Jósika Miklós, a nevelő.
Dolgozatomban nem arról a nevelőhatásról akarok beszámolni, melyet Jósika Miklós báró regényei minden olvasóra gyakorolnak, hanem azokról a sajátosan nevelési, paedagogus elvekről, melyeket a nagy regényíró aligismerten, legelőbb kiadott két müvében, az Irányban és a Vázolatokban* részint összefüggően, részint elszórtan kifejt vagy
megemlít. Már az Irányban (79. 1.) kimondja, hogy nálunk «igen sokan gondolkoztak a néptanításról, de a népnevelésről kevesen®
Jósika annyira elismerte a népnevelés fontosságát, hogy a Vázolatok- ban egész kis értekezést írt róla (59—132.). Természetesen nemcsak az iskolai nevelésről szól, de viszont ismételve hangoztatja azt is, hogy a nevelés legfontosabb eszköze az iskola (Ir. 53.). Elmélkedé- seinek célideáját így foglalja össze: «Népet kell teremteni, lélekben, hol az csak testileg létez; a honnak hazafit kell adni, hol csak lako- sai vágynák; embert a társaságnak, hol csak növényi életben tengő lények húzzák hosszadalmas fájdalommal szomorú sorsukat napról- napra ; igyeksző polgárt, hol szerfeletti terhektől lenyomott szolgai lelkek bolyonganak, már szinte megszokva, megszeretve láncaikat, mint a hosszas gályarab, ki, gyalázatja örökítésére, baromi kínzása csörgő tanúit, az egykor utált s rettegett láncokat, ereklyeként viszi hazájába.® — A jobbágyok sorsán akar segíteni. Az elnyomott népet akarja kiragadni szomorú helyzetéből. A népnevelés első elvének nem is fogad el mást, mint a nép boldogítását (Vázl. 69.). Erre szol- gálna elsősorban a vagyoni helyzet tisztázása, a «szabad eladás-vevés»,
•melynek alapja a «közönséges költsönző intézet®. A kölcsönnyerósnek azonban két előfeltétele van: a kölcsönkérő vagyonának hiteles becs- lése, és «bizonyítvány emberséges, szorgalmatos, szaváttartó, s újra feltét, mely nélkül soha és semmi kivétel alatt nem, józan, azaz, nem
részeges voltáról®. Az intézménytől tehát írónk erkölcsi hatást is vár: szorgalomra szoktatást és a részegség kiirtását. Az utóbbira azonban van még egy, nem kevésbé érdekes eszköze: a részeges emberért vasárnaponként mise után a szentegyházban a pap az egész közösséggel imádkoztatna. Közli az. imaformát is, és meggyőződéssel vallja: «Szinte lehetetlen, hogy egy illyen komoly részvéte az egész közönségnek egy ember jobbulásában, melly még e mellett hetenkénti
* Irány. Kolozsvárt. 1835. — Vázolatok. U. o. 1835.
2 8 8 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
megszégyenüléssel párosul, ne lenne igen sokszor foganatos. . . Egyébiránt a sok kérés után talán a jó Isten maga is segéd lenne a gyógyításban.* (Yáz. 129. 1.) A megszégyenítéssel szemben viszont a legjózanabb érdemjelet nyerhetne omellynek viselése egy kissé hiúságának is hízelkednék*.
A boldogság mellé a ojól elrendelt falusi oskolát* állítja Jósika.
Erre vonatkozó utasításai nem egy pontban érdekesen találkoznak a reckahni neveló'nek, Rochownak1 kívánalmaival. Első követelése a megfelelő iskolaépület. Egészséges, tiszta, de egyszerű lakot óhajt, könnyen fűthetőt, melléje kapcsolva a falusi tanító «sorsához illő kényelmű* lakóosztályát. A tanítónak a lakáson kívül fizetést is óhajt biztosítani, hogy a otáplálati gondok* ne emésszék, hogy a «terhes, de szép és nemes* hivatásnak szentelhesse teljes mivoltát. Termé- szetesen ilyen helyzetbe helyezni érdemesnek csak aértelmes tanítót*
tart, és szomorúan állapítja meg, hogy aennek megszerzése egy a legnehezebb feladások közül*. A kántori és prseceptori állás ezzel ki- szorulna. Még a a tanítás rendszerére* vonatkozólag is ad utasítást;
a legrövidebbnek és legcélravezetőbbnek a XIX. század elejének híres Bell-Lancaster módszerét hirdeti. Hibáztatja korának magyar iskoláit, mellyek csak tanítanak, nem nevelnek. Nem eltörlésükre gondol, csak megjavításukra. Elismeri hasznukat a nemzeti nyelv hirdetése szempontjából, utal arra, hogy ép ő volt az első, ki Erdély idegen nyelvű vidékére ilyent emelt, és sikeréről lelkes büszkeséggel szól.
Sőt bevallja, hogy az itt hangoztatott népnevelési elvek a mostani iskolák nélkül üres ábrándok lennének csak. Mint Luther (An die Batsherren aller Stádte. 1524.2), Jósika is válaszol azoknak, akik a gyermekeknek a munkától való elvonását panaszolják; nem a jövő haszonnal, hanem gyakorlati utasítással oszlatja el a kétséget: a gyermekeket két félre osztja, a fele hétfőn, szerdán és pénteken, a másik fele kedden, csütörtökön és szombaton járna iskolába. Még egy általános utasítást érdemel itt megemlítést; a gyermeki termé- szet különbözőségeit is felismeri: «Vágynák gyermekek, kikben szer- felett sok a tűz: az ilyenekben minden lelki erő fejlések hirteleneb- bek. . . Vágynák komoly, hidegvérű gyermekek, magas becsületérzettel, melly természetes gyengédséggel párosuL Vannak végre, kikben tűz, gyengédség*; hirtelen felfogás és becsületérzet szinte egyforma idom- zatokban végyültek. Mind ezekkel külön-külön más a helyes bánás- mód. » (Ir. 12. 1.)
Erős gyakorlati érzékkel válogatja meg a népiskola tanítási anyagát. Az írás, olvasás ós számolás azonban a «legtökéletesb» tu-
1 Kinderfreund. 1776.
2 V. ö. Schmiedt-Lange: Gesch. d. Erziehung, 4. Aufl. 201. p.
dásig viendő. Tanítandónak tartja az alkotmánytant is rövid kivonat- ban, minden külön tankönyv nélkül. A gazdaság «nevezetesebb®
ismereteiről sem feledkezik meg, és evvel kapcsolja össze a «hazai termesztmények» tudományát is. Betetőzi ezeket egyházi és világi énekek tanításával ós rövid jeles mondások emlékezetbevésésével.
A tanulás-nyelv természetesen a magyar, de csak az egyszerű, népies nyelv; csak a világi költemények közül tartja a legszebb és legtisz- tább magyarsággal Írottakat kiválasztandóknak, hogy a nép «fülét és nyelvét® a szebbhez és finomabbhoz szoktassa.
A testi büntetést teljesen ki akarja irtani az iskolából. Tudja azonban, hogy ezt egyszerre végbevinni nem lehet, sőt észreveszi, hogy maguk a szülők sem nyugodnának meg annak rögtöni meg- valósításában. Látja azt is, hogy az iskolából kirekesztett fenyítés
«szüléinek, fájdalom, igen sokszor nem elég szelíd karjai vagy kör- mei közé visszaidéztetnék®. A tanulmányi serkentés eszközét a pró- bálatok-ban látja. Ezeken a legjobbaknak jutalmat osztana ki, éspedig nem pénzt («mellyet a kegyes szülők azon igen helyes számításnál fogva, hogy ezt jó lesz vasárnap a korcsmán elkölteni, elszokták a gyermektől szedni®), hanem öltözetet, érdemjelet, vagy «csinos borí- tékú népszeres könyvet®.
Figyelmet fordíttat a tanulók tisztaságára és rendességére is.
Bár egy osztály fogadná magába a fiúkat és egy tanító tanítaná is őket, azok két csoportra, osztályra különülnének. A rossz előmenetelű természetesen elmaradna. Ez lenne egyszersmind a hanyagság bün- tetése, kisebb mértéket alkalmazva pedig, «szóbeli fenyíték®. A dere- kabb és szorgalmasabb pedig feljebb haladna, hol valami kis jel, például veres szalag,1 vékony pálcácska, stb. különböztetné meg az elmaradottaktól és ifjabbaktól.
Hasonló épület a leányok iskolájának rendszere is. Mint ugyan- ebben az időben Fáy András, irónk is hangsúlyozza a nőnevelés fon- tosságát. Észbeli különbséget nem is lát a fiúk és leányok között.
A tanulmány eltérő anyagát nem is ez, hanem a hivatás különbsége különítette el; olvasás, 'írás, számolás, kézimunka és asszonyi fogla- latosságok szerepelnének a leányiskolában. Tanítót vagy tanítónőt kell itt is alkalmazni, de az épület lehet közös, bár a tanítás elkü- lönített. Látja azonban a szoros közösségben rejlő buzdítóerőt is.
Befejezi az oktatást, azaz jobban mondva: kiegészíti az iskola munkájának eredményét a vasárnapi «olvasási gyakorlat®, tehát a könyvtár. Ebben az időben kezdődik csak az olvasó-egyletek keletke- zése.2 Jósika felismerte a kezdet fontosságát, buzdított, serkentett
1 Y. ö. a pesti Angolkisasszonyok büntető szalagját maiglan.
2 V. ö. Olvasótársaságok alkotmányai. Egy. kvtár: 76. és 169. tárca.
Magyar Paedagogia. XIX. 5. 19
2 9 0 KISEBB KÖZLEMÉNYEK.
a folytatására. Tanácsai sok tekintetben nagyon is eltérnek az olvasó- egyletek elveitó'l. Az egész olvasás feladatát az ismeretek hiányának pótlásában és az elfelejtettnek felelevenítésében látja. Ámde tadja azt, hogy az ismereteknek közvetlen, egyenes átadása nehézségekbe ütköznék. Könyvet, mely azzal a bevallott céllal készült, hogy őt tanítsa, nem olvas az egyszerű ember (— és a gyerek sem —) olyan figyelemmel és olyan szívesen, mint amitől élvezetet vár. Az olvas-
mányok tárgyául ép ezért elbeszéléseket, meséket, bohózatokat jelöl ki, és pedig eleinte «köznépi nyelven*. Sőt a munka szellemét is köznépinek óhajtja, durva, kacajra keltő, de a szemérmet nem sértő tréfákkal, tündéres történetekkel a paraszt mesék szellemében. Az idomtalan anyagba azonban hasznos ismereteket akar csepegtetni, melyek «élet- s cselekvési körébe vágnak, s őtet, durván mulattatva,, tanítanák. A nevelő tisztje lenne, ezeket kiemelni, érthetőkké s észre- vehetőbbekké tenni*. Ezt a szabályt azonban nem tartja mindenkori- nak. Öt esztendőnként finomulhatna észrevétlenül a stílus ás a tartalom, és Jósika hiszi, hogy ilyen észrevétlen izlésfejlesztéssel elérkezik az idő, mikor a selejtest a nép is vissza fogja vetni.
De nemcsak erkölcsnemesítést, izlésfinomítást, ismeretterjesz- tést vár ezektől a vasárnapi olvasásoktól, hanem a nemes és jobbágy között lévő különbség tisztázódását is. És pedig abban az irányban, hogy irigykedésük megszűnjék, hogy átlássák a «rendetlen, gondat- lan úr* boldogtalanságát a maguk egyszerű, szegényes, de megelége- dett boldogságával szemben, a gazdag ember szorongó helyzetét el- lentétben a maguk józan megnyugvásával. Ámde az ilyen könyvek szerkesztése nehéz dolog: a tudatlan és közepes eszű meg nem te- heti, a nagy tudósnak pedig erős önmegtagadásába kerül. Elmélke- dőnk azt óhajtja, hogy jutalmak tűzessenek ki erre a célra.
A komoly nevelési eszközök mellett a «kedvtöltés* hasznáról sem feledkezik meg Jósika. Első az ének, mely öngyönyörüségre és mások gyönyörködtetésére szolgál, épúgy mint a tánc, de épúgy,
• szenvedelemmé* is válik könnyen. írónk mind a kettőtől nemesedést vár, és hogy joggal vár, azt Hátszeg és Aranyos-Lóna néptáncával iga- zolja. A magyarok közt ilyen «népszeres kedvtöltések* elég nagy számmal vannak; ilyen a futtatás, a «Május fája*, a Turka (mely a regősszokáshoz hasonlít Jósika leírásában. Yázl. 122. 1.), a sváb (és tót) helységekben dívó «Mája, alkalmasint a pogány hajdankor ma- radványa*, és a baváriai nyúlkergetés. A nép egyszerű életében ezek is események, magukra vonják érdeklődését, • elevenítik a lelket és új erőt adnak lelkesebb munkásságra*. Üdülő órái ezek az egyszerű népnek, — és javítják is azt. «Az illy szenvedelemmé vált időtölté-
sek nem kevéssé szüntetik a részegséget is; ismervén már szelídebb örömöket a nép, mellyek pénzébe sem kerülnek, ha nem is általán,
-de bizony sokakban, megszűnik a korcsmai buta, s többnyire ütle- kekkel végződő, silány időtöltés keresése.® (V. 125.) Leghasznosabb -eszköznek azonban újra és ismételten a cégérezést ajánlja, amint az :a leányoknál dívik a tisztaság, jóerkölcs és érdem jutalmául.
A nevelésnek hármas útját jelöli meg a gyakorlásban, szokta- tásban és vetélkedésben (Ir. 11.1.); tanácsait, követelményeit valóban mind elhelyezhetjük ezeknek körében. A tanulásokról sem feledkezik meg. A hibák, balvólemények ellen fegyverül a tudást ajánlja: «Men- jünk tanulni; nincs szebb mint tudni/Fénylő napok ragyognak ott
a tudományos tapasztalt embernek: hol az önhitt, féltudós egyiptomi sötétségben tévelyeg, vagy a sötétségnél rosszabb félhomályban.® (Ir.
-53.) A tudás mellé lép a bátorság, melyet nem kevésbé tart fontos- nak; ezt a gyermeknek nagyobb gyülekezet előtt való gyakori föl- lépésével, szereplésével kelthetjük föl és fokozhatjuk. (Ir. 18.) Nem feledkezik meg a példa hatásáról sem, de óva int a vak, «ipse dixit®- től. (No. 43.)
Kis nevelési értekezésének a végén «a nép isméretében és gya- korlati felfogásokban gyökerező vázolatnak® ítéli elmélkedését, de reméli, hogy «alkalmasabb kezekben, egy szép, egy ivadékokra ható rendszerré idomulhat® az. Azt hiszem, e vázolatból nevelési rendszer nem forrott ki, de az bizonyos, hogy gondolatainak java, habár más forrásból, ott van a magyar neveléstudomány igazi rend- szerezőinek gondolatai között; sőt nagy részük meg is valósult. De
talán még így is, megvalósultuk után, elenyésztük után is érdemes volt röviden összefoglalnunk annak az írónak elmélkedéseit, aki re- igényeiben is mindvégig a nevelést, az erkölcsjavítást igyekezett a gyö- nyörködtetés mellett megvalósítani. Dr. Alszeghy Zsolt.
Jules Gautier előadása a középiskoláról.
A Société littéraire fran$aise de Budapest, mely kulturközvetítő munkájával már sok francia tudóst mutatott be nekünk és — ami talán még hasznosabb — már sok kiváló franciának mutatott be minket, a minap Jules Gautier urat, a francia középiskola egyik vezér- férfiát hívta hozzánk, aki több iskola látogatása után tudvalevőleg
•előadást tartott «A középiskolai tanítás múltja és jövője® címen.
Azt hisszük, hogy ezen előadás nem pusztán napi esemény, azért hát fontosnak tartjuk azt folyóiratunk hasábjain is megörökíteni. Tesszük ezt még azért Í9, mert a napilapok egy része — szándékosan vagy nem szándékosan —• félreértette Gautier fejtegetéseit és ezt az al- kalmat ismét felhasználta köznapi paedagogiai eszméiknek előtérbe tolására.
19*
