• Nem Talált Eredményt

RÖPIRATOK NAPLÓK, FÖLJEGYZÉSEK,

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "RÖPIRATOK NAPLÓK, FÖLJEGYZÉSEK,"

Copied!
493
0
0

Teljes szövegt

(1)
(2)
(3)
(4)
(5)

NAPLÓK, FÖLJEGYZÉSEK,

RÖPIRATOK

(6)

A MAGYAR JAKOBINUSOK

IRATAI III.

1952

MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT

(7)

MAGYARORSZÁG ÚJABBKORI TÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI

NAPLÓK, FÖL JEGYZÉSEK, RÖPJRATOK

SAJTÓ ALÁ RENDEZTE

BENDA KÁLMÁN

1952

(8)

PAULINYI OSZKÁR MÉREI GYULA

Technikai szerkesztő

MÉREI GYULA

Akadémiai Kiadó (Budapest, V., Alkotmány-utca 2l) Felelős: Mestyán János — Műszaki felelős : Fülöp Antal 18098/52 — Felelős vezető: ifj. Puskás Ferenc

(9)

BEVEZETÉS

Kötetünk első darabja Sándor Lipót főherceg nádor ügyviteli jegyző­

könyve.

1794 augusztus 16.-án érkezett le Budára Schilling kormánytanácsos, a bécsi udvari vizsgálóbizottság előadója, hogy az uralkodó megbízásából jelentést tegyen a nádornak Martinovics vallomásáról, melyben a magyar- országi jakobinus szervezkedés részleteit ismertette. Ahogy az előző kötetben közhitekből láttuk," a főherceg oly nagy horderejűnek ítélte a vallomásban foglaltakat, hogy még aznap éjjel elfogatta a titkos társaságok igazgatóit, Hajnóczyt, Laczkovicsot és Szentmarjayt. Ezzel a nádor amúgyis sokrétű tevékenységében új fejezet nyílott meg, mely egy éven keresztül, egészen haláláig, minden mást háttérbe szorított : a ^szabadság és egyenlőség« jelszaván t á l induló nemzeti és antifeudális törekvések rendőri eszközökkel való elfőj i tása. Mivel pedig hovatovább már közvetlen munkatársaiban sem bízott, a Martinovics-mozgalommal, a jakobinosok elleni perrel, vagy az ezzel nagy­

részt összefüggő országszerte észlelt forradalmi jellegű megnyilvánulásokkal kapcsolatos jelentéseket, vizsgálati jegyzőkönyveket, uralkodói utasításokat, saját rendeletéit és levelezését a helytartótanácsi ügyektől teljesen elkülö­

nítve, bizalmasan kezelte.

A Martinovics-mozgalom elfojtására kiadott első intézkedésével egyidő­

ben kezdte meg ügyviteli jegyzőkönyve vezetését : első bejegyzése Schilling küldetéséről szól. Ettől kezdve a hozzá érkező vagy általa kibocsátott bizal­

mas iratok lényegét naponként följegyezte. Utolsó bejegyzése 1795 július 8.-án kelt, pár nappal hirtelen halála előtt, s alig egy hónappal a jakobinus per befejezése után, de még a megyei vizsgálatok derekán.

Jegyzőkönyve vezetésében a nádor szigorú rendszerességgel járt el.

A hozzá befutó bizalmas iratokat érkezésük sorrendjében iktatta, majd a korabeli kormányzati ügyvitel gyakorlata szerint úgynevezett előadói véle­

ményíveken rögzítette az üggyel kapcsolatos megjegyzéseit. Minden ügy­

darab külön ívnagyságú papírlapot kapott, melynek sorszáma megegyezett az ügyiratok iktatási számával. Ezután következik balról félhasábosan a beküldő, jelentésttevő megnevezése, majd az irat rendszerint bő és precíz szabatosságú tartalmi kivonata, végül a megírás és a beérkezés keltje. Ezután jobbról, ismét félhasábosan, a nádor *votuma,« azaz az üggyel kapcsolatos állásfoglalásának, válaszának és intézkedéseinek lényege.

Ehhez csatlakoztak azután úgynevezett naplóföljegyzései, melyeket

— bár időnként nagy kihagyásokkal — szintén naponként írt, s melyek sor­

számaikkal beilleszkednek az ügymenet diktálta időrendbe. Ezek a naponként egy szám alatt összesített naplóföljegyzések azonban legkevésbbé sem álta­

lános, talán szubjektív megfigyelések : bennük az előzőkben említett ügyekkel kapcsolatos szóbeli jelentéseket, a nádori kihallgatások anyagát dolgozta fel,

(10)

az iratokkal teljesen megegyező módon. Ha pedig valamelyik szóbeli jelentés írásbeli intézkedést vont maga után, ez megfelelő utalással külön iktatási szám alatt is feldolgozásra került.

Ilymódon az ügyviteli jegyzőkönyv hő tükörképe nemcsak a nádor bizalmas levelezésének, hanem a nemzeti és polgári törekvések elfojtására irányuló egész tevékenységének is.

A bizalmas iratoknak és az ügyviteli jegyzőkönyvnek (mondhatnék ennek a nádori titkos levéltárnak) a forrásértéke egészen rendkívüli. Ahogy ez a már közreadott iratokból is kitűnt, a jakobinusok elleni pernek, de a forra­

dalmi megmozdulásokkal kapcsolatban országszerte elrendelt nyomozások­

nak, intézkedéseknek is a nádor volt az irányítója. Ő tartotta kézben az országos kormányzati szerveket, a bíróságokat és a megyéket, s a hatósági vizsgálatok, vagy a per úgyszólván minden mozzanatát az ő állásfoglalása határozta meg. íg y tehát elsőkézből, s a legilletékesebb helyről kapunk ada­

tokat a reakció táborának szándékaira és törekvéseire, valamint a mind kíméletlenebbé váló rendőri megtorlás módszereire és méreteire.

De talán még becsesebbek azok az adatok, amelyekkel magának a jakobinus mozgalomnak a történetéhez járul hozzá. Bármennyire fontosak ugyanis a II. kötetben közreadott pertestek, vizsgálati jegyzőkönyvek és tanúvallomások, belőlük sem a mozgalom jellegét, sem kisugárzási körét nem rajzolhatjuk meg kielégítő módon. A kir. jogügyi igazgató a felségsértés és hűtlenség ténválladékát a jakobinus-mozgalommal kapcsolatban a két moz­

galmi káté valamelyikének ismeretében, lemásolásában és továbbadásában állapította meg. A rendőrségi nyomozások, majd a bírósági kihallgatások során már csak arra törekedett, hogy ezt a tényállást, a perrendtartási gyakorlatnak megfelelően, két tanú bizonyítsa. Ahol megvolt a két tanú, ott nem riadt vissza semmilyen rabulisztikától, hogy a felségsértés tény­

álladékát összehozza. Viszont azokkal az esetekkel, amelyekben két tanú nem volt előállítható, nem sokat törődött, s a nyomozást is igen hamar abba­

hagyatta. íg y azután a jakobinus-szervezkedés nem egy szála felfejtetlenül maradt, s többen — akikről pedig nemcsak valószínű, de egyes esetekben biztosra vehető, hogy kapcsolatban yoltak a mozgalommal — bíróság elé sem kerültek. Ugyanígy hiába keresünk adatokat a bírósági iratok közt az öngyilkos Krály és Fodor József szerepére, pedig különösen az előbbi a mozga­

lom főalakjai közé tartozott. Több perben viszont, főleg amelyekben már csak a nádor halála után hoztak ítéletet, a periratok elkallódtak. Mindezekben az esetekben fokozott értéke van a nádor följegyzéseinek, a hozzá beküldött eredeti megyei jelentéseknek, nyomozási és vallatási jegyzőkönyveknek.

Belőlük a szervezkedésnek nem egy, a bíróság által figyelembe sem vett szálát követhetjük nyomon, az ország legkülönbözőbb vidékeire, s megálla­

píthatjuk, hogy a mozgalom szélesebb köröket érintett, mint az a periratok­

ból gondolható volna. Láthatjuk ezekből az iratokból azt is, hogy a francia forradalom eszméi átjárták és mozgásba hozták az értelmiséget, származási különbség nélkül, a városok polgárságát, sőt a megyei köznemesség egy részéi is ; azt a közép- és kisbirtokos nemességet, mely a kormányzat politikája révén ekkor már élesen szemben állt az osztrák elnyomó hatalommal és a vele szövetséges magyar egyházi és világi nagybirtokkal. Az árutermelés fo­

kozásával párhuzamosan a földesurak növelték a jobbágyterheket, mire erősödött a parasztság ellenállása. É n e a magyar uralkodóosztály félelmében a bécsi abszolutizmus karjaiba hátrál, az idegen abszolutizmus ellen forduló

(11)

A NÁDOR JEGYZŐKÖNYVE 7 köznemesi nemzeti ellenállás viszont ideológiai fegyvereit a felvilágosodás és a francia forradalom eszméiből meríti. Persze ezeket az eszméket átala­

kítja saját szükségleteire, vagyis körükben a jakobinus eszmék rendi, nemesi veretet kapnak. Plebejus értelmiségiek és köznemesi elégedetlenek ugyan­

azt az eszmét hirdetik, de ugyanazon mást ért egyik is, másik is, így poli­

tikai törekvéseik sem irányulhatnak egy célra. De ez nem változtat azon, hogy az ország legkülönbözőbb rétegeiben forradalmi nyugtalanságra bukka­

nunk, s hogy mindazok, akik a meglévő megváltoztatására törnek, a francia forradalom példáin lelkesednek.

Parasztokkal nem sokszor találkozunk ezekben az iratokban. Aki közülük névszerint előlép, az is többnyire már a falusi kisiparossághoz tar­

tozik. De a háttérben, szinte minden jelentés mögött, felsötétlik a jobbágy- parasztság nagy tömege. Életéről kevés szó esik, de sorsa ott tükröződik a megyei jelentésekben és a kihallgatási jegyzőkönyvekben, s politikai meg­

szervezésének lehetősége nemcsak a haladók, a forradalmárok terveiben bukkan fel ; az ettől való félelem ott kísért az aulikus főnemesség vagy a maradi megyei köznemesek rossz lelkiismeret sugallta lázálmaiban is, s nem egyszer a naplóíró nádor kezét is megremegteti.

Mindezek mellett elsőrendű forrás ez a levéltár a szereplő személyek magatartásának megítélésére is : az iratokból képszerű elevenséggel állnak elénk az akkori Magyarország hivatalos személyiségei. Bár a jegyzőkönyv följegyzéseiben, azok jellegénél fogva, az előtérben nem az író személye, hanem az ügyek állanak, ezek a fáradhatatlan munkakészségről tanúskodó, látszólag szenvedély nélküli sorok markáns vonásokkal rajzolják meg a nádor alakját, a Habsburg-dinasztia és a feudalizmus érdekeinek céltudatos és elszánt akaratú védelmezőjét, aki hideg következetességgel tör minden haladó megmozdulás, sőt gondolat eltiprására. De megismerjük az iratok­

ból az ország főméltóságait, a törvényhatóságok vezetőit s a központi hiva­

talok számos tagját csakúgy, mint a megyék, a klérus vagy a hadsereg hang­

adó tagjait is. Emberek százai vonulnak el előttünk, nem mások által, saját szavaikkal és tetteikkel önmagukat jellemezve.

Ezt az értékes forrásanyagot történetírásunk mindeddig nem használta féld Teljes közlése azonban technikailag megoldhatatlan lett volna, nemcsak az anyag igen terjedelmes volta miatt, hanem Qzért is, mert a jelentések, utasítások időrendben egymáson keresztülnyúló erdejében a tájékozódás nagyon nehéz. Ezért közlésem tengejébe a nádor ügyviteli jegyzőkönyvét állítottam. Ezt teljes szövegében közlöm, csak ott kivonatolom bejegyzéseit, ahol olyan iratról szól, melyet az előző kötetben már közreadtam, vagy ahol

— elvétve, s inkább a vége felé — tárgyunkra nem tartozó ügyeket vett fel a nádor, nyilván elnézésből, s Persze az egyes iratokban a nádor által készített tartalmi kivonaton túlmenően is találunk olyan lényeges részleteket, megjegy­

zéseket, amelyek forrásértékűek. Ezért jegyzetben mindenütt utalok arra, hogy az eredeti irat hol, az iratváltás mely csomójában, milyen sorszám alatt talál-

* Mályusz Elemér is csak a nádor egyéniségét jellemző néhány részletét szólaltatta meg <Sándor Lipót főherceg nádor iratai (Bp., 1921) c. forráskiadványa bevezetésében.

* íg y regesztáztam azokat a följegyzéseket, amelyek az uralkodó által privát véleménynyilvánításra megküldött közigazgatási vagy pénzügyi kérdéseket tárgyaló ál! am tanácsi körözvényekkel, a megyéknek az ujoncozási rendelet végrehajtásáról szóló jelentéseivel, helytartótanácsi belső adminisztratív vagy személyi ügyekkel stb. kap­

csolatosak.

(12)

ható. Ott pedig, ahol ez szükségesnek látszik, az iratot magát is részletesen ismertetőm, sok esetben szószerint is idézem. Ugyanakkor nyomon követve a kormányzati szervek iratváltásait, igyekeztem az ügyek menetére és a szereplő személyek jellemzésére vonatkozó másutt található lényeges adato­

kat is összeszedni s egységes képbe illeszteni. Tekintve, hogy a jegyzőkönyvben az ügyek tényleges intézésének megfelelően, ugyanaz a kérdés többször is előkerül, jegyzeteimet is ennek megfelelően tagoltam. Viszont a tájékozódás megkönnyítése érdekében mindig utaltam az ügymenet következő lépését jelző jegyzőkönyvi számra. Az ügyviteli összefüggéseket pedig a jegyző­

könyv végén külön szám-konkordancia táblázatban tüntettem fel.

*

Második helyen Kazinczy Ferenc Fogságom naplóját közlöm, illetve annak első részét, elfogatásától elitéltetéséig s Magyarországból való kivite­

téséig. Kazinczyt, — ahogy az előző kötetben közreadott iratokból tudjuk —- 1794 december 14.-én, vasárnap éjjel fogták el regmeci házában, s a jakobinus szervezkedésben való részvételéért á Curia halálra ítélte. Az uralkodó ezt bizonytalan ideig tartó börtönre változtatta. Hetedfél évet raboskodott Spielberg, Kufstein és Munkács várában. '

Már budai vizsgálati fogságában, majd börtönében lopva jegyezgette a vele és fogolytársaival történt fontosabb eseményeket, s ezeket a följegyzé­

seket sikerült időről időre hazajuttatnia, megmentenie.* Talán már ekkor gondolt rá, hogy egyszer feldolgozza jegyzeteit, — de a vérpad és a börtön emléke, az egyre nyomasztóbbá váló rendőr-uralom megtorlásától való félelem évtizedeken át visszatartotta tollát. Csak élete végén szánta el magát, s irta meg ezekből a jegyzetekből a Fogságom naplóját 1828-ban.s De nem a nyilvá­

nosság számára, csak magának. Még családjának sem mutatta meg. A kéz­

iratot átadta barátjának, Toldy Ferencnek, »azt nyilatkozván, — Toldy följegyzését idézzük — hogy tartsam meg, s ha az ő halála után úgy találom, hogy gyermekei ezen irományt meg tudják becsülni, adjam azoknak által.«^

A Fogságom naplója forrásértékét elsősorban az adja meg, hogy írója a magyar jakobinus-mozgalom egyik tagja, a rendőri eljárás és a birói meg­

torlás áldozata.* Kazinczy forradalmi lendületét a hosszú börtön ha meg nem is törte, lefékezte s politikai síkról az irodalom, a nyelvújítás felé terelte.

Börtönnaplójából azonban, az események és a végleges formába öntés közt eltelt két és fél évtized távolságán át is kiérezzük a fiatal Kazinczy elszánt­

ságát, töretlen lendületét. Igaz, politikai eszméiről, elképzeléseiről nem szól, ahogy a jakobinus-mozgalomban való szerepére is csak általánosságban utal.

De annál részletesebben ír az ellene és ellenük emelt vádakról, a vádlókról és rabtartókról, s a sorok közül nem a megbánás, a meghunyászkodás vagy a meghátrálás, hanem az igaza teljes tudatában lévő ember nyugodt, sőt büszke -

* Ld. 322. 1.

* Ld. 1795 febr. 4.-i bejegyzését : »Ezt ma írom, 1828 august. 24.-dikén* 305. 1.

— Ugyanakkor egyes adatok azt sejtetik, hogy töredékes, részletfeldolgozásokat már korábban is készített. Ld. K. Papp Miklós, Kazinczy fogsága történetéhez. Történeti Lapok L. (1875) 6.1.

s Toldy Ferenc följegyzése a Tudományos Akadémia másolati példányán.

* A Fogságom Naplóját Kazinczy szempontjából, mint élete végéig megőrzött forradalmi magatartásának dokumentumát, jellemzi Tolnai Gábor. (Kazinczy Ferenc .*

Fogságom naplója. Bp., 1951 Bevezetés)

(13)

KAZINCZY FERENC NAPLÓJA 9

öntudata szól hozzánk. Elvonulnak előttünk azok, akiket már a nádor jegyző­

könyvéből ismerünk — a jogügyi igazgató, a bírák, az ország főméltóságai — de mennyivel dicstelenebb pózban, s a személyes élménytől fűtött hang mily közelségbe hozza őket.

Az előzőkben közreadott iratokból megismertük az uralmon lévők szempontjait, intézkedéseit, — azonban hogy hogyan hajtották ezeket végre, azt ebből a naplóból tudjuk meg. Szinte kitapintható életszerűséggel hja le a törvény elé állítottakra zúduló megaláztatásokat, szenvedéseket, de éppen ezáltal meg tudja mutatni a börtönre vetettek emberi vonásait, hősi helyt­

állását is. Följegyzései nyomán megelevenednek előttünk a kivégzettek utolsó órái, s tanúi vagyunk belső tusakodásaiknak. És bár fogolytársai egynéme­

lyike iránti ellenszenve igazságtalan ítéletre készteti Kazinczy!, — jellemzései általában helytállók. De nem csak .a bírák és a bebörtönzöttek lépnek elénk a naplóból. Megismerjük az őrtálló jobbágy katonát, aki a per lényegéről, a szervezkedés céljairól nyilván alig tud valamit, de ösztönösen együttérez a foglyok ügyével, és fogcsikorgatva szidja a közös elnyomót, a németet, s távolról behallatszik az utca zaja, a terrorral már torkig lévő lakosság zúgo­

lódása.

A Fogságom naplója a per menetére, annak apró részleteire is több fontos adatot hoz. A történész számára legértékesebbek mégis Kazinczy jellemzései, melyek emberi közelségbe hozzák a nagy per szereplőit.

A napló eredeti kézirata elpusztult vagy valahol még lappang. Toldy visszaadta a családnak, s 1873-ban Kazinczy Gábor birtokában volt.* Azóta nincs nyoma. Toldy Ferenc azonban, mielőtt visszaadta volna az eredetit, lemásoltatta, — s ez a másolat ma is megvan a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában, végén ezzel a jegyzettel : "Leírám Pesten, September 17.-kén 1831 délben végezve az utolsó sorokat, Kazinczynak kéziratából.^

Ezenkívül még több másolatot ismerünk, anélkül, hogy megállapít­

hatnánk, az eredetiiől készültek-e, vagy csak másodlatok. Legtöbbjénél sem a másolót, sem a másolás időpontját nem ismerjük. Ezek a kéziratok ^a Toldy-féle másolatot A-val jelezve^ :

b) Legrégibbnek látszik a Sárospataki Református Kollégium könyv­

tárának kéziratai közt őrzött másolat (jB).s Szövege megegyezik az A másola­

téval.

c) A Tudományos Akadémia kézirattárában őrzött, az írásból ítélve a X IX . század második felében készített másolat. (C) Szövege megegyezik A-val.

d) Ismeretlen helyen lévő másolat, melyet Geréb László kiadásából ismerünk. (D) A-tói értelemben nem, de szavakban eltér, valószínűleg későbbi tudálékos kéz rontotta meg. Egyes helyeken szövege az értelmetlenségig eltorzult.* Geréb erről a kéziratról ezt mondja : ^Kiadásunk alapja Kazinczy kéziratának egy közel egykorú másolata, mely nemrégiben Bihar megyében került elő . . . Feltehető, hogy Kazinczy több kéziratot készített, az egyik

* Ha ugyan Milesz Bé!a nem a Toldy-féle másolatot nézte eredetinek. Ennek Írása ugyanis első ránézésre megtévesztően hasonlít Kazinczyéra.

* Tolnai Gábor véleményét, hogy ez a másolat Ring Adorján akadémiai írnok írása, elhamarkodottnak látom. Ld. Tolnai, t. tw. 175. 1.

i A kéziratok könyvtári jelzetét ld. az iratközlésben, 297.1.

* Kazinczy Ferenc : Fogságom Naplója. Sajtó alá rendezte Geréb László. Bp., é. n. (1946)

(14)

biharmegyei agyafiságához került, s ott másolták le. Szövege folyamatosabb, stílusa többnyire magyarosabb A-nál, megvannak benne szavak, melyek hiánya A mondatait gyakran értelmetlenné teszi.« — Nem térhetek itt ki e kérdés részletes taglalására, de annyit meg kell mondanom, hogy a D kéz­

iratban egyetlen olyan szó sincs, mely értelmileg kiegészítené A-t, arról nem is szólva, hogy értelmetlen mondatot az itt közölt részben nem találtam, míg a D kéziratról kiadója mondja, hogy »a német szövegeket hibásan, több­

nyire hiányosan adja, igen gyakran teljesen elhagyja.« Ami a magyarosságot illeti, ebben sem látom igazolva Geréb megállapítását, az a föltevése pedig, hogy Kazinczy különböző stílusban variánsokat készített volna naplójából, egy magyarosabbat, egy kevésbbé magyarosat stb., eléggé valószínűtlen.

Tekintve azonban, hogy a kéziratot nem láthattam (Geréb által említett tulajdonosa, Kertész Dániel, már* továbbadta), a két másolat közti különbségről érdemben nem szólhatok ; de azt így is bizonyosra veszem, hogy későbbi (nem egykorú!) átírással állunk szemben.

Ezeken kívül csak másolat-töredékeket ismerünk. Ezek :

e) A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának Lugossy-féle gyűjteményében Tóth János által készített igen gondatlan másolata. (E) Kezdettől 179 5 augusztus 7-ig terjed.

/) Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában őrzött, a múlt század második felében készült másolattöredék, az 1795 május 31-től augusz­

tus 7-ig terjedő részről. (E)

y) A Sárospataki Református Kollégium Xagykönyvtára kézirattá­

rának töredékes példánya, mely 1796-tal kezdődik. (G)

Nyomtatásban először 1848-ban, a Vahot Imre által szerkesztett Ország- gyűlési Emlény-ben jelent meg egy töredéke (az 1794 december 14-től 1795 augusztus 20-ig terjedő rész) Pászthor Dániel kiadásában J Majd Milesz Béla adta közre a napló elejét a Vasárnapi Ujság-ban.- Két évvel később ugyanitt a napló folytatása is m egjelenti Együtt először 1931-ben, Kazinczy halálának százéves évfordulóján jelent meg, Alszeghy Zsolt gondozásában. Ez a kiadás az A másolat szövegét k özlii Ezután időben a Geréb-féle, már említett publikáció következik, a D variánssal.^ Legutóbb pedig Tolnai Gábor gondo­

zásában és bevezetésével ismét az A másolat szövege jelent m egi

* Országgyűlési Emlény. Politikai, történelm i és szépirodalm i almanach. Szerk.

Vahot Imre. Pest, 1848, 63— 87. 1. Nem mondja meg, honnan közli. Kisebb, olvasási hiba számba menő eltérésekkel, megegyezik A-val.

s Kazinczy Ferenc naplója budai fogságában. K özli a Kazinczy Gábor tulajdonában lévő eredeti [?!] kéziratból M ilesz Béla, tiszafüredi ref. tanító. Vasárnapi Ujság XVI.

(1869) 78— 79., 91— 92., 102— 103., 118— 119., 130— 131., 146— 147., 158— 159., 1.

(Kezdettől 1795 aug. 20.-ig). Az idegennyelvű részeket magyar fordításban is közli.

* Kazinczy Ferencz Fogsága naplója. V a s á r n a p i U , X X . (1873) 414— 415., 430— 431., 439— 440., 453— 454., 467., 478— 479., 490— 191., 502— 503., 514— 515., 526— 527., 539., 550—551. és 562. 1. — A közlő ne ve nincs föltüntetve. Az idegennyelvú részeket magyarul is hozza.

4 Kazinczy Ferenc. Fojsáyofn napM/a. Sajtó alá rendezte Alszeghy Zsolt, Bp.

1931. — A latinnyelven írt részeket a kötet végén, jegyzetben, magyarul is hozza. Ugyan­

itt Kazinczy levelezésé-böl kiegészítéseket közöl.

* Gondatlan, hibákkal telt munka. A Pályám Emlékezete megfelelő részeit a szö­

vegbe beékelve hozza. Függelékben közli a Kazinczy által Szirm ay Magyar jakobinusok históriája c. munkájára írt jegyzések egy részét, és a Magyar Pantheon két részletét.

Az idegennyelvú részeket magyar fordításban is hozza.

* Tolnai. tn. Az idegennyelvú részek magyar fordítását is közli. A 175— 177.

l.-on röviden ismerteti á napló kéziratait.

(15)

BERZEVICZY GERGELY RÖPIRATA 11

A Toldy-féle másolat (A) szövege kerül közlésre ebben a kiadvány­

ban is, mivel csak erről bizonyítható, hogy az eredetiről íródott. A többi variáns érdemlegesebb eltéréseké jegyzetben utalok.

*

Harmadik helyen Berzeviczy Gergely röpiratát közlöm: Der Majestäts­

prozess in Ungarn, 1795.

A ^Magyarországi felségsértési per« névtelenül jelent meg, valamelyik német nyomda kiadásában. A Berzeviczy család kakaslomnici ágának levél­

tárában Berzeviczy Gergely írásában ránkmaradt latinnyelvű fogalmazvány (ill. ennek az Országos Széchenyi Könyvtár kéziratai közt fönnmaradt Berze­

viczy által írt tisztázata) azonban kétségtelenné teszi, hogy szerzője a neves közgazda volt A Ez a latin fogalmazvány nem teljes, a vége hiányzik. Tartal­

milag a németnél vázlatosabb, hangja száraz, érzik rajta, hogy nem a nyilvá­

nosság számára készült, írója inkább csak saját magának jegyezte fel benne a tényeket és velük kapcsolatos véleményét. A németnyelvű röpiratot azonban ebből formálta. Ennek lendületes stílusa, vádoló hangja, a be nem avatotta­

kat tájékoztató magyarázatai már a nyilvánossághoz szólnak.^

A röpirat 1800-ban jelent meg, de korábban íródott. Terminus ante quem-ként szolgál a szerzőnek az a megjegyzése, melyben felrója az udvarnak, hogy Sándor Lipót főherceg halála óta nem engedett nádort választani.

(353. 1.) József főherceg nádorrá választása viszont 1796 november 12.-én, hosszas huzavonák után, megtörtént. Terminus post quem-ként egyrészt Gr.

Török tankerületi főigazgató, Koppi és Kreil egyetemi tanárok nyugalomba- helyezését említhetjük, ami 1795 október 15.-én történt, s amiről még szól a röpirat, (353. 1.) másrészt a franciaországi Direktóriumra való hivatkozást, (349. 1.) ez 1795 november 2.-án vette át az ügyek vezetését. Ami ezután tör­

tént, arról a röpirat már nem emlékezik meg. Pedig, az országos vizsgálatokkal kapcsolatos személyi jellegű intézkedésekről, leváltásokról 1796 elején, vagy a franciák elleni háborúval összefüggő egyre kíméletlenebb rendszabályokról feltehetően megemlékezett volna, ha már tud róluk. Ugyanakkor egészen részletesen ír mindarról, ami a per befejezése utáni hetekben történt, így a nádor haláláról^ az országos főméltóságok leváltásáról (351—352. l . ) , a gyanús tanárok nyugdíjaztatásáról (353. 1.) stb. Mindezek alapján a röpirat meg­

írásának időpontját 1795 végére rögzíthetjük.

A röpirat forrásául a nyomtatásban is megjelent ítéletek, valamint a szerző személyes megfigyelései és közvetlen értesülései szolgáltak. Egyes

* A pontos irattári és levéltári jelzeteket itt és a következőkben ld. az iratközlés­

nél, 326. 1. —- Berzeviczynek em lített latin fogalmazványát egyébként már Gaál Jenő ism ertette. (Berzeviczy Gergely élete és művei. I. Bp. 1902, 50—59. 1.) anélkül azonban, hogy a német változatról tudott volna. Hogy a német röpirat szövege megegyezik Ber­

zeviczy latin fogalmazványával, először Mályusz Elemér vette észre : Sándor Lipót iratai, 221. 1. 3. jegyz. Később ugyanezt Szimonidesz Lajos is megállapította : Ki írta a "Felség­

sértési per Magyarországon" c. ismertetést a Martinovics-féle összeesküvésről? Gondolat, I I . (1936) 403— 405. 1.

2 Az em lített fogalmazványon kívül egyébként ránkmaradt Berzeviczynek több jegyzete is, amelyek a röpirat bán érintett tárgyakkal foglalkoznak, s m integy előtanul­

mányai annak. íg y részletes jegyzeteket találunk a hűtlenségre és felségsértésre vonat­

kozó magyar törvényekről, (*De crimine leasae majestatis articuli*), az összeesküvői perben szereplő személyekről az ítéletekről, a pesti egyetem Esztergomba való áthelyezé­

séről, az ezzel kapcsolatos véleményekről és javaslatokról (*De periculis hierarchiáé sacerdotalis*), valamint a magyar színjátszás ügyének alakulásáról. (O. L. Berzeviczy lt.

73. fase. I. és H . köteg).

(16)

események rajzában (pl. Pest megye 1794 augusztusi gyűlésének leírásában) forrásértéke elsőrangú. Mégis a munka jelentőségét elsősorban nem új adatai, hanem szemlélete adja. Szerzőjük közel állt a perbefogottakhoz, sőt egyeáf jelek szerint maga is tagja volt a mozgalomnak.i (Ez utóbbit a röpirat iá bizonyítja : minden sorából a kivégzettekkel való teljes együttérzés szól az olvasóhoz.) De bár Medgyánszky János báró helytartótanácsos egyik titkos jelentésében jakobinusnak mondotta Berzeviczy! , 2 a röpirat mégsem a vértanúságot szenvedett radikális demokraták, a .Szabadság és Egyenlőség Társaságának eszméit tolmácsolja. Sérelmeiben, kifejezéseiben egyaránt a felvilágosult, jozefinista értelmiségiek véleménye jelentkezik. Martinovicsék radikálisan forradalmi törekvéseiről a röpiratban nem esik szó, s társadalmi síkról az egész probléma inkább rendi, alkotmányos mezőre ^olódik át. Berze- viczy megitélésében a mozgalomban résztvettek II. József és II. Lipót fej- világosodott elveinek megvalósulásáért küzdöttek, de alkotmányos és nem forradalmi úton. Arról, hogy a francia jakobinusok törekvéseivel rokon­

szenveztek volna,- szerinte ugyanúgy nem beszélhetünk, ahogy feiségsértés, hűtlenség vagy a fennálló állami és társadalmi rend felforgatására való szándék sem bizonyítható rájuk.

A röpirat propaganda célból, a külföld számára íródott. Ferenc rend­

szerének reakciós és magyarellenes jellegét akarta a világ elé tárni ; azt bizo­

nyította, hogy az uralkodó és kormánya semmibeveszi a tételes törvényeket és megfosztja az alattvalókat legelemibb szabadságuktól is. Nyilván ezért, az uralkodói önkény minél szembetűnőbb érzékeltetésére, hangsúlyozta Berzeviczy annyira, hogy a mozgalom törvényes alapokon állt és az alkot­

mány keretei közt fejtette ki működését, tehát nem is törekedhetett forra­

dalomra. Hogy azonban amit írt, lényegében őszintén írta, s nem propaganda célból hallgatta el a mozgalom forradalmi törekvéseit, hanem mert a kátékban kifejtett programment valóban így — haladó, de nem forradalmi módon — értelmezte, azt több adat valószínűsíti. Egyrészt az író osztályhelyzete,

— jómódú birtokos nemes család sarja volt, — másrészt későbbi munkái, melyek ehhez hasonlóan többnyire szintén Németországban jelentek meg és amelyek, bár társadalmi programmjuk radikálisabb a röpiraténál, minden haladó voltuk mellett is magukon viselik a magyar köznemesség feudális szemléletének nyomait. Hivatkozhatunk arra is, hogy Berzeviczy nem állt egyedül felfogásával. Kazinczy nagyjából hasonlóan látta és értelmezte a

* Hajnóczyval és baráti körével Berzeviczy állandó kapcsolatban volt, sőt tudjuk, hogy Hajnóczyval együtt élénk részt vett a budai Olvasókör életében, amelyik a szabad- kőműves eszmék legfőbb terjesztője volt. (Ezzel kapcsolatos jegyzetei : O. L. Berze­

viczy It. 74. fase. I. köteg. V. ö. ^Sándor iro&ú, 221. 1. 3. jegyz.) Sigrayval pedig már 1793-ban egymás m ellett szerepel nevük a pesti *A Nagylelkűséghez* szabadkőműves páholy jegyzőkönyvében. (Jancsó Elemér, A fnuyyar - ^ s ^ ó ^ d A w a d í r o d a h n í é#

œerepe a ÆFYI7. azdzadőan. Kolozsvár, 1936, 227. 1.) — Amikor Berzeviczy 1795 június 12.-én kelt levelében arról értesítette anyját, hogy a Helytartó- tanácsnál viselt állásáról lemondott, egyben sokat sejtetően megjegyezte : mivel tschreiben lässt sich so was nicht wohl,* lemondásának okait majd élőszóval fogja elmondani.

(%7. o. 74. fase. II. köteg, és Nándor Zűpói trcdni, í. A.) Kézenfekvő a föltevés, hogy a Marti- no vies-mozgalomban való részvételére gondolt. (Mályusz föltevését, hogy a Társaságba az elfogatásakor öngyilkossá lett Fodor József helytartósági titkár szervezte be, bár valószínű, bizonyítani nem tudjuk.)

s Mednyánszkv 1794 dec. 18.-i jelentéséből : Berzeviczy ^Mitglied des dreimahl heiligen Bundes und Emissair der hiesigen Jacobiner gehalten wird*. (O. L. Privatbibi.

26. fase. 263. sz.)

(17)

BERZEVICZY GERGELY RÖPIRATA 13 mozgalom törekvéseit,* s ugyanez a hang csendül ki a nemesi vádlottak bíróság előtti védekezésének legtöbbjéből is. Ennek a nem jakobinus, de Habsburg-ellenes és haladó nemesi rétegnek a véleményét tolmácsolja ez a röpirat.

A röpirat németnyelvű nyomtatott példányából csak egyet ismerünk : ezt a bécsi Állami Könyvtár egyik colligatuma őrzi.2 A nagyszámban ránk­

maradt kézírásos másolatok egyébként azt sejtetik, hogy már a maga korában is ritka lehetetté

A röpiratról magyar fordítás is készült, — ennek keletkezését a múlt század harmincas negyvenes éveire tehetjük. Nemcsak stílusbeli érvek szólnak emellett, hanem az is, hogy szószerint azonos másolati példányai nagyjából ugyanekkor tűnnek fel különböző gyűjteményekben.*

Az irodalomban tudtunkkal Jókai ismertette először a röpiratot, vázla­

tos irodalmi kivonatban, anélkül, hogy cím szerint megemlítette volna : az 1848-as évfolyamában.^ Gaál Jenő és Mályusz Elemér már emlí­

tett munkái egy-egy szempontból szintén foglalkoztak vele. 1936-ban azután Szimonidesz Lajos kiadta a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában őrzött magyar fordítását.^

Még néhány szót magáról a közlésre kerülő szövegről. A magyar nevek­

ben gyakori elírások, melyek néhol az érthetetlenségig eltorzítják a szavakat, de amely hibák következetesek, (űz helyett »Gehz«, Szolártsik helyett )>Szola- resik«, Batsányi helyett »Batangi«, stb.) azt sejtetik, hogy Berzeviczy kézira­

tát valaki, aki magyarul nem tudott, sőt a magyar viszonyokat sem ismerte (Gins, Kőszeg helyett &Linz«) lemásolta, esetleg stílus szempontjából át is dolgozta, s úgy került aztán nyomdába.

Közlésemben Berzeviczy latinnyelvu fogalmazványának eltéréseit, jellemzőbb részeit jegyzetben hozom.?

*

* Ld. Benda Kálmán, Kazinczy Ferenc wwereden iereiei 1754-MZ. frtx&őrí. 1949, 319. s köv. 1.

* Pontos jelzetét ld. az iratközlésnél, 327. 1.

s Ezek felsorolását ld. tt. o. — A nyom tatott röpirat egykorú vagy közel egykorú elterjedtségére is nagyon kevés adatunk van. Kazinczy olvasta (ld. 355. 1.), 1809-ben pedig gr. Desewífy József a jakobinus perből ismert Tántsits Ignácnak adta oda olva­

sásra egy példányát, lehet, hogy éppen Kazinczyét. ^Kazinczy levelezése, VI. 173. I.) A példányok megritkításában valószínűleg a hatóságok is közrejátszottak. Egészen bizonyosra vesszük, hogy a rendőrség felfigyelt a röpirat merészen dinasztia-ellenes hangjára, s azt betiltotta, sót elkobozta. A helytartótanácsi levéltár Librorum revisionis departament urna azonban éppen ezekből az évekből elpusztult, úgy hogy ennek nem tud­

tam utána nézni.

* Ezek felsorolását ld. ugyancsak 327. 1.

s Jókai Mór, A t ildyAírú Martinovics őgszees&üpési pór részletei. I%et&épe&, 1848, 417— 422. 1.

* Szimonidesz Lajos, Az eZső MMyyar re/omtlx)rgza& drdntai pègre. (Tondolot, II.

(1936) 297— 312. 1. — Szimonidesz a szöveg közlésekor sem Gaál sem Mályusz kutatásait nem ismerte, s így a szerzőt ismeretlennek irta. Tévedését egy későbbi cikkében javította;

ld. 1 1. 1. 1. jegyz.

' Természetesen Berzeviczy latin kéziratában a nevek helyesen vannak Írva.

(18)

jakobinusok történetéről, mely a mozgalom legterjeselmesebb egykorú fel­

dolgozása. Szerzője^ jómódú birtokos nemes csalából származott, s Zemplén­

ből, a mozgalomtól leginkább megmozgatott' megyéből indult politikai pályájára, mely hullámvonalban haiadt az eperjesi Kir. Tábla praesesi méltó­

ságáig, az 1790-es évek országgyűlésein betöltött többszöri megyei követségig, s az udvari tanácsosi cimig. Szirmay nagyravágyó, érvényesülésre törő termé­

szete az átlagot meghaladó képességekkel és műveltséggel párosult: az 1790/

91-es országgyűlés jogi bizottmányában igen jelentős szerepe volt. Politi­

kai tevékenységét, ahogy egész világnézetét, a konzervatizmus jellemzi, de meggyőződését többnyire alárendelte érvényesülési érdekeinek. II. József alatt a felvilágosodott abszolutizmus híve, 1790-ben a rendi ellenzék szó­

szólója, majd az udvar mellé áll és szélsőgéségesen aulikus viselkedésével tüntet. Pálfordulásai, méginkább azonban kíméletlen törtetése szembeállí­

tották a zempléni nemesekkel, még rokonságával is. Előbb csak a megyei követségtől ütötték el, de hamarosan sikerült az uralkodó előtt is beíeketí- teniök. 1798-ban följelentették, hogy jakobinus ; kegyvesztetté lett, sőt állását is elvesztette. Ettől kezdve főtörekvése volt, hogy újra meg újra bebizonyítsa az uralkodóházhoz való feltétlen hűségét, s azt, hogy semmi köze a jakobinusokhoz, — ahogy valóban nem is volt. Egyetlen megnyilat­

kozási fóruma a zempléni megyegyűlések, ezeken tüntet aulikus felszólalásai­

val, oly sikerrel, hogy 1809-ben királyi donációban részesül.

A kegyvesztettség éveit részben történeti búvárkodással töltötte. Mindig is élt benne bizonyos tudományos érdeklődés, és most úgy vélte, használható­

ságát ezen a réven is bizonyíthatja az uralkodónak. Feldolgozta Zemplén megye és saját családja történetét, több kötetben közreadta magyar történeti anekdótagyüjteményét.2 Tudományos és irodalmi munkásságát nem kisebb valaki, Kazinczy méltatta, újabb és újabb feladatok megoldására biztatva a szerzőt.

A Magyar Jakobinusok Történeté nek megírásához Szirmay 1809-ben látott hozzá, s 1810 elejére készült el vele (A kézirat). Forrása a nyomtatott ítéleteken kívül a Kir. Tábla és a Hétszemélyes Tábla bíráitól (kik közül többel személyes, baráti kapcsolatban volt) még annakidején nyert szóbeli értesülések, néhány a foglyokkal érintkező személynek (mint Novák kapitány, az őrség parancsnoka, Kratucsek páter, a kivégzettek gvóntatója) elbeszélése, saját megfigyelései, és a zempléni nemesség körében élő mendemondák voltak.

Műve bevezetésében (2. §) ugyan arra hivatkozik, hogy a per folyamán a bírósági iratokba s a hivatalos levelezésekbe is bepillantott, — ez azonban munkájából nem tűnik ki.3 Az ítélethirdetés és a munka megírása közt eltelt

i Szirmay Antal (1747— 1812) életrajzát megírta Kazinczy Ferenc, A őzirmay- caa&íd ló r ié u l c. kéziratos munkájában (1820) : Tud. Ak. Ms. Tört. negyedr. 14. sz. és egészen röviden a Fe&ó-twayyarorgsdyt Aíinervá-ban. (1825, 3%9— 354.1.), illetve a Afagyar BaníAeonóan (124. 1.). Kazinczy adatai nyomán : König György, (Szirmay Antal, Bado- peg% Bzende, CXII. (1902) 369^-410. 1. és kny. Bp. 1903. (Szirmay munkásságának jel­

lemzésében és értékelésében több adatszerű és eb i tévedést követ el). — A Szirmay elleni vizsgálatra v. ő. Domanovszkv Sándor, József nádor iratai. Bp., 1925, I. Iratok 46. sz.

* Kéziratos és nyomtatott munkáinak ismertetését ld. König, i. tn.

* Bár munkája lián hivatkozik pl. a kir. jogügyi igazgatónak adott felsőbb utasí­

tásokra, ezek tartalmát rosszul ismeri. (Ld. 403.1.) Nem helytálló a?! sem, amit a jogügyi igazgatónak a nádorhoz intézett fölterjesztéséről ír. (Ld. 416. 1.) Olyan nyilvánosságra ] nem került irat, amelyből a valóságnak megfelelően idéz, kettő van : Versegi kegyelmi j kérvénye. (415.1.) és Kráty búcsúlevele (387.1.) De ezt hallhatta a biráktól.

(19)

SZIRMAY ANTAL MUNKÁJA 15

14 év különben is erősen érezhető : a sűrűn felbukkanó tárgyi tévedések, meseszerű elemek ennek rovására írhatók.

A Magyar Jakobinusok Történeté nek jelentősége és értéke nem az, hogy néhány részletben bővíti ismeretünket. Szirmay írásával az uralmon lévők tetszését akarta elnyerni. Nem saját véleményét vetette papírra : a hivatalos körök gondolatait igyekezett ellesni, ezt öntötte formába. Munkája megőrizte számunkra a Ferenc-féle reakció képviselőinek a magyar jakobinus­

mozgalomról alkotott véleményét, a győztes udvar és a köréje csoportosulok szemléletét a legyőzött és eltaposott, de még megsemmisített állapotában is veszélyesnek ítélt polgári próbálkozásról.

Másik jelentősége ennek az írásnak, hogy Kazinczy Ferenc, felindulva a Szirmaytól írottakon, részletes széljegyzeteket, megjegyzéseket írt a munká­

hoz. Szirmay 1810 elején juttatta el művének kéziratát Kazinczyhoz, kihez az irodalmi kapcsolatokon kívül atyafiság is fűzte, hogy tegye meg rá megjegyzé­

seit.* Kazinczyt valósággal felháborította Szirmay munkája^: téves adatai, gyermekes meséi, s főként az egész írás hazug, célzatos beállítása tollat adtak kezébe, hogy megvédje a perben szereplők emlékét. Szirmayhoz írt három- ívnyi latin levelében csak a tárgyi tévedések kijavítására szorítkozott^

ahogy minden valószínűség szerint személyes találkozásukkor is elsősorban ezekről beszélt.* De Szirmay kéziratának saját kezével lemásolt példányára már általánosabb, elvi jellegű megállapításokat írt, bár mondatait feltűnően 'óvatosan fogalmazta, inkább sejttette véleményét, mintsem kimondta. A börtön félelme még túl erős volt benne, s ahogy írta : &az olvasó ne várja tőlem, hogy mindent elmondjak, amit tudok.«s Évek múlva is elo-elővette Szirmay kéziratát, megjegyzéseit kiegészítette, újakkal tetézte, — bár nyílt szóval végül sem mert kiállni.s

* Szirmay valószínűleg több másolatot készíttetett kéziratáról, s azokat más ismerőseinek is megküldötte bírálatra. (Ld. Kazinczy levelezése, VH. 386. 1.) — A Sáros­

pataki Kvt.-ban lévő példányt viszont Kazinczy másoltatta a nála lévő eredetiről.

(Ld. 17. o. VH. 502. I.) — A kézirat egyes részei, Szirmay sk. másolatában : Széchenyi K vt. Föl. Lat. 1802. Biographia conjuratorum, 42— 46. fol.

* 1810 március 22.-én Rumy Károly Györgyhöz írt levelében olvassuk : Szirmay múlt évben két munkát írt, Historia Jacobinorum Hun garorum, 1794 és Acta Conven­

ticuli Onodiéhsis, *die er in der Széchény 'sehen Bibliothek ablegen will. Man muss lachen, wenn man sie, besonders das erste liest, und fragen, ob er das, was er schrieb, auch glaube ? Zu dem erstem mache ich m it seiner Erlaubnis, ja auf sein Verlangen einige Glossen, die er keck auch dem Graf Saurau'sehen Department vorweisen mag. 4 (Kazinczy levelezése, V U . 321.1.)

* 1810 ápr. 19.-én ugyancsak Rumyhoz írott levelében olvassuk : *Die Schrift des Hofraths Szirmay Antal macht mir saure Mühe. Ich schrieb an ihm dieser Tage einen 3 Bogen langen lateinischen Brief, in welchem ich ihm seine Irrtümer aufdeckte.

Der Mann ist ohne Critik. Über diess erlaubt er sich viele Lügen, weil diese ihm helfen können. Ich war vorsichtig und sagte ihm nichts, was mir unangenehme Auftritte zuziehen könnte.* (Kazinczy levelezése, VH. 379.1.)

* U. o. V. ö. még Benda Kálmán, Kazinczy ismeretlen lewlei, i. A.

* Ld. Kazinczy általános megjegyzését, 3 5 5 .1 .— A kézirat irattári jelzetére ld.

az iratközlést, t*. o.

* Kazinczy másolatának elején ezt olvassuk : tApographon hoc sumps ex auto­

grapho auctoris illustrissimi, antequam illud Bibliothecae Sz&henyio-Regnicolari infer­

retur, natulasque, quae hic sequuntur, adspersi ego, Franc. Kazinczy. Széphalom, mense Aprili 1810.* Ugyanakkor a kézirat végére irt jegyzéseinek bevezetése 1811 jan. 14.-én kelt. (Ld. 356. 1.) Jegyzeteinek egyes részei viszont az 1820-as évekre utalnak. (Ld. a Batsányiról írottakat, 392. 1.)

(20)

A Kazinczytól (és talán másoktól) nyert megjegyzések alapján* Szirmay átdolgozta kéziratát (B kézirat) : a tárgyi tévedéseket kijavította, az új adatokat többnyire a fejezetek végén »observatio amici« címen szóról-szóra beiktatta, — de a munka beállításán semmit sem változtatott. Az új kéziratot azután a nyomtatott ítéletek egy példányával egybekötve a Nemzeti Múzeum Széchenyi Könyvtárának ajándékozta. Szirmaynak ez a kézirata tehát Kazinczy számos olyan följegyzését őrizte meg számunkra, melyek másutt nem maradtak ránk.

Az irodalomban Szirmay munkájával Abafi Lajos foglalkozott először ; ki iá adta magyar fordításban Kazinczy másolátából, a »jegyzésekkel« együtt.- Ugyanezt a fordítást azután rövidített formában, igen gondatlan kiadásban, 1918-ban ismét közreadta Braun Soma.3 Legutóbb Geréb László Kazinczy Fogságom naplójának függelékében Braun kiadványa alapján közölte Kazinczy jegyzéseinek egy részét.*

Közlésemben Szirmay első fogalmazványát vettem alapul (A), s ezt kiegészítettem a Kazinczy megjegyzései után átdolgozott második fogalmaz­

ványból (B). Kazinczy jegyzéseit mindenütt beillesztettem a megfelelő helyre.^

*

Az iratok közlésében és jegyzetelésében a II. k. bevezetésében lerögzített elvek szerint jártam el.

* Valószínűnek látszik, hogy Kazinczy az említett levelén kívül egyes jegyzeteit is átadta Szirmaynak. A Szirmay által közölt observatiók ugyanis nem egy helyt feltűnő hasonlóságot, sőt megegyezést mutatnak Kazinczy Foy#d^ow NdpMjó-val.

s Abafi Lajos, Szirmay Antal: A magyar jakobinusok története. Hazánk. X . (1888) 240—257., 334— 346. 1. és X I. (1889) 16— 28., 94— 110. 1. Ugyanez könyvalakban : Bp.

1889. Magyar könyvesház, XV I. folyam 5— 7. sz. — Abafi Szirmay átdolgozott, Széchenyi Könyvtári kéziratát nem ismerte. — Tárgyi jegyezetei nincsenek.

3 Braun Soma, Kazinczy Ferenc és Szirmay A ntal: Az első magyar köztársasági forradalom. A magyar jakobinusok története. Bp., 1918. — Kazinczy jegyzéseit belekeverte a szövegbe, s így több helyt teljesen értelmetlenné vált.

* Kazinczy, Fojeájoyn naplója, t &iad. 257— 295. 1.

* Szirmay históriáján kívül még egy, valószínűleg teljesen egykorú munkát isme­

rünk, m ely a magyar jakobinusok történetével foglalkozik. Ez is a hivatalos, udvari felfogást tükrözi, de nem magyarul, nem is tudományos igénnyel íródott (mint Szirmayé) ; a latin hexaméterekben írt eposz szerzője Tacitus helyett inkább Vergiliust tekintette példaképének. Idősb bemiczei Kmoskó Sándor költeményét : Poema in Martinovicsium et quatuor coetus directores, socios perduellionis reos, 1794 el 7795, a Széchenyi Könyvtár kézirattára őrzi, három példányban is. A szerzőről magáról csak annyit tudunk, áfzinnyei és JVayy ír ó n nyomán, hogy a pozsonymegyei Zavaron birtokos köznemesi család sarja volt. Azt viszont költeményéből állapíthatjuk meg, hogy aulikus és reakciós volt. A jako­

binusokra nagyon haragudott, ezért nagy érdeklődéssel és benső megelégedéssé 1 kísérte figyelemmel az ellenük indított per minden mozzanatát. Fia, Ágoston, m. kir. udvari tanácsos által 1919-ben a Széchenyi Könyvtárnak ajándékozott főijegyzései közt meg­

találjuk a nyom tatott ítéletek egy példányát, s az elfogottak listáját is. Az irodalmi szempontból is vérszegény munkának ezek lehettek kizárólagos forrásai. Nem is ír másról, csak a bírósági tárgyalásokról és a kivégzésről, ez utóbbit esetleg személyesen is látta.

Hosszú mondatokban, mithológiai leírásokkal és hasonlatokkal agyontűzdelt sorokban magasztalja a bírákat, (»illa virorum coetus, queis nullus melior nec amantior aequi visus sub sole e s t . . .*), hogy gátat vetettek ennek a »szörnyű, .bűnös és elvetemült«!

összeesküvésnek. Martinovics bevallja a bíróság előtt, hogy az alvilág istenei biztatták) fel alkotmányellenes merényletére, s ők segítették a szervezésben is. »Hinc mihi tot soeü : quibus immedicabile virus adfalvi (fateor) tantum contagia possunt. At nunc

(21)

K3I0SKÓ SÁNDOR KÖLTEMÉNYE 17

Végül köszönetét mondok bírálóimnak, Mérei Gyulának és Paulinyi Oszkárnak. Paulínyinak külön is megköszönöm, hogy Sándor Lipót nádor ügyviteli jegyzőkönyve összeolvasásának fáradságos munkáját megosztotta velem.

Budapest, 1952 június 1.-én.

Benda Kálmán

secluso closit mala pestis avem i, nec gliscit rabies et vis inimica r e s e d it., t De hadd idézzük a költemény bevezető sorait, melyből fogalmat alkothatunk Kmoskó szemléle­

téről csakúgy, mint munkája irodalmi értékéről.

Quis furor iste viri? quae tanta insania vestras Insedit mentes? Sic ne imis vertere summa

E st animus? propriae non vos reverentia gentis, Non patriae communis amor, retrahitve severae Legis iustitia aut scelerati infamis tacti?

Ecce ruit primus, Martinovicsius atrox In scelus : infidus patriae, divisque sacerdos Exacuens chara gladios in viscere matris

Pannoniae ; ingratum teneris quae nutrit ab annis ; Nil intentatum linquens deturbet avito

U t regem solio : sternat vel caede cruenta Insontem i ustum, quo nullus munere vitae Dignior ; et nullus moderando est aptior orbi.

O scelus infandum !. . . stb.

(A költemény sk. eredetije : Széchenyi K vt. Ms. Quart. Lat. 723- sz. Egykorú másolatai : ti. o. Föl. Lat. 1617. és 1627. sz. A szerzőre vonatkozó adatok : <S3WMtyeÍ, VI. 604. h. ; Noyy iw n , VI. 284. 1.)

2 BfntL: Magyar jakobinusok IÎÏ.

(22)
(23)

IRATOK

(24)
(25)

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE a) Levéltári jelzések

Dep. — departamentum ; ein. — elnöki : f — fons ; fasc. — faaciculus ; foL — folio ; hiv. — hivatalos ; Ms. — mannscnptum,-i ; pos. — positio ; prot. — protooollum ; praesid, — praesidialia-

Hazai gyűjtemények :

1. O. L. — Országos Levéltár, Budapest

Berzeviczy Zi. — A Berzeviczy-család kakaslomnici ágának levéltára Curiai lt. — Curiai levéltár

Martinovics fasc. — Martinovics fasciculus E rd. K anc. — Az Erdélyi Kancellária levéltára Helyttan-. — A m . kir. Helytartótanács levéltára

Civ. — Departamentum civitatense

Litt. pol. — Departamentum litterario-politicum P ubl. pol. — Departamentum publico-politicum Rev. libr. — Departamentum revisionis librorum M . Kamara — A m . kir. Kamara levéltára

Jurid. — Juridica

M . K anc. — A m . kir. Udvari Kancellária levéltára Nádori t. lt. — Nádori titkos levéltár

Polit. — Ad politiam et regni securitatem spectantia P rivatbibl. — Hungarica aus der Privatbibliothek Sr. Majestät

Vertr. A . — VetraUliche Akten

Vörös A. gyűjt. — Vörös Antal gyűjteménye

2. Bp. F gyet. Kvt. — Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Könyvtára, Budapest 3. ZR&. Li. — Hadtörténelmi Levéltár, Budapest

Fóáadp&. — A magyarországi főhadparancsnokság levéltára 4. Pasi m. Zi. — Pest megye levéltára, Budapest

5. Pri/nógi Zi. — Prímási levéltár, Esztergom Fiíóyi Zi. — Világi levéltár

6. Ródoy Kei. — A Dunamelléki Ref. Egyházkerület Ráday Könyvtára, Budapest 7. Bórogpoio^i Kei. — A Sárospataki Ref. Kollégium Könyvtára

8. Bzécáenyi Kei. — Országos Széchenyi Könyvtár, Budapest

9. Tód. A&. — A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest Töri. Biz. — Az Akadémia Történelmi Bizottságának másolatai Külföldi gyűjtem ények:

1. AZZy. Fera?. A . — Allgemeines Verwaltungsarchiv, W ien Peryen A. — Pergen-Akten

AeZi. PoZtzei A . — Aeltere Polizei-Akten 2. Bi. A . — Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien

Boyn?neZ&.— Sammelbände

K . Frons A . — Kaiser Franz-Akten Ferir. A . — Vertrauliche Akten 3. Kr. A. — Kriegsarchiv, Wien

Ho/Arrteygroi — Archiv de3 k. k. Hofkriegsrats

(26)

b) Rövidítések a szövegközlésben a. c. — anni currentis

a. <7. — allergnädigst, -er a. A. — allerhöchst, -er a. a. — allerunterthänigst, -er cap. — caput

c. y. — exempli gratia E . Eaz. — Euer Excellenz E . M . — Euer Majestät eax?. — excelsus

Eicc. F. — Excellentia Vestra EZ. — florenus

J. M . — Ihre Majestät tud. — inclitus

A. k. — kaiserlich-königlich königl. — königlich, -er M . N. — Majestas Sua M . F. — Majestas Vestra

-Ai. F. Ns. — Majestas Vestra Sacratissima ai. — sanctus

N. M . — Sua Majestas Seine Majestät

Z?. M. 5's. — Sua Majestas Sacratissima Neren. — Serenissimus

NN et 0 0 — Status et Ordines Xr. — Kreutzer

tit. — titulus c) Gyakrabban idézett forrásművek

Abafi — Abafi Lajos, A szabadkőművesség története Magyarországon. Bp. 1900.

Ballagi — Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bp. 1888.

Eckhardt — Eckhardt Sándor, A francia forradalom eszméi M agyarországon. Bp. é. n.

[1924] )Ember és Természet# 7. sz.

Gulyás — Gulyás Pál, Magyar írók élete és munkái. Új sorozat. I—VI. Bp. 1939— 1944.

I rodtört. — Irodalomtörténet.

I rodtört. Közl . — I rodalomtörténeti Közlemények.

Jancsó — Jancsó Elemér, A magyar szabadkőművesség irodalmi és művelődéstörténeti szerepe a X V III. században. Kolozsvár, 1936.

J egyzőkönyv — Sándor Lipót nádor ügyviteli jegyzőkönyve.

J ózsef nádor iratai — Domanovszky Sándor, J ózsef nádor iratai. 7—711. Bp. 1925— 1935.

^Fontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris#.

Kazinczy ismeretlen levelei — Benda Kálmán, Kazinczy Ferenc ismeretien ZeveZei 7794-5ÖZ.

7rodtört. 1949.

Kazinczy ZeveZezése — Váczy János (és Harsányi István), Kazinczy Ferenc ZeveZezése.

I—X X H . Bp. 1880— 1927.

Kempelen — Kempelen Béla, Magyar nemes családok. I—X I. Bp. 1911— 1932.

KiráZyi könyvek — Dléssy János—Pettkó Béla, A kirátyi könyvek. Jegyzéke a &ennük /ogZaZt nemesség?, czim, czimer, eZőnév és Aonossáy adományozásoknak. 7527—7567.

Bp. 1895.

Magyar Pantheon — Kazinczy Ferenc, Magyar Pantheon. Életrajzok és életrajzi jegyzetek.

K . F . összes mankói, V. k. Kiadta Abafi Lajos. Bp. é. n. [1884]. Nemzeti Könyvtár X X X V I. sz.

Marczoti — Marczali Henrik, Az 1790/9 1-i országyűlés. I—H . Bp. 1907.

Martinovics éle t e — Fraknói Vilmos, Martinovics élete. Bp. 1921.

Martinovics és társai — Fraknói Vilmos, Martinovics és társainak összeesküvése. Bp. 1884.

(2. kiad.)

Martinovics. Századok — Fraknói Vilmos, Martinovics és társainak összeesküvése. Századok, 12— 13 (1878—79)

Nagy Iván — Nagy Iván, Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal.

I—X II. és pótk. Pest, 1857— 1868.

Pályám Emlékezete — Kazinczy Ferenc, Pályám Emlékezete. Bp. é. n. Sajtó alá rendezte Lengyel Dénes.

Sándor Lipót iratai — Mályusz Elemér, Sándor Lipót főherceg-nádor iratai. 1796—1795.

Bp. 1926. tFontes Historiae Hungaricae Aevi Recentioris.#

Nzinnyei — Szinnyei József, Magyar írók élete és munkái. I—X IV . Bp. 1891— 1914.

Türel mi rendelet — Mályusz Elemér, A türelmi rendetet. 77. J ózsef és a magyar protestan­

tizmus. Bp. 1939.

(27)

Sándor Lipót főherceg nádor

Hickel Joseph festménye után Pichler Johann Peter mezzotintója

(28)

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Auch die konservative Zeitung Budapesti Hírlap übernahm den Korrespon- dentenbericht von Ujság 31 , diese Zeitung berichtet aber – im Gegensatz zu linken und liberalen Zeitungen

66 Außer den Informationen von C hAstel berichtet er auch darüber, dass der Steg deshalb über den Bach kam, weil er nicht eingebaut werden konnte, sowie dass die Füße der

Türkische Sprachkenntnisse gehörten nicht zu den Grundkompetenzen der kaiserlichen Gesandten, obwohl auch belegt ist, dass einige von ihnen des Türkischen mächtig waren

Handke konstruierte den Text so, dass der Leser nie den Eindruck haben kann, dass er eine Geschichte unmittelbar zu sehen bekommt, die Geschichten werden immer von

Da jedoch 39 Prozent der texte (14 Belege) in den Lehrwerken B1 und B2 zu fin- den sind, bestätigt sich die annahme, dass die kleinen texte auch auf den hö- heren niveaustufen

&#34;Cntersuchung zu unterziehen. In der Leichtbauweise 5te11en sich yerschiedene spezifische Proble- me auf den Gebieten der Festigkeitslehre und der

Auch nach 1848 wurde mit der Herausgabe von solchen Periodika fortgefahren, die sich an das Volk wandten, man könnte sogar sagen, dass sich nach ersten Ansätzen vor und während

Dass sich Schedius auch für ein deutschsprachiges Organ entschied, ist nicht weiter verwunderlich: Auf Deutsch wurde am häufigsten gelesen, und der Zu- stand dieser Sprache war