Magyarország történeti helységnévtára

(1)

TÓRTENETI DOLGOZATOK

MAGYARORSZÁG TORTENETl HELYSÉGNEVTÁRA f

SZASZKÓNÉ sw ARANKA

A (magyar történettudomány és a községsoros adatokkal dolgozó rokontudo—

mányok művelői híján vannak a kutatók munkáját megkönnyítő segédkönyveknek.

A kora középkor kutatóinak gondjait ugyan megoldja az immár második köteténél tartó, Győrffy György által szerkesztett Árpád—kori történeti földrajz (1). Csánki Dezsőnek a Hunyadiak korával foglalkozó történeti földrajza megjelent a kö-

zelmúltban reprint kiadásban (2), így legalább az eredeti kötetek nehezen hozzá-

férhető voltából fakadó problémák megszűnnek. A későbbi korszakokra azonban

— az első, még nem hivatalos helységnévtárak, illetve a hivatalos statisztikai adat-

gyűjtés megindulásáig — nagyobb területet átfogó segédeszköz nem áll rendel-

kezésre.i lgy a különféle összeírásokkal. illetve bármilyen településszintű adattal

dolgozó kutatónak egy-egy község lokalizálásához, különböző elnevezéseinek azo—

nosításához, főbb köz— és egyházigazgatási, népességi, gazdasági adatainak meg-

ismerése végett forrásközlések sorához vagy a gyakorlati célok érdekében össze—

állított leíró statisztikákhoz kell fordulnia.2 Mivel ezek a kötetek ma már ritkaság- nak számítanak, éppen azt a funkciójukat nem képesek betölteni, hogy mindig

kéznél levő hasznos segédeszközként álljanak a kutatók rendelkezésére. Már az

is szerencsésnek tekinthető. ha legalább reprint kiadásban szélesebb körben hoz- záférhetővé válnak, mint a már említett Csánki-mű vagy Fényes Elek 1851—beli ge- ográfiai szótára (15). Ugyanakkor a történelmi Magyarország településeire a korabeli közigazgatás szerint a kutató csak ezekből a forrásokból meríthet, mivel az újabb összeállítások rendszerint a mai közigazgatásnak megfelelő adatokat tartal—

maznak.3

A kutatás során felmerült igények kielégítésére azonban nem mindig ele- gendő a meglevő kötetek egyszerű reprodukálása. Esetenként már az is gyümöl—

csöző lehet, ha az eddig külön-külön használt, de közel egykorú források adatait egymás mellé helyezzük. kiegészítjük és értelmezzük, s így törekszünk jobban meg—

ismerni az ország egy adott időpontbeli települési és népesedési jellemzőit. llyen

meggondolásból kiindulva, több mint tíz évvel ezelőtt kezdett hozzá a Központi

Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat keretében működő Tör—

lNéhány megyére vonatkozóan jobb a helyzet. Holub József (3), Ha Bálint (4), Szabó István (5) és lakó Zsigmond (6) műve jelentősen megkönnyíti az adott területtel foglalkozók munkáját. A helytör- téneti lexikonok 1964-ben, a Veszprém megyei kötettel (7) indult sorozatából nem jelent meg újabb kötet.

és a közeljövőben nem várható. hogy az egységes formájú adatközlés az ország valamennyi megyéjérői meg—

jelenik (B). Az első mai értelemben vett, széles körben használt helységnévtár (: (9), ez azonban még nem volt hivatalos kiadvány. Az első hivatalos helységnévtár a (10).

2 Mint például (11) és (12) a XVI". sz. végéről vagy (13). illetve (14) a XIX. sz. elejéről.

3Mint péida'ul a Magyarország községelnek és városainak népessége az 1650.. 1851, és 1870. évek- ben. (Az 1980. évi államigazgatási beosztás szerint.) Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1984. 380 old.. illetve a Népmozgalom főbb adatai községenként, 1828—1900. Központi Statisztikai Hivatal és KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. 1-8. kötet. Budapest. 1972—1984.

(2)

SZASZKÓNÉ sm: TÖRTÉNET! HELYSÉGNÉVTÁR 807

téneti Statisztikai Kutatócsoport Fügedi Erik vezetésével a történelmi Magyaror-

szág területét felölelő. a XVlll. század végi állapotot tükröző helységnévtár anyag- gyűjtéséhezfi A helységnévtár olyan. az ország valamennyi helységét tartalmazó betűrendes névsor, amely fontos statisztikai adatokat is tartalmaz. s általában

hivatalos kiadványként jelenik meg ((19) 217. old.). Ez a kézikönyvműfaj az 1873-

ban kiadott első hivatalos helységnévtár óta elválaszthatatlanul összeforrt Ma- gyarországon is a statisztikai hivatallal, így kézenfekvő. hogy a prestatisztíkus kor- szakra egy helységnévtár jellegű anyaggyűjtés összeállításának igénye és terve is a Központi Statisztikai Hivatal keretében fogalmazódott meg.5 A cél olyan. a ké- sőbbi hivatalos helységnévtárakhoz hasonló. lehetőleg minél teljesebb község- jegyzék elkészítése volt. amely tartalmazza és vísszakereshetővé teszi a legfon- tosabb adatokat (a község neve és névváltozatai, a lakosság száma. nyelve. val—

lása, köz— és egyházigazgatási hovatartozása) lehetővé téve az alapszintű tájé- kozódáson túl statisztikai mintavételi eljárások kidolgozását is ((16) 146. old.).

Ismeretes, hogy ll. Józsefnek nagyszabású reformjai megalapozásához meg-

bízható adatok sorára volt szüksége a Habsburg—birodalomról. E koncepció je-

gyében Magyarországon is nagyszabású adatgyűjtések, összeírások sora készült el 1780 és 1790 között, amelyeknek részben vagy egészben fennmaradt anyaga részletes leírást ad a történelmi Magyarország településeiről. Az 1780—1781-ben végrehajtott, az ország településeit és igazgatási viszonyait rögzítő. Tabella Loco- rum néven ismert ügyviteli segédkönyv.6 az első népszámlálás összesítői (22) és (23), a plébániarendezés érdekében végrehajtott nagyszabású statisztikai felvétel,7 egy földhivatal jellegű intézmény felállításához a megyéktől bekért két összeírás-

sorozat8 egyenként is lenyűgöző és feldolgozásra váró adatgyűjtés. Ezen részben

egymástól függetlenül készült és különböző levéltári állagokban fennmaradt forrá- sok felkutatása és egyesítése után a későbbi regionális és településtörténeti kuta- tásokhoz megbízható, egységes adatokat nyújtó. s emellett a további kutatási irá—

nyokhoz alapszintű tájékoztatást adó kézikönyvsorozat összeállítására nyílt lehe- tőség.

A több mint tíz évvel ezelőtt megfogalmazott elképzelések után ,,Magyaror- szág történeti helységnévtára" címmel 1987—ben kezdődött meg a statisztikai táb- lázatokká szerkesztett anyaggyűjtés publikálása. A XVIII. század végi beosztás szerint tagolódó sorozat keretében elsőként a Fejér megye anyagát tartalmazó kötet jelent meg (25). A kötet az alcímében jelzett 1773 és 1808 közötti időszakban kelet.

kezett források alapján felsorolja a megye településeinek és pusztáinak nevét, név- változatait, jogállását. megyei és járási hovatartozását. Közli a birtokos nevét. a házak, a családok és a lakosság számát, az egyes felekezetek híveinek számát. egy- házigazgatási beosztását, és tájékoztat az ott beszélt nyelvekről. Az adatcsoportot a mellékletben közölt 1:144 OOO-es méretarányú, községhatáros, a XVIII. század végi állapotnak megfelelően visszaszerkesztett térkép szelvényeire utaló kód egé—

4A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárában már 1949—ben folytak települést'o'rténeti kutatások, és ez a munka vezetett a helytörténeti lexikonok sorozatának megindításához. A Magyarország történeti hely—

ségnévtára c. sorozat ettől független kezdeményezésként indult. Erre vonatkozóan lásd (16). (17) és (18).

5A helységnévtárakról jó összefoglalás található Kertész Gyula Helységne'vtárak :. kéziratában.

melynek megjelenése a közeljövőben várható.

6Magyar Országos Levéltár. Helytanótanócsi Levéltár. Vegyes Könyvek. (C 97). 20—22 cs. Az ügy- viteli segédkönyv keletkezésének körülményei és kapcsolata az 1779-tői országos méreteket öltött település-

rendeze'si elképzelésekkel nem tisztázott. Lásd (20) (152—163. old.) és (21) (62—67. old.).

57 7kMagyar Országos Levéltár. Helytartótanácsi Levéltár. Acta Regulationis Parochiarum (C 104).

1— . öt.

8Magyar Országos Levéltár. Helytartótanácsi Levéltár. Dep. Urbariale (C 59). Fons. 9. Circularia 562. cs., illetve Magyar Országos Levéltár. Curiai Levéltár. Tabula Provincialis (0 64) 1—6. cs. Az első összeírás kapcsolata a provinciális tábla szervezéséhez nem tisztázott. (24) (232. old.) ismerteti, hogy 1787 folyamán elrendelték egy. a későbbi adatgyűjtés ellenőrzésére szolgáló összeírás végrehajtását. A dátum egyezése és (30) (23. old.) megjegyzése a gyanút erre az összeírásra tereli.

(3)

808 SZASZKÓNE sm ARANKA

szíti ki. A kötethez a neveket, névváltozatokat tartalmazó helynévmutató. birtokos- mutató és a felekezeti viszonyok. illetve az egyházigazgatási struktúra jobb átte- kinthetőségét biztosító felekezeti mutató csatlako'zik. A gyakorlati felhasználói igé- nyek és a történeti statisztikai elemzések céljait egyaránt szolgálni hivatott kötet 0 táblázatokból álló közlési formával viszonylag kis terjedelemben is jelentős

mennyiségű információt tesz hozzáférhetővé a felhasználó számára.

,,A honismertető statistikának egyik, alakjánál fogva eltérő, kiváló ága a

jó és kimerítő helységnévtár." — írta Keleti Károly az első hivatalos helységnévtár

előszavában (10). A helységnévtár mint műfaj bizonyos mértékig valóban függet—

lenedett a statisztikai szakterületektől, noha ugyanakkor szoros kapcsolatban is áll velük, településenként egyesítve az összegyűjtött adatokat. A ..Magyarország történeti helységnévtára" című sorozat nyitó kötete kapcsán is két szempontból mérlegelhetjük az adatközlés illeszkedését a meglevő történeti statisztikai adat—

gyűjtésekhez. Felmérhetjük egyrészt, hogyan kapcsolódik a helységnévtárak, ii- letve a leíró statisztikák csoportjába tartozó művek sorához. másrészt megítélhet- jük, hogy az itt közölt adatok mennyiben járulnak hozzá bizonyos szakstatisztikai területek történeti előzményeihez.

A műfaj sajátosságait összefoglaló publikáció (26) szerint a helységnévtárakro általánosságban három fő adatcsoport jellemző. Közülük az első a szűkebb ér—

telmű. ..névtári jellegű" adatcsoport. amelynek elsődleges célja, hogy közölje az adott időpontban létező összes település nevét és névváltozatait. A második az igazgatási és területi beosztás adatcsoportja, amely magába foglalja a megyei és járási hovatartozás mellett a jogállást is. A harmadik adatcsoport koronként vál—

tozó lehet, de mindenkor az adott időben legfontosabbnak tartott statisztikai adatokat (népességszám, házak száma, felekezeti és nyelvi viszonyok) és a települést jellemző ellátottságokat tartalmazza (vasútállomás, postahivatal stb.).

A ..Magyarország történeti helységnévtára" című sorozat kötetei lényegében hasonló felépítést követnek, noha a forrásadottságok függvényében és a törté—

neti viszonyokhoz alkalmazkodva természetesen vannak eltérések. A hivatalos hely—

ségnévtórak a népességre és a lakotthelyekre vonatkozóan teljes körűnek tekint-

hető adatokat rendszerint népszámlálási adatgyűjtésre alapozva teszik közzé. A

XVIII. század végére összeállított helységnévtár adatgyűjtése is hasonlóképpen egy

népszámlálás, a ll. József által elrendelt és 1784—1787 között lefolytatott összeírás fennmaradt anyaga körül kristályosodott ki. Mivel azonban e népszámlálásból or- szágos viszonylatban csak a megyei összesítő ívek maradtak fenn, amelyek köz- ségsorosan -— tehát a község területén állt települések adatait összevonva — tar- talmazzák az adatokat, egyedül a népszámlálás anyaga nem tette volna lehetővé a történelmi Magyarország teljes településállományának számbavételét. ezért e hiányt közel egykorú források sorára támaszkodva kellett a lehetséges mértékig pótolni. Felhasználható volt ehhez az 1780—1781 -ben készített Tabella Locorum né—

ven ismert ügyviteli segédkönyv. amely a településeket (beleértve mindenkor a kül- területi lakotthelyeket is) regisztrálta a korabeli köz-. illetve egyházigazgatási be- osztás szerint. A római és a görög katolikus egyház plébániarendezési munkálatai-

hoz készitett, Pfarrtopographie néven ismert összeírás hasonlóképpen a lakott he—

lyek lehető legrészletesebb leírására törekedett. Főként e két forrásra támaszkod- va lehetett a települések számát az eddiginél pontosabban megállapítani.9

A XVI". század végén léteztek azonban olyan önálló névvel és különálló ha- tárral biró területek is, amelyeken nem volt állandó lakosság. A feldolgozott for-

9A források jelzeteit lásd a 6. és a 7. jegyzetben.

(4)

TURYÉNETI HELVSÉGNÉVTÁR 809

rások közül négy nemcsak vagy nem elsősorban a települések, hanem a prédiu—

mok összeírását is feladatának tekintette. A prédium a XVI". és XIX. században a földbirtok olyan sajátos birtoklási formája volt. amely egyben közigazgatási te- rületi egység is lehetett. Olyan. gyakran jelentős kiterjedésű terület, amelyet leg—

gyakrabban mezőgazdaságilag úgy hasznosítottak, hogy egy közeli falu vagy me—

zőváros bérelte a földesúrtól. vagy úrbéres szolgáltatásokkal adózott utána ((27) 93. és 97. old.). A prédiumon állhatott település is, amely jellegét tekintve lehetett csoportos vagy magányos külterületi lakotthely. Utóbbi esetben neve nem szük—

ségképpen egyezik meg a terület nevével, vagy esetleg elnevezés nélkül, körül- írva jelenik meg a forrásokban (például egy malom Csabda területén, Cser nevű pásztorszállás Veréb területén). Az önálló névvel bíró terület és az önálló névvel biró külterületi lakotthely összekapcsolását az adatközlés a térképi jelzés mellett a kötetben is biztosítja azáltal, hogy — hasonlóan az 1985. évi helységnévtárhoz —

egyetlen közlési egységbe vonja össze adataikat")

A ,.Magyarország történeti helységnévtára" első, Fejér megye adatait tartal- mazó kötetének 279 egysége egyaránt tartalmaz településeket és önálló elnevezés—

sel bíró pusztákat. Az adatbázis teljességére, illetve hiányaira következtethetünk.

ha megvizsgáljuk, hogyan viszonyul a feldolgozott nyolc alapforrás és a felekezeti összeírások adatainak egyesítése után a megye területéről kirajzolódó kép az

eddig ismerthez? *

A nyomtatásban hozzáférhető adatforrások közül az 1773—as Lexicon Locorum 73 helységet regisztrált, a népszámlálás 175 helységre vonatkozóan tartalmaz adatokat, Korabinsky helységlexikonából pedig 84 szócikk vonatkozott Fejér megyére.

A legrészletesebbnek még Lipszky repertóriuma bizonyul, amely 212 Fejér megyei adatot tartalmaz, ám az általa regisztrált prédiumokról nem állapítható meg. hogy állt-e rajta település vagy sem. így ez a fenti számokkal közvetlenül össze nem ha-

sonlítható.11 Az 1773 és 1808 között keletkezett források alapján összeállított hely-

ségnévtár a fenti köteteket levéltári iratok alapján kiegészítve összesen 279 egy—

ségre vonatkozóan tartalmaz adatokat, ezek között a települések száma 251. Mivel a különbözetet nagyobbrészt a külterületi lakotthelyek adják. a megye település- szerkezetéről. (: lakosság koncentrációjáról így kialakuló kép közelebb állhat a korabeli valósághoz, s más megvilágításba helyezheti az azóta bekövetkezett vál- tozásokat is.

A regisztrált települések számával tehát minden eddiginél nagyobb teljes- séget sikerült elérni. ez azonban nem jelenti egyben azt. hogy pusztán a telepü- lések számában tapasztalt különbség alapján megkérdőjelezhető például a nép-

számlálás megbízhatósága.12 Sokkal inkább arról van szó. hogy a népszámlá—

lás esetében csak összevonva rendelkezésre álló adatokat más források felhaszná- lásával sikerült részekre bontani. Szerkesztés közben szerzett ismereteink szerint a felhasznált források — köztük a népszámlálás — összehasonlító forráskritikájára csak a sorozat több kötetének elkészültével. az adatok teljes körű egybevetése

után kerülhet sor.

1" Az anyag ilyen csoportosítását egyébként a források különböző számbavételi módja is indokolja.

(Lásd (28) 179—184. old.)

27 ;;Ha'sdoylá problémák vethetők fel a Wellmann Imre tanulmányában követett módszerrel szemben ((29) 7—2 . o . .

"A népszámlálás fennmaradt lvei bizonyos megyék esetében jelzik az összevonást. s ez a nép- számlálás forrósközléseiben szerepe! is. De további jelöletlen összevonásokra is következtethetünk: a Pest megyei Nyáregyháza adatsora valójában két település adatait, az egymástól fél óra távolságra lévő Alsó- és Felsőnyáregyházát foglalja magába. mint a Pfarrtopographie adatai jelzik. Mérlegelve a To- bella Locorum és a Pforrtopogmphie mélyen részletezett adatait. aligha feltételezhető, hogy ezen össze- írások birtokában a népszámlálás pontos végrehajtása a számba veendő települések ismeretének hiánya

miatt lenne pontatlan. (Vö. (29) 276. és 290. old.) ,

(5)

810 SZASZKÓNÉ SleARANKA

A nyomtatott és a levéltári források azonos településre vonatkozó adatainak egyesítése a településállomóny teljesebb rekonstruálásán túl további eredménnyel is jár. A betűhiv formában kijegyzetelt és egymás mellé helyezett, egymástól- nem csak helyesirási szempontból eltérő nevek, névvariánsok azonosítása amellett, hogy a levéltári forrásokkal dolgozó kutatókat segiti munkájukban. a nyelvtörténeti és a névtani kérdésekkel foglalkozók számára is jól használható, gazdag anyagot biztosit.

A feldolgozott anyag történeti sajátosságaira vezethető vissza, hogy a hely—

ségnévtárak második nagy egysége. az igazgatási—területi adatcsoport (: ma meg-

szokottnál bővebb és más típusú adatokat tartalmaz. A sorozat adatközlésénekge-

rincét a Tabella Locorum című forrásra építve az 1780—1781-belí megyebeosztás képezi. e történeti megyék szerint ztagolódva jelennek meg a kötetek. A megyéken belül járások szerinti az anyagközlés. ezt a két közigazgatási szintet tehát a sora—

zat. illetve az egyes kötetek felépítése tükrözi.

A vizsgált korszakban a közigazgatással közel azonos jelentősége volt az

egyházigazgatási beosztásnak, ezért került oda minden településhez, hogy a rá—

mai katolikus egyházígazgatás szervezetében mely püspökséghez, illetve espe—

rességhez tartozott, önálló anyaegyház volt-e. vagy leányegyházként más telepü—

lés plébániájához tartozott. Ha a településen a katolikuson kívül más felekezetek hívei is éltek, ezeket az adatokat a lehetséges mértékig szintén közlik a táblázatok.

Ezek az egyházigazgatási adatok jelenleg csak levéltári források alapján, illetve a korabeli egyházi névtárak, sematizmusok átnézésével állapíthatók meg, amelyek azonban kevés példányban maradván fenn. csak korlátozottan hozzáférhetők. Az igazgatási adatok közzététele nemcsak a kor köz— és egyházigazgatásának törté—

netével foglalkozók munkáját segíti. hanem egyben ahhoz is segítséget ad az egy—egy település vagy régió adatai iránt érdeklődőnek, hogy mely egyházi levél- tár iratanyagában találhat további adatokat. illetve, hogy milyen anyakönyvek át—

nézésével juthat a népmozgalmi adatokhoz.

Az igazgatási adatcsoporthoz sorolható és a korábbiakhoz hasonlóan kettős , rendeltetésű a birtokos nevének közlése. Az úrbéres helységek birtokosaira vonat—

kozóan adatokat nyerhetünk a Mária Terézia-féle úrbérrendezés anyagának már

megjelent forrásközléséből (30). illetve — néhány hiányosan kitöltött táblázatű me-

gyétől eltekintve — az első népszámlálás köteteiből is. E két forrás azonban csak a helységekre vonatkozóan szolgál információval, a puszták birtokosairól nem tá- jékoztat. E hiány pótolható a ll. József által lényegében a telekkönyvi hivatalhoz hasonló funkcióval létrehozott provinciális tábla részére a megyéktől bekért, a birtokosok és birtokaik nevét tartalmazó két összeírás-sorozattal. Az egymással meg nem egyező két forrás közül az első 1787-ben keletkezett, és az 1789—ben megvaló- sított, birtokigazoló érvényűnek szánt második adatösszeállítás ellenőrzésére ké- szült ((24) 233. old.). Az anyaggyűjtésbe bevont két összeírás alapján az eddiginél teljesebb kép alkotható a birtokviszonyokról, noha az egyes birtoktestek nagysá- gát így sem ismerhetjük meg, s az 1893—at megelőző időszakra — megbizható fel- mérés hiányában —- birtokterületet regisztráló, s legalább néhány megyét érintő

forrás felbukkanása nem is várható.13 Ennyiben a ..Magyarország történeti hely- ségnévtóra" () későbbi, részben hivatalos adatgyűjtések alapján közzétett gaz—

dacímtárak egyfajta történeti előzményének is tekinthető. mivel jó szolgálatot tehet az uradalom- és birtoklástörténettel foglalkozók mellett a kutatók tágabb körének

isA birtokstatisztika kezdeteiről tájékoztat (31). Az első kataszteri felvétel nem a birtoktesteket, hanem az egyes települések. puszták területét tette meg felmérési egységnek. A feimérés sorsáról tájé- toztat (32). Azkelső kataszteri felvétel fennmaradt anyagát az adott megyék helységnévtári köteteiben

özölni tervezzü .

(6)

TÖRTÉNET! HELYSEGNÉVTAR 811

is. ugyanis támpontot adhat. hogy esetlegesen mely család levéltárában kereshe- tők a településre. pusztára vonatkozóan további adatok.

A harmadik nagy adatcsoport koronként erősen változó összetételű. és min—

dig az adott korban fontosnak tartott statisztikai adatokat foglalta magába. Ezek között azonban mindenkor elsődleges fontossága volt a népesség nagyságára és összetételére vonatkozóknak. így az első magyarországi népszámlálásra támasz- kodva természetesen a ,,Magyarország történeti helységnévtára" is közli a házak, a családok és a lakosok számát mint a településeket elsődlegesen jellemző legfon- tosabb adatot, bár a népszámlálás teljes adategyüttesének újraközlésére nem vál-

lalkozik.

A népesedésstatisztikai adatközléseknek hosszú időn keresztül fontos para- métere volt a felekezeti és nemzetiségi megoszlás. E két adattípus történeti forrás—

adottságai azonban számottevően különböznek egymástól. így különbözőképpen jelennek meg a .,Magyarország történeti helységnévtárában" is. A lakosság felekezeti megoszlására vonatkozóan a hivatalos népszámlálások adatgyűjtései szol- gáltatták mindenkor a legmegbízhatóbb adatokat. Az első magyarországi nép- számlálás azonban a lakosságot csak két felekezeti csoportra bontotta. megkü—

lönböztetve keresztényeket és izraelitákat, arra már nem terjedt ki az adatgyűjtés, hogy *a keresztény lakosság hogyan oszlott meg a római és a görög katolikus, a görögkeleti, illetve a protestáns felekezetek között. A görögkeleti és a protestáns valláshoz tartozás már csak azért sem szerepelt a kérdések között. mivel ezek a val- lások nem tartoztak a bevett felekezetek közé. lgy a felekezeti statisztika kezdetei és a protestánsok egyenjogúsitásának a türelmi rendelet kiadásával betetőzött fo-

lyamata szorosan összekapcsolódtak. A Helytartótanács iratanyaga mellett a saját

szervezetük kialakításán, önnön erejük felmérésén munkálkodó protestánsok (min—

denekelőtt a reformátusok) egyházkerületi levéltáraiban fennmaradt iratok gaz—

dag anyagot szolgáltatnak a protestáns vallásgyakorlás szinteréül szolgáló tele—

pülésekre és a felekezethez tartozó népesség lélekszámára vonatkozóan.14 A ró—

mai és a görög katolikus felekezet népességi és egyházszervezeti viszonyaira az uralkodó által kezdeményezett és a Helytartótanács által végrehajtott plébánia—

összeirás fenmaradt anyaga szolgál bázisul. A katolicizmus ellenreformációs tö- rekvéséből fakadóan a felekezet — tényleges vagy potenciális — tagjának tekintet- tek a plébánia körzetében lakó minden személyt. ezért a lelkipásztorok által ki—

töltött kérdőíveken a külterületi lakotthelyek és népességük minél teljesebb meg-

ragadására is törekedtek.15

Az ország lakosságának a XVlll. század végén körülbelül 55 százalékát kitevő római katolikus és 13 százalékát kitevő görög katolikus népességre vonatkozóan tehát a plébániarendezés iratanyaga alapján. a körülbelül 12 százalékot jelentő re—

formátus lakosságra vonatkozóan a felekezeti összeírások alapján, az izraelita népességre vonatkozóan pedig a népszámlálás alapján álltak rendelkezésre köz—

ségsoros részletezettségű adatok.16 A mintegy 12 százalékos aránnyal képviselt

görögkeleti vallású lakosságról községsoros adatok csak az ország területének egy részéről maradtak fenn, s nem került elő a lakosság 7 százalékát jelentő evangélikus felekezetről sem lélekszámadatokat tartalmazó forrás, az 1793 és 1803

" Magyar Országos Levéltár. Helytartótanács! Levéltár. (C 76). Dep. religionare augustinae et helvetiae confessionis. Acclusd Vl. 478. cs.: Dunamelléki Református Egyházkerület Levéltára. Egyházkerü- leti (Püspöki) Jegyzőkönyvek 1625—1950. (A 1 a) 1788. év. 322—343. old. : A Tiszántúli Református Egyházke- rület Levéltára. Egyházlátogatási Iratok. 1733-1949. (! 1 s) 8-23. doboz.

15 Az egyházi összeírás :; történelmi Magyarország területén összesen mintegy 16200 települést. köz—

tük 2600 külterületi lakotthelyet rögzitett.

'lt kMA XVIII. század végi népesség felekezeti megoszlására vonatkozóan (33) (130. old.) becslését hasz- na u .

(7)

812 SZASZKONÉ sm ARANKA

között megjelent összeírás csak az egyházigazgatási szervezet leírására törekedett

(34).

A felekezeti összeírások e hiányosságainak kiküszöbölésére szolgálhatnak a római katolikus püspökségek által a XVlll. század végétől, a XlX. század elejétől rendszeresen megjelentetett egyházi névtárak. sematizmusok, amelyek általában a többi felekezetre vonatkozóan is közölnek népességi adatokat. E forráscsoportot szembesítve az ismertetett összeírások adataival. megállapítható. hogy a refor-

mátus, illetve az evangélikus egyház összeírásaiból — noha az anyaegyházak és

a leányegyházzá szervezett kisebb létszámú gyülekezetek regisztrálását jól meg- oldották - az e felekezethez tartozók gyakran csak egy-két családból álló kisebb csoportjai Fejér megye esetében többnyire kimaradtak. E ,.felekezeti szórványok"

valószínűsíthetők azonban a népszámlálásban, illetve a különböző felekezeti ösz—

szeírásokban szereplő lélekszámadatok összehasonlítása. illetve a sematizmusok jelzései alapján. A becslések természetesen mindenkor nagy körültekintést igé-

nyelnek, hiszen az adatok nem azonos típusú s nem azonos időpontban keletke—

zett forrásokból származnak. Együttes közzétételük azonban. miközben ráirányítja a figyelmet az egyes források keletkezésének és regisztrációs rendszerének sajá-

tosságaira. egyben a korábbinál megbízhatóbb alapot szolgáltat ahhoz, hogy az ország XVIII. század végi népességének felekezeti viszonyait megismerhessük.17

A népesedésstatisztika másik nagy területe a nemzetiségi statisztika. amely

viszonylag rövid múltra tekint vissza. A nemzetiségi —— illetve tulajdonképpen anya—

nyelvi —- statisztika első megbízható adataival csak az 1880—as népszámlálás szol—

gól, mivel az 1869-es adatfelvétel esetében végül is mellőzték e nehezen megkö—

zelíthető kérdés vizsgálatát ((35) 5. és 24. old.). Korábban. a nacionalizmus esz- meáramlatának térhódítása előtt nemzetiségi vagy nyelvi adatokat tartalmazó ösz—

szeírásokat csak elvétve s akkor is merőben praktikus. gyakorlati célok megvaló—

sítása érdekében készítettek. Az egyik múlt század végi, a nemzetiségi megoszlás községenkénti rekonstruálását célul kitűző kiadvány (36) egy feltevésre épít: a ve—

zetéknév hangzása elárulja viselőjének nemzetiségét. s ezen az alapon következtet a korabeli települések lakosságának nemzetiségi viszonyaira. Hasonlóképpen köz—

vetett adatnak kell tekinteni a Mária Terézia kori úrbéri rendezés idején az egyes helységekkel megkötött úrbéri szerződés nyelvét ((30) 21. old.). A (többségi) beszélt

nyelvet rögzítette az 1773-ban készített Lexicon Locorum című községsoros össze—

állítás. illetve a Helytartótanácsi Levéltárban fennmaradt. a birtokos személyére

vonatkozó 1787—beli összeírás isis

Mindezen adatforrások közös jellemzője, hogy a településeken beszél t (több-

ségi) nyelvre és nem a lakosok nemzetiségi megoszlására vonatkoznak. E források alapján az a felületes kép alakulhat ki, hogy a XVlll. század végén csak elvétve léteztek többnemzetiségű falvak, s mintha a különböző nyelvet beszélők nyelvileg homogén falvakat alkottak volna. Mint láttuk. az adott korban a nyelvi, nemzetisé—

gi megoszlásnál fontosabb szerepet játszott. s épp ezért jobban rekonstruálható a felekezeti megoszlás. amelynek az egyházigazgatás mellett közigazgatási vo—

natkozásai is voltak. Mivel a felekezeti statisztika primátusa a nemzetiségi sta-

tisztikával szemben az 1881—es népszámlálásig megmaradt, és mivel a felekezet

és a nemzetiség egymástól nem független jellemzői a népességnek, régi keletű az a szándék a statisztikusok körében, hogy a felekezeti megoszlás felhasználásával

" A kérdést részleteiben vizsgálja ,,A hivatalos nemzetiségi statisztika kezdetei és XVIII. századi előzményei" címü tanulmányom. (Kézirat.)

** Magyarország helységeínek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Lexicon Locorum Regni Hunga- riae Populosorum anno 1773 officiose confectum. Magyar Békeküldöttség Kiadósa. Budapest. 1920. 336 old.

valamint a 8. Jegyzetben elsőként említett forrás.

(8)

TÖRTÉNET! HELYÉÉGNÉVTÁR 813

próbálják megállapítani egy település, régió vagy az ország lakosságának becsült

nyelvi. nemzetiségi megoszlását.19 Megfelelő források hiányában a ,.Magyarország

történeti helységnévtára" természetesen nem vállalkozhat a nemzetiségi megosz- lás rekonstruálására. a kötet szerkesztésekor azonban azért kerültek egymás kö- zelébe az egy-egy településen élt felekezetekre és nemzetiségekre vonatkozó adatok, hogy felhívjuk a figyelmet: a felekezeti sokszínűség valaha nyelvi sokszínű-

séget is jelenthetett.30

A helységnévtárak harmadik nagy adatcsoportján belül rendszerint a telepü—

lésekre jellemző helyi ellátottságokról is tájékoztatást kap a használó. Az itt kö- zölt, a postaállomásokról és az egyes helységek vásárainak dátumáról adott in—

formációnak a kereskedelem és a közlekedés történetével foglalkozók igényeinek kielégítése mellett az a feladata. hogy jelezze egy—egy helységnek a településstruk—

túrában betöltött helyét, felhívvón a figyelmet olyan funkcióira. amelyek jelentősége az adott helység határain túl mutatott, s nagyobb terület potenciális központjává emelhette.

A ,.Magyarország történeti helységnévtára" címmel most indult sorozat adat—

közlése tehát különböző kutatói igények kielégítésére lehet alkalmas: egyrészt könnyen használható kézikönyvként segítheti a községsoros adatokkal dolgozó történészek és egy sor rokontudomány kutatóinak alapszintű tájékozódását: más- részt megbízható adatokat szolgáltat a település—, a birtoklás-, a felekezeti ésa nemzetiségi statisztika történeti műveléséhez; végül, ha már nagyobb területre vo- natkozóan jelennek meg az adatok. lehetőség lesz arra, hogy modern matematikai statisztikai módszerekkel tehessük vizsgálat tárgyává egy terület települési és né—

pességi jellemzőit. igy alkotva pontosabb. valósághűbb képet a XVllI. század végi Magyarországról.

IRODALOM

(1) Győrfly György: Az Árpád—kori Magyarország történeti földrajza. !. köt. Akadémiai Kiadó. Bu- dapest. 1963. 907 old.

(2) Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Megieient: A Hunya- diak kora Magyarországon 1—5. köt. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1890—1913.

(3) Holub József: Zala megye története a középkorban. Zala megyei Levéltár. (Kézirat.)

(4) Ha Bálint: Gömör megye. 1. köt. Magyar Országos Levéltár. Budapest. 1976. 495 old.; 2—3. köt.

Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1944—1946. 355 old. 4. köt. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1969.

271 old.

(5) Szabó István: Ugocsa megye. Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1937. 615 old.

(6) lako" Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest. 1940. 424 old.

(7) Veszprém megye helytörténeti lexikona. Szerk.: Kovacsícs József, Ila Bálint. Akadémiai Kiadó.

Budapest. 1964. 438 old.

(8) Kovacsics József.- A helytörténeti lexikonokkal kapcsolatos kutatások eredményei és problémái.

Demográfia. 1985. évi 2—3. sz. 279—302. old.

(9) Magyarország helységnévtára. A különféle kormányzati ágak szerinti beosztás kimutatásával.

amint ez az 1863. év eiején fenn—állott. 1—2. köt. Ósszeáll. és kiad.: B.-R. - A.-P. Pest. 1863. 113. 877 old.

(10) A Magyar Korona Országainak helységnévtára. 1—2. köt. Szerk. és kiad. az Országos M. Kir.

Stat. Hivatal. Budapest. 1873. 236. 1538 old.

(11) Johann Mathias Korabinsky: Geographisch—Historisches und Produkten Lexikon van Ungarn.

Pozsony. 1786. 858 old.

(12) Vályi András: Magyar országnak leirása. 1—3. köt. Buda. 1796—1799. 702. 736. 688 old.

(13) Johannes Lipszky: Repertorium lacorum objectorumaue Hungariae. Buda. 1808. 766 old.

(14) Ludovicus Nagy: Notitiae politico—georgaphico—statisticae incl. Regni Hungariae partiumoue eidemaue adnexarum. 1—2. köt. Buda. 1828—1829.

(15) Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város. falu és puszta, betű- rendben körülményesen leiratik. 1—4. köt. Pesten. Kozma ny. 1851.

(16) Wellmann Imre — Fügedi Erik: Számítógépes uagrártörténeti kutatások a Magyar Mezőgazda- sági1Múzeum és a KSH Könyvtára történeti statisztikai kutatóhelyén. Agrártőrte'neti Szemle. 1976. évi 1. sz.

115— 47. old.

" Többek között foglalkozott a kérdéssel (37). (38).

_ 10(39) arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben a református magyar környezetbe került katolikus nemet 'kisgb'bség nyelvileg asszimilálódott, felekezeti szempontból a katolicizmus került ki győztesen az együtté és ő.

(9)

314 SZASZKÖNÉ sw ARANKA

(17) Faragó Tamás: Magyarország helységnévtára, 1790. Megjelent: A Dunántúl települést'o'rténete (Xl—XlX. század). A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi és Pécsi Bizottságainak Vl. Konferenciája;

Szerk.: Somfai Balázs. Az MTA Pécsi és Veszprémi Bizottságának Értesítője. Veszprém. 1986. 165—176. old.

(18) Somfai Balázs: A VEAB településtörténeti munkabizottságának 1984. évi tervei. Vasi Szemle,.

1984. évi 2. sz. 212—214. old.

(19) A magyar nyelv értelmező szótára. 3. köt. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1960. 940 old.

(20) Szabó István: Kísérletek az alföldi tanyarendszer megszüntetésére az 1780—es és 1850-es években.

Megjelent: Agrártörténeti tanulmányok, Szerk.: Szabó István. 546 old. Budapest. 1960. 139—207. old.

(21) Hajdu Laias: ll. József igazgatási reformjai Magyarországon. Akadémiai Kiadó. Budapest.

1982. 528 old.

(22) Az első magyarországi népszámlálás (1784—1787). Szerk.: Danyi Dezső, Dávid Zoltán. Központi

Statisztikai Hivatal Könyvtára. Budapest. 1960. 390 old. '

(23) Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz (1786—87). Történeti statisztikai tanulmányok 2.

Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára. Magyar Országos Levéltár. Budapest. 1975. 92 old.

(24) Herzog József: A magyar provinciális tábla. ll. józsef telekkönyvi kisérlete. Megjelent: Em- lékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. Sárkány nyomda. Budapest. 1933.

215—238. old.

(25) Magyarország történeti helységnévtára. Fejér megye (1773—1805). Szerk.: Szaszkóné Sin Aranka.

Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. Budapest. 1987. 138 old.

(26) Orlicsek József: A magyarországi helységnevek összefoglalásónok kezdeti próbálkozásai és' az első hivatalos (1873. évi) helységnévtár. Demográfia. 1961. évi 2. sz. 347—360. old. , '

(27) Szabó István: A prédium. Vizsgálódások a korai magyar gazdaság- és társadalomtörténelem körében. Megjelent: Jobbágyok —- parasztok. Értekezések a magyar parasztság történetéből. Szerk., bev.:

Für Lajos. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1976. 388 old.

(28) Sin Aranka: Országleirásaink forrásértéke a ..Magyarország helységnévtára, 1790" összeállítá- sának tükrében. Megjelent: A Dunántúl telep—üléstörténete (Xi—XIX. század). A Magyar Tudományos Aka—

démia Veszprémi és Pécsi Bizottságainak Vl. Konferenciája. Szerk.: Somfai Balázs. Az MTA Pécsi és Vesz- prémi Bizottságának Értesitője. Veszprém. 1986. 177—192. old.

(29) Wellmann Imre: Magyarország XVIII. század végi népességének kérdéséhez. Megjelent: Mező- gazdaság, agrártudomány, agrártörténet. Szerk.: Guns! Péter. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1979. 265—30l.

o , .

(30) Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. 1. köt. Szerk: Felhő ibolya.

Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970. 530 old.

(31) H. Pálfy Ilona: Baranyamegye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig. Magyar Statisztikai Szemle. 1933. évi 12. sz. 972—988. old.

(32) Dávid Zoltán: Az agrárstatisztika forrásai: a ll. József-féle kataszteri felmérés. Statisztikai Szemle. 1968. évi 8—9. sz. 892—898. old.

(33) Kormos László: A Türelmi Rendelet és a tiszántúli protestánsok. A debreceni Déri Múzeum év- könyve. 1980. Szerk.: Dankó Imre. A debreceni Déri Múzeum kiadványai. LXl. Debrecen. 1982. 659 old.

(34) Ambrózy Sámuel: Novi ecclesiastico-scholastici Annales Evangelicorum august. et helvet icon;

fessionis in Austriaca monarchia. 1—9. köt. Selmec. 1793—1803.

(35) Thirring Laios: Az 1869—1980. évi népszámlálások története és jellemzői. 1. rész. 1869—1910. Köz- ponti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1983. 188 old.

(36) Acsády Ignác: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720—21. Magyar sta—

tisztikai közlemények. Új folyam. Xll. kötet. Budapest. 1896. 496 old.

(37) Konok Sándor: Magyar birodalom statistlkai kézikönyve folytonos tekintettel Ausztriára. Frank- lin. Budapest. 1875. 710 old.

(38) Bartha Béla: Statisztikai tanulmányok a magyar protestantizmusról. Különnyomat a Protestáns Szemle 1890. évfolyamából. Hornyánszky Viktor könyvnyomdáia. Budapest. 1890. 166 old.

(39) Farkas Gábor: A német lakosság betelepítésének kérdései Fejér megyében. Megjelent: Ma—

gyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottságának értesítője. ll. A Dunántúl településtörté- nete. 1. (1686—1768). A székesfehérvári településtörténeti konferencia anyaga. Szerk.: Farkas Gábor. Veszp- rém. 1976. 175—176. old.

TARGYSZO : Történeti statisztika.

PE3l—OME

Aarop : npenenax cuc-réme: ucropuuecnux c-raTucmv-iecrrux ucrouHukos .naer oueuxy

arra—reuma euwemuero a ceer noA penakuueü Aeücrayrouteü B paMKax Buónuorerm M Ao-

Kymemauuounoü cnymöu LleHrpansHoro cra'rucmuecxoro ynpaaneuun HayuHo—uccnenaaa- 'renhcrtoii rpynnu no ucmpnn crarucmnu ,,Cőopnuna Mafepuanaa o KOMHTa'l'e (Deiiep (1773——

1808)," cocraanmoutero HaCTb cepuu ,,Vlcroano—Tonorpatpnuecxuü cöole—m Benrpmr". Ye- TaHaanuaaer. arra cöopnmr AaHHblx, koropbrü nom-ree ueM norAa-nuőo Ao cux nap, eocnpoua- BOAHT ucropnuecuyro crpyra'ypy noceneHMi—i u npnroneH remote Ann onaneraopeHux pa:- nw—msrx uccnenosa'renscxux Hymn. C oAHoi—i CTOpOHbI cnacoöcraye'r anemenrapuomy mr—

tpopmupoaaumo ucropunos, ucnonbsyroumx page: p.annbrx a cenbcrmx nocener-mnx, " pe—

őomukoa CMeNtHblx Hay—mux orpacnei'i n, c Apyrai—i CTPOHH, npenocraanze'r Aocroaepnue ncropmecnue AaHl-ible no cra'mcrmre noceneunü, arnomer—mü coőcraeuuocm, cocraaa Ha—

cenemm no penuruosnaü nanaAnem—iocru " Hauuonanbnocm. B' zavarra-terme, koma nau- Hble yme oxaaruearor cpasnme'nsno Gonbmyio reorpacpmecnyra enunuuy, aoznuxaeT sos,- MomHocn. A!!! nccneraaHi—m c HOMOMHO coapemeHHux Ma'remarnuecrmx meronos noceneu—

:

(10)

TÖRTÉNET! HELYSÉGNÉVTÁR * 315

uecxux " nemorpacpuuecmx HHAHKaTOpOB p.aHHoü reppwropm, coanaaan raKuM oőpazom őonee ro-moe, nyume COOTBeTCTBYtOLLxee Aeücramensnocm npegcraaneune o BeHl'pHH norma XYLU Beka.

SU MMARY

The article evaolutes, in the context of historical sources of statistics .the compilation entitled .,County Fejér (1773—1808)", published in the series ,.Historical gozetteer of Hungary", edited by the Research Group on Historical Statistics. working within the Library ua—nd Documentation Service of the Centro—l Statistical Office. it is poinited out that the compilaltion. besides reconstrucrting more completely than ever before the settlement conditions of the epoch. is suitable to meet various research needs. lt contributes to the knowledge on basic level of historians using data series of communes and of reseorchers of several related disciplines. on the one hand. and provides reliable data for the study of historical statistics on settlements, ownership. religion and nationality of the population. on the other. Finally. if the data material covers a larger geographic unit. it makes possible to analyse, with the up—to—date methods of mathematical statistics. the settlement and population characteristics of a region, thus providing a more accu'ratae anal realistic picture of Hungary at the end of the 18th century.