bedőlt nyárfatörzs hintafa
hullánilik nyárderekad felhőtlen aranyövkarikázik a nap
szeretlek övarany ázik szeretlek nap
ázik a hintafalevél a zöld hintafaág víz ág-nesz nap ágnes víz nap-nesz víz ág szeretlek felhőtlen fürdőruhád hullámlik
fölöttem szeretlek víz felett alattam szeretlek öv alatt aranykarikázik a nap a zöld bújj bújj zöld ág hintafalevél zöld köd hintafaág zöld ág fekete ág köldököd alatt fekete köd
elvirágzik a fürdőruhád derekad aranyövkarikátlan
hullámlik alattam víz szeretlek:
víz felhőtlen hintafám fekete ág fekete nap
szeretlek
rám-kulcsolódó fekete övkarikám
C S O R B A G Y Ö Z Ö
Köszöngetem
Kérezkednek szólni akarnak ez csak az én ügyem velük fogadás jó halottaimnak visszanyílik szájuk szemük Míg voltak néhány sose látta a másikat hogy élt se tudta a nemlét egy akolba zárta s együtt ereszti őket útra beszélhetnek keresztben is énnélkülem a nyelvük egy s bár őket én idézem is könnyen fölösleges leszek Akkor majd állok hallgatok s köszöngetem mit egyre-másra nagy káraimból megkapok egy-egy szándéktalan varázsra.
.44
D. E. halálára
Hogy feljön a nap és lemegy s az agyat nem lehet becsukni -s az álom még kegyetlenebb
•az ébrenlétnél — ismerős ügy Van aki nyúl hatalmasat
£ a napot az égről lerántja megáll a verkli
Győztesen Icilép a gyógyító homályba.
Kétfelé
•Ö Don Quijote! Sancho Panza!
Ha így, ha úgy — csak köztetek ne!
Vagy fellegek szárnyán lebegve,
•vagy bunkóként földhöz ragasztva.
Arasznyi véreshurka —: tündért látni benne, s körülcsodálni, vagy két pofára megzabálni, s böfögve ünnepelni tűntét.
•Csak így ne: szutykos, trampli lányban Dulcineát imádni, s közben
gazdag farára pislogatni, s ha elnyúlik forrón az ágyban, súlyos páncélba öltözötten szüzességéért vérem adni.
P O L N E R Z O L T Á N
Regék gyönyörű varrottasát
Ki hozza közénk örömök ősi balladáit?
Nem volt itt sohasem ünnep, csak haragot gyújtogató bánat.
Gyűrűs menyasszony a szegénységre.
.45
