Chase, R.X.: Gazdasági elemzés és a környezet minősége

1158 STATISZTIKAI 'IRODALMI FIGYELÖ

OSIRIS: Organized Set of lntegrated Routines for Investigations with Statistics (az OSIRIS-nak két változata van: OSIRIS !, amelyet az Institute of So—

cial Research, Ann Arbor, Michigan és OSIRIS Il, amelyet az Inter-University Consortium for Political Research, Ann Arbor, Michigan állított elő).

Az összehasonlítás első szempontja annak vizsgálata, hogy milyen funkciókat teljesíte- nek az egyes rendszerek. A szerzők három funzkciótípust különböztetnek meg: file-szer—

vezés, leíró statisztika és statisztikai analízis.

A file-szervezés három szakaszra osztható:

a) az adatok előkészítése. b) az adatok transzformációja (a változókra vonatkozó mű—

veletek), c) részfile—ok kiválasztása és agg- regációk (a megfigyelésekre vonatkozó mű- veletek). E három szakasz szempontjából az SPSS rendszer nem annyira jelentős. mint a

másik három.

A leíró statisztika körébe tartozik: az a) egyszerű osztályozás, b) a több szempontú osztályozás. c) a grafikus ábrázolás. Az első kettőt illetően minden rendszer teljesítménye nagyjából megegyezik. a harmadik vonatko- zásában azonban megállapítható, hogy azt a vizsgált rendszerek egyike sem teljesíti ki-

elégítő módon.

A statisztikai analízis területén nyújtott lehe.

tőségeket egy táblázat teszi áttekinthetővé.

Ez az tünteti fel, hogy kiterjed-e a vizsgált rendszer a statisztikai analizis különböző fel- adataira. A táblázat alapján megállapítható.

hogy az OSIRIS ! teljesítőké'pessége a leg- szélesebb.

Az integrált rendszerek elterjedésével ösz- szefüggő problémák három szinten, a rend- szer bevezetésénél, aktualizólásánál és új programok hozzácsatolásánál jelentkeznek.

A problémák megértése céljából a szerzők itt először röviden ismertetik egy számítógép általános konfigurációját fizikai szervezete és általános funkciói, valamint az ember és a gép közötti kommunikáció szempontjából.

Bemutatjáik az integrált rendszerek informa-

tikai jellemzőit, ezen belül foglalkoznak la—

gikai szervezettségükkel és a rendszerek ál—

tal használt programnyelvekkel. Logikai szer- vezet szerint monitoros és többprogmmos rendszerek különböztethetők meg. A monitor olyan program, amelyre az a feladat hárul.

hogy felvegye a felhasználó parancsait. kér—

je az alkalmas kezelési programot, irányit- sa az áttórolóst és közvetítse az eredménye- ket a felhasználóhoz. A felhasználónak tehát csak a monitoros programmal van dolga. A' többprogramos rendszernél a felhasználó ma-

ga hívja a kívánt programot. Mind a mani—

toros, mind a többprogramos rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai.

A tanulmány az elterjedés említett prob- lémái szerint is összehasonlítja _a négy rend- szert. Megállapítja, hogy költségeik azonos nagyságrendűek; legkönnyebb az SPSS be—

vezetése, mert ennek van a legtöbb aktuális változata, de várható az OSIRIS ll felfejlő- dése is.

Egy integrált rendszer használata tekinte- tében két fázis különböztethető meg: a file—

leírása a rendszerben és a file tulajdonkép- peni kezelése, feldolgozása. Az első fázissal kapcsolatban a tanulmány táblázatot közöl,—

amelynek alapján a négy rendszer összeha—

sonlítható (] file formája, a kártyák megfi- gyelésen'kénti maximális száma, a változók és a megfigyelések száma szerint. E kritériumok szempontjából első helyen a DATA-TEXT áll.

A második fázis elemzése bonyolultabb és a belőlük adódó értékítéletek sokrétűek.

A szerzők nem kívántak abszolút preferen—

cia-sorrendet megállapítani, pusztán arra tö- rekedtek, hogy tanulmányukban részletesen bemutassák azokat a kritériumokat, amelyek alapján a felhasználó elvégezheti az összeha—

sonlítást, és megalapozottan választhat az in- tegrált rendszerek között.

(Ism.: Szegedy Miklós)

GAZDASÁGSTATISZTI'KA

CHASE, R. X.:

GAZDASÁGI EL'EMZES ÉS A KÖRNYEZET MINÖSEGE

(Economic analysis and environmental auality.) The American Journal of Economics and Sociology.

1972. 3. sz. 271—282. p.

A természeti környezet védelmével kapcso- latos szakirodalomban folyó viták bizonyos idő óta már eleve abból indulnak ki, hogy a természeti környezet sértetlen épségben hagyása feltétlenül a ,,jó dolgok", ennek bármilyen változtatása szükségképpen a ba- jok. károk kategóriájába tartozik. A reális szemléletnek helyesebb olyan felfogásból kiindulnia, amely a kettő egyensúlyát, a jó

és a rossz oldalak mérlegelését tartja szüksé- gesnek. Ilyen reális keret a szerző véleménye szerint az ezzel kapcsolatos problémák vizs- gálatára a gazdasági elemzés.

A gazdasági elemzésnek jelen esetben a hatékonyság és a gazdaságos termelés fo- galmából kell kiindulnia. Addig, amíg a versenyző gazdaságban a kedvezőtlen kö—

rülmények között levő termelő is nyereségre tesz szert, a termelést az egyre szűkösebb erőforrások felhasználásával is fokozzák, ami nagyobb mértékben okozza a természeti környezet pusztulását is. A termelés fokozása és a környezet pusztítása vagy szennyezése mindaddig tart, amíg a termelőnek a terme—

STATISZTIKAI lRODALMl FlGYELÖ

lés fokozásából haszna van. Egyre növekvő mértékben jelentkeznek azonban olyan hát- rányok, a nem gazdaságos termelésnek olyan velejárói, amelyek nem eléggé. nem közvetlenül és nem rögtön tűnnek szembe;

főleg azért nem, mert ezek nem a termelőt sújtják, aki a piaci árban még mindig nye—

reséget realizál. Bár ezek a hatások nem je- lentkeznek közvetlenül a gyártott termék ár- struktúrájában, terhét szükségképpen mégis viseli valaki: adott esetben a társadalom, il—

letve ennek szűkebb vagy tágabb rétege. A termelő költségei ebben az esetben irreáli—

san alacsonyabbnak mutatkoznak, mint ezt a társadalomra háruló terhek indokolnák, s azt eredményezik, hogy a termelési folyamat a társadalom szempontjából optimális pon- ton túl is folytatódik. A termelő például mint szabad jószágot, szennyvízcsatornaként költségmentesen használja fel a folyókat vagy tavakat, amelyek eddig üdülés célját szolgálták. A termelés bővült ugyan, de en—

nek kötségeit nem a termelő. hanem a társa- dalom viseli.

A probléma megoldásának egyik módja az lehetne, ha az állam anyagi ösztönzőkkel (esetleg adókedvezményekkel) segítené elő, hogy a környezetet szennyező ipari vállalatok maguk foganatosítsanak intézkedéseket a szennyeződés megszüntetése, illetve eltakarí- tása érdekében. További lehetőség volna va—

lami jogcímen támogatásban részesíteni azt a vállalatot, amely a szennyező vagy a ter- mészeti környezetet pusztító tevékenységgel felhagy. Ez az intézkedés esetleg a gazdasá- gi erőforrások jobb elosztását is elősegíthet—

né; valószínűleg több. a marginális haszon határán termelő üzem felhagyna tevékenysé- gével. Az efféle megoldások azonban a gya- korlatban nehezen kivitelezhetők, mert mél- tányosságukat és helyességüket erősen vitat- ják a különböző társadalmi rétegekben (fő- leg az anyagi ösztönzőkre vagy a támogatás mértékére vonatkozó intézkedések).

Leghelyesebb lenne, ha a költségeket egyenesen azokra lehetne hárítani, akiknek a szennyeződést okozó gazdasági tevékeny—

ségből anyagi hasznuk van. Azzal viszont eb- ben az esetben számolni kell, hogy a válla- latok a költségeket is belekalkulálják a ter—

mék eladási árába. Bárhogy van is. előbb- utóbb egységes kormányzati szabályozásra van szükség a környezet szennyeződésének megakadályozása érdekében. Jogalapja ezeknek az a tény. hogy sem a víz. sem a levegő nem tekinthető ,,szabad iószágnak", mert nem áll korlátlan mennyiségben ren- delkezésre.

Példánknál maradva az is elképzelhető, hogy akik a szennyeződéstől megtisztított ta- vat és környékét üdülőhelyül használiák.

azok viseljék az ártalmas hatások elhárító—

sának költségeit. A társadalmi érdeket tekint—

1159

ve ez nem ,,feltétlen rossz". sem nem .,feltét- len jó": egyszerűen attól függ, hogy a tár—

sadalom hogy rangsorolja az értékeket. Tisz- ta és esztétikus környezetre helyezi-e a súlyt. vagy a gyártelep további üzemelteté—

sére?

A problémát a gyakorlatban további vo- natkozások komplikálhatják. Nehezebb dön- tés előtt áll a társadalom akkor. ha a szeny- nyeződést okozó gyártelep a környéken jó- formán az egyetlen munkaalkalom, s a ter—

melés megszakítása a lakosságot jóformán egyetlen kereseti lehetőségétől fosztaná meg.

Végül van olyan helyzet is, ahol az elő- nyök és a hátrányok hagyományos gazdasá- gi mérlegelése már nem ad megoldást: ez az ún. ,,végtelen költségek" (infinite cost) esete. Ez akkor következik be, ha a szennye- ződés olyan kritikus méreteket öltött. hogy már az egészséget és a puszta létet veszé—

lyezteti. Ennek meghatározása a biológusok és természettudósok feladata. Ebben az eset- ben a költségekre vagy az anyagi haszonra való tekintet nélkül a termelést azonnal le kell állítani, még ha a társadalomnak ,,vég- telenül magas" árat is kell fizetnie ezért.

(lsm.: Nyáry Zsigmond)

A GAZDASÁGI NUVEKEDÉS KERESZTMETSZETI MODELLJE

(De Grauwe, P.: A cross—section model of econ—

omic growth: a comment.) — Review of Economics and Statistícs. 1972. 4. sz. 466—467. p.

(Kosobud, R, F. — O'Neill, W. D.: A cross—sec- tion model of economic growth reAexamined.) — Review of Economics and Statisfics. 1972. 4. sz. 467—

470. p.

A folyóirat 1971. évi 2. számában P. M.

Sommers és D. 8. Suíts tanulmányt közölt, amelyben a gazdasági növekedésnek három egyenletből álló modelljét mutatták be. E három egyenlet a következő:

GCF/GNP : a, —l— 02 (GNP/N) —j—

—l— 03 (GNP/N)2 /1/

ahol a GCF a bruttó felhalmozás vagy tőke—

képződés, GNP a bruttó nemzeti jövedelem.

Eszerint a beruházás vagy felhalmozás ará- nya az egy főre jutó nemzeti jövedelem függvénye:

bi

dN/N : ————————

, (GNP/NH—b, %

;

/

ahol N a népesség. Eszerint a népesség nö- vekedési üteme az egy főre jutó nemzeti jö- vedelem függvénye:

r : c, (GCF/GNP) —l— e; (dN/N) /3/