MAGYAR 1.RÖK
ÉLETE ÉS MUNKÁI
A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A M E G B Í Z Á S Á B Ó L
IRTA
SZLNNYEI JÓZSEF
K I R . T A N Á C S O S ,
A M A G Y A R N E M Z E T I M Ú Z E U M I H I R L A P - K Ö N Y V T Á R Ő R E .
V. KÖTET.
I c z é s — K e m p n e r .
BUDAPEST,
K T A D J A H O R N Y Á N S Z K Y V I K T O R K Ö N Y V K I A D Ó H I V A T A L A .
1897.
I
Iczés József, népiskolai tanító, szül.
1841. okt. 24.Bakonv-Szent-Lászlón (Vesz- prémin.); a gymnasiumot Győrben vé- gezte. mire a soproni lyceumba került, hol két éves képezdei tanfolyamot vég- zett és tanítói oklevelet nyert. Tanító volt Nemes-Magoson (Yasm.) öt évig;
Nagy-Gerezden pedig Ruprecht Lajos földbirtokos gyermekei mellett két évig nevelősködött. 1867. aug. 4. a szegedi ág. ev. egyházközség tanítóvá választotta s itt működött 1869. szept. 25-ig, midőn a felekezeti iskola községivé alakíttatott
•át. Mint községi tanító az éles-utczai, majd a rókusi népiskolánál működött 1890. jan. 20. bekövetkezett halálaig.
1871-ben részt vett a soproni tornataní- tói tanfolyamban és tornatanári okleve-
let nyert; az 1872—73. tanévben a szegedi állami főreáliskolához tornataní- tóvá neveztetett ki, hol három évig mű- ködött. 1884-ben a Szegeden nem ma- gyar ajkú tanítók részére rendezett tan- folyamnak is egyik tanítója volt. A
•csongrádmegyei tanító-egylet és a sze- gedi torna-egylet megalapítása körül tevékeny munkásságot fejtett ki: a köz- gyűléseken több tanügyi kérdést fejtege- tett. — Számoló gépei a szegedi s buda- pesti kiállításon elismerő oklevelet nyer- tek. — Czikkeket írt a természetrajz, számtan, földrajz és énektanítás mód- szeréről, az iskolai közegészségügyről a Tanügyi Lapokba, a Tanügyi Közlönybe.
•a Szegedi Naplóba s a Szegedi Híradóba.
Homor István, A s z e g e d i m . k i r . á l l a m i f ő - r e á l i s k o l a t ö r t é n e t e . S z e g e d , 1895. 148. 1.
Id. S z i n n y e i J „ Magyar írók V.
Idari Péter. L. Ilosvai Péter.
Idrányi Gábor, cs. és kir. tüzér szá- zados, a cs. és kir. tüzőrségi hadapród- iskola tanára. — Munkája: Badeczky apró könyve. Életkép korának történeti keretében. Ausztria-Magyarország had- serege és népei számára írta Duncker C.
ford. . .Bécs, 1891.
A m . n . m ú z e u m i k ö n y v t á r p é l d á n y á r ó l .
Iduna {Szász Kár oly né, Szász Poly- xena), Szász János 1848. követ és Fe- renczy Zsuzsa leánya, szül. 1832-ben Erdélyben, szemeriai Szász Károly költő s jelenleg ev. ref. püspöknek unokahuga és első neje volt. Meghalt 1853. jan. 17.
Nagy-Kőrösön, hol férje akkor tanár volt.
— Költeményeket (Iduna névvel) közölt tőle a Divatcsarnok (1853), a Hölgyfu- tár (1853,) a Szépirodalmi Lapok (1853), a Délibáb (1853), Nővilág (1857), a M.
Színházi Lap (1860) sat. — Költeményeit halála után férje Szász Károly adta k i : Iduna hagyományai. Pest, 1853. (Ism.
Pesti Napló 1086. sz. Gyulai Pál.)
1853 : Hölgyfutár 126. SZ., Divatcsarnok 24.
SZ., Pesti Napló 987. SZ. — Ferenczy é s Da- nteiik, M . í r ó k I . 534. 1. — Nagy Iván, M a - g y a r o r s z á g c s a l á d a i X. 501. 1. — Xilahy Ká- roly, H ö l g y e k L a n t j a . P e s t , 1863. L . 1. — Délmagyarországi Lapok 1887. 115. SZ. — Pesty Frigyes, V i l á g t ö r t é n e l e m n a p j a i I . 652. 1. — Faylné-Hentaller Mariska, A m a g y a r Í r ó n ő k - r ő l . B p e s t , 1889. 71. 1. — Petrik B i b l i o g r .
Iduna. családi nevén Gusola Ida, olasz nemesi családból származott, Giu- seppe Gusola győri kereskedő s Kecske- méthy Hermina leánya, szül. 1867-ben Győrött. Iskoláit a győri Sveceny Janka-
1
3 Igali—Igaz 4 féle leánynevelő-intézetben és mint ma-
gántanuló otthon végezte. Különös elő- szeretettel tanulta a nyelveket; anya- nyelvén kívül bírja a német, franczia s angol nyelvet. Szorgalmasan olvasta a külföldi írók műveit és a magyar írókat.
— Irt és fordított németből s francziá- ból; a nyilvánosság elé 1891-ben lépett, mikor Amarillis álnév alatt a Győri Füg- getlen Újságnak és a Győri Közlönynek (1891—96.) munkatársa lett; utóbbiban Iduna névvel lépett föl; írt még a Pápai Független Újságba (1891—93.), a szé- kesfejérvári Szabadságba, a Fehérmegyei Közlönybe (1892 v-1894), a Rábaközbe, melynek 1893. pályázatán Alom cz. raj- zával első díjat nyert; írt még a Magyar Nők Lapjába (1892—93), a győri Millen- niumi Naptárba (1895—96.) és a Székes- fehérvári Hírlapba (1896 )
Győri Millenniumi Naptár 1896. a r c z k . ( L a s z S . )
Igali Svetosdr, hírlapíró, I. Szávó jómódú földbirtokos fia, sziil. 1859. ápr.
13 Sombereken (Baranyam); a reális- kola III —IV. osztályát Pécsett, a VII.
Temesvárt, a VIII. Nagyváradon végezte, hol érettségi vizsgát is tett. 1878-tól a budapesti műegyetemen tanult; de mi- után kiváló előszeretetet tanúsított a mezőgazdasági pálya iránt, Magyar-Ová- rott a gazdasági akadémiába iratkozott be s az 1881. tanév végén gazdászati oklevelet nyert. Ezután két évig mint gazdasági segéd a báró Bésán-féle duna- szekcsői uradalomban működött. Szak- ismereteinek bővítése czéljából 1883—
84-ben Montpellierbe (Francziaország) ment, hol a felső gazdasági tanfolyamra iratkozott be. Egy év múlva haza jött és a gróf Stubenberg-féle székelyhídi, majd a gróf Mailáth-féle dőlni mikoljá- czi (Slavonia) uradalomban vállalt gaz- gatiszti állást. 1891-től a Korizmics László által alapított Cazdasági Lapok munkatársa s 1892. jún. 1. óta annak szerkesztője. 1894-ben alapította Ordódy Vilmos és Lajossal a Szőlőszeti s Borá-
szati Lapokat, melyet a következő évben megszüntettek. 1895. márcz. 15. alapí- totta s azóta szerkeszti is A Kert cz.
szaklapot, Mauthner Ödön főszerkesztése mellett. Hires biciclista s a cyclist's tour- ning club consulja. — Gazdasági czik- keket írt a Dapsy László által szerkesz- tett M. Földbe (a 80-as években), sport- czikkeket a Porzsolt Kálmán Herkulesébe s a franczia Veloce-Sportba; mellesleg vezeti a Fővárosi Lapok mezőgazdasági rovatát; tárczákat ír az Egyetértésbe s a M. Hírlapba, szakczikkeket Pascalon név alatt a Köztelekbe, a M. Gazdák Lapjába s a Borászati Lapokba. — Mun- kái : 1. Montpelliertöl Budapestig velo- cipeden. Bpest, 1885. (Herkules Könyv- tár V.) — 2. Budapesttől Belgrádig ve- locipeden. Thomas Stevens az Outing Illustrated Magazine tudósítója társasá- gában. U. ott. 1886.
A kir. József-műegyetem tanárai s hallgatói 1 8 5 1 — 1 8 8 2 - i g . B p e s t , 1883. 4".. 1. — Kiszling- stein K ö n y v é s z e t e é s ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Igaz Dániel, m. kir. posta- és táviró- főtiszt, I. Beniamin ev. ref. levita s Palla Julianna iia, szül. 1853. ápr. 24. Becs- keházán (Tornám.); a gymnasiumot a sárospataki ev. ref. kollégiumban, a jo- got 1871-től három évig ugyanott és egy évig a budapesti egyetemen végezte.
1878-ban a posta szolgálatába lépett Budapesten. 1879-ben postatiszti vizsgát tett és Szombathelyre postatisztté nevez- tetett, honnét 1881 őszén a székesfejér- vári postahivatalhoz, 1882-ben a buda- pesti főpostahivatalboz, 1884. márcz. 18.
pedig a m. kir. közmunka- és közleke- dési minisztérium postaügy-oszíályába helyeztetett át. 1885. jan. a budapesti postaigazgatóságnál fogalmazó lett. A posta és távirdának 1887-ben történt egyesítése alkalmával, a központi posta- és távirógazdászati hivatalhoz posta- és távirótisztté, 1888-ban pedig a buda- pesti központi táviró főállomásra helyez- tetett és innét a kereskedelemügyi mi-
5 Igaz 6 niszteriumi posta- és távirószámvevőség-
hez került, hol öt évig szolgált. 1895.
márcz. óta az országos posta- és táviró- gazdászati hivatal főtisztje. Számos czik- ket írt a Posta Közlönybe. — Munkája:
A posta és tdvirdssat gyakorlati kér- dések és feleletekben. Bpest. 1888.
M. Könyvészet 1888. é s ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Igaz Gáspár, r. kath. plébános. 1810- ben káplán volt Szent-Jánosiban, 1812—
13-ban pedig plébános Szili-Sárkányban.
(Sopronm.) — Munkái: 1. A Jézus szen- vedése történeti beszédekben, melyeket megmagyarosított. Pozsony, 1810. (I. és II. esztendő) két kötet. — 2. Tek. Nem- zetes Tiátkai és Sálamonfai Bartho- deiszky Pál úrnak t. n. Soprony várm.
táblabirájának. Tisztelő b a r á t j a . . . Győr, 1814. (Költemény.)
Katona, H i s t ó r i a C r i t i c a X L I I . 582. — Sche- matismus J a u r i n e n s i s 1812., 1813. — M. Sión 1891, 460. — Petrik B i h l i o g r .
Igaz Kálmán, theologiai candidatus és kolozsvári nemes származású, 1646.
jún. 30-tól a franekerai egyetemen ta- nult. — Czikke a következő cz. munká- ban : Compendiolum Socinianismi refu- tatum a Joh. Cloppenburch de origine et progressu Socinianismi. Respondens . . . ( m i n t felelő 8-ad magával, kik mind magyar theologusok voltak.) Franekerae, 1651. (2. bőv. és jav. kiadás. U. ott, 1652.)
Történelmi Tár 188G. 607. 1. ( h o l n e v e I s r a r - n a k v a n í r v a ) é s K o n c z J ó z s e f s z i v e s k ö z - l é s e .
Igaz Sámuel, ev. ref. lelkész-esperes;
tanult S.-Patakon, hol a logikai osztály tanítója volt 1781-ben; a külföldi egye- temről visszatérvén 1786-ban Erdőbé- nvén, 1790. febr. 21-től Sárospatakon és 1793-tól Miskolczon volt lelkész, hol 1829. decz. végén meghalt. Az alsó-bor- sodi egyházmegye esperese is lett 1821- ben, mely hivataláról azonban, némely kellemetlen körülmények miatt 1826-ban lemondott. — Munkája: Halotti beszéd, melyet Molnár Sámuel, a gróf Aspremont
család ügyeinek igazgatója felett elmon- dott. Miskolcz, 1814
Prot. Egyh. és Isk. lap 18 4 7 . 26. SZ. — Fejes István, A s á t o r a l j a - u j h e l y i e v . r e f . e g y h á z t ö r t é n e t e . S . - A . - U j h e l y , 1889. 139. 1. é s S z ű c s S á m u e l j e g y z e t e i b ő l .
Igaz Sámuel, hírlapíró, előbbinek és Vitéz Sára fia. szüi. 1786. okt. 13. Er- dőbényén (Zemplénm.); gymnasiumi ta- nulmányait (kivévén a német nyelv ked- véért l'ó éves korában Lőcsén töltött egy évet) atyja felügyelete alatt Miskol- czon végezte; 1805-ben a debreczeni kollégiumba ment a felsőbb tudományok hallgatására: egy évig köztanítóságot is viselt. 1810-ben borosjenői Tisza László fia Lajos (a későbbi bihari administra- tor. Tisza Kálmán atyja) mellé nevelőül hivatott meg. A nevelőséget Geszten kez- dette. majd Debreczenben folytatta s Bécsben, illetőleg külföldön tett utazással fejezte be. Bécsben időzése alatt megis- merkedett Márton Józseffel, az ottani egyetemi magyar nyelvtanárral, kinek rábeszélésére nevelői kötelezettségének letelte után Bécsben maradt és a magyar irodalomnak szentelte életét. Márton Józsefnek több művénél, különösen Lexi- konai kidolgozásában segítő társa volt.
1821-ben Pánczél Dániel, a Magyar Ku- rírnak 1816-óta önálló szerkesztője, hogy a sulyosodó bélyegadó s az előfizetők számának csökkenése miatt mind válsá- gosabb helyzetbe jutott lapjának lendü- letet adjon, felszólította Igazt, hogy vál- lalja el mellette a társszerkesztőséget;
azóta a lap kiadásában minden munkát, a szerkesztőtől függetlenül és egyedül végzett 1824. szeptember végéig. 1824 elején még Kedveskedő cz. melléklapot is adott a főlap mellé; azonban pártolás hiánya miatt az utóbbit még azon évben a 4. kötettel megszüntették, I. pedig a szerkesztéstől visszalépett. Sokkal neve- zetesebb és kiválóbb emléke irodalmi munkásságának a Hebe_ cz^zépirodalmi zsebkönyv alapítása és szerkesztése,
1*
7 Igaz—Igel 8 melynek I. kötetét Zsebkönyv cz. 1822-
ben adta ki (csakhamar második kia- dást ért); 1823-ban Hebe cz. jelent meg és utána 1826-ig a többi három évfo- lyam is (czikkei ezekben 1822: Előszó, Első Ferencz hiv magyarjai közt 1820- ban, Blanka cz. hosszabb ballada, Em- legetés cz. költ.. 1823. Mária. Magyar- ország királynéja, tört. rajz, 1826. Párat- lan királyfi cz. népmese). Noha Bécsben szellemi s anyagi erejének teljes megfe- szítése mellett is újabb és újabb csaló- dások érték és az utolsó időkben szűk vagyoni körülményei miatt csak nehezen tarthatta fenn magát, mégis szívósan ragaszkodott a végleg ott maradás esz- méjéhez. Miután azonban 1826 tavaszán Debreczenben az ott ez időtájt fölállított magyar literatúrai tanszékre meghívást kapott, végre elszánta magát a hazájába való visszatérésre. De szándékát nem valósíthatta meg, mert néhány nappal utóbb, 1826. jan. 7., egy váratlanul tá- madt orbánczbetegség véget vetett éle- tének. Halála előtt kevéssel Zemplénm.
táblabirósággal tisztelte meg. — Munkája:
Kis biblia, avagy a keresztyénnek hite és kötelességei a szentírás szavaival.
Ezt megelőzi: A bibliáról s annak olva- sásáról való elmélkedés, és az anya- szentegyháznak világos szava szent és nagytiszteletű tanítóinak munkáiban a biblia közönséges olvasásának kötelező és hasznos voltáról. Stevenson Vilmos után egybeszerkesztette s fordította. Bécs, 1820. (Telekj Sámuel gróf megbízásából fordította. 2. kiadás. U. ott, 1821.) — Kéziratai s könyvei halála után Berthold morva gróf birtokába kerültek, a ki azo- kat árverés útján megvásárolván, mor- vaországi birtokára vitette; ezek közt saját iratain kívül, Kazinczynak és Edvi Illés Pálnak is több dolgozata volt. — Levele Kazinczy Ferenczhez, Bécs, 1822.
decz. 13. (Új M. Múzeum 1856. I. 146. 1.)
— Vizfestésű arczképét, mely 1820—25 között készülhetett, Miskolczon lakó aty-
jának megküldötte, mely azután nővére Szeremley Cs. Mihályné, Igaz Sára, végre pedig ennek fia, Szeremley József birto- kába került. Karacs Teréz (ki Igaz Sá- muellel, mint szüleinek is kedves ba- rátjával 1824. okt. 1825. júliusig Bécsben Mártonéknál majd mindennap találkozott) hozzám írt levelében «kis termetű, igen kedves társalgású s nagy műveltségűjé- nek írja.
M. Kurír 1821. I . 29. SZ. — Tudom. Gyűjte- mény 1821. X I I . 112., 182G. V I I . 123. 1. — Ha: ai s Külföldi Tudósítások 1826. I . 47. SZ.
— Ferenczy é s Danielik, M a g y a r I r ó l í I . 2 1 7 . 1. — Kazinczy Ferencz, M a g y a r P a n t h e o n ( N e m z e t i K ö n y v t á r X X X V I . ) 382. 1. — Fi- gyelő V. 29. 1„ X I V . ( G r ó f D e s s e w f f y J ó z s e f l e v e l e i . ) — Petrik B i b l i o g r . — Kis János E m - l é k e z é s e i ( O l c s ó K ö n y v t á r 283. s z . ) 418. 1. — Vasárnapi Újság 1893. 32. s z . ( S z e r e m l e i B a r n a ) a r c z k . ( a z e g y k o r ú a q u a r e l l - a r c z k é p u t á n . )
Igaz Simon. — Munkája: Okosdi Sebestyén, a Köznép számára Íratott könyv. Salzmann által német nyelven Igaz Simon által kiadatott magyar nyel- ven. Kassa, 1797. (Censurai kézirati pél- dánya a m. n, múzeumban. Az előszó kelt Vadászon Abauj vármegyében 1797.
jan. 5.).
Petrik B i b l i o g r .
Igei Bálint, ág. ev. lelkész, brassói tanácsos fia, 1683. febr. 1. született;
miután gymnasiumi tanulmányait szülő- városában elvégezte, 1706-ban a jenai egyetemre utazott, honnét 1710-ben tért vissza Brassóba, hol 1719. nov. városi prédikátorrá, 1735. szept. 7. pedig városi lelkészszé léptették elő; e hivatalában (1746—47-ben egyszersmind dékán is volt) 1748-ig maradt, midőn nyugalomba vonult. Meghalt 1751. febr. 3. — Mun- kái: 1. De Conferendae Salutis Modo.
Salvus fit Homo hoc modo. Tit. 3., 4—7.
B e s p o n d . . . Bosis ipsis. Non. Jul. A. h.
s. III. Coronae, 1704. (Fronius Markus.
Tusculanae Heltesdenses V.) — 2. Erste und letzte mit Thränen benetzte Ehren- säule des Hrn. Lucas Seuler von Seu- len herzlich geliebten Kindern: Anna
9 Iglódy— Igmándi 10 Katharina, Justina und Joseph Gotts-
meister v. Beulen, welche alle 3 im Jahre Christi 1723 innerhalb 8 Tagen
. .in Kronstadt sanft und selig verschie- den, auch in dasige Cathedralkirche beigesetzt worden. U. ott, 1723. (Tartier Márk és Barbenius János beszédével és mások költeményével együtt.) — 3. Der nach dem Exempel Jesu Christi Gott aufgeopferte Wille eines leidenden und sterbenden Christen bei christlicher Leich- bestattung Hrn. Lucas Seuler v. Seulen, Communitätsorators 1733 den 15. Sept.
in damaliger Leichenpredigt aus Matth.
26, 39, 42. 44. bei volkreicher Versamm- lung vorgetragen. U. ott, 1733.
Trausch, S c h r i f t s t e l l e r - L e x i k o n I I . 234. ~ Gross. K r o n s t ä d t e r D r u c k e 25., 127., 134. 1.
— Petrik B i b l i o g r .
Iglódy Kálmán (jánosi), nyug. kép- viselőházi teremőr, szül. 1820. szept. 20.
Bártfán (Sárosm.), I. György megyei szol- gabíró és Szerdahelyi Karolina fia; is- koláit Kassán a nyolczadik osztálylval végezte 1843-ban ; ekkor a Vasa hg.-ez- redbe lépett; 1845-ben a katonaságtól megvált és Kassán jogot hallgatott. Is- mét visszatért ezredéhez Kremsbe s ott hadnagy lett. 1848. jún. 28. István fő- herczeg kinevezte a kilenczedik honvéd- zászlóaljhoz főhadnagynak; később a magyarok részén harczolt Vasa-ezredbe lépett át mint százados ; Isaszegnél mint zászlóalj-parancsnok harczolt és Világos- nál tette le a fegyvert. Azután bujdosott és emigrált. 1853-ban Jókai Délibáb-ja mellett dolgozott. Később kisebb hivata- lokban működött, míg végre 1883-ban képviselőházi teremőrré nevezték ki;
1895-ben nyugalmaztatott. — Czikkeket írt a Honderűbe, Vasárnapi Újságba s a Honvédbe Jánosi névvel vagy névtele- nül. — Munkái: 1. Kálmán és Almos.
Pest, 1868. — 2 .Az utolsó Árpád. Tört.
rajz. U. ott, 1869. — A Mária Országa cz. kath. hetilapnak szerkesztőtársa volt 1882-ben Budapesten.
Petrik K ö n y v é s z e t e é s ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Igmándi Mihály, biztosító hivatalnok, szül. 1863. aug. 25. Tatán (Komáromm.);
tanulmányait szülővárosában és Buda- pesten végezte ; azután a magánhivatal- noki pályára lépett és jelenleg a Fonciére Pesti biztosító-intézet főhivatalnoka. — Humorisztikus verseket és epigrammákat írt a Jókai által szerkesztett Üstökösbe később pedig a Bolond Istókba (Bagnét, Igaz Mihály sat. álnevek alatt), a Bors- szem Jankóba aktuális verseket és él- czeket, tárczákat és költeményeket az Ország-Világba, a M. Géniuszba, a Ma- gyar Szalonba sat. — Munkája : Igmándi Mihály költeményei. Bpest, 1884. — Szerkesztette a Magyar szellemi élet, elbeszélések, rajzok a magyar írók és művészek életéből cz. képes albumot Budapesten 1892-ben, (hol Mikép készült e mű cz. czikke, arczk. és névaláírása van. Ism. Főv. Lapok 1891. 300. sz.
Budapesti Szemle LXIX.) — Fischer csa- ládi nevét 1883-ban változtatta Igmán- dira.
Kiszlingstein K ö n y v é s z e t e . — M. Könyvészet 1891. — Századunk névváltoztatásai 108. 1. é s ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Igmándi ( J ó z s e f ) Miklós, telekkönyvi hivatalnok. I. Mihály városi jegyző s tiszti ügyész és Reszegi Zsófia fia, szül.
1857. jún. 2. Hajdu-Nánáson; a gymna- sium I—IV. osztályát szülővárosában, az V—VIII. Kézsmárkon végezte 1875- ben: azután Debreczenben két évig jo- gász volt és egy év alatt két theologiai osztályt végzett, de alapvizsgákat nem tett. 1878-ban a törvényszéknél foglal- kozott és e mellett az irodalomnak élt;
a Debreczen-Nagyváradi Értesítőbe írt szépirodalmi czikkeket és rövid ideig szerkesztette is e lapot a kiadó felelős- sége alatt; félévig pedig a Gyöngyvirág cz. lapot szerkesztette. 1883-ban telek- könyvi vizsgát tett és irnok lett a püs- pök-ladányi járásbíróságnál, hol 1891 óta telekkönyvi igtatói, kiadói s irattár- noki teendőket végez. — Költeményei
11 Igmándy—Ignjatovics 12 vannak a Vasárnapi Újságban (1883.,
1885., 1891—93), a Képes Családi La- pokban (1893) és a Vidéki költők Albu- mában (Kassa. 1896); czikke a Debre- czenben (1886. 155. sz. Vörösmartvról.)
— Munkája: Költemények. Debreczen.
1883. (ísm. Vasárnapi Újság.) — 1880 óta József keresztneve helyett a Miklós nevet használja az irodalomban.
Ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Igmándy Sándor, 1848 — 49. honvéd- ezredes, előbb es. kir. főhadnagy volt;
a szabadságharcz után pedig somogy- megyei főszámvevő. Meghalt 1877. júl.
13. Kaposvárt (Somogym.) — Czikke:
Szeghegy, Feketics és Verbász közti csata 1849. júl. 6. (Honvéd 1867. 20., 1868. 4. sz. és Machay Antaltól helyre- igazítás a 8. sz.)
G y á s z j e l e n t é s .
Ignati György, ág. ev. lelkész, 1. Ger- gely és Gajan Mária fia, svábóczi (Sze- pesm.) származású; szül. a XVII. szá- zad utolsó évtizedében; Kézsmárkon és Rozsnyón tanult, azután Lőcsén és Eper- jesen folytatta iskoláit; itten Kalisius Fülöp Henrik báró nevelőnek fogadta Keresztély fia mellé, kivel együtt Tübin- gába küldötte egyetemre, hol mesteri fokot is nyert 1717-ben. Visszatérvén hazájába. Eperjesen conrector lett; négy év múlva pedig rectorrá léptették elő.
1730. máj. 25. a héthársi község lelké- szének ordináltatott; 1741-ben Giralton (Sárosm.) volt lelkész; innét pedig Cze- keházára (Zemplénm.) ment szintén lel- készi hivatalba, hol meghalt. — Mun- kája: Dissertatio acadentica de fidelibus confessoribus, juxta Rom. X. 10. quam . .. eruditorum judicio & examini sistet ...Tubingae, 1717.
Klein, N a c h r i c h t e n I I . 257. 1. ( h o l n e v e I g h n a t h i n a k i r a t i k . ) — Fahú, M o n u m e n t a I V . 32., 261., 330. 1. ( n e v e I g n a t l i n a k i r v a . ) — Petrik B i b l i o g r .
Ignjatovics Jakab, ügyvéd, született 1824-ben Szent-Endrén (Pestm.), hol atyja gazdag kereskedő volt; a gymnasiumot
Váczon és Kecskeméten, a jogot a pesti egyetemen végezte. Azután körutat tett Nyugot-Európában. Miután szüleit korán elvesztette, a katonai pályára lépett és egyik huszár-ezredben több évig mint kadét szolgált. 1848-ban beállt honvéd- huszárnak; de utóbb Rajacsics patriarcha rábeszélésére a honvédségből kilépett és mint világi titkár működött a patriarcha mellett. Mikor belátta, hogy a szerbek Magyarország alkotmánya ellen törnek, otthagyta a patriarcha hazaellenes ud- varát és környezetét. Az 50-es évek ele- jén letette az ügyvédi vizsgát és Szent- Endrén, később pedig Dályán ügyvédes- kedett ; egyúttal élénken foglalkozott a szerb irodalommal. 1854-ben Pesten te- lepedett le s 1854-től 1856-ig a Srpski Letopist szerkesztette. Azután nehánv évig a szerb egyházi autonómiának tit- kára volt Karlóczán és 1861-ben Újvi- déken városi főjegyző. Ezen évben (Nagy- becskereken Miletics Szvetozár ellenében) és 1864-ben országgyűlési képviselőnek választatott szabadelvű párti programmal.
Midőn a szerb egyházi autonómiában Miletics pártja vergődött túlsúlyra, I. visz- szavonult és egyedül az irodalomnak élt. 1872-ben Francziaországba ment és beállt az algiri csapatokhoz mint közka- tona, hol csakhamar őrnagyságig fel- vitte. Hét évi ottléte után ismét hazajött és Dályán Horvátországban ügyvédi iro- dát nyitott. 1878 őszén véglegesen Újvi- dékre tette át lakását és hátralevő nap- jait az irodalomnak szentelte. 1888-ban ünnepelte 50 éves írói jubileumát, mely alkalommal Milán szerb király a Szent- Száva-rend II. osztályával tüntette ki s a belgrádi tudom, akadémia rendes tag- jává megválasztotta. Meghalt 1889. júl. 5.
Újvidéken. —Irt a Srpski Letopisba (1854.
Szent-Endrére vonatkozó történelmi ada- tokat; később Brankovics György cz.
regénye is ott jelent meg); a Danicába (regények); többi czikkei s egyéb irodalmi dolgozatai is a szerb folyóiratokban je-
13 Ignjatovics—Ihász 14 lentek meg. — Munkái: 1. Ein christ-
liches Wort über die Lösung der orien- talischen Frage. Pest, 1846. — 2. Ign- jatovics Jakab beszéde. U. ott, 1861. — 3. Cudan svet. Újvidék, 1869. (Csodála- tos világ. Különnyomat a Danicából.)
— 4. Stari i novi majstori. U. ott, 1884. (Regény.) -— Szerkesztette még a Putnik (Vándor) czímű folyóiratot 1862- ben Újvidéken, a Nedelnyi Lisztet és a Nase Dobat (ezen két lapban czikksoro- zatok jelentek meg tőle, melyekben a Miletics-pártiakat keményen ostorozta, intvén őket a magyar haza szeretetére és a magyar állameszme tiszteletére.)
— Emlékirataiból Petőfire és Damja- nicsra vonatkozó részleteket közölt a Vasárnapi Újság (1880—81.)
Hölgyfutár 1862. 48., 1868. 115. SZ. — Ország Tükre 1862. 8. SZ. a r e z k . — Vasárnapi Újság 1880. 49. s z . — Horváth Ignácz K ö n y v é s z e t e 1883. — Egyetértés 1889. 185. SZ. — Petrik K ö n y v é s z e t e .
Ignjatovics Mózes, elemi iskolai ta- nító, szül. 1777-ben Vukovárt(Szerémm.);
Eszéken és Pécsett tanult; 1802-ben az újvidéki felsőbb elemi iskolának lett ta- nítója. Meghalt 1821-ben. — Munkái szerb nyelven : 1. Hagar, szinmű. Buda.
1801. — 2. Seneca. tragédia. U. ott, 1807. — 3. Artello. vígjáték. U ott, 1813. (Az udvari bolond.) — 4. Pervoe nastavlenie k Blgonraviju . . . U. ott, 1813. (Első oktatás az erkölcstanban).
— 5. Mencsikoff Mária, szomorújáték.
U. ott, . . . — 6. Bibliotéka . .. Buda, 1834. (Könyvtár az ifjak nevelésére, köz- mondások, példák és költemények.) — Lefordította Cicero, Plutarchus és Gellert néhány művét és írt két ifjúsági elbe- szélést is.
Schaffarik, G e s c h i c h t e d e r s ü d s l a v i s c h e n L i t e r a t u r I I I . — lialoghy István, A m . k i r . e g y e t e m i n y o m d a t e r m é k e i n e k C z i m j e g y - z é k e . B p e s t , 1882. 222., 238. 1.
Ignotus. L. Veigelsberg.
Igó György (hamvai), ev. ref. lelkész;
1717. máj. i 0-től a franekerai egyetemen
tanult; onnét haza kerülvén losonczi Bánffy György udvari papja volt Erdély- ben ; aztán a Székelyföldön széki pap.
17'23-ban Szatmárra került, hol csakha- mar egyházmegyei ülnök s 1729. febr.
13. esperes lett. Meghalt 1735-ben. — Munkái: 1. Bissertatio exegetico-histo- rica; Exhibens templi Hierosolymitani repurgationem. . . q u a m . . .praeside Cam- pegio Vitringa . . . publice disputandam proponit. Franequerae. 1718. — 2. Ne- mes és igaz hitre tanító oskola. Melybe magát, kész engedelmességgel, tiszta szemérmetességgel, bárányi szelídséggel, ritka kegyességgel, és munkás szeretettel gyakorlotta, lelkét édes Jézusa előtt oktattatta gróf Torotzkai Ágnes asszony ő Nagysága, Losonczi Bánffi György . . . szerelmetes és csendes házastársa. Mely tanító oskolát kolozsvári piaczi udvar- háznál elmondott 31. máj. 1733. Ko- lozsvár, 1734. (Ezt követik : Csepregi T.
Ferencz és Deáki József beszédei.)
Kis Kálmán, A s z a t m á r i r e f . e g y h á z m e g y e t ö r t é n e t e 168., 314. 1. — Történelmi 'Jár 1887.
199. 1. — Petrik B i b l i o g r .
Igyártó Mihály (viski), alispán, előbb (1821) főjegyző, később alispán volt Máramarosmegyében. Meghalt 1825. szept.
24. élete 64. évében. — Munkája: Be- szédei. . .(Köszöntő és felelő beszédek, melyek mélt. Péchujfalusi Péchy János úr . . . Máramaros vármegye fő kormány- zói székébe helytartói képpen lett belé- pése alkalmatosságával Szigeten 10. jún.
és a megelőzött napokon is külömbféle helyeken előfordultak 1821. eszt. Debre- czen cz. gyűjteményes munkában, többek beszédével együtt.)
Trattner K a l e n d á r i u m a 1828. — Petrik B i b - l i o g r .
Ihász Aladár, ügyvéd volt Kun-Fél- egyházán, hol a Félegyházi Hírlapot szer- kesztette 1893. febr. 5-től 1895. szept.
29-ig, midőn a várost elhagyta. — Köl- teményeket írt a Kecskeméti Lapokba 1873-ban.
A m . n . m ú z e u m b a n l e v ő l i i r l a p p é l d á n y b ó l .
l ő Ihász 16 Ihász Bániéi, 1848—49. honvéd-ez-
redes. a szabadságharcz menekültjeinek egyik legnemesebb alakja, Kossuthnak hű barátja, s a száműzetésben kísérője, I. Sándor és Nagy Erzsébet fia, szül.
1813-ban Démen (Veszprémm.); jogot hallgatott; 1828-ban az osztrák hadse- regbe lépett, 1848-ban mint főhadnagy lépett át a honvédekhez, 1848 nov. 18.
őrnagy, 1849. márcz. 23. alezredes ; máj.
6. a magyar katonai érdemjellel diszít- tetett fel és június 1. ezredes lett. Bem alatt többször kitüntette magát; később Kossuth Lajos hadsegéde lett. 1849.
márcz. 17. Bem tábornok megbízta a vörös-toronyi szoros védelmével; júl. 20.
Lüders orosz tábornagy Talmácsnál meg- verte a csekély erővel rendelkező Ihászt, a ki Kimiennél török katonaság előtt kénytelen volt fegyvereit lerakni. Vid- dinbe vitték, honnét a többi magyarok- kal együtt őt is Kiutábiába belebbezték.
Itt szövődött közte s Kossuth között ama benső baráti viszony, mely megmaradt I. halálaig. Hű kísérője volt Kossuth- nak Angolországba. Amerikába, Olasz- országba, tevékeny társa az emigratio politikai szereplésében és osztályosa a száműzetésben. Olaszországban 1859. jún.
24. a magyar légió parancsnoka lett;
okt. 1. a légió feloszlatása után szám- fölötti tiszt; 1861. máj. 1. ismét a légió parancsnokává neveztetett ki Nápolyban a brigantik ellen. A légió ujjászerveztet- vén, 1862. júl. 22. újra számfölötti tiszt.
Érdemeiért a király 1861. aug. 31. a savoyai katonai érdemrend lovagkereszt- jével, 1862. jún. 1. pedig a Móricz- és Lázár-rendnek szintén lovagkeresztjével diszíté fel. Azután 1881. ápr. 10. Barac- cone di Collegnoban történt halálaig Kossuthnál maradt. — Napiparancsa a magyar segélyseregből végleg távozókhoz, Nocera 1862. jún. 16. (M. Polgár Nagy Naptárában 1870.; kézirata Hentaller Lajos gyűjteményében); Egy kiszakított lap Ihász Dániel naplójából (Jónás Lapja
1873. 3—4. sz. közli HoryBéla); levelet Veress Sándorhoz London, 1858. decz.
24., Acqui 1859. júl. 13., Baraccone di Collegno 1880. január 5., 24. és máj..
19. (Vasárnapi Újság 1889. 31. sz. közli Veress Endre); Turinból a magyar nem- zeti igazgatás elnökéhez 1862. márcz.
12., 25., ápr. 4., 19. és máj. 5.; János bátyjához 1863. jan. 9., 1867. júl. 12..
1868. nov. 11., 1869. jan. 16., húgához Ihász Rózához 1867., máj. 8. (mind Hen- taller Lajos képviselő gyűjteményében.)- A szegedi Somogyi-könyvtárban is van- nak eredeti levelei.
Közlöny 1848. 109., 143., 170. SZ. — Honvéd 1849. 82. s z . — Czetz, B e m i n S i e b e n b ü r g e n 337. 1. — Magyarország és a Nagyvilág 1867.
32. s z . a r c z k . — Tarka Világ 1869. 32. s z , a r c z k . — igazmondó 1870. 25. s z . a r c z k . ( H e - g e d ű s S á n d o r . ) — Hazánk és a Külföld 1871.
40. s z . a r c z k . — Arany Trombita 1873. a r c z k .
— Vasárnapi Újság 1880. 18. SZ. a r c z k . ( K o s - s u t h L a j o s b i z o n y í t v á n y a . ) — 1881 : Magyar- ország 106. SZ., Pesti Hirlap 101. SZ., Egyet- értés 100. SZ., Délmagyarországi Lapok 84. SZ.
( K o s s u t h L a j o s ) , 87. SZ. — M. Könyvszemle 1895. 273. 1. é s g y á s z j e l e n t é s .
Ihász Gábor {György), egri egyház- megyei áldozópap és főgymnasiumi tanár,, szül. 1805. jan., 6. (így mondta halála, előtt egy nappal; testvéröcscse azonban 1804. decz. 12. teszi szül. idejét) Vaszaron (Veszprémm), hol szülei jómódú földmí- vesek voltak ; a gymnasium négy alsóbb osztályát Pápán, az V. Veszprémben, a VI. és a bölcselet két osztályát Győrött végezte. 1824. okt. 24. György névvel a zircz-cziszterczi rendbe felvétetvén, az újoncz év leteltével a theologiai tanul- mányokra a bécsi Pázmány-intézetbe kül- detett ; de ott egészsége változást szen- vedvén, 1826-ban mint tanár Székesfejér- várt nyert alkalmazást. 1827-ben a pesti központi papnevelőbe ment, hol mint III. és IV. évi hittanhallgató az előjáróság megbízásából azon első évi hittanhallga- tóknak, kik a magyar nyelvben járatla- nok voltak, ebből előadásokat tartott;
1830. máj. 31. megalapította az ifjú le-
lő Ihász 17
viták körében a magyar nyelvmívelő tár- saságot, mely ma is fennáll. Azon év aug. 22. miséspappá szenteltetett föl és ismét Székesfejérvárra rendeltetett agym- nasium 1. osztályának tanítására ; de itt ismét csak egy évet tölthetett, mert 1831- ben Szepesy Ignácz báró pécsi püspök az általa Pécsett felállított lyceumban a magyar nyelv tanszékét a zircz-cziszterczi rendnek engedvén át, erre a tanszékre őt nevezték ki. Pécsett 1832-től 1837 vé- géig tanárkodott és mint rendkívüli tan- tárgyat a görögöt is előadta; sőt a jogi karban a statisztika s hazai jogból is tar- tott előadásokat. 1838-tól 1841-ig Fejér- várt az V. rhetorika tanára volt. 1841—42- ben ugyanez volt Egerben, de itt beteges- kedése miatt csak egy évet töltött, mire a rend apátura esztergán, 1843. teveli s 1844-ben előszállási lelkésznek nevezte ki. A szabadságharcz idejében (1849.) el- ment tábori lelkésznek. A hadi szerencse fordultával Komáromba vonult a fehér- vári tisztikarral együtt és ott kapitulált.
Midőn a nemzet ügye elveszett, ő is mint annyi más hazafi fogságba került. Az új- épületből két hét múlva kiszabadult és Zirczre internálták. A rendi tanács nyolcz évi fogságra ítélte őt, azzal okolva elíté- lését, hogy engedelem nélkül hagyta oda lelkészi állomását. E tűrhetetlen helyze- téből 1850-ben megszabadulva, aug. 18.
Egerbe rendeltetett a magyar nyelv és irodalom tanárának, hol azonban minden lépésére ügyeltek. E méltatlan bánásmód annyira elkeserítette, hogy 1851-ben ki- lépett a rendből és Eger akkori hazafias érseke Bartakovics Béla jún. 10. átvette egyházmegyéjébe s júl. 21. mint főszékes- egyházi hitszónokot alkalmazta s az angol kisasszonyok intézetének hitelemzőjévé nevezte ki. (Ekkor vette fel ismét Gábor keresztnevét.) 1858-tól az érseki finevelő- intézet igazgatója volt; 1870-ig viselte e tisztet, a midőn főpásztora sajá.t kérel- mére felmentette s főszentszéki ülnökké nevezte ki. Hitelemzőnek azonban ekkor
is megmaradt. A magyar nyelv szeretete ösztönözte őt arra is, hogy részt vegyen az egri egyházmegyei irodalmi egylet meg- alakulásában. Buzgó gyűjtő volt, ki még a gyászjelentéseket is nagv gonddal össze- rakosgatta. Végre 1875-ben nyugalomba vonult és 1880. szept. 21. Egerben meg- halt. — Mint pesti kispap megismerke- dett Révai munkáival és compenaiumot készített Révai után, melyből társait ta- nította. Szándéka volt magyar nyelvtant írni Révai szellemében, de magyar nyel- ven, hogy hozzáférhető legyen ; előbb ér- tekezést í r t : A magyar nyelv becséről;
programmértekezése az egri r. kath. gym- nasium Értesítőjében (1851. Mutatvány a magyar igeképzésről). Az egri megyei papság irodalmi munkálkodását írta a Bartakovics Emlékkönyvébe. (Eger. 1865.) Czikkei a Tanáregylet Közlönyében (VIII.
1874—75. A magyar szóhangsúlyról, A nyelvtisztítás ügyében, Egy szakasz a stilisztikáról) és az egri Népiskolai Tan- ügyben (1878.) Munkatársa volt az Egye- temes M. Encyclopaediának. Mint nyel- vész tántoríthatlan hive volt a Magyar Nyelvőrnek, melynek II. és III. köteté- ben (1873 —74.) vannak czikkei. —Mun- kái: 1. Magyar nyelvtan. Székesfejérvár, 1846. (Ihász György névvel, mely nyelv- tan az iskolákban példátlanul elterjedt és a Verseghy-rendszerű nyelvtanokat végkép kiszorította.) — 2. Magyar mon- dattan főbb szabályai. Eger, 1852. — 3. Magyar nyelvtan az I. és II. oszt.
gymnasiumi ifjúság használatára. Eger, 1842. (2. kiadás 1852. Ism. M. Hirlap 943. sz. 3. k. 1854., 5. k. teljesen átdol- gozva és mondattannal kiegészítve, 1857., 6. k. 1858., 10. k. 1861., 11. k. 1863., 12. k. 1864., 13. k. 1865. 14. k. az al- gymn. I.—III. oszt. használatára 1866., 15. újólag átdolgozott kiadás 187 J. 16. k.
1872. U. ott, 17. k. Pest, 1872. U. ott 18. k., 1876. Budapest, 19. k., 1877. 20.
átdolg. k. 1880. 21. k. középiskolák hasz- nálatára átdolgozta Majer Alberik 1882.,
lő Ihász 20
22. k. 1883.. 23. k. 188*., 24. k. átdol- gozta Barbarics Róbert, 1885., 25. k. 1886., 26. k. 1888.. 29. k. 1892. Ism. Sáros- pataki Lapok 32. sz., 29. k. 1895. U. ott.)
— Kiadta: Májer József, Vasárnapi és ünnepi homiiiák. A szent atyák nyomán.
A szerző' alkalmi beszédeivel megtoldva, újonnan kiadta. Eger, 1856. Két kötet és Orosz Ádám. Jézus hét szava. Nagy- böjti beszédfolyam és a halhatatlanság vigasza. U. ott 1860. — Kéziratai a m.
n. múzeumban ; Válogatott állítása a ma- gyar nyelvtanból. Pécs, 1834. négy levél és levelei Horvát Istvánhoz Pécsről, 1831.
okt. 22. és 29.
Emlékkönyv. E g e r , 1856. 272. 1. — Irodalmi Szemle 1880. 10., 11. SZ. — M Könyvészet 1888., 1891., 1894. — Kiszlingstein K ö n y v é - s z e t e . — M. Sión 1888. 459. 1. — Koncz Ákos, E g r i e g y h á z m e g y e i p a p o k a z i r o d a l m i t é - r e n . E g e r , 1892. 109. 1. — Petrik B i b l i o g r . — Irodalomtört. Közlemények 1893. 79—87. l a p . ( I h á s z n é v t e l e n e : I c o n V i c i s s i t u d i n i s H v - m a n a e V i t a e , m e l y n e k t ö r e d é k é t I h á s z G á - b o r a j á n d é k o z o t t a m . t u d . A k a d é m i á n a k é s i d . S z i n n y e i J ó z s e f k i e g é s z í t e t t . ) — Michalek Manó, A z e g r i é r s e k m e g y e i k ö n y v t á r C z i m - j e g y z é k e . E g e r , 1893. 1146. 1. — Pallas Nagy Lexikona I X . 569, 1. ( ü í é g y e s y L á s z l ó . ) — A cziszterczi rend Emlékkönyve. B p e s t , 1896. 346.
1. é s g y á s z j e l e n t é s .
Ihász Gilbert Vincse, premontrei kano- nok és főgymnasiumi tanár, szül. 1803.
ápr. 23. Vaszaron (Veszprémm.); tanult Pápán. Veszprémben és Győrött; az utóbbi helyen a bölcseleti tanulmányokat is vé- gezte. 1824. október 24. a csornai pre- montrei kanonokok szerzetébe felvétetett.
Onnét a győri papnevelőben a hittudo- mányi pályát 1830. aug. 22. bevégezvén misés pappá szenteltetett. 1832-ben mint segédlelkész Türjén, 1834-től pedig mint tanár Keszthelyen 12 évig. mint igazgató nyolczig működött. 1853-tól 1856-ig Tür- jén nyugalomban élt és olvasással s írással foglalkozott. 1857-től ismét főgymnasiumi tanár volt Szombathelyt. Meghalt 1891- ben. — Programmértekezései a keszthelyi r. kath. gymnasium Értesítőjében (1852.
Az erkölcsi magaviselet alapnézetei); a
szombathelyi r. kath. gymnasium Érte- sítőjében (1857. Az élet folytonos iskola.)
— Munkái: 1. Keresztény műveltség s erkölcsi magaviselet alapvonalai. Szom- bathely, 1857. — 2. Szellemi kincstár.
melyet bibliai adatok és példákból, egy- házi atyák és az ókor bölcseinek mun- káiból, történeti adatokból, hazai és kül- földi írók műveiből stb. összeállítva elmés mondatok, hasonlatok, adomáksmesékkel élénkítve s betűrendben szerkesztve ki- adta Dvorzsák János. Bpest, 1885—86.
(Szellemi könyvtár. Havi füzetek I—IV.
évfolyam.)
Danielik, M a g y a r í r ó k I I . 122. 1. — A csorna-premontrei kanonokrend Névtára 1870.
é s 1 8 9 2 - r e . — M. Könyvészet 1886—87. — Pet- rik B i b l i o g r .
Ihász György, hírlapíró, szül. 1857.
decz. 16. Várpalotán (Veszprémm.), ág.
ev. vallású regi nemes szülőktől; iskoláit szülőhelyén és Budapesten végezte (hol magántanároktól tanult, azonban közép- iskolát nem végzett). Korán lépett a hír- lapírói pályára ; az Irányi Dániel, majd később a Helfy Ignácz által szerkesztett Magyar Újságnak levelezője volt. 1876- ban Székesfejérvárt Holdvilág cz. élczlapot szerkesztett és adott ki. mely a 9 szám- mal megszűnt; 1879-ben a székesfejérvári kiállításon a Kiállítási Lapok munkatársa volt. Ezután több évig a Prot. Egyh. és Isk. Lap számára írt czikkeket. 1884.
szept. 2. Pinczérek Lapja cz. a hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pin- czérek és kávéházi segédek érdekeit szol- gáló szaklapot indított és szerkesztett, melyből 1885. jan. 1. alakult a Vendég- lősök Lapja, melyet mai napig szerkeszt.
A millennium alkalmából lapja történetét is megírta s kiadta (1896.) Érdemei van- nak a vendéglők megmagyarosításában ; elismerésül a magyar vendéglősök 1893- ban arczképét lefestették és a magyar egyesület központi választmánya tagjává választotta. Irt költeményeket is, melyek közül néhányat megzenésített. — Szer-
lő Ihász 21
kesztette a magyar vendéglősök értekez- letének Emlékkönyvét (1886) és a ven- déglősök, kávésok és pinczérek Naptárát 1891-re Budapesten.
Ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Ihász Imre, birtokos Nagy-Démen (Veszprémm.) ; Sopronban tanult, hol a nemes magyar nyelvmívelő társaság tagja volt a mult század végén; több megyék táblabírája is volt. Meghalt 1842.
szept. 20. Sopronban 71 éves korában.
— Színműveket írt és fordított: Makfalvi Anna. (Sarolta). Érzékeny játék 5 felv.
Houwald után (1790—95-ben adták, az- után 1807. aug. 1 4 , 1808., 1811. és 1812.); Árulás és szerelemféltés, szomo- rújáték öt felvonásban Spiess után (1808.
decz. 16.); Az indusok Angolországban, vígj. három felv. Kotzebue után (először 1794. márcz. 2. és még kétszer); A ket- tősök, szomorújáték öt felv. Schröder Fr. L. után (1794. ápr. 25. es 1795.);
Túri György az arany sarkantyús vitéz, vitézi játék (eredeti, 1894. aug. 27. és 1812. jún. 13.); Sándor, vagy a termé- szet és szerelem gyermeke, vitézi érzé- keny játék négy felv. (eredeti, 1794.
máj. 14. először és 1812. jún. 30.);
Egervári Bálás, egy magyar generalis, tábori érzékeny történet négy felvonásban.
Slenshajn után németből magyar' szinre alkalmazta (1794., kézirata megvan a m. n. múzeumban.); Mohácsi veszede- lem, szomorújáték négy felv. (eredeti, 1795. jún. 29.) — Nevét a régi szinla- pokon és színházi Zsebkönyvekben Ihá- szinak írták, valószínű, hogy ezt hasz- nálta írói nevének.
Schedius, A l i g . V e r z e i c h n i s » . P e s t , 1800.
13. 1. — Honművész 1837. 31., 33. Sz. — Kis János E m l é k e z é s e i . B p e s t , 1891. 617. 1. — E g y k o r ú s z í n h á z i z s e b k ö n y v e k , s z í n l a p o k é s g y á s z j e l e n t é s .
Ihász Márton (felpéczi), kir. törvény- széki biró, I. Márton és Juhász Katalin lia. szül. 1832. okt. 25. Váczon; iskoláit szülővárosában és Selmeczen járta, mi- dőn a szabadságharcz kitört és ő a 71.
zászlóaljhoz mint önkéntes beállott. 1849.
okt. Komáromból mint capitulans hon- védhadnagy tért haza. 1851-ben Eötvös József akkori volt országos törvényszéki elnök a pest-belvárosi járásbírósághoz gyakornoknak kinevezte; egyszersmind tanulmányait is folytathatta. 1855-ben a budai országos törvényszékhez mint já- rulnok neveztetett ki. 1856-ban a sze- gedi törvényszékhez. 1858-ban a pesti- hez helyeztetett át. hol mint irodavezető s jegyző szolgált. Pestmegyének 1861- ben tartott közgyűlésén a váczi főszol- gabíró Podmaniczky Ármin báró mellé választatott meg esküdtnek; szept. a többi tisztviselővel együtt ő is leköszönt;
decz. 18. ügyvédi oklevelet nyert és gyakorló ügyvéd lett Aszódon és Pesten.
1867-ben pestmegyei alügyésznek, 1869.
márcz. 19. törvényszéki bírónak, 1869, nov. 23. pedig helyettes elnöknek vá- lasztották meg és a pestmegyei főtör- vénvszék vezetője volt mindaddig, míg 1872. jan. 1. a mostani kir. törvényszék felállíttatott; febr, 6. a kecskeméti kir.
törvényszékhez biróvá neveztetett ki.
hol 1892. szept. 9. meghalt. — Költe- ményeket írt a Divatcsarnokba (1859.
1861—62.) és a Napkeletbe (1860. 1862.);
jogi czikkeket a Jogtudományi Hetilapba (1866. Néhány szó a sommás osztályos eljáráshoz. Néhány szó a budapesti ügy- véd-egylet. alapszabályi tervezetéhez.)
Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1894. 126. 1.
1. a r c z k .
Ihász Péter (horhi). L. Melius Péter Ihász Rezső (Eadó), nyug. városi fő- jegyző, előbbinek fia; Sopron város képviselője volt három (1861., 1865., 1869.) országgyűlésen; mikor utolsó man- datuma lejárt, a magánéletbe vonult vissza, honnét azonban a közbizalom ismét a működés terére hívta : 1874-ben Sopron város közönsége főjegyzőjének választotta és ez állásban 1884-ig mű- ködött, mikor nyugalmaztatását kérte.
Meghalt 1886. máj. 13. Sopronban 69.
23 Ihnátkó —Iklódy 24 évében. — Czikke a Sopronban (1871.
2. sz. A soproni nemzetőrök 1848-ban).
Ország Tükre 1863. 14. SZ. a r c z k . — Buda- pesti Közlöny 1869. 68. SZ. — Sopron 1886. 39.
s z . é s g y á s z j e l e n t é s .
Ihnátkó György, főgymnasiumi tanár, görög kath. vallású, szül. 1840. máj. 14.
Nagy-Mihályon (Zemplénm.); 1865. okt.
27. nyert tanári oklevelet; 1866-tól Ung- várt volt a classica-philologia tanára, 1867—68. Budán, 1868—76. Lőcsén és 1876-tól az állami főgymnasiumban Lo- sonczon, hol 1885. szept. 14. meghalt.
— Czikkei az Országos Tanáregylet Köz- lönyében (I. 1867—68. A szláv és ro- konnyelvek közötti viszonyról. VIII. 1874
—75. Modern nyelvek); a Fővárosi La- pokban (1869. Az orosz időszaki sajtó.
A lengyel nyelv és irodalom); a Pesti Naplóban (1870. 3. sz. Az orosz iroda- lomból, némely mozzanatok Lomonosow korától Miklós czárig); programmérteke- zései a lőcsei kir. gymnasium Értesítő- jében (1870. A keresztes hadjáratok be- folyása Európa művelődésére, 1871. A nyelvek egymásközti viszonyairól, külö- nös tekintettel az indo-európai nyelvcsa- ládra, 1873. A nyelvek külömböző álla- potának egyes pontjai); a losonczi áll.
főgymnasium Értesítőjében (1884. Quae- dam ex jure Attico et quidem de litibus instituendis.) — Munkái: 1. Görög köl- tészeti tanulmány. Lőcse, 1875. — '2.
Czigány nyelvtan. Losoncz, 1S77.
Bartl é s Felsmann, N é v k ö n y v 1 8 6 9 — 7 0 - r e 39. 1. — M. Könyvészet 1877. — Petrik K ö n y - v é s z e t e . — Ambrus .Vár, V á z l a t o k . L o s o n c z , 1885. — Ung 1885. 38. SZ. — Losonczi fögymn.
Értesítője 1886. é s g y á s z j e l e n t é s .
Ihrlinger Antal, nyomdász betűszedő, szül. 1843-ban Sopronban; ott végezte iskoláit és tanulta a betűszedést. 1863- ban résztvett Langiewitz alatt a lengyel forradalomban. Megsebesülve, visszake- rült ismét Bécsbe s Pestre. Valóságos ty- pusa volt a socialista vezérnek. Egész életét a munkások ügyének szentelte s egyik főszónok volt a munkás gyűlése-
ken, a mellett folyvást torzsalkodott az újabb eszmék híveivel. 1869-ben megcsi- nálta az ó-budai munkásszövetséget, mely mint ilyen első volt Magyarországon.
1870. ápr. 3. megjelent az Általános Mun- kás Újság és németül az Alig. Arbeiter Zeitung, mely lapokat ugyan Külföldi Viktor szerkesztett, de ő úgy az alapí- tásnál, mint a lap vezetésénél főszere- pet vitt és akkor tájt számos írói tehet- ségre valló czikket írt az utóbbiba s a Brüderlichkeit czímü socialis lapba.
Az 1871-iki munkás-hűtlenségi perbe ő is bele volt keverve s 11 hónapi vizsgá- lati fogságot állott ki. 1872-ben a mun- káspárt külön nyomdát rendezett be Pesten; ennek üzletvezetője lett és a Munkás Heti Krónikát, úgyszintén en- nek német kiadását az Arbeiter Wochen- Chronikot 1873. nov. 30-tól 1876. okt.
15-ig egyedül, okt. 22-től 1879. ápr. 13-ig pedig Franki Leóval együtt szerkesz- tette. A párisi munkás congressuson mint magyar munkás követ szerepelt. Évek óta megszűnt azon ember lenni, ki a munkás mozgalom élén működhetett volna; ivásnak adta magát. 1890. jún.
a Népszava s Arbeiter Wochen-Chronik kiadói bűnvádi följelentést tettek ellene sikkasztás bűntette miatt, mert a besze- dett pénzeket nem könyvelte el, hanem a saját czéljaira fordította. Végkép elzül- lött, betegen, elhagyatva, barátja Miel- vinszky Sándor lengyel emigráns házá- ban Budapesten, vonta meg magát, hol 1890. október 29. meghalt. Temetésének költségeit a magyarországi könyvnyom- dászok és betűöntők fedezték.
Reform. f r e i s i n n i g e s F a m i l i e n b l a t t 1889—
90. — 1890 : Népszava 26. SZ., iVem et 300. s z . , Reform 22. s z . é s F i r t i n g e r K á r o l y s z i v e s k ö z l é s e .
Iklódy Győző, hírlapíró, szül. 1845.
decz. 23. Nagy-Sároson (Sárosm.); a gym- nasiumot Aradon, Eperjesen és Bozsnyón végezte, 1868-ban pedig jogot hallgatott Kassán. 1869-ben a sárosmegyei lapispataki
25 Ikrényi—Ilkusch 26 szolgabírói járásban keczer-peklini szék-
helylyel kerületi jegyzó'vé választatott meg.
Később a hírlapírói pályára lépett. — Több elbeszélést írt a vidéki lapokba (Gyöngyös, Sárosmegyei Lapok, Székes- fejérvár és Vidéke sat.) — Munkája : Em- lékfüzér. Kassa, 1870. (és 1877-ben). — Szerkesztette s kiadta Egerben a Végre- hajtók Lapját 1873—74-ben, mely azon- ban a 9. számmal megszűnt; 1879 őszén indította meg szintén Egerben a Füllentő cz. élczlapot, mely havonként kétszer je- lent meg, 1881-től Budapesten (1883-tól havonként háromszor), 1884. márcz. 10.
a 9. számmal ez is megszűnt; 1890. febr. 2.
indította meg a Magyar Pénzügyőr cz.
heti szaklapot, mely azóta hetenként Budapesten megjelenik.
Kiszlingstein K ö n y v é s z e t e é s ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Ikrényi Mihály, r. kath. plébános, szül.
1844. máj. 12. Nagy-Surányban (Nyitra- megye); a gymnasiumot Esztergomban és Budán, majd egy évet a pozsonyi Eme- ricanumban eltöltvén, a bölcseletet Nagy- szombatban, a theologiát Budapesten vé- gezte. 1868. aug. 2. fölszenteltetett; azután káplán volt Komáromban és 1869-től Nagyszombatban. 1878. okt. 23 óta geren- cséri (Pozsonym.) plébános. — A Magyar Állam munkatársa. Czikke az Egyházi Lapokban (1868—69. A madurai kath.
missio Keletindiában).
Zelliger, E g y h á z i í r ó k C s a r n o k a 188. 1. — Némethy, Ludov., S e r i e s P a r o c h o r u m G41. 1.
Ilasievici Hipolit, igazgató-tanár a brassói rumén görög-keleti főgymnasium- b a n ; szül. 1836-ban Pánkán Bukoviná- ban és 1874 óta tanár ; előadja a termé- szetrajzot és földrajzot. — Munkája: Curs metodic de Istoria naturalä pentru scólele poporale. Brassó, 1882. (2. kiadás. U. ott, 1890.)
Gross, K r o n s t ä d t e r D r u c k e 113. 1. — Hor- váth Ignácz K ö n y v é s z e t e 1890. 111. 1. — Raj- ner N é v k ö n y v e 25. 1.
Ilica János, govosdiai (Aradm.) görög- keleti tanító; fizetése 180 frt. — Mun-
kája : Lectiuni din gramatica limbei ro- máné pentru scole poporale. Arad, 1892.
Szöllössy Károly, A r a d m e g y e n é p o k t a t á s i i n t é z e t e i n e k N é v t á r a . A r a d . 1879. 33. 1. é s a m . n . m ú z e u m i k ö n y v t á r p é l d á n y á r ó l .
Ilics Sebestény Sámuel, theologiai ta- nár. zentai (Bácsm.) származású; előbb a károlyvárosi szerb iskolában tanító volt, azután görög-keleti vallású szerzetes és püspöki archidiakonus Plaskiban, egyházi jegyző, theologiai tanár lett; a frauendorfi
kertészegyesület tagja ; 1832-től hegumén Kis-Gomirjén. — Több szerb munkát írt, melyek jegyzékét Schaffarik közli.
Schaffarik, G e s c h i c h t e d e r s ü d s l a v i s c h e n L i t e r a t u r . P r a g , 1865. I I I . 343., 3 7 8 . , . 3 8 9 . , 435. 1.
Ilics Timót. görög-keleti vallású lelkész Szanádon (Torontálm.); még 1846-ban élt, de igen előhaladt korban. — A szerb költészettel is foglalkozott. — Munkái:
1. Örömdal, melylyel mélt. és főtiszt. Ma- nuilovics Maximus úrnak Sz. Mihály hava 29. 1835. püspöki székébe lett alkalmá- val hódul. Szeged. — 2. Prijatelj serbske mladezi. U. ott, 1843—45. Három rész. — Lefordította az Erbia cz. regényt szerbre, melyet Kauliczy Konstantin adott ki Budán 1827-ben. Munkái szerb nyelven megjelentek 1846-ban 4. kiadásban és költeményei 1858-ban Újvidéken két kö- tetben. — Nevét Iliity-nek és Illicsnek is írják.
Schaffarik, G e s c h i c h t e d e r s ü d s l a v i s c h e n L i t e r a t u r I I I . 353., 390., 399., 408. 1. — Sonn- tagsblätter. W i e n , 1846. 48. s z . ( F r a n k i . ) — Baloghy István, A m . k i r . e g y e t e m i n y o m d a t e r m é k e i n e k C z i m j e g y z é k e . B p e s t , 1882. 228.
1. — Petrik B i b l i o g r .
Ilkusch Márton, orvosdoktor, egye- temi tanár és budai plébános; 1456-ban a krakkói egyetemen bevégezte tanulását s 1459-ben magisteri fokot nyert. 1467- ben Regiomontanussal együtt Vitéz ud- varában tartózkodott, ki őt azon évben a pozsonyi egyetemre küldte t a n á r n a k ; később budai plébános és 1483-ban az ottani egyetem tanára volt; 1487-ben artium et sacrae theologiae professornak
27 liléi—Illés 28 czimezi magát. 1490-ben még Budán
tartózkodott. Hires astrologus és Vitéz Jánosnak, valamint Mátyás királynak kiváló kedveltje volt. Hogy 1507-ben már Krakkóban tartózkodott, mutatja Calen- darium Romanumja, föltéve, hogy ezen Calendariumot nem kell egy későbbi Ilkusch Mártonnak tulajdonítani. — Kéz- irati munkái a krakkói egyetemen : Ast- ronomiai táblái 1478 és 1488-ból (Regio- montanus után készítve Budáról küldte);
az általa készített érez glóbust és egyéb astronomiai eszközeit Mátyás király küldte a krakkói egyetemnek. Csillagászati táblá- zatos könyvet ajándékozott a budai egye- temnek (segítője volt e munkában Re- giomontanus.)
Gr. Kemény József, T ö r t é n e l m i S i r o d a l m i k a l á s z a t o k . P e s t , 1861. 10. 1. — Ábel Jenő.
E g y e t e m e i n k a k ö z é p k o r b a n . B p e s t , 1881.
31., 41,, 70., 88. 1. — M. Könyv-Szemle 1885.
384., 385. 1. — Némethy, Ludov.. S e r i e S P a r o - c h o r u m 641. 1.
Illei János, bölcseleti doktor, Jézus- társasági tanár, szül. 1725. jan. 3. Komá- romban, hol a Jakusich György püspök által 1633-ban alapított jezsuita gymna- siumban tanult; 1743. okt. 17. Trencsén- ben lépett a jezsuiták közé; 1744-ben Kőszegen rhetor, azután Trencsénben no- vicius, 1746. Szakolczán ismétlő, 1747.
Gyöngyösön tanított az alsó osztályokban, 1750. metaphysikus, 1754. I. éves theolo- gus, 1758. a harmadik próbaévet töltötte Beszterczebányán; 1759—60. Udvarhelyt gymnasiumi tanár, 1761, Kolozsvárt az etbikát és természetjogot adta elő, 1762
—63. Budán a bölcselet és természettan tanára, 1764. Győrött theologiai tanár és hitszónok, 1765. Nagyszombatban az egy- házi ékesszólás tanára s hitszónok, 1766.
Kassán theologiai tanár, 1767—73-ig a rendház főnöke s bölcseleti tanár. Szer- zete eltöröltetése (1773.) után mint esz- tergom-főegyházmegyei pap Budán a szó- noklatot tanította; de ezen hivatalától, gyengélkedő egészsége miatt, nem sokára megvált és Komáromba vonult, hol 1794.
jan. 24. meghalt. — Munkái: 1. Vindiciae Mariani conceptus. Tirnaviae, 1755. — 2. Panegyricus sermo S. Ignatio. U. ott, 1756. — 3. Anitzius Manlius Torquatus Severinus Boetzius V könyvei a philo- sophiának vagy is bölcsességnek vigasz- tolásáról, melyeket magyarra fordított.
Kassa, 1766. (2. kiadás. U. ott, 1773.) — 4. Salamon. Ptolomaeus és Tituse, há- rom szomorújáték, kettejét ennek maga szerzette. harmadikát pedig Metasztázius- ból fordította és az elő-járóinak engedel- méből kibocsátotta. U. ott, 1767. (Az elő- szó kelt Kolozsvárt.) — 5. Tornyos Péter.
Fársángi játék. Komárom és Pozsony, 1789. (Vígjáték három felv. előadatott 1795.
febr. 16.) — 6. Külömbféle válogatott elme-futtatások. Irta franczia nyelven 0. J. Fordította ugyanazon nyelvből. Po- zsony. 1790. Két rész. — 7. Ludi tragici in academia Budensi nuper exhibiti, nunc restituto postliminio latinae linguae cultu patriae juventuti . . . oblati. Comaromii, 1791. (1. David poenitens, II. Absolon in patrem perduellis, III. Lessus, seu David lugens Absolonem.) — A komáromi Min- denes Gyűjteménybe írt czikkeket. Állí- tólag Molnár János Magyar Könyvházá- nak is munkatársa volt.
Catalogus S o c i e t . J e s u 1744—1773. — Révay, P l a n u m 75. 1. — Horányi, M e m o r i a I I . 213.
— Katona, H i s t ó r i a C r i t i c a X L I . 593. — Fe- jér, H i s t ó r i a A c a d e m i a e 54., 82. 1. — Philo- sophiai Pályamunkák I . 1835. 68. 1. — Kis E m l é k e z é s e i I . 90. — Stoeger, S c r i p t o r e s 155. 1. — Toldy, K ö l t é s z e t t ö r t é n e t e . — Buda- pesti Szemle X V I . 1878. 24., 25. 1. — Petrik B i b l i o g r . I I . 205., I V . 190. 1. — Figyelő X X I I I . 22. 1. ( T a k á t s S á n d o r . ) — Zelliger, E g y h á z i í r ó k C s a r n o k a 188. 1. — De Backer-Sommer- vogel, B i b l i ó t h e q u e - B i b l i o g r . I V . 552. — Egye- temes Philologiai Közlöny 1893. 481. 1. ( L á z á r B é l a . )
Illés. L. Illyés.
Illés Aladár, Károly, László. L. Edvi Illés.
Illés Elek, r. kath. esperesplébános, szül. 1820-ban ; a pesti központi pap- nevelő növendéke volt 1843-ban és a
30 Illés—Illésy 34
váczi egyházmegyében 1845-ben szentel- tetett miséspappá; káplánkodása után plébános volt Borsosberénken (Nógrádm.) 1846 körűi; később esperesplébános Tá- pióbicskén (Pestm.), hol 1888. decz. 18.
meghalt. — Czikke a Munkálatokban (Pest, 1843. X. Az indusok boldogsága) ; fordított Silvio Pellico után és több hym- nust, melyek a kath. lapokban jelentek meg. — Munkája: Fürtök az Úr szőlő- jéből. Kiállítja maga a vinczellér. Bpest, 1881. (Alkalmi költemények.)
Munkálatok 1883. 403.. 417., 4 2 1 . 1. — Sche- matismus V a c i e n s i s 1890. 165. 1. — Kiszling-
stein K ö n y v é s z e t e .
Illés Gyula, főreáliskolai tanár, szül.
1858. nov. 27. Seregélyesen (Fehérm.);
a reáliskolát Budapesten a II. ker. áll.
főreáliskolában végezte s 1875-től a Jó- zsef-műegyetem hallgatója volt. 1878—
1879-ben a cs. kir. 2. sz. hadmérnök- ezredben szolgált és tartalékos hadnagy lett. 1882. máj. 2. tanári oklevelet nyert az ábrázoló mértan- és mennyiségtanból.
1879 — 85. a debreczeni ev. ref. főgym- nasium helyettes tanára, 1885—91. a hódmezővásárhelyi ev. ref. főgymnasium- ban ugyanaz, honnét 1891-ben a székely- udvarhelyi főreáliskolához helyeztetett át rendes tanárnak és 1893. ápr. végén a székesfejérvári kir. állami főreáliskolá- hoz, hol jelenleg is szolgál. — Munkája : Közönséges számtan középiskolák I—
III. osztályai számára. Bpest, 1889—90.
Három füzet. (Békési Gyulával együtt.)
A kir. József-Műegyetem tanárai és hallgatói.
B p e s t , 1883. 43. 1. — V. Könyvészet 1889. — Székelyudvarhelyi főreáliskolai Értesítő 1893.
28. 1.
Illés József, az Athenaeum hivatal- noka s hírlapíró, szül. 1860. június 26.
Mesztegnyén (Somogym.); iskoláit Nagy- Kanizsán végezte s három évig a buda- pesti izraelita tanítóképzőbe járt, hol 1881-ben tanítói oklevelet nyert. Katonai kötelezettségének eleget téve. a Buda- pesti Hirlap kiadóhivatalába került, hol mint hivatalnok hat évet töltött (1885—
1891.) Ez idő alatt a Budapesti Hirlapba írt egy-két tárczát. leginkább pedig az Egerbe és Eger és Vidékébe ; ez utóbbinak két évig fővárosi rendes munkatársa volt. 1891-ben megvált a Budapesti Hír- laptól és megindította a Fürdő- és Tu- rista Újságot, melyet 1891. nuv. 1-től 1892. máj. 8-ig szerkesztett, mikor az megszűnt. 1892 óta az Athenaeumnál a Nemzet kiadóhivatalának főnöke. — Első czikke (elbeszélés) a Magyarország és a Nagyvilágban (1881) jelent meg; ezt követte ugyanazon lapban több is 1882- ben. — Munkái: 1. Néptanító. Monolog.
Bpest, 1890. — 2. Tanítóvilág. Elbeszé- lések. U. ott, 1890. — 111' a berek cz.
bohózatát 1894 nyarán előadta a Ba- kodczay színtársulata az ó-budai szín- körben.
Ö n é l e t r a j z i a d a t o k .
Illés Nándor, nyug. főerdőtanácsos, szül. 1836-ban Királyfián (Hontm.); a gymnasiumhét osztályát Selmeczbányán, a VIII. Bozsnyón 1853-ban, az erdészeti akadémiát 1860-ban Selmeczbányán vé- gezte. 1864-ben erdészeti államvizsgát tett. Erdészeti szolgálatban állott Coburg berezegnél 11 és fél évig, mire 1868.
márcz. a selmeczi erdészeti akadémiához hívták meg segédtanárnak, hol később mint rendkívüli tanár is működött 1872 tavaszáig és egyike volt azon öt közül (Wagner Károly, Lázár Jakab, Fekete Lajos, Szécsi Zsigmond), kik az erdésze- tet először adták elő magyar nyelven, a mit addig nálunk lehetetlennek tartot- tak. Ekkor Károlyi György grófhoz ment erdőmesternek s ennél 1878 végéig szol- gált. A gróf halála után ezen állás meg- szűnvén, Eszterházy berezegnél volt erdő- felügyelő, míg 1880. júl. 30. az erdő- törvény életbe lépte alkalmával budapesti kir. erdőfelügyelő, 1881. július 19. pedig m. kir. főerdőtanácsos és a földmívelési ministeriumban az erdőfelügyelőségi osz- tály előadója lett. 1891. júl. 1. nyuga- lomba lépett. — Mint fiatal erdész részt
32 Illés—Illésy 34
vett az erdészeti műszótár a n y a g á n a k gyűj- tésében ; czikke a Vasárnapi Újságban (1861. Levél a m a g y a r erdészet ügyében.
Polonka, aug. 11.); 1863 óta egyike volt az Erdészeti Lapok legszorgalmasabb mun- katársainak (1863. A makk- és gubacs- termó' erdőkről, 1864. Valami az ákácz- ról és a n n a k vetéséről, 1866. Az erdő- talajnak mezőgazdászati czélokra való használásáról 1868. Az erdő képe. Az elásandó fának felületes szemítéséről, A vasúti ászokfákról és általában valami a mű- és szerszámfáról, A fák rügyei, A fák fölnyeséséről az erdőben az Alers e czélra szolgáló fürészével, 1869. Az erdei alomról, A csererdőkről, A zöld oltár, 1870. A legelőről az erdőben, A tölgy és annak tenyésztése, 1871-ben is, Az ákácz értéke és jövője h a z á n k b a n . Fa- nemeink elnevezéséről, A fenyőfajok meghatározásáról, Hazánk tölgyfajai, A magonczok elvadulásáról, Az országos erdei egyesület előterjesztése a magyar kir. belügyministerhez az erdó'károsítá- sok meggátlása ügyében, 1871. Kirándu- lás Erdélybe: A Detonata, A Sebes völ- gye, A tolyitás. A rovarpusztító m a d a r a k szereplése a természet h á z t a r t á s á b a n , Egy fokolya élettörténete, Fokozatos fel- újító vágás, Csemetenevelés iskolázással, 1872. Az anyagok vándorlásáról a növé- nyekben 9 ábrával, Viharkárok és azok következményei, A közép erdő-üzem a községi és kisbirtok s z á m á r a , 1873. Er- dészeti műnyelvünk érdekében, 1875. A tengeri fenyőkről, Becslés dongára, Az éles mosó fenyer, Rügy és bimbó, 1876.
A tűzifa métermértékéről, H á n y d a r a b zsindely lesz bizonyos m é r e t ű fából, Az ex-dészet a szegedi országos kiállításon, A donga-becslés méter-mérték szerinti kép- lete, 1877. Egy érdekes ákácz állab, A cserszömörczéről, két czikk, Az ákácz fordaidejének kérdéséhez, A pinus pi- nasterről, Csereladások, Erdőőri iskola, A füvek és fák harcza, 1878. Meg- lehet-e tölgyeink m a k k j á t egymástól kü-
lönböztetni? Az évi fatermés kiszámí- tása az átlagnövedék segélyével és az erdőkataszter, Az 1878. erdészeti közgyű- lés alkalmával tárgyalásra kitűzendő szakkérdések ügyében, A Nyírség erdei.
1879. Hajlított fából készült bútorok, Adatok a csertermelés a r á n y t a n á h o z , Egy méter fa tömtartalma, Üzemmódok a m a g y a r síkföldön, 1880. Adatok a cserszömörczéről. Bükkös erdeinkről. ki- váltképen a melyeknek fatermése alig vagy épen nem értékesíthető, kérelem szaktársainkhoz, Emlékbeszéd Wagner Károly fölött, A bükkfa-butorléczek kér- déséhez, 1881. A vadászati törvény r e - formálása érdekében. Csemete nevelési költségek, Szakértő erdőtisztek alkalma- zása kérdéséhez, 1882. A bajor erdőtiszti személyzet nevelése, Magyarország erdő- terményeinek árúforgalma a mult 1881.
év. I. felében. 1883. Erdei famagvak gyűjtése és csemeték nevelése ügyében, A vörös fenyő tenyésztéséről, 1884. A delibláti homokkötésről, A szelíd gesz- tenyéről, Közgyűlésünk Pécsett. 1885. A csemeték kiültetése futóhomokon. A má- jus- és karácsonyfákról, A svájczi erdé- szet 1884-ben, A körutak fái Budapesten, 1886. Összehasonlító adatok a lúcz- és erdei fenyőmag jóságáról, A platán-, nyir- és égermag vetéséről, A fővárosi körutak fáinak öntözéséről, A tölgyek m a k k j á n a k megkülönböztetése, Az orszá- gos erdészeti egyesület jubiláris közgyű- lése 1886-ban, 1887. Nagy fák átültetése Párisban, Fanevelés laza záródás mellett és új eszmék a telepítés és nevelés terén, Az orsz. erd. egy. közgy. 1887-ben, Ada- tok az Erdészeti Műszótárhoz, Műszótá- runk ügyében, 1888. Tölgyeink tenyészeti igényeik tekintetében, Az erdősítés köz- vetlen vetés ú t j á n . A sarjerdő talajról.
A török mogyoróról, 1889. Hosszú vagy rövid gyökerű csemete, A siker száza- léka, Az ákácz veszedelme. Tölgyeink m a k k j a , Az erdőtenyészet h a t á r á n a k feljebb tolásáról m a g a s hegységekben,
1. ív sajtó alá adatott 1896. május 28.
