A népoktatás Franciaországban a háború óta

A fenti címmel (Franciául: ,,L'enseigne-

ment primaire en France depuis la gnerre") rendkívül érdekes és alapos tanulmány je—

lent meg Rivet R. tollából a

tisztikai hi 'atal háromhavonkint megje—

lenő ,,Bulletin de la Stati'stigue générale de la France" e. kiadvz'injának 1936.

jamrár-márcinsi számában. (L. a 291—333.

lapokat.) A tanulmányban előadottak neni—

franeia sta-

évi

csak azért érdemelnek figyelmet., mert az egyik legnagyobb és szellemi téren min—

denkor vezető knltt'i'z'illainról szólnak és

vázolják a népoktatás ottani kialakulását és mai helyzetet, a statisztikai adatok vilá—

gában, hanem azért is, mert hazai viszony- latban számos (isszehasonlításra és tanul—

ságos megállapításra adhatnak alkalmat.

Ezért az alábbiakban kivonatosan ismer—

tetjük a nevezett tanulmányt, hozzáfűzve

a mi viszonyainkra vonatkozó legszüksé—

gesebb Összehasonlítz'isokat,

I. A népoktatás statiszíilcrihl. A francia köz—

oktatásügyi minisztérium kebelében 1876—ban ala- kult ,.Nepoktatási statisztikai bizottságH célja az volt, hogy ötévenkint részletes statisztikát állítson össze és tegyen közzé a franciaországi népoktatás helyzetéről. A bizottság az összehasonlítás meg, könnyítése végett 'az öt éveiitkinti népszámlálás idejét választotta a felvétel idr'ípontjifml. Ehhez képest 1876/77-től kezdve 1906/0745; ötévenkint egy-egy. a népoktatást ismertető statisztikai kiad—

vány jelent meg s ezenkívül egy, az 1829—1877-ig terjedő időszakra visszatekintr'í kiadvány. Összei sen tehát nyolc, kiadvány számolt be a háború előtti francia népoktatásról; az 1911/12. évi (kilen- eedik) kiadvány összegyűjtött

lés—ere már nem került sor

anyagának a köz—

időtől kezdve nevezett; adatközlő-sek csupán a francia statisztikai évkönyv kereteire szorítkozunk.

2. A népoktatás általános szervezete és jellege.

és ez a

A francia forradalom előtt egyedül az egyház látta el a népoktatást. Az állami iskolák alapjait az al- kotmányozó nemzetgyűlés, majd főként a konvent vetette meg. (A javaslatok ezer l—akosonkint egy elemi iskolát terveztek.) A népoktatás akkor még nem volt ingyenes. A leányok elemi oktatásáról meg egyáltalán nem volt szó. Az első kepzőinteze- teket Napoleon állította fel.

1936

A népoktatás Franciaországban a háború óta.

L*ensez'gnemmt primaire en France depuis la guezze.

Nevezetes a népoktatás történetében a Guizot- féle 1833. évi törvény. Eszerint minden községnek legalább egy elemi iskolát kell állítania s minden megyének tanítóképzőt fenntartania. Ez a törvény létesítette a felsőbb elemi iskolákat is. A leányokra 1836—ban terjesztették ki ezt a törvényt.

egy

Az 1850. évtől kezdve ismét egyházi jelle—

gtiekké változtak az iskolák; a leányok tanítása csaknem kizárólag a szerzetesek kezébe került. Ez- időtől kezdve azonban a népoktatás meglehetősen elhanyagolt állapotba jutott s az analfabéták száma is meglehetős magas volt (1865-ben közel egy—

millió tanköteles nem járt iskolábnl, Duruy köz—

oktatásügyi miniszter 1867-ben tette meg az első lépéseket a népoktatás újjászervezésére, A legfon—

tosabb reformok az 1879—1889.

Ekkor mondják ki az elemi népiskolák ingyenessé—

évek közé esnek.

gát és a tankötelezettseget a 6—-—t3 éves gyermekek számára. (Az 1882, évi alaptörvény.) lskolraépületek- ről a községek tartoznak gondoskodni. A vallás-

oktatás t-sak az iskolán kívül történhetik; az egy.

házi személyzetet a nyilvános iskolákban minde—

nütt világi személyzet. váltja t'el. (Az 1904. évi tör—

vény óta a magániskolák sem lehetnek egyházi jel- legűek.) A magániskolák egyebkent szoros állami felügyelet alatt állanak, Elszász-Lotharingiára ezek a törvények nem vonatkoznak

A legutóbb tervbevett módosítások között leg—

fontosabb iskolázás idejének évvel valr' meghosszabbítása: a ti. étetévtől a betöltött 14, évig.

az egy

tíz a terv egyelőre mér,: csak törvényjavaslat alak- jában van meg.

A közoktatás főirányításában a közoktatásügyi minisztert a népoktatásiigyi főigazgató (direeteur de l'enséignement primairel és a tankerületi főfel—

figyelők (inspecteurs généi'anxl támogatják. Az or- szág 16 tankerületre taeadémiel van osztva; a tan- kerület élén az igazgató treetenr) áll. Egyébként a népoktatás megyei keretekben van megszer- vezve; a megyék népoktatásiigye a prefektus, a megyei Tanács és a tankerületi felügyelők (in- specteurs d'aeadémiel kezeben összpontosul. A köz—

vetlen felügyelet a tanfelügyelők (inspecteurs pri—

mairesl és a kerületi megbízottak t'délégnés can—

tonauxl útján történik,

3, Kísderlóm'il; (líieoles matemellest A kisded—

óvás története t*837—ig nyúlik vissza A kisdedóvók a régebbi menedékházakból alakultak. Az óvóinté—

zetek a 2—6 éves gyermekeket veszik fel. A kisded- óvás célját szolgálják az elemi iskolákkal kapcso—

latos gyermekosztályok (classes enfantinesl is. Ahol sem kisdedóvó, sem gyermekosztály nincs, ott az

7. szám.

elemi iskolák a 4—5 éves gyermekeket is felvehe- tik. Állami támogatásban csak a 201010-ne'1 több lakosú községek óvóintézetei részesülnek.

A kisdedóvók két tatgozatból állanak. Az 1984/315.

tanévben 3.828 kisdedóvó müködött; ebből 12% ma—

gán-, a többi pedig nyilvános intézet volt. A beiratko—

zott gyermekek száma 407 ezer. A magánóvodák száma a századforduló (az egyház és az állam szét—

válása) ota rohamosan apad. Az 1900/01. tanévbena

gondozottaknak még 4t0%-a járt magánintézetekbe.

Ez az arány a legutóbbi tanévben 7%—ra apadt. A

2—0 száma egyébként 1931-ben

2,759.000 volt s így ezeknek csak 14%—a jart óvó—

intézetbe. A tanév elején beírt gyermekek köziil december elsején csak alig % rész (kb.72%) van jelen.

éves gyermekek

4. Elemi népisIcola'Ic. (Écoles primaires élémen—

taires.) Az 1882. évi törvény a községeken kívül az egymástól legalább 3 km—re fekvő tanyakonl) és egyéb településeken is kötelezővé teszi az iskola- állítást, ha legalább 20 tanköteleskorú gyermeket számlálnak. Az elemi iskolákban a tanulmányi idő negy fokozatra tagolódik: az első tanév az előké—

szítő, amely után az elemi, a középső és a felső

fokozat következik 2—2 tanévvel.

Az elemi iskolák száma ker—ekszámban 80 ezer.

Ebböl a számból %% a nyilvános és 15% a magán- iskolákra jut. A magániskolák száma apadóban van, részben azért, mivel ezekben a tanítás nem ingye-

nes. A nyilvános iskolákban 62, a magániskolák-

ban 80 az átlagos tanulólétszám; a matgániskolákban

azért több, mert csak ott folytatnak működést, ahol

elegendő számú tanuló van. Az iskolák rendkívüli magas száma könnyen érthető, ha figyelembevesz- szük egyrészt a kis — 500 lakoson aluli _ közsé—

gek nagy számát (1931-ben 21.542 ilyen község volt lí'ranciaországhan), másrészt azt, hogy az iskolák (%%-a csak egy tanítóval, illetve tanteremmel ren- delkezik és csak 29%-nak van 2—4, 8%—nak pedig Al—nél több tantermo (tanítója). Az osztályok összes száma 165) ezer, tehát egy iskolára átlag csak két osztály (tanterem) jut. Az erős népességű Szajna- megyében átlag 9 osztály jut egy—egy iskolára; a ritka népességű hegyvidéki megyék állanak e te—

kintetben leghátul.

A tanulók száma meghaladja az öt milliót.

Ezek közül 10% 6 éven aluli, 83% 6—13 éves és 7%

13 éven felüli korban volt. A népességben 1931—ben jelen volt 6 éven aluliaknak H ha az óvóintézetek növendékeit is ideszámítjuk —— közel 1/3 része irat- kozott be valamilyen tanintézetbe. A 13 évesnél idő- sebbek a továbbképző tanfolyam növendékei, to- vábbá a tanulmányaikhan visszamaradtak, illetve

1) A mi törvényünk 4— km.—ben szabja meg ezt a körzetet.

——593—

1936

azok, akik bizonyos munkaalkalom elérkezttéig az

iskola kötelékében maradnak. Viszont azok, akik elemi iskolai bizonyitvanyt szereznek, 13 éven aluli

korban is abbahagyhatják tanulmányaikat.

A tanulók száma 1925—ig apadt, innen 1932-ig állandóan emelkedett a születéseknek a háború alatti csökkenéséhez, illetőleg az azután történt emel- kedéséhez képest. Az 1932. év óta ismét apad a tanulók száma 5 a születések száma alapján további csökkentésük várható. (Figyelembe kell vennünk azt is, hogy a tanköteleskorú lakosságnak kb. 6

%-a külföldi.) A beiratkozott tanköteleseknek mintegy 5—8%—a (a december hó elején való szám—

bavétel szerint) kiválik .az iskola kötelékéből. A tanév végén még ennél is jóval nagyobb a mulasz- tás aránya; (ez egyes megyékben különösen feltűnő. A beiskolázás mértékére nézve egyébként Francia—

országban sincs megbízható és pontos statisztika.

5. Felsőbb elemi népiskolák (éeoles .primaires supérieures) és továbbképző tanfolyamok (cours complémentaires). Az előbbiek legalább három ta- nulmányi évet foglalnak magukban. Céljuk az or—

szag közgazdasági és közigazgatási teendőiben mű—

ködő személyzetnek a 'kiművelés—e, tehát az általá-

nos műveltség nyujtása mellett a szakirányú neve- lés. A felvétel előfeltételei: 12—18 év közötti kor, elemi iskolai végbizonyítvány, továbbá ennek meg- szerzése után egy közbenső tanulmányi évnek (a felsőbb vagy előkészítő tanfolyamon való) eltöl—

tése s végül a sikeres felvételi vizsga letétele.

Az első tanulmányi év az általános, a többiek a szakirányú kiképzést szolgálják, s erre nézve

mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, tengerészeti,

háztartási stb. tagozatok állanak fenn. (Az 1920.

évi tanterv.) A teljesebb szakirányú kiképzést a további felsőbb osztályok (tanfolyamok) szolgáljak általában 2—2 tanévvel. A tanári személyzet taní—

tóképzőintézeti vagy felsőbb népiskolai képesítéssel ellátottakból áll.

tanári

A továbbképző-tanfolyamok a felsőbb népisko- lákkat kapcsolatos osztályok. Tantervük emezeké—

vel nagyjában azonos, de tömörebb és tanulmányi idejük csak két év. (A Szajna-megyében három év—

folyamnak ezek a tanfolyamok, sőt ezeknél egy negyedik évfolyam a képzőintézetekre is előkészít.) Az 1934/35. tanévben 543 felsőbb népiskola mű- ködött 96 ezer tanulóval. A továbbképző-tanfolya—

mok tanulóinak a száma 141 ezer volt. Az előbbi létszámban a fiúk és leányok aránya nagyjából egyező, míg az utóbbiban a fiúké 3870, a leányoké

pedig 62%. A tanulók száma az 1930/31, tanév óta

45%-kal nőtt. A emelkedésére

hatással van az is, hogy az állam a tanulóknak megfelelő vizsga letétele után ösztöndíjat ad. Álta- lában a háború előtti időhöz képest is erősen fej—

lődött az oktatásnak ez az ága.

tanulók számának

42

7. szám.

— 594 —— _ 1936

m

6. Elemi iskolai tanítóképzők. (Écoleis norma- les primaires). Az 1879—i törvény szerint minden megye köteles felállítani egy—egy képzőintézetet. Ez a rendelkezés idáig nincs teljes mértékben végre- hajtva és a képzőintézetek ehhez képest a tanító—

szükségletet nem tudják egészen kielégíteni. A be- iratkozást felvételi vizsga előzi meg. Az intézetek (a Szajna-megyeiek kivételével) valamennyien in- ternátussal kapcsolatosak ingyenes bentlakással. Ez azonban ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a vés- zett nö'vendéknek legalább 10 évig a tanítói pályán kell működnie. A jelentkezettek száma 1935-ben

meghaladta a 12 ezret, ebből 2500—at vettek fel az

intézetek (20%).

A tanulmányi idő három év, amelynek elvég-

zése után a növendékek a tanításhoz szükséges gyakorlatot folytatják és a felsőbbfokú oklevél megszerzéséhez előkészítő vizsgára jelentkezhetnek.

Egyes intézetekben 4 évfolyam is áll fenn a tanító—

képzőintézeti tanárképzés előkészítése végett.

A legutolsó (1934/35. tanévi) adatok szerint a k'épzőint—ézeteknek 11.370 növendékük volt. Ezek—

nek több, mint felerésze a felsőbb elemi népisko- lákból, a többi része pedig a továbbképző tanfo- lyamokból került ki.

A közoktatási kormány egyébként a tanító- képzés reformjával is foglalkozik s eszerint a fel- vételi vizsgára csak a 18 éves, érettségizett (vagy ezzel egyenértékű felsőfokú oklevelet szerzett) ta- nulók jelentkezhetnének. A tanulmányi idő ezzel szemben csak két (,v és a tanterv speciálisan szak- irányú lenne. Ilyenformán a képzőintézetekbe való felvétel lehetőségei lényegesen kibővülnének és nyitva államinak úgy a lieenmot, kollégiumot, mint a felsőbb elemi iskolát vagy szakiskolát végzettek részére.

7. Tanítóképzőiz'ztézeti tanárképző iskolák. (Éco—

les normales supérieures dlenseignement primaire.) A tanárnők részére 1880—ban, a tanárok részére pe- dig 1882-ben alapítottak egy-egy ilyen intézetet. A felvétel feltételei: 19 éves kon érettségi vagy ezzel egyenértékű felsőbbfokú oklevél (brevet supérienr).

Két tagozatból állanak: az egyik a nyelv— és történet—

tudományi, a másik a mennyiség és természettudo- mányi. A tanulmányi idő két év. A végzett növen- dékek száma nem elegendő a megüresedett állások betöltéséhez s így azok egy részét az egyéb tanári oklevéllel rendelkezők foglalják el.

8. 'A nyilvános iskolák tanszemélyzete. A ve- zetést és ellenőrzést 400 tanfelügyelő (tanfelügye—

lőnől és óvódafeliigyelőnő látja el. A felsőbb elemi népiskolák tanszemélyzete kb. 4000, a képzőiinté- zeteké 900 tanerőből áll. Az elemi népiskolák tlan—

személyzete 1934/35—ben 45.300 tanítóhól és 84.400 tanitónőből állott. (A százalékos arány: 35——65.) A tanítónők jóval nagyobb számát egyrészt a háborús kinevezések okozzák, másrészt az, hogy az elemi

iskolák közös osztályaiban a lehetőséghez képest nők tanitanak. Egy tanerőre átlag 36 tanuló jutott.

(Az előző tanévekben 34—35.) Ez az átlag a há—

ború előttihez képest (43) lényegesen csökkent, ami összefüggésben áll a kis lélekszámú községek el-

szaporodásával (1931-ben 8.528 volt a 200-nál ke—

vesebb lakossal bíró községek száma).

Ami a fizetéseket illeti, az 1930. évi rendszer szerint .a tanfeliigyelőké általában 22—42 ezer, a tanároké 16—36 ezer, a tanítóké pedig 10—19 ezer frank között mozog. Ehhez járul a lakbér és a családi pótlék. Az 1933. év óta a fizetéseket három

ízben csökkentették; a csökkentés kb. 15—20%—nak

felel meg, de a 12 ezer franknál kisebb fizetések-

nél jóval alacsonyabb ennél. .

9. A nyilvános iskolákat kiegészítő intézmények.

Legfontosabbak ezek közt a felnőttek tan-folyamán (cours dltaclultes), amelyeknek eredete a messze multba nyúlik vissza. Az 1932/33. tanévben kb. 17 ezer tanfolyam működött 21 ezer tanerővel, 215 ezer beiratkozott és 180 ezer végzett résztvevővel.

Az utóbbi években a résztvevők száma csökkent, mivel e tanfolyamokat újabban sok helyütt a köte- lező ipari és kereskedelmi továbbképző szaktanfo- lyámok pótolják. Ez utóbbiaknak is mintegy 200 ezer látogatójuk volt.

Az 1938. évben több, mint 50 ezer iskolai könyv—

tár volt s mozgóképvetitővel 9 ezer, rádió—

val 3400 iskola volt felszerelve. Ezenkívül népmű—

velő társaságok (560), népegyetemek (75), népkörök (320) mozdítják elő az általános művelődést. A társadalmi akciók sorában legfontosabbak az iskolai önsegélyzők, szövetkezetek (kb. 10 ezer) és pénztárak.

1'0. Elszász-Lotharingia iskolarendszere. Elszász—

Lotharingin 3 megyéjében a népoktatás a régi né—

met rendszeren (épül fel. Ezért a felekezeti okta—

tásnak ott nagyobb szerepe van. Különösen nyelvi és felekezeti szempontból többféle probléma merült fel a népoktatásnak a háború után e területen tör—

tént átszervezése alkalmából. A tanitószemélyzet

if]; részét ez alkalommal elbocsátották, A tanítás- ban jelenleg a francia nyelv mellett a német is 4 órával és az elemi iskolai be—

érvényesíti heti 3

l'ejező vizsgánál német nyelvű tétel is szerepel. Az elemi iskolák legnagyobb része katolikus jellegű, — a többi francia iskoláktól eltérőleg —— kötele-ző vallásoktatással. Elszász—Lotharingiában a beiskolá- zás rendszeresebb, mint Franciaország sok egyéb részeiben és az írástudatlánok száma is aránylag igen kevés.

11. A népoktatás eredményei.

a) Az ujoncolc műveltsége. Az erre vonatkozó statisztika 1922-ig csak az ujoncok bevallás—án ala—

pult; az eredményeket 1832 óta a hadügyminisz—

térium teszi közzé; az első közlés alkalmával még

7. szám.

-—595—— 1936

öl3% volt az analfabéta ujoncok száma és ez az

arány 1914-ig fokozatosan 6%—ra csökkent. Újab-

rendelkező ujoneokat egyszerü vizsgának vetik alá. Az így nyert adatok természetesen jóval több analfabétát

mutatnak, mint a korábbi bevallások. Eszerint

még 1928—ban is 9-7% volt az ujoncok közt az analfabéta, ami a— háború befolyásának tulajdonít-

ható; ez az arány azóta állandóan csökkent és

1934-ben 6870 volt; legalább elemi vagy azzal egyenlő értékű iskolai bizonyítványa 1934-ben az ujoncok 46%—ának volt. (Ez az arány 1926—ban még csak 2t)%-ot tett.)

b) Az új házaxok műveltsége. Az erre vonat- kozó statisztika szintén az analfabétizmus fokoza- tos megszünésére mutat. 1854-ben a házasuló fér- fiaknak 31%-a, a nőknek 46%—a használt aláírás helyett keresztvonást; ez az arány MWG—íg 3, ille- tőleg 4%-ra csökkent. 1907 óta ez a statisztika bevalláson alapszik; eszerint 1920-ban 0'8% volt a házasuló férfiak és 1'3% a nők közt az analfabé- ták aránya. A megfelelő arány 1932-ben 0'7, ille- tőleg 0'18*%—ot tett. A csekély arányok mindenesetre az enyhe elbírálással magyarázhatók.

e) A népszámlálás eredményei.

ban az iskolai bizonyítvánnyal nem

Az 1931. évi adatok szerint a 110 éven felüli lakosság körében a férfiak közt 3'7%, a nők közt 5'2% volt az anal- fabéta. Összehasonlítva ezeket az adatokat az 1901.

éviekkel (1592, illetőleg 19396), kitűnik, hogy 30 év alatt csaknem % résznyire csökkent az analfa—

béták száma.

d) Elemi iskolai végbizonyítvány. Az 1924. évi rendelet szerint ezt általában csak a 12. évüket be—

töltött tanulók szerezhetik meg. A vizsga irásbeli- ből és szóbeliből áll. Az 1934. évben ezt a vizsgát

324 ezer tanuló tette le, 1929—ben 1150 ezer volt a

vizsgázottak száma s azóta évről-évre emelkedett a létszám a születések számának előző emelkedése következtében. A vizsgán jelentkezettek száma mintegy felét teszi az elemi iskolát végzett meg- felelő korú tanulóknak. A jelentkezettek közül vi- szon't kb. lőt—121095 nem állja ki a vizsgát sikerrel.

e) Egyéb népoktatás-i vizsgák. Az 1881. tör- vény allapoklevelet (brevet élémentaire) kiván mindazoktól, akik népiskolában tanítanak. Az 1923. évi törvény a felsőbbfokú oklevél (brevet supérieur) megszerzésének feltételeit szabja meg.

Az előbbi megszerzésének a feltételei a 15— éves kor- határ ués a felsőbb uépiskolák tanítóképző—tagozatá—

nak két vizsgaszakon való sikeres elvégzése. A ki- adott oklevelek száma 1930—ban a 28 ezret meg- haladta; azóta jelentékenyen csökkent ez a szám és 1984—ben alig 18 ezer volt. A felsöbblfokú elemi oktatási oklevél (brevet supérieur) szakminősítés szerint többféle: általános, mezőgazdasági, ipari, iparművészeti, kereskedelmi, háztartási, tengeré-

szeti stb.; megszerzésének feltétele a 17 éves kor—

határ, ezenkívül vagy az alapoklevél vagy az érett- ségi vizsga első része. Ezt az oklevelet évente átlag

IMO—7.500 tanuló szerzi meg; ezek öö—uőOÚ/a-a

tanítóképző-intézetet végzett,

112. A népoktatás kiadásai. A népoktatás költ—

ségeit az állam és a községek, csekély részbeli a megyék fedezik. Az állam népoktatási kiadásainak összege a legutóbbi két évben egyformán 2.600 millió frank volt, amelynek felét a tanítók fizetése teszi. A községek kiadásai (becslés szerint) közel 4010 millió frankot tesznek, a magánoktatás ki—

adásai viszont évente 500 millió frankra becsül- hetők. A népoktatás összes kiadásai eszerint kb.

3'5 milliárd frankra rúgnak. Ugyanez a kiadás

1877-ben alig 120, 1907-ben 417 millió, 1920eban

pedig jó egymilliárd frank volt. (Figyelembe veendő itt a pénz értékének változása.)

13; Befejezés. A francia népoktatási alap- törvény 50 éves multra tekint vissza. A fejlődés

kétségtelen; a beiskolázás különösen a

falvakban, még rendszertelen, hiányos s épp ezért 1933—ban a képviselőház ismételten szorgalmazta a tankötelezettség teljesítésének a szigorítását, A tan—

azonban,

kötelezettség ideje is rövid; számítás szerint 21 más országban a 14. éves korig tart a tankötelezettség;

az iskolázás idejének a kitolása tetemes költséggel járna, de a munkapiae helyzetére kedvezően hatnaa mert a fiatalkorú munkások számát csökkentené.

A felsőbb népoktatás, a középfokú oktatás és az újabb keletű fejlődésen keresztülment szakokta—

tás rendszere feltűnően eltérő; a téren sok ellenmondás észlelhető s ezért újabban törekvések mutatkoznak a többféle oktatási rendszer egyönte—

tűvé tételére vagy legalább is egymáshoz közelebb hozatalára nézve. A legközelebbi feladatok: a kö—

zépfokú oktatás egységesítése, a különféle felvételi vizsgák egyszerűsítése, a felsőbbfokú oklevélnek az érettségi bizonyítvánnyal egyenértékűvé tétele, egyes felsöbb népiskoláknak a líceumokkal vagy kollégiumokkal való egybekapcsolása. ,,Az iskolába—

járás szigorúan vett biztosítása, az iskolzizási idő

kitolása, az iskolánkívüli oktatás szilárd alapokon való megszervezése, az iskolák egyesítése —— ezek a holnap feladataiH —— mondja Rivet tanulmányai- nak befejezéséhen

ezen

Rivet kitünő tanulmánya átfogó és mégis sok részletre kiterjedő képet ad a francia népoktatás történetéről és jelen ál- lapotáról. A magyar népoktatás helyzeté- vel és hasonló intézményeivel való összeha—

sonlítás mégis, már a két ország eltérő vi- szonyai miatt is, rendkívül nehéz és csak óvatos megállapítások mellett lehetséges.

Franciaország 1882-ben vezette be a tan- kötelezettséget, míg nálunk az 1868. évi népoktatási törvény mondotta azt ki. Ezzel

42*

7. szám.

szemben egész sorát találjuk azoknak az

országoknak (Dánia, Norvégia, Görögország,

Portugália, Spanyolország. Románia), ame- lyek már korábban hoztak hasonló tör—

vényt. Anglia is későbben tért át erre a rendszerre, mint mi. Franciaország későbbi ilynemű intézkedésének az okát pedig fő—

képpen abban kell keresnünk, hogy ott a

népoktatást eladdig nagyobbrészt a szer- zetesrendek látták el s az államnak kellő

számú iskolát kellett előbb felállítania,

amíg az egyház akaratú val szemben egy ilyen nagyobb horderejű intézkedésre ha-

tározhatta magát.

Sajátságos az is, hogy Franciaországban a tankötelezettség a 6—13 éves korra, tehát tulajdonképpen csak 7 évre terjed. A mi törvényünk (1921:XXX. t.-c.) a 6 éves kortól kezdve 9 évben szabja meg a tankötelezett- ség idejét, ebből azonban csak 6 év jut a mindennapi tankötelezettség teljesítésére, míg 3 év az ismétlő tankötelezettség ideje.

Ezzel szemben figyelembe kell vennünk, hogy a francia törvény nem tesz megkülön—

böztetést a kétféle időszak között, tehát ott

7 évig tartó mindennapi tankötelezettségről

van szó. (Sőt a törvény szerint a tanuló 11.

évének betöltése után már felmenthető az i.skolábajárás alól, ha az elemi iskolai be—

fejezővizsgát már letette.) Franciaország szintén tervbevette a tankötelezettség idejé- nek meghosszabbítását és pedig egy évvel (a 14. évig) való kitolását. Ez volna az út a 8 osztályos elemi iskola megalapozásá- hoz s ezzel együtt meg kell említenünk né—

hai Klebelsberg kultuszminiszternek a 8 osztályú elemi iskola felállítására vonat—

kozó, nagyszerű elgondolású törvényjavas- latát, amely idáig is csak terv maradt s amely a tankötelezettség idejét is 10 évben állapította meg, 8 évet szánva a mindennapi és 2 évet az ismétlő tankötelezettség teljesí-

tésére. Az akadályok természetesen ilyen

irányú korszakalkotó intézkedés keresztül-

vitelénél nálunk és Franciaországban csak-

nem azonosak: az iskolahálózat kibővítése hatalmas pénzösszegeket igényel és emellett a népesség foglalkozási viszonyai olyanok, hogy a fiatalkorú munkaerők a már rend- kíviil korán l—zínálkozó munkaalkalmaktól igen nehezen vonhatók el (Franciaország lakosságának 36%-a földműveléssel, 352641 iparral foglalkozik).

A kisdedóvás rendszerét vizsgálva, fel-

tűnő, hogy Franciaországban a gyermekek

már két éves koruktól kezdve a gondozot—

-—596—-— 1936

tak közé tartoznak (nalunk a 3—5 éves gyermekek tartoznak az óvókötelesek közé) és hogy az elemi népiskolák előkészítő osz—

tálya (gyermek-osztály) is több helyütt fog—

lalkozik kisdedóvással. (A felvétel ilyen esetben azonban többnyire csak az 5. évet

betöltött gyermek—ekre szorítkozik.) A kis-

dedóvás eszerint Franciaországban intenzí—

vebb, mint hazánkban.

Az elemi népiskolák nagy száma is feel- tűnő: 11-szerte több elemi iskola van Fran-

ciaorszagban, mint nálunk, holott a két or-

szag népességének egymáshoz való aránya

115. (Ha csupán a tanköteles — azaz 6——11 éves — népességet vesszük, úgy ennél ki-

sebb: 1:3 a két ország közti arány.) Ez egy- részt jellemző a franciaországi települési viszonyokra, mutatja az apró községek rendkívül nagy számát s hogy a kisközsé- gek mindegyikének van legalább egy (egy tanítós) iskolája. (Az iskolák 623%—a egy—

tanítós, míg nálunk csak %% ez az arány;

míg ott átlag 66 tanuló jut egy iskolára, nálunk 144 a mindennapi iskolák átlagos tanulólétszáma, s míg Franciaországban 36 tanuló jutott egy tanító 'a. nálunk 51 a nyíl—

vános tanulóknak egy tanítóra eső átlaga.)

Ezek az adatok arra mutatnak, hogy a fran- ciaországi iskolavisz-onyok mégis jobbak és valószínűleg a beiskolázás mértéke is ked- vezőbb, bár erre nézve úgy nálunk, mint Franciaországban megfelelő pontos adatok nem állanak rendelkezésre. A franciaországi iskolarendszer-ben is hallunk tanyai isko—

lákról, vándortanítókról, sőt az is tudvalevő.

hogy a nyári munkaidő alatt a vidéki iskt —

lák tanulóinak mintegy %, része nem tesz eleget iskolalz'itogatási kötelezettségének és hogy a hatóságok az erre vonatkozó bün—

tetőrendelkezéseknek alig tudnak érvényt szerezni. A két ország népoktatasi viszo-

nyait ezen a téren csaknem azonos tünetek

jellemzik.

A mi iskolafajaink egyikéhez is alig

hasonlíthz'xtó sajátságos iskolatípus Francia-

országban a felsőbb népiskola. Az elneve—

zés miatt kézenfekvőnek látszik az, hogy ezt a mi régi .,felső népiskolífC-inkhoz ha—

sonlítsuk. A felső népiskolák azonban, ame—

lyek Ma'tgyarorszz'igon a haboru végével meg—

szűntek, a nevezett francia iskoláknál ki—

sebb nívójúak voltak. A francia felsőbb

népiskrol'ák inkább a mi polgári népisko—

láink volt felső (5—6) osztályainak és a mi

középfokú szakiskoláinknak az együttes

céljait szolgálják, csaknem olyan képesítést

7. szám. — 5

nyujtanak, mint a középiskolák, de meg—

felelő szakirányban. Ehhez képest Francia- országban a szakoktatás sem oly régi fej- lettségű, mint nálunk s inkább csak újab- ban kezd lendületet venni (a francia; ta- noneiskolák —— cours professionnels _— is nagyobbára csak a háború után alakultak).

A francia felsőbb népiskola az általános

műveltség nyújtása mellett szakirányban

neveli a tanulókat. E tekintetben mintául szolgálhat a hazai hasonló szellemű törek—

vésekhez, amelyek polgári ískoláinknak 8 osztályi'lvá való fejlesztésével és részben szakirányúvá való átalakításával foglalkoz- nak: ezeknek a terveknek a gyakorlati irányú megvalósításával nálunk jelenleg a székesfővárosi (Mester—utcai) irányító pol- gári iskola foglalkozik; a gyakorlati életre való nevelés előmozdítása végett minden—

esetre kívánatos is volna ezeknek a tervek- nek a megvalósulása.

A felsöbb ne'piskolák intézményéhez ha—

sonlóan az alapoklevél és a felsőbb oklevél

megszerzésének a rendszere szintén messze

eltér a mi tanító- és tanárképzésűnk rend- szerétől. Ezek az oklevelek 2—2 vizsgaszak

útján szerezhetők meg s a vizsgák közbenső

fokozatai is különféle továbbképzésnek az előfeltételei. A felsőbb oklevél eszerint bi—

zonyos fokozatban az érettségi bizonyít-

vánnyal azonos értékű.

A képesítésnek ez a rendszere egyéb- ként eléggé komplikált s érthető is, hogy a franciaországi közoktatási törekvések is egységesebb, egyöntetűbb alapokat keres- nek a mai rendszer helyett.

A francia népoktatás általános tervezete

(vezetése) sok hasonlóságot mutat a mi

újabb rendszerünkhöz, amióta nálunk a közoktatási igazgatás újjászervezése meg- történt. Érdekesek a tanszemélyzet javadal—

mazására vonatkozó adatok is, amelyek arra mutatnak, hogy —— ha figyelembe is

97—

₁₈₃₆

vesszük a pénz értékét és vásárlóerejét ——

a francia tanítók és tanárok lizetésviszonyai

kedvezőbbek, mint a mienkéi.

Statisztikai szempontból rendkívül ér- dekesek. azok az intézkedések, amelyek Franciaországban a népműveltség állapo- tának többoldalú és pontosabb megállapí- tására vonatkoznak Az újoncok és az új- házasok írni-olvasni tudására vonatkozó adatok sok figyelemreméltó megállapításra adhatnak alkalmat s ezek az eljárások ta—

lán nálunk is követhetők volnának.

Franciaországnak az analfabétizmus el-

len folytatott küzdelme az utolsó félszázad

alatt, tehát éppen a népoktatás új megszer-

vezése óta, általában nagy eredményeket ért

el; Magyarország kulturális elöhaladására mutat azonban az, hogy ebb—en a tekintet—

ben ugyanezen idö alatt nem sokkal ma- radtunk el Franciaország mögött?) Bizo- nyos az is, hogy Magyarországnak ezen a

téren még most is jóval nagyobb nehézsé- gekkel kell megküzdenie. Franciaországban

az iskolahálózat mellett (amint a fenti so- rokból kivehető) a népművelés egyéb ténye- zői is a fejlettségnek magas fokán állanak (iskolánkívüli népművelés) és az állam a községekkel karöltve igen nagy áldozatokat hoz a népműveltség emelésére. Bármiképen

is történjék azonban az ottani viszonyok—

nak a mieinkkel való összevetése, az soha—

sem lehet reánk nézve túlságos kedvezőt—

len. És ha Magyarországnak a népoktatás fejlesztéséhez szükséges anyagi erők a jö—

vőben teljesebb mértékben állanak rendel-

kezésére, céltudatos munkával elérheti vagy

nagyon megközelítheti Franciaország és a többi nyugati államok népműveltségi szín- vonalát.

A'zlalos József (Ir.

1) L. erre nézve Kovács Alajos dr.: ,,Tallózás a francia népességi statisztikában" c. tanulmányát a Magyar Statisztikai Szemle 1936. évi 2. számában.