Az első félezer évünk. A honfoglalás korának írott forrásai - Az Árpád-ház uralkodói [könyvismertetés]

1 4 NÉPSZABADSÁG

K U LTÚ RA 1996. február 23., péntek

P r ó b a é n e k l é s ö t s z e r e p é r t

Kevés a jó l képzett hangú színész?

A z

első félezer évünk

A honfoglalás korának írott forrásai - A z Arpád-ház uralkodói

Kedves jelöltek! Nincs utálato­

sabb, mint egy meghallgatás - mondta Szirtes Tamás rendező a Madách Kamarában. Próba­

éneklést tartottak ugyanis egy nyári m agánprodukcióhoz:

Andrew Lloyd Webber Aspects o f Lőve (A szerelem arcai) cí­

mű musicaljéhez. A rendező és társai ötven előadásra bérelték ki a Madách Kamarát.

Jöttek az ismert színészek és színésznők és a még fel nem fe­

dezettek, több mint hetvenen.

Öt szerepre - három nőire és két férfira kerestek színésze­

ket. Az első szombaton - mikor is „csak” három színész me­

részkedett a meghallgatásra - Szirtes Tamás elmondta, ez a második próbaéneklés. Először a Kabaréhozkeresett szereplő­

ket. Ott Básti Juli és Für Anikó nyert.

Felfedezés is lehetséges

- Fantasztikus jelöltek vol­

tak m ár akkor is, majd megsza­

kadt a szívem, mikor választa­

nom kellett. Ennél a próba­

éneklésnél most kezd megsza­

kadni a szívem... Itt is minden szerepet maximum ketten kap­

hatnak meg. Azt remélem - túl azon, hogy kiválaszthatom a megfelelő szereplőket képet kaphatunk arról, mennyi éne­

kes tehetségünk van.

A felhívó levél az ország összes színházába eljutott - né- hányan a készítők személyes felkérését is megkapták. Szir­

tes Tamás bevallotta, ilyenkor nemcsak egy darab szereposz­

tása dőlhet el, hanem a zsűri vendégei felfedezhetnek színé­

szeket.

Seregi László a nyári Crazy fó r you előadása kapcsán azt mondta: - Névről tudjuk, kik azok, akiket táncosnak lehet nevezni és kiket nem. Itt nincs olyan, hogy egy eldugott szé­

nakazal mögött bújva egy zse­

niális táíléos volna. így ez akár az énekes színészekre is érthető lenne - gondoltam. Szirtes Ta­

más félig igazat adott, ugyan­

akkor megadja az esélyt, hogy fejlődhetnek a színészek, illet­

ve ő és kollégái esetleg nem is­

mernek mindenkit.

A rendező szerint a darab so­

kat tud és mond a szerelemről.

A librettó állítólag sokkal gaz­

dagabb, mint a musicaleké ál­

talában. Ez opera, nincs benne egyetlen prózai mondat sem.

Mégis, hogy tudják a felkért színészek, mit vállalnak, leját­

szotta az angol verziót és „alá- m ondta” a történetet.

Szirtes Tamás is elismeri, hogy minden megmérettetés­

ben van valami kellemetlen.

Mégis hozzátartozik a szakmá­

hoz - ez az élethez szükséges minimális brutalitás. Volt, aki jól vette, másoknak - gyakran nagy múltú színészeknek - ke- zük-lábuk remegett a színpad­

ra lépéskor.

Bíró Eszter az első kategó­

riába tartozik. Nem volt könnyű helyzetben, hiszen ő volt a második meghallgatás első fellépője. Azután énekelt, hogy pár másodperces hallga-

K a r s a i K lá ri (G y ő ri N e m z e ti S z ín h á z ), S z ir te s T a m á s és S illó Is tv á n tással - Kerényi Imre igazgató

javaslatára - a néhány nappal korábban elhunyt Vámos Lász­

lóra emlékeztek az egybegyűl­

tek. Bíró Eszter egyébként egy próbaéneklés kapcsán lett is­

mert - a Miss Saigon produkció­

ban a női főszerepet nyerte el.

- Mikor bejöttem, egyáltalán nem izgultam, mert látszott, hogy milyen laza az egész. Igaz, nem örültem, hogy nekem kel­

lett elsőként énekelnem. Ha si­

kerül, akkor az idén is szívesen feláldoznám a nyaram.

Tanulni kell a talpon maradást

A m ásodik próbaéneklés szemlélője, az első egyik fellé­

pője Derzsi György volt. 1994- ben a Mária evangéliumában játszotta Jézust a szlovákiai komáromi Jókai Színházban, majd Győrbe került, ahol eddig A florentinkalapban énekelt.

- Kíváncsiságból jöttem új­

ra. M egfordult a fejemben, hogy újra énekeljek... Nem ijedtem ugyan meg, de rájöt­

tem, a maximum jött elő belő­

lem az első alkalommal.

A legjobb hangú jelöltek kö­

zé tartozik Nyári Zoltán, aki pillanatnyilag szabadúszó, de énekelt - többek között - a Miss Saigonban, a Valahol Eu­

rópában és a székesfehérvári Légy jó mindhalálig musica­

lekben is.

- Nyugaton a próbaéneklés m ár bevált. Ott azért m arad­

nak fenn a populáris színhá­

zak, mert az játssza a szerepet, aki a legjobb. Képezze magát, aki talpon akar maradni!

A harm adik m eghallgatás egy televíziós felvétellel kezdő­

dött - most szombat este ugyan­

is a Madách Színházat mutatja be a Színházról színházra című tévéműsor.

Juhász Róza a Madách Szín­

ház tagja. Noha színháza sok zenés darabot játszik, ő csak kettőben van benne: A vörös malomban és az Isten pénzé­

ben.

- Az egész nézőteret lehet látni, mert égnek a villanyok.

Az igazi előadás során a part­

ner pont annyira felejteti el a nézőket, amennyire kell.

A meghallgatásra nemcsak színésznőket hívtak meg, ha­

nem a popszakmában ismertek közül például Bayer Friderikát is, aki a szabadon választható dalnál nem saját lemezéről énekelt.

- Gershwin Sum m ertim e-ja igazi kedvencem. Izgatott va­

gyok, ha sikerül, mennyire ve­

szem majd az akadályt. A Rock Színház m usicalstúdiójában másfél évig színészmesterséget és színpadi mozgást tanultam.

Színházi meghallgatáson még nem voltam, de az első és má­

sodik egri táncdalfesztiválon volt próbaéneklés. így hát is­

merem a hangulatot. Nem jó.

Hajnali fél kettőkor került sorra Udvarias Anna, a Rock Színház színésznője. A Yent!

című musicalből énekelt - za­

jos sikerrel - a kötelező dal előtt.

- Én is úgy vagyok ezzel a meghallgatással, mint a többi­

ek, nagyon világos van, nem tudja az ember, milyen mikro­

font kap, hogyan hangosíta- nak, minden esetleges, csak magamban bízhatok. De ez jó alkalom, hogy régen látott is­

merősökkel találkozhatunk.

A negyedik alkalom megle­

petése, hogy az egyik színész - a mulatság vagy a siker kedvé­

ért - kimaszkírozta magát a szerephez. O másodszorra pró­

bálkozik, de a maszkírozás nem aratott osztatlan sikert.

Ez alkalommal főként ismer­

tebb művészek énekeltek: Für Anikó például héttől ugyan­

ezen a színpadon a Miért nem

BÁNHALMI JÁNOS FELVÉTELE

marad reggelire?című darabot játszotta, tízkor Rose-t énekel­

te az Aspects of Love-ból.

- Az ötödik - utolsó - alka­

lommal Szirtes Tamás az éneklés előtt ism ertette a vá­

lasztási szempontokat: a sze­

rephez fizikailag is meg kell felelni. Ezúttal sokan énekel­

tek olyanok, akiket visszahív­

tak vagy maguktól próbálkoz­

tak ismét.

Most vége a nyilvános meg­

hallgatásnak. Egy-két kérdőjel még azért akad. Az idősebb férfi szerepére például alig je­

lentkeztek - erre fel kell kérni­

ük néhány művészt. Mások be­

tegség vagy külföldi út miatt nem tudtak elmenni a meghall­

gatásra, nekik külön alkalmat szerveznek.

Elégedetlenség - némi haszonnal

A produkció zenei vezetője, Silló István - aki Gebora Györggyel felváltva zongorán kísérte azokat, akik nem fél play-backről énekeltek - nem volt igazán megelégedve a szí­

nészekkel, viszont hasznosnak tarto tta a sorozatot, hiszen föltűnt egy csomó tehetséges ember, akikről nem is tudtak.

- Kísértetiesen hasonlít ez egy főiskolai próbaéneklésre, de ez talán közvetlenebb, udva­

riasabb. Rá kellett jönnöm, na­

gyon kevés jól képzett hangú színész van. Á nyugati országok a modern musicaljátszás vilá­

gában is előttünk állnak. Érde­

kes módon csak a technikában.

Nálunk divat a színészi és éne­

kesi képességet különválaszta­

ni, mikor ez együtt adja ki az egészet. Az oktatás során ko­

moly hangsúlyt az éneklés csak az operett-musical osztályban kap, a prózai szakon ez az osz­

tályvezető tanáron múlik.

Szemere Katalin

N e w O r l e a n s - i t ü n d é r m e s e

Egy olyan évben, amikor a múzeum igaz­

gatók egyfolytában csak azt számolgat­

ják, ki tudják-e fizetni a villanyszámlát és telik-e bérre, tébére, adóra, meg amikor mindeközben azt is tudják, hogy a mille- centenárium kapcsán emlegetett „sze­

rény, de méltó” szókapcsolat elsősorban azt jelenti, hogy a megemlékezés orosz­

lánrésze rájuk hárul, akkor ember legyen a talpán, aki egyszerre egy egész teremnyi m úzeúm i szakembert fel tud vidítani. Pe­

dig van ilyen. Olyasvalaki, aki saját bő­

rén tapasztalta, m ilyen nehéz prosperáló m úzeum ot csinálni a semmiből.

Sharon Litwin, a New Orleans-i m úze­

um vezetője tündérmesét ígért magyar kollégáinak, akik azért gyűltek össze egy minapi konferencián, hogy a kulturális turizm us és a m úzeum i marketing kérdé­

seiről beszéljenek. Sharon Litw in törté­

nete valóban tündérmese volt, mégpedig igaz mese. Arról szólt, hogy hogyan lehet 22 Monet-festménnyel 64 nap alatt 25 és fél millió dollárra szert tenni. Mint kide­

rült - legalábbis ezt sugallta a New Or­

leans-i m úzeum vezetője -, nem kell eh­

hez más, csak jó szervezőkészség. Márpe­

dig ha egy m úzeum huszonkét képe hat­

vannégy nap alatt ilyen hatással lehet egy város életére, ugyan miért nem prosperá­

lunk m i itt Budapesten, ahol tucatnyi or­

szágos gyűjtemény, számtalan galéria és kis múzeum csábítja az idegent? Sharon Litw in legalábbis ezt kérdezi, és ami azt illeti, lelkesedése ■ magával ragadó. Őt hallgatva az ember hajlamos elhinni:

egyszerű dolog meggyőzni az utazási iro­

dák tulajdonosait,a szállodásokat és a ta­

xiscégeket arról, hogy segítsék a kulturá­

lis kezdeményezéseket, hiszen egy sikeres kiállítással m indenki csak nyer, tömegek jönnek a városba, fellendül a kereskede­

lem, gazdagszik a polgár. New Orleans- ban legalábbis működött mindez. Ameri­

ka minden államából érkeztek látogatók a Monet-kiállítás hírére, a város pedig új kitörési lehetőséget talált: a kulturális tu ­ rizmust.

Magyarországon - állították a konfe­

rencia külföldi előadói - minden adott

egy hasonló siker sztorihoz. Szép tájak Európa közepén, kulturális kincsek töm ­ kelegé, csupa olyasmi, amiért érdemes Magyarországra utazni. Erre kell építeni, s így a m úzeum nemcsak a pénzt mohón nyelő feneketlen zsák lehet, hanem akár nyereséget is hozhat a nemzetgazdaság számára.

Lehetséges persze, hogy mindez csak kívülről, New Yorkból, Írországból vagy New Orleansból nézve ennyire reményte­

li. Mert m i más magyarázhatná, hogy a konferencia nyitónapjának egyetlen m a­

gyar meghívott előadója a múzeumok legfőbb kitörési lehetőségét a sajtónak el­

küldött háttéranyagok gondos összeállí­

tásában látta, és hosszú perceket áldozott olyan technikák részletezésére, amelyek­

kel a hallgatóság soraiban ülő m úzeum ­ vezetők már hosszú évek óta élnek. Mert az, ugye, lehetetlen, hogy a magyar m ú ­ zeumok tevékenységéről éppen a helyben elérhető szakemberek tudnak a legkeve­

sebbet?

N. K. J.

A Szegedi Középkor-történeti Könyvtár 7. darabja, A honfog­

lalás korának írott forrásaicí­

mű, Kristó Gyula szerkesztette kötet igeil-igen kemény olvas­

mánynak indul. Nem ok nélküli a nehézsége. A ránk vonakoz- tatható első, IX. századi mosz- lim szövegekben többfélekép­

pen olvasható és értelmezhető szavak szólnak csupán távoli eleinkről. Néhány tucat oldallal később azonban a szövegek a nem szakember olvasóhoz szelí­

dülnek, és attól kezdve élvezet­

tel bóklászhatunk a leírások­

ban. „A turkok egy lovas külö­

nítménye - írta Al-Makdisí 966- ban egy huszonnégy évvel az­

előtti magyar kalandozó hadjá­

ratról - betört Andalúzia határ­

vidékére, ott foglyokat ejtett és elhajtotta a szabadon legelő jó­

szágokat. Az ellenség üldözésé­

re kiküldött lovasság azonban nyomukba eredt és egyikőjüket el is fogta. Úgy mondták: ez volt az első turk, akit valaha is lát­

tunk, szóltunk hozzá és ő is szólt hozzánk, de sem ő nem ér­

tett bennünket, sem mi őt.”

Könnyen olvashatók az emlí­

tetteknél ismertebb görög nyel­

vű források is. Kiváltképpen Bölcs Leó 904-ből való Takti­

kájának az a részlete, amelyik­

ben a magyarok látszólag meg­

futamodó, s ezzel az ellenfelet maguk után csalogató, majd ve­

lük szembeforduló és őket a se­

reg addig lesben álló részével két tűz közé szorító harcmodo­

ráról számol be a szerző - ez még akkor is jó adalék múltunk kutatásához, ha tudjuk, hogy a császár egy nálunk előbb arra­

felé harcoló lovasnép hadi gya­

korlatának leírását vette át, hogy azt valamelyes kiegészí­

téssel ránk vonatkoztassa.

Néhány kevéssé ismert szláv forrás bemutatása után követ­

keznek a szintén olvasmányos latin nyelvűek. Azon belül több

tásokban már megjelentek). Az új kiadásban a szerzők figye­

lembe vették a megírás óta el­

telt esztendők megannyi új ku­

tatási eredményét, s közlik az Árpádok dinasztiájának eddigi legpontosabb családfáját. (Ez utóbbit megvallatva kiderül, hogy az Árpád-ház királyainak átlagosan négynél több gyerme­

kük született, hogy a XIII. szá­

zadi királyokban már csak né­

hány ezred-, sőt tízezredrésznyi Árpád-vér folyt, s hogy bennük a magyar vér sem volt több egy­

két százaléknyinál - igaz vi­

szont, hogy a szép számú ma­

gyar királylány és -fiú külföldi házassága révén Európa majd­

nem mindegyik uralkodócsa­

ládjának ereiben magyar vér is csörgedezett.)

A könyvben szereplő életraj­

zoknak a csak részben a műfaj­

ból következő egyik nagy érde­

mük, hogy belőlük a legismer­

tebbnek számító Árpád-háziak­

ról is árnyaltabb, színesebb, em­

beribb képet kapunk a köztörté­

netekben megszokottnál. Az utóbbiakból - részben szintén nemcsak a műfajukból követke­

zően - általában hiányoznak az e kötetben okkal szereplő olyan apróságok, hogy az ifjú Istvánt inkább testileg, mint szellemileg pallérozták nevelői, hogy I. Gé­

za barna bőrű, fekete hajú volt, hogy Kálmán politikai megfon­

tolásokból fogalmaztatta át első királyelődje életrajzát, hogy III.

Béla termetre is jócskán kima­

gaslott kortársai közül, hogy „a bohém, örökifjú II. Andrást a szigorú erkölcsű és koravén utód, IV. Béla követte a trónon”.

Mindezek - meglehet - nem döntő fontosságú mozzanatok a történelemben, de arra nagyon alkalmasak, hogy közelebb hoz­

zák hozzánk a szereplőket, a kor egészét.

A kötet másik nagy érdeme, hogy alig ismert uralkodóinkat

I. Géza ábrázolása a korona Bizáncból érkezett alsó részén (a Magyar koronázási jelvények című kötetből)

m int hatvan könyvoldal Anonymus Gesta Hungaroru- máé, az eredetiben is magyarul az áldomás és a szerelem szóval (az előbbi először aldamas, má­

sodszor aldumas, az utóbbi ze- relmu alakban.)

Olvasmánynak a Gestánál is élvezetesebbek a Nyugat-Euró- pában született krónikák. Rész­

letesen és színesen - természet­

szerűleg a kalandozásokat el­

szenvedők szemszögéből - szá­

molnak be a magyarokkal ví­

vott csatákról, a rájuk törők külleméről, szokásairól, rablá­

sairól, kegyetlenkedéseiről.

A kötetet egy, a mohácsi csa­

ta után tevékenykedő magyar szerző - minden bizonnyal Csá­

ti Demeter - verses munkája, az Ének Pannónia megvételéről zárja. Kristó szerint azért illik a válogatásba, mert a szerző a la­

tin előzményeken, így a XIV.

századi krónikakompozíción kívül a honfoglalás történetét a XVI. század elejéig őrző éne­

kekre is támaszkodik.

A millecentenáriumhoz mél­

tó formában jelent meg a Kristó Gyula-Makk Ferenc szerzőpá­

rosnak Az Árpád-ház uralkodói című munkája (a kötet írásai 1987-ben folytatásokban az IPM-ben, néhány év múlva Ma­

gyarországon könyvalakban, majd az ungvári és a pozsonyi napisajtóban ismét csak folyta-

is viszonylag részletesen mutat­

ja be. Például az Istvánt követő unokaöcsöt, Pétert, a mélyen vallásos, vasárnap még hada­

kozni sem hajlandó II. Gézát, a méreggel elveszejtett IV. Istvánt és azt a IV. Lászlót, akivel sokak szerint - mert III. András talán nem a királyi apa gyermeke volt - fiú ágon kihalt az Árpád-ház.

Nem hiányoznak persze a kö­

tetből a nagy történelmi folya­

matok sem: miért és hogyan - milyen kényszerűségből vagy az egyén jellemvonásaiból követ­

kezően - váltott többször is szö­

vetségest Magyarország a bi­

zánci császár-római pápa-né­

met császár háromszögben; mi­

kor osztott földet, rangot ked­

venceinek a király, vagy vett vissza tőlük lehetőleg mindent, ha szembefordultak vele; ho­

gyan igyekezett házasságokkal hadi és politikai támogatást szerezni azonnali hódításhoz vagy stratégiai előnyökért; nem utolsósorban pedig, hogy mi­

képpen vált a temérdek bizony­

talanság közepette a Kárpát­

medencébe érkező törzsegyüt­

tesből egy országában szívósan megkapaszkodó, biztonságosan megélő, uralkodói gyermekeit akár a bizánci trón közelébe re­

pítő nép.

Jó könyv mind a kettő. Aki teheti, vegye a kezébe őket.

Daniss Győző