- 57 -
TÓTH GÉZA
A KÖZPONTI-BUKK PEREM-TÍPUSAI, A "BÜKKI KÜVEK" KIALAKULÁSA
Abstract: (Ausgestaltung der Ränder des Zentral-Bükkgebirges Zusammenfassung) Der Aufsatcz gibt Antwort zur Ausgestaltung der Ränder des Zentral-Bükkgebirges. Dies detailliert die Ausgestaltung und die Msze der steilen Randabhänge von grossen Niveauunterschie den. Der grösste Stand des Berges ist ein Uberrest des tropischen Rumpfniveaus. Die umgebenden niedrigeren, verebneten Oberflechen isolieren sich durch Denudationsprozesse, eindeutug vom Gipfelniveau. Unter dem Gipfelniveau von 950 M folgendie 870-850 M hohen älteren Pliozäne, dann in 700-650 M Höhe die jüngeren, verödeten Oberflächen.
Die Pleistozän Talbildung verödete die Oberfläche im Vorderraum des Zentral-Bügggebirges bis in die Absoluthöhe von 450 m. Diese prozesse gestalteten verschiedene Maszen und Type von Randabhängen im ZentralBükk.
Oer Abhang, gezeichnet mit 1/1" zwischen den Oberflächen 900 und 700650 M, der Bergabhang 1/2 ausgestaltet zwischen 950-450 M, der 1/3:
870850 M — 450 M Niveauunterschied sind überbrückene Abhänge. 1/5 bedeutet den Abhäng zwischen den Oberflächen 950 M und B50-870 M. - "a"
bedeutet den Tonschiefe, "m" = von der Oberfläche abgegenden Kalkstein und die höhere Oberfläche einen angreifenden Randabhang. Auf der nördlichen Seite des mittleren Bükkgebirges reihen sich nur Type 1/1. und 1/2. Abhänge. Wir unterscheiden steilen Typ mit südlichen Felsenmauern gegliedert ("D") und nördlichen ("E"Typ.)
Die Täler der Szinva und Garadna bilden Tälerseiten begrenzte Ränder.
Das Masz der Randabhange wächst von der Quellengegend bis zur Mündung.
Der Aufsatz erklärt den steilen, felsenartigen Charakter des südlichen Randes des zentralen Bükkgebirges mit der Anwesenheit des Kalksteines und des Tonschiefers.
A Bükk hegység egyik legjellegzetesebb geomorfológiai képz dménye a Központi-Bükk déli pereme, a "bükki kövek" sorozata. Különösen a Közpon- ti-Bükk nyugati magasabb része (Magas-Bükk) és a környez területek a Oé- li-Bükk és az Északi-Bükk gerinc- és tet szintje között jelent s, átlag 300 m-es szintkülönbség van. A Magas-Bükk tet szintje és a környez völgytalpak között pedig 400—500 m-es a magasságkülönbség.
A Magas-Bükk déli pereme felt n en meredek sziklás lejt , a hegység tájképileg legjellegzetesebb része, ahol karsztfennsíkjának típusos el- egyengetett felszíne is jól látható. Ezen a peremen különösen oldalnézet- b l határozottan felt nik a 950 m-es csúcsmagasságú tönkfelszín és a 700—650 m-es fiatalabb pliocén elegyengetett felszín (P2), másutt az id sebb 870—850 m-es (P,) és a fiatalabb 700—650 m-es P^ lepusztu- lási felszín között elhelyezked lejt sziklás, helyenként meredek falú részletei a "bükki kövek" (1., 2. fénykép). Kérdés, hogy mikor és milyen folyamatok tagolták a miocénban betakart tönkfelszínt a magas-Bükk fen- síkjára és a környezetében mélyebben túlnyomóan agyagpalákon elhelyezked fiatalabb pliocén (P^) elegyengetett felszínre? Hogyan formálódott ki az átmeneti lejt , amely csak a déli oldalon jelentkezik sziklafalakban a
"bükki kövekben", míg az északi oldalon meredek, de nem függ leges falak- kal tagolt peremet képez. Bizonyítékokkal alátámasztott részletes választ ezidáig nem kaptunk a kérdésre.
A Bükk-fennsík déli peremének kialakulását magyarázó elméletek
Strömpl G. (1914) regemlítette, hogy a "Bükk-fennsíkjának hosszan elnyúlt szögletes alakját szintén elvet dési vonalak közé szoríthatjuk".
Erre a feltevésre határozott választ a kés bbi geológiai kutatásoktól várta. Az ekkori ismeretek és adatok birtokában valószín nek tartotta a fennsík peremének tektonikus kialakulását.
Leél-Össy S. (1954), Láng 5. (1953, 1964), Peja Oy. (1954, 1962), Frisnyák S. (1958, 1970) neogén tektonikus er knek tulajdonították a Ma- gas-Bükk kiemelkedését, elkülönülését környezetét l. Ebb l a Magas-Bükk peremének kialakulására egyértelm en tektonikus válasz adódott.
Leél-Össy 5. határozottan tektonikus magyarázatot adott a Magas-Bükk kiemelkedésére. Peremeit majdnem minden oldalról éles, egyenes meredek és
fénykép A Három-k sziklás déli peremlejt je a Tar-k r l
A Magas-Blikk déli pereme, el térben a fiatalabb pliocén elegyengetett felszín
„ „, 1 Tar-k és a 950 m-es tönkfelszín részlete 2.fénykép
2. 650--700 m-es fiatalabb pliocén elegyengetett felszín 3. - A fiatalabb pliocén lepusztulásfelszin "lenyesett" mészk
térszínei 700 m-es magasságban a Farkas-k DNy-i el terében.
A felvétel a Farkas-k r l készült.
- 61 -
sziklás lejtök az un. "bükki kövek" határolják, olvashattuk tanulmányá- ban. Geomorfológiai térképen körös-körül töréses peremeket ábrázolt. Erre a felfogásra támaszkodva Frisnyák S. a Bükk központi fennsíkját sasbérces kiemelkedésnek vélte és ábrázolta (1. ábra). A tektonikus magyarázat, kü- lönösen a meredek "bükki köveken" állva és letekintve meggy z nek t nt.
Más lehetséges magyarázat hiányában a legtöbb szakember elfogadta. Olyan magától értet d nek tekintették, hogy nem is keresték a bizonyítékokat sem a földtani irodalomban, sem pedig a terepen.,
Leél-Össy 5. tektonikus álláspontjával eltért Schréter Z. (1954) véleményét l, de nem támasztotta alá bizonyítékokkal a tektonikus alapon nyugvó geomorfológiai magyarázatát. Schréter Z. a hegység töréses szerke- zetét másodlagosnak tartotta. Els sorban hegységperemi szegélytörésekr l írt. A hegység belsejében jelent sebb felszínformáló törésvonalakat nem mutatott ki. Figyelemre méltó a Magas-Bükk kiemelked elkülönült helyze- tének kérdésében, Davis, Penk, Markov geomorfológiai eredményeinek han- goztatása. Ezzel a neogén szerkezeti mozgások egyidej tagadása mellett felvetette a lepusztulásos felszínfejl dés lehet ségét.
Kés bb Balogh K. (1964) is hangsúlyozta, hogy a hegység a paleogén és neogén folyamán inkább csak egészében süllyedt vagy emelkedett. Pécsi M.
(1963) a tönklépcs s szerkezet denudációs képz désének lehet ségét ismét hangoztatta a tektonikus magyarázattal szemben. 1967-ben Magyarország Nemzeti Atlaszában pliocén denudációs lépcs nek tüntette fel a 650—700 m-es elegyengetett felszínt. Pinczés Z. (1968, 1970) a hegység legmaga- sabb és második, 650 m-es lepusztulási szintje között kialakult terep- lépcs eredetére nem adott választ. Térbeli elhelyezkedése alapján inkább lepusztulásos eredet nek vélte. A "Középs -Bükk" (650 m-es) elegyengetett felszínének kialakulási idejét és típusát a fels felszínnel a "Magas- Bükkel" azonosnak tarotta. Ez a megállapítás a tereplépcs eredetére tek- tonikus magyarázatot tesz lehet vé. A tektonikus magyarázatnak jelenlegi ismereteink alapján nincs meg a földtani alapja, helyette denudációs fo- lyamatokkal adható válasz a miocénban lefedett tönkfelszín kés bbi felta- golódására. A Magas-Bükk peremének kialakulása szorosan összefügg a fia- talabb pliocén (F^) elegyengetett felszín a mai 650—700 m-es tet szint képz désével, annak genetikai típusával.
- 63 -
Aki tektonikusnak tartotta a peremet egyben a két alapvet szint el- különülésére is felelt. Ha nem szerkezeti elmozdulásokkal magyarázzuk a
"bükki köveket", hanem denudáeiéval, akkor a kövek el terében fekv el- egyengetett felszín fejl déséb l kell levezetni. Pinczés Z. (1968, 197Ü) korábbi tanulmányaiban a pliocén végéig fedettnek tartotta az egész Bük- köt. A Déli Bükkben végzett üledékvizsgálatai alapján a pliocén lepusztu- lással a hegység alapk zetein és ennek következtében a két szint a plio- cénban bekövetkez denudációs elkülönülésének lehet ségével sem.
Újabban Pinczés Z. (1971, 1976, 1980, 1981) átértékelte a hegység pliocén fedettségét és a fels két szint korát. Végeredményben a perem kérdését, annak eredetét és kialakulási idejét részletesebben nem érinti.
Magas-Bükkr l és Középs -Bükkr l írt, mindkett t fels kréta—középs - eocén képz dött, majd a pliocénban exhumált trópusi tönkfelszínnek nevez- te. Ez a felszínmeghátározás nem sök választási lehet séget tartogat a Magas-Bükk peremének kialakulására, eredetére, mégsem mondta ki az ebb l adódó következtetést az azonos eredet exhumált felszínek elkülönülésének folyamatára, a perem genetikájára.
Hevesi A. (1978) a tektonikus felfogást nem fogadta el, a peremek kialakulásának magyarázatakor, ugyanakkor elvetette a hegység különböz koré elegyengetett felszíneinek eddig egyetlen geomorfológus" által sem vitatott létezését. Schréter Z., Leél-Össy 5., Láng 5., Frisnyák 5., Pécsi M., Pinczés Z. és a Bükkr l tankönyvet, cikket író szerz k különbö- z elnevezéssel és f leg eltér genetikával, de megemlítették a hegység eltér magaséágé és koré lepusztulásszin'tjeit. Hevesi A. (1978) a hegység különböz korú felszíneinek tagadásával elvetette azt a lehet séget, hogy a peremlépcs képz dését a hegység denudációs felszíneinek kialakulásával magyarázza. Véleménye szerint a "Kis- és Nagy-fennsík peremein, ahol a fennsíkok mészk red tekn i és az agyagpala térszínek között eltér k - zetkeménység következtében hosszú lepusztuláslépcs keletkezett". Majd doktori disszertációmra hivatkozva írta: "A dél felé d l mészk rétegek, az alátámasztásukat jelent agyagpalák gyorsabb lepusztulása miatt lesza- kadoztak". Ezzel kapcsolatban két pontatlanság is csúszott be Hevesi A.
tanulmányába, egyik az irodalom pontatlan idézése (évszám és cím), más- részt tartalmilag az 1976-ban a Központi-Bükk karszthidrográfiája címen elkészült értekezésemben határozottan állást foglaltam amellett, hogy a
tereplépcs két elegyengetett felszín között alakult ki. Ugyanez olvasha- tó 1976-ban "A Bükk hegység felszínfejl dési vázlata" cím tanulmányomban is. Doktori dolgozatomban erre vonatkozóan ez áll: "A Központi-Blikk tönk- felszín maradványát körülvev alacsonyabb elegyengetett felszín nem tek- tonikus elkülönülés eredménye". A két elegyengetett felszín között terep- lépcs helyét az eltér min ség k zetek határa szabta meg" (mészk - agyagpalák határa). Más szóval az állékonyabb mészk nél lelassult, meg- torpant az agyagpalán gyorsan el rehaladó pedimentációs folyamat. 1974 szén Hevesi A.-val közös terepbejárásunk alkalmával hangsúlyoztam a k - zethatár jelenlétét és a k zetmin ség szerepét, de a k zetkülönbség önma- gában nem ad magyarázatot-a peremek kialakulására. Nyilvánvalóan nem ala- kulhatott ki 300 m-es tereplépcs a pleisztocén folyamán csupán az eltér k zeteken folyó lepusztuláskülönbség következtében, ahogy ez dolgozatában megfogalmazódik. Továbbá helyesbíteni kell azt is, hogy "Dél felé d l mészk rétegek" (Hevesi A. 1978) hozzájárulnak a déli perem formakincsének kialakításához. Valójában ugyanis a Magas-Bükk déli peremén a rétegek észak felé d lnek. Ezt dolgozatomban saját mérések alapján számszer en is bemutattam, és rajzban két ábrán is szemléltettem. A rétegek téves irány- meghatározása a magyarázatot érthetetlenné teszi, amely a fennsík déli peremének az északitól eltér formakincsének megoldására törekszik. Nyil- ván a délre,kiékül , északra d l rétegekre gondolt a szóbanforg geo- morfológiai képz dmények ismertetésekor.
Amennyiben hiányzik a "bükki kövek" tektonikus magyarázatának az alapja, a hegység bels törésrendszere, legalább annyira kérdéses egyma- gában a k zetmin ségre alapozott elgondolás is. Cáfolható a szükséges le- pusztulási id hiányával^ figyelembe véve a két k zet denudációs különb- ségét. A pleisztocén id tartama kevés és az éghajlata nem megfelel a
"kövek" el terében fekv nagyméret elegyengetett felszín kialakulásához.
Sokkal egyszer bb azonban közismert tényekre, az agyagpalával egy szint- re lepusztul (lenyesett) mészk rögökre hivatkozni a k zetmin ségi különb- ségekre alapozott denudációval szemben. Pl. a Eeketelen-mészk rögre (654 m), Bányhegy-er se (629 m), Hosszú-som (364 m), Balla-bérc (639 m), Kö- vesvárad (654 m) mészk rögök pedimentációval jutottak egy szintre az agyagpalával a pliocénban. A pleisztocénban csupán 40—60 m-es k zetmin - ségi szintkülönbségek alakulhattak ki, helyenként a mészk felszínek javá-
- 65 -
ra (K lyuk - Galya (720 m), Gerenna-vár (757 m), fels tárkányi Vár-hegy (669 m). Kb. 1 millió év alatt 10 m mészk , 50 m agyagpala lepusztulással számolhatunk.
Láng 5. (1968) véleménye szerint a pleisztocénban mély völgyhálózat képz dött, tehát már a pleisztocén el tt ki kellett alakulni a mai 650—
700 m-es elegyengetett felszínnek. A fiatalabb elegyengetett felszínbe vés dtek a völgyek. A fennsík peremének k zetmin ségi alapon magyarázott elkülönülése következtében a környez agyagpala térszínekb l 200—300 m magas mészk maradvány tie gyeknek kellene kiemelkedniük merész, meredek formákkal, hasonlóan a fennsík köveinek pereméhez, hiszen egységes fedett tönkfelszín volt a — feltételezett k zetmin ségt l függ — lepusztulási folyamat kiindulási állapota. Ezzel szemben a Magas-Bükk környezetében közvetlenül a magasabb mészk képz dmények peremén, szomszédságában is megtalálhatók a lenyesett mészk felszínek. Az állékonyabb mészk re he- lyenként "ráfutott" a pliocén pedimentációs folyamat és azon is tovább haladt. Pl., a Bánya-hegyi út rház feletti lenyesett felszín, a Farkask déli planációs felszíne (3. fénykép), továbbá a Vörös-k Észak felé futó gerince és a Gerenna-vár lenyesett mészk röge. A két utóbbit amellett, hogy típusos példák, azért is megemlítem, hogy kifejezzem eltér vélemé- nyemet Hevesi A. azon elgondolásával szemben, amely szerint a Vörösk és a Geranna-vár sziklás küls lejt i (sziklaletörései) a fennsík egykori peremének megmaradt részei lennének. A Vörös-k (687 m) sziklafala nem bizonyítja a fennsík egykori peremét, hasonlóan a Gerenna-vár (757 m) ki- felé néz sziklás lejt je sem, hiszen a fiatalabb (Pp pliocén elegyen- getett felszínt l csak a pleisztocén völgybevágódások után különültek el és, váltak önálló hegyekké, szabad sziklafalakká. Mindkett lapos teteje a fiatalabb pliocén elegyngetett felszín része volt és csak több száz méte- res fennsík felé vezet "lenyesett felszínen" haladó ót után találkozunk a tényleges fennsík peremmel, a meredek, ma is hátráló lejt vel. A fenn- sík mészk lejt inek jelent s, több száz méteres hátrálását természetesen figyelembe kell vennünk. Másrészt azért sem helytálló a példa, mert ezek a mészk rögök nem a fennsík összefügg nagykiterjedés mészk képz dmé- nyeihez tartoznak, hanem agyagpala környezetben elhelyezked k zetkifej- l désükben is eltér szigetszer rögök. A fennsík pereme már akkor kiala- kult és hátrált, amikor a szóbanforgó mészk rögök a környezet szintjéb l
3. fénykép
A Farkas-k DNy-i el tere a Bánya-hegyi út rház felett. Jellegzetes 700 m-es magasságban "lenyesett" mészk feiszin a fiatalabb pliocén lepusztulási felszin hegység fel li pereme.
- 67 -
2. ábra. A Vörös-k -bérc mészkövön lenyesett felszíne 700 rn'-en.
Jelmagyarázat T = tönkfelszín P^ 870—850 m-es id sebb pliocén felszín maradványa P, a fiatalabb pliocén le- pusztulási felszín maradványa
Pl = pleisztocén vöigybevágódás
4. fénykép A Vörös-k lenyesett gerince.
- 69 -
még nem emelkedtek ki, a Magas-Bükkt l 200—300 méterrel alacsonyabban elhelyezked lepusztulásszintbe simultak bele. Csak a pleisztocén völgy- bevágódások különítették el, tették önálló hegyekké (2. ábra, 4. fény- kép).
A Központi-Bükk peremtípusai
A Központi-Bükk határa változatos formakincsé. Ez abból adódik, hogy nem egyetlen geomorfolófiai körzet pereme, hanem különböz magasságú elegyengetett felszínek hegység felé hátráló lejt jén képz dött. A köz- pooti hegységrész peremein az eltér geomorfológiai körzetek és azok ma- gassági különbségei indokolják a peremtípusok megkülönböztetését.
I . peremtipu5
Nagy szintkülönbségö meredek, helyenként sziklafalakkal tagolt perem. A 950 m-es tet szintu tönkfelszín, máshol a 870—850 m-es id sebb pliocén elegyengetett felszín és a fiatalabb pliocén lepusztulási felszín között helyezkedik el.
II. perem típus
A fiatalabb pliocén elegyengetett felszínt részekre tagoló Szinva és Ga- radna mély eróziós völgyének meredek völgyoidalai.
A két peremtípus közül az els a jellegzetesebb, tájképileg lejt i na- gyobb szintkülönbséget hidalnak át. El fordulása: Bél-k — Tar-k — Bánya-hegy — Zséri-Nagy-Dél és a Bél-k — Bálvány vonalon. Az els ti-—
puson belül a peremlépcs magasságát alapul véve megkülönböztetünk olyan szakaszokat, ahol a 950 m-es tönkfelszín és a 700—650 m-es fiatalabb pliocén (P^) hegyláblépcs között 250—300 m szintkülönbségö egységes lejt alakult ki (Tar-k — Három-k — K hát — Istállós-k — Bálvány és közvetlen környéke). Máskép szólva a tényleges Bükk-fennsík és a fia- talabb pliocén lepusztulásfelszin közötti tereplépcs 250—300 m-es szintkülönbség lejt i (1/1. típus 3. ábra, 5. fénykép).
Ezek a lejt k tovább folytatódva 400—500 méteres szintkülönbség után érik el a völgytalpakat (1/2. típus). Szerényebb magasságú peremlejt k
A Magas-Biikk déli pereme a Tar-k térségében
Jelmagyarázat 1 = 950 m-es trópusi tönkfelszín maradvány 2 = A fiatalabb pliocén lepusztulási felszín
hátráló lejt je
3 = A fiatalabb pliocén felszín.
- 71 -
5. fénykép
A Tar-k déli egységes lejt je, l/l típusú peremlejt . A kép közepén el- helyezett nyilak az id sebb pliocén lepusztulási felszín magasságát jel- zik. (Tar-k barlang, lenyesett mészk párkány) (a szerz felvétele)
találhatók a 850 m-es id sebb pliocén lepusztulási felszín (P^) és a 650—700 m-es fiatalabb pliocén lepusztulási felszín (P;;) között (1/3.
típus). A 850—870 m-es felszín és pleisztocén völgyink talpmagassága között nagyobb szintkülönbség lejt k találhatók (1/4. típus). Ilyen pe- remek szegélyezik a Magas-Bükköt a Pes-k — Bél-k között. A Bél-k t l a Pe5-k ig a Központi-Bükk nyugati részén, a Sima-k el terében a Bánya- hegyt l a Nagy-délig a 650—750 m-es el térre 1/3 típusú lejt k tekinte- nek, illetve a völgytalpakig folytatódnak 1/4 típussal, 1/5 típusú a 950 m-es és a 850—870 m-es felszín közötti lejt . A Központi-Bükk keleti részén az id sebb pliocén lepusztulási felszín (850—8700 m) már csak né- hány hegytet ben tükröz dik. Ugyanakkor a szomszédos Oéikeleti-Bükk je- lent s része mészk , ahol 50 m-rel átlagosan magasabb a felszín, mint a szomszédos ágyagpalákon. így a fiatalabb pliocén lepusztulási felszín (P9) és az id sebb pliocén elegyengetett felszín (Pj) lealacsonyodott maradványa között a Központi-Bükk délkeleti oldalán jóval szerényebb mé- ret denudációs lépcs ismerhet fel. ezek a lejt k általában 500--100 m szintkülönbség ek. Mégis elegend a genetikai és geomorfológiai határ ki- jelöléséhez .
A Garadna és a Szinva völgye riem geomorfológiai körzetek határai, ha- nem azonos felszínfejl dés terület a fiatalabb pliocén elegyengetett felszín, azaz egy geomorfológiai körzet feltagolói. A Központi-Bükk völgyoldalakkal határolt peremei mégis szembet n ek, meredekek. A köz- ponti hegységrészt határoló völgyoldalak mérete a völgyek futásiránya fe- lé gyorsütemben növekszik.
Az el z ekben rámutattunk (Tóth G. 1975, 1976, 1979, Hevesi A. 1978) a fennsíki mészk sajátos hegységszerkezeti képz dményére és az abból fa- kadó geomorfológiai következményekre. A fennsíki rétegtekn északra d l , délre kiékül rétegei a 650—700 sn-es szintre elegyenget pliocén pedi- mentáció következtében alátámasztásukat vesztették. Ennek következtében a déli oldalon meredek sziklás lejt k alakultak ki, majd hátráltak a hegység központi része felé. Az északi oldalon nem található meg ez a szerkezeti feltétel, ezért a kialakult formakincs is más. Az l/l típus lehet "D"-déli sziklafalakkal tagolt és "É"-északi meredek, de sziklafa- lak nélküli típusú. Az északi oldalon a hegvségrész egykori magasabb helyzete következtében valószín leg csak keskeny sávban alakult ki a P.
- 73 -
A Pes-k meredek sziklafala
A nyil a rétegd lés irányát jelzi.
Az el térben a 700-630 méteres lepusztulási felszín (a szerz felvétele)
lepusztulási felszín, majd a fiatalabb pliocén felszín képz dése elpusz- tította, ezért északon nincs közbüls lépcs , csak 1/1 és 1/2 típusé pe- remlej t kkel találkozunk. A déli irányba kiékül 52,5 fokos átlagos d lé- s és 335 fokos d lési irányé rétegek szükségszer en az alátámasztás el- vesztése következtében dél felé leszakadoznak az agyagpala területek irányába. Ez a folyamat rövid szakaszokon meredek falakat alakított ki (6. fénykép). Az alacsonyabb környezet felé kiékül fokozatosan alátmasz- tásukat elveszt k zetrétegek szükségszer en kialakítják a leszakadásos függ leges falú sziklaszirteket nemcsak a Központi-Bükk peremén, hanem a Kis-fennsík hasonló képz dményeinél is. Pl. a Kapu-bérc fordított helyze- t , de hasonló szerkezet képz dmény. A hegységszerkezet délen meredek, helyenként függ leges formákat eredményezett (4. ábra), a bükki kövek so- rozatát. Északon szintén meredek, önmagukkal párhuzamosan hátráló lejt k alakították ki a denudációs lépcs t a két lepusztulási felszín között (7.
fénykép). Itt a fonnák nagy vonásokban egységesek, a lejt ket azonban felszabdalták az eróziósán bevésett, majd k folyásokkal tovább pusztuló, rendkívül tagolt, keskeny sz k völgyek, "k íolyásos csatornák". Az északi oldal lejt i élénk, fiatalos formákban gazdagok. Ez az Ény-i hegységrész er s felboltozódását és a gyorsütem , nagyméret lepusztulását bizonyít- ja. E lepusztulási folyamat iránya a fejl dés kés bbi szakaszában váltott át a délib l északire. Mind sz északi, mind a déli oldalon jelent s kri- oplanációs folyamatok játszódtak le a pleisztocénben és szerényebb for- mákban még ma is. Ezek hatására a pedimentációs tereplépcs k pereme egyre inkább hátrált, eltávolodott az agyagpala-mészk k zethatártól (400—600 mes hátrálás). Az er © k zetaprózódás, krioplanáció a lejt kb l kiemelke- d k zettömböket, bástyákat, tornyokat, mindjobban elkülöníteni, majd alátámasztásukat veszítve ledönteni, feldarabolja. A krioplanációs folya- matok. szempontjából f szerényebb közetmin ségi különbségek és rétegtani változások is jelent sek. Ezek a különbségek határozzák meg az északi ol- dalon gyakori k csatornák. k folyások, délen az er sebben hátráló mészk - fal részletek helyét. Az említett folyamatok tagolták és részben még ma is tagolják az egykor egységesebb k zetleszakadásos sziklafalakat. A sziklafalak tagolásában jóval kisebb szerepet kap egy-egy barlang vagy barlangkürt , amely s sziklafalak hátrálásakor feltáródik. A sziklafalak hátráló folyamatai tirpák jel, nyitják meg a k zetekben rejt z üregeket.
4. ábra. A Központi-Bükk ás közvetlen .környékének felszínfejl dése a miocén végét l (3 fázisban)
(Jelmagyarázat a túloldalon)
Jelmagyarázat A ~ miocén üledékkel (F-.) takart tönkfelszín (T) M = mészk
A = agyagpala
B = az üledékekkel takart tönkfelszín egyenl tlen felboltozédása
a, b, c a lepusztuló miocén takaró
P, = az id sebb pliocén lepusztulás szintje C = A frei állapot T, P, és P^ szintekkel valamint
a Pl-pleisztocén völgybevágódássa1
A rajz alsó része a hegységszerkezet (Balogh K.
szerint) és mai felszín összevetése.
1. Fsls ksrbon sötétszürke pala és homokösszlet 2. Alsó triász általában
3. Szürke alsó-anizuszi dolomit
4. Középs« anizuszi porfirit diabáz és tufái 5. Fels -anizuszi fehéres-szürke mészk
6. Alsó és középs ladini sötétszürke agyagpala és homokösszlet 7. Fels -ladini karni fennsíki mészk
8. Alsé- és középs ladini kovaipa és radiolarit
- 77 -
7. fénykép
Az Istállés-k északi oldalán a felhagyott mészk bánya falán jó] látszik a mészk rétegeinek d lése (fekete nyil). A szaggatott vonal a felszín futását jelzi.
- 79 -
5. ábra. Jelmagyarázata
Jelmagyarázat a = miocén takaró
b = trópusi tönkfelszín (agyagpalán és mészkövön) c = lepusztulási állapot a 070--850 m-es felszín
képz dése idején
1 = 950 m-es tet szint -fennsík
2 = 070—850 m-es id sebb pliocén lepusztulás-felszín 3 = 750 m (északon) 700—650 m (délen) fiatalabb
pliocén lepusztulás - felszín
I - 870--850 m magasan képz dött karszterézióbázis II = 700—650 m-en képz dött karszter zióbázis III - a mai völgytalpakra futó karsztvíz felfakadási
szintje
- 01 -
Jelmagyarázat D D - I / 1
D - I / 2
D - I / 3
D - I / 4
D - I / 5
É - I / 1
É - I / 2
D é l i o l d a l
a 950 m-es t e t ő s z i n t ű t ö n k f e l s z í n és a 650 m-es f i a t a l a b b p l i o c é n l e p u s z t u l á s - f e l s z í n k ö z ö t t i l e j t ő .
a 950 m-es t e t ő s z i n t és a középső v ö l g y t a l p a k i g f u t ó l e j t ő (400—500 m-es s z i n t k ü l ö n b s é g ) , a Pj és l e p u s z t u l á s - s z i n t e k k ö z ö t t kép- z ő d ö t t l e j t ő (150—200 m)
a Pj és a környező v ö l g y t a l p a k k ö z ö t t i l e j t ő (350—400 m)
a 950 m-es t ö n k f e l s z í n és a 050 m-es P^ f e l - s z í n k ö z ö t t k i a l a k u l t l e j t ő
a 950 m-es t ö n k f e l s z í n és a 650 m-es P^ f e l - s z í n k ö z ö t t elhelyezkedő l e j t ő ,
a 950 m-es t ö n k f e l s z í n és a környező v ö l g y t a l p a k k ö z ö t t i nagy l e j t ő k (450—500 m-es s z i n t k ü l ö n b - ség)
k ü r t ő k e t . T ú l z o t t szerepet t u l a j d o n í t b t t Hevesi A. (1976) e képződmények- nek a s z i k l a f a l a k h á t r á l á s á b a n és f e l t a g o l á s á b a n .
A Központi-Bükk p e r e m l e j t ő i o s z t á l y o z h a t ó k az előzőekben I s m e r t e t e t t magassági, g e n e t i k a i alapon k í v ü l a s z e r i n t i s , hogy a 950 m-es t e t ő s z i n - tQ t ö n k f e l s z í n vagy a 850 m-es idősebb p l i o c é n l e p u s z t u l á s i f e l s z í n f e l é a 650—700 m-es f i a t a l a b b p l i o c é n e l e g y e n g e t e t t f e l s z í n e n , agyagpalán vagy mészkövön h a l a d t e l ő r e . Az agyagpala l e p u s z t u l á s i f e l s z í n r ő l i n d u l ó egységes m é s z k ő l e j t ő ( t e r e p l é p c s ő ) t a l á l h a t ó a T a r - k ő — Három-kŐ — I s - t á l l ó s - k ő e l ő t e r é b e n , j e l ö l é s e " a " . Máshol a p l i o c é n e l e g y e n g e t e t t f e l - s z í n ( P0) mészkőre f u t o t t és azon l e n y e s e t t m é s z k ő f e l s z í n t k é p e z e t t , majd innen h á t r á l t a l e p u s z t u l á s i f e l s z í n meredekebb l e j t ő j e a 950 m-es, máshol a 850—870 m-es e l e g y e n g e t e t t f e l s z í n i g . J e l ö l é s e "m". Az " a " egy- ségesebb, az "m" t a g o l t a b b p e r e m l e j t ő t j e l e n t á l t a l á b a n .
A Központi-Bükk peremeinek k i a l a k u l á s á t a hegység legmagasabb l e p u s z - t u l á s i f e l s z í n e i v e l szoros kölcsönhatásban magyarázhatjuk éa b i z o n y í t h a t - juk . A Bükkben a g e o m o r f o l ó g i a i b i z o n y í t é k o k m e l l é , a l e p u s z t u l á s i s z i n - tekhez k a r s z t g e n g t i k a i é r v e k e t i s f e l s o r a k o z t a t h a t u n k . A k i m u t a t o t t l e - p u s z t u l á s f e l s z í n e k hegység f e l ő l i peremein a h á t r á l ó mészkőfalakban f o r - rásbarlangok b i z o n y í t j á k , hogy k a r s z t e r ó z i ó b á z i s o k a t k é p e z e t t a f o r r á s o k e l ő t e r é b e n elhelyezkedő azóta sokhelyen l e p u s z t u l t e g y k o r i e l e g y e n g e t e t t f e l s z í n ( 5 . á b r a ) . A peremek t í p u s a , mérete a l e p u s z t u l á s i f e l s z í n e k k e l , a h e g y s é g s z e r k e z e t t e l és a kőzetminőséggel szoros kölcsönhatásban formá- l ó d o t t k i ( 6 . á b r a ) .
- 83 -
8. fénykép
A Magas-Bukk északi pereme, el térben a Szalajka-völgy
T = t ö n k f e l s z í n P^ ~ f i a t a l a b b p l i o c é n e l e g y e n g e t e t t f e l s z í n maradványa
Irodalom
Balogh K. (1963): A Bükk-hegység és környékének f ö l d t a n i t é r k é p e . (M = 1 : 100 000) MÄFI.
Balogh K. (1964): A Bükk-hegység f ö l d t a n i képződményei MÁVI Évk.
( X L V I I I . 2, p. 245—553).
B u l l a B. ( 1 9 5 4 ) : Á l t a l á n o s t e r m é s z e t i f ö l d r a j z I I . Tankönyvkiadó.
Budapest, p. 323—324.
B u l l a B, (1962): Magyarország t e r m é s z e t i f ö l d r a j z a . Tankönyvkiadó.
Budapest.
Dénes Gy. (1971): A fpkozatosan l e p u s z t u l ó v í z z á r ó t a k a r ó szerepe az exbumálódó k a r s z t m o r f o l ó g i a i f e j l ő d é s é b e n K a r s z t - és B a r l a n g 1. p.
5 — 8 .
F r i s n y á k 5. ( 1 9 5 0 ) : A B ü k k - f e n n s í k k i a l a k u l á s a és mai f e l s z i n e . Borsodi F ö l d r . Évk. 1. p. 14 — 19. M i s k o l c
F r i s n y á k S. ( 1 9 7 0 ) : Bükk ú t i k a l a u z . Budapest p, 27—40.
Hevesi A. (1977): Bükk u t i k a l a u z . Budapest p. 9—40.
Hevesi A. (1978): A Bükk s z e r k e z e t - és f e l s z í n f e j l ő d é s é n e k v á z l a t a F ö l d r . É r t . 27. é v f . 2 . 169—203.
Hevesi A. (1980): Adatok a Bükk-hegység-negyedidőszaki ő s f ö l d r a j z i képé- hez. F ö l d t a n i Közlemények. 3—4. p. 540—550.
Horváth S. ( 1 9 6 2 ) : F e d e t t k a r r o k a Bükkben, K a r s z t - és B a r l . 1. p.
25—26.
Horváth S. (1963): A t a r k ő i k ő f ü l k e . K a r s z t - ' é s B a r l a n g k u t . T á j é k o z t a t ó . 4 — 5 . p. 79—62.
Jakucs L . ( I 9 6 0 ) : Szempontok a k a r s z t o s * t á j a k denudációs f o l y a m a t a i n a k és morfogenetikájának é r t é k e l é s é h e z . F ö l d r . É r t . 1. p. 17—46.
Jakucs L . (3 9 7 1 ) : A k a r s z t o k m o r f o g e n e t i k á j a . Akadémiai Kiadó, Budapest p. 1—310.
Jámbor Á. (1959): A B ü k k - f e n n s í k p l e i s z t o c é n " v á l y o g " képződményei. F ö l d - t a n i Közlemények. 3. p. 181 — 184.
Jánossy 0 . ( 1 9 6 2 ) : A t a r k ó i k ő f ü l k e kutatásának ő s l é n y t a n i eredményei.
K a r s z t - és B a r l a n g k u t . T á j é k o z t a t ó 4. p. 48—50
- 85 -
Kerekes J . (1936): A T á r k á n y i - ö b ö l m o r f o l ó g i á j a . F ö l d r a j z i É r t e s í t ő . 64, p. 80—97.
Láng S. (1953): Természeti f ö l d r a j z i tanulmányok az Északmagyarországi középhegységben. F ö l d r a j z i Közlemények. 1—2. p. 21—64.
Láng S. ( 1 9 5 4 ) : H i d r o l ó g i a i és m o r f o l ó g i a i tanulmányok a Bükkben.
H i d r o l ó g i a i K ö z i . 1954. 34. p. 70—81.
Láng S. ( 1 9 6 4 ) : A Bükk g e o m o r f o l ó g i a i v á z l a t a . K a r s z t - és B a r l a n g . T á j é k o z t a t ó . 5—6. p. 83—87.
Láng 5. (1968): V á l o g a t o t t f e j e z e t e k az á l t a l á n o s t e r m é s z e t i f ö l d r a j z b ó l . Tankönyvkiadó. Budapest. 1. p. 250—269.
Láng S. ( 1 9 7 1 ) : Hazai k a r s z t o k és környékük lepusztulásának egyes k é r d é - s e i . K a r s z t - és B a r l a n g 1. p. 1—3.
Leél-Össy S. (1954): A Magas-Bükk g e o m o r f o l ó g i á j a . F ö l d r a j z i É r t e s í t ő . 3. p. 323—356.
Moldvay L . (1969): A n e o t e k t o n i k u s f e l s z i n a l a k u l á s j e l e n s é g e i a magyar- o r s z á g i középhegységekben. MÁFI é v i j e l e n t é s e 1 9 6 9 - r ő l . p. 587—637.
Peja Gy. (1954): A Bükk k i a l a k u l á s a és mai f e l s z í n e . Természet- és Társadalom. 113. Bp. 480—483.
Peja Gy. ( 1 9 6 2 ) : Bükk ú t i k a l a u z , p. 19—29.
Pécsi M, — S á r f a l f i B. ( 1 9 6 0 ) : Magyarország f ö l d r a j z a . Akadémiai Kiadó.
Budapest, p. 155-159.
Pécsi M, ( 1 9 6 3 ) : Hegylábi (pediment) f e l s z í n e k a magyarországi közép- hegységekben. F ö l d r a j z i Közlemények 88'. p. 195—212.
Pécsi M. ( 1 9 6 7 ) : Magyarország Nemzeti A t l a s z a p. 18—19.
Pécsi M. ( 1 9 6 8 ) : A magyarországi középhegységek l e p u s z t u l á s s z i n t j e i k ü l ö - nös t e k i n t e t t e l a pedimerrtképződésre. Term. F ö l d r . dokumentáció 7. sz. MTA.
Pinczés Z. ( 1 9 5 5 ) : M o r f o l ó g i a i megfigyelések a f l ó r - v ö l g y é b e n . F ö l d r a j z i É r t e s í t ő , p. 1 4 5 - 1 5 6 .
Pinczés Z. ( 1 9 5 6 ) : A D é l i - B ü k k és e l ő t e r é n e k néhány f e j l ő d é s t ö r t é n e t i problémája. Acta D e b r e c e n i e n s i s , 156. p. 1—2.
Pinczés Z. (J.968/1): A Bükk-hegység t ö n k - és pediment f e l s z í n e i . Term, f ö l d r . dok. 7. sz. MTA FKI p. 32—39.
Pinczés Z. ( 1 9 6 8 / 2 ) : Herausbildung der t e r t i ä r e n O b e r f l ä c h e n des Bükk- Gebirges. Acta Geogr. Debrecina. 85. p. 189—200.
Pinczés Z. ( 1 9 7 0 ) : Planated suf races and pediments of the Bükk Mountains.
S t u d i e s i n Hungarian Geography, S. Problems of R e l i e f P i a n a t i o n . Akadémiai Kiadó, Budapest, 1970. p. 55—67.
Pinczés Z. (1971): The Bükk m o i n t a i n s . Simposium of s o r f a c e e v o l u t i o n ; S^. I n t e r n a t i o n a l Geographical Union European Regional Conference, Hungary, 1971. p. 104—118.
Pinczés Z. ( 1 9 7 6 ) : C l i m a t i c c o n d i t i o n s of the p r o d u c t i o n o f the p l a n a t i o n s u r f a c e . - Oebrecen, 1976. IGU Moszkvai K o n f e r e n c i a , p. 1—9.
Pinczés Z. ( 1 9 0 0 / 1 ) : P r o d u c t i o n of P l a n a t i o n Sufraces and t h e i r Types as I l l u s z t r a t e d on the Examples of a T e r t i a r y V o l c a n i c and of Mosozoic Mountain of Limestone KLTE f ö l d r . I n t . K ö z i . No. 120. p. 5—29.
Oebrecen.
Pinczés Z. ( 1 9 8 0 / 2 ) : Néhány g o n d o l a t a Bükk f e l s z i n f j e l ő d é s é v e l kapcso- l a t b a n . F ö l d r a j z i É r t e s í t ő XXIX. é v f . 1. p. 102 — 103.
Radócz Gy. ( 1 9 6 5 ) : A Bükk-hegység k ö r n y é k i h e l v é t i képződmények mély- f ö l d t a n i t é r k é p e . (M = 1 : 100 000) MÁFI.
S c h r é t e r Z. ( 1 9 5 4 ) : A Bükk-hegység r é g i ' tömegének f ö l d t a n i és v í z f ö l d - t a n i v i s z o n y a i . H i d r . K ö z i . 34. p. 28747—294. p. 369—381.
Székely A. ( 1 9 7 2 ) : Az e l e g y e n g e t e t t f e l s z í n e k t í p u s a i n a k rendszere ma- g y a r o r s z á g i példákon. F ö l d . K ö z i . 2. p. 43—58.
Székely A. ( 1 9 7 2 ) : A Magyar-középtiegyvidék negyedidőszaki f o r m á i és k o r r e l a t i v ü l r f é k r i . F ö l d r . K ö z i . 2. p. 185—203.
Tóth G, (1975): A Bükk-tiegység f e l s z í n f e j l ő d é s ! v á z l a t a . Acta Acad.
G r i e n s i s , E g e r , 674. p. 455—478.
Tóth G. (1976): A Központi-Bükk k a r s z t h i d r o g r á f i á j a . ( d o k t o r i é r t e k e z é s ) p. 1—201.
Tóth G. (1976): A Központi-Bükk k a r s z t v í z t é r k é p e . H i d r . K ö z i ; 10. p.
444—450.
Tóth G. (1976): A k a r s z t v í z n í v ó és az időszakos k a r s z t f o r r á s o k összefüg- gése a Központi-Bükk t e r ü l e t é n . Nemzetközi K a r s z t h i d r . Szimp. Buda- p e s t . p. 159—172.
Tóth G. (1978): A Központi-Bükk k a r s z t v í z m é r l e g e . Nemzetk. K a r s z t h i d r . Szimp. Bpest. 1978. p. 219—229.
Tóth G. (1979): Adatok a Központi-Bükk g e o m o r f o l ó g i á j á h o z . Nemzetközi F ö l d r a j z i Tudományos ü l é s s z a k Pécs, 1979. á p r . 20-án e l h a n g z o t t e l ő -
- 87 -
adás anyaga (Házi s o k s z o r o s í t á s , Pécs, 1979.)
U d v a r h e l y i K. ( 1 9 6 8 ) : Magyarország t e r m é s z e t i és gazdasági f ö l d r a j z a . Tankönyvkiadó, Budapest. 251—257.
Wein Gy. (1972): Magyarország neogén e l ő t t i s z e r k e z e t f ö l d t a n i f e j l ő d é - sének ö s s z e f o g l a l á s a . F ö l d r . K ö z i . 4. p. 302—328.
