398 A K. T. 352. §-ához
tályossá válik s ezért nem is szükséges annak kimutatása, hogy a vevő áz elálló nyilatkozatot tényleg meg is kapta.
(P. VII. 1831/1925. szám. Hasonló iránvu döntés: P. VII.
'4005/1922. szám.) ' F. P.
A K. T. 352. §-ához. Ismeretes, hogy amig a vevő a nem szállító eladóval szemben a fedezeti vétel megkötése hijján is a tényleges árviszonyok alapján úgynevezett abstrakt kárt követelhet, addig az eladó az átvételt megtagadó vevőtől árkülönbözetet azon az alapon, hogy az eladott áru ára idő- közben csökkent, egymagában nem igényelhet, hanem csak akkor, ha az árut a K. T. 347. §-a értelmében értékesítette'.
Az eladó és a vevő jogi viszonyának ez a különbözősége itt-ott nem él eléggé elevenen a jogászság köztudatában, vagy pedig a másik végletbe csap át a jogi felfogás és az eladó mindennemű, tehát nemcsak az árkülönbözet megtérítésére irányuló igény előfeltételéül kivánja meg a K. T. 347. szakasza szerinti értékesítést. A K. T. 352 §-ának intenciója világos.
A törvény a kár megtérítésének előföltételének szabja meg az áru előzetes értékesítését, amj annyit jelent, hogy a tör- vény azt akarja megkívánni, hogy az áru időközi árcsökke- nésében rejlő kár az értékesítésével külsőleg is ténnyé váljék. ' Az értékesítés tehát, amelyet a törvény megkíván, lényegileg a kár valóságos voltának a próbájául van előírva. A? eladó- nak oly igényei, amelyek létezésén és jogosságán az árverés megtörténte vagy meg nem történte nem változtat és amely igények az árveréssel semmi összefüggésben nincsenek is,- ezen az árverestől független igények megítélésének az árve- rés megtartása nem is előföltétele.
Az eladó igényéinek az árveréssel szemben való kettős- ségét igen szemléltetően emeli ki a Kúria P. IV. .4874/1923.
számú határozata, amely a felperes eladót az árkülönbözet iránti igényével elutasította az árverés hijján, de megállapí- totta, hogy az eladó árverés nélkül is követelheti tényleges kárának a megtérítését. A határozat indokolásából a követe- ' lések ezen két fajtájára vonatkozó éles szembesítést az aláb-
biakban közöljük :
„A K. T. 352. §-a s az ennek alapján kifejlődött, birói gyakorlat szerint az eladó az 'átvétellel és fizetéssel késedel- mes vevőtől az elvont haszon megtérítését, az árunak a 347.
§. értelmében történt eladása nélkül, nem követelheti;
s ezért a felperes felülvizsgálati kérelmét az elvont haszon iránti keresetet elutasító rendelkezés ellen irányuló
részében'el kellett utasítani; 1
a hivatkozott §. azonban nem zárja ki, hogy a terme- lőnél lekötött áru tovább eladója a szerződésszegő vevőtől ne követelhesse annak a tényleges kárának a megtérítését, amelyet
Kártérítés én a meteorológiai intézet 399
azáltal szenvedett, hogy a termelőnél lefizetett előleg vagy foglaló reá nézve» vevőjének szerződésszegése folytán jogilag
és tényleg elveszett, illetve, hogy az ügylettel kapcsolatban, indokoltan felmerült egyéb kiadásai kárba vesztek.
Ennyiben tehát a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni és a követelés eme részének alapjákmegállapitani kellett."
Kívánatos, hogy a Kúria szabatos állásfoglalása a jogászi köztudatba menjen át, amely ezen a területen nem mente- sült az elnagyolás veszélyétől. B. S.
Kártérítés és a meteorológiai intézet. 1925-ben dölt el egy az 1918. évben indult kártérítési per, amelynek az volt a tárgya, hogy a szerződésileg kötelezett budapesti nagykeres-
kedő 48 órát késlekedett a kosarak vasúton leküldésével s minthogy időközben nagymérvű esőzések voltak a birtokon, a viszonkeresettel fellépő alperest a paradicsom értékesitési lehe- tőségének elmaradása folytán tetemes kár érte. A hét évi per- lekedés alatt a bíróságok a tanuknak egész légióját hallgat- ták ki arra vonatkozólag, hogy valóban késlekedett-e a keres- kedő felperes a kosarak elküldésével és megrothadt-e közben a paradicsom. Végül a budapesti kir. törvényszék, mint fel- lebbezési bíróság a meteorológiai intézetet kereste meg annak közlése végett, hogy mennyi volt a csapadék a T.-pusztához leg- közelebb eső állomáson s a beérkezett adatokból megállapítván, hogy a paradicsom rothadása már az értékesitési szerződés megkötésekor megkezdődhetett,, alperes pedig elhallgatta fel- peres előtt, hogy birtokán már nagy esőzések vannak : ennél- fogva a kártérítési viszonkeresetet elutasította. F. P.
„A csődkérés nem behajtási eszköz." Ez a nézete a budapesti kir.
törvényszék csődtanácsában működő egyik igen képzett s igen energikus bírónak s ezzel az indokolással tagadta meg a hitelező és adós közös egyetértésével kért halasztás megadását, amire pedig évtizedek óta szoká- sos jegyzőkönyvi blanketták hevernek a jegyzőkönyvvezető asztalán.
„A csődbíróság nem arra való, hogy olcsó behajtási módszerként szere- peljen."
Mi illő tisztelettel bár, de némi ellenvetéseket kívánunk'ezzel a nézettel szemben hangoztatni.
Elismerjük, dogmatice aligha lehet kétségbevonni annak a szem- léletnek a legalitását, amely a csfldkérésben nem lát s nem akar egye- bet látni, mint egy hitelező fellépését, a csőd megnyitása céljából. Ebből a nézőszögből szinte altruisztikusnak tűnik fel a csődkérő hitelező sze- repe, aki nem a saját önós érdekében lép a porondra, hanem az össz- hitelezők lovagjaként vagy legalább is a közösség,egyetemes érdekeiért:
megakadályozni a vagyonbukott további garázdálkodását, egyes hitelezők soronkivüli kielégítését, a vagyontömeg további züllését, hogy azután a csődtömeg aránylagosan jusson — hogy is mondjuk — a csődhitelezők- nek. Szinte tiszteletreméltó annak a hitelezőnek a kiállása, aki nem
