Thiessen, U.: A közép- és kelet-európai országok versenyképessége

184 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ szinvonalú, csúcstechnológiát képviselő ágazatok-

ban teremt új munkahelyeket. A külkapcsolatok erő- södésével mind több dolgozó munkahelye függ a nemzetközi kapcsolatoktól. A sor elején Hollandia áll, ahol a foglalkoztatottak 17 százalékáról mond-

ható ez el, míg a másik póluson az Egyesült Álla-

mok található 1 százalékos aránnyal. Öt ország

(Kanada, Dánia, Franciaország, Németország és Ja-

pán) esetében a foglalkoztatottság szintje jobban

Függ az exporttól, mint az importtól. Mig a külke-

reskedelem a magas kereseti szintű ágazatokban ál—

talában növelte a foglalkoztatottságot, a feldolgo-

zóipar alacsony keresetű ágazatainak létszámleépü—

léséhez a vizsgált országokban a külkereskedelem is hozzájárult.

(Ism.: Lakatos Judit)

THIESSEN, U.: ,

A KÖZÉP- És KELET-EIJRÓPAI ORSZÁGOK VERSENYKEPESSEGE

(Competitiveness of Central-Eastem European countries.) — DIWVierte/jahrsheft, 1995, 2. sz, 279—301. p,

A rendszerváltozás óta — mivel potenciális gaz—

dasági versenytársnak tekinthetők — a nyugati orszá- gok növekvő érdeklődést mutatnak a közép-európai

Szabadkereskedelmi Társulást (CEFTA) alkotó négy

ország (a Cseh Köztársaság, Magyarország, Len- gyelország, és a Szlovák Köztársaság) gazdasági fejlődése iránt. Főleg az iránt, hogy az említett országok viszonylag alacsony bérszínvonala milyen

mértékben hathat kedvezőtlenül a nyugati országok

foglalkoztatottságára, elsösorban a feldolgozóipar- ban.

A tanulmány két szempontból: a munkaigényes-

ség, illetőleg az árfolyam-politika oldaláról vizsgálja az átalakuló országok versenyképességét. Különösen nagy figyelmet fordít annak megállapitására, hogy a

nyugat-európai, illetve a közép- és kelet-európai or- szágok közötti kereskedelmi forgalom növekedése

hogyan érintette Nyugat—Európa és főleg — a legtöbb keleti importot befogadó — Németország munkaerő-

piaci helyzetét.

A nemzetközi kereskedelem általános elméletén

alapuló Hekscher-Ohlin—Samuelson- (HOS—) modell

a forgalom változásait azokkal a különbségekkel magyarázza, amelyek az egyes országok termelési

tényezőkkel való ellátottsága terén észlelhetők. A

tökéletes verseny feltételei között a nemzetgazdasá- gok főleg olyan javakat exportálnak, amelyek előál—

litásához viszonylagos bőségben állnak rendelkezé- sükre a szükséges termelési tényezők.

Az átalakulás előtti időszakban a CEFTA-orszá—

gok nyugatra elsősorban nyersanyag-, illetve tőkei- gényes termékeket exportáltak (mezőgazdasági termékeket, vegyi cikkeket, vas— és acélárukat és egyéb nyersanyagokat). Az ehhez szükséges alapa—

nyagokat ugyanis viszonylag kedvező árakon impor—

tálták a Szovjetunióból, a tökejavakat pedig - torzí—

tott árrendszerükből adódóan — a reálisnál alacso—

nyabban értékelték.

Ez a helyzet 1989 óta két vonatkozásban válto—

zott meg a CEFTA—országokban:

) . a munkaerő—költségekhez képest a tókejavak ára vi—

szonylagosan emelkedett, s számottevően növekedett a tó—

kemobilitás;

2. ;: nyersanyagforrások és a tőkeellátottság relatív szü—

kösségével szemben munkaeröból — mindenekelőtt magas képzettségű munkaerőből — viszonylagos felesleg keletke—

zett, így az átalakulási időszakban a CEFTA-országok ex- portja a munkaigényes termékek javára tolódott el.

A HOS-modell és a Stolpen-Samuelson-tétel alapfeltevései szerint a nemzetközi árviszonyok ala—

kulása fontos szerepet játszik abban, hogy a vi—

szonylagosan alacsony béreken alapuló gazdasági előny milyen mértékben tud hatni a világ többi ré- szére. Ha az alacsony képzettségű munkaerővel előállított termékek növekvő kínálata folytán vi- lágpiaci áraik jelentősen csökkennek, akkor a magas bérszínvonalu, fejlett nyugati országok termelése a magasan kvalifikált munkát igénylő termékek felé fog eltorlódni. A munkaerőpiac egyensúlyának fenntartása érdekében az alacsony a képzettséghez kapcsolódó munkabérek nemcsak a magas kvalifi- káltságú munka béreihez képest, hanem reálértékben

is csökkenni fognak,

Főleg azoknak a nyugati országoknak érdemes

tehát kihasználniuk a CEFTA—országok viszonylag alacsony bérszínvonalát, amelyek képesek különvá- lasztani a termelést a vállalataikon belüli kutató-fej—

lesztő munkától és más hasonló munkaigényű tevé- kenységektől. A kutatásigényes gyártások így várha- tóan tartósan nyugaton koncentrálódnak,

A kereskedelmi elméleten alapuló feltevések szerint a CEFTA-országokba irányuló tőkeáramlás következtében a nyugati országokban csökkenni fog

a nem szakképzett munka bérszínvonala a magasan kvalifikált munka bérszínvonalához, illetve a tőke- árakhoz képest is,

A hagyományos kereskedelmi elmélet azonban

nem tud magyarázatot adni arra, hogy miért válnak a világkereskedelem legdinamikusabban fejlődő ré-

szévé az ágazaton belüli (intraindustrial) szállítások.

Az ,,új kereskedelmi elmélet" ennek indoklásához

olyan további kiegészítő feltételezéseket is fi-

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÖ

185

gyelembe vesz, mint a termékek differenciálódása és

a volumenarányos megtérülés növekvő szerepe a magas kvalifikáltságú munkát igénylő ágazatokban,

Az Európai Unió és a CEFTA—országok között végrehajtott külkereskedelmi liberalizáció a feldol- gozóipari termékek közvetlen és korlátozások nél—

küli piacra lépését teszi lehetővé. Kivételtjclentenek

a ruházati, a textil-, az acél- és a szénterme'kek, amelyek esetében az Európai Unió l998-ig fokoza- tosan épiti le a tarifális és az importkvótákban meg- nyilvánuló különbségeket.

A tanulmány szerzője megfelelő adatok hiányá—

ban abból a feltételezésből indult ki, hogy a CEFTA-országokban is azok az ágazatok tekinthe—

tők viszonylag alacsony képzettségű munkát igénylőnek, amelyek nyugaton annak bizonyultak.

Ilyenek többek között a vas— és acélgyártás, a papíri-

par, a műanyag—feldolgozás, a textilipar, a lábbe—

ligyártás, a bőrfeldolgozás, az üveg-, a bútor- és fai—

pari termékek gyártása Ezeknek az ágazatoknak a mutatószámai a CEFTA-országokban általában nö- vekedést jeleznek, s így térnyerésük egyértelműen megállapítható. Lengyelországban ezen túlmenően az energiaigényes ágaztok felé is mutatkozik elto- lo'dás.

A CEFTA-országoknak nincs viszonylagos elő- nye a technológiaigényes gyártásokban, mégis a vá- rakozásokkal ellentétesen, l992 óta itt is némi emelkedés tapasztalható. Ez megkérdőjelezheti an- nak a feltételezésnek az érvényességét, hogy elma- radásuk tartósan fennmarad ezeken a területeken.

Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy egyes ágazatok viszonylag kedvező pozíciója. vagy esetleges előnye még nem jelenti az egész gazdaság versenyképességét.

A közép- és kelet-európai külkereskedelem va- lójában termékek forgalmát jelenti, mivel a szolgál- tatásoknak (elsősorban a turizmusnak) csak a Cseh, illetve a Szlovák Köztársaság esetében van jelentő- sége.

1992-ben és 1993-ban valamennyi CEFTA-or—

szágban veszteséges volt a szállítható javak külke- reskedelmi forgalma, és csak csekély nyereséget ér- tek el a szolgáltatások külkereskedelmében is (Magyarországtól eltekintve). Emellett a külkereske- delmi deficit növekvő irányzatú, s e téren a Cseh Köztársaság az egyetlen pozitív kivétel.

Nem kétséges, hogy a közép- és kelet-európai országok a kevésbé kvalifikált munkaigényű javak exportjánál viszonylagos előnnyel rendelkeznek, Lengyelország pedig az energiaigényes ágazatok tekintetében is versenyképes. A tanulmány vizsgá- latai azonban nem találtak bizonyítékokat arra a fel—

tételezésre, hogy — a Nyugat kedvezőbb induló

költségei és az átlagköltségek csökkenése folytán — tartós lesz a CEFTA—országok elmaradása a magas képzettségi és technológiai igényű ágazatok eseté—

ben. Mindenesetre a nyugati részről még érvényesi- tett importkorlátok fokozatos leépítése a viszonylag képzetlenebb munkaerőt foglalkoztató ágazatok ré- szére könnyíti meg az export növelését.

A közép- és kelet-európai országok valutáinak vásárlóerejükkel szembeni aláe'rtékeltse'ge a kereske- delmi forgalomban részt vevő javak és az ezen kí- vüli kör termelékenységi színvonala kozotti eltérést is érzékelteti, amely a nyugati, illetve a CEFTA—or- szágok összevetése esetén észlelhető. Megtévesztő lehet azonban ,,aláértékeltségről" beszélni, mivel a CEFTA-országok versenyfolénye nem mérhető olyan ágazatok teljesítménye alapján, amelyek kibo- csátása nem kerül kereskedelmi forgalomba. Azt is

figyelembe kell venni, hogy a CEFTA—országok fi—

zetési mérlege — kivéve az utóbbi időben a Cseh Köztársaságe't — romlik Nyugat—Európával szemben.

A külkereskedelmi veszteség Önmagában nem hátrányos, ha a külső adósság révén javulnak a fej—

lődés kilátásai. Ha azonban az adósságnövekedés főleg az árfolyam rögzítésének következménye, s ez utóbbi a növekedés túlzottan optimista megítélésén alapul, egyúttal a jövőbeli fejlődés feláldozásának veszélyével is jár,

Szem előtt tartva a devizaleértékele'sekkel szem-

ben felhozható számos ellenérvet, a közép— és kelet-

európai országoknak mérlegelniük kellene, hogy az így elért árstabilitás-e a legjobb eszköz a nemzetközi versenyképesség javítására.

A CEFTA-országok legfőbb exportpiaea Nyu- gat-Európa s ezen belül is elsősorban Németország.

A tanulmány megállapítása szerint — a várakozástól eltérően — az európai piacokon nem következett be olyan számottevő árcsökkenés, amely a viszonylag alacsony képzettségi igényű ágazatok kibocsátását érintette volna. További vizsgálatok szükségesek annak megállapításához, hogy ennek okai a szerény alkalmazkodási elvárásokban keresendők-e, vagy abba, hogy a kiigazítások elsősorban mennyiségi té- nyezőkön keresztűl történtek (például a termelési, illetve a foglalkoztatottsági színvonal változása út—

ján).

Németország ugyan védelemben részesíti a vi- szonylag alacsonyabb képzettségi igényű ágazatait, de már két évtizede észleli az alacsonyabb bérszín- vonalú országok importjának piaci behatolását, illetőleg saját feldolgozó-ipari foglalkoztatottsá- gának csökkenését, elsősorban a kevésbé kvalifikált munkaerőt hasznosító ágazatokban. Összességében viszont Németország, elsősorban a legfejlettebb technológiát képviselő exportjának köszönhetően,

186 STATISZTIKAI IRODALMl FIGYELÖ külkereskedelmi többletet ér el az alacsony bérszín-

vonalú országokkal szemben is, az oktatási rendszer pedig elég rugalmas ahhoz, hogy eleget tudjon tenni a magasan kvalifikált munkaerő iránti növekvő igényeknek.

A közép- és kelet-európai országoknak — haté—

konyabb világpiaci alkalmazkodásuk érdekében —

egyrészt fokozottabb bérdifferenciálást kellene vég—

rehajtaniuk a magasabb képzettségűek javára; más

részt meg kellene szüntetniük kevésbé versenyképes gazdasági ágazataik (mezőgazdaság, bányászat, hajógyártás, vas- és acélgyártás) támogatását. Ez le- hetővé tenné a gazdasági szervezetekre és a magán—

személyekre nehezedö adóterhek csökkentését, s így a jelenleginél jobban ösztönözne a munkára és a megtakarításokra, a vállalkozásra és a beruházá—

sokra is.

(ism.: Tűű Lászlóné)

TÁRSADALOMSTATISZTIKA ELKELES, T — saram, w:

MUNKANÉLKÚLISÉG És EGÉSZSÉG

(Arbeitslosigkeit und Gesundheit.) — Soziale Well.

1992. 3. sz. 279—297. p

A nyugati ipari országok többsége legkésőbb a 80—as évek elejétől tartósan szembesült a nagyará—

nyú munkanélküliséggel. Ez a körülmény ösztönözte azokat a tudományos vizsgálatokat, amelyek össze- függést kerestek a munkanélküliség és az egészségi

állapot között.

Németországban e kérdésnek különös aktuali- tást kölcsönöz a keleti területek növekvő munkanél- külisége. Az ország többi részén a munkanélküliségi

ráta viszonylag stabil, de emögött lényeges problé- mák húzódnak meg, mint például a hosszú időn át

eredménytelenül állást keresők jelentős száma. A

huzamos munkanélküliség hatást gyakorolhat az

érintettek életviszonyaira, tarsas kapcsolataira, ma—

gatartására és egészségi állapotára is.

A kérdéssel foglalkozó kiterjedt irodalom egyér-

telműen bizonyítja a munkanélküliség és a rossz egészségi állapot közötti összefüggést. Nyitott kér-

dés azonban, hogy e két tényező egymással milyen oksági kapcsolatban van. Nem csupán a munkanél—

küliség okozhat ugyanis károsodást az egészségben, hanem a meggyengült egészségi állapot is szerepel- het az állás elvesztésének okaként, Lényeges továb—

bá ismereteket szerezni arról, hogy az állástalanság állapotának megszűnése, a munkába állás miként befolyásolja az egészségi panaszokat. E kérdésekre

kerestek választ a Német Gazdaságkutató intézet ál—

tal végrehajtott longitudinális szociális—gazdasági panelvizsgálat keretében, mely 1984-ben 6000

háztartás bevonásával indult, és a továbbiakban

évente ismétlődött.

A panelvizsgálat első öt évét értékelték abból a szempontból, hogy az egészségügyi helyzetre jel- lemző változók miként nggnek a gazdasági aktivi-

tástől. A más vizsgálatokkal való összehasonlitható—

ság érdekében nem a mintában szereplő háztartások

teljes népességét, hanem csupán a 18—64 éves

korcsoportba tartozókat vonták be az értékelésbe. A foglalkoztatottakat kontrollcsoportnak tekintve, a munkanélkülieknek alapvetően két kategóriáját kü—

lönböztették meg:

- az elsőbe azok tartoztak, akik csak a felvétel időpontjában minősültek munkanélkülinek;

— a másodikba azokat sorolták, akiknél a munkanélküli—

ség időtartama az adott időpontban már meghaladta a hat hónapotMind a munkanélküliek, mind a foglalkoztatottak összetételét szociális—demográfiai jellemzök szerint is értékelték, Ennek eredményei abban összegezhetők, hogy a munkanélküliek körében viszonylag nagy volt az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők, a 25 éven aluli fiatalok és a nők aránya.

Az egészségi állapotra vonatkozó információk beszerzésének három megközelítési módja:

— az első kérdéscsoport az egészségi állapot szubjektiv megitélését célozta (a kérdezett személynek ll fokozatú, 0—10-ig terjedő skálán kellett saját egészségi állapotát mi- nősítenie; a 0 érték jelentette a legkedvezőtlenebb, a 10 érték pedig a legkedvezőbb minősítést, vagyis az egészségi álla- pottal való teljes elégedettséget;

— a második kérdéscsoport tárgyát a krónikus betegség vagy rokkantság képezte: ennek keretében tájékozódtak arról is, hogy a megkérdezett személynél megállapították—e hivata- losan a keresőképesség csökkenését, illetve a rokkantságot, és azt milyen mértékűnek itélték;

— végül az egészségügyi kérdések harmadik csoportja a kórházban eltöltött idő hosszát és az orvosok igénybevételét tudakolta.

Az egészségi állapot szubjektiv megitélése

egyértelmü összefüggést mutatott a foglalkoztatott- sággal. A foglalkoztatottak ugyanis kedvezőbbnek itélték egészségi állapotukat, mint a munkanélküli- ek. E mutató értéke a munkanélküliek körén belül is alacsonyabb volt azoknál, akiknél az állástalanság időtartama a hat hónapot meghaladta. Figyelmet ér- demel, hogy ilyen tekintetben a foglalkoztatottak csoportja sem mutatkozott egységesnek. Az alacso—

nyabban képzett munkavállalók —- főként a se—