VIDA ISTVÁN
A felszabadulás utáni politikai átrétegződés kérdéséhez
A z 1945. november 4-én megtartott nemzetgyűlési választások eredményei köz- ismertek. Mégis pusztán emlékeztetőül: a leadott 4 730 409 érvényes szavazatból a Magyar K o m m u n i s t a P á r t 802 122 (16,9%), a Szociáldemokrata P á r t 823 314 (17,4), a Nemzeti Parasztpárt 325 284 (6,9%) szavazatot kapott, az abszolút többséget — 2 697 503 (57,03%) voksot — azonban a Független K i s g a z d a p á r t szerezte meg. A ki- sebb pártok közül a Polgári Demokrata P á r t 76 212 (1,6%), a M a g y a r R a d i k á l i s P á r t 5762 (0,12%) szavazatot vallhatott magáénak. Ezek az adatok jelzik a n n a k a hatalmas politikai átrétegződésnek a méreteit, amely a felszabadulás u t á n végbe- ment, s képet a d n a k az egyes eszmei-politikai á r a m l a t o k tömegbefolyásáról, erejéről, s nem utolsósorban a k ü l ö n b ö z ő irányzatok egymáshoz való viszonyáról. I g a z : a szavazatok ilyen megoszlásában számos társadalmi, gazdasági, politikai, sőt szociál- pszichikai tényező játszott közre, s nagy szerepe volt az adott párt-politikai rend- szernek, nevezetesen annak, hogy a Kisgazdapárt mellett más, k o m o l y a n számításba jöhető polgári jellegű párt n e m létezett, úgy v é l j ü k azonban, hogy a választások eredménye végső soron a társadalom mélyében kibontakozó f o l y a m a t o k k a l függött össze, n e m kevéssé a n n a k a hatalmas társadalmi változásnak a politikai kifejeződése volt, amely a felszabadulást követő hónapokban lezajlott.
A régi magyar uralkodó osztályok a felszabadulás u t á n elvesztették k o r á b b i gazdasági-politikai vezető szerepüket, és soraikban d ö n t ő jelentőségű eltolódások következtek be. -
A földreform szétzúzta a feudális eredetű nagybirtokrendszert, s ezzel a nagy- birtokos osztály gazdasági alapját szüntette meg. Számos arisztokrata, tőkés nagy- bérlő hagyta el az országot; k i m á r korábban, a n á c i k t ó l félve, ki a szovjet csapa- tok közeledtétől megrémülve, s n e m kevesen a történeti számonkéréstől, az igazság- szolgáltatástól tartva. N é h á n y németellenes, legitimista f ő u r a t (mint pl. A p p o n y i Györgyöt, gr. Csekonits Istvánt, gr. Pallavicini Györgyöt, gr. Sigray A n t a l t , gr. Sza- páry Antalt), akik nyilvános szereplésükkel f e l h í v t á k m a g u k r a a figyelmet, a néme- tek elhurcolták; többségük a h á b o r ú u t á n nyugaton m a r a d t . A m a g y a r reakció ve- zető erejének szétverésével felbomlott a nagybirtok és a nagytőke politikai szövet- sége, a finánctőke legfőbb partnerét és sok tekintetben vetélytársát veszítette el.
Ugyanakkor a nagyburzsoázia m a g a is meggyengült, t á b o r á b a n ugyancsak jelentős erőátcsoportosulások történtek. A legnagyobb ezek közül, hogy m á r 1944 f o l y a m á n szétestek a magyar fináncoligarchia legbefolyásosabb, H o r t h y t és az ellenforradalmi rezsimet feltétlenül támogató, konzervatív a l a p á l l á s ú csoportjai. 1944. m á r c i u s 19-e után a Gestapo számos vezető, angol orientációjú, zsidó származású finánctőkést letartóztatott és koncentrációs táborba hurcolt; így A c h n e r Lipótot, B a r a n y a i Lipótot, Goldberger Leót, Hirsch Albertet, Kornfeld Móricot, V i d a Jenőt. K ö z ü l ü k t ö b b e n ott meghaltak (pl. Goldberger Leó), m á s o k a felszabadulás u t á n n e m tértek vissza.
A Weiss—Chorin—Mauthner és K o r n f e l d családok, a Horthyhoz közelálló, leggazda- gabb nagytőkés f a m í l i á k az S S zsaroló akciójának eredményeképpen — g y á r a i k és érdekeltségeik átengedése fejében — Svájcba menekültek, s később P o r t u g á l i á b a n telepedtek le. A nagyburzsoázia m á s — nem finánctőkés — csoportjai is megfogyat- koztak. A gyárosok, bankárok, nagykereskedők z ö m e a n é m e t megszállás i d e j é n n e m
hagyhatta el az országot. A Vörös Hadsereg elől azonban jelentős számban menekül- tek el, h a n e m is m i n d e n esetben nyugatra, h a n e m csak az ország másik, bizton- ságosabbnak vélt részébe.
A felszabadulás u t á n a hagyományos uralkodó osztályok fennmaradásáról a régi értelemben alig beszélhetünk. A nagybirtokos osztály n e m létezett többé. A z itthon maradt arisztokraták s egyéb rang nélküli földbirtokosok a földosztás u t á n 100 kh-ra zsugorodott b i r t o k u k b ó l egy ideig fenntarthatták m a g u k a t , hamarosán azonban kénytelenek voltak más foglalkozást, megélhetést keresni, sokan az iparban, vagy a kereskedelmi-pénzügyi életben próbáltak elhelyezkedni, de n e m kevesen a társa- d a l m i élet perifériájára kerülve, korábbi vagyonuk m a r a d v á n y a i t élték fel. Politikai súlyuk, befolyásuk csak nagyon áttételesen érvényesült, az események alakulásába gyakorlatilag m á r n e m tudtak beleszólni. Érdekeik képviseletét később a katolikus klérus p r ó b á l t a átvenni.
A nagyburzsoázia reorganizációja az ország felszabadulásával párhuzamosan megkezdődött. M á r 1945 f e b r u á r j á b a n Budapesten ú j j á a l a k u l t a k a vezető tőkés érdekképviseleti szervek, a G Y O S Z és a TEBE, áprilisban m u n k á h o z látott a Pénz- intézeti Központ, s rövidesen hírt adott magáról a B a n k á r Szövetség is. Április—
május f o l y a m á n újjáválasztották a legnagyobb b a n k o k igazgatóságait, és sorra tar- tották közgyűléseiket a k ü l ö n b ö z ő részvénytársaságok. M ű k ö d n i kezdett a tőzsde.
A korabeli — főként a GYOSZ-hoz közelálló — sajtó rendszeresen beszámolt az elhurcolt vagy elmenekült bankárok, gyárosok, tőkés szakemberek hazaérkezéséről.
Ha a nagyburzsoázia teljes újjászerveződéséről n e m is beszélhetünk, a nagytőke vezérkara ú j j á a l a k u l t , amelyben hangadóvá, a Horthy-rendszerben kevéssé kompro- mittálódott, nyugatbarát, az előző irányadó- köröknél valamivel liberálisabb Ull- mann—Perényi csoport lett, amely zömmel a leggazdagabb finánctőkés bank, a Hitelbank és érdekeltségei vezetőit tömörítette.
A m a g y a r finánctőke j ó z a n a b b körei m á r a h á b o r ú alatt többé-kevésbé fel- ismerték, hogy a náci Németország katonai leverése u t á n Európa-szerte, így n á l u n k is, jelentős balratolódás megy m a j d végbe, a Horthy-rendszer széthullik, s olyan új politikai erők lépnek a színre, amelyek komoly társadalmi, gazdasági, politikai és szociális reformokat fognak megvalósítani. B á r n e m készültek fel eléggé a háború után bekövetkező ú j helyzetre, pontosabban m á s következett be, m i n t a m i t vártak, úgy tűnik, igyekeztek t a n u l n i a politikai és katonai csődből, a n n á l is i n k á b b , mert maguk is k á r á t látták. Későbbi magatartásukból kikövetkeztethető, hogy a Horthy- rendszerből liberálisabb, nyugati típusú nagypolgári demokrácia felé keresték a ki- utat, belátván, Hogy a gazdasági és szociális, de politikai téren is, engedményeket kell tenni a dolgozó osztályok számára, hogy megelőzhessék radikalizálódásukat, egy társadalmi forradalom kibontakozását. A z 1944 őszén, 1945 tavaszán kialakult általános politikai helyzet s a m ú l t t ó l való elszakadás igénye teszi érthetővé, hogy a vezető tőkés csoportok a kényszerű alkalmazkodáson túlmenően m a g u k is meg- próbáltak lépést tartani a társadalmi fejlődéssel. A nagytőke támogatta a fasizmus m a r a d v á n y a i n a k felszámolását, a háborús és népellenes bűnösök felelősségre voná- sát, a zsidótörvények eltörlését, az imrédista, nyilas és más szélsőjobboldali pártok és csoportok félreállítását. A bankok és részvénytársaságok igazgatóságából sorra kitették a németek és Szálasiék által odaültetett „szakembereket", s k i b u k t a t t á k az
„Aladárokat", a zsidótörvények a l a p j á n zsíros állásokhoz juttatott személyeket. Igaz:
a nagytőke a földreform végrehajtását nyíltan n e m támogatta, de — s az adott viszonyok között ez számított — sem 1945 április—májusában, sem később nem emelt szót ellene, legfeljebb a gyors és radikális végrehajtást kárhoztatta.
A háborús pusztulás felszámolása, az ország újjáépítése a nagyburzsoáziának is érdekében állott. A G Y O S Z és a TEBE, maga is akarta a rendszeres gazdasági élet beindítását, a pénz- és áruforgalom helyreállítását, az infláció megállítását. Kény- telen-kelletlen, de elfogadta a tőke munkásellenőrzésének szerveit, az üzemi bizott- ságokat, s legfeljebb arra törekedett, hogy azok a vállalkozás és a tulajdonjog kér- désébe n e szóljanak bele. Tudomásul vette a szakszervezetek megnövekedett gazda- sági-politikai szerepét is.
A nagypolgárság igazi, nagy g o n d j á t bevallottan az képezte, hogy a t á r s a d a l o m demokratizálódásával párhuzamosan, hogyan a k a d á l y o z h a t n á meg a n é p t ö m e g e k for- radalmasodását, 1919 megismétlődését, azt, hogy ú j r a a munkásosztály k e r ü l j ö n ha- talomra. Lehetőségei azonban nagyon korlátozottak voltak: közvetlen párt-politikai érdekképviselettel n e m rendelkezett, szövetségeseit elvesztette, gazdasági ereje meg- fogyatkozott, mindehhez párosult a politikai perspektíva, az ország t o v á b b i balra- tolódása keitette bizonytalansága. Régi hagyományait követve, k ö z v e t l e n ü l n e m vett részt a politikai életben. Kezdetben — elszigetelten — köréből k i i n d u l ó a n is v o l t a k kísérletek ö n á l l ó polgári p á r t létrehozására, de a konzervatív politikai p l a t f o r m , a baloldali erők nyomása és n e m utolsósorban a K i s g a z d a p á r t leszerelő t a k t i k á j a m i a t t ezek hamarosan kudarcba fulladtak. A nagyburzsoázia a Függetlenségi Frontot, m i n t politikai realitást elfogadta, és arra törekedett, hogy a koalíción b e l ü l építse k i had- állásait. B á r a K o m m u n i s t a Pártot kivéve v a l a m e n n y i politikai pártot igyekezett támogatni, a legnagyobb támogatást szinte a kezdetektől fogva a K i s g a z d a p á r t n a k nyújtotta, amellyel kapcsolatai m á r a 30-as években k i a l a k u l t a k , és a h á b o r ú a l a t t elmélyültek. E p á r t n a k j ó n é h á n y olyan vezetője volt, a k i t szoros szálak f ű z t e k a nagytőkéhez. A felszabadulás u t á n számos gyáros, b a n k á r , nagykereskedő, v a l a m i n t tőkés érdekképviseleti vezető lépett b e a p á r t b a , s v á l l a l t k ü l ö n b ö z ő f u n k c i ó k a t ; többen nemzetgyűlési m a n d á t u m o t is kaptak. A választások során a kisgazdapártiak komoly pénzügyi segítségben részesültek. A személyi összefonódáson t ú l sokkal lényegesebbek voltak azok a politikai kapcsolatok, amelyek a Független Kisgazda- párt burzsoá jobbszárnya és a finánctőke között k i a l a k u l t a k .
Jelentős változások zajlottak le az uralkodó osztályok alsóbb régiója, az úgy- nevezett „keresztény úri középosztály" összetételében, társadalmi-politikai elhelyez- kedésében is. B á r e társadalmi réteg a két h á b o r ú között -sem volt egységes, m á r akkor is k ü l ö n b ö z ő eredetű, foglalkozású csoportokból állt, amelyeket csak az á l l a m i - politikai életben betöltött megkülönböztetett szerepük, a közös „osztálytudat", az úri-dzsentroid szellemiség, s a hasonló politikai célok és törekvések tartották össze, most szinte' elemeire bomlott szét. A legsúlyosabb csapások az e kategóriában vezető szerepet játszó dzsentri-katonatiszti-államhivatalnoki réteget érték. A horthysta had- sereg katonai vereségével a kasztszerűen elzárkózó, zömében n é m e t b a r á t tisztikar sorsa pecsételődött meg. A régi közigazgatás széthullásával az á l l a m i b ü r o k r á c i a ' felsőbb, a nagytőkével és nagybirtokkal szorosan összefonódó, a legfontosabb á l l a m i és közéleti tisztségeket kézben tartó rétege esett szét. Felmorzsolódott a l e t ű n t rend- szerben számottevő csendőrség és rendőrség is. A földreform a középbirtokosság anyagi bázisát számolta fel. A „keresztény burzsoázia", amely j o b b á r a a hadiipar- ban és a hírszolgálat terén tevékenykedett, s n e m képviselt megelőzően sem k o m o l y gazdasági erőt, a háborús pusztulással vagyonát vesztette, vagy h a üzemei, gyár- telepei meg is maradtak, azok a fegyverszüneti egyezmény értelmében az ú j demok- ratikus á l l a m , illetve a politikai p á r t o k tulajdonába kerültek.
A z „úri középosztály" a felszabadulás u t á n n e m regenerálódhatott olyan körül- határolható társadalmi képződményként, mint ahogy a h á b o r ú előtt létezett. A n é p i hatalom erőszakszervezetei k ö z ü l a rendőrség, főként a politikai rendőrség ú j , de- mokratikus alapon, s szinte kezdettől fogva a K o m m u n i s t a P á r t i r á n y í t á s á v a l ala- k u l t ú j j á . A hadsereg létszáma n e m volt jelentős (sőt később személyi á l l o m á n y a tovább csökkent), s a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szigorú ellenőrzése a l a t t állt.
A polgári közigazgatás helyreállításával, a központi h a t a l o m kiépülésével az á l l a m i bürokrácia középső és alsó rétege volt az, a m e l y 1945 nyarára többé-kevésbé régi összetételében újjászerveződött. A z „úri középosztály" határai elmosódottabbá vál- tak, társadalmi összetétele átalakult, a körébe tartozók tábora leszűkült.
A z „úri középosztály" a felszabadulás u t á n m i n d anyagilag, m i n d politikailag súlyos válságba jutott. Elvesztette korábbi kitüntetett társadalmi-politikai helyzetét, h a t a l m á t és u r a l m á t mások felett. Rendkívül súlyos presztízsvereség érte, a köz- hangulat ellene fordult, a politikai pártok, a sajtó és m á s demokratikus f ó r u m o k nyíltan szóvá tették háborús felelősségét, kétségbe v o n t á k alkalmasságát a p o l i t i k a i vezető szerepre, félreállítását, háttérbe szorítását követelték. A demokratikus rend-
őrség számos, az ő fogalmaik szerinti „tisztességes ú r i embert" tartóztatott le és állíttatott népbíróság elé, vagy internáltatott. A közigazgatás megtisztítása, demok- ratizálása érdekében felállított igazoló bizottságokat joggal saját léte ellen i r á n y u l ó támadásnak fogta fel. E bizottságok a nyilas, imrédista, és más fasiszta, németbarát elemek egy részének eltávolításával tovább bomlasztották e társadalmi réteget.
Ezen túlmenően azonban n e m t u d t á k betölteni feladatukat, az ú j , népi h a t a l o m m a l összhangban levő közigazgatás megteremtését. K u d a r c u k b a n nemcsak a demokra- tikus kormányzati hatalom viszonylagos gyengesége, a politikai kényszerítő eszközök elégtelensége játszottak közre, h a n e m a köztisztviselői — alkalmazotti réteg — sike- res önvédelme is. E körökben a h á b o r ú előtt is erőteljes volt a szolidaritás tudata, a kölcsönös lekötelezettség és összetartás, az „uram-bátyám" viszony. A veszélyez- tetettség érzése mozgásba hozta a régi reflexeket: n e m szolgáltattak k i egymásra terhelő adatokat, elhallgatták egymás viselt dolgait, mentették, a m i menthető volt a régi világból.
A z „úri középosztály" válságában, rossz közérzetében n e m kis szerepet játszott az is, hogy eszmei-politikai beállítottsága, gondolkodásmódja és a népi demokrácia valósága között nagy volt a kontraszt, amely az idő m ú l t á v a l nem csökkent, h a n e m még nőtt is. E társadalmi csoportok alig szimpatizáltak az ú j politikai rendszerrel, továbbra is a letűnt konzervatív ellenforradalmi diktatúra hívei m a r a d t a k . Jobb- oldaliságuk, a „keresztény-nemzeti" eszmerendszerhez, a régi vallási-etikai normák- hoz való ragaszkodásuk alig változott. Tovább élt sajátos „osztálytudatuk", hittek abban, hogy az ú j helyzet ellenére az „úri középosztály" lesz ismét a nemzetfenn- tartó erő, a „szilárd pont", amelyre m a j d a különböző politikai irányzatok építkez- nek. Kevéssé változott „ ú r i " mentalitásuk: a felül levők iránti lojalitás, s az alul levők megvetése; a dolgozó osztályokhoz alig kerültek közelebb.
M i n d a z o n á l t a l az ú j társadalmi-politikai viszonyok, a demokrácia légköre n e m m a r a d t a k hatás n é l k ü l e társadalmi rétegre sem. A z idegenkedés, a kívülállás, a passzivitás ellenére 1945 nyarán—őszén lassan megindult soraikban a politikai pola- rizálódás, az ú j körülményekhez való alkalmazkodás. A m í g e társadalmi réteg nagy része a h á b o r ú t megelőzően a szélsőjobboldali törekvések, német típusú fasiszta dik- tatúra támogatója volt, most a polgári demokrácia felé fordult, s a nyugati hatal- makra függesztette tekintetét. Szekfű G y u l a k i t ű n ő politikai érzékkel m á r 1945 augusztusában felfigyelt erre a folyamatra. „Ebben a helyzetben furcsa m ó d o n sza- porodik a polgári demokrácia híveinek száma — írta a Világ hasábjain. — N e m is kell ezt magyarázni. Elég arra r á m u t a t n i , hogyan követelik az »angol m i n t á j ú « demokráciát olyanok, a k i k még Kállay. korában nem tudtak eléggé utálkozni a
»rohadt angol demokrácián«." D e u t a l h a t n á n k azokra a kísérletekre, amelyek a
„keresztény nemzeti demokrácia" f o g a l m á n a k átértelmezésére irányultak, kimutat- ván, hogy az t a r t a l m á t tekintve v a l ó j á b a n a nyugati demokráciának felel meg.
A régi rendszertől való eltávolodás, a „liberalizálódás", noha nem jelentett azonnali szakítást a retrográd, fasiszta eszmeiséggel, csak az „úri középosztály" vékony réte- gét érintette, s egészében ekkor még alárendelt szerepet játszott, mégis nagyon jelentős folyamat volt. Ez a pozitív tendencia jelentette az „átállás" kezdetét.
A z „úri középosztály" meghasonlottsága sok tekintetben magyarázza közéleti magatartását is. 1945 nyaráig passzivitásba vonult, politikai pártokhoz alig csatla- kozott, kerülte az állásfoglalást, a szakszervezeti szervezkedéstől — m i u t á n körében annak alig volt h a g y o m á n y a — távol tartotta magát. Aktivizálódósának első komo- lyabb jele 1945 nyarán—őszén a köztisztviselői és alkalmazotti szakszervezetekbe való beáramlása volt. A politikai pártokhoz való csatlakozás csak a választások alatt és u t á n lendült fel. A z e társadalmi rétegekhez tartozók, elsősorban az á l l a m i tisztviselők, többségükben a Kisgazdapártot pártfogolták, rá a d t á k szavazatukat, benne bíztak.
A z értelmiség (mérnökök, pedagógusok, orvosok, művészek, írók, ügyvédek, papok stb.) a két háború között az „úri középosztályhoz" tartozandónak tartotta magát, ahhoz igyekezett hasonulni, a n n a k eszményeit, életfelfogását próbálta kö- vetni. Tisztelte a hatalmat, és vágyott arra, hogy maga is tekintéllyel, címmel, rang-
gal rendelkezzék. Dzsentri-polgári, kispolgári eredete, h a g y o m á n y a i , politikai el- zárkózottsága m i a t t nem érzett közösséget a dolgozó emberekkel, a m ű s z a k i a k a t kivéve, a termelés, az ipar és a mezőgazdaság p r o b l é m á i mélyebben n e m érdekelték.
A lázadás gondolata, b á r m i f é l e határozottabb cselekvés vagy tiltakozás t á v o l á l l t tőle, n e m pusztán lojális, h a n e m sok esetben hűséges is volt a f e n n á l l ó rendszerhez.
Ugyanakkor számos kérdésben — i n k á b b érzelmileg, m i n t tettekben — szemben is állt a Horthy-rezsim gazdasági-politikai berendezkedésével. „ A kapitalizmus, m i n t társadalmi jelenség — Szekfű G y u l a tanúsága szerint — n e m volt népszerű és n e m örvendett tiszteletnek a m a g y a r értelmiségiek körébén." Nemcsak azért n e m , m e r t m i n t á l l a m i alkalmazásban levők m a g u k is kiszolgáltatottjaivá v á l t a k , s nemegyszer saját b ő r ü k ö n tapasztalhatták negatívumait, főként a m u n k a n é l k ü l i s é g fenyegető rémét, az á l l a n d ó létbizonytalanságot, hanem azért sem, m e r t v é g ü l is n e m huny- hattak szemet a társadalom óriási belső ellentmondásai, az ország kétségbeejtő gaz- dasági helyzete, a dolgozó osztályok, elsősorban a falusi szegénység h a l l a t l a n nyo- m o r a felett. A z értelmiség a 30-as évek második felében egyre i n k á b b felismerte a változások szükségességét, bizonyos társadalmi, gazdasági reformok életbe léptetésé- nek elkerülhetetlenségét. Sokan közülük, még a vallásos neveltetésben részesült kon- zervatívabbak is, világosan látták, hogy a társadalmi b a j o k f ő okozója a nagybirtok- rendszer, amelyet valamiképpen mielőbb fel kell számolni, a n é l k ü l persze, hogy egy jövendőbeli földosztásról k i a l a k u l t elképzelésük lett volna, vagy n y í l t a n k i m e r t e k volna á l l n i a korban oly gyakran felmerült földreformtervek b á r m e l y i k e mellett.
A magyar értelmiség hagyományai, sajátos történeti szerepe következtében fejlett etnikai tudattal és gazdag nemzetiérzelem-világgal rendelkezett, amelyet az ural- kodó nacionalista irányzatok is tápláltak. Számos egyéb tényező mellett e nemzeti beállítottsága, a magyarság önállóságának féltése lassan szembefordította német- barát jobb- és szélsőjobboldali áramlatokkal és a n á c i Németország behatolási kí- sérleteivel. B á r a németek gyors katonai sikerei sok szellemi foglalkozású embert megzavartak, Teleki P á l miniszterelnök halála, a Szovjetunió megtámadása, s külö- nösen Sztálingrád után, rohamosan csökkenni kezdett a hitlerizmus győzelmében bízók tábora. A függetlenségi és ellenállási m o z g a l o m b a n viszonylag kevés értelmi- ségi vett tevőlegesen részt, hallgatólagosan azonban j ó v a l többen t á m o g a t t á k a há- ború mielőbbi befejezéséért, az ellenforradalmi rendszer demokratizálásáért folyta- tott küzdelmet. A német megszállás, a brutális zsidóüldözés, m a j d a nyilasok rém- u r a l m a és esztelen vérengzései komoly megpróbáltatások elé állították őket; egy generáció kapott egész életre szóló fájdalmas és lelkiismeret-furdalásokkal teli lec- két a szellem embereinek felelősségéről.
A felszabadulás u t á n a m a g y a r intelligencia körében r e n d k í v ü l bonyolult, na- gyon ellentmondásos átalakulási folyamat i n d u l t meg. A t u d o m á n y o s és k u l t u r á l i s élet n é h á n y elmenekült németbarát vezetőjétől, s a szándékosan félreállóktól el- tekintve, az értelmiség jelentős hányada, legtöbbször tudatos megfontolás n é l k ü l , felelősségérzetből, hivatástudatból, az életösztöntől h a j t v a , vagy egyszerűen csak azért, mert szükség volt m u n k á j á r a , bekapcsolódott az ország újjáépítésébe, az üze- mek, gyárak, iskolák, kórházak, utak, vasutak helyreállításába, egyszóval az élet újjászervezésébe. Mindez azonban nem vezetett a u t o m a t i k u s a n gondolkodásának, be- állítottságának átalakulásához, i n k á b b az „átállás" kibontakozásához teremtett ked- vező alapot. A nem túl széles k ö r ű haladó értelmiséget leszámítva, a szellemi fog- lalkozásúak nagy része a letűnt világban gyökerező gondolkodásmódja, szemlélete következtében az első hónapokban idegenkedve állt az ú j demokratikus rendszer előtt, nehezen követte a politikai fejlődés ütemét, kevéssé értette és alig tudott el- igazodni az ú j viszonyok között. Jobboldali "radikalizmusa, r o m a n t i k u s antikapita- lizmusa sajátos módon azonban megkönnyítette alkalmazkodását. A nagybirtokok szétosztását helyeselte, a nagytőke gazdasági és politikai h a t a l m á n a k korlátozása m i a t t n e m voltak fenntartásai, s megértette a m u n k á s s á g n a k a termelés i r á n y í t á s á b a való nagyobb beleszólásra vonatkozó igényét. A z értelmiség n e m utasította el az ú j politikai rendszert olyan mereven, m i n t az „úri középosztályhoz" tartozó rétegek, s a demokratikus erők támogatásával gyorsabban talált magára. A felszabadulás 70
u t á n az értelmiség elvált az „úri középosztálytól", s elindult azon az úton, hogy megtalálja ö n m a g á t .
K o m m u n i s t á k , szociáldemokraták, s más, az ellenállási mozgalomban részt vett haladó gondolkodású emberek kezdeményezésére a front átvonulása u t á n n y o m b a n megkezdődött az értelmiségiek szervezkedése. A vezető demokratikus pártokban sorra a l a k u l t a k a k ü l ö n b ö z ő mérnök-, tanár-, orvos-, ügyvédcsoportok, s megkez- dődött az értelmiségi szakszervezetek ú j j á a l a k í t á s a is. A két nagy értelmiségi réteg politikai orientációjában kezdettől fogva árnyalatnyi különbségek m u t a t k o z t a k : a műszakiak helyzetüknél, érdekeiknél, s kisebb részben politikai beállítottságuknál fogva a munkáspártokhoz, többnyire az SZDP-hez csatlakoztak, míg a h u m á n vég- zettségűek jobban polarizálódtak, s nagyobb arányban támogatták a Kisgazdapártot.
A n n a k ellenére, hogy egyre szélesebb köröket érintett a politikai átalakulás forga- taga, mégis 1945 nyarán m é g az jellemezte az értelmiség többségének magatartását, hogy távol tartotta m a g á t a közélettől, pártokba n e m lépett be. Egy, az M K P Szak- szervezeti Osztályának k ü l d ö t t jelentés adatai szerint, amelyet J a k a b Miklós hozott nyilvánosságra, 1945. július 1-én a szakszervezetekbe szervezett budapesti műszaki intelligencia 60,7%-a egyetlen pártba sem lépett be, m í g a m a r a d é k a k k é n t oszlott meg, hogy 8,5% az MKP-hoz, 24% az SZDP-hez, 5,1% az FKGP-hez, 0,8% az NPP- hez tartozott. Ez az arány többé-kevésbé a műszakiak egészére is vonatkoztatható, figyelembe véve, hogy a kisgazdapárti m é r n ö k ö k és technikusok h á n y a d a valószínű- leg valamivel nagyobb lehetett, mert k ö z ü l ü k kevesebben iratkoztak be a szakszer- vezetbe. Hasonlóképpen viselkedett a h u m á n értelmiség nagy része is. A politikai polarizáció folyamata szélesebb körben csak 1945—1946 f o r d u l ó j á n bontakozott ki.
A kisiparos-kiskereskedő réteg létszáma 1938-hoz képest, a h á b o r ú alatt át- meneti felfutás után, valamelyest csökkent, bár így is több m i n t 250 ezres tömeget tett ki. Társadalmi elhelyezkedése azonban lényegileg n e m változott. A történeti irodalom ezt a társadalmi réteget elég sommásan a fasiszta törekvések társadalmi bázisához sorolta. Jóllehet n e m tagadható a kisiparosok, kereskedők, kocsmárosok stb. részvétele a fasiszta m o z g a l m a k b a n , egészében ez a minősítés aligha helytálló.
A városi, v a l a m i n t falusi, de n e m mezőgazdasági m u n k á t végző kispolgárság a fel- szabadulás u t á n sajátos, ellentmondásos politikai arculatot mutatott. Létfeltételeinél, kisárutermelő m i v o l t á n á l fogva polgári mentalitást és törekvést képviselt, életmód- ban, életformában — s n e m kis részben eszményekben is — a polgárságot követte.
Ugyanakkor a kisiparosok jelentékeny h á n y a d a — önállósulása előtt szervezett mun- kás volt, h a rövid ideig is, de szocialista nevelésben részesült, amelynek hatása nem maradt észrevétlen. E társadalmi réteg aktív szerepet játszott az 1945 tavaszán ki- bontakozó népmozgalomban, a falvakban, kisvárosokban sok helyütt k ö z ü l ü k került ki a politizálok köre; tevékenyen részt vettek a különböző népi bizottságok, állam- hatalmi és államigazgatási szervek m u n k á j á b a n . Politikai elhelyezkedésük talán meglepő lehet: főként vidéken többségük a Szociáldemokrata P á r t b a lépett be, sokan csatlakoztak a Kisgazdapárthoz is, m í g a k o m m u n i s t á k befolyása körükben messze elmaradt a m á s i k m u n k á s p á r t h o z képest.
A hagyományos osztályrend felbomlása, az ellenforradalmi rendszer terrorisz- tikus elnyomó apparátusának megsemmisítése, a politikai élet demokratizálása, s legfőképpen a földreform a parasztság számára ú j korszak beköszöntét jelentette, amely megteremtette társadalmi-politikai felemelkedésének lehetőségét. A feudális eredetű nagybirtokrendszer felszámolása megváltoztatta a parasztságnak a magyar társadalomban való elhelyezkedését, s jelentősen átalakította belső szerkezetét.
A földosztás során 642 342 személy kapott átlag 5,1 kat. hold terjedelmű földet, k ö z ü l ü k 585 ezer (a juttatottak 85%-a) volt cseléd, mezőgazdasági munkás, törpe- birtokos. A szélső kategóriák lecsökkentek: a gazdagparasztság össznépességen belüli aránya 1941-hez képest 3,5%-ról 2%-ra esett vissza, az agrárproletárok m a j d két- milliós táborából alig hatszázezer maradt. A szegényparasztság létszáma valamelyest növekedett, leginkább azonban — éppen a juttatások n y o m á n — a kis- és közép- parasztság erősödött meg: az 5—25 holdas földművesek létszáma egymillióról m a j d 2,5 millióra emelkedett, s az össznépességből v a l ó részesedése 12,1%-ról 27,1%-ra 71
ugrott fel. A vitathatatlanul érvényesülő nivellálódás ellenére a paraszti osztály- struktúrában azonban n e m lebecsülendő polarizáltság m a r a d t : jóllehet jelentősen visszaesett az agrárszegénység aránya, m é g m i n d i g igen magasan a l a k u l t , a sze- gényparasztok (1—5 holdasok), a földreformból k i m a r a d t mezőgazdasági m u n k á s o k és a 0—1 holdasok létszáma m é g 1949-ben is m a j d k é t m i l l i ó t tett ki. M i n d e z azt jelentette, hogy a háború előtti h á r o m m i l l i ó koldusból — n é m i túlzással — m é g m i n d i g m a r a d t kettő, a m i n e m kis gondot okozott a n é p i d e m o k r a t i k u s rendszer számára. A parasztság társadalmi súlya — a felszabadulás u t á n , s ez is a f ö l d r e f o r m hatása — jelentősen megemelkedett, a korábbi 29,8%-ról 42,4%-ra nőtt az a r á n y a az összlakosságon belül.
A társadalmi előbbrejutását, egyéni boldogulását eltorlaszoló nagybirtokrendszer felszámolása, az ország megváltozott közlégköre, s a falusi viszonyok gyökeres át- rendeződése nagy hatást gyakorolt a parasztság politikai nézeteire, g o n d o l k o d á s á r a ; az ú j tapasztalatok átalakították politikai arculatát, ú j vonásokkal gazdagították, s egyben módosították a régi árnyalatokat, elhomályosították a k o r á b b i különbségeket.
A tőkés gazdagparasztság, b á r továbbra is jelentős gazdasági erőt képviselt, társadalmi súlyának csökkenésével politikai befolyásából is veszített. N á l u n k koráb- b a n sem volt olyan konzervatív, erősen reakciós gazdaparaszti réteg, m i n t pl. Orosz- országban a 20-as évek elején. A gőgös, lefelé elzárkózó „basaparaszt", s a l o j á l i s , az urakhoz dörgölődző nagygazda mellett az alföldi mezővárosokban és f a l v a k b a n szép számmal éltek polgári öntudattal rendelkező, ellenzéki mentalitású, az 1848-as polgári demokratikus és függetlenségi hagyományokat őrző és á p o l ó nagy parasztok is. A gazdagparasztság k ü l ö n b ö z ő típusai a felszabadulás u t á n is f e n n m a r a d t a k , de a köztük levő politikai és mentalitásbeli különbségek lassan jelentőségüket vesztet- ték. A volt kormánypárti, virilis s az ellenforradalmi rendszerhez lojális n a g y g a z d a réteg b i z a l m a t l a n u l fogadta az 1944. őszi fordulatot, s várakozó álláspontra helyez- kedett. Azok, akiktől háborús vagy népellenes magatartásuk m i a t t elkobozták bir- tokukat, vagy a földhiány következtében a rendelet engedte h a t á r o n túl is i g é n y b e vették, az első perctől kezdve a n é p h a t a l o m ellenségeivé lettek. A z ellenzéki m ú l t t a l rendelkező gazdagparaszti csoportok azonban kezdetben helyeselték a t á r s a d a l o m demokratikus átépítését, támogatták nagybirtokok felosztását, vagy legalábbis nyíl- tan n e m emeltek szót ellene. Egy részük az állami-politikai élet újjászervezésébe is bekapcsolódott, 1945 nyarától kezdve azonban a gazdagparasztságra egyre n a g y o b b terheket rakó á l l a m i gazdaságpolitika kibontakozásával p á r h u z a m o s a n e csoportok is lassan ellenzékbe vonultak.
A létszámában megnövekedett, m a j d két és fél milliós tömeget kitevő kis- és középparaszti tábor politikai arculata szintén sok tekintetben megváltozott, össze- tettebb, bonyolultabb lett. A hagyományos kisgazdaréteg (az 5-től kb. 35—40 holdig) két h á b o r ú között kitermelt m a g á b ó l egy nem t ú l széles, m ű v e l t , olvasott, a köz- ügyek iránt érdeklődő vezető garnitúrát, amely nemcsak a paraszti gazdasági szer- vezetekben, intézményekben játszott példaadó szerepet, h a n e m az ellenzéki paraszt- mozgalomban is tevékenyen közreműködött. Ez a paraszti aktivista gárda, rendsze- rint az anyagilag függetlenebbek, valamivel nagyobb s z á m ú szimpatizáns rétegre támaszkodott, míg a többség, távol állt, sőt öntudatosan távol m a r a d t a p o l i t i k á t ó l , állásfoglalásai s a választásokon leadott szavazatai n e m fejezték k i meggyőződését, mert magatartását nemegyszer a helyi hatalmi viszonyok, és saját személyi vagy gazdasági függősége determinálták.
A kis- és középparasztság döntő hányada n e m sok közösséget érzett az ellen- forradalmi rendszerrel, gyűlölte az úri világot, amely s z á m á r a a n a g y b i r t o k nyo- masztó túlsúlyát, a magas b a n k k a m a t o k a t , megélhetési és értékesítési nehézségeket jelentette, s a csendőrt, a rendőrt, a végrehajtót, a h a t a l o m n a k v a l ó teljes kiszolgál- tatottságot. E társadalmi réteg mindezek ellenére mégsem volt radikális, s oktalan- ság lenne azt kérni tőle számon, hogy miért n e m jutott el a Horthy-rezsim meg- döntésének felismeréséig. „Több jog a népnek s nagyobb f a l a t kenyér" — e jel- szóban foglalódott össze mindaz, a m i t kívántak. A kis- és középparasztság m a g a - tartását nem kevésbé befolyásolta a f a l u s t r u k t ú r á j á b a n elfoglalt helyzete is: a 72
„gazda ö n t u d a t " a nagygazdákhoz húzta, de ugyanakkor néhány kisebb csoportjától eltekintve, különösen a D u n á n t ú l o n , patriarchális érzésekkel viseltetett a szegények iránt, és sok esetben együttműködött velük, még politikai kérdésekben is. A szociál- demokrata munkásmozgalomhoz, s a munkássághoz való viszonyában nagy szerepet játszottak politikai előítéletei, az 1918—19-es történelmi tapasztalatok hibás értel- mezése, amelyet korábban az uralkodó osztályok szándékosan tápláltak. E n n e k elle- nére, főként a h á b o r ú alatt, e rétegek tisztábban látói körében is m e g i n d u l t a közeledés a munkásmozgalomhoz. A „.keresztény nemzeti" ideológia egyes csoport- j a i t érintette, de tartósan n e m tudott behatolni soraiba.
A felszabadulás u t á n a földosztás következtében olyan szegényparaszti, kis- paraszti rétegek kérültek jelentős számban á középparasztság soraiba, amelyek sok tekintetben más politikai és emberi mentalitást képviseltek, m i n t a régi kisgazdák.
Ez utóbbiak m a g u k is változtak, s így az egész középparaszti réteg progresszív vonásai erősödtek meg. Növekedett a politikai öntudatai rendelkezők száma, zsugo- rodott a félrevonulók gárdája, szinte az egész réteg vált cselekvő erővé. A z 1945 tavaszi népmozgalmakban a falusi középrétegek képviselői komoly szerepet játszot- tak, s hatalmas m u n k á t végeztek. Nagy hozzáértéssel, népi bölcseléssel és igazság- érzettel intézték a k ü l ö n b ö z ő helyi szervekben, nemzeti bizottságokban a községek és mezővárosok mindennapos ügyeit, legyen az akár a tavaszi mezőgazdasági mun- k á k megindítása, akár a ház, a termés, vagy egyéb ingóságok vagyonvédelmének biztosítása, vagy éppen a régóta gyűlölt reakciós jegyző eltávolítása.
A földreform u t á n a kis- és középparasztság vált a parasztság létszámában, tár- sadalmi súlyában legnagyobb rétegévé. Viszonylag jelentős gazdasági erőforrásokkal rendelkezett. H a talán nem is tekinthető a falu meghatározó politikai f i g u r á j á n a k
— a társadalom demokratizálásának, a néphatalom kiépítésének és megszilárdításá- n a k sikere függött politikai magatartásától. A kis- és középparasztság az ú j demok- ratikus rendet m a g á é n a k érezte, és érthető, h a sokat várt tőle. Nemcsak j o b b meg- élhetést, magasabb életszínvonalat, társadalmi és kulturális felemelkedése feltételei- nek megteremtését remélte, de határozott politikai igényei is voltak: beleszólást k í v á n t nemcsak a falu, h a n e m az ország sorsának az intézésébe is. Társadalmi ideál- j á t egy olyan paraszti (kispolgári) demokrácia képezte, amelyben a parasztság, elsősorban természetesen a tulajdonos parasztság gazdasági-politikai vezető szerepe érvényesül, s m i n d a nagyburzsoázia, m i n d a munkásosztály alávetik m a g u k a t a parasztság irányításának.
A kis- és középparasztság társadalmi elhelyezkedésével nagyjában összhangban levő politikai pozíciót foglalt el az ú j körülmények között. Elutasította a régi nagy- birtokos-nagytőkés ú r i világ restaurációját, támogatta a népi demokráciát, s a koalí- ciós párt-politikai konstrukciót, de n e m szimpatizált a szocializmussal. Egy jelentős része — főleg a régi gazdák — az első perctől kezdve b i z a l m a t l a n u l fogadták a K o m m u n i s t a P á r t megjelenését és aktív közéleti szerepét, s rossz szemmel nézték a munkás-paraszt szövetség gondolatát népszerűsítő Nemzeti Parasztpártot, amely szorosan együttműködött a k o m m u n i s t á k k a l . A z SZDP-t vidéken sok helyen „ipa- ros"-pártnak tekintették. A hatalmas paraszti réteg a Kisgazdapártot vallotta párt- jának, amelyet ellenzéki m ú l t j a m i a t t demokratikus paraszti szervezetnek vélt, s olyan erőnek, amely képes megvalósítani a paraszti demokráciát, és megvédeni újonnan kapott vagy régebben szerzett tulajdonát az esetleges forradalmi törek- vésekkel szemben. A tulajdonos ösztönök és beidegződések megakadályozták, hogy az e réteghez tartozók zöme a k o m m u n i s t a politika iránt megértőbb legyen. Ugyan- akkor természetesen n e m kevesen voltak közöttük olyan egykori szegény- és közép- parasztok, a k i k beléptek a baloldali pártokba, s csatlakoztak az MKP-hoz vagy az NPP-hez.
A hagyományos osztályrend felbomlása, s a földosztás a szegényparasztság éle- tében hozta a legnagyobb változást. A nagybirtokos rendszer eltakarítása elsősorban az agrárszegénység cselekedete volt: a 2400 földigénylő bizottságban m a j d 30 000 ember m ű k ö d ö t t közre, többségükben falusi szegények. A földhöz jutás azonban önmagában még n e m j á r a korábbi életforma gyökeres átalakulásával. A z ú j g a z d á k
nagy része súlyos anyagi gondokkal küzdött, gazdasági felszerelésekkel alig ren- delkezett, állatai, igaereje nagyobbára hiányoztak, a demokratikus á l l a m pedig szűkös lehetőségeinél fogva számottevő pénzügyi t á m o g a t á s t n e m tudott n y ú j t a n i . A magát és családját az eke elé fogva szántó ú j g a z d á t ábrázoló nevezetes f é n y k é p
— egész társadalmi csoport jelképe volt.
A földreform hatalmas energiákat szabadított fel a f a l u alsóbb rétegeiben, poli- tikai hatása azonban távolról sem volt olyan egyértelmű. A szervezett, ö n t u d a t o s földmunkások „felemelkedésével" megnőtt a politikailag aktív, osztályharcra kész, a népi demokrácia és a baloldali erők mellett elkötelezettek száma. A z agrárprole- tárok nagy része, főként a Tiszántúlon, azonnal belépett a K o m m u n i s t a P á r t b a , sokan csatlakoztak a Nemzeti Parasztpárthoz, s e vidéken az S Z D P is meg tudott őrizni v a l a m i t befolyásából. Sokat m o n d e rétegek politikai arculatáról a f ö l d i g é n y l ő bizottságok politikai tagozódása: a döntő többség baloldali pártokhoz tartozott, első- sorban az M K P - h e z és az NPP-hez, s mindössze a tagok 20%-a vallotta m a g á t kisgazdapártinak. A szegényparasztság kétségkívül kisebb h á n y a d a a z o n b a n n e m jutott el a politikai tudatosság azon szintjéig, hogy fölismerje érdekeinek igazi képviselőit, és aszerint foglaljon állást. A D u n á n t ú l o n és Észak-Magyarországon az e kategóriához tartozók á l t a l á b a n passzívak m a r a d t a k , a közügyektől távol tartot- ták magukat, a m u n k á s p á r t o k a t és a Nemzeti Parasztpártot kevéssé t á m o g a t t á k . K ö r ü k b e n i n k á b b a tehetősebb gazdáknak, az e g y h á z n a k és a K i s g a z d a p á r t n a k a befolyása érvényesült. Sokan — jóllehet parcellájuk nemegyszer c s a l á d j u k fenn- tartását is alig biztosította — egyre i n k á b b „ g a z d á n a k " érezték és tekintették ma- gukat, s ha politikai véleményt kellett nyilvánítaniuk, a k k o r a K i s g a z d a p á r t t a l tar- tottak. D e még a kevéssé öntudatos szegényparaszti rétegek is a népi d e m o k r á c i a t a l a j á n álltak, s a baloldali erők potenciális bázisát alkották.
A nagybirtokrendszer felszámolása, az agrárproletariátus t ú l n y o m ó részének földhöz juttatása a magyar munkásosztály társadalmi súlyában, belső összetételében is komoly módosulásokat okozott. A munkásság létszáma 1941-ben az össznépesség felét tette ki, a földosztás u t á n azonban csak 36%-át. A létszámcsökkenéssel pár- huzamosan a munkásosztály belső struktúrája is á t a l a k u l t : a m í g a h á b o r ú előtt a munkásság felét az agrárproletariátus alkotta, addig e kategória részesedése a földreform u t á n alig több m i n t 20%-ra esett vissza. Ezzel szemben az i p a r i m u n - kásság aránya megnövekedett, m a j d n e m elérte az összmunkásság felét.
A munkásosztály létszámának csökkenése azonban n e m mérsékelte politikai szerepét. A népi demokratikus forradalom döntő erejét a munkásosztály, s f ő k é n t a m a j d másfél m i l l i ó t (keresőket és eltartottakat együtt) kitevő ipari m u n k á s s á g alkotta.
A felszabadulás u t á n a magyar munkásosztály hangadó, a k t í v g á r d á j á t az a körülbelül 100 000 főre tehető öntudatos, szervezett munkásréteg alkotta, a m e l y a két h á b o r ú között tevékenykedett. E m u n k á s g á r d a többnyire a szociáldemokrata ideológia alatt állt, ennek megfelelő osztályöntudattal és széles k ö r ű műveltséggel rendelkezett. Ugyanakkor n e m kevesen voltak olyanok, a k i k az 1919-es f o r r a d a l m i hagyományokhoz kötődve az illegális KMP-ben tevékenykedtek, vagy azzal tartottak kapcsolatot. 1945 tavaszán, főként azok, akik a Tanácsköztársaságban v á l l a l t szere- p ü k m i a t t üldöztetésben részesültek, a kapitalizmus azonnali felszámolását, a pro- letárdiktatúra kikiáltását és a tanácsrendszer a z o n n a l i bevezetését l á t t á k v o l n a szí- vesen. H ó n a p o k i g tartott, a m í g az M K P - n a k sikerült megértetnie és elfogadtatnia a nemzeti összefogás politikáját. A független, demokratikus Magyarország p r o g r a m j á t e m u n k á s k ö r ö k úgy értelmezték, m i n t amely lehetővé teszi, hogy az ú j rendszerben a dolgozóké legyen a döntő szó, a h a t a l o m m u n k á s h a t a l o m legyen. A m u n k á s o k 1945 tavaszán—nyarán sok tekintetben a tényleges viszonyokkal összhangban úgy l á t t á k , hogy megszűnt a „kapitalisták kizsákmányoló p o l i t i k á j a " , s „most ö n m a g u k é r t dol- goznak és n e m a kapitalistákért". A m u n k á s ö n t u d a t megerősödése az üzemen b e l ü l i viszonyokkal is összefüggött. A z újjáépítés, a romeltakarítás, a termelés megindítá- sának kezdeményezői m a j d m i n d e n ü t t maguk a m u n k á s o k voltak, s érthető, h a a
gyárak tényleges u r a i n a k tekintették magukat. Becslésünk szerint csak a gyáripar területén k ö r ü l b e l ü l 3500—4000 üzemi bizottság alakult, 15—20 000 taggal. Ezek az első időszakban hallatlanul nagy szerepet játszottak az ipar talpraállításában. N e m véletlen, hogy a szervezett m u n k á s o k jelentős része az üzemi bizottságok számára korlátlan h a t a l m a t szeretett volna biztosítani, s helytelenítette, hogy az á l l a m (és a politikai p á r t o k is) vissza a k a r j á k szorítani azokat. N e m ellenőrizni a k a r t á k a nagy- tőkét, h a n e m kisajátítani. A tőkével való leszámolással függött össze az is, hogy a munkások, megelőzve az M K P - t is, m á r 1945 októberében felvetették a nagyüzemek és a pénzintézetek államosításának, illetve á l l a m i tulaj donbavételének gondolatát.
A z öntudatos, militáns gárda az üzemekben korábban is támaszkodott egy szé- lesebb körű, szimpatizáns munkásréteg támogatására. 1945 előtt azonban az ipari m u n k á s s á g nagy többsége távol m a r a d t a mozgalomtól, ha n e m is volt közömbös, de beletörődött a viszonyokba, s alig szállt szembe az ú r i hatalommal. E politikailag passzívabb munkásréteg sem nézte azonban tétlenül a német és magyar fasiszták pusztításait, részt vett a szabotázsakciókban, mentette a gyárak berendezéseit, szembeszegült a kitelepítéssel. A front elvonulása u t á n ott volt az üzemek, gyárak helyreállításánál, cselekedeteit n e m politikai m o t í v u m o k determinálták, h a n e m egy- szerűen csak a z élni akarás, a tettvágy, valamiféle — talán fogalmilag n e m tudato- sult — felelősség az ország s a nép sorsa iránt. Kezdetben a m u n k á s o k jelentékeny h á n y a d á t a nagypolitika, a demokrácia és a koalíció belső problémái kevéssé érde- kelték, sokkal i n k á b b az, hogy nincs elegendő élelem, fűtőanyag, s családjuk éhezik és fázik. A m u n k á s p á r t o k agitációja, s különösen az 1945. őszi községi és nemzet- gyűlési választások, később felkeltették a közügyek i r á n t i érdeklődést.
A munkásosztály nagy többsége többé-kevésbé egyforma mértékben a két mun- káspártban helyezkedett el, így m u n k á s b á z i s u k b a n csak árnyalati különbségek ke- letkeztek. H a a szocializmus, m i n t végső célkitűzés kérdésében n e m is, de a társa- d a l m i demokratizálódás mértékében és ütemében, a gazdaság- és parasztpolitikában, és egy sor részletkérdésben eltért véleményük. Elvi felkészültségét, taktikai érett- ségét, aktivitását tekintve a K o m m u n i s t a P á r t behozhatatlanul vezetett a szociál- demokrácia előtt, A k o m m u n i s t á k bátran merték a l k a l m a z n i a forradalmi tömeg- harc módszereit, s helyesen kapcsolták össze a parlamentben, a pártközi tárgyalá- sokon folytatott küzdelemmel. A munkásosztály politikailag megosztott volt, s a két p á r t viszonya nemcsak a munkásmozgalom, h a n e m az egész baloldal helyzetét, sőt végső soron az egész népi demokrácia viszonyait is döntően befolyásolta.
A magyar társadalom struktúrája 1945 tavaszán—nyarán a kibontakozó népi demokratikus forradalom, s főként a földreform következtében jelentős változáso- kon m e n t keresztül. A z arisztokrácia és a dzsentri középbirtokos réteg eltűnt, az
„úri középosztály" felbomlott, a tőkés gazdagparasztság megfogyatkozott. A z agrár nincstelenek száma jelentősen csökkent, a m i ugyan a munkásosztály összlétszámá- n a k visszaesését eredményezte, de azt ellensúlyozta, hogy a munkásságon belül az ipari munkásság került fölénybe. A középrétegek változatlanul jelentős helyet fog- l a l t a k el, sőt a r á n y u k növekedett is a kisárutermelő, többségében kis- és közép- paraszti csoportok létszámának emelkedésével. A mezőgazdasági népesség nagy aránya a m a g y a r társadalom erős agrárjellegének fennmaradására utalt, de a struk- t ú r á b a n lezajló változások a modernizálódás, a korszerűsödés lehetőségét terem- tették meg.
A társadalmi struktúra átalakulása, s az egyes osztályok egymáshoz való viszo- n y á n a k megváltozása a politikai szféra kereteit és e szférában kibontakozó fejlő- dési tendenciákat is sok tekintetben megszabta. A z arisztokrácia és az „úri közép- osztály" felbomlásával társadalmi bázisukat vesztették, vagy legalábbis visszavon- hatatlanul meggyengültek azok az erők, amelyek az ország modern kori történeté- ben a társadalmi haladás fő ellenségei, a konzervativizmus és a fasiszta reakció hordozói voltak. A nagyburzsoázia és a k ü l ö n b ö z ő polgári rétegek gazdasági-poli-
tikai helyzetének megroppanása a konzervatív jobboldali, a polgári liberális és pol- gári demokrata irányzatok lehetőségeit is korlátozta. A dolgozó osztályok t á r s a d a l m i elhelyezkedésének megváltozása, a baloldali — k o m m u n i s t a és szociáldemokrata — áramlatok társadalmi hátterét szilárdította meg, a földreform viszont a k i s p o l g á r i demokratikus törekvések bázisát erősítette. A két m u n k á s p á r t n a k , v a l a m i n t a Nem- zeti Parasztpárnak az 1945. őszi nemzetgyűlési választásokon elért 43%-a n e m v o l t véletlen, azt mutatta, hogy a baloldaliságnak, a demokratikus és n é p i M a g y a r o r s z á g p r o g r a m j á n a k mély gyökerei voltak a m a g y a r társadalomban, és a népi d e m o k r á c i a szilárd bázissal rendelkezett. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy a K i s g a z d a p á r t 57%-a sem tekinthető egyértelműen jobboldali győzelemnek, m e r t igaz ugyan, hogy a magyar uralkodó osztályok és a középrétegek jelentős h á n y a d a m e l l é j e állt, való- j á b a n azonban a kis- és középparasztok, s nem kis részben az ú j o n n a n f ö l d h ö z j u t t a - tottak szavazatai segítették többségre, akkor még i n k á b b k i d o m b o r o d i k az a hatal- mas politikai fordulat, amely a felszabadulás u t á n kibontakozott. 1945 őszén a magyar tömegek döntő többsége a demokrácia mellett szavazott, cáfolatául m i n d - azon elméleteknek, melyek a „reakciós n é p " tételét hirdették.
J E G Y Z E T E K
B a l o g h S á n d o r : A M a g y a r K o m m u n i s t a P á r t értelmiségi p o l i t i k á j á n a k f e l s z a b a d u l á s u t á n i t ö r t é n e t é b ő l . S z á z a d o k , 1965. 3. sz. 458—483. o l d . ; G á s p á r F e r e n c : A m a g y a r n a g y i p a r i m u n - k á s s á g h a r c a az ü z e m e k m e g m e n t é s é é r t , h e l y r e á l l í t á s á é r t és a t e r m e l é s m e g i n d í t á s á é r t . 1944—
1945. G á s p á r F e r e n c — J e n e i K á r o l y — S z i l á g y i G á b o r : A m u n k á s s á g az ü z e m e k é r t , a t e r m e l é s é r t . 1944—1945. D o k u m e n t u m g y ű j t e m é n y . T á n c s i c s . B.-pest. 1970., 38—40. o l d . ; F e n y ő M i k s a : E l s o d o r t o r s z á g . B u d a p e s t , 1946.; H a b u d a M i k l ó s : A m a g y a r s z a k s z e r v e z e t e k a n é p i d e m o k r a t i k u s f o r - r a d a l o m b a n . 1944—1948. B.-pest. T á n c s i c s K i a d ó . 110—112. o l d . ; J a k a b M i k l ó s : T á r s a d a l m i , p o l i - t i k a i k ü z d e l m e k és a M a g y a r M é r n ö k és T e c h n i k u s o k S z a b a d S z a k s z e r v e z e t e (1945—1946). S z á - z a d o k , 1970. 2. sz. 321—336. o l d . ; L a c k ó M i k l ó s : N y i l a s o k , n e m z e t i s z o c i a l i s t á k 1935—1944. B . - p e s t . K o s s u t h K i a d ó . 1966. 3—41. o l d . ; u g y a n ő : S z e r k e z e t i v á l t o z á s o k a. m a g y a r m u n k á s o s z t á l y össze- tételében. 20. év. T a n u l m á n y o k a s z o c i a l i s t a M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t é b ő l . K o s s u t h K i a d ó . 1964.
80. o l d . ; N e v e l ő I r é n : A m a g y a r k i s i p a r o s s á g t á r s a d a l m i - p o l i t i k a i a r c u l a t á n a k n é h á n y jellemző- v o n á s a a f e l s z a b a d u l á s u t á n . 1945—1948. K é z i r a t . ; O r b á n S á n d o r : E g y k é r d ő í v e s ö s s z e í r á s fel- d o l g o z á s a a m e z ő g a z d a s á g i n é p e s s é g 1946. évi h e l y z e t é r ő l . A g r á r t ö r t é n e t i S z e m l e , 1966., 8. é v . 1—2. sz. 73—121. 1.; O r b á n S á n d o r : K é t a g r á r f o r r a d a l o m M a g y a r o r s z á g o n . ( D e m o k r a t i k u s é s szocialista a g r á r á t a l a k u l á s 1945—1961.) A k a d é m i a i K i a d ó , B u d a p e s t , 1972.; S z a k á c s S á n d o r : A n é p i d e m o k r a t i k u s a g r á r f e j l ő d é s k e z d e t e i M a g y a r o r s z á g o n . 1945—1948. A k a d é m i a i K i a d ó . B u d a p e s t . 1971., 32—33. o l d . ; S z e k f ű G y u l a : A z é r t e l m i s é g i e k á t á l l á s a a f e l s z a b a d u l á s i d e j é n . T a n u l m á n y o k a m a g y a r n é p i d e m o k r á c i a t ö r t é n e t é b ő l . B u d a p e s t , A k a d é m i a i Kialdó. 1955. 282—289. o l d . ; A z ü z e m i b i z o t t s á g o k a m u n k á s h a t a l o m é r t . 1944—1948. S z e r k . : D r . J e n e i K á r o l y , R á c z B é l a , S t r a s s e n r e i t e r Erzsébet. T á n c s i c s K i a d ó . B.-pest. 1966. 220, 291, 363. o l d .
