A bölcsődei és óvodai hálózat színvonala és fejlődése

(1)

A BOLCSÓDEI ÉS ÓVODAl HÁLÓZAT SZlNVONALA ÉS FEJLÓDÉSP

DR. BELYÓ PÁL

Magyarországon az óvodai intézmények viszonylag korán kialakultak. Ennek megvoltak a gazdasági feltételei, és az óvodaügy a polgári átalakulás és a nem—

zeti függetlenség szószólóiban pártfogókra is talált. Jó eszköznek látszott az óvoda a magyar nyelv. az anyanyelven történő oktatás bevezetéséhez is. Az első óvoda 1828—ban Budán, a Mikó utcában nyílt meg ,.Angyalkert" néven. Alapítója Brunsz—

vik Teréz, aki már a század eleje óta ismerte Pestalozzi, később Wilderspin munkás—

ságát. 1829-ben két budai, egy pesti és három vidéki óvoda létesült, számuk a kö—

vetkező éil'ekben összesen 12-re nőtt. 1836-ban megalakult a Kisdedóvó lntézéteket

Magyarórszógban Terjesztő Egyesület -— a mozgalomban Kossuth és Wesselényi is részt Veit —, és 1848-ig 77 óvodát alapított. 1837—ben elkezdte működését az első magyar 'ővónőképző, Wargha István és Ney Ferenc vezetésével.

A Tanácsköztársaság ideje alatt a Közoktatási Népbiztosság külön óvodai ügy—

osztályt hozott létre. amely kezdeményezte az óvodarendszer átszervezését, az óvo—

dákban uralkodó nevelési szellem megváltoztatását és az óvodai foglalkozások meg—

reformálását. A Horthy-korszakban elhanyagolták az óvodákat. 1920—ban egy óvó—

nőre még átlagban 50 gyermek jutott. 1938—ban már közel 100. A költségvetés új óvodák létesítésére összesen 2000 pengőt szánt évenként, az összes oktatási kiadás 1 ezrelékét. Ami az óvodai pedagógia elméletét illeti, Kenyeres Elemér és Imre Són—

dor jóvoltából az összes európai és amerikai irányzatot ismerték a pedagógusok.

de a gyakorlat egészen alacsony színvonaluVolt.

A felszabadulás után 15 év alatt sikerültlaz óvodák számát két- és félszeresére emelni. az óvónőképzés fejlesztésével a nevelők számát ötszörösére növelni. Az 1953-as új óvodai törvény kimondta, ho y ,.A kisdedóvással meg kell alapozni a gyermekek egészséges és edzett. hazájulzat szerető. öntudatos, bátor és fegyelme- zett. sokoldalúan művelt emberekké való nevelését."

Az óvodai hálózat fejlődésében az igazi fordulat a negyedik ötéves terv idő- szaka alatt játszódott le, hiszen az összes óvodai férőhely egyharmada (103095)

1970 és 1975 között épült meg.

A mai magyarországi óvodák már egységesen korszerű nevelési elveken nyug-

vó szocialista oktatási intézmények. Az oktatás a kötelező foglalkozások keretében

folyik, ahol játékosan, a gyermek életkorának megfelelő szintű módszerekkel, mini- mum középfokú végzettséggel rendelkező óvónők igyekeznek a tartalmilag ponto-

' Az .,Amíg a gyermek az iskolóig eljut" :. tanulmány alapján, amelyet a szerző a Központi Statisz—

tikai Hivatal ..Alkotó Ifjúság, 1976" pályázatára nyújtott be.

(2)

DR. BELYÓ: A BÓLCSÓDEI ES ÓVODA! HÁLÓZAT 385

san körvonalazott ismeretekre megtanitani a gyermekeket. Van testnevelési foglal—, kozás; környezetismereti és matematika óra; énekelnek és zenélnek a gyermekek;

irodalmi képzés keretében meséket hallgatnak és verseket tanulnak; ábrázolás és

kézimunka órák során rajzolnak, festenek, agyagoznak és papírmunkákat készite—

nek. Az óvónők munkáját. az egyes foglalkozások pontos történetét, követendő el- méletét. tartalmát és módszerét tartalmazó óvodai ..oktatási módszertanok" adják közre. Az óvodai ábrázolás és kézimunka feladatát például a következőképpen ha- tározzák meg: ,,A környezetben levő tárgyak és jelenségek, események megfigye- lésére való nevelés. A gyermek alkotókészségének megalapozása és fejlesztése, hogy a megfigyelt tárgyak és jelenségek egyszerű ábrázolásával gondolatait és ér- zelmeit ki tudja fejezni. Az alapvető térbeli, formai és színbeli képzetek kialakítása, az ábrázoláshoz és kézimunkához szükséges technikai készségek kialakítása. A szép

ismeretének felkeltése."

Az általános tapasztalatok szerint azok a gyerekek, akik hároméves koruktól iskolakezdésig rendszeresen járnak óvodába, sokkal nagyobb szókincs birtokában.

magasabb neveltségi szinttel kezdhetik el az iskolát. Nagy előnyt jelent tehát a rendszeres óvodába járás, sok függ a közoktatásnak ettől a fokától.

Az óvodai ellátottságot tekintve a szocialista országok között a második helyen állunk. Reggelente több mint 300000 kisgyermek indul .,oviba". az összes óvo—

dáskorúak háromnegyede.

A NÉPESEDÉSPOLlTlKA EREDMÉNYEI

Társadalmunk fejlődésében olyan fokra érkeztünk, ahol anyagilag már lehető—

ségünk van szociálpolitikánk eszköztárát általában az igények szerint alakitani.

Utódainkról például már születésük előtt is gondoskodunk. de a gondoskodás mér- téke nem minden területen olyan, mint ahogy azt szeretnénk. Közvéleményünk sze-

rint ilyen terület a bölcsődei és óvodai ellátás.

Nézzük meg, milyen tényezőkkel van szoros összefüggésben az óvodai és böl—

csődei hálózat szinvonala.

A társadalmi méretekben megszilárdult reprodukciós magatartásnak, illetve az annak megfelelő társadalmi értékítéletnek jelentős hatása van a gazdasági, kultu- rális, erkölcsi fejlődésre. Konkrét gazdasági, társadalmi és tudati viszonyok hatá- rozzák meg, hogy egy adott társadalomra milyen születési arány jellemző. (Ma—

gyarországon is nyomon követhető a múlt század végén kezdődő termékenység-*

csökkenés és az ipari fejlődés korrelációja.)

A magyarországi születési arányszám mintegy 100 éve tartó viharos csökkené- sének számos közvetlen és számtalan közvetett oka van. közülük koronként mások és mások a jelentősek. Napjainkban a legalapvetőbb az a tudati—erkölcsi mézet, amely a magasabb gyermekszámot az életszínvonal—növelés gátjának tartja. Az élet—

színvonal születéskorlátozással történő növelésének - sajnos — fontos szociális okai vannak.

A többi ok közül nem lebecsülendő, hogy a nőkre — mivel a családi munka- megosztás általában nem követi a nők munkába állását — ma is jóval nagyobb teher nehezedik. mint a férfiakra. A lakáshelyzetét -— (: lakáshiányt és az átlagos lakásnagyságot -—- a népesedési arányszám alakulása szempontjából nagyon fon—

tosnak ítélhetjük. A kereskedelmi ellátást, a háztartási szolgáltatások megszerve-

zését is megemlíthetjük. Valószinűleg fontosabb azonban az előbbieknél is a gyer-

mekintézmények -- a bölcsődék és az óvodák — száma, illetve hozzáférhetőségük

mértéke.

4 Statisztikai Szemle

(3)

386 _ DR. BELYÓ PÁL A párt és a kormány már eddig is számos népesedési és társadalompolitíkai határozattal. törvénnyel és rendelettel igyekezett megteremteni egyrészta születés—

szám emelkedésének objektív feltételeit, másrészt annak lehetőségét, hogy az egyes családok szubjektíve is érdekeltté váljanak a gyermeknevelésben. Az utóbbit szol—

gálja a családi pótlék, az egyszeri anyasági. a terhességi és a gyermekágyi segély bevezetése. A népgazdaság teherbíró képességének emelkedésével és a népesedés- politika fontosságának növekedésével együtt jelentős mértékben nőtt ezen segélyek összege. Amellett, hogy a Munka Törvénykönyve fokozott mértékben biztosítja a terhes és a kisgyermekes dolgozó nők kedvezményeit, a Családjogi Törvény részle—

tesen. állampolgári jogként határozza meg a családok számára lehetséges legked- vezőbb gyermeknevelési feltételeket.

Az anyasági segély - amelyben már benne van a csecsemőkelengye ingyenes juttatása is —— 1974 óta állampolgári jog, és összege gyermekenként 2500 forint. A szülési szabadság idején jár a terhességi gyermekágyi segély, amely 20 héten át a munkabér teljes összege. A terhesség negy'edik hónapjától igénybe-vehetők a mun—

kahelyi kedvezmények.

Az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segély összegét is felemelték, az első

gyermek után 800 forint, a második után 900 forint és a további gyermekek után

1000 forint havonta. Az igénybevételi lehetőség is módosult, egy évben egyszer

megszakítható a gyermekgondozási segély. Jelentős mértékben nőtt a családi pót- lék összege is.

A pénzbeli juttatások összege a negyedik ötéves terv időszakában megkétsze—

reződött, 1975-ben már 112 milliárd forint volt. A pénzbeli juttatások növekedési üteme összességében magasabb, mint a természetben adott társadalmi juttatások fejlődési üteme. Ez kedvező tendencia. mivel a segítséget minden áttétel nélkül azok kapják, akik ténylegesen arra jogosultak. Különösen nagy hatása volt a gyer- mekgondozási segély bevezetésének, amellyel lehetővé vált, hogy az anyák a csa—

lád jövedelmének túlzott csökkenése nélkül, otthon nevelhessék 3 éves korukig

gyermekeiket. 1975 végére már 265 OOO—re nőtt a gyermekgondozási segélyen levő

nők száma.

A világviszonylatban is kimagasló népesedéspolitikai intézkedések hatása érez- hetően megmutatkozik a népesség számának gyarapodásában. A 0—6 éves korúak száma 1976. január 1—én már 957 379 volt. Megfelelő gondozásuk, nevelésük óriási gondot jelent, és nagy feladatokat ró nemcsak az egyes családokra, hanem az ál- 'lamra, a társadalomra is, hiszen meg kell teremteni azokat a tárgyi feltételeket, amelyek a családtervezés során elsődleges szerepet játszanak. A háztartásokban

bekövetkezett változások, elsősorban az. hogy az anyák a szülés után minél előbb

igyekeznek visszaállni a munkába, fokozottan előtérbe hozta a bölcsődei és óvodai elhelyezés igényét.

A családtervezésben az önálló lakás és a megfelelő jövedelem után, sőt gyakran azokkal egyenrangú tényezőként szerepel a gyermekek elhelyezési lehetősége.

Az adatok azt mutatják, hogy a gyermekgondozási segélyt igénybe vevők közel két—

harmad része nem használja ki a segély maximális időtartamát, és gyermekének 3 éves kora előtt visszamegy dolgozni. Valamelyest enyhíti a helyzetet az, hogy en-

gedélyezték a segély megszakítását. .

A lakáspolitikai intézkedésekkel, a fiatal házasok és a sokgyermekesek külön- leges elbírálásával, a feszített ütemű lakásépítkezéssel a társadalom és az állam segíteni kívánja a családalapítást.

Nehezen számszerűsíthetők és értékelhetők a gyermekek eltartásával kapcsola- tos költségek. A fogyasztás összege jelentős mértékben a gyermek korától függ.

(4)

A BULCSÖDEI Es ÓVODA! HÁLÓZAT 387

A Központi Statisztikai Hivatal ilyen jellegű felmérése szerint a személyes jövede- lemből fedezett fogyasztás a 2 éven aluli gyermekek esetében 1973—ban havonta át- lagosan 750 forint, a 2—6 éves gyermekek esetében pedig 940 forint volt. A fo- gyasztásnak mintegy 15—20 százalékát fedezik a pénzbeli társadalmi juttatások.

Amig a pénzbeli juttatások mérsékelik a családi jövedelmek közötti különbsé—

geket. addig a természetbeni juttatások egy része (különösen a bölcsődei, az óvo—

dai ellátás) növeli az egyes háztartások életkörülményei közötti eltéréseket. Az igénybevételi lehetőségek korlátozott volta miatt családonként igen jelentős különb—

ségek alakulnak ki. 1970-ben például havonta egy igénybe vevő gyermekre a böl- csődékben 995 forint. az óvodákban 355 forint összegű társadalmi juttatás esett, viszont azok a szülők, akik gyermeküket nem tudták bölcsődében. óvodában elhelyezni. e juttatásban nem részesülnek. így azután nem csoda, hogy a bölcsődei és óvodai elhelyezés iránti igények rohamosan növekednek, sokkal gyorsabban. mint amilyen mértékű a fejlesztés. A negyedik ötéves tervben előirányzott bölcsődei és különösen az óvodai férőhelyszám-növelést jóval túlteljesítettük. mégis fokozódik a zsúfoltság, és nő az elutasított kérelmek száma. A bölcsődei elhelyezés hiányát végszükségben megoldhatják az egyes családok a gyermekgondozási segély igény- bevételével. Nagyobb baj, hogy az óvodás korúaknak csupán háromnegyedét lehet elhelyezni óvodában. Az otthoni nevelés általában nem pótolja a gyermekkö—

zösséget és a képzett pedagógusok munkáját.

A B'OLCSÖDEI ELLÁTÁS SZiNVONALA

1970 és 1975 között az állandó bölcsődék száma 88-cal emelkedett. A negyedik ötéves tervben előirányzott 8900 új férőhely felépült. Valamivel gyorsabb ütem- ben nőtt a vidéki bölcsődei férőhelyek száma. 1975-ben a férőhelyek 65 százaléka vidéken volt.

1. tábla

Az állandó bölcsődék és férőhelyeik számának alakulása

1970. 1971 . 1972. 1973. 1974. 1975.

Megnevezés

évben

A bölcsődék száma . . . . 1 044 1 052 1 068 1 081 1 105 1 132 Ebből:

Vidéken . . . . . . . 720 724 730 753 769 784

Budapesten . . . . . . 324 328 333 328 336 348

Területi bölcsődében . . 755 771 782 813 838 869

Uzemi bölcsődében . . . 289 281 281 268 267 263

A férőhelyek száma . . . . 40 010 41 242 42 951 44 884 47 059 49 986 Ebbőh

Vidéken . . . 25 855 26 721 27 772 29 430 30 951 32 563

Budapesten . . . . . . 14155 14521 15179 15 454 16108 17 423

Területi bölcsődében . . 29 261 30 602 32 297 34 505 36 670 39573 Uzem? bölcsődében . . . 10 749' 10 640 10 654 10 379 10 389 10 413

Bár a férőhelyek éves átlagos növekedése az 1960-as évek 2 százalékos ütemé—

vel szemben 5 százalékra emelkedett, a növekedési ütem lassú és nem kielégítő.

Különösen rossz a helyzet Budapesten. Egyes bölcsődei beruházások a negyedik

ötéves terv időszakából áthúzódtak 197ó-ra, de az ez évre tervezett 1080 budapesti férőhelyből is csak 650 férőhely készült el.

4:

(5)

333 DR. BELYÓ PÁL

Az üzemi bölcsődék száma csökken. Feltehetően az egyes vállalatok, intézmé—

nyek igyekeznek szabadulni az igen költséges bölcsődei fejlesztésektől. és a ta- nácsokra hagyják a bölcsődék létesítésének és üzemeltetésének minden gondját.

Szakmai szempontból ez kedvező jelenség. hiszen így érvényesíteni lehet ez egysé—

ges bölcsődei szakmai irányelveket. és a tanácsok tanácsadó szerepe — amely vég—

eredményben nem sokat jelent -— felügyeleti tevékenységgé változik. Az elmúlt öt-

éves terv időszakában 336 üzemi férőhely szűnt meg, illetve került tanácsi keze—

lésbe.

A bölcsődék telepítése igen sok tényező függvénye. Az új lakótelepeken épí- tészetileg is elkülönülő bölcsődéket terveznek. Megfelelő szakmai szempontok szerint, a szabványosítás elvét figyelembe véve kidolgozták :: típusbölcsődéket. Az új bölcsődék nagy része már ilyennek épül. Emellett építenek még bölcsődét egyedi tervek alapján. továbbá a Német Demokratikus Köztársaságból adoptált tervek alap—

ján is. Napjainkban azonban a bölcsődék legnagyobb része még olyan épületek- ben működik. amelyek korábban más célt szolgáltak. —

Az Egészségügyi Minisztérium felmérte a várható bölcsődei igényeket. és a le- hetőségek figyelembevételével az ötödik ötéves terv során 15000 új bölcsődei fé- rőhely létesítését irányozta elő. A fejlesztést a megyék is megtervezték, és 17—18 000

új férőhelyszükségletről számoltak be.

Az adatok szerint jelenleg száz bölcsődés korú gyermekre országos átlag- ban még tíz bölcsődei hely sem jut, és ez nagyon kedvezőtlen. Budapesten a XVI.,

XVll. és XX. kerületben még ennél is rosszabb az arány. A X. és a XI. kerületben

is van olyan 2000 lakásos lakótelep, ahol a bölcsődék építését még el sem kezdték.

Mivel a bölcsődés korú népesség számánál alacsonyabb ütemben fejlődik a bölcsődei férőhelyek száma, egyre emelkedik a bölcsődébe fel nem vehető gyer—

mekek száma. Egyes években a felvételre várakozók száma eléri a bölcsődébe járók egyötödét is. 1975-ben például 11097 felvételt kért gyermeket nem lehetett bölcső- dében elhelyezni, annak ellenére, hogy a férőhelyek számánál jóval magasabb a beiratott gyermekek száma. (A gyakorlat szerint ugyanis —- a gyakori hiányzások miatt — több gyermek felvétele lehetséges. mint a férőhelyszám.)

A bölcsődei kihasználtság az elmúlt évek során csökkenő irányzatú mind a

gondozott. mind a beiratott gyermekek számához viszonyítva. Az üzemi bölcsődék túlzott kihasználtsága valamivel gyorsabban csökken. mint a tanácsi intézményeké.

A beiratott gyermekek nagy része a 44 órás munkahét általánosső válása miatt szombatonként már nem jár bölcsődébe.

A bölcsődébe beiratott gyermekeknek nagy része elmúlt 18 hónapos. Az egy-másfél éves korban beiratott gyermekek száma kismértékben csökkent. Ez igen örvendetes. hiszen az abszolút számok is azt mutatják, hogy a gyermekek fejlődése szempontjából is oly fontos első 18 hónapot. amely a bölcsődei munka szempont- jából is talán a legnehezebb, az édesanyák otthon töltik újszülöttjeikkel, és csak

másfél év múltán állnak ismét munkába.

A bölcsődék napi igénybevétele a szülők munkaidejének szükségszerű függ- vénye. A területi bölcsődék számítva arra, hogy a szülők munkahelye távol esik, hosszabb ideig gondozzák a gyermekeket. Főleg egészségügyi szempontból helye-

selhető az az elgondolás, hogy a lakóhely közelében kell elhelyezni (: bölcsődés

korú gyermekeket.

A bölcsődei ellátás sarkalatos, máig nem megoldott problémája a munkaerő.

a szakképzett gondozók és a kisegítő személyzet nem kielégítő aránya és elégtelen száma. A bölcsődei vezetők közül csak 1—1,2 százaléknak nincs gondozónői vagy védőnői képesítése. és ez is inkább vidéken fordul elő. 1975—ben az 1108 bölcsődei

(6)

A BÓLCSÖDEI ES ÓVODA! HÁLÓZAT 389

vezetőből csak 12 volt képesítés nélküli. A bölcsődevezetők azonban gazdasági munkájuk miatt nem tudnak részt venni a kicsinyek gondozásában.

A beosztott gondozónők száma — 1975—ben 9082 fő, ebből 7106 szakképzett -—

nem elég a bölcsődébe felvett gyerekek megfelelő ellátására. Ennek oka elsősorban

az igen alacsony bérben keresendő. Érdekes, hogy Budapesten alacsonyabb a szakképzett gondozónők aránya, mint vidéken. A gondozónők számának növekedése a negyedik ötéves terv ideje alatt nagyobbrészt a szakképzettek arányának erőtel- jesebb emelkedéséből adódik. 1970 és 1975 között a szakképzettek száma 42 szá- zalékkal, míg a szakképzetlen gondozónőké 21 százalékkal nőtt. Emelkedett a munka mellett tanfolyamra járók száma is. az utóbbi években már egynegyedét, sőt egy- harmadát is elérte a képesítés nélküliek számának. (A szakemberek szerint hiba volt a gyermekápolónő- és gondozónőképzést mint alapképzést megszüntetni.)

Az elmúlt ötéves tervidőszakban az egyes bölcsődék munkaerőgondjai nem ol—

dódtak meg, a gondozónők számának emelkedése — változatlan szinvonal mellett

—— csak az új bölcsődék működését tette lehetővé. 1975—ben egy gondozónőre 7.6 férőhely jutott. A tanácsi és az üzemi bölcsődékben lassan kiegyenlítődik a munka-

erőhelyzet, egy szakképzett gondozónőre kilenc és fél férőhely jut.

Az egyéb bölcsődei személyzet létszámának növekedése sem követi arányosan a férőhelyek gyarapodását. 1970-ben 6.5 egyéb dolgozó jutott egy—egy bölcsődére,

illetve ezer férőhelyre 168 főnyi egyéb személyzet.

2. tábla

Az egyéb bölcsődei személyzet létszáma

_. , , ,, A b"l 'd'

Megnevezés Az osszes letszam (to) 1013 %%Iyagtőflgtsiőín

1970 I 1975 1970 1975

Takaritónő . . . . . . . . . . 1763 2288 1.7 1.6

Kisegítő . . . 4149 733 0.4 0.7

Gazdaasszony . . . 922 1011 0.9 0,9

Konyhalány . . . 891 1291 0.9 1.2

Mosónő . . . 1262 1500 12 1.3

Hózimunkás . . . . . . . . . 364 396 0,4 0.4

Fűtő . . . . . . . . . . . . 394 422 0.4 054

Adminisztrátor . . . , . . 562 639 0.6 Otó

Fiatalkorú alkalmazott . . . . . — 207 — 042

Összesen 6607 [málé l "" 6.5 I 7.6

Nagyon kedvezőtlen a budapesti munkaerőhelyzet. 1975—ben például volt olyan 80 férőhelyes bölcsőde, ahol a 14 gondozónő mellett kisegítő személyzetként csupán 1 szakácsnő és 1 kézilány dolgozott. Az érvényes bérezési rendszer alapján csak olyan kis fizetések adhatók a bölcsődei dolgozóknak, hogy inkább — főként Budapesten —— más, jövedelmezőbb foglalkozást keresnek. Bár 1976. január 1—től a bölcsődei és csecsemőotthoni gondozónők, valamint az óvónők bérét átlagosan havi 300. de legalább 200. a kisegítő dolgozók bérét pedig átlagosan 150. de leg- alább 100 forinttal felemelték, már eleve nyilvánvaló volt. hogy gyökeres változás ettől nem várható. hiszen —— a korábbi alacsony színvonal miatt — az emeléssel sem érik utol a más területen dolgozók bérét.

A bölcsődei ellátás elengedhetetlen, állandó része a rendszeres orvosi ellen- őrzés, felügyelet.

(7)

390 DR. BELYÓ PÁL

Az orvosok bölcsődei munkájukat mellékállósként végzik, 20 férőhely után napi fél órát. 80 férőhely esetén pedig napi két és fél órát töltenek el átlagosan a böl- csődékben. A foglalkoztatott orvosoknak mintegy kétharmada rendelkezik gyermek—

orvosi szakvizsgával. a többieknek túlnyomórészt általános orvosi képesítésük van.

A bölcsődék orvosi ellátása mind mennyiségi, mind minőségi szempontból kiváló—

nak mondható.

Sokat hallott kifogás a bölcsőde ellen, hogy a bölcsődés gyermek jóval többet beteg. mint az. akit otthon gondoznak. Feltételezve, hogy az érzékeny. a közösségi életre egészségügyi okokból még nem alkalmas kisgyermeket a kezelő orvos nem engedi bölcsődébe járni, vajon igaz—e ez a megállapítás? Az 1968. évi adatok szerint száz bölcsődében gondozott gyermekre 370, száz otthon nevelt gyermekre 229 megbetegedés jutott. 1972—re valamelyest emelkedett (379—re, illetve 312—re) a meg-

betegedések száma.1

A bölcsődékben a leggyakoribbak a felső légúti megbetegedések. a középfül—

gyulladás és a bárányhimlő. Ezek jelentik az összes megbetegedések 75 százalékát.

A családban gondozott gyermekek betegségei között pedig a leggyakoribb a felső légúti megbetegedés, a heveny bélhurut és a bőrgennyedés. ezek az összes meg—

betegedések 80 százalékát adják. Bár a közvélemény jól érzékeli azt, hogy a gyer-

mekek megbetegedésének valószínűsége nagyobb a bölcsődében. a két arányszám

közötti eltérés indokolatlanná teszi a bölcsődei elhelyezéssel szembeni (fenntar—

tásokat.

A bölcsődék hivatása a 0—3 éves korúak szervezett keretek közötti gondozása és nevelése. A tanítás a bölcsődének nem feladata. Elsődleges és alapvető az, hogy a gyermek három éves korára kialakuló ún. ;,én" érvényesítése ne szenvedjen

csorbát. A bölcsődei gondozás veszélye éppen abban áll, hogy állandóan azonos

korúak között él a gyermek, és az örökös alkalmazkodás miatt az ,,én" érzése ká—

rosodhat. Szüksége van a gyermeknek egy vagy két ,,személymodellre". erre a sze- repre leginkább az anya és az apa alkalmas. Ki kell alakítani a gyermek és a fel—

nőtt közötti kontaktust. ez mind érzelmi, mind testi kapcsolatot is jelent.

Az óvodaérettség egyik alkotója az. hogy a gyermek szivesen csinálja azt. amit a felnőtt elvár tőle. További jellemzője az óvodaérettségnek. hogy a gyermek ön—

állóan eszik és iszik, jelzi és csekély segítséggel önállóan is el tudja végezni a

szükségét. korának megfelelő szinten beszél, és rövid kis történeteket el tud mondani.

A bölcsődében csecsemő, tipegő és nagycsoportban gondozzák, nevelik a gyermekeket. Mindegyik csoportnak sajátos problémái vannak, a csecsemők még szinte teljesen tehetetlenek, a tipegők nem beszélnek. a nagycsoportosoknál pedig kez—

dődik az ,,én" érvényesítésének kora: dac. ellenkezés, sírások. dühkitörések, és

ezeket mind úgy kell áthidalni, hogy a gyermek a legkisebb mértékben se káro—

sodjék.

A bölcsődei nevelésnek természetesen alapvető feltétele a tárgyi, technikai felszereltség és ellátás is. Bölcsődéktől függően 10—20 000 forint az egy beiratott gyermekre jutó évi költség. Ebből az összegből a bölcsődék bért fizetnek, fedezik

a dologi kiadásokat, ruházatot vásárolnak, és élelmezik a gyermekeket. A szülők által fizetendő térítés csupán az étkezési kiadások kis hányadát fedezi.

Általánosságban a magyar bölcsődei ellátás színvonala jó, de van egy-két sürgősen megoldandó feladat, legelőször is az étkeztetés javítása. A bölcsődei norma egy napra 860 forint. Ebből a gyermeket mennyiségileg megfelelően ellát-

1 Egészségügyi helyzet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest. 1973.

(8)

A BCLCSÓDEI Es ÓVODA! HÁLÓZAT 391

ják, de már a korszerű táplálkozás-élettani elveket nem tudják betartani. Különösen így van ez vidéken, ahol ehhez még hozzájárulnak az étkezési szokások is. Pontosan kidolgozott, kalóriában és grommokban meghatározott étkezési normája van a böl- csődei gyermekélelmezésnek, de ezt szinte lehetetlen betartani.

AZ ÓVODAl ELLÁTÁS SZlNVONALA ÉS FEJLÖDÉSE

Az oktatás fejlesztéséről hozott 1972. évi párthatározat a magyar oktatási—ne- velési rendszer alapjává tette az óvodai nevelést. Az óvodai nevelésnek hazánkban igen nagy hagyományai vannak. Jelenleg már azon a szinten tartunk, hogy az óvo- dai nevelés társadalmilag felismert szükséges előzménye az iskolai oktatásnak.

Tapasztalatok szerint az általános iskolai tankötelezettségre vonatkozó törvény vég- rehajtása sok nehézségbe ütközik, éppen az óvodai nevelés esetenkénti hiánya miatt. Tehát még több óvoda kellene, hogy valamennyi kisgyermek megfelelő elő- képzettséggel kerülj—ön iskolába.

Az 1960-as évek végén társadalmi összefogás bontakozott ki az óvodai hálózat növelésére. A negyedik ötéves terv óvodai fejlesztési terve még csak azt tűzte ki célul. hogy az óvodás korúak számának várható nagyarányú emelkedését kövesse a

hálózatfejlesztés, az óvodába járók aránya (58%) ne csökkenjen. Az állami terv

38—39 000 férőhely-növekedést irányzott elő. de a tanácsok — felmérve az igényeket

— az anyagi lehetőségeikkel összhangban már 51 OOO-es férőhely—növekedést ter- veztek. Végül is a társadalmi összefogás. az erőforrások koncentrálása következté- ben 103000 új férőhely létesült, azaz — mivel 16000 férőhely megszűnt -— 87000 férőhellyel bővült az óvodai hálózat. A tervezett 796 millió forint helyett 1480 millió forintot fordítottak óvodaépítésre (a lakótelepi kapcsolódó beruházásként megva—

lósult mintegy 16 000 férőhely létesítésének költségein kívül).

Államunk az óvodák fenntartására jelentős összegeket fordít. amelyet mint ter—

mészetbeni társadalmi juttatást kapnak az óvodai ellátást igénybe vevők.

Az óvodai kiadások egy óvodásra jutó évi értékei az utóbbi években 6—7 szá—

zalékos növekedést mutatnak. 1975-ben 5968 forintba került egy óvodás gyermek ellátása, vagyis az óvodai nevelés során — 1975. évi költségekkel számítva — egy gyermek mintegy 16—17000 forint értékű természetbeni társadalmi juttatásban ré—

szesült.

Az óvodai hálózat dinamikusan fejlődik. Az óvodai férőhelyek száma 1970-től 1975—ig kétötödével nőtt. és jelenleg az óvodás korú népesség mintegy háromne—

gyed részének nevelésére—gondozására alkalmas.

3. tábla

Az óvodai hálózat főbb adatai

Az óvodai férőhelyek A gyermekcsoportok Az óvodába járók az

Az óvodák Aszervez'ett , ,, a ,, ,, óvodás korú

Év száma u; ovodak az elozo 4 az elozo népesség

száma száma évi száza— száma évi száza- százalékú-

lékában lékában ban

1970 . . . . . 3 457 93 208 647 1089 7 881 105.1 57.7

1971 . . . . . 3— 536 93! 219 045 1049 8 332 105,7 589

1972 . . . . . 3 642 126 234 008 1068 8 979 1078 62.0

1973 . . . . . 3 785 172 254 6146 1088 9 837 . 109.6 6611

1974 . . . . . 3 945 172 276 157 108,4 10 727 1090 7l,8

1975 . . . . . 4 077 169' 295 722 107,1 11 511 107.3 75.5

(9)

392 DR. BELYÓ PAL

A területi óvodák az összes intézmény 90 százalékát alkotják. Az 1975. évi 4077 óvodából 3683 a tanácsokhoz tartozott.

Az óvodai intézmények legnagyobbrészt (970/0) napköziotthonos rendszerben működnek. Az óvodai intézmények 53 százalékának saját konyhája van. 26 százalék iskolai konyháról. 11 százalék gyermekélelmezési vállalati és 7 százalék egyéb üzemi vállalati konyhákról étkezteti a gyermekeket. 82 óvodai intézményben nem volt ét—

keztetés 1975-ben.

Az 1975-ben szervezett 169 új óvoda (152 területi és 17 üzemi) kétharmada új építésű óvodai épületben nyílt meg.

548 óvoda (az összes férőhely 18 százalékával) Budapesten üzemel. A közsé-

gekben működik az óvodák 59 százaléka. Az üzemi óvodák 82 százaléka városok—

ban található. Budapesten és az öt megyei városban telepítették az óvodák egy—

ötödét és az országos férőhelyszám egynegyedét. Budapesten az összes óvodai férőhely 28 százaléka üzemi óvodákban található; e szervezeti formájú óvodák ará—

nya a többi városban sokkal kisebb, a községekben pedig elenyésző.

Jelenleg népesebb az óvodások tábora. mint az intézményhálózat tulajdon- képpeni befogadóképessége: minden hetedik felvett gyermeknek csak a többi hat ,,rovására" jut hely.

Az óvodások nevelésének hatékonysága függ az egyes gyermekcsoportok nagy—

ságától is. Bár a több gyermeket magában foglaló csoporthoz több óvónőt osztanak be. a kisebb csoportokban jobb eredményeket érhetnek el. Ennek természetesen munkaerő- és technikai feltételei vannak. Az optimális gyermekszám kialakítása és főleg betartása sok nehézségbe ütközik.

Az összes gyermekcsoportnak mintegy felét a 21—30 fős csoportok képezik, és mintegy kétötödét a 31—40 fős csoportok. Az ennél nagyobb létszámú csoportok, aránya csupán pár százalék. Az óvodai alapegység rendeletben meghatározott létszáma 25 gyermek. A gyakorlatban viszont általános. hogy például a négycso- portos óvodákban, ahol 4-25 gyermeknek kellene lennie, 120 óvodást nevelnek.

4. tábla

Az óvodai férőhelyek száma

Területi ' Uzemi A szükség-

E , férőhelyek

v —————-—————————— Osszesen aránya

óvodákban (SZómlék)

1970 . . . . . .t . l 187 576 21 0171 l 208 647 1039 1971 . . . . . . . 196 605 22 440 219 045 "3.1

1972 . . . . . . . 210186 23 822 234 008 9;7

1973 . . . . . . . 229 6011 25 045 254 646 85) 1974 . . . . . . . 2149 046 27 111 276 1517 7.8 1975 . . . 266707I29015 295722, 7.0

2;

A férőhelyek számánál valamivel gyorsabban nő az óvodába járó gyermekek száma. 1975—ben 329 408 gyermek járt óvodába. (Lásd az 5. táblát.)

Az óvodai elhelyezés egyre fontosabb kérdéssé válik, hiszen az országos munkaerőhelyzet megkívánja a nők alkalmazását, de maguk a nők is. a család jövedelmének növelése végett igyekeznek munkát vállalni. 1975-ben 126 512 új fel- vétel volt az óvodákban. és 40 százalékban olyan gyermekeket vettek fel, akiknek anyja a felvétel előtt gyermekgondozási szabadságon volt. A szülőknek fontos. hogy

a gyermekek napközben megfelelő felügyelet alatt legyenek. Az óvodának viszont

(10)

A BÓLCSÓDEI ES ovooAi HÁLÓZAT 393

nem a megőrzés, hanem a ,.korszerű pedagógiai munka" a feladata. Ennek elő- segítése céljából bizony enyhíteni kellene a zsúfoltságon.

5. tábla

Az óvodai gyermeklétszám alakulása

A területi Az üzemi Az előző

Ev _ Összesen évi száza—

óvodákban lembe"

1970 . . . l 203 773 23 506 l 227 279 106.6

1971 . . . . . . . 220 951 25 703 246 654 108.5

1972 . . . . . . . 242 020 28 101 270 121 109.5

1973 . . . 266 372 29 729 296 101 109.6 1974 . . . 284 780 30 864 315 644 1066 1975 . . . 297 842 31 566 329 408 10414

Hazánkban a nemzetiségi kérdés keretében megoldották a nemzetiségi oktatást is. A nemzetiségek alkotmányos joga a saját nyelvű óvodák (óvodai csoportok) fenntartása. 1975-ben 139 nemzetiségi nyelvű óvoda működött Magyarországon. Az óvodások mintegy 1.8 százalékát nevelték nemzetiségi nyelven. és egy—egy óvoda

átlagos gyermeklétszáma 42 fő volt.

Az óvodák kapacitásának kihasználtsága 1973-ban emelkedett. de 1974-től lassú csökkenés következett be. A férőhely-kihasználtság országosan 1975-ben már 111,4 százalék. Legmagasabb a kihasználtság a városokban (átlagosan 116,5 szá- zalék). Budapesten 114,6 százalék. a megyei városokban pedig még ennél is jóval nagyobb: Debrecenben 124,0, Győrben 121,0, Miskolcon 117.4, Pécsett 122,ó, Szegeden 117,9 százalék. A községekben a kihasználtság 1975. évi mutatója 106,0 százalék volt. Úgy tűnik. hogy a községek kisebb ellátottság mellett is kielégíthették

az óvodai elhelyezés iránti igényeket, de a területi ellátottság nem kiegyenlitett.

A főváros egyes kerületeiben igen eltérő a férőhelyek kihasználtsága. A két szélső érték 1975—ben: 1049 százalék (IX. kerület) és 135.5 százalék (XVll. kerület).

A kerületi értékek az évek során változnak. ami azzal függ össze, hogy gyors ütem- ben nő az új lakótelepeken élő óvodás korú népesség száma. Ezt a növekedést nem követi megfelelő arányban az óvodai fejlesztés. Kőbánya—Újhegyen. az újpesti vá- rosközpontban, Újpalotán, Békásmegyeren. tehát azokban a városnegyedekben, ahol legindokoltabb és legtömegesebb az igény az óvodai intézményekre, elma—

radtak az óvodaépítéssel. A lakótelepeken mutatkozó nagy túljelentkezések eseté- ben átirányítással próbálnak megoldást találni.

Az 1975—ben elutasított gyermekek száma az összes óvodába beiratott gyermek 8.4 százalékát tette ki. Bár ez az arány így nem tűnik magasnak, de 28000 gyer—

mekről van szó. 38 százalékuk felvétele mindkét szülő munkaviszonya alapján in- dokolt lett volna. és 48 százalékuk édesanyja már három évig gyermekgondozási szabadságon volt. Csupán a fővárosban négy és félezer családnak okozott gondot az elutasított felvételi kérelem. Az elutasítottak 97 százaléka tanácsi férőhelyre pályázott. Az üzemi óvodák felvételi bizottságai csak 907 kérelmet utasítottak el.

Az 1975. évi adatok mutatják, hogyvérezhetően javult az óvodai ellátás meny- nyiségi szintje. (Lásd a 6. táblát.) _1

Nő az egy óvodára jutó gyermekcsoportok átlagos száma is, vagyis nő az óvo- dák nagysága. 1975—ben már csaknem általános volt a három óvodai csoport óvo-

dánként.

(11)

394 DR. BELYÓ PAL

6. tábla

Az óvoda/iálózat fajlagos mutatói

A száz óvodás korúra Az egy óvodára jutó Az egy gyermek- jutó férőhelyek beírt gyermekek csoportra jutó É

v az előző évi az előző évi gyermekek óvónők

száma százalé- száma százalé— ———————————————-———

kában kában száma

1970 . . . . . . . . . 52,9 101 .1 65,7 ! 1043 28.8 1.58

1971 . . . . . . . . . 52,3 98,7 69,8 ' 106,2 29.6 ' 1.61

1972 . . . . . . . . . SSH 102.7 742 1063 3'0,'l 1.65

1973 . . . . . . . . . 56,8 105,8 782 105. 4 3031 1 ,67

1974 . . . . . . . . . 630 11059 81350 10123 2934 1.72

1975 . . . . . . . . . 67,7 107r5 80,8 10'1.0 2836 1.78

Az óvónőképzés egyenetleínségei is okoznak problémákat. 1959—ben megszűnt a középfokú óvónőképzés, és csak 3 felsőfokú óvónőképző működött tovább Ennek ma is érezzük hátrányát. Az 1960-es évek végén már nem volt elegendő szakképzett ' óvónő. Ezért 1971-ben visszaállították a középfokú képzést. Felsőfokú képzés Bur- dapesten. Hajdúböszörményben, Kecskeméten. Szarvason és Sopronban. egy kihe—

lyezett tagozat pedig Sárospatakon működik. A főiskolán kétéves. igényes elméleti és gyakorlati oktatás folyik. Budapesten a felvételi túljelentkezés elég jelentős.

Nagy ütemben folyik az esti képzés is, hogy a szakképzetlen óvónők képesítést sze- rezhessenek. A külterületek óvónőellátását a fővárosban úgy oldják meg. hogya végzős főiskolások csak peremkerületben helyezkedhetnek el.

Némileg enyhíti az óvónőhiányt. hogy helyettesítésre lehet szerződéssel is al- kalmazni óvónőket (ezek számát a fenti adatok nem tartalmazzák). 1975—ben 1849 főt — köztük 349 szakképzetlent — szerződtették. Az egy gyermekcsoportra jutó óvó—

nők számának növekedése a szakképzetlen gondozónők arányának erőteljes növeke- déséből adódik. Különösen így van ez Budapesten és a megyei városokban. Orszá—

gos átlagban 22.55 százalék a képesítés nélküli óvónők aránya. Budapesten 22.7 szá—

zalék; A községekben minden negyedik óvónőnek nincs képesítése. A vidéki váro—- sokban sokkal kedvezőbb a helyzet: csupán az óvónők 14—16 százalékának hiányzik a képesítése.

A megfelelő szintű óvodai ellátás alapfeltétele a személyzet biztosítása. Ez napjainkban nagy gond. Úgy tűnik, könnyebb megszerezni a pénzt, és felépíteni egy óvodát, mint abba megfelelő személyzetet biztosítani. lgen rossz a helyzet a kisegítő személyzet számát illetően. Vidéken még könnyű az óvodákba munkaerőt találni. de a nagyvárosok óvodái állandó munkaerőhiánnyal küzdenek.

Az óvodák orvosi ellátása magas színvonalú, megoldott. Az orvosok általában hetenként egyszer keresik fel a gyermekeket, tavasszal és ősszel pedig általános és alapos orvosi felülvizsgálatot tartanak. amelynek során pontosan minősítik a

gyermekeket, és ha kell. szakrendelésre utalják.

Az ötödik ötéves terv egyik fontos oktatáspolitikai feladata, hogy az óvodai

oktatás terén megtartsuk nemzetközi rangunkat. Jelenleg a Német Demokratikus

Köztársaság mögött, Bulgáriával azonos ellátottsági mutatóval, a második helyen állunk. (Lásd a 7. táblát.)

A társadalom leginkább az óvodák számbeli növekedésén méri és figyeli a fej- lődést, pedig az eredmény más oldalról is megközelíthető.

Az óvodai nevelés színvonalának emelésére, az általános követelményszint betartására létrehozták az ..óvodai nevelés programját", amely meghatározza, hogy

(12)

A BULCSÖDEI ES ÓVODAl HÁLÓZAT 395

mit kell tudnia egy óvodából kikerült gyermeknek az állat- és növényvilágról. a köz- lekedésről. az intézményekről, (: színekről. a munkáról, a tárgyak és jelenségek összefüggéseiről. Sok más mellett az óvodások ismerjék apjuk, édesanyjuk foglal—

kozását, tudják a testrészeket az emberi test felépítésének megfelelően felsorolni,

.:.,

tü k tisztaságú ra.

7. tábla

Az isko/ás kor előtti gyermekintézményekbe beírt gyermekek száma

(tízezer hasonló korú gyermekre számítva)

1950. 1960. 1970. 1973.

Ország

évben

Bulgária . . . . . . . . . . 2273 3296 4095 4476

Magyarország . . . . . . . . 1493 2911 477 9 4478

Német Demokratikus Köztársaság . 1172 3112 4842 5958

Kuba. . . , . . . . 389 334

Mongólia . . . , . . . 181 579 1422 1388

Lengyelország . . . 10323 1975 23170

Románia . . . 1458 1946 2414

Szovjetunió . . . . . . . . . . 1256 31185 3484

Csehszlovákia . . . 21333— 3466 3563

Az óvodák többségében a gyermekekről ún. ..személyiséglapot" vezetnek az óvónők. Ez ugyan csak ajánlott tevékenység az óvodai nevelésben, de nagyon hasz- nos. Ennek segítségével követhető a gyermek fejlődése, és nagy segítséget je—

lenthetne a további oktatási munkában. Sajnos az általános iskolák ezt a lehető-

séget még ott sem használják ki, ahol mód van rá.

lntézkedést igényel, hogy — a bölcsődékhez hasonlóan — alacsony az étkezési norma. Az óvodák napi 920 forintot kapnak egy gyermekre (1.60-at reggelire, 6 fo—

rintot ebédre, 1.60-at uzsonnára). Ez kevés, nem biztosítja a megfelelő minőségű ellátást.

1975-ben fejeződött be az Oktatási Minisztérium irányításával végzett széles körű óvodai ,.eredményvizsgálat". Ez nem csupán közoktatáspolitikai szempontból volt fontos. hanem lényeges segítséget jelenthet az első osztályban tanítók számára is. Oktatáspolitikónk egyik új vonása, hogy lefelé terjesztik az alsófokú oktatást.

Egyre fontosabb szerepe van az iskola-előkészítésnek. Az oktatáspolitikai határozat kimondja. hogy az óvodába nem járó gyermekek számára is gondoskodni kell az iskolaelőkészítésről. Jelenleg az óvodába nem járóknak csupán 20 százaléka vesz részt ilyen előkészítőn, és ez még korántsem elegendő, hiszen a szülők véleménye szerint is jelentős hátrányban van az a gyermek, akit nem vesznek fel óvodába. Az óvodák egyre jobban eleget tudnak tenni a gondozás—nevelés—oktatás hármas kö- vetelményének. Munkájuk sikeréhez - ami a gondozott gyermekek harmonikus fejlődésében tükröződik — elengedhetetlen a megfelelő családi környezet, a szülők

támogatása, az anyához fűződő harmonikus kapcsolat.

A VÁRHATÓ BÓLCSÖDEI ÉS ÓVODA! FEJLESZTÉSEK

A bölcsődei és óvodai hálózat fejlesztése egyrészt az anyagi lehetőségek, más—- részt a társadalmi igények függvénye. Jelenleg az igények jóval nagyobbak, mint a rendelkezésre álló hálózati kapacitás. A bölcsődei, illetve óvodai férőhelyek szá-

(13)

396 DR. BELYO PAL

mának növelése elsősorban a beruházás és az üzemeltetés anyogi eszközeitői. így

az építőipari kapacitástól. a rendelkezésre álló munkaerő-óllománytól függ.

Népesedéspolitikánk számos eszköze, az általuk teremtett kedvező feltétel—

rendszer valószínűsíti azt. hogy a születési arányszám a századfordulóra 15 ezrelék körüli értéknél stabilizálódni fog. Népgazdaságunk helyzetét tekintve, 1980—ig () böl—

csődei és óvodai hólózat fejlesztésében reális célkitűzésnek látszik, hogy a 0—6 éves népesség számának növekedését fedezze a kapacitásnövekedés. azaz a bölcsődei és óvodai ellátottság szintjét a negyedik ötéves tervidőszak végére elért színvonalon tudjuk tartani. Az 1976. évi bölcsődei és óvodai fejlesztési terveket nem sikerült teljesíteni. A mennyiségi hiányok eltérő mértékűek az egyes területeken, például nagyon rossz a helyzet az új lakótelepeken. (A kapcsolódó beruházások építésének

ütemezésén kellene sürgősen változtatni.)

A következő évekre. évtizedekre marad az is, hogy korszerű bölcsődei és óvodai férőhelyek létesüljenek az elavultak helyett. A bölcsődék háromötöde, az óvodák egyharmada jelenleg olyan épületekben üzemel, amelyeket nem erre a célra épí—

tettek, s így nem felelnek meg az érvényes építészeti és üzemeltetési szabályoknak.

Az ötödik ötéves terv hivatalos adatai alapján a következő növekedéssel szó—

molhatunk 1980-ig.

8. tábla

Az ötödik ötéves tervben előirányzott bölcsődei és óvodai férőhelyfejlesztés

Állo- Meg- Állo-

mány Léte— szün- mény Az 1980. A száz hasonló korúra 1975. sítés tetés 1980. évi az jutó férőhelyek száma

, , decem- M decem- 1975 évi

'n'elmenY be; 1976-1980. ber szám

MWÁÉL lékóbun 1970 1975 mo

ezer férőhely

Bölcsőde . . . . . . . . . 505 18,0 ,O 67,5 133,7 l 89 %B 1314

2

1i

Óvoda. . . 30044) 75.8 ( 6, 369,7 1233? 530 deió 6i7,0

Az anyagi erőforrásokat tekintve és számolva a nem csökkenő mértékű társa—

dalmi segítséggel, a tervet reálisnak kell tekintenünk.

Bár a bölcsődei férőhelyek száma egyharmadával fog növekedni, nagyon ala—

csonynak kell ítélnünk az 1980—ra kialakuló átlagos ellátottságot. Száz bölcsődés korú gyermek közül 14—16-ot lehet bölcsődében elhelyezni. Egészségügyi és neve- lési—fejlődési szempontból a családi körben történő gyermekgondozás—nevelés sokkal hasznosabb, a gyermek számára kedvezőbb. Ennek ellenére a népgazdaság munkaerő-szükségletét, a családi jövedelmeknek az anya munkavégzésével való emelését és a nők törekvéseit figyelembe véve, túlzottan alacsony ez az arány.

A negyedik ötéves tervidőszakban az óvodában elhelyezettek aránya 58 száza- lékról 78 százalékra emelkedett. Ez nagy eredmény. Sajnos, 1980-ig ezt az arányt változatlannak tervezik, vagyis minden negyedik-ötödik óvodáskorú eleve kimarad az oly fontos óvodai nevelésből. Ennek a 100—120000 gyermeknek az általános iskola előtti felkészítéséről úgy kíván gondoskodni oktatási rendszerünk, hogy - vár—

hatóan már az 1977/78—as tanévben — kötelezővé fogják tenni az iskola-előkészítő

tanfolyamokat. az óvodába nem járó gyermekek szómóra. A tanfolyam egyéves lesz, és heti két alkalommal, összesen 136 órában általános iskolai tanítók vezetésével zajlik majd.

Az ötödik ötéves terv jóváhagyott részletező adatai szerint kivételes helyzetben van Budapest. ahol száz bölcsődés korúra 28 bölcsődei és száz óvodás korúra 76

(14)

A BOLCSÓDE! Es ÓVODA! HÁLÓZAT 397

óvodai férőhely fog jutni, azaz az országos átlagnál jóval kedvezőbb a helyzete. Az országos átlag körüli vagy annál némileg magasabb az országos jövedelemszint fe- letti megyék tervezett ellátottsága, és általában alacsonyabb az országos jövede-

lemszint alatti megyékben. Jóval az országos átlag felett lesz Tolna megye ellátott-

sága a száz azonos korúra jutó 16 bölcsődei, illetve 93 óvodai férőhellyel. Az arány—

számok szerint legalacsonyabb lesz az ellátottság Borsod-Abaúj-Zemplén megyé—

ben a száz megfelelő korúra jutó 9.7 bölcsődei, illetve 48,ó óvodai férőhellyel.

Az állami költségvetés, az egészségügyi és az oktatási tárca, a tanácsi fej—

lesztési alapok biztosítják az ötödik ötéves tervben meghatározott fejlesztés anyagi alapjait. Ehhez az új 18000 bölcsődei és 76000 óvodai férőhelyhez azonban a fenntartási költségek és a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő biztosí—

tása is szükséges. A tapasztalatok szerint az üzemeltetés költségei a tanácsok szá- mára gyakran jelentős problémát okoznak. lgy az ellátás változatlan anyagi szin—

vonala mellett is a szociális terhek jelentős növekedését okozzák az új férőhelyek.

Pedig a színvonalat is növelni kellene. Az egy gyermekre jutó 8—9 forintos napi ét—

kezési költség. a játékszer- és a tanszerbeszerzési keret nagyon alacsony, emelni kellene. Ezen is segíthet a társadalmi összefogás. hiszen például az állami vállala—

tok ötéves szociálpolitikai terveiben 30 milliárd forintos előirányzat szerepel, amiből jelentős összeg juthat a gyermekintézmények támogatására is. A szocialista brigá- dok. a KISZ—szervezetek bölcsődei—óvodai védnöksége, társadalmi munkája is sokat könnyíthet a gyermekintézmények költségvetési nehézségein.

Külön problémakör a munkaerő-ellátás. Ha változatlannak tekintjük az 1975—re kialakult egy gondozónőre jutó mintegy 9—10 és az egy óvónőre jutó mintegy 14-15 gyermekszámot. akkor is az ötödik ötéves terv időszakában 1800—1900 új gondozó—

nőre és 5200—5300 új óvónőre lesz szükség. A kisegítő személyzet kérdése talán még problematikusabb. Nem valószínű, hogy jelentős bérrendezés nélkül kielégítő módon sikerüljön az új és a régi gyermekintézmények minimális igényét kielégíteni. Ha-

sonló előfeltétele van a dolgozók képzettségi színvonala emelésének is.

*

Hosszabb távon a fenti kérdések megnyugtató módon rendezhetők. Elérhető lesz a társadalmilag szükséges bölcsődei és óvodai férőhelyszám fenntartása, még—

pedig a kornak és a pedagógiai—egészségügyi követelményeknek teljes mértékben és minőségben megfelelő színvonalon. Nem érdektelen áttekintenünk, hogy a követ- kező negyedszázadban hogyan is alakulhat majd szociálpolitikánk eszköztárának ez a fontos része. milyen elvek alapján prognosztizálható a bölcsődei és az óvodai

hálózat fejlesztése.

Először is tisztában kell lennünk gyermekintézményeink jelenlegi társadalmi szerepével, az ellátottság mennyiségi és minőségi mértékével, az igények és a ka—

pacitás közötti ellentmondásokkal, feszültségekkel, a területi problémákkal és az

ezeket magyarázó társadalmi—gazdasági okokkal, valamint feloldásuk, megoldásuk

gátjaival. lehetőségeivel.

A tervezésben ezután a jelenlegi igények és a jelenlegi kapacitás közötti kű- lönbségek megszüntetéséhez szükséges eszközöket kell számszerűsíteni. Meg kell határoznunk, hogy a jelenlegi bölcsődei és óvodai igények kielégítéséhez mennyi férőhelyre lenne szükség, arra is milyen területi elhelyezkedésben, továbbá, hogy ehhez a férőhelyhez mekkora és milyen létszám kell.

Az így kapott hálózati adatokat a jelenlegi ellátottsággal kell összevetni, ki—

térve arra is, hogy az adott hálózatból mekkora rész alkalmatlan a kívánt színvo- nalú gondozás—nevelés végzésére. A számítás első kézenfekvő következtetése, hogy

(15)

3953 DR. BELYO m.

az igényekkel szemben mutatkozó relatív elmaradás nagy. 1975—ben a bölcsődei fé- rőhelyek egyharmadával. az óvodai férőhelyek egyötödével magasabb számra lett volna szükség. A korszerű, a tényleges szükségletet követő munkaerő— ellátottság pedig a bölcsődékben 40— 45 százalékkal, az óvodákban 60—65 százalékkal több gondozónőt, illetve óvónőt igényelt volna.

Az elavultság miatt szükséges 30000 bölcsődei és mintegy 100000 óvodai fé- rőhely új építményekkel való pótlására az ötödik ötéves tervidőszak végéig sem lesz lehetőség. Ez a következő évtized során, 1990—ig folyamatosan történhet meg.

A bölcsődei és az óvodai hálózat prognosztizálósa nem nélkülözheti a társá- dalmi fejlődés becslésének elvégzését. Tudnunk kell. hogy milyenek lesznek életkö-

rülményeink, életmódunk hogyan alakul, várhatóan mekkora lesz a társadalmi igény __

a gyermekintézmények iránt, milyen lesz a társadalmilag megbecsült népesedési

magatartás. a csalódnagyság. Elképzelésekkel kell rendelkeznünk az urbanizáció

hatásáról. a népgazdaság munkaerőhelyzetéről. a munkaidő hosszáról. Nem elha—

nyagolható az sem, hogyan változik majd a családon belüli, a férj és a feleség

közötti munkamegosztás. _

Mindezen tényezők, társadalmi folyamatok egyre fejlődnek, és hosszabb távon

minden bizonnyal még nagyobb mennyiségi igény lesz az iskolás kor előtti intéz- mények igénybevételére. 1990-ig elérhetjük azt. hogy az óvodás korúaknak 90—95 százaléka részesüljön óvodai nevelésben. Ennek alapján tehát megközelítően prog—

nosztizálható 1990—re az óvodai férőhelyek száma.

Bonyolultabb a helyzet a bölcsődei ellátás jövőjének becslésével. Vajon sike- rül-e általánossá tenni a háromgyermekes családmodellt? Hogyan fog változni az anya helyzete a családban. a munkahelyen? És még számtalan kér-dés tehető fel az elkövetkező évek népesedési problémáival kapcsolatban.

Kérdéses az is, hogy mi lesz 10—20—30 év múlva a gyermekgondozási segéllyel?

Az elmúlt 10 év alatt a gyermekgondozási segély a kisgyermekekről való társadalmi gondoskodás egyik fő formája lett. 1967-től mintegy egymillió anya élt ezzel a le—

hetőséggel. s számukra 30 milliárd forintot fizetett ki az állam. A segélyt igénybe vevő anyák több mint 60 százaléka fizikai dolgozó. A kvalifikáltabb munkát végzők rövidebb ideig és kisebb arányban maradnak otthon gyermekük mellett. A teljes időt csak az anyák 35—40 százaléka tölti otthon, azok akik több műszakban dolgoz—

tak. esetleg ingáztak. és anyagilag sem igen éri meg nekik a munkavégzés. Leg—

többen egy-másfél évig maradnak a gyermekük mellett, de a munkába való visz-

szatérés alapfeltétele a gyermek bölcsődei elhelyezése.

Bár a gyermekek otthoni nevelése orvosi szempontból sokkal helyesebb, a gyer- mekgondozási segély tapasztalatai azt mutatják, hogy nem csökkent az igény a böl—

csődei férőhelyek iránt. A jelenlegi bölcsődei ellátottsági szint mellett az anya döntése még nem szabad abban a kérdésben. hogy otthon kívánja—e nevelni gyer—

mekét, vagy inkább dolgozna.

A gyermekgondozási segélyt az igényjogosultak 80 százaléka rövidebb-hosz- szabb ideig igénybe veszi. Bár akadnak kedvezőtlen kisérőjelenségek is. ennek el- lenére a gyermekgondozási segély lényegesen hozzájárult a kedvező demográfiai változásokhoz. 1975-ben —- hosszú idő után először -— 18 ezrelék felett volt a szüle- tések arónyszáma. Ez a számunkra magas arány csökkenni fog, de a 15 ezrelékes születési arány fenntartása reálisnak látszik.

Az iparosodás, a városiasodás folyamata. a nők egyenjogúsításának kitelje- sedése mind-mind végső soron növelni fogják a bölcsődei elhelyezés iránti igénye—

ket is. Valószínűsíthető, hogy a század végére már minden második gyermeket böl- csődében kívánnak szülei elhelyezni, egy—másfél éves kora után.

(16)

A BÖLCSÖDEI És ÓVODA! HÁLÓZAT 399 Alapvető fontosságú a 0—6 éves korú népesség számának hosszú távú megha- tározása. hiszen a bölcsődei és óvodai elhelyezés iránti igény teljes kielégítése után a gyermekintézmények fejlesztésének mértéke — ha a kihasználtsági fok már optimális, és az elavult, korszerűtlen férőhelyeket már felújították -— csakis a böl- csődés és óvodás korú népesség számától, illetve az elhelyezés iránti igényektől

függ. ' *

A feltételezett társadalmi igények alapján. továbbá 15 ezrelékes születési arány- számot feltételezve a 2000. évre 150000 bölcsődei és 450000 óvodai férőhelyet ter- vezhetünk. Az 1980. évi állományhoz viszonyítva 2000-ig — véleményem szerint — mintegy két és félszeresére kell növelni a bölcsődei férőhelyek számát, az óvodai férőhelyeket pedig 30 százalékkal. Ez évente 4 százalékos, bölcsődei és mintegy 2

százalékos óvodai fejlesztési ütemet jelent. .

A korszerűtlen férőhelyek megszüntetése miatt számos új létesítményt kell épí- tenünk, mintegy 30 OOOUrel több bölcsődei és közel 100 OOO-rel több óvodai férő- hellyel. Amennyiben népgazdaságunk teherbíró képessége nem .fogja lehetővé tenni ezt a nagyarányú fejlesztést. a megszűnések időpontjának eltolásával csök- kenteni lehet az újonnan építendő férőhelyek számát. Emellett a tervezett 150000 bölcsődei és 450 000 óvodai férőhelyszámban van még egy másik jelentős tartalék is, mégpedig a kapacitáskihasználtság esetleges fokozása. Ezzel elérhető, hogy"— a maximálisan kedvező gondozási—nevelési feltételek némi csorbításával — adott férőhelyszámon több gyermeket neveljenek a tervezettnél, vagy megfordítva. a tervezett gyermeklétszámot némileg magasabb kapacitáskihasználtsággal (alacso—

nyabb kulturáltsági fokon) esetleg 15—20 százalékkal is kevesebb férőhelyszámon

neveljék. ,

Nagyon fontos, hogy rendelkezésre álljon az intézményekben szükséges mun- kaerő. Feltételezve, hogy 2000-ben is 10 bölcsődés gyermekre 2 gondozónőnek és 25 óvodásra 2 óvónőnek (napi 8 órai munkaidőben) kell jutnia. a 2000. évre terve—

zett férőhelyszámhoz 30000 beosztott gondozónő és 36000 beosztott óvónő szük—

séges. Ez a képzés megfelelő időben és ütemben történő fejlesztése nélkül nem ér- hető el. Bár jelenleg sokkal rosszabb a ténylegesen rendelkezésre álló munkaerő aránya az előírtnál, nem lenne helyes lemondanunk a ténylegesen szükséges szak—

képzett gondozónői és óvónői létszámról.

Az intézményhálózat területi elosztását is gondosan meg kell tervezni. Célszerű foglalkozni az intézmények nagyságával, az azokban működő gyermekcsoportok számával. Meg kell tervezni a munkaerőt mennyiségi és minőségi vonatkozásban is.

Ki kell térni az oktatás és a továbbképzés valamennyi kérdésére. Végül feltétlenül alapvető tervezési szempontnak kell tekinteni az egészségügyi és a pedagógiai kö—

vetelmények teljesítését.

lRODALOM

Huszár István: Népesedéspolitikánk időszerű kérdései. Megjelent: Népesedéspolitika -— a világ népes- ségi proble'mái. Szerk.: Szabady Egon. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1974. 335-353. old.

DI. Klinger András: Magyarország népesedéspolitikája. Megjelent: Népesedéspolitika — a világ né- pességi problémái. Szerk.: Szabady Egon. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1974. 247—334. old.

Lázár István: Vitatkozva, a népesedésről. Valóság. 1973. évi 6. sz. 51—60. old.

Vág Ottó: Az óvodai nevelés előfutárai. Óvodai nevelés 1957. évi 1—2. sz. 25—28., 3—4. sz. 62—65.. 5.

sz. 100—103. old.

A gyermekek eltartási és képzési költségei (A főbb rétegek életkörülményeinek vizsgálatához kapcso- lódó kutatás). Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1973. 26 old.

Egőészisdégügyi helyzeti Statisztikai Időszaki Közlemények 309. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest.

1973. 22 o .

Társadalmi szolgáltatások. 1960—1971. Statisztikai Időszaki Közlemények 277. Központi Statisztikai Hi—

vatal. Budapest. 1972. 110 old.

A bölcsődék szervezeti és működési szabályzata. Egészségügyi Minisztérium. Budapest. 1956. 83 old.

Fiendtairtás az óvodák számára. Oktatási Minisztérium. Budapest. 1974. 109 old.

(17)

400 , DR. BELYÓ: A BULCSÓDEI ÉS ÓVODA! HÁLÓZAT

PE3IOME

Aarop — onupancs Ha oőumpuyiopaay cramcm—recnux nam-im -—— uccnegye-r iparc- ropu, c noropsmu 'recno cansauo nur-remnee nonomeaue cem Aercxux AomKoanle yupe-

miwel-mű " nee-r npomos paaaurun, oxjmneeMoro a 31051 oőnac'm x 2000 rogy.

Aarop npouzaoAuT oősop aamueiimnx erenc: sosHuKHoaeunn u passnmn Rercxux yupemguuü, Haőonee cymecrsennbix oőmecrseHHo-exouomuuecnux ycnosm'i COSABHHH seem.

u Aercxux canoa. Mccneayn YpOBeHb oőecneueuuocru AeTCKHMH yupemnennnmu, npuHuMae'r so auumauue peaynb'ra'rbl, Aoc'ruruyme couuanuc'meecmm anpasooxpaneuuem w npocae- mennem : oőnacm socnurauun § acnnx " Aercrmx ceAax, ocrar—raanuaaercn Ha enge cy- uiecrayioumx HeAOCTaTKaX " cnocoóax ux ycrpaHeHma.

B saunmuurenbuoü uacw csoeü crarbn aarop a sepkane neMorpacpu—recuoü u coun—

anbnoü nonurmm paccmarpuaaer canepmauiyiocn a nnrom naruneTHeM nnane iconueunumo paasurun, a aa'reM nyreM nonrocpouuoro nporHoza nuraefca nonaaa're paamep u ypo- sem, oőecneuennocm ncnamu " AeTCKHM cagamn :: Kouuy Tekymero cronema.

SUMMARY

The study investigates, relying on the available great volume of statistics. the factors controlling the present development of the kindergarten and infants' nursery netwcirk in Hun—

gary as well as the changes and development to be expected in this field up to the turn of the century.

The article surveys the major stages of the development of the nursery institutions, the most important socio—economic conditions of the establishment of infants' nurseries and kindergartens. lnvestigating the relative degree of supply with infants' nurseries and kinder—

gartens it takes account of the results achieved in this field by the socialist public health and education, it deals with existing shortcomings and with the means of their elimination.

ln the concluding part of the article the author investigates the development concept of the Fifth Five Year Plan, with a view to populatipn and social policy, then applying a long—

term forecast, he attempts to outline, the extent ahd level of the supply with infants' nurseries and kindergartens by the end of the century.