N Y E L V É S Z E T I FÜZETEK.
s z e r k e s z t i SIMONYI ZSIGMOND.
- = . _______ -= -■QT = - r 17. , ^ ■= = —O
A PÁPAVIDÉKI
N Y E L V J Á R Á S
IRTA
BEKE ÖDÖN
VESZPRÉM VÁRMEGYE S A PÁPAI JÓKAI-KÖR TÁMOGATÁSÁVAL
HÁROM R A JZ M E L L É K L E T T E L .
B U D A P E S T ; 1905.
ATHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁBSULAT KIADÁSA.
Ára 2 korona
„
E ls ő r é s z : A m agyar nyelvnek élete.
N yelvünknek eredete és rokonai. Idegen hatások. N y e lv tö rtén et és nyelvem lékek.
A népnyelv és a nyelvjárások. Irodalm i nyelv, n y elv ú jítás, nyelvhelyesség.
M á s o d ik r é s z : A m agyar nyelvnek szerk ezete. Hangok, hangváltozások, helyesírás. A szójelentések viszo n tag ságai. Ö sszetétel és szóképzés. Szó
fejtés. Ragozás. M ondattan.
« Ajándék-könyvül is alkalmas a serdülő ifjúságnak. »
»Simonyi Zsigmond munkája első sorban a nagy közönségnek szól, de nincs a m agyar nyelvészetnek fontosabb problémája, melyről itt alapos tájékozást ne találh atn a még a szakember is, a más téren működő nyelvésznek pedig ez a m unka kitűnő tanácsadóul szolgál minden, a m agyar nyelvészetet érintő kérdés
ben.« (H e in rie h . G u sz tá v , Á s b ó th O s z k á r és L e h r A l b e r t— az akadémiai nagy és mellékjutalomról szóló jelentésben. Akadémiai Értesítő 1893., 351.)
AffláGYIRNYELV
A m űvelt közönségnek — a M. Tud. Akadémia könyvkiadó b izottságának m egbízásából — irta
S I M O N Y I Z S I G M O N D .
Második javított kiadás egy kötetben, két térképpel és a Halotti Beszéd és a hangok képzésének rajzával.
Á r a d ísz e s v á s z o n k ö té s b e n 10 k o ro n a .
AZ UJ HEIYESI1AS
A vallás- és k özok tatásügyi m. kir. m iniszter 1903. m árcius 14-én 862. sz. a la tt k elt ren d eletével kiad ott m agyar isk olai h elyesírás
szövege és m agyarázata, b ő v íte tt szójegyzékkel.
Irta SIMONYI ZSIGMOND.
(Egyetlen magyarázatos kiadás, mely a helyesírási szabá
lyoknak hiteles, hivatalos szövegét teljesen magában fog
lalja. Bő magyarázataival egyszersmind vezérkönyvül szol
gál az Iskolai helyesírás című füzethez.)
Á ra vászonborítékban ... I korona 50 fillér.
O r / o ÿ P./ffrr/o/nsnA.
-M c/n-¿ a\
£ÿÿAerz£iïJ{£S?à
’¿. j’en Wtwi/ofct
Miààâjha^i 'tszji &ue7.
Beke Ödön : A pápavidéki nyelvjárás.
•Jpl maguara 2 ni.
B e jn rffa lv a k . xAlàfyiizoiïa'kcfjnn^av/-
Ci?ki vye/í/járas/ffzseyt
® 07nsfjfh^ec^eA .
Jyómorv. ^
£Wss.
'fórupxArJ&Jee ¿7-
N Y E L V É S Z E T I F Ü Z E T E K .
s z e r k e s z t i SIMONYI ZSIGMOND.
A PÁPAVIDÉKI
N Y E L V J Á R Á S
IETA
BEKE ÖDÖN
VESZPRÉM VÁRMEGYE S A PÁPAI JÓKAI-KÖR TÁMOGATÁSÁVAL
HÁROM RAJZM ELLÉKLETTEL.
B U D A P E S T , 1905.
ATHENAEUM ÍROD. ÉS NYOMDAI RÉSZYÉNYTÁRSUIiAT KIADÁSA.
A PÁPAYIDÉKÍ NYELVJÁRÁS.
A pápavidéki nyelvjárás Veszprém megye északnyugati részén van. A kkora terület, hogy m egérdem li nyelvjárásaink közt a külön helyet. Csak a b ejártam 37 helység közül tarto zik ide 28, s észak
keleti csúcsán még meg sem találtam h a tá rá t. Balassa a M agyar
•nyelvjárások osztályozásában csak az ért nem tá rg y a lh a tta meg
illető módon, mivel a m egjelent néhány közlemény* a vidék nyelvé
nek éppen legérdekesebb, s a d u nántúli nyelvjárásban külön helyet kijelölő sajátságait nem tü n te ti fel. ;
Sőt nemcsak ez a te rü le t volt eddi'gelé ism eretlen a nyelvé
szek előtt, hanem úgy látszik a vele határos, s szintén külön nyelvjárásnak nevezhető M arcalm ellék is, amilyen bizonyára még elég lesz az ország többi részében is, amíg csak m inden egyes helység nyelvét külön nem teszik alapos megfigyelés tárgyává.
B alassa a M arcal folyót k ét nagy nyelvjárás h atárán ak tü n te ti fel: a rábavidékiének és a dunántúliénak. N agyjában véve meg is állja helyét ez a fölosztás, de a mi két kisebb nyelvjárásunknak éppen nem elválasztója. — M agam alaposabban nem tanulm ányoztam az utóbbit, b á r kilenc falujában voltam, de az idő rövidsége m ia tt e helyeken meg k ellett elégednem azzal, hogy az én terü le te m n ek i t t h a tá rá t leltem, s csak ‘azokat a jelenségeket jegyezhettem föl, amelyek i t t tartózkodásom a la tt felszínre kerültek.
A z idetartozó kilenc község, amelyek m integy félkörben helyezkednek el a pápavidéki nyelvjárás körül, a következők.
Északon és é.-nyugaton Gecse, Vaszar, Marcaltö, délen, s dél
nyu g ato n : Salam on, N .-A lásony, D abrony (e két utóbbi m ár a devecseri járásban van), Szalók, V inár, Gergelyt. É rdekes, hogy az északi részen TaJcácsi, b á r M arcaltő és V aszar közt fekszik, mégis a pápavidéki nyelven beszél. E nnek az az oka, hogy V aszar
* N y r, 3 : 2 3 8 , 5 : 4 8 0 , 1 4 : 4 5 , 16 : 5 2 7 , 5 7 5 , 18 : 379.
1*
4 BEKE ÖDÖN.
és M arcaltő katholikus falvak, míg T akácsinak több m int két
harm ada protestáns (ref. és ág. ev.). — A délnyugati részen- B ékás nyelve még Mezőlakéval egyezik, m ert egyházilag hozzá
tartozik, ellenben Y inár m ár a M arcalm ellékhez. Lakosságából u. i. a katholikusok a járás szélén fekvő V a th plébániájához tartoznak, az evangyélikusok lelkésze pedig Gergelyiben van, aki a vath i evangyélikusé is egyszersmind, A szalókiak ev. papjának, székhelye D abronyban van, amely m ár szintén a marcalmelléki nyelven beszél. H a n g tan i tek in tetb en annyiban té r el a pápa
vidéki nyelvtől, hogy az el szótag pótlónyújtással *é-vé lesz,.
^érnének, iésuö, ny'év, Jfére (helyre), ít'é (étel), fél1 éget, visién y i az e r szintén lére, m 'ére; ugyanez a hang van még a Vény (-ok) és k^étoz szókban, amelyek a pápavidéki nyelvjárásban lsén y-n a k s kátoz-nak hangzanak (de az u tóbbira vö. kéátt). — A z Íj mással
hangzócsoport 11-é hasonul: kertalla, kerülle ki, gondullon rám (míg P á p á n : ke rta jja stb.) — Még egy érdekes alaktani sajátság, is m egütötte fülemet Szalók, Gergelyi, Y in ár és M arcaltő faluk
ban : A személynevek birtokos képzője a kérdő névmás ugyanezen alakjának h atása a la tt - e jfé : K e j f é (v. k ^ f é ) a z a lú d ? — Á K i s s ' i é k e j j r é) em meg a T u ó t 1 é k e j j t é. L átod ászt a r léclét).
ap peig a N í m e t I s t v á n e j j i é. — E vidék szókincse is sok.
becses ad a to t ta rta lm a z ; ezeket m ár besoroltam a tőbbiekbe, m in
d en ü tt megjelölve a följegyzés helyét.
A m i most m ár m agát a tárgyalandó nyelvjárást illeti, az az e m líte tt faluktól kelet felé esik. K ívülők a Pápa-K ovácsitól B akony-Tam ásiig terjedő ném et helységek határolják. A pápai járás északkeleti része még teljesen idetartozik, de hogy a zirci járásban s Győr megyében meddig terjed, még nem kutattam , ki. Z irc felé nem lehet messze a h atár, m inthogy a rra szintén, jókora terü le t német, (sőt odébb még tó t faluk is vannak), s- kétségkívül ezeknek kell elválasztóul szerepelniük a sok tek in tet
ben n yugati nyelvjárásterülethez tartozó pápavidéki nyelv és a tkpi d u nántúli nyelvjárásterület között. B akony-Ságban különben is értesültem , hogy lakik a községben egy Bakony-Szt-Lászlóból odaszárm azott asszony, (amely a zirci járásnak m ár egészen a n yugati szélén fekszik,) s az ittenieknek legkedvesebb mulatságuk^
ha beszédét kicsúfolhatják. (M ikor Ságon jártom , éppen nem volt otthon, s így sajnos, semmit sem tu d h a tta m meg beszédje eltérésé
nek mibenlétéről.)
A m in t m ár em lítettem , eddigi utazásom 28 helységet sorol.
a pápavidéki nyelvjárásba. E zek nyelve, vagy pontosabban szólva nyelvtana egységes; szókincse term észetesen még kettó'nek sem lehet egyező'. H o vátartozását illetőleg, inkább a d u nántúli nyelv
járásterülethez számítom, b á r átm enet (a marcalmellékivel együtt) a nyugatiból, legfőbb sajátságai azonban ennek (rövid m agán
hangzó pótlónyujtás u tán is ; Zj-hangcsoport -11 é való hasonulása, az *é megrövidülése [szek'er, te tte n ] ; az előreható illeszkedés és hasonulás, nem illeszkedő ragok) nincsenek meg, de viszont a diftongusok, a z á rt hangok uralkodása, a -hoz, -hez, -hoz ra g -ho, -he, -hő alakja, a mi nyelvjárásunknak is fő jellemző tulajdonságai.
V alam it a lakosságról is. A vidék népe bám ulatosan érte l
mes. Legfőbb oka ennek természetesen az iskolázás. M ajd m inden faluban van két-három felekezet (akik egymással a lehető leg
jobb viszonyban vannak), s m ajdnem m indenütt m indnek külön iskolája, sőt gyakran az egy h iten levőknek még több tan ító ja is. Csak kevés helyen van panasz (Yaszar, Dáka), hogy százon felül van a gyerek egy tan ító keze alatt. A nagyobb falvakban az olvasókörök fontos tényezői a művelődés terjesztésének. J á r n a k ide hírlapok is, de különben a kisebb községek lakosai is elol
vassák legalább a m aguk F riss Ú jságját. A lig van helység, ahol a lakosság jó része meg nem fordult volna A m erikában, szülőföldjéhez azonban ragaszkodik legnagyobb szerencséjében is, 8 h a előbb nincs módjában, halni hazajön. De aki nem is megy .át a föld m ásik felére, az is eldicsekedhetik világlátottságáfal.
R itk ítja p á rjá t ez a nép élelmességben. Némelyik falu egész lakossága a földművelésen kívül m arhakereskedő, s »jószág «-ával bejárja nem csak félhazáját, hanem a szomszédországokat is, de azért meg nem ta n u l pl. ném etül a számoknál egyebet, becsapni mégsem tu d ják őket sehol.
Nyelvükre nézve legnagyobbrészt magyarok. Csak P.-K ovácsi- ban ném et a kath. lakosság, m ásutt (szintén csak a kath.-ok) csak elszórva vannak (Osóth, Vanyola, K úp, Nóráp, M a rc a ltő );
ezek m ár csak m aradványaik M ária Terézia telepítésének, ki a tősgyökeres m agyar p ro t. lakosságot így a k a rta elnyomni, te r
mészetesen nem nagy eredménnyel. M a a legnagyobbrészt ezek
nek is csak ném et neve m u ta t eredetükre, P.-Teszéren vannak még nagyobb számban, ezek azonban csak »gyütt-m entek« (be- szárm azottak), az ősi lakosság i t t is m agyar volt.*
* I tt tartom helyénvalónak, hogy köszönetét mondjak azoknak, akik szíves útbaigazításaikkal és segédkezésükkel hozzájárultak tanulmányutam
A PÁPAVIDÉKI NYELVJÁRÁS. 5
6 BEKE ÖDÖN. A PÁPA VIDÉKI NYELVJÁRÁS.
sikeres voltához, sőt úgyszólván lehetővé tették, úgy hogy nem mulaszthatom el őket névszerint is m egem líteni: Antal Károly (F.-Görzsöny), Balla Dezső (Kúp), Balog István (Vanyola), Bognár Endre (L.-Patona), Kőszegi József (K.-Lak), Neupor Béla (Dereske), Seregély Béla (A.-Tevel), Szabó Mihály (Mezőlak), Tatay Lajos (B.-Tamási) lelkész, Barabás Lajos (Acsád), Bolla Ferenc (Dáka), Borsos Kálmán (N.-Dém), Csurgai Lajos (P.-Teszér), Dováncky A ntal (Salamon), Fülöp József (P.-Kovácsi), Harsányi Ferenc (B.-Ság), Horváth Pál (N.-Gyimót), Jakus Im re (Vanyola), Kis Ferenc (Yaszar), Nagy Pál (Yanyola), Német Péter (Csót), Sümegi János (Szalók), Szabó Dénes (Mihály- háza), Tóth Kálmán (Tapolcafő), Yáradi Kálmán (B.-Győr), tanító. — Bartalos Sándor (Takácsi), jegyző', — Kis Kálmán (N.-Alásony), budapesti postatiszt, — Horváth Kálmán (Gyimót), hivatalnok, — Sugár Jenő (Ugod), orvoshallgató urak. —■ Külön kell hálám at kifejeznem Győry János nyárádi, Mohácsy Lajos gergelyi lelkész uraknak, Székely E telka mezőlaki és Molnár Irma.
alásonyi tanító-kisasszonyoknak, akik a gyűjtésben is tetemes részt vettek.
A mellékelt sikerült rajzokért Iván Rezső, rajztanár]elölt u rat illeti meg;
a köszönet, s a dicséret.
I. HANGTAN.
A m a g á n h a n g z ó k képzése.
A rövid m agánhangzók általáb an megegyeznek a köznyel
véivel. K iv ételt csak az a tesz, amely kissé erősebb ajakcsucso- rítással képződik.
'A hosszú m agánhangzók m ár m ajdnem m ind mások.
1. A ,k é tfé le eredetű é hang nyelvjárásunkban is k ét alak ban m ara d t meg, de egy fokkal zá rta b b ra változva. A z eredeti
*á-ből ié kettőshangzó l e t t : Wéz, n légy, ién, szélé é r ; m e g ta rto ttá k azonban az eredeti hangot, csakhogy megrövidülve a következő szók: ehes, esíg, hetfí, heves (De.*), nehez, nehessíg (Sz.), eszre- v e s z ; mfécs, de m ecset; mesel, élmetelih, izei, henyel, — Az *é-ből í le tt: szíj), díre, tíged, ellensíg, hötín, líp, n íz , odaír.
2. Az á hang gyenge ajakzárással képződik, amely az á és az a közt áll.
3. A z á hang csak e szóban fordul elő pótlónyújtáskép ára (1. ott).
4. A z o és ö helyén nyelvjárásunk diftongust ejt**: tuó.
h uó, j uó ; uóma, szuóm a; — szeretüö, m ezzü'ó, G y üör.
5. A z 8é diftongus az el szótag p ó tló n y u jtása: ‘emegy, ny'éévem, Vén (leány).
O rrhangú m agánhangzók is vannak nyelvjárásunkban n és n y helyén, de csak a szótag végén: legí“, szegi11, asszo“, fon, továbbá r és l előtt hasonulva: le g í~ rrű , eg y e~ lluő, h a s o ~ lluó.
A pápavidéki nyelvjárás m agánhangzó rendszere te h á t a következő:
* A helységnevet rövidítését 1. a Szókincsnél. .
** Érdekes, hogy a nőknél a diftongizálás sokkal élesebb, m int a férfiaknál. Általában a nyelvjárás fősajátságait sokkal inkább m egtartották.
Oka természetesen az, hogy kevesebbet érintkeznek műveltebb és másvidéki emberekkel.
8 BEKE ÖDÖN.
A n y e l v Elülső hangok Hátúlsó hangok
á l l á s a
Ajak nélkül A jakkal Ajak nélkül Ajakkal
Felső ... u ú i í Ü Ű
K özépső ... 0 uó é *e Ö üö
A l s ó... á a á e 'éé
Á m a g á n h a n g z ó k y á lto z á sa i.
N yelvjárásunk egyik legjellemzőbb tulajdonsága a zártabb hangok kedvelése.
1. a ~ o : sorok, kokas, boroc, osztán, kamora. — A z á után következő szótagban m in d ig : lábo, sánto, hátro, korábo, v á m o k , vágto, láttyo, micsinájonalc, jáccodozik.
2. & ~ e. V idékünk az e-ző nyelvjáráshoz ta rto z ik ; é van még e helyén ebben a két szóban: nem, perc. A szó végén á lta lános az eredeti zártabb h a n g : kivé, eke, fejsze, este, fekete, vele, ide, n íszté, k im é . —• A -be és -re ragok azonban m eg tartják n y ilt hangzójukat, valam int a -ce és -n ye végű, legnagyobbrészt szláv eredetű szók is, pl.: p ince, kemence, cserésnye, gelegenye.
3. A z *e > *é, *é > í hangváltozás szintén a zártság felé való törekvés (1. a hangok képzését).
4. e ~ i : messzi, té li; ezek tulajdonkép a lativusi -é ragból lettek. É ppen így a harm adik személyű birto k rag -e-je szintén i le tt a ragos a la k o k b a n : lcezit, szémire, eszitű.
5. o ~ n : h u n , hugyan, ustor, d urung, bujtár, mustoha, su n ka , fú j t, tú l (tol), dirim bűve - durum búva (Ű .); az -ól (-ól) képzők és ra g u k szintén zá rtab b alakban fordulnak elő, gondul, p a ra n c s u l; házbul, uccárul, a jtuótul.
ő ~ ú : rúzsa, lú.
ó ~ a : uta, szabudik, fu ru , gyalu, já s z u ( < já sz ó < jászol).
6. ö ~ ü : g y ü n , gyüléér, tü r ü l; az -öl kép ző : pörül, 'énekül.
Ő ~ ű ; ü (3. sz.), kü, tü , bü, b ü r ; lü, szü.
ö ~ ü : tüke, ükét, ütet, söprü, v í s ü ; -tül, -bül, -rül ragok.
N yiltabb hang zártabb helyén.
1. é ~ e : 1. a hangok képzésénél ( éhes stb.).
2. o ~ a % m agyaruó, m atuólla, barona, kapacs.
ó ~ a : k ila ; a 3. sz. b irto k rag e l ő t t : hordaja, csikaja stb.
3. i ~ e : vélla, verrad, velágos, hertelen, deák, erá n y, kelincs, meen, teed, méenk, estráng, eettembe, venyége.
í ~ *é: r'énya, k'évánkozik, mindvég, keves h 'éjja (Qy. PK .).
A pIp a v i d é k i s y e l y jIk á s. 9 4. n ~ 0 : a latinból á tv e tt -urn végű szavakban, pl. uómá- riom, fundam éntom , évanygyiéliom. Azonkívül a tbs. 3. személy íí b irto k ra g : lábok, hátok.
5. ü ' ~ ö : öveg, söveg, söeg, sögfa, höelés (hüvelyes 2sy.) csütörtök, förgetüö, (íu rg e ty ű ); ökrök, tülök.
Magas és mély hangok változása.
1. a ~ e ( á előtti szó tag b a n ): vésárnap, égyérányos, dérágo, bérázdo, seráglo, géráblo, gerádies, tér áh, kélázli.
2. a ~ í i sipka. '
3. o ~ e : pénva, pélva, b&rétva, lajtérgya (de lajtorgya is)..
4. o ~ i : abrincs, adigál, kicsida, micsida (ML).
5. u ~ i : tik, lik , k uódis, hosszt.
Az egész szó mély h an g ú : f üölcászuluódik, katroc (ketrec), físzk a luódik (fészkelődik), szilá t (szelet).
M agashangú: Jcepesztet (vő. kapaszkodik), gélegénye (gala
gonya).
Ille sz k e d é s : bámászkodik, (h á tra h a tó ); sohase (T e ) ; Kera- berek (B T. egy ré t n ev e: k a n b e re k ; előreható).
A z ajakm űködés változása.
1. e ~ ö. B ár nyelvjárásunk nem ö-zö, meglehetős gyakran fordul elő ez a hangváltozás. H a tá ro zo tt szabály nem állíth a tó fel, csupán annyi, hogy az l előtt m indig ö van, p l.: tisztöl, ölig, föl, így az egyes második személyű igeragban, s az l végű szókban: tészüö, m z aö, vü szüő ; s in d üő, messzuö, gérénduö.
M ás p é ld á k : sötít, gyönge, röpül, gyöp, vödör. — Föle (Gry. pele, p lé h : zár), börcszeg (B T. vő. percszög Cs. az igában). — Meg
m arad azonban e szavakban: szeg, észtéke, kérészt, pergelt (pörkölt ML). — Illeszkedés folytán m inden szó végén ö van az e helyén, ha az előtte való szótagban ajakhang v a n : tü'lö, ökrö, vügyö, .küttö, sütvö.
2. i ~ ü : ü d aö, j uó ü zü , szün, szünte, sziivö (és szüpáho szüvessen), bücske (bicske, csipkerózsa V.), fü z e t, vüsz.
3. i ~ 0: oskola (hasonulás).
4. i ~ ö : üöröz (has.).
N éha viszont az ajakhang helyén van illabiális.
1. ő ~ *é ° f é k u t, F e n y aő fé , T a p u c a fé (Tapolcafő).
2. ö ~ í : hetfi, dologtínap (K .), bíjebb.
3. ö ~ e : kehés, kehül, keliint.
ő ~ e ; az ő végű szókban az i és j e lő tt: szeretei, kuliéi,, fejkötejé, cipellője, vesszeje. — A z ü helyén sz in té n : g y ü r d n k (Vr.).
4. fi ~ i : inn ep , n yig , tiker, tikrés, firísz, k ís H, csermille (G y .; csermülle A.), F is z tuó (p u sz ta : Fűztő).
10 BEKÉ ÖDÖN.
A m á s s a lta n g z ö k .
A z ly hang nincs meg n y elv járásu n k b an ; helyén mindig:
l-et ejtenek: g uóla, hél, sompolog, királi, selem, kevűlen. Csupán az ilyen, olyan, milyen névmás fordul elő j h a n g g a l: ije n , ojan,.
m ijen, de ijje n , ollan, m ién is. .
Az n gyakran szenved jésiilést: n y aöl, fe n y e, fo n y uó, uónnyat, m ekken yik, csinyátat, v ín n y e k . K ülönösen gyakori ez a hangvál
tozás a szótag kezdetén; a szótag végén azonban legtöbbször orrhanggá változtatja az eló'tte levő m agánhangzót. (L. a hangok képzését.) — N éha teljesen e ltű n ik : j>íz, ikább, harmic, kítelen;- m ásu tt meg analógia folytán oly szavakba is belekerül, amelyek
ben nem volt eredetileg: luóng (Yi, K . Gy. U.) bung, bungatuó, teleng, telenk, förUénc.
Az iiy szintén csak szótag kezdetén m arad m eg: leginyek, á rn y ík , aranyos. Szó végén, m int az n o rrhangú m agánhangzót képez (asszon, szegi'1); de h a a következő szó m agánhangzóval kezdődik, n -re változik: szegin öcs{ém, légin-ember.
Szórványosabb hangváltozások:
I. j ~ g y : «) szó kezdetén: g y ü n , gyei, gyeiül, gyegy, gye- gyez, gy^e'g, g yu t, g y u tá n y in vesz (jutányosán Te. Ml.).
/?) szótag kezdetén zöngés mássalhangzó u tá n : bor gyű, poz- dorgya, lajtergya, szom gyus; vággyo, rággyo, rabgya.
Z öngétlen hang u tán t y le sz : ifty u , raktya, kaptyátok,.
siptyok.
2. g y ~ j : já sz, jászul, vaj, hajma.
3. g y ~ g : igenyes, szígellem (A.).
4 k ~ g : agácofa, gubaszivar, gecenn ál (M t.), g u n y h uó,:
g^éta, regruta, teleng (de telenk is), guborcul és kuporcul, per
gelt (pörkölt ML).
5. 1 ~ j (mássalhangzó e lő tt) : kujcs, ojt, sikojt.
6. 1 ~ m : h u n , r i e k ü n n ; d á n u l, tanál (disszimiláció).
7. p ~ b : hömbölög, káboszta.
8. t ~ d : m in d (kötőszó), f uódoz (a » tuódoz« h atása alatt)..
9. t y ™ "ti • tik.
10. s ~ z s : zsiétiér (sajtár), zswódiér (sódar).
I I . as ~ s j sámuó, sin d aö.
M ennyiségi v á lto z á so k .
N yelvjárásunk egyik legszembeszökőbb sajátsága a rövid m ag án h a n g /ó k ; az i, u, ü hangok nem is fordulnak elő hosszan,, csupán az *e-ből le tt í, s a pótlónyujtás által keletkezett h a n g o k : sir, v íz, h ízik, ize s; úgy, ut, csúfság, szúr, b ú jik ; fű , tűz, sürü,
N éha azonban még az e m líte tt esetekben is: ides, ippen, fölibred, szegin, légin, p i n t e k ; pótlónyujtás h e ly e tt: sziva (szilva).
T apuca (Tapolca), küdött (küldött). Ezeken kívül még a követ
kező szavakban rövidült meg a m agánhangzó: í r e n ; B om ar.
A PÁPAVIDÉKI NYELVJÁRÁS. 11 olconyodás (alkonyodás); szabudott, azuta, m uta (s z a b a d o tt stb.)»
ükét, ütet, tüJce.
A m ássalhangzókat viszont szereti m egnyujtani nyelvjárásunk. - Különösen gyakran nyúlik meg az l: szuölluö, dülluö, szuógálluó, TcerüllaÖ, csollá", sétökűletté. A folytonos hangok általában sokkal gyakrabban nyúlnak meg (k a rruó, m ezzuö, firiss), m int a p illa n at
nyiak (lábbodoz, luógg, zugguó ; ta n itt, segitt bosszú f-je valószínűbb, hogy hasonulás eredm énye; vö. tanojt, szakajt a régi és nép
nyelvben). A folytonos hangok a m agánhangzóval kezdődő ragok előtt mindig hosszúak: kem ín n yen , pirossat, egísszet, boszussak.
E z a sajátság m indenesetre erős befolyással volt a m agánhangzók megrövidítésére (vö. ta n itt, elösször, utóbb, visejjén).
M egrövidült e lle n b e n ^ mássalhangzó e szavakban: ál, szál, d ín y e , ice (BGry. M t.), M n o (kánná Ml.).
A z idegen szók k e z d e té n a m ássalhangzótorlódás elkerülése három módon tö rté n ik : 1. A z első mássalhangzó elvész: paglét (spagét), paiz, p uórhett. — 2. M agánhangzó közbeszúrásával: firiss,, k a ra jcá r, kovártfé, geráblo, terak stb. — 3. M agánhangzó já ru l a m ássalhangzócsoport elé: estráng, ispekes leves, iskátula.
A szó közepén három m ássalhangzót nem tű rn e k meg egy
más m ellett (sőt k ét külön szón sem ): könibü (könyvből), fír h é (férjböz), K áplis (gúnynév: Kapszlis), k r u m p i; asz ont a, kér ész fa,.
Györkovács (Györgyk.).
N éha még k e ttő t sem : t üöfa (tölgyfa), szőhet, m icsinyász.
A m ássalhangzótorlódás elkerülését okozza a hasonulás is.
A g y és a h atáro zo tt névelő z-je a következő hang szerint vál
tozik : vattok, u h hogy, hoh hát, é f fiju, n a k kutya, ir remeg, hosz s z u r g y a ; av vuót, em megy. É pp íg y : Íj : aj ja , tejjes, h a jjá k ; r l : kállátuó, kottát, ballang, (de ta rruó, sarruó, p á r ra g ); n i, n y l, r l : a já ~ ll, haso~ lluó, s í~ llüődik, le g í~ r r ü ; ín y : ham m as; r s : hássos; d z : hoz zás.
A szó végén elm arad n ak : r : má, ham a; t az -ért ra g b a n : ez'ér, h á z'é r; r t : m in y g y á (m in d já rt); d : m áj (majd). — A z első mássalhangzó hiányzik a jábo (hiában) és 'érce* (jérce) szókban.
N éha a szóközépen is kiesik egy-egy mássalhangzó. L eg gyakrabban a y: koász, koács, füet, szüem, küm ües, höeles, see- kodik (sivalkodik Ny.). — E lég gyakori a névelő és m utató név
más magánhangzós alakja ugyancsak magánhangzón kezdődő szó elő tt: a is, e is, a uólba van ; e szóban is: aotán (azután). A d esik ki a peig bői.
A z így keletkezett (vagy eredetileg meglevő) h iá tu st gyakran betöltik v, h vagy j hangokkal: divuó, c sú n y á v á ; bihuó, Páhor M t. P ajor N D . (B auer), csuhaszt (suvaszt), p iharc (piac); fija, d iszn uójiér, üj% bíjebb (bő).
M áskor meg a két szó tag összevonásával k erülik e l: há, ahá, sohásé, suósé, K uócsi (P.-Kovácsi), f uór, f uókodik, f uó kszik
* L. elterjedését a tájszók közt.
1 2 BEKE ÖDÖN. A PÁPAVIDÉKI NYELVJÁRÁS.
(fuvakodik Ny. B G y .); sunse, terhe van ; tóm, to k ; nrnta, já p itu st, fég íssíg et, uccajtuó, istállajtuó, odálit, oduódom. — É rdekes össze
vonás m ég: méoee'sz, mecc vélek (m it teszesz).
H a n g á t v e t é s : kalánis/ kalán, korela, karalábéé, zsurm alik, tücske (csipke), ospitos (Ny.).
P ó tld n y u jtá s . Áz 1 magánhangzó u tán rendesen elmarad.
K iv ételt csak az igék tesznek az egyes harm adik személyben (tanul, örül, talál, visel). Hosszú m agánhangzókon természetesen nem tö rtén ik változás: á l : k im , hald, M ihá, P iétér-Pá, ámos, csinyátot, s z itu n k , sevőtök; — é l : f iére, isékiét, mesiétem ; — í l : ítem, b e s z ín y i; — o l : j uó va”, szuótam, tuónyi.
A rövid magánhangzók azonban az l elveszése folytán
«) m egn y ú ln ak : e l : sétör, feVSnyi, térségét, ítfé (é te l); — o l : vuót, vuóna, uókor (olykor), m uónár, szuógál; — ö l : f üőmégy, z aöd, v aögy, f üöd, erüötet, t üöfa.
/?) a meghosszabbuláson kívül még egy fokkal zártab b ak is lesznek: a l : uófa, wóma, u ókszik, uóslló, f uó mellett, tuópa, szuóma, eluótat, huógat, csMo'nyi, m ekhuó, k uómár, lakoduóma, uókuómasint, ja v uóta; k a rruó, avvuó, u r r uó; — az ol és öl kópzó's igék: ván- dorúnyi, gondúkodik, h a tú ta k ; tiirü d még, *éröpütek, g yelünyi.
Ezeken kívül még: dúgozik, pokúba, já s z u, Tapuca (Tapolca).
A hosszú r megrövidül pótlónyujtás nélkül e szókban: uór ‘ (orr), v a r ; nyújtással sére, ára (m int névm ás: á r a a fá ra s z é t;
de m int határozószó: u ó r a já r.)
A j szintén elveszik szótag végén, illetőleg beleolvad az előtte levő m agánhangzóba: zsiétiér (sajtár), garié, p a rlé, ka^e', tar*é (ganaj s tb .) ; í*e (tej), verüö ttík (verejték), eerütott, riitöJc (rejt), bütül.
II. ALAKTAN.
A szók tö v e i. A tő végső hangzója hosszú a rövid köz
nyelvivel szemben: háld isten, körtífa, (vö. KörtílSs, dűlőnév),.
m ái nap.
Bővebb «) egy m agánhangzóval: csive (csívis p u s k a : csöves), hehe, míhé, rizsa ;
/?) m ássalhangzóval: bibaszt ember, báld, lep in t (B T .); — osont, kérrent (de kcrrenyik is).
A f i é ( < fő)-val összetett helységnevek ragozott alakjában a tő ham is analógia folytán í-el bővül: T a p u c a fléli h a tá r (P K .), fe n y üő f iéli erdüő (U.). É p p így oktálok a fertá l m intájára.
A hangzórövidítő töveket 1. a hangtanban (m écs: mecset stb.).
N éhány érdekesebb ö s s z e té te l; a) birtokos: halákereszt, halákocsi, halottágy, karkosár, fohászon, ludgle'ge (tészta), n y a k olaj (p á lin k a ); /?) jelzős: dologtínap (hétköznap); m ákoskrum pis- bugyélláris, cifrapacuó (tészták); y) határozós összetételek: f lébe- m u n ka , f iéreut (''evezettem ü k ét ef f é r e ú t r a ) ; pregnáns össze
tételek igekötővel: lefogy, levígzödik az a r a tá s; megvergüödi m agát a tik (vergődve megdögíik). É rdekesek m é g : b'élSbüszhött (A. finnyás gyomrú), sz uótehetüös (Ta. De. jó beszélő ember).
Ikerszók: hím ül-hám ul (hímez-hámoz), csihül-csahul, lityeg- lotyog, dirim bül-durum bul (U.), tímeleg-támolog (N .); — csisz- csősz (S.), csiri-csári (hitvány Gri., vígkedvű Yn.), csuri-buri (kis te r
m etű K . P T .) ; sivás-rivás, vicik-vacak.
Szóképzés.
Ig e ig é b ő l: R itk á b b g y a k o r í t ó képzések: nyitód, lotyál (ML), kevercül, guborcul (L. Gri.); Jcuporcul (Gs. Yn.), k u k u rc u l (Y r. M t.): guggol ‘éri fa a d ellép; adigál; rátoppogat; dorom- Jféroz (dorombol Ml.), uszkároz, eddeg'éréz (M L ); csöpörög, p i - sorog. (Ta.)
M ű v e l t e t ő i g é k : szü tet (szövet), szoplat (M t. szoptat);.
szalajt (Ml.).
M o z z a n a t o s i g é k : leszakajt, ta sza jt (Gri., de ta szin t ML). Az egyszerű m képző van meg e szóban: fu ta m a t (LP.)..
14 BEKE ÖDÖN.
Legérdekesebb képzője nyelvjárásunknak a g y a k o r i t ó é s v i s s z a h a t ó k é p z ő k k o m b i n á c i ó j a ; jelentésük a cselekvés hosszabb ideig tartó, lassú, kényelmes m egtevése: mon- dogaluódiJc, szaglászuluódik, tisztogaluódik, nizegeFődik, magába beszígelüö d ik ; h uógatuluódzik, faggatuluódzilc, uódoszkoluódzik, kö- :tölüödzik. Egyszerű v i s s z a h a t ó jelentésük v a n : tápláluódik,
f üőnevélsődik, rángoluódik.
I g e n é v sz ó b ó l: szároszt; h angalitt (oda se h a n g a litt: oda se h a llg a t); — sémírged (megmérgesedik Grö.), megüdwösödik (föl
serdül Ta.), megemberkedik (em berkorba lép Ta.), simakodilc (»mSg is simakoggyá, meg is mosakoggyá« ; gyerm ekversben Gry.); meg- szulasul (megeszi a szú BGry. Ml.).
Névszó ig é b ő l: A j képző: kopaj (zaj). Továbbfejlődve i:
tú li, toli (á g y ); legtöbbnyire csúfnevekben m ara d t fenn : buji (Mt.),
■csali (ML, PT.), csoszi (S.), dönti (Ml.), vicsori (ML). — E nnek változata az e van meg e szó b an : csaptai1 é (Sz., A l.); vő. még ,csikuótié, cságotié (1. S zókincs: az eke). A f ő n é v i i g e n é v kép
zője n y i , az egytagú íhangzós m élyhangú igékben n y a : szeretnyi, v ü n n y i, a n n y i, k ír n y i; in n y a , rién ya , sirn ya , irn ya .
A h a t á r o z ó i i g e n é v k é p z ő j e a hangtörvények szerint .alakul, t e h á t : adva, látvo, nízve, kötvö, ütvö. A -ván, -vén régies használata m ara d t egy gyerm ekversben: k ír v ír iM r tü J c ,k ír v m atta.
N éhány más érdekesebb képzés: halomás (halál: »a zű halom ásuk után nem tuggyák örökűnyi vagyonnyukat« U.), talá
lm ány (U. találós mese), tetei (Mh. tett).
Névszó névszóból. K i c s i n y í t e t t a l a k o k : kö n n y id (könnyű), tarkis (ta rk a M l).
E ő s z t ó képzés: ü d üötlen (fiatal: »a J uózsi id uötlennyebb m ind xé n ; jém m á kilenc esztendeje i t t vagyok, ű csak h'ét«).
V a l a m i h e z t a r t o z ó t jelentő képzők: vett sok temlér-
■deki k in c se k e t; fiatali barátom (fiatalkori M l.); világi (világra- való: »Y uót eggy asszonnak ef f ija ; h á t abbizon n8m vuót oan igen vilá g i« Ta.). — A sokat v ita to tt s i képzőt egyszer én is hallottam
■Csóton e két szóban: hávaluósi, zemplímmegyesi.
A k ö z é p f o k a harm adik személyű birto k rag hatása a la tt gyakran j a b b , j e b b (amelynek j-je a h an g tan szerint változik):
öreg-gyebb, hideg-gyebb, bolonygyább, fönytyébb, kendnnyebb, vínnyebb.
É rdekes a f e l s ő f o k képzőjének főnevekhez való járu lá sa : leglölkö t'észta (M t. legfinomabb); L eg rít (Tf. a legszélső rét), Leg- hegy (Te.) dűlőnevek. (T a n néhány a köznyelvben i s : legvíge,
legszíle, de csak birtokviszonyban.) .
E lv o n á s o k : gurgula (henger), e s z te k e ö r d ö g luóba (ML, N.), ördögluómba (Yi. körbeforgató já té k ) ; p e tr i (Vr.), petruó (Yi. p et
róleum), kehe (köhögés: kehül, kehes, kehint). — C súfnevekben:
Csisz-csosz (S ), E k le n d (ND.), P isla (AL), S zu sza (Mt.), P u cu '.(tékozló vö. eépucul M t.), Szekula (beszekurál U.).
K é t tulajdonnév is rövidített alakkal használatos: A dorgyán
A PÁPAVIDÉKI NYEr.VJllíÁS. 15 {A dorjánháza, falu a devecseri járás é.-nyugati csúcsában), B á n d
{B ánhalm a; puszta Grergelyi mellett).
S zó v eg y ü lés: kapubábán (b á b a + b álv án y ); csokr'éta (cso
kor 4- bokréta A l.) ; aqyon-visszaver (agyon + össze-vissza U.), Pésasszonság (t'ésasszon 4- asszonyság P.).
N épetim ológiák: bicegli (bicikli Vr.), Idnyélmes (kínyes St.), sáncól ( < saccol < ném. schätzen, becsül L P .), serpenywőajju szoknya (szerpentin B.). — T ulajdonnevek: S ü tfe jk u t (Sédfejkut V r .) ; L entakács (K lein takács U . ) ; N y u lm a jje r (K nollm ayer P T .) ; Eosszészcejg (Rosenzweig B T .) ; Stiglic (Spigel U.).
S zóragozás.
N évragozás. A birtokos személyrag az egyes és többes harm adik személyben a hangtörvények szerint zártabb, m int a köznyelvben: vele, híre, keze; félüllö, tülö, ö krö ; házo, lábo; —
veleje, szemek, vödrök, belüllök; házok, lábok.
A j-s alak sokkal gyakoribb, m int a köznyelvben: aptya,
•csánktyo, akarattya, tesvirgye, határgyo, szerszámgyo, aduóssággyo, p icin n yé , rokonnya, kokassa, — szabaccsággyok, beszíggyék, hólonygyok.
A z e a továbbragozásban i lesz: szémit, fejire, tesvírg yitü . Az ó, ö, á, é végű szóknak e hangjuk a j előtt n y íltab b ra v álto zik : szereteje, cip elleje; hordaja, Zóidaja, b o g ya ja; — felejje, mellejé, i z e j e ; alojja.
E g y i k többes 3. személyű a la k ja : eggyikwöjök.
K étszer is ki van téve a szem élyrag: kizsded korájábo (U.), léét szarvájo vuót (T a). F üődek vígeje (dűlőnév S.), szerelmes szem m á já já t! (szent m. Vr.).
A s z e m é ly n é v m á so k : 'én, (engem), te, ű, m ink, tik, ü k (de ü tet és ükét).
B irto k o s n é v m á s o k : e n y in fé ', téed'é, zü j% meen&é, teeteklé (a te kezetek), a zü fé k 'é . — A k é r d ő n é v m á s birtokos kép
zővel:
A v o n atkozó n é v m á s : aklci, ammi, ammellik stb. A z a k k i tá rg y ra is vonatkozik: L áttad a k k it ípűettem , házot. — A kicsoda, micsoda kérdő névmás hasonulással kicsida, micsida (ML).
A m u ta tó n é v m á s t nyom atékosan kétszer is kiteszik: az illető sző előtt és u t á n : eeszalattam J á k wó ra ; n ím ét kössíg, Bére le va n -e! — Szeretním , ha ide fe k ü n n é k ez a k u ty a -je — Sőt pleonasztikusan i s : niaja, n ie jé (U.). — Az okhatározós -ért rag a képzős alakhoz j á r u l : a z o n y ^ r gyüttem (M t. Gri.); e jjuó azo- n y iér, mer ara fordul, amiére akar (Dá.).
I t t említem meg, hogy a névelő elbeszélésekben gyakorta hiányzik (régiesség): M ásik léét deákkuó ugya n a t törtint. Cigánt j uól agyonvertík. K a tona fö lü t a zablakba. B a k a gondúta a ú r b a . . . E m bernek igén árnos vuót a felesíggye. \
\
16 BEKE ÖDÖN.
A t á r g y rag ja kétszer, sőt három szor is hallható a m utató
névm áson: asztot, asztotat, észtét, esztetet.
A h a tá r o z ó ra g o k . A superessivus ra g ja n n : házonn, M- m ín y é n n ; sszpénn, ötenn.
A -ba be ra g egyaránt felel hol és hová kérdésre: a házba ménéh, a szobábo vagy oh.
A -bői bői, -ról röl, -tói töl, továbbá a -stul stü l ra g nyelv
járásu n k b an bú bű, r ú rü, tú tű, stú sM -nek hangzik. A z l csak:
m agánhangzó előtt m arad m e g : abbul a házbú gyiivöh.
A -hoz héz höz a la k ja : ho, he, h ö : asztuóho, emberbe, öTtörhö..
Csak uraskodó beszédben h allik : f üödhön vág, ehhöl menek.
A lativus eredeti ra g ja az é, helynevekben elég gyakori:
Podárá vüszök ebídét. Borsos-O yü!)rié séházosodott. A tesvírém V inárá ment. — A hely szóval s z in té n : A zasszon kim ent ícaka és sötít hétté. A n n y i hétté k üő m en n yi.
A -nak nek az irány kifejezésére h asz n álato s: K in e k fordul..
S a jto ltá k le alánok. V üszi k i a m ezzüönek. Devecsernek 'ééve- t aöltem.
A -n á l nél rag ná, rie', a -val, vei vuó, v ee alakban fordul elő: enn'é, u r n a ; k a rruó, kapávuó, pizzáé.
A módhatározók -t raggal a legszokottabbak: Valaméllest csak tudok ním étű. T aődzs(d) szünöst a s z ta ká fo rká t (Gi.). Koráho n izv e st unokájo lehetett. .
S zintén módot fejez ki az in t ra g ebben a kifejezésben:
höketint esik (pl. a bot, v illa ): hegyével esik. (Gi. Sz. L. KT.
K . Gy. Dá.)
N évutók. F ö lö tt és fölé h elyett gyakoribb a hegyeit és hegyibe: A botot a kapu h e g y é t t visszadobgya a zudvarra.
A birkákot h e g y i b e rakta. H e g y i b e üt, h e g y i b e akasztok ép párot.
Régiség a leül használata e p é ld á b a n : Ig én nagy tanulm ányo Vett a gyereknek v á r o s o n k ü l (U.).
Az érá n t (irá n t) helyi jelentésében is m egm aradt, de elho
mályosulva, ezekben: torony érá n t mégy (egyenesen: torony nem is látszik. Gi. Sz. L. K .). É s z t éétaláto, mer égisz lik é r á n t
v»ót (Sz. Gi. L. PT .). ' '
Azelőtt, mielőtt helyett a n n a k előttö, m in ek elöttö szokásos.
A m iatt névutót m ih á n alakban m o n d já k : e m m i h á n ném k aö h in n y i a féhírnípehnek. (Vr.).
R a g ta la n m ó d h a tá r o z ő k : a z o m m u ó d tett, m in ténnap r e z é m m u ó d j á r t a harm adik pap is.
H a tá ro z é sz o k . 1. H e l y e t j e l e n t ő k : h u n , itte n n ík , o tta n n ík ; h u n n a jd , onnajd, em innejd (de alakvegyüléssel h u n - n a n d, o n n a n d stb. i s ) ; lm, idájig, odájig (hová, ed d ig ); ellem- bátú : átellenben.
2. I d ő h a t á r o z ó k : m in d iég (eredetibb alak), m iháncs .(m ihelyt), m uta (m ió ta); élőbbét (»má élőbbét sokat szenvedőit«),
*esőbbet: először (Vn.), továbbot: később (továbbot eégyüvök U.);.
A PÁ PA VIDÉKI NYELVJÁRÁS. 17
éggyuó k o r: egyszer (egyuókor máj m ekteszem ); mégmég : m e g in t;
kev'és vá rtá ivá : kis v ártatva, nem sokára; a u tá n n ik , osztá n n ík.
3. M ó d h a t á r o z ó k : sém m ihugyan (sehogyan Ta.), s z in tig : szintén (AL), Tcorányossan: korán (A. K.), fólvástóbban (K.), nagyobban (A. nagyobban k éátott).
Pleonasztikus ala k : többeken.
Ig e ra g o z á s . A tehető igék egyes sz. második személyét a tárg y as ragozásban összevonják: éévihedd, mégmonhadd, m égnyer - hedd. A sziszegő h an g ra végződő igék az egyes 2. személyben l, illetőleg wó aö a ra g : észaö, v ü s z úö, áslló, dúgozuó. E z az alak az tá n elterjedt sok más igénél is, amelyek a köznyelvben sz-1 vesznek fel: verekédaö, JcáromJcoduó, lakuó. A felszólító módban szintén m e n n y i, aggyá, lalctyá.
A 3. személyű s a J-vel kezdődő ragok a nyelvjárás h a n g törvényei szerint térn e k el a köznyelvitől: vezette, nízzé, lehetne, üssö, icötnö; szurgya, dobgya, laJctya, loptya, rággyuh, verggyíték,
faraggyák. ■
H í ige egyes 3. személye : rín , Jcell-é: k eék (mellen orvosságuó k éé k ín y i? ).
A siet igét összevonatlamú ragozzák: sietten yi (A.), sietet
tek (U).
Megyele ragozása a jelen id ő b e n : ménék, mísz, mégy, m é n ü n k, menték, m énnek.
A t végű igéknél a jelentő és felszólító mód az egyes h a r
m adik személyben s az egész többes számban ugyanaz (a tárgyas ragozásban): segittém, segittéd, segijjé, segíjjük, segíjjiték, s e g íjjík ; látom, látod, lásso, lássuk, lássátok, lássák; bontom, bontod, boncsa, boncsuk, boncsátok, boncsák.
Az ikes és iktelen ragozást nyelvjárásunk nem külöm bözteti m eg: észék, in n ík , jáccona. Sőt még az ik is hiányzik néhány ige 3. személyében: szók, m úl, hibáz (hiányzik).
Valóságos új szenvedő alak keletkezett ném et h atás a la tt:
Oti igém még létt ajándíkozva. H u g y a ~ l lessz sévidvé (elvive).
A m u szá j és kell segédigéket együtt is használják: m uszá köllött visszagyünnöm . (Mh.)
BEKE ÖDÖN? A '..PA VIDÉKI NYELVJÁRÁS. 2
III. MONDATTAN.
E g y szerű m ondat. Érdekes az általános alanynak ilyen kifejezése: A szo n yg yá k a z e m b e r g y e r e k e deszkadarabot tü zej- j e n , asztán ed darab sincs.
A képző elhagyásával főnév áll jelzőként melléknév helyett:
R o m a pápo (PT. U. az o rövid!). A n nem ide valuó származás.
JPápoi születís vagyok.
A birtokos többes számát gyakran a birtokon is jelölik:
L em e n t a zsiv á n y o k lakásokba. ZsöU'érek f üőggyök. G yüörM iskájék leem enééjék.
A tárgyrag nincs kitéve néha a melléknévi igenév előtt s majdnem sohasem az infinitivus tá rg y á n: sokm onduó ember (Ta.).
Szerencse p r uóbányi m együnk. A k k in e k n y uóc lányo v a n, nem m égy a zerdüőbe b u k e r e s n y i , m éktalájjo a h ázáná is. Alcki kilenc d iszn uót még éhet, ném mégy el a szomszídba z s í r k í r n y i .
U m áj ‘e já r b o r f e j t e n y i . E p e r szé n n y i, d iszn uó önyi, fa fír ís z ü n y i.
H e ly Jia táro z ó k: há vuótá ? — B ú c sú ra vuó tu n k Takácsiba.
P ápára vám most. — Zab alá szánt.
Á lla p o th a tá ro z ó k: L é v ü ö b e v a n a gyerek. w Ő k u v u ób a vagyok. U t j á r t á b o meglátott étl d is z n uót. V é s z e n d ü ö b e mégy a hiré.
Az -u l ü l rag régies használatai: A p u i tesvír csak, a n y u i 'ném (A.). — F ize ssík k i p í z ü l (A.).
Y é g h a táro z d: Vnót ég gazdag embernek é f fija. M ikor em mégüdaösödött, rossz e m b é r n e k vát (Ta.).
T e k in te th a tá ro z ó: L á t á s t láttom öleget. (BGy.)
Id ő h a tá ro z ó k: M áj e s z t e n d a ö i j e n k o r ‘érnének'érte.
O an tiz “ ó r a t á j t léhetétt — M áig is Icérésztapánok h í l é g í n k o r r ú (N.). — M i g ( = meddig) ta rta n a nekem ez a p íz.
O k h a tá ro z ó k : M áj méggyuógyul m a g a s z é r i n t . — H á t észt m in ek é r á n y á b ú k'érdézéd ? H ács csak m ékk1érdésztem üöszintesíg é r á n y á b ú . A kocsi é r á n y á b o a k a ru n k beszínyi.
J uó lánevettík a za p ty á t é r á n y á b o , hogy fi jó k be tu tta üköt
■csapnyi.
BEKE ÖDÖN. A PÁPA VIDÉKI NYELVJÁRÁS. 19
Az ö ssze tett m ondat nem sok eltérést m utat a köznyelv
től. Legfőbb sajátsága abban nyilvánul, bogy kötőszót ritkábban haszná ln a k ; gyakran egész elbeszélésben nincs egy »hoay«^^ee\
»de«,_e g y . : É ccer vuót éggy .embernek k'ét fija. Igen szégíriy~
gyerekek vuó ta k] eéméntek vándorúnyi, éccer írtek éggy utho, k'étfél'é vezetett a su t. A szo n ta a vínnyebbik a fiatallabbik öccsi- n e k : te m e n n y él ezém balra, ém meg jobbra . . .
A kapcsolt m ondat ritk á b b .páros kötőszava: h u n . , h u n : M ikor a szakács osztán forguluódott eggyik konyhábul a másigba, a zasszon h u n eb bögre kábosztát öntött a fazígba, h u n ed darab h ús nyom ott a zsebibe.
A választó mondatok kötőszavai: vaj-vaj, akar-alcar: B em ísz v a j Icimmaraec. A k a r veszaö, a k a r nem.
A z azonban eredeti időhatározó jelentését m eg tarto tta.
(Ilyenek Varga Ig n á c ellentétes m ondatai is. N yr. 32 : 85.) A z ó m b a k ig y ü tt a kiráfi. H azam ent az ördög, de a z ó m b a m eggyütt a mustoha a n n y a . (Yö. Magy. K ötőszók I.)
A z egyenes és függő beszédet a népnyelv pontosan nem különbözteti meg. A kárhányszor az egyik m ondat szószerinti idézés, a másik m ár n e m: A szonta n e k ijje a katona, csak á lu g yík bátron, m áj *én megfelelek. — A borgyupásztor peig asz kéáttyo a zágy a lú : ha a zegísz világot láttyo, akkor a borgyukat is láttyo, a z ü bíré akkor nem veszhet sé. — E z összeveg.vülés ered
ménye az egyenes beszéd h o g y -g ja l: Még m esszirü kijabá n ek ijje, h ó m m e n n y elüllem, mer ha odaír ék, eccérre agyoncsaplak. — H a t pajtásso aszonygya, h o m m in k m á nem m é n ü n k be ja z uólomöntaö kiráho.
A z időhatározó m ondatok gyakoriak a hogy kötőszóval:
B em en t ép pusztábo, ott sok üdéig szuógát. H o g gazda lett, meg
g y ü tt a zöccsö. — A z érintkező elöidejüség kötőszava m ih á n cs:
M i h á n c s begyütt a banda, a z aörmester m in yg y á mégilletaödött, hogy itt má három katonánok valuó légin van.
Okhatározó m ondatokat összekötnek minthogy-gj-dl é sm iu tá n - nal i s: M ikor valam it hosztam, m indig fH h u s z ta k a zablakig, m i n t h o g y a templom ablaíctyai magossak. (U.) A mester, m i u t á n kanászbú szármozott, abbátor vuót. (Ta.)
Szórend. Feltűnők az olyan jelzői mondatok, amelyekben a jelzett szó a mellékmondatban helyezkedik el. A k k i id eg yü n szég, a z a cságoPészég Csak addig is nyissa k i a z a jtuót, hal láasom még, a k k i a tyafijam i t van. M er csakis a k k i asz járgyo, at tu d valamit.
Szintén érdekes a szórendjük a következő m o n d ato k n ak : A z a bizonyos, a d iszn uók a k k ijlé vuótak, aszonta n e k ijje . . . — M á j esztendüő ijen ko r m ének el iérte, a zír am m it nem tucc a házodná hov van. — A k u ty a most is it van, ahá m ontam , hogy szeretním h o f fe k ü g y ík .
I t t em lítem még meg, hogy a kérdésre az erősítő felelet 2*
20 BEKE ÖDÖÍT. A PÁPAVIBÉKI NYELVJÁRÁS.
rendesen má (már) és csalás: Ot vuótá? — M á jö tt. N em m isz él in n e j ? — M á nem. — A z a ? — Á cs c s a k i s ám. N em igaz? — C s a k i s . .
Csakis különben még csakugyan? értelem m el is gyakori:
M ontok, hocs c s a k i s meglett a Vényok. A k k o r v ít (vélt) hozza:
a k uóm árnié, hocs c s a k i s a z ü gyereke. K itárgyo a ru h á já t hács c s a k i s ot van a szeder a m ejjin.
IV. SZÓKINCS ÉS NÉPJÍYELVI HAGYOMÁNYOK.
E részben a pápavidéki nyelvjárás szavait, kifejezéseit igye
keztem összegyűjteni, am ennyire tőlem telt. K önnyen szembe
tűnhetik, hogy több olyan a d a to t is közöltem, am ely az irodalm i nyelvben szintén egész közönséges. H ogy mégis felemlítem őket, az az oka, hogy az irodalom nyelvének, amely szókincsét az összes nyelvjárásokból m eríti, egy fogalom ra több kifejezése le h e t;
az egyes nyelvjárásokra pedig igen jellemző, hogy ezek közül melyik kifejezés fordul o tt elő, s viszont melyik ism eretlen. íg y pl. felem lítem sajtárt, m ert dézsa sohasem használatos, csutorát sem ism ernek, m ert kulacs-ból isznak, a kacsának a gyom rát, töpörtyüjét errefelé nem eszik m e g : a r léce z ú z á ja meg a csör- géje esik csak nekik jól. K apcát húznak a láb u k ra és nem h a ris
n yá t, szürüben csépelnek és nem csűrben.
A z egyes szók u tán fontosnak ta rto tta m följegyezni a helyet is, ahol h allo tta m * ; csak o tt hagytam el, — alig egy-két helyen —
* Bövidítéseink a következők (a faluk neveit ide a nyelvjárás kiejtése szerint írom lehetőleg. A lakosság számát felekezetek szerint [az 1900. nép
számlálás adatai] szintén nem á rt közölni. Fontos ez különösen a nyelvjárás határainál, s megérteti, m ért esik a határon kívül a kath. Vaszar és Marcaltö, m íg a több m int a/3 részében protestáns Takácsi ide tartozik): A : Acsád (6 3 8 ; k. 1 18, r. 2 93, e. 2 2 5 ). — Á l: N. Aláso“ , (996 ev., 50 k.) — B ■.
Békás (4 0 8 ; 286 k., 113 e., 9 r.). —- BG y. : Borsos-Gyüőr (3 9 0 ; 171 k., 171 i\, 4 4 e.). —B S .: Bako“ság (405 ; 391 k., 12 e.). — B T .: Bakon-Tamási ( 1 0 3 0; 2 7 5 k., 7 2 6 e.). Cs. : Cs'ót (1 3 9 3 ; 1161 k., 219 e.). — DCC. : Dabrony (7 5 0 ; fele k. fele e.). — D á .: Dáko (807 ; k. 2 61, r. 5 14, e. 76). — De. : DerSske ( 4 4 9 ; k. 2 4 1 , r. 173, e. 42). — G e.: Gecse (8 5 5 ; k. 4 1 9 , e. 4 1 4 ). — Gi. : Gergöli ( 4 3 8 ; k. 81, e. 32 3 , r. 20). — Gö.: Grörzsö” (9 5 4 ; k. 160, r. 6 4 8 , e.
1 2 2 ). — G y .: Gyim"ót ( 1 1 2 5 ; k. 6 71, r. 170, e. 2 6 1 ). ■— H B .: Homok- Bödöge (1 1 9 5 ; k. 4 7 5 , r. 2 86, e. 4 3 9 ). — E . : ICup ( 9 8 4 ; k. 5 7 7 , r. 3 24, e.
.31). — L . : K‘éttornyu-Lak, hajdan Sáros-Lak ( 6 1 9; k. 3 3 7 , r. 3 3 0 ). — LP. : Lovász-Patona (2 2 9 5 ; k. 1 2 1 2 , r. 3 5 , e. 1 0 1 1). — Mh. : Miháházo (1 1 9 2 : k. 251, r. 553, e. 40 6 ). — Ml. : Mezzüőlak (1 2 9 3 ; k. 3 1 8 , r. 8 10, e.
200). M t.: Marc“ótű (1 3 4 3 ; k. 1 1 6 9 , r. 2 9, e. 105). — N .: ÍTóráp (559 ; k.
3 83, r. 157). — N D .: N.-Dím (947 ; k. 6 46, e. 23 0 ). — Ny. : Nyárád (1 3 5 0 ; k. 5 1 8 . r. 7 60, e. 5 3 ). — P. : Pápo, hajdan Újlak (1 7 .4 2 6 ; k 1 0 .4 8 1 , r. 2 1 5 5 , e. 1564. izr. 32 3 8 ). •— PK. : Pápo-Kovácsi. azelőtt K“ócsi (8 3 7 ; k. 6 6 3 , r.
157). — P T .: P.-Tesz’ér (1 6 4 0 ; k. 1 5 7 1 , e. 29). — S . : Salamo" ( 9 1 4 : k.
90 4 ). — S z .: SzaFók (1 0 9 0 ; k. 45 0 , r. 2 73, e. 368). — T a .: Takácsi (1 4 4 4 ; k. 3 89, r. 593, e. 4 5 4 ). — T e.: Magyar Tevsé, hiv. Adász-Tevel (1 7 4 2 ; k.
2 0 4 , r. 11 6 9 , e. 32). — Tf. : T apucafé (PK. 1465 ; k. 164, r. 1096, e. 176). — ,Z7.; TJgod (2 1 9 0 ; k. 2 0 0 9 , r. 2 3 , e. 33). — Vi. : Vinár (2 7 2 , k. 231, e. 34).
— Vn. Yanyola (1 2 1 9 ; k. 6 14, r. 31, e. 552). — V r.: Yaszar, régen Szeny- györgyfalu (1 9 5 3 ; k. 1 9 0 7 , r. 14, e. 24). — Pálháza puszta: Ph.
22 BEKE ÖDÖN.
ahol kétségtelennek látszott, hogy az egész terü le te n ism eretes.
Viszont ahol ki van téve a helység neve, az sem állítja, hogy csak o tt ism eretes; m agától értetődik, hogy m inden egyes faluban lehetetlen ezt kikutatni, általánosítani azonban egyáltalán nem szabad, am int leginkább a műszavak m utatják. — Hogy a T áj
szótárban meglevő adatokat is közlök i t t (de csupán azokat, am iket magam hallottam ), tettem először is azért, m ert a nyelv
járásoknak a hangtan u tán épen a szókincs a legjellemzőbb sajátsága, s így e tekintetben is Jehetőleg teljességre törekedtem , m ásrészt pedig, m ert azt az érdekes dolgot szem léltetik, hogy jó
része a szókincsnek közös a nyugati nyelvjáráséval.
A család» -
A feleség uráról így beszél: a z'én emberein, a mi emberünk;
a zaptyok. A férfi liitv estársáró l: a zasszon, a zlén asszonyom, a m i asszonyunk, a felesfgem, a zannyok. A gyerm ekekről: a zlén csalá
dom, csel'éggyejim, ides szuógám ; a z'e'n vlrem (Ml). A gyermek, viszont: ides (az anyja), ides ajpám.
házi kereszt ( t r f ) : feleség De.
kissebbik u r a m : a férj öccse D á BS. B t.
öregbik u r a m : a férj bátyja nenne: néni Mh.
süduő legín : 15 — 17 éves legény.
südu(t leén : 13— 15 éves leány L. N. B T ; sűdelík K.
zabgyerek: törvénytelen gy. 8.
E gyéb szem ély eln evezések . bális: kereskedelm i utazó Ml.
banda Gre. V r. Yi. De. BGry, L. Yn. bokor M t. L P . egy tömeg
ben dolgozó arató csoport.
család: cseléd (»kérdi éf fehírnípcsaláttú«) Ta.
elHö n íp : előkelőség (»a város el“őnípe«) U.
fe liir : angyal U.
fü s tö s : czigány Ml.
gaőbölös: a hizó marha őrzője Ml.
hangász: zenész Ml. BGry.
háztájnízv,ő : háztiiznéző Gri. BGry. Cs.
já r k lélluó : szegénylegény, zsivány.
lopuó : tolvaj. A.
m e ste r: tanító (ha k ettő van, a főtanító, s a m ásik : tanittó.)•■
p uógár: paraszt (puógárember, -kössíg).
r o tá j: jő embere (rokon, koma, b a rá t); »nav vendígsíget csap
tak, osztám m ekhitta mindgn rotáját«. Ml.
sz'ékállu6: mészároslegény U.
ta lig á s: szállító P.
A PÁPAVIDÉKI NYELVJÁRÁS. 23
T estrészek . baguólesuö ( tr f .) : száj. P.
balogszem: balszem Ml. BGy.
balogsütü : balkezes De.
baruó k a : oldalszakát Ml.
csánk: a hátsó láb hajlása (az állatnál) U.
fa rc sík : segg Gi.
gömböc: disznó, birka gyomra.
görguő : az emsedisznó petefészke De.
halluó (trf): fül (»ojjan j uó halF ója vuót«; mesében) U.
hampula M t. Mb. hampona B. (trf) : száj.
hátger'éb: hátgerinc M t. Y i. Ml. De. L. N.
köröm : (»mos küő ám nekem körömre ányi« : erejét össze
szedni) U.
p o c : has (»nappocu«) Mt.
■illet: segg.
vákaruó : a férfi nemi szerve Yr.
vaksi, vaksibilla: rossz szemű G-i.
va kszem : a ló szeme fölött levő kis gödröcske BGy.
zsuódlé r : lapocka Mt. Yi. De. A. L. BT.
z ú z a : a baromfi gyomra P . K uliázat.
a) férfiaké. bigyisz Mt. Yi. Gri. Sz. Mh. B.
buda : hosszú kabát BGy. K. Gy. U. BGy. BS. BT., bugyísz L P . : kék köcölle: hosszú férfikabát ND. v. fehér vászonnadrág.
duőmán : Y r. M t. Yi. Sz. Da. S. k ü ty ü : 1. vászonnadrág Y r. K . : D á. K. Gy. N. B. N y .; mándli 2. gatya Mt.
Ge. BT. PT . Cs. Gy. A. M h.D e. ördögbűrnadrág : vmi vastag síma BGy. Gi. S z .: felsőkabát. szövetből készült n. Y i. Ny. P T . f r a k k : ünneplő dolmány Ny. a nadrág perem e: széle, amibe uósuó d Hómán, uősuó m ándli; uósuó a szíjat teszik.
r ékliV i. M h.Al. K.Cs., kacaMl., éllenzüöje: az elején, am it a gom- k ith Gy. ümögbáttyo N y.: alsó bo]ásra fölhajfcanak.
kabát. r. n- ■■
m ejjes; mejjez»0 Ny.: leginkább le n z o : a ierűm? u” a ™ gen levo i i • te n y ern y i szeles szege Ív. am ire eltesebb re rn a k ru h a d a ra b ia a
V1 1 a kézelőt gombollak. .
pruszlik a la tt; pargetbol készül, ® J
négy sarkára k a n tá rt varrnak. m iz li: a férfiing ráncos eleje.
p ru szlik (1. alább a nők ruhájánál). p uó'c Ge. BS. EL, fickuó BGy. N.
magyar n adrág: ellenzés. Cs., ficékédli L P ., pöcök N. vál- nímetelejü nadrág; csizmanadrág páho Gy. szüpáho Y i. D e. D á.
L P . : gombolós. BT. hercli Al. Gy. P T . B T .:
pantálV'ó, bugyogHó ; tu tyi D á. :bő ékalakú kis folt a férfiingen a
nadrág. gallér alatt.
