A gót „földmérők" eredete és tettei, avagy a meg nem vett város megvédése
Megjegyzések Jordcines Geticájának új kiadásáról
Iordanes: Getica. A gótok eredete és tettei.
Közreadja: Kiss Magdolna.
L'Harmattan Kiadó, Budapest. 2004.3
272 oldal
Az utóbbi években világszerte egyre n é p s z e - rűbb a k o r a középkor és k é s ő antikvitás idő- szakának k u t a t á s a , s o r r a követik egymást a korszakkal foglalkozó, egész Európára kiter- j e d ő nagy összefogások és az egyes régiók,
illetve törzsek k u l t ú r á j á t b e m u t a t ó nagy ki- állítások.1 A késő-antik világba beépülő b a r - b á r gensek2 és a K á r p á t - m e d e n c e korai t ö r - t é n e t é n e k is egyik l e g f o n t o s a b b f o r r á s a a gót s z á r m a z á s ú J o r d a n e s 6. század d e r e k á n
1 Ilyen összefogás eredményeként született meg például a Brill kiadónál megjelenő The Transformation of The Roman World soro- zat is, melynek köteteiben a legjobb kora kö- zépkorral foglalkozó kutatók jelentetik meg írásaikat. 2008 nyarán Bonnban rendeztek Európa minden részéről származó leletekből eg)' langobard kiállítást, melynek a kiállítási katalógusa is megjelent: Die Langobarden.
Das Ende der Völkerwanderung. Bonn, 2008.
- A latin „gens" terminust használják a forrá- sok különböző, a kora középkor folyamán megjelenő germán barbár csoportokra. Ma- gyarul a „nép" szóval lehetne e fogalmat visz- szaadni, ám ettől a valódi jelentéstartalom nagyban eltér. Magam ezért használom a
„gens", „gentilis" kifejezést. A témáról bőveb- ben lásd: Reinhard Wenskus alapvető művét, valamint magyar recepcióit Szűcs Jenőtől és Schäfer Tibortól. Wenskus, Reinhard: Stam- mesbildung und Verfassung. Köln 1961.;
Szűcs Jenő.: A magyar nemzeti tudat kiala- kulása. Budapest, 1997. (Bizonyos állításai- nak módszertani kritikáját lásd: Kristó Gyula:
A magyar nemzet megszületése. Szeged, 1997.
26-73); Schäfer Tibor: A germán népek etnogenezise. Acta Historica, 106. évf. (1998) 79-87.
m e g í r t De origine actibusque Getarum című m ű v e , a m i t T h e o d o r M o m m s e n óta a t u d o m á n y csak Geficaként t a r t számon.3
E mű j e l e n t ő s é g e a kora k ö z é p k o r t k u t a t ó k k ö r é b e n m á i g f e l b e c s ü l h e t e t l e n , hiszen m á r a m á r elveszett m u n k á k a d a t a i n a k nagy részét a Getica őrizte meg az u t ó k o r szá- mára: így például Priskos R h é t o r 449-es h u n k ö v e t j á r á s á n a k egyes részleteit, Attila leírását, v a l a m i n t olyan, a gótok t ö r t é n e t é - vel foglalkozó szerzők nevét ( A b l a v i u s ) , akik m á s forrásból nem i s m e r t e k . J o r d a n e s jelentősége tükröződött u t ó é l e t é b e n is, hi- szen h i s t ó r i á j a a középkor f o l y a m á n igen népszerű és sokszor másolt o l v a s m á n y volt, így az északi Edda énekek mellett többek között a m a g y a r k r ó n i k a i r o d a l o m r a is je- lentős h a t á s t gyakoroltak t ö r t é n e t e i .4
J o r d a n e s m ű v é t teljes egészében először Bokor J á n o s fordította le; m e g j e l e n t 1904- ben a Középkori Krónikások c í m ű sorozat 3. köteteként.5 Bokor f o r d í t á s á t kilencven év m ú l t á n követte egy ú j a b b J o r d a n e s - m a -
:í Jordanes: Getica (De summa temporum uel origine actibusquegentis Gothorum). In: Mo- numenta Germaniae Historica. Auctores An- tiquissimi. Tomus 5. Ed.: Mommsen, Th. Ber- lin, 1882. 53-138.
4 Eckhardt Tibor: Attila a mondában. In: Né- meth Gyula (szerk.): Attila és hunjai. Buda- pest, 1940 (reprint Budapest, 1986) 184-185.
A csodaszarvas monda magyar krónikairo- dalomban való megjelenéséről és annak szak- irodalmi megítéléséről összefoglalóan lásd:
Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Budapest, 1948. 35-38.
5 Jordanes: A gótok eredete és tettei. De Ori- gine Actibusque Getarum. A latinból fordí- totta, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Dr.
Bokor János. Középkori Krónikások III. Szerk.
Gombos F. Albin. Brassó, 1904.
A E T A S 24. évf. 2 0 0 9 . 1 . s z á m 1 9 2
gyarítás Kiss Magdolna és Lengvári István tollából, d e ez csak a Getica egy részletét é r i n t e t t e . A s z e r z ő p á r o s 1 9 9 6 - b a n t o v á b b i fejezeteket közölt magyarul a gót t ö r t é n e t - ből.6 Kiss M a g d o l n a az e l ő t a n u l m á n y o k a t követően 2 0 0 0 - b e n és 2 0 0 2 - b e n i m m á r ön- álló k ö t e t k é n t jelentette m e g az egész m ű fordítását, melyet bőséges jegyzetanyaggal látott el.7 A jelenlegi ismertetés tárgya a h a r - m a d i k , b ő v í t e t t és j a v í t o t t k i a d á s , mely a L ' H a r m a t t a n kiadó gondozásában látott n a p - világot 2 0 0 4 - b e n , é p p e n száz évvel Bokor f o r d í t á s a u t á n . A k ö t e t f e l s ő o k t a t á s i t a n - könyv- és szakkönyvként való megjelenését az Oktatási Minisztérium is t á m o g a t t a .
A kötet érdekessége, hogy a fordítást vol- t a k é p p e n a Pécsi T u d o m á n y e g y e t e m Ókor- történeti és Régészeti Tanszékének hallgatói végezték el Kiss M a g d o l n a vezetésével. Az ilyen m e g o l d á s ritka, b á r n e m példa nélküli, hiszen 1969-ben hasonló m ó d o n tették közzé a Vita Saricti Severinit Mócsy A n d r á s veze- tése mellett.8
Az i g é n y e s b o r í t ó Kiss M a g d o l n a és Szabó Zsolt m u n k á j á t dicséri. A b o r d ó h á t - téren a r a n y betűkkel olvasható a Getica fel- irat, m e l y n e k „c" b e t ű j é t a d o m a g n a n o i k i n c s l e l e t a r a n y f ü l b e v a l ó j a h e l y e t t e s í t i , mintegy előre jelezve a régészet kiemelkedő szerepét a jegyzetanyagon belül. A kötet 272
ö Kiss Magdolna-Lengvári István: Jordanes, Getica I. XXIV-XXVIII. (Fordítás és magya- rázat). Előszót és jegyzeteket írta Kiss Mag- dolna, szerkesztette: Kiss Magdolna-Leng- vári István. Specimina Nova 9. sz. 1993 (1994) 201-220.; Kiss Magdolna-Lengvári István:
Jordanes: Getica II. Ford., bevez., jgyz.: Kiss Magdolna szerk. Kiss Magdolna-Lengvári István. Ford. a JPTE Ókortörténeti és Régé- szeti Tanszék hallgatói munkaközössége. In:
Barta Gábor Emlékkötet Szerk. Lengvári I.
Pécs, 1996.19-38.
7 Iordanes: Getica: A gótok eredete és tettei.
Pécs, 2000, 2002.
8 Eugippius: Vita Scincti Seuerini. A bevezető tanulmányt írta Bóna 1. Fordította az ELTE BTK Régészeti Tanszékének hallgatói mun- kaközössége. Antik Tanulmányok, 16. sz.
(1969) 265-320.
oldalas, a f o r d í t á s és a hozzá kapcsolódó jegyzetek mellett t a r t a l m a z két t a n u l m á n y t
(Horváth Szilvia: Jordanes élete és műve, Kiss Magdolna: Alarich) is.
Az előszóban a kötet k ö z r e a d ó j a felhívja a figyelmet, hogy a Bokor J á n o s f o r d í t á s a óta eltelt száz év s o r á n rendkívüli m ó d o n bővült a hazai ó k o r k u t a t á s és régészet isme- retanyaga, ami m á r ö n m a g á b a n is szüksé- gessé teszi a Getica új, bő k o m m e n t á r o k k a l ellátott kiadását. (VII. old.) A m a g y a r ókor- és r é g é s z e t t u d o m á n y valóban rengeteget fejlődött ez idő alatt, azonban a k é s ő antik- vitással és n é p v á n d o r l á s k o r r a l foglalkozó szakirodalom is j e l e n t ő s növekedést t u d h a t magáénak. A kötet közreadója felvet egy igen elgondolkodtató kérdést is: a népván- dorlás-kori K á r p á t - m e d e n c é r e vonatkozó régészeti t u d á s g y a r a p o d á s a milyen mér- t é k b e n lehet segítségünkre J o r d a n e s Getícdjának értelmezésénél? J e l e n esetben sokkal inkább a szöveggel k a p c s o l a t o s filo- lógiai ismereteink g y a r a p o d á s á t kellett volna kiemelnie és é r d e k l ő d é s é n e k közép- p o n t j á b a állítania. Kiss Magdolna m á r a kö- vetkező oldalon hangsúlyozza, hogy a J o r - d a n e s szövegével kapcsolatos, az elmúlt száz év során felgyülemlett filológiai prob- lémákkal n e m k í v á n j a a nyájas olvasókat leterhelni. ( V I I - V I I I . old.) Ez az önellent- m o n d á s zavaró lesz a k é s ő b b i e k b e n , így az egész kötet az i s m e r e t t e r j e s z t é s és a szaktu- d o m á n y h a t á r m e z s g y é j é n mozog.
Az előszókat H o r v á t h Szilvia t a n u l m á - nya követi, aki J o r d a n e s életéről és művei- ről írt röviden. A szakirodalom a l a p j á n is- merteti a mű feltételezhető keletkezési ide- jét (551) is. H i á n y o l o m a Getica stílusával és nyelvhasználatával kapcsolatos megfigyelé- seket, valamint a Getica szerkezeti felépíté- sének ismertetését, beillesztését a korszak történeti m ű v e i n e k sorába, mely kérdések akár önálló írások alapjait is k é p e z h e t n é k . Horváth Szilvia írását tárgyi t é v e d é s e k és következetlenségek terhelik. Az 5 5 1 / 5 5 2 - r c keltezett g e p i d a - l a n g o b á r d h á b o r ú valójá- b a n n e m a Balkánon zajlott, h a n e m valahol
a K á r p á t - m e d e n c e t e r ü l e t é n .9 Az Aniciuso- k a t először K o n s t a n t i n á p o l y legbefolyáso- s a b b családjaként, m a j d pedig e m i g r á n s - k é n t említi a szerző. Ehhez képest az Ani- cius a galliai e r e d e t ű késő r ó m a i szenátori arisztokrácia egyik vezető családja volt: az 5. században egy nyugati császárt a d t a k a Birodalomnak, v a l a m i n t a család köréhez t a r t o z o t t E n n o d i u s és Boethius is.10 Az Ani- ciusoknak a 6. s z á z a d közepi zavaros ese- m é n y e k miatt kellett távozniuk Itáliából az ú j császárvárosba.
Horváth Szilvia t a n u l m á n y á t követi a k ö t e t egyik l e g n a g y o b b talánya, Kiss Mag- d o l n a írása a R ó m á t 410-ben feldúló gót Alarichról. Alarich m i n d e n k é p p e n m e g h a - t á r o z ó alakja az 5. század első felének, ám életére és m ű k ö d é s é r e v o n a t k o z ó a n n e m a Getica a fő f o r r á s u n k . Alarich n e m tartozik J o r d e n e s g e s t á j á n a k főszereplői közé, hi- szen a gót s z á r m a z á s ú író e l s ő s o r b a n az Amal-nemzetség t a g j a i t teszi meg m ű v é n e k hőseivé. Személye kilenc caputban szerepel, u g y a n a n n y i b a n , m i n t a 4. század d e r e k á n a k szinte legendás u r a l k o d ó j a , E r m a n a r i c h . Mindezek ellenére az Alarich p á l y á j á t be- m u t a t ó t a n u l m á n y j ó n a k m o n d h a t ó , általa részletes korrajzot k a p az olvasó, a z o n b a n a biográfiához f e l h a s z n á l t k ú t f ő k t e r é n felfe- d e z h e t ő némi h i á n y o s s á g . A jegyzetanyag- b a n főleg Z o s i m o s r a történik hivatkozás, ezzel szemben a k o r t á r s Sozomenos, a m á - sik nagy gót t ö r t é n e t í r ó Sevillai Izidor, a R ó m a elpusztítását megörökítő H i e r o n y m u s vagy Hydatius egyetlen említést sem k a p .
y Az eseményt hagyományosan 551-re datálják.
Ezzel szemben Walter Pohl a gót háború ese- ményeit és Justinianos Duna vidéki politi- káját vizsgálva 552-re keltezte az eseményt.
Pohl, W.: Die Langobarden in Pannonién und Justinians Gotenkrieg. In: Bialeková, D.-Zabojník, J. (eds.): Ethnische und kul- turelle Verhältnisse an der mittleren Donau im 6-11. Jahrhundert. Bratislava, 1996. 27-36.
Iü Mommaerts, T. S.-Kelley. D. H.: The Anicii of Gaul and Rome. In: Drinkwater, J.-Elton, H. (eds.): Fifth-century Gaul: a crisis of iden- tity? Cambridge, 1992. 111-121.
Alarich tetteit követi a könyv érdemi ré- sze, a Getica m a g y a r nyelvű fordítása. Ezt, a m i n t e m l í t e t t e m , pécsi egyetemi hallgatók végezték Kiss Magdolna irányítása mellett.1 1
A t ö b b f o r d í t ó által l é t r e h o z o t t m u n k a érte- l e m s z e r ű e n t ö b b h i b a l e h e t ő s é g e t rejt m a g á - ban, h a nincs, aki az elvégzett részfeladato- kat g o n d o s figyelemmel egységesíti. Kár, hogy e s e t ü n k b e n is ez t ö r t é n t . „Sajnos mind- ezt az írói gazdagságot nem lehet teljesen a magyar nyelven visszaadni, de meg- próbáltuk" - írja a kötet közreadója a b e - vezetőben (VIII. olck), célozva a m ű f o r d í t á s n e h é z s é g e i r e , m e r t , m i n t t u d j u k , a fordí- tás egyben értelmezés is. Vissza-visszatérő hibaként jelentkeznek az egyeztetési, a f o r d í - tási és értelmezési tévedések egyaránt. Ezek javarésze feltehetően a negyvenhárom for- dító m u n k á j á n a k eleve összecsiszolhatatlan v o l t á b ó l f a k a d . A k ö v e t k e z ő k b e n csak az egyes t í p u s h i b á k szemléltetését fogom el- végezni egy-két caput p é l d á j á n keresztül.
Az egyeztetési h i b á r a kiváló példát szol- gáltat a 9 8 . fejezet, mely a fordításban így olvasható: „... követeket küldött Ostrogo- t h á h o z [...] s p a n a s z k o d o t t , hogy zord h e - gyek közé v a n n a k zárva és s ű r ű erdők közé szorítva, egyet kíván e két dolog közül: vagy h á b o r ú t , vagy f ö l d m é r é s t szervezzenek s z á m u k r a . " A latin szövegben a praepararet alak szerepel, amely egyes szám h a r m a d i k személyben van, és a p á r sorral feljebb t a - lálható O s t r o g o t h á r a vonatkozik. így helyt- állóbb l e n n e egyes s z á m h a r m a d i k sze- mélybe á t r a k n i a f o r d í t á s b a n szereplő ige- alakot. A 301. caputban egy szintén h a s o n l ó é r t e l m e z é s i - f o r d í t á s i h i b a fedezhető fel:
„jött Petza, aki k i m e n t e t t e Savinianus ke- zeiből, m i r e köszönetképpen behódolt T h e o - doricus királynak." A Getica szövege alap- j á n a m o n d a t végének alanya n e m M u n d o , h a n e m Pitzia/Petza. A szövegben a ,fecit
11 Érdemes lett volna a fordítók személyét a belső borítón is feltüntetni, nem csak az elő- szó végén, mivel így munkájuk némileg ano- nimitásba vész. Iordanes: Getica. A gótok eredete és tettei, IX.
subiectum" kifejezés szerepel, ami „alatt- valójává tesz" é r t e l e m b e n olvasandó, a h o g y azt 1 9 0 4 - b e n Bokor h e l y e s e n t e t t e : „ P e t z a megsegítvén Savinianus kezeiből k i r a g a d t a és hálálkodások között Theodorich alatt- valójává tette."1 2
Az alany és állítmány egyeztetése mel- lett n é h á n y helyen téves vagy zavartkeltő az egyes latin kifejezések magyar f o r d í t á s a , a m i n e m m i n d e n e s e t b e n J o r d a n e s n e h é z - kes szövegének k ö s z ö n h e t ő . A 3 0 0 . caput- b a n az alábbi m a g y a r fordítás olvasható:
„Comesét Pitziamust, akit az elsők ( p r i m i ) közé választott S i r m i u m v á r o s á n a k védel- m é r e irányította." A szövegben J o r d a n e s az
„ad obtinendam Sirmiensem" szerkezetet h a s z n á l j a , csakhogy az „obtineo" igéből k é p - zett participium, mely egy g e r u n d i v u m o s szerkezet tagja, jelen estben nem m e g v é - dést, h a n e m elfoglalást jelent. 4 7 3 - 4 7 4 - b e n az osztrogótok Balkánra t ö r t é n ő elvonulása u t á n a kedvező politikai helyzetet, jelesül a m i n d k é t b i r o d a l o m f é l b e n dúló b e l h a r c o k a t kihasználva a gepidák szállták meg a v á r o s t , a m i t egészen 504-ig birtokoltak.1 3 Ezen i s m e r e t e i n k b i r t o k á b a n t e h á t eléggé é r d e k e - sen h a t egy el n e m foglalt várost megvédeni.
A 2 0 6 . f e j e z e t b e n Attila m a u r i a c u m i csatát megelőző nagy m o n o l ó g j á n a k egyik záró m o n d a t a hangzik így az ú j f o r d í t á s b a n :
„Elsőként csapom össze d á r d á m az ellen- séggel." A fordítók a „telum" kifejezést au- t o m a t i k u s a n l á n d z s á n a k fordították, h o l o t t a t e r m i n u s m á s lehetőséget is kínál a m a - gyarra t ö r t é n ő átültetéskor. A telumot főleg az „arma" ellentéteként, a távolsági fegyve- rek gyűjtőneveként h a s z n á l j á k a latin a u k - torok. A „telum" szó ö n m a g á b a n lövedéket jelent, alkalmazzák a latin szerzők a h a j í t ó - d á r d a , a nyíl és a k a t a p u l t o k b ó l kilőhető lö-
12 Bokor: Jordanes, 131.
13 Pohl, Walter.: Die Gépidén und die gentes an der mittleren Donau nach dem Zerfall des Attilareiches. In: Daim, F.-Wolfram, H.
(hrsg.): Die Völker an der mittleren und un- teren Donau im fünften und sechsten Jahr- hundert. Wien, 1980. 239-305., 288-289.
vedékek megnevezésére egyaránt.1 4 Ha a telumot „nyílvessző" é r t e l e m b e n használják, akkor egyszerre vonatkozik az egész nyílra, vagyis a nyílcsúcsra, a v e s s z ő r e és a tollakra is.15 E szó e b b e n az é r t e l e m b e n gyakran elő- fordul a késő ókori, kora k ö z é p k o r i kútfők- ben. J o r d a n e s például t ö b b s z ö r használja a keleti g ó t o k f e g y v e r é n e k m e g j e l ö l é s é r e , Schäfer Tibor szerint p e d i g a kérdéses he- lyen Attila a m a u r i a c u m i c s a t á t is lövések- kel („nyílkilövés" é r t e l e m b e n ) n y i t o t t a meg.16 A h u n nagykirályhoz az íj és a nyíl J o r d a n e s t u d ó s í t á s a a l a p j á n is j o b b a n illik, mint a lándzsa, elegendő csak M a r c i a n u s álmára utalni Attila k e t t é t ö r t íjáról. (93.
old.) M i n t h o g y a gót í r ó a nyílvesszőre használja a „sagitta" f ő n e v e t is, így min- denkor m é r l e g e l e n d ő a „telum" értelmezése.
E s e t ü n k b e n t e h á t megért volna egy alapos jegyzetet a „telum" t e r m i n u s fordítási ne- hézségeivel k a p c s o l a t b a n f e l m e r ü l ő eshető- ségek elemzése.
A 250. caput b e s z á m o l a gót király, T h o r i s m u d szerencsétlen haláláról: „amint m o n d j á k , lovasbalesetben h a l t meg." Az ú j kiadás a „casu equi" kifejezést lovasbaleset- nek fordítja, á m ez igazából a ló elesését, el- bukását jelenti. Bokor t o l m á c s o l á s á b a n he- lyesebben így hangzik a m o n d a t : „Lovának elbukása következtében h a l á l á t lelte."17
A következő, 251. fejezet azt példázza, hogy a p o n t o s a b b f o r d í t á s mennyivel job- ban m e g k ö n n y í t e n é az egyes filológiai prob- lémák észlelését. A T h o r i s m u d o t követő uralkodók felsorolásánál J o r d a n e s megne- vezi V a n a d a l a r i u s anyai és a p a i nagybátyját, de az ú j m a g y a r fordításból ezek az adatok nem d e r ü l n e k ki: „Ezt a V a n d a l a r i u s t , aki
14 Glare, P. G. W. -.Oxford Latin dictionary. Ox- ford, 2004. 1911.
15 Kolias, T.: Byzantinische Waffe. Byzantina Vindobonensia, 5. (Wien, 1988) 218.
16 Schäfer Tibor: Lovasnomád hatás a keleti germán népekre. In: Balogh László - Keller László (szerk.): Fegyveres nomádok, nomád fegyverek. Budapest, 2004. 20-25.
17 Bokor: Jordanes, 113.
ugyanis H e r m a n a r i c h u s unokaöccse és a fentebb írt T h o r i s m u d u n o k a ö c c s e volt." A szövegben k o n k r é t a n ,fratruelis" és „con- subrinus" alakok állnak, s ezek apai és anyai unokaöcsöt jelentenek. Megjegyzendő, hogy még ezen információkkal is eléggé zavaros a geneológiai vonal, a m i r e a kötet szerzője n e m is hívja fel a figyelmet a jegyzetanyag- b a n .
A m á r k o r á b b a n idézett 98. caput záró m o n d a t á b a n az alábbi részek olvashatók:
„vagy h á b o r ú t , vagy f ö l d m é r é s t szervezze- nek s z á m u k r a . " A tárgyalt egyeztetési h i b a mellett r ö g t ö n felkelti az olvasó figyelmét a
„földmérés" szó. A Getica t e x t u s á b a n elég zavarosan v a n ez a m o n d a t megfogalmazva, azonban f ö l d m é r é s b i z t o s a n nem szerepel, vagy a „locorum suorum spatia praepara- ret" kifejezést b a j o s a n l e h e t n e így vissza- adni. Bokor olvasatában így hangzik a m o n - dat: „legyen készen h á b o r ú r a , vagy pedig te- rületek átengedésére."1 8 Ez sokkal kézenfek- vőbb m e g o l d á s n a k t ű n i k , m i n t az olvasó szeme előtt megjelenő h o s s z ú lándzsájukkal földmérést végző gótok b i z a r r képe.
A b b a n is következetlen a kötet közre- adója, hogy egyes kulcsfontosságú kifejezé- seket eredeti latin alakkal zárójelben t ü n t e t i fel a főszövegben, míg m á s fontos t e r m i n u - sok fölött elsiklik figyelme. A 246. caputban ott a „fejedelmi" jelző mellett a „principatus", ugyanúgy, miként a 3 0 0 . c a p u f b a n megtalál- h a t ó az „elsők" mellett az eredeti „primi" is.
Ezzel s z e m b e n a 301. f e j e z e t b e n a „tolvaj"
kifejezés mellett nincs f e l t ü n t e t v e a „scama- rae" zárójelben, amely t e r m i n u s pedig igen egyedinek m o n d h a t ó az a d o t t időszakban.1 9
Az egész fordítást s ú j t ó p r o b l é m a a „po- pulus", „gens", „natio" t e r m i n u s o k helyes
18 Bokor: Jordanes, 62.
19 A Duna vidéken Scamaraenak nevezett rab- lókról bővebben: Szádeczky-Kardoss, S.: Zur Geschichte der spätantiken sozialen Bewe- gung der Skcimarer (Scamarae).: Actes du Vile Congrés de la Fédération Internationale des Associations d'Études Classiques (FIEC).
Vol. II., Budapest, 1983. 113-118.
visszaadása. Szűcs J e n ő v é l e m é n y e szerint a populust az alapvetően fiktív vérségi alapon szerveződő g e n s e k t ő l és a natiotól elsősor- b a n a jog, a politikai egység és a közös kul- túra különbözteti meg. A „populus" az adott k o r b a n főleg a „populus romanus" és
„christianus" e g y e t e m e s f o g a l m a i n a k kifeje- zője, s z e m b e n az inkább b a r b á r politikai alakulatokra é r t e t t „gens" (,,9ens Gotho- rum", „gens Lang ob ardor um") főnévvel.2 0
A honi t u d o m á n y o s közmegegyezés még nem képes e h á r o m t e r m i n u s árnyalt meg- különböztetésére, a z o n b a n a p r o b l é m a fel- vetése m i n d e n k é p p e n szükséges lett volna.21 Ám az a d o t t főnevek f o r d í t á s a sem egységes, ami s z i n t é n a t ö b b f o r d í t ó s m u n k a egyik e r e d m é n y e . A „gens" a 96. caputban nemzetségként, á m a 117-ikben nemzetség- ként és n é p k é n t egyaránt előfordul. A „gens"
fogalmi egységesítése azért is f o n t o s , mivel az szinte k i z á r ó a n csak a b a r b á r törzsi alakulatok mellett áll a Getica szövegében is („gens Herulorum", „gens Ostrogothorum", illetve „gens Scirorum"). Az egyik 2 0 0 . feje- zetbeli szöveghely szerfelett aggályosnak számít a k o r a középkor v o n a t k o z á s á b a n :
„királyok t ö m e g e és k ü l ö n b ö z ő nemzetek hadvezérei". A „nemzet" f o g a l o m mai ér- telme az ú j k o r b a n született, és a 19. század nemzeti é b r e d é s é n e k k o r s z a k á b a n élte vi- rágkorát, így a k o r a középkori szöveg telje- sen a n a k r o n i s z t i k u s s á2 2 vagy legalábbis erő- sen vitathatóvá válik. Itt is elkelt volna egy
20 Szűcs: A magyar nemzeti tudat kialakulása, 4 5 - 4 6 .
21 A „gens" terminussal és annak kora közép- kori jelentőségével foglalkozik Goetz. Goetz, Hans-Werner: Gens. Terminology and per- ception of the 'Germanic' peoples from late Antiquity to the early Middle Ages. In: Cor- radini, R.-Diesenberger, M.-Reimitz, H.
(eds.): The Construction of Communities in The Early Middle Ages. Texts, Resources and Artefacts. The Transformation of The Roman World. Vol. 12. Leiden-Boston, 2003. 39-64.
22 Brather, Sebastian: Ethnische Identitäten als Konstrukte der frühgesichtlichen Archäolo- gie. Germania, 78. (2000) Nr. 1. 139- 77.
lábjegyzet a n n a k i n d o k l á s á r a , miért alkal- mazza a fordító ezt a m e g o l d á s t .
A f o r d í t á s t bőséges jegyzetanyag kíséri, amely a z o n b a n váltakozó színvonalú, s a j n o s javarészt felületes. Egyes jegyzetek igen t e r j e d e l m e s e k és gazdag hivatkozási anyag- gal rendelkeznek, míg igen jelentős kérdé- seket elnagyol vagy t e l j e s e n kihagy a szerző.
Gyakran é p p e n olyan részek k o m m e n t á r j a i nem k a p n a k kiemelkedő figyelmet, melyek- ről egyedül a Getica emlékezik meg. Sajná- latos m ó d o n tárgyi t é v e d é s e k vagy igen kér- déses felvetések is m a r a d t a k a jegyzet- anyagban.
Kiss M a g d o l n a s z e r i n t a h u n korszakot követően a h e r u l o k , ú g y m o n d , nagy b i r o - dalmat hoztak létre a D u n a - k a n y a r , a Kis- alföld és az ettől é s z a k n y u g a t r a fekvő vidé- ken (30. jegyzet). Bár a h e r u l o k az 5. század második felében és a 6. század elején a Duna-vidék m e g h a t á r o z ó gentilis alakulatát alkották, á m királyságukat s e m m i k é p p e n sem n e v e z h e t j ü k nagy b i r o d a l o m n a k . Loka- lizációjuk eléggé k é r d é s e s , mivel elég kevés adat áll r e n d e l k e z é s ü n k r e velük kapcsolat- ban. Feltételezhető, h o g y az egykori rugi alsó-ausztriai szállásterületek mellett meg- szállták a morvaországi részeket is.23 Jelen- létük a Kisalföldön eléggé kérdéses, itt a szerző valószínűleg a Hegykő-csoport egyik k o m p o n e n s é t látta b e n n ü k .2 4
M á r ennél a jegyzetnél is feltűnő, hogy a szerző a régészeti e m l é k a n y a g o t és az írott forrásokból nyerhető a d a t o k a t sokszor ve- gyes érveléssel p r ó b á l j a m e g egy nevezőre hozni. M ó d s z e r t a n á b a n m e g r e k e d a Kos- sina-féle régészeti k u l t ú r a - nép - nyelvi közösség h á r m a s egységének szintjén. Olyan
23 Fohl: Die Gépidén und die gentes an der mittleren Donau nach dem Zerfall des At- tilareiches, 277-278.
24 Bóna, István: Das langobardenzeitliche Grä- berfeld von Hegykő, Komitat Györ-Soprori.
In: Anreiter, F.-Bartosiewicz, L.-Jerem, E.- Meid, W. (eds.): Man in the Animal World.
Studies in Archaeozoology, Archaeology, Ant- ropology and Palaeolinguistics in memóriám Sándor Bökönyi. Budapest, 1998. 109-120.
bizonytalan e s e t e k b e n , mint a k o r a csá- szárkorra keltezhető W i e l b a r k - k u l t ú r a (32.
jegyzet) vagy az igencsak kérdéses 4. század végi - 5. század eleji Felső-Tisza-vidéki le- letanyaggal (42. jegyzet) k a p c s o l a t b a n s e m t e k i n t el az e t n i k a i a z o n o s í t á s l e h e t ő s é g é - től. N é m i m e n t s é g ü l legyen m o n d v a , hogy a kötet 2 0 0 4 - b e n jelent meg, így a szerző nem i s m e r h e t t e a n é m e t nyelvterületen ki- bontakozó nagy t e o r e t i k u s vitát az e t n i k u m és a régészet kapcsolatáról.2 5 I t t h o n 2 0 0 5 - ben rövidebb, 2 0 0 6 - b a n pedig h o s s z a b b f o r m á b a n látott napvilágot Bálint Csanád nagy összefoglalása, amit szintén n e m hasz- nálhatott fel m u n k á j á b a n .2 6 Tanulságaik segítségével t a l á n f i n o m a b b a n f o g a l m a z t a volna meg t ö b b e s e t b e n is a régészeti leletek és az írott f o r r á s o k egybevetésével kapcsola- tos nézeteit. S z i n t é n t ö b b jegyzetben (264., 274., 285. jegyzet) feltűnik az egyes leletek konkrét személyekhez vagy t ö r t é n e t i esemé- nyekhez t ö r t é n ő k a p c s o l á s á n a k lehetőség.
A régészet n a g y o n kivételes e s e t e k b e n tud leletegyütteseket írott kútfőkből i s m e r t sze- mélyekhez k ö t n i (tourna-i Childerich-sír), az itt felhozott p é l d á k nem igazán alkalma- sak erre. A Bolia-menti csata lokalizációjá- ban fontos é r v k é n t szerepel a Sárvíz mellett
25 Brather és Birbrauer vitája. Brather: Eth- nische Identitäten als Konstrukte der früh- gesichtlichen Archäologi. Bierbrauer, Volker:
Zur ethnischen Interpretation in der früh- geschichtlichen Archäologie. In: Pohl, W.
(hrsg.): Die Suche nach den Ursprüngen. Von der Bedeutung des frühen Mittelalters. (For- schungen zur Geschichte des Mittelalters 8.).
Wien, 2004. 45-84.
26 Bálint Csanád: Ki volt „magyar" a honfogla- lás korában és Szent István korában? In:
Romsics I.-Szegedi-Maszák M. (szerk.): Mi a magyar? Budapest, 2005. 37-56.; Bálint Csa- nád: Az ethnosz a koraközépkorban. (A kuta- tás lehetőségei és problémái). Századok, 140.
(2006) 2. sz. 277-347. Továbbiakban: Bálint 2006. Bálint Csanáddal szemben Fodor Ist- ván fogalmazta meg véleményét: Fodor 1.:
A régészettudomány történetisége. A ma- gyar őstörténet példáján. Archaeológiai Ér- tesítő, 131. (2006) 89-114.
előkerült k ő b e r a k á s o s pajzs p e r e m e , holott azt sem t u d j u k , díszpajzzsal van-e d o l g u n k , vagy pedig, a h o g y a n J ö r g Kleemann r á m u - t a t o t t , nyeregkápa díszes veretével.2 7 To- v á b b r a is él a kérdés, miszerint egy k i e m e l - k e d ő gazdagságú lelet m e n n y i r e l e h e t p e r - d ö n t ő egy csata lokalizálásánál, amit az írott források közül hapax legomennoriként egye- dül csak J o r d a n e s említ meg.
A jegyzetanyag nagy hiányossága, hogy n e m foglalkozik t ü z e t e s e b b e n a h u n kori osztrogótok és az Amal-nemzetség t ö r t é n e - tével, pedig J o r d a n e s n é l számos ellent- m o n d ó adat t a l á l h a t ó erről (Getica 7 9 - 8 1 . és a 2 4 9 - 2 5 1 . fejezet). A korábbi k u t a t á s m á r feltételezte, hogy J o r d a n e s s z á n d é k o l - t a n ködösít, mi t ö b b , ezeken a p o n t o k o n m e g p r ó b á l j a fő hőseit, az Amalokat t i s z t á r a m o s n i és h u n k a p c s o l a t a i k a t elpalástolni.2 8
Peter H e a t h e r t a n u l m á n y á b a n e g y e n e s e n a r r a j u t o t t a forráshelyek vizsgálatánál, hogy H u n i m u n d és T h o r i s m u d n e m is volt az Amal dinasztia t a g j a .2 9
A m á s f o r r á s o k b ó l nyerhető a d a t o k idé- zése és felhasználása eléggé változó színvo- nalú, ugyanis míg egyes helyeken a szerző p á r h u z a m o s forráshelyeket idéz, m á s h o l
27 Kleemann, J.: Bemerkungen zum Cloisonni- erten Goldbeschlag vom Sárvíz. Archaeo- lógiai Értesítő, 132. (2007) 123-141.
28 Ilyen esettel találkozhatunk a Valamert meg- előző osztrogót uralkodóknál is. A 250-252- es capuíokban is számos egymásnak ellent- mondó közléssel találkozhatunk: Vandalarius egyszerre unokaöccse Ermanarichnak és Thorismodnak is, azonban a 80. caput adata itt kimarad, mely szerint Vandalarius Vene- tharius fia, azonban a két dolog eleve kizárja egymást. Heather, Peter: Cassiodorus and the Rise of the Amals: Genealogy and the Goths under Hun Domination. The Journal of Roman Studies, 79. (1989) 103-128.;
Schäfer Tibor: Untersuchungen zur Gesell- schaft des Hunnenreiches auf kulturanthro- pologischer Grundlage. Bochum, 1998. 100- 101.
29 Heather: Cassiodorus and the Rise of the Amals: Genealogy and the Goths under Hun Domination, 25-27.
megelégszik a szekunder i r o d a l o m citálásá- val. Attila galliai h a d j á r a t á v a l kapcsolatban H e r m a n n Schreiber n é p s z e r ű s í t ő könyvé- nek a d a t a i t idézi. Ezek n é h o l eléggé hipote- tikusak, ugyanis egy k ú t f ő s e m emlékezik meg arról, hogy a h u n o k és segédcsapataik a R a j n a mely részén s z á l l í t o t t á k át o s t r o m - gépeiket (213. jegyzet). A galliai h a d j á r a t r ó l J o r d a n e s tudósításán kívül szinte csak helyi l e g e n d á k r a épülő s z e n t é l e t r a j z o k állnak rendelkezésünkre, a m e l y e k a l a p j á n a pon- tos e s e m é n y m e n e t n e h e z e n rekonstruál- h a t ó .3 0 A 215. jegyzet a h u n o k h a d e r e j é b e n résztvevő g e r m á n genseket tárgyalja; itt ér- d e m e s lett volna a s z e k u n d e r szakirodalom á l l á s p o n t j a i n a k i s m e r t e t é s e mellett leha- tolni a f o r r á s o k szintjére is. A résztvevő né- pekről J o r d a n e s mellett egy k o r t á r s galliai író, a késő római i r o d a l o m kiemelkedő alakja, Sidonius Apollinaris és egy viszony- lag késői, adatait i s m e r e t l e n helyről merítő forrás, P a u l u s Diaconus História Romanája is beszámol.3 1 F o r r á s a i n k népfelsorolása alapján az valószínű, hogy a galliai h a d j á - r a t b a n a gepidák, az o s z t r o g ó t o k , a rugiak, a szkírek, a b u r g u n d o k keleti része, a thiirin- gek és a rajnai f r a n k o k j e l e n t ő s e b b cso- portjai vettek részt a h u n o k oldalán.
A p á r h u z a m o s szöveghelyek idézésénél t ö b b hivatkozás szól A n o n y m u s Valesianus két m u n k á j á r ó l ( P a r s prior, Pars poste- rior), a z o n b a n ezeket Kiss M a g d o l n a nem mindig különíti el a j e g y z e t a n y a g b a n , ami nagyban megnehezíti az a d a t o k ellenőriz-
30 Bachrach, S.: Old Kaspars: Attila's invasion of Gaul int he literary sources. In: Drink- water, J.-Elton, II. (eds.): Fifth-century Gaul:
a crisis of identity? Cambridge, 1992. 38-48.
31 Sidonius Apollinaris, Carmen VII, 319-325.
Sidonius Gaius Sollius Apollinaris: Epistidae et carmina. Monumenta Germaniae Histo- rica. Auctores Antiquissimi. Tomus 8. Berlin, 1887. Sidoniusznál szereplő fiktív népnevek- ről: Thompson, E. A.: A hunok. Ford. Fel- földi. Sz. Debrecen, 2003. 114. Paulus Diaco- nus: História Romana, XIV, 2. MGH SS Re- rum Germanicum in usum scholarum. Ber- lin, 1879.
hetőségét. Szintén többször t ö r t é n i k utalás a szövegben az 5 - 6 . századi annales-szerű krónikákra, melyek a T h e o d o r M o m m s e n által szerkesztett Chronica Minoranak ne- vezett k ö t e t e i b e n összegyűjtve találhatók az MGH Auctores Antiquissirni sorozatán be- lül.32 S a j n á l a t o s m ó d o n nincsenek mindig feltüntetve az egyes k r ó n i k á k szerzőikkel együtt, g y a k r a n csak a Chronica Minorara történik h i v a t k o z á s (46. jegyzet).
A 294. jegyzetben előkerül a Getica 3 0 0 és 301. c a p u í j á b a n szereplő M u n d o , Attila unokája. Kiss M a g d o l n a a The Prosopogra- phy of the Late Roman Empire (a további- akban: PLRE) adataira támaszkodva elfo- gadja azt a téves nézetet, miszerint a sir- miumi h á b o r ú eseményeinél említett M u n d o nem azonos a gót h á b o r ú b a n J u s t i n i a n o s vezéreként szolgáló Mundóval. A jegyzetben M u n d o h u n k é n t szerepel, míg a szövegben csak Attila l e s z á r m a z o t t j a („de Attilanis quondam origine descedens") olvasható. A PLRE-vel s z e m b e n Walter Pohl, Patrick Amory és Brian Croke is elfogadja a két személy a z o n o s s á g á t .3 3 Mellékesen meg- jegyzendő, hogy a PLRE kihagyja a források közül Malalast és T h e o p h a n é s t , akiknek a tudósítása összeköti M u n d o korai pályájá-
32 Chronica minora saec. IV, V, VI, VII. Ed.
Mommsen, Th. Vol. I—II, Monumenta Ger- maniae Historica. Auctores Antiquissirni.
Tomus IX. Berlin, 1892.
33 Mindenképpen egy személynek tekintik:
Szádeczky-Kardoss, Samu: Die Geschichte des Attila-Abkömmlings Mundo und ihre Chronologie bei Theophanes. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis, 10-11. (1974-1975) 165-174.; Maenchen- Helfen, Otto: Die Welt der Hunnen.
Wien-Köln-Graz, 1978. 245.; Pohl: Die Gépi- dén und die gentes an der mittleren Donau nach dem Zerfall des Attilareiches, 292- 293.; Wolfram, Herwig.: Die Goten. Mün- chen, 1990. 321. Az angolszász szakirodalom- ban ugyanezt a véleményt osztja: Croke, Brian: Mundo the Gepid: from Freebooter to Roman General. Chiron, 12. (1982) 125-135.;
Amory, Patrick: People and Identity in Ostrogothic Italy 489-554. Cambridge, 2003.
n a k a Geft'cában f e n n m a r a d t és P r o k o p i o s - n a k az élete kései szakaszára v o n a t k o z ó adatait.3 4
A 46. jegyzetben Kiss Magdolna m á r a m a g y a r őstörténet p r o b l é m á i v a l foglalkozik, sőt J o r d a n e s alapján eleink 6. századi szál- láshelyeit is lokalizálni kívánja. A Getica 37.
fejezete beszámol egy „hungurus" n é p r ő l , amely a Fekete-tenger felett él, és p r é m k e - r e s k e d e l e m m e l foglalkozik. Kiss M a g d o l n a szerint a p r é m k e r e s k e d e l e m k i f e j e z e t t e n f i n n u g o r sajátosság [!], amit m e g p r ó b á l a l á t á m a s z t a n i H e r o d o t o s budinoszokra vo- n a t k o z ó említésétől kezdve a muszlim szer- zők magyar leírásán át egészen Á r p á d - k o r i forrásokkal bezárólag. A p r é m e s állatok év- e z r e d e s m ú l t r a v i s s z a m e n ő vadászatát és a b ő r ü k k e l t ö r t é n ő k e r e s k e d é s t a z o n b a n n e m t e k i n t h e t j ü k e t n i k u m j e l z ő n e k , ugyanis az az a d o t t régió állatvilágától függ. A „hungurus"
névalak összevetése a m a g y a r s á g elnevezé- seivel eléggé p r o b l é m á s . Ez a n é p n é v való- színűleg az o n o g u r o k a t t a k a r j a , akik a k k o r az a d o t t régióban éltek.3 5 A n é v h a s z n á l a t következetlensége m i a t t akár a m a g y a r o k r a is vonatkozhat, de é p p e n a névhasználat kö- vetkezetlensége m i a t t ez é p p e n úgy n e m le- h e t bizonyító erejű, m i n t a p r é m k e r e s k e d e - lem.
Sajnos gépelési és szerkesztési h i b á k is találhatók az a p p a r á t u s b a n . A 114. és a 115.
jegyzet például egybecsúszott, nincs elvá-
34 Mai alas XVIII, 450. The Chronicle of John Malalas. Trans.: Jeffreys, E. - Jeffreyes, M. - Scott, R. (Byzantina Australiensia 4.) Mel- bourne, 1986. Theophanés, A. M. 6032. The Chronicle of Theophanes Confessor. Byzan- tine and Near Eastern History AD 284-813.
Trans.: Cyril Mango-Roger Scott. Oxford, 1997.; Prokopios. De bello Gotico I. 5. 11; 1. 7.
2 - 6 . Prokopios: Gotenkriege. Griechisch- Deutsch ed. Veh, O. München, 1978.
35 Zimonyi István: Muszlim források a honfog- laláskor előtti magyarokról. A Gayhcmi-ha- gyomány magyar fejezete. Budapest, 2005.
183-186.; Ziemann, Dániel: Vom Wander- volk zur Grossmacht: Das Entstehen Bulga- riens im frühen Mittelalter (7-9. Jahrhun- dert). Köln-Wien-Böhlau, 2007.
Iasztva e g y m á s t ó l . A 225. j e g y z e t b e n a m a u r i a c u m i c s a t a nem 451-es, h a n e m 351- es d á t u m m a l szerepel. A 2 6 2 - e s jegyzetben W i r t h m u n k á j á r a téves hivatkozási dátum- k é n t 1991 k e r ü l t 1999 helyett, a 267. jegy- zetben pedig l e m a r a d t egy nulla (Müller 2 0 0 ) . A 291. j e g y z e t Anastasius gótellenes szövetségét 4 8 1 - r e keltezi, a m i azért jelent problémát, mivel a császári t r ó n r a csak 491- b e n került, így valószínűleg gépelési hibáról lehet szó. A 144. jegyzetben kissé elhamar- kodott k i j e l e n t é s n e k t e k i n t h e t ő a szerzőtől, hogy Bóna I s t v á n foglalta össze a h u n o k ré- gészeti leletanyagát utoljára, ugyanis Bóna m u n k á j a u t á n 1 9 9 8 - b a n j e l e n t meg Bodo Anke nagy m o n o g r á f i á j a , amely a 4 - 5 . szá- zadi t á r g y t í p u s o k a t igen széles európai és ázsiai kitekintéssel részletesen elemzi.3 6
A j e g y z e t a n y a g o t követi a Kiss Mag- dolna által összeállított, a Getica t ö b b mint háromszáz s z e r e p l ő j é r e k i t e r j e d ő névmu- tató, ahol az a d o t t szereplők neve mellett a szövegben t ö r t é n ő előfordulásukon túl ki- sebb életrajzok is találhatók. A n é v m u t a t ó n belül az egyes személyek p á l y á j á n a k leírásá- val k a p c s o l a t b a n a r á n y t a l a n s á g o k fedezhe- tők fel. Zavaró, h o g y az egyszer említett gö- rög mitológiai szereplőkhöz, akiknek idé- zése J o r d a n e s részéről kötelező irodalmi klisének s z á m í t o t t , u g y a n a k k o r a leírás tár- sul, mint a 6. századi k o r t á r s személyekhez.
A m a l a s u n t h a életével k a p c s o l a t b a n ugyan- annyi adat o l v a s h a t ó , m i n t a trójai háború legendás h ő s é n e k Achillesnek a leírásánál.
Az a r á n y t a l a n s á g o k n é h a egy-egy személy pályájának l e í r á s á n belül is megfigyelhetők.
Nagy Theoderich itáliai u r a l m á n a k második szakaszáról p é l d á u l szinte alig ír valamit Kiss Magdolna. Az olvasó legnagyobb meg- lepetésére a 210. oldal t a n u l s á g a alapján Scipio e m l é k m ű is a Getica e m b e r i szerep- lőjének számít. H a elveit figyelembe véve dolgozott v o l n a végig a szerkesztő, akkor
Anke, Bodo: Studien zur reiternomadischen Kultur des 4. bis 5. Jahrhunderts. I—II. (Bei- träge zur Ur- und Frühgeschichte Mittel- europas Band 8.) Weissbach, 1998.
n e m kellett volna ezek alapján felvenni a személyek jegyzékébe a nedaoi c s a t á n á l említett Ardarich gepida király k a r d j á t C A r - darici glaclius") vagy akár Attila íját C A r - cúm Attiláé") is? Az összeállítás közben fel- f e d e z h e t ő következetlenség azonban m e g - kímélt vagy i n k á b b megfosztott m i n k e t a t o v á b b i , ilyesfajta d e r ű t fakasztó h i b á k t ó l . A n é v m u t a t ó hivatkozásai között nagyrészt k e z d ő b e t ű k b ő l összeállított lexikonok és egyetemi tankönyvek adatai szerepelnek.
Ezt a technikát a szerző valószínűleg a k é s ő - antikvitás nagy é l e t r a j z g y ű j t e m é n y é n e k közkeletű rövidítésének (PLRE) m i n t á j á r a alkalmazza. Itt i n k á b b az adott szócikk vagy fejezet szerzőjének nevét lett volna é r d e m e s hivatkozni, nem az egész m u n k á t . Problé- m á t jelent még, hogy az általa bevezetett betűrövidítések b e t ű i gyakran felcserélőd- nek, így olvasható a HGL ( H u n o k - G e p i - d á k - L a n g o b a r d o k ) helyett GHL, vagy az F M H ( F e r e n c z y - M a r ó t i - H a h n ) h e l y e t t a n e m é p p e n a klasszikafilológia t u d o m á n y á - n a k köréből i s m e r t F H M alak. J ó p á r eset- b e n előfordul, hogy n e m szerepel szakiro- d a l m i hivatkozás az egyes személyek neve mellett (például: Magóg, Marcia).
A n é v m u t a t ó t Fazekas Ferenc összeállí- t á s á b a n egy földrajzi és egy n é p n é v m u t a t ó követi h á r o m t é r k é p p e l kiegészülve. A m u - t a t ó k egy ilyen m u n k á n á l elvárhatóan, eb- b e n az esetben is jól megszerkesztettek.
T a l á n a térképmellékleteknél fel l e h e t e t t v o l n a t ü n t e t n i jól r e k o n s t r u á l h a t ó h a d j á - r a t o k menetét, és ki lehetett volna e m e l n i a gótok helyhez k ö t h e t ő csatáinak színtereit k ü l ö n jelöléssel. Kiss M a g d o l n a a Geticában t a l á l h a t ó ókori mértékegységek mai a r á - nyait is közli egy k ü l ö n mellékletben. Szin- t é n Kiss Magdolna állított össze h á r o m családfát (Balthusok, Amalok, Nagy T h e o - derich és J u s t i n i a n u s ) is, ami megkönnyíti a szövegben található szövevényes rokonsági kapcsolatok értelmezését. Az Amal c s a l á d f á - nál viszont a m á r a jegyzetanyagnál is jelzett p r o b l é m á k szintén n e m j e l e n n e k meg, az e g y m á s n a k e l l e n t m o n d ó adatok n i n c s e n e k feltüntetve.
A könyvet a f o r r á s o k és a szakirodalom jegyzéke zárja. A f o r r á s o k két c s o p o r t b a so- rolva olvashatók: a Getica által használt kútfők és a kötet jegyzetanyagához hasz- náltak. Sajnos n e m derül ki, hogy Kiss Magdolna Orosius e s e t é b e n milyen kiadást h a s z n á l t , u g y a n i s a n é v m a g y a r á z a t b a n , melyre hivatkozik, csak s z e k u n d e r szakiro- dalom szerepel. A Consulaiia Italicánai vagy Hydatiusnál nincs m e g a d v a a Chro- nica Minoran belüli p o n t o s oldalszám.
Malchus f r a g m e n t u m a i n á l a Blockley-féle kiadás pontos c í m e még a m á s o d l a g o s iro- d a l m a k jegyzékében s e m kerül feloldásra.3 7
A források közül é r t h e t e t l e n okokból kima- r a d t Malalas világkrónikája is, holott ez a 6.
század t ö r t é n e t é n e k értékes bizánci kútfője.
A szerkesztő valószínűleg n e m ismerte Christian Rohr ú j E n n o d i u s k i a d á s á t , mivel nincs rá t ö r t é n ő utalás.3 8 A Getica korábbi magyar megjelenései mellett é r d e m e s lett volna felsorolni a k ü l ö n b ö z ő világnyelveken megjelent m é r v a d ó f o r d í t á s o k a t is. Az iro- dalomjegyzék s z i n t é n t ö b b sebből vérzik. Itt a nagyfokú következetlenséget és a könyvé- szeti adatok igen nagy hiányát e m e l h e t j ü k ki. Alább csak válogatást közlök az egyes tí- pushibákból. A kötetek, folyóiratok, lexiko- nok vagy önálló m o n o g r á f i á k feltüntetése- kor egyáltalán n e m kurzivál a bibliográfia összeállítója, ezzel is m e g n e h e z í t v e az ol- vasó dolgát. A Germanen, Hunnen, Awaren kötet egyes t a n u l m á n y a i n a k e s e t é b e n gya- korta l e m a r a d a t a n u l m á n y záró oldalszá- m á n a k m e g a d á s a , a m i a folyóiratokban megjelenő cikkek esetében is t ö b b s z ö r elő- fordul. A Frühmittelalterliche Studien Bier- b r a u e r 1994-es m u n k á j á n á l F M S - n e k van rövidítve, míg Castriusnál ki van írva a pe- riodika teljes címe. Moravcsik Gyula tanul-
37 Blockley, R. C.: The fragmentary classicising historians of the later Roman Empire: Eu- napius, Olympiodorus, Priscus and Malchus.
Liverpool, 1981.
:,s Rohr, Christian: Der Theoderich-Panegyri- cus des Ennodius. MGH Studien und Texte 12 XXXVII. Hannover, 1995.
m á n y a az itt található feloldás alapján m o - n o g r á f i á n a k tűnik, mivel nincs megadva a Magyar Nyelv folyóirat, amelyben az 1930 folyamán megjelent. A k i a d á s helyeinek át- írása n e m mindig következetes, egyszer Munich angolos f o r m á b a n , míg másszor M ü n c h e n alakban olvasható. A Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba című kötet a bibliográfiai adatfeloldásánál az „ősközösségi" t á r s a d a l m a t idéző Szegedi Őstörténeti Közösség olvasható, a helyes Őstörténeti M u n k a k ö z ö s s é g helyett. A fo- lyóiratoknál több e s e t b e n külön kiírták a ki- adás helyét is a hivatkozásnál, azonban ezt nem folytatták következetesen, mivel a fő- v á r o s b a n kiadott p e r i o d i k á k r a ez n e m érvé- nyesült.
A h a r m a d i k és j a v í t o t t k é n t feltüntetett kiadás ellenére r e n g e t e g h i b a terheli m i n d a fordítást, m i n d pedig a hozzá kapcsolódó segédleteket. Az e l ő s z ó b a n olvasottak sze- rint e r r e a kiadásra aktualizálták a jegyzet- anyagot és a s z a k i r o d a l m a t is, ennek elle- nére igen jelentős a l a p m ű v e k hiányoznak.
Még i n k á b b fájó p o n t , hogy a második vi- l á g h á b o r ú utáni n é m e t történészgeneráció egyik ide vágó a l a p m u n k á j a , Reihard W e n s - kus 1961-es Stammesbildung und Verfas- sung című m o n o g r á f i á j a , amely a kora kö- zépkori gens-kutatás egyik sarokköve, teljes egészében hiányzik a kötetből. W e n s k u s h o z h a s o n l ó a n az ő n y o m d o k a i n elinduló bécsi iskola jelentős a l a k j á n a k , Walter Pohlnak a t é m a s z e m p o n t j á b ó l m e g k e r ü l h e t e t l e n ta- n u l m á n y a i szintén m i n d hiányoznak, vala- mint a wenskusi v o n a l a t itthon felfedező Szűcs J e n ő és Kristó Gyula m u n k á i is erre a sorsra j u t o t t a k .
A p o s z t m o d e r n n a r r a t í v a - k ö z p o n t ú s á g ellenére é r d e m e s e b b lett volna többször t á m a s z k o d n i Walter Goffart 1988-as The Narrators of the Barbarian History (AD 550-800): Jordanes, Gregory of Tours, Bede, and Paul the Deacon c í m ű m u n k á - j á r a . Ez számos, igen j ó filológiai észrevételt tesz a Gefícóról. Ezt H o r v á t h Szilvia t a n u l - m á n y á b a n m i n d ö s s z e egy alkalommal idézi, citálása a jegyzetanyagból teljesen hiányzik.
Az ethnosz és a gens s z a k i r o d a l m á n a k hiánya á t h a t j a az egész jegyzetanyagot, né- hol m á r egyesesen pozitivista jelleget köl- csönöz neki. Ez azért is n a g y baj, m e r t Vásáry István szavaival élve: „A gótok ere- detének a p é l d á j a lesz t a l á n a legtalálóbb, m e r t ezen m i n t valami állatorvosi lovon a betegségeket, úgy t u d j u k n y o m o n követni az összes f e n t említett m ó d s z e r t . "3 9 Ezen irodalmak i s m e r e t é b e n t a l á n sikerült volna végigkövetni a Patrick G e a r y által megfo- galmazott m ó d s z e r t , és az ethnogenezis a p r ó lépcsőfokait is lehetett volna a gótok esetében tisztázni, amit a n y u g a t i szakiro- dalom javarészt m á r meg is t e t t .4 0
A kötet szerkesztésénél figyelembe kel- lett volna v e n n i a Christian R o h r által ki- adott Ennodius Panegyricust. Rohr E n n o - dius életének ismertetése m e l l e t t külön t a - nulmányt szentelt a szerző stílusának, vala- m i n t a jelen kiadásból is r o p p a n t mód hi- ányzó kézirati h a g y o m á n y o k ismertetésé- nek. A k ö t e t b e kevésbé i n d o k o l h a t ó m ó d o n b e k e r ü l t A l a r i c h - t a n u l m á n y helyett egy ilyen dolgozat közlése s o k k a l h a s z n o s a b b lett volna.
A kora középkor egyik legtöbbet idézett a u k t o r á n a k ú j m a g y a r nyelvű k i a d á s a ala- posabb, m i n d e n e k e l ő t t figyelmesebb m u n - kát igényelt volna. A n e g y v e n h á r o m fordító műve kiváló k e z d e m é n y e z é s n e k , szeminári- umi m u n k á n a k t e k i n t h e t ő , a z o n b a n egysé- ges m ű f o r d í t á s s á való összeállítása szinte lehetetlen. Csak egy fordító esetén lehet az azonos fogalmakat és az azonos szerkezeti egységeket az a u k t o r stílusának megfelelően azonos színvonalon tolmácsolni az olvasók felé. A kiadvány i s m e r e t é b e n az e m b e r n e k a fordítás adta m o n d a t t a l élve olyan benyo- mása t á m a d , m i n t h a egy el n e m foglalt vá- ros megvédéséhez látott volna hozzá a m u n - kaközösség.
Kiss P. A r n LA
39 Vásáry I.: Középkori elméletek a magyar ős- hazáról. In: Vásáry L: Magyar őshazák és magyar őstörténészek. Budapest, 2008. 111- 129., különösen 114.
40 „az ethnogenezis nem egy folyam, mely a for- rástól az óceánig vezet, és hiába azonos an- nak neve akár több országon át is, a belefolyó vizek révén a víz összetétele a torkolatnál már egyáltalán nem hasonlítható a forrásból ki- áramlóéhoz..." (Patrick Geary). Idézi: Bálint:
Az ethnosz a koraközépkorban, 296.
