• Nem Talált Eredményt

A MAGYARORSZÁGI OSZTRÁK HADSZERVEZET ÉS A HAZÁNKBAN ÁLLOMÁSOZÓ KATONASÁG 1848 ÁPRILISÁBAN*

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A MAGYARORSZÁGI OSZTRÁK HADSZERVEZET ÉS A HAZÁNKBAN ÁLLOMÁSOZÓ KATONASÁG 1848 ÁPRILISÁBAN*"

Copied!
25
0
0

Teljes szövegt

(1)

A MAGYARORSZÁGI OSZTRÁK HADSZERVEZET ÉS A HAZÁNKBAN ÁLLOMÁSOZÓ KATONASÁG

1848 ÁPRILISÁBAN*

Urbán Aladár

A Batthyány-kormány, amikor 1848 április 12-én az ország­

élére állott, mind közigazgatási, mind katonai vonatkozásban kialakult helyzetet vett át. A kettő között azzal a lényeges k ü ­ lönbséggel, hogy amíg a közigazgatás a századok során szinte változatlanul megőrzött megyerendszerre épült, a katonai szer­

vezet — az osztrák abszolutizmus centralizációs törekvéseinek megfelelően —• nemcsak bécsi központi irányítás alatt állott, hanem a Rákóczi szabadságharc bukása u t á n teljesen idegen minta szerint fejlődött. Ennek eredményeként zászlója, vezény­

leti nyelve, ruházata, d e mindenekelőtt szelleme, tiszti és tábor­

noki k a r á n a k magatartása is idegen volt. Tisztjeinek többsége nem vette tudomásul Magyarország közjogi állását az összbiro- ctalmon belül, s nem volt hajlandó az új helyzetben elismerni az Ország alkotmányos vívmányait sem. A felelős minisztérium­

nak eleve számolnia kellett azzal, hogy a Habsburg-Lotharin- giai ház iránti hűség szellemében nevelt tisztikar, mindenek­

előtt az itt szolgálatot tevő főhadparancsnokok, hadosztály- és dandárparancsnokok, valamint az ezredek döntő többségében idegen származású parancsnokai nem szívesen engedelmesked­

nek majd a magyar és polgári kormányszerveknek. Főleg akkor nem, h a azok következetesen a Bécstől való egyre nagyobb függetlenség megvalósítására törekednek.

Az idegen katonaság ellenszegülése a B a t t h y á n y - k o r m á n y politikáját valóban nem csekély módon befolyásolta. Ennek az ellenállásnak mechanizmusát, ebből fakadóan a bécsi és budai hadügyminisztérium közötti ellentéteket, valamint a m a g y a r ­ országi katonai hivatalok és testületek és a k o r m á n y között f e l -

:>

Részlet egy nagyobb, a Batthyány-kormány hadügyi politikájával foglal­

kozó munkából. -

(2)

merülő nézeteltéréseket csak úgy érthetjük meg, n a ismerjük az osztrák hadszervezetnek hazánkban kialakult apparátusát .Mi­

e l ő t t azonban mozgás közben ismernénk m e g ennek az egész birodalmat átfogó hatalmas gépezetnek t é m á n k a t érdeklő r é ­ szét, röviden foglalkozunk kell 1848-ig megtett fejlődésével is.

Az első felelős minisztérium által készen kapott helyzetet vizs­

gálva, egyidejűleg figyelmet érdemel az ekkor az országban állomásozó haderő létszáma és nemzeti hovatartozása is. A r e n ­ delkezésre álló katonai erő ugyanis nem lebecsülendő módon határozta meg az új k o r m á n y által követendő politikát. Az alábbiakban megkíséreljük mind a szervezeti, mind a létszámra vonatkozó kérdésekre feleletet adni.

1.

A magyar haderő irányításának osztrák kézre jutása m á r 1526, az ország három részre szakadása után kezdetét vette. Az országban egyre nőtt az idegen zsoldosok száma, akiknek több­

ségét az 1556-ban szervezett bécsi udvari haditanács (Hofkriegs<- rat) fogadta fel és irányította. így ezeknek a török elleni alkal­

mazásával gyakorlatilag megkezdődött hazánk katonai m e g ­ szállása. 1569-ben pedig Miksa harmadik dekrétuma — az o r ­ szággyűlés kényszerű jóváhagyásával — törvényesen is kivette a magyar rendek kezéből a hadsereg belső ügyeibe való beleszó­

lás jogát. A török kiűzése után, amikor Magyarországon is napi­

r e n d r e került az állandó hadsereg megteremtése, a helyzet t o ­ vább romlott. Az 1715:VIII. törvénycikkben az adómentességét védelmező nemesség végzést hozott arról, hogy a hadseregnek csak a felét fogják magyarokból állítani, a többiről a király kül­

országból tartozik gondoskodni. Ily módon az országgyűlés tulajdonképpen szentesítette az eddigi gyakorlatot: az ország idegen megszállását. Emellett a fenti »».törvény eredményeként a magyar- csapatok — amelyek a végvári harcok idején még részben függetlenek voltak Bécstől — most véglegesen és hiva­

talosan is részesévé váltak a császári hadseregnek.

Igaz, a rendek többször kísérleteztek egy magyar hadita­

nács létrehozásával, de minden próbálkozásuk megtört az u d ­

v a r ellenállásán. Bécs féltékenyen ügyelt a hadsereg feletti e l ­

lenőrzés jogára, a mindenható udvari haditanács hatáskörének

sértetlenségére. 1724-ben még meg is növelte a legfelsőbb k a ­

tonai kormányszerveknek a m a g y a r ügyekre való befolyását a

bécsi központi főhadbiztosság (General Kriegskommissariat)

megszervezésével. Az új szervezet hadbiztosai segítségével

e g y ü t t m ű k ö d ö t t a Pozsonyban ugyanekkor felállított helytartó-

(3)

tanáccsal, s gondoskodott (a megyék és városok bevonásával) mindenekelőtt a hadiadó beszedéséről, valamint a lakosságnál elhelyezett, vagy vonuló katonaság élelmezéséről, szállításáról és beszállásáról. 1740-ben pedig megalakult az 5 országos főhad- paraificsnokság (General Kommandó), amely Magyarországon, Erdélyben, a horvát—szlavón területeken és a határőrvidékeken intézte a katonai ügyvitelt. A napóleoni háborúk alatt, 1803-ban bekövetkezett átszervezésüktől ezek a főhadparancsnokságok egészen 1848-ig lényegében változatlan feladat és hatáskörrel látták el munkájukat: az egységes császári hadsereg itteni ala­

kulatainak irányítását.

1

Az 1848. év kezdetén az Osztrák Birodalom területén 12 főhadparancsnokság volt. Ebből Magyarországra és kapcsolt ré­

szeire, Erdélyre, valamint a határőrvidékre változatlanul 5 ju­

tott, a következő megoszlásban: Magyarországon Buda, Erdély­

ben Nagyszeben, Horvátországban (és a hozzátartozó várasd—

károlyvárosi határőrvidéken) Zágráb, Szlavóniában és Szerém- ségben (valamint a hozzácsatolt határőrvidéken) Pétervárad, a Bánságban (és a hozzákapcsolt határőrvidéken) Temesvár szék­

hellyel.

2

A főhadparancsnokságok élén — mint-vezénylő tábor­

nokok — táborszernagyok és altábornagy ok állottak. Parancs­

nokságuk alatt altábornagyok és vezérőrnagyok voltak a had­

osztály és dandárparancsnokok (Divisionárs und Brigadiers). A Budán székelő magyarországi főhadparancsnokság élén br. Le- derer Ignác táborszernagy, lovassági tábornok 'állott.

3

Beosztott /ladossríáií/parancsnokai Budán, Pesten, Pozsonyban, Kassán*

Nagyváradon és Sopronban állomásoztak. A dandárparancsnok- ságok megoszlása a következő volt: a budai hadosztály parancs­

noksághoz tartozott a Budán és Székesfehérvárott, a pestihez a Pesten és Egerben, SL kassaihoz az ugyancsak Kassán, a nagy­

váradihoz a Szegeden és Debrecenben, a sopronihoz a Kőszegen,

í Az o s z t r á k h a d s z e r v e z e t m a g y a r o r s z á g i f e j l ő d é s é r e ld. H. Meynert: G e - s c h i c h t e d e s K r i e g s w e s e n s u n d d e r H e e r e s v e r f a s s u n g i n d e r ö s t e r r e i c l l i s c h e n M o n a r c h i e . . W i e n . 1852-1854. II. 163—172; III. 47., 56., 151—152; IV. 23—24., 83—84., 124—125. p p . ; A. Wrede: G e s c h i c h t e d e r k. u n d k. W e r m a c h t . Wien, 1898—1905. I.

13—19., 33—49., 97^108; I I . 560—j61., 564—567; I I I / Í . 3—30., 59—66., 231—299; V. 181—

194. p p . — U g y a n e z t m a g y a r s z e m m e l ld. Horváth János: A k ö z ö s ü g y e k előz­

m é n y e i és fejlődése (1526—1848). B u d a p e s t , 1902. 16—40., 73—89. p p . ; Beöthy Ákos;

A m a g y a r á l l a m i s á g fejlődése, k ü z d e l m e i . B u d a p e s t , 1906. III. 83—130. p p . ; t o v á b b á Szekfű Gyula: M a g y a r t ö r t é n e t . B u d a p e s t , 1935. III. 329., 348—355; IV. 339—348, 360—355; V. 181—194. p p . ; v a l a m i n t : M a g y a r o r s z á g t ö r t é n e t e 1526—1790. E g y e t e m i t a n k ö n y v I I . B u d a p e s t , 1962. 25—38., 411—414. p p . A h a d b i z t o s s á g o k m ű k ö d é s é r e ld. Felhő Ibolya—Vörös Antal: A h e l y t a r t ó t a n á c s l e v é l t á r a . B u d a p e s t , 1961. 497—

498. p p .

2 E r r e és az a l á b b e l ő a d o t t a k r a ld. M i l i t a r - S c h e m a t i s m u s d e s ö s t e r r e i c h i - s c h e n K a i s e r t h u m e s . Wien, 1848. 15—34. p p .

3 A f ő h a d p a r a n c s n o k s á g ü g y v i t e l e a k ö v e t k e z ő ü g y o s z t á l y o k r a o s z l o t t : 1.

k a t o n a i ( M i l i t a r - D e p a r t e m e n t ) , 2. p o l i t i k a i (Pol.-Dep.), 3. élelmezési ( V e r p f l e g s - Dep.), 4. g a z d a s á g i ( Ö k o n o m . - D e p . ) , 5. i g a z s á g ü g y i (Justiz-Deo.). A k a t o n a i ü g y ­ o s z t á l y r e f e r e n s e : gr. Z e d t w i t z ő r n a g y volt, L e d e r e r s e g é d t i s z t j e .

(4)

a pozsonyihoz a szintén Pozsonyban székelő két dandárparancs­

nokság.

Az erdélyi főhadparancsnok, br. P u c h n e r altábornagy, szék­

h e l y e ' Nagyszeben, m i n d k é t hadosztály parancsnoksága szintén Szebenben, dandárparancsnokságai Brassóban és Kolozsvárott voltak (utóbbi helyen kettő). A Temesvárott székelő br. Piret altábornagy, bánsági főparancsnok alá rendelt hadosztálypa­

rancsnokság ott helyben, a dandárparancsnokságok Temesvárott, Pancsován* és Karánsebesen* állomásoztak. A Péterváradon? levő br. Hrabovszky altábornagy, szerémségi főhad parancsnok had­

osztály parancsnoksága helyben, dandárparancsnokságai Eszé­

ken, Vinkovcén* és Mitrovicon* székeltek. A Zágrábban levő fő­

hadparancsnok, Auersperg táborszernagy, lovassági tábornok alá az ugyancsak Zágrábban, valamint Károlyvárosban* levő hadosztály-, továbbá a Károlyvárosban,* Belováron,* Petrin- ján,* és Goszpicson* állomásozó dandárparancsnokságok t a r ­ toztak/'

A felsoroltak közül a budai főhadparancsnokság volt a leg­

nagyobb. Súlyát az is növelte, hogy a budai főparancsnokság mellett Pesten külön tüzérségi hadosztályparancsnokság is m ű ­ ködött, amely az egész országban (mind az öt főhadparancsnok­

ság területén) állomásozó tábori tüzérség (Feld-Artillerie), t o ­ vábbá a Budán székelő vártüzérségi kerület (Garnisons-Artille­

rie Distrikt)

5

és az ugyancsak Pesten levő tüzérszertári különít­

mény (Artillerie Feldzeugamts Détachement) felett rendelke­

zett. A fentiek mellett Pesten volt a szekerészét országos pa­

rancsnoksága (Fuhrwesens Landes-Posto-Kommando) is.

A fontosabb katonai főhatóságok közül Budán székelt t o ­ v á b b á a hadmérnöki kar (Genie-Korps) bécsi központjának ma­

gyarországi kerületi erődítési igazgatója (Fortifications Distrikt- Direktor),

6

aki elöljárója volt a különböző várakba és erődökbe rendelt mérnökkari tiszteknek: az erődítési igazgatóknak (For­

tifications Lokal-Direktors).

7

Budán volt továbbá a Bécsben szé­

kelő vezérkar egy osztálya (General Quartiermeister-Stab Ab­

teilung), valamint a főhadparancsnok mellé rendelt tábori főor-

* A megjelölt helységek a katonai határőrvidékhez tartoztak.

4 A magasabb parancsnokságok közé kell sorolnunk még az erődítmények parancsnokságait. Ezek közül fontosabbak, a budai főhadparancsnokság terüle­

tén: Komárom, Buda, Arad; a Bánságban: Temesvár; Erdélyben: Gyulafehérvár;

Szlavóniában: Eszék; a határőrvidéken pedig Pétervárad és Károlyváros.

5 A vártüzérségi kerület kb. 300 főnyi személyzete Pest, Komárom, Lipót-

vár, Kassa és Pozsony között oszlott meg. Ld. HM 1848:6366. Szervezetére, műkö­

désére ld. Wrede'id. mű IV/1. 351—354., 578. és 638. pr>.

6 Kerületi erődítési igazgató minden főhadparancsnokság mellett volt.

7 A budai kerületi erődítési igazgatóság alá a Komáromban, Budán, Ara­

idon és Munkácson székelő erődítési igazgatók tartoztak.

(5)

vosi igazgatóságnak (Oberfeldärztliche Direction) vezénylő fő­

orvosa (dingender Stabs-Feldarzt). A magyarországi főhadpa- rancsnokság mellett működő főhadbiztosság (Oberkriegs-Kom- missariat) országos központja természetszerűleg ugyancsak B u ­ dán volt.

8

Óbudán volt a katonai ruházati-gazdasági kezelőség (Mili­

tär Montours-Ökonomie Verwaltung) Stockerauban székelő fő- biztonságának ruházati-gazdászati bizottmánya ( M o n t o u r - ö k o - n o m í e K o m i s s i o n ) . Komáromban pedig az árkász kar (Sapeur Korps) magyarországi különítménye (Sapeur Détachement) ál­

lomásozott.

9

Mindezek mellett a budai főhadparancsnokság (köz­

vetlenül a fehérvári, illetve szegedi dandárparancsnokság) a l á tartozott a bábolnai és mezőhegyesi katonai méntelep (Militär- Gestüt), amely később annyi vitára adott okott a menések l e g ­ főbb irányítójával, a bécsi pótlovazási felügyelőséggel (Remon- tierungs Inspektion), illetve a bécsi hadügyminisztériummal.

1 0

A magyarországi főhadparancsnokság természetesen m i n ­ denekelőtt nagylétszámú sorkatonaság: elsősorban gyalogság és lovasság, továbbá kisebb létszámú tüzérség felett rendelkezett.

Ezeknek legénysége azonban — az osztrák államigazgatási és hadszervezési elveknek megfelelően —- nagyrészt idegen volt.

a soknemzetiségű birodalom legkülönbözőbb tartományaiból származott. Mielőtt azonban az 1848 elején itt állomásozó k a t o ­ nai alakulatokat közelebbről szemügyre vennénk, előbb szól­

nunk kell n é h á n y f szót a Magyarországról újoncozott ezre­

dekről.

A napóleoni háborúk befejezésétől az 1850-es évekig az Osztrák Birodalom összesen 58 gyalogezredet t a r t o t t fegyver alatt. Ebből Ausztria 9, Cseh—Morvaország 13, Galícia 13, Lom­

bardia és Velence tartományok 8, Magyarország (kapcsolt r é ­ szeivel) 13_és Erdély 2 ezredet állított ki. Az adriai tengerpart­

tól szeszélyes formációban az egész déli határvidéken v é g i g h ú ­ zódó, s a Székelyföldet is körülölelve Bukovináig terjedő h a t á r -

8 A budai főhadparancsnokság rőhadbiztossá,gi szervezetének kerületi biz­

tosai (és a (mellettük működő katonai pénztárak) Sopron, Pozsony, Beszterce­

bánya. Kassa, Debrecen, Pécs és Buda városában székeltek. A katonai főhad- bizto&okkal, illetve a kerületi biztosokkal a helytartótanács országos biztossága (Oberlandes KomiFsariat) által kinevezett tartományi biztosok működtek együtv ők tartották a közvetlen kapcsolatot á hatóságokkal. Ld. Fényes E., Magyar­

ország leírása. Pest, 1847. II. 6—7. pp.; Felhő I.—Vörös A., A helytartótanács l e ­ véltára. 498. p.

9 A különítmény hivatalos állományi létszáma 70 fő volt, de Komáromban, ezidőtájt csak kb. 40 fő állomásozott. Ld. HM 1848:6366.

±0 A főhadparancsnokságokat, valamint a fentebb elősorolt katonai hivata­

lokat és intézményeket (a hadosztály- és dandártagolódás feltüntetése nélkül) meg­

kísérli ábrázolni Fályi Béla: A cs. és kir. haderő a szabadságharc előtt. Honvéd;.

1948. 2—3. 28—29 p"pTr;vA"~cs és kir. haksereg és a magyarországi kiegészítő k e r ü ­

letek elhelyezési vázlata 1848. februárjában" című térképvázlatán.

(6)

őrvidék további 18 ezredet állított fegyverbe.

1 1

Ami a lovasságot illeti: az osztrák hadseregben ekkor 37 lovasezred, ebből 12 h u - szárezreoLXamelyből Magyarországrói-lu, Erdélyből egy, a szé­

kely határőrvidékről pedig a másik ezred származott), 8 vértes (Kürassier), 6 dragonyos (Dragoner), 7 könnyűlovas (Chevaux- leger) és 4 dzsidás (Uhlan) ezred volt. A huszárok legénységét magyarokból,- a többi lovasezredekét a birodalom más tartomá­

nyaiból állították.

1

'

2

Az 5 tüzérezredből 2 osztrák volt és 3 cseh—

morva; magyar, vagy más legénységű egy sem! Vagyis a ma­

gyar katonaság csupán gyalogságból és könnyű lovasságból ál­

lott, m e r t sem a műszaki alakulatokhoz, sem a tüzérséghez nem soroztak magyarokat.

1 3

Az ún. „magyar" ezredek sem állottak kizárólag magyarok­

ból, hiszen közöttük szép számmal voltak képviselve a nemzeti­

ségek is. Elnevezésük csak a legénység e r e d e t é r e utalt, hogy ti.

azok Magyarországról és kapcsolt részeiről, vagy Erdélyből származtak. Ezeknek az ezredeknek — pillanatnyi állomáshe­

lyüktől függetlenül — az ország meghatározott körzetében ál­

landó főhadfogadó parancsnokságuk (Haupt Werbe-Kommando) volt, amelyhez még 2—3 (fiók-) hadfogadó (Filial Werbe-Kom­

mando) tartozott.

14

Ezek gondoskodtak az országgyűlés által időről időre megajánlott és a hatóságok által rendszerint sors-

11 A határőrezredek sorszámuk szerint a következők voltak (záróielben az ezredtörzs állomáshelye): 1. Likai (Goszoics), 2. Otosáci (Otosác), 3. Ogulini (Ogu- lin), 4. Sz'uini (Sziuin), 5. Varasd-Körösi (Belovár). 6. Varasd^Szenteyörgyi (Belo- vár), 7. Bródi (Vinkovce), 8. Gradiskai (Üigradiska), 9. Péterváradi (Mitrovica), 10. Első bán' (Glina). 11. Második báni (Petrinia), 12. Német-bánsági (Panesova), 13. Román-bánsági (Karánsebes), 14. Első székely (Csíkszereda), 15. Második szé­

k e ^ rKézdivásárhelv), 16. Első román (Orlát) 17. Második román (Naszód), 18.

Illír-bánsáei (Fehértemplom) ezred. A határőrséghez tartozott még a Titelben ál­

lomásozó csaikás zászlóalj is. (A 11. Székely *iuszárzered is a határőrző katona- Ság kötelékébe tartozott.) A határőrezredek létszámára, megoszlására Id. Fényes

E. id. mű I. 152—153. pp.; Wrede id mű V. 238—241 , 257—309. po.

12 Auszír'ából 3 vértes, 2 dragonyos és 1 könnyű lovas ezredet. Cseh-Mor-

vaors-.iiq^ó' s vértre. 2 dragon^-»« és 3 kónnvű lov».« »•"•^«'t Cialiciáhňl 2 ŕirago-

nyos, 2 könnyű lovas és 4 dzsidás ezredet, a Lombard-Velence tartományból 1 könnű lovas ezredet állítottak ki. Ld. erre a Schematismuson kívül Beöthy Ákos, id. mű III. 113. p.

13 „Jelenleg a magyar állandó had csupán gyalogságból és könnyű lovas­

ságból áil; a pattantyússág, nehéz lovass-ág. mérnöktest, s tábori szekeresség és tengerészet teljesen hiányoznak'" — írta Fényes E. id. mű I. 145. p.

ľ* A, magyarországi és erdélyi kiegészítésű sorezredek toborzási körzetére ld. Berkó Istüin: Az 1848—49. évi szabadságharc hadkiegészítése. HK 1957. 1—2. 207—

208. pp. (A kimutatás néhány kisebb tévedést tartalmaz.) Fályi Béla id. cikke váz­

latán ábrázol a a főhadí'ogadókat, de a megyehatárok megjelölése nélkül. Meg kell itt jegyeznünk, hogy az' ezredek toborzási körzeteit illetően a kézikönyvek sok apró eltérést tartalmaznak. A reformkor időszakának kedvelt ,,mindentudó"-ja, a Hármas Kis Tükör (Trattner és Károlyi, Pest) néldául nemcsak eleve pontatlan, de 1848. évi kiadása már sok elévült adatot tartalmaz, mivel azokat az évről évre megjelenő kiadványban a változásoknak magfelelően nem helyesbítették. Wrede id.

mű (I. 114—115. pp. Beilage VII.) pedig egyes helyeken kétséget hagy amiatt, hogy egyébként is tömör táblázatában nem követi a magyar megyerendszer változásait, hanem csak az 1875. évi rendezés után megmaradt megyéket tünteti fel. Nyilván mindkét hibaforrás szerepet játszott Berkó István tévedéseiben, amelyek csak az 1848. évi hadügyminisztérium anyagában levő kimutatások segítségével küszöböl­

hetők ki.

(7)

húzás útján kiállított újonclétszámnak felfogadásáról, „ b e a v a ­ tásáról" és a m á r egyenruhába öltöztetett újoncoknak az — esetleg külországban levő — ezredekhez szállításáról. K é t újoncmegajánlás között a hadfogadók feladata volt „szabad v e r ­ b u n k " útján gondoskodni az időközben beállott hiányok pót­

lásáról, a keretek feltöltéséről. A szolgálat még a napóleoni h á ­ borúk után is meghatározatlan ideig: vagyis életfogytiglan, ill.

a megrokkanásig, vagy a kiöregedésig (az „obsit" megkapásáig) tartott. Végül az 1830. évi országgyűlés — messze elmaradva az örökös tartományok hasonló intézkedése mögött — a VII. t ö r ­ vénycikkben kimondotta a katonai szolgálat 10 évi időtartamra való csökkentését. Az 1840:11. törvénycikk, amikor 38 000 újon­

cot ajánlott meg, ismételten leszögezte, hogy azok „katonai szolgálatot t e n n i tíz évig tartozzanak, ezen időnek elteltével pedig mindnyájan végképp és múlhatatlanul elbocsátassanak".

A fenti törvény egyébként óvást emelt a megajánlott katonaság­

nak idegen ezredekhez történő sorolása ellen, s kimondotta:

,,Az állítandó újonczok egyedül magyar ezredekben szolgálja­

nak, s őket n e m m a g y a r ezredekhez áttenni semmi szín a l a t t nem lehet."

1 5

A magyar gyalogezredek 3 zászlóaljból (Bataillon) állottak, minden zászlóaljban 6 századdal (Compagnie).

16

Ezenkívül m i n ­ den ezredben volt me<? 2 századból alkotott gránátos osztály (Grenadier Division). Három gránátos osztályból (6 század) ön­

álló gránátos zászlóaljat (Grenadier Bataillon) szerveztek, a m e -

15 Az újoncállítás módjáról elsősorban a vonatkozó törvények, az 18^8-at köz­

vetlenül megelőző időszakra az említett 1830:VII. és 1840-11. te. szolpálnak felvilá­

gosítással. Részletesebben Wrede id. igen alapos munkájának felhasználásával

Berhó István id. cikkének bevezetése. 204—212. pn. A tíz évi szolga1

ati időre való áttérés életbeléptetésének időpontja körű

1

! elt^r^s a fenti cikkben Wrede id. mű I. 107. D. vezethető vissza, aki nem a magvar törvénvek- hanem a bécsi legfelsőbb katonai szervek intézkedései (a tényleges hatálvba lénés) a d ó j á n vizsgáHa a kér­

dést. —.Az újoncozás és a jobbágvélet ö^^efüagésére. a katonaság által o^o^ott terhekre id. Varga János,: K^toraé^et és hpdk

i

"gészítés ]7ii—!»P7 köpött című be­

vezetését Szücs~Sán~dö'rT~Szól a duda, verbuválnak című kötetéhez. Budapest, 1962.

.1—23. pt>

16 A század további 6 szakaszra (Zug) tagolódott. Kgy század létszáma (1848 áprilisában meghatározott had')èfrzàlti) altisztekkel eevütt 19* fő 'eb^ő

1

a legénv- ségi á!lomány 160 fő), tisztekkel egviitt 198 fő vo't. Egv zászlóalj tev>át tis^t^k nél­

kül 1*68 fő Cti. plu°z n'igv dobos többlet. amH a 6 szádadra egyenlően nem lehet elosztani), ehhez jött a 2* főnyi tisztikar, összesen tphát 1192 fő Egy magvor e?red összlétszáma tehát a 69 főnyi ezredtörzzsel együtt 3645 főt számlált. 'Nem számolva itt a szervezetileg különálió 2 gránátos századot.) — A nem magyar ezredeknél (ugyancsak 1^48 áprilisában kelt rendelet szerint) a legénységi létszám egv szá­

zadban 1P0 fő, az egész század az altisztekkel és a 4 tiszttel egvütt 252 fő egy zászlóalj 1512 fő volt. Az idegien ezredek azonban ^kivéve az olaszokat), nem há­

rom, hanem négy zászlóaljbó

1

á'lottak. ti. 4 századból á^ó úgynevezett Landwehr Bataillonjuk is volt. így az idegen ezredek teljes létszáma, az ezredtörzzsel együtt meghaladta az 5600 főt. (A hatá^őrezredeknél viszont csak két zászlóalj volt.) — Az ezredek, illetve a századok létszáma egyébként állandóan váUozott, Id. erre

Fényes E. id. mű I. 146. p., Meynert id. mű IV. 140., 163. pp; és Wrede id. mű 1.

34—35. pp. (Beilage n.) A fenti létszámadatokat ezért az 1848. évi hadügyminiszté­

rium anyagában levő kimutatások alapján közöljük.

(8)

lyeket a mindenkori parancsnok nevével jelöltek.

17

A huszár­

ezredek 4 osztályra (Divisio), ezen belül további 2—2 századra (Escadron) oszlottak, vagyis egy huszárezred összesen 8 század­

ból állott. A huszárosztályokat parancsnokaik szerint ezredesi, alezredesi, első és második őrnagyi osztályként különböztették

meg.

18

A m a g y a r lovas- és gyalogezredeket a m á r említett gya­

korlat szellemében, természetesen elsősorban idegen t a r t o m á ­ nyokban, hazájuktól távol helyezték el. így 1848 elején a 15 magyarországi és erdélyi gyalogezred 45 zászlóaljából csak 24 állomásozott az országban, az 5 gránátos zászlóaljból pedig csak 2 volt itthon. Hasonló a helyzet a huszárezredeknél is: a 12 ez­

redből csak 4 volt Magyarország és kapcsolt részei, vagy Er­

dély területén elhelyezve. Ezzel szemben 7 idegen gyalogos ezred 16 zászólalja, továbbá 12 lovasezred volt Magyarorszá-

, 7

Az osztrák hadseregben összesen 20 gránátos zászlóalj volt, amelyek a birodalom nagyobb városaiban állomásoztak. A magyarországi és erdélyi 15 ezred gránátos osztályból a következő zászlóaljakát szervezték: a 31., 51. és 02. ezredből az Uracca (Nagyszeben), 2., 32. és 39. ezredből a Baussnern (később Cordier; Buda), a 19., 48. és 60. ezredből a Milpökh ikésőbb Aurnhammer; Bées), a 34., 37. és 53.

ezredből a Laiml (később Crenneville; Bécs), valamint a 33., 52. és 61. ezredből a

Freisauf (később Weiler; Milano) zász óaljat. A felsorolás az 1848 márciusi állomás­

helyeket jeöli, a feltüntetett névváltozások az 1848-as év során következtek be.

I.*!. Militär-Schematismus 1848. 239—240. pp., Wrede id. mű II. 361—370. p. Egy grá­

nátos osztály (2 század) létszáma, tisztekkel együtt 350 főből, egy zászlóalj pedig 1030 főből állott. Ehhez jött még a zászlóalj törzs 3—5 fővel.

"< A huszárezred tovább 2 szárnyra (Flügel), az pedig 2 szakaszra (Zug) ta­

golódott. Egy század létszáma, altisztekkel együtt 212 fő (ebből 150 lovas, 40 lovat­

lan közhuszár) es 165 ló, tisztekkel együtt 218 fő és 171 ló. Egy huszárezred tehát a 48 főnyi törzzsel együtt 1792 emberből és 1388 lóból állott. (1840-ben egy rendel­

kezés a 320 főnyi lovatlan legénység létszámát ezredenként 32 főre csökkentette, s a huszárezredek 1848-as kimutatásai a 288 főt, mint szabadságoltat [Beurlaubt!

tartották számon ) Vö. Fényes E. id. mű I. 146. p., Wrede id. mű III/l. 65 p . A huszárezredeit toborzási körleteire, az ezredtörzs 1848. márciusi állomáshelyére a huszárok toborzáfára és kiképzésére ld. Rédvay István: Huszáraink hazatérése 1848/49-ben. Budapest, 1941. 20—27. pp.

összehasonlításul közöljük a többi lovasezred legfontosabb adatait. A nehéz

lovasság (vértesek, dragonyosok) ezredenként 3 osztályból re század) állottak, mlg

a könnyű lovasság (a dzsidások és az ún. könnyű lovasok) a huszárokhoz hason­

lóan 4 osztá'yból (8 század) állottak. Teljes létszámuk (1848 májusában meghatá­

rozott hadilétszám):

Törzs 1 század Összesen ember ló ember ló ember ló

Vértes ezred 37 17 183 151 1.135 923

Dragonyos ezred 39 18 179 171 1.113 1.044

K ö m ^ ű lovas ezred 46 20 208 197 1.710 1.596

Dzsidás ezred 48 20 208 201 1.712 1.628

A létszám (a huszárezredeknél is) az 1848 nyarán a hadi lábra állítás következté­

ben megszervezett tartalék század (Reserve Escadron) nélkül értendő.

152

(9)

gon, Erdélyben, vagy Horvátországban elszállásolva.

19

Vagyis az idegen lovasságnak közel fele hazánkban állomásozott, s a z idegen gyalogság létszáma is viszonylag magas volt. Mindez a z erő — mint tudjuk — nem volt elegendő a régi rend, a Habs­

burgok abszolutisztikus hatalmának megvédéséhez, Magyar­

ország további osztrák függőségben tartásához.

2.

A fentiek ismerete u t á n felmerül a kérdés: mennyi sorka­

tona állomásozott Magyarországon 1848 február végén? S m e n y ­ nyi volt számuk a márciusi bécsi és pesti, valamint az észak­

olaszországi események lezajlási u t á n — úgy április közepe t á ­ j á n — amikor a B a t t h y á n y - k o r m á n y hivatalába lépett? Vagyis:

milyen katonai erők felett rendelkezhetett az első felelős minisz­

térium? A z alábbiakban megkíséreljük válaszolni a felmerült két kérdésre: egyrészt, hogy milyen erejű és összetételű volt a hazánkban levő császári haderő nyugalmas időkben; másrészt, hogy milyen változások állottak b e ennek létszámában és össze­

tételében a forradalmi események, valamint a z olasz szabadság­

harc kibontakozásának hatására.

Az első kérdésre adandó megközelítően pontos választ l e h e ­ tővé teszi, hogy a rendelkezésünkre áll a budai főhadparancs- nokság szokásos évi jelentése a t e r ü l e t é n elhelyezett katonai alakulatokról.

2 0

Az 1848. február 16-án kelt k i m u t a t á s szerint az országban, pontosabban: a főhadparancsnokság területén volt 12 gránátos, 130 gyalogos és 72 lovasszázad, továbbá 5 helyőr­

ségi és 11 tüzérszázad, valamint 4 szekerészszázad. Számszerűen mintegy 20 000 főnyi gyalogság, 12 500 főnyi lovasság, kb. 200fr tüzér é s a tüzérséghez tartozó szekerészét. Vagyis ez a k a t o n a -

19 Az 1848-ban Magyarországon és Erdélyben volt császári katonaságról elő­

ször Gelich Richárd: Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben. Budapest (1882), I. 38—40. pp. közölt kimutatást. Tévedései: az 53. gyalogezrednek csak 2 zászlóalja volt itthon, a 12. gyalogezredből viszont 3 zászlóalj volt az országban, a 41. gyalogezrednek csak 1 zászlóalja Magyarországon, viszont 2 zászlóalj Erdély­

ben. Gelich továbbá nem tünteti fer-a Budán levő Baussnern gránátos zászlóaljat, valamint azt sem, hogy a 4. dzsidás ezred nem 1848 márciusában, hanem már ja­

nuárban elhagyta az országot. — Gelich adatait próbálja értékesíteni, de annak hibáit még az elhelyezés körüli tévedésekkel szaporítja névtelen szerző (Berkó Ist­

ván?) „Magyar kiegészítésű csapatok a szabadságharc előtt" című cikkében, ,,A császári haderő elhelyezési vázlata Magyarországon 1848-ban" című vázlatán. Ld.

Honvéd 1848. 8—9. 65. p. A vázlaton a magyar gyalogezredek elhelyezésének több­

sége téves, mivel az országban tartózkodó zászlóaljakat általában főhadfogó he­

lyeiken jelöli, holott ez a valóságban csak néhány esetben volt így. (Vö. a MEL- LÉKLET-tel.)

20 „Divisions und Brigade Eintheilung nebst Dislocation der kaiser königli­

chen Truppen in Ungarn" című kimutatás az 1848. évi minisztérium levéltárában.

A bejügyminisztérium anyagából ismert litografált példányok Zedtwitz őrnagy, a főhadparancsnok segédtisztjének aláírásával. Ld. az I. MELLÉKLET-ben.

(10)

ság összesen kb. 35 000 fő lehetett.

2 1

Ehhez j á r u l t még (nem számítva a határőrezredeket) a bánsági főhadparancsnotkság a l á rendelt k b . 4000, valamint a szlavóniai főhadparancsnokság t e ­ rületén levő k b . 5000 főnyi sorkatonaság.

2 2

Tehát a z 1848 feb­

ruárjában a hazánkban és kapcsolt részeiben állomásozó*csá­

szári katonaság létszáma (a határőr ezredeket n e m számolva) kb. 44—45 000 fő volt — természetesen a z akkor m é g külön­

álló Erdélyben levő katonaság nélkül.

2;!

Vagyis az Osztrák B i ­ rodalom katonai erejének mintegy tized része szállásolt a köz­

igazgatási értelemben vett Magyarország térületén.

2 4

Ugyan­

akkor Magyarország kb. 47 000 főnyi gyalogságot és 18 000 h u ­ szárt, összesen 65 000 embert állított fegyver alá, amely katonai erő a kb. 36 000 főnyi határőri hatonasággal együtt, meghaladta a 100 000 főt is.

25

A m i azt jelenti, hogy az osztrák hadsereg egy­

negyedét ezidőtájt Magyarország és a határőrvidék állította.

Természetesen ezek a számok — legalább is részleteiben

— állandóan változtak, hiszen módosult a katonaság elhelye­

zése és létszáma is. így a legpontosabb kimutatások is csak az állandóan változót rögzítik egy adott nillanatban.

2 6

Ez a változás ,,békeidőben" is folyamatos, annál erősebb megmozdulások, fel-

21 A kortársak 1848 márciusában 15 000 főre becsülték az országban állomá­

sozó katonaságot. Ld. Podmaniczky Frigyes: NaDlótöredékek. Budapest, 1887. ÏI.

224. p. (A bejegyzés március 5-én. Pozsonyban készült.) A Kossuth Emlékkönyv Budapest, 19T2. I. 345. p. — a forrás mogje'öiése nélkül — 43 gyalogos zászlóaljra, W 'ovas fzázadrn ŕs 1 teljes tüzérezredre, kb 60 000 főre teszi az 1848 e'ején Ma­

gyarországon állomásozó csapatokat. Ezt a magas számot fogadja el Spira György ismert monográfiája is, 107. p.

23 jo''** ein. 1848:23. Ezek a kimutatások azonban nem közük a határőr­

vidékhez tartozó Pétervárad helyőrségének létszámát, amely kb. 2500 fő körül le­

hetett. 'A szlavón'ai helyőrség 5000 főnyi létszáma ezzel egvütt értendő!) — A hor­

vát /'zágrábi) főhadparancsnokság jelentése sem ismert, de a horvát megyékben tudomásunk sz°r;nt nem volt számottevő katonaság.

23 Az erdélyi haderő pontos létszámkimutatása nem ismert. Az ott állomá­

sozó alakulatok ismeretében kb. 10—12 000 főre tehetjük az erdélyi helyőrség lét­

számát — természetesen itt sem számolva a határőr^zrerieiket. (Fényes E. id. mű.

r. i."2. p. az erdélyi határőri gyalogezredeket egyenként 2214 főre. a székely huszá­

rokat 179? lovasra teszi.) Az erdélyi és maeyarorszáei sorkatonasáe íey együttesen megközelíti, a két székely határőr, valamint a székely huszárezreddel pedig talán el is éň a 60 0"0 főt.

24 Az osztrák hadsereg névleges létszáma kb. 450 000 fő lehetett, tényleges lét­

száma 400 000 fő körül mozgott. Ennyire becsüli 1845-ben Meynert id. mű IV. 163. p.

és nyomában Rudnlf Kiszling: Die Revo'ution im Kaisertum Österreich 1848—1849.

Wien, 1948. I. 25. p. A kortárs Blackwell is így tudja, ld. Haraszti Éva: Az angol küloolitlka. Budapest, 19ïl. 287. p. — Gömöry Gusztáv: Ausztria hadereje az 1792—

1866-ig folytatott háborúkban című cikkében az 1848. március 24-i tényleges lét­

számot 429 2»3 főre tepzi. Ld. HK 1893. 408. p.

25 Ld. erre Fényes E. számításait, id. mű I. 146. p. Szerinte az erdélyi rendes sorezredekkel. és a határőri katonasággal együtt Magyarország és Erdély hadereje eléri a 152 000 főt.

26 itt kívánjuk jelezni, hogy az egyes kimutatások és jelentések összehan­

golását, a létszámok ellenőrzését gyakran az is nehezíti; hogy míg az egyik eset­

ben a tényleges létszámról (Effective Stand), a másikban a helyi létszámról (Loco Stand) van szó, a hatóságok pedig rendszerint csak a szolgálatra alkalmasok lét­

számát (Summa der Dienstbaren) közlik, s áthelyezések esetén is csak ez a „köl­

töző" létszám szerepel. Ez pedig lényeges eltérést jelenthet, mert például az oszt­

rák hadsereg eiőbb idézett 3848 márciusi 429 283 főnyi tényleges létszámából Gömöry Gusztáv id. cikke szerint csak mintegy 250 000 volt szolgálatképes.

(11)

kelések, forradalmak idején. í g y érthető, hogy a z 1848 márciusi események rövidesen felforgatták a z előző havi állapotot, m e g ­ változtatták a z országban elhelyezett katonai erő képét. Mivel számunkra a megváltozott helyzet sokkal fontosabb a fentebb vázolt statikus képnél, megkíséreljük nyomon követni az április közepéig beállott változásokat.

Ezek a változások mindjárt a bécsi forradalom u t á n meg­

kezdődtek. Mosón megye alispánja m á r március 18-án jelen­

tette a nádornak, hogy a bécsi események miatt a megyéből minden katonaságot kivontak.

2 7

Másnap ugyanezt közölte Vas megye is a miniszteri bizottmánnyal.

2 8

Március 20-án, a h a r m a ­ dik napon pedig Zala megye kérte a helytartótanácstól, hogy a m á r készülődő katonaságot hagyják m e g a megye területén.

2 9

A z udvari haditanács rendeletére elvonuló lovasságot azonban nem lehetett visszatartani, s alig egy héttel a forradalom után Mosón, Sopron, Vas és részben Zala megyék szinte teljesen k a ­ tonaság nélkül maradtak.

3 0

A helytartótanács erre m á r március 26-án felhívta; a király figyelmét, s .azt javasolta, hogy a prob­

léma megoldására Szlavóniából az ott állomásozó 1. Császár h u ­ szárezredet helyezzék át.

31

Másnap a nádor k é r t e a z udvari kancelláriát, hogy „az alsóbbrendű nemesség mozgalmai m i a t t "

a katonaság nélkül m a r a d t határszéli megyékbe Alsó-Ausztriá­

ból, vagy Stájerországból helyezzenek át katonaságot.

3 2

Az az. elképzelés azonban, hogy Bécs szorult helyzetében hajlandó katonaságot adni, a k á r az országgyűlés ellen háborgó kurtanemesek fékentartására, akár az uraik ellen megmozduló parasztok elnyomására, természetesen naivitásnak bizonyult.

3 3

így a kivonult másfél lovasezred helyét csak a z országban levő katonaság átcsoportosításával lehetett betölteni. A kérdést a b u ­ dai főhadparancsnokság így a saját hatáskörén belül igyekezett megoldani. Mindenekelőtt Sopronról gondoskodott, ahová még márciusban Győr megyéből rendelt 1 osztály k ö n n y ű lovassá-

27 N á d o r i - k ö z p o l g . 1848:537.

28 MOIB 1848:17.

29 H t t a n . bizt. 1848—10—56.

30 \ Mosón és Sopron megyékből kivont 4. Toscanai nhg. dragonyos ezred mindhárom osztálya március 23-án már tovább indult Bécsből új, felső-ausztriai állomáshelyére, ahol a sürgősen Olaszországba rendelt erőket kellett helyettesíte­

nie. Httan. bizt. 1848—10—73. Vas megyében a 3. Károly dzsidás ezred törzse és 2.

osztálya, Zalában 1 osztálya állomásozott. Zalában egyébként még a 7. Kress köny- nyű lovas ezred 1 százada volt elhelyezve, a Veszprémmel határos területeken.

31 A megoldást eredetileg a helytartótanács országos biztossági osztályának aligazgatója, gr. Török Bálint javasolta a nádornak. Httan. bizt. 1848—10—64., Mein.

1848:10. A javaslat szerint a Somogy, Tolna és Baranya megyékben levő 7. Hardegg vasas ezredet kell Sopronba és Mosonba helyezni, s helyükre a Császár huszáro­

kat.

32 N á d o r i - k ö z p o l g . 1848:584.

33 Ld. Z a n i n i a l t á b o r n a g y , o s z t r á k h a d ü g y m i n i s z t e r á p r i l i s 7-én k e l t levelét

•a S z o m b a t h e l y r e k a t o n a s á g o t k é r ő B a t t h y á n y n a k : Mein. 1848:73.

(12)

got.'

54

Zalába pedig 1 osztály vasas lovasságot vezényeltek.

33

Vas megyébe — Csányi László és Széli József királyi biztosok egy­

idejű kinevezésével — április 10-én a miniszteri bizottmány r e n d e l t ideiglenesen katonaságot,

3 6

míg Mosón megye egyelőre katonaság nélkül maradt. (Ez utóbbi változások tehát a minisz- t e r j j r i z o t t m á n y tudtával, KëTyerïként annak rendelkezésére tör- ťéntekľ Mikor azonban a főhadparancsnokság minden előzetes bejelentés ü e l k ü l a Somogyban levő vasas osztályt Várasd m e ­ gyébe rendelte-, a miniszteri bizottmány igen élesen tiltakozott, íTkövetelte a rendelkezés visszavonását.)

3 7

— -

Az országban levő katonai erőt és annak elhelyezését n e m ­ csak a bécsi forradalom, valamint az olaszországi fejlemények változtatták meg, hanem egy békés esemény is: a ^pozsonyi or­

szággyűlés befejezése. Az országgyűlések megnyitása előtt ugyanis Pozsonyban és környékén mindig katonai erőt vontak össze. Ez az intézkedés az ünnepélyesség fokozását, a császári család megjelenő tagjainak védelmét, a tárgyalások zavartalan­

ságát, vagyis a Bécsnek tetsző rendet és nyugalmat voltak hi­

vatva biztosítani. Az odarendelt katonaságnak természetesen nem okozott volna gondot szükség esetén az országgyűlés szét- kergetése sem. Ebből a megfontolásból rendelt a bécsi hadita­

nács minden alkalommal idegen katonaságot a pozsonyi ország­

gyűlés „biztosítására". így t ö r t é n t ez az 1847/48-as utolsó rendi országgyűlés előestéjén is. 1847. november l - r e Pozsonyba egy gránátos zászlóalj érkezett Morvaországból (amelynek egyik fel­

a d a t a valóban az ünnepélyesség fokozása volt), s egy 12 fontos fogatolt tüzérüteg Bécsből.

38

Ugyanakkor a Pozsony és Nyitra megyékben állomásozó 6. Wallmoden vasas ezred egy osztályát Pozsony külvárosaiban helyezték el.

39

Az országgyűlés bevégez-

34 L e d e r e r levele a h e l y t a r t ó t a n á c s h o z 1848. április 26-án a 7. K r e s s k ö n n y ű l o v a s e z r e d G y ő r k ö z e l é b e n f e k v ő e z r e d e s i osztály S o p r o n b a v a l ó á t h e l y e z é s é t , s e n n e k h e l y é b e a K o m á r o m m e g y é b e n l e v ő n e k r e n d e l é s é t j a v a s o l j a . (A h e l y t a r t ó ­ t a n á c s m á s n a p kelt é r t e s í t é s e a t ö r v é n y h a t ó s á g o k h o z — v a l ó s z í n ű l e g t é v e d é s b ő l — m á r c s a k 1—1 s z á z a d r ó l beszél.) Ld. H t t a n . bizt. 1848—10—73. A l o v a s k a t o n a s á g m i n ­ d e n e s e t r e á p r i l i s 10-ig n e m é r k e z e t t r e n d e l t e t é s i h e l y é r e . MOIB 1848:486.

35 A m e g o l d á s itt is a s z o k á s o s „ t o l o g a t ó s " m ó d s z e r r e l t ö r t é n t : a 7. H a r d e g g v a s a s e z r e d ő r n a g y i o s z t á l y á t i r á n y í t o t t á k S o m o g y b ó l Z a l á b a , h e l y é r e a T o l n á b a n levő a l e z r e d e s i o s z t á l y t , m í g T o l n á b a a B á c s m e g y é b e n levő 1. J á n o s d r a g o n y o s e z r e d a l e z r e d e s i o s z t á l y á t . Ld. MOIB 1848:194., H t t a n . bizt. 1848—10—66. Előtte i s m é t f e l m e r ü l t a C s á s z á r h u s z á r o k h a z a h o z a t a l a , ld. MOIB 1848:193. (Ebben a j e g y z é k b e n L e d e r e r három k i v o n t l o v a s e z r e d r ő l b e s z é l , mivel az 1848 j a n u á r b a n k i v o n u l t 4/.

d z s i d á s e z r e d e t is számolja.) 36 MOIB 1838:265.

37 MOIB 1848:433. — L e d e r e r a r e n d e l k e z é s t n e m v o n t a vissza, ld. MOIB 1848:

506.

38 A 707 főnyi, galíciai l e g é n y s é g ű , B r ü n n b e n á l l o m á s o z ó Gaus g r á n á t o s zászlóaljat v e z é n y e l t é k P o z s o n y b a , v a l a m i n t 143 f ő n y i fogatolt t ü z é r s é g e t . H t t a n . bizt. 1847—89—3.

39 H t t a n . bizt. 1847—89—3., Mein. 1848:56. — Itt k í v á n j u k m e g j e g y e z n i , h o g y Wirkner Lajos: É l m é n y e i m . 2. k i a d . P o z s o n y , 1880, 204. p . l á b j e g y z e t b e n közölt a d a ­ t a i p o n t a t l a n o k , m i v e l P o z s o n y b a n a g r á n á t o s zászlóaljon k í v ü l c s a k a 2. S á n d o r g y a l o g e z r e d 9 s z á z a d a á l l o m á s o z o t t , s 1 t ü z é r ü t e g (6 á g y ú ) , v a l a m i n t az e m l í t e t t l o v a s s á g . (A m é g k é t l o v a s e z r e d g y o r s ö s s z e v o n á s á n a k l e h e t ő s é g e reális volt.)

(13)

tével a gránátosokat é s a tüzérséget azonnal visszaindították eredeti állomáshelyükre, így eltávozásukkal tovább csökkent a z országban levői katonaság.

4 0

A fenti változások eredményeként április közepéig, t e h á t 6 század gránátossal (700 fő) és 10 lovasszázaddal (kb. 2000 fő) gyengült meg a hazánkban állomásozó császári katonaság.

4 1

Emellett a tervezett átcsoportosítások jelentős változásokat ígér­

tek az elhelyezés területén is. Az erősödő parasztmozgalmak pedig csak növelték ezeket a változásokat. A főhadparancsnok- ság ugyanis m á r április elején intézkedett, hogy a megyékben szétszórtan elhelyezett lovasságot — hatékonyabb és gyorsabb felhasználhatósága érdekében — osztályokba, de legalább szá­

zadokba vonják össze.

42

Erre, valamint a nyugat-dunántúli m e ­ gyékbe vezényelt lovasság tényleges átköltözésére azonban m á r csak a B a t t h y á n y k o r m á n y hivatalba lépése u t á n került sor.*

40 H t t a n . bizt. 1848—89—1.

41 Ezt a helyzetet tükrözi az osztrák hadügyminisztérium által a március végi állapotról készített kimutatás, amelyben nem szerepel már az akkor még Pozsony­

ban tartózkodó gránátos zászlóalj és a tüzérség. Ld. KüM ein. 1848:23. Ennek az ,.Ausweis über den Truppen in Ungarn" című kimutatását ld. a II. MELLEKLET- ben.

42 H t t a n . bizt. 1848—10—Í8., MOIB 1848:195.

*A cikkben használt levéltári rövidítések:

Httan. bizt.: Helytartótanács levéltára, biztossági osztály iratai.

Nádori-közpolg. : Regnicolaris levéltár; István nádor levéltára, közpolgári ira­

tok.

MOIB: Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottság iratai.

Mein.: Az 1848/49-es minisztérium levéltára, miniszterelnökség elnöki iratai.

KüM ein.: uo., külügyminisztérium általános iratai.

HM: uo., hadügyminisztérium általános iratai.

(14)

I. MELLÉKLET K. K. General Kommando in Ungarn

DIVISIONS UND BRIGADE EINTHEILUNG NEBST DISLOCATION der kaiser königlichen Truppen in Ungarn

il 1

'8 u •a

•3 a ň

Regimenter, Bataillons und Corps

1

a

i

te

&

O o

M

1 II

Sind dislozirt

Kommai der (Je Division u •a

•3 a ň

Regimenter, Bataillons und Corps

1

a

i

te

&

O o

M

1 II

i Q der Station in dem Komitat

Kommai der (Je Division u •a

•3 a ň

Regimenter, Bataillons und Corps

Compagn.

1 II

i Q der Station in dem Komitat a s

o

d u <s M

O

Grenadier Bataillon Baussnern 6

12 Ofen

Pesther a s

o

d u <s M

O

Gf. Oeecopier Infterie Begiment No. 23.

Regimentssatb und

6

12 Ofen

Pesther a s

o

d u <s M

O

Militär Blocksbad

6

12 Ofen

Pesther a s

o

d u <s M

O

Milt. Monturs Oekon. Komission Alt Ofen

Pesther a s

o

d u <s M

O

Filial Invalidenhaus Klein Zell

Pesther

B. H. Ernst Infterie 3t e s Bataillon 6

Stublweis- 8enburg

Stuhlweis- Stublweis-

8enburg

Stuhlweis-

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

lengyel ellentétet igyekeztek helyben is szövetségeseket szerezni, ahogy megtették ezt a magyarországi nemzetiségek esetében. Az 1848 decemberében Magyarországra

földre hajlik a rózsaszál Vedlik, hullik a fa kérge, lassú esők ellenére Hálót horgol a pók lába zörgő bokrok tar ágára Tű-levelek összebújnak, zölden vágnak

Azt kellett volna felelnem; nem tudom, mint ahogy nem voltam abban sem biztos, hogy akár csak a fele is igaz annak, amit Agád elmondott.. Az tény azonban, hogy a térkép, az újság,

A probléma mélyén meghúzódó feszültség feloldódásának ez az egyik lehető- sége. A másik: a gerinctörés tényleg megtörténik, de ezt egy ilyen emberien gyöt- rődni

Amíg az egy generációval fiatalabb Széchenyi Istvánnak vagy Batthyá- ny Lajosnak, az akkori arisztokrata világ életrendje szerint, külön meg kellett tanulniuk a

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

(Ezt a feltevést azonban még bizonyítani kellene, többek között a szöveg és az írásjelek tintájának az összehasonlítá- sával, grafológiai érvekkel stb.).. oldal)