16
A magyar népballada
Solgmossy Sándor emlékezetének
A ballada szó eredete bizonytalan: Egyesek szerint Bz olasz ballata (táncdal, ballare: ¡láncolnál) szóból származik. Más, valószínűbb m a g y a r á z a t úgy véli, hogy a kelta-angol gwátlead (utcai étiek) rejtőzik benne. A b a l l a d á k egy sajátos hangulatú csoportját r o m á n c n a k nevezik, amely a latin népeknél általában a vulgáris inépdalt (romahza) jelenti, szemben 01 latin egyházi éne- kekkel. A népünk egyik műszót sein ismeri, egyszerűen nótának, istóriának
"nevezi a balladaszerű m ű f a j o k a t .
Ha a népballadát összehasonlítjuk a lírai hagyományokkal, több' lénye- ges eltérésre jövünk rá. Amíg a népdalban a szubjektív elsőszemélyes f o r m a uralkodik, addig a balladában általában m á s m o n d j a el, hogy valakivel mi történik. Ez a jellemvonás utal a> ballada eredetére és m ű f a j i fejlődésére is. A ballada rendesen komoly, szokatlan, olykor hátborzongató történetet, mai szóval szenzációt tár elénk, de v a n n a k derűs tárgyúak és h a n g u l a t ú a k is.
A tudomány a XIX. század folyamén kezdett a balladai elméletével, föld- rajzi elterjedésével, környezetével és lélektani sajátosságaival foglalkozni. Ná- lunk Greguss Ágost külön könyvet szentelt a 'kérdésnek. A balladát így ¡hatá- rozza meg: tragédia dalban elbeszélve. Ügy találja, hogy az epika, líra* és d r á m a ötvöződik 'benne sajátos kompozícióvá. Anélkül tehát), hogy tudná, önkéntele- nül is si kor m ű f a j i nosztalgiája, a wagneri Gesamtkunstwerk eszmenye lebeg a magasztaló meghatározásban Greguss előtt. Egyébként szerinte a* 'ballada az északi népeknél fejlődött ki, a déli népekre viszont at r o m á n c jellemző. A ballada komor, sötét atmoszféráját Greguss a z északi é g h a j l a t zordságával, a hegyvidéki • élet keménységével magyarázza, ami az e m b e r e k e t hajlamossá teszi* a pesszimizmusra, tragikus páthoszra. Ezeket a következtetéseket főleg a skót és székely népballadák világiérzésébői vonta le. Ezzel szemben aj ro- mánc elsősorban! mediterrán 'környezetben virágzik és a laitim szellem derűje, arányérzéke n y o m j a r á a bélyegét.
Greguss felfogása nyilvánvalóan a XIX. század determinista szellemében gyökerezik és Taine miiieuelméletével rokon. A századvég pozitivista, g y ű j t ő m u n k á j a azonban e r r e ai ¡tetszetős elméletre hamarosan rácáfolt. Kiderült, hogy az északi népeknél is lehet románcokat találni, a déli népeknél m e g nagy számmal akadnak balladák. Greguss esztétikai i'hletettségű elméletét t e h á t a szakszerű foiklorekutatások megdöntötték. M a a ballada és románc közötti hangulati és technikai különbségeket úgy magyarázhatjuk, hogy a balladák f o r m á j u k b a n és világnézetükben is régibb epikai rétegeket, hézagosságukban is teljesebb vonásokat őriztek meg, ¡mint a románcok. A balladák fenséges at- moszférájukkal, a románcok derűs nyugalmukkal ragadnak meg. A ba-Hádá általá- ban régebbi archaikus emberi állapotokat, egyetemesebb vdlágérzésti, a primitív pogányság, vagy a heroikus lovagivilág ihletett hagyományait őrizte meg,- viszont a románcszerű dalok i n k á b b a z újabb évszázadokban keletkeztek.
Éz a megoszlás kapcsolatban -lehet azzal is, hogy északon ai régi énekesrendek m á r eltűntek, miig a latin és latin-jellegű tájakon ínég most is találkozunk utcai énekesékkel. Olyan helyeken ¡tehát, ahol már nincsenek (hívatásos ének- mondók, ott a balláda m á r a nép a j k á n él és így alkalmazkodik a népkölté- szet lélektani törvényeihez. Énről még később szó lesz.
Ezzel át is ¡térhetünk egy másik kérdésre: a iballadavilágot áthagyomá- nyozó énekesrendekre, egyúttal balladáink; forrásaira és inspirációira.
Kezdhetjük .ott, hogy a középkori, illetőleg n é p i társadalom, 'hosszú ideig írástudatlan volt, d e a szakrális és artisztifcus kultúra- i r á n t hasonlíthatat- lanul fogékonyabb, -mint a legújabb évszázadok, amelyeknek! világképét éppen az írás-olvasás elterjedése valamiképpen laicizálta és racionális egyoldalúságba
• sodorta, egyben k o r u n k szellemének egyik legfeltűnőbb vonzását, a félmű- veltséget készítette elő.
nál trovatore, a németeknél Spielmann, n á l u n k regős, igric, hegedős, lantos,, énekmondó néven emlegették őket. A hazai énekeshagyomány m ú l t j á b ó l csak két példát idézünk. Már Priscos RheUyr megemlékezik anról, hogy a h ű n ki- rály u d v a r á b a n este fáklyát gyújtottak és két énekes jött be, akik maguk- költötte énekeket a d t a k elő Attila szájába' adVa, a z ő harcairól' é s dicsőségérőL Galeotti Marzio Mátyás király udvaráról így irt: I t t a b u d a i v á r b a n sokan v a n n a k énekesek, a k i k hazai nyelven hősökről énekelnek a királyi asztalnál.
Énekeseinknek a magyar történelmi hivatástudat fenntartáséiban!, a hősfcul- tuszban mutatkozó nemzeti hagyomány ápolásában jelentékeny szerepük volt-.
Az énekmondók valósággal élő újságok voltak. H a valami, rendkívüli esemény: árviz, tűzvész, elemi csapás, háború történt, azonnal megverselték, nemkülönben a magánélet szenzáoióit, egyéni tragédiái!', is. A n y e r s események az énekesek gyakorlatában mintegy riporteri feldolgozásra kerültek: színes f o r m á b a öntötték, versbe foglalták, dallamot szereztek hozzá. Minthogy a középkord ember, m a j d a parasztság sokkal inkább helyhezkötött volt, m i n t a< mai, azért nagy örömmel fogadta, h a egy-egy vándbriénefees megjelent a körében és előadta műsorát. Az írástudatlan emberelő emlékezete általában, sokkal erősebb lévén, m i n t a mienk: a hallott históriákat, énekeket-magukba rögzítették, elsajátították és m o s m á r szöveg is, dallam is az íratlan nép- • költészet szelleme szerint a l a k u l tovább.
A könyvnyomtatással terjeszkedő betükuttúra a ballada fejlődésében is.
lényeges változásokat idézett elő: a ballada mintegy olvasmánnyá válik. EdK dig hallgatói voltak, auditív benyomások: az előadás ihletett rögtönzése, a sze- mélyes hangulatkeltés r é v é n vált élménnyé. Most m á r 'azonban sokszor inkább*
csak olvassák azokról a különös nyomdatermékekről: röplapokról, ponyva- iratokról, amelyeket olykor még m a g a az énakmondő 'árúsít a balladai közön-- sége között. Ezek a nyomtatványok rendesen az énekes m ű s o r d a r a b j a i is egyT
úttal. Most m á r n e m a közvetlen, megrázó h a t á s a fontos, m e r t a szöveggel és esetleg ábrával biztosítható vizuális mozzanatok nyomulnak előtérbe: 'az.
előadás terjengőssé, részletezővé válik, hogy az olvasó kíváncsiságát lekösse.
A dallam teljesen h á t t é r b e szorul. A tudákos, írásba rögzített szövegszerűség, jelentkezése a balladai hagyományt- megosztja. Egyrészt leszáll a n é p körébe és sajátos módon alakul tovább, másfelől pedig az énekesek szerepét a képmu- tatók, olykor még az énekes koldusok veszik át.
A képmutatóik, vagy képmutogatók alkalmi énekesek voltak, akik vala- milyen hajmeresztő „szenzációt" dolgoztak fel és rendesen dlaliamot is adtak, hozzá. A szövegeket k i is nyomtatták és vásáron, búcsúk n é p e között' árusítot- ták. Ezenkívül a megénekelt események főbb mozzanatait freskószerű lapoi kon ábrázolták is és előadás közben felmutatták a hiatUigatóságnato. A kép- mutatók feltűnése a könyvnyomtatással kezdődők, amikor a. szöveget m á r sokszorosítani lehet.
A képmutatók szívesen dolgoztak fel ú. n. moritásokat is, amelyek \ erkölcsnemesítő, vagy megríkató célzattal gonosz mostohák, hűtlen szeretők,, árvagyermekek, megrögzött részegek intő példáját foglalják versbe. Sokszor valami gyilkosságot, vagy rémtettet dolgoznak fel. Tárgyuk minidig borzalmas,, d e a végén ott v a n az igazságszolgáltatás és az üdlvös intelem. Egyik-másik népballadánk f o r r á s a ilyen moritás volt. A képmutató-hagyományok a z ú. n.
boulevard-lapok illusztrált szenzációiban és a moziromantikábah napjainkig élnek. Ma már n e m igen ¡keletkeznek moritásoto és nem lesz belőlük népbaiL- lada. A képmutatók világát Arany János idézi A képmutatók című balladájá- ban. ö még látta őket.
Az ország egyes vidékein még aikadmak énekes fcoldúsok, a k i k főleg Jézus kínszenvedését, Mária keserűségét, anyai f á j d a l m á t badladaszerű előadásban.' állítják a könyörületes szívű emberek elé. Balladáinknak ez a csoportja még.
alapos tanulmányozásra szorul. Egy bizonyosnak látszik; kialakulásukban a franciskánus szellemnek döntő része van.
18
Á m a g y a r népballada eddig jellemzett hajtásai »közös e u r ó p a i folkloreha- g y o m á n y b a n gyökereznek.
Még n e m részesült azonban kellő hangsúlyozásban é s e l i s m e r é s b e n balla- d á i n k n a k az a csoportja, amelyben; ősi' m a g y a r epikai h a g y o m á n y t k e l l lát- n u n k é s a m e l y b e n á m a g y a r költészetnek ősi, pogánykori. szellemé m a r a d t íerit. Naiv e p i k á n k b a n ugyanis a hős első személyben 'szól magáról, ö n m a g a zengi az utódok ábnélkodására s a j á t h a t a l m á t , vitézi tetteit, viselt dolgait. A költészet eredeti teljességében m á g i a volt. Régen a h ő s m a g a adrta elő a m a g a életének sorsát. Később ihletett énekesek idézték, az első személyes f o r - m á v a l mintegy kényszerítettéfc a z é n e k hősének szellemét a z u t ó d o k közé.
Jakubovich E m i i kimutatta, hogy a honfoglaló vezérek énekszerzése, önnön dicsőségüknek megörökítése v o l t a k é p p e n ősi finnugor, illetőleg t ö r ö k hagyományokba nyúlik vissza». A vogul é s osztyálk; h ő s é n e k e k b e n a h a j d a n k o r dicső a l a k j a i élőkként szólalnak m e g : a z énekesek ajkán' ő k m a g u k szólnak az elragadtatott néphez. Ézr a z előadási f o r m á t a m a g a s m ű v e l t s é g ű török n é p e k is ismerték. E török e p i k u m o k m a r a d v á n y a i t azokból a z O r c h o n és Jenisszei vidékén föltárt sírfeliratokból' i s m e r j ü k , a m e l y e k e t Thomsen Vilmos d á n tudós a maigyar rovásírás segítségével f e j t e t t meg. E z e k e n a feliratokon ' i s első személyben szól a hős magáról. Feltétlenül bizonyos, h o g y ez a k e t t ő s :
f i n n u g o r és bolgártörök inspiráció hatiott, illetőleg t o v á b b é l t a m i n a i v epi- kánk'báin is.
Ezek a z epikai megnyilatkozások kezdetben» a t ö r t é n e l m i h a g y o m á n y o k a t is f e n n t a r t o t t á k é s a nemzeti hivatástudatot egyedül á p o l t á k egészen addig;
a m í g a z Írott k r ó n i k á k is át n e m veszik »a nemzeti rnult kultuszát. A m a g y a r ősiköltészet hagyományai, jellegzetességei az íratlan népköltészetben a z o n b a n tovább élnek. A középkori »kódexirodalom és szinte a z egész ú j k o r i irodalom a művel'.eké, az írástudóké; s a j á t mondanivalóik m e l l e t t i s t ü k r ö z i k a z euró- p a i irodalmi divatokat. A népköltészet n e m t a r t o t t a célszerűnek és szükséges- n e k az írásbeliséget, m e r t így h a t á s a igen» s z ű k »körre korlátozódott v o l n a és sajiát lényegével, a z egyetemes emberi igényével k e r ü l t volna ellentétbe. Hovat tovább a z í r a t l a n népköltészet azonossá v á l t a h a g y o m á n y ő r z ő p a r a s z t s á g költészetével. N e m csoda tehát, »hogy a naáv epikánkra a n n y i r a jellemző első- személyes f o r m á t a népköltészet őrizte meg. így a XVI—XVII. században a halálraítéltek a siralomházban versben búcsúztak a világtól, e l ő a d v á n viselt dolgaikat, »balszerencséjüket. Th á l y K á l m á n g y ű j t e m é n y e i b e n t ö b b ilyen; bú- csúzéi »olvashatunk, ilyen a Rákóczi László éneke a börtönben. E n n e k a z epi- kai .hagyománynak szelleme még a mul-t század b e t y á r d a l a i b a n is feltűnik.
Retyárjiaánkról t u d j u k , hogy gyarlóságaikban is sok s p o n t á n v o n á s á t m e g - őrizték a m a g y a r jellemnek. Önvallomá'S'aikat bizonyára i s m e r e t l e n alkalmi verselők aditiák a szájukba; ez a lényegen azonban n e m változtat. • Egy szegedd példa»;
Rúzsa Sándor az én nevem, Üsmerős is minden helyen, Szöged város a lakásom, Hatvan betyár a pajtósom.
* *
*
Á l t a l á b a n a z a hiedelem, hogy Erdély a b a l l a d á n a k klasszikus t e r m ő - földje. A gyűjtésekből azonban nyilvánvaló, hogy valamikor, az egész m a g y a r nyelvterület összefüggő folMoreegység »volt, a m i t a z ás bizonyít, hogy a köztu- d a t b a n székelynek ismert ba»lladák jórészének (Kőmívés Kelemen, Molnár Anna, Gonosz anya, H á r o m »árva, stb.) változatait, v a g y legalább n y o m a i t m á s m a g y a r vidékekről is ismerjük. Mégis kétségtelen valami» »különbségi: a székely népbalia>dlai archaikus h a n g u l a t á v a l szemben m á s m a g y a r t á j a k balladakincsét modernebb t e m a t i k a és a megköltés frissesége jellemzi.
Vizsgáljunk m e g most néhány erdélyi balladát.
Kő mi ve s Kelemenné. Kriza János székely gyűjteményében, a „Vad- rózsák"-ban (1863) tűnik, fel először. Nemsokára egy hazai román író, Grozescu Julián plágiumváddal lépett elő. Azt állította, hogy Kriza románj népballadá- k a i t ö l t ö t t é t és székely eredeti gyanánt "adta ki őket. Tiltakozott, hogy a r o m á n népköltészetet a magyarság kisajátítsa. Kriza természetesen, visszautasította a gyanúsításokat. A vadrózsa pör még sokáig folyt. Á kérdés a k ö r ü l mozgott, hogy melyik n é p volt az átadó és melyik az átvevő. A szigorúan tudományos kérdés a kölcsönös nemzeti elfogultság miaitt csak századunkban dőlt el, ami- k o r kiderült, hogy mindketten egy közös h a r m a d i k forrásból, görögi vándor- témából merítettünk. Ma m á r a z eredetiséget, nemzeti sajátosságokat n e m a tárgyban, h a n e m a megköltésben, a íormaigényibetn keressük-. A népköltészet emlékeztet Shakespeare, vagy Arany János „agigáiytalanságára", amikor valami útszélen talált t é m á t teljesítenek örök alkotássá.
Bár a Kőmíves Kelemenné és a román Manole mester között kétségtelen a rokonság, mégis k é t külön ágból fejlődtek. A m i balladánk délszláv változa- tokkal t a r t rokonságot, a m i azt bizonyítja, hogy a t é m a alföldi közvetítéssel juthatott el Erdélybe. Nyoma v a n annak, hogy a szegedvidéki nép ismerte Kőmíves Kelemenné történetét. A Mamole mester valószínűleg meséből alakult balladává és így kevéssé balladaszerű, n e m énekelték m é g „szét". A román változatot az aprólékos részletezés, lassúság jellemzi. Nem tartozik bele szer- vesen a Daedalus és Icarus-motívma sem, amelyet valószínűleg a m ű i t század román műköltészete csempészett a történetibe, hogy a román • szellemnek az antik világgal való kapcsolatát bizonyítsa. A r o m á n változatban a kőmívesek elveszik méltó büntetésüket. Ez nálunk hiányzik, hogy Kőmíves Kelemen sötét sonstragédSája annál teljesebb és -reménytelenebb legyen. A mi változa- t u n k a t az ds sajátossá teszi, hogy a ¡kisfiút a könyörülő halál édesanyja mellé r a g a d j a .
Az a hiedelem, hogy valakit föl kell áldozni, hogy a megkezdett m u n k á t jóvégre juttassák, messze, tudatalatti viliágban gyökerezik. Csökevényes for- m á b a n ma is él: ú j házból hamarosan -meg kell halnia valakinek. Ezért isznak áldomást, h a építés közben. m á r „zöldágra" vergődtek. Ezért d-obnak- először macskát a z ú j házba. Ha m á r ez a. végzet, hogy valakinek meg kell halnia, a gyanús természetű macska legyen az áldozat. Sokszor m á r az alapba épí- tenek eleven kakast, vagy m á s jószágot. Az állat voltaképpeni az embert he- lyettesíti. Régieri, amikor nagy építkezéshez fogtak^ rabszolgákat áldoztak fel, vagy árva gyerekeket, akiknek halálát rokonságuk n e m bosszúihattai meg.
Ez volt az építő áldozat a Föld megzavart szellemének kiengesztelésére, aki földrengéssel, árvízzel, vagy m á s elemi csapással állhat bosszút az embereken.
Amikor tehát Kőmíves Kelemenék várépítéshez fognak és valakit fel akarnak áldozni, csak egy ősi törvénynek engedelmeskednek és valamiképpen a közös- ség javát vélik szolgálni Amikor az láldOzatra elszánják magukat, mindegyi- k ü k azt hiszi, hogy valami idegen kerül a kezük ügyébe, a k i kívül' esik a vérségi kötelékeken és így nem kell sajnálni. Az egyesség-be mindenki bele- megy. Az adott szó, amelynek primitív társadalmakban kozmikus jelentősége v-am, kötelez. Az eskü szánt. Sem Kelemennek, sem Manóiénak eszébe sem jut, hogy tiltakozzék, vagy irgalomért könyörögjön.
A történetnek mindeneken túl — úgy érezzük — vari valami örök emberi, szimbolikája is: a f é r f i a k n a k minden- dicsekvő munkája- csak az asszonyoknak
©röks, szakadatlan áldozatával, diadalmas engedelmességével- lehetséges. Kő- míves Kelemenné sörsá így nemcsak tragédia, -hanem dicsőséges vértanúság ís, a női sorsnak kegyelemszerű teljessége.
Molnár Anna. Egyike legismertebb balladáinknak. Nyugatról került hozzánk, a románoknál szintén megtalálható. Valószínűleg a- m a g y a r változat a régibb. Román műköl-tők vették át tőlünk és tették n é p ü k közkincsévé.
Molnár Anna balladája a francia KéícszakáZl-történeínefc legkeletibb vál- •>
•tozaita, amelyhez m á s elemek is -tapadtak. Talán még a középkori európai bélpoklosság emlékezete is megcsaHam benne. Az a babona j á r t a ugyanis, hogy
20
ezt a- rettenetes betegséget friss embervérrel gyógyítani lehet. A b a l l a d a h ő s e tehát valami elvetemült (bélpoklos lehetett, a k i fiatal n ő k vérétől v á r t gyó- gyulást. A motívum később a KéfcszakáM (Gilles de Retz) történetével bővült, amely a XV. századiban „világszenzáció" volt é s az é n e k m o n d ó k a j k ó r a kerülve, villámgyorsain élterjedt az egész nyugati kultúrközösségben, h a z á n k b a n is.
I s m e r j ü k a történetet. Ajgó Márton elcsábítja Molnár A n n á t u r á t ó l é s karonüJő 'kisfiát ói. A rengeteg erdőben egy f a alatt megpihennék. Miközben.
Anna. Márton f e j é b e n ,keres", föltekint a fára, ahol h a t leányt l á t felakasztva.
.Rádöbben, hogy őreá ás milyen sors vár. Csellel é l é s M á r t o n t megöli. Oda- haza ura megbocsát Ineki.
A ballada legtöbb magyar változata h a p p y end-del, csodálatos egymásrai- találással végződik, d e — főleg külföldön' — tragikus megoldásai is v a n n a k . A történet meglehetősen sablonos, sőt mindennapi. A d v a v a n egy f i a t a l h á - zaspár, amely egyhangúnak; tetsző boldogságban' élűi napjait. Egy k a l a n d o r megjelenésével azonban m i n d e n végzetessé válik. A Kékszakáll' a k é k m a d a r a t kalandokban keresi. Keres valakit, de sohasem azt t a l á l j a meg, a k i t keres.
Kiveti tehát szívéből, megöli áldozatait, akiket; t a l á n éppen' m ú l t j á n a k sötét- végzetével hódít meg. Az elérhetetlent keresi és életével fizet érette. A házas- társak közül Molnár Anna n e m elégszik meg a családi élet csetlő-botló boldogi- ságávai. Ez a falusi Nóta többre vágyik. N e m veszi észre, hogy a n y a i é s asz- szonyi r a n g j á n á l többet n e m k a p h a t Keresi a szerelmet, azonban Ajgó M á r - tonban n e m a szerelem nagylelkű lovagját, h a n e m k o l d u s á t ismeri meg. Ke- -gyetlenül csalódik, de erős marad. Van e r e j e visszatérni a z élet megcsúfolt-
rendjébe. A m i elzár, oltalmaz is. Az u r a visszafogadja, n e m tesz neki szemre- hányást. Tudja, hogy felésége végül mégis ő t választotta' é s ezzel h á z a s t á r s i esküjét mintegy megpecsételte. A házasság misztériumának alig, v a n szebb dicsérete Molnár A n n a csodálatos hazatérésénél1.
. A Kádár Kata is mindennapi, szinte ¡banális történetnek' indul, hogy azután egyetemesen érvényessé váljék. A társadalmi' rangkülönbségek örök.
küzdelmét olykor a szerelem is csak a halállal t u d j a megoldani. Népmesei motívumokra ismerünk b e n n e : szívtelen anyai, hűséges szerető, k a l a n d o k r a induló legény.
A balladának külön érdékessége, hogy a XVI. században m e g j e l e n t egy széphistóriaként való feldolgozása is. Valószínű azonban, hogy a Telamon his- tóriája m á r a z egykorú élőszavas hagyománynak tudákos feldolgozása. H a ezt a terjengős, vizuális igényeket szolgáló változatot összehasonlítjuk a m ú l t században följegyzett. szöveggel, a dicséret mindenképpen a népi változatot illeti. A szöveg elkopott, széténekelték, éppen ezért valami hallatlan tömörség,, szikrázó drámai feszültség v a h benne. Olyan magávatlragadö az előadásmódja, hogy a verselés hiányait szinte észre sem vesszük. I t t megjegyezhetjük, hogy a népballada botladozó .verstechnikáját az emlékezet „kihagyása" magyarázza,, amikor a z énekes a verssor értelmére emlékezik ugyan, d e a l a k j á r a m á r nem.
A balladai homályt is részben a feledékenység okozza, a m e l y a k e v é s b b é jel- legzetes részek elhagyására vezet. Természetesen; a z ösztönös művészi számí- tásnak is része v a n a balladai történet „elhomályosításában".
A ballada egyébként abba a világba vezet bennünket, a m i k o r a társa- dalmi hierarchiának, szülői tekintélynek még föltétlen, szinte végzetszerű é r v é - nyessége volt. Ez a z „előítélet" nemcsak az uraikat, h a h e m a parásztokat is jellemezte. Maga az egyén is elfogadta, m é g h a belepusztult i a Az élet archai- - k u s felfogása n e m t ű r i a romantikát, mindig klasszikus rendire törekszik.
Amikor a k é t fiatal elbúcsúzik és Gyula Márton világnak mégy, K á d á r Katától, aki női mivoltánál, d e jobbágyi állapotánál fogva is' otthon marad,, keszkenőt kap, amely m a j d színében m e g fog változni. Igen mélyértelmű moz- zanat; egyfelől megmagyarázható józan pszichológiával is. A k é t f i a t a l lélek annyira összetartozik, hogy feltétlenül megérzi a m á s i k sorsának rosszra f o r - dulását és a 'kendőt pirosnak fogja látni. Valószínű azonban, hogy itt m é g a primitív lelkivilág sajátos megnyilatkozásáról van szó. Ami a z e m b e r h e z t a r -
iozik, az képviseld gazdáját ls. A rész a z egészet is helyettesíthet. K á d á r Ka! a lánysorsának különös szimbóluma, lelkének részé a keszkenő. Csakugyan, gyászos halálát meg is jelenti Mártonnak.
Gyula Márton öngyilkossága t a l á n még pogánykori eredetre utal, hiszen a középkor, d e m a g a a parasztság is mélyen elítéld! az öngyilkosságot. A halá- lon is diadalmaskodó, Isten kedvével találkozó szerelemnek csodaszerű kife- jezése, hogy a tóban összeölelkezve t a l á l j á k őket és a holttestükből kinőtt két kápolna virág is összefonódik az oltár tetején. Ebbe a virágba is beleköltözik a h a l á l u k b a n halhatatlanná lett fiatalok lelke és megszólal;, átkot szór Gyulai- néra, amely bizonyára meg is fogan, d e erről a ballada m á r — talán művészi számításból is — »hallgat. Ez a sejtetés egyébként a legalkalmasabb módja» az elragadtatott »balladai közösség, előadó és hallgatóság összeigézésénék.
* *
*
A magyar népballada különböző folkloretartományokba itartozik. Utal- t u h k m á r bizonyos keleti sajátosságokra», továbbá nyugati összefüggésekre. A magjmrságnato »egyik legnagyobb és „legballádlaibb" történelmi élménye, a török hódoltság is mély nyomokat hagyott »balladavilágunkon, hogy egyéb népi meg- nyilatkozásaink „török" hangulatáról itt és most n e is »beszéljünk. K é t élet- stílus, két világérzés ütközik, m i n t valami v a k végzet egymással. Számos bal- ladánk nyilván a török időkben» keletkezett, vagy legalább is török színezetet kapott. A török élmény nagy m é r t é k b e n befolyásolta a» délszláv népeket is, a m i azután bizonyos magyar-délszláv balladaösszefüggésekhez vezetett. Külön, alapos tanulmányt, modern feldolgozást érdemelne Hunyadi Jánosnak, Szilágyi Mihálynak, Mátyás királynak, m á s magyaroknak a délszláv epikában való sze- r e p e és jelentősége, minit a n n a k a szolidaritásnak népköltészeti megnyilat- kozása, amely a délszlávokat hosszú időkön át hozzánk fűzte. Vizsgáljuk meg néhány török-ihlette balladánkat.
Szilágyi és Haj más i. A balladát több változatban jegyezték föl a XIX. század folyamán a> Székelyföldön. V a n azonban XVI. szá- zadi szövege is, a Szendrei Névtelen örökítette meg. Módünk v a n tehát összehasonlítanál ezt ai históriai éneket a népballadai változattal, A n é p egyetemes emberit formál a z individuális jellegű, esetleges énekből. A história m é g terjengős, a balladai klasszikusan tömör. A „szé'iéheklés" következtében n e m t u d j u k már, hogy m i volt ama) bizonyos k é t kerezd szellőnek története.
Úgy érezzük azonban, hogy a balladai elnagyolás artisztákus javára» szolgált a történetnek.
A török császár udvarában raboskodó Szilágyi Miklósnak és H a j m á s i Lászlónak panaszos énekét meghallja a császár szép leánya. Megsajnálja» és kiszabadítja őket, azonban 5 is velük jön Magyarországira. Megmenekülnek, a török császár -utánuk küldött seregét ők ketten lekaszabolják. Csak egyet h a g y n a k m a g hírmondónak. A k é t b a r á t azonban a császár lánya m i a t t össze- t ű z egymással. A végén a »becsület »győzedelmeskedik.
A történetben ballada és meseszerűség archaikus egyvelegben keveredik egymással. A népmese hangj»a, - »hogy hét esztendője v a n n a k fogságban. Mesei túlzás a „gyalogösvény" és „szekérút" vágása, ö s i mondai motívum, hogy a legyőzött ellenségből hírmondóul egyet meghagynak, aki hazatérése elrettentse a vereségért való foosszúálástól az otthoniakat. így »kerültek haza» egyébként valamikor a gyászmiagyarok is.
A ballada különbeni a császár szép leányán, a halhatatlan női» szolgálat- készségen épül' fel. Hallja a rabok énekét s n e m t u d többé nyugodni. Meg- feledkezik minden kockázatról, segíteni akar, ki akarjai őket szabadítani». Vol- taképpen ő is rab. Nemcsak »azért, m e r t fogva van» a h á r e m börtönében, hanem női sorsa értelmében is, aki» a szabadító vőlegényre, Szent György lovagra vár.
A menekülés sikerül, azonban ú j a b b próbát .kell Mállania. A két maigyar, mi- u t á n t ú l j u t o t t a bajon, elfeledkezik a »közös szenvedésről' és összevesz egy- mással. Jellegzetes ¡férfi magatartás: a b a j elmúlt, n e m f é r n e k m e g egymás
22
mellett. A lány kétségbeesik, d e büszke is a r r a , hogy (most viadal: készül é r e t t e . Az ő pátosza s e m m a r a d el a k é t i f j ú é mögött:
Halljátok meg szómat, két magyar úrfiak, Atyám tömlöcébői szabadult ifiak!
Érettem de soha ne vagdalkozzatok, Hanem térdre állók; vegyétek fejemet!
Nagylelkűségével mintha még szítaná a férfi szenvedélyeket. A h a l á l ko- mor sejtelme r a g a d meg bennünket. A helyzet elviselhetetlenül feszült, ké- s z ü l ü n k , a kioltott emberélet áldozatára. A váratlan, szinte angyali sugallatra történő megoldást mintha m á r a keresztény humanizmus ihletné: a v a k végzet, a kikerülheteblennek látszó sorsi, a törökösség megszégyenül a kegyelem világa előtt. Szilágyi Miklósnak eszébe jut, hogy neki- odahaza hittel elkötözött hites felesége van. Ez a győzelem n e m kisebb, mint a miit a t ö r ö k seregeken arattak.
F ogarasi István. Egyike legkerekebb, legművészibb f o r m á b a n f e n n - m a r a d t balladáinknak. Fogairaisii István a m a g a testvérhúgát a török császár- ral jegyezte el. Mikor a lány ezt meghallotta, az volt; a kívánsága, hogy i n k á b b haljon, meg:
Meghallgató, Isten áz 6 kívánságát, Ad a Isten neki egy jó víg vacsorát, Víg vacsora után könnyű betegséget, Szép piros hajnalba világból kimúlást.
A török császár eljött jegyeséért, d e m á r csak holttestét találja. Nagy tisztességgel a k a r j a elemettetni, de Fogarasi most m á r n e m a d j a n e k i ;
Hadd nyugodjék itten apjával, anyjával, Apjával, anyjával szülötte földiben.
Ebben a balladában is valami örök emberi érvényességi nyilatkozik meg.
Milyen mindennapi dolog: egy leányt a k a r a t a ellenére hozzáerőltetnek vala- kihez. Ebben a kényszerítésben sokszor maga a z e l h á r í t h a t a t l a n végzet jelent- kezik. Fogairasi István úgy érzi, hogy elárvult húgának kezével szabadon ren- delkezik. Számító hiúságból, avagy kényszerűségből a t ö r ö k császárral jegyzi el. A leány n e m vitatkozik. Bátyjai ígéretét nem változtatja meg. H a l á l r a ítél- tetett, mert szerelem nélkül kell (férjhez mennie, d e Isten a halállal még megkönyörülhet r a j t a . Imádkozik, imádsága meghallgatásra is talál és a sze- retet csodálatos diadalával, a h i t ragyogó elégtételével h a l meg.
Fogarasi Istvánt megrendíti h ú g á n a k mennyei győzelme. A m a g a ígérete és húga vonakodása közötti ellentétet Isten oldja meg. Most m á r v a n bátor- sága a török császár kívánságát megtagadni, pedig m i n t h a a császár is sze- retné a leányt, -hiszen nagy tisztess,éggel akarja- eltemetni, 'Férfi okosság-u-kb 2 n megszégyenülve, mindketten érzik, hogy lelkűknek jobbik fele örökre elhagyta őket.
• * £
Idő híjján nem foglalkozhatunk minden balladánkkal. Most, m i u t á n né- hány, főleg Erdélyben virágzó balladát megismertünk, m u t a s s u n k b e valamit m á s magyar t á j a k balladafcinicséből is.
Fehér László. A ballada- egy testvérpár sorsában az önfeláldozás tragikus megszégyenülését állítja elénk.
Fehér László lovat lopott, tömlöcbe került. Testvérhúga, F e h é r Annia sze- retné -kiszabadítani. A bíró azonban csak úgy hajlandó kiereszteni, h a A n n a
vele tölt egy éjszakát. - B á t y j a figyelmezteti. A n n a csakugyan -hiába áldozza fel magát. A -bíró másnap kivégezteti Fehér Lászlót. A n n a á t k á v a l végződik a történet,
A ballada főleg a latin és g e r m á n népek között nagy nemzetközi elter- jedtségnek örvend. Valószínűleg Észak-Olaszországban keletkezett és a XVL században érkezett hozzánk. Balladáink ú j a b b rétegéhez tartozik. Napjainkig országszerte számtalan újraköltésével találkozunk, d e patétifcus hangjában, r i t m i k á j á b a h még mindig, érezzük a ballada- nagy stílusát.
A hősnő, Fehér Anna-, kü-lönös népi Antigoné, aki kettős erkölcsi köte- lesség előtt áll és a k á r egyiket, a k á r a másikait teljesíti, mindenképpen bűn- hődik azért, a m i n e k nem tehetett eleget. Ha n e m hozza- meg szüzességének áldozatát bátyjáért, egész életében vádolná a lelkiismerete. Az áldozat meg- történik, azonban hiába valónak -bizonyul, m e r t a bíró n e m könyörül meg bátyján. Mintha a rehaássance újpogány végzethite ülné meg a balladát. Nem érezzük benne a keresztény elégtétel szellemét, inkább a görög tragédiák komor f á t u m a kísért bennünket. Fehér Anna valami abszolút jót a k a r és mégis rettenetesen meg kell bűnhődnie. Elveszti bátyját, elveszti a maga emberi önérzetét, láhyságának koronáját, női méltóságát és mégis úgy érez- zük, hogy csodáletos tisztasággal, angyali fehérséggel kerül k i ebből a sötét éjszakából.
Egy másik Alföldszerte elterjedt ballada Szűcs Mariska szívreható története. Keletkezése, elterjedése világosan, áll előttünk, szinte klasszikus pél- d á j a k é n t a ballada születésének. A borsodi Mezőcsáton 1825. egy nagyon szép sánta leányt, Szűcs Máriát egy legény féltékenységből megölte. Az eseményt egy odavaló népi versfaragó, Ü j Péter megénekelte. Ennek n y o m á n főleg am Alföldön általánossá vált. A szöveghez -számos archaikus baLladaformula- ta- p a d t és teljesen a népköltészet lélektana-- szerint módosult.
Farkas Julcsa. A hagyományos parasztélet és a m o d e r n technika- tragikus összeütközését, a gépből -áradó komor végzetet t u d t u n k r a egyedül ez a bailadiaszerű történeti örökítette meg. Zenfa vidékén, 1886 n y a r á n egy pa- rasztlánynak, F a r k a s Julcsának cséplőgép-szerehosétlenség o l t j a ki- az életét.
Jul-csát elnyeli a gép dobja. Hiába- v a n ott a bátyja, vőlegénye, édesanyja sze- retete, a zsidó orvos segítő szándéka-: az emberi szív tehetetlen- a modern Le- viathánnail szemben. A civilizáció a csodái nem ismeri, .halálra ítélné magát, ha -könyörületes lenne az ember iránt.
* *
*
Amikor a balladára- gondolunk, -általában mindig v a l a m i tragikus telí- tettségű világ villan meg előttünk. Vannak azonban olyan balladáink is, ame- lyek előadásmódjukban teljesen balladaszerűek, hangulatuk azonban valami boldog' derűben oldódik fel-. Hiányzik belőlük a feszültség tragikus megol- dása, á halál. Balladáinkban a halál mindig a kiteljesedett:, tovább m á r n e m fokozható életnek szükségszerű következménye. Vannak olyan balladáink is, amelyek szinte játszanak a halállal, ezért á r a d belőlük az életöröm mozarti- teljessége.
S á s i k í g y ó . Egy lányhalk mérges kígyó mászik a kebelébe és senki;
édesanyja*, apja, b á t y j a nem meri kivenni. Csak a m á t k á j a segít rajtai, aki inkább ellesz félkeze, m i n t szerelme nélkül. E r r e azonban n e m k e r ü l sori Van olyan változat is, amelyben a vőlegény -kígyó helyett a r a n y a t talál, a m i meg- alapozza házasságukat is. A -ballada szerelem próbájának közkedvelt példája.
Ilyen a Cifra szabólegény és az Egyszer egy királyfi is. A történet keresetlen egyszerűséggel épül fel. Mintha az í r á s szavát világítaná meg: az embernek e l kell hagynia apját, anyját, testvérét: azért, a-kit szeret.
Pálbeli Szép Antal. Egyik gyöngyszeme a m a g y a r balladaköité- szetnek. Változatával, a Görög Ilonával egyetemben szintén a szerelem próbá- járól, -boldog szorongásáról szól.
Pálbeli Szép Antal panaszkodik édesanyjának, hogy Varga Ilonáért meg
24
k é l i hatoda. Édesanyja csodamalmot, m a j d érős hidat csináltat, d e V a r g a Ilona nerrí jön el megnézni. Erre a legény holtnak téteti magát. A halotthoz most m á r Ilona is eljön.
K e l j föl fiam, kelj föl, Pálbeli Szép Antal.' Kiért te megholtéi, kapud előtt sétál.
Kélj föl fiam, kelj föl, Pálbeii Szép Antal!
Kiért te megholtál, udvarodon sétál.
Kelj föl fiam, kelj föl, Pálbeli Szép Antal!
Kiért te megholtál, most a lábadnál áll!
Sohasem láttam én ilyen szép halottat!
Szeme mosolygólag, szája csókolólag.
Lába felugrólag.
A szerelein erősebb, minit a halál, így tanít bennünket a z Énekek éneke.
Az emberi lélekben a k e t t ő ott fészkel egymás szomszédságában-. Balladánk- ban a k é t érzés csodálatos békességben, földöntúli örömben egyesül- egymással.
* *
a
J ú l i a , s z é p l e á n y . Balladaköltészetünk egyedülálló remekelése.
Júlia szép leány egykoron kimöne, Búzavirág szödni a búzamezőbe.
Búzavirág szödni, koszorúba kötni.
Koszorúba kötni, magát ott mulatni.
Virágszedés közben látomása támad. Az égből gyalogösvény ereszkedik le, amelyen fehér b á r á n y közeledik feléje. A nappal, holddal, f é n y e s csillagok- , ka-1 tündöklő b á r á n y Júliát az égbe hívja, m e r t híja- esett odafönt a szüzek
seregének. A leány otthon elmondja látomását és kéri édesanyját, hogy még . életében sirassa el. Az édesanya megrendül, amikor l e á n y á n a k . megdicsőülését
'látja:
A mennyei harang húzatlan szőlőlék, A mennyei ajtó nyitatlan megnyílék, Jaj az én leányom oda bévezeték.
Ami a -ballada előadását ilieíd, megfigyelhetjük b e n n e a népköltészet egyik jellegzetes vonását, az epikád kedv széles hömpölyigését. N e m siet, ráér. Ugyan- azt a z eseményt, a látomást m é g egyszer halljuk, mégsem t a l á l j u k unalmasnak.
Az ismétlés mintegy -hitelesíti a csodát. Ez a z ünnepélyes, szinte liturgikus lassúság szintén jellemzi a népköltészetet.
Nem véletlen, hogy Júlia búzavirágot megy szedni. Ismeretes a búza- virág ddcsekvése: belőle lesz Jézus teste. A fodor fehér bárány, vagyis a z Ag- n u s Dei a magyar román korba, az Árpádkor archaikus világába vezet ben- nünket vissza, különös bizonyságaként a népemlékezet szívósságának. A kor reprezentáns Megyáltó-szimbolúma még n e m a feszület, n e m a k e r e s z t f á n függő Istenember, -hanem a mennyei Sion-hegyen álló B á r á n y .
Jellemző a m ú l t század agnosztikus szellemére, hogy a balladát minden- . képpen iparkodtak magyarázná. Gyulai Pál a szombatosok r a j o n g ó szektájára
gondol. Mások a pogány csodaszarvassal hozzák kapcsolatba. É p p e n csak a középkori Bárány-misztikára, a középkor elragadtatott: hallgatással' é s csodái- latos látomásokkal teljes világára n e m gondoltak. A b a l l a d á b a n a z Apóka- lypsis diadailmas Bárányáról, Jézus Krisztusról, az Örök Vőlegényről v a n szó, aki méltónak találja Júliát arra, hogy személyesen jöjjön el é r t e és a' mennyei kanbal, a szent szüzek közé r a g a d j a .
Az Ószövetség szerint a hosszú élet mennyei ajándék, e m b e r i (tisztesség.
Az Újszövetség az életet m á r nem az idő, hanem a kegyelém mértékévél méri.
Angyali kiváltság fiatalon, ártatlanul méltónak találtatni a halálra. J ú l i a bol- dog. Még neki sem olyan k ö n n y ű azonban az élet csodálatos komédiájától meg- válni és kéri édesanyját, hogy életében sirassa el.
A ballada átszellemült tanulsága a középkortól és a m a i parasztságtói;
ettől a »halhatatlan középkort hordozó- világtól n e m idegen. A h a l á l n e m vég- zet, n e m sorstragédia, n e m befejezés, hanem valaminek h a l h a t a t l a n kezdete:
kinyilatkoztatás annak, »akii m á r elment és boldog várakozás; praeludium a n - nak, aki még itt m a r a d t ezen a földön. Szabad sírni, illik r a j t a szomorkodni, hiszen a menyegzőn is sírni szokott a menyasszony és az örömanya, d e még mindketten tudják, hogy a halál a mennyei lakodalom kezdete. A modern ember m á r alig t u d j a , hogy i t t miről v a n szó, de érzi, hogy valamiből kima- r a d t és olykor honvágy szállja meg, amikor a középkorra és parasztságra1, szen- t e k és költők választottságára, Júlia szép leány halhatatlan dicsőségére, egy- általán a végzet és kegyelem örök emberi balladájára gondol.
Irodalom. Tanulmányunk a szegedi egyetemen az 1945/46. iskolaév II.
felében, hasonló címen t a r t o t t előadásoknak vázlata. A rendelkezésünkre álló idő szűkössége magyarázza az itt-ott jelentkező aránytalanságokat és hiányo- kat. Az eddigi eredmények -nyomán összefoglaló képet a k a r t u n k a magyar népballada világáról rajzolni. A k u t a t á s -bizonyára észreveszi b e n n e a magunk ú j a b b szempontjait is. A -következőkben a fóntosabb irodalmat közöljük:
Gregiiss Ágost; A balladáról. Budapest), 1886. Gragger Róbert: Magyar • népballadák. Budapest, 1927. Buday—Ortutay Gyula: Székely népballadák.
Budapest, 1935. Kálmány Lajos: Szeged népe. Arad—Szeged, 1881—1893. Dános ' Erzsébet: A magyar népballada. Budapest, 1938. Tolnai Vilmos; A képmutogató eredete. Ethn. 1921. Jákubovich Emil; Honfoglalási hősi énekeink előadási for- , . májáról. Magyar Nyelv 1931. Kádár Imre: A havas balladái. Kolozsvár, 1932. * Domokos Pál P é t e r ; Mert akkor az idő napkeletre fordul. Kolozsvári, 1940.
Mindezekben a m ű v e k b e n a további részletes utalások is megtalálhatók.
