A V É G S Z Ó . 1 7 1
A v é g s z ó .
^"me Tisza Kálmán!
Van-e, a ki még bizni tud benne ? Van-e, a ki ké- pesnek tartja őt., bogy a mai válságos helyzetben révbe kormányozhassa a hazát ? Van-e, a ki még tűnődni tud a fölött, bogy : k i j ö n u t á n a ?
Nem nyitott könyv-e egész múltja? — És lebet-e valakinek ilyen mult után — j ö v ő j e ?
* * *
Mire vár még e nemzet? mit tegyen még vele Tisza Kálmán?
Nem hullott-e már le eléggé az álarcz?
Nem látnak-e még most sem a Tisza Kálmán ar- czából a Tisza Kálmán l e l k é b e ?
S a mit ott látnak, az még mindig biztató ? még mindig reményre keltő ?
Vagy azt várja a nemzet, mig Tisza Kálmán maga csömörlik meg önmagától, s k e z e i t k e z d i m a j d m o s n i , nem mint P i l á t u s , hanem mint L a d y M a c k b e t h ?
* * *
Ha igy van, akkor nincs hátra más, mint magára Tisza Kálmánra apellálni: mint apellált egykor gróf Széchenyi István Kossuth Lajosra magára. De ha Szé- chenyi szózata nem illett, s nem volt mindenben találó Kossuthra, tegyük Kossuth neve helyébe a Tisza nevét, s egészen illeni fog. íme!
>S ön Tisza, ön, kit én nemcsak hazaszerető s becsü- letes, de jószivü embernek is szeretek hinni, ki előtt az erény nem üres hang, nem egyedül fényűzési függczimer, ön mit fog érezni, ha csakugyan mégis ecsetem rajza igaznak fogna mutat- kozni, és ön, ki már annyiszor kiábrándult — s erre untig oka is volt, — elvégre még a körűi is kibontakoznék azon édes illusiőiből, melyek önt most még mindig sötétben tartják, hogy:
» M i d ő n s t á t u s b ö l c s e s s é g g e l bitté magát tele lenni, csak phantasiával s ö n h i t t s é g g e l voit saturálva.«
»Midőn p r ó p h é t á n a k tartotta magát, nemcsak nem látott s e m m i t i s e l ő r e , de még a fennforgó legegyszerűbb eseményeket sem birta látni t i s z t á n , s míglen teremtői illu- siókban ringatta magát, nein volt soha is egyéb, m i n t i n - d í t v á n y o z ó é s p r o j e c t á n s , k i m i n d e n t k e z d é s m i n d e n b e b e l e v i s z i a k ö n n y e n h í v ő k e t , e g y e t s m á s t e g y k i s i d e i g f e n n t a r t a n i t á n k é p e s , d e b e v é g e z n i s e m m i t s e m tud.«
» M i d ő n m á s o k a t a k a r t v e z e t n i , m é g s a j á t m a g á t se in b i r t a k o r m á n y o z n i g y a k o r l a t i l a g . «
»Midőn uj politikai M e s s i á s n a k , egy mélyen beható státusbölcsnek hitte magát, s o h a s e m b í r t m a g a s a b b r a e m e l k e d n i . «
» M i d ő n n é p e k e t g o n d o l t b o l d o g i t n i , z ú g - p r ó k á t o r k é n t s z e r e n c s é t l e n s é g ü k r e c s a k f e l - i z g a t ó j u k v o l t , « s h o g y e k k é p :
A V É G S Z Ó . 1 7 3
»Midőn honunk constitutióját rendezni, szilárdítani vélte, v é g k é p z a v a r b a b o n y o l i t á azt.; szabadság terjesz- tése helyett, mi bálványa volt, s z o l g a i b b á l l a p o t b a s ü - l y e s z t é a h a z á t ; nemzetiségünket pedig, mely, bárki mit mond is, e g y e d ü l i g a r a n t i á j a szabadabb institutióink- nak, s a z o n e g y e d ü l i r e g e n e r a t i o n á l i s szikra,mely bennünk létezik, nem készakarva tán, megengedjük, v é g k é p e l e j t e t t e l á b á r ó l ; és ehezképest
»Még azon illusióban is, mikor azt hitte, l e g a l á b b k ö t e l e s s é g é t f o g j a t e l j e s í t e n i , c s a l a t k o z o 11, mert működése t ö b b k á r t okozott, mint hajtott volna hasznot, é s i d é t l e n s é g e k e l k ö v e t é s e k o r á n t s e m k ö t e l e s s é g t e l j e s í t é s m é g . «
így apellált gróf Széchenyi István magára Kossuth Lajosra.
És ha az analógia vakmerő és szerénytelen, van talán mentsége.
Igaz, hogy én nem vagyok Széchenyi, de Tisza Kálmán se Kossuth Lajos.
* "
* *
Tehát apellálunk magára Tiszára!
Nézzen körül! »Csöndes nyugodt a walesi tarto- mány. c
A koldussá tett nemzet rabszolga lesz. A rabszolga gyáva és engedelmes. A nyomor tárt karokkal várja a corruptiót. A félelem fejet hajt a hatalomnak. Biztos lehet benne, hogy ha tovább is a hatalomvágy vezérli, a nemzet fölött könnyű győzelme lehet. Pénzzel, hiva- talos pressióval újra megcsinálhatja a mameluk többsé-
get magának. Segitni fog talán neki a szélsőbal is.
Egyszer már segítette. — Borzadjon meg e képtől!
*
E bazának balvégzete volt az, bogy Tisza Kál- mán le tudta győzni ellenfeleit: Tisza Kálmán ezért csak egy módon kárpótolhatná a bazát. Azzal, lia le- győzi végre — ö n m a g á t .
Gondolja meg: mi tartja őt a hatalom polczán m á r is?
Austria érdeke, bogy Magyarországot kifoszsza.
Andrássy Gyula muszkaszövetségi politikája.
Alulról pedig a vakok bizalma, a gyávák félelme és a gonoszok önzése.
Mit akar ezekkel ? hova fog jutni ezekkel ?
*
Ha csak egy pillanatra föltámad benne az objec- tivitás, lehetetlen be nem látnia, bogy noha ma is hatal- mas és a hatalom polczán ül, ő már ú g y e r k ö l c s i l e g , m i n t p o l i t i k a i l a g b u k o t t e m b e r .
Lehetetlen be nem látnia, hogy előtte csak két ut áll: vagy a végleges elsülyedés ; vag.y a t ö r e k v é s a r e h a b i l i t á t i ó r a .
*
Vagy lehetetlen neki már a rehabiHtatió ? — még akkor is, ha igazán és őszintén törekszik erre ?
Ne hitesse el ezt önmagával!
Még ha lehetetlen is, még akkor is jobb törekedni reá, mint lemondani róla.
Ha nem tudja magából kiirtani a hatalomvágy démoni szenvedélyét, támadjon föl nemes alakjában és legyen neki ambitiója uralkodni önmaga felett!
A V É G S Z Ó . 1 7 5
Ha eddigi hazát rontó szédelgései folytonos ellent- mondásokba keverték, tetézze ezen ellentmondásokat azzal, hogy — javuljon meg!
A ki eddig érdemetlen szerencséje által emelke- dett, emelkedjék s z e r e n c s é j e f ö l é : és higyje meg, ez lesz a legnagyobb szerencséje!
Higyje el, hogy- el lehet nélküle a Haza. És men- jen — h a z a .
*
Hisz oly szép, s oly igaz az, a mit Hamlet mond az édes anyjának:
» M u t a s s e r é n y t , h a n i n c s is. A s z o k á s
— E szörny, ez ördög, mely öntudatát Elnyeli tetteinknek, — angyal ebben:
Hogy a szép s jó foglalkozásra is ' Oly mezt, ruhát ad, mely tággá viselve
Ráillik épen. Türtőzzél ma éjjel;
S a h o l n a p éji megtartózkodás
Könnyebb leend; még könnyebb a z u t á n ; M e r t k é p e s a t e r m é s z e t b é l y e g é t K i c s e r é l n i mintegy a s z o k á s , lebírni Az ö r d ö g ö t , vagy csuda hatalommal Kidobni!«
*
Ne várja meg Tisza Kálmán, mig végzetessége oda sodorja, a hova sodorta az T e l e k i M i h á l y t !
Ne várja meg, mig beteljesül az a jövendölés, me- lyet, ellenzéki vezér korában, egy elvtársa, (ki azonban m e g i s m e r v é n őt, elhagyta öt) mondott neki:
»El fogod érni czélodat; sokáig fogsz uralkodni;
de utoljára is bottal fognak elkergetni, és záp tojással meghajigálni!«
*
Gondolja meg, hogy a nemzetcsalást nem lehet sokáig folytatni büntetlenül. Gondolja meg, hogy a
büntetés már is itt van! — mert hogy a hatalmat meg- tarthassa, kénytelen folyvást csalni a nemzetet!
Gondolja magát csak egy órára abba a helyzetbe, hogy megmondja a nemzetnek a kormány-politikáról az i g a z s á g o t : mit gondol,nem nyilnának-e föl a va- kok szemei, s nem lennének-e bö'sök a gyávákból is ?
Gondolja meg, hogy nem lehet czélja semmiféle politikának, hogy a házban minden valódi tehetséget tétlenségre kárhoztasson, és maga is ne tegyen s e m m i t .
— Vagy ha tesz valamit, mindig rosszat tegyen.
*
Nem mondhatja többé Tisza Kálmán, hogy nincs párt, mely ő utána átvehesse a kormányt.
Mert itt van az » e g y e s ü l t e l l e n z é k . « Számra, képességre egyaránt kormányképes.
S e pártot támogatja a nemzetnek ama » e r é n y e s k i s e b b s é g e , « mely mindig meg van; önkénytelenül támad; nem tartozik egy párthoz sem: mert minden pártot támogat, ha jót tesz! és minden pártot elhágy, ha rosszat cselekszik.
Az » e g y e s ü l t e l l e n z é k « van hivatva — ba csak részben is, mert e g é s z b e n csak bosszú idők mul- tával lehetséges, — jóvá tenni mindazt, a mit a T i s z a- A n d r á s s y a e r a vétkezett.
Ne gátolja Tisza Kálmán, hogy e párt mindazt jóvátebesse. Nehivja ki a végzetet s á t á n i harczra. Ne
várja, mig megmozdul ellene a birnámi erdő.
*
Mert meg fog mozdulni.
Hiába gúnyolja a kormánypárti sajtó az egyesült ellenzéket; gúnyolja, hogy heterogén elemekből áll, (noha sokkal homogénebb a kormánypártnál,) gúnyolja
A V É G S Z Ó . 1 7 7
programmja mi att, mely a nemzetben nem tett hatást:
az egyesült ellenzék mégis terjedni és hatalmasodni fog.
És a mily mértékben terjedni és hatalmasodni fog az egyesült ellenzék, oly mértékben fognak elmosódni ama velleitások, melyeknek titkos ármánykodásai és féltékeny - kedései ma még csak a Tisza Kálmán positióját erősitik.
És csalatkozni fognak kalkulusaikban mind ön Tisza ur, mind pedig azok, a kik támogatják önt, mig keresztül viszi a kiegyezést, s meg akarják buktatni akkor, ha a magyar kormánynak tiz esztendeig nem lesz több haja Austriával.
Csalatkozni fognak kalkulusaikban mind a ketten.
Mert a praetoriánus császár választások korszaka lejárt!
Azok a férfiak, a kikben hazafiság és erkölcsi bá- torság volt, hogy nyilt oppositióba lépjenek ön ellen, végig fogják küzdeni a harczot, és nem fogja őket elke- seríteni a rágalom, nem fogja őket megfélemlíteni a ha- talom, és nem fogja őket viszályba keverni az ármány.
Az »egyesült ellenzék« meg fogja találni az utat a magyar nemzet v o l t d e á k - p á r t i e l e m e i h e z .
Azon elemekhez, melyek az országban ma is k o r m á n y-k é p e s e k.
Azon elemekhez, melyeket a balközépi ázsiai ele- mek leszorítottak a küzdtérrő'l, és durván terrorizáltak.
És ha valamiben, hát ezekben van a jövő' garantiája.
Csak ez lehet a talaj, melyben az ország szükségletei megfogamzhatnak, hogy életerő's sarjadékot hajthassanak.
Ezekben van az értelem, a szorgalom, és a n e m - z e t i s é g » európai« fogalma.
Csak ezek magyarok — orientalismus nélkül.
TISZA KÁLMÁN P O L I T . É L E T - É S J E L L E M l t . 1 8 7 8 . 1 2
Ezek m a g y a r o s í t a n a k , mert rokonszenvet és tiszteletet ébresztenek,
Es ezen elemek sohasem fogadták el vezérüknek önt Tisza Kálmán!
Csak egyórára támadjon fel önben az objectivitás, és mint n é z ő , s nem mint c s e l e k v ő tekintsen ön el- lenzéki és kormány-férfiúi múltjára. S ez az egy órai áttekintés elég lesz, hogy megsemmisüljön önmaga előtt, mint a S p b y n x — h a m e g v a n f e j t v e .
Es szégyelné ön szerencséjét, mely érdemetlenül szolgálta önt. Megátkozná sikereit, melyek bíinbe ker- geték önt. Meggyülölné azokat, kik liizelgéseikkel veszik körül önt, csakhogy hatalmában osztozzanak. Látná, hogy ön körül csupán a s z e l l e m i i m p o t e n t i a sereglett. Es talán kivetkőznék —• ö r ö k l ö t t t e r - m é s z e t é b ő l .
• * * *
Es elvonulna!
Esnem lehetetlen, hogy ezáltal majdan megtalálná ön a rehabilitátiót!
Mert ba önnek bűneit nem lehet m e n t e n i , ha engedi azokat jóvátenni m á s o k á l t a l , el leliet — f e l e j t e n i !
El lehet felejteni, ba meggyőződik mindenki arról, hogy ön azokat — n e m f e l e j t e t t e el!
És mindazon tapasztalások, melyek eddig értékte- lenek voltak önre, — a magány és objectivitás perczei- ben világosságot önthetnek az ön sötét szivébe!
a v é g s z ó. 1 7 9
A tapasztalásokat követheti az o le u 1 á s. És lehet idő, mikor a nemzet újra l i i v n i fogja önt, hogy az ön okulásainak h a s z n á t v e g y e .
És ön, a ki elment mint S a u l : úgy jöhetne vissza mint P á 1.
* *
Ha pedig nem vonul el, ha nem akar kibontakozni végzetes bűneinek kigyó gyűrűjéből: akkor sátáni harezra hívja ki a sorsot, és önnek b u k á s a b i z o - n y o s .
Mert, mint Buckly contemplálta az emberiség tör- ténetéből, — »a gonosz hatalma mindig csak ideiglenes;
a jó és igaz győzelme mindig kikerülhetetlen.«
Es akkor tudja, miként fog önről szólani az utókor?
Ugy a mint a nagy amerikai költő, J o h n D o r- g a ír') megénekelte a bűnös államférfiúi:
Marad e neve a világba
Csodált, félt ? Vagy elvész vele ? Kinek meddő volt a nagysága, Ki mást törvényt nem ismere, Ongőgjeért csak! s mit lángész ada Hatalmát, mely királyokéval ért, Nyomorultan bocsátá áruba, Hírnév, s Uralomért!
Nem! a kisebb rosz veszszen el!
Ő élni fog! nagy lelke lángja (Sötét láng!) örök éltet érdemel, S nem borulhat homályba.
*) Az itt közlött költeményt S z á s z K á r o l y fordította magyarra
12*
Mint bűne halhatlan vala, Halhatlanul is bűnhődjék!
Ily bűnnek a sír szent fala Ne légyen menedék.
Minden gonoszért a mit tőn, A jóért mit meg nem teve;
A dicsőségért, melyen rémitőn Égő foltott hagyott neve:
Köpjön a költő énekének Dühében rája lángot;
És szólaljon meg a történet, És szava legyen átok!«
