AZ UTOLSÓ FAUST

404

AZ UTOLSÓ FAUST

(Thomas Mann legújabb regénye.)

A német irodalom utolsó négyszáz évének állandóan visszatérő alakja.

Faust. 1587-ben jelenik ineg az első róla szóló népkönyv, amelynek változatait meg-megújuló formában századokon keresztül széles rétegek legkedveltebb:

olvasmányai közé tartoznak. Később felülemelkedik a ponyván és a hiva- talos irodalom szintjét is eléri: Lessing egész életén át foglalkozik egy F a u s t - dráma tervével, a a zseni-korszak Müller és Klinger munkáiban éppúgy köz- ponti problémái közé emeli, mint a felvilágosodás Cranz és Mylius révén,.

j Goethé legnagyobb műve pedig Faustot világirodalmi jelentőségű személyi- séggé tágítja. A romantika a goethei, végérvényesnek látszó megfogalmazás után is kifejezi a maga álláspontját a kérdésben — elég Lenaura utalni s.

Grabbe és és Immermann kísérleteire, vagy a zenében Lisztre és Wagnerre — és a lánc ez után, a XIX. század további során sem szakad meg. A nyolcvanas évektől kezdve Faust végigcsinálja a legkülönbözőbb <<:izmusok» elméleti küzdelmét s nem egyszer a gyakorlati célkitűzések bizonyítékául szolgál,, de az első világháború után is szerepel, regényhősként, drámában és lírai;

versben egyaránt.

v Ez a' szinte monomániákus vissza-visszatérés nem véletlen s magya- rázata igen egyszerű : Faustban a német közönség a német ember vélt ideál- típusát ismerte fel,.illetve a maga nyugtalan és tisztázatlan vágyakozásait,, továbbfejlődésre irányuló törekvését ebbe az alakba sűrítette össze. A szélső- séges és abszurd eset igazolja ezt a legmeggyőzőbbén, az a mozzanat, mikor az imperializmus korában, a német világuralmi erőfeszítések idején, /az egyre- irreálisabb irányba elhajló gondolkodók úgy kezdtek fausti típusról beszélni, hogy egyenesen az európai emberrel, a nyugati műveltséget létrehozó és hor- dozó alkattal azonosították. Amikor pedig az első imperialista kísérlet nem sikerült, Spenglernél, és társainál a fausti émber mitikus alakja az európai kultúra múltbeli dinamizmusának, egykor jövőbe mutató fejlődésének meg- testesítőjévé vált s pusztulása a német bukáson keresztül egyszersmind a nyugat alkonyát is jelentette.

Másrészről viszont az az érdekes, hogy a Faust-kérdés motívumtörté- neti szempontból jóval régebbi, mint a német irodalom. Alapproblémáját ugyanis így lehetne röviden összefoglalni : adva van egy ember, aki valami természetfölötti rossz hatalommal egyezséget köt azért, hogy korlátlan hatal- m a t szerezzen. Ez azonban az emberfölötti jót is érinti s a tulajdonképpeni drámai küzdelem a jó és a rossz között zajlik le, az egyik visszaakarja szerezni az embert, a másik meg szeretné tartani. Ilyen formájában először a keresz- ténység vitatja meg a problémát, Simon mágus alakján keresztül, de a sokkal korábbi Pythagoras-kérdést is ide lehetne sorolni, s ekkor gyökerei a klasz- szikus ókorba nyúlnak vissza. Faust maga ellenben történelmi személy s a később irodalmivá vált életében megnyilvánuló kérdéskomplexus csak for- . maian időtől függetlenül általánosan emberi, valójában azonban egy bizonyós

időponttól kezdve lehetséges csupán és akkor is csak egy bizonyos sajátos • I keretben. Az időpont a XVI. század, a keret pedig az akkori német társa

! dalom. Ez a két tényező határozza meg, teszi megfoghatóvá és egyben jel- I képessé Faust életét s ez a két tényező determinálja a téma sorsát a német

irodalomban. Ebből a szemszögből tekintve a hatalom, amelyért a tudós, eladja lelkét az ördögnek, nem akármilyen hatalom, nem korlátlan lehető- ség, hanem a német valóság megszerzésére irányuló törekvés. Külsőleg vallási és lelkiismereti kérdés, mint ahogy maga a mozgalom is, .'amely felvetette, ebben a színben tűnik fel : a reformáció. A mélyén azonban megfoghatóbb érdekek húzódnák még, lényegben a német polgári forradalom első lépései.

Ehhez igazodik azután az egész történet. Mephisto is a reformáció ördöge, de Faust sem középkori többé, mint közvetlen elődje, Theophilus. Elsősorban a világ érdekli, korlátlan, zabolátlan tudásvágy, kielégíthetetlen életösztön van benne, ám nem tud megszabadulni a tradicionális kötöttségektől s bor- zalmas belső küzdelem után bukik el, anélkül, hogy a felcsillant realitást

magáénak mondhatná. A legelső Faust-könyv pesszimizmusba torkollik, s ez — megírása idejét tekintetbe véve — nem jelentéktelen tünet. A XVI.[

század végének tanulságai tükröződnek benne, a reformációban feltörő, ú j társadalmi formát kereső, de az elvetélt és elárult forradalom után önmagá- ' val meghasonlott német polgár kiábrándultsága és tanácstalansága. Ezért

végződik az első Faust tragikusan s ekkor válik jelképpé, amely mögött morális és vallási ideológiába burkoltan majdnem teljesen eltűnnek az igazi célok. A valódi jelentés akkor ütközik ki, midőn a németség ismét hasonló helyzetbe kerül. Lessing német polgári drámát akar csinálni Faustból, abban az időben, mikor a polgári forradalom lehetősége ismét kezd. kísérteni, a Sturm und Drangban pedig, az elméleti forradalmiság fénykorában, a kis- polgári mozgolódás első megnyilvánulásaikor, szinte kötelező Fausttal fog- lalkozni. S az irodalmi megoldás ezúttal is tükörképe a valóságnak c Faust elvont és idealista, hisztérikusan kapkodva mindent szeretne, de éppoly kevéssé ér célt, mint az egész németországi roussaeuista nemzedék. Goethe látja meg a fausti sors általános értelmét, a tragédia két részében végigcsinál- t a t j a vele az egész addigi német polgári fejlődést, a késői középkor bomlásá- étól kezdve a kapitalizmus ellenmondásaiig, s az optimista megoldást nem a

meglévő, adott körülmények érlelik meg, hanem az írónak a fejlődésbe vetett hite. Faust ezzel nő túl a polgári kereteken s ezzel válik először utópisztikus, jövőbe mutató alakká, nem a maga történelmi lehetőségei révén, hanem Goethe szemléletén keresztül. A romantikusok s a későbbi írók azután ismét teljesen elidealizálják, nézőpontjuk által megszabott egyoldalúságában tekin- tik, a dekadens ember típusát fejezik ki vele, még pedig a meg nem valósult, a valóság elől idealizmusba menekülő, a világtól tudatosan visszahúzódó, saját énjébe visszahulló, pesszimista polgár típusát.

Thomas Mann legújabb munkája, a Dr. Faustus, ehhez a fejlődési sor- hoz kapcsolódik, illetve az ebben a sorban újból és újból megjelenő probléma megoldásának egy változata. Előzményei összefoglaló koncentráltságban vannak meg benne, noha tartalmilag nem teljesen a hagyományos Faust-mű, hanem a Faustnak modern síkra áthelyezett, a huszadik században játszódó, részben ironikus és játékos, részben a végsőkig tragikus megfogalmazása.

Amint alcíme mondja, Adrián Leverkühnnek, a német zeneköltőnek élete, amely jelképesen azonos a történelmivé vált fausti élettel. A címet első pillan- .tásra csak külsőségek indokolják, a regény annyiban Dr. Faustus tartalmát

tekintve, amennyiben Joyce ülyssese Odysseia. S ez a párhuzam nem vélet- len. A Varázshegy óta Thomas Mann csaknem minden munkáján meglát- szik az ülysses technikai újításainak valamilyen nyoma, a József-tetratógia idő-megfordításai éppúgy innen származtathatók, mint a Lőtte Weimarharu három szemleletből összetevődő, háromszor megújuló Goéthe-portréja s a regény központi részét alkotó hatalmas_monolpgueÁntérieur. A Faustus- ban a végsőkig kidolgozott prefigurációs módszer, a legapróbb részletekig gondosan kimért kompozició s a mű gerincét képező, Leverkühn s az ördög

408 T I S Z Á T Á J

közötti párbeszéd ébreszt azonnal joycei reminiszcenciákat. A Faust-álarc ugyanúgy játéknak tűnik, s ugyanolyan megfontolt és akart játéknak, mint az Ulysses-maszk. Azonban éppen itt van az elsőre kimutatható különbség a két regény között, amely elválasztja őket egymástól s az'irodalomtörténet más-más helyét jelöli ki számukra : Joyceból elsősorban irodalmi emlékek váltják ki a nagy epikához való igazodást, s az "összétet"tség**kedvéért diffe- renciálja a munkája objektív tárgyát jelentő egy napot homéroszi niéretűvé, Thomas Mann ezzel szemben a maga helyzete szempontjából sokkal közvet- lenebb hagyományt folytat: a német polgárság legkifejezőbb irodalmi jel- képét újítja fel, a Faustot írja meg még egyszer, utoljára, egy töretlen fej- lődési- összefüggés utolsó láncszemeként. Az Ulysses olyan kísérlet, amely világirodalmi méretekben akarja a regényt forradalmasítani ( s ennek során a polgári regény széthullásának iskolapéldájává válik) a Faust'us ellenben;

a német Faust-probléma, a német «polgár-keresés» tudatosan végső meg- fogalmazása. Éppen ezért nem véletlen, hogy Mannái a Faust csak játék, hogy jelképpé illant el, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy a hős szinte mesterkélten igyekszik még egyszer átélni Faust életét. Nem véletlen azért, mert Leverkühn s életét író barátja, Zeitblom, a humanista gimnáziumi tanár, meg a regény többi alakjai nem a német polgár szabadon választott lehetőségeit élik végig, hanem a kényszerű véget, a tragikus és visszavonha- tatlan összeomlást. A fausti lehetőség ma már* kimerült, ez a meggyőződés adja az író-kezébe a tollat, s ennek a bizonyosságnak a pillanatában nyúl vissza az első biztató jelenséghez, hogy azon az ellentét erejénél fogva sok- szorozott súllyal mutassa ki a végzetes ellenmondás immár történelmivé vált távlatait. - '

Az • alapvető ellentét negatív oldalát a regény szerkezeté mélyíti él.

Leverkühn életét, amely közvetlenül a hitlerizmus uralomrajutása előtt hullik szét és süllyed tébolyba, Zeitblom Sztálingrád után kezdi írni. Az elmesélt eseményeknek az elbeszélőben különben nem tudatosuló kiértéke- lését a közbe-közbeszúrt 43—44-es történés a d j a meg, s a két-fejlődés, az életrajz ideje s az életrajzíró ideje párhuzamosan halad, úgy hogy a kettős katasztrófa : Leverkühn összeroppanása s a totális német vereség egy idő- ben következik be. A Lőtte Weimarban monologue-intérieurje Zeitblom reflexióin keresztül objektív történelmitórtékét~kTp7~Ennek~azf a következ- ménye, hogy az életrajznak, azaz a regény tulajdonképpeni-tárgyának a fej- lődés rejtett szálait nem kell külön kiemelnie, az érthetőség kedvéért nem kell külön stilizálnia s ennélfogva meg tudja őrizni a mesterkéletlen közvet- lenség és természetesség látszatát. Ily. módon a regény mély nevelő tenden- ciája szinte észrevétlenül érvényesülhet, a megírás idején bekövetkező ese- mények ugyanis esetről-esetre bemutatják a fejlődésükben megfigyelt lehető- ségek végső következményeit. "Alapjában véve tehát keretes elbeszélésről van szó, azonban úgy, hogy a mese következtetéseit a keret vonja'le, a kettő közötti kapcsolat pedig okszerű sőt ezen t ú l : dialektikus, egymást egészítik

, ki s világítják meg. • , • Zeitblom a regénybe beleszövi a maga önéletrajzát s az elbeszélést

követő, későbbi állapotot kommentáló megjegyzéseiből a humanizmus, pon- tosabban a polgári humanizmus "problémája bontakozik ki. Settembrini alakja ez még egyszer, de téljesen. német síkra áttéve, a román retorikai vir- tuozitás és könnyedség nélkül, morális (majdnem azt kellene mondani:

elmoralizált) és etikai, magatartásbeli síkon. Settembriniből Wagner lesz, Faust hűséges kísérője, Goethe éles gúnnyal megrajzolt kellemetlenül tör- tető alakja azonban, kellemesebb, emberibb formában jelenik meg. ..Zeit- blom a múltnak, az irodalomban, vagy még inkább a filológiában megőrzött, izoláltan -megtartott, mesterséges humánumnak él, világa a «klasszikus

szellem» világa. Életszemléletének emberi gyökereit a reformációt megelőző századból vezeti le, a német polgári humanizmusnak a reformáció forradalmi lendületétől irtózó, formai megnyugvást kereső attitűdjéből. Mindenek felett a kiegyensúlyozottságot akarja, a mozdulatlan nyugalmat s ennek érdekében hajlandó bármilyen kompromisszumra, illetve : a maga légüres térben nyugvó, eszmei világképét tudatalatti szofisztikával mindig képes úgy átalakítani, hogy a külső tényekkel ne legyen túlságosan ellentétben.

Gyanutlanul sodródik bele a legellentétesebb áramlatokba s bűntudatát azzal igyekszik magyarázni, hogy a megfigyelés és a pártatlan, passzív rész- vétel kötelessége. Kötelességszerűen csinál végig mindent. Kötelességből vesz részt olyan vitákban, amelyek teljesen idegenek számára, kötelessége bői, «nemes pátosszal» lelkesedik mindenért amiről meggyőzik, hogy lelke- sülnie kell érte. Meggyőzni pedig nagyon könnyen engedi magát, közben azonban tárgyilagossá igyekszik tenni lelkesedését. Általában az obejktivitás a vesszőparipája, mindig tárgyilagos akar lenni s azt hiszi, hogy ezt azzal éri el, ha mindent élismer, amivel kapcsolatba kerül. Az álobjektivitás veszé- lyeit nem ismeri fel még akkor sem, amikor miatta egészen paradox helyze- tekbe kerül önmaga előtt is : a nácizmusról például tudja, hogy a bőrére megy, ennek ellenére sem képes passzív rezisztenciánál többre vele.szemben s legfőbb gondja az, hogy pozitív vonásokat találjon benne: A .történelmi látás teljes hiányának eredménye ez, a* mult romantikusan-liberális, mitizáló szemléletének a következménye. Közben persze azt hiszi, hogy egészen külön- leges adottsága van a' történéti összefüggések -felismerésére s nem tudja, hogy a mesterségesen megmerevített múlt, az elvont, szellem bálványának hódol s valóban alapjaiban rendül meg, mikor az orra előtt lejátszódó, de tévesen,-mert elszigetelten, felfogott valóságos fejlődés az ő világát is kezdi összerombolni. Nem kétséges, hogy ugyanakkor: végtelenül becsületes, min- denből problémát csinál, az életét nem akarja ilyen tekintetben könnyebbé tenni. Mindent végiggondol a maga módján, gondolatsorainak végpontja azonban mindig valami romantikus-mitikus fogálom, művelődési eszmény, ahogyan maga mondaná : a humánum ideálja. Az a meggyőződése, hogy csak emberi, azaz szellemi dolgoknak van értelme, ezen innen és ezen túl nem kppes semmiféle kategóriáknak a megismerésére és elismerésére. Humor- érzéke egyáltalán nincs, mindent komolyan vesz — egy szóval a német polgári összes tulajdonságainak. megtestesítője, a jóknak és rosszaknak egyaránt.!

•A Settembrini-féle, liberalisztikus világpolgár-típusnál sokkal korábbi állás- I pontot képvisel, elmaradottabb, provinciálisabb, a, kisváros korlátoltabb, kezdetlegesebb polgára. A klasszikus szövegek s az ódon hangszerek között érzi jól magát, tehetséges műkedvelő zenész, azonban jellemző módon XVII.

századi hangszeren játszik, a viola d'amorén, s irodalmi ízlése á roman- tikában találja meg a lényének legmegfelelőbbet.

Élete olyan, mint osztályának története. Közepes anyagi körülmények közül származik, a kisváros, amelyben született, egész életén keresztül dön- tően befolyásolja. Problémát viszont.nem jelent számára, ezért nem akarja levetkőzni, hanem természetes adottságként kezeli. Harmonikus egységben él vele, a középkori céhpolgár .kitaposott útján, a múlttal való töretlen egy- ségben. S valóban: Kaisersaschern nem- változott vagy ötszáz éve semmit, az épületek ugyanazok, az emberek változatlanok, ugyanaz a szel- lem h a t j a át s formálja jellegzetessé képét. Zeitblomra ugyanez áll, s ez nem

•csak egyéni tulajdonsága, hanem a német polgárságé, illetve annak,jelentős

•részéé. A fejlődés ugyanis Németországban a középkor széthullásával meg- állt, a polgári osztály sok tekintetben a XIX. században is a feudális rend- szernek megfelelő ideológiában élt. A szó nyugati értelméhez viszonyítva -legjellemzőbb sajátsága ennek a helyzetnek különböző szempontból preburzsoa

c

•408 T I S Z A T Á J

volta. Innen következük viszon t a kibontakozásra, az elmaradt fejlődés pót- lására irányuló törekvés, amely természetesen a helyzet által megszabott korlátok között mozoghat csupán. Zeitblomnál ez abban nyilvánul meg, hogy az eleve adott kereteken belül mindent végigpróbál. A teológiától kezdve végighospitál mindenféle tudományt — nemcsak b a r á t j a iránti személyes ragaszkodásból, amint mondja, hanem elődjének, Wagnernek az előbb emlí- tett okból folyó száraz és terméketlen tudásszomjából is. Egyetemi tanul- mányai után lelkiismeretesen abszolválja a pályájához hozzátartozó olasz- országi utazást, a humánus szellemmel a valóságban is akar találkozni, meg akar győződni arról —- ez lelkiismeretességéhez és alaposságához tartozik — hogy a klasszika-filológiában átvett szellemi, kulturális világ a valóságban is meg van-e. Ezen keresztül jut el a természethez s a déli t á j szépségeit a klasszikus költők intellektuális átélésének segítségével t u d j a csak, másod- lagosan.felfogni. De a természettudományos világképet is — úgy, ahogy, mert teljesen idegen számára, hiszen nincsen benne «humánum» — a,z irodalmon, a vele kapcsolatos szépirodalmi műveken keresztül veszi' tudomásul, közép- kori kötöttségeknél fogva, scholasztikus és elméletivé pervertálódott német humanista kategóriák következtében önzőn és fejlődésképtelenül emberhez kötötten, illetve annak az eszmének jegyében, amit a német középkor emberi- nek tart. Vagyis — még egyszer' nem Settembrini, nem a liberális burzsoázia intellektuális szócsöve, hanem «lelki»»beállítottságú német polgár. A világ,' .a globális perspektíva éppúgy teljesen hiányzik belőle, mint egész osztályából.

ÍE helyett «gondolatainak korlátlan sazbadságában» éli ki magát s elvont /eszmények szabják meg cselekedeteit, irányítják állásfoglalásait. Ez termé- ' szetes következménye annak a .ténynek, hogy az elmaradt forradalom, az

„elsorvasztott fejlődés absztrakt és eszmei területre szorította ki — s végül

! itt vetélte el a haladó erőkét. A német polgárság ötszáz -éves sikertelensége

| ölt testet Zeitblomban, idealizmusának ez a szükségképpeni gyökere. Ebből következik, hogy a történelemhéz, a történéshez, Ü1ZQ1Z 0> valósághoz s az általa személyesen átélt történéshez is igen keyés érzéke van. A múltban, még pedig az osztatlan és differenciálatlan múltban, a mult teljesen szellemivé szublimálódott, irodalomban lecsapódott elvontságában találja meg ön- magát, ezért látja a szellem múltját zavartalanul tisztának, ezért képes egyes korszakokat csak a mitosz szemszögéből nézni. Kétségtelen azonban, hogy időnként felismeri ennek a látásmódnak a veszélyeit is, abban a pillanatban, mikor a humánum eszméjének valamilyen más oldalról éltérő értelmet akar- nak adni. A feudális konzervativizmus ürességét például átlátja, de nem lép fel ellene, csak tudomásul veszi. Ez a passzivitás jellemzi egész életét s ez a

r másik oldala a világban való forgásának.

Egyetemi évei alatt tapasztalja először közvetlenül a német társadalom vajúdását — természetesen ekkor sem a valóságban, hanem vég nélküli,

" terméketlen vitákon keresztül. A bomlás először a teológia területén ütközik ki, a protestáns ideológia, mint a reformáció szellemi vetülete világosan mutatja a kiöregedett társadalmi alapok ingadozó voltát. S Zeitblom számára éppúgy itt tudatosulnak a német fejlődés összetettségének és zsákutcába vezétő kilátástalanságának jelei, mint .ahogy az egész német intelligencia itt veszi észre a bajt, s igazi okairól sejtelme sincs, mert eszmei elzárkózott-' ságban él s a valósághoz nincs köze. A fiatal teológusok vitáiban a feudális konzervativizmus ugyanúgy megjelenik modernizált népi álarcában, mint a kereszt'ény-szocializmüs elméleti vágyálma s a dekadencia mitikus fogal- , makba burkolt álforradalmisága. Persze mindez csak elméleti kérdés szá- j u k r a s a megoldások, amelyek felmerülnek, akadémiai jellegűek. A fiatal

Zeitblom 'ezeket a vitákat naivul azonosítja a "társadalmi problémákkal.

Azzal, amit —: némi fenntartással — társadalomnak lehetne nevezni, csak

később kerül kapcsolatba, Münchenben. A fenntartás a társadalom szónak szól, mert «társaság» volna a helyes megjelölés, azaz ismét egy régebbi s mái;

idejétmúlt formán keresztül ismerkedik meg látszólag reálisabb kérdésekkel, ezúttal a polgári- és bohémszalonok világa tudatosít benne új problematikát, amelyről azt hiszi, hogy az egész németség problematikája. Á szalon a kilenc- százas évek Münchenében ugyanolyan elvont és elszigetelt, mint a hallei teológia, s végeredményben még csak nem is társaság a szó francia értelmé- ben, nem szervesén fejlődött valami, hanem mesterségesen létrehozott jelen- ség. A társasági kultúrára való törekvés elkésett és erőszakolt volta jellemző vonása az újabbkori német társadalomnak : a romantika így indul el, a francia abszolutizmus s a katolikus" barokk elpolgáriasult nyomdokain.

A századforduló táján pedig, a francia 'arisztokrata szalonokhoz hasonlóan,^

melyekből a forradalom ideológiája nem egy lökést kapott, a német polgárt .réteg is a szalonon, a társaságon keresztül szeretné megreformálni a világot!

Ezúttal, és itt sincs másról szó, mint végnélküli vitákról, szűnni nem akaró;

megbeszélésekről, megint az. játszódik" le, hogy előbb van meg az elmélet s ehhez szeretnék hozzámérni a valóságot, — abba a tévedésbe esnek, hogy azt.

hiszik : amiről vitatkozni lehet, az reális, vagyis úgy gondolják, hogy a szó^

adja meg valaminek a valóságértékét. Zeitblomnak pedig pontosan ez a;

kettő a szenvedélye a szó, száz a klasszika filológia s az a környezet,, ahol, a szó a legvalóságosabb : a társaság. Ezért szereti mindenek fölött, ha emberek'között lehet, művelt és vitatkozó emberek között, A társadalmi' tudat utáni vágyakozás ütközik ki belőle, melyet bizonyos, deklasszáltság- nak az érzése vált ki, akárcsak a romantikusoknál s ez, vonzza a jellegzetesen társasági városba, Münchenbe.

,A müncheni társaságból a századforduló sajátos képe bontakozik ki.

Ebben magának a. városnak is jelentős szerepe van, amely abban az időben különös sürítettségben viselte magán a bomladozó s ugyanakkor még ki sem alakult, német polgári társadalom jegyeit. Az egyik oldalon a bajor katolicizmus hagyománytisztelete, megőrzött és részben természetesnek tar- tott egy bizonyos f a j t a feudálisán patriarchális abszolutizmust, melynek következtében az udvarnak Münchenben még a kilencszázas években. is a pusztán formainál nagyobb szerepe volt, legalább is nagyobb, mint más német államokban. A másik oldalon viszont az iparosodás következtében a XIX. század liberalizmusa, polgári felszabadultsága is, hozzátartozott a bajor főváros képéhez, amely ily módon a német polgári társadalom problé- máinak szélsőségeit egyesítette magában — polgári szemszögből nézve meg- lehetősen harmonikus formában. A kiöregedett, de hatalmához még mindig szivósan ragaszkodó feudalizmus az elméleti síkon végkifejlődéséhez jutott burzsoázia bomlástüneteivel találkozott, úgy, hogy egymás mellett élt a reális alapját' vesztett arisztokrata s a.valóságtól mind jobban eltávolodó kapitalista polgár, s együtt gondolhatták azt, hogy a liberalizmus által meg- tűrt életformájukkal valami új, haladó lehetőséget valósítanak meg. Sőt:

a sajátos' müncheni viszonyokból, következett, a legkülönbözőbb fejlődési fokok egymásmellettiségéből, hogy ez a dezjntegrálódás intézményessé,- mintegy hivatalossá válhatott, hogy a különböző rétegek képviselői deklasz- száltságükból elismert és szinte támogatott kultuszt csinálhattak. Tévedés .volna azonban azt hinni, hogy csak a végpontok voltak meg Münchenben.

Ellenkezően : a nagyiparos' és a nagykapitalista mellett a kezdődő tőkés

•gazdálkodás legvegyesebb, típusai szintén hozzátartoztak a város bevett társadalmi szerkezetéhez s éppen ez az összetettség tette azt a felszíni opti- mizmust lehetővé, amely külsőleg a karneválok és bachhanáliák, a vidámság városává avatta Münchent. A látszólag érintetlen és töretlen optimizmus azonban igen .kétesértékű valóságot takart.. & az- erőszakosan fenntartott

•410 T I S Z A T Á J

•vidámság, a kényszerből meg-megújított mámor nem volt más, mint ön- ámítás : a társadalomból, a bevett polgári rendből kitaszítottak vagy ki- ugrottak önámítása, amely egy erőfeszítésben összpontosult: a társaság utáni-törekvésben. Mindenki minden áron társaságot alapított, társaságot tartott fenn és társaságba járt, innen várták az ú j a t s ebben igyekeztek megtartani a régit. A' társaság volt a müncheni élet alapja s ugyanakkor a kisvárosias főváros nem volt egyéb, mint a bohémek, a művészek, a bőrük- ből kibújni akaró polgárok s kötöttségeiktől megszabadult arisztokraták egyetlen nagy társasága. Ide kerül Zeitblom s nem véletlenségből kerül ide, hanem vonzódásból, ő t is a társaság vonzza, a hallei viták reálisabb formája, a hasonszőrű emberekkel bevett formák között való. együttlét, az a keret, amelyet addig csak az irodalomból'ismert, különösen Shakespeare vígjá- tékaiból.

Visszaemlékezéseiben a háborúelőtti müncheni évek feltűnően nagy helyet foglalnak el. A városról, a reális problémákról ismét alig esik szó csak az emberek érdeklik, azoknak is bizonyos fajtája, a maga köréhez tar- tozók. Ezeken keresztül azonban teljességében kibontakozik a sajátos Thomas Mann-féle látásmód, még pedig olyan formában, amelyben már első regé- nyében is megmutatkozott, csakhogy fordított előjellel. Míg a Buddenbrook- házh&n a München-komplexus antitézisként tűnt fel, az északnémet polgári

•patricius-társaság, majd a kapitalista környezet: ellentétéként (egyébként novelláiban is . gyakran feltűnő motívum a «münchenianizmus»), addig itt különleges • részletességgel lép fel. A melléktéma egészen jelentős szerepet kap, s München ezúttal kiindulópont, amelynek az északnémet szálak csak kiegészítői, úgyhogy valóságos Anti-Buddenbrook-házról, vagy Buddenbrook- Ház folytatásáról lehetne beszélni. A müncheni fejezetek középpontjában Roddené, az elszegényedett szenátorné áll, két leányával együtt, aki északi patriciuskörből került oda, s' aki a felszabadultság látszatát akarja a művészek között megőrizni és a szabad választás illúzióját szeretné fenntartani akkor, midőn á polgári társadalomtól ¡elszabadultak társaságában éli ki elnyomott, nem egészen társadalmi állásához illő velleitásait.- Ez ugyanis, az utolsó Buddenbroök-nemzedék egyetlen lehetősége : a látszat fenntartása s ez inár csak Münchenben lehetséges. Ily módon az eredeti viszony megfordítása következtében mód nyílik arra, hogy a^polgári társadalom ellenmondásai társasági síkon is kiütközzenek : olyan társaságot kell választani, .'amely- ben a tartalmatlanná vált polgári tradíció képviselője meg tudja őrizni azt a fensőbbségét, amelyet régebbi környezete szemüvegén ái nézve, elszegé- nyedése folytán elvesztett. A Rodde-lányokban a talajátvesztett polgári család bomlása tovább folytatódik. Az egyik teljesen szakít a múlttal, szí- nésznő lesz és végérvényesen kilép a polgári keretekből, hogy belsőleg annál- inkább kötelezőnék érezze s később ebbe az ellentmondásba-pusztul bele.

A másik minden ellenkező érzelme ellenére a gyermekkorában, megszokott polgári jólétbe kívánkozik vissza, s mikor jobb belátása ellenére ilyen érdek- ből kötött házassága révén eléri azt, amit kívánt, az ellenmondás gyilkosságba dönti és tébolyba kergeti. A pusztuló patriciüs-család körül alakul ki az a kör, amelyhez Zeitblom kapcsolódik s amely a.münchenizált német polgári társadalom teljes képét adja. A virágzó, minden .jel'szerint fénykorát élő burzsoá is hozzátartozik s megjelenik a társáságban, egy kissé leereszkedően, abban a nyugodt tudatban,' hogy mindent' megengedhet, mágának, hiszen pénze van s éppen ezért biztonsága is. De ide tartozik «az élet borzalmas szépségeiért lelkesedő» s ugyanakkor beteges és gyenge esztéta épp, úgy, mint. a bohémság konzerváló és veszélytelen oldalát felismerő arisztokrata színházi intendáns s ellenlábasa, á szofisztika nagymestere, a kultúrfllozófus, aki plebejus módom mindent vég. nélküli antitézisekben old fel. Nem véletlen,

hogy az esztéta él a legkiegyensúlyozottabb polgári körülmények között s mégis benne ütközik ki legélesebben a' túlérett társadalom kilátástalansága s ellentmondó volta. A dekadens tünetek a leghaladottabb fokon jelentkez- nek s a legnagyobb fokú enerváltság igyekszik leginkább burkolni a való helyzetet. Ezért vitalista s ezért t a r t j a mintaképének Caesare Borgiát, s nála mutatkozik meg félreérthetetlenül a Nietzsehe-mánia igazi gyökere : minden elméleti felszabadultsága ellenére a polgáribb polgárság felé törekszik, minden- áron reprezentálni akar, látszatot, mesterséges kiegyensúlyozottságot szeretne fenntartani, az inflációban még inkább, mint a háború alatt, ö, Institoris, veszi el a - reprezentáció kedvéért az egyik szenátorlányt (s természetesen azért is, mert az újgazdagságot így hozhatja kapcsolatba a burzsoa-újszerűség helyett régi polgári tradiciókkal), noha tudja, hogy nem hozzá való s később valóban belebukik ebbe a házasságba. A filozófusban Zeitblom egyetemi éveinek végnélküli vitái élednek újra,- de fokozottabb mértékben a vita, sőt egyenesen a relatívizmus kedvéért s a Wolfskehlre emlékeztető Brei- saoher a polgári kötöttségektől már csaknem elszakadt, gyökereiben azon- .ban végső fokon ugyancsak polgári áramlatot képviseli, amely egyoldalú

negatívumba szór mindent szét s amely ezt a feloldó tevékenységet szub- sztancializálja és mitizálja s ezzel Spenglert és Klagest készíti elő.-

A bohém-pátosz, az észteticizmus és az intellektualizmus, a konzervatív | leereszkedés és az álforradalmiság nem más mint kiút, menekülési kísérlet — ' ez azonban először csak az első háború kitörésekor és következményeiben;

ütközik ki világosan.'München társaságát a háború rombolja szét, a mester-' ségesen fenntartott látszat felborul s az összeomlásban az élet iskolás dicsőíté- sére alapozott-vitaiizmusi épp oly kevéssé tud megállni, mint a szenvedés pesszimista tiszteletére épített miszticizmus. A háború azonban más tánul-1 ságot is érlel meg. Kitörésekor a német középrétegek úgy látják, hogy meg-1 szabadulhatnak a magukra erőszakolt lelkiismeretességtől, Zeitblom nagyon találóan jegyzi meg, hogy mindnyájukon az iskolásgyermekek «szünetérzése»

vesz erőt, kalandvágy, felelőtlenség, a polgári kötöttségek sutbadobásának lehetősége feletti titkolt vidámság. Ezért a mindent elborító/ lelkesedés a háború kitörésekor, és senki sem veszi észre, hogy tulajdonképpen a deklasz- száltság. általánossá válásáról van szó s hogy a felszabadulással nem valami új keletkezik, haném csak az egységesen még ki sem alakult régi keretei törnek össze. Természetes, hogy a felelőtlenséget valami eszmei tartalommal kell megtölteni — ez az idealisztikus tendenciából következik — s a bevallott jogtalansággal együtt ez is a tragikus igazság pátoszába burkolódzik. A

«münchenizmus» ekkor válik általánossá, a karneválok s a «kozmikusok»

dionysosi mámora egy egész nép maga elé tartott misztikus igazolása lesz.- Az első vereségek s a háború elhúzódásának hatására mindez átalakul s döb- benetes erejű sorscsapás színében tűnik fel. A tömegélmény pillanatnyi szug-, gesztív- hatása elmúlik, az egységes pszichózis felbomlik s ismét egyébként/

is széthulló polgári , réteg az, amely a maga egyre inkább beigazolódó pusz-i

tulását a világégéssel azonosítja. . , Érdekes, hogy az élmény közvetlen hatása alatt Thomas Mannak is

hasonló volt ,a véleménye. A Betrachtungen. eines Unpolitischen nézeteinek a revízióját azonban megadja Zeitblom harminc évvel az események után.

leírt reflexiója, amikor párhuzamos helyzetben, a visszatekintő megélesedett látásával észreveszi, hogy nem az egész világ omlott össze. 1944-ben írja le az igazságot, hogy az első világháború kitörésével egész korszak zárult le, amely nem a kultúra egészét jelentette, dé mégis elég jelentős volt akkor, hogy a benne élőket is leértékeljük, mert nemcsak a X I X . századot ölelte fel, -hanem a középkor végére nyúlt vissza : a polgári rend korszaka, a polgár humanizmus ideje. Az összeomlás okait nem keresi .külön, de benne vannak.

412 T Í S Z A T Á J

abban, amit leír, a társadalomba, pontosabban a társaságban, ahogy utolsó, külsőleg még érintetlen állapotában látta és tapasztalta. S ez a lényeges felismerés, amely nem annyira Zeitblom, hanem Thomas Mann megítélése szempontjából jelentős, amennyiben a két világháború közötti fejlődés a Friedrich und die grosse Koálition írójának nézeteit bevallottan módosítja, a sarkalatos pontja az, hogy a háború nem" ok többé, amint a felületesebb szemlélet hajlandó volt akkor állítani, hanem tünet és következmény. A re- gényben ez az álláspont-változtatás természetesen nem közvetlenül tűnik ki, nem abban, hogy Zeitblom egyszerre feladja addig hangoztatott nézeteit.

Ellenkezőleg: tovább folytatja a fejlemények leírását, úgy ahógy f látta őket. Megállapítja, hogy a háború következtében az autoritáson alapuló

\ feudális-kapitalista állam széthullott. Az összeomlás egyik legjellemzőbb (tünete a diszkurzív lazulás, az egyetemi évek vitái s a Breisacher-féle elme-

futtatások ekkor jelentkeztek általánosan s még fokozottabban úgy látszik, jhögy ők az egyedüli valóság. A német társadalmat ismét romantikus hullám I önti el, minden áron magyarázatot keresnek, népgyűlésektől kezdve zárt-

jkörű cenákulumokig mindenütt az okokat kutatják s a lehetőségeket latol-_

Igatják. A reális tényezők azonban sohasem merülnek fel, hiszen a talajukat jvesztett intellektuellek hitük szerint polgárellenes és megújhodó, valójában^

azonban jellegzetesen német polgári, idealisztikus absztrakciói ezek, a bomlás Jutolsó fázisának tünetei. Az összeomlás okait mitikus fogalmadban keresik, r ezek alapján vezetnek végig történelmi fejlődéssorokat, amelyek teljesen

a levegőben lógnak. A vér mitosza ekkor kezd kialakulni, az Institoris-típus ekkor válik prófétává. A hitlerizmus első reális lépései ezek, légüres térben mozgó újítások, neoromantikus légvárak, amelyek azonban ugyanakkor

\ nagyon.is konkrét cél szolgálatában állnak: a régi.autoritást, a régi társa- I dalmi rendet akarják más formában visszahozni, a kapjtalizmus létét akarják I másnak az ürügyén meghosszabbítani. A német -polgár mindebben lelkiisme- 1 retesen résztvesz. Érzi .és tudja, hogy számára idegen dolgokról van szó, de

merev és elvont objektivitásánál fogva nem tud ellentmondani, itt ütközik

• ki legnagyobb hibája : az, hogy nem ismeri a világot, nem tudja, mi a valóság I s engedi, hogy a dolgok történjenek, csendes és passzív szemlélőként szabad

| folyást enged mindennek. Pedig az intő jelek egyre szaporodnak, mind félre- érthete tlenebb egyértelműséggel. Az infláció és a gazdasági összeomlás követ- i keztében a mesterségesen fenntartott kötelékek és keretek is széthull'anak.

/ A két Rodde-lány tragikus véget ér. A színésznő öngyilkossága s az Inez-féle

^ féltékenységből elkövetett gyilkosság első pillantásra ugyan tisztán lélektani fejlődés eredménye csupán, s valóban nem kétséges, hogy a patologikus lehetőség mindkettőjükben benne volt. Nem szabad azonban elfelejteni,' hogy hajlamaik már következmények a nyugodt, polgári légkörből való kiválásuk következtében keletkeztek, 8>ZdiZ Qi mozgató erők objektív, társa- dalmi okok. Az egyéni tragédiát ugyancsak ezek a tényezők váltják ki, illetve a polgári társadalomban. egyre inkább kiütköző ellentmondások, melyek közül a háború a külső szemlélő számára is a legfélreérthetetlenebb. A polgári morál bomlása kergeti öngyilkosságba Clarissát, aki rájön arra, hogy bohém- sága eredménytelen menekülés, vissza akar térni a családi kötelékbe, de már nincs rá lehetősége. Inez viszont egyre nehezebben' képes fenntartani a kiegyensúlyozott családi élet látszatát, minden megváltozik s szétzüllik körülötte s mikor a férfi, akivel mindenki által tudott, de képmutatásból .észre nem vett viszonya van,, el akar szakadni tőle, amikor ő maga is családot

akar alapítani, akkor őrül meg és lövi le. Az. ellenmondásokra, az erkölcs- nek — de még az erkölcstelenségnek is — látszatra épített voltára mi sem jellemzőbb, hogy aZ immorális Clarissa az erkölcsbe pusztul bele, a moralista Inez pedig a morálba való visszatérés lehetőségének pillanatában roppan-

•össze. S ezék nem csupán egyes, elszórt' esetek, Zeitblom háború utáni Mün- chenét ilyen és hasonló tünetek-jellemzik. A társaság, felbomlik, kiki a maga«' rútján jár, elvész a többiek szeme elől s a húszas évek végének látszólagos nyugalmát negatívum okozza-: az, hogy az emberek nem tudnak többé egy- másról, és nem is akarnak tudni. Valóságos struccpolitika ez, amely külsőleg eltünteti az égető problémákat s kikapcsolja az ellentmondásokat, de nem;

úgy,;hogy megoldja őket, hanem oly módon, hogy egyszerűen nem vesznekj róluk tudomást. Az út innen már egyenesen vezet el a fasizmushoz, a regény;

• azonban évek múlva még egyszer, utoljára összegyűjti á régi társaságot,J hogy a belső korhadtság, amely már maga fasizált polgár, jelképesen teljes,

•egészében kiütközhessék. Leverkühnnál találkozik utoljára Schildknapp,í .Institoris és a többiek, s mikor a komponista előttük tébolyodik meg, kr-jj -derül, hogy egyiküknek sincs semmiféle kapcsolatuk sem hozzá, de egymás-

hoz sem, mindenki-ijedten szalad szét, értetlenül és érzéketlenül figyeli a jelef netet s egyetlen spiontán igyekezete van : hogy elmenjen, hogy ne lásson semmi rendelleneset, ne érezze kellemetlenül magát. -Ez a szétszaladás, szinte -ellenséges ijedelem s félelem az utolsó stádiuma a társaságnak illetve társa-

dalomnak, amelyet Zeitblom még leír, azután lezárul az elmesélt történet s beletorkollik az író és visszaemlékező jelenjébe, a fasiszta «háború idejébe!

-\ A regénynek eddig tárgyalt és elemzett rétege a Buddénbrook-ház—

Varázshegy-sor egyenes folytatása. A német polgárság történetéről van i t t :is szó, mégpedig a lefelé hajló ágon, csakúgy mint az előbbi regényekben, a folyamatnak ábrázolt fázisa későbbi csupán. A Buddenbrook-ház olyan korszakban kezdődik, amikor a bomlásnak a jelei alig észrevehetően először

jelentkeznek s odáig követi a fejlődést, ahol a válság nem általános még ugyan, de mindenki számára érezhető s nem titkolható -többé. A Varázshegy elvezeti a szálakat egészen a külső katasztrófáig, a háborúig s az összefüggé- seket európai • méretűvé tágítja. A Faustus a X I X . századi előzményeket inkább eredményükben m u t a t j a meg; a fejlődési vonalakat mintegy ismert- k é n t tételezi fel s az állapot, amelyből kiindul, a Varázshegy elszigetelt, már

•csak széthullásra képes társaságával azonos. A müncheni társaság — ha kevésbbé jelképszerű is — ugyanolyan sűrítetten foglalja össze a főirányokat, mint a svájci szanatórium világa, ám-ugyanakkor németebb, azaz az író szempontjából gyakorlatibb és közvetlenebb. Thomas Mann munkássága szemszögéből tekintve a háború jelenti az újabb korszakot s az azt követő 'időkkel együtt az általa vizsgált problémakör időbeli kiterjesztését. Ez a.,

folyamat egészen természetes s alapjában véve igen egyszerű közhelyről van szó -: nem történik semmi más, mint hogy a krónikás számára mindig -újabb és újabb jelen válik történelemmé, Thomas Mannt, az írót viszont az jellemzi, hogy munkásságának célja a mindenkori jelen történeti alapon való megértése s a hozzá vezető út ábrázolása. Ennek következtében — s itt

"üzközik ki a Zeitblom szájába adott idő-kérdés mélyebb szubjektív értelme

—- a Faustus társadalom — és történelemrajza magában foglalja Mann korábbi szépirodalmi, publicisztikai és elméleti munkáinak bírálatát is, azt a korrekturát, amelyet a közben lezajlott események' tettek szükségessé, azonban .úgy, hogy a tévedések okát az illető fejlődési fokozat magyarázza meg. Ilyen értelemben.'a Faustus Thomas Mann világszemléletének a történetei iis s Zeitblom tévedéseiben, amelyek a német polgár tévedései, az író a maga', régebbi állásfoglalásainak történelmi kritikáját adja. A Betrachtungen eines

Unpolitischen háború-szülte nacionalista-humanista elveinek veszélyei például Zeitblom háborús élményében ütköznek ki, a negyvenes évek- aspektusából tekintve abban a tényben, hogy a filológus a háború igazi jelentőségét, nem ok, hanem okozat voltát nem képes felismerni s hogy a hivatalosan hangoz- vtatott nézetet teszi magáévá, a további, a fasizmus irányába haladó fejlődés

414 T I S Z Á T Á J

tünetei félreérthetetlenül kirajzolódnak'. Ez nem annyit jelent, mintha Zeit—

biom fasiszta volna, de hiszékenységével s hamis objektivitásával — ha- nem is elősegítette — azonban lehetővé tette a későbbi fejleményeket.

I t t kell rámutatni arra, hogy a" kísértő azonosítás Zeitblom—Thomas.

Mann legföljebb egészen nagy vonalakban, á tévedések hasonlóságára való- tekintettel érvényes s ez világítja meg újabb oldalról az író módszereinek.

sajátos, de egyben a nagy művészi hagyományokhoz kapcsolódó voltát. Mann az objektivitás és a történeti hűség kedvéért egyénein keresztül mindig olyan típust ábrázol, amelyben a maga eredményei, a maga előrelátásai nincsenek.

benne, önmaga mindig kívül marad a művén, csak a Goethe-regény kivétel, ebben a tekintetben, különböző, a jelen összefüggésben nem tárgyalható - okonál fogva. Az előremutató tendenciák, az egyes helyzetek történelmi ki—

értékelései azonban mégis kiderülnek majd minden munkája elemzése során,.

ám ezek nem egyes hősein keresztül nyilvánulnak meg, hanem a szereplők összessége révén, az ábrázolt kor objektivitásában, azaz visszatekintőén..

A Faustus világa számára az írás időpontja, a fasizmus korszaka a közvetlen.

jelen, még pontosabban : a második > világháború utolsó évei. Ez az oka annak, hogy több olyan jelenség, amely régebben legföljebb ellenszenves lett • volna, Zeitblom szemléletében a fasizmus felé vezető út tünetévé válik,.

A Naphta-típus itt Breisacher személyében s a háború utáni, a georgiánus- körre emlékeztető összejöveteleken keresztül a tényeknek megfelelően Hitler .előkészítője lesz, ugyanúgy, mint a novellákból ismert, .többször visszatérő- renaissance-rajongó Nietzsche-tanítvány. S. minden részleten túl, az egész keretre vonatkozóan összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy Thomas.

Mann szemléleti módja egészében eltolódott: a Faustus nézőpontjából'az eddigi problematika úgy változik meg, hogy az első háború, de még az előtte levő idők is azt mutatják be, hogyan jut el a német polgár a fasizmusig. Ennek- / során pedig kiütközik még egyszer a regénynek egy az író szubjektív szem- -

pontjából döntő vonása — s ezúttal a politikai mozzanat a legfontosabb • I benne — amelyre fentebb már történt utalás : Mann Zeitblom elmélkedésein j keresztül a maga tévedéseit is beismeri: a nietzscheánizmussal éppúgy

leszámol, mint a schopenhaueri pesszimizmusból folyó passzivitással, még—

j pedig tárgyilagos formában. Zeitblom rádöbbenései ugyanis objektív össze- • függésekben mutatják ineg félreérthetetlenül azokat a veszélyeket, amelyek.

j között a századforduló jóhiszemű német polgára is haladt, a nélkül, hogy"

i észrevette volna őket.

' A felismerés az utolsó háborús évek közvetlen hatása alatt érik meg, s ez a regény második rétege, az a keret, amely nem a lezárult mult tárgyszerű- ségén keresztül nyilvánul meg, hanem a jelen átélése során. Az 1942-től 45-ig - terjedő évek eseményei riportszerű spontaneitással tükröződnek vissza

• hatásuk váltja ki Zeitblom reflexióit, amelyek a közben leírt korszak jelen—

1 ségeinek értékelését adják meg. Ebből kerekedik ki a Thomas Mann vizsgálta 1 kérdés, a német polgári társadalom kérdésének "utolsó, még hiányzó szek- - I tora : a német polgár a hitlerizmus alatt. Az egyes tünetek egyéni tapaszta- • latokon keresztül jelentkeznek: Zeitblom lemondó hangú megjegyzései- ből kitűnik, hogy az egyik, már korábban megkezdődött folyamat befejező- dött, a család felbomlott. Piai az új eszmék szolgálatába állottak s teljesen elszakadtak tőle. Az egyik katona, a másik hivatalnok, egészen más a. f e l - fogásuk, mint az övé s annyira ellenséges, hogy még beszélni sem mer velük..

A polgár tehetetlenségének ez talán az első, legközvetlenebb, személyesen tapasztalható következménye. A személyes ténynek azonban objektív j e l e n - tősége is van : az általános felbomlás és elszigeteltség fejeződik ki benne, a- polgári társadalom egy alappillérének felrobbanása s ezzel együtt a polgár- teljes kiválása még a mikroszkopikusra összeszűkített valóságból is. S az., elszigetelődés nemcsak a családon belül megy végbe és nem teljes egészében

.rákényszerített, hanem részben tudatos visszahúzódás eredménye: Zeit-"^

blom lemond hivatásáról, a tanításról és visszavonul mert nem hajlandó- /•azonosítani magát a rendszerrel. Ezzel a gesztussal viszont kimerül minden'

••ellenkezése, amelynek eredménytelennek kell maradnia, hiszen a passzív, .negatívumban, az elefántcsonttoronyba való elzárkózáson, az ókori auctorok-

hoz való visszatérésen kívül nem jelent semmit. Néni csoda, ha eredménye- dképpen Zeitblomnak a valósághoz való viszonyában semmiféle haladás sem ' tapasztalható : hiszen csak az történt, hogy az irreális polgári társaságból

visszakerült első, tapogatódzó évei irreális és elvont szellemi világába. Ilyen • körülmények között viszont természetes, hogy a fasizmust helytelenül ítéli 'meg. Tulajdonképpen egyetlen döntő kifogása van ellene, az, hogy szellem-

ellenes. Ezenkívül a módszereket sem helyesli, igazi céljaiból ellenben nem vesz észre semmit s tehetetlenségénél fogva nem is igyekszik a valóságos indítékokat és törekvéseket megismerni. A «német népre rákényszerített háború» propaganda-szólamát éppúgy beveszi, mint a zsidókérdés mondva- c s i n á l t megokolását, csak a kivitel módjai elien van kifogása. A Goebbels- .féle frázisok erősen befolyásolják stílusát, az egyre szaporodó vereségek feletti

fokozódó értetlenségét és megrendülését a napisajtó fordulataival fejezi ki.

A fokozatosan romló katonai helyzet hatására azonban mindinkább tudatosul benne a döbbenetszerű meggyőződés, hogy valami elvi hibának is kell lennie.

Hasonló'fejlődést már 1918-ban .is végigélt, ezúttal azonban reálisabban és . közvetlenebbül látja meg a h i b á t : nem beszél világégésről, a húszas évek

• Untergang-hangulata, nem ismétlődik meg, egyedül a németséget tartja . hibásnak és pusztulásra érettnek amiatt, amit a fasizmus alatt a humánum

•ellen elkövetett. Nyilvánvaló, hogy ez az okfejtés sem a valódi helyzet fel- ismerésének az eredménye, a felszínen mozog és nem ragadja meg a konkrét

okokat, azonban van benne egy megfogható, noha későn felmerült elem : a bűntudat. Ez kétségen kívül haladás, de végső fokon nem teljes értékű, mert ,

•egyáltalában nem tudatosul az, hogy mi okozta a bűnbeesést, s nem világo-;

sodik meg, hogy mi tulajdonképpen a bűn. A kétségbeesés s a megrendülés' -őszintén átérzett, s a felelősség kérdése is felvetődik (de egyszersmind igen!

•egyszerűen megoldódik is) azzal, hogy a rendszer a felelős, a szellemellenes . söpredék, arról azonban nem esik szó, hogy uralomrajutását mi tette lehetővé s hogy minek a megnyilvánulása. Csak az olvasó számára világos — Thomas _Mann pedig többek között ezért írta meg a regényt, hogy ez kiderüljön — hogy a kisvárosi légkörtől kezdve a teológiai vitákon keresztül München s a müncheni társaság, a . p a r s .pro totot kiszélesítve: a végvonaglásait élő -polgári társadalom utolsó kísérlete játszódik le a nácizmusban, az a kétségbe-;

-esett igyekezet, hogy életét meghosszabbítsa. S a becsületes német polgár!

a maga korlátolt idealizmusával nem veszi észre, miért folyik a játék, igyek-!

szik objektív lenni a maga naiv és "elvont módján, a büntetést is vállalja, de végül is nem tudja, miért büntetik. A mítoszalkotás s az elvont nacionaliz- mus ennek következtében még a legkétségbeejtőbb helyzetekben is szinte groteszkül ütközik ki belőle; Zeitblom sém tud elnyomni bizonyos büszke- séget, mikor a «titkos fegyverek» bevetésre kerülnek, viszont ugyanakkor teljes megadással várja a megérdemelt sorsot akkor, midőn minden össze, . omlik körülötte. Fel lehetne hozni, hogy Zeitblom nem viselkedhet másként-

hiszen öreg ahhoz, semhogy az újabb problémákat képes legyen megérteni.

Ez igaz, de egyfelől nem szabad elfelejteni, hogy a fiatal Zeitblom is épp ilyen volt, másfelől pedig öregsége nem csak a magáé, hanem osztályáé, nem egyéni I lélektani vagy .biológiai tünet, hanem történelmi társadalmi jelenség, a német polgári réteg, jellegzetessége, amely kiöregedett, 'mielőtt fiatal lett volna.

I t t van a hiba, s ezt ismeri fel Thomas Mann, sokkal fokozottabb mértékben, mint előbbi műveiben. Ez az oka a XIX. század során majdnem mindig ki-

; ütköző passzivitásnak, amely a végső következményeiben bűnrészességgel

•416 T I S Z A T Á J

egyenlő, innen ered a káros idealizmus, a légvárépítés, a történelmietlen¹, mitosz-mánia, s ez a szükségszerű eredmény, amelyhez a Buddenbr'ook-ház' társadalma és a Varázshegy társasága vezet. Az igazság.és a teljesség kedvéért meg kell jegyezni azt is, hogy vannak pillanatok, amikor a haladás és a demo- - krácia lehetősége felmerül Zeitblom előtt s ilyenkor nem a merev elutasítás az álláspontja. Észreveszi, hogy a demokratikus út egészségesebb és jobb, elmélkedéseiben a szocializmus elismeréséig is eljut (a Szovjetunióval k a p -

csolatos reflexiói mutatnak erre), de itt sem éri el a lényeget, ábrándkép-- marad csupán, amire gondol. Ezzel pedig visszavonhatatlanul, befejeződik egy történelmi sors. Hans-Castor-pról Zeitblom életén keresztül bizonyosodik ,' be, hogy a tehetetlenség milyen veszélyeket rejt magában, a német polgár - ( sorsa a filológusban teljesedik be, ő az a végpont, amelyen túl a tradicionális- ) kereteken belül nem képzelhető el semmiféle fejlődés sem.

Ezzel kapcsolatban felvetődhet a kérdés, vájjon van-e ebben a meg-- I'állapításban Valamilyen pozitív elem, fejlődött-e az a világkép valamit is I pozitív irányban, amelyet az író már a Buddenbrook-házban lefektetett?'

1 A válasz — a küső szempontokat tekintetbe véve — nemleges, ám ugyan- - akkor félreismerhetetlen az az' egyre fokozódó tudatosulás, amelynek szem-

szögéből a Faustus nemcsak későbbi keletkezése miatt érettebb és fejlettebb,

• mint a Varázshegy vagy az első, ugyané tárgykörrel foglalkozó nagy regény..

Sok olyan mozzanat, amely a Buddenbrook-család történetében még csak.

értékítéletmentes, inkább megérzett semmint tudatosan alkalmazott t é n y - megállapítás, a Faustusba,n meggondoltan és tudatosan használt ítéletté- ivált, amely a negatív végkövetkeztetés előkészítésének szolgálatába állít—

Itatott. Másként kifejezve ez annyit jelent, hogy Thomas Mann világképe a

¡tudatos értékelés felé fejlődött s érettségének azon a fokán, amelyen a Faustusb /'megírta, már nincsenek-semmiféle illúziói sem a német polgári lehetőségeket

illetően. A polgár-keresésnek ez az utolsó stádiuma, amely visszavonhatat- - (lanul eredménytelenül végződik. S a tudatossá v á l t . eredménytelenségben.

| van egy a jövő felé mutató vonás is : az, hogy egészen világosan megmutat- I kőzik, miről nem lehet többé szó a jövőben. A polgár nem lehetséges többé

ez az író utolsó szava s az ehhez vezető tapasztalatsorozat azt is mutatja,, hogy tulajdonképpen nem is volt, legalább is nem volt a szó pozitív értelmé- ben s nem volt Németországban. Ily módon pedig annak a történelmi kísér- letnek a tanulsága, amelyet Thomas Mann a Buddenbrook-ház inkább csak leíró de nem magyarázó realizmusa után a Varázshegyben mélyített el s amely azt vizsgálta, hogy a passzív főhős, a polgár a külső tényezők hatására hogyan és hová fejlődhet, a Faustusban végérvényes megfogalmazást kap s a tapasz- talati tényezők elhatározó volta következtében törvényszerű érvényre emel- ' kedik : a német polgár nemcsak nem változik meg s nem fejlődésképes,

de nem is változhatik meg s a továbbfejlődésre nincs többé lehetősége.

Ezt a megállapítást nem annyira-a Zeitblom-féle önéletrajz, igazolja,, ebben inkább csak a tapasztalat, a megfigyelt eseménysorozat reflexiókkal, tűzdelt leírása kap formát. A végérvényes következtetést; az éppen polgári szemszögből objektívvá váló törvényt a regény harmadik rétege a d j a meg és fejti ki, az a réteg, amely a címet adta : Leverkühn élettörténete, vagy — ' a jelképiiél maradva — : a Faust-probléma. A mű döntő része ez, az eddig

• tárgyalt szempontok mind csak arra szolgálnak, hogy kiemeljék és elmélyít- sék, megvilágítsák és magyarázzák. Ezt az író is aláhúzza. Zeitblom ugyanis azért írja meg emlékezéseit, hogy barátja életéről és sorsáról tanúságot adjon, ' a maga élete folyása s a leírt világ csak környezet és előzmény, az az elem,,

• amelyben a főtörténet lejátszódik. Leverkühn Zeitblom kortársa a szó szű- • kebb és tágabb értelmében egyaránt, a német fejlődésnek ugyanazokat a- fázisait éli át, ugyanazok a felbomlásban lévő erők hatnak rá, az ő élete is a- dezintegrálódó állapot fokozódó széthulló mozgásának a következménye

vagyis az egyenletnek az a része, amely Zeitblom történetét eredményezte,, csekély eltéréseket nem tekintve rá is érvényes. Az intenzitás, amellyel a hatá-;

sokat feldolgozzák s amellyel visszahatnak természetesen más és más, • a t különbségek nagyrészt innen adódnak s abból a tényből, hogy Leverkühn művész, zseniális, átlagon felüli ember. A manni kísérlet ebből az aspektus- ból válik teljessé, a polgár-kérdés ezzel fut végig az összes lehetőségeken s ezúttal így hangzik : hogyan éli végig a rendkívüli ember, pontosabban ; a művész az átlagember által is tapasztalt zsákutcába vezető kort, amely objektíve a születésekor-adott kéretek teljes feloldódásához vezet. A választ igen röviden meg lehet a d n i : Leverkühn összeroppan és meghal, anélkül, hogy a valóságban bármit tett is volna. Zeitblom (Thomas Mannt kellene mondani tulajdonképpen) azonban éppen azért vállalja magára a krónikás!

feladatát, hogy Leverkühnt egy elkövetkezendő kornak megmutassa, hogy/

•művei hatását megszületendő nemzedékek számára előkészítse. Itt, ezen aj

• ponton ütközik ki a regényben a fentebb említett utópisztikus vonás pozitív;

oldala, nem megfogható módon, hanem szintén csak lehetőségként,- s ezzel kapcsolódik a Faustus Mann regényeinek második sorozatához : a József-, tetralógiához s fokozottabb mértékben a Lőtte• Weimarbanhoz s a két vonalnak 'metszőpontját alkotván, főproblémáját : Leverkühnt tekintve kettős szem-

szögből magyarázható és magyarázandó. -

Az egyik a jövő lehetőség, az, vájjon Leverkühn valamilyen helyzet-/

ben jelenthet-e pozitívumot, továbbvezetheti-e a fejlődést — a kérdést más- képpen feltéve: elkövetkezhet-e egy-olyan idő, amikor-művészeté a kornak és a német társadalomnak meg fog felelni. Vagyis : a komponista tragédiája azért következik-e be, mert ő maga a polgári rend szülötte és megtestesítője- akkor is, ha szembehelyezkedik vele, vagy azért, mert egy új, még be nem következett lehetőséget él végig-s ezzel az. előremutató, korában meg nem értett fejlődés képviselője.'A má'sik kérdés viszont történeti, mint ahogy Zeitblom írói tevékenysége maga is az s így hangzik :• mi az, ami Leverkühnt /kizárja korából, ha pedig ez tisztázódott mi az, ami miatt nincs kapcsolata

; a környező társadalomhoz s az idegenség honnan származik.

Á kérdésekre Leverkühn élettörténete felel, ö nem városi származású,.

• szülei parasztok; kiegyensúlyozott és rendezétt körülmények között élnek,, körülbelül úgy, ahogy öt- vagy hatszáz évvel azelőtt éltek volna. A család-

• nak azonban vannak városi, mégpedig kisvárosi kapcsolatai is; Adrián - Leverkühnt kaisersascherni zenesz'erszámkészítő és -ke"reskedő nagybátyja - neveli egy darabig (innen az ismeretség Zeitblomékkal), s később huga is

kézműveshez! megy férjhez. Az ipar felé való vonzódás egyfelől, másfelől' viszont természetesnek tartják, hogy a második fiú, aki egyébként már gyer- mekkorában rendkívüli szellemi képességeket árul el, teológusnak megy,, mikor pályaválasztásra kerül a sor.'Ez majdnem olyan hagyomány, mint az, hogy az elsőszülött a földet műveli tovább, annál is inkább, mert a paraszt számára — vallási jelentőségén kívül — a teológia a hivatalos műveltségbe,, az uralkodó polgári osztályba való bejutásnak az iparosságon kívül körül- ' belül egyetlen módja. 'Adrián gyermekévei nem különösebben érdekések,,

apja misztikusan pre-racionalista természettudományos érdeklődése hagy csak tálán mélyebb nyomot benne s az a különös, hogy nem árul el különö- sebb zenei hajlamot vagy érdeklődést, csupán a racionális, elvont problé- mák, a matematika keltik fél figyelmét. Semmilyen Jean Christophe-féle- vonás sincs benne, s mikor kamaszként, nagybátyja házában érdeklődésé- nek kielégítésére zongorázni kezd, a harmóniák mint számviszonyok-izgatják,;

az összefüggéseket, a racionálisan megfogható arányokat keresi. Erről az.

oldaláról fogják- meg a scholastikusan művelt Kretzschmar- előadásai is,, aki'a kisváros intellektuális életének középpontja s aki a serdülő általánosam

27

•418 T I S Z A T Á J

racionális tapogatózásait rendkívüli módon é l e s s ugyanakkor konzervatív .logikájával a zenei problémák irányában köti le.

A Kretzschmar-fejezeteknek életrajzi értékükön túl is érdemes figyel- met szentelni, mert Mann ezekben fejti ki közvetve művészetfilozófiájának néhány olyan mozzanatát, amelyeket a regény később illusztrál s amelyek másrészről ezen a téren is az író korábbi álláspontjának bizonyos revízióját jelentik. Kretzschmar Beethovenben látja a zene betetőződését s egyben

felbomlását. Az ő művészetében oldódik fel a társasági, illetve abszolutisz- '. tikus-udvari konvenció szélsőséges szubjektivitásba. Ez a beethoveni forra-

:dalmiság, a polgári demokrata forradalom zenei megnyilvánulása. Beethoven azonban ugyanakkor, utolsó korszakának abszolút egyéni voltán keresztül a konvencionálishoz való közeledést is jelenti — formai téren. A végsőkig

•fejlesztett egyéniesség a légérettebb művekben határértékszerűen csap át

•ellentétébe s önkéntelenül is egy meglévő hagyomány folytatójává válik.

Vagyis : a polgári zene szemszögéből nézve a szubjektivitás egy bizonyos fokon — amelyet egyébként külső és belső tényezők egyaránt meghatároz- n a k — az ellenkezőjébe ugrik át s tradicionális lesz, sőt egyenesen a bevett

•és szokásos objektív kritériuma. A Szintézis azonban csak pillanatnyi — s a -német fejlődést tekintetbe véve ez nem is lehet másként. Az elvetélt polgári forradalom idealisztikus rendszerekben keresi a kiutat s a romantikus moz- galom egészéhez hasonlóan a romantikus zene is (a késői romántikus Wagner -a legjobb bizonyíték erre) önmagából, mint objektívnek tartott eszméből,

szubjektív tartalmának s társasági, konvencionális formájának segítségével szeretné megalkotni a z^;ú j társadalmat. Ezért törekszik a kollektivumra, ezért vonul ki a szalonokból a hangversenyterem nyilvánossága elé, ugyan- akkor azonban idealisztikus gyökerei miatt egyre elvontabbá válik. Az érzé- kektől mindinkább1 eltávolodik,, már Beethovennél is elfordul, hogy csak

látható, de nem hallható zenét szerez, -a Hammerklavier-szonátában s a Missa Solemnis egyes részeiben helyenként a partitura vizuális képe fejezi k i a. mondani valót, azt, a m i t megszólaltatni s hangban kifejezni többé nem lehet. Az absztrakció viszont mindjobban eltávolítja a zenét a társadalom- ból s ebben ütközik ki a XIX. század vége s a X X . század legtöbb zenei .áramlatának önellenmondása : nem szűk társaságnak szól, hiszen az egész, ..számszerűen hatalmas polgári réteg alapjaira épül fel, amely egyenesen

általános emberi érvényt igényel magának, s mégis alig vannak néhányan, akik értik és élvezik. Azaz a X I X . század során a Zene éppúgy a polgári bom- : lás kereteiből érthető meg és magyarázható, mint a kultúra többi megnyil-

vánulása, nem kultikus többé (Kretzschmar kifejezését használva), vagyis .nem szól osztatlanul az egész társadalomnak, de még egy egész társadalmi .rétegnek sem : Debussyt például még a polgárság sem mondhatja, osztat- l a n u l a magáénak. _

.Leverkühn ebbe az adott helyzetbe születik bele, ezekből a történelmi -összefüggésekből indul ki. Ez viszont Thomas Mann számára is eltolódást . jelent, illetve a Leverkühn. elé táruló képben az író megváltozott. felfogása

fejeződik k i : a Tonio Krőger-féle statikus művészetfelfogás dialektikussá 'vált, történelmi szemléletté. Ezzel kapcsolatban azonban nem szabad a döntő

• mozzanatról megfeledkezni, nem szabad szem elől téveszteni azt; hogy a fön- tebb vázolt állapot s a vele kapcsolatos problematika nem érvényes áz egész

zenetörténetre — de még a polgári zene' egészere sem -— hanem csupán a .fejlődés egy szakaszának sajátosságait fejti, ki. Ezáltal válik, ugyanis ért-

hetővé, hogy Leverkühn önálló eszmélkedései első pillanatától kezdve polgári úton igyekszik járni, s a kibontakozási lehetőségeket éppúgy keresi a leg- modernebb irányzatokban, mint a közvetlenül polgár-előtti zenei korszak- ban. Az expresszionista megoldások mellett ösztönszerűen a késői középkor felé fordul s ugyanakkor h ű marad családi kapcsolataihoz és protestáns fel-

fogásához s Bachhoz, a kultikushoz, a közösségi zenéhez akar visszatérni,, illetve — á másik oldalról nézve —: azon a ponton akarja megragadni a tovább- vezető fonalat, ahol a német fejlődésre még nyílhatott volna alkalom. Ily módon jut azután arra a következtetésre, hogy a művészetet egy magasabb- társaság, magasabb társadalmi forma szolgálatába kell állítani, amelynek

(s itt ismét kiütközik a középkori Kaisersaschern s a protestáns családi tra- díció) egyházi természetűnek kell lennie, ha válójában nem egyházi is. Az elgondolás természetesen' elméiéti jellegű, különösen tartalmi tekintetben, nem is önálló még, meglehetősen zavaros és alapjában véve tisztázatlan, ennek ellenére azonban elsőrendű, fontosságú a továbbiak szempontjából::

arról van ugyanis szó, hogy Leverkühnt mindjárt első tudatos lépései a tár- sadálom problémája felé viszik s a művészet kérdésében a társadalmi alakulás bizonyos különleges megnyilvánulását látja. Az önmagáért való művészet- szemlélet ezzel Thomas Mann számára is társadalmivá alakult át s Kretzsch- mar. előadásai és Levérkühn meggondolásai már az új szemléleti mód szol- gálatában állnak : a, polgár-művész-komplexusnak módszertani alapvetését adják meg, amelyet'a gyakorlatban a regény további fejleményei igazolnak.

Az expozíciót gondos szerkesztésben követi a kidolgozás, mégpedig- oly módon, hogy a felvetett elméleti elképzelést szakaszonként és különböző- oldalakról támasztja alá a társadalmi alap. A kultikus — polgári koncepció' a protestantizmussal való összefüggésében kerül szőnyegre német történelmi'!

előzményéhez hasonlóan — s ezen keresztül a reformáció múltja és elsorvadt jelene tisztázódik. Leverkühn életének következő szakasza a teológia jégyé- ben zajlik le, hittudományi karra iratkozik be s ifjúsága harmadik, .hatásai-- ban jelentős részét Halléban tölti. Elvont, kamaszos világelképzelése ekkor, kerül kapcsolatba objektív valósággal, az egyetem az a konkrét történelmi- képződmény, amelyhez tudatosan gyakorlatilag is viszonyul. A hallei egye-, tem azonban a művelődési kérdésen kívül hagyományainál fogva a protes-j tantizmus problémáját is jelenti, az első német polgári forradalom vallásos!

ideológiába megkövesedett, tudománnyá vált formáját. A haladó erők felleg--l várából ellenben meglehetősen vegyes és ellentmondó elveket valló, alapjá-¹ ban'véve gyökértelén intézmény lett, amely az egységet, a látszólagos érin- l tetlenséget csupán múltja hírnevének köszönheti. A Luthert játszó, Luther-;

nyelvén beszélő, a fiatalságot' s a kezdet frisseségét erőszakoló professzortól kezdve a századforduló legmodernebb típusáig: a dekadens, huysmansL stílusban pszichologizáló magántanárig a protestáns teológia majd minden korszakának képviselője megtalálható falai között. Nem csoda, ha az ódon keret életképessége csak látszat s hogy Leverkühnnek van igaza, mikor rájön arra, hogy a különböző típusok és irányok egymásmellettiségében nem annyira a történelmi képződmény pozitív és fejlődésképes oldalát kell látni, mint inkább egy önmagát kifutott lehetőség egyre inkább kiütköző ellentmon- dásait. Leverkühn azonban itt is a szélsőségek felé vonzódik, akárcsak elsői elméleti zenei lépései során. Nevetségesnek t a r t j a ugyan a mesterkélt és pózoló professzor kispolgári jovialitását, undorral tölti el a megjátszott Luther- ördög jelenet, mikor a teológus tintatartó helyett egy zsemlyét vág az ok.

nélkül odaképzélt sátánhoz, mégis : élete-kritikus, pillanataibari ehhez a mintához tér vissza s döntő-sorsfordulatai alkalmából maga is a lutheri stílus, közvetlen, nyers és. megfogható fordulatait használja. A legrégibb, harcos- protestantizmus formája vonzza, amely azonos a már teljesen tartalom nélkülivé vált, a régi külsőt megnyugtató kellékként magára öltő történeti tudomány álarcával, amelyben azonban ki nem fejlődött forradalmi lehető- ségeket érez. E mellett viszont a pszichoanalitikus teológia is leköti érdek- lődését, a hittüdománynak az az állapota, amikor az egész lélektanban oldó- dott fel, azaz nem teológia többé, hanem ösztönfolyamatok boncolgatása..

A- «valláslélektan» a reformációs Halle légkörében természetesen egyszersmind.

27»