Poemans, J. – Schmitz, N.: A kiskereskedelmi árindex reprezentatív jellegéről

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1295

ugyanis általában csak külföldre eladha—

tatlan másodosztályú termékek születnek).

Negatív közvetett hatást pedig a B szektor importhajlamának exporthajlamánál na—

gyobb mértékű növekedése eredményez, ami abban az esetben lehetséges, ha a két szektor részben azonos kiindulóanya-

* gokat igényel, termékeik pedig helyette—

síthetők. (Gazdaságilag fejlett államok—

ban gyakori, hogy az új iparág a régiek—

nek mind vevőit, mind szállítóit megszer- zi.) Negativ közvetett hatás jön létre

ezenkívül abban az esetben is, ha a B

szektor exporthajlama importhajlamánál nagyobb mértékben csökken; amit a régi cikkek belső keresletét növelő új cikkek gyártása okozhat. Gazdaságilag elmara—

dott országokban gyakori.

III. típus: a közvetlen hatás pozitív, a közvetett negativ. Ha egyenlegük pozi—

tív, III/a, ha negatív, III/b típus. Ilyen

típusú hatás a két szektor összefüggésére

utal. A modell az új ágak születésének sémája: létrejöttekor a növekvő igénye—

ket csak import útján tudják fedezni (a beruházás III/b típusú); majd III/a tí—

pusú új beruházások ezt a keresletet ki—

elégítik, végül a beruházás már I típu—

suvá válik. A III/a típusú beruházás a ,,komparatív költségek" típusesete.

IV. típus: a közvetlen hatás negatív, a közvetett pozitív. Pozitív egyenleggel IV/a, negatívval IV/b típus. Az import- csökkentő beruházások, autarchikus tö—

rekvések modellje. A pótlólagos beruhá—

zások egyre kedvezőtlenebb eredményt hoznak; szerző szerint ilyen típusú beru—

házás esetén a pozitív eredmény elérése is kétséges.

Ezekre az elemzésekre támaszkodva a cikk matematikai úton képezi a műkö—

dési időszaka alatt a kereskedelmi mér—

leg egyenlegét nem változtató beruházá—

sok modelljét. Az egyensúly feltétele:

a'eb—o'mb

*— : _a )

ea—ma

ahol g a gazdaság növekedési rátája.

Összefoglalóan, szerző megállapítja,

hogy mivel az elemzés a gyakorlati gaz—

dasági és külkereskedelmi élet számos tényezőjét elhanyagolta, a vizsgálat csak elméleti jelentőségű tanulságok levonására alkalmas. Ezek:

A beruházások az építés időszaka alatt egyértelműen a kereskedelmi mérleget terhelő hatásúak. Az államnak ezt a ha- tást kell elsődlegesen figyelembe vennie fejlődési ütemének és a fizetési mérlege egyensúlyának összehangolásakor;

a beruházásoknak a működés időszaka alatt a kereskedelmi mérlegre arakat-olt

81.

hatása ágazatok szerint különböző. Vala- mely ágazatba történő beruházás konkrét hatása az ágazat és a gazdaság pillanat—

nyi fejlettségétől függ.

(Ism.: Papanek Gábor)

POELMANS, J. —— SCHMITZ, N.:

A KlSKERESKEDELMI ÁRINDEX REPREZENTATIV JELLEGÉRÖL

(Considérations sur le caractére représentatif de l'index des prix de detail.) — Centers gconomigues de Bruxelles. 1962. április 289—

04. p.

A belga Gazdasági ügyek Minisztériu-

mának Árbizottsága évenként, állandó sú—

lyozás alapján kiskereskedelmi árindexet számít. Az árindex súlyait utoljára 1953—ban vizsgálták felül, illetve állapí—

tották meg. Szerzők annak vizsgálatát tű—

zik ki célul, hogy az árindex helyesen tükrözi—e a fogyasztókat érintő árváltozá—

sokat. E kérdés megoldásához két oldal—

ról közelednek. Egyrészt összehasonlítják a hivatalos árindex 1953—1960. évekre vo—

natkozó sorát az Állami Számvevőség ku—

tatócsoportja által a tényleges vásárlások alapján — tehát változó súlyokkal —— szá—

mított magánfogyasztási árindex sorával, valamint két, magánintézetek által szá—

mított létfenntartási költségindexsorral.

A hivatalos és a változó súlyozású in—

dexsorok élelmiszer —— nem élelmiszer -—

szolgáltatás bontásban állnak rendelke—

zésre. Az összehasonlításból a szerzők a következő föbb megállapításokat vonják le:

1. 1960—ra 1953—es bázison az index nö—

vekedése valamennyi módszer szerint azonos nagyságrendű, 9,2 százalék és 10,5 százalék között változik.

2. Az állandó és változó súlyozású in—

dex között nincs meghatározott irányú,

szisztematikus eltérés.

3. Az élelmiszerárak emelkedésére a hi- vatalos árindex érzékenyebben reagál, mint a változó súlyozású index. Ezt a je—

lenséget a szerzők azzal magyarázzák, hogy a hivatalos árindexben az élelmisze—

rek nagyobb súllyal szerepelnek, továbbá hogy a fogyasztók a megdrágult fogyasz—

tási cikkek vásárlásáról igen gyorsan tér—

nek át olcsóbb cikkek fogyasztására.

4. A szolgáltatások árindexe a hivata- los indexsor szerint általában magasabb,

mint a változó súlyozású indexsor szerint,

mivel a hivatalos árindexben főként olyan szolgáltatások szerepelnek, melyek ára gyors ütemben növekszik.

A vizsgálat másik része annak megálla- pítására irányult, hogy a hivatalos árin—

dexbe felvett termékek fogyasztása az

1296

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL-Ö

egész magánfogyasztás hány százalékát teszi ki. E célból a magánfogyasztási kia-

dásokat 17 fő— és 161 alcsoportba osztot—

ták, és meghatározták, hogy

a) az indexbe felvett fogyasztási tételek mely kiadási alcsoportokba tartoznak

(például cukor) s az így figyelembe vett

kiadási alcsoportokra jutó fogyasztás az

egész magánfogyasztás hány százalékát teszi ki;

b) az indexbe felvett konkrét termékek

(illetve szolgáltatások) (például a cukor alcsoportján belül kockacukor) fogyasz—

tása az egész magánfogyasztás hány szá—

zalékát képviseli.

A számítás eredménye azt mutatta, hogy a figyelembe vett kiadási alcsoportokra jutó fogyasztás az egész magánfogyasztás 49 százalékát, a konkrét termékeké pedig 20 százalékát teszi ki. A fő fogyasztási csoportok közül a lakbérek, a közlekedés

és az oktatás egyáltalában nincs képvi—

selve, a konkrét termékek a ruházati kia—

dásoknak csak 7,8 százalékát, a tartós

háztartási cikkek're jutó kiadásoknak csak 1,8 százalékát képviselik. A szerzők pél—

dákon illusztrálják, hogy a hivatalos ár—

indexben több olyan termék szerepel,

amelyeknek fogyasztása ma már jelen—

téktelen, viszont jelentős fogyasztási vo-

lument képviselő cikkek kimaradtak a kiválasztásból. Tanulmányuk végső kö—

vetkeztetéseképoen a szerzők az árindex szerkesztési módjának ismételt felülvizs—

gálatát sürgetik.

(Ism.: Szilágyi György)

TRZECIAKOWSKI, WITOLD :

A KÖLKERESKEDELEM FOLYAMATOS OPTIN'ALIZÁLÁSÁNAK MODELLJE

És ANNAK ALKALMAZÁSA

(Model optymalizacji biezaeej handlu zagra- nicznego 1 jege zastosowanle. -— Przeglad Sta- tystyczny, 1962. 2. sz. 161—174. p.

A szerző két célkitűzést tart szem előtt a tanulmányban.

1. Ismerteti a külkereskedelem folya—

matos optimalizálásának modelljét a terv—

gazdaság körülményei között.

2. Bemutatia e modell alkalmazását a szocialista tervgazdaság gyakorlatában.

A központilag irányított gazdaságban nem működik a piaci törvények automa—

tizmusa, nem alakulnak ki önműködően

a devizaárfnlvamok, a belföldi költségek és árak rendszere pedig eltér a külföldi költsótt— és árrendsz'erektől. Az árak a

belföldi piacon az állam gazdaságpoliti—

káiának eszkömi és gvakran ielentős

mértékben eltérnek az önköltségtől (pozi—

tív vagy negatív akkumuláció), aminek

egyik oka az importált belföldi értékelése.

A terVgazdaságban különösen nagy je—

lentősége van tehát a külkereskedelem

hatékonyságára vonatkozó elemzéseknek.

Az ilyen szintetikus számítások elvégzése

a racionális gazdálkodás egyik feltétele.'

Az export és az import hatékonyságá-

nak krítériumait a külkereskedelem elé

állított feladatokból kiindulva kell meg—

állapítani. Ha a külkereskedelemnek az a fő feladata, hogy a népgazdaság fejlő—

dését a szükséges import megszerzése útján biztosítsa, akkor az export struk—

túráját az árumérlegek, az export irá—

nyát pedig az egyes devizapiacokkal szem—*

beni fizetési mérlegek határozzák meg.

Ilyenkor tehát a külkereskedelem áru-

struktúrájának és partnerek szerinti

struktúrájának optimalizálása nem el—

sődleges feladat.

Más a helyzet akkor, ha a külkereske-

delem a szükséges import biztosításán

kívül a nemzeti jövedelem tervezett szín- vonalát és struktúráját is biztosítani akarja. Ilyenkor a külkereskedelem ösz—

szetételének és partnerek szerinti meg——

oszlásának optimalizálása is szükséges.

Ebben az esetben a külkereskedelem fo—

lyamatos optimalizálásának modellje egy—

ben az egész népgazdaság modellje is.

Az ilyen számításokat a figyelembe ve-

endő adatok nagy száma erősen megne—- hezíti. Fokozza a nehézséget, hogy egyes

paraméterek —-— deviza árfolyamok, a kül- földi kereslet—kínálat —— befolyásolására

alig van lehetőség. Megkönnyiti a megol-

dást, ha a központi irányító szerv rész- ben decentralizálja a feladatokat. Ilyen- kor is szükséges azonban az egységes

központi irányítás.

A szerző kidolgozta a külkereskedelem folyamatos optimalizálásának modelljét;

A modell a lineáris programozás techni—

káián és a termelési együtthatók állan- dóságának feltételezésen épül fel. Nem

veszi tehát figyelembe például a költsé-

gek változását. a keresleti és a kínálati elaszticitás hatásait stb., a nemzeti jöve—

delemnek a központi tervek által meg- szahntt színvonalát és struktúráját pedig adottnak tekinti.

A számítás az így meghatározott végső keresletnek a legkisebb társadalmi mun- karáfordítással való kielégítését keresi, amikor nem csupán a Vizsgált fázisban, hanem az egész népgazdasági folyamat keretében felmerült költségeket figye——

lembe veszi. Szerző felhívja a figyelmet arra is, hogy a modellben bizonyos spe—

ciális szempontok figyelembevétele is szükségessé válhat, amelyek a nemzetközi

nyersanyagok