NÉPESEDÉS A XXI. SZÁZADBAN
DR. BARTA BARNABÁS—DR. HOÓS JÁNOS
1989. november 6. és 9. között Amszterdamban rendezték meg az ENSZ Népesedési Alapjának Nemzetközi Népesedési Fórumát. Az értekezlet a legnagyobb szabású volt az 1984-ben Mexikó Cityben tartott Népesedési Világkongresszus óta, amelyre 85 or- szág, köztük hazánk képviselőit hívták meg. A meghívottak között miniszterek és helyetteseik, ENSZ—tisztségviselők, nemzetközi kormányzati és kormányokon kívüli szervezetek, valamint tudományos intézetek képviselői foglaltak helyet. A magyar de- legáció több évtizedes, nemzetközileg is elismert népesedéspolitikai tevékenységünkkel összefüggésben került a meghívottak sorába. A szocialista országok közül a Szovjetunió és Bulgária vett részt a fórum munkájában.
Az értekezlet fő feladata az volt, hogy előkészítse az 1994—es Népesedési Világ- kongresszust, és ezzel segítse meghatározni a XXI. században követendő népesedési politika legfontosabb stratégiai elemeit. Ennek az emberiség történetében soha nem volt nagyobb aktualitása, mint éppen napjainkban. A háború utáni világot foglalkoztató globális problémák közül talán a legijesztőbb a világ népességének exponenciális növekedése és a környezet fokozódó pusztulása. Ezek a jelenségek együttesen beárnyé- kolják jövőképünket arról a világról, melyet majd huszonegyedik századi utódainkra hagyunk. Az, hogy lesz—e valódi, tartós megoldás a problémákra, nagymértékben attól függ, amit most és a következő évtizedben teszünk a népesedés, a környezeti szempontok és a gazdasági fejlődés összehangolásáért Ha ezen alapvető problémák megoldása terén még egy évtizedet elvesztegetünk, katasztrófába sodorhatjuk az utánunkjövő generá- ciókat. Nyilvánvaló, hogy megoldás csak nemzetközi együttműködéssel lehetséges, és ebben a nemzetközi együttműködésben a statisztikusokra is nagy feladat hárul.
1950 óta a világ népessége megkétszereződött, 1987 közepén túllépte az ötmilliárdot.
E növekedés legnagyobb része — jelenleg az évi népszaporulat 93 százaléka — a fejlődő országokban ment és megy végbe. A fejlődő világban most négymilliárd ember él.
(1950—ben 1, 7 milliárd, 1970-ben 2, 7 milliárd volt a népesség száma) Ez a fejlődő világbeli aránytalanul nagy szaporulat különösen problematikus, hiszen minden demo- gráfiai mutató egyértelműen jelzi az ott élő emberek hátrányos helyzetét: magasabb a csecsemő— és gyermekhalandóság; rendkívül nagy arányú a morbiditás; rövidebb a várható élettartam; veszélyeztetettebbek a terhességek. A 15 évnél fiatalabbak a népes- ségnek közel 10 százalékát alkotják, ezért a produktív munkaerő aránya viszonylag alacsony, és nagy az eltartási teher.
Eközben a természeti erőforrások kimerülőben vannak, és a környezet folyama—
tosan károsodik. Döntő az egész emberiség túlélése szempontjából, hogy a népesedés növekedése és a rendelkezésre álló erőforrások között még századunkban elérjük a racionális egyensúlyi helyzetet. Még lassúbb népességnövekedés mellett is 2025-re 8,5
315 DR. BARTA BARNABÁS — DR. HOÓS JÁNOS
milliárd és 2075—re 10,2 milliárdos népességszámot becsülnek az ENSZ Statisztikai Hivatalának előrejelzései. Gyorsabb növekedés esetén — és ennek vannak jelenleg na—
gyobb esélyei — a népesség ugyanezen időpontokban elérheti a 9,5 milliárd, illetve a 14 milliárd főt.
Népesedés és szükségletek
A népesség száma és demográfiai jellemzői azonban csak általánosságban jelzik a problémákat, melyekkel a fejlődő országoknak szembe kell nézniük. Csak amikor a népesség száma által kiváltott szükségleteket és szolgáltatási igényeket összehasonlítjuk az ellátottsággal, akkor válik nyilvánvalóvá a múlt, a jelen és a jövő nagy nép- szaporulatának és egyenlőtlen eloszlásának hatása.
Az írástudatlanság magas aránya például az egyik olyan tényező, amely a népesedési és fejlesztési programok haladását hátráltatja. Ez sajnos nagyon gyakori tapasztalat a világ sok országában. 1985-ben a fejlődő országokban a 14 éven felüli nők 49 százaléka és a férfiak 28 százaléka nem tudott írni (vagy) olvasni. Összehasonlításképpen a fejlett országokban a nőknek csak 3, a férfiaknak csak 2 százaléka volt írástudatlan.
A felnőtt nők és a felnőtt férfiak között az írni-olvasni tudás terén a fejlődő országokban fennálló nagy különbséget tükrözik az iskolai beiratkozási arányok is: 79 százalék a fiúknál és csak 66 százalék a lányoknál. Ha a lányok jelentős része továbbra sem kapja meg legalább az elemei iskolai tanulás lehetőségét, akkor képtelenek lesznek a modem gazdasági szektorba belépni, és hozzájárulásuk a fejlődéshez elhanyagolható lesz. A tények továbbá azt mutatják, hogy a nők tanulási és gazdasági lehetőségei meghatározzák az alacsonyabb termékenységet és a társadalmi haladásban való rész- vételt.
A legtöbb fejlődő ország, kormánya nehezen tud forrásokat biztosítani társadalmi és gazdasági programok és az infrastruktúra befektetéseire. Ez számos esetben hatalmas külföldi adósságokhoz vezet. Ezt a helyzetet valószinűleg súlyosbítja sok országban a már említett kedvezőtlen kormegoszlás (oka az elhúzódó magas termékenység), melyben a gyermekek mintegy 40 százalékát adják az egész lakosságnak. 1985—ben a fejlődő országok lakosságának körülbelül 37 százaléka, 1,37 milliárd ember volt 15 év alatti gyermek. A 65 évesek és idősebbek számával együtt — akik a lakosságnak körülbelül 4 százalékát teszik ki — a fejlődő országok eltartott lakossága körülbelül az egész népesség 41 százaléka. így 1985— ben a kevésbé fejlett területek lakosságának csak 59 százaléka volt munkaképes korú, a többieket nekik kellett eltartaníuk. Valójában azonban figyelem- mel a nagyarányú munkanélküliségre, illetve az alulfoglalkoztatottságra — az eltartottak aránya a tényleges dolgozókhoz viszonyítva sokkal nagyobb.
A gyenge gazdasági teljesítménynek és a gyors népességnövekedésnek ismert követ- kezménye az élelmezés bizonytalansága. 1983 óta, az idei évet is beleértve, elég élelmiszer volt világszerte, hogy a világ minden emberének megfelelő kalóriabevitelt biztosítson. Az elterjedt szegénység és a gabona egyenlőtlen elosztása (hozzáférhetősége) következtében azonban a globális átlag eltakarja az élelmiszer szűkösségét és az alultáplált emberek magas arányát sok szegényebb országban. Becslések szerint az átlagos napi egy főre jutó kalóriaellátás a szükségesnek 90 százaléka alatt volt 1985-ben 21 fejlődő országban, és ezek közül 7—ben 80 százalék alatt. Csak 33 fejlődő országban volt a napi egy főre jutó kalóriaellátás megfelelő vagy annál jobb.
Azok a nők, akik a jövő évtizedben gyermeket fognak szülni, már megszülettek.
Ezért a következő évtized alatt a termékenység feltételezhető csökkenésével egyidejűleg a szülőképes korban levő nők száma nőni fog Igy a születések évi száma szintén nőni fog egészen addig, amíg a termékenység jóval a 2025--re előrevetített szint alá fog
NÉPESEDÉS A XXI. SZÁZADBAN 317
süllyedni. A jelenlegi termékenységi szint fennmaradása esetén a gyermekek oktatásának és egészségügyi gondozásának költségei olyan nagy terhet fognak jelenteni, hogy a fejlesztési alapok legnagyobb részét valószinűleg ezekre kell fordítani. 1985-ben például 94 fejlődő országban az egy főre jutó teljes közoktatási költség 38,7 dollár volt; a fejlett píacgazdaságokban ez az összeg 17-szer magasabb, 660,4 dollár. 2000-ben még ezen a szerény 38,7 dolláros szinten is a fejlődő országoknak 193 milliárd dollárt kellene költeniük csak azért, hogy az oktatás szinvonalának hanyatlását megakadályozzák.
Más területeken, mint például az élelmezés, az egészségügy, a foglalkoztatás, a szegénység megszüntetése, az adatok épp ily félelmetesek. Valószínű például, hogy 2000—ben 510 millió ember lesz alultáplált. A fejlődő országok sok nagyvárosában a nyomornegyedekben és illegális településeken élők száma évente valószínűleg 20 száza-
lékkal fog nőni, és 2000—re elérheti a kétmilliárdot. Más területeken is hasonló kihívások—
kal kell szembenézni. A demográfiai átmenet meggyorsítása lehet az egyik leghatéko—
nyabb megoldási mód mindezekre a problémákra.
A népesség elöregedése — ami eddig nagyrészt a fejlett országokban jelentkezett — valószínűleg szintén jelentős kérdéssé válik a fejlődő országokban. 2000-re a világ idős népességének 60 százaléka fog már itt élni. A népesség öregedése nagyrészt a termékeny- ség és a halandóság csökkenésének természetes következménye. Míg a fejlődő országok—
ban az eltartási terhet eddig főként a gyermekek gondozása és fölnevelése jelentette, az 1990-es évektől kezdve nőni fog az idős emberek aránya, akik másfajta gondozást igényelnek.
Középpontban a környezet
A századfordulón — és még 1950-ben is — a legtöbb fejlődő ország elsősorban falvakból állt. Ezek az országok a mai népsűrűséghez képest ritkán lakottak voltak.
A népszaporulat csak mérsékelt volt a halandóság és a termékenység hasonlóan magas szintje miatt. A népesség kevésbé zsákmányolta ki a földet, a környezeti szempontból ártalmas mezőgazdasági művelés nem volt általános, és kevés tartós károsodáshoz vezetett. Az iparosítás is gyerekcipőben járt ezen országok csaknem mindegyikében, és így az azt kísérő környezeti ártalmak sem voltak elterjedtek.
E század végére azonban a gyors népszaporodás következtében a földre nehezedő nyomás a megélénkült ipari fejlődéssel együtt világszerte környezeti válságot idéztek elő.
A népesség további szaporodása, a népek igényeinek emelkedése, az energiaigényes életstílus, az elsivatagosodás, az erdők visszaszorulása, a szárazságok gyakorisága és más összetevők — túl sok ahhoz, hogy mind felsoroljuk — a jelenlegi fejlődés fenntartását mindenki számára gyakorlatilag lehetetlen feladattá teszik. Igy lesz ez, hacsak nem változtatunk prioritásainkon, és a fejlesztési technikákat és gyakorlatot nem módosítjuk alapvetően az 1990-es években.
A fejlett ipari országok minden évben mintegy 6 milliárd tonna szén—monoxidot és szén-dioxídot bocsátanak a Föld légkörébe a különböző fűtőanyagok égetéséből szárma- zóan. Ezzel tavak ezreit szennyezik, elpusztítják a növényeket és halakat, és több millió hektárnyi erdőtakarót károsítanak. Az ipari hulladék tárolása — ez nagyrészt a fejlettebb körzetekben termelődik — szintén egyre jobban elterjedő veszély. Végül a világ gyorsan növekvő népességében egyre több ember használ olyan javakat és fogyaszt egyre több olyan energiát, melyek ily módon az egészségre és a környezetre nézve káros vegyületek felhalmozódásához vezetnek.
A fejlődő régiókban a munkalehetőségeknek a városokban való koncentrálódása tovább növeli e települések vonzását a falusiakra; különösen, ha a mezőgazdaság elsze—
gényedett, ha a gyors népszaporodás a föld túlságos felparcellázásához vezetett, és ennek
318 DR. BARTA BARNABÁS — DR, HOÓS JÁNOS
nyomán a falusi munkanélküliség és alulfoglalkoztatottság elterjedt. A városba költözés kiteszi a vándorlókat — a többi városlakóval együtt - a szennynek, mocsoknak és zsúfoltságnak. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) kimutatta, hogy a világ városi lakosságának körülbelül a fele elfogadhatatlan mennyiségű kén-dioxiddal szeny- nyezett levegőben él. A gyors városiasodás, mely a fejlődő országokban sokkal nagyobb, mint a teljes népszaporodási ütem, nyilvánvalóan súlyosbítja a környezeti problémák egészségi vonatkozásait.
A tiszta vízhez, a közegészségügyi létesítményekhez hozzájutók száma megnöveke—
dett ugyan 1980 és 1985 között, a falusi népességnek azonban csak 16, a városi népesség- nek 59 százaléka jutott megfelelö közegészségügyi szolgáltatásokhoz: falun 58, városon 25 százalék nem jutott tiszta ivóvízhez Nyilvánvaló, hogy az ENSZ Nemzetközi Ivóvíz és Közegészségügyi Évtizedének (1981— 1990) az a célja, hogy l990-re mindenki tiszta vízhez és megfelelő közegészségügyi szolgáltatásokhozjusson, nem fog teljesülni.
A Föld trópusi erdőinek égetése és rombolása jelentős mértékben hozzájárul a légkör rombolásához, az éghajlat változásához, és jóvátehetetlen károkat okoz a föld ökoszisztémájában. A világ erdőiből, melyek főként a fejlődő országokban találhatók, évente 15 millió hektár pusztul el Úgy tűnik ez összefügg a falu túlnépesedésével'es a mezőgazdaság elszegényedésével éppúgy, mint a pusztító földművelési módszerekkel'es az egyre növekvő tüzifa- és fürészáru—szükséglettel. Ezek igen jellemzők sok energiaim- portáló fejlődő régióra.
A fűtakaró kifosztása, a túlzott legeltetés, az irtás elhamarkodott módja és a jó talaj pazarló használata mind fokozódni látszik, ahogy egyre nagyobb demográfiai nyomás nehezedik a földre. Mindez elősegítette az elsivatagosodást, megzavarta az ökosziszté—
mát, megváltoztatta az esőzési rendszert, rontotta a termőtalaj minőségét, és sok más zavart okozott. A Világbank becslése szerint Afrikában a nem sivatagi földterület kétötöde, Ázsiában egyharmadaes Latin-Amerikában egyötöde ki van téve az elsivata—
gosodás veszélyének.
A megőrizendő környezet jövőjét terheli az a gyakorlat, mely a levegőt szennyezi, a helyi környezetet túlterheli vegyi anyagokkal és hulladékokkal, kizsákmányoló mező—
gazdasági és földjavító módszerekkel dolgozik, és elpusztítja az erdőket. A Föld népessé—
gének gyors növekedése — különösen a fejlődő régiókban — óriási mértékben súlyosbítja ezeket a problémákat. A jelenlegi gyakorlat folytatása e folyamat megváltoztatását kivihetetlenné teszi. Sőt, magát a fejlődést is veszélyezteti, mivel a fenntartandó fejlődés megkívánja, hogy a politikaes a gyakorlat ne eredményezzen olyan mértékű vagy jellegű változást, amely jóvátehetetlen a jövő generációk életkörülményei szempontjából A népesedéspolitika kialakítása
Az elmúlt két évtized alatt a nemzetek álláspontja a népesedési kérdésekben kedve- zően változott, különösen Afrika Szahara alatti területein. A legtöbb fejlődő ország kormánya ma már valóban felismeri egy átfogó népesedéspolitika létrehozásának és a népesedési faktor fejlesztési tervekbe való integrálásának fontosságát. 1988—ban a fejlődő régiókban élő emberek 80 százaléka olyan országokban élt, melyeknek kifejezetten politikája volt a népszaporodás és a termékenység ütemének csökkentése. 98 százalékuk pedig olyan országban élt, mely direkt vagy indirekt módon támogatta a családtervezési tevékenységet, és engedélyezte a termékenységszabályozás modern módszereinek terjesz- tését és használatát.
E meggyőző adatok ellenére és annak ellenére, hogy az elmúlt években a népesedési faktor társadalmi és gazdasági fejlődésre gyakorolt hatásáról egyre több információ áll rendelkezésre, sok fejlődő országnak nincs még hatékony népesedéspolitikája. Néhányan
NÉPESEDÉS A XXI, SZÁZADBAN 319
még ki sem alakítottak népesedéspolitikát. Mások olyan népesedéspolitikát alakítottak ki, amely nem veszi kellőképpen figyelembe a jelen körülményeit, Megint mások hivata—
losan kihirdették népesedéspolitikájukat, de nem támogatják megfelelő törvényekkel, stratégiával és intézményekkel vagy hatékony és jól megalapozott programokkal.
A nemzeti népesedéspolitika olyan eszköz, mellyel a változásokat akarják irányíta—
ni. A különböző alternatívák közül kiválasztott követendő eljárás a nemzeti fejlődési célok elérését szolgálja. A népesedéspolitikának tehát a népesedés és a fejlődési állapot gondos felmérésén kell alapulnia, a szükségletek és célok gondos mérlegelésével együtt.
A népesedési faktort tehát figyelembe kell venni, mivel egyrészt tükrözi a társadalmi, gazdasági és környezeti viszonyokat, másrészt hozzá is járul azok alakulásához.
Egy hatékony nemzeti népesedéspolitika magában foglal legalább hat kritikus lépést: a jelen társadalmi—gazdasági viszonyok pontos felmérését, a kritikus fejlődési problémák felismerését, a népesedési és hozzá kapcsolódó célok meghatározását (azokat beleértve, amelyek kifejezetten kapcsolódnak a népesedési faktorokhoz), a prioritások megállapítását, a célok elérése stratégiájának kidolgozását, a szükséges készletek megbe- csülését és forrásaik azonosítását.
Mindezekhez a feladatokhoz pontos, megbízható és megfelelően csoportosított, részletezett statisztikai adatokra van szükség, továbbá ezek elemzésérees hasznosítására képes szakembergárdára. Ám éppen ez az, amiböl kevés van sok fejlődő országban.
Néhány régióban például a részleteses pontos adatok hiányoznak, és hiányzik a népese- déspolitika kialakítását megalapozó kutatás, a népesedési tényező nemzeti fejlődéspoliti—
kára és tervezésre gyakorolt hatásának elemzése. Az adatok hozzáférhetősége a nép- számlálások bevezetésével sokat fejlődött. Sok országban azonban még mindig vannak hiányosságok a népszámlálási adatok időben és kellő mélységben történő elemzésében, az adatokhoz való hozzájutás tekintetében és az adatoknak a politikában és a progra—
mokban való felhasználásában.
A hatékony tervezést különösképpen hátráltatja a területileg megfelelően részlete- zett, megbízható statisztikák hiánya. Ha szinte kizárólag országos szintű adatokra hagyatkoznak a népesedéspolitika megformálásában, akkor elhanyagolják a kisebb körzeteket, falusi területeket éppúgy, mint a társadalom bizonyos csoportjait, például a nőket, a kisebbségeket és a szegényeket.
A fejlesztési stratégiák általában a gazdasági változásra összpontosítanak, és csak ritkán hangsúlyozzák eléggé a változás társadalmi oldalait. Ez gyakran tükröződik abban, hogy kevés figyelmet fordítanak a társadalmi fejlődési célokat támogató népese—
déspolitikai intézkedésekre, stratégiákra és programokra. A sikeres népesedési stratégia kihasználhatja a fejlődés más területeinek politikájával fennálló természetes kapcsolatát, gondoljunk itt többek között a lakáskérdésre, az oktatásra, az egészségügyre és a foglalkoztatáspolitikára. A teljesen kidolgozott népesedéspolitika ezekre a területekre is kiterjed, és felismeri, hogy ezek hatással vannak a népesség alakulására.
A népesedéspolitikának a fejlődés menetében játszott alapvető szerepe nagy nyitott- ságot követel a tervezőktől és a döntéshozóktól, hogy megfeleljen az időes hely követel- ményeinek. Ahogy minden ország népesedési helyzete sajátosan egyedülálló, ugyanúgy a megfelelő népesedési politikais minden országban más. Óvatosan kell kialakítani ezt a politikát, számolva azok vallási, kulturális és társadalmi érzékenységével, akiket e politikának meg akarnak nyerni. Ahhoz, hogy ezt sikeresen végrehajtsuk, be kell von—
nunk az embereket a népesedési politika kialakításának'es végrehajtásának minden egyes fázisába. Sok ország számára ez azt jelenti, hogy megváltozik a fejlesztési politika kialakításá- nak és végrehajtásának megközelítési módja. A kezdeményezésnek elsősorban a politikai vezetéstől kell kiindulnia Néhány országban ez a kezdeményezés nagyon sikeres volt.
Ezek bizonyították, hogy egy sikeres népesedési program igényli, sőt megköveteli minden
320 DR. BARTA BARNABÁS M DR. HOÓS JÁNOS
társadalmi réteg támogatását, és elérhető, hogy ez a támogatás konkrét cselekvéssé váljon. Azzal, hogy a társadalmi fejlődést hangsúlyozzuk, megváltozik viszonyunk a fejlődés egészéhez. A társadalmi fejlődést gyakran csak a gazdasági fejlődés következmé- nyének tekintik. A jelenlegi körülmények között azonban a társadalmi fejlődésbe történő befektetés a gazdasági növekedés feltétele lehet. A kormányoknak és a nemzetközi intézményeknek fel kell készülniük arra, hogy ennek megfelelően meg kell változtatni eddigi gazdasági gyakorlatukat.
Az országos népesedési stratégiák többnyire nem tulajdonítanak ugyanolyan fon—
tosságot a nők hátrányos megkülönböztetésének és helyzetük javításának, mint a gazda—
sági körülmények javításának. A nők hátrányos megkülönböztetése átfogó hatásaival együtt egyik fő akadálya a hatékony és tartós társadalmi és gazdasági fejlesztésnek.
A fejlesztési terveknek kifejezetten ügyelniük kell arra, hogy mindenkinek — férfiaknak és nőknek, falu- és városlakóknak, a hagyományos és a modern ágazatban élőknek — egyenlő lehetőségeket biztosítsanak. A népesedéspolitikai stratégiának nemcsak a termé—
kenység, az anyai és gyermekhalandóság csökkentésére kell összpontosítania, ahogy azt általában teszik, hanem ki kell terjednie a férfiak és a nők közötti társadalmi és gazdasági különbségek csökkentésére is. A megalapozott és hatékony stratégiának a nemek egyen-—
lőségét vezérelvnek kell tekintenie.
Az országos népesedéspolitikai stratégiáknak a kritikus népesedési kérdéseket több oldalról kell megközelíteniök. Amikor például az országok népességük területi eloszlását vizsgálják, túl kell lépniük azokon a programokon, amelyek kizárólag a városba vándor- lók — Afrikában és Azsiában főleg férfiak — asszimilációját célozzák, és gondoskodniuk kell a nőkről és a gyermekekről, akiket gyakran otthagynak és elhagynak a falvakban.
A családi szerkezet és a családi élet emberi és társadalmi értékeitől eltekintve is a nők elhanyagolása fokozza a gazdasági nehézségeket, hátráltatja a mezőgazdasági termelést és állandósítja a szegénységet. Egy 74 fejlődő országgal foglalkozó tanulmány úgy találta, hogy a falusi háztartások 15—22 százalékát vezeti nő. Lényeges tehát, hogy a belső vándorlással foglalkozó intézkedések tartalmazzanak olyan tevékenységeket, mint a falusi asszonyoknak földművelési módszerekre és jövedelmező mesterségekre való taní—
tása a csecsemő- és gyermekgondozásra való oktatással együtt.
A tények azt mutatják, hogy a fejlődő körzetekben a népességnövekedési arányszá—
hetetlen a nők oktatása és megfelelő jogokkal való felruházása. Az ENSZ jelentése szerint a termékenységcsökkenés nagyobb mértékű azokban a fejlődő országokban, amelyekben a leghatékonyabb családtervezési programok vannak. Az is közismert, hogy az oktatás és az egészségügyi rendszer javulása, szigorú családtervezési programokkal támogatva adja a legrövidebb utat az alacsonyabb termékenységi arányszámok felé.
A termékenység csökkentésének másik fontos tényezője a gyerekek továbbélési kilátásainak javítása. A tények azt mutatják, hogy ha a szülők indokoltan remélhetik, hogy gyermekeik élni fognak, akkor kevesebb gyermeket hoznak világra. Nem kell a kívántnál több gyermeket világra hozniuk azért, hogy a kívánt számú gyermek életben maradjon. Ez nemcsak csökkenti a termékenységi arányszámokat, hanem lehetővé is teszi a szülők számára, hogy ha akarják, megtervezzék családjuk nagyságát. Ezen túlme—
nően a tények azt mutatják, hogy erős kapcsolat van a családtervezési gyakorlat és az anyák és a gyermekek egészségének javulása között.
A nők helyzetének javítása
Az 1990-es évek népesedéspolitikai intézkedéseinek és programjainak ezért különös súlyt kell fektetniök a nők helyzetének javítására, a társadalomban és a fejlődésben
NÉPESEDÉS A XXI. SZÁZADBAN
321
játszott szerepük kiterjesztésére. Az elmúlt két évtized fejlesztési törekvései világosan megmutatták, hogy további cselekvésre van szükség annak biztosítására, hogy a nők teljes mértékben részt vehessenek a társadalmi-gazdasági intézkedések megfogalmazásá- ban, végrehajtásában, ideértve a demográfiai faktorokat befolyásoló intézkedéseket is.
Ahhoz, hogy a nőket teljes mértékben bekapcsoljuk a fejlesztési folyamatba, növel—
nünk kell a nők lehetőségeit az oktatás és szakképzés terén, a gazdaságban és a politiká- ban való részvétel terén. E lehetőségek megteremtése érdekében meg kell találnunk a megfelelő megközelítést, mellyel eltávolíthatjuk a még meglevő akadályokat a nők egyenlő részvétele útjából. Szükség van arra is, hogy az intézkedések kidolgozóiban és általában a közvéleményben tudatosítsuk a nők lehetséges és valóságos hozzájárulásá- nak fontosságát a család és a közösség jólétéhez. Magukat a nőket jobban kell informálni jogaikról és kötelezettségeikről, a helyzetük javítására hozzáférhető lehetőségeikről. Ez viszont majd a család és társadalom életminőségének javulásához fog vezetni. A nők helyzetének, különösen művelődésének fejlesztésére irányuló minden lépés lényeges kie—
gészítője a népesedési programoknak.
A nők helyzetének javulása, különösen műveltségi szintjük növekedése bizonyítot- tan hozzájárul ahhoz, hogy kisebb családot akarjanak, megtervezzék gyermekeik születé- sét, és a csecsemő- és gyermekhalálozás is csökkenjen. Ha felismerik a nők helyzetének és a népesedési faktoroknak, különösen a termékenységnek, a csecsemő— és az anyai halandóságnak a kölcsönös összefüggéseit, akkor ez igazolja és fokozza a törekvést a nők művelődési és alkalmazási lehetőségeinek biztosítására.
Erőfeszítések a munkanélküliség csökkentésére
Figyelembe véve a jelenlegi magas népszaporulati arányokat nem várhatjuk, hogy könnyen találunk olyan módot, amellyel jelentősen csökkenthetnénk a munkanélküliség és az alulfoglalkoztatottság jelenlegi jelentős szintjét a század hátralevő részében. Azt várjuk, hogy a fejlődő országokban dolgozó vagy munkát kereső emberek száma az 1990-es körülbelül 1,8 milliárdról ZOOO-re 2,l milliárdra, 2025-re pedig 3 milliárdra fog nőni. Minden fejlődő körzetben elképesztően nagy számú embernek lesz szüksége mun—
kára, és szinte lehetetlen lesz megszüntetni a szegénységet és a vele járó társadalmi bajokat, ha nem csökkentjük a munkanélküliséget és az alulfoglalkoztatottságot.
Mivel a munkát igénylők többsége már megszületett, a munkaerőhelyzet vonatko- zásában a csökkent népességnövekedés hatását még legalább egy évtizedig nem fogjuk teljes mértékben érezni. A termékenység szintjét a kívánt szintre csökkenteni szándékozó intézkedéseknek azonban most kell prioritást adni, ha a munkanélküliség problémáját elfogadható arányok között akarjuk tartani a jövő század első évtizedeiben. A probléma nagyságára példát láthatunk a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) Afrika Sza—
harától délre fekvő részére vonatkozó becslésében. Ez a körzet munkanélküliségét és alulfoglalkoztatottságát a munkaerő ötödére teszi. Az ILO számításai szerint az előrejel- zett szaporodási arányok mellett az 1990-es években ebben a körzetben minden évben 6 millió munkalehetőséget kell teremteni, és minden évben 10 milliót a jövő század első negyedében. Ha nem teremtik meg ezt a sok millió munkalehetőséget, az tovább mélyíti a szegénységet e régióban, különösen a nagyvárosokban, és megakasztja az életszínvonal emelésére tett erőfeszítéseket.
A társadalom tájékoztatása
Ahhoz, hogy 2000-re és azon túl a népesedési célokat meg lehessen valósítani, szükséges az egész társadalom aktív részvétele. Ehhez aktív és összehangolt erőfeszítések-
3
322 DR. BARTA BARNABÁS _ DR. HOÓS JÁNOS
re van szükség, hogy a társadalom minden csoportjában tudatossá tegyük a népesedési és azzal kapcsolatos témákat. Megfelelő stratégiákat kell kidolgozni a népesség tájékoz—
tatására, hogy oktassuk és motiváljuk az embereket, és összehangolt akciót biztosítsunk.
E stratégiáknak kulturálisan érzékenyeknek kell lenniük, és arra törekedniük, hogy tájékoztassák az embereket a fejlődést szolgáló országos intézkedésekről és stratégiákról, és arról a hozzájárulásról, amiket egyénileg és kollektíven meg kellene tenniük.
A népesedési programok kiterjedésének és hatékonyságának növelése elsődleges célja a legtöbb fejlődő országnak, amelyeket aggaszt, hogy népességük túlságosan gyor- san szaporodik, ezért nem tudják népeik életszínvonalát emelni. Bármilyen átfogók, kiterjedtek és jól megtervezettek ezek a programok, nem lehetnek hatékonyak csak akkor, ha az emberek fel is használják a kínált szolgáltatásokat. Az országoknak tehát el kell érniük, hogy népeik alapvető többsége önként elfogadja a kisebb családnagyság normáját és a megbízható családtervezési módszereket. Másképpen a népességnövekedés tekintetében kitűzött célokat nem érhetik el.
Azoknak az országoknak, amelyek napjainkban érdeklődést mutatnak a születés- időzítő vagy családtervezési programok iránt — akár egészségügyi, akár egymással össze- függő népesedési-fejlesztési-környezeti problémáik megoldását szolgálják —, nyilvánvaló—
an ki kell terjeszteniök információs, oktatási és tájékoztatási tevékenységük hatósugarát.
E tevékenységnek sokkal több emberhez kell eljutnia mind a vidéki, mind a városi körzetekben, és biztosítania kell számukra a jó minőségű szolgáltatásokhoz és eszközök- höz jutást. Ez fontos feladatot jelent az információs szakemberek és a tájékoztatás tervezői számára, különösen a programok társadalmi elfogadtatása és a tervezett tevé- kenység minden fázisában való aktív részvétel elősegítése tekintetében.
Nagy mennyiségű tapasztalat gyűlt össze a Nemzetközi Gazdasági Tanács (Interna- tional Economic Council — IEC) több száz programja és tervezete nyomán, melyeket több mint száz fejlődő országban hajtottak végre. E programokat és tervezeteket nemze- ti, körzeti és nemzetközi szakemberek dolgozták ki és hajtották végre a modern felszere- lések tekintélyes mennyiségének felhasználásával, és jelentős számú tanárt és tájékoztatá- si szakembert képeztek ki. A sok következtetés közül, melyeket ezekből a törekvésekből levonhatnnk, az egyik az, hogy a népesség oktatását az iskolákban megfelelő korcsopor—
tokban kell végezni, ezenkívül informális összejöveteleken (például ifjúsági csoportok—
ban, sportklubokban, munkahelyeken, templomokban és imaházakban) is folytatni kell.
A fiatal házasok, a nemrég szült nők és a férfiak igénye szerinti információt gondosan kell kiválogatni minden egyes csoport kultúrájának, gazdasági érdekeinek és vallásos motívumainak figyelembevételével. Országos kampány esetében minden tájékoztatási eszközt igénybe vevő megközelítéssel kell dolgozni. A rádió még mindig a leghatéko- nyabb eszköz a szegény vidéki lakosság körében, különösen ott, ahol alacsonyabb az olvasni tudók aránya. A televízió is egyre jelentősebbé válik, különösen, ha a népesedéspoliti- kai üzeneteket szórakoztatással kapcsolják össze, és ott, ahol széles körben elterjedt.
Pénzügyi források mobilizálása
A népesedési programoknak az országok feltételeit figyelembe véve kell kialakulni— uk, az országoknak joguk van szabadon kialakitani bármilyen programot, ami jól illeszkedik szükségleteikhez, ezekben az egyes országokat semmilyen módon nem szabad korlátozni. A célok elérése az erőforrások hatékonyabb kihasználását követeli meg.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a programok összehangolása növeli hatásukat.
A prioritások egyeztetése, a közös tervezés és értékelés, a népesedési programok össze- hangolása más programokkal tovább segíthetik a célok elérését, különösen ha ehhez külső támogatást is sikerül bevonni. A célok eléréséhez a korábbinál sokkal több
NÉPESEDÉS A XXI. SZÁZADBAN
323
szakértelemre, szolgáltatásra van szükség, és minden eddiginél több pénzügyi erőforrást igényel.
Attól függően, hogy 2000 előtt és a következő évszázad első évtizedeiben milyen intézkedéseket fogunk alkalmazni, a fejlődő országok népessége 2025-ben lehet 6,1 milliárd, de elérheti a 8 milliárd főt is. A szükséges pénzforrások biztosításáért érzett felelősségtudattal, a kiegyensúlyozott és hatékony programok tervezésénél és megvalósí—
tásánál tanusított józansággal elérhető a fejlődő országokban 6,15 milliárd fős alacso—
nyabb demográfiai szint és 7,6 milliárd fős világnépesség a 2025. évben.
A szükséges pénzforrások kérdéseuegy sor programjellegű faktorhoz kapcsolódik.
Ezek: a) a jövőben megvalósítandó népesedési célkitűzések; b) a foganatosítandó intézkedések; 6) a meghonosítandó munkarendi stratégiák; d) a népesedési programok megvalósítása érdekében létrehozandó intézmények és infrastruktúra; e) a nők oktatása terén elérendő gyors fejlődés érdekében tett erőfeszítések.
Amszterdami deklaráció
A rendkívül bonyolult helyzet megoldására a Fórum ,,J obb életet a jövő nemzedéke—
inek, amszterdami deklaráció" címmel programot dolgozott ki és fogadott el. A prog—
ramban meghatározták a legfontosabb célokat, eszközöket és prioritásokat. Ezek közül 2000-re a legfontosabbak:
. —— a fejlődő országok születési arányszáma a jelenlegi 4,l gyermekről 3,2 gyermekre csökken-
Jen;
— a csecsemők és az anyák halandóságát 50 százalékkal kell csökkenteni;
— a születéskor várható élettartamot legalább 62 évre kell emelni.
E célok megvalósításának érdekében hatalmas oktatási és egészségügyi (családterve- zési) programot kell megvalósítani a fejlődő országokban. Ehhez 2000-ig évente — szerényebb becslések szerint — 9—10 milliárd dollárt kell biztosítani az illetékes országok- nak és nemzetközi szervezeteknek. Az értekezlet földrészenként is meghatározta a legfon- tosabb célokat. Az európai regionális munkacsoport az öregedéssel, a magas felnőtt halandósággal, a jobb családtervezéssel és a nemzetközi vándorlással kapcsolatos problé- mák megoldását jelölte a legfontosabbaknak.
Az amszterdami értekezletnek fő feladata volt, hogy ismét ráirányítsa a népesedés problémáira a nemzetközi közvélemény figyelmét. Ezt a célt azzal is szolgálta, hogy világszerte ismert politikusokat, mint Robert Mugabét, Zimbabwe elnökét, valamint Willy Brandtot meghívta az értekezletre, akik egy-egy előadás keretében exponálták a népesedési problémák fontosságát.
Különösen nagy hatást keltett Willy Brandt előadása, aki — mint ismeretes — koráb- ban az úgynevezett észak—déli kapcsolatokkal foglalkozó nemzetközi bizottság vezetője volt, tehát komoly szakértőnek számít e témakörben. Előadásában hangsúlyozta, hogy a hivatalos fejlesztési évtizednek minősített l980-as évek valójában elveszett évtizedet jelentettek a fejlesztés terén való együttműködés, főképpen a közös, egybehangolt sokol—
dalú akciók szempontjából. Az észak és dél közötti párbeszéd már az 1970-es évek végén csökkent, több okból. Ezek közé sorolta a fejlődő országok között, elsősorban az újgazdag olajtermelő országok és a nélkülöző országok közötti érdekellentétek kialaku- lását. További okként jelölte meg a kelet és a nyugat közötti konfrontációt és a fegyver- kezési verseny ezzel összefüggő gyorsulását, ami szűkítette a lehetséges forrásokat. Ezen túlmenően az OECD—országok gazdasági problémái (depresszió, magas infláció és mun—
kanélküliség), ezzel összefüggésben a növekvő kamatlábak úgyszintén hátráltatták az észak—dél együttműködést, és súlyosbították az adósság problémáit.
3—
324 DR. BARTA , DR. HOÓS: NÉPESEDÉS A XXI. SZÁZADBAN
Előadása végén azonban Willy Brandt reményét fejezte ki, hogy a vergődés és a koldus szomszéd politika korszaka az észak—dél közötti kapcsolatokban a végéhez közeledik. Ehhez, véleménye szerint, a déli országokban alapvető gazdasági, oktatási és közigazgatási reformokra is szükség van. Ilyen reformok nélkül ugyanis a ,,piac mágiája"
egyenlőtlenebb növekedést és igazságtalan fejlesztést eredményez. Végül sürgette az előadás a különböző (kétoldalú, regionális és globális) fejlesztési politikák összehangolá- sát, és ezzel összefüggésben szükségesnek minősítette az ENSZ rendszerének komoly felülvizsgálatát is.
A magyar delegáció többszöri felszólalásában ismertette népesedési helyzetünket és népesedéspolitikai gyakorlatunkat. Felhívtuk az értekezlet figyelmét arra, hogy a sok tekintetben nagyon különböző helyzet ellenére az ipari országokban, köztük Magyaror—
szágon is jelentkező népesedési problémák egy része a nem is oly távoli jövőben a harmadik világ némely országában is felléphet. Eppen ezért tartjuk jelentősnek Magyar- országon azokat az ENSZ Népesedési Alapja segítségével folyó népesedési kutatásokat, amelyeknek eredményei nemzetközi érdeklődésre és felhasználásra is számot tarthatnak.
Kifejeztük a magyar kormány azon szándékát, hogy a maga korlátozott eszközeivel a jövőben is hozzá kíván járulni a népesedés területén folyó nemzetközi erőfeszítésekhez.
Az értekezletet meglátogatta és egyórás időtartamra részt vett annak munkájában Hollandia királynője. Az értekezlet üzenetet küldött az ENSZ főtitkárának is.
TÁRGYSZÓ: Népesedés. Népesedéspolitika.
PE3IOME
ABTOpr crarbn naior oősop o paőore Memnynaponnoro nemorpatpnaecrcoro (popyMa, opra- Hnaonamroro Hemorpadmaecxnm (bon/[rosa OOH a Amcrepname c 6 no 9 Honőpx 1989 rona.
B paMicax aroro onn anannanpyior wrponue neMorpaipnuecxne npoőneMu. Ocranannnnarorcg Ha annamnxe Hacenennsr n ananraemerx nM norpeőnocreü, Ha npoőnemax oxpyxcarorueü cpennr, diopmnponannn Hannonanbnoü neMorpadm'recxoifr nonnruxn, HeoöxonnMocrn ynyarnemm nono—
)xenmr )KeHIIIHH, npoőneivrax 6e3pa60rmm, npnane'rennn nacenennsr K ocyruecranennro nemorpa- (pnaecrcnx ueneycranosox a MOőnnnaannn HeoőxonanIx dmnanconbrx pecypcon. B sarcmotrenne aBTOpr nsnararo'r npnnz'ryro (DopyMOM ((AMcrepnamcxyio nercnapanmon.
SUMMARY
The article reports on the International Population Forum organized by the United Nations Population Fund held in Amsterdam from 6 to 9 November 1989. The authors analyse the world population problems within this framework. The population changes and related demands, environ- mental problems, the development of national population policies, the necessity of improving women*s conditions, unemployment, the participation of the population in the realization of population policy tasks as well as the mobilization of the necessary financial sources are discussed.
Finally, the article deals with the ,,Amsterdam Declaration" adopted by the Forum.
