• Nem Talált Eredményt

LJAHLA=EIA>>I CE=CO=H I=J>>I CEBE=J=H >A=JHI=@=EIH=IEDJJ HJANJKI>= 8 -4-5 8 ) 4

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "LJAHLA=EIA>>I CE=CO=H I=J>>I CEBE=J=H >A=JHI=@=EIH=IEDJJ HJANJKI>= 8 -4-5 8 ) 4"

Copied!
26
0
0

Teljes szövegt

(1)

V V

Jövõtervek a kisebbségi magyar és a többségi fiatalok körében a társadalmi-

származási háttér kontextusában

VALÉRVERES 316.344.3-053.6(4)(=511.141)

Future Plans in the Circle of the Hungarian Minority Youth 316.347-053.6(4)(=511.141) and the Majority Youth in the Context of Social and Origin Background

Youth research, the Carpathian Basin, education, financial situation, social and origin situation, labour market, future plans, events of life, emigration

A fiatalok helyzetének vizsgálatában igen fontos kérdés a jövõtervezés, az életútjuk elkövetkezõ szakaszának vizsgálata. Ebben a tanulmányban a Magyarországgal ha- táros országok magyarlakta régióinak 15–29 éves népességét vizsgáltuk, a Mozaik 2001 kutatás magyar és többségi almintái alapján. Elemzéseink során a fiatalok társadalmi-származási hátterének sajátosságait figyelembe véve a következõket szeretnénk feltárni:

• Mely fiataloknak van elgondolt jövõterve, jövõtervezésük milyen prioritásokat tar- talmaz, milyennek látják a kilátásaikat?

• Mennyire tükrözõdik az ifjúsági korszakváltás a fiatalok életeseményeinek terve- zésében, az iskolai ifjúsági életszakasz kitolódásában, a családalapítás és az azzal járó események kitolódásában?

• Területileg hol, szülõföldön vagy Magyarországon, esetleg más országokban kép- zelik el a jövõjüket?

A szociológiai szakirodalom igen gazdag és sokrétû támpontot kínál arra vonat- kozólag, hogy milyen tényezõk befolyásolják a fiatalok jövõtervezését. Mint általá- nos keretet J. Zinnecker elméletét használjuk fel, szemléletében a fiatalok ifjúsági életszakasza jelentõs mértékben osztályspecifikusan meghatározott. A továbbtanu- lási idõ, tehát az iskolai ifjúsági korszak hossza és tartalma, a fiatalok érdeklõdési köre jelentõsen behatárolódik a szülõi család anyagi helyzetébõl és társadalmi po- zíciójából adódó életszemlélet és kilátások által (Zinnecker 1993). Természetesen ennek ellenfolyamata az intergenerációs társadalmi mobilitás, amikor is a fiatalok éppen hogy kilépnek a szülõk társadalmi réteghelyzetébõl. E két jelenség egyszerre artikulálja a fiatalok életpályáját. Egy másik általános keret, ami a kelet-közép-euró- pai társadalmak ifjúságát külön befolyásolja a társadalmi-gazdasági átmenet a terv- gazdaságra épülõ államszocialista diktatúrákról a piacgazdaságra épülõ demokráci- ákra. Ebben a folyamatban az ifjúság sajátos szerepet kap, egyrészt, mert a rend- szerváltás sikerességének vannak generációváltással kapcsolatot összefüggései, másrészt pedig a különbözõ országok közötti gazdasági-társadalmi eltérések is sze-

(2)

repet játszanak (Eyal–Szelényi–Townsley 2001). Végül, de nem utolsó sorban a fia- talok jövõterveinek meghatározó tényezõje a helyi társadalom gazdasági állapota, a magyar oktatás és kultúra intézményesültsége, a globalizáció behatolásának szint- je és a helyi reakciók, a magyar fiataloknak a többséghez való viszonya, és hogy ezen belül hogyan artikulálódnak az ifjúsági életpályák. A magyar fiatalok számára további kihívást jelent Magyarország közelsége és azok a döntések, amelyek a szo- ciális összehasonlítások rendszerében (a helyi centrumok és perifériák, valamint a magyarországi centrum, Budapest) hoznak meg.

A fiatalok társadalmi-származási helyzete régiónként

A társadalmi-származási hátteret mint a tág értelemben vett társadalmi struktúrát fogjuk megragadni. Beletartozik ebbe a régió, ahol él, az etnikai közösség, ami mindvégig artikulálni fogja elemzésünket, a település típusa, a szülõk és a fiatalok munkaerõpiaci pozíciója és iskolázottsági szintje, a család anyagi helyzete, amelyet a jobb összehasonlítás érdekében a család, illetve a fiatal által birtokolt tartós használati cikkekkel és vagyontárgyakkal operacionalizáltunk. Az anyagi helyzet szubjektív megítélését, valamint az elégedettségi szintet is figyelembe fogjuk venni, hiszen ezek igen fontosak a jövõtervek alakításában, mivel tükrözik a társadalmi, anyagi helyzet és az igényszint közötti viszonyt is.

Az erdélyi viszonyokból kiindulva, ahol a Kárpát-medencében élõ határon túli ma- gyar fiatalok mintegy 60–65%-a él, tudjuk, hogy a magyarság az elsõ világháború elõtt elõnyösebb társadalmi rétegzõdési struktúrával rendelkezett, mint a helyi több- ség, míg ez az állapot a kommunizmus végére megfordult. A rendszerváltás folya- matában a magyarság pozicionális hátrányát folyamatosan csökkenti, ám egyes fog- lalkozási státuszcsoportokban ez igen hosszas és nem feszültségmentes folyamat (Veres 2003b). Ez az állapotleírás alighanem a többi határon túli régióban is hason- lóan történt, hiszen a többségi államnemzethez tartozásból a trianoni változások következtében mindenhol nemzeti kisebbséggé váltak, és sem a két világháború kö- zötti, sem pedig az azt követõ kommunista diktatúrákban nem volt lényegesen jobb sorsuk a társadalmi mobilitás terén, mint az erdélyi magyaroknak. Az 1989–90-es változásokat követõen pedig mindegyik országban javult a magyarok kisebbségi és pozicionális helyzete, ha nem is egyidõben és ugyanolyan ütemben. Mindegyik or- szágban kiépültek a demokratikus intézmények, amelyek többé-kevésbé mûködtek jól, viszont a szabad választások gyakorlata eredményeként a magyarok számará- nyuknak megfelelõen bekerültek a helyi és országos döntéshozó és végrehajtó tes- tületekbe, pozíciókba, ezáltal a magyarok társadalmi pozíciói átlagban javultak, s nem csupán közvetlenül, hanem ezen testületek munkájának eredményeként is.

Településméret szerint – amely a településtípusoknak is egy megragadható for- mája – a kárpátaljai, a felvidéki és a székelyföldi magyar fiatalok több mint 90%-a 5000 fõ alatti, többnyire falusi településeken vagy 50 000 fõ alatti kisvárosokban él. Ehhez hasonló eloszlásban élnek a kárpátukránok is. A vajdasági magyarok 70%- a él 50 000 fõ alatti településeken, a többi közepes méretû, 200 000 fõ alatti vá- rosokban. A vajdasági szlávok (nagyobbrészt szerbek) fele él kisvárosokban és fal- vakban, a többi közepes városokban. Nagyvárosokban jelentõs arányban a déli szlo-

(3)

vákok élnek, a pozsonyi és kassai szlovákságnak köszönhetõen, valamint a belsõ- erdélyi magyarok és románok.

1. ábra.A válaszolók eloszlása almintánként a települések lakosságszáma alapján

A mintába bekerült fiatalok szülei iskolázottság szerint nem képeznek feltétlenül reprezentatív mintát a régió felnõtt lakosságának iskolázottságára vonatkozóan. Min- denesetre megállapíthatjuk, hogy a romániai, a vajdasági magyar és a szlovákiai ma- gyar apák számottevõ részének nincs semmilyen szakképesítési végzettsége. A felsõ- fokú végzettséggel rendelkezõk aránya különösen ott alacsony, ahol különben is rurá- lis jellegû vagy kisvárosi településeken él a népesség zöme, így a székelyföldi, a kár- pátaljai és a felvidéki magyarok körében. Az anyák iskolai végzettsége általában ala- csonyabb a férfiakénál, a szakképzettség nélküliek aránya átlagban 10%-kal többen vannak, a felsõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya pedig 4–5%-kal alacsonyabb.

1. táblázat.Apa iskolázottsága almintánként

A gazdaságilag aktiv apák körében Erdélyben a legnagyobb a munkanélküliség, 12%

körüli minden alminta esetében, ennél némiképp kisebb, de jelentõs, 10% körüli a munkanélküliség a felvidéki magyar apák körében. Máshol ez alacsonyabb. Magas viszont az alkalmi munkákból vagy feketemunkából élõk aránya (15–17%) Kárpátal- ján, de ezek aránya jelentõs, 8%-ot tesz ki a székelyföldi apák körében is. A vállal- kozók csoportjába azok is beletartoznak, akik családtagként dolgoznak, és nem õk

$ODSIRNÛ 6]DNLVNROD 6]DNN×]ÊS

LVNROD (OPÊOHWL N×]ÊSLVOROD WHFKQLNXP

)ĎLVNROD

HJ\HWHP ·VV]HVHQ

%HOVĎHUGÊO\LPDJ\DU

%HOVĎHUGÊO\LURPÂQ

)HOYLGÊNLPDJ\DU

)HOYLGÊNLV]ORYÂN

.ÂUSÂWDOMDLPDJ\DU

.ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ

6]ÊNHO\I×OGLPDJ\DU

9DMGDVÂJLPDJ\DU

9DMGDVÂJLV]OÂY

EHOV}HUGpO\LPDJ\DU

EHOV}HUGpO\LURPiQ IHOYLGpNLPDJ\DU IHOYLGpNLV]ORYiN NiUSiWDOMDLPDJ\DU NiUSiWDOMDLXNUiQ V]pNHO\I|OGLPDJ\DU YDMGDViJLPDJ\DU YDMGDViJLV]OiY

DODWW ± ± I|O|WW

(4)

a közvetlen tulajdonosok, illetve a jövedelmeibõl (osztalékból, banki kamatokból) élõk is. Itt a nagy többséget kisvállalkozók és önálló iparosok alkotják. Az apák igen kis arányban dolgoznak mezõgazdasági önállóként, a Székelyföld kivételével 1–6%

között mozognak. Ez is jól mutatja, hogy az apák foglalkozási megoszlása nem tük- rözi a felnõtt népesség foglalkozási struktúráját, hiszen a gazdálkodók aránya több régióban is a 20%-ot is meghaladja. A magyarázat az lehet, hogy a mezõgazdaság- ban dolgozók zöme az apáknál idõsebb generációk körében igazán jelentõs, különö- sen az 50 éven felettiek körében, akiknek egy kis részét képviseli a minta (a 27–29 évesek szülei).

2. táblázat.A népesség eloszlása almintánkén a gazdaságilag aktiv apák foglalko- zási státusza szerint

2. ábra. A megkérdezett fiatalok munkaerõpiaci helyzete almintánként

Általában véve a többségi fiatalok nagyobb arányban tanulnak, mint a magyar fiata- lok ugyanabban a régióban. Meglátásom szerint az urbanizáltsági szint az egyik leg- erõsebb háttérszempont a továbbtanulásban: az erõsebben urbanizált közösségek- ben, tehát ott, ahol jelentõs mértékben közepes és nagyvárosokban élnek a fiata- lok, a tanulók aránya is magasabb. Ennek egyik oka az esélyegyenlõtlenség, ame- lyet a településméretek halmozottan közvetítenek: a kis településeken gyenge szín-

EHOVĘHUGpO\LPDJ\DU EHOVĘHUGpO\LURPiQ IHOYLGpNLPDJ\DU IHOYLGpNLV]ORYiN NiUSiWDOMDLPDJ\DU NiUSiWDOMDLXNUiQ V]pNHO\I|OGLPDJ\DU YDMGDViJLPDJ\DU YDMGDViJLV]OiY

WDQXO GROJR]LN LQDNWtY PXQNDQpONOL

$OPLQWD 6]HOOHPL V]DEDG IRJODO NR]ÂVÛ

9ÂOODO

NR]Ô 'LSORPÂV

DONDOPD]RWW $ONDOPD]RWW QHPGLSORPÂV

*D]GÂO

NRGÔ $ONDOPL IL]LNDL PXQND

0XQND

QÊONÝOL ·VV]HVHQ

%HOVĎHUGÊO\LPDJ\DU

%HOVĎHUGÊO\LURPÂQ

)HOYLGÊNLPDJ\DU

)HOYLGÊNLV]ORYÂN

.ÂUSÂWDOMDLPDJ\DU

.ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ

6]ÊNHO\I×OGLPDJ\DU

9DMGDVÂJLPDJ\DU

9DMGDVÂJLV]OÂY

(5)

vonalú az oktatás, a szülõket illetõen kisebb arányban vannak a magasabb iskolá- zottságúak és társadalmi státuszúak. Így a fiatalok esélye a továbbtanulásra ki- sebb, mint a nagyobb városokban. A két erdélyi magyar alminta értékeit együtt kell értékelni, ugyanis a nagy egyetemi központok mind Belsõ-Erdély területén vannak, így a székelyföldi egyetemista tanuló fiatalok jelentõs része nem a szülõföldje, ha- nem a választott lakhelye régiójában jelenik meg.

Azok, akik befejezték a tanulmányaikat a következõ iskolai végzettséggel rendel- keznek:

3. táblázat. A tanulmányaikat befejezett fiatalok iskolázottsága

Szembetûnõen alacsony a felvidéki és a székelyföldi magyar fiatalok körében a fel- sõfokú végzettséggel rendelkezõk aránya. Míg a székelyföldieknél ez a nagyvárosok- ba és külföldre való regionális elvándorlás eredménye, a felvidéki helyzetnek komp- lexebb okai lehetnek, melyeket e tanulmányban nem áll módunkban feltárni.

A család anyagi helyzetének feltárására a tartós használati cikkek számát vet- tük alapul. A válaszadóktól megkérdeztük, hogy 15 tartós használati cikk közül me- lyekkel rendelkeznek, majd a személygépkocsijuk korát és gyártási országát kérdez- tük meg. Felépítettünk egy súlyzott mutatót is, amely a személygépkocsi jellemzõit figyelembe véve a cikkek számának indexét növelhette: hazai vagy volt szocialista országbeli autó 1, nyugati vagy más kontinensen gyártott márkák 2 pontot értek, ezeket szoroztuk 1–3 közötti értékkel az autó életkora szerint: 10 év alatti autók esetében 3, 10–20 év közöttieknél 2, ennél régebbieknél 1 volt a szorzó, így maxi- mum 6 ponttal növelhette az egyébként 15-ös maximális értéket.

4. táblázat. Tartós használati cikkek átlagos száma almintánként

$OPLQWD 7DUWÔV FLNNHN V]ÂPDD FVDOÂGEDQ

7DUWÔVFLNNHN V]ÂPDD FVDOÂGEDQ VÛO\R]YD

6DMÂWKDV]QÂODWÛ FLNNHNV]ÂPD

%HOVĎHUGÊO\LPDJ\DU

%HOVĎHUGÊO\LURPÂQ )HOYLGÊNLPDJ\DU )HOYLGÊNLV]ORYÂN .ÂUSÂWDOMDLPDJ\DU .ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ 6]ÊNHO\I×OGLPDJ\DU 9DMGDVÂJLPDJ\DU 9DMGDVÂJLV]OÂY

·VV]HVHQ

$OPLQWD ¢OWDOÂQRV 6]DNLVNROD 6]DNN×]ÊS (OPÊOHWL

N×]ÊSLVNROD )ĎLVNROD

HJ\HWHP ·VV]HVHQ

%HOVĎHUGÊO\LPDJ\DU

%HOVĎHUGÊO\LURPÂQ

)HOYLGÊNLPDJ\DU

)HOYLGÊNLV]ORYÂN

.ÂUSÂWDOMDLPDJ\DU

.ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ

6]ÊNHO\I×OGLPDJ\DU

9DMGDVÂJLPDJ\DU

9DMGDVÂJLV]OÂY

(6)

Az anyagi helyzet jól tükrözi az országok közötti általános életszínvonalbeli eltérése- ket. A felvidéki (értsd dél-szlovákiai) szlovákok és a felvidéki magyarok állnak a leg- jobban a család anyagi helyzete alapján, õket követik a vajdaságiak és az erdélyiek, majd a kárpátaljaiak zárják a sort. A saját használatú 5 cikkbõl legtöbb 2 van átlag- ban a vajdasági többségi fiatalok körében, megelõzve ezzel a szlovákokat is. Meg- jegyzendõ, hogy ezek a mutatók hosszabb idõ alatt felhalmozható termékeket tük- rözik, ezért nem tûnik ki belõlük a vajdaságiak jelenlegi, valószínûleg a fentinél hát- rányosabb helyzete. A jövedelmi viszonyok lennének erre alkalmasak, ám adatfelvé- teli és értékelési szempontból igen sok problémát vet fel a jövedelmek rögzítése, így csupán Romániában rögzítettük ezeket, és nem áll módunkban országok közöt- ti összehasonlításokat tenni.

Az anyagi helyzet szubjektív megítélése nem tükrözi szorosan az „objektív” kü- lönbségeket, ezek eloszlását a Mozaik 2001 gyorsjelentésébõl ismerhetik meg (Mo- zaik 2001).

Van-e jövõtervezés és mire irányul?

Zinnecker kiindulva Bourdieu osztálymodelljébõl a gazdasági és kulturális tõkevolu- men alapján alsó, közép és felsõ osztályok, illetve ezek kulturális és gazdasági osz- tályfrakciói szerint a nyugat-európai jóléti társadalmakban három jól elkülönített ifjú- sági habitust különböztetett meg, amely a családi erõforrások függvényében gazda- sági és kulturális osztályfrakciók szerint tovább bontható (Zinecker 1993a). Egy má- sik tanulmányában az 1980-as évek végén J. Zinnecker a társadalmi-származási háttér függvényében a fiatalok jövõjét illetõen az ifjúsági életszakasz alakításában az alábbi perspektívákat tartotta valószínûnek, némiképp módosítva az eredeti, me- revebb modellt (Zinnecker 1993b: 39):

• Az ifjúság mint kulturális újító, a nagypolgári értelmiség „ifjúságmítosza” új, progresszív köntösben.

• Az ifjúság mint iskolai és képzési pálya valamennyi társadalmi réteg körében el- terjed, ám a középosztályi fiatalok inkább eszköznek tekintik a munkaerõpiacra való bekerülést illetõen, a felsõ rétegek ifjúsága pedig életformaként éli meg, mi- nél hosszabbá alakítva a tanuló ifjúsági életszakaszt.

• Az ifjúság mint szabadidõ- és fogyasztói kultúra, az ifjúsági életszakasz hedonisz- tikus kiélése mint ifjúságfogalom kiszélesedik. A fogyasztói kultúrákkal való azo- nosulás legnagyobb szerepet az alsóbb rétegek ifjúsága körében kap, akik egy része az átlaghoz képest korábban kimarad az iskolából és így alapvetõn az el- sõ két perspektíva lezáródik számukra.

Mint az elõbbi alfejezetben láthattuk, a tanulmányaikat befejezett fiatalok jelen- tõs része – egyes régiókban több mint fele – még középfokú végzettséget sem szer- zett, így a Zinnecker-féle második jövõperspektíva a Kárpát-medence jelentõs ré- szén még 2000-re sem alakult ki.

A fiatalok jövõképét több kérdés segítségével vizsgáltuk. Rákérdezve arra, hogy a következõ öt évre vannak-e személyes elképzelései, a fiatalok legnagyobb része minden régióban igennel válaszolt. Meglepõ, hogy a magyar fiatalok nagyobb arány- ban rendelkeznek ilyen tervekkel, mint a többségiek, ez az eltérés csupán Erdély- ben és a Vajdaságban szignifikáns. Észrevehetõ, hogy a jobb életkörülmények kö-

(7)

zött élõ csoportok fiataljai valamivel kisebb arányban tervezik meg jövõjüket. A rosz- szabb viszonyokból való kitörés annál inkább sarkallja a fiatalokat a jövõtervek meg- fogalmazására.

3. ábra. Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következõ öt évben szeretne megvalósítani?

Az apa iskolázottsága szerint is szignifikáns összefüggések figyelhetõk meg a jövõ- tervezéssel kapcsolatban a régiók egy részében, jelesen a romániai és a szlováki- ai alminták, valamint a kárpátaljai magyarok körében. A többi almintában elsõsor- ban azért nem figyelhetõ meg összefüggés, mert az egyetértõk aránya meghaladja a 90%-ot, így az eltérések statisztikailag nem elég számottevõek.

Településtípusok szerint szignifikáns eltérések vannak Belsõ-Erdélyben, a szlo- vákok és a vajdaságiak körében ott, ahol az eltérések valóban lényegesek a telepü- léstípusok között, azaz a népesség számottevõ része él nagyvárosokban és ugyan- akkor kistelepüléseken is. A nagyvárosokban élõk nagyobb arányban tervezik elõre a jövõjüket, mint a kistelepüléseken élõk. A leglátványosabb a szlovákok közötti el- térések: a pozsonyi és kassai fiatalok 94%-a, a falusi szlovák fiatalok csupán 78%-a rendelkezik jövõtervekkel.

A tartós használati cikkek súlyzott számának átlagai segítségével megvizsgáltuk (Anova-teszttel), hogy van-e a család anyagi helyzetének hatása a jövõtervekre.

A súlyozott anyagi index átlagai talán a legszemléletesebben mutatják meg szá- munkra, hogy a jobb anyagi helyzetben levõ fiatalok – mindegyik régióban – inkább tervezik a jövõjüket, mint a rosszabb helyzetben levõk. Látható, hogy az eltérések a kárpátaljai magyarok kivételével mindenhol szignifikánsak, és a különbségek 1 ponttal vagy annál is többel különböznek. Ennek következtében a rendezetlenebb anyagi háttérrel rendelkezõ családokból származók kisebb eséllyel tudnak kitörni a származási háttér adta viszonyokból, mivel inkább hagyják sodorni magukat a „sors árjá”-val, és nem tesznek kellõ erõfeszítéseket arra, hogy egy jövõstratégiát kiépít- ve helyzetükön változtassanak.

EHOVĘHUGpO\LPDJ\DU EHOVĘHUGpO\LURPiQ IHOYLGpNLPDJ\DU IHOYLGpNLV]ORYiN NiUSiWDOMDLPDJ\DU NiUSiWDOMDLXNUiQ V]pNHO\I|OGLPDJ\DU YDMGDViJLPDJ\DU YDMGDViJLV]OiY

YDQQDN QLQFVHQHN

(8)

5. táblázat.A tartós használati cikkek súlyzott számának átlagértékei a jövõtervek megléte vagy hiánya szerint (min. 0, max. 21)

A különbségek szignifikánsak a következõ szinteken:

* 0,05

** 0,01

*** 0,001

Azoknak, akiknek voltak középtávon, az elkövetkezõ öt évre vonatkozó elképzelése- ik, egy listából ki kellett választaniuk a számukra legfontosabbat (de szabadon is válaszolhatott a fiatal, ha nem tudta volna besorolni az elképzeléseit a listán). A vá- laszok eléggé szóródtak, ám még a regionális eltérések ellenére is hasonló struk- túrája van a jövõtervekre vonatkozó válaszoknak. A leggyakrabban megjelölt tervek sorrendben: továbbtanulás, lakásvásárlás- és felújítás, családalapítás, önálló élet- vitel, megfelelõ munkahely megszerzése. A válaszok igen különböznek a társadal- mi-származási háttér különbözõ változói függvényében, amelyeket az elõzõ fejezet- ben ismertettünk. Az egyik lényeges változó az élettervezést erõsen meghatározó szellemi környezet, amit az apa iskolázottsági szintjével mértünk. Az alábbi táblá- zatból kiolvasható, hogy jelentõs szerepe van minden régióban a származási kultu- rális tõkének.

A táblázatban kiválasztott három alminta válaszai a három legnagyobb határon túli magyar közösséget képviselik, ám a megállapításaink az összes vizsgált né- pességre vonatkoznak. Az elõször szembetûnõ tényezõ a továbbtanulni szándéko- zók többszörösen nagyobb aránya az értelmiségi származású fiatalok esetében.

A leglátványosabb az eltérés a Felvidéken, ahol a diplomás apák gyermekeinek több, mint 40%-a, az alapszintû végzettségûek gyermekeinek pedig alig egytizede akar továbbtanulni. Igen jól mutatják a válaszok a Bourdieu által jelzett társadalmi reprodukciónak a mentalitás általi meghatározottságát: az aspirációk az alacsony társadalmi származású fiatalok kötrében nem ösztönzik kellõképpen a magasabb társadalmi pozíciók betöltéséhez szükséges magasabb iskolázottság megszerzé- sét (Bourdieu 1978). Az alacsony iskolai végzettségû szülõk gyermekei elsõsorban a háztartással és a családdal kapcsolatos célokat preferálták, ám a belsõ-erdélyi- ek körében jóval többen gondolnak a magyarországi munkavállalásra, mint a ma- gasabb iskolai háttérrel rendelkezõk. A jövõterveket azonban nem csupán a szülõi család kulturális tõkéje, hanem települési, anyagi-gazdasági és korosztályi ténye- zõk is befolyásolják. Ezen hatások feltérképezését több változó elemzése segítsé- gével tudjuk megtenni.

9DQQDNHHONÊS]HOÊVHLD N×YHWNH]ĎÊYUH"

$OPLQWÂN

9DQQDN 1LQFVHQHN ¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\LPDJ\DU

%HOVĎHUGÊO\LURPÂQ )HOYLGÊNLPDJ\DU )HOYLGÊNLV]ORYÂN .ÂUSÂWDOMDLPDJ\DU .ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ 6]ÊNHO\I×OGLPDJ\DU 9DMGDVÂJLPDJ\DU 9DMGDVÂJLV]OÂY

(9)

6. táblázat.A magyar fiatalok jövõterveinek eloszlása az apa iskolázottsága szerint három határon túli régióban

%HOVĎHUGÊO\LPDJ\DU)HOYLGÊNLPDJ\DU9DMGDVÂJLPDJ\DU-×YĎWHUYHN HONÊS]HOÊVHN ÊYUH

¢OWDOÂQRV ÊV V]DNLVNROD

.×]ÊS LVNROD

)ĎLVNROD HJ\HWHP

¢OWDOÂQRV ÊV V]DNLVNROD

.×]ÊS LVNROD

)ĎLVNROD HJ\HWHP

¢OWDOÂQRV ÊV V]DNLVNROD

.×]ÊS LVNROD

)ĎLVNROD HJ\HWHP

6DMÂWODNÂVÊSÎWÊV YÂVÂUOÂVFVHU

H /DNÂVIHOÛMÎWÂVEĎYÎWÊV PRGHUQL]ÂOÂV 9ÂOODONR]ÂVLQGÎWÂVD VDMÂWYÂOODONR]ÂV $XWÔÛMDXWÔ *\HUHNYÂOODOÂVJ\HUHN IHOQHYHOÊVHLVNROÂ]WDWÂV &VDOÂGDODSÎWÂV 7DQXOÂVV]DNPDV]HU]ÊV (OKHO\H]NHGÊV PXQNDKHO\ 0HJIHOHOĎMÔMREE PXQNDKHO\

·QÂOOÔÊOHWYLWHO PHJWHUHPWÊVH

0DJ\DURUV]ÂJL PXQNDYÂOODOÂV (J\ÊENÝOI×OGL PXQNDYÂOODOÂV 0DJ\DURUV]ÂJLWDQXOÂV (J\ÊENÝOI×OGLWDQXOÂV 6]DNPDLVLNHUHN 8WD]ÂV ·VV]HVHQ

(10)

Elsõ lépésben különválasztottuk a tanuló fiatalokat azoktól, akik befejezték tanul- mányaikat. Minkét almintában, régiónként és nemzetiségenként is szétválasztva a mennyiségi típusú háttérváltozók segítségével Anova-eljárással elemeztük a külön- bözõ jövõterveket választó fiatalok csoportjainak társadalmi származási profilját.

A társadalmi származási hátteret a következõ mennyiségi változókkal mértük:

• életkor,

• a lakhely állandó népessége,

• a magyarság százalékos aránya a településen,

• elvégzett iskolai évek (osztályok) száma (befejezett iskolai végzettség években),

• az apa elvégzett osztályainak száma (az apa befejezett iskolai végzettsége évek- ben),

• az anya elvégzett osztályainak száma (az anya befejezett iskolai végzettsége években),

• a család tartós használati cikkeinek száma az autó minõségével súlyozva (1–21 értékû skála).

A fentiek mellett Khí-négyzet próbával a jövõtervek további minõségi változókkal való összefüggését is megvizsgáltuk, mint a fiatalok nemi hovatartozása vagy szub- jektív anyagi helyzete.

A jövõtervekre vonatkozó válaszlehetõségeket csoportosítottuk, és nyolc jól el- különíthetõ jövõtervet határoztunk meg. A jövõtervek szerinti profilok a háttérválto- zók mint magyarázó tényezõk átlagértékeinek eltéréseire épülnek, természetszerû- en az eltérések szignifikáns jellegébõl kiindulva.

A tanulmányaikat befejezett fiatalok jövõtervei

A profilok alapváltozatait a belsõ-erdélyi magyar fiatalok almintája alapján készítet- tük el. Ehhez viszonyítva fogalmazzuk meg a más régiók magyar fiataljainak sajátos- ságait. A többségi fiatalok jövõtervek szerinti profiljait a viszonylag kis esetszámok miatt nem tartottuk érdemesnek külön elemezni. Az elemzés eredményeként a kö- vetkezõ társadalmi-származási profilokat lehet elkülöníteni jövõtervenként a belsõ- erdélyi magyar fiataloknál. A település lélekszáma szerint nincsenek szignifikáns el- térések.

Lakás (vásárlás, építés, csere, felújítás, modernizálás stb):

Az átlagosnál némiképp idõsebb korú, szegényebb, az átlagnál kevesebb tanul- mányi évvel rendelkezõk, akiknek szülei alacsony iskolai végzettségûek.

Vállalkozás:

Többnyire az átlagnál idõsebb fiúk (80%, Székelyföldön 90%), akik átlagosan a legjobb anyagi helyzetben vannak, iskolai végzettségük kissé átlag feletti, akárcsak a szüleik esetében. Zinneckernél ez a gazdasági polgárság ifjúságának jövõstraté- giája, akik az iskolai életszakasz befejezése után tág értelemben véve a szüleik mo- delljét követve ugyancsak a vállalkozói szférába kapcsolódnak be.

Családalapítás, gyermek vállalása, nevelése, iskoláztatása:

(11)

Többségben lányok (60%), átlagos korúak, az átlagnál kissé jobb anyagi helyzet- ben élnek, iskolázottságuk az átlagnál jobb, de a szüleik iskolai végzettsége inkább alacsonyabb az átlagnál. Ez a csoport a hagyományos családi értékeket részben a szülõktõl örökölve megõrzi, bár az iskolai mobilitási pályán felfele mozdult el a szü- leihez képest.

Továbbtanulás (kis részük a külföldi továbbtanulást is választotta):

Az átlagnál fiatalabbak, úgy 21 év körüliek, átlagos és annál kissé jobb anyagi helyzetben élõk, átlagos iskolázottságúak, ám szüleik, különösen az apa az átlag- nál magasabb iskolai végzettségû. E csoport fiataljainak társadalmi háttere tökéle- tesen kimeríti a Zinnecker-féle középosztály kulturális osztályfrakciójának a leírását, akik a legfontosabbnak a továbbtanulást tartják, mint az iskolai bizonyítványok, te- hát az intézményesített kulturális tõke megszerzésének jövõstratégiáját, amely se- gítségével szüleik társadalmi rétegébe be tudnak integrálódni.

Munkahely, elhelyezkedés, megfelelõ (jó, jobb) munkahely, szakmai sikerek:

Az átlagnál kissé fiatalabb, 23 és fél év körüliek, magyarok által kisebb arány- ban lakott (átlagban 35%-ban magyarlakta) településeken élnek, gyenge anyagi hely- zetû, átlagos iskolai végzettségû fiatalok, akiknek szülei az átlagnál alacsonyabb is- kolai végzettségûek. Az alsó rétegek ifjúságának az 1980-as években Nyugaton is megfigyelt, tipikus stratégiája, ami az iskolai ifjúsági korszak az átlaghoz képest ko- rábbi lezárása után a munkaerõpiacra való bekerülést tûzik ki célnak (lásd Zinneker 1993a:11–12).

Külföldi munkavállalás (beleértve a magyarországit is):

Az átlagnál kissé fiatalabb, 23 és fél év körüli inkább fiúk (60%), átlagosan a leg- gyengébb anyagi helyzetûek, az átlagnál alacsonyabb iskolai végzettségûek, akiknek a szülei a legalacsonyabb szintû iskolai végzettséggel rendelkeznek az összes pro- fil közül.

Önálló életvitel:

Átlagos korú, átlagosan az egyik legjobb anyagi helyzetû, a legmagasabb iskolá- zottságú, az átlagosnál kissé magasabb iskolai végzettségû szülõk. Az elit egyik csoportjának a gyermekeinek stratégiáját jelöli, akik az „önálló életvitel” által olyan jövedelmet szeretnének megvalósítani, amellyel a szülõi háttértõl függetlenednitud- nak, beleértve, a lakást, autót, utazási, szórakozási lehetõségeket is.

Autó, új autó, utazás:

Az átlagnál valamivel fiatalabb és jobb anyagi helyzettel rendelkezõ családból származó, átlagos iskolázottságú és szülõi iskolázottságú fiatalok.

A többi magyarlakta régió sajátosságai, a fenti jövõterveket választó profiloktól való eltérései a következõk:

A Székelyföldön értelemszerûen a magyarok aránya szerint nincsenek szignifi- káns eltérések, hiszen a régióban a magyarok aránya 80–90% között mozog. A mun- kahely, jobb munkahely megszerzésére fiatalabb korban gondolnak, mint Belsõ-Er- délyben. A külföldi munkavállalást választók átlagos iskolai végzettségûek, és a szü-

(12)

leik is azok, de abszolút mércével mérve ugyanolyan végzettségûek, mint a belsõ- erdélyiek, csupáncsak Székelyföldön az átlagos iskolázottsági szint alacsonyabb az Erdély többi részén élõ magyar fiatalokénál. Az önálló életviteltnem csupán a leg- jobb anyagi helyzetû és iskolázottságú fiatalok választják, ám határozottan a váro- sokban élõ fiatalok opciója ez. Az autót, utazást a legalacsonyabb iskolai végzettsé- gû szülõk gyermekei választották.

A Felvidéken a magyar fiatalok körében a település lakosságának lélekszáma nem szignifikáns a jövõtervek választását illetõen. A vállalkozásttervezõk az áltag- nál fiatalabbak, és bár inkább fiúk, arányuk 65%, tehát kiegyensúlyozottabb, mint Erdélyben. A családalapítást, gyermekvállalást megjelölõk 70%-ban nõk, átlagos vagy annál rosszabb anyagi helyzetûek. Továbbtanulniaz átlagosan legjobb anyagi helyzetben levõ fiatalok szeretnének, külföldi munkavállalásra pedig az átlagnál kis- sé magasabb iskolázottságú és átlagos anyagi helyzetû fiatalok szeretnének. A ki- vándorlás inkább a középosztályi fiatalok jövõstratégiájának része, és nem a leghát- rányosabb helyzetûek menekülési stratégiája, mint Erdélyben megfigyelhettük. Az önálló életvitelnem annyira az elit, hanem az átlagnál csak kissé jobb anyagi hely- zetû fiatalok jövõterve. Autóvásárlásra,utazásra az átlagnál idõsebb korú, ám sze- gényebb fiatal fiúk gondolnak.

A vajdasági magyar fiatalok jövõterveinek megválasztásában a település mérete és a magyarok aránya a településen nem szignifikáns. Az anyagi helyzet a személy- gépkocsi korával és márkájával súlyzott értékei szerint mért különbségek csak eny- hén szignifikánsak (95%-os szignifikancia szinten), véleményünk szerint azért, mert az utóbbi évek Szerbiájában megromlott életszínvonal és gazdasági helyzet feltét- elei között mára kialakult anyagi és jövedelmi különbségek nem tükrözõdnek meg- felelõen a hosszabb ideje felhalmozható tartós használati cikkek és vagyontárgyak számában, tehát nem annyira a mai, hanem egy régebbi rétegzõdést tükröznek. A vállalkozni szándékozó fiatalok átlagos iskolai végzettségûek, ezt a célt Belsõ-Er- délyben átlagosan valamivel magasabb iskolázottsággal rendelkezõk választották.

Továbbtanulni az átlagos és annál némiképp alacsonyabb anyagi helyzetben élõk szeretnének, ám e családok mai jövedelmi viszonyai lehetnek átlag felettiek is. A többi sajátosságok is az anyagi helyzettel kapcsolatosak, ám mivel ez Szerbia ese- tében, mint jeleztük, ezzel a mérési móddal nem teljesen a mai állapotokat mutat- ják, nincs értelme tovább részletezni.

A tanuló fiatalok jövõtervei és a társadalmi háttér

A tanuló fiatalok jövõterveiket tekintve viszonylag homogénebbnek tûnnek a társa- dalmi háttérváltozók szerint. Az eltérések alapvetõen az életkortól és az iskolázott- ságtól függnek, kisebb mértékben az anyagi helyzettõl. A fiatalabbak (20 év alatti- ak) körében a jobb anyagi helyzetben levõk inkább a továbbtanulást, a szegényeb- bek pedig inkább a külföldi munkavállalást választanák a belsõ-erdélyiek körében.

Más régiókban vannak némi eltérések, ám a jövõtervek részletes tárgyalását in- kább a tanulmányaikat befejezettek körében tartottuk érdemesnek, mivel náluk a társadalmi hatások komplexebben érvényesülnek.

Hogyan ítélik meg a fiatalok a személyes élettervek megvalósulási esélyét? Bel- sõ-Erdélyben a legnagyobb esélyt a családalapításra, gyermekvállalásra vonatkozó

(13)

terveknek tulajdonítottak, sorrendben a vállalkozás indítását tervezõk következnek, leginkább pesszimisták pedig a lakásvásárlást, a munkahelyszerzést és az önálló életvitelt tervezõk. Ám az eltérések, bár szignifikánsak, nem nagyok. A székelyföldi, a felvidéki, a vajdasági és a kárpátaljai magyar fiatalok is hasonlóan látják jövõter- veik megvalósulási esélyét, ám azzal a különbséggel, hogy a továbbtanulni tervezõk is az optimistábbak élvonalához tartoznak. Az erdélyi román, a felvidéki mindkét nemzetiséghez tartozó, valamint a kárpátaljai magyar fiatalok körében a külföldön munkát vállalni szándékozók is a bizakodók élvonalához tartoznak. A kárpátukrán fi- atalok viszont éppen hogy a pesszimista jövõtervek közé sorolják a külföldi munka- vállalást, ami érthetõ az EU 2001. évi Ukrajnát érintõ bõvítési és vízumperspektívái kontextusában.

7. táblázat. Hogyan ítéli meg általában személyes életterveinek megvalósulási esé- lyét? (Magyar alminták válaszainak átlagértékei)

8. táblázat. Hogyan ítéli meg általában személyes életterveinek megvalósulási esé- lyét? (Többségi alminták válaszainak átlagértékei)

Életesemények bekövetkezése és az ifjúsági életszakasz

A jövõtervezés prioritásainak feltérképezése után rátérünk a fiatalok életeseménye- inek tanulmányozására. A gyermekkorból a felnõttkorba való átmenetet több élet- esemény megélése tölti ki. Ezek az életesemények a fiatalok önállósodásának fázi-

-×YÊWHUYHNFVRSRUWRVÎWYD (UGÊO\L URPÂQ 'ÊO

V]RYÂNLDL V]ORYÂN

.ÂUSÂWDOMDL

XNUÂQ 9DMGDVÂJL V]HUE

/DNÂV

9ÂOODONR]ÂV

&VDOÂGJ\HUPHN

7RYÂEEWDQXOÂV

0XQNDKHO\NDUULHU

.ÝOI×OGLPXQND

·QÂOOÔÊOHWYLWHO

$XWÔXWD]ÂV

·VV]HVHQ

(VHWV]ÂP1

6]LJQLILNDQFLDS -×YĎHUYHN

FVRSRUWRVÎWYD %HOVĎ

(UGÊO\ 6]ÊNHO\I×OG )HOYLGÊN .ÂUSÂWDOMD 9DMGDVÂJ

/DNÂV

9ÂOODONR]ÂV

&VDOÂGJ\HUPHN

7RYÂEEWDQXOÂV

0XQNDKHO\NDUULHU

.ÝOI×OGLPXQND

·QÂOOÔÊOHWYLWHO

$XWÔXWD]ÂV

·VV]HVHQ

(VHWV]ÂP1

6]LJQLILNDQFLDS

(14)

saihoz, a demográfiai életesemények bekövetkezéséhez kapcsolódnak tág értelem- ben, mint a párkapcsolatok létesítése, az elsõ szerelem, az elsõ szexuális tapasz- talat, az (elsõ) házasságkötés vagy az együttélés elkezdése egy stabil partnerrel, az elsõ gyermek vállalása stb.

Mindezek az életesemények a 15–29 éves életszakasz idején következnek be a legtöbb esetben. Azt, hogy a fiatalok hány éves korukban élik meg ezeket az ese- ményeket az ifjúsági korszakváltás komplexebb témakörébe illeszthetjük. Az ifjúsá- gi életszakasz Nyugat-Euróbában az utóbbi negyedszázadban lényegesen meghosz- szabbodott, amelynek több összetevõje van, ezek közül az elemzõk kiemelik az is- kolai ifjúsági korszak meghosszabbodását, a társadalmi reprodukció megváltozá- sát, illetve az iskolai tudás felértékelõdését. A fiatalokat közvetlenül ellenõrzõ intéz- ményeket (család, munkahely) a közvetett ellenõrzõ intézmények váltják fel, mint a média, a fogyasztói ipar vagy legalább is a hangsúlyok áttevõdnek. (lásd Gábor 1996:13).

Egy másik fontos összetevõje a korszakváltásnak az elsõ házasságkötési élet- kor meghosszabbodása és a szülõk életkora az elsõ gyermek vállalásakor. A népes- ségtudományi szakirodalomban D. J. van de Kaa nevéhez fûzõdõ második demog- ráfiai átmenetnéven foglalják össze ezeket a változásokat, amelyeknek a lényege a következõ: 1. a házasság „aranykorát” az „együttélés hajnala” váltja fel; 2. a gyer- mekközpontú családmodell átalakul, és a központba maga a párkapcsolat kerül; 3.

a megelõzõ fogamzásgátlás helyét az önmegvalósító fogamzásgátlás veszi át; 4. az egységes családmodell pluralizálódik, több családmodell él együtt elfogadottan a társadalomban. Az átalakulási folyamat kezdetét Nyugat-Európában átlagosan 1965-re tehetjük (Van de Kaa, 1987).

Ezek a változások kihatnak a házasságkötéssel, gyermekvállalással és a szexu- ális élettel kapcsolatos értékek átalakulására. Van de Kaa összefüggésbe hozza az átalakulást az Inglehardt által meghatározott materiális értékekrõl a posztmateriá- lis értékekre való áttéréssel is. A termékenységi ráták a helyettesítési érték alá sülyednek, a fiatalok (elsõ) házasságkötési életkora késõbbre tevõdik, a szexuális kapcsolatok elfogadott módon nem elsõsorban a gyermeknemzésre korlátozódnak, hanem inkább az önmegvalósítás, a párközpontúság megélését szolgálják. Az elsõ szexuális élmények viszont egyre fiatalabb korra tevõdnek át, miközben az elsõ gyermek vállalásának életkora mindkét nem esetében késõbbre, a 30 éves kor irá- nyába tolódnak ki (a két nem közötti eltérés fennmarad). Megnövekedik a házassá- gon kívüli gyermekvállalás, és az együttélések a házasságkötés helyettesítõ intéz- ményeivé válnak. Ám ezek a folyamatok a különbözõ európai országokban nem egy- szerre és különbözõ intenzitással mentek végbe. Kelet-Közép-Európában pedig a kommunista diktatúrák korszerûtlen szemléletû népességpolitikája nem támogatta ezeknek a folyamatoknak a kibontakozását. Emellett a családtervezés hátterében olyan társadalmi változások állnak, amelyek túlnyomóan a keleti blokk országaiban csak 1990 után érvényesültek erõteljesebben, mint az oktatás tömegesedése, a korszerû családtervezési kultúra megismerése és interiorizálása, a posztmateriális értékrend dominánssá válása stb. 1990-tõl kezdve a legtöbb kelet-közép-európai or- szágban a családhoz kapcsolódó demográfiai események gyorsan kezdtek változni.

Különösen a termékenység kezdett el csökkenni, és ez gyorsabban történt, mint az 1970-es évek Nyugat-Európájában. Emellett az elsõ házasságkötési kor és az elsõ

(15)

gyermek vállalása is késõbbre tolódott: 1970 és 1984 között a nõk életkora az el- sõ házasságkötéskor Svédországban 27,3, NSZK-ban 24,4, Franciaországban 23,9 év, míg Csehszlovákiában 21,1, és a többi keleti országban is 21–22 év között moz- gott. Hasonló eltérések voltak a nõk átlagéletkorában az elsõ gyermek születése- kor. J. Rychtarikova elemezte, hogy a második demográfiai átmenet elmélete meny- nyire tekinthetõ univerzálisnak, illetve hol lehet meghúzni a vonalat az átmenet és a válság között az 1990-es évek közép-európai posztkommunista országaiban. Kö- vetkeztetése szerint a változások inkább utalnak krízismagatartásra, mint tudatos (érték)választásra (Rychtarikova 2001). Az eddigi kutatásaim alapján csak részben értek egyet e következtetéssel, miszerint a változásban az értékválasztások na- gyobb szerepet játszanak összességében, mint a gazdasági átmenet költségei okoz- ta válság (Veres 2003a).

A Mozaik 2001 kutatás ifjúsági almintái jó alkalmat adnak arra, hogy a fenti élet- események bekövetkezésének átlagos korát megvizsgáljuk több ország magyar és többségi fiataljai körében. Az életesemények tervezésének idõpontja és sorrendje a mögöttük meghúzódó értékek feltárására is lehetõséget ad. Ám a fiatalok külön- bözõ korévekhez tartoznak, ezért egyesek körében az események jó része bekövet- kezett, mások körében ezután következik. Ezért a mintáinkat külön kellett választa- nunk aszerint, hogy az egyes életesemények bekövetkeztek-e vagy sem. A fiatalok egy része azt válaszolta, hogy vele „soha” nem fog megtörténni egy életesemény.

Szexuális tapasztalatokkal legnagyobb arányban a felvidéki magyarok rendelkeznek (90%), a kárpátaljaiak körében a régiók közül a legkevesebben vannak (76–77%).

Az állandó partnerrel való együttélés lehetõségét ugyancsak legtöbben a kárpátal- jaiak közül utasítják vissza (13, illetve 8 %-ban), a vajdaságiak körében pedig a leg- kevésbé (1–2%). A házasságkötés elvi elutasításában a régiók között, bár kicsik a különbségek, ugyancsak a kárpátaljaiak vannak a legkevesebben, 1 % körül, míg a Felvidéken ezek aránya 5%, a többi magyar fiatalok körében 2–3%, a többségi ro- mán és szerb fiataloknál 1–2% körül mozog.

A már házasságot kötöttek, illetve gyermekkel rendelkezõk aránya ugyancsak Kárpátalján a legnagyobb (45, illetve 39%) de a felvidékiek is elég közel állanak hoz- zájuk. Ebbõl a szempontból a vajdaságiak körében kötöttek a legkevesebben házas- ságot (31%), illetve vállaltak gyermeket (26%). Mindezek a különbségek két tenden- cia érvényesülését mutatják: egyrészt az ifjúsági korszakváltás, illetve a második demográfiai átmenettel járó átalakulások közötti nem túl nagy, de azért érzékelhe- tõ különbségek vannak az egyes országok között. A legelõrehaladottabbak az átala- kulásban a felvidékiek, õket követik a vajdaságiak és az erdélyiek. A székelyföldi magyarok jól elkülönülnek a belsõ-erdélyi magyaroktól, de még az erdélyi románok- tól is, és a kárpátaljaiakhoz közelednek a családtervezéshez kapcsolódó életese- ményeket illetõen. Kivétel a szexuális élethez való viszonyulás, amelyben inkább a többi erdélyihez, és nem annyira a kárpátaljaiakhoz hasonlíthatók. A kérdésfelvetés- re pontosabb választ adhatunk, ha megvizsgáljuk, hogy ezek az életesemények hány éves korban következtek be, illetve mikorra tervezik õket.

Azok körében, akik már átestek a fenti életeseményeken, régiónként legtöbb egy éves eltérések figyelhetõk meg átlagosan az esetek többségében. Az önálló szórako- zás 15 éves kortól (vajdasági szláv) 16,3 éves átlagéletkor (ukrán) körül kezdõdik el.

Elõször nagyon szerelmesek átlagban 16 éves koruk után lesznek a fiatalok, a régi-

(16)

ók közötti különbségek bár szignifikánsak, igen kicsik, egy éven aluliak átlagban. Az elsõ szexuális tapasztalatokban legkorábban a vajdasági (16,8) és a felvidéki magyar fiatalok (17) részesültek, legkésõbb, közel egy évvel késõbb az erdélyi magyar fiata- lok (17,8). A nemzetiségi különbségek régiókon belül nem szignifikánsak. Elõször ko- moly párkapcsolatot (barátot/ barátnõt) a vajdasági szerb (szláv) fiatalok létesítettek a legkorábban, átlagban 14 és fél éves korban, ám ez messze megelõzi az összes többi régió fiataljait, ezért azt tekintjük irányadónak, hogy ez az életesemény a Kár- pát-medence Magyarországon kívüli részein inkább 17 éves kor után következik be, legkorábban a Délvidéken, legkésõbb a Felvidéken és Erdélyben. Állandó partnerrel való együttélés 20,5–22 éves kor között kezdõdik átlagosan mindegyik régióban, a kis, de szignifikáns régiónkénti eltéréseket az alábbi táblázatból olvashatjuk ki. Az el- sõ házasságkötési kor Kárpátalján 21 év körül, a Vajdaságban, a belsõ-erdélyi ma- gyar és a felvidéki szlovák fiataloknál 22 év körül van átlagban, máshol 21–22 év kö- zött mozog. A régiók közötti eltérések nyilvánvalóvá teszik azokat a régiók közötti kü- lönbségeket a társadalmi és értékrendbeli változások fázisaiban, amelyeket már az elõbb jeleztünk: a kárpátaljai fiatalok körében a tradicionális életvitel és családmo- dell inkább jellemzõ, mint a felvidéken vagy a vajdaságban, míg az erdélyi alminták fiataljai a kettõ között helyezkednek el, esetenként a tradicionálisabb, máskor a posztmodernebb felfogásból levezethetõ magatartásokhoz állnak közelebb, ez utób- bihoz különösen a belsõ-erdélyi magyarok, aki jelentõs részben nagy és közepes vá- rosokban élnek és magasabb iskolázottságú szülõi háttérrel rendelkeznek.

9. táblázat. A párkapcsolatok fejlõdéséhez kapcsolódóan bekövetkezett életesemé- nyek átalgos életkora (Hány éves korban történt meg?)

N – érvényes válaszok száma az almintában

Az eltérések mind legalább p=0,0001 szinten szignifikánsak.

$OPLQWD (OĎV]×U

×QÂOOÔDQ V]ÔUDNR]QL PHQQL

(OĎV]×U QDJ\RQ V]HUHOPHVQHN OHQQL

(OĎV]×U V]H[XÂOLV WDSDV]WD ODWRNDW V]HUH]QL

(OĎV]×U NRPRO\

EDUÂWRW EDUÂWQĎW V]HUH]QL

¢OODQGÔ SDUWQHUUHO HJ\ÝWWÊOQL

+Â]DVVÂ JRWN×WQL

¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\L

PDJ\DU 1

¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\L

URPÂQ 1

¢WODJ

)HOYLGÊNL

PDJ\DU 1

¢WODJ

)HOYLGÊNL

V]ORYÂN 1

¢WODJ

.ÂUSÂWDOMDL

PDJ\DU 1

¢WODJ

.ÂUSÂWDOMDL

XNUÂQ 1

¢WODJ

6]ÊNHO\I×OGL

PDJ\DU 1

¢WODJ

9DMGDVÂJL

PDJ\DU 1

¢WODJ

9DMGDVÂJL

V]OÂY 1

¢WODJ

·VV]HV

1

(17)

A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy azokat az életeseményeket, amelyek még a fi- atalok többsége körében nem következtek be, milyen életkorra tervezik.

10. táblázat. A fiatalok önállósodásának, életpályájának tervezése. (Hány éves ko- rában fog megtörténni?)

Talán az iskolából való kikerülés tervezett átlagos életkora mint iskolai ifjúsági élet- szakasz hossza igen lényeges mutatója, s leginkább az mutatja ifjúsági korszakvál- tás folyamatának fázisát az egyes régiókban: a kárpátaljai ukrán fiatalok 19,2, az ottani magyar fiatalok 21,7 éves korban, a székelyek 22 éves, a felvidékiek 22,5, míg a belsõ-erdélyi és a vajdasági fiatalok 23 éves kor körül vagy a fölött lépnek ki átlagban az iskolai ifjúsági korszakból. A különbség a két szélsõ csoport között igen nagy, több mint négy év, ami egy fõiskola elvégzésére is elegendõ. A magyar fiata- lok között kevesebb, két év a különbség. Azt mondhatjuk, hogy az oktatás expanzi- ója az ifjúsági életforma átalakításában a Vajdaságban és Erdélyben a legjelentõ- sebb, Kárpátalján pedig a leggyengébb, ám az ottani magyar fiatalok a kulturális ha- tások következtében jó két évvel tovább terveznek tanulni átlagosan a többségi tár- saiknál, ami középtávon jobb munkaerõpiaci pozíciókat jelenthet számukra (ám nem minden esetben a szülõföldjükön). Az elsõ szakmai végzettséget mindegyik régió- ban 22–23 éves kor között szeretnék megszerezni a fiatalok. A szülõi családtól va- ló anyagi önállósodás, illetve a teljes állásban való munkavégzés idõzítése ugyan- csak elég hasonló mindegyik régióban, ezt átlagban a 24 éves kor körül tervezik.

A fiatalok családtervezésre vonatkozó elképzelései nemenként szignifikánsan különböznek.

Általában a fiúk több mint egy évvel késõbb vállalkoznának állandó partnerrel va- ló együttélésre, házasságkötésre vagy gyerekvállalásra, mint a lányok. Az együttélés elkezdésére várhatóan a kárpátaljai lányok vállalkoznak a legkorábban, átlagosan 22,9 évesen az ukrán, illetve 23,4 évesen a magyar lányok. Erdélyben 24 éves kor körül, a Vajdaságban 25 éves kor körül kezdenék el az együttélést a lányok, a fiúk

$OPLQWD

.LNHUÝOQL D]LVNROÂEÔO

$]HOVĎ V]DNPDL YÊJ]HWWVÊJHW PHJV]HUH]QL

(OÊJSÊQ]WNHUHVQL DKKR]KRJ\

JRQGRVNRGKDVVDP PDJDPUÔO

(OĎV]×U WHOMHV ÂOOÂVEDQ GROJR]QL

¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\L

PDJ\DU 1

¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\L

URPÂQ 1

¢WODJ

)HOYLGÊNLPDJ\DU

1

¢WODJ

)HOYLGÊNLV]ORYÂN

1

¢WODJ

.ÂUSÂWDOMDL

PDJ\DU 1

¢WODJ

.ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ

1

¢WODJ

6]ÊNHO\I×OGL

PDJ\DU 1

¢WODJ

9DMGDVÂJLPDJ\DU

1

¢WODJ

9DMGDVÂJLV]OÂY

1

(18)

mindenhol egy, egy és fél évvel késõbb vállalkoznának erre. A házasságkötésre át- lagosan még késõbb vállalkoznának a fiatalok, ám a kárpátaljai magyar lányok 23,4 éves korban már vállalkoznának, a többi régióban ez 25 éves kor utánra tervezett, a szlovák lányok azok, akik a legkésõbbre, 27 év utánra kitolnák a férjhezmenetelt.

A fiúk mindenhol 27 éves kor körül vagy az után tervezik a házasságkötést, kivéve az ukrán fiúkat, akik átlagban már 25,4 éves korban hajlandók. A tradicionálisabb régiókban, mint Kárpátalja, még három év is lehet a fiúk és a lányok közötti áltagos eltérés a házasságkötés várható életkora között, míg a „modernebb” gondolkozá- sú, nagy arányban a fõvárosban (Pozsonyban) élõ szlovák fiatalok között még fél éves eltérés sincs. Az elsõ gyermek vállalása a lányok körében 26, a fiúknál 27 éves kor után várható, minden régióban az átlagértékek a várható házasságkötési életkort követik, annál néhány hónappal késõbbre tehetõk.

11. táblázat. A családtervezés életeseményei, átlagos életkorok. (Hány éves korá- ban fog megtörténni?)

A továbbiakban megvizsgáltuk, hogy a fiatalok családi-származási háttere hogyan befolyásolja a házasságkötés és az elsõ gyermek vállalásának várható életkorát. A két változó közül csupán a házasságkötési kor variációit vizsgáltuk meg a társadal- mi háttérváltozók alapján, mert igen hasonlóan viselkednek, erõs korreláció van kö- zöttük (r=0,82). Az elemzés eredményeként az alábbi regressziós együtthatókhoz ju- tottunk:

A fiúkkal végzett regressziós modellekben kevesebb változó játszik szerepet, mint a lányok esetében, így eredményeiket nem ismertetjük külön-külön.

A lányok esetében legerõsebb hatása az életkornak van, ez a változó minden ré- gióban 0,6-nál nagyobb Beta-együtthatóval szerepel, és pozitív értékekkel, ami arra utal, hogy minél idõsebbek a válaszolók, annál magasabb életkort jelöltek meg az elsõ házasságkötés céljából. Ebben a formában az életkori hatás mint egyéni ténye- zõ jelenik meg, hiszen érthetõen a jelenlegi életkoruknál alacsonyabb kort nem je-

¢OODQGÔSDUWQHUUHO

HJ\ÝWWÊOQL +Â]DVVÂJRWN×WQL (OĎV]×UDSDDQ\D OHQQL

$OPLQWD

)ÊUIL )ÊUIL )ÊUIL

¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\L

PDJ\DU 1

¢WODJ

%HOVĎHUGÊO\L

URPÂQ 1

¢WODJ

)HOYLGÊNLPDJ\DU

1

¢WODJ

)HOYLGÊNLV]ORYÂN

1

¢WODJ

.ÂUSÂWDOMDL

PDJ\DU 1

¢WODJ

.ÂUSÂWDOMDLXNUÂQ

1

¢WODJ

6]ÊNHO\I×OGL

PDJ\DU 1

¢WODJ

9DMGDVÂJL

PDJ\DU 1

¢WODJ

9DMGDVÂJLV]OÂY

1

¢WODJ

·VV]HVHQ

1

Ábra

1. ábra. A válaszolók eloszlása almintánként a települések lakosságszáma alapján
2. táblázat. A népesség eloszlása almintánkén a gazdaságilag aktiv apák foglalko- foglalko-zási státusza szerint
4. táblázat. Tartós használati cikkek átlagos száma almintánként
3. ábra. Vannak-e olyan személyes elképzelései, amelyeket a következõ öt évben szeretne megvalósítani?
+7

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Errõl a felmé- rés eredménye is tanúskodik, amely alapján elmondható, hogy a szlovákiai magyar iskolákon történelmet oktató pedagógusok több mint 80%-a a tantervi

A többsé- gi szláv fiataloknál a dohányzás aránya a vajdasági magyar fiatalokéval nagyjából megegyezik (509-bõl 194 fõ erõs, 33 fõ pedig rendszeres, de nem erõs dohányos),

ábra szemlélteti, hogy a jelenleg is tanulók közül a legtöbben szakközépiskolai (102) vagy egyetemi (141) képzésben vesznek részt. A mintában szereplõ vajdasá- gi

Miután a dualista magyar politikai elit elmulasztotta a kiegyezés feltételeinek a megteremtését, 1918-végén a polgári demokratikus forradalom idején létrejött Ká-

Hantos László, aki te- vékenyen részt vett a kisebbségi magyar szövetkezeti és gazdasági életben (a Sajóvölgyi Gazdasági Egyesület tisztviselõje volt, egy idõben a

Várady verse tehát távolról sem csak arról szól, amit kezdetben megjelenít (nem- csak a szubjektum-hiányos vers „lehetetlenségérõl”), hanem arról a most-pontokra hulló

Az államfordulat elõtti Magyarországon nagyjából mindkét oldalon azonos társa- dalmi feltételek alakították a kölcsönös kapcsolatokat, csakhogy, amint az már

Húsz év gazdasági fejlõdését alapvetõen meghatározta a nyíltan deklarált nem- zeti célok gazdasági téren való megvalósítása (egységes gazdaság, a csehországi és