszerűség igénye és nem utolsósorban az, hogy egyi- küknek sincs még önálló kö- tete, sőt annyi verse sincs, amennyiből egy kötetet ösz- szeállíthatna . . . Véleményem szerint hozadékuk közvetett:

nem annyira verseik, mint inkább a versről mint az ön- kifejezés lehetőségéről, a művészet funkciójáról és lé- nyegéről alkotott nézeteik, hangsúlyozott esztétikum- igényük és naiv őszintesé- gük az, amely felfrissítheti irodalmunkat, s az „időseb- beket" gondolkodásra és szi- gorú önvizsgálatra késztethe- ti". Duba igazát a Szemlé- ben megjelent nyilatkozatok bizonyítják. Az a fölfokozott igény, amellyel a költészet elméleti kérdései iránt ér- deklődnek, szinte minden nyilatkozatban megtalálható;

szintúgy jelen van a szlová- kiai magyar irodalom előző nemzedékeinek vagy éppen a legfiatalabbakat megelőző kortársaknak értékmérése, bírálata, az örökség folytat- hatóságának gondja is. Min- den hozzászólásban fölbuk- kan a sematizmus elítélése.

hoz kapcsolta életét a festményeivel, szobraival a Móra Fe- renc Múzeum kupolacsarnokában bemutatkozott Péterfy László. S micsoda müvészcsaládhoz!

Ám a jeles — versszerző, poézisközvetítő — família sem vallhat szégyent ú j tagjával. Akik vásznait, faragásait lát- ták, igazolhatják: érdeklődésre méltó képzőművész-egyéniség származott hozzánk Erdély olajba, krétába kívánkozó tájai- ról.

Péterfy László ugyanis keleti határainkon túlról érkezett.

Egészen 1966-ig Kolozsvárt, Szászrégent, Marosvásárhelyt lakta, s e nemes városokban tanulta, majd tanította maga is a művészi képkészítést.

Szobrászkodni azonban — alkalmas műterem híján — csak új lakhelyén, Budapesten kezdett, mint írja „a magával ho- zott emlékek töménysége, súlyossága, de mindenképpen sors- fordulójának hatására".

A témák hiába mutatnak valami évekhez nem kötődő ál- landóságot, Péterfy László előadásmódja egy nagyon is mai szemléletmódhoz igazodik. Mestermód szerkesztettek, s ha- tározott vonalaikkal egy biztos ítéletű intellektust m u t a t n a k képei. És a színek is! Erőteljesek és mégis visszafogottak;

sugárzik belőlük a férfias szemérem.

Az igazsághoz tartozik azonban, hogy nemcsak dicséretre, de egy kis ellenkezésre is okot ad a fiatal művész egy-két munkájával. Nevezetesen azokkal, amelyekből hiányzik leg- jobb alkotásainak határozottsága, s amelyekkel így más fes- tők birodalma felé téved. (Főképp Somos Miklós különös világa felé . . .)

Pesten faragott szobrairól viszont ezt aligha lehet elmon- dani. Emberarcokká, -alakokká változtatott kavicsai to- vábbra is az anyag tartását, erejét mutatják — f o r m á b a kényszerítve is megmaradnak önmaguknak. Különösen a szegedi kiállítás katalógusának címlapján is látott Júlia szép leány című munkája okozott nagy gyönyörűséget. Az évez- redek beszélnek hozzánk e költői arcból.

Hogy végül is az ecset vagy a véső mellett dönt-e Péterfy László? E dilemmán ugyan még nemigen gondolkodik, ám idő haladtával feltétlenül választásra kényszerül.

(akácz) A N N A M A R G I T K I Á L L Í T Á S A

„Akarsz-e élni, élni mindörökké Játékban, amely valóvá vált?"

Dr. Láncz Sándor művészettörténész nyitotta meg A n n a Margit festőművész kiállítását a Móra Ferenc Múzeum kép- tárában június 7-én a költő szavaival, s ezzel mintegy lé- nyegét ragadva meg a művész alkotásainak. Anna Margit — bár mostanában kiállításon nem szerepelt — képei nem is- meretlenek a művészetszerető közönség előtt. 1932—36 között, mint Vaszary János növendéke tanult a képzőművészeti fő- iskolán, 1936-ban már önálló kiállítása volt, 1948-ban az Eu- rópai iskola rendezésében állította ki anyagát, több külföldi kiállításon is szerepelt. Ez az 1948-as kiállítás volt egy időre a záróakkord, húsz éven keresztül nem szerepelt a kiállító művészek között. A múlt évben az Ernst Múzeumban m u - tatkozott be, a mostani kiállítás szegedi bemutatkozásnak számít.

Játék és valóság — valóban ez a két kulcsszó Anna Mar- git művészetében. Képei között mintha mesevilágba tévedt volna az ember: bábuk, madarak, házikók, gyermekek sora- koznak egymás mellett. Groteszk báj, játékosság, egyszerű- ség, tisztaság sugárzik ezekből a képekből. Külsőleg nézve neoprimitív alkotások ezek, melyekben a mesevilág, a gyer- meki rajzokat idéző játékos primitivitás, a népi hagyomá- nyok, népi díszítőelemek keverednek, s mindez a líra hang- ján. Szuverén világot teremt magának, melyben a derűsebb periódus mellett megtaláljuk a vívódó művészt is. amikor szürrealizmusa nem csupán játékos jellegű, hanem tragédiát sugároz, értelemmel, gondolatokkal telik meg. Az egész olyan, mint egy népdalcsokor, mely derűs és balladaian ko-

mor hangú darabokból fonódik egybe.

L. K.

KÖRUSFESZTIVAL VARNABAN

A Tanárképző Főiskola női kara és Szeged m. j. Város Tanácsa Vörösmarty utcai Művelődési Központjának Kardos Pál karnagy, főiskolai docens vezetésével működő k a m a r a - kórusa Várnában vendégszerepelt a májusi kórusfesztiválon.

A várnai fesztivált minden évben megrendezik, az idén a felszabadulás 25. évfordulója jegyében. Kardos Pál kórusa tavalyi vendégszereplés utón az idén ismét meghívást kapott.

(6)

K R Ó N I K A

A szegedi női kórus Monteverdi-, Bartók-, Kodály-mű- vekkel és bolgár dalokkal, a vegyeskar madrigálokkal, két korállal, Kodály-művekkel és Karai Barikádra című művé- vel lépett fel. A teljesítményt a bolgár zenei élet reprezen- tánsai a legelismerőbb hangon fogadták, a karnagyok szá- mára rendezett szakmai találkozón külön kiemelték a sze- gedi kórusok teljesítményét. _ laczó —

Á G H A J K E L I N L A J O S I N T A R Z I Á I ÉS K I Á L L Í T Á S A

Különös szerencse, ha a művész olyan elemekre bukkan kísérletei, próbálgatásai folyamán, melyek al- katrészei lehetnek művészetének, Szervesen beépülhet- n e k kompozícióiba, sőt megkerülve a folyamatot: ins- piratív tényezőkké válnak, s átveszik és betöltik az áthidaló szerepet architektúra és dekoráció összeillesz- kedésében.

Mintha ezzel a mondattal megmondtuk volna Ágh Ajkelin Lajos művészetének egész mibenlétét, holott csak a végén kezdtük.

Kompozícióin komor, „őselem"-színek tűnnek fel:

karneolvörösek, denevérszürkék, sötét kitin-barnák;

kékjeit nem az égbolton vette észre, hanem a barlang- megvilágítás homályában: tömjénkékek ezek, esetleg a lepkeszárnyak pillanatra felvillanó zománcos kékjei.

Művészetében megtalálta s felépítette a természet vi- lágának messzire terelt, átvitt értelmű mását; hozzá- nyúl a fához, fémhez, kőhöz, s ezeken a „valóságokon"

kitermeli képzeletének „cselszövényeit": elhihetővé teszi a művészet és természet felemás keresztmetsze- tének olyan felnagyítását, mintha csak a valóságról volna s z ó . . .

Legutóbbi kamarakiállításának anyagában (Buda- pesti Művelődési Ház, 1969 tavasza Ágh Ajkelin ú j kísérletei tűntek fel, melyekhez hasonló művei már a pistoiai Nemzetközi Grafikai Virágkiállításon is sze- repeltek. Virágait, a „Harangvirág"-ot, a „Naprafor- gók"-at, a „Pipacs"-ot a fenyődeszka szálkáiról, via- szos technikával „húzta" le. Kiállításán külön sarkot képeztek azok a darabok, melyek erezetükben a sze-

cesszió talányos-stilizált vonalmenetével, villogó ciklá- menvörösökkel s komor farost-barnákkal valamiféle- képp mégiscsak „átlebegtek" a jelzett irányzaton, az

„Oszi táj", a „Naplemente", s újból a „Lepke", fatextú- rás mozgalmasságukkal, átmásultak a konstruktív- absztrakttal rokon, „fantasztikus" stílusba, mely irány- zat, spirituális telítettségénél fogva, izgalmasan foglalja össze a művészeti alkotás hármasságát (természetszem- lélet, élmény, alakítás).

Ilyen dramatizáló erőből, s lírai érzékenységből tevődik össze Ágh Ajkelin művészete, melyet egészében véve, minden egyes darabjában nemesen kiérlelt mű- vészetnek mondunk, s melyet ráadásul az a tény is gaz- dagít, hogy célját és tartalmát gyakorlati értelemben véve is megtalálta.

Ahogy Brancusi, Pevsner, Kricke, Arp fémszobrai, Calder fémből szeletelt kompozíciói, Stahly „földön- futó" Kút-ja megjelenhettek a térben, úgy költözhe- tett be a „festészet" időálló motivációjába is a fém, s határozott, nagy lélegzetű ritmusban teszi mozgalmassá, szabadítja fel a kompozíciót, ahogy ezt Ágh Ajkelin Lajos „Madarai"-n, s egyéb művein láttuk („Végtele-

nek", „Anya gyermekével", „Kezek", „Barlangi fi-

g u r á k " ) . BOZÖKY MARIA

I N N E N - O N N A N

A szlovákiai fiatal ma- gyar írókról Gál Sándor költő Is nyilatkozott az Üj Szó-ban, majd a pozsonyi Hét-ben; legfőbb kifogása a nemzedék „arctalansága", erős hasonlósága közvetlen elődeihez, kortársaihoz, ami szerinte már utánzás; a kü- lönböző közlési fórumokon nem eléggé válogatják meg a jelentkezőket. Gálnak Tő- zsér Árpád költő, az Iro- dalmi Szemle főszerkesztő- helyettese válaszolt a Hét- , ben. (Tőzsér különben az utóbbi időben magvas ta- nulmányban méltatta-ele- mezte kortársai költészetét az Irodalmi Szemlé-ben.) Az ő válasza is több mint vi- tacikk, ő is az egész szlo- vákiai magyar költészetre von le tanulságokat: „a- csehszlovákiai magyar köl- tészet (talán Forbáth és Mi- hályi Ödön kivételével »be- szélő« k ö l t é s z e t . . . a »beszé- lő« költészet alatt az ön- magát kommentáló költő költészetét értem. Ahelyett, hogy megteremtené magát, • elmondja: ilyen vagyok, ez vagyok. Elvégzi a kritikus feladatát: értékeli m a g á t . . . a csehszlovákiai magyar köl- tészet elsősorban a vágyak, szándékok költészete, s nem a megvalósulásoké . . ." T ú l - zásnak érzi Gál Sándor vád- ját, hogy a legfiatalabb, nemzedék arc nélküli, hi- szen ez a felnőttebb nemze- dék tulajdonsága inkább. Ér- dekes, hogy példáik közül egy jugoszláviai magyar köl- tővel való rokonságukat b i - zonyítja — Tolnai Ottó köl- tészetéhez érzi közel a cseh- szlovákiai fiatalokét. Elis- meri, hogy elméleti tájéko- zottságuk van, de szerinti nem kellőképpen gazdag a versviláguk.

(i.)

SZERKESZTŐI Ü Z E N E T E K

Nem közölhető kéziratot küldtek: Zs. L. Kecskemét,

— F. L. Csongrád, — Gy.

Sz. F. Budapest, — R. I.

Budapest, — Sz. L. B u d a - pest, — Cs. J. Dunapataj,

— P. I. Dévaványa, — Sz.

G. Budapest, — s. I. Gy.

Szentes, — P. S. Török- szentmiklós, — T. p. Buda- pest, — R. S. Doboz. — L.

T. Vésztő.

783-

(7)

IttazHi készül?

Hasznos segítség az ÚTIKALAUZ!

Válasszon ajánlatunkból!

Dr. Adamec, Vladimir: A MAGAS-TÁTRA Kötve 25 — F t BAKONY — térképmelléklettel Kötve 26,— F t Dr. Bács Gyula: A JUGOSZLÁV TENGERPART ... Fűzve 24,50 Ft Dr. Bács Gyula: A BOLGÁR TENGERPART Fűzve 13,— F t Ember Mária: BERLIN, AZ NDK FŐVÁROSA .... Fűzve 16,— F t Herendi Ida: ANGLIAI UTAZÁSOK Fűzve 17,— F t

Holányi László: VELENCEI-TÓ, VELENCEI-HEGY-

SÉG — térképmelléklettel Kötve 33,— F t Holányi László: GERECSE — térképmelléklettel Kötve 22,— F t Dr. Joó Kálmán: KELET-SZLOVÁKIA ÉS A

TÁTRA Fűzve 12,50 F t Dr. Joó Kálmán: NYUGAT- ÉS KÖZÉP-SZLO-

VÁKIA Fűzve 12,— F t Lindner László: DREZDA, LIPCSE, SZÁSZ-SVÁJC Fűzve 20,— F t Serény Péter: A SZOVJET RIVIÉRA Fűzve 13,— F t ZEMPLÉNI-HEGYSÉG, térképmelléklettel Kötve 25,50 F t

KERESSE FEL

AZ ÁLLAMI KÖNYVTERJESZTŐ VÁLLALAT SZEGEDI BOLTJAIT!

„MÓRA" könyvesbolt, Kárász utca 5.

„TÖMÖRKÉNY" könyvesbolt, Lenin krt. 34.

IDEGENNYELVÜ, ORVOSI ÉS ZENEMÜBOLT Kárász utca 16. Dugonics tér sarok.

ANTIKVÁRIUM, Kárász utca 16.

Nyitva: 8-tól 18 óráig.

•784

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

(Véleményem szerint egy hosszú testű, kosfejű lovat nem ábrázolnak rövid testűnek és homorú orrúnak pusztán egy uralkodói stílusváltás miatt, vagyis valóban

KRÓNIKA, INNEN-ONNAN (Aktuális híradó a világ, az or- szág és a tájegység havi eseményeiről, a világ más ré- szein megjelenő magyar nyelvű könyvekről és

BETŰRENDES MUTATÓ MÓRA FERENC ÖSSZEGYŰJTÖTT MŰVEI KÖTETEIHEZ A Tömörkény István összegyűjtött műveihez készí- tett, 1961-ben megjelent betűrendes mutató után Péter

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A „bárhol bármikor” munkavégzésben kulcsfontosságú lehet, hogy a szervezet hogyan kezeli tudását, miként zajlik a kollé- gák közötti tudásmegosztás és a

Nem láttuk több sikerrel biztatónak jólelkű vagy ra- vasz munkáltatók gondoskodását munkásaik anyagi, erkölcsi, szellemi szükségleteiről. Ami a hűbériség korában sem volt