STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ 1 047
dig ezek jelentősen befolyásolják földünkön a fejlődést.
A lassúbb gazdasági növekedés a fejlődő nemzetek számára súlyos következményekkel jár. A kevésbé fejlett országok gazdasági nö- vekedése relative gyorsabb, mint a fejlette- ké (eltekintve a szocialista országokétól), de ennek üteme az 1975. évi 7 százalékról 5 szó—
zalékra mérséklődik 2000-re.
Az ,,integrólt módszer" alkalmazása — a különféle összefüggések széles körű, vissza—
csatolásos vizsgálata, az egymásra ható té—
nyezők sokoldalú feltárása és figyelembevé- tele — alapján munkálhatók ki csupán reális előrejelzések mind regionális, mind globális síkon. Megbízható bázist csak ezek nyújthat- nak világméretű, konstruktiv és ésszerű táv- lati programok, valamint intézkedési tervek kialakításához.
(Ism.: Biró Klára)
MANJAKIN, V.:
A SZOVJET MEZÓGAZDASÁG A JELENLEGI SZAKASZBAN
(Szel'szkoe hozjajsztvo na szovremennom étape.) — 'Vesztník Sztatisztikí. 1978. 10. sz. 10—23. p.
A szovjet mezőgazdaság az SZKP Közpon- ti Bizottsága 1965 márciusában hozott hatá- rozatának megfelelően fejlődött. 1966—1977- ben a mezőgazdaság bruttó termelésének évi átlaga 110 milliárd rubel volt, közel 50 szó- zalékkal több, mint az 1954—1965. évek át- lagában. Az 1970-es években a fejlődés meg- gyorsult, a bruttó termelés értéke évente át- lagosan elérte a 116 milliárd rubelt, mintegv 30 milliárd rubellel meghaladta a 10 évvel korábbit.
Jelentősen nőtt a hozamok és az állatállo- mány produktivitása. 1977—ben — 1965—höz képest —- a gabona termésátlaga 58, a cu- korrépáé 32. a ayapoté 26 százalékkal volt magasabb; a tejhozam 22, az államnak át- adott szarvasmarhák szóma 40, a sertéseké 21 százalékkal nőtt, a tojáshozam pedig 53
százalékkal volt több.
A márciusi plénum óta eltelt 12 év alatt a mezőgazdaságba beruházott összeg 277 mil- Iiárd rubelt tett ki, 3,2-szeresét a megelőző 12 év beruházásának; a szovjet népgazdaság összes beruházásának több mint egynegyede a mezőgazdaságba került. Az 1978. év ele- ji állóeszköz-állomány közel 3-szorosa volta
12 évvel azelőttinek.
Megnőtt a kolhozok és szovhozok traktor—
és munkagépparkja, a mezőgazdasági ter- mékek munkabér-ráfordítása ezzel egyidejű—
leg csökkent (12 év alatt 40—60 százalék—
kal). A munkatermelékenység növekedésének másik forrása a specializáció volt. Az egy—ké", termékre szakosodott gazdaságokban a te."—
mékegységre jutó munkaráfordítós lényege- sen kisebb volt, mint a sokágazatúakban.
A fejlődés egyik lényeges tényezője a ké- miai anyagok fokozott felhasználása volt. A műtrágyatermelés —- a fenti időszakban — több mint 3—szorosára nőtt. Egyre több — 1977-ben 77 százalék — a koncentrált, össze—
tett műtrágya aránya. A forgalomba hozott összes műtrágya átlagos hatóanyag-tartalma 37 százalék. A különböző talajjavító anyagok előállítása (a savanyú és szikes talajok meg—
javítására) a műtrágyagyártásnál is jobban nőtt, és hasonló volt az állattenyésztésben használt takarmánykiegészítők és -mikroele- mek gyártásának emelkedése. A műtrágya kijuttatása a kolhozokban és szovhozokban teljesen gépesített.
A gabonafélék, takarmányok, ipari növé- nyek termelése 12 év alatt 50—60 százalék- kal növekedett. A növekedés főként a na- ayobb hozamokból adódott és nem a vetés- terület kiterjesztéséből. Csak egy-két növény vetésterülete nőtt néhány százalékon felül (a ayapoté 37. a napraforgóé 13, a zöldség- féléké 21 százalékkal). Az alacsony termés- ótlagot elérő gazdaságok száma csökkent. A kedvező eredményekhez a műtrágyázás, a jobb termőképességű vetőmag és a nagy tel- jesítményű gépekkel optimális időben elvég- zett munkák egyaránt hozzájárultak.
A föld termékenységének fokozása a mező- gazdaság további fejlődése során is alapve- tő feladat marad. A talajjavítások és a gaz- daságok ellátása a földművelés eszközeivel azonban jelentős beruházást igényelnek. A munkálatok nemcsak a mezőgazdasági ter-
melés hatékonyságát növelik, hanem a nép- gazdaság más ágai számára is előnvösek,
elősegítik az árvíz elleni védekezést. aátolió'f a környezet szennyeződését, óvják a vizek tisztaságát. A melioráció jelentőségét a Szov—
jetuníóban az indokolja, hogy a szántóföld kétharmadát szárazság veszélyezteti. A fenn- maradó hányadon elegendő ugyan a víz, de a szikesedésre való hajlam miatt más melio- rációs munkák szükségesek, illetve a felesle—
aes víz elvezetéséről kell gondoskodni. 19774 ben már 31 millió hektár vízrendezett terület volt. 1976—1977—ben a vízrendezett területek hozama 78 százalékkal volt több, mint 1966——
1970-ben, és az összes növényi termék 30 százaléka innen származott, mig az összes te- rületnek csupán 9 százaléka volt vízrendezett.
Az öntözött területek termése öt és félszer, a vízrendezett területeké másfélszer nagyobb volt, mint az orszáa többi szántóföldjén. A megjavított területek a korábbinál gondo- sabb művelést igényelnek, mert a rossz ön- tözésből eredő károk felülmúlhatják a melio—
ráció költségeit. Ehhez jól képzett szakembe- rek szükségesek.
A mezőgazdasáai termelés felét adó állat- tenyésztés hozamai is jelentékenyen nőttek
1048 STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ
1976—1977-ben (1961—1965—höz képest) a hús- és tejtermelés másfélszeresére, a tojástermé- lés kétszeresére, a gyapjútermelés pedig egy- negyedével. Az állattenyésztés fejlesztését a megfelelő minőségű föld szűkösségéhez ha- sonló körülmények nem gátolják, a fejlesz- tés azonban igen nagy beruházásigényű.
Az állattenyésztés intenzitását az egy főre jutó haszonállattal is vizsgálják. Ez a Szov- jetunióban 0.40 darab, és a vizsgált időszak- ban csak 10 százalékkai gyarapodott. A szer- ző véleménye szerint ennek főként az az oka.
hogy a termelők állattartását saját takar—
mánytermésük mennyisége korlátozza, más- részt pedig a gazdaságok inkább érdekel- tek () hozamok növelésében. A takarmány- bázis fejlesztése nélkül nem képzelhető el az állatállomány gyarapítása, mégis a tervben előirányzott állatlétszámhoz kell a takar- mánytermelést biztosítani és nem fordítva, mint ahogy erre sokan hajlamosak. Különö- sen az állattenyésztés intenzív fejlesztése igényli ezt a szemléletet, amikor is a szüksé—
ges állati termék mennyiségéből indulnak ki, és ezt vezetik vissza az állatlétszámra, illetve biztosítják a megfelelő takarmánybázist.
Az állattenyésztés intenzitásának másik mu- tatója a vágóállatok élősúlya. Ez a balti köz- társaságokban a legnagyobb. A hústermelés—
re szakosodott állattartás a szerző véleménye szerint a Szovjetunióban nem terjed elég gyorsan. a hús jórészt a tejtermelő gazdasá—
gok mellékterméke.
A takarmánybázist lényegesen növelhetik a korszerű betakarítási módszerek, a mester-
séges szárítás, bálázás. szenázs— és szilázs—
készítés. Ezek mennyisége — bár 3—szorosára nőtt 12 év alatt — korántsem elegendő. Az iparitakarmány—termelés, a különböző granu- látumok, takarmánykiegészítők és nagy fehér- jetartalmú takarmányok termelése 3.4-szere—
sére növekedett. A granulátumok azonban az összes takarmánytermelésnek csak 15 száza—
lékát adják napjainkban is. A szűkös fehérje- ellátás hátráltatja a gyorsabb súlygyarapo- dást. Egy takarmányegység emészthető fehér—
jetartalma a kívánatos 103—105 gramm he- lyett mindössze 90—95 gramm volt 1976-ban.
Megváltoztak a szovjet mezőgazdaság köz- gazdasági viszonyai is. A szovhozok koráb—
ban veszteségesek voltak. a nyolcadik terv—
időszakban azonban már nem. és a kilence—
diket 6.7 milliárd rubel nyereséggel zárták.
Az SZKP agrárpolitikájának szellemében a mezőgazdaság a történelemben addig nem ismert erőforrások felhasználója lett; az ág—
rárpolitika tézisei komplex szervezési intézke—
déseket is magukban foglalnak. így például gazdaságközi szervezetek létrehozását, a me—
zőgazdasági termékeket megtermelő, feldol- gozó agráripari vállalatok alapítását.
Szakosodott a kolhozok és szovhozok ter- melése. 1977—ben a gyapottermelés 95, a gyü-
mölcs 66, a gyapjú 68. a tej 53 százalékát specializált gazdaságok termelték meg. A szakosodott gazdaságokban magasabb a munkatermelékenység, a jövedelmezőség és alacsonyabb az önköltség.
1978 elején 124 agráripari egyesülés mű- ködött. Ezekben a mezőgazdasági termelő- szövetkezetekkel egyesültek az ipari, a fel-—
vásárlási, a szállítási, a kereskedelmi és a szolgáltatási tevékenységet végző szervezetek.
Nagy részük Moldáviában, Ukrajnában, az Orosz Föderáció és Azerbajdzsán területén található. A gazdaságközi vállalatokban és szervezetekben 1977-ben 1.6 millióan dolgoz—
tak, számuk 12 év alatt 3—szorosára nőtt.
A mezőgazdaság kedvező eredményeit a szabályozók helyes alkalmazása — önelszá- molás, nyereség, árrendszer, prémiumok — is elősegítette. lde érti a szerző a lakosság nö- vekvő jövedelmeit, a fogyasztói alapok min—
den tekintetben jobb áruösszetételét is Ennek során kialakul a mezőgazdaság mű—
szaki—technikai háttere, amely a társadalmi munkamegosztás magas fokán mára mező- gazdaság sajátos igényeit figyelembe véve fejlődik. A mezőgazdasági nyersanyagok fel- dolgozása mellett olyan új ágazatok. fejlőd—
nek, mint például a hűtőtárolás, a termékek megóvása a fogyasztás idejéig. Nem csupán gazdaságok közötti, hanem a legszorosabb értelemben népgazdasági ágak közötti kap- csolat alakul ki, amelynek helyes szervezése a kulcsa a mezőgazdaság további előreha-
ladásónak.
(ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
REMPP, .l_—M. :
A KIS UZLETEK ÁRAl ÉS AZ ÁRUHÁZl ÁRAK KÖZÖTTI KULUNBSÉGEK
(Les différences de prix entre le petit et le grand commerce.) — Economía et Statistiaue. 1978. dec. 3—-
11. p.
A francia fogyasztók élelmiszer-ellátásában mind nagyobb szerepet játszanak a nagy te- rületű önkiszolgáló elárusítóhelyek (hipermar- ketek, szupermarketek stb.), a hagyományos üzletek rovására. Az új típusú üzleteknek van- nak ugyan hátrányai (bizonyos termékekből korlátozott a választék, a szakképzett eladók hiánya, tömeg. sorbanállás a pénztárnál, az üzletek megközelítésének esetleges problé- mái stb.), de a kétségtelen előnyök (közvet- len kapcsolat termékekkel, speciális -— esetleg éjszakai — nyitvatartási idő stb.). főként pe- dig a fajlagos kereskedelmi költségek csök—
kenése következtében érvényesíthető alacso- nyabb árak e modern árusítási forma további terjedését valószínűsítik.
A vizsgálat azt kívánja feltárni, hogy mi- lyen különbségek tapasztalhatók az élelmi-
