A HALA.
JELENET.
(Történik Csontos ellenzéki képviselő pazar fénnyel berendezett dolgozószobájában. Csontos kövér, jól megtermett alak. Az Író- asztalánál ül és beszédét tanulja. A fülei vörösek. Este van. Égnek a villanycsillárok.)
• C s o n t o s (extázisban): Igen, uraim, a mi honmentő munkánkat nem lejiet hiúsági terrornak nevezni, mert, mint Goethe is mondta . . . (A könyvespolchoz megy.) Mit is mondott Goethe? (Keresgél.) Különben nem baj. Majd egy saját mondásomat mondom he- lyette. Úgy sem ismerik az irodalmat. (Tovább sza- val.) Mint Goethe mondta, a bors kicsi, de erős!
Nagyszerű ! 1
• A z i n a s (belép.)
• C s o n t o s : Mi? Nem volt j ó ? ! Hallottad?!
• A z i n a s : Igenis, nagyságos úr . . .
• C s o n t o s : Aztán jön a bomba! Azért vagyunk itt a nemzet megbízásából, hogy ellenőrizzük a többség működését, azonban a többség működése oly kicsiny körre szorult az elhatalmasodott korrupció . . .
• A z i n a s (ordít): Éljen!! Igaza van!! Helyes!!
• C s o n t o s : Igen uraim, helyes; én mondom! (Az inasnak.) Majd holnap folytatjuk a próbát János.
Akkor elejétől végig itt leszel és zavarsz a közbe- szólásokkal. Már kezdem megszokni . . .
• Az i n a s (m. f.): Menjen haza! Ne beszéljen!!
• C s o n t o s : Jaj, te buta állati Hisz ez nem tartozott a beszédemhez. Ezt neked mondtam . . .
• Az i n a s ím. f.): Rendre!! ElállI! Dobják ki!!
• C s o n t o s : De te marha! Te, János, az nem a be- szédem folytatása!! Értsd meg!!
• Az i n a s (rendületlenül): Hol az elnök?! Ki vele!
Hülye!1 Barom!! Kusssü
• C s o n t o s (kidobja az inast): Te őrült?! Hát nem akarsz megérteni?! Borzasztó, hogy milyen buta.
Sohasem akar reájönni a beszédem végére. Már más inast kell, hogy fogadjak. Ez túlságosan belejött a gyakorlatba.
• (Az inas az előszobából beordít: A mentelmi bizott- ság elé!! Gyalázat!!)
• C s o n t o s (az ajtóhoz rohan, ökölbe szorult kézzel kifelé fenyeget, aztán becsapja): Ilyen buta! Hogy nem tud disztingválni! (Az Íróasztalához ül és jegyez.)
• Az i n a s (belép és hallgatva áll egy ideig az ajtó- nál.) Nagyon sikerült parlamenti jelenet volt!
• C s o n t o s (hátrafordul. Dühösen): Takarodsz ki mindjárt! Már elég volt!
n A z i n a s : Kérem, most nem mint a kormánypárt, hanem mint inas állok itt.
• C s o n t o s : Mit akarsz?
• Az i n a s : Egy elegáns úr kér bebocsátást.
• C s o n t o s : Most nem igen van időm. Hogy hivják?
A névjegye . . .
• A z i n a s : Nem adott. Azt mondta: meglepetés lesz, titok . . .
• C s o n t o s : Ahá, államtitok. Lesz interpelláció!
• A z i n a s : Bebocsássam ?
• C s o n t o s : Hogyne, hogyne!
• Az i n a s : De kérem ne tessék rólam megfelejtkezni.
• C s o n t o s : Miről?
• Az i n a s : Úgy álltam be, hogy a beszédeibe közbe- szóljak és ha a vita hevében kidob a nagyságos úr, akkor öt korona fájdalomdijat . . .
• C s o n t o s : Majd máskor. Most nincsen időm . . . Indulj!
n Az i n a s (ordít): Rendre!! Eláll!!
• C s o n t o s (hozzá akarja vágni a tintatartót): Gaz- ember!
• Az i n a s (elrohan.)
• C s o n t o s : Megint jogtalanul akar tíz koronát sze- rezni! Ilyen gazember! Borzasztó ez a politikai pálya!
• P i k ó D á n i e l (belép. Vékony, alacsony emberke.
Hosszú szakála van. Vasárnapi elegánciával öltözik.):
Alázatos szolgája! Van szerencsém!
• C s o n t o s (eléje megy és kezet fog): Részemről a szerencse. Csontos vagyok.
• P i k ó : A nagy Csontos!
• C s o n t o s : Oh, kérem . . . Kit üdvözölhetek önben.
Tessék helyet foglalni. (Leülnek.)
• P i k ó : Egyelőre engedje meg, hogy elhallgassam a nevemet. Szeretnék abban a gyönyörűségben része- sülni, hogy kitalálja, ki vagyok. Előbb életem né- hány nagy változásáról fogok beszámolni.
• C s o n t o s : Kérem, csak tessék, bár nagyon kíváncsi vagyok, hogy kihez van szerencsém.
• P i k ó : Egy nagyon hálás emberhez. Én itt Magyar- országon most tizenkét éve tönkrementem. Kivándo- roltam Berlinbe és öt évi munka után lábraálltam. Ma már milliomos vagyok.
KUI.TURA IX — 489 —
• C s o n t o s : Igazán kellemes.
• P i k ó : Dacára, hogy az én tulajdonomat képezi számos nagy gyár, enyém a világhírű berlini Minta Poloskairtó Vállalat, a szivem régi melegségét meg- őriztem. És a hálát tartom a világ legszebb erényé- nek. Nincs poloska az ön lakásában ?
• C s o n t o s : Nincsen, mert . . .
• P i k ó : Igazán, szivből sajnálom. Ingyért kiirtottam volna. Néhány alkalmazottammal vagyok itt Pesten tanulmányúton. Budapest igazán vezet minden téren.
0 C s o n t o s : De ön azt mondta: ingyért. Hát bizony esetleg lehetne, mert néhány mégis lesz a rovarok- ból, úgy véletlenül.
P P i k ó : Na, lássa, kedves képviselő úr. De nem csodálkozik, hogy i n g y é r t teszem?
• C s o n t o s : Talán tanulmányi célból?
• P i k ó : Oh, nem! Hálából! Én igen nagy hálával tartozom, a kedves képviselő úrnak. Mikor Nyirváron volt kormánypárti jelölt, most tizenkét éve . . .
• Csontos (fészkelődve): Pszt! Pszszszt!
• P i k ó : Titok?
P C s o n t o s : Nem, csak nem szeretném, az inasom . . . n P i k ó : Azóta, a jelöltsége óta tartozom rettentő nagy hálával. És be is bizonyítottam hálámat. íme, ez árjegyzékem irtó szereimről, magyar nyelven . . . (Átad eg3r árjegyzéket.)
• C s o n t o s (olvas és aztán feláll): Oh, ön Pikó Dániel, kit én levágtam a kötélről . . . (Parolázás.)
• P i k ó : Igen, én Pikó vagyok. Tönkrementem és a padláson, a vendéglő padlásán felakasztottam maga- mat. Es véletlenül ön is odajött az utolsó percben, lelkes választói elől és levágott. Uram, tele hálával a szivem . . . Mert a hála a legszebb erény a világon.
Önnek köszönhetem, hogy ma Berlin virilistái között vagyok. Egész magyarnyelvű árjegyzékemet önnek ajánlottam, hálából.
n C s o n t o s (olvas): Csontos Gáspár kormánypárti képviselő úrnak az önkezűleg vetett huroktól meg- mentett hálás . . . De kérem, egy ilyen árjegyzéket nekem ajánlani . .! És én . . .
• P i k ó (büszkén): Ötszázezer példányban nyomattam és elküldtem a kormány minden férfiának is.
• C s o n t o s : De micsoda őrültség! Kérem kinevet- tet ! Én ellenzéki képviselő vagyok !
• P i k ó (megdöbbenve): Az baj. A hálám így kelle- metlen volt és igazán . . .
• C s o n t o s : Sütötte volna meg! De milyen baj!
• P i k ó : A nagyobbik még az alapítvány . . . Igazán sajnálom . . .
• C s o n t o s : Mit beszél? Micsoda alapítvány?
• P i k ó : Az ön nevében tettem egy alapítványt el- zülött kormánypárti választók felsegélyezésére.
• C s o n t o s : Vonja rögtön vissza! Lelövöm! Hiszen tönkretesz! (A saját haját tépi.)
• P i k ó : Kérem, én hálából tettem! Egy kormány- párti lapnál voltam, ott tanácsolták . . . Meginterjú- voltak és ón fényesen bizonyítgattam az ön kormány- párti meggyőződéseit. Hogy mennyit szenvedett értök.
Elmondtam a padlást is . . .
n C s o n t o s (a Pikó haját tépi): Maga gyilkosom!
Pusztuljon ! Vonja vissza . . .
• P i k ó : Kétezer korona . . . Már késő . . . A lapok- ban benne lesz . . .
• C s o n t o s : Takarodjék rögtön . . .
• Pikó: Én hálából akartam . . . Jaj, kérem . . .
• C s o n t o s : Kösse fel magát! (Kidobja, aztán egy székre roskad.) Borzasztó ez a politikai pálya! Mit írnak majd a lapok ?! Uram, ne haggy el . . .
n Az i n a s (belép): Micsoda vihar?! Rendre!! El- á l l ! ! Éljen az általános titkos választói j o g ! !
(Függöny.)
ORBÓK ATTILA.
Igy lesz
Sok könyvem int feléd a polcról Mikor szobádra száll az est
S a sok könyv, mint egy-egy pacsirta fíz alkonyatban sírni kezd.
Dalos varázs befonja lelked S míg rajta bánat zokog át Piros uágyrózsák illatától Kábító lesz sötét szobád.
egyszer.
Es reszkető kezed simítva Babrálgat el a könyveken S a holt betűkből, mint a tóból Ragyog ki rád két kék szemem.
És minden sorát ajkad éri\
JVIegcsókolsz minden szent lapot.
Jövök, ha hívsz, mert mindörökre Betűkben élek és vagyok I
Hangay Sándor.
KUI.TURA IX — 490 —