A MAGYARORSZÁGI OSZTRÁK HADSZERVEZET ÉS A HAZÁNKBAN ÁLLOMÁSOZÓ KATONASÁG
1848 ÁPRILISÁBAN*
Urbán Aladár
A Batthyány-kormány, amikor 1848 április 12-én az ország
élére állott, mind közigazgatási, mind katonai vonatkozásban kialakult helyzetet vett át. A kettő között azzal a lényeges k ü lönbséggel, hogy amíg a közigazgatás a századok során szinte változatlanul megőrzött megyerendszerre épült, a katonai szer
vezet — az osztrák abszolutizmus centralizációs törekvéseinek megfelelően —• nemcsak bécsi központi irányítás alatt állott, hanem a Rákóczi szabadságharc bukása u t á n teljesen idegen minta szerint fejlődött. Ennek eredményeként zászlója, vezény
leti nyelve, ruházata, d e mindenekelőtt szelleme, tiszti és tábor
noki k a r á n a k magatartása is idegen volt. Tisztjeinek többsége nem vette tudomásul Magyarország közjogi állását az összbiro- ctalmon belül, s nem volt hajlandó az új helyzetben elismerni az Ország alkotmányos vívmányait sem. A felelős minisztérium
nak eleve számolnia kellett azzal, hogy a Habsburg-Lotharin- giai ház iránti hűség szellemében nevelt tisztikar, mindenek
előtt az itt szolgálatot tevő főhadparancsnokok, hadosztály- és dandárparancsnokok, valamint az ezredek döntő többségében idegen származású parancsnokai nem szívesen engedelmesked
nek majd a magyar és polgári kormányszerveknek. Főleg akkor nem, h a azok következetesen a Bécstől való egyre nagyobb függetlenség megvalósítására törekednek.
Az idegen katonaság ellenszegülése a B a t t h y á n y - k o r m á n y politikáját valóban nem csekély módon befolyásolta. Ennek az ellenállásnak mechanizmusát, ebből fakadóan a bécsi és budai hadügyminisztérium közötti ellentéteket, valamint a m a g y a r országi katonai hivatalok és testületek és a k o r m á n y között f e l -
:>
Részlet egy nagyobb, a Batthyány-kormány hadügyi politikájával foglal
kozó munkából. -
merülő nézeteltéréseket csak úgy érthetjük meg, n a ismerjük az osztrák hadszervezetnek hazánkban kialakult apparátusát .Mi
e l ő t t azonban mozgás közben ismernénk m e g ennek az egész birodalmat átfogó hatalmas gépezetnek t é m á n k a t érdeklő r é szét, röviden foglalkozunk kell 1848-ig megtett fejlődésével is.
Az első felelős minisztérium által készen kapott helyzetet vizs
gálva, egyidejűleg figyelmet érdemel az ekkor az országban állomásozó haderő létszáma és nemzeti hovatartozása is. A r e n delkezésre álló katonai erő ugyanis nem lebecsülendő módon határozta meg az új k o r m á n y által követendő politikát. Az alábbiakban megkíséreljük mind a szervezeti, mind a létszámra vonatkozó kérdésekre feleletet adni.
1.
A magyar haderő irányításának osztrák kézre jutása m á r 1526, az ország három részre szakadása után kezdetét vette. Az országban egyre nőtt az idegen zsoldosok száma, akiknek több
ségét az 1556-ban szervezett bécsi udvari haditanács (Hofkriegs<- rat) fogadta fel és irányította. így ezeknek a török elleni alkal
mazásával gyakorlatilag megkezdődött hazánk katonai m e g szállása. 1569-ben pedig Miksa harmadik dekrétuma — az o r szággyűlés kényszerű jóváhagyásával — törvényesen is kivette a magyar rendek kezéből a hadsereg belső ügyeibe való beleszó
lás jogát. A török kiűzése után, amikor Magyarországon is napi
r e n d r e került az állandó hadsereg megteremtése, a helyzet t o vább romlott. Az 1715:VIII. törvénycikkben az adómentességét védelmező nemesség végzést hozott arról, hogy a hadseregnek csak a felét fogják magyarokból állítani, a többiről a király kül
országból tartozik gondoskodni. Ily módon az országgyűlés tulajdonképpen szentesítette az eddigi gyakorlatot: az ország idegen megszállását. Emellett a fenti »».törvény eredményeként a magyar- csapatok — amelyek a végvári harcok idején még részben függetlenek voltak Bécstől — most véglegesen és hiva
talosan is részesévé váltak a császári hadseregnek.
Igaz, a rendek többször kísérleteztek egy magyar hadita
nács létrehozásával, de minden próbálkozásuk megtört az u d
v a r ellenállásán. Bécs féltékenyen ügyelt a hadsereg feletti e l
lenőrzés jogára, a mindenható udvari haditanács hatáskörének
sértetlenségére. 1724-ben még meg is növelte a legfelsőbb k a
tonai kormányszerveknek a m a g y a r ügyekre való befolyását a
bécsi központi főhadbiztosság (General Kriegskommissariat)
megszervezésével. Az új szervezet hadbiztosai segítségével
e g y ü t t m ű k ö d ö t t a Pozsonyban ugyanekkor felállított helytartó-
tanáccsal, s gondoskodott (a megyék és városok bevonásával) mindenekelőtt a hadiadó beszedéséről, valamint a lakosságnál elhelyezett, vagy vonuló katonaság élelmezéséről, szállításáról és beszállásáról. 1740-ben pedig megalakult az 5 országos főhad- paraificsnokság (General Kommandó), amely Magyarországon, Erdélyben, a horvát—szlavón területeken és a határőrvidékeken intézte a katonai ügyvitelt. A napóleoni háborúk alatt, 1803-ban bekövetkezett átszervezésüktől ezek a főhadparancsnokságok egészen 1848-ig lényegében változatlan feladat és hatáskörrel látták el munkájukat: az egységes császári hadsereg itteni ala
kulatainak irányítását.
1Az 1848. év kezdetén az Osztrák Birodalom területén 12 főhadparancsnokság volt. Ebből Magyarországra és kapcsolt ré
szeire, Erdélyre, valamint a határőrvidékre változatlanul 5 ju
tott, a következő megoszlásban: Magyarországon Buda, Erdély
ben Nagyszeben, Horvátországban (és a hozzátartozó várasd—
károlyvárosi határőrvidéken) Zágráb, Szlavóniában és Szerém- ségben (valamint a hozzácsatolt határőrvidéken) Pétervárad, a Bánságban (és a hozzákapcsolt határőrvidéken) Temesvár szék
hellyel.
2A főhadparancsnokságok élén — mint-vezénylő tábor
nokok — táborszernagyok és altábornagy ok állottak. Parancs
nokságuk alatt altábornagyok és vezérőrnagyok voltak a had
osztály és dandárparancsnokok (Divisionárs und Brigadiers). A Budán székelő magyarországi főhadparancsnokság élén br. Le- derer Ignác táborszernagy, lovassági tábornok 'állott.
3Beosztott /ladossríáií/parancsnokai Budán, Pesten, Pozsonyban, Kassán*
Nagyváradon és Sopronban állomásoztak. A dandárparancsnok- ságok megoszlása a következő volt: a budai hadosztály parancs
noksághoz tartozott a Budán és Székesfehérvárott, a pestihez a Pesten és Egerben, SL kassaihoz az ugyancsak Kassán, a nagy
váradihoz a Szegeden és Debrecenben, a sopronihoz a Kőszegen,
í Az o s z t r á k h a d s z e r v e z e t m a g y a r o r s z á g i f e j l ő d é s é r e ld. H. Meynert: G e - s c h i c h t e d e s K r i e g s w e s e n s u n d d e r H e e r e s v e r f a s s u n g i n d e r ö s t e r r e i c l l i s c h e n M o n a r c h i e . . W i e n . 1852-1854. II. 163—172; III. 47., 56., 151—152; IV. 23—24., 83—84., 124—125. p p . ; A. Wrede: G e s c h i c h t e d e r k. u n d k. W e r m a c h t . Wien, 1898—1905. I.
13—19., 33—49., 97^108; I I . 560—j61., 564—567; I I I / Í . 3—30., 59—66., 231—299; V. 181—
194. p p . — U g y a n e z t m a g y a r s z e m m e l ld. Horváth János: A k ö z ö s ü g y e k előz
m é n y e i és fejlődése (1526—1848). B u d a p e s t , 1902. 16—40., 73—89. p p . ; Beöthy Ákos;
A m a g y a r á l l a m i s á g fejlődése, k ü z d e l m e i . B u d a p e s t , 1906. III. 83—130. p p . ; t o v á b b á Szekfű Gyula: M a g y a r t ö r t é n e t . B u d a p e s t , 1935. III. 329., 348—355; IV. 339—348, 360—355; V. 181—194. p p . ; v a l a m i n t : M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t e 1526—1790. E g y e t e m i t a n k ö n y v I I . B u d a p e s t , 1962. 25—38., 411—414. p p . A h a d b i z t o s s á g o k m ű k ö d é s é r e ld. Felhő Ibolya—Vörös Antal: A h e l y t a r t ó t a n á c s l e v é l t á r a . B u d a p e s t , 1961. 497—
498. p p .
2 E r r e és az a l á b b e l ő a d o t t a k r a ld. M i l i t a r - S c h e m a t i s m u s d e s ö s t e r r e i c h i - s c h e n K a i s e r t h u m e s . Wien, 1848. 15—34. p p .
3 A f ő h a d p a r a n c s n o k s á g ü g y v i t e l e a k ö v e t k e z ő ü g y o s z t á l y o k r a o s z l o t t : 1.
k a t o n a i ( M i l i t a r - D e p a r t e m e n t ) , 2. p o l i t i k a i (Pol.-Dep.), 3. élelmezési ( V e r p f l e g s - Dep.), 4. g a z d a s á g i ( Ö k o n o m . - D e p . ) , 5. i g a z s á g ü g y i (Justiz-Deo.). A k a t o n a i ü g y o s z t á l y r e f e r e n s e : gr. Z e d t w i t z ő r n a g y volt, L e d e r e r s e g é d t i s z t j e .
a pozsonyihoz a szintén Pozsonyban székelő két dandárparancs
nokság.
Az erdélyi főhadparancsnok, br. P u c h n e r altábornagy, szék
h e l y e ' Nagyszeben, m i n d k é t hadosztály parancsnoksága szintén Szebenben, dandárparancsnokságai Brassóban és Kolozsvárott voltak (utóbbi helyen kettő). A Temesvárott székelő br. Piret altábornagy, bánsági főparancsnok alá rendelt hadosztálypa
rancsnokság ott helyben, a dandárparancsnokságok Temesvárott, Pancsován* és Karánsebesen* állomásoztak. A Péterváradon? levő br. Hrabovszky altábornagy, szerémségi főhad parancsnok had
osztály parancsnoksága helyben, dandárparancsnokságai Eszé
ken, Vinkovcén* és Mitrovicon* székeltek. A Zágrábban levő fő
hadparancsnok, Auersperg táborszernagy, lovassági tábornok alá az ugyancsak Zágrábban, valamint Károlyvárosban* levő hadosztály-, továbbá a Károlyvárosban,* Belováron,* Petrin- ján,* és Goszpicson* állomásozó dandárparancsnokságok t a r toztak/'
A felsoroltak közül a budai főhadparancsnokság volt a leg
nagyobb. Súlyát az is növelte, hogy a budai főparancsnokság mellett Pesten külön tüzérségi hadosztályparancsnokság is m ű ködött, amely az egész országban (mind az öt főhadparancsnok
ság területén) állomásozó tábori tüzérség (Feld-Artillerie), t o vábbá a Budán székelő vártüzérségi kerület (Garnisons-Artille
rie Distrikt)
5és az ugyancsak Pesten levő tüzérszertári különít
mény (Artillerie Feldzeugamts Détachement) felett rendelke
zett. A fentiek mellett Pesten volt a szekerészét országos pa
rancsnoksága (Fuhrwesens Landes-Posto-Kommando) is.
A fontosabb katonai főhatóságok közül Budán székelt t o v á b b á a hadmérnöki kar (Genie-Korps) bécsi központjának ma
gyarországi kerületi erődítési igazgatója (Fortifications Distrikt- Direktor),
6aki elöljárója volt a különböző várakba és erődökbe rendelt mérnökkari tiszteknek: az erődítési igazgatóknak (For
tifications Lokal-Direktors).
7Budán volt továbbá a Bécsben szé
kelő vezérkar egy osztálya (General Quartiermeister-Stab Ab
teilung), valamint a főhadparancsnok mellé rendelt tábori főor-
* A megjelölt helységek a katonai határőrvidékhez tartoztak.
4 A magasabb parancsnokságok közé kell sorolnunk még az erődítmények parancsnokságait. Ezek közül fontosabbak, a budai főhadparancsnokság terüle
tén: Komárom, Buda, Arad; a Bánságban: Temesvár; Erdélyben: Gyulafehérvár;
Szlavóniában: Eszék; a határőrvidéken pedig Pétervárad és Károlyváros.
5 A vártüzérségi kerület kb. 300 főnyi személyzete Pest, Komárom, Lipót-
vár, Kassa és Pozsony között oszlott meg. Ld. HM 1848:6366. Szervezetére, működésére ld. Wrede'id. mű IV/1. 351—354., 578. és 638. pr>.
6 Kerületi erődítési igazgató minden főhadparancsnokság mellett volt.
7 A budai kerületi erődítési igazgatóság alá a Komáromban, Budán, Ara
idon és Munkácson székelő erődítési igazgatók tartoztak.
vosi igazgatóságnak (Oberfeldärztliche Direction) vezénylő fő
orvosa (dingender Stabs-Feldarzt). A magyarországi főhadpa- rancsnokság mellett működő főhadbiztosság (Oberkriegs-Kom- missariat) országos központja természetszerűleg ugyancsak B u dán volt.
8Óbudán volt a katonai ruházati-gazdasági kezelőség (Mili
tär Montours-Ökonomie Verwaltung) Stockerauban székelő fő- biztonságának ruházati-gazdászati bizottmánya ( M o n t o u r - ö k o - n o m í e K o m i s s i o n ) . Komáromban pedig az árkász kar (Sapeur Korps) magyarországi különítménye (Sapeur Détachement) ál
lomásozott.
9Mindezek mellett a budai főhadparancsnokság (köz
vetlenül a fehérvári, illetve szegedi dandárparancsnokság) a l á tartozott a bábolnai és mezőhegyesi katonai méntelep (Militär- Gestüt), amely később annyi vitára adott okott a menések l e g főbb irányítójával, a bécsi pótlovazási felügyelőséggel (Remon- tierungs Inspektion), illetve a bécsi hadügyminisztériummal.
1 0A magyarországi főhadparancsnokság természetesen m i n denekelőtt nagylétszámú sorkatonaság: elsősorban gyalogság és lovasság, továbbá kisebb létszámú tüzérség felett rendelkezett.
Ezeknek legénysége azonban — az osztrák államigazgatási és hadszervezési elveknek megfelelően —- nagyrészt idegen volt.
a soknemzetiségű birodalom legkülönbözőbb tartományaiból származott. Mielőtt azonban az 1848 elején itt állomásozó k a t o nai alakulatokat közelebbről szemügyre vennénk, előbb szól
nunk kell n é h á n y f szót a Magyarországról újoncozott ezre
dekről.
A napóleoni háborúk befejezésétől az 1850-es évekig az Osztrák Birodalom összesen 58 gyalogezredet t a r t o t t fegyver alatt. Ebből Ausztria 9, Cseh—Morvaország 13, Galícia 13, Lom
bardia és Velence tartományok 8, Magyarország (kapcsolt r é szeivel) 13_és Erdély 2 ezredet állított ki. Az adriai tengerpart
tól szeszélyes formációban az egész déli határvidéken v é g i g h ú zódó, s a Székelyföldet is körülölelve Bukovináig terjedő h a t á r -
8 A budai főhadparancsnokság rőhadbiztossá,gi szervezetének kerületi biz
tosai (és a (mellettük működő katonai pénztárak) Sopron, Pozsony, Beszterce
bánya. Kassa, Debrecen, Pécs és Buda városában székeltek. A katonai főhad- bizto&okkal, illetve a kerületi biztosokkal a helytartótanács országos biztossága (Oberlandes KomiFsariat) által kinevezett tartományi biztosok működtek együtv ők tartották a közvetlen kapcsolatot á hatóságokkal. Ld. Fényes E., Magyar
ország leírása. Pest, 1847. II. 6—7. pp.; Felhő I.—Vörös A., A helytartótanács l e véltára. 498. p.
9 A különítmény hivatalos állományi létszáma 70 fő volt, de Komáromban, ezidőtájt csak kb. 40 fő állomásozott. Ld. HM 1848:6366.
±0 A főhadparancsnokságokat, valamint a fentebb elősorolt katonai hivata
lokat és intézményeket (a hadosztály- és dandártagolódás feltüntetése nélkül) meg
kísérli ábrázolni Fályi Béla: A cs. és kir. haderő a szabadságharc előtt. Honvéd;.
1948. 2—3. 28—29 p"pTr;vA"~cs és kir. haksereg és a magyarországi kiegészítő k e r ü
letek elhelyezési vázlata 1848. februárjában" című térképvázlatán.
őrvidék további 18 ezredet állított fegyverbe.
1 1Ami a lovasságot illeti: az osztrák hadseregben ekkor 37 lovasezred, ebből 12 h u - szárezreoLXamelyből Magyarországrói-lu, Erdélyből egy, a szé
kely határőrvidékről pedig a másik ezred származott), 8 vértes (Kürassier), 6 dragonyos (Dragoner), 7 könnyűlovas (Chevaux- leger) és 4 dzsidás (Uhlan) ezred volt. A huszárok legénységét magyarokból,- a többi lovasezredekét a birodalom más tartomá
nyaiból állították.
1'
2Az 5 tüzérezredből 2 osztrák volt és 3 cseh—
morva; magyar, vagy más legénységű egy sem! Vagyis a ma
gyar katonaság csupán gyalogságból és könnyű lovasságból ál
lott, m e r t sem a műszaki alakulatokhoz, sem a tüzérséghez nem soroztak magyarokat.
1 3Az ún. „magyar" ezredek sem állottak kizárólag magyarok
ból, hiszen közöttük szép számmal voltak képviselve a nemzeti
ségek is. Elnevezésük csak a legénység e r e d e t é r e utalt, hogy ti.
azok Magyarországról és kapcsolt részeiről, vagy Erdélyből származtak. Ezeknek az ezredeknek — pillanatnyi állomáshe
lyüktől függetlenül — az ország meghatározott körzetében ál
landó főhadfogadó parancsnokságuk (Haupt Werbe-Kommando) volt, amelyhez még 2—3 (fiók-) hadfogadó (Filial Werbe-Kom
mando) tartozott.
14Ezek gondoskodtak az országgyűlés által időről időre megajánlott és a hatóságok által rendszerint sors-
11 A határőrezredek sorszámuk szerint a következők voltak (záróielben az ezredtörzs állomáshelye): 1. Likai (Goszoics), 2. Otosáci (Otosác), 3. Ogulini (Ogu- lin), 4. Sz'uini (Sziuin), 5. Varasd-Körösi (Belovár). 6. Varasd^Szenteyörgyi (Belo- vár), 7. Bródi (Vinkovce), 8. Gradiskai (Üigradiska), 9. Péterváradi (Mitrovica), 10. Első bán' (Glina). 11. Második báni (Petrinia), 12. Német-bánsági (Panesova), 13. Román-bánsági (Karánsebes), 14. Első székely (Csíkszereda), 15. Második szé
k e ^ rKézdivásárhelv), 16. Első román (Orlát) 17. Második román (Naszód), 18.
Illír-bánsáei (Fehértemplom) ezred. A határőrséghez tartozott még a Titelben ál
lomásozó csaikás zászlóalj is. (A 11. Székely *iuszárzered is a határőrző katona- Ság kötelékébe tartozott.) A határőrezredek létszámára, megoszlására Id. Fényes
E. id. mű I. 152—153. pp.; Wrede id mű V. 238—241 , 257—309. po.12 Auszír'ából 3 vértes, 2 dragonyos és 1 könnyű lovas ezredet. Cseh-Mor-
vaors-.iiq^ó' s vértre. 2 dragon^-»« és 3 kónnvű lov».« »•"•^«'t Cialiciáhňl 2 ŕirago-nyos, 2 könnyű lovas és 4 dzsidás ezredet, a Lombard-Velence tartományból 1 könnű lovas ezredet állítottak ki. Ld. erre a Schematismuson kívül Beöthy Ákos, id. mű III. 113. p.
13 „Jelenleg a magyar állandó had csupán gyalogságból és könnyű lovas
ságból áil; a pattantyússág, nehéz lovass-ág. mérnöktest, s tábori szekeresség és tengerészet teljesen hiányoznak'" — írta Fényes E. id. mű I. 145. p.
ľ* A, magyarországi és erdélyi kiegészítésű sorezredek toborzási körzetére ld. Berkó Istüin: Az 1848—49. évi szabadságharc hadkiegészítése. HK 1957. 1—2. 207—
208. pp. (A kimutatás néhány kisebb tévedést tartalmaz.) Fályi Béla id. cikke váz
latán ábrázol a a főhadí'ogadókat, de a megyehatárok megjelölése nélkül. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az' ezredek toborzási körzeteit illetően a kézikönyvek sok apró eltérést tartalmaznak. A reformkor időszakának kedvelt ,,mindentudó"-ja, a Hármas Kis Tükör (Trattner és Károlyi, Pest) néldául nemcsak eleve pontatlan, de 1848. évi kiadása már sok elévült adatot tartalmaz, mivel azokat az évről évre megjelenő kiadványban a változásoknak magfelelően nem helyesbítették. Wrede id.
mű (I. 114—115. pp. Beilage VII.) pedig egyes helyeken kétséget hagy amiatt, hogy egyébként is tömör táblázatában nem követi a magyar megyerendszer változásait, hanem csak az 1875. évi rendezés után megmaradt megyéket tünteti fel. Nyilván mindkét hibaforrás szerepet játszott Berkó István tévedéseiben, amelyek csak az 1848. évi hadügyminisztérium anyagában levő kimutatások segítségével küszöböl
hetők ki.
húzás útján kiállított újonclétszámnak felfogadásáról, „ b e a v a tásáról" és a m á r egyenruhába öltöztetett újoncoknak az — esetleg külországban levő — ezredekhez szállításáról. K é t újoncmegajánlás között a hadfogadók feladata volt „szabad v e r b u n k " útján gondoskodni az időközben beállott hiányok pót
lásáról, a keretek feltöltéséről. A szolgálat még a napóleoni h á borúk után is meghatározatlan ideig: vagyis életfogytiglan, ill.
a megrokkanásig, vagy a kiöregedésig (az „obsit" megkapásáig) tartott. Végül az 1830. évi országgyűlés — messze elmaradva az örökös tartományok hasonló intézkedése mögött — a VII. t ö r vénycikkben kimondotta a katonai szolgálat 10 évi időtartamra való csökkentését. Az 1840:11. törvénycikk, amikor 38 000 újon
cot ajánlott meg, ismételten leszögezte, hogy azok „katonai szolgálatot t e n n i tíz évig tartozzanak, ezen időnek elteltével pedig mindnyájan végképp és múlhatatlanul elbocsátassanak".
A fenti törvény egyébként óvást emelt a megajánlott katonaság
nak idegen ezredekhez történő sorolása ellen, s kimondotta:
,,Az állítandó újonczok egyedül magyar ezredekben szolgálja
nak, s őket n e m m a g y a r ezredekhez áttenni semmi szín a l a t t nem lehet."
1 5A magyar gyalogezredek 3 zászlóaljból (Bataillon) állottak, minden zászlóaljban 6 századdal (Compagnie).
16Ezenkívül m i n den ezredben volt me<? 2 századból alkotott gránátos osztály (Grenadier Division). Három gránátos osztályból (6 század) ön
álló gránátos zászlóaljat (Grenadier Bataillon) szerveztek, a m e -
15 Az újoncállítás módjáról elsősorban a vonatkozó törvények, az 18^8-at köz
vetlenül megelőző időszakra az említett 1830:VII. és 1840-11. te. szolpálnak felvilá
gosítással. Részletesebben Wrede id. igen alapos munkájának felhasználásával
Berhó István id. cikkének bevezetése. 204—212. pn. A tíz évi szolga1ati időre való áttérés életbeléptetésének időpontja körű
1! elt^r^s a fenti cikkben Wrede id. mű I. 107. D. vezethető vissza, aki nem a magvar törvénvek- hanem a bécsi legfelsőbb katonai szervek intézkedései (a tényleges hatálvba lénés) a d ó j á n vizsgáHa a kér
dést. —.Az újoncozás és a jobbágvélet ö^^efüagésére. a katonaság által o^o^ott terhekre id. Varga János,: K^toraé^et és hpdk
i"gészítés ]7ii—!»P7 köpött című be
vezetését Szücs~Sán~dö'rT~Szól a duda, verbuválnak című kötetéhez. Budapest, 1962.
.1—23. pt>
16 A század további 6 szakaszra (Zug) tagolódott. Kgy század létszáma (1848 áprilisában meghatározott had')èfrzàlti) altisztekkel eevütt 19* fő 'eb^ő
1a legénv- ségi á!lomány 160 fő), tisztekkel egviitt 198 fő vo't. Egv zászlóalj tev>át tis^t^k nél
kül 1*68 fő Cti. plu°z n'igv dobos többlet. amH a 6 szádadra egyenlően nem lehet elosztani), ehhez jött a 2* főnyi tisztikar, összesen tphát 1192 fő Egy magvor e?red összlétszáma tehát a 69 főnyi ezredtörzzsel együtt 3645 főt számlált. 'Nem számolva itt a szervezetileg különálió 2 gránátos századot.) — A nem magyar ezredeknél (ugyancsak 1^48 áprilisában kelt rendelet szerint) a legénységi létszám egv szá
zadban 1P0 fő, az egész század az altisztekkel és a 4 tiszttel egvütt 252 fő egy zászlóalj 1512 fő volt. Az idegien ezredek azonban ^kivéve az olaszokat), nem há
rom, hanem négy zászlóaljbó
1á'lottak. ti. 4 századból á^ó úgynevezett Landwehr Bataillonjuk is volt. így az idegen ezredek teljes létszáma, az ezredtörzzsel együtt meghaladta az 5600 főt. (A hatá^őrezredeknél viszont csak két zászlóalj volt.) — Az ezredek, illetve a századok létszáma egyébként állandóan váUozott, Id. erre
Fényes E. id. mű I. 146. p., Meynert id. mű IV. 140., 163. pp; és Wrede id. mű 1.34—35. pp. (Beilage n.) A fenti létszámadatokat ezért az 1848. évi hadügyminiszté
rium anyagában levő kimutatások alapján közöljük.
lyeket a mindenkori parancsnok nevével jelöltek.
17A huszár
ezredek 4 osztályra (Divisio), ezen belül további 2—2 századra (Escadron) oszlottak, vagyis egy huszárezred összesen 8 század
ból állott. A huszárosztályokat parancsnokaik szerint ezredesi, alezredesi, első és második őrnagyi osztályként különböztették
meg.
18A m a g y a r lovas- és gyalogezredeket a m á r említett gya
korlat szellemében, természetesen elsősorban idegen t a r t o m á nyokban, hazájuktól távol helyezték el. így 1848 elején a 15 magyarországi és erdélyi gyalogezred 45 zászlóaljából csak 24 állomásozott az országban, az 5 gránátos zászlóaljból pedig csak 2 volt itthon. Hasonló a helyzet a huszárezredeknél is: a 12 ez
redből csak 4 volt Magyarország és kapcsolt részei, vagy Er
dély területén elhelyezve. Ezzel szemben 7 idegen gyalogos ezred 16 zászólalja, továbbá 12 lovasezred volt Magyarorszá-
, 7
Az osztrák hadseregben összesen 20 gránátos zászlóalj volt, amelyek a birodalom nagyobb városaiban állomásoztak. A magyarországi és erdélyi 15 ezred gránátos osztályból a következő zászlóaljakát szervezték: a 31., 51. és 02. ezredből az Uracca (Nagyszeben), 2., 32. és 39. ezredből a Baussnern (később Cordier; Buda), a 19., 48. és 60. ezredből a Milpökh ikésőbb Aurnhammer; Bées), a 34., 37. és 53.
ezredből a Laiml (később Crenneville; Bécs), valamint a 33., 52. és 61. ezredből a
Freisauf (később Weiler; Milano) zász óaljat. A felsorolás az 1848 márciusi állomáshelyeket jeöli, a feltüntetett névváltozások az 1848-as év során következtek be.
I.*!. Militär-Schematismus 1848. 239—240. pp., Wrede id. mű II. 361—370. p. Egy grá
nátos osztály (2 század) létszáma, tisztekkel együtt 350 főből, egy zászlóalj pedig 1030 főből állott. Ehhez jött még a zászlóalj törzs 3—5 fővel.
"< A huszárezred tovább 2 szárnyra (Flügel), az pedig 2 szakaszra (Zug) ta
golódott. Egy század létszáma, altisztekkel együtt 212 fő (ebből 150 lovas, 40 lovat
lan közhuszár) es 165 ló, tisztekkel együtt 218 fő és 171 ló. Egy huszárezred tehát a 48 főnyi törzzsel együtt 1792 emberből és 1388 lóból állott. (1840-ben egy rendel
kezés a 320 főnyi lovatlan legénység létszámát ezredenként 32 főre csökkentette, s a huszárezredek 1848-as kimutatásai a 288 főt, mint szabadságoltat [Beurlaubt!
tartották számon ) Vö. Fényes E. id. mű I. 146. p., Wrede id. mű III/l. 65 p . A huszárezredeit toborzási körleteire, az ezredtörzs 1848. márciusi állomáshelyére a huszárok toborzáfára és kiképzésére ld. Rédvay István: Huszáraink hazatérése 1848/49-ben. Budapest, 1941. 20—27. pp.
összehasonlításul közöljük a többi lovasezred legfontosabb adatait. A nehéz
lovasság (vértesek, dragonyosok) ezredenként 3 osztályból re század) állottak, mlga könnyű lovasság (a dzsidások és az ún. könnyű lovasok) a huszárokhoz hason
lóan 4 osztá'yból (8 század) állottak. Teljes létszámuk (1848 májusában meghatá
rozott hadilétszám):
Törzs 1 század Összesen ember ló ember ló ember ló
Vértes ezred 37 17 183 151 1.135 923
Dragonyos ezred 39 18 179 171 1.113 1.044
K ö m ^ ű lovas ezred 46 20 208 197 1.710 1.596
Dzsidás ezred 48 20 208 201 1.712 1.628
A létszám (a huszárezredeknél is) az 1848 nyarán a hadi lábra állítás következté
ben megszervezett tartalék század (Reserve Escadron) nélkül értendő.
152
gon, Erdélyben, vagy Horvátországban elszállásolva.
19Vagyis az idegen lovasságnak közel fele hazánkban állomásozott, s a z idegen gyalogság létszáma is viszonylag magas volt. Mindez a z erő — mint tudjuk — nem volt elegendő a régi rend, a Habs
burgok abszolutisztikus hatalmának megvédéséhez, Magyar
ország további osztrák függőségben tartásához.
2.
A fentiek ismerete u t á n felmerül a kérdés: mennyi sorka
tona állomásozott Magyarországon 1848 február végén? S m e n y nyi volt számuk a márciusi bécsi és pesti, valamint az észak
olaszországi események lezajlási u t á n — úgy április közepe t á j á n — amikor a B a t t h y á n y - k o r m á n y hivatalába lépett? Vagyis:
milyen katonai erők felett rendelkezhetett az első felelős minisz
térium? A z alábbiakban megkíséreljük válaszolni a felmerült két kérdésre: egyrészt, hogy milyen erejű és összetételű volt a hazánkban levő császári haderő nyugalmas időkben; másrészt, hogy milyen változások állottak b e ennek létszámában és össze
tételében a forradalmi események, valamint a z olasz szabadság
harc kibontakozásának hatására.
Az első kérdésre adandó megközelítően pontos választ l e h e tővé teszi, hogy a rendelkezésünkre áll a budai főhadparancs- nokság szokásos évi jelentése a t e r ü l e t é n elhelyezett katonai alakulatokról.
2 0Az 1848. február 16-án kelt k i m u t a t á s szerint az országban, pontosabban: a főhadparancsnokság területén volt 12 gránátos, 130 gyalogos és 72 lovasszázad, továbbá 5 helyőr
ségi és 11 tüzérszázad, valamint 4 szekerészszázad. Számszerűen mintegy 20 000 főnyi gyalogság, 12 500 főnyi lovasság, kb. 200fr tüzér é s a tüzérséghez tartozó szekerészét. Vagyis ez a k a t o n a -
19 Az 1848-ban Magyarországon és Erdélyben volt császári katonaságról elő
ször Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben. Budapest (1882), I. 38—40. pp. közölt kimutatást. Tévedései: az 53. gyalogezrednek csak 2 zászlóalja volt itthon, a 12. gyalogezredből viszont 3 zászlóalj volt az országban, a 41. gyalogezrednek csak 1 zászlóalja Magyarországon, viszont 2 zászlóalj Erdély
ben. Gelich továbbá nem tünteti fer-a Budán levő Baussnern gránátos zászlóaljat, valamint azt sem, hogy a 4. dzsidás ezred nem 1848 márciusában, hanem már ja
nuárban elhagyta az országot. — Gelich adatait próbálja értékesíteni, de annak hibáit még az elhelyezés körüli tévedésekkel szaporítja névtelen szerző (Berkó Ist
ván?) „Magyar kiegészítésű csapatok a szabadságharc előtt" című cikkében, ,,A császári haderő elhelyezési vázlata Magyarországon 1848-ban" című vázlatán. Ld.
Honvéd 1848. 8—9. 65. p. A vázlaton a magyar gyalogezredek elhelyezésének több
sége téves, mivel az országban tartózkodó zászlóaljakat általában főhadfogó he
lyeiken jelöli, holott ez a valóságban csak néhány esetben volt így. (Vö. a MEL- LÉKLET-tel.)
20 „Divisions und Brigade Eintheilung nebst Dislocation der kaiser königli
chen Truppen in Ungarn" című kimutatás az 1848. évi minisztérium levéltárában.
A bejügyminisztérium anyagából ismert litografált példányok Zedtwitz őrnagy, a főhadparancsnok segédtisztjének aláírásával. Ld. az I. MELLÉKLET-ben.
ság összesen kb. 35 000 fő lehetett.
2 1Ehhez j á r u l t még (nem számítva a határőrezredeket) a bánsági főhadparancsnotkság a l á rendelt k b . 4000, valamint a szlavóniai főhadparancsnokság t e rületén levő k b . 5000 főnyi sorkatonaság.
2 2Tehát a z 1848 feb
ruárjában a hazánkban és kapcsolt részeiben állomásozó*csá
szári katonaság létszáma (a határőr ezredeket n e m számolva) kb. 44—45 000 fő volt — természetesen a z akkor m é g külön
álló Erdélyben levő katonaság nélkül.
2;!Vagyis az Osztrák B i rodalom katonai erejének mintegy tized része szállásolt a köz
igazgatási értelemben vett Magyarország térületén.
2 4Ugyan
akkor Magyarország kb. 47 000 főnyi gyalogságot és 18 000 h u szárt, összesen 65 000 embert állított fegyver alá, amely katonai erő a kb. 36 000 főnyi határőri hatonasággal együtt, meghaladta a 100 000 főt is.
25A m i azt jelenti, hogy az osztrák hadsereg egy
negyedét ezidőtájt Magyarország és a határőrvidék állította.
Természetesen ezek a számok — legalább is részleteiben
— állandóan változtak, hiszen módosult a katonaság elhelye
zése és létszáma is. így a legpontosabb kimutatások is csak az állandóan változót rögzítik egy adott nillanatban.
2 6Ez a változás ,,békeidőben" is folyamatos, annál erősebb megmozdulások, fel-
21 A kortársak 1848 márciusában 15 000 főre becsülték az országban állomá
sozó katonaságot. Ld. Podmaniczky Frigyes: NaDlótöredékek. Budapest, 1887. ÏI.
224. p. (A bejegyzés március 5-én. Pozsonyban készült.) A Kossuth Emlékkönyv Budapest, 19T2. I. 345. p. — a forrás mogje'öiése nélkül — 43 gyalogos zászlóaljra, W 'ovas fzázadrn ŕs 1 teljes tüzérezredre, kb 60 000 főre teszi az 1848 e'ején Ma
gyarországon állomásozó csapatokat. Ezt a magas számot fogadja el Spira György ismert monográfiája is, 107. p.
23 jo''** ein. 1848:23. Ezek a kimutatások azonban nem közük a határőr
vidékhez tartozó Pétervárad helyőrségének létszámát, amely kb. 2500 fő körül le
hetett. 'A szlavón'ai helyőrség 5000 főnyi létszáma ezzel egvütt értendő!) — A hor
vát /'zágrábi) főhadparancsnokság jelentése sem ismert, de a horvát megyékben tudomásunk sz°r;nt nem volt számottevő katonaság.
23 Az erdélyi haderő pontos létszámkimutatása nem ismert. Az ott állomá
sozó alakulatok ismeretében kb. 10—12 000 főre tehetjük az erdélyi helyőrség lét
számát — természetesen itt sem számolva a határőr^zrerieiket. (Fényes E. id. mű.
r. i."2. p. az erdélyi határőri gyalogezredeket egyenként 2214 főre. a székely huszá
rokat 179? lovasra teszi.) Az erdélyi és maeyarorszáei sorkatonasáe íey együttesen megközelíti, a két székely határőr, valamint a székely huszárezreddel pedig talán el is éň a 60 0"0 főt.
24 Az osztrák hadsereg névleges létszáma kb. 450 000 fő lehetett, tényleges lét
száma 400 000 fő körül mozgott. Ennyire becsüli 1845-ben Meynert id. mű IV. 163. p.
és nyomában Rudnlf Kiszling: Die Revo'ution im Kaisertum Österreich 1848—1849.
Wien, 1948. I. 25. p. A kortárs Blackwell is így tudja, ld. Haraszti Éva: Az angol küloolitlka. Budapest, 19ïl. 287. p. — Gömöry Gusztáv: Ausztria hadereje az 1792—
1866-ig folytatott háborúkban című cikkében az 1848. március 24-i tényleges lét
számot 429 2»3 főre tepzi. Ld. HK 1893. 408. p.
25 Ld. erre Fényes E. számításait, id. mű I. 146. p. Szerinte az erdélyi rendes sorezredekkel. és a határőri katonasággal együtt Magyarország és Erdély hadereje eléri a 152 000 főt.
26 itt kívánjuk jelezni, hogy az egyes kimutatások és jelentések összehan
golását, a létszámok ellenőrzését gyakran az is nehezíti; hogy míg az egyik eset
ben a tényleges létszámról (Effective Stand), a másikban a helyi létszámról (Loco Stand) van szó, a hatóságok pedig rendszerint csak a szolgálatra alkalmasok lét
számát (Summa der Dienstbaren) közlik, s áthelyezések esetén is csak ez a „köl
töző" létszám szerepel. Ez pedig lényeges eltérést jelenthet, mert például az oszt
rák hadsereg eiőbb idézett 3848 márciusi 429 283 főnyi tényleges létszámából Gömöry Gusztáv id. cikke szerint csak mintegy 250 000 volt szolgálatképes.
kelések, forradalmak idején. í g y érthető, hogy a z 1848 márciusi események rövidesen felforgatták a z előző havi állapotot, m e g változtatták a z országban elhelyezett katonai erő képét. Mivel számunkra a megváltozott helyzet sokkal fontosabb a fentebb vázolt statikus képnél, megkíséreljük nyomon követni az április közepéig beállott változásokat.
Ezek a változások mindjárt a bécsi forradalom u t á n meg
kezdődtek. Mosón megye alispánja m á r március 18-án jelen
tette a nádornak, hogy a bécsi események miatt a megyéből minden katonaságot kivontak.
2 7Másnap ugyanezt közölte Vas megye is a miniszteri bizottmánnyal.
2 8Március 20-án, a h a r m a dik napon pedig Zala megye kérte a helytartótanácstól, hogy a m á r készülődő katonaságot hagyják m e g a megye területén.
2 9A z udvari haditanács rendeletére elvonuló lovasságot azonban nem lehetett visszatartani, s alig egy héttel a forradalom után Mosón, Sopron, Vas és részben Zala megyék szinte teljesen k a tonaság nélkül maradtak.
3 0A helytartótanács erre m á r március 26-án felhívta; a király figyelmét, s .azt javasolta, hogy a prob
léma megoldására Szlavóniából az ott állomásozó 1. Császár h u szárezredet helyezzék át.
31Másnap a nádor k é r t e a z udvari kancelláriát, hogy „az alsóbbrendű nemesség mozgalmai m i a t t "
a katonaság nélkül m a r a d t határszéli megyékbe Alsó-Ausztriá
ból, vagy Stájerországból helyezzenek át katonaságot.
3 2Az az. elképzelés azonban, hogy Bécs szorult helyzetében hajlandó katonaságot adni, a k á r az országgyűlés ellen háborgó kurtanemesek fékentartására, akár az uraik ellen megmozduló parasztok elnyomására, természetesen naivitásnak bizonyult.
3 3így a kivonult másfél lovasezred helyét csak a z országban levő katonaság átcsoportosításával lehetett betölteni. A kérdést a b u dai főhadparancsnokság így a saját hatáskörén belül igyekezett megoldani. Mindenekelőtt Sopronról gondoskodott, ahová még márciusban Győr megyéből rendelt 1 osztály k ö n n y ű lovassá-
27 N á d o r i - k ö z p o l g . 1848:537.
28 MOIB 1848:17.
29 H t t a n . bizt. 1848—10—56.
30 \ Mosón és Sopron megyékből kivont 4. Toscanai nhg. dragonyos ezred mindhárom osztálya március 23-án már tovább indult Bécsből új, felső-ausztriai állomáshelyére, ahol a sürgősen Olaszországba rendelt erőket kellett helyettesíte
nie. Httan. bizt. 1848—10—73. Vas megyében a 3. Károly dzsidás ezred törzse és 2.
osztálya, Zalában 1 osztálya állomásozott. Zalában egyébként még a 7. Kress köny- nyű lovas ezred 1 százada volt elhelyezve, a Veszprémmel határos területeken.
31 A megoldást eredetileg a helytartótanács országos biztossági osztályának aligazgatója, gr. Török Bálint javasolta a nádornak. Httan. bizt. 1848—10—64., Mein.
1848:10. A javaslat szerint a Somogy, Tolna és Baranya megyékben levő 7. Hardegg vasas ezredet kell Sopronba és Mosonba helyezni, s helyükre a Császár huszáro
kat.
32 N á d o r i - k ö z p o l g . 1848:584.
33 Ld. Z a n i n i a l t á b o r n a g y , o s z t r á k h a d ü g y m i n i s z t e r á p r i l i s 7-én k e l t levelét
•a S z o m b a t h e l y r e k a t o n a s á g o t k é r ő B a t t h y á n y n a k : Mein. 1848:73.
got.'
54Zalába pedig 1 osztály vasas lovasságot vezényeltek.
33Vas megyébe — Csányi László és Széli József királyi biztosok egy
idejű kinevezésével — április 10-én a miniszteri bizottmány r e n d e l t ideiglenesen katonaságot,
3 6míg Mosón megye egyelőre katonaság nélkül maradt. (Ez utóbbi változások tehát a minisz- t e r j j r i z o t t m á n y tudtával, KëTyerïként annak rendelkezésére tör- ťéntekľ Mikor azonban a főhadparancsnokság minden előzetes bejelentés ü e l k ü l a Somogyban levő vasas osztályt Várasd m e gyébe rendelte-, a miniszteri bizottmány igen élesen tiltakozott, íTkövetelte a rendelkezés visszavonását.)
3 7— -
Az országban levő katonai erőt és annak elhelyezését n e m csak a bécsi forradalom, valamint az olaszországi fejlemények változtatták meg, hanem egy békés esemény is: a ^pozsonyi or
szággyűlés befejezése. Az országgyűlések megnyitása előtt ugyanis Pozsonyban és környékén mindig katonai erőt vontak össze. Ez az intézkedés az ünnepélyesség fokozását, a császári család megjelenő tagjainak védelmét, a tárgyalások zavartalan
ságát, vagyis a Bécsnek tetsző rendet és nyugalmat voltak hi
vatva biztosítani. Az odarendelt katonaságnak természetesen nem okozott volna gondot szükség esetén az országgyűlés szét- kergetése sem. Ebből a megfontolásból rendelt a bécsi hadita
nács minden alkalommal idegen katonaságot a pozsonyi ország
gyűlés „biztosítására". így t ö r t é n t ez az 1847/48-as utolsó rendi országgyűlés előestéjén is. 1847. november l - r e Pozsonyba egy gránátos zászlóalj érkezett Morvaországból (amelynek egyik fel
a d a t a valóban az ünnepélyesség fokozása volt), s egy 12 fontos fogatolt tüzérüteg Bécsből.
38Ugyanakkor a Pozsony és Nyitra megyékben állomásozó 6. Wallmoden vasas ezred egy osztályát Pozsony külvárosaiban helyezték el.
39Az országgyűlés bevégez-
34 L e d e r e r levele a h e l y t a r t ó t a n á c s h o z 1848. április 26-án a 7. K r e s s k ö n n y ű l o v a s e z r e d G y ő r k ö z e l é b e n f e k v ő e z r e d e s i osztály S o p r o n b a v a l ó á t h e l y e z é s é t , s e n n e k h e l y é b e a K o m á r o m m e g y é b e n l e v ő n e k r e n d e l é s é t j a v a s o l j a . (A h e l y t a r t ó t a n á c s m á s n a p kelt é r t e s í t é s e a t ö r v é n y h a t ó s á g o k h o z — v a l ó s z í n ű l e g t é v e d é s b ő l — m á r c s a k 1—1 s z á z a d r ó l beszél.) Ld. H t t a n . bizt. 1848—10—73. A l o v a s k a t o n a s á g m i n d e n e s e t r e á p r i l i s 10-ig n e m é r k e z e t t r e n d e l t e t é s i h e l y é r e . MOIB 1848:486.
35 A m e g o l d á s itt is a s z o k á s o s „ t o l o g a t ó s " m ó d s z e r r e l t ö r t é n t : a 7. H a r d e g g v a s a s e z r e d ő r n a g y i o s z t á l y á t i r á n y í t o t t á k S o m o g y b ó l Z a l á b a , h e l y é r e a T o l n á b a n levő a l e z r e d e s i o s z t á l y t , m í g T o l n á b a a B á c s m e g y é b e n levő 1. J á n o s d r a g o n y o s e z r e d a l e z r e d e s i o s z t á l y á t . Ld. MOIB 1848:194., H t t a n . bizt. 1848—10—66. Előtte i s m é t f e l m e r ü l t a C s á s z á r h u s z á r o k h a z a h o z a t a l a , ld. MOIB 1848:193. (Ebben a j e g y z é k b e n L e d e r e r három k i v o n t l o v a s e z r e d r ő l b e s z é l , mivel az 1848 j a n u á r b a n k i v o n u l t 4/.
d z s i d á s e z r e d e t is számolja.) 36 MOIB 1838:265.
37 MOIB 1848:433. — L e d e r e r a r e n d e l k e z é s t n e m v o n t a vissza, ld. MOIB 1848:
506.
38 A 707 főnyi, galíciai l e g é n y s é g ű , B r ü n n b e n á l l o m á s o z ó Gaus g r á n á t o s zászlóaljat v e z é n y e l t é k P o z s o n y b a , v a l a m i n t 143 f ő n y i fogatolt t ü z é r s é g e t . H t t a n . bizt. 1847—89—3.
39 H t t a n . bizt. 1847—89—3., Mein. 1848:56. — Itt k í v á n j u k m e g j e g y e z n i , h o g y Wirkner Lajos: É l m é n y e i m . 2. k i a d . P o z s o n y , 1880, 204. p . l á b j e g y z e t b e n közölt a d a t a i p o n t a t l a n o k , m i v e l P o z s o n y b a n a g r á n á t o s zászlóaljon k í v ü l c s a k a 2. S á n d o r g y a l o g e z r e d 9 s z á z a d a á l l o m á s o z o t t , s 1 t ü z é r ü t e g (6 á g y ú ) , v a l a m i n t az e m l í t e t t l o v a s s á g . (A m é g k é t l o v a s e z r e d g y o r s ö s s z e v o n á s á n a k l e h e t ő s é g e reális volt.)
tével a gránátosokat é s a tüzérséget azonnal visszaindították eredeti állomáshelyükre, így eltávozásukkal tovább csökkent a z országban levői katonaság.
4 0A fenti változások eredményeként április közepéig, t e h á t 6 század gránátossal (700 fő) és 10 lovasszázaddal (kb. 2000 fő) gyengült meg a hazánkban állomásozó császári katonaság.
4 1Emellett a tervezett átcsoportosítások jelentős változásokat ígér
tek az elhelyezés területén is. Az erősödő parasztmozgalmak pedig csak növelték ezeket a változásokat. A főhadparancsnok- ság ugyanis m á r április elején intézkedett, hogy a megyékben szétszórtan elhelyezett lovasságot — hatékonyabb és gyorsabb felhasználhatósága érdekében — osztályokba, de legalább szá
zadokba vonják össze.
42Erre, valamint a nyugat-dunántúli m e gyékbe vezényelt lovasság tényleges átköltözésére azonban m á r csak a B a t t h y á n y k o r m á n y hivatalba lépése u t á n került sor.*
40 H t t a n . bizt. 1848—89—1.
41 Ezt a helyzetet tükrözi az osztrák hadügyminisztérium által a március végi állapotról készített kimutatás, amelyben nem szerepel már az akkor még Pozsony
ban tartózkodó gránátos zászlóalj és a tüzérség. Ld. KüM ein. 1848:23. Ennek az ,.Ausweis über den Truppen in Ungarn" című kimutatását ld. a II. MELLEKLET- ben.
42 H t t a n . bizt. 1848—10—Í8., MOIB 1848:195.
*A cikkben használt levéltári rövidítések:
Httan. bizt.: Helytartótanács levéltára, biztossági osztály iratai.
Nádori-közpolg. : Regnicolaris levéltár; István nádor levéltára, közpolgári ira
tok.
MOIB: Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottság iratai.
Mein.: Az 1848/49-es minisztérium levéltára, miniszterelnökség elnöki iratai.
KüM ein.: uo., külügyminisztérium általános iratai.
HM: uo., hadügyminisztérium általános iratai.
I. MELLÉKLET K. K. General Kommando in Ungarn
DIVISIONS UND BRIGADE EINTHEILUNG NEBST DISLOCATION der kaiser königlichen Truppen in Ungarn
il 1
'8 u •a•3 a ň
Regimenter, Bataillons und Corps
1
ai
te
&
O o
M
1 II
Sind dislozirt
Kommai der (Je Division u •a
•3 a ň
Regimenter, Bataillons und Corps
1
ai
te
&
O o
M
1 II
i Q der Station in dem KomitatKommai der (Je Division u •a
•3 a ň
Regimenter, Bataillons und Corps
Compagn.
1 II
i Q der Station in dem Komitat a so
d u <s M
O
Grenadier Bataillon Baussnern 6
12 Ofen
Pesther a s
o
d u <s M
O
Gf. Oeecopier Infterie Begiment No. 23.
Regimentssatb und
6
12 Ofen
Pesther a s
o
d u <s M
O
Militär Blocksbad
6
12 Ofen
Pesther a s
o
d u <s M
O
Milt. Monturs Oekon. Komission Alt Ofen
Pesther a s
o
d u <s M
O
Filial Invalidenhaus Klein Zell
Pesther
B. H. Ernst Infterie 3t e s Bataillon 6
Stublweis- 8enburg
Stuhlweis- Stublweis-
8enburg
Stuhlweis-