ADATTÁR
STOLL BÉLA:
SZENDRÖI HEGEDŐSÉNEK.
Közöljük az ének fényképmásolatát és betű hív átírását:
.[I.J Zenth job j r t a könyweben j á m b o r wala elteben waia nagy kePertetben ArdSgfwfl b ö n t e t e Pben
[8.] E n l a b a m a t h t y g t o l o m m e r t h m a n k o m h o g kotogom ma6 íe.&l allatok e g y embSrth
wongom el k y m y n t h e g y d&g8th [2.] H a j o t h i P t e n t ^ I wett'virnk
gonegth myre ne wegyifrnk i r t e n m y w s l gerete jdeg&n í6ld8n fektete
[9.] W g y en el k y ballagok farkaG m ó d r a w y g y a r g o k
ag k y k l a t t y a k nem b a n n y a k chak c h w d a m a t h wygagyak [3.] Wagyok e n koor a g y a m b a n
oly gyakor jaygataPban e t y lowam betegSdek welem egyvfrth nehezSdek
[10.] Nekyk e n a g t h jgerSm g e k y k p a p y r o ö legyon t e t e k o n kSrom merogh kellySn haj/ok hegye fwl legy&n [4.] 1^ f o k a t h n e m mwlata
m e r t h m a 6 n a p len megh h o l t * el8lem fel o d a l t h k y chwga t o melleth e b e k e t h halaga
[11.] Talpok Pyketvfrllyenek k8ny&Kben wakok legyenek
k e n y a r o k ha6 lewel legyen j t a l . y o k p y r o 6 boggá legy&n {5.) N é g y p a t k o y a ke gémben
w^eyok o;y remenpégben fcygodalmam kryffcwfban ag w t a n k r o n y k a m b a n
[12.] P a r y r o ö 3ekSn w l l y a n e k
• engoia WSJ newePPenek wagyon oly b y g i d ^ l m a m hogy m e g h w y g a g y k en lábam [6.] E 8 m y n d ag Pok wrakban
e6 b y g u t h barát y m b a n eng8na gyalogh nem h a d n a k patkomhog lowath a d n a k
[13.] Merth g a m o y a t h m a n k ó m n a k jgertem genth farkaynak megh l a t t y a h a találom fcygon hogga h a g y t o m
„ [7.] Maga maPtiö egy lóra iSl z8rgo/ttem m a n k ó m r a de ag l y n c h n a g j hagnomra m e r t h n e m elegh jaraPomra
[14.] E n a g y a m b a n wadagok Pok w a d a k a t h en fogok h a t labwkath torde 8k ágon e n nem §rwend&k
2 3 1
f l 5 . ] EgefTegom twggyatok [17.] J f t e n lafTa jowawal = h a k r o n y k a m a t h h a l i y a t o k * a3 k e t h gep maggattyawal
zendoroy gal y a b a n e6 vr aggon tarfawal bebek íereneg hagaban wyetglS jámborokkal [16.] Ag j n o k e t h zengettem [18.] Bodogh aggon n a p t a y a r i
ag n o t a y a t h pengettem gendßröy g a l l y á b a n jgga b e b e k io borath ag k y gerge jnekben t&rßlgety t a r k o y a t h wala nagy koor agyában Lelőhelye: Batthyány-levéltár (OL), „Versek" csomó.
A vers nem egészen ismeretlen a szakirodalomban. Takáts Sándor röviden ismertette és közölt belőle 4 versszakot a ,,Rajzok a török világból" III. kötetében (Bp., 1917., 271—2.
L), majd a „Régi idők, régi emberek" című kötetben (2. kiad. Bp., é. n. 73. 1.) is megemlí
tette. Teljes szövege azonban ismeretlen volt és tudomásom szerint irodalomtörténésze'nk sem foglalkoztak vele. Csak legújabban idézte a vers két sorát Klaniczay Tibor, T a k á t s második, hibás közlése után.1
A kézirat levéltára környezete semmi útbaigazítást nem ad a vers keletkezésével kap
csolatban. T a k á t s ugyan azt írja, hogy a kéziratot a levéltár missilisei között találta, innen azonban azóta kiemelték. Ezért a vers keletkezésének idejét magából a szövegből próbáljuk megállapítani.
A 15. versszakban az ismeretlen versszerző a következőket írja:
Egészségűm tudjátok, Ha k r ó n i k á m a t halljátok, Szendörői gallyában, Bebek Ferenc házában.
ebek Ferencet, a Felvidék h a t a l m a s birtokosát és a borsodmegyei Szendrő v á r á n a k urát 1558-ban fejeztette le Izabella.2 A vers tehát mindenesétre 1558. előtti. Keletkezési idejének némileg p o n t o s a b b meghatározását is megkísérelhetjük. A 17. verszakban ugyanis a vers-
szerző így üdvözli Bebek Ferencet:
Isten lássa jovával, Az két szép magzatjával, És ű asszon társával, Vitézlő j á m b o r o k k a l .
A „két szép magzat": Bebek György (akihez T a k á t s Sándor tévesen kapcsolta a verset) és Bebek Kata, Perényi Ferenc felesége. Születési évüket ugyan nem ismerjük, de az 1550-es években mindketten felnőttek. György teljes mértékben kiveszi részét apja erőszakosságai
ból, cselszövéseiből, Kata 1562-ben halt meg, mint 5 gyermek anyja.3 Bár a „magzat" nem jelent feltétlenül fiatal gyermeket, mégis könnyebben elképzelhető, hogy a versszerző a k k o r írta szerzeményét (és el is „zengette" Bebek Ferenc előtt), mikor még az egész család együtt volt. Ezek alapján, a vers keletkezése az 1540-es évekre tehető. A kézirat írása és a szöveg helyesírási sajátságai nem m o n d a n a k ellent ennek a feltevésnek.
Ismeretes, hogy Szilágyi Mihály és Hajmási László históriáját is a Borsod megyei Szendrő v á r á b a n szerezte a Szendrei Névtelen-nek elnevezett ismeretlen énekmondó.* Nem valószínű azonban, hogy a két költemény szerzője azonos. Verseik hangja, slilusa egészen elütő.
A vers a n n a k a mulattató, nevettető m ű f a j n a k legkorábbi ismert képviselője, amely a század végefelé Moldovai Mihály, Hegedűs Márton és egy Névtelen énekében jelentkezik.5
1 A régi magyar irodalom'. Bp., 1952. I. rész, 294-. I. Bölcsészettudományi k a r jegyzetei.
2 Életrajzi adatait ld. Budai Ferenc Polgári Lexioona, II. kiad. 1886, Bebek cimszó alatt.
3 Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1857. I. k. 256. 1.
* RMKT VII. 169—174. 1. Horváth János: A reformáció jegyében. Bp.. 1953. 232—236. 1.
5 Kiadva: Századok, 1882, 34—37. 1.
232
Szendrői hegedős-ének.
Battyhány-lt. (OL|
Szendrői hegedős-ének.
Battyhány-lt. (OL)
Szendrői hegedős-ének.
Batlyhány-It. (OL)
Szendröi hegedős-ének, Battyhány-lt. (OL)
Az é n e k m o n d ó sajátmaga nyomorúságain gúnyolódik, tréfás célzásokkal szólítja fel hallga
tóságát adakozásra, az őt kihevetőkre mulatságosan kiforgatott átkokat szór. Ezek a h á r o m ismert „hegedős ének"-kel azonos tartalmi mozzanatok azt sejttetik, hogy ezt a műfajt a néphez közelebb álló, alacsonyabb sorsú énekmondók művelték. Az ének formai sajátságai is erre engednek következtetni. Az énekmondó á XVI. században elég ritka, népies jellegű hetest (4., 3.) használja.8 Néhol egészen kitűnő ritmust a d :
Az ínőket zengettem, Az nótáját pengettem, Issza Bebek jó borát, Törölgeti tarkóját.
A verssorok majd egyötöde a z o n b a n (72 sorból 14) S, sőt 9 szótagos. Szövegromlás vagy másolási hiba itt nehezen feltételezhető. Azt kell gondolnunk, hogy a Vargyas Lajos áltál korábbinak nevezett szabad szótagszámú sorokkal van dolgunk.7 Figyelemreméltó az is, hogy a versszerző párosrímeket alkalmaz, ami a XVI. század műköltői gyakorlatában szinte alig fordul elő.
ECKHARDT SÁNDOR:
EGY SZERELMESVERS FOGALMAZVÁNY A XVII. SZÁZAD ELEJÉRŐL.
A Zichy-levéltár anyagában több XVII. század elejéről származó ének és egyéb töre
dék között őriznek egy szerelmes verset (fasc. 486). mely a maga nemében elég ritka jelen
ség a m a g y a r irodalom régi korában. A versíró ugyanis ezen a papírlapon fogalmazta, simítgatta, javítgatta udvarlásra szánt versét. H a a kétes hitelű Szabács viadalát nem szá
mltjuk, csak Balassi Bálintnak legújabban felfedezett sajátkezű versszemelvényeit idéz
hetjük, mint hasonló esetet, mert itt is a költő saját kéziratán módosítja első fogalmazását.
Versünk keltezésére nézve egy felső d á t u m u n k van: A p a p í r hátlapján ugyanis ez olvasható: „Az k a t o n n a k b a n ket ket louas körnöllem legen m i n d e n k o r ha ualamiert Hirtelen W l c l i k h ' u á t h a / / a m oda kmeteket," s utána az összehajtott ívre írt d á t u m : 1632. A meg
jegyzést ugyanaz a kéz írta a papírlapra, melytől a vers származik. Ebből mindenesetre annyit lehet következtetni, hogy valami parancsnokló vitéz volt a szerző és hogy 1632 előtt írhatta. A Zichy-levéltárnak ebből a korból származó anyagában a Melith, Telegdy, Csapy, Várday, Kisserjény családok levelei alkotják a törzsanyagot, tehát a. szerzőt ezek tagjai között lehet sejteni. Szokoly Miklósné Telegdy Kata verselő hajlamáról m á r eddig is tud
tunk (ld. Irodalomtörténet 1930, 96. és tőlem: Két vitéz nemesúr Telegdy Fái és Jánois leve
lezése, 1914, 195.). És érdekes, hogy az ismeretlen szerzőjü szerelmes vers r i t m u s a egyezik a Telegdy Kata verses levelében rögtönzött vers ritmusával, mely még 1596 előtt keletkezett.
A Balassit követő évtizedekben m á r több szerelmes versíró b u k k a n fel Bimayn kívül:
Így a Vásárhelyi Daloskönyv egyes d a r a b j a i n a k ismeretlen szerzői.
A kor divatos udvarló stílusának hatását érezzük a mi d a r a b u n k b a n is, különösen mikor a költő a szerelmest valami kedves m a d á r r a l azonosítja (vö. pl. Balassi J á n o s , énekét, B. B. összes m. I. 147.), szárnya csattogását, nyelve hangját (énekét) és csattogását emlegeti, majd kalitkába helyezi.
Közlésünkben dőlt betűvel szedtük a betoldott szavakat és sorokat, ugyancsak dőlt betűvel, de zárjelben, a kihúzott részeket. De a szerző több ízben, pl. az utolsó előtti sor
ban, meghagyott fölösleges, át nem húzott szavakat.
0 Horváth János: Rendszeres magyar verstan. Bp., 1951. 29—30. 1.
' Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa. Bp., 1952. 135-, 213. 1,
233
