1150
SZEMEItási adatok elemzésénél a relatív kate—
góriák használata, legtöbbször decilis csoportokban.
Az NSS adatait felhasználják többek
között a nemzetijövedelem-számítás gyenge pontjainak javítására is, így pél- dául a kisiparosok tevékenységéből szár—mazó nemzeti jövedelem becslésére.
India gazdasági problémáinak megol——
dásához, a soron következő ötéves ter—
vek alapos előkészítéséhez egyre több,.
részletesebb, megbízható statisztikára van szükség. E növekvő statisztikai szükség- let kielégítésének egyik legfontosabb for——
rása a kitűnően megszervezett folyama——
tos reprezentatív adatfelvétel.
MAGYAR SZAKIRODALOM
DR. ACSÁD! GYÖRGY— DR. KLINGER ANDRÁS:
MAGYARORSZÁG NÉPESEDÉSE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
Szerkesztette: dr. Szabady Egon. Közgazda- sági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. 1965.
329 old.
Könyvrecenziók szokványos méltatása
a ,,hézagpótló" megjelölés. Úgy tűnik azonban, ez alkalommal mégis helyén—
való, ha ezt a szót használjuk. E mű
ugyanis ténylegesen hézagot pótol: azt a jelentős hiányt szünteti meg, amely a népmozgalmi adatközlések területén, an—nak következtében jelentkezett, hogy a Statisztikai Közlemények népmozgalmi adatokat közlő kötetsorozata 1932—ben megszakadt, és a részletes népmozgalmi statisztikai publikáció lényegében 1955-ig
szünetelt. Ezen időszak adatai jóformán csak a Statisztikai Évkönyv és a Magyar
Statisztikai Zsebkönyv megfelelő köte—
teiből szedhetők össze. Igaz ugyan, hogy
az időszak népmozgalmi eseményeivel foglalkozó monografikus irodalom egy—általán nem volt jelentéktelen, összefog—
laló adatközlésekre azonban nem került sor, ami a kutató munkának és a fejlő- dés elemzésének nem csekély akadálya.
További nehézség, hogy az adatok ko—
rábbi és jelenlegi csoportosítása között
olykor eltérés van, így például a területi
csoportosítás vonatkozásában vagy pél—dául a demográfiai eseményeknek az
egyes foglalkozási ágakhoz való viszonyi—
tásában, amely erősen eltérő volt a mai
társadalmi—foglalkozási csoportok szerintvaló osztályozástól; ugyanez mondható
a halálokoknak az újabb nemzetközi ha—láloki statisztika megfelelő kategóriái
szerint való besorolásáról stb. S végül,
de nem utoljára: a második világhábo—rút közvetlenül megelőző időszakban Ma—
gyarország területe és lakossága 1938 és 1941 között jelentősen növekedett, _és a korábbi adatközlések és adatfeldolgozá- sok az ország mindenkori területére és
lakosságára vonatkoztak. Nem volt meg:
tehát annak lehetősége, hogy a két világ——
háború közötti időszak adatai értelem—'—
szerűen a második világháborút követő adatsorokhoz kapcsolhatók legyenek, il—
letve ezekkel összehasonlíthatókká válja- nak. A kötet megjelenése ebben a vonat——
kozásban is megszüntette a törést, ameny—
nyiben a két világháború közötti időszak jellemző népmozgalmi adatait a jelen——
legi országterületre és népességre számí——
totta át, és így az adatsorok kontinuitá—
sát megteremtette.
Mindez annál nagyobb súllyal esik latba, mert a könyv adatsorai által fel——
ölelt huszonöt esztendő nem egyszerűen
két és fél évtizedet jelöl a magyar törté—
nelem és a demográfia vonalán, hanem
valójában ennél sokkal többet. Az emlí——
tett negyed évszázad a magyar népese—
déstörténet olyan időszakát fogja át, amely nagy változásokat hozott a nép-—
mozgalmi események területén: a termé—
kenység és a halandóság szintjének vál—r
tozása az egész népesség struktúrájának
megváltozását eredményezte. A kutató,ha a második világháború óta eltelt két
évtized eseményeit kívánja elemezni—, semmiképpen sem nélkülözheti a két Vi—lágháború közt eltelt időszak népmoz—
galmi eseményeinek szélesebb ismeretét
sem.
A könyv bevezetője hangsúlyozza a közelmúlt vizsgálatának szükségességét ahhoz, hogy a jelent világosabban lássuk:
,,az elmúlt korszak eseményeinek isme—
retét, amelyben sok mai probléma gyöe
kere, előzménye fellelhető". A történelmi folyamatok —-— és a népesedéstörténetiek
is -— általában lassan érlelődnek: csírá—jukban lappanghatnak korokon keresztül.
míg az események esetleges ugrásszerű gyorsasággal felszínre vetik őket.
A könyv, melyet a jelenkori népesség—
történet és statisztika kérdéseinek alapos
ismerői korszerű módszerek alkalmazá—
sával írtak és szerkesztettek. lényegében.
SZEMLE
1 1 513,
három fő részre tagozódik. Az első rész
a népesedés legfontosabb tényezőinek két Világháború közötti alakulásával foglal—kozik; a második rész bizonyos népmoz—
galmi statisztikai módszerek és fogalmak ismertetését nyújtja; a harmadik rész igen bőséges és már terjedelménél fogva is impozáns táblázatos anyagot közöl a tárgyalt időszak népmozgalmának fejlő—
désére vonatkozólag.
A két világháború közötti népesedés—
történet eseményeinek részletes ismerte—
tését a népesedés általános trendjének
leirása előzi meg. A könyv megállapí—tása szerint a népesség reprodukcióját meghatározó születési és halandósági irányzatok lényegében a békebeli irány—
zatok folytatásának (hozzá kell tennünk
azonban, hogy nem minden törés nél-
küli folytatásának) tekinthetők. A világ—háború befejezését követően kialakult társadalmi—gazdasági tényezők ugyanis oly erősen rányomták a bélyeget a népe—
sedés menetére, hogy a népesség struk—
túrájának e tényezők következtében tör—
tént megváltozása folytán a huszonötéves időszak nemcsak Magyarország politikai
történetében, de népesedéstörténetében is
különálló szakaszt jelent. E szakaszon belül a népesedés általános irányzata a szerzők szerint a következőképpen halad.1. Az első világháborút követő öt—hat év alatt a nyers születési arányszám
nagyjából eléri azt a szintet, amelyet a
világháború közbejötte nélkül elért vol—na. A halálozási és természetes szaporo—
dási arányszámok is nagyjából a század—
forduló körül kialakult irányvonal meg- hosszabbítása irányában helyezkedtek el.
2. Az 1924-től kezdődő mintegy tízéves
szakasz elejét a születési és a természe—
tes szaporodási arány, valamint a halá—
lozási arányszám csökkenése jelzi, mely hirtelen zuhanás után lelassul. Az évti—
zed első felében a szaporodási arány—
szám széles skálán ingadozik, időszako—
san stagnál, majd' az 1930-as évek elején
a gazdasági világválság hatására a szü—
letésszám újabb jelentős csökkenése és
a halálozási arányszám növekedése kö—
vetkezik be. A válság elmúlása után az
arányszámok kedvezőbb szinten stabili—
zálódnak.
3. A harmadik időszakban (a harmin—
cas évek közepétől a második világhá—
ború Végéig) folytatódik mind a termé—
kenységi, mind a halandósági arány—
szám csökkenése. 1940—1943 között a születési arányszám 19—20, a halálozási arányszám 14 ezrelék körül mozog. Az időszak második felében már erősen érezhetők a második világháború hatásai,
bár a háborús évek tipikus demográfiai
következményei (nagy halandóság, szüle—téskiesés) jóformán csak 1944—től kezdve
jelentkeznek.A történelemben minden korszakbe—
osztás magán viseli bizonyosfokú önké—
nyesség jellegét, és ettől a fentebb vázolt beosztás sem mentes, de ez talán ke—
vésbé lényeges. A fontos az, hogy a szer- zők lelkiismeretesen vizsgálják a népe—
sedési folyamatokban bekövetkező válto-
zásokat, és nagy figyelmet szentelnek elsősorban a népesség korstruktúrájában történt átalakulásoknak. A termékeny—- ség és a halandóság egyirányú mozgása a népesség öregedését hozta magával: a korfán egyrészt a fiatalkorúak aránya csökkent, másrészt az idősebbek aránya növekedett. Főleg az első világháború eredményeképpen, az elmaradt születé—sek, valamint a háborús halottak nagy száma miatt a népesedési folyamatban
olyan változások történtek, melyeknek
továbbgyűrűző hatásai a fejlődés irány- zatát nagyban befolyásolták.Itt nem térhetünk ki részleteiben mindazokra a jelenségekre, melyeket e
kérdéssel kapcsolatban a mű tárgyal, a
részletek tekintetében csak a könyvben található táblázatok tanulmányozására és az elemző rész olvasására utasíthatjuk az érdeklődőt. Nagyszámú táblázat talál-ható a népesség kor, nem, népgazdasági
ágak, iskolai végzettség és területi meg—oszlására vonatkozóan.
A szerzők a következőkben a házas—
ságkötések és a válások, a születések és a termékenység, majd a halandóság, va—
lamint az ezek eredményeképpen létre—
jövő reprodukció irányzatával foglalkoz—
nak. Végigtekintve a demográfiai esemé—
nyeket tükröző hatalmas számanyagon, nyilvánvalónak látszik, hogy a legfonto—
sabb népmozgalmi eseményeknek a tár- gyalt huszonöt esztendő alatti fejlődésére
elsősorban az első világháború, másod-
sorban a harmincas évek elején fellépő nagyarányú gazdasági válság gyakoroltdöntő hatást. Megállapítható, hogy az
egyes irányzatok nagyjából az európai trendeknek felelnek meg. de a mű rámu—tat minden esetben azokra a különbsé—
gekre is, amelyek helyenként az általá—
nos európai irányzattal szemben erősen mutatkoznak. Itt megint csak helyeslőleg emelhetjük ki az egész művön Végigvo- nuló perspektivikus szemléletet, mely
nemcsak vertikálisan, a korábbi korsza- kok népmozgalmi eseményeihez igyek-
szik hozzáfűzni a huszonöt év esemé—nyeit. hanem arról is gondoskodik, hogy a legfontosabb hazai adatsorokat ezegyes
Ég,. .,
* SZEMLE
európai államok analóg adataival vesse
egybe. Ebben az elemzésben mutatják be .a szerzők a házasságkötések és a válá—sok hazai és külföldi arányszámának ala- kulását, a protogám és palingám házas—
,ságok arányát, a részletes válási statisz—
,tikát.
Nem kevésbé érdekesek a könyvnek a születések és a termékenység alakulását
tárgyaló fejezetei és táblázatai is. A fej—
tegetések világosak és adatokkal jól alá—
támasztottak. Úgy tűnik azonban, ke-
vésbé szerencsés a születés és a termé—kenység huszonötéves — amúgy is arány—
lag rövid —— periódusán belül négy idő—
szak megkülönböztetése (23. old.) akkor, (amikor a népesedés irányzatának általá—
nos bemutatásakor (9. old.) a szerzők (három időszakot jelöltek meg. Helyes
Viszont, hogy a születési mozgalomnak
-— az első világháborút megelőző idő- (szak és a világháborús születéskiesések tekintetében —— nemzetközi összehasonlí- tásokban is bővelkedő összehasonlításátkapja az olvasó. Hazánkban az első vi—
lágháború következményeként mintegy
két teljes évnyi születés maradt el, ami'erősen rányomta bélyegét a népesség
kormegoszlásának alakulására a követ—kező időszakban.
Az első világháborút követő évek
nagymérvű házasságkötési mozgalma je—
lentős születési többletet eredményezett, lés pótolta a világháborús születéskiesést.
Ezt követően erős csökkenés, relative
magasabb szinten való stagnálás, illetve lépcsőzetes csökkenés következett, ami
a gazdasági válság éveiben zuhanássá mélyült. Ezt követően újabb stagnálás, majd a háborús konjunktúra hatásárakisebb mértékű növekedés volt tapasz—
talható. Nagy általánosságban megálla—
pítható, hogy Magyarország a két Világ- háború között — születési arányszámát tekintve — a közepes születési arány—
számú országok között foglalt helyet.
"Az élveszületések, a fiúszületési több—-
lét, az anya korcsoportja szerint részle—tezett élveszületési arányszámok, vala—
mint a házasságon kívüli születések be—
mutatása mellett az anyag felöleli a há—
_ zasságból történt születéseknek születési sorrend szerinti megoszlását is, amit ma
mindenütt igen jellemző mutatószámnakismernek el. A magasabb sorszámú szü—
löttek száma az időszak második felében
egyre ritkább, ami jól mutatja a házas
termékenység csökkenését. A születés—gyakoriságok területi megoszlása szerint tekintve az országot megállapítható, hogy
az első világháború okozta ingadozástól eltekintve a termékenység legmagasabb
'volt vidéken. ennél alacsonyabb volt atörvényhatósági jogú városokban, és eti-
nél is alacsonyabb Budapesten. Legma- gasabb termékenységűnek bizonyult azország mai területének keleti része (a mai Szabolcs—Szatmár megye), általában
viszonylag magas volt az egész észak—keleti országrész termékenysége (1930 körül 28—30, 1938 körül 22—25 élveszü—
letés ezer lakosra); legalacsonyabb volt Pest környékén és az ország déli terüle—
tein: Baranya, Csongrád és Somogy me—
gyében (1930 körül 22—30, 1938—ban 17——
18 élveszületés ezer lakosra). A termé—
kenység vizsgálatát a befejezett termé—
kenység (a nők halála folytán megszűnt házasságok termékenységének) vizsgálata zárja le.
A halálozások alakulását szintén a vi—
lágháború előtti helyzet (amikor is Ma—
gyarország 22 ezrelékes halandósága az
igen magas arányszámok közé számított), valamint a nemzetközi adatok tükrében vizsgálják a szerzők. Minthogy a halan—dóság alakulásában nagyrészt a csecse—
mőhal—andóság kedvezőtlen alakulása ját—
szott szerepet, a világháború következté—
ben beálló születéscsökkenés miatt a pol—
gári (nem katonai) halandósági arány
kedvezőbb alakulása csupán látszólagos.
1925 után kezd lényegesen csökkenni a
halálozási arányszám, l930—ra 15 ezre—
lékre, az 1941—1943. évekre pedig 13,7 ezrelékre. Ez körülbelül Ausztria, Bul—
gária, Lengyelország és Olaszország ha—
landósági szintjének felelt meg. A csök—
kenés gyors ütemét tekintve a helyzet elég kedvező, mert az 1935—1939. évi át—
lagos magyarországi halandóság mintegy
62 százaléka csupán az első világháború előttinek. 1944—ben a polgári halálozások
száma igen nagy mértékben növekedett.A második világháború Magyarországon
—— becslések szerint — mintegy 420000
főnyi emberveszteséget okozott; ebből
135000 katona és 285 000 polgári személy.nagyobb részben a deportálások (kb.
240 000), kisebb részben a harci esemé—
nyek és bombázások áldozatai.
A mű rendszeres vizsgálat alá veszi a halálozásnak nemek, korcsoportok sze—
rinti megoszlását, sőt a születéskor vár- ható élettartam alakulását is, ami az
1930—es évekre jelentős mértékben javult ugyan (a századforduló idején 37—38 év, 1930 körül 49—52 év), európai viszony—latban azonban inkább az alacsonyak közé számított. Az áttekintést országok és időszakok szerint a táblázatok nagy mértékben megkönnyítik.
A csecsemőhalandóság, a haláloki sta—
tisztika igen részletes tárgyalása után
ezt a részt a halálozások területi alaku—lásának ismertetése zárja le. Itt kitűnik,
SZEMLE
1153
hogy a városok, főleg Budapest halálo—
zási arányszáma igen alacsony, a vidéké pedig igen magas volt. Különösen kedve—
zőtlen a vidéki halandóság, ha figye—
lembe vesszük, hogy a városokban az
öregek aránya magasabb volt, mint vidé- ken. A halálozások leggyakoribbak vol—tak az ország keleti részén (1930—ban ezer lakosra 17 halálozás vagy több), ennél alacsonyabbak (16—17) főleg a Dunántúl
és a Tiszántúl déli területein, legkedve-
zőbbnek mutatkoztak (15 ezrelék alatt) az ország középső részének halálozási arányszámai.A népesedési mozgalom alakulásával foglalkozó fejezet a népesség szaporodá—
sával kapcsolatos problémakör megtár—
gyalásával zárul. A népesség szaporo—
dása a két világháború között nagy vál—
tozásokon ment keresztül. A szaporodás üteme erősen csökkent, mivel a születési arányszám gyorsabban esett vissza, mint _a halandósági. A népességszaporodást különösen visszavetették a világháborús időszakok, mig a kivándorlás —— szem—
ben az első világháborút megelőző idő—
szakkal —— kisebb volt, sőt a békekötést követően erős bevándorlás indult meg a Romániához, Csehszlovákiához és Ju- goszláviához csatolt területekről. Ami a természetes szaporodási arányt illeti, az 1921—1925. évek 9,5 ezrelékes átlaga 1936—1940—re 5,8, 1941—1945—re 3,0 ezre—
klékre esett vissza. Az 1930—as évek elején a születések száma már nem bizonyult elégségesnek a népesség reprodukciójá-
hoz.
A mű következő nagy fejezete azokat a népmozgalmi statisztikai fogalmakat és módszertani kérdéseket tárgyalja, me—
lyeknek ismerete a táblázatos anyag megértéséhez szükséges. Ezek részben a táblázatok területi csoportosításával kap—
csolatosak, részben a népmozgalom fon—
tosabb fogalmainak szabatos magyará-
zatát adják, felölelve a haláloki statisz—
tikában használatos kategóriákat is; Kir
'; Statisztikai Sze mia
lön kommentálják a táblázatos anyaghoz fűzött megjegyzéseket is, kitérve mindig arra, hogy a közölt adatokban a korábbi , adatközlésekkel szemben mutatkozó el—
téréseknek mi az oka. Ez a tény a szer—
kesztői munka gondosságára vall. Ehhez a részhez részletes bibliográfia is csat—
lakozik.
A kötet nagy részét a tárgyalt nép—
mozgalmi eseményekre vonatkozó igen
bőséges táblázatos anyag teszi ki, mely az összehasonlítás kedvéért a tárgyalt
időszakot megelőző időpontokra nézve is—— ahol ez lehetséges volt —— tájékozta-
tást'ad a korábbi népszámlálások rendel—kezésre álló adatai alapján, igen részle- tes területi és időszaki bontásban; sőt helyenként 1876—tól 1944—ig terjedő idő—
sorokat is közöl. Éppen ez a pontosság veti fel az olvasóban azt a kérdést, hogy
—— bár a mű kifejezetten a két világ;—
háború közti időszak népesedésének ha—
zai fejlődését tárgyalja —— nem lett vol—
na—e célszerű egyes fontosabb adatsorok esetén az azóta eltelt időszakra vonat—
kozólag is néhány reprezentatív adatot
közölni.
A gazdag táblázatos anyag a követ—
kező témaköröket öleli fel:
1. Népesség, népmozgalom (19 táblázat), II. Házasságkötés, Válás (2? táblázat), III. Születés, termékenység (27 táblázat), IV. Halálozás (11 táblázat),
V. Halálokok (7 táblázat),
VI. Csecsemőhalálozás (13 táblázat), VII. Vándorlás, szaporodás (12 táblázat).
Az anyagok áttekintését helyenként grafikonok könnyítik meg.
A gondos írói, szerkesztői és lektori
munka (ez utóbbit dr. Dányi Dezső vé—
gezte) nemcsak a szakembereknek, ha—
nem az érdeklődőknek is egyaránt aján—
latossá teszi a mű tanulmányozását.
Végül pedig dícséretet érdemel a kötet ízléses kiállítása is.
Dr. Nyáry Zsigmond