324
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖnyilvántartást nem pótolhatta, az évek folya- mán sikerült kielégítő becsléseket kapni a korábban meghatározhatatlan születési és ha—
lálozási arányszámokról.
A PGE programnak hármas célja volt:
1 . Pakisztán születési és halálozási, valamint természe—
tes szaporodási arányszámainak becslése véletlen kiválasztású területi minták alapján;
2. különféle adatgyűjtési modszerek kikísérletezése és a megfelelő módszerek átadása más fejlődő országoknak;
3. a meglevő nyilvántartási rendszer alkalmasságának felmérése és értékelése.
A PGE az Indiában használatos Ohandra- Deming formulára épül, amely —— kétféle adatanyag alapján —- egy adott területen végbemenő események számának, a nyilván- tartás teljességének becslésére, valamint ezen becslés standard hibáinak értékelésére szol- gál. A Chandra-Deming formulához szükséges
adatokat egyrészt a ,,keresztmetszeti felvétel"
elnevezésű mintavételből, másrészt a minta
folyamatos követésével Vezetett longitudi- nális nyilvántartásból vették. A PGE-t 24, egyenként 1000 háztartásból vagy 5000 főből álló — városi és falusi —- területi minta alapján hajtották végre (egységként a háztartást választva). Az adatgyűjtést egyidejűleg mind- két módszerrel folytatták. A longitudinális nyilvántartást helyszínen lakó megbízottak vezették időrendben —— minden lehetséges információforrás felhasználásával — , de figyel- men kívül hagyva az események alanyai- nak állandó lakóhelyét. Az eseményeket
utólag helyszíni adatfelvétellel ellenőrizték,
majd kéthavi megőrzés után a PGE-központba továbbították.
A keresztmetszeti felvétel arra szolgált,
hogy az előző esztendőben a háztartásokban bekövetkezett eseményekre, a népesség szá- mára és összetételére vonatkozó adatokat PGE-körzetek szerint rögzítsék, és megálla- pítsák a de facto és a de jure népesség közötti
eltérést. Az egyes körzetek népességét az első kiszállás alkalmával összeírták, azután negyed—
évenként kiegészítették a változásokkal. A Ohandra—Deming módszernek némi hiányos- ságai vannak, ugyanis abból a feltevésből indul ki, hogy a két fent ismertetett és egy- mástól függetlenül folyó eljárás azonos ered- ményeket ad ugyanarra a területre és idő-
szakra, éspedig hibamentesen, nem hagyva
hibalehetőséget a PGE-adatokra ható alap- népességbecslésnél. Ennek ellenére is ez a mód- szer megbízhatóbb mint akár a pakisztáni hi- vatalos nyilvántartás, akár anépszámlálási adatok. A fenti hiányosság kiüszöbölhető azzal, hogy utólagos ellenőrző mintavételt végeznek a lakóegységek almintája alapján.
A kísérlet eredményei alapján javaslatok
készültek a hibák csökkentésére, mint például
a de facto és a de jure születési és halálozási adatok nyilvántartása és összeírása a fel nem vett események becslésére az éves összeha—
sonlítások alapját képező személynevek ki- egészítése a ragadvány- és csúfnevekkel az azonosítás megkönnyítésére.
A PGE-kísérlet jelenleg is folytatódik, a ' felmerült problémák különböző megoldásával próbálkozva, elsősorban a háztartási felvétel legmegfelelőbb módjának kiválasztására és Pakisztán hivatalos nyilvántartási rendszeré—
nek továbbfejlesztésére (egyelőre kísérletképen kis területek reprezentatív mintája alapján).
Tervezik egy olyan többbszakaszos PGE- folyamat kidolgozását, melyben mindegyik szakasz almintája lenne a következő szakasz- nak; remélik, hogy igy megbízható becslések—
hez juthatnak a népmozgalmi események számáról mind a városi, mind a falusi körzetek
tekintetében. A tervek szerint később a nyilván- tartást fokozatosan kiterjesztík az ország egész területére.
(Ism.: Szomor Kornélné)
GAZDASÁGSTATISZTI KA
ATKINSON, A. B.:
GAZDASÁGI MODELLEK II:!ÖHORIZONTJA:
MEKKORA A ,,HOSSZU TÁV"?
(The timescale of economic models: how long is the long run ?) — The Review of Economic Studies.1969. 2. sz.
137—152. p.
A szerző szerint a gazdasági növekedési modellek viszonylag kevés figyelmet fordí—
tottak annak a kérdésnek a vizsgálatára, hogy a modell változói mekkora gyorsasággal vál- toznak, illetve bizonyos szintet mennyi idő alatt érnek el. A növekedési modellek sok esetben megállapítják például, hogy a fejlődés hosszú távon az egyensúlyi helyzet kialaku- lásának irányába hat, azonban az a kérdés sem közömbös, hogy ez a helyzet mikor valósul
meg. A gazdasági jelenségek időben játszódnak le; ha tehát az ,,idővdimenziót" kirekesztenénk vizsgálódásaink köréből, a való élettől távolod- nánk el.
A szerző három különböző gazdasági növe- kedési modell segítségével kíséreli meg az idő- horizont alakulásának vizsgálatát. Az első modell egy szektorból álló gazdaságot tételez fel, ahol a tőkejavak is homogének. A második alapfeltevései az előbbinél komplikáltabbak, míg a harmadik modell a rövid távú ciklikus hullámzásokat is igyekszik figyelembe venni.
Az első modellben a technikai haladás is figyelembe van véve; a megtakarítások pedig a hozadék konstans részét alkotják. A modell alapfeltevése szerint hosszú távon elméle-
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
325
tileg akkor következik be az egyensúly, ha az egyik termelőtényező (az állótőke) részesedése aszimptotikusan a zérus felé tart. Semmi tampont nincs arra nézve, hogy ez mennyi idő alatt következik be. A szerző a vizsgálat céljára termelési függvényt ír fel, melynek eredeti alakja
Y : F(eb'K, eatL),
ahol a az élőmunka (L), () az állótőke (K) növe—
kedésének együtthatója.
Állandó hozamot feltételezve, felírható, hogy
y : e"'f(e(""a)'k).
ahol:
y — az egy főre eső termelés, k —— az egy főre jutó állóeszköz.
A tőketényező bruttó részesedésének válto- zását a következő formula adja meg:
. l —— o'
(z)/w : (l—fp) [Mn—(MGM,
ahol:
a- — a helyettesítési elaszticitás,
n — a népesség növekedési aránya, vala—
mint
G : É/K.
Feltéve, hogyfr : O,6, és hogyatermelésben foglalkoztatott állóeszközök növekedése a
munkaerőhöz viszonyítva évente 1,5 százalék,
az utóbbi képlet alapján adódik, hogy ha a tőketényező részesedése a termelésben 40 százalék, ez a részesedési arány évente 0,24 százalékponttal csökken; más szóval 40 év szükséges ahhoz, hogy a tőketényező részese- dése 10 százalékkal csökkenjen. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az akkumuláció (G) és a termelőtényezők részesedési aránya is változik az idők folyamán. A tovabbiakban ezeket is figyelembe véve, a modell alapján kiszámítható, hogy a tőketényező bruttó és nettó részesedése, a ,,capital-output ratio"
értéke az idők folyamán hogyan változik.
A szerző megállapítja, hogy például a tőke-
tényező nettó részesedési arányának 35 száza—
lékról 15 százalékra való csökkenése 120 évet venne igénybe.
A második modellben a szerző heterogén összetételű állótőke-tényezőt tételez fel. A gazdasági növekedésben természetesen az álló- eszközök piaci éralakulása is szerepet játszik.
Az előző modell alapfeltevésének megfelelően itt annak kell bekövetkeznie, hogy a többféle (az egyszerűség kedvéért feltételezett kétféle) tőkejavak közül egyiknek az ára a zérus felé tartson. A szerző kimutatja, hogy ennek a lehetősége - az általa a Vizsgálat céljára átvett Shell-Stiglitz—féle modell alapján ——
időben igen széles keretek közt mozog: éppen
úgy lehet egy-két év, mint harminc-harmincöt év. Ez elsősorban a vizsgálati időszak kezdetén meglevő tőkeállomány nagyságától függ, vala—
mint a modell egyéb paramétereinek változá- sától. Ez más szóval azt jelenti, hogy a külön—
böző piaci struktúráknak és a gazdasági ala- nyok különböző viselkedésének megfelelően a vizsgált gazdasági jelenség alakulása hosszú időn keresztül bizonytalan. A modell végső formájában a következő alakú:
b[(1 *P30)2(1_a)— 1 ;
1
T: -———l 1
nb ogei _l— 2(l—-a)
ahol:
T — az idő,
20 — a tőkejavak ara, n — az értékcsökkenés.
A harmadik modell, mely a rövidhullámú ciklikus mozgásokat is figyelembe veszi, az ú.n. Goodwin—féle modell. A feltételezés szerint egyrészt a tőkeképződés attól függ, hogy a jövedelem hogyan oszlik meg a bérek és a nyereség közt, másrészt bizonyos értelemben az a kapcsolat is befolyásolja, mely a reálbérek vál- tozása és a munkanélküliség szintjének válto- zása közt fennáll. Főleg ez utóbbi az a tényező, mely a jelenség rövid távú, konjunkturális változását okozza. Figyelembe kell venni azonban a bérből történő megtakarításokat is mint olyan tényezőket, amelyeknek a hatása a tőkejavak felhalmozására nem elhanyagol- ható, valamint az értékcsökkenést. A Good-
Wín—modell segítségével történő vizsgálat alapján a szerző kimutatja, hogy egy-egy ilyen ,,ciklikus növekedési periódus" vagy ,.növeke—
dési ciklus" — a paraméterek ,,normális"-nak
tekinthető értékei mellett -— általában lénye—
gesen hosszabb, mint az üzleti életben elő—
forduló 4—5 éves ciklusok. A modell ezek szerint alkalmasabbnak tűnik az ún.
Kuznets-féle ciklusok (16 — 22 éves periódusok) megmagyarázására.
(Ism.: Nyáry Zsigmond)
BJERKHOLT, O.:
A moms m. KÖZGAZDASÁGI MODELL EGYENLETRENDSZERÉNEK
SZABATOS LEIRÁSA
(A precise description of the euation system of the economic model MODIS III.) — Economics of Planning.
1968. 1—2. sz. 26—56. 1).
MODIS III. a MODIS modellsorozat har- madik és egyben utolsó tagja. Hasonlóképpen mint az elődeit, ezt a modellt is a Központi Statisztikai Hivatal állította össze. Magja egy egyszerű input-output modell és egy makro- ökonomíai fogyasztási függvény. Költség- vetéssel kapcsolatos rövid lejáratú vizsgálódá- sok céljaira szolgál.
