REINACH
A MŰVÉSZET KIS TÜKRE
600 Képpel
Drezda.
A MŰVÉSZET KIS TÜKRE
A KÉPZŐMŰVÉSZETEK
ÁLTALÁNOS TÖRTÉNETE
IRTA
reinach
S
alamonAZ „INSTITUT" TAGJA, A „LOUVRE ISKOLÁ"-JÁNAK TANÁRA
FORDÍTOTTA ÉS A MAGYAR MŰVÉSZETTÖRTÉNETI RÉSZSZEL KIBŐVÍTETTE
LÁZÁR BÉLA
600 SZÖVEGKÉPPEL
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 1906.
MINDEN JOG FENTARTVA.
(Franczia miniatűr 1480-ból, Boroszlóban.)
ELŐSZÓ.
Rß i nach Salamon, jeles műtörténetiró, ez előadásait a Louvre iskolájában tartotta meg az 1902—1903. évben. Előadásait fő kép hölgyek látogatták, nekik is ajánlotta művét.
Huszonöt előadásban a művészet kis tükrét adni, kétség
telenül nehéz feladat. A franczia, angol és német szakkritika egy
hangúlag elismerte, hogy e feladatát Reinach kitünően oldotta meg.
A kutatás legújabb eredményeinek felhasználása alapján, rend
kívül élénken, szinte drámai elevenséggel beszéli el a művészet fejlődését, érezzük, hogy olyan ember beszél, a ki a műtárgyak legnagyobb részét látta, hatásukat érezte, s ezt a közvetetten hatást igyekszik kifejezni. Egy megfigyelésben és gondolkozás
ban töltött élet eredménye e könyv. Azon hatások visszatiikrözése,
melyeket egy művészi szemre és fogékony lélekre a nagy művészet gyakorolt.
A fordító kiegészítette a magyar művészet vázlatos történe
tével, s az illusztratív anyagot a Szépművészeti Múzeum büszke
ségeivel gazdagította.
Budapest, 1905. november hava.
Rómaioltár A KR. U. I. SZÁZADBÓL.
(Arlesi múzeum.)
Kr. e. IV. századból.
A MŰVÉSZET KIS TÜKRE.
Első Előadás. A MŰVÉSZET EREDETE.
A
z ember kézművességét a szükségletek teremtették. A művelődés kezdetén kényszerítve volt az ember eszközökről, fegyverről, ruháról, védelmi szerekről gondoskodni, az időjárás viszontagságaival és a vad állatokkal szemben. Kéz
műves lett szükségből, hogy később művészszé lehessen Ízlése sugallatára.
A művészi alkotás lényegesen külömbözik az emberi tevé
kenység azon termékeitől, melyek a mindennapi élet közvet
len szükségleteit elégítik ki. Vegyünk szemügyre például egy palotát, egy szobrot, egy képet. Ha a palota csak egy nagy ház, biztos védelmet akkor is adhat; a művészi jelleg itt a hasznosságnak csak járuléka. Egy szobornál, festménynél a hasznossági szempont már alig hogy felismerhető; a művészi jelleg az uralkodó.
A művészet kis tükre. 1
Ez elem, mely néha járulék, néha uralkodó, jellemvonás, hasonlókép emberi tevékenység terméke, de egy sajátosan szabad és érdeknélküli tevékenységé, s nem az a czélja, hogy közvetlen szükségletet elégítsen ki, hanem hogy érzést, mély hangulatot: rajongást, gyönyört, érdeklődést, néha félelmet keltsen fel.
Mihelyt a művészet jelentkezik, két formában, a fényűzés
ben és a játékban lép elénk. Az lévén a czélja, hogy mások
ban érzést keltsen, a művészet első sorban társadalmi jelen
ség. Azért csinálunk valami eszközt, hogy hasznát vegyük, de ha feldíszítjük, akkor már tetszeni akarunk vele ember
társainknak vagy kivívni akarjuk helyeslésüket.
A legalacsonyabb társadalmak sem mellőzték a művészetet;
csirájában ott van a vad népek bizarr bőrfestésében, ott abban a törekvésükben, hogy fejszéjük vagy késük nyelét kiformálják.
A primitiv művészet megismerésének két módja van : az első a természeti állapotban lévő élő népek megfigyelése, a második a régi népek emlékeinek tanulmányozása. Érde
kes megállapítani, hogy e két módszer egyazon eredmé
nyekre vezet. A művészet elsőben a szimetria iránti érzék
ben nyilatkozik meg, a mi a költészet és zene ritmusának felel meg ; továbbá a színek szeretetében ; még nem törek
szenek vélök festői ábrázolásokra, hanem egyszerűen a szem gyönyörködtetésére alkalmazzák. Tetszelegnek később az ornamensek rajzolásában, egyenes és görbe, párhuzamos és szaggatott vonalakból alkotva azokat. Ezután megkísérlik a körülöttük lévő állatok alakjainak ábrázolását, előbb szobor
szérűén, aztán domborműben és rajzban, később követi ezt, ha eleinte félénk vonásokkal is, az emberi alak, a növény
világ utánzása. Igazolja ezt a fejlődési menetet a gyermek tanulmányozása, a ki a mi czivilizált társadalmunkban a primitiv népek természeti állapotát képviseli. A gyermek is fokozatosan a szimetriát, a szint, a vonalak egymásmellé helyezését és egybefonódását szereti ; mihelyt rajzolni kezd, előbb az állatok körvonalait vázolja, ezek jobban érdeklik, mint társai; jóval később ábrázolja csak az embert és a növényeket.
A XIX. század tudománya, a történeti idő előtti régészet feltárta előttünk az emberi kézművesség alkotásait, az egyp-
tomi piramisokat s a babilóniai királypalotákat megelőző időkből.
A geológusok ezt a korszakot negyedkornak nevezik, mert a négy nagy geológiai korszaknak ez a negyediké. A világ külseje egészen más volt akkor, mint ma. Hogy csak egy
néhány tényt említsünk, Francziaország még nem volt Angliá
tól a calaisi szoros által elválasztva, sem Sziczilia Olaszországtól a messinai tengerszoros által ; Svédországot, Dániát, Skócziát jég borította; az alpesi jégárak messze kiterjedtek, egyike Lyon környékét is érintette.
A negyedkorszakban Francziaországban élt már a ló, az ökör, a kecske, de vad állapotban, az ember még nem szelídítette meg őket; a nép föld mivelésével még nem foglalkozva, a fák gyümölcseivel, vadászatból és halászatból táplálkozott. A máig élő állatokon kívül olyanok is éltek, melyek azóta már el
tűntek, ilyen volt a mammuth, az őskori rhinoczeros vagy délibb vidékre költöztek, mint a viziló, a hiéna, az orosz
lán, vagy északibb tájakra, mint a rénszarvas. Az ember, doronggal, kőbaltával és szarvból készült tőrrel felfegyver
kezve, az ökör, a ló, a rénszarvas húsával táplálkozott, melye
ket vagy tőrbe csalt, vagy vadászaton ejtett el. Csont vagy szarvszigonynyal rendelkezve, halászattal is foglalkozott.
A negyedkor évezredeken át tartott, hogy végül Kr. e. nyolcz vagy tízezer évvel bevégződjön, - a geológusok legmér
sékeltebb számítása szerint. Véget ért, a mikor az éghajlat, a növény és állatvilág a maihoz hasonlóvá lett, a mikor a pyrenéi és alpesi utolsó rénszarvas is eltűnt, a legutolsó mammuth után.
E hosszú korszaknak két szakát némileg behatóbban kezd
jük már ösmerni, egy régebbit, meleg, nedves éghajlattal és egy fiatalabbkorit, hideg, száraz éghajlattal.
Az első időszakban a vadász- vagy halászember, a mainál hatalmasabb folyamok partján élt Itt készítette kőbaltáit, melyeket ezrivel találtak a folyamok partján felgyülemlő homokrétegek mélységeiben, különösen Saint-Acheul sur la Somme vagy Chelles sur la Marne környékén. E háromszögű vagy ovális alakú balták többségét apró szilánkok lefeszege tésével nagyon ügyesen szabályos körvonalúvá tette, a mi a primitiv embernek a szimetria iránti érzékéről tesz tanu-
r
i. ábra. Karczoltrénszarvas-csont.
bizonyságot. Valószínűleg a szabadban vagy a fák koronájá
nak védelme alatt éltek, lakóhelyeiknek nincs semmi nyoma.
Sokkal jobban ismerjük a második időszakot, mikor a rén
szarvas, mely azelőtt nem volt ismeretes, úgy elterjedt, mint az ökör és a ló és az embert nemcsak táp
láló hússal, de csont
tal, aggancscsal, inak
kal is ellátta, a mi mind anyagul szolgált a kezdetleges iparnak, művészetnek. Osmer- jük a rénszarvas csont
jából készült tőrt, szi
gonyt, fúrót, reszelőt ; hasonlóképen a rénszarvas csontját kifaragottan, dombor
művekkel vagy rajzokkal borítva (1. ábra).
A rénszarvassal táplálkozó ember némely föld színes vol
tát is észrevette( kü
lönösen az okerét.
Szerette az élénk szí
neket és igen való
színű, hogy festette a testét, mint a korunk- beli vademberek. Sőt ennél többet is tett ! Barlangjai falára vagy mennyezetére, a hol az év kilencz hónapjában menedéket keresett a hideg ellen, rendkívüli kézügyességgel álla
tokat festett vagy karczolt (2. és 3. ábra). Perigord és a Pyrenéusok környéken egy pár év óta találtak is rendkívül érdekes, történelem előtti festményeket
Itt, a francziaországi barlangokban, a hol a művelődési réte
gek egymásutánját megfigyelhették, kiderült, hogy a kőből,
2. ábra. Barlangfalára karczoltmammuth.
3. Ábra. Barlangfalárakarczoltésfestett BIVALY.
mammuth vagy rénszarvascsontból faragott szobrok sokkal mélyebben feküdtek, következéskép sokkal régebbiek, mint a domborművek és rajzok. A karczolt rajzok, melyek a legművésziesebb kivi
telűek — egykoruak a festményekkel, egyazon sajátosságúak s meg
érdemlik minden el
ismerésünket.
E sajátosságok kö
zött legérdekesebb — realizmusuk. A képze
letre mit sem biznak;
egyenkint vagy csopor
tosan ábrázolják bár az állatokat, oly bizton
sággal rajzolják, hogy arra a modern vad
emberek művészetében nincs példa. Másik jellemvonásuk az egyszerűsítés. Nem találunk fölös részleteket; egy pár e korban festett vagy karczolt állatalak összevethető a modern mesterek legszebb rajzaival.
Végre - s talán ez a legmeglepőbb — a rénszarvas-vadászok művészete telve van élettel és mozgással ; az állatokat élénk és festői mozdulattal sze
retik ábrázolni, s e mozdulatokat meg
döbbentő pontosság
gal rögzítik meg (4. ábra). Megjegyzendő, hogy nem minden műtárgy, melyet a barlangokban találtak, érdemli meg ezt a dicséretet; a százakra menő s immár kiadott festmény, karczolt rajz, szobor közül talán csak harmincz vagy negy
venre illik. Akkor is, mint minden időben, voltak kitűnő és
4. ábra. Rénszarvas-csontrakarczolt SZARVASCSOFORT.
közepes művészek. De itt, a hol a századokon gyorsan átfutva, csak a kiváló műtárgyakról beszélhetünk, a rénszarvaskori művészetben is találunk megemlítésre méltó igazi műreme
keket.
Hogyan és hol alakult ki e művészet ? Kétségtelen, hogy a legszebb alkotások egy hosszú fejlődés végső eredményei.
A negyedkori ember, akárcsak a modern kor embere, művé
szi Ízléssel született, de nem volt született művész; nemze
dékek egész sorozatára volt szükség, hogy megtanulják egy hegyes kővel pontosan rajzolni egy állat körvonalait, hogy első kísérleteik, első karczolataik az igazi műtárgy színvonalára emel
kedjenek. Hogy e fejlődés fokozatait megrajzolhassuk, ahhoz e korszakot nem ösmerjük eléggé; de szinte bizonyos, hogy Európa más részén kezdődött, mivel a rénszarvas, mely a negyedkor meleg felében nincsen Francziaországban, az északi vidékeken már nagy számban tenyészett, s így való
színű, hogy a perigordi és pyrenéusi rénszarvas-vadászok ősei együtt éltek kedves vadjaikkal. Valóban, a művészet fejlő
dése a korábbi hazában még nem indult virágzásnak; két
ségkívül csak a Qarronne medenczéjében kezdett gyorsabb fejlődésnek indulni és kifejlődni.
A hideg korszak végén a rénszarvas hirtelen eltűnik s helyette megjelenik a szarvas. Ez időben, a negyedkorszak végén, a karczolt rajzok mind ritkábbak, végül teljesen eltűn
nek. A rénszarvas-vadászok művelődése mintha e helyen megsemmisült volna vagy lehet, hogy kivándoroltak a rén
szarvas után, Európa északi részébe. Mindmáig legalább nem találják nyomaikat, úgy, hogy nem is lehet megállapítani a kapcsolatot a rénszarvas-vadászok és a nálukénál bizonyára fiatalabb czivilizácziók, az egyptomiak és babilóniaiak művé
szete között.
Ilykép Francziaország negyedkori művelődése, a művé
szettörténet küszöbén, egy külön világot alkot. Egymás
után jelenik meg a szimetria iránti érzék, a szobrászat, a dombormű, a karczolt rajz és a festés; csak az építészet hiányzik.
E művészeti alkotások egyik mesterműve az a rénszarvas csontra karczolt szarvascsoport (4. ábra), melyet a lorthet-i barlangban találtak. Elsőbben is egy tovaügető rénszarvas
hátsó lábait látjuk. Utána jő egy másik rénszarvas, hasonló
kép galopban, oly mozdulatban, a minőt a pillanatfelvételek mutatnak (5. ábra). Végre jő egy nőstény rénszarvas, a mint élénk mozdulattal hátra fordul, hogy hímjét szólítsa. Az álla
tok közt, mintegy az üres tér betöltésére, a művész halakat ábrázolt, az utolsó rénszarvas fölött pedig két rhombust karczolt, a miben Piette névjelzést látott De hogy kerülnek ide a halak ? Kétségtelen, hogy csak vallásos eszmék magya
rázzák meg a hal és rénszarvas társulását; a művész egye
síteni akarta azt a két állatfajt, a melyek leginkább szolgáltak klanja vagy törzse táplálékául. Nevezetes, hogy a negyedkori
5. ábra. Ügetőlovak, pillanatfelvétel.
művészet által ábrázolt állat mind eledelül szolgáló állat, melyek képét a vadember azért festette vagy karczolta, hogy ezáltal mintegy mágikus szimpátiával magához csalogassa őket.
A művelt ember gyakran beszél képiesen a művészet bűvös erejéről, a primitív egyenesen hitt benne.
Nemrég a perigordi barlangokban találtak nehány fal
festményt (2-3. ábra), melyek a legszebbek közé tartoznak.
Egy ilyen ősbarlangban egy rénszarvas szép vésett alak
jával díszített kőlámpást találtak; a művészek e lámpást használhatták a falaknak alakokkal való befestésénél vagy karczolásánál, mert a barlangnak az a része, melyet díszí
tettek, fényes nappal is teljesen sötét volt.
íme annyi meglepetés után egy újabb ! A néha száz nagy állatalakkal teli falfestményt csak mesterséges fény mellett lehe
tett elkészíteni, sőt élvezni is! Ily fáradságos munkára mi lelkesítette őket ? Pusztán a rénszarvas-vadászok szemét akar-
- 8 -
ták gyönyörködtetni, a kik este, a barlang mélyébe vissza
vonulva, vadászzsákmányuk elköltésével foglalkoztak, szarvas
zsírral táplált füstös lámpásuk fénye mellett ?
E feltevés alig hihető. Érintettük már a primitiv népek művészetének mágikus jellegét. Elvisz az bennünket az állat
kultuszhoz (gondoljunk az egyptomiakra), az emberformájú idolokhoz (csak a görögökre utalunk) s végre a már szellem
nek felfogott istenség kultuszához. A vallások eredetének tanulmánya ilykép szorosan összekapcsolódik a művészet eredetének kutatásával. Közös eredet után, még hosszú száza
dokig szoros kapcsolat állott fenn művészet és vallás között ; s rokon voltukat még ma is érzi az elmélkedő.
Második Előadás.
A MŰVÉSZET A CSISZOLT KŐ- ÉS A BRONZ
KORBAN.
A
rénszarvas-vadászok kultúrájának eltűnését valószínűleg éghajlatváltozás idézte elő. A hideg uralkodását fel
váltotta a zuhogó eső és a nedves meleg. A rénszarvas, melynek ma a szentpétervári éghajlat is igen meleg, eltűnt vagy elvándorolt; a barlangok, patakok által áttörve, a kiáradó folyamoktól gyakran elöntve, lakhatatlanokká lettek; mocsárrá változtak a széles síkságok. Francziaország népessége bizo
nyára nem semmisült meg teljesen, de a kivándorlás, meg az éghajlatváltozás bizonyára megritkította sorait. Mikor aztán ismét egy újabb kultúra nyomaival találkozunk, azt újra a durvaság és elmaradottság jellemzi, a miből következtethetünk a katasztrófákra, a melyeken az emberiség átment. Valóban, szinte egy új fejlődés kezdődik; s ha előbb néhány ezer eszten
dőre volt szükség, míg művészi alkotások megteremtéséig fejlődtek, most is harmincz vagy negyven századnak kellett elmúlnia, míg oly tárgyak készültek, melyeket művészieseknek nevezhetünk.
A geológiai értelemben vett jelen korszak táborai vagy falumaradványai helyén kezdetleges típusú használati tárgya
kat találunk kőből, s durva agyagedényeket, melyek karco
lással vannak díszítve. Ez már ipari haladást jelent, mert a rénszarvas korabeli művész még nem ösmerte az agyag- művességet. Későbbi, Kr. e. három-, négyezer év előtti kor
ból, a svájczi és franczia tavak partján czölöpépítkezés nyo
mait találjuk. E lakóhelyek művelődési viszonyait jól ösmer-
6. ábra. Dolmen.
jük, mert használati tárgyak és hulladékok ezreit találták meg a tavak fenekén. Megjelenik a kézzel csinált agyagedény mellett; a csiszolt kőből készült; gyakran igen finom kör
vonalú balta; fegyve
rek; szükségleti tár
gyak; fülbevalók; de egyetlen műtárgy sem.
A csiszolt kő kor
szaka, melyben a czö- löp-építkező telepek keletkeztek, ugyanaz, amelyben Európa más részein, jelesen a Bre- tagneban, Angliában, Dánia és Svédország
ban, a faragatlan kö
vekből készült sírokat csinálták, a melyeket dolmenek-xwk nevezünk (ő. ábra), az obeliszkeket; az úgynevezett tnenhirek-ti, a durva kőköröket, a cromlechek-et, végül a nagy kősorozatokat, a minő a carnaci (7. ábra). Hogy a dolmenek egykoruak a legrégibb czölöp-
7. ábra. Carnacikősorozatok.
építményekkel, azt az a körülmény bizonyítja, hogy úgy az egyik, mint a másik alatt csiszolt fejszéket találtak, de fémtárgyakat úgyszólván soha.
Az emberiség történetének e most tárgyalt korszakát két nagy fontosságú jelenség jellemzi : az állatok szelidítése és
a földmivelés. Megszenesedett gabnaszemet találtak a czölöp- építmények vázáiban, s több mint valószínű, hogy a dolmen
építők kultúrája az övékével azonos volt Azt mi most nem kereshetjük itt, hogy mikép jött rá az emberiség az állatok megszelídítésének, a gabonatermelésnek eszméjére; a fődolog annak a megállapítása, hogy e nagy haladás a fémek felfede
zését megelőzte. De építettek czölöpépítményeket, állítottak dolmeneket még azután is, hogy az ember már bányázta az aranyat és a rezet, a két fémet, a melyeket legelőször ösmert meg. Később, az ón felfedezése és a
réznek és ónnak véletlen vegyítése az embert egy új fém, a bronz birtoko
sává tette, a mely az anyagi művelő
désnek hatalmas lendületet adott.
Van bronzkori czölöpépítkezésű telepünk is, a hol fémbaltát, kardot és bronzdíszt találunk, a mi mind fejlődött technikai ügyességről tesz tanúságot. De a dolmenek közt igen egyszerű bronztárgyakon, gyöngyö
kön, gombokon és késeken kívül semmi mást nem találtunk ; úgy lát
szik, a dolmenek alá való temetkezés
sel már azon korszak előtt felhagy
tak, a mikor a czölöpépítkezési tele
peket elhagyták. (Kr. e. 1000?)
A régészt meglepi e korszakban a művészi emlékek teljes hiánya. Kivéve néhány nyomorék terrakotta figurát, nehány durván faragott menhirt, mely úgy a hogy emberi alakra emlékeztet (8. ábra), nem találunk sem emberi, sem állati ábrázolásra. Ellenben a vonalornamentika igen fejlett.
Gavrinis szigetén, Morbihan partján, van egy földhányás, egy úgynevezett tumulus. A tumulus belsejében egy dolment találtak, a melyhez egy hosszú, hatalmas gránitkövekkel sze- gélyzett út vezet. E kövek bizarr rajzokkal vannak borítva, a melyeket kőbalták segélyével véstek beléjük, a mi készítőjének rendkívüli fáradságába és idejébe kerülhetett. (9. ábra.) E raj
zok némelyike baltát ábrázol, de élő alakhoz egyik sem hasonlít. Az Írek földjén, Dublin közelében is van egy
8. ábra. Faragottmenhir.
9. ÁBRA. A GAVRIN1SI TUMULUS GRÁNITKÖVEI.
ehhez hasonló emlék, New-Grangeben. Felülete vésetek- kel van díszítve a gavrinisihez hasonlóan, de talán még ennél is régibb. Dániában, Svédországban, Spanyolországban, Portugáliában, szóval mindenütt, a hol nagy dolmeneket találtak,az emberi és állati élet ábrázolása mindenütt hiányzik.
A bronzkorszak mű
vészetét a tárgyak, kar
dok, tőrök, vázák, kar- pereczek elegáns for
mája és a reájuk vésett tisztán vonalornamen
tika jellemzi. E vonal
ornamentika a fűrész
fog, a háromszög, a zigzag, a négyzet, a konczentnkus körök formáiból áll ezer, néha igazán eredeti kombináczióban — és a korszak agyag- és bronzművességének dekorativ haj
landóságát bizonyítja (10.
ábra). De mindég és kizá
rólag e vonalornamentika, mintha valami vallási törvény vagy mágikus babonától való félelem megtiltotta volna az állatok és emberek ábrázolá
sát. Nyugat-európában, ne
hány jelentéktelen kivételre nem tekintve, így van ez hosszú századokon át, még a vasfegyverek és szerszámok bevezetése után is. Legfel
jebb, ha a gallok, Cézár által
IO. ÁBRA. BrONZKARPERECZ.
való meghódításuk (Kr. e. 50) előtt, készítettek nehány bronz- állatalakot s pénzeikre formáltak nehány formátlan alakot.
De hogy az egyébként kitűnő bronzmíves és zománczozó gallok közt új plasztikai művészet fejlődhessék ki, a római művészek iskoláját kellett megjárniok, a kik viszont a görögök-
tői tanultak. Angliá
ban, Németország
ban hasonlókép csak a rómaiaknak való meghódolás vagy a rómaiakkal folytatott kereskedés ismer
tette meg a figurális emlékeket; Svédor
szág és Dánia pedig csak a római biro
dalom bukása korá
ban kezdett ilyet ter
melni, noha ez or
szágok fegyvereket, szép vázákat gyár
tani, a vonalmotivu-
mok meglepő gazdagságával, sohasem szűntek meg (11. ábra).
Mindez már művészet, mert fényűzés és játék; de tökéletlen művészet, mert nem az élő természet utánzása.
A dolmenek és menhirek az építészet kezdetét jelölik,
ii. ábra. Bronzlap.
12. ÁBRA. A STONEHENGEI TRILITHKÖR.
noha e nevet még alig érdemlik meg, mert náluk a díszítés igen csekély szerepet játszik s szerkezetük elemeinek egyetlen tulajdonsága a szilárd tömeg. Közülük csak a trilith körnek van némi művészi jellege. Ugy-egy trilith két kőoszlopból és egy rajtuk nyugvó kőgerendából áll. A trilith kört Angliában,
Stonehengeben találták; de e kövek már faragottak és nem régiebbek a bronzkornál (12. ábra). A bronzkorszak után Nyugat-Európa még nem ösmer más kőszerkezetet a várfal
nál; az épületek és templomok fából készülnek. Csak a római hódítás hozta a gallok közé az építészet törvényeit és első mintáit.
Ilykép, noha a művészet sok ezer évvel a keresztény idő
számítás előtt már virágzott, legalább negyven századon keresztül ismét hanyatlást mutat, helyét átadva egy dekorativ érzésnek, mely az élet ábrázo
lását elkerülte.
Nem így volt ez szerencsére a földközi tenger keleti meden- czéjénél. Egyptomban és az ázsiai partokon találtak ugyan a saint-acheuli kőbaltákhoz ha
sonló tárgyakat, de nem mond
hatni, hogy ott a művészet mára negyedkorban kifejlődött volna, nem is találtak ott semmit, a rénszarvas-vadászoknak csodá
latos rajzaihoz foghatót. Ellen
ben a második kőkorszak eleven és gyorsan fejlődő művelődést mutat fel Egyptomban. Babilo- 13. ábra, kókés, aranyhüvelylyel. niában nem ösmerjük ugyan
részletesen e korszakot, de Mor
gan, Amélineau, Flinders Petrie egyptomi kutatásai bebizo
nyították, hogy ott a bronz és vas használata előtt nagyban gyártották a színes rajzzal díszített vázákat, a bámulatosan megmunkált nagy kőbaltákat, a víziló csontjából és agyagból készült dísz- és fényűzési tárgyakat, a kemény kőből készült vázákat. A fáraói korszak előtt, a mely a fémek használatba vételével egybeesik, Egyptomnak építészet híjában igen fej
lődött ipara volt, a mely festészetben, terrakottában, elefánt
csontban, agyagban állati és emberi alakokat, sőt növényeket is ábrázolt. Igaz, hogy ezek igen durva kísérletek s hogy e korszakban ábrázolt emberi alakok a vadnépek rajzaihoz hasonlítanak; de az egyptomi vadak jóval nagyobb rajzbéli
kézügyességgel bírtak, mint nyugati kortársaik és művészetük sem szorítkozott pusztán vonalornamentikára.
íme a kairói múzeum e kőkése (13. ábra), melyet egy vésett aranylap díszít. A törött aranyat a kőkorszak óta ösmerték;
talán éppen e fém adta meg az ösztönt a többi fém keresésére és megmunkálására. Az állatok, a kígyók, oroszlánok, anti
lopok stílusa teljesen különbözik ugyan attól, a mely a fáraói Egyptomban uralkodik, de már jellemet és életet kereső stilus.
E műtárgy különben is kivételes értékű. Hogy a primitiv egyptómi művészetet megösmerjük, azokat a vázákat kell megtekintenünk, melyeket az abidosi és négadahi nekropoli- sokban, Felső-Egyptomban találtak. Némelyiken struczmada- rak és nílusi hajók
rajzait látjuk, a hajók orrának és farának jelvényeivel, továbbá emberi alakokat, bá
natot vagy szertartást jelző kézmozdulattal (14. ábra). A négadahi terrakotta-alakokon is találkozunk hasonló kézmozdulatokkal, s úgy tetszik, mintha ez
alakok bőrfestéssel is el volnának látva. Ugyanezen nekro- polisban elefántcsont és agyagalakocskákat is találtak, melyek Kr. e. 4500-ra mennek vissza.
Trója városának legmélyebb rétegeiben, Schliemann ása
tásai révén, továbbá az archipelagus egészen őskori sírjai
ban találtak olyan primitiv vázákat és figurákat, melyeket az egyptomiakhoz lehet hasonlítani, ha ugyan nem ezek után
zatai. A kőkorszaknak noha nem kifejezetten művészi kul
túrája itt is mutat fel olyan elemeket, melyek nem pusztán dekorativek. Ezzel szemben a földközi tenger keleti meden- czéje, a bronzkorszakban nem ösmert oly fejlett geometriai ornamentikát, mint Európa nyugati és északi része. A muzul
mán művészet pedig, mely lemondott az emberi alak ábrázo
lásáról, az ornamentika tudományát még a nyugati közép
kornál is jóval tovább fejlesztette.
14. ábra.Festménykezdetlegesegyptómi vázán.
Megérkeztünk a keresztény időszámítást megelőző 4000.
évhez. Ekkor Babilónia és Egyptom állanak a művelődés élére, s a klasszikus művészet virágzását készítik elő. Körül
belül 2500-ban egy új tevékenységi középpont keletkezik az Archipelagusban és meglepő gyorsasággal fejlődik ki. Az ezredik év körül beálló hanyatlás után Görögország meg
kezdi diadalmas emelkedését Phidias és Praxiteles művészeté
hez. Rómának le kellett győznie Görögországot s meg kellett hódítania az óvilág egy részét, hogy Olaszország és Nyugat- európa is kivehesse a maga részét e művészet kincseiből.
Aztán végkép lehanyatlik Görögországban, mint a hogy kihalt Egyptomban és Asszíriában, hogy új életre keljen ez újabb hanyatlás után Nyugateurópában, a mely Kr. u. 1000 óta a művészet hazája maradt. E futó vázlat megjelöli tár
gyam felosztását és előkészít a nagy fejlődésre, melynek tárgyalásához hozzáfogunk.
Harmadik Előadás.
EQYPTOM, KALDEA ÉS PERZSIA.
A
történeti Egyptom, a fáraók Egyptomának művészete a Kr. e. 4000. év körül kezdődik. A régi birodalom 4000-től 3000-ig, a középbirodalom 3000-től 2000-ig virágzott, hogy a pásztorok, az u. n. hikszoszok betörése romba döntse, hogy aztán 1700-tól 1100-ig egy új birodalom keletkezzék. Ezt a hanyatlás nagy korszaka követte, melyet rövid időre, 720-tól 525-ig a saisi fáraók ragyogó renaissance-a szakított meg (a saiták korszaka). 525-ben Egyptomot meghódítják a perzsák, 332-ben Nagy Sándor, azután a rómaiak, arabok, törökök, francziák és angolok. Kr. e. 525 óta nem nyerte többé vissza függetlenségét, de napjainkban éppen olyan virágzásra emelkedett, akár csak régi fénykorában.
Az egyptomi művészet története, melynek fejlődését majd
nem negyven évszázad emlékein tanulmányozhatjuk, nehány változatlan jellemvonást mutat fel: egyrészt mesterségbeli készséget, melyet sehol sem múltak még felül; másrészt javíthatlan tehetetlensé
get megszabadulni az archaikus konvenciók
tól, hogy a szépség sza
bad kifejezéséig emelked
hessél
Az egyptomiak voltak az elsők, a kik nagy kő
épületeket emeltek, ma
gas oldalvilágítású, hatal- 15. ÁBRA. A KARNAKI TEMPLOM OSZLOPTERME.
. 9
A művészet kis tükre.
mas termekkel, melyeket oszlopok tartottak. Ilyen a karnaki templom terme Thébében (15. ábra), melyet 134 oszlop tart, némelyike 21 méter magasságú. (Az új birodalom korából.) Egyptomnak az athéni Parthenont jóval fe
lülmúló templomai is voltak, de e nyomott épületek csak töme
gükkel hatottak, díszí
tésükben nincs sem mérték, sem Ízlés.
Az egyptomi tem
plom legfőbb hibája az, hogy magasságá
hoz képest igen hosz- szú és kívülről igen sok a fala, igen kevés a nyílása. E tekintetben az egyptomi és a gót templom teljes ellentétül szolgálhat; amott sok a faltömeg, itt sok az áttörés ; a görög és a renaissance művé
szet tudták csak megtalálni a helyes középutat.
Egy keresztény korbeli görög történetíró, Diodoros mon
dotta, hogy az egyptomiak házaikat átmeneti helyiségnek tekintették és csak sírjaikat állandó lakóhelynek. Ez oly találó megjegyzés, hisz az egyptomi művészetet első sorban a sirépítkezés révén ösmerjük részben a királyaik számára kőből vagy téglából készült óriási piramisokból, részben a föld feletti kápolnákból vagy a sziklába vágott barlangok
ból. A gazdagok temetkezőhelyének belseje szobrokkal, fest
ményekkel és domborművekkel volt ékesítve, valóságos tem
plomok ezek, a hol a halott az isten.
Egyptomban ezrével maradtak ránk kő, bronz és terra
kotta szobrok, kezdve a kolosszusoktól, a minők a nagy pira
misok közelében lévő sfinx (16. ábra), át az ipszambuli királyi szobrokon, melyeknek magassága 20 méter, le egé
szen az apró alakokig, melyekkel telistele a múzeumok szekrényei. Isteneket és istennőket ábrázolnak ezek, gyak
ran állatfejekkel, a mint az az egyptomi mithologiából folyt, de ábrázolnak férfiakat, nőket és gyermekeket is, magá
nyosan vagy csoportokat alkotva, s néha igazi és képzeleti
állatalakokat is. A domborművek és festmények tárgyai talán még változatosabbak; a legtöbb a fáraó diadalát ábrázolja, a kultusz végtelen istentiszteleteit, a mindennapi élet jeleneteit vagy a lélek vándorlását a halottak országában (17. ábra).
A tájképi háttér gyakori, mivel azonban nem ösmerték a távlat törvényeit, a mezők és kertek, mint a térképén, füg
gélyesen állanak, rövidülés és térkülönbségek nélkül.
Egy egyptómi múzeumban az az első benyomásunk, hogy mindez a sok alak fölötte hasonlít egymáshoz s valóban meglepő, hogy egy nép művészete annyi századon át ennyire egyforma maradhasson. De kissé figyelmes tanulmány azonnal feltárja a különbségeket is. A régi birodalom művészetében az emberi alak zömökebb és közvetlenebbül függ a termé
szettől (18.ábra); a Louvre vörösre mázolt, mészkőből készült bámulatos guggoló íródeákja igazi műremek lenne, ha a művész, ki a test formáinak visszaadásában rendkívül ügyes
kedett, az energikus főn belső életet tudott volna kifejezni (19. ábra.) A középbirodalomban az alakok megnyúlnak, a modellirozás mind puhább lesz, a művészet előkelőségre törekszik s bár néha
bájos (20. ábra), a leg
többször azonban fe
lületes és köznapi lesz.
Ezek a törekvések jelentkeznek az új bi
rodalomban is, a mely az egyptomiak akadé
mikus korszaka; ezen korszakot szemkáp
ráztató mesterségbéli készség jellemzi, egy konvenczionális és je
lentéktelen stilus szol
gálatába állítva. A sai- ták korszakában a régi
birodalom hagyományai felülkerekednek, az idegen befolyás ellen keletkező politikai reakczió hatása alatt. Az egyptómi művészet ekkor kiváló műalkotásokat teremt, minő a Louvre- beli bazaltfő (21. ábra), mely a modellirozás tökéletes realis-
2*
17. ábra. Egyptómidombormű Abydosban.
18. ábra. Faszobor. (Cheik el Beled = falusi bíró.)
musával a XV. század legkiválóbb flamand festményeivel is kiállja az összehasonlítást; teszem Van Eyck Férfi szegfüvei vagy Van de Paele apát ez. arczképeivel.
Mindamellett az unalmas egyfor
maság, mely a látogató első benyo
mása, részben igazolható. Az egyp- tomi művészet hosszú tartama alatt sohasem tudott bizonyos konven- czióktól megszabadulni. Első az, a melyet egy dán régiségbúvár, Lange a frontalitás törvényének nevezett.
Minden álló vagy ülő, mozgó vagy mozdulatlan alakot pontosan szem
közt ábrázoltak; a koponya teteje, a nyak kezdete, a törzs közepe mind ugyanazon függélyes síkban fekszik; a hátgerincz minden elhajlása, azaz minden jobbra vagy balra hajlás tilos. Ha egyazon piédesztálon több alak van csoportosítva, testük füg
gélyes tengelye pontosan párhuzamos egymással (22. ábra).
A második szabály, hogy minden, mozdulatlan vagy előre lépő alak teljes súlyával tal
pán áll; az egyptomi művész sohasem ábrázolt az egyik lábára nehezedő, a másik lá
bával a földet csak érintő ala
kot. A férfiak rendesen bal
lábukkal lépnek ki, a nők és a gyermekek nyugalomban maradnak, összetartott lábak
kal. Domborműveken és fest
ményeken, nehány ritka kivé
telre nem tekintve, az alakok oldalnézetben ábrázolvák, de azzal a sajátossággal, hogy sze
mük és válluk azért en face
ban van tartva (17. ábra). íme
mennyi valószínűtlenség,- de 19. ÁBRA. 4jUG GOLÓ ÍRÓDEÁK.
mindez még nem minden ! A festés, akár szobrokon vagy domborműveken, akár síkon alkalmazzák, csupán színezés, a tónusok fokozása vagy keverése és fény
árny nélkül. A távlatot annyira nem ismer
ték, hogy egymás mögötti két alakot ren
desen egymás fölé rajzoltak. Továbbá az egyptomiaknál kompoziczióról, sem a szob
rászatban, sem a festészetben, nem is lehet beszélni, mert a rendezés és szép felállítás eszméje teljesen ömeretlen előttük; ha a motívumok e kapcsolását a görögök cso
portosításához hasonlítjuk, olyan, mintha a száraz krónikást történetíróval vetjük össze.
A monumentális építészet mellett azon- 20. ábra, nőibronz-
ban, melynek ők adták első példáit, az
egyptomiak díszítő rendszere is kiváló. Szobrászati típusaik között egyet, a Sphinxet, az emberfejű oroszlánt, minden időben utánozták (23. ábra), de megmaradtak, igen csekély változtatással, dekoratív motívumaik is, melyekre az egyp- tomiakat a Nilus növényzete, jelesen két kedvencz virágjuk,
2I* ABRa- Arczképasaitákkorából.
a lotus és a papirus ihlette.
Az itt közölt egyptomi orna- mensek csoportját mint régi kedvencz ösmerőseinket üd
vözöljük (24. ábra). Ezért ihlették meg modern arany
míveseinket az egyptomiak bámulatos ékszerei a nélkül, hogy utánzataikon keresett archaismust éreztünk volna.
Ha az egyptomi művészetet ezek után egy szóval akarjuk jellemezni, azt mondhatjuk, hogy a tartósság eszméjén épült fel. Már az éghajlatuk olyan, hogy az országban minden maradandó, a meg-
22. ábra. Egyptómicsoportozat.
23. ábra. Egyptómisfinxvörösgránitból.
munkálhatlan gránittól kezdve a legtörékenyebb fa és szövet
tárgyakig; ezeket az éghajlat szárazsága konzerválja. De az egyptómi ember rajongott is a tartósságért. Óriási sírokat épített, minők a piramisok, melyek daczolnak az idő vas
fogával ; masszív oszlopok sokaságában, földtöltésszerü lejtős falakban bővelkedő templomokat emeltek, tete
meiket bebalzsamozták az örökkévalóság számára; sír
jaikba ritka anyagból készült szobrokat helyeztek, hogy halottaiknak társai legyenek
és helyettesítsék őket, ha a múmiák elpusztulnának; fes
tettek vagy faragtak templomaik és sírjaik falára történeti, vallási és az életből vett jeleneteket, hogy az istenek, a királyok, az egyházi szertartások és a mindennapi élet emlékét megörökítsék. A tartósság eszméjéhez természetesen a hagyomány és a múlt tisztelete is társult. Az egyptómi művészet is fejlődött, mert a mi élő fejlődik, de a formulák és konvencziók rabja maradt; a felszabadulást nem találta meg, csak néha, véletlenül, egyéni ihletből s még a görög művészettel való érint
kezése közben is azon szűk irányhoz ragasz
kodott, melyet kivá
lasztott magának.
A primitiv Egyptom hatott-e Kaldeára, vagy kapott-e hatást tőle ? A kérdés még vitás;
egyelőre nem lehet hatást kimutatni. Csak az az egy bizonyos, hogy legrégibb műem-
24. ÁBRA. EgYPTOMI ORNAMENT- CSOPORTOZAT.
lékeik, melyeket 1877 óta de Sarzec fedezett fel Telióban, Dél-Kaldeában s melyeket az időszámításunk előtti 4000 — 2500. évek közé lehet helyezni, nem mutatnak semmi egyptomi jellemvonást, de csirájában ma
gukban foglalják a későbbi asszír művészet minden jó és rossz tulajdonságát.
Mindmáig a Tigris és Eufra- tes völgyének művészetét a műemlékek két csoportja révén ösmerjük: a teliói és ninivei emlékek révén, az első igen régi, a másik, az asszír fő
város emlékei, a Kr. e. VIII.
és VII. századból valók. Az első csoporthoz tartozókat babi- loni vagy kaldeai művészetnek nevezzük. Van azonkívül rendkívül számos kis műtárgy, czi- lindrikus pecsétek kemény kői
vallási tárgyú faragványokkal diszítvék s Kaldea és Asszíria művészetét minden korszakban bemutatják, a babilóniai kirá
lyok korából éppen úgy, mint Ninivéből.
A kaldeai művészet legfőbb emlékei, a teliói és susai paloták maradványai, a Louvreban lát
hatók. Részben domborművek, a minő a híres Keselyük sír
köve, mely Eannadu királyt ábrázolja, a mint ellenségein győzedelmeskedik, kiket a kese
lyük szétszaggatnak; részben nagy dolerit szobrok, melyek közül nyolcz darab Gudea her-
I, melyek mithologiai vagy
25. ÁBRA. A TELLÓI ÉPÍTÉSZ SZOBRA.
26. ÁBRA, DOLERIF-FEJ.
• czeg nevét viseli (25. ábra). E szobrok nemcsak kiváló munkák, melyek játszanak a technikai nehézségekkel, de az emberi formák sajátos felfogását is mutatják, a mely teljes ellentéte az egyptominak. Amíg az egyptomi szobrász szereti egysze
rűsíteni a részleteket, puhán modelliroz, megnyújtja az alakokat, a kaldeai művész keresi a zömök, erős típust, a széles vállakat, hangsúlyozza az izmokat. S noha tizennégy századdal későbbiek, a ninivei palota domborművei e művészet folytatásai. „Az izomzat az asszír szobrokon, írja Heusey, tulajdonképen nem egyéb, mint rendszeres túlzásba vitele az igazságnak és erőnek, melyeket a kaldeai szob
rászat a természet egye
nes megfigyelése alapján fejlesztett ki."
Hogy megismerjük ezt a realisztikus, szinte bru
tális, de a kifejező model- lirozás által egyúttal raf- finált művészetet, nézzük meg a Louvreban lát
ható, az u. n. építész szobrát (25. ábra). Való
jában nem építészt, ha
nem egy herczeget mint városalapítót ábrázol; tér
dén egy tizenhat egyenlő részre osztott mérővessző van, 0
*27 cm. nagyságú, mely a babiloni lábnak felel meg. A kar és láb modellirozása eleget mond e művészet czélzatairól, ilyet nem ösmerünk Egyptomból, kivéve talán a kétezer évvel ifjabb saisi fejeket. Még Görögországból is nehezen említhetünk hozzá hasonlót, melyet az izomzatnak ilyen mérvű túlzásba hajtása jellemezne.
Egy jól konzervált fejet is találtak ugyanott (26. ábra).
Kövér, borotvált arczú, turbánszerű süvegbe burkolt ember fejét. A sűrű szemöldök, a nyitott szem közös jellemvonása a kaldeai és asszír művészetnek. Az arcz négyzetes szerke
zete, a pofacsontok kidomborodása a fizikai egészség ugyan
azon eszményének felel meg, a melyet fentebb az építész szob-
27. ÁBRA. AZ ASSZÍR Hercules.
28. ábra. Asszírszárnyas bika.
ránál is kiemelhettünk. A kifejezésben semmi jóindulat, a mosolygásnak még árnyéka sem ; e teliói emberek, úgy tet
szik, kellemetlen urak lehettek.
A brutális erő szeretete, a véres látvá
nyok iránti hajlandósággal társulva, nyi
latkozik meg azon körülbelől Kr. e. 800 — 600. évben készült alabastrom dombor
művek sorozatán, melyeket Botta és Layard Ninivében találtak és most a Louvreban és a British Museumban lát
hatók. Paloták belsejének díszei voltak, melyek a királyok győzelmeit és mula
tozásait örökítik meg. Míg Egyptomban az istenség az érdeklődés középpontja, Asszíriában a királyság az, a hadi győze
lemre szomjas királyság, mely élvezetet
talál a véres diadalok ábrázolásában. A vérfürdők felháborító jeleneteit, a legyőzőitek kínzásának iszonyatos képeit látjuk itt. Az ékírásos feliratok, melyek e domborműveken láthatók, hőstettekként ünnepük a legborzalmasabb mészárlásokat. Azon
ban a védő istenek ábrázolásait is láthatjuk. A Louvreban van egy szakálas isten kolosszális alakja, valószínűleg az asszír Herkules Gilgames, a ki egy oroszlánt mel
léhez szorít (27. ábra).
Azonkívül szárnyas géniuszokat is ábrá
zoltak, egyszer hatal
mas emberfejű biká
kat, kik a paloták aj- tainál őrködnek (28.
ábra), másszor sas
fejű szörnyeket, a kik egy szentfa két olda
lán szertartásokat vé
geznek. Az istennők a czilindereken gya
koriak, a dombormű
veken nem láthatók, mert a művészek, fogolynőket és király
nőket kivéve, a nőt nem ábrázolták. Másik kedvencz tárgyuk a király vadászata. Az állatok, első sorban a kutyák, lovak, oroszlánok ábrázolása az asszír művészet fénypontja. A görög ókor nem mutathat fel azon sebesült nőstény oroszlánnál különbet, melylyel most a British Museum dicsekedik (29.
ábra) : megkapó reálizmus képe ez ! Az emberalakok, csontos és kemény arczukkal, szögletes szakátokkal, szimetrikus kun- korodásokkal telehintve, izomzatúk indiszkrét anatómiájával, jóval kevésbbé igazak és finomak, mint állatábrázolásaik.
Mindamellett a rajz mindenütt pontosabb, mint az egyptomi domborműveken s ha a szem az oldalnézetben rajzolt fejeken is szemközt van ábrázolva, a vállak ábrázolása már helyes s nem olyan, mint az egyptomi alakoknál.
Az asszír művészetből csak kevés szabadon álló szobor maradt ránk, mert hiszen az volt főfeladata, hogy felüle
teket díszítsen, melyeket festett stukkókkal, zománczozott téglával s bronzlapokkal is fedtek. Egy német expediczió nemrég egy óriási oroszlánt talált Babilonban, zománczozott téglákból készítve, mely igen hasonlít azon nagy frízhez, melyet Dieulafoy hozott Susából a Louvrenak. De a babiloni templomok és paloták kiásásában most még csak a kezdet kezdeténél tartunk.
Az assziriak nem használták a faragott köveket, ők téglá
ból emelték nagy palotáikat, melyeket négyszögű termekből és hosszú folyosókból alkottak, a melyek egy csomó belső udvart fogtak körül.
Hogy ez óriási felü
leteket díszíthessék, a szobrászatra és festé
szetre volt szükségük.
Templomaikról még keveset tudunk, csak azt, hogy az emeletes piramis formáját sze
rették, a melyet egy, az istenség képét őrző kápolna fejez be (30.
ábra). Ez a Bábel tor-
29. ábra. Sebesültoroszlán. (Asszír dombornni.)
nyának hagyományos típusa, melyet Nabukodonozor, Babi
lónia királya, Baál isten tiszte
letére a Kr. e. óoo. évben emeltetett.
Az asszir építészetben igen fontos, hogy a boltozatnak már nagy szerepet juttatott. Az egyp
tomiak előtt sem volt ez tel
jesen ismeretlen, ha nem is használták nagyobb mértékben.
Ellenben az asszirok nemcsak boltozatokat emeltek, hanem kupolákat is téglából, melyeket merészen ráállítottak a négyzet alakú termekre. Tévedés tehát ezt a keleti motívumot a ró- görögök a virágzás korában
30« ábra. Asszírtemplom.
A
asszíroktól a lidiaiakhoz, onnét az maiaknak tulajdonítani,
nem fogadták el, de az
etruszkokhoz került, a kiktől a rómaiak vették át, majd a bizánci művészet és végre a modern művészet. Valóban, a kaldeai és asszir művészet az egyptominál jóval nagyobb hatást tett, befolyását megérezte a perzsa és a kisázsiai művészet is. A perzsa művészet nem egyéb, mint az achémenid dinastia alatt kifejlett hivatalos művészet, mely Czirussal kezdődik és Darius Codoman alatt végződik, tehát Czirussal kezdődik és
m indössze csak két szá- zadon át (Kr. u. 550- 350-ig) virágzott. Csak a susai és persepolisi paloták romjai fonto
sak. E paloták építé
szetére már a jóniai görögség is hatott, azaz az ázsiai görög
ség, ellenben a díszí
tés, a domborművek és a zománczos téglából
készült frízek az asszir 3Ï. ÁBRA. H1TTITA OROSZLÁN.
művészet hatását mutatják. A perzsa művészet legfontosabb emléke, a nyilasok fríze, mely a Louvreban látható, asszír eredete mellett is, a rajz finomságának, a motívumok egy
szerűségének bizonysága szerint, már a görög művészet köz
vetlen hatásáról tanúskodik.
Az északi Szíriától, fel egész Örményországig nagy darab földön egészen sajátos stilusban készült domborműveket, szobrokat, ékszereket találtak, mindmáig olvashatatlan fel
írásokkal (31. ábra). E műveket a biblia említette hittitáknak tulajdonítják, a kik részben békés, részben ellenséges viszony
ban állottak az egyptomiakkal és asszírokkal, s akik Kr. e.
1300 és 600 között Ázsiában birodalmat alkottak. E művé
szeten asszír befolyás uralkodik, az egyptómi művészet kevésbbé érintette. Nincs benne sem élet, sem eredetiség;
bővebben nem is kell vele foglalkoznunk.
Szíria partjain, beleértve a szomszédos Ciprus szigetét is, a phöniciaiak laktak. Ez ügyes kereskedőkben sokáig a görögök mestereit látták s egy olyan művészetet tulajdonítottak nekik, mely az asszírokhoz és egyptomiakhoz járt iskolába s emlé
keit nemcsak Görögországban, hanem Olaszországban, sőt Európa közepén, a galloknál is feltalálni vélték. Mindez merő tévedés. Volt phöniciai közvetítés, de a phöniciai művészetet, noha száz éve, hogy beszélnek róla, hasztalan keresik. Ök bizony úgy Phöniciában, mint Ciprusban, az 1000. év körül, az asszírok középszerű utánzói voltak; az egyptómi renais
sance idején, a saisi dinastia alatt, az egyptomiak művészetét utánozták, egyidőben a görögökével. Elismerhetjük, hogy a színes üveg készítésében és a fémmetszésben nagy ügyes
ségre tettek szert, de ez az ipari tevékenység, melynek motívumai sem eredetiek, nem jöhet művészetszámba.
A biblia leírásai a jeruzsálemi templomról és Salamon palotájáról azt bizonyítják, hogy asszír befolyás alatt készül
tek; ott találjuk például a kerubimokat, a melyek az asszír szárnyas bikákkal megegyeznek. E szó : kerubim, mely ma angyalt jelent, asszír szó, mely átment a héberbe és onnét minden modern nyelvbe. Hasonlókép az asszír vagy kaldeai művészet révén, görög közvetítéssel, kapta a modern művészet a szárnyas emberek és állatok alakját, mely a díszítésben ma is nagy szerepet játszik.
Ilykép, ha a rénszarvas-vadászok korát kivesszük, a görö
gök előtt csak két virágzó művészet volt, az egyptómi és a kaldeai. Az első főkép a tartósság, a másik az erő esz
méjét fejezte ki, a görög művészetre várakozott a szépség eszméjének kifejezése.
Ha nem foglalkozunk e helyen sem az indiai, sem a kínai művészettel, oka az, hogy ősrégi voltuk merő képzelő
dés. Indiának nem volt Nagy Sándor ideje előtt művészete, a kinaiak pedig igazi műremekeiket a középkor tájékán kezdték alkotni. A legrégibb kinai szobor, melynek készí
tése idejét pontosan ismerjük, Kr. u. 130-ból való; az elfajult, a Fekete-tengeren át Szibériába és Közép-Ázsiába eljutott görög művészet hatása alatt kialakult művészet ez.
Negyedik Előadás.
AZ AEQEAI, MINOSI ÉS MYKENEI MŰVÉSZET.
A
z ARCHIPELAGUS szigetein és partjain korán fejlődött ki egy igen régi művelődés, mely Homér korában, Kr. e.körülbelől 8oo-ban, már csak egy ragyogó emlék volt s a mi korunkra maradt a feladat, hogy újból napvilágra hozza.
Kr. e. 3000 év óta e vidék bátor hajósai már ösmerték a rezet, mely Cziprus szigetén bőven található volt s kétség
kívül innét is kapta a nevét (Kupros = réz). Művelése nyomaira nagy számban bukkantak a szigeten, de Krétában, az ázsiai partokon és Görögország északi részében is (Thrá
ciában, a mai Ruméliában). Az emberi alaknak ilyen-olyan kiformálására való hajlandóság kezdettől fogva jellemző ez ipari tevékenységre; durva szobrok, fehér márványba fara
gott női idolok ezek, melyek, az egyptomi és kaldeai szo
kással ellentétben, meztelenül vannak ábrázolva. Még az agyag vázák is emberi alakot öltenek, has, váll és nyakkal s ezek felett a szem és az orr is jelezve van.
1870-ben egy Amerikában meggazdagodott német keres
kedő, Schliemann Henrik Hiszarlik romjait ásatni kezdte, a Dardanellák környékén, a legendás Trója képzelt helyén.
Ilion görög város alatt talált is hat egymáson nyugvó város
réteget. A legrégibben csak néhány réztárgy volt, a nagyszám
ban feltalált kőtárgy mellett. Az e fölött következő négy réteg
ben bronztárgyakat és nem festéssel, de karczolással díszített vázákat talált. A hatodik városréteg tele volt festett vázák cserepeivel, azokhoz hasonlók, a melyeket később Schlie
mann Mykenében talált. Ez volt Priamus Trójája, melyet
Agamemnon, Mykene királyának hívei elpusztítottak. Ilykép a régiségtudomány, legalább is nagy vonásaiban, igazolta a homéri hagyományt.
Schlieman ásatásai igen sokféle tárgyat hoztak napfényre, többek között arany
vázák és ékszerek gar
madáját, emberi for
májú agyag vázákat ólom női figurát. De mindezeket felülmúl
ják az 1876-ban és 1884. évben eszközölt
ásatások eredményei Mykenében és Tirynsben. E két, Homér- től ünnepelt régi városban igen fejlett művelődés emlékeit találta meg, melyek eredeti művészi Ízlésről tanúskodnak és semmiféle viszonyban sincsenek az egyptomi és assziriai
művészettel.
Mykenében, melynek ku
polaszerű kősírjait már azelőtt is ösmertük, a régi város pia- czán, Schliemann egy királyi sírt ásott fel, kincsekben rend
kívül gazdagot. A csontvázak arczain arany álarczokat talál
tak ; mellettök arany és ezüst vázákat, igen finoman meg
munkált ékszereket, többek közt bronztőröket, melyeken arany- és ezüstlapokból vadász
jelenetek vannak berakva (32.
ábra), aztán egy aranygyűrűt, melyre vallásos jelenet van vésve.
Tirynsban sikerült Schlie- mannak falfestményekkel díszített palotát kiásni, az egyik falfestmény tovarohanó bikán ugró akrobatát vagy vadászt ábrázol. Mykenében, valamint Tirynsban Schliemann száz
számra talált igen eredetien festett agyagedények cserepeire, melyek a szerves életből vett motívumokkal, növény- és ten-
33. ÁBRA. MyKENEI VÁZA.
geri állatalakokkal vannak díszítve (33. ábra). Sem Egyptom- ban, sem Kaldeában, sem Nyugateurópában nem találunk ezekhez hasonlókat, mert hisz ott, mint tudjuk, a vonal
ornamentika uralkodik. Nagy számban találtak kőpecséteket is, a melyeken emberi és állati alakok vannak bevésve,
34. ÁBRA. A VAPHIÓI ARANYSERLEG DOMBORMŰVE.
energikus és pontos rajzzal, élénken emlékeztetve a kaldeai czilinderekre, de semmit az egyptómi művészetre.
1886-ban egy görög tudós, Tsuntas Spárta közelében Vaphioban egy nagy sírt fedett fel, melyben vésett köveken és más tárgyakon kívül vadbika-vadászatot ábrázoló jele
nettel díszített két remek arany serleget is talált (34. ábra).
E méltán híres kelyheken oly élénk mozgásban rajzolvák a bikák, akárcsak az asszír állatszobrászok művein.
Végül 1900-ban Evans Arthur Knosszosban, Kréta szige
tén felásott egy palotát, mely a monda szerint Minos király híres labirintusa. E szó, mely ma utak és folyosók tévesztő- jét jelenti, Evans szerint eredetileg a fejsze palotáját jelen
tette, egy régi, az ázsiai partokon beszélt nyelv szava: a labrys = fejsze után elnevezve. Valóban a knosszosi palota a fejsze palotája volt, mert hiszen falain minduntalan talál
kozunk a kétélű fejsze rajzával, mely vallásos jelvény volt. De azonkívül a palota valóságos útvesztő is volt, akárcsak az asszír paloták, igen bonyolult folyosórend
szerrel.
A palota gipszdomborművekkel és festményekkel volt díszítve. Ez utóbbiak stíljük változatosságáért és szabad elő
adásukért igazán rendkívüliek (35. és 36. ábra). Természetes nagyságú alakokon kívül, sokalakú, kis jelenetekkel is talál
kozunk, többek közt igen kiöltözött, kivágott ruhájú hölgyek
csoportjával, a kik egy erkélyen élénken vitatkozó csoportot alkotnak. Egy női profil oly modern jellegű, hogyha min
den kétely nem volna kizárva, nem igen tennők Kr. e. a XVI. századba (36. ábra). Vadászjelenetek, tájképek, város
képek tárulnak itt elénk, szóval a festői tárgyak oly összege, rnely valóságos revelatióként hatott a művészettörténetre.
Ehhez hasonló más két palotát is kiásatott egy olasz tudós Halbherr, ugyancsak Kréta szigetén Phaestosban, a hol fal
festményeken kívül egy kemény kőből készült vázát talált, mozgással és elevenséggel teli, aratók felvonulását ábrázoló domborművel díszítve (37. ábra.)
A régiségtudomány ma a Homér előtti Görögország múlt
jában három korszakot különböztet meg. 1. Az aegeai kor
szak, a kis márványidolok kora (Kr. e. 3000-től 2000-ig).
2. A minosi vagy krétai korszak, a hol Kréta szigete volt a középpont s gyors fejlődés a realismus, majd az előkelőség
35- ÁBRA. VÁZAVIVÖ.
Cnossosi falfestmény.
36. ábra. Krétai lány. Cnossosi falfestmény.
felé jellemzi képzőművészetét és érezniűvességét egyaránt, a régi Egyptom befolyása alatt ugyan, de azért utánzásról szólam sem lehet (Kr. e. 2000-től 1500-ig). 3. A mykenei korszak, az egyetlen, melyet Schliemann ösmert, s a mely egybeesik a minosi hanyatlásával s igen eredeti, növény- és
A művészet kis tükre. ’’
állatmotivumokkal díszített agyagművesség a jellemző vonása.
E művelődések, folytonos lánczolatot alkotva, visszatükröződ
nek a homerosi énekekben, melyeket Kr. e. 8oo-ban gyűjtöttek össze először. A mykenei kultúra és Homér kora között katasztrófa állott be, hasonló a római birodalom bukásához.
Görögország északi részéből jött harczias törzsek, többek közt a dórok, 1100 körül, száz évvel a trójai háború után, megsemmisítették a mykenei kultúrát és Görögországot visszasülyesztették a barbár korszakba. De azért a műve
lődés nem szűnt meg teljesen. Igen sok törzs, a betörés elől szökve, a szigetekre menekült, jelesen Chios és Ciprus szi
getére, j Kis-Azsia és Syria partvidékeire; ezek a vidékek
37. ábra. Az aratók. Krétai váza domborművé.
örökölték részben a mykenei kultúrát s megőrizték emlékét.
Itt születtek, itt fejlődtek a homérosi költemények, melyek Görögország régi királyi házainak eltűnt dicsőségét ünne
pelték. Eljött a nap, mikor a mykeneiek utódjai és örökösei a barbárságba sülyedt Görögország mesterei lettek és vissza
adták neki szellemük egy szikráját, melyet őseik tőlük kaptak.
Ehhez hasonló jelenség az, a mi a XIV. században, a közép
kor végén történt, mikor a konstantinápolyi tudósok, a görög-római művelődés örökösei, felújították Olaszországban a hagyományt és Firenzében, Rómában a renaissance kifej
lődését megindították.
Görög középkornak (a keresztény középkorral szemben) nevezik azt a négy századra terjedő időszakot, mely a mykenei hanyatlás és a görög művészet új kezdete közé esik.
Schliemann ásatásai előtt csak e kezdetet ösmertük vala
mennyire; neki most tudásunk rendkívüli kibővítését köszön
hetjük. Ez erélyes kutató szinte hat századdal bővítette a görög művészet dicső történetét.
Mykene, Tiryns és más régi városok, úgy Görögországban, mint Kisázsiában és Olaszországban, körül vannak véve nagy kövekből emelt falakkal. Némelyik kő 6 —8 méter hosz- szasságú és szabálytalan vagy sokszögű formájú. E falakat kyklops falaknak nevezték, mert a görögök azt tartották, hogy a monda óriásai, a Kyklopsok emelték. Mykenében, e falat áttöri egy nagy kapu, mely egy oszlop két oldalán ágas
kodó oroszlánnal van koronázva; az egész egy háromszögű kőből van faragva,
lehet, hogy későbbi a falnál (38. ábra).
E kyklopsfalak koráb
biak a mykenei kultú
ránál és e földnek egy katonai vagy papi aristokráczia által tör
tént első elfoglalásá
nak emlékei. Közel rokonok a nyugat
európai dolmenekkel 38. ÁBRA. A MYKENEI OROSZLÁNKAPU,
és azon társadalmi
állapot emlékei, a mikor ezrek engedelmeskedtek a főnökök egy kis csapatának és dolgoztak az érdekükben és dicső
ségükre. Hogy hasonló falak találhatók Olaszországtól kezdve Ázsiáig, azt bizonyítja, hogy e törzsek, kik közt időszámí
tásunk előtt körülbelől 2000 évvel alakult ki a mykenei kultúra, nemcsak a görög félszigetre, hanem e vidéktől keletre és nyugatra is betörtek.
Nem ösmerünk minosi vagy mykenei templomokat, csak palotákat, de nem lehetetlen, hogy e paloták templomokul is szolgáltak s hogy az isten házát a királyok lakával egy
nek vették. E paloták nem voltak tartósan építve, a fa nagyobb szerepet játszott az építésnél a kőnél; faoszlopaik voltak, melyek, mint a mi asztalaink és székeink lábai, felül
ről lefelé keskenyedtek. Mikor ezeket kőben kezdték utá
nozni, például a mykenei oroszlánkapunál, megtartották ezt a formát, mely csak a minosi és mykenei művészetben
3*
fordul elő. Az oszlopfejek már a dór és jón rend kialaku
lásának nyomait viselik magukon, később ezek a görög művészetben nevezetes szerephez jutnak és máig hasz
nálatosak.
Szabadon álló szobrokkal sem a minosiaknál, sem a mykeneieknél nem találkozunk, de annál több alabastrom, gipsz és érez domborművekkel, terrakotta, fayence, elefánt
csont és bronz figurácskákkal, csiszolt és vert érczművekkel.
Úgy Knosszosban, mint Mykenében egyazon rétegben talált, tehát egyazon korú művek közt sajátos külömbségeket figyel
hetünk meg; durva népművészet fejlődött ki ugyanis a ezéhekbe verődött hivatalos művészet mellett, mely csak a nagyurakat szolgálta.
Nagy túlzás volna, ha azt állítanék, hogy a görög művé
szet az 1000 év előtt már kifejezte a szép eszményét, hiszen még oly kiváló alkotás, minő pl. a vaphiói serleg, melyet talán Knosszosban készítettek, darázsderekú, hórihorgas em
beri alakjaival, távol áll a klasszikus művészet remekeitől.
De ha az asszír művészet az erőt fejezi ki, azt mondhatjuk, hogy a minosi művészet fölötte keresi az élet kifejezését.
Semmi sem emlékeztet nála a vele egykorú újbirodalmi egyp
tomi művészet hideg előkelőségére. Egyptomi gyártmányú műveket találtak a minosi és mykenei városokban, — viszont mykenei vázákat Egyptomban is kiástak; az egyptomiak, minosiak és mykenebeliek tehát ösmerték egymást, keres
kedelmileg érintkeztek is egymással; de azért a mykeneiek művészete nem volt az egyptomiak szolgája, ha vett is át tőle mesterségbeli fogást és diszítésbeli motívumokat.
Zárjel között említjük, hogy a minosi kultúra ösmerte az írást; ezrekre menő feliratos táblácskákat találtak Krétában;
de e, mindmáig olvashatatlan feliratoknak nincs semmi kap
csolatuk az egyptomi hieroglifákkal.
A minosi művészet természetszeretete főkép a ránk maradt remek állatalakokban nyilatkozik meg, e tekintetben a rén
szarvas-vadászok művészetére emlékeztet. E két művészet között történeti kapcsolatot szeretnének felállítani, noha leg
alább 60 század választja el őket egymástól. De ki tudja nem fedezik-e fel egy szép napon, hogy a rénszarvas-vadá
szok művészete, - mely Francziaországban több ezer évvel
— 37 —
előbb semmisült meg, mint a mikor Knosszosban és Myke
nében a művészet virágzott, — mondjuk, oly lehetetlen-e, hogy a rénszarvas-vadászok művészete Európa valamely eleddig ösmeretlen helyén tovább is fenmaradt s behatolt később Görögországba, az északi népek számos betörése közben, kik nem szűntek meg soha a földközi tenger felé leszállani ?
A jövő megösmertet majd azzal, a mit most még nem tudunk magunknak megmagyarázni, a művészi szellem e csodálatos virágzásának eredetével, melylyel különben is csak napjainkban ösmerkedtünk meg.
Ötödik Előadás.
A GÖRÖG MŰVÉSZET PHIDIAS ELŐTT.
A
z ARCHiPELAGUS több szigete, jelesen Paros, egy-egy óriás márványszikla; ez az anyag Attikában is igen elterjedt, a hol a pentelikoni és hymettosi bányák híresek voltak, de található volt az ázsiai partokon és Észak-Görögországban egyaránt. Az asszírokkal és egyptomiakkal szemben a görögöknek meg volt az az előnyük, hogy kitűnő anyag fölött rendelkeztek, márványuk nem oly kemény, mint a gránit, nem olyan puha, mint az alabastrom, kellemes a szem-
nek és aránylag köny- nyen megmunkálható.
De egy másik, sokkal fontosabb előnyük is volt. Nem hajtották nyakukat a zsarnokság és babona igájába. Már a történet színpadán való megjelenésük ide
jén minden más nép
pel szemben ellentétes jelenséget alkottak : megadatott nékik a szabadságra való vá
gyakozás, szerették az újat s hajlottak a ha
ladásra. A görögöket nem nyűgözték le a
39. ÁBRA. DeLOSI ARCHAIKUS
Artemis,
40. ÁBRA.
Samosj ARCHAIKUS Héra,
