A
GYERMEKI ELME
ÉP ÉS RENDELLENES M ŰKÖDÉSE, EGÉSZSÉGTANA ÉS VÉDELME
PAEDAGOGUSOK, ORVOSOK, JOGÁSZOK ÉS A M
ŰVELT
•• •• r r KÖZÖNSÉG SZÁMÁRA
ÍRTA
DR
RANSCHBURG PAL
IDEGORVOS
A GYÓGYPAEDAGOGIAI PSYCHOLOGIAI M. SIR. LABORATORIUM VEZETŐJE
MÁSODIK LÉNYEGESEN BŐVÍTETT
PS
ÁTDOLGOZOTT KIADÁS 2 MELLÉKLETTEL ÉS 32 SZÖVEGKÉPPELATHENAEUM
•1868•
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 1908
9TUÓ
•--.... . c"~~
, GI
cs ~~AG~ PRD ~ I~ t F ~~
~,~ m i
~
IA \( ,~
~ by 1NS
~~
'~7E v~~-
x.~
~-
,l~ __.~~
~ ..i
,.' /~
~. -
Athenaeum r.-t. könyvnyomdája.
A MÁSODIK KIADÁSHOZ.
»A gyermeki elme fejlődése és működésen című munka els
őkiadása, mely munka megiratását nekem volt szerencsém 1903-ban a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumnak javasolni, az 1904.
év végén jelent meg.
Ez az első kiadás, nem egész másfél esztend
őleforgása alatt teljesen elfogyott. A szaksajtó égyhangúan elismerő bírálata mel- lett, ez a körülmény is bizonyítja, hogy a munka szükséges is,
jó is volt. •
Az átdolgozott és b
ővített kiadásban, a szerz
őigyekezett műve rendkívüli tömörségén enyhítve, egyes aránytalanságok megszüntetésével, részben üj beosztással, az áttekintést könnyítő tartalomjegyzékkel, az első kiadásban egyáltalán nem, vagy csak futólag érintett, fontosabb kérdések részletes fejtegetésével, a könyvet könnyebben olvashatóvá tenni és az egész mű teljességét növelni. Igy egészen új fejezet az, mely a gyermekelme testtani vonatkozásait tárgyalja. .Á. »mens sava in corpore sano« régi elvnek új, tudományos alakban való felújulását látjuk ezen feje- zetekben, melyek a fejlődő iskolásgyermek szellemi képességeinek, a test, f
őleg pedig a koponyája méreteivel való összefüggését ismertetik. Amely elvet látszanak bizonyítani az abnormis gyer- mekeknél, valamint a szegényebb társadalmi osztályúak gyerme- keinél talált, átlag kisebb koponyaméretek is.
A gyermek sajátképeni elmeéletének tanulmányozása, az
utolsó években nagy mértékben haladt. Az a törekvés, hogy a
gyermek testének, szervezetének, elméjének fejlődési menetét,
szellemi munkájának feltételeit tanulmányozzuk, — amely törek- vés a gyermektanulmányozási mozgalmak közös rugója, — vég- eredményben nem egyéb, mint a gyermek szellemi egészségének biztosítása. Mindezen kutatások gyakorlati jelentősége az, hogy megismerve az elmebeli fejlődés menetét, nemcsak a tantárgyak nak, de magának a gyermeknek egyéni ismerete alapján, meg tud- juk szabni tudományos alapon az ezen fejlődés egyes fokain kisza- bandó szellemi munka min
őségét, és mennyiségét. De megismerve a szellemi munka természetét is, azt vesszük észre, hogy azokból az apró mo2aikszerű részletekből, melyeket a modern pszichológia munkásai eddig tételesen megállapítottak, a pszichológiai felfogá- sok különböz
ősége mellett is, kifejlődött az utolsó 10 évben a szellemi munka ökonómicijának tana ! Erre pedig ifjuságunk szellemi épsége érdekében immár égetően szükség volt. Hazafias örömmel konstatálhatom az előttem fekvő könyvből azt is, hogy a gyermekelme tanulmányozásának felsorolt kérdései körül folyó élénk tudományos küzdelemben, a még egészen fiatal magyar buvárkodcís nemcsak, hogy kivette a maga részét, de amiként az.
a gyermek képzet- és szókincséről, a gyermek emlékezetéről, a helyes tanulás módjairól, a gyermek számolásáról, a gyermek rajzának és a gyermek érdeklődésének fejlődéséről szóló, csaknem teljesen új fejezetekből kiderül, a küzdők első soraiban foglal helyet.
Egyik előnye az új kiadásnak az is, hogy a hazai és kül- földi irodalmi munkásság javának összefoglalása mellett, a tanul- mányozó módszereknek bíráló ismertetését is közli.
De a neveléstani feladatoknak és módszereknek tisztázása.
mellett, magának a gyermeknek ismerete is szükséges. Ezt a nor- mális gyermekek észlelésén kívül főleg az abnormis gyermekek mutatják. Ezeket a tanításból egyszerűen kizárni nem lehet, mert tapasztalati tény, hogy épen az ú. n. ideges gyermekek száma, főleg a középiskolákban, igen tekintélyes s az ily gyermekek.
a tehetségesebb tanulók között nem megvetendő számban szere-
pelnek. A serdülés korában meg épen a legtöbb gyermek ki van
téve, múlóan jelentkező szellemi nyugtalanságnak, idegességnek stb.,
melyek már az abnormitások körébe tartozó tünetekkel jelent-
keznek. Ezen állandó, vagy múló jelenségek kívánatossá teszik,
hogy a pedagógus, a gyermeket, mint olyat s annak testi-szel-
lemi fejlődésmenetét is ismerje és hogy a tantárgyon kívül azt elsősorban vegye számba, nehogy a gondjaira bízott gyermek egyéniségét elhanyagolva, kárt okozzon.
Ugy a normális, mint az abnormis gyermeki elme egészség- tanára, kicsiszolásának és munkára való edzésének kérdésére, vilá- gosságot vetnek e m
űnek az abnormitások okairól, és megel
őzé-séről, az otthonnak és az iskolának az ideges gyermekkel szemben való teendőiről, úgyszintén a normális gyermek szellemi fejl
ő-désének elősegítéséről, a szellemi túlterhelés ellen való védeke- zésről írott, nagyobb részükben új fejezetei.
Aki a gyengeelméjűségről szóló részt az e tárgyról írt régibb munkákkal összeveti, elismeréssel kénytelen adózni a gyermektanulmányozás ez ágának is.
A gyermektanulmányozás ilyképen szoros viszonylatba kerül
egyrészt a normális és abnormis gyermekek oktatásának, nevelé- sének tanával, de másrészt azon szociális intézkedésekkel is, melyek az abnormis gyermekek megmentését, a társadalomnak az antiszociális abnormisaktól való megvédését s az abnormitások létrejöttének akadályozását célozzák.
S e küzdelemben, mint ezt a mű bőséges irodalmi kimuta- tatásai jelzik is, vállvetve vesznek részt a legkülönböz
őbb tudo-mányos szakmák búvárai, a szakpszichológusok, a jogi és bölcse- leti szakmák képviselői mellett első sorban a pedagógusok és orvosok (f
őleg az elme- és az iskolaorvosok). Folyik pedig ez a küz-delem egy elég jelentékeny, t. i. annak a kérdésnek megoldásara : melyik út a legbiztosabb, testileg és szellemileg a lehető legtölcé letesebb, Icüzdelmelcre a legedzettebb, s elfajulásokkal szemben a legellentállóbb ifjúság nevelősére?
Az e kérdésre adandó választ igyekszik elő készíteni a pozitív kutatás minden eszközével a jelen munka ezen újabb kiadása is.
Újból ajánlom tehát Ranschburg dr. önzetlen és fáradságos munkásságának ezen termékét, a szakkörök és az érdeklődő nagy- közönség szíves jóindulatába.
Budapest, 1907. november hóban.
N
őrag-Szabó Sándor dr.
miniszteri tanácsos.
TARTALOMJEGYZÉK.
I. Elme és test. Az elme szervének szerkezete, működése, fejlődése és hibásságai.
01 dal 1. A testi és az elmebeli fejlődés korszakai ... ... ... ... ... ... ••• ... -. ... -. -. 1 2. A koponya és az agy fejlődése a gyermekkor folyamán.... ... .. .. ... .. 4 a) A koponya fejlődése a születéstől az érett korig ... ... .. .. ... .. 4 b) Az agy fejlődése a születéstől a felnőtt korig ... ... ... .- ... -. — 9 c) A koponyaméretek és a szellemi fejlettség ... ... ... -. — ... .. ... 11 3. A központi idegrendszer bonctana ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... .. .. 14 4. A központi idegrendszer finomabb (szöveti) szerkezete ... -. .. — • • .. 17 5. Agyi központok. Mozgató és érző pályák ... ... -. .- .. . • . • • • • • • • . • . • • • • • • • • 20 6. Az együttérző (szimpátiás) idegrendszer ... ... ... ... ... • • • • • • • • • • • • • • • • • • , • • ... 22 7. Az idegrendszer működése ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 22 8. Az elmebeli és testi fejlődés bizonyos közös feltételeiről. A. testi és
elmebeli fejlődés közös zavarai... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 28 9. A koponya, az agyburkok és az agy elváltozásai a gyermekkor elme-
beli abnormitásainál ... .. ... ... .. ... — ... .. .- .. .. — 31
II. Az érzékek.
1. Az érzékek működése, fejlődése és jelentősége ... .. .. ... ... — -. ..
a) A tapintás érzéke ... ... .. ... .. ... .. .. .. -. ... ... ... ... 33 b) Az izlés érzéke ... ... ,..
.. ... .. ... ._
... ... — ... ... ... -. .. .. ... .. ... .. .. ... ... 35 c) A szaglás érzéke ... ... ... -. - ... -. -. .. ... ... — .. -. — 37 d) A látás érzéke ... ... ... ... ... .. .. ... .. . ..., — ... .. ... ... .. .. .. .. 40 e) A hallás érzéke... ... ... ... . • • . . • • • • • • • • • • . • • -. ... .. ... .... 45 f) Az egyensúly érzéke ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 48 2. Az érzékszervek és érzékek neveléstanilag fontos fogyatékosságai ... 49 3. Az érzékelés kórtana ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... ... 51
III. A beszéd élet- és kórtana. A fogalom- és a szókines fejlődése.
1. A beszéd élettana 52
2. A beszéd fejlődése. A fogalom- és a szókincs fejlődésének menete a,z;
iskolaköteles korig ... 56
3. A beszéd hibái és fejlődési zavarai ... .. .0 Alb .0 .11, .0 .0 64
IV. A gyermek gondolatvilága.
1. A képzetek. Felfogás és képzettársítás ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• ••• 69
2. Az iskolásgyermek emlékezete ••. 81
Oldal
3. Hogyan tanuljunk ? ... ...... 88
4. Hogyan számol a gyermek ? ... ... ... 103
5. A. felfogás és képzettársítás zavarai ... ...... 113
V. A gyermek érzelmi és akaratvilága. 1. Az érzelmek fejlődése és az érzelmi élet zavarai ... 117
2. Az akarat fejlődése. A gyermekek játékai. Összerendezett mozgások. A szuggesztió. A rajz és az írás fejlődése. Az akarat és az ösztönélet zavarai ............ VI. A. szellemi munka és a pihenés. A. tudatélet és zavarai. 1. A figyelem és a kifáradás ... ... 135
2. Az érdeklődés fejlődése ... 141
3. A figyelem zavarai és a kimerülés ... 142
4. Az alvás és az álom... ... ... ... ... ... ... ... ". ... 144
5. Az öntudat zavarai ... 145
VII. A. gyermeki elme hibái és abnormitásai. 1. A normális gyermek hibái ... ... 146
2. Az abnormis gyermek. A szellemi rendellenességek felosztása, okai és külső jelei ... 149
3. Az ideges hajlantú és az ideggyenge gyermek. A hiszteriás ideg- gyengeség. A gyermekek és serdülőkorúak öngyilkossága. Az ideges gyermek nevelése ... 155
4. Az epilepszia, eskór (nyavalyatörés, szívfogás) ... ... 167
5. A vitustánc. Chorea ... ... 170
6. A gyermekkori (világra hozott vagy korán szerzett) gyengeelméjűség a) A gyengeelméjűség fajai, okai és testi tünetei ... 171
b) A gyengeelméjűség (gyengetehetségűség) lélektana ... 1. A gyengeelméjűek képzet- és szókincse ... ... 177
2. A gyenge'lméjüek felfogó és emlékező képessége... ... ... ... 182
3. Irásjelek felfogása. Figyelem. Illuziók. Rajz- és kézi ügyességek 190 4. A gyengeelméjűek számolóképassége ... 197
5. A gyengeolméjűek érzelmi élete és akaratvilága ...... 199
6. Az erkölcsi gyengeelméjűség (Moral insanity) ... 200
7. Az idiotizmus (hülyeség) ... 202
8. A gyermekkori elmegyengeség társadalmi jelentősége. Az elme- gyengék védelme, oktatása, foglalkoztatása, orvoslása... ..., ... 203
9. Az iskola és a gyakorló orvos szerepe a gyengeelméjűség fel- ismerése és gyógykezeltetése körül ... ...... 212
10. Gyermekkori elmebetegségek ... 214
VIII. A gyermeki elme védelme. A gyermek elméjének elfajulása ellen való védekezés. 1. A gyermeki elme védelme a gyermek világrajötte előtt ... 215
2. A gyermek szellemi fejlődésének elősegítése. Védekezés a szellemi túlterhelés ellen ... 218
3. A züllésnek kitett, züllő és bűntettes gyermek védelme ... ... 229 126
I. Elme és test. Az elme szervének szerkezete, mű ködése, fejl ődése és hibásságai.
1. A testi és az elmebeli fejlődés korszakai.
A testi fejlődés. —
Stratz
felosztása. — Az elmebeli fejlődés. —Saját
fel- sosztás. — Az összerendezett észrevevések és mozgások elsajátításának kora. — A játszás útján való tapasztalatgyüjtés kora. — Az iskolásgyermekkor. — A serdűlés kora. — Az ifjúkori megérés kora. — Agyermektanulmányozás-
tan
köre és feladata.A gyermek életében, fejl
ődésében világrajöttétől fogva férfivávagy nővé való teljes megéréseig korszakokat szoktunk megkülön- böztetni, melyek így a testi, mint a szellemi fejlődésben végbe- men
őváltozásokra vonatkoznak.
,A nyelvszokás is megkülönbözteti az újszülöttet a csecsem
ő-töl; a következő évek folyamán már egyszer
űen gyermeknek (fiu,lány), majd iskolásg yermeknek, utóbb serdúlönek (kamaszfiú, süldő lány), majd i f jztna/c, hajaclonnalc nevezzük a teljes érettség felé fejlődő emberi csemetét.
Tudományos felosztását a gyermekkornak Stratz adta meg, * ki a testi fejlődésre támaszkodva a következő korszakokat külön- bözteti meg :
I. korszak : a) az újszülött kor, az élet els
ő8 napja ; b) a fogatlan csecsern
őkor, az újszülöttség szakától az elsőév végeig, a másféléves korig eltart, midőn a gyermeknél beállott a fogzás és a járás képessége.
II. korszak : a semleges gyermekkor vagy a tej fogak kor- szaka, a 2-ik évtő l a 7-ik, illetőleg a 8-ik évig tart.
III. korszak : a nemek elkülöniülésének korszaka (bisexuális korszak), a 8-15-ik évig, melyben az ivarérettség külső jelei fejlődésnek indulnak, a fiu kamaszosodik, a lány is nő vé kezd fejlődni.
* Stratz,
der Körper d. Kindes, Stuttgart, 1904. —U. e.
Natur-geschichte d
enschen, Stuttgart, 1904.
A gyermeki elme.
IV. korszak : a serdülés és teljes megérés korszaka, a 15- 20-ik évig.
Nagyjában a gyermek elmeéletének fejlődé$e'ben is meglel- hetjük ugyanazt az id
őszakosságot. A gyermeki elme fejlődésében a következ
őkorszakokat véltem tehát megállapíthatni :
a) Az els
őkorszak az összerendezett észrevevések és moz- gások elsajátításának kora, melyet a beszéd elsajátítása fejez be a 2-ik év folyamán.
Ezen időszakban a gyermek megtanulja eleinte elszigetelt.
érzeteit, különböző érzékei utján egyidejűleg nyert benyomásait egységes észrevevésekké összefoglalni. Ügyszintén megtanulja az álláshoz, járáshoz, és végül a tagolt beszédhez szükségelt külön- böző izomcsoportokat egyidejűleg megfelelően működtetni.
b) A második korszak a 2-ik év végét
ől a 6-ik év végéigterjed, s a játék korszakának, vagy helyesebben a játszás útján való tapasztalatgyiüjtés korának volna nevezhető. E kor végével a gyermek megérik arra, hogy egyrészt a tárgyak minőségétől eltekintve, el tudja vonni a sokaság, mennyiségek és számok fogal- mát, másrészt képes legyen a beszédhangok szimbólumainak, a betűknek megismerésére, megkülönböztetésére és használatára, vagyis az olvasás és írás elsajátítására.
c) Ez a korhatár nagy általánosságban a normális gyer- meknél a 6-ik év végére és a 7-ik évre esik s ezzel megindul az ismeretek és tapasztalatok oktatás útján való szerzésének kora, a sajátképeni iskolásgyermekkor, mely a 7-ik évtől átlag a 13-15.
évig tart. Ez tehát az elmefejlődés harmadik korszaka.
d) A harmadik időszakot a negyediktől az az időhatár választja el, melyben bizonyos szervi fejlődés megindultával az.
egyén addig tisztán gyermekies elmeéletébe a fajfenntartó ösztönök kezdik belévegyíteni a maguk érzeteit s az egész gondolkodás megváltozik, elevenebb, nyugtalanabb, színdúsabb lesz. Ez a har- madik időszak tehát a serdülés korszaka, mely népfajok, klimatikus és életviszonyok szerint változó koraisággal köszönt be a 13-15.
év között, déli népeknél, nagy városok lakóinál hamarabb, mint északiaknál, falusi népnél. A serdűlés korszaka tehát úgy a testi, mint a szellemi fejlődésben jelentős szerepet visz.
e) Az elmének a fajfenntartó ösztönök beköszöntésével beállott
sejtelmes nyugtalansága végül meghiggad s beáll a testi és
szellemi erő k fiatalkori megérése a 16-20 év között, mely id
őszak-ban az ifju, a hajadon egyénisége erősen kialakul, mondhatnók
az oktatás és nevelés által befolyásolt fejlődésű egyéniség betető-
ződik. Az elme immáron megérett arra, hogy az egyén boldogu-
lásának útjait a saját kiforrott hajlamai és tehetségei irányában
önmaga egyengesse. Ez az elme ifjukori megérésének korszaka,
mellyel a gyermekkor be is fejeződött.
A
gyermek elmeéletének ezt a fokozatos fejlődését kutatja az a tudomány, mely fiatal kora dacára az összes tudománykörök munkásaiból tudott jeles erőket a maga táborába toborozni, a gyermektanulmányozástan vagy paedologia. *A
szellemi élet erejének, gazdagságának, célszerűségének ezt a lépésenkint haladó fejlődésbeli fokozatosságát azonban pusz- tán a gyermek tudatjelenségeiből megérteni époly hiányosan tudJjuk mint az elme fejl~ ődésének és működésének oly gyakori hibásságait, rendellenességeit, fennakadásait és betegségeit.Ismernünk kell a gyermek elméjének szervezetbeli kapcso- latait, az agyidegrendszer alkotásának, fejlődésének és ép, vala- miként kóros működésének legalább is legáltalánosabb vonásait, s azokat a testbeli viszonyokat is, melyek a gyermekagy műkö- désére fejlesztő vagy gátló befolyással lehetnek.
Látni fogjuk, hogy valamiként a gyermek elméje tartalmá- ban, visszahatásaiban, valamiként munkabírásában igen lényegesen különbözik a teljesen éretté fejlett egyén elméjétől, melynek magas- latára bizonyos ingadozásokkal, de mégis fokozatos előrehaladás- ban emelkedik, ugyanúgy az újszülött, a kisded, az iskolásgyermek, a serdülő ifju egész testi lényegében, de idegrendszerének kibon- takozásában is bizonyos lépésről lépésre történő érésen esik át.
A
gyermektanulmányozástannak feladata úgy a testi, mint a szellemi fejlődés menetét minél pontosabban megállapítani, e fejlődés menetére befolyó öröklési (belső), valamint égalji, társa- dalmi, egészségtani, neveléstani stb. tényezőket megismerni s végül — esetleges különleges tudományos célzatok mellett első sorban oda törekedni, hogy kutatásaival tisztázza a lehető leg- tökéletesebb testi és szellemi fejlődés biztos útjait.Ezen, a gyermekelme fejlődését, működését, abnormitásait stb. tárgyaló munka a gyermektanulmányozásnak csak elmetani részét tette tárgyalásának középpontjává. De épen a fenti fejte- getések alapján nem zárkózhatik el az elme összes testtani vonat- kozásainak legalább is vázlatos fejtegetésétől sem.
* L. Nagy László, A gyermektanulmányozás mozgalmai külföldön és hazánkban, Budapesti Orvosi Uj ság. 1903. — U. e. A gyermektanulmányo- zás mai állapota, a magy. filoz. társas. 1906. közgyűlésén tartott előadás, Budapest, Franklin-társulat, 1907. E kis füzet a gyermektanulmányozás jóformán teljes hazai és külföldi irodalmát közli.
1*
2. A koponya és az agy fejlődése a gyermekkor folyamán.
a) A. koponya fej lödése a születéstöl az érett korig. *
A koponya csontjai. -- Agy- és arckoponya. — Varratok. — Kutacsok. — Az agykoponya körfogatának fejlődése a korral. — Viszonya az arckopo- nyához a fejlődés folyamán. — Hogy mérjük a fejkörfogatot ? — Berkhan és Monti mérései. — A fejátmérők. — Koponyakörző. — A fejhosszúság, fejszélesség és fejmagasság mérési módja és fejlődő méretei. — A koponya-
jelzők. — Iskolaköteles tkoru lányok és fiuk fejméretei. — Jobbmódú és szegény osztályok gyermekeinek koponyaméretei. — Müncheni és zürichi iskolás gyermekeken végzett mérések. — A koponya ürtartalrn.ának meg- határozása az élő felnőttön és gyermeken. — Amerikai és svájci gyermekek
koponyaűrtartalmának összehasonlítása.
Mint a szellemi mű ködések szervének, az agynak védőtokja, a gyermek koponyája különös figyelmet érdemel.
A koponya, melyen a voltaképeni agy- és arckoponyát külön- böztetjük meg, 22 csontból áll, melyek egymással túlnyomólag csipkés varratok útján függenek össze.
Miként a csontrendszer általában, úgy a koponya is a gyermek világrajöttekor még nem fejezte be a maga fejl
ődését.Az agykoponya csontjai még nem forrottak egybe és egymással hártyák útján érintkeznek. A homlokcsont a születéskor még két részből áll s ahol ezek a két falcsont között található nyílvarrattal találkoznak, négyszögletes hártyás árkot, a puha, úgynevezett nagy kulacsot (fontariella) tapinthatjuk. Ahol pedig hátul a nyílvarrat a nyakszirtcsontot éri, kisebb, háromszöglet
űárok, a kis kutacs található. Ez utóbbi születéskor gyakran már csontosodott is, vagy nem sokkal utóbb csontosodik, míg a nagy kutacs teljes csontosodása mészsók lerakódása útján Monti szerint rendszerint a 18-19-ik hónapban következik be.
Az agykoponya körfogata a gyermek világrajöttekor átlag 34 cm. Hochsinger szerint e körfogat növekedése az els
őéletév
'k Binet A., Recherches prélim. de céphalometrie sur 59 enfants d'intelligence inégalc stb. — Recherches de céph. sur 26 enf. s d'élite et arriérés des écoles primaires de S. et M. — Recherches d. céph. sur 60 enf. s d'élite et arr.-s d. écol pr. de Paris. — Anné psychologique, 7. köt. 1901. — Referálva a Zeitschr. f. Psychol. 31. köt. 87. 1. — Stratz, id. munkák ; Monti, das Wachstuns"d. Kindes, Neue Erfahr.-en u. Beobacht.-en, Bécs, 1907. — Kirchho f f, dir Höhenmessung d. Kopfes, bes. d. Ohrhöhe, Allg. Zeitschr. f. Psychiatrie, 59. köt. 1902. — Engelsperger u. Ziegler, Beitrage z. Kenntn. d. physisch. u. physisch. Natur d. sechsjahr. etc. Kindes, Exper. Paedag. I. köt. 173-235 ; Hoesch- E rnst, das Schulkind in seiner körpert. u. geistigen Entwickl. Leipzig, 1906. ; Berkhan, Ueb. d. angeb.etc. Schwachsinn, 2. kiad. 1904. ; Binet A. La croissance du cráne et de la face, etc. Année psychologique, 1902. referálva Zeitschr. f. Psychol.
36. köt., 447. 1. — Buschan, Gehirn u. Kultur. Wiesbaden, 1906.
hönapjáiban, e hónapok végén átlag a következ
őfejlő dési menetet mutatja : 35'5 ; 36'5 ; 37'8 ; 38'6 ; 39'0; 39.8 ; 40'2 ; 40'8 ; 41'5 ; 42'6 ; 43'1; 44'3 ; 45'0.
Az els
őév folyamán tehát a koponya körfogatában 11 cm-rel növekszik.
Felt
űn
őaz újszülöttnél az agykoponyának az arckoponyához való viszonya. Míg e viszonyt jelképez
őszámok a felnő ttnél 18 : 100, az újszülöttnél a 43 : 100 viszonyt találjuk (Stratz). Az agykoponya túlsúlya az arckoponya felett a gyermekkor folyamán lassacskán változik. Binet mérései szerint a 4-ik életévt
ől a 18-ikig azagykoponya méretei körülbelül 12°/o-al, az arckoponyáéi 50°/o-al nőnek. A serdülés korszakában viszont az arckoponya különösen erősen növekszik ; f
őleg áll ez az orr (orrüreg) magasságára nézve.A koponya körfogatát az élő
gyermeken igen egyszerűen centimétermértékkel ejtjük meg olyanképen, hogy a mér
őszalagot a szemöldök feletti magasságban vezetjük körül a koponyán anyakszirt legkiemelked
őbb része körül. A szalagot elegendőlegmeg kell feszítenünk és célszerű, ha a mérést egy-kétszer meg- ismételve, a talált méretek középszámát vesszük. Leányoknál nehezebb a mérés, a szalagot hátul lehet
őleg a hajzat alatt kellkörülvezetni.
A koponya-, vagy helyesebben a f ejkör fogat a gyermekkor további folyamán következőleg növekszik :
Berlchan dr. szerint
az újszülöttnél 34'5 cm 3 hónapos korban 39'0 »
6 D » 42.5 »
9 Y 0 44.0 »
1 éves » 45'0
2 47.5
3 » » 48.5
4 » » 49.5
5 » » 50.d y
10 » » 52.0 »
15 » » 54.0
20 » » 55.0-56.0 cm.
Monti újabb adatai szerint a fejkörfogat fejlődésmenete a következő ingadozásokat mutatja :
Kor Legkisebb Átlagos Legnagyobb
fejkerület kerület fejkerület
1 hónap ... 34 36 38
2-6 hónap 39 43 44
6-12 hónap ... 41 46 48 2 év ... 42-43 47 — 48 49.5
3 év 43-44.5 48 50.0
3-5 év ... 45-46.5 50 51.0
5-10 év... 46-47.5 51 52.0
10-12 év... 47 — 48 52 53.0
Az átlagtól való egyéni eltérések lefelé tehát sokkal nagyobbak,
mint felfelé.
A. fej körfogatának össznövekvése az első életév végét
ől akoponyának teljes kifejlődéséig, a huszadik életévig nem több, mint a gyermek születésétő l az első év végéig beálló növekedési szaporulat.
Hogyan, miképen nő a koponya a gyermekkorban különféle irányokban, azt a kopon yaátmerök mutatják. Ezek közül legfon- tosabb a fejhosszúság, melyet a homlokcsont orrgyökfeletti sík helyének (glabella) a nyakszirt szemben lév
őlegkiállóbb pontjától való távolsági meghatározásával mérünk a koponyakörző segélyével.
A fejhosszúság tengelyével derékszöget alkotó fejszélességet (nagy
haránt-átmérő) a falcsontok két egymástól legtávolabb fekv
őpontjának távolsága adja. A fejmagasságot a külső fülnyílás (halló- járat) felső szélétől a fejtető legmagasabb pontjáig mérjük le a homlok-nyakszirti vonalnak kereszteződésénél a két fülnyílást összeköt
ővonallal.
Az újszülött fejhossza 1P-12'0 centiméter.
L. Hoesch-Ernsi-né pontos mérései szerint, melyeket 700
zürichi iskolásgyermeken végzett, a hosszátmérő :
Fiuk Leányok
8-9 éves korban 177 mm 172 mm
9-10 ' y 179 ' 173 »
10-11 ' ) 178 y 175
11-12 D ' 179 ' 174
12-13 r ) 182 ' 176
13-14 > > 180 y 177 14-15 > i 182 » 178
Ezen méreteknél átlag 4-5 mm-rel nagyobbak a West által amerikai (worcesteri), s részben a Quetelet által belgiumi, kisebbek a Hrdlicka által new-yorki, s jelentékenyen kisebbek a Landsberger által varsói gyermekeken talált fejhosszátmérők.
A fejhosszúság viszonyában a testhosszúsághoz úgy Hoesch-
Ernst, valamint West és Hrdlicka méreteibő l az a törvényszer
űség mutatkozik, hogy a 15-ik életévig a leányok fejhossza test- hosszukhoz képest kisebb, mint a fiuké.
A fejszélesség az újszülöttnél átlag 9-10 cm. Az iskolás korban L. Hoesch-Ernst-né vizsgálatai szerint
Sor Fiuk Leányok
8-9 146 mm 143 mm
9-10 149 ' 143
10-11 149 » 145 »
11-12 149 ' 146
12 —13 149 A 144 y
13-14 149 3. 146
14-15 150 ' 147
Ezek szerint a 8-15-ik év között a fejszélesség nem egész 1/2 cm
-
rel növekszik,
amitWest,
Hrdlicka, Landsberger mérései is megerősítenek. A leányok feje kivétel nélkül az összes vizs- gálatoknál keskenyebbnek mutatkozik, mint a fiuké. A rövid hosszátmérőjű vars6i gyermekek (német és lengyel fiuk) fejszé- lessége nagyobb mint az amerikaiaké, de kisebb mint a svájciaké.A fejmagasság az összes méretek közül a legkevésbé meg- bízható. Hoesch-Ernst mérései szerint ez a 8-9 éves korban a fiuknál 120, a leányoknál 117'5 mm és a 15-ik évig fiuknál összesen 4, leányoknál 1'5 mm-rel nő. Reuter adatai szerint a méret a 6 éves korban 117, illetőleg 114, s a 13 éves korig fiuknál, leányoknál egyaránt legfeljebb 1 mm növekedést mutat.
A. fejhosszfaság és szélesség egységes kifejezésére szolgál a hosszúsági-szélességi koponyajelző (index), amelyet úgy nyerünk, ha a 100-zal szorzott szélességi átmérőt a hosszúságival elosztjuk.
E jelzőnek nagysága szerint megkülönböztethetők : dolichokephalok vagy hosszúfejűek, ha a jelző 74'9 ; mesokephalok vagy közép- hosszúfejűek, ha a jelző 75-80'9 ; brachykephalok vagy rövid- fejűek, ha a jelző 81-86'9 és hyperbrachykephalok vagy kurta- fejűek (szószerint : túlrövidfejűek), ha a jelző 87—X.
A fejhosszúság ős fejmagasság egységes jellemzésére szolgál a hosszúsági-magassági jelző, melyet úgy nyerünk, ha a magasságot 100-zal szorozva, elosztjuk a hosszúsággal.
A hosszúság-magassági jelzőt illetőleg megkülönböztetünk hyperchamaekephalokat vagy túllaposfejűeket, ha a jelző 64'9 cm-en alul van ; charnaekephalokat v. laposfejűeket, * ha a jelző 65'0-69'9 ,cm ; ortholcephalokat v. egyenes (középmagas) fejűeket, ha a jelző
70-74'9 cm között van és hypsikephalokat vagy magasfej űeket, ha a jelző 75—X.
As
islcolábalépés korában lévő gyermek koponya- és fejnagy- ságát illetőleg főleg Engelsperger és Ziegler pedagógusok végeztek pontos vizsgálatokat müncheni iskolásgyerrnekeken, még pedig 238 fiun és ugyanannyi leányon, kihagyván a vizsgálatból mindazon gyermekeket, kiknek koponyája feltűnően szabálytalan volt.Méréseik szerint az iskolaköteles korban (7-ik év elején) a fej hosszúsága fiuknál átlag 17, a leányoknál 16'6 cm ; a fej- szélesség fiuknál 14'6, leányoknál 14'3 cm. Az egyes értékeknek a középszám körül való ingadozása azonban oly nagy, hogy cél- szerűbb, ha azon megállapításukat vesszük mértékül, hogy a fej- hosszúság fiuknál túlnyomólag 16'6-17'4, leányoknál 16'9-17 között, a fejszélesség fiuknál legtöbbnyire 13'9 15'1, leányoknál
* A »laposfejű( v. »túllaposfejűc, tán helyesebben alacsony, illetve vagyon alacsonyfejűnek volna nevezhető, s alaposság alatt csak a magas- sági átmérőnek a közepes magassághoz viszonyított rövid volta értetődik.
13'5-14'8 cm között váltakozott. A fejmagasság fiuknál átlag 11'4, leányoknál 10'9 cm volt. A fiuk mértékszámai tehát, bár nem sokkal, de mégis nagyobbak a leányokéinál. A gyermekek egyik felét módosabb, a másikat szegényebb társadalmi osztá- lyúakból válogatták ki, s az összehasonlításnál kitűnt, hogy a.
jobbmóclú sziülölc gyermekeinek koponyaméretei nagyobbak, mint a szegén ysorsúakéi.
A vizsgált 476 gyermek közül 94 °/o rövidfej
űtalálkozott.
Egyetlen egy sem volt hosszufejű, 6'3, illetőleg 6'7 0/0 középfejű, 54'6-45'8 °/o rövidfej
űés 39'1-- 47'5 °/o túlrövidfej
űvolt. A. leá- nyok tehát inkább hajlanak a túlrövidségre, mint a fiuk. A hosszú- ság-magassági jelző tekintetében a vizsgált gyermekek közül a.
legtöbb, 74'8, illetőleg 82'8 laposfejű , 21, illetőleg 15'5 középmagas- fejű és 4'2, illetőleg 1'7 °/o magasfejű volt. A müncheni iskolás- gyermekek az iskolábalépés korában túlnyomólag rövid-lapos-
fejű ek, bracb2ichamaelcephalok. Hoesch-Ernst
L.700 zürichi 8-15 év körüli gyermek között 3'6 0/0 dolichokephalt, 28'7 °/o
.mesokephalt, 48 0 /0 brachykephalt és 19'7 °/0 hyperbrachykephalt talált. A 700 gyermek között összesen 8 dolichokephal fiu mind született svájci, 6 dolichok, leány közül 3 svájci, 2 német, 1 isme- retlen eredetű . A magasságot illetőleg 22 0 /0 túllaposfej
ű, 53'7 O/e
.laposfejű , 22'1 °/o egyenesfej
űés 2 0 /0 magasfej
ű. A zürichi iskolás-gyermekek tehát ugyanúgy, mint a müncheniek, rövid-laposfej
űek. *
A koponya ürtarta lma. A koponya körfogatának és egyes
átmérőinek ismerete mellett felette fontos volna a koponya belső úrtartalmának ismerete is, amely kétségtelenül bizonyos vonat-' kozásban áll az elme szervének, az agynak nagyságával. Ez az összefüggés lieichardt vizsgálatai szerint olyan természetű, hogy közepeskorú' egyéneknél az agy térfogata (illető leg súlya) 10-16 °/o-kal kisebb, mint a hozzátartozó koponyatérfogat.
Lee Alice és Pearson K számítások írtján olyan képletet találtak, melynek segítségével a koponya
űrtartalmát igen pon-tosan lehet a három fentismertetett átmérő méreteinek felhasz- nálásával rövidfejű koponyákra kiszámítani. Ez a képlet a csontos koponyára Hoesch-Ernst után közölve a következő :
artartalom 0 000332 (H X Sz X M) + 415'34 fiuknál
= 0000383 (H SzM)242'19 leányoknál
x X+ Y Nagyon érdekes és fontos, hogy nagyszámú bajor koponya.
ű
rtartalmának ezen képlet szerint való kiszámítása csak 2 °/°
eltérést mutatott azon tényleges
űrmértékszámoktól, melyeket* Nálunk még hasonló méréseket nagyobb számmal tudtommal nem végeztek.
Ranke talált, ki e koponyák
űrtartalmát kölessel töltve ki, tapasztalatilag állapítá meg.
Lee ezt a képletet átszámította az él
őemberi fejre is, még pedig olyképen, hogy, az egyes koponyaméretekb
ől 11 mm-t levont,ami a koponyát fed
őb
őr- stb. rétegek átlagos vastagságának felelm
eg. Hoesch-Ernst ezt a képletet viszont a zürichi gyermekekre olyképen alkalmazta, hogy minden átmér
őből 7 mm-t vont le.Ilyképen az élv gyermek fejének ?;irtartalmát adó képlet Lee Hoesch-Ernst szerint a következ
ő:
Fiuk : 0'000337 (H 7) X (Sz —7) X (M —7) —I— 406'01 Leányok: 0'000400 (H-7) X (Sz —7) X (M-7) ± 206'60- Ezen képlet szerint a 700 zürichi gyermek koponyájának
űrtartalma kor szerint :
Kor Fiuk Leányok
8-9 1332 cm' 1226 cm'
9-10 1371 » 1225 »
10-11 1383 ' 1273
11-12 1370 ' 1275
12-13 1405 » 1280
13 —14 1405 ' 1305
14-15 1426 ) 1326
A fejkoponya
űrtartalma tehát a 9-15. éves korig fiuknál94 cm3-rel, leányoknál 100 cm3-rel n
ő. A fiuk és leányok közöttikülönbözet ez utóbbiak rovására végig 94-146 cm3 között mozog. A. Ranke által a feln
őtteken talált tapasztalati mérésektőla Hoesch-Ernst által 14 éves gyermekekre talált
űrméretekfiuknál 85 cm3, leányoknál csak 8-9 cm3-vel különböznek, azaz a gyermekek fejének
űrtartalma ennyivel kisebb.
Hoesch-Ernst átszámításai szerint a túlnyomólag mesolcephal amerikai gyermekek fejűrtartalma is alig valamivel kisebb a zürichi gyermekekénél. A test magasságához visz9nyítva azonban több- nyire nagyobb a fejkoponya
űrtartalma az amerikaiknál, mint a svájciaknál, amely különbség azonban a 15-ik életévben teljesenkiegyenl(tődilc.
b) Az agy fejl
ődése a születéstöl a felnőtt korig. *Az újszülött agya formailag és szövetileg vizsgálva. — Mely korig fejlődik az agy ? — Fiuk és lányok agysúlya. — Osszefüggés a test hossza és az..
agy súlya között. -- Az agysúly viszonya a testsúlyhoz.
Formailag az újszülött agya alig különbözik a felnőtt egyén agyától. Igy megtaláljuk felszínén már mindazon barázdákat és tekervényeket, melyek a kifejlett egyén agyfelületén észlelhetők.
* Pfister, die Kapazitüt d. Schüdels (der Kopfhöhle) beim Sugling u. aelter. Kinde, Monatsschrift f. Psychiatr. u. Neurolog. 13. köt. 1903. ; Probst,.
Ezzel ellentétben az újszülött agyának finomabb szöveti -szerkezete még nagyon is mutatja az elme szervének fejletlen,
bonyolultabb működésekre képtelen voltát.
Az újszülött agykérgében még igen sok a fejlődőfélben lév
ősejt, a véredény és gliaszövet. Az agykéreg sejtrétegei csak egy -éves korban veszik fel ismeretes rétegződésüket.
Az agykéregnek a szellemi működésekre nézve legfontosabb vezetékei, az ú. n. társító rostok születéskor még épen nem készek, velősödésük csak a születés után fejez
ődik be. Az ú. n.
érintői v. tangenciális rostok csak a születés utáni 4-8. hónap- ban kezdenek egyáltalán mutatkozni és fejlődésük még a 17.
életévben sincs véglegesen befejezve. (L. az I. melléklet 3-ik .ábráját).
Szóval a szellemi élet szervének legfontosabb alkotóelemei az újszülöttben működésre nem érettek, részben hiányoznak is, -sőt a gyermekkoron belül az agy fejlődése meg sem éri teljes
betetözödését.
Természetesen, miként azt már az újszülött koponyájának kis méretei is mutatják, agyának nagysága és súlya lényegesen kisebb az érett agynak 1300 grammot meghaladó súlyánál.
Pfister és Probst mérései szerint az újszülött agysúlya fiuknál 460-480 g, leányoknál (Pfister) 350 g. Az els
őév végén már kb. a duplája, 760-830, illetőleg 690 g, két éves korban '980, illetőleg 915 g, 3-4 éves korban 1150-1230, leányoknál 1025 g, 5-8 éves korban 1200 1300, leányoknál 1160-1250 g, 11-14 éves korban 1280 1385, illetőleg 1265 g.
Marchand mérései szerint az újszülöttek agysúlya kisebb, még pedig 370 g fiuknál, 360 .g leányoknál. Ez a súly már az -első 3/4 évben megkétszereződik, a harmadik év végén pedig már háromszorosát érte el. Az újszülött fiuknál talált csekélyebb súlytól eltekintve, tehát Marchand mérései az agysúlynak ugyan-
,
olyatén fejlő dését mutatják, mint Pfister és Probst adatai.
Annyi minden egyéni ingadozás és a súlymér
őmódszerek technikájának hiányossága ellenére is valamennyi vizsgáló adataiból megállapítható, hogy a gyermek agyának makroszkópiai, tehát alak- és nagyság-, illetve súlybeli fejlődése a hetedik—tizedik élet- évben csaknem befejezettnek tekinthető és ez időponttól fogva már csak igen lassan és jelentéktelenül gyarapszik. Egyes szerzők szerint ez a gyarapodás mégis a huszas éveken túl is terjed.
Gehirn u. Seele d. Kindes Leipzig, 1904 ; Marchand F., Ueb. d. Hirngewicht
•.Qd. Menschen, Abhandl. d. math.-phys. Klasse d. kön. süchs. Ges. d. Wiss.
27 ; referálva Zeitschr. f. Psychol. etc. 32. köt. 294. 1. — Matieglca, Ueb.
d. 13irngewicht, die Schaedelkapazitt u. die Kopfform, sowie deren Bezieh.
-en zur psych. Tátigkeit etc. I. Prága, 1902., referálva Zeitschr. f. Psychol.
:32. köt. 295. 1. — Buschan, Gehirn u. Kultur, Wiesbaden, 1906.
Biztosnak
ő,. továbbá, hogy a férfiagyvelő kezdettől fogva súlyosabb, mint a női.
Az a kérdés is felvető dik, van-e összefüggés a test hossza (magassága) és az agy súlya között? Meglehetős valószínűséggel megállapítható volt, hogy az agysúly gyarapodása a harmadik évig túlhaladja a testhossz növekedését, ez idő ponttól fogva azonban megfordult a viszony.
Matiegka csehországi vizsgálatai szerint a testmagasság növekedésével az agysúly is gyarapszik, ha nem is ugyanoly mértékben. A női agy a testsúlyhoz viszonyítva valamivel könnyebb.
Marchandnak Hessenben végzett vizsgálatai szerint is áll fenn legalább is annyi párhuzamosság agysúly és testmagasság között, hogy a középmagasságon alul álló férfiak és nők agysúlya kisebb mint a normális magasságúaké.
Az agy súlyának viszonya az újszülöttnél a test súlyához megfelel az 1 : 6 viszonynak. Ellenben a felnőtt agya csak
1
/33 része a test súlyának (Thurnam), bár ez a testalkat szerint a felnőttnél igen változó. Igy Obersteiner 1 : 50, sőt nagyon kövér egyéneknél 1 : 90 viszonyt is talált.
Mies szerint az élet első három évében 1 g agyra nem egész 6 g testsúly esik. Az első 7 évben azután az 1 g agysúlynak megfelelő testsúly lassan 10'5 g-ra nő fel, a 7-ik évtől a 20-ikig azután gyors menetben emelkedik 35 g-ra. Ez nagyjában a fen- tebb vázolt viszonyoknak felel meg.
Hogy minő a viszony a gyermekek agysúlya és koponya- méreteik között, erre a fontos kérdésre alig találunk még fel- világosítást nyujtó vizsgálatokat. Ellenben 20 éven felüli egyénekre nézve Matiegkának 687 egészséges elméjű és 331 elmebeteg egyénen végzett vizsgálatai mégis irányításul szolgálhatnak. Ezek azt mutatják, hogy általánosságban igenis a koponyaméretek növeke- désének nagyobb agysúly is felel meg. , Még pedig szerinte az egyes koponyaméretek közül a koponyaszélesség az agysúly meg- itélésére nagyobb jelentőség
ű, mint a hosszúsági.
c) Koponyaméretek és szellemi fejlettség. *
Párhúzamosság a testi és szellemi fejlettség között. — Binet, Kirchclioff, Vaschide és Pelletier, Eyerisch és Löwen feld vizsgálatai. — Bayerthal dr.
vizsgálatai az iskolai osztályozás és a fejkörfogat nagyságának párhúza- mossága körül.
Orosz, amerikai, majd német búvárok, legutóbb dr. Rietz, 20.400 berlini tanulón végzett magasság- és súlymérésekből
* Hoesch-Ernst-Meumann, Das Schulkind in seiner körperi. u. geist.
Entwickl. I. Leipzig, 1906. — Binet, id. munkák ; Vaschide et Pelletier,
kétségtelenül bebizonyították a »mens S sara in corpore sano régi elvnek azt az újabb formulázását, hogy a testi és szellemi
fejlettség között bizonyos átlagos párhuzamosság áll fenn. Kétség- telen, hogy ezt az elvet faji sajátságok, fajkeveredés, betegségek,.
táplálkozási viszonyok stb. bonyolíthatják, s így az egyes gyer- mekre legfeljebb csak nagy fenntartásokkal alkalmazható. Mégis annyi valószínűséggel folyik ezen vizsgálatokból, hogy agyfajbeli, egyenlő társadalmi osztályokhoz tartozó, egyenl
őkorú egyének közül a testileg jobban fejlettek elmebeli képességeiket illet
ő-leg is előnyben vannak az elmaradottabb testi fejl
ődésűekkel szemben.
Közelebbről érdekelnek bennünket mégis azok a vizsgálatok, melyek a koponyaméretek és a szellemi képességek között esetleg fennforgó kapcsolatokra vonatkoznak.
Binet Alfréd ezirányú első vizsgálódásai csaknem negativ eredménnyel jártak, amennyiben igen nagyszámú gyermek közül a legintelligensebb és legelmaradottabb tanulók között átlag 1 mm különbséget talált.
Midőn azonban Binet 100-100 gyermek közül kikereste a 3 legjobb s a 3 leggyengébb tanulót s azok értékeit a közepese-
hasonlította össze, kiderült, hogy a kiváló képesség
űek aközepeseket valamennyi méretben felülmúlták, még pedig néha.
3-4 mm-rel is.
Kirchho ff arra a következtetésre jut, hogy főleg a fej- magasság az a méret, mely a szellemi fejlődés mértékéül tekinthet
ő.
Vaseliide és Beiletier 400 párisi iskolásgyermeket vizsgáltak,.
egyenlő társadalmi rétegek különböző értelmiségű gyermekeit, midőn is a gyermekek intelligenciáját a tanító határozta meg.
Kiderült, hogy az értelmesebbeknek valamennyi koponyamérete nagyobb volt, s a vizsgálatok igazat látszanak adni Kirchhoff okoskodásának, amennyiben a fejmagasság mutatta a legállandóbb kapcsolatot az intelligencia mértékével.
Eyerisclz és Lötven feld orvosok is végeztek hasonló vizsgá- latokat, de nem találtak állandó vonatkozást a koponya méretei s a szellemi fejlettség között. De Fürstenheim a szerzők saját adataiból bizonyítja be tévedésüket. Igy pl. 53 cm-nyi átlagos koponyakörfogatot a 9-10 éves legjobb tanulók közül 47'3, a gyengébbek közül csak 9'1 °'o haladta túl. Viszont 52 cm-nél kisebb fejkörfogata a jók közül csak 15'8, a gyengék közül
Recherches expér. sur les signes physiques de l'intelligence, Rev. d. philos.
1903. III. Referálva : Arch. f. ges. Psychologie, VI. köt. —
Bayerthal,
Kopfumfang u. Intelligenz in Kindesalter, Exp. Paedagogik, 2. köt., Leipzig, 1906 ;u. e.,
u. o. 3. köt. ;u. e.,
u. o. 5-ik kötet. — V. ö.Laufenauer,
Előadások az idegélet világából. Bpest, 1899., 9-16-ik 1.631 0/0-nak volt. A 13-14 éves korban a legjobb tanulók leg- nagyobb mérete 53-54 közé, a gyengéké 52-53 cm közé esett.
53 cm-nél nagyobb értéket a jók közül 72'3 0 /0, a gyengék közül csak 36 0/0 mutatott ; 51 cm-nél kisebb körfogata a jók közül csak 7 °/o-nak, a gyengék közül 36 (V o-nak volt.*)
Meglep
ően egyértelműek dr. Bayerthal wormsi idegorvos vizsgálatai. E búvár 7 1 /2 8 112 év közötti elemi iskolás gyermekek fejkörfogatát vizsgálta, kirekesztve a pedagógiai okokból elmara- dott, valamint a felt
űnően magas és feltűnően lapos koponyájúakat.Összesen 234 fiun és 153 leányon végzett mérései a következ
őeredményeket adták.
A) Fiuk :
36 kitűnő osztályzatú fiu átlagos fejkörzete 51.46 cm ; a maximum 55'0 cm
94 jeles » » 9 » 50'93 » » » 53.5 »
66 jó » » » 50'33 » » » 52.5 »
29 elégséges » » » » 49'60 » » » 52.0 »
9 elégtelen » » » » 49.60 » » » 50.5 »
B) Leányok :
17 kitűnő osztályzatú leány átlagos fejkörzete 50'00 cm ; a maximum '52'0 cm
46 jeles D » » » 49'83 » » » 52'0 »
41 jó » » » » 49.44 » » » 52'0 »
25 elégséges » » » » 49.16 » » » 51'5 »
15 elégtelen » » » » 48.84 » » » 50'5 »
1906-ban Bayerthal megismételte ezen vizsgálatait, kiter- jesztve azokat az 1.-3. elemi osztálynormális érzékű azon tanulóira, kiknél neveléshiányból eredő hiányos iskolai haladás nem állott fenn. Eredményei a leghatározottabban igazolták első vizsgálataiból leszürt azon tételét, hogy a fejnagyság, (körfogat) és szellemi fejlettség törvényszerű kapcsolatban állanak egymással.
Bayerthal dr. vizsgálatai eredetileg gyengetehetségű, a kisegítő iskolát látogató gyermekeken végzett vizsgálatokból indul- tak ki. Kiderült, hogy a gyengeelméjiüelc koponyakör fogata az esetelv túlnyomó többségében nem éri el a hasonkorú normális értelmiséqüek átlagos méretét, míg az esetek kisebb száma azt, de a maximumot is elérheti, sőt túl is haladhatja. Ennek magya- rázata abban van, hogy a gyengetehetség
űek, illetve elméj
űek egy része többé-kevésbé agyvízkórban (hydrokephalus, 1. 32-ik 1.) szenved s így koponyájuk kóro3an tágult.
*) Eyerisch u. Loewenfeld. Veber die Beziehungen des Kopf- umfanges zur Körperű nge und zur geistigen Entwicklung. Wiesbaden, 1905.
3. A központi idegrendszer bonctana.*
A központi idegrendszer főrészei. — A nagyagyféltekék főbb barázdái és tekervényei. — Az agy üregrendszere : az agygyomrocsok. — Az agy alapja és az agyidegek. -- A szürke és a fehér állomány. — A nagyagydúcok,
agytörzs ; a kisagy.
A
központi idegrendszer főrészei az agy és a ,gerincagy.**1 Ezeket csontos falú üreg, a koponya és a gerincoszlop védi, ez.üregen belül pedig három hártyás burok, ú. m. a kemény és a.
két lágy agyburok (vagy agyhár- tya) veszi körül.
A koponyán és gerincosz- lopon nyílások vannak, melye- ken át jutnak az agyhoz és ge-
7. ábra. Az ember idegrendszere. a a nagy agy, b a kis agy, c a gerincagy, melybe az érző, és melyből a mozgató idegek vonulnak. Az együttérző (v. tengéleti) idegrendszer fő agait a gerincagy két oldalán haladó finomabb voná-
sok jelzik.
2. ábra. Az agy részei és az agyidegek ere- dete, vázlatosan. H az agyfélteke, Th a lát6- telep, P a tobozmirigy, Pt az agyfüggelék, Cb a kis agy, M a nyult agy, I—XII. az agyidegek, Sp' és Sp' az elsó és második pár
gerincagyideg.
* Probst, Gehirn u. Seele d.
Kindes, Leipzig, 1904; Wundt, Grund- züge d. physiol. Psychologie, 3 köte- tes 5. kiadás, Leipzig, 1902. I. köt, 31-335. 1. — Bethe, Allg. Anato- mie u. Physiologie d. Nervensystems, Leipzig, 1903. — v. LenhossPk, Der feinere Bau d. Nervensystems stb., 2. kiad. Berlin, 1895. — Thanho f7er, Előadások az anatómia köréből, Buda- pest, 1896.
** Némelyek helyesebbnek ta- lá]j ák az agyvelő, gerincvelő kifeje- zéseket.
rincagyhoz és viszont azoktól a test részeihez az érz
őés moz- gató idegek.
Az agy részei a két nagyagyfélteke, a velük összefügg
őagy- törzs és a kisagy. Az agytörzs mint nyultagy folytatódik a gerincagyba. (L. 1. ábra).
Az agy felületét mély barázdák nagyobb és kisebb részekre,.
lebenyekre s ezeket tekervényekre . osztják. ..
Mindegyik agyféltekén megkülönböztetünk homloki, halán- téki, fali és nyakszirti lebenyt vagy karélyt.
3. ábra. A nagy agy bal féltekéjének felülete a fontosabb barázd4kkal ős tekervényekkel. A vont lozott területek a Flechsig•féle mozgató, a pontozott területek az érző központoknak felelnek meg.
E lebenyek bonyodalmasnak látszó tekervényei közül legalább is a legfontosabbakat célszerű megismernünk, minthogy ezekben találjuk az érző,.
mozgató és társító elmeműködések központjait.
A homloki, halántéki és nyakszirti lebenyt 2-2 barázda egyformán- felső, középső és alsó tekervényre osztja. A féltekék közepe táján, a homloki lebeny mögött vonul felülről lefelé a központi v. Rolando-féle barázda (s. c.),.
melynek két partján található a mellső és hátsó központi tekervény. A köz- ponti barázda mögött terül el a fali lebeny, melyet a falközi barázda felső- a alsó lebenyre (pi és p2) oszt. E mögött van a nyakszirti lebeny. A halán- téki lebenyt a homoki lebenytől és a központi tekervényektől a mély Sylvius-féle barcízda (f. S.) választja el, melynek mélyében, az említett..
agyrészek által fedve, a Reil-féle sziget található. A felső halántéki baráz- dát a szöglettekervény (g. ang.) veszi körül.
Ezek az agyféltekék külső, domború felületének legfontosabb részei..
A féltekék egymásnak fordított, lapos, belső felszínén feltűnik a kérgestest- szegély barázda, mely felett a felső homloki tekervény belső felületét, alatta pedig a boltozatos tekervényt találjuk. A központi tekervények itt
:a központ melletti lebenyke'ben (L. pc.) egyesülve láthatók, a fali lebeny mint az ú. n. )előékc folytatódik, melyet a fali-nyakszirti barázda (f. p. o.) választ el a nyakszirti lebeny belső felszínétől. Ez és a sarkantyus barázda (f. c.) fogják közre az élcet, a látás agyi központját. — A bolto- zatos tekervény alsó szélén látható a két agyfélteke fehér állományából kifa- kadó s azokat egybekötő kérges test. A halántéklebeny belső felszínén talál- juk a nyakszirt-halántéki barázdát, mely felett és alatt feküsznek a hason- nevű tekervények. Ezek előtt a hippocampus-tekervény, legelől a horgos tekervény látható. Maga a hippocampus-tekervény belső felszíne is redőt alkot, melynek külső felkunkorodását nevezik Ammon szarvának.
t. ábra. A nagy agy► bal féltekéjének belső felülete. (A pontozott területek az érző, vonalozottak a mozgató központoknak felelnek meg.)
Az agy üregrendszere: A kérges test alatt húzódik mind- egyik féltekében egy-egy hosszúkás üreg, az oldalsó agygyomrocs.
Ezek alatt s velük összefüggőleg van a középvonalban a középső vagy harmadik agygyomrocs (L. 5. ábra), mely hátrafelé vonultában a szűk Sylviucs-féle csatornába, ez pedig kiszélesedve, a sekély, dülékenyalakú negyedik agygyomrocsba megy át. Ennek folyta- tása a gerincagy központi csatornája. A 4. agygyomrocs fenekét a nyultagy, fedelét a kisagy féltekéit összekötő, ú, n. féreq alkotja.
Az agy üregei egybefügg
őbarlangrendszert alkotnak, mely- ben kevés folyadékot találunk. E folyadék felszaporodása hozza létre az agyvízkórt (1. 32-ik 1.) Az agy alapján láthatók az agy állományába belépő érző és a kilépő mozgató idegek : összesen 12 agyidegpár (L. 2. ábra). Ezek : a szagló, látó, szemmozgató, szemforgató, háromosztatú, szemtávolító, arcmozgató, halló, nyelv- garati, bolygó, járulékos és nyelvalatti idegek.
Szürke és fehér agyállomány : Ha a agyféltekéket fel-
metsszük, azt látjuk, hogy az agy külső , vörösesszürke kéregb
ől és
Ő. ábra. Az emberi agyvelő haránt átmetszetben o—o oldalgyomrocsok alattuk a harmadik agy- gyomroes ; g a kérges test (v. agygerenda), f fehér állomány, körülötte sz a szürke agykéreg, a fehér állományban a harmadik agygyomroi's két oldalán a látételepek, ezek01 oldalt a csikolt test sziaet-
szer(í szürke állományának átmetszete.
az alatt fehér, velős állományból áll, melyet a kéreg körülfog.
(L. 5. ábra).
A velős állomány nagy fehér tömegében is láthatók szürke szigetek, az A. n. nagyagy-dúcok. Ilyenek a lencseszerű és farkas magból álló csíkolt test, s a harmadik agygyomrocs két oldalán a látótelepek. E szigetek között és körül a fehér állomány, mint kiilső és belső tok halad át, s a két agyszár alakjában lép ki a féltekék alól. Ezeket a dúcokat együttesen agytörzsnek nevezzük, mely a nyultagy útján a gerincagyba folytatódik. Az agyszárak átfúródva a Varol hídján a
nyultagyba, majd a gerinc- agyba mennek át. Itten már a szürke állomány H alak- ban a mélyben fekszik és a fehér velős állomány köpeny- szerűen fogja azt körül.
A kisagy, mely a nagy- agy nyakszirti lebenye aJatt fekszik, szintén két félteké- ből áll, melyek a féreg által egybekötve apró, párhuzamos tekervényeket mutató lebe- nyekből alkotvák. Ezekben is szürke kérget és fehér velő- állományt találunk. A kis- agy nyulványok útján függ össze az agy többi részeivel.
A kisagy fehér állományából indulnak ki az agytörzs ikertesteihez az ú. n. kötőkarok. Lefelé az ú. n. hídnyulványok fogják körül az agyszárakat s ezekkel a Varol hídját alkotják. Hátfelé is indulnak ki nyulványok, az ú. n. kötélképű testek, melyek a kis- agyat a nyultaggyal kötik össze.
4. A központi idegrendszer finomabb (szöveti) szerkezete. *
Az idegegység (neuron). — Az idegsejtek és nyúlványaik. — Az idegrost ; az ideg. — Idegdúcok, idegmagvak. — Centripetális, centrifugális és kap- csoló neuronok. -- A testkörnyezeti, agykéregalatti és agykérgi neuronok. — Az agykéreg vastagsága, sejtgazdagsága és térfogata. — A lelki életre leg-
fontosabb neuronok. — A társító rostok.
Az idegrendszer szürke állománya az agyszövettani kuta- tások jelen állása szerint sok millió parányi idegegységből tevődik
* L. Lenhossék és Bethe már idézett munkáit. Továbbá v. ö. Scha ffer A neuron-tan histológiai és pathológiai szempontból, Bud. Orv. Újság,
A gyermeki elme.
össze. Az idegegység tudományos neve: neuron. Részei az ideg`
sejt vagy dúcsejt és a hozzátartozó nyclványok. cAz idegsejt szerves
ősanyagból (protoplazmából) álló 11200 — i /l o milliméternyi átmérőjű, tehát legfeljebb finom pont nagyságú tömeg, melyb
őlrendszerint több rövidebb és egy hosszabb nyulvány indul ki.
A rövidek, a dencl ritá ic vagy p roto plazma nyzc j tványok, rövid,.
bokros elágazódások ; a hosszabbat, mely az idegsejt alapjából indul ki, tengelyfoncclnyulványnak nevezzük. Ez a tengelyfonál maga is tömérdek, igen finom elemi rostból tev
ődik össze. Az ideg-sejteken kívül a szürke állományban a sejtek között ott találjuk a véred én yelcet s a glia nev
ű, finom sejtekből s rostból álláfonadékos támasztószövetet. E szövet annyiból fontos, hogy ahol az idegsejtszövet megbetegszik vagy elpusztul, annak helyében glia burjánzik.
Maga az idegsejt tömege (teste) hálózatos szerkezetű. Bel- sejében a sejtmagvat, ebben a magvacskát különböztetjük meg.
(L.
az I. melléklet 1-ső és 2-ik ábráját s azok magyarázatát).
Egyébként az idegsejtek nagysága, szerkezete, valamint alakja változó s a központi idegrendszer bizonyos tájékaira jellegzetes.
A tengelyfonál a sejtből kilépve, vel
ős hüvelyt kap, s ekkoridegrostnak nevezzük. Több ezer idegrostot közös hüvelyben idegnek nevezünk. Az ideg tehát épen nem valami csak kép- zelt dolog, hanem igenis szemmel látható, kézzel fogható vékony fonál, mely azonban többé-kevésbé vastag, ső t hüvelyknyi vastag huzal is lehet.
A protoplazma-nyulványok rendszerint a sejt közelében ágaznak szét és végződnek, fonadékot alkotva valamely másik sejt közelükben végződő tengelyfonalával. A tengelyfonál lehet rövid, midő n valamely közeli másik sejt protoplazmanyulványát fonja körül ; de egységes nyúlvány alakjában csaknem egy méter hosszú is lehet. Ilyenek pl. azok a tengelyfonálnyulványok, melyek a gerincvelő dúcsejtjeiből kiindulva, az ágyéki velőből a lábujjak izomrostjaihoz vonulnak (pl. az ülőideg rostjai.)
Az idegsejtek rendszerint tömegekben fordulnak elő. Az ilyen véredényekkel ellátott szürke idegsejttömegeket idegdúcoknak, vagy amennyiben belőlük idegek erednek, idegmagvaknak is nevezik.
A nagy és kis agy szürke kérge, a fehér vel
őállományban és az.agytörzsben található szürke tömegek, a gerincagy szürke állo- mánya : mind ily idegsejtekből tevődnek össze ; míg az ú. n.
fehér vagy velős állományt az idegrostok tömege alkotja.
Az olyan neuronokat, melyek tengelyfonala az agyvelőkéreg felé halad, centripetális, azokat pedig, melyeké a kéregből vagy
1904. —