A lakosságnak nyújtott szolgáltatások helyzete Magyarországon

(1)

A LAKOSSÁGNAK NYÚJTOTT SZOLGÁLTATÁSOK ' HELYZETE MAGYARORSZÁGON

DR. BURGER KÁLMÁNNÉ

Napjainkban mind inkább előtérbe kerül a lakosság különböző szolgáltatások— "

kal való ellátásának kérdése. Az utóbbi években jelentős mértékben növekedett a fogyasztási cikkek termelése, javult az áruellátás, bővült a választék. A terme- lés emelkedését a jövedelmek és ezzel a vásárlóképes kereslet növekedése kísérte Számos áruként vásárolható szolgáltatásnál azonban az ellátás nem tudott kellően lépést tartani a megnövekedett igényekkel. Az alapvető javak, a legfontosabb élelmiszerek és iparcikkek iránti kereslet zavartalan kielégítésének biztosítása után, az életszínvonal emelkedésével, a keresletnek mind jelentősebb része tere—

lődött a szolgáltatások felé. Bizonyos szolgáltatások -— például a javítások ,— nö—

vekvő kereslete a termékek, főként a tartós fogyasztási cikkek vásárlásának és használatának növekedésével függött össze. Másoké viszont csupán közvetett kap—

cs.—olatban állott a tennékfogyasztás növekedésével, a legfontosabb szükségleti ja—

vak bizonyos kielégítettségi nívója terelte a fogyasztást fokozottabban más

irányba is, a kényelmesebb, kulturáltabb életformát biztositó személyi, háztar—

tási, kereskedelmi stb. szolgáltatások felé. A gazdaságilag fejlett országokban általános jelenség, hogy az életszínvonal emelkedésével a fogyasztási igények legalább olyan, de sokszor nagyobb mértékben nőnek a szolgáltatások, mint a termékek iránt. A fogyasztási igények ilyenirányú alakulása, változása az évek során nálunk is megfigyelhető. Jellemző például, hogy a rendelkezésre álló ada—

tok szerint 1951 és 1959 között a szolgáltatások forgalma 136 százalékkal növe——

kedett (fűtés-világítás nélkül), holott ugyanezen idő alatt az árindex csak 14

százalékos szolgáltatási áimmvonal emelkedést mutatott, tehát változatlan áron számítva a forgalom mintegy 100 százalékkal emelkedett.1 Az összes kiskereskedelmi forgalom növekedése pedig emellett csak 78 százalékos volt változatlan

áron számítva.2 A számítások szerint a szolgáltatások közül különösen a ház-

tartási, javítási, személyi és egyéb mindennapi szükségleteket kielégítő szolgálta—

tások forgalma nőtt meg jelentősen. Megállapítható viszont az is, hogy a szolgál—

tatások sem nálunk, sem a többi szocialista országban nem fejlődtek a kereslet

ütemének megfelelően és nem tudták megfelelően kielégíteni a fokozott igénye—

ket. Ennek oka abban rejlik, hogy a gazdasági irányító szervek nem értékelték kellően a szolgáltatások szerepét a lakosság ellátáSában, nem számoltak a fo—

gyasztási struktúra eltolódásával és a szolgáltatások fejlődését számos té—

i Pénzügy és Számvitel. 1960. évi 9. sz. 351—352. old.

' Statisztikai Évkönyv 1960. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 205. old.

(2)

DR. BURGERNÉ: A SZOLGÁLTATÁSOK HELYZETE 289

nyező akadályozta az anyagellátás, az ármegállapítás és a bérezés terüle—' tén. A probléma fontOsságát felismerve az utóbbi években úgyszólván vala—

mennyi európai szocialista országban terveket dolgoztak ki a szolgáltatások ellá—

tási hiányainak gyors felszámolására. Az intézkedési tervek főként a mindennapi szükségleteket kielégítő (háztartási, személyi, javító, kiskereskedelmi stb.) szolgáltatások fejlesztési kérdéseivel foglalkoznak és az egyes országok gazdasági

fejlettségétől, fogyasztási szükségleteitől függően e szolgáltatások szűkebb vagy tágabb körét érintik.

Magyarországon a Gazdasági Bizottság 2'1961. (V. 9.) sz. határozata foglal—

kozott először behatóan a helyiiparhoz tartozó szolgáltatások eddigi helyzetével és fejlesztésével. A határozat kimondja, hogy rövid időn belül fel kell számolni az egyes szolgáltatásoknál jelentkező ellátási hiányokat és ennek érdekében a helyi tanácsoknak, lehetőségeiket felmérve terveket kell késziteniök.

A továbbiakban azt vizsgálom, hogy milyen a mindennapi szükségleteket kielégítő szolgáltatásokkal való ellátás Magyarországon, miért és milyen irány—

ban szükséges a jelenlegi helyzeten változtatni.

A SZOLGÁLTATÁSOKKAL VALÓ ELLÁTÁS ALAKÚLÁSA HAZÁNKBAN

Magyarországon a felszabadulás előtt és utána még néhány évig a szolgáltató tevékenységek bizonyos fajtáit — tehát a javító, a háztartási feladatokat el- látó és személyi szolgáltatást —-— elsősorban a kisiparosok végezték. Nagyobb üzem ezen a gazdasági területen alig volt, legfeljebb néhány közepes nagyságú mosodai üzem. A Központi Statisztikai Hivatal szerint3 a szolgáltató iparban még 1949-ben is teljes mértékben a magánkisipar látta el ezt a területet. A ma—

gánkisiparosok létszáma az 1950—es évek elejétől kezdve rohamosan csökkent, s mivel sem az állami, sem a szövetkezeti szektor nem tudta a szolgáltatások iránti keresletet megfelelően kielégiteni, szükségesnek látszott az 1950—es évek közepén, majd végén újabb iparigazolványok kiadásával növelni a kisiparosok számát. A létszámnövekedés azonban nem oldotta meg kielégítően a szol—

gáltatások ellátásának kérdését, mivel nem egyenletesen oszlott meg az or—

szág területén és mert a kisiparosok számottevő része inkább készárutermelő te—

vékenységet folytatott. Ennek következtében a községek százaiban nincsen fod—

rász, 200 községben nincs cipőjavitás, legalább 350 azon települések száma, ahol nincsen szabó és 1000—et meghaladja *azoké", ahol nincs villanyszerelő, műszerész,

építőipari szakember. ' ,

A lakosság szolgáltatásokkal való ellátását még jelenleg is nagyrészben a ma—

gánkisipar végzi. A helyi iparpolitikai tervjavaslatok4 adatai szerint az egyes szek—

torok aránya a különböző szolgáltatásokban 1960-ban a következő" volt. (Lásd az

1. táblát.).

A vizsgált ipari és építőipari szolgáltató tevékenységekben 1960—ban leg—

nagyobb arányban a magánkisiparosok vettek részt. A megfigyelt személyi és ház- tartási szolgáltatások összes teljesítményének több mint egyharmada a magánkis—

iparosokra esik. Annak ellenére tehát, hogy a magánkisiparosok száma 1960—ban körülbelül negyede volt az 1938. évinek, részesedésük a szolgáltató teljesitmény—

ben alig csökkent.

Az egyik legfontosabb háztartási szolgáltatást végző szakmában, a vegytisztító és mosoda iparban az 1960. évi létszám csak 35 százaléka, a fodrászatban pedig 66

százaléka volt az 1938. évinek. Igaz ugyan, hogy a szocialista szektoron belül (fő-

3 A magyar magánkisipar. Statisztikai Időszaki Közlemények. 1961. évi 6. sz.

* A Gazdasági Bizottság határozata alapján készített, az Országos Tervhivatal által össze- a sitett helyi iparpolitikai tervjavaslatok.

5 Statisztikai Szemle

(3)

290 DR. BURGER KALMANNÉ

leg az állami szektorban) a kisiparinál nagyobb üzemek is létesültek, amelyek

(például a mosodák, vegytisztítók) gépesítettek, tehát kisebb munkáslétszámot kí—

vánnak meg, mint a kisipari üzemek A fodrászüzletekben a kooperációs munka szintén növelte az egy főre jutó teljesítményt. A létszámcsökkenés tehát nem jelent

feltétlenül ugyanakkora teljesítménymökkenést'is. Figyelembe véve aZonban, hogy az ún. ,,nag'yüzemek" száma és teljesítménye az összes üzemekének eléggé csekély- százalékát tette ki, és mivel még ezekben az üzemekben sem volt olyan forra—

delmi gépesítés, illetve egyéb változás, mely a termelékenységet jelentősebben be- folyásolta volna, feltételezhető; hogy a létszámcsökkenés ellátási csökkenést is

jelentett 1938—hoz képest.5

1. tábla A szolgáltató tevékenység megoszlása szektorok szerint 1960—ban

(százalék)

Ipari javítás, Sze élvi

Megnevezés mért—ékes Épfgífgigm és húznám—tási

, tevékenység szolgáltatás

Minisztériumi ipar ... , ... 3,24 —— l,50 Tanácsi ipar ... 3,05 2,00 * 23,50

Egyéb ... —. . . ; -o,i2 3,55 0,10

,Kisipari szövetkezetek ... l9,88 24,44 37,90 ' 'Földművesszövetkezetek ... 0,06 — —

Termelőszövetkezetek . . ., ... l,29 334 — Magánkisipar . . . ; ... 72,36 66,67 3100

Összesen 100,00 100,00 ) 00,0_0

Szilas Pál cikkében6 —- részben becslések alapján —— számításokat végzett a

helyi—, a szövetkezeti és a magánkisipar javitó és egyéb szolgáltató tevékenységére

V'Onatkozóan a folyó áron számított teljesitményérték— alakulását vizsgálva 1954.

évtől kezdődően.

Az adatok szerint az ipari javító szolgáltatások teljesítményértéke (forintban, folyó áron) a vizsgált években jelentősen ingadozott. Az ingadozásoka, hogy a tanácsi helyiipar szolgáltató tevékenysége 195446! 1959—ig csökkentés csak 1960-

ban mutatott emelkedést. A szövetkezeti ipar teljesítménye — 1954—hez képest

1959—ig szintén állandó csökkenést mutatott *és bár 1960—ban némiképpen emelke—

dett, de még akkor is 14 százalékkal volt az 1954. évi szint alatt. A magánkisipari teljesítmény a létszámemelkedésnek megfelelően 1954—től némi—leg növekedett,

1959ében és 1960—ban viszont a létszámmal arány-csau csökkent. Végeredményben

a három szek—tor által a lakosság részére végzett javítások értéke 1960-ben 6 szá- zalékkal volt alatta az 1954. évi teljesítményértéknek. Figyelembe véve, hogy ez időr—ialattyiiémi áremelkedés is volt, változatlan árakon számolva még nagyobb

csökkenést tapasztalnánk. * * —

"7 A háztartási és személyi szolgáltatások fejlődésekedvezőbb képet mutat. Az adatokszerint 1954 óta '51 százalékkal nőtt a háztartási és személyi szolgáltatások

összesített teljesítménye. Meg kell azonban jegyezni, hogy a mosodai szolgáltatás"

—— mely egyike a legfontosabb háztartási szolgáltatásoknak —— nem fejlődött ará-i _

nyosan egyes személyi szolgáltatásokkal. Például 1958és 1960 között az állami és

_ 5 Kivéve a mosodai szolgáltatás területén jelentkező fejlődést, mivel a felszabadulás előtt a' mosó-vegytisztító kisiparosok legnagyobb része főként vegytisztításssl foglalkozott (esetleg függönymosást is vállalt), így a felszabadulás után létrejött gépesített állami mosodák már meg- alakulásukkai is fejlödést. jelent'etteks" ' ' " " ' *

" "" Szilas Pál.- Tervezzük és szervezzük jobban a helyi szükségletek kielégítését. Állam és

tvozgatás. 1961. évi július 531—541. old. * ' '

(4)

'A (SZOLGÁLTATÁSOK HELYZETE

291

szövetkezeti fodrászat forint értékben számitott teljesítménye 44 számlákkal, a fényképészeté 39 százalékkal nőtt, a Patyolat vállalatok viszont csak 17 százalékos"

emelkedést értek el. - _ . !

Javító szolgáltatások

A lakosság ellátásában ma' még fontos szerepe van a ruházati cikkek (cipő, textilfélék) javításának. Az említett helyi iparpolitikai tervjavaslatok szerint 1960—ban egy lakosra 75 forint értékű cipő— és textil ruházati cikk javítás jutott,7 ami az egy lakosra jutó ruházati belkereskedelmi forgalomnak mintegy 4 százalé—

kát tette ki. Az egy lakosra jutó javítás nagyobb része (67 százaléka) cipőjavitás volt, ami értékben 50 forintnak felelt meg. Természetes mértékegységben mérve egy főre 0,04 pár cipő fejelése és O,5 pár talpalása jutott. Az egy'főre jutó átlagos 50 forint értékű cipőjavítás Budapest és Vidék között meglehetősen aránytalanul oszlott meg (78, illetve 44 forint). Ez arra mutat, hogy az igények vidéken még nincsenek a budapestihez hasonlóan kielégítve. .

A cipőjavitás természetes mértékegységben 1954—től így alakult.

2. tábla A cipőjavítások száma természetes mértékegységben

1954. 1955. 1957. 1958. 1959; 1960. 1961.

Megnevezés

évben

Fejelés (ezet pár)

Tanácsi ipar ... . . . . 3,0 4,0 3,6

Szövetkezeti ipar ... 395 264 153 125,2 ll3,6 109,0 94,3 Magánkisipar* ... 175 250 370 366,8 333,4 300,0 283,0

Együtt 570 514 523 492,0 450,0 413,0 3*80,9

Talpalás (ezer pár) í

Tanácsi ipar ... 100** 100** 100** 100** 100** 117 125 Szövetkezeti ipar ... 3425 3103 2795 2707 27l7 2989 3161 Magánkisipar* ... 1500 1750 1900 2300 2050 1800 1550

Együtt 5025 4953 4795 5107 4867 4906 4836

* A központilag biztositott anyag alapján számított adatok.

" Becsült adat.

A cipőjavítás általában némi csökkenő tendenciát mutat. Nem mérhető azonban le pontosan, hogy acsökkenés mely ténye'zőkköv'etkezménye. Nemzetközi ta- pasztalat, hogy az ipari fejlődéssel én az életszínvonal emelkedésével a ruházati

cikkek javítási igénye általában csökken. Ha a konfekcióáru és 'a készcipő a ke—

xresetekhez viszonyítva olcsó, nem érdemes az erősen használt cikkeket javít—

tatni, mert a javítás sokszor többe kerül, mint az új áru. Ennek következménye nálunk is a fejeltetés erős ütemű csökkenése. A talpalások csökkenése kisebb mértékű és évenként ingadozó. Az összteljesítményen belül míg a kisipari talpalás mennyisége 1958—tól csökken, addig a szövetkezetié emelkedik. A csök—

kenés oka valószínűleg nem e szolgáltatás iránti igény csökkenésében rejlik, .hiszen a teljesítmény trendje nem minden szektornál egyirányú, a szocialista—.

szektorban például emelkedik, hanem inkább a cipőjavitó kisiparosok létszámá—

nak alakulásával Van összefüggésben. Emellett meg kell jegyezni, hogy a szövet-—

7 Nettó, forgalmi adó nélküli ár. A cipőjavítás általában negatív forgalmi adós*(dotációsíg.

54-

(5)

292 DR. BURGER KALMANNE

kezeti ci'pőjavítás (túlnyomóan a szövetkezetek javítanak cipőt a magánkisípar mellett) országos hálózati megoszlása eléggé egyenlőtlen, tehát ha a kieső kisipari teljesítményt országosan, átlagban nagyjából pótolta is a szövetkezeti javí—

tás, helyenként hiányok maradtak, kielégítetlen kereslet áll fenn. Véleményem szerint a cipőjavitási tevékenység csökkentése egyelőre nem indokolt, sőt bizo—

nyos fokú növelése kívánatos, elsősorban az ellátatlan vidéki helységekben.

Az összes ruházati javítás egy lakosra jutó értéke az Országos Tervhivatal egyik számítása szerint 1960 és 1961 között 75 forintról 72 forintra csökkent, ami

főként a magánkísiparosok létszámának csökkenésére vezethető vissza.

Az egyéb iparcikkek javításából egy lakosra 95 forint nettó javítási érték jut.

Számításba véve, hogy az egyéb cikkek döntő része tartós fogyasztási cikk, amely—

nek javíttatása nagyobb értékénél fogva gazdaságilag indokoltabb, mint a ruhá- zati cikkeké, a ruházati cikkek javításának értékbeni aránya (440/0) az egy főre jutó összes iparcikk-javításhoz viszonyitva magasnak tűnik.

Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy -— mint mondottam —-— a ruházati cik— . kek javíttatása iránt még mindig Viszonylag magas kereslet mutatkozik, másrészt, hogy az egyéb iparcikkek javító hálózata nem elégíti ki kellően az igényeket. A ja- vító hálózattal és kisiparosokkal legjobban ellátott Budapesten is problémát je lent a háztartási villamosberendezések, a lakberendezési tárgyak, a lakásfelszere—

lés stb. bármilyen javítása. A legszükségesebb javítások elvégzésére sokszor kontá—

rokat kell a lakosságnak igénybe vennie, mert az erre hivatott vállalatok és iparo—

sok nem tudják a szükségletet kielégíteni. Még nehezebb a helyzet vidéken, ahol mint rámutattunk, sok község teljesen vagy részben ellátatlan. Az egyes fontosabb cikkekre fordított egy főre jutó javítási költség a helyi iparpolitikai tervjavasla—

tok összesítése szerint Budapest—Mdéki bontásban a következő.

3. tábla

Az egy lakosra jutó ipari javítások összege nettó áron

(Forint)

Javítás Budapest Vidék Önmm

Kerékpár, motorkerékpár ... l,03 4,41 3,79 Személygépkocsi ... 5,65 l,56 2,31

Háztartási villamoskészülék ... 6,47 1,81 2,67

Rádió és televízió ... * 1145 3,76 5,36 Bútor ... 25,60 l2,67 15,05

A 3. táblából látható, hogy a kerékpár és motorkerékpár kivételével minde—

nütt jelentősen magasabb a budapesti, mint a vidéki javítások aránya. Ez egyrészt a budapesti lakosság és háztartások jobb iparcikkellátottságával magyarázható, amely nagyobb volumenénél fogva több javítást kíván meg, de másrészt kétség-—

telenül közrejátszanak az arányok ilyen alakulásában a vidéki javító hálózat hiá- nyosságai is.

Fentiek alapján szükséges lenne a szocialista szektor javító hálózatát általá-

ban fejleszteni és ezen belül főleg a falvakra kiterjedően bővíteni. Helyes lenne a kínálkozó helyi lehetőségek felhasználása mellett főként nagykapacitású javitó- íizeme-k létesítésére rátérni. Ezek népgazdasági szinten kevesebb beruházást igényelnek, mint az apró javítóműhelyek és —— mint a külföldi tapasztalatok is

mutatják —-— a javításokat is gazdaságosabban végezheti k el. A falvak elíátásaaz ilyen centralizált üzemekkel széles begyűjtő és szétosztó hálózat révén valósít—

ható meg.

(6)

A SZOLGÁLTATÁSOK Hnnvzn'rn 293

Háztartási szolgáltatások

A háztartási szolgáltatások Magyarországon még, nem fejlődtek az igényeknek megfelelően. A szolgáltatóiparként nyilvántartott ágazat teljesítményértékéből or- szágos átlagban a fodrászat-kozmetika 71 százalékot, a fényképészet 12 százalé—- kot, a mosás-vegytisztítás 13 százalékot, a Boy—szolgálat, lakástakaritás stb. pedig

4 százalékot képvisel.

A háztartási szolgáltatások közül számottevő volumennel tehát csak a mosás—

vegytisztítás rendelkezik. Az ellátás azonban ebből sem mondható kielégítőnek.

1960-ban a helyi iparpolitikai tervjavaslatok összesítése szerint országos át—

lagban egy lakosra 11,12 forint nettó teljesítmény értékű mosás-vegytisztításju—

tott. Ebből a nagyobb összeget a vegytisztítás tette ki, egy lakosra jutó 7 ,50 forint értékkel. Vidéken az egy lakosra jutó érték jóval az országos átlag alatt van.

Míg Budapesten 1960-ban egy lakosra 17,01 forint értékű'mosás és 28,80 forint értékű vegytisztitás esett, addig a vidéki lakosokra csak 0,60, illetve 2,70 fori—nt.

Ennek oka, hogy néhány nagyobb városban működő Patyolat Vállalat kivételé—

vel. a mosodák szinte kizárólag a fővárosban összpontosultak.

Az adatokból megállapítható, hogy az ország egy lakOSára jutó tevékenységi érték 1,1 kilogramm ruha mosási díjának felel meg. Bár Budapesten az ellátottság ennél magasabb, még mindig jóval alatta marad a szükségletnek. A Fővárosi

Patyolat Vállalat számításai szerint a fővárosban napi 330 mázsa háztartási

mosásra van kapacitás. Ez azt jelenti, hogy maximális kapacitáskihasználás mel— lett egy lakosra évi 6 kilogramm ruhamosás jutna. Ezzel szemben ténylegesen 4,5 kilogramm mosodai mosás esik egy budapesti és 0,16 kilogramm egy vidéki lakosra. (A nemzetközileg elfogadott normatíva szerint optimális körülmények között egy lakos évi mosodai mosási szükséglete 72 kilogramm. Országos átlag- ban az egy lakosra eső kielégítettség a normatív szükségletnek mintegy 1,5 szá-

zaléka.)

A Patyolat Vállalat adatai szerint az egy lakosra eső vegytisztítási szükséglet 4 darab ruha évente. Az állami, szövetkezeti és a magánkisipar jelenlegi kapaci—

tása mellett egy budapesti lakosnak mintegy két ruhadarabja tisztítható. Az iparpolitikai tervjavaslat tényadatai szerint egy budapesti lakos kb. 1 ruhát tisztít—

tat évenként. Eszerint a kielégítettség a normatív szükséglethez képest 25 száza—

lékos. Az országog kielégítettség a budapestinek kb. egynegyede, tehát a buda—

pesti kb. 1 ruhadarabhoz képest országosan egy főre egynegyed ruha tisztítása jut, a szükségletnek tehát durván 6 százaléka van kielégítve, vidéken pedig a szükséglet 2,5 százaléka. A Vidéki kielégítettség ily módon a vegytisztításban is minimális, annak ellenére, hogy az ellátottsági szinvonal általában jobb a vegy—

tisztítás, mint a mosodai tevékenység területén.

A Fővárosi Patyolat Vállalat megalakulása óta jelentős fejlődést ért el: 1960- ban nyolc és félszer annyi háztartási mosást végzett, mint 1949—ben

A nagyarányú fejlődés ellenére állandó, sőt állandóan növekvő a kielégítet—

len, lappangó kereslet. Erre mutatnak a hosszú vállalási idők,8 valamint az-a * tény, hogy egyes években több napig szüneteltetni kellett a vállalást a kapacitás—

hiány miatt.

Vidéken a gyengébb ellátás mellett egyenlőtlenségek tapasztalhatók az egyes területek ellátásában. Bács megyében például egy lakosra évi 0,02 kilogramm, Vas megyében 0,09 kilogramm mesodai mosás jut. Ugyanezekben a megyékben minden 20 emberre jut csak 1—1 ruhatisztítás.

'! A vállalási idő: kilós, pipere mosásnál 10—35 nap, exprsessz—gyorsmosásnál 1—3 nap. ház-v tartási vegytisztításnál 10—42 nap, háztartási festésnél 10—49 nap.

(7)

294 DR. BURGERNÉ: A SZOLGÁLTATÁSOK HELYZW ,

A mosodai szolgáltatás további fejlesztésénél figyelembe kell venni, hogy 'a

jövőben nem elégséges, csupán a jelenlegi igények kielégítésével számolni. Csak

az ötéves tervben 250—300iszázalékkal növekszik a textiltermelés. A húszéves

tervjavaslat szerint kb. 3,5—szeresre fog nőni a reáljövedelem. Az, hogy utóbbinak

milyen hatása lehet a háztartási Szalgáltatások iránti igények növekedésére nem _ állapítható meg pontosan, de a jelenlegi helyzet kivetitésével következtethetünk

a jövőre. A háztartásstatisztika adatai szerint még a jelenlegi 9601—12 000 forint egy főre jutó évi átlagos jövedelmű családokban egy családtagra 26,86 forint ta—

karítási és mosási költség jut (mosó— és tisztítószerek nélkül), addig a 14000 fo-

rint feletti egy főre jutó évi [átlagos jövedelemmel rendelkező családokban

ugyanez a költség már családtagonként 152,08 forintot tesz ki. Tehát az egy főre jutó jövedelem 30—50 százalékos növekedése esetén a takarításra és mosásra

fordított kiadások 460 százalékkal növekednek. A tervezett három és félszeres jövedelememelkedést tekintve a háztartási szolgáltatások iránti igények növe-,

kedése tehát előreláthatólag a jöve-d—elemnöVekedés többszöröse lesz, (figyelembe véve azt is, hogy a jövőben a jelenleginél kevesebb bejárónővel, házi mosónővel, háztartási alkalmazottal számolhatunk a szolgáltatási igények kielégítésében'a

gazdasági fejlődés természetes folyományaképpen). * ,

Magyarországon a szolgáltatások fejlesztése terén még mindig a javítási szo—le gáltatások állnak elöl, és a háztartási szolgáltatásokra kevesebbufigyelmet for—r

dítanak. A mosodai szolgáltatás kiterjesztése a széles begyűjtőhálózattal rendel—

kező s a falvakat is ellátó nagyüzemi mesodáak építésén kívül sz ámos helyi meg—-

oldással is lehetséges, például gépesített tömbmosodák, önkiszolgáló mosodák stb. létesítésével, amelyeknek szervezése terén a Német Demokratikus Köztár—

saságban és Csehszlovákiában már jelentős eredményeket értek el.

Az egyéb háztartási szolgáltatások, mint például a lakástakarítás Magyar-—

országon jelentéktelenek. Takarítási tevékenységből 1960—ban egy lakosra Buda- pesten évi 1,l4, vidéken 0,16 forint érték jutott. Meg kell jegyezni, hogy e szol- gáltatás iránt —— az általánossal ellentétben -—— a kereslet sem nagy. Még a nagy-—

takarítás iránt —— különösen az őszi és tavaszi időszakban —- mutatkozik időn—

ként túlkereslet, azonban a rendszeres napi takarítás iránti igény minimális. (Ha jelenleg a takarítási szolgáltatás hiánya nem is jelent különösebb gazdasági problémát, az életszínvonal emelkedésével, továbbá a kvalifikáltabb női munka——

erők számának növekedésével problémává lehet.) Hasonlóan kisebb jelentősé—

gük van nálunk az egyéb háztartási munkákat megkönnyítő szolgáltatásoknak, például a kereskedelmi házhozszállításnak, amely pedig már sok külföldi ország—

ban általános és nálunk is igényelt.

Az elmondottakból megállapítható, hogy számos szolgáltatás területén az igényekkel és a fizetőképes kereslettel szemben alacsony a kínálat. Különösen alacsony a vidék, elsősorban a falvak ellátottsága úgyszólván valamennyi szol- gáltatásból és a háztartási szolgáltatások ellátása. A háztartási szolgáltatások fejlődése nem tart lépést az átlagjövedelmek emelkedésével, a nagyobb kényel—

met biztosító szolgáltatások iránti kereslet erős ütemű növekedésével és ezáltal

az életszínvonal emelkedését is hátráltatja. Időszerű tehát megfelelő intézkedé—

sekkel megszüntetni a szolgáltatások területén jelentkező elmaradottságot, figye—

lembe véve az egyes szolgáltatások fejlődési perspektíváját. Számos szolgáltatás gyors fejlesztése általában inkább gondos szervezőmunkát, a kérdéssel _való intenzívebb foglalkozást igényel, mint nagyarányú beruházásokat, és a seeme—

zésbe fektetett munka sokszorosan megtérül a fogyasztási igények szélesebb

körű kielégítésével/ * _ ,