A H É T K I A D Ó H I V A T A L A VIII., NÉPSZINHÁZ-UTCZA 22

Teljes szövegt

(1)

A HÉT

T A R S A D A L M I ES I R O D A L M I S Z E M L E

S Z E R K E S Z T I E S K I A D J A

K I S S J Ó Z S E F

L V I I I . K Ö T E T .

(1918. J U L I U S , A U G U S Z T U S , S Z E P T E M B E R , O K T O B E R , N O V E M B E R , DECZEMBER.)

B U D A P E S T .

A H É T K I A D Ó H I V A T A L A VIII., NÉPSZINHÁZ-UTCZA 22. SZ.

(2)

n

(3)

Arczképek.

Az u j minisztérium 695 P. Á b r a h á m Dezső 773

Ambrus Balázs 542 Andorffy Mária . 565

Apor Margit 4r4

Biró Lajos 726 Dr. Braun Sándor 423 Diner-Dénes József 726 Franchet d'Espérey 705 Hintze ellentengernagy 481 Ivánfi J e n ő . 621

Joachim porosz kir. herczeg neje 450

Juhász Gyula 607 Juhász-Nagy Sándor 773

Károlyi Mihály 673 Károlyi Mihályné . . i 792

Kiss József 737 Kubinyi Sándor 589

Lenin 545 Ma'ssaryk 661 Méhely Kálmán 758 Molnár Ferencz 510 Neugebauer László 439.

Pálffy Magda . . . : 513

Poór Lily 593 Vadnay Tibor 471 Vázsonyi J e n ő 741 Weiss Manfréd báró 629 Wolfner Tivadar báró 629

Wilson 641

Krónikák.

Alex: Kenyérkereső k i s d e d e k . . . . 539

Andiol : Saljapin. 445

— Succi 646 Csat'.ós Máthé : Öregség 424

— Az i f j ú 7 7 75 0 7

— Az oxfordi üzenet '513

— Orkán 663 Fábián Ernő : Homo 407

— A História 545

— Reménytelen séta 774 Fodor László : U j igék 721

— U j diluvium 758 Irsay István :. Geyzir 403 Junior : Kossuth álma 769 Kádár Gusztáv : A m a g y a r j ö v ő . . 471

Körmendi Ferencz : I n t e r v i e w . . . . 726

— Láz 753 Lékay J á n o s : H á b o r ú a templom-

ban 581

Lap

NeményiTmre : Egyensúly 746

— Körkérdés az életről 694 Oblomov : Az élet b a b o n á j a . 397

—• Probléma 518

— A történelem igazsága 533

— B é k e a k a r a t 593

—- Önismeret 676 Pére Goriot: Böske 440 Pille: Négy esztendő 454

— E l h a g y o t t a n 708 Polonius : Politika nélkül 497

— Jegyzetek 529 Salamander : Vörösek és f e k e t é k . . 449

— A pénz 597

— Quid n u n c 609

—- Nyugatról—keletre 625

—. S. O. S 657

— Forradalom 673

— A történelem logikája 705 Sebestyén Károly : H a l o t t a k táncza 796

Surányi Miklós : Gyűlölet ' 785

Szenteleky Kornél : V á d a k 629 Tövis: K o n j u n k t u r a - p o l i t i k a . . . . 643

Trisztán : Malvy 481

— A finn királyság . . . . ; . . . 501

— Békebeszédek 561

— A badeni herczeg 614 Triumvir : K ü h l m a n n és a t ö b b i e k 417

— A n ő k választójoga 433

— Glosszák .••••. 465

— Glosszák 577

— Glosszák a forradalomról 689

— Glosszák egy szép asszony sétá-

járól irt glosszákhoz 793 Vadnay Béla : Regényhősök . . . . 681

Sz. P. : Spartacusok 742

—él : Költészet és o r v o s t u d o m á n y 487

— A gyűlölködő t u d o m á n y 551

— Szivárvány 565

Költemények.

Ambrus Balázs : Ó szerelem . . . . 530

— - A régi utcza sarkán 530

— Miért ? 675

— Dal 730

— Tea 770 Andorffy Mária : Szerelmeslevél.. 488

Andorffy Mária verseiből 562 Apor László : Két szonett 499 Bardócz Árpád : (Arthur Schopen-

hauer) Szonett 492

— (Oskar Loerke) M a d á r t á v l a t . . 635

— (Oskar Loerke) Kilátás ' 635

— (Paul Verlaine) Szük u t c z a . . . . 682

Lap

Barna Gábor : Beszélgetés a Csend-

del 723 Bartha F e r e n c z : Olasz h a r c z t é r . . 471

Benedikt Ilus : Az élet ringlispiljén 539 Bodó Pál : (Walt. W h i t m a n ) A

szanitécz 795 Bolza Gyula : B-mollban 755

Bors László : Szerenád 482

— A költő és a józan 610

— Spleen 741 Branyiczky Dezső r Szonettek egy

f e k e t e h a j ú l á n y n a k 434 Csizmadia Sándor : Máj us 697 Endre K á r o l y : Szomorúság 514

— S i r a t ó é n e k . . . 706 Fábián Ernő : Kataklizma 564

— Az á t o k 681

— A temetés 713

— Diogenes 713

— A méhkirálynő násza : . . 800 Falu T a m á s : Most m á r t u d o m . . 441

— R a j z 520

— É v e k illata 594

— Beszélgetés 594

— Én, te, ő 642

— Tél 746

— Mint kulcs a zárban 803 Fáth Imre : I m a a s i m á i 775 Fényes Miklós : N y á r i fotográfia . . 535

— Csók 658 Fodor László : Őzikém 603

F r a n k Piroska : Téli e m l é k 455 Franyó Zoltán : ( R e m y de Gour-

mont) A hó . 759

Gábor Erzsi : Beszélgetünk 523 Halász Miklós : Komor őszi estén 566 Juhász Á r p á d : (Konstantin Bal-

mont) Játszom veled 507

— (Valerij Bruszov) L'ennui de

vivre 507

— (Szeveranin) Vihar 507

— (Szeveranin) Szivem 619

— (Szeveranin) E s t i zene 619

— Szomorúság 667 Kiss József : Irigylem őket 697

— A malom 786 Lajtor László : Metszet 647

Lengyel István : Másnap reggel. . . . 419

•— Augusztus 473

— Örökkévalóság 582 ,

— N é h á n y alexandrinus egy halott

szerelem felett 777 Migray. József : A gyalogösvény . . 538

— E s t e 587

— Te ott v a g y még a régi házban 677

(4)

Lap Mimikri: A. c z u k r á s z d á b a n

— N y á r I I

Nógrádi Pap Dezső : Margit

— A l b a t r o s z

— Vórsziirct

Páll Rózsa : Tükör előtt

Rédey Tivadar: J a p á n v e r s e k . . .

— M á r i a - é n e k

— (Gnrl S p i t t e l e r ) A k i r á l y Rózsa Miklós: Az uj m e g v á l t ó . . Sas Ede: Őszi s z e r e n á d

Sántha György : É j

— P a y s a g c d ' á m c

Szász Menyhért : Mi v a g y t e ; M ú z s a v a g y ?

— K é r d é s a z é j b e n

— L á m p a v a s a b o u l c v a r d o n . . . .

— A t ö m e g

— R e m é n y t e l e n '.

— (Arno ITolz) A b u c s u

Szilágyi Sándor : Ö r ö k k é r d é s e k . . Tabéry Géza: Hiba

— C z ó k m ó k

— K a t o n a d a l

— H a z a j ö n n e k

— S o l i t u d o

Telekes Béla : A c s á s z á r Vajthó László : N a p j a i m

Vértesy Gyula : E g y e l z ü l l ö t t vallo- másai

— A m o u r c t t e

Vidor Marczel : Cselló

— H e g y e k

— U j csillagok

— S z á m ű z ö t t , k i r á l y . . . . ' . . ' . . . . ' . .

— D é l i b á b

— É l c t v á g y . . . ' Zsuzsanna Mária : I n t e r i e u r . Y — e : P e s t i á s z . . ' . . '

Novellák, színmüvek.

Arkadij Avercsenko : A f o g a d á s . .

— Az isten h á t a m ö g ö t t i . Balázs Sándor : A Biri m e g m a r a d Borsodi Lajos : J u l i s k a k i s a s s z o n y Brázay Emil: H á b o r ú s d i

Cziffra Géza : L a d y G e r a l d i n e h á - r o m s z e r e t ő j e '

— Szerelem

— P á n h a l á l a

Dormándy László : D i v i n a C o m é d i a

— J á n o s b a r á t

Dugovich Viktor : A k a r n e v á l i h a - l o t t . . . .

— J i m y .- •. .••' Hermann Essig : Lucie

, — X i l i n d e I i o l l y h á z a s s á g a Fodor László.: P r ó f é t a . . . .

— F u v o l á s f é r f i • Hedvig Kálmán : Á l l h a t a t o s s á g . . Illy János : A s s z o n y u t á n . . . ifj. Jacob Gusztáv : Az a s s z o n y és

a f a g y o s s z e n t e k

439 493 443 552 59«

651 425 547 626 703 697 66 3 412 555 466 614 698 709 788 585 741 4 5 i 550 551 641 730 698 405 407 5 7 ° 428 502 578 631 728 797 747 475

405 473 456 675 603 579 659' 8P3 572

764.

419 643 441 710.

409 626 515- 595- 587

uap ifj. Jacob Gusztáv: Az i k r e k . . . . 765

Kelemen Viktor : A b o l d o g c s á s z á r (regény) 599, 615, 631, 647, 663, 677- 699. 713. 730, 743. 759. 775. 797 Kurucz Vilmos : Igaz h a m i s g y ö n g y 611 Alfréd Kerr : J c n a t h a n , a b u l l d o g 788 Sebestyén Ede : H á r m a s ' k i s a s s z o n y 531 Sienkiewicz Henrik : Az öreg l a k á j 48 S

Szalánczy József : M i n k a 547 Szenteleky Kornél.: K e s e r g ő szere-

l e m (regény) 425, 435, 450, 467, 482, 503, 520, 535, 552, 566, 582

Tabéry Géza : D o h á n y 398

— H a r m a n Teréz k ö r ü l 499

— H i d o n . . . 563 Gustav Wied : A m i k o r az ö c s é m e t

k i t a p s o l t á k .539 Zemplényi Klára : H i l d a t r a g é d i á j a 728

Forradalmi káté.

Bebel: Az u j t á r s a d a l o m 755 Bokányi Dezső : Az igazi szoczia-

lizmus 706 Csizmadia Sándor : A p a r a s z t s z o -

czializmus . . . . ' \ 770 Jean Jaurés : Az élők j o g a 691 Lékay János : A f o r r a d a l m á r . . . . 738 Spencer Herbert: Az á l l a m az

e g y é n ellen 786 Vandervelde: K o l l e k t i v i z m u s és

k o m m u n i z m u s 723

Saison.

Alex : P i l l a n a t f e l v é t e l 571 Andiol: P u c z e r á j 604

— H a n g v e r s e n y - n y i t á n y 636 Bartha Ferencz : Ősz kilenczszáz-

' t i z e n n y o l e z b a n 682

— C s ó n a k o n a vizözön f ö l ö t t . . . . 712

— T é l - k i l e n c z s z á z t i z e n n y o l c z b a n . . 778 Csatlós Máthé : L e v é l az e s z k i m ó h o z 462

— T é t e l e g y s z i m f ó n i á b ó l 555

— Az első h a j ó 651 Madoi György : Csönd és b é k e . . 701

Mosonyi Géza : B o l d o g o k s z i g e t e . . 587

Neményi Imre : Téli m e s e 763 Pélysande : B a n á l i s levél 683 Pille : H a j ó k á z á s a m u l t t e n g e r é n 488

— Emlékezés nyári napokról . . . . 476

— S o u v e n i r d ' a o ű t 523

— Őszi e s t v e 619 ,

— A d i v a t o s h a l á l 667 Ruth : N y á r 1 492 Szenteleky- Kornél: K a r á c s o n y 1918 801

Szinház, Művészet.

K. E. : A N e m z e t i Szalon szezon-

n y i t ó kiállítása 543

— R u d n a y és P á s z t o r g y ű j t e m é n y e 574 Kázmér Ernő : A »Ma« d e m o n s t r a -

t í v k i á l l í t á s a 589

Lap Kázmér Emő : N e m z e t i Szalon . . 590

— I v á n f i J e n ő 621

— A N e m z e t i Szalon uj c s o p o r t -

k i á l l í t á s a 622

— R é g i m e s t e r e k 686

— A P y g m a l i o n reprizc 719

— M a t t i s T e u t s c h . J á n o s és G e r -

g e l y S á n d o r 750

— F é n y e s Adolf és m á s o k 780 Felvinczi Takács Zoltán : M o n u m e n -

t á l i s f e s t é s z e t 806 Vadnay.Béla : S z a t m á r y K i r á l y P á l

ö s m e r e t l e n k é p e i 654

— M ű v é s z e t és f o r r a d a l o m 718 Zolnai Béla : K a p u n y i t á s . . . . 526

— Matuslca 653

— S z e n v e d é l y 750

— B a g a t e l l e 805 F. Gy. : G o u n o d 431

— A m o z i zenéje 670

— Z á d o r Dezső 781 F. L. : M a g y a r k a b a r é . . . 446

s — n : K á d á r Béla 671 Sz. K. : E g y f é r j , a k i m i n d e n t t u d 606

— é l : Szinház és k ö n y v b i r á l a t . . . . 669

•— K u b i n y i Sándoi 589

— A S z é p m ű v é s z e t i M u z e u m u j

s z e r z e m é n y e i 638 F e r e n c z y é k 639 U d v a r y Géza k é p e i 639

Irodalom.

Kázmér Ernő: P e t e r N a n s e n . . . . 495

— A n d o r (Molnár F e r e n c z r e g é n y e ) 510

— C o u p e r u s : H e l i o g a b a l u s . . . 527

— A m b r u s B a l á z s : K o s z o r ú 542

— E g y f é r f i s z e r e l m e i (Uj h e l y i N á n -

d o r r e g é n y e ) 574

— K é s ő s z ü r e t ( J u h á s z G y u l a v e r -

sei) 607

— D e k r o a V i k t o r c s o d á l a t o s élete

(Pilisi L a j o s r e g é n y e ) . . 639

— K é t f a n t a s z t i k u s r e g é n y 686

— A M o l i t o r - h á z (Bíró L a j c s re-

g é n y e ) 703

— K é t p o é t a a s s z o n y 719

— Szabó D e z s ő : N a p l ó és elbeszé-

lések 751

— K a f f k a M a r g i t 767

— Verses k ö n y v e k 781

— Gerhard Hauptmann 807 Kőhalmi Béla : I r o d a l m i a n k é t és

r e p e r t ó r i u m • 623 Oblomov : Óh, M o n t g o m m e i y ! sze-

r e l m e m (Fodor L á s z l ó r e g é n y e ) 44.6

— S ö t é t s é g (Földi M i h á l y r e g é n y e ) 655 Zolnai Béla : L é v a y József 430 R. T. : M a x D a u t h e n d e y 591

— E m i l é B o u t r o u x 685 Sz. K. : A z ö l d k ö v e s g y ü r ü ( T ö r ö k

G y u l a r e g é n y e ) 1 4J4

— T ö r ö k G y u l a 617

— B e ö t h y Zsolt 558

— V e r s e s k ö n y v e k 575

Ezenkívül minden számban TOLL ÉS TŐR és INNEN-ONNAN, művészeti, irodalmi és színházi rovatok.

Képzőművészet. Zene. Háborús képek. Közgazdaság. Heti-Posta stb.

\ v

. . - t* j Az Athenaeum nyöjfláw

(5)

M E G J E I E N MINDEN V A S Á R N A P .

Előfizetési f e l t é t e l e k : Egész évre ... l<or. 4 0 . — Félévre » ' 2 0 . — Negyedévre » 1 0 .—

Egyes szám ára 80 fillér.

A HÉT

T Á R S A D A L M I É S I R O D A L M I S Z E M L E .

SZERKESZTI K I S S J Ó Z S E F .

Szerkesztőség és kladóhmtal:

BUDAPEST, VIII., Népszinház-utcza 22. sz.

T e l e f o n s z á m » J ó z s e f « 527.

H i r d e t é s e k fel vét e I e u g y a n o t t .

-M§> Budapest, julius hó 7. <§Mr-

Azokat a tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése junius hó végén lejárt, tisztelettel kérjük, hogy előfizetésüket lehetőleg mielőbb megujitani szíveskedjenek, mert a háborús papirhiány csak annyi lapot enged nyomatnunk, amennyire feltétlenül szükségünk van.

Előfizetési dij : egész évre 40 K , félévre 20 K , negyed- évre 10 K .

Krónikáé

A z élet babonája.

^* — jul. 5.

H a valaki müveit emberek előtt megkoczkáztalja azt a kijelentést, hogy szerencsétlen számnak tartja a 13-ast, bizonyára kinevetik. Relativ prim-szám.! — fogják magyarázni, vagy valami mást m o n d a n a k gúnyos fölénynyel. Mindezek a müveitek, e gúnyosak és fölényesek egyet azonban elfelejtenek. Mendelejeff felfedezte, hogy az elemek egy bizonyos sorrendbe beállítva ugy kerülnek egymás mellé, hogy atom- sulyaik 16-tal különböznek egymástól. A z elemek e sorrendje természetes sorrend, mert a rokon elemek vannak egymás mellett, mert az elemek a tulajdon- ságok folytonosságában következnek egymás után.

A z elemek minden tulajdonsága, amint Mendelejeff táblázatából kidéiül, az atomsuly függvénye. 16, ez tehát az elemek sorsa. Es 13 vagy 16, de számok lesz-

nek úrrá a dolgokon és ősi babonák, misztikus szám- elméletek nyernek itt igazolást.

A babonákat kinevetni nevetséges. Mert léi féle babona van csak : az egyik, amely tudományi ól lett és a másik, amely t u d o m á n y n y á lesz. A babonás alchimisták a bölcsek 1 övét akarták megtalálni, mely- lycl aranyat lehet csiholni az elemekből. A bölcsek tövét nem. fedezték fel, de felfedezték a kémiát. A kémikusok a szigorú tudományosság felháborodásával fordultak őseik ellen és kimutatták, hogy az elemek n e m alakulnak át egymásba. Ezután két-három szá- zadév telt el, a kezdetek után a befejezettségek jöttek, a kémia — a matematika és a fizika mellett — m a a legexaktabb t u d o m á n y u n k , de a kémia m a vissza- tért első eredetéhez, az alchimiához. A kémia m a azt tanítja, hogy az elemek átalakulnak egymásba és végeredményben mind az. ólom felé törekszenek. A z alchimisták csak abban tévedtek, hogy amit hosszú nappalokon és gyötrelmes éjszakákon át kerestek, az előttük állott, hogy a m i után égő vágvgyal és kinzó I F O L Y Ó I R A T I

lázzal kutattak, azért csak kezüket kellett volna ki- nyújtaniuk és megfoghatták volna, mert a bölcsek 1 öve : m a g a a természet.

A levegő m a terhes a babonáktól és talán a leg- nagyobb és legcsodálatosabb felfedezések előtt állunk.

A tudomány, mely körülbástyázta magát uj tényekkel szemben, egyre szorongatottabb és a tények közel vannak hozzá, hogy betörjenek a tudományba. A z életünk kialakult, megszilárdult, biztos formákat öltött, a t u d o m á n y pontosan kirajzolta a határokat és a gon- dolkozás tehetetlensége valami önkéntelen és védekező mozdulattal hárit el magától minden élthetetlent.

D e a valóság forr a szilárd kéreg alatt és azzal fenyeget, hogy szétveti az egész életünket. A hipnózist és szug- gesztiót felhasználja már a t u d o m á n y , de magyarázni m e g s e m próbálja őket. Oly mérhetetlen mélységek szakadtak fel bennük, hogy a t u d o m á n y n e m birja

A P O R M A R G I T .

(Veres műterem felvitele.)

I

(6)

398

ki látásukat. Mert ha beléjük nézne és magyarázni próbálná őket, bc kellene vallania, hogy van lélek, amely nem az anyag eredménye, hogy van lélek, amely íüggetlen az anyagtól és hatni tud — az anyagot átugorva. A hipnotizáló meg sem mozdul és a hipno- tizált mégis mozog, a hipnotizáló nem beszél, csak erősen akar és a hipnotizált már cselekszik. Ugy lát- szik, a léleknek több ereje van, mint gondoltuk, ugy látszik, tul tud lépni a testen és nemcsak látjuk a távolságot, de hatni tudunk a távolságba. És ha min- den igy van, kibillen minden kinos kiegyensúlyozottság, felborul minden biztos határ és szilárd forma.

Mindenki tud ma és beszél néhány tényről, min- denki átéli, de senki sem. veszi komolyan őket. Hogy például: megyek az utczán, valami elfoglal, de hirtelen eszembe jut egy ismerősöm és akkor találkozom yele.

V a g y megyek az utczán és egy szembejövőről azt hiszem.: egy ismerősöm, mikor közelebb jön, látom., hogy nem az, de tovább megyek és akkor találkozom, az ismerőssel. V a g y : gondolok valamire és valaki ugyanabban az időben ugyanarra gondol, mint én. És a telepátia számos tényére gondolok. Mintha a lélek nem volna oly izolált, mint gondoltuk., mintha nem volna oly mély a szakadék gondolat és valóság között, mint eddig hittük, mintha a gondolat nemcsak meg- ismerő, de teremtő valami is volna, mintha láthatatlan csatornák futnának közöttünk és láthatatlan huzalok kötnének össze minden lelket. A telepátiában mintha nem két külön gondolat volna két lélekben, de egy gondolatáram futna át két emberen.

Az életet ma csak ugy tudjuk látni, hogy küzdelem a létért, csak azt látjuk, h o g y az élet ugy él tovább, hogy egyik fele megeszi a másikat. F a j o k harczolnak fajok ellen, emberek harczolnak emberek ellen. Minde- nütt kérlelhetetlen harcz és küzdelem., mindenütt hullák hevernek az élők földje alatt és vér gőzöl min- denfelől. De ha ez igy van, miért szégyelem magam., ha valaki rosszul szaval és miért a szégyenpír az arczomon, ha a szónok "dadog és beszéde elakad ? Miért, ha csak ellenségek vannak és csak én vagyok és az én érdekeim, az én életem, vannak ? Miéit nem ragyognak inkább a szemek és miért nincs örömpir az arczon ? U g y látszik, csak a felületen harcz és összeütközés és gyűlölet minden, a melységben, ugy látszik, minden : megértés és találkozás. Ugy látszik, az élet vonalak csak felületi irányban divergálnak, de a mélység felé szükségképpen mindnyájan konvergálnak és végtelen mélységekben valahol találkoznak. Ugy lát- szik, csak a felületen biztosak a határok, de a mélység- ben a határok elmosódnak s minden dolgok összefolynak.

Ma még csak sejtéseink vannak és egyes tények vannak, ma még csak néhány résen át látunk határ- talan mélységekbe. De a tények jönnek, gyűlnek és dagadnak és le fognak küzdeni minden ellenállást és tehetetlenséget. Mi még csak az élet babonás alchi- rnistái vagyunk, de holnap talán már megszületik az élet kémikusa. És egy reggel arra ébredhetünk, -hogy

valaki felfedezte az életet. Oblomov.

Dohány.

I r t a : T A B É R Y G É Z A .

Színházakkal szemben kézirat.

Fehérre meszelt falusi szobában vagyunk, melynek i két ajtaja közül egyik balra, a másik középen nyilik.

A szokott falusi bútorzaton kivül két ékessége van a szobá- nak : egy gyalult könyvespolcz nagy fóliánsokkal meg egy ócska pamlag.

A főhadnagy föltett sapkával, középen bejön a szó- Fába. Utána két katona : a napos és Péter tömött szalma- zsákot czipel. Ugyané perezben balról is kinyilik az aftó.

Rafta meg a »háziur« lép be, egy rákóczyfrizurás, kopott, negyvenöt év körüli férfi, aki dermedten figyel az esemé- nyekre. A főhadnagy katonás -kurtasággal mutat a pamlagra.

F Ő H A D N A G Y : Oda ! De nem ugy. Fordítva tegyé- tek. (Gyilkos tekintetet lövet a luíziurra.) Majd meglát- juk, ki birja tovább . . . U g y , fiaim. A szájával lefelé.

Most jó.

H Á Z I Ú R : Rátették ! Rátették ! Bozse moj, rátet- tek egy zsákot a divánra ! (Hátraszól az ajtóban.) Mamicsku, rátették!

F Ő H A D N A G Y : Péter ! Mondd meg ennek az egy- házfinak, hogy ha sokat lármázik, beszegeltetem az ajtaját. Egyáltalában megtiltom neki, hogy bármikor is betegye lábát a szobámba. Te tudsz beszélni véle.

Hanem éppen igy mondjad neki ! Mondd meg azt is, hogy ezentúl máskép fogok vele bánni. Nem elég, hogy a felesége egy éjjelemet végleg tönkretette azzal a szü- léssel, nem elég, hogy elvállaltam a keresztapaságot, hogy magyar tiszt létemre keresztapja leszek egy orosz egyházfi fiának, holott tudom, hogy csak azért leszek a keresztapja, mert ő egy üveg rumot remél prezentbe tőlem. Ha mindez nem elég ennek az öreg bolseViki- nek, — de igy mondd — akkor meg fogja látni, hogy másképpen is tudok viselkedni. E z t mondd meg, de éppen igy. És azután ki fogod lökni.

P É T E R : Igenis ! (A háziurhoz.) A főhadnagy ur ' azt mondja, hogy . . . (S mialatt a jelenet tovább folyik, Péter magyaráz, a háziúr gesztikulál és •néha közbeszól.

Péter .ilyenkor lefogja a kezét, végül szép csöndesen ki- tolja az ajtón.)

F Ő H A D N A G Y (a naposhoz fordul) ; Te pedig, fiacs- kám, menj az istállóba. Mondd meg a lovásznak, hogy ma fokozott éberséggel ügyeljen. A z oroszok nagy- vásárt tartanak ; el ne kössék a lovainkat, mert kite- kerem a nyakát. K i ne merjen mozdulni az istállóból, amig le nem v á l t j á k . E g y ember legalább állandóan a lovakkal legyen. Mehetsz f

N A P O S : Igenis, értem, főhadnagy ur ! (Szalutál, sarkónfordul, kimegy.)

(A főhadnagy meggyfabotjával megpüfölgeti a szalma- zsákot. Aztán ráül, próbálja rajta a fekvést.)

F Ő H A D N A G Y : No . . . Egészen jó lesz. És ez leg- alább tiszta.

P É T E R : Megmondtam.

F Ő H A D N A G Y : Aztán mit mondott rá ?

P É T E R : Semmit se szólt. A z t mondta, hogy a szoba az ö v é !

F Ő H A D N A G Y : Mi-i-it ? Hogy az övé ? Es te ? H a g y - tad mondani ? Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy ő itten az ur ? Mondd meg, hogy ebben nagyon téved és ha sokat szemtelenkedik, ki fogom lökni. De igy mondd ! Éppen igy . . . Mehetsz !

(7)

P E T E R : Igenis. (Balra el.)

F Ő H A D N A G Y (utánakiált) : Éppen igy mondd, mert figyelni foglak ! . . . (S ahogy magára maradt, föl s alá járkál a szobában. Leül az ágyra, fölkel, az asztalán kézitükör áll, ezt felveszi és visszaül vele a zsákra. Pa- rasztos póz; a láb félig-meddig fölhúzva az ágyon, de legalább is ugy, hogy ne érje a padlót. A tükörben sokáig nézegeti magát. Mialatt az itt következő megbeszélést tartja önmagával, hol zordul fölfelé pödri a bajuszát, hol pedig komoran homlokot ránczol.) Nagyon szép volt az a héber nő ! Valóságos bestia volt . . . Kivánatos volt és kellette magát. No igen. Kellette magát a bestia ! Micsoda lábai vannak ! . . . Azzal kellette magát, hogy a szürkéim nyakát veregette . . . Azzal is kellette ma- gát ! . . . Hivni kellett volna. Meg kellett volna hivni magamhoz teára. Csak ez az őrült egyházfi ne lenne.

Rettenetes, hogy az ember igy függjön háziuraktól még a hadtápban is ! Holnap be fogom szögeltetni az ajtót . . . Hej, a fene egye meg, de nagyon szép volt az a n ő !

(Hátraveti magát a szalmazsákon. Nyújtózkodik. A kö- zépajtón pedig valaki kopog.)

F Ő H A D N A G Y : N A ! (Csönd. Felül és vár. Megint kopognak.) Befele, befele ! K i az ?

(Bejön s közvetlen az ajtó előtt megáll a nő, kit intimitás- ból nevezzünk Helénnek. Egyszerű, régidivatu, de nagyon jó selyemből készült sárga ruhát visel. Egő piros harisnya és gyönyörű czipő pompás lábain. A fejét s az arczát sürü és hosszú kék fátyol takarja, melyből egyetlen len- dülettel kiszabadítja magát. A főhadnagy felugrik. Meg

van lepve. Valamit értelmetlenül ötölni próbál.) A NŐ (nagyon sebesén beszél) : Főhadnagy ur bizo- nyára csodálkozni fog . . . Félórával ezelőtt nem is ismerjük egymást . . ; Találkozunk a kórházban . . . Egész véletlenül találkozunk a Feldspitálban . . . Fő- hadnagy ur szalmazsákot kér, nekem orvosi bizonyít- ványra van szükségem. Alig beszélünk tiz perczet éle- tünkben . . . Most a lakásán vagyok, amin bizonyára csodálkozik és rosszat gondol rólam.

FŐHADNAGY' : Nem csodálkozom és nem gondolok rosszat. Sőt a legjobbat merem remélni. Kicsit meg vagyok lepve. Ezt nem tagadhatom. Isten hozta, Helén.

Üljön le nálam. Szabad? (Elveszi a fátyolát.) A maga kék szemeire gondoltam s a fekete hajára, mielőtt bejöttem.

H E L É N : És jó, hogy azt nem mondta : bujj be ! (Leül az ágyra.) Ezentúl itt fog aludni? A zsákon, amit a Feldspitálból kapott ? Elég kemény fekhely.

F Ő H A D N A G Y : Ugy-e ? Dehát mit csináljak ? Lássa, először adott a háziuram . . . az első napokban : . . valami puha és piszkos derékaljat, de most fejébe vette, hogy kiüldöz innen. Elvitt alólam párnát, derék- aljat, mindent. Azt mondja, ezt nem köteles adni.

Hát most a puha és piszkos derékalj helyén kemény, de tiszta zsákon fogok álmodni magáról. (Forrón nyul a Helén keze után.)

H E L É N : Hozzám ne érjen ! . . . Mért néz igy rám ? Mért hangsúlyozza a puha és piszkos derékaljat ? . . . Mit gondol rólam ?.. . .

F Ő H A D N A G Y : Azt, hogy vadmacska.

H E L É N : H á t a z ' !

( Pauza.)

F Ő H A D N A G Y : Kár . . . Megkapta a bizonyítványát ?

H E L É N : Megkaptam.

F Ő H A D N A G Y : Örül, hogy mehet Csernoviczba.

Gondoltam, hogy meg fogja kapni, hiszen olyan gyö- nyörű, olyam egészséges, mint egy érő baraczk. Meg

sem lett volna szabad vizsgálniok az orvosoknak. Igazi szentségtörés hideg szemmel nézni egy ilyen gyönyörű ép és friss női testet. (Megint a kezéhez akar nyúlni.)

H E L É N : Eleressz ! Ne nyúljon hozzám ! Nem azért gyöttem ! És kikérem, hogy azt higyje rólam, hogy egészséges vagyok. Ha egészséges volnék, nem mennék Csernoviczba.

F Ő H A D N A G Y : Maga . . . maga . . . nem egészséges ?

H E L É N : Nem. Én beteg vagyok.

F Ő H A D N A G Y : Akkor nem értem. Akkor minek az orvosi bizonyítvány ?

H E L É N : Hallja ! Ne sértegessen, mert kikaparom a szemét.

F Ő H A D N A G Y: D e . . .

H E L É N : Beteg vagyok. Azért kellett a bizonyít- vány. ^

F Ő H A D N A G Y : Megbocsásson. Mi sem áll tőlem tá- volabb, mint hogy sérteni akarnám. De én egyféle nőt ismerek Novoszieliczában, akinek bizonyítvány kell hozzá, hogy Csernoviczba menjen. És e z e k . . . az egészségesek . . .

H E L É N : Ha még csak szemtelen valaki . . . De hogy ostoba-legyen . . .

F Ő H A D N A G Y : Az ostobaságot vállalom. De a szem- telenség ? Miért ?

H E L É N : Csak ! Mert egyféle nőt ismer.

F Ő H A D N A G Y : És maga ?

H E L É N : Kétféle van. Az egyik az, akinek maga néz engem. Aki azon a czimen mehet át a határon, hogy egészséges. Akinek kenyérkeresete, hogy egész- séges. Aki . . . aki . . . szóval aki a maga zsánere . . .

F Ő H A D N A G Y : S a másik'? Kíváncsi vagyok nem a zsáneremre ?

H E L É N : A másik azon a czimen jut át, hogy

beteg. Persze, igy mindenki átjut. Hogy miért kell vizsgálni, azt igazán nem tudom. És aki a betegség czimén jut át, annak, legyen nyugodt, komoly és szo- morú oka van menni. Mert itt nincsen orvos. Az a második fajta nő . . . annak menni kell. Különben meghal.

F Ő H A D N A G Y : És . . . és . . . maga ilyen . . . máso- dik osztály ?

H E L É N : Betegségről kértem bizonyítványt.

F Ő H A D N A G Y : Amit mégkapott ?

H E L É N : Megkaptam. Mit néz? Pleuritiszről kaptam.

F Ő H A D N A G Y : Az lehetetlen. Hiszen maga ugy néz ki, maga ugy virul, olyan ragyogó . . . Az lehetetlen, hogy magának . . .

H E L É N : K i mondta, hogy van ? Én csak bizo- nyítványt kaptam a betegségről.

F Ő H A D N A G Y : Most aztán végleg nem értem.

H E L É N : Nézze, főhadnagy ur. E z az, amiért ide- jöttem. Meg fogom magyarázni és őszinte leszek, mert szükségem van magára. Először is : maga rosszul ismeri a novoszieliczai asszonyokat. Félreismeri őket. Innen mindenki át akar menni Csernoviczba. Beteg, egész- séges egyaránt. Az egyik átmegy azon a czimen, hogy beteg, a másik azon, hogy egészséges. Minket, éppen mert a határon voltunk, ezerszer jobban összetört, megalázott és kifosztott ez a három háborús év, mint másokat. Földönfutókká, piszkosakká tettek a mi kato- náink s a maguk katonái. Itt mindenkinek muszáj Csernoviczba menni. Máskép nem vagyunk képesek talpraállani. Ha egészséges, beteg vagy félholt valaki

— mindegy. Mennünk kell. Hogy miért ? Adja a kezét, hogy nem fog elárulni.

F Ő H A D N A G Y : Ó kérem !

H E L É N : Hogy semmi körülmények között sem

árulja el.

(8)

F Ő H A D N A G Y :

Nem árulom el.

(Jól fönn, jó hosszan csókolja meg a Hclén karját.)

H E L É N (majdnem kéjesen) : U-ugy ! . . .

F Ő H A D N A G Y : Istenem ! A macska nem is olyan vad . . .

H E L É N : Szelid háziczicza. Csak akkor vad; ha bántják. De akkor karmol és sziszeg és felborzolja magát. De akkor aztán vadabb a vadnál . . . Hát nézze főhadnagy ur. Miután megígérte, hogy nem ad ki a novoszieliczai nőkön . . .

F Ő H A D N A G Y : S o h a !

H E L É N : . . . elárulom, hogy mi csakis az üzlet kedvéért megyünk Csernoviczába.

F Ő H A D N A G Y : Igenis.

H E L É N : Nekem például azért kellett a bizonyít- vány, mert volt néhány gombolyag czérnám, pár darab toiletteszappanom . . .

FŐHADNAGY: I g e n i s .

H E L É N : . . . amit át akartam vinni . . . Amit el akartam adni.

F Ő H A D N A G Y : Igen . . .

H E L É N : Tudja, az ilyesmi, az apróságok még elég könnyen mennek. Az ember magával viszi. Ideteheti.

(Föllibbenti a selyemszoknyáját, melyen alul és belül óriási zsebek vannak bevarrva. Kivesz onnét egy czigarctla- tárczát és kínálja a főhadnagyot.) Tessék.

F Ő H A D N A G Y : Igen . . . Azaz . . . köszönöm. Ó , bo- csásson meg, kérem. Nekem kellett volna magát meg- kínálnom. E g y perezre . . .

H E L É N : Nenenenene . . . Sohse kináljon engem.

Nekem több van, mint magának. Éppen ezért jöttem.

Vegye ki.

F Ő H A D N A G Y : Ö L . . . Igazán nagyon . . . (Izzad, zavarba jön, de elfogadja s rágyújt.)

H E L É N : A baj azonban ott van, hogy az ember nem vihet mindent a szoknyája alatt. Ugy-e, főhad- nagy ur ?

F Ő H A D N A G Y : Kétségtelen . . . kétségtelen . . .

H E L É N : Kilencz pud orosz dohányom van átvinni való. Kilencz pudot természetesen nem rejthetek ide.

(Megint föllibbcn a szoknya.)

F Ő H A D N A G Y (hozzálép; hirtelenül és forrón meg- öleli) : Te szép, te bestia, te drága !

H E L É N (kibontakozik) : Ne nyúljon hozzám! Hoz- zám ne érjen ! (Majd meggondolja magát s a czél érdeké- ben csendesebben hozzáteszi:) De arra gondoltam, hogyha átsegit . . . ha átviszi ezt a kilencz pud dohányt a hatá- ron . akkor . . . akkor nem bánom . . . Akkor hozzám- érhet .

F Ő H A D N A G Y : Ááá ! . . . U - U- u g y ? ! Hát ezért ! . . .

H E L É N (komoran) : Ezért . . .

F Ő H A D N A G Y (kicsit megsemmisülve ül a szalma- zsákra) : Ezért !

H E L É N - (lázzal és lendületcsen) : Könnyen teheti.

A csendőrök ismerik magát. T u d j á k , kicsoda ! Befogja a két pompás szürkéjét. Csak kocsikázni megy. Úgyis mindennap arra kocsikázik. Magát ismerik. Magának szalutál a csendőr. E g y katonatiszt kocsijába nem néz be a csendőr.

F Ő H A D N A G Y : Honnan t u d j a azt ?

H E L É N : Tudom . . . L á t t a m . Néztem magát, még mielőtt megvettem a dohányt. De nem a dohány miatt néztem magára. Magáért néztem, ahogy hajtotta azt a. két erős orlovi szürkét. Felhúztam a legszebb haris- nyámat. Útjába álltam. Nem vette észre, amint hogy most sem vette észre, hogy a legszebb harisnyám van rajtam . . . Hát nézze . . . (Es az egyik\lábát kihívóan a. szalmazsákra teszi és egész testével szorosan simul a férfihoz.) Olyan nagy ár lenne énértem, a számért, a

csókomért ? Mindössze kétszer kellene átköcsikázni.

A maga kocsijára kétszerre felfér az egész. Akkor fél- óra alatt húszezer koronát nyerek . . . Maga nyeri nekem . . . (Majd váratlanul más hangba megy át.) Ó, hogyha tudná, mennyit nyomorogtam ! Én megér- demlem, hogy egyszer selyemben járjak, jól éljek végre.

Jobban megszenvedtem, mint a többiek, mondhatom, mert én voltam a legszebb. Én megérdemlem. És min- denkitől megérdemlem és megérdemlem tőled is és megérem neked.

F Ő H A D N A G Y : Ugy kívánlak . . . U g y , de ugy szom- jazlak . . . és én nem tehetem.

H E L É N : Mért nem teheted ? Hát hiába húztam fel a legszebb harisnyámat ? Nem kellek neked ? Nézd ! Fogd meg. Nézd, nézd ezt a piros harisnyámat. Olyan mint a vér.

F Ő H A D N A G Y : Soha ! . . . . Sohasem csókollak meg téged.

(Fölkel. Helén nem érti az egészet. Dc megmarad az előbbi tartásban ; lába az ágyon.)

H E L É N : Nem nézed meg a piros harisnyámat ?

F Ő H A D N A G Y ; Én . . . én . . . Én nős ember vagyok.

HELÉN: Hazudsz. M u t a s d ! (Elkapja a kezét.)' Csakugyan . . . Hát az vagy . . . Azért "nem kellek . . . Igen és . . . Akkor hát . . . akkor hát ellöksz. Még csak el sem gázolsz. Rámkiáltasz a bakról. (Térdére könyö- köl, mert féllábbal még mindig a szalmazsákon áll. Kissé lehervad, aztán újra fölemeli a fejét.) Hanem a haris- nyámat azért megnézheted. Nálatok nem csinálnak ilyet. Franczia selyem. Lyonból való. K é t tuczatot adok, ha átviszed a kilencz pudomat, két tuczatot küldhetsz csupa ilyent a — feleségednek. (Kaján mo- solylyal néz a férfira. Az elsápad. Előbb egy szó se jön ki a torkán, hanem aztán egyszerre elborítja a düh.)

F Ő H A D N A G Y : Most már elég ! Most már elhall- gass ! Most már megöllek !

(Es hosszú időbe telik, amig nagy erő feszítéssel, járká- lással valamennyire legyűri az indulatát.)

H E L É N : Bocsásson meg nekem. Főhadnagy ur . . . Én . . . ugy éljek . . . én nem akartam bántani magát.

Vak voltam ; most látom. Belátom a hibám. Ne tessék reám megharagudni.

F Ő H A D N A G Y : Nem haragszom. Már nem. De men- jen szépen haza. Próbálja mással. En nem teszek ilyet.

Belátom, hogy magának kell a pénz. Joga is van hozzá, hogy szépen éljen, mert maga szép. De nem teszek ilyet. Mondom, nem haragszom. Csak most-. . . menjen, menjen haza most.

H E L É N : Kilök ?

F Ő H A D N A G Y : Elküldöm.

H E L É N (kinéz az ablakon) : De én most nem me- hetek haza. Nézze csak azokat a nagy fellegeket. Mind- járt esni fog. Ha még igazán vadmacska volnék. De kicsi, sovány, beteg háziállat . . . A z ilyen időben ! Ne lökjön ki engem. E z az egyetlen jó ruhám. Ne tegye tönkre az egyetlen selyemruhácskámat. (A főhadnagy szive megesik rajta. Haját simogatja és Helén újra simul.) Leülhetek ?

F Ő H A D N A G Y : Nem szabad leülnie, Helén. El kell mennie. Mit kínozzuk egymást ? . . . Hogy. a ruhájának ne essék baja, ráadom a köpenyegemet.

H E L É N (kitörő örömmel) : A k ö p e n y é t ?

F Ő H A D N A G Y : N O igen. Miért csodálkozik?

H E L É N : Csak ugy . . . Mmm . . . Nem fél, hogy ellopom ?

F Ő H A D N A G Y : Nem félek, Helén. Mit érne. vele ? Majd holnap elküldök érte. Jó ?

(9)

H E L É N : Igen. Az jó lesz. Köszönöm . . . a jóságát.

(Gondolkozik és -azt a benyomást kelti, hogy időt akar nyerni.) Mmm . . . mondja, főhadnagy ur, mit is tud csinálni egész nap ebben az idegen szobában ?

F Ő H A D N A G Y : Jaj de furcsa, hogy maga most ezt kérdezi. Hát istenem, semmit se csinálok. Fekszem a hátamon. S ha, mint ma, olykor nagyvásár van, az ablakból nézem a vásárt. Jó lovakat és rossz embereket ezrével látni ilyenkor az ablakomból. E z csak érdekes.

H E L É N : Hogyne, hogyne . . . A rossz emberek mindig érdekesek.

FŐHADNAGY: És éppen ugy, ahogy Noyoszieliczá- ban kétféle az asszony, itt Marzsincziben meg kétféle a férfi.

H E L É N : .Ugyan !

F Ő H A D N A G Y : A numero egy most lopja a lovat, a numero kettő már előbb ellopta. Látja azt a zöld- inges oroszt ?

H E L É N : Melyiket ?

F Ő H A D N A G Y : A kut mellett jobbra van egy sze- kér. Ott ólálkodik.

HELÉN-: Igen-igen. Már látom. Az a szép barna ember.

F Ő H A D N A G Y : Hát az a legveszedelmesebb vásári tolvajok egyike.

H E L É N : Borzasztó ! . . . És . . . mmm . . . mondja, főhadnagy ur. Másfajta ember nincs Marzsincziben ? Csak lótolvajok vannak ?

F Ő H A D N A G Y : No meg elaggott, paralitikus parasz- tok, ami. könnyen érthető. Marzsinczi ma már egybe- épült Novoszieliczával.

H E L É N : Kérem, mi nem keveredünk a kereszté- nyekkel ! . . . De .. . mmm . . . mondja, főhadnagy ur . . .

F Ő H A D N A G Y : Mit mondjak, Helén ?

H E L É N : Már nem is tudom . . . Mm . . . Igen . . . Kérem, nem tudna egy pohár vizet adni ? Azután rög- tön elmegyek. Eléggé megunhatott . . . De nagyon szomjas lettem.

F Ő H A D N A G Y : Azonnal hozok a kancsóba.

H E L É N (visszatartja.) : Csak ugy, ha van idebenn.

Különben nem kell.

F Ő H A D N A G Y : Nincs benne. Csak egy lépés a kut.

HELÉN: Világért se akkor. (Az ablakot hirtelen kitárja, ugy int valakinek.) Hallohoóó ! . . .

F Ő H A D N A G Y : Mit csinál ?

H E L É N : Intettem a zöldinges embernek. Már

hogy szolgáltatnám ki magamat egy katonatiszttel.

Szépen nézne ki : főhadnagy a kúton ! Es kiváncsi vagyok különben is rá . . .

(Az asztalról fölveszi a poharat s mélyen kihajolva, kiadja az ablakon.)

F Ő H A D N A G Y : Mire kiváncsi ?

H E L É N : Kicsoda ? ->

F Ő H A D N A G Y : Maga. Az imént mondta., hogy ki- váncsi valamire.

H E L É N : Igen-igen . . . Mmm . . . Kiváncsi vagyok rá, el fogja-e lopni a zöldinges ezt a poharat ?

F Ő H A D N A G Y : Miért lopná ? Semmi értelme sem volna.

H E L É N : Hátha ellopja ? Maga mondta, hogy ve- szedelmes tolvaj.

F Ő H A D N A G Y : Lókötő nem lop üres poharat.

H E L É N : Sohsem lehet tudni, kinek mire kereke- dik kedve.

F Ő H A D N A G Y : Jótállok, hogy ennek . . . De már visszajön. Hozza.

H E L É N : Különös. Hiszen ez egy becsületes ember ! (Zöld ingujj nyíllik be az ablakon. Helén átveszi a poha-

rat s iszik-. A maradékvizet kiönti az útra.) Meleg . . . Adjon neki egy czigarettát.

F Ő H A D N A G Y : Ó, kérem ! (Tárczája. a köpeny- zsebében van, viszont a köpeny a. szoba, azon sarkán lóg, mely éppen szemben van az ablakokkal. Helén él az alka- lommal s amint a férji figyelme leterelődik, villámgyor- san kihajol az ablakon. Nem érteni, mit sug a zöldinges- 11 ek, de mikor újra kiegyenesedik, nem lehet elnyomni egy megkönnyebbült sóhajt.) Tessék a czigaretta.

H E L É N : Köszönöm a . . . a zöldinges nevében.

Nesze, lókötő ! (Kihajítja a czigarettát, majd fontos- kodva néz a fellegekre.) Azonnal megered az eső.

F Ő H A D N A G Y : Igen.

H E L É N : Legyünk őszinték. Nagyon untatom már.

De ne féljen ; ezúttal csakugyan megyek. Haragszik még reám ?

F Ő H A D N A G Y : Dehogy haragszom. Sőt őszintén sajnálom, hogy nem lehetek segítségére. De én nem tehetem, én nem tehetem ezt . . . Itt a köpeny, Helén.

Holnap érte küldök. És gondoljon néha rám.

H E L É N : Ha akarta volna, holnap ! . . . ó , én any- nyit, de annyit szenvedtem három év alatt ! (Hirtelen lehajol s mielőtt a férfi megakadályozhatná, kezet csókol.) Még egyszer kérem, ne haragudjék. (Összefogja a ka- tonaköpenyt s eltűnik.)

F Ő H A D N A G Y : Szegény kicsi eltaposott kigyó ! Odavan az üzlet. Vége a csempészetnek. Vége az uj selyemruhának. Bizony az a vége, hogy majd még ráveszti azt is, amije volt. De hát miért én ? Miért éppen én segítsek rajta? Kije vagyok én ? . . . No és az igazán nem rossz, az igazán nem rossz, hogy a fele- ségemnek két tuczat selyemharisnyát akart küldeni ! Adna nekem az asszony, ha ezt elmesélném. (Nevet.) Azt hiszem, nem annyira az ismeretségért adna., mint azért, hogy nem fogadtam el. :

P É T E R (ismét megjelenik a bal ajtóban s harsányan jelent) : Főhadnagy ur,. igenis megmondtam -uz egy- házfinak.

FŐHADNAGY: Mit" mondtál ? Vagy ugy. Helyes.

P É T E R : Éppen ugy mondottam.

F Ő H A D N A G Y : Derék ember vagy, Péter. No, aztán mit szólt ?

PÉ'TER : Először ugy jajgatott, hogy alig jutottam szóhoz. Egyre azt hajtotta, hogy' >>mamicsku, rátették, niamicsku, rátett ék«. Aztán befogta a száját, csak akkor nyitotta ki megint, mikor a nagysága bejött magához.

F Ő H A D N A G Y: É s ?

P É T E R : És akkor be akart jönni és mindenáron kellemetlenkedni akart magának. Megfogtam és ki- löktem a kertbe. Most is ott jajgat, ha még meg nem unta. /

F Ő H A D N A G Y : Fölösleges volt kilökni. Bejöhetett volna.

P É T E R : Nem azért mondom, csak az igazságért.

F Ő H A D N A G Y : Te, Péter ! Hallottad te, mit beszélt a nagysága velem ?

P É T E R : Nem hallgatóztam.

FŐHADNAGY: Arra felelj, amit kérdezek. Hal- lottad ?

P É T E R (lesüti a szemét) r Igenis.

F Ő H A D N A G Y : Azt is hallottad, amit én mondtam neki ?

P É T E R : Hallottam, főhadnagy ur, pedig nem

akartam.

F Ő H A D N A G Y : Hát, Péter, otthon erről nem szabad tudni senkinek.

P É T E R : Nem fogja tudni senkise.

F Ő H A D N A G Y : Péter !

(10)

402

PÉTER : P a r a n c s !

FŐHADNAGY : V a n m é g a s z p i r i n ?

PÉTER: Nincsen, főhadnagy ur. Megint a fe- jünk fáj ?

F Ő H A D N A G Y : Fejünk. Holnap el ne felejts aszpi- rint hozni a városból. K é r j kimaradást tőlem.

PÉTER: H a nagyon fáj, menjen kocsikázni. Szél van, esni fog. Megszűnik. Befogassak ?

F Ő H A D N A G Y : Fogass.

.. PÉTER : A szürkékkel megyen ?

F Ő H A D N A G Y : Igen. (Péter ki akar menni.) Péter 1

V á r j . Majd én magam megyek. Te vesd meg az ágyat, hogyha hazajövök, azonnal leíekhessem. Nem is va- csorázom. E d d te meg a vacsorámat. (Fogja a 'sap- káját, kimegy. Péter utánanéz, majd dühösen pofozni, igazgatni áll a szalmazsáknak. Alig ül rá kettői-hármat a. nagy tenyerével, balról besettenkedik a háziúr. Szélnéz.

Odaszalad a szalmazsákhoz és föléje hajol.)

H Á Z I Ú R : Rátette 1 Rátette 1 Vájjon rátette a.

kisasszonykát is ?

P É T E R : É S ha rátette? Mi köze hozzá?

H Á Z I Ú R : Ö olyan ember, aki szokta ?

P É T E R : Majd a maga kedvéért leszokik róla 1 H Á Z I Ú R : R á szokta tenni ?

P É T E R : Nem. Leveszi róla. (Abbahagyja a zsák- igazgatást.) U g y kell magának. Mért vette el az ágy- neműjét ? A fene egye meg magát, ezért kellett nekem ideczipelni ezt a zsákot a Feldspitálból. Bárcsak össze- törné a vaczakos díványát.

H Á Z I Ú R : Ne mondja, hogy vaczak. Ne mondja, hogy bárcsak összetörné. A z fájna nekem.

P É T E R : Bárcsak már fájna.

H Á Z I Ú R : Ne mondja, hogy fájjon.

P É T E R : F o g j a már be a bagólesőjét, mert mind- járt magát is megabriktolom, mint ezt.a zsákot. Nézze

meg az ember.

H Á Z Í U R : Kérem, vitéz ur, ne tessék folyton szi- dalmazni és fenyegetni egyházi férfiakat. Igazán ugy tetszik bánni velem, hogy már az is majdnem kiment az eszemből, amit kérdezni akartam.

PÉTER: Mit akart kérdezni, egyházi férfi-juh?

H Á Z I Ú R (bizalmas mosolylyal) : Hogy van-e még egy kis i . . . i . . . van-e még egy kis innivaló ?

P É T E R (foghegyről inti, hogy abból nem iszik) : E z t ni 1 Most már keresztelőre se lesz. Majd bolond vagyok, hogy tinektek hagyom.

(E pillanatban kívülről óriási indulattal berúgják a középső ajtót. Háziúr rémülten pillantja meg a főhad- nagyot. Alig rebeg egy bozsemojt s mint a. kámfor tűnik el a balfenéken. A főhadnagy teljesen kikelt magából.

Liheg és botjával csapkodja az asztalt,. Mint a. feszület, ugy áll előtte szolgálali övvel a napos.)

F Ő H A D N A G Y : Tudni akarom, mi történik itt ? A m i t én akarok, v a g y amit a lovászok akarnak ? Csak egyszer adjon az isten békét, hogy soha bakát még álmomban se lássak h V a g y tartson hatvanezerévig ez a büdös háború, akkor .legalább a m a g j u k is kivész az ilyen marháknak. Hát hova ment az az állat ? Hát ki fizeti meg nekem a lovakat ? K i volt az a marba, aki elhitte annak a zöldingesnek, hogy én parancsol- tam befogatni ?

N A P O S : A lovász.

F Ő H A D N A G Y : Hallgass 1 K i kérdezett ? A k k o r beszélj, ha kérdenek. É s ha holnap az öreganyád megy el a lovászhoz és azt mondja, hogy én parancsoltam befogatni, szabad annak a lovásznak felültetni az öreg- anyádat a kincstár kocsijára ?

N A P O S : Nem szab . . . (Elhallgat.)

F Ő H A D N A G Y : A k k o r hogy merte felültetni azt a zsidóasszonyt azzal a zöldinges kapczabetyárral ? Persze, hogy mondták 1 »Mondtá.k !« A z t mondták 1 Éppen ez az, hogy az ilyen marhának mindent lehet mondani. Mindent elhisz. Mindenkiben bizjk. A z ilyen marhának . . . És . . . és . . . te nem tudtad megakadá- lyozni ? Teneked se tűnt fel, hogy az a zsidóasszon}' az én köpenyemben megy az istállóba ? Neked az nem feltűnő ? . . . Beszélj 1 . . . Te nem gondoltál arra, hogy az a zsidóasszony a köpenyegben valami rosszat akar ? H o g y csempészni fog az én köpenyemben ? Te nem gondoltál arra ? Most beszélj 1 Most nyissad ki a szád 1

N A P O S : Nem gondoltam.

F Ő H A D N A G Y : Miiiiii ? Neeeeem ?

N A P O S (elkeseredetten) : Nem. Mielőtt a nagysága kiment, itt jöttem el az ablak előtt. L á t t a m , hogy főhadnagy ur maga adta rá a köpönyegét.

F Ő H A D N A G Y : H o . . . ho . . . ho . . . hogy ééén ? Te feleselni mersz ? Te föllázadsz 1 . . . Te engemet okolsz . . . te . . . hiszen te vádolni mered a parancs- nokodat.

(Kívülről lódobogás, kocsizörej hallik. Péter az ablak- hoz lép.)

P É T E R : Főhadnagy ur 1 Megjött a kocsi.

F Ő H A D N A G Y : A kocsi ? . . . Lehetetlen . . . (Ö is kinéz.) Csakugyan . . . Hol j á r t a k ezek a l o v a k ? . . . Péter 1 Azonnal hozd be a lovászt. V a g y várj. Úgyis leszállott. Bejön magától. E z lehetetlen . . . . ez lehe- tetlen . . . H a ezt valaki megtudná, a sarzsimba ke- rülne. F s a feleségem 1 Pia. a. feleségem rájönne erre . . . K o p o g t a k ? Herrrein 1 . . . Szabad 1 . . . Tessék 1 . . . (Lovász, karján a főhadnagy köpenyével berobban a színre. Napos félreugrik. Mindnyájam a lovászra mered-

nek. Ez feszesen leszalutál és jelent.)

L O V Á S Z : Főhadnagy urnák alássan jelentem, át- vittük a pakkot. A nagysága köszöni a mantelt és . . . és '. . . és . . . (Elakad.)

F Ő H A D N A G Y : És ? Ki vele 1 . . .

L O V Á S Z : F S csókoltatja főhadnagy urat, hogy meg tetszett spórolni két tuczat selyemharisnyáját . . .

Toll és tőr.

— jut. 5.

"JJPJSL A N A G Y L E L K Ű ROMÁN K I R Á L Y amnesztia- rendeletet adott ki. E g y megbocsátó sziv diadala, egy fenkölt lélek nemesi oklevele

• É M M L e Z ' a csodálatos irat, mely Hohénzollern Ferdinánd felséges lényét plasztikus tömörségben dom- borítja ki. E g y nagyszivü fejedelem, a bánat mártírja, az igazság hőse, nem is t u d j u k hogyan jellemezzük méltóképp e földönfutó angyalt ? A szegény, diadal- mas központi hatalmak nem. tehetnek egyebet, a glória dicskoszoruját fonják feje köré •— hódolat és

hálaképpen — emberfölöttien nagyszerű elhatáro- zásáért, hogy kegyeskedett szegény német állampolgá- roknak megbocsátani. Amnesztiát adott a németek- nek, akik a hadviselés érdekei ellen vétettek és tette ezt román király létére, a feledés fátyolát borítva, a lezajlott szomorú napokra. A dicső Ferdinánd meg-

(11)

érezte a magábaszállás óráiban, hogy a németeknek, ha élni akarnak, e megbocsátásra sürgős és feltétlen szükségük van, mert létük anélkül keserűségbe fulladna.

Már egészen kétségbeestek, sápadtan, álmatlan tengőd- tek otthon és a harczmezőkön, a lelkiismeret vad furiái- tól űzetve, hogy volt lelkük egy derék királyt megverni és egy áruló nemzetet a falhoz szorítani. Most majd magukhoz térnek lassacskán. A németek kiheverik a vereséget, már t. i. a román vereséget, a román király pedig élvezi a magafabrikálta győzelmet, amelyet a németek helyett önmaga fölött aratott.

A B É K E ARANYTROMBITÁJA mégis csak meg- harsan néha-néha a tűlsó parton is. A fénylő kürt egyszer itt, másszor amott rezzen meg és fújja a hatalmas indulót a háború kátyújába rekedt emberiségnek. A nagy háborús orkeszter zavaros kakofoniájában egyre több deriis hanghullám csilingel, előfutár jaként a harmonikus összehangolódásnak. Bár még pergetik a nagy dobot is, de egyszer csak a legnagyképübb nagydob is el fog halkulni, mert a lelkek mindenütt szom- jaznak már a szelid rnegenyhülésre. A német nagydobos, recte a nagynémet dobos, gróf Roon, vastag dobverőjével még repeszti ugyan a szamárbőrt és csattantgatja a. fényes réztányérokat, de a nagy karmester gyorsan leinti a meg- vadult zenekari tagot, mert hiszen egy ambicziózus szólista csak nem sajátithatja ki magának az egész szinliázat. Száz- nyolczva.n milliárd hadisarcz, Flandria, Calais, Belfort, Tóul, Verdun, az egész angol hadiflotta: »csak« ennyi szo- rult a nagy instrumentum bendőjébe. Pedig ami sok, az nem egészséges, még a nagydobnak is megárt. Kühlmann hangszere szelídebb, ő a béke hegedűjét stimmeli. Enyhén segédkezik neki a párisi pikula is : a franczia szakszerveze- tek a küszöbön álló kongresszuson az ántánt békeföltételeit követelik. Igy csak kialakul valahogy egy halk és szelid békemotivum és a lelkes dirigensek előbb-utóbb kiejtik kezükből a karmesteri pálezát, melyet aztán majd a hallga, tóság — a most még hallgató nép — a hátukon fog eltörni annak idején.

A STRATÉGIAI SZEMPONT : ez a fontos.

Páris már nem fontos. A politikai kuruzslók minden betegségre találnak kenőcsöt, vagy legalább is reczeptet Francziaországban. A '• reczept tetszetős és kellemes külsejü, "igaz, hogy irása kusza és elmosódott, az orvos kezevonását eltor- zítja.a betege iránti súlyos aggodalom. A szegény lázbeteg, aki aggodalomtól és felindulástól reszket. és sápadt, álmat- lan éjszakákkal takaródzik, most kenőcsöt kap, stratégiai kenőcsöt és a vényt prezentálják sietősen a párisi néppati- kában, ahogy azt Clémenceau atya, a politikai orvostudo- mányok tudora előirta. A kenőcs egy sout sem ér, egy penny is sok érte, de a reczept bizonyosan gyógyit. Egy adag a gyógyíüből, kettő a gyógyzsirból és háromszor annyi a gyógy hájból, amivel az orvos urat tetőtől-talpig megkenték a szerzett bő tapasztalatok. A kenőcsöt kívülről kenik a betegre, de belül azért elsorvadhat. Marad hát a reczept, ez kedves és bátorító, vidám és felemelő. Ugy szól, hogy a holdvilágszemü, sápadt franczia betegnek ezután nem

Páris előtt, nem Párisban, de Páris mögött kell harczolnia.

Vagy a lázálmaival, vagy a német sasokkal, inkább az utóbbiakkal. Ettől reszket, tehát ettől kell meggyógyulnia.

Az mellékes, hogy a szeretett pácziens, mire Páris mögé kerül, meghal, de legalább örök időkre kigyógyul derék és önfeláldozó orvosából: Clémenceau doktor úrból.

S E K ^ ? ® ® Az u s z ó VATERLAND, ez az egészséges szervezetű J ü é h y j u S és m e g b í z h a t ó szerkezetű öreg n é m e t h a j ó , tizen- i t f f l O U J kétezer a m e r i k a i zsoldossal u t o n v a n E u r ó p a

Ka zá n j a fraüezia v i r á n y o k felé h a j t j a , a vértől pirosló n y u g a t i p a r t felé. A tisztes n é m e t h a j ó t egy becsületben eltöltött kereskedelmi m u l t u t á n az ellenséges h a t a l m a k emelték k i az a m e r i k a i kikötőből, hogy hadi lobogót tiizve árboczára, a m a g u k szolgálatába állítsák.

Az ősz V a t e r l a n d o t , k o m o l y n é m e t szülők g y e r m e k é t , az e n t e n t e — érzése és a k a r a t a ellenére — a d o p t á l t a és nrost s a j á t

családja ellen uszitja, v a g y ú s z t a t j a , liogy k á r t t e g y e n b e n n e . De a V a t e r l a n d , t i z p a r a n c s o l a t i a l a p o n : »tiszteld a p á d a t és a n y á d a t « jeligével, filozófus n y u g a l o m m a l s i k l i k az oczeánon, daczolva a h a b o k k a l és gonosz és felbujtó.ellenséges h a t a l m a k v a k h a r a g j á v a l . Ne f é l t s ü k a V a t e r l a n d o t . N e m viselkedik tiszteletlenül szüleivel s z e m b e n és a h a z a á r u l á s súlyos b ű n é - ben s e m leledzik. A m e r i k a i h a r e z o s o k a t szállit, ez igaz,, de t u d j a , miért és liova viszi őket. E z a p á r ezer t e n g e r e n t ú l i k a t o n a n e m terheli lelkiismeretét, sőt, i n k á b b j a v á r a köny- velik el a vaterlandbeliek. A k i s a j á t í t o t t h a j ó k ö n n y ű szállít- m á n y á v a l ugyanis c s a k a n é m e t dicsőséget és a n é m e t fogoly- t á b o r t f o g j a gazdagítani.

Krónika II.

Geyzir.

— jul. 5.

Az emberi psyclie életének, életmódjának a leg- világosabb ábrázolása a geyzir. A habzó, fuldokló, forró víztömeg, amely nyugalom, béke után hirtelen vetődik fel s iszapot, követ, gázt felkavarva, melegé- vel egész vidékeket. önt el. Ez a geyzir tör elő időn- kint az emberi mélységek homályából is, hogy vad robajával, sziporkázó habjaival, süríi gőzével borítsa el a bámuló nézőt.

Az eszmék • hullámzásából, vitájából, vagy der- medtségéből ilyen geyzir robbant most ki odaát Angliá- ban. Évtizedes pihenés után szökkent ki ijesztő sugár- ban az ősi ódium theologicum, hogy egy időre átko- zottá, gyűlöltté, tisztátlanná tegyen egy nevet, egy nevet, amely már-már glóriában kezdett ragyogni.

A gyűlöletnek az a kitörése, ami az uj Wilde-botrány- pörben Douglas lordból kirobbant, évszázadok, évezre- dek sajátságos, keserű, vibráló mérgéből buzgott fel.

Benne volt az egyszerű, aczélos rómainak villámló ellenszenve a görög, perzsa, egyiptomi zsúfoltsággal, a bágyadt, beteges gazdagsággal szemben. Az őskeresz- tény keserves haragja a kegyetlen és érzéki római iránt. A domonkosrendiek fanatikus, szent, tajtékzó gyűlölete á heretikusok, az albigenzisek ellen. Ebben a vehemens kitörésben "ott lobogott Savonarola tébo- lyult szeme, ott rázta az öklét Luther Márton. S ez a

2*

(12)

404

fenyegető, vöröslő láng a hipokrizis máglyáján újra meg akarta égetni a halott művészt.

Micsoda morál az, amelynek a nevében erkölcs- telenné akarják torzitani ennek a nagy artistának a képét ? . . . Az a durva és primitív, barbár morál, amelyik tendencziát, czélt és utat keres a művészi alkotásban. Amelyik programmot akar és amelyik be akar kúszni a műremek belsejébe, hogy ott kifürkész- szen és onnan kiemeljen olyan dolgokat, amik másod- rangú jelentőségűek, amik legfeljebb egy apró kristá- lyosodási czentrurri jelentőségével birnak, de a mű- remek esztétikai és filozófiai megjelenéséhez semmi közük. Az a primitív felfogás ez, amely a művészi munkát degradálja egy czélzatos, fontos — esetleg

»jó« — kérdés staffage-rendezésének. Amelyik távol áll a művészet igaz és egyedüli felfogásától: a l'art pour l'art-tól.

Jellemző, hogy Angliában és Németországban, valamint az angol és német művészeti és irodalmi kultura hatása alatt álló népeknél, ez a magasabbrendü elv ezen az alacsonyabbrendün eddig nem tudott diadalmaskodni. Itt nem tudnak még az emberek azzal a geniális objektivitással nézni, kritizálni és élvezni, amely nélkül a művészetet meg sem érdemlik. Hiszen enélkül a teljes objektivitás nélkül, amely minden tar- talmi képzet és asszocziatiótól elfordulva, csak az esztétikai megjelenést, a csak szépet, a mindentől elvonatkoztatott szépet és annak az analízisét látja meg, enélkül szemünkben a művészet csak dekorativ valami, a művészi alkotás egyenlővé válik a pusztán Ízléses, tetszetős munkával. Csak ezzel a tisztán az artisztikumra irányzott objektivitással, a l'art pour l'art teljes elfogadásával lesz nekünk a művészet élményünkké. Igaz az a paradoxon, hogy ha a tarta- lomra, a szembeszökőre (bár lényegtelenre) nézünk, kevesebb, sokkal kevesebb jut nekünk a művészből és alkotásából, mintha csak a megjelenést, csak a szé- pet analizáljuk. Erre a magasabb kulturfokra már rég eljutott Franoziaország és eljutottak mindazok a népek és rétegek, melyekre az olasz-franczia kultura sugara esett. Azért is mélyebb, átszellemültebb és általáno- sabb a latin országok litteráris és képzőművészi kul- turája, mint a többieké.

Hogy ez az intenzív és intellektuális művészi szemlélet még nem hatotta át a germán országokat, ez az oka annak, hogy Oscar Wilde ellen, mint évtize- dek előtt, ugy most is kirobbanhatott az ősi, a túl- zsúfolt ódium theologicum. A művészileg is alacsony nivón álló hipokrita, aki a sugárzó köntöst széthasítva, a gyönyörű műremekek mélyében csúnya értelmet keres és. talál, minden erejéből ráveti magát arra, aki- nek minden értelem és minden mesterséges morál mindegy, akinek csak egy morálja van : a világmorál, az egyetlen, az igazi világmorál : a szépség. Vad gyű- löletében olyan dolgok ellen fordul, amikhez a művész- nek tulajdonképpen alig van-köze, amelyek elszórt, parányi szálak, amikre ő ráépíti, ráfaragja a lelkét.

Ez a teljesen ferde és korlátolt harcz szomorúan bé-

lyegzi meg a vádlót, aki középkoriságában, esetleg aszkézisében, de inkább nyárspolgáriságában elfelejt élvezni és gyönyörködni. Így reprezentálja az alacso- nyabb művészi belátásu, gyengébb kulturerejü egyén az álmüveltséget, a görbe írtakon az igazságtól eltávo- lodott szellemet. Az egyetlen igazságtól: a szépségtől, a természettől. E g y ujabb igaz paradoxon bontakozik itt ki : a legraffináltabb művész, az állítólag legmér- téktelenebbül csiszolt, hiperkulturált lélek tulajdon- képpen a természet képviselője, egy antik istenség, mig a kevésbbé emelkedett, aránylag primitív ember, az a raffinált, a természetellenes ; az igaznak, tehát a szép- nek ántithezise.

S ' e g y ilyen művészietlen hipokrita, aki annyira idegen a szép megérzésétől, megátalkodott savonarolai rajongással vágja az élettelen tömegbe vádjait. Vád- jait, amelyekre a művész, ha élne és ha önmagában és önmagának élne, nem is/válaszolna. Elmenne mel- lettük, mert a vádak nyilai nem a lelkébe hatolnak, hanem alkotásának lényegtelenségeit érik.

Wilde ragyogó, halhatatlan Salome-ja erkölcs- telen ? Erkölcstelen a belőle kiáramló forró érzéki- ség, erkölcstelen a perzselő szadizmusa ? Nem ! Nem, mert egy magasabb erkölcs : a szépség, diadalmasan sugárzik alakjából. Szép, gyönyörű, imádatra méltó a hófehér test, a szénfekete, dus haj, a lángoló, csókos, érzéki száj, amely hasonlatos a szamariai gránátalmá- hoz, amelyet felhasított az elefántcsontkés. Szép, szi- lajon szép még a gyilkos szadizmus is, amely elárasztja, elönti az olajbarna, izzó lányalakot, mint az égető számum Lybiasivatagján. És a forró-hideg esti szélben, a hideg, merev hold alatt remegő király és szerelmesen kegyetlen nő, a táncz, a vér, a mámor és a szenvedés:

mind szépek, szépek, ösztönösen szépek. És hibátlanul szépek á ragyogó szinti virágok és gyémántok és kirá- lyok és herczegnők és szobrászok és apostolok. És leg- főképpen szép, mint egy érczbefaragott világtörténe- lem, mint a Battistero örök kapuja, könnyesen szép a De Profundis. A De Profundis és a readingi ballada expiálhatja még az esztétikától független erkölcs hiveit is.

És mégis, a halott művész fölött megint ott röp- ködnek az ádáz és korlátolt szavak. Megjelent újra az oxfordi diák és a londoni világfi, az élet, az élvezel, a gyönyör, majcl a gyötrelem, a bánat zsenije, akinek az intésére vidám, igaz, édes szépségek emelkedtek ki a párisi szalonokból, Putney és Kews parkjaiból. Aki gyönyörű mindazoknak, akik gyönyörűséget, művé- szetet, életet keresnek. Pedig hiába minden botrány- pör : Wilde kultusza mégis mindenkor egyik kritériuma lesz a műveltség fokának. Szinte a művészi és irodalmi kultura nívóját fogja mutatni mindenkor: hogy me- lyik nép s melyik réteg mennyire tud elmélyedni a mindentől elvonatkoztatott bámulatba, az örök és bátor élvezetbe, a tiszta szépségbe s igy Oscar Wilde müveibe is.

Irsay István.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :