Vangrevelinghe, G.: A fogyasztás modelljei és előrejelzései

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

721

A szerző az általa vizsgált idősorokat a mun—

kásháztartások minden egyes évre megadott havi 5 kategória szerint csoportosított jöve- delmi és kiadási adataiból szerkeszti meg.

Jelölje c egy bizonyos kategóriában az átlagos fogyasztási kiadást, y az átlagos jövedelmet, és y1 az átlagos rendszeres jövedelmet. A szerző szerint a c/y hányados alakulásában szignifi- káns trend mutatkozik, míg a oly[ hányados alakulása stabil jellegű. A megtakarítási há- nyados alakulása szempontjából figyelembe jöhet a prémiumokból származó likvid-aktívák felhasználása. A szerző szerint azonban a pré- miumokból származó fogyasztási kiadások a rendszeres jövedelemnek állandó hányadosát' teszik ki. Ennek magyarázatát a japán mun- kásháztartási költségvetések tervezésének kon- zervatív jellege adja meg. Minthogy a prémium jövedelmek nem olyan stabilak, mint a rend- szeres jövedelem, ezért az előbbiek hányadát a

munkások nem emelik meg, amikor figyelem- be veendő az a körülmény is, hogy a tartós fogyasztási javak hitelre vásárlása még nem eléggé fejlett Japánban. Ily módon a megtaka—

rítási hányad emelkedése érthetővé válik.

A nem munkás Városi háztartások fogyasz- tási függvényénél a megtakarítási hányad nem mutat felfelé irányuló trendet. E foglalkozási csoportban az önálló foglalkozásúak megtaka- rítási hányada jóval magasabb, mint a munká-

soké, amit részben az ilyen háztartásokban a

tartós fogyasztási javakba való nagyobb ará- nyú invesztálás magyaráz meg. A jövedelem—

nek fogyasztási reál-inveszticiókra eső hányada

bizonyos emelkedő tendenciát mutat, bár más

fejlett országokhoz viszonyítva ez a hányad aránylag alacsony a fogyasztási hitelnyújtás korlátozottsága által.

A mezőgazdasági háztartások fogyasztási függvényével a szerző igen behatóan foglalko- zik. Mint már említettük, a megtakarítási há—

nyad itt 1956 után szignifikáns emelkedést mutat. Ennek magyarázatánál a mezőgazda- sági háztartások jövedelmét három kompo—

nensre célszerű bontani: Ezek a következők: a mezőgazdasági munkából származó jövedelem:

Yl(t);a bérjellegű, nem mezőgazdasági munká- ból származó jövedelem: YW (t); egyéb forrás-

ból származó jövedelem: Y0 (t).

Tekintettel a fogyasztási árszínvonal — (P (t) -—- utóbbi években bekövetkezett emelkedésé- re, a szerző ezt a változót is felveszi a fogyasz—

tási függvény egyenletébe, amely az alábbiak—

nak megfelelően alakul:

G(t):a—l—b1Yj(i)—l—52YW (t)—l—baYoUH—

—f—cY(t—1H—dP(t).

A fenti függvény segítségével végzett elem—

zések alapján a mezőgazdasági háztartásokban a megtakarítási hányad növekedésének okát a szerző szerint az 1950-es évek vége felé a mező- gazdasági munkából származó és az összjöve- delem közötti csökkenő arányban kell keresni,

míg az 1960-as években a megtakarítási há- nyad emelkedését az összjövedelem gyors nő- vekedése eredményezte.

A gazdaságok nagysága szerint is végzett elemzést a szerző. Ennek eredménye azt mu- tatja, hogy a kis— és közepes gazdaságoknál a megtakarítási hányad növekedését elsősorban a likvid-megtakarítások komponensének az összejövedelem összetételében megnagyobbodó szerepe okozta. Ez összefüggésben áll azzal, hogy a bérjellegű jövedelmi komponens csak kismértékben szolgál reálberuházások (felsze- relések, építkezések) létesítésére, és így likvid—

aktivák alakjában lesz megtakarítva. Más a helyzet a nagygazdaságok esetében, ahol a reál- beruházások lényegesen nagyobb részét teszik ki a jövedelem felhasználásának. Az ilyen gaz- daságokban ni., a kis— és középgazdaságokkal ellentétben, a beruházások a termelékenységet rövid időn belül számottevő mértékben eme- lik. A likvid-megtakarítások hányada itt is emelkedő, amit azonban ez esetben a mező—

gazdasági termékek, különösen a rizs áremel—

kedésére lehet visszavezetni.

Befejezésül a szerző megállapítja, hogy Ja—

pánban a háztartások megtakarítási hányadá- nak emelkedése az 1950-es évek folyamán, főképpen a munkásháztartásokból szárma- zott. Később ehhez hozzájárult a mezőgazda—

sági háztartások megtakarítási hányadának növekedése. A jövőben. azonban a megtakarí—

tási hányad alakulására csökkentő befolyást fog gyakorolni egyrészt nem bér jellegű (vál—

lalkozói, járadékos) jövedelmek csökkenő ará- nya az összjövedelemben. Másrészt a fogyasz- tási hitel nyújtásának fokozódó biztosítása szintén a megtakarítási hányad kisebbedését eredményezheti.

(Ism.: Thez'ss Ede)

VANGREVELINGHE, G.:

A FOGYASZTÁS MODELLJEI És ELÖREJELZÉSEI

(Modéles et projections de la consommation.) ——

Economía et Statistigue. 1969. 6. sz. 17—81. p.

A szerző állásfoglalása szerint a fogyasztás ökonometriai modelljeinek, illetve azokkal végzett vizsgálatoknak fő célja, hogy előbb megállapítsák a különféle javak és szolgál- tatások iránt megnyilvánuló kereslet alakulá—

sának függvényszerű kapcsolatát bizonyos kiemelt közgazdasági jellemzőkkel —— mint amilyenek elsősorban a múltban megfigyelt jövedelemnagyság és a fogyasztás mértéke, valamint a viszonylagos árszerkezet —— ezt követő feladat pedig a jövőben várható fejlő- dés előrejelzése.

E feladatok és megoldásuk szemléltetésére a szerző 1985-ig extrapolálta a fogyasztásban középtávon megfigyelt fejlödés döntő ismérveit.

A fogyasztói magatartásban megnyilvánuló ragaszkodás a megszokáshoz jogossá és meg—

722

alapozottá teszi az ilyen eljárást, amelynek lényege a ténylegesen tapasztalt fogyasztási fő tendenciák érvényének meghosszabbítása.

A vizsgálat egyúttal megvilágított bizonyos jelentősebb problémákat, melyeket a háztar- tások (fogyasztási) magatartásának ez idő szerint előrelátható fejlődése okozhat a francia tarsadalomnak.

A tanulmány részletes módszertani utaláso- kat is tartalmaz arról, hogy milyen eljárást követtek a vizsgálat során a fogyasztásra vonatkozó ingatag minőségi megállapítások matematikai statisztikailag kezelhetővé tételére és ismerteti egyúttal a becslési módszer teljes matematikai apparátusát.

A vizsgálat viszonylag hosszabb időszakot — 1945— 1965 között eltelt húsz évet —— felölelő (első) ténymegállapító szakaszában új elem- ként foglalkozik az időtényező hatásának kérdésével. A klasszikus elmélet ugyanis lénye—

gében figyelmen kívül hagyta ezt annak a feltételezésnek alapján, hogy a fogyasztás mint függő változó önműködően és azonnal alkalmazkodik a két legfontosabb független változó: a jövedelmek és az árak alakulásához;

ezzel szemben a valóság az, hogy valamely idő—

szakban realizált jövedelem nem szabhatja meg ugyanannak az időszaknak fogyasztási szín- vonalát és szerkezetét, hanem egy bizonyos időbeli eltolódás van a jövedelem felvétele és a fogyasztásra kifejtett hatása között.

Ebben a szakaszban tárgyalja a szerző az ún. ,,hagyományos" és a ,,korszerű" fogyasz—

tási magatartás közötti eltérés mibenlétét, valamint a fogyasztás ár- és jövedelemrugal- masságának mértékét a háztartások fogyasz—

tásának különböző alcsoportjai szerint rész- letezve és 7 főcsoportba összefoglalva (ezek:

az élelmezés, a ruházkodás, a lakás- és háztar—

tási felszerelés, egészségügy, közlekedés ——

hírközlés, művelődés —— szórakozás, vendég—

látóipari és egyéb szolgáltatások igénybevé- tele).

A tanulmány második —— előrejelző — sza—

kaszában mindenekelőtt azokat az okokat tárgyalja, amelyek a korábban megfigyelt fogyasztási összefüggések egyszerű tovább- vetítésének útján mutatkozó eredmények helytelenségét előidéznék, illetve azzal foglal;

kezik, hogy milyen módosító tényezőkkel kell számolni, valamint hogy meddig terjedhet azok hatásköre. Foglalkozik ezután a fogyasz—

tási előrejelzéseknek alapjául szolgáló fejlő—

dési iránymutató feltételezésekkel és az előre- jelzések tervgazdasági jelentőségével is.

A tanulmány befejező része ismerteti az előrejelzések eredményeit ugyanolyan fogyasz- tási csoportonként részletezve, mint amilyenek- ben a ténymegállapító Vizsgálat szakaszá—

ban történt, és elemzi a ,,hagyományos'i-tól a ,,korszerű" fogyasztási magatartások—szo- kások felé haladás Várható megnyilvánulási formáit. Ez a rész foglalkozik azokkal a prob- lémákkal is, amelyekkel a társadalmi fejlődés

—- gazdasági növekedés folyamatában a haz—

tartások fogyasztásának színvonalbeli és szer—

kezetbeli változása — növelni fogja a meg- oldandó közösségi feladatok körét.

A tanulmány megállapításait bő számszerű adatanyag és több ábra szemlélteti.

(Ism.: Juhász László)

KüLFÖLDl FOLYÓIRATSZEMLE

Bumm"

GM!!!

A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő

Központi Statisztikai Hivatal !olyóirata

1970. ÉVI !. SZÁM

Miscsenko, A.: A lenini nemzetiségi politika diadala.

Malüj, I.: Az amerikai mezőgazdasági összeírások lenini elemzése.

Kocsnev, A.: Az állóeszköz—nyilvántartas állapotának ellenőrzési eredményei.

Il'evszkij, M.—Kovalevazkij, G.: A szerkezeti valto—

zasok befolyasa, mérésének alkalmából.

Vemckiy', I.: A házasságkötési arany elemzése ,,meny—

asszonyok-vőlegények" módszerével.

Szimuera, V.: Az Egyesült Államok ipari cenzusai.

Bojarszkij, A.: Kell-e még vitatkozni? (A demográfia mint tudomány.)

Vall', B.: Hogyan egyszerűsítettűk a mezőgazdasági operatív beszámolójelentés begyűjtését és feldolgozását?

Balüg'ín, I.—Pogomín, M.——Ratgauz, M.: A terv— és normativaszamítasok gépesítési tapasztalatai a szovho- zokban.

Kolemaev, V. —Szvobodin, V.: A matematikai statiszti- kának a mezőgazdaság fejlődésének tervezésében és elemzésében való alkalmazása tárgyában tartott össz- szövetségi konferencia.

A lakás- és kommunális gazdasági és lakossági szol—

gáltatási statisztika. tárgyában tartott tanácskozás—

A Moszkvai Tudósok Háza Statisztikai Szekciójában.

Statisztikai adatok. 1. A nők a Szovjetunióban. II. Az ipari munkasok megoszlása a munkanap (munkahét) tartama szerint 1913Aban és 1968-ban.

1970. ÉVI 2. SZÁM

éJezsov, A.: Lenin és a szovjet statisztika megszerve- z se.

Liblcind, A.: A kolhoz-szovhozgazdaság vizsgálatának kérdései a statisztikai elemzés lenini módszereinek fényében.

Podjacsih, P.: Az 1970. évi össz-szövetségi népszám—

lálás feldolgozási programja.

Liberman, E.——Kocjur, A.: A munkatermelékenység és az átlagból-növekedés arányának ellenőrzése.

Fedorov, V.: A polgári közgazdaságtndomány egyik konkrét vizsgálata.