S Á R Á N D I J Ó Z S E F
Egy kitartott férfi naplójából
(
1
Kitartasz — fecsegik a jól értesültek Valóban mellettem maradtál
ki adott esetben el is tartana Katáiina olyan nőt gyanít benned aki csupán egyszer s egyvalakit képes igazán szeretni Irigyel
mert ő maga érzelmileg beszámíthatatlan Nála talán elzüllenék
mégis csábít örök asszonyisága s a vele élvezhető ritka gyönyör
Hármasban élni volna jó ' Lényemmel teljes lényetekben
csodálhatnám hódító tökéletlenségem Mintha otthonod lenne 2
Élsz a konyhává hallá s hálószobáddá kiképzett helyiségben
N em jó í g y — panaszolod Bizony az elválás pitvara ez mert hasztalan remélsz marasztaló bebocsáttatást
Mitől feslik a családnak keresztelt szövetség? 3 S összetartozásunk helyzeti energiája
mivé alakul? A közös múlt emlékei?
Az üres forma hatalma késlelteti régtől sejtett elágazásunk? Hűlt helyed élményétől élőre fázom
Talán mégis él kéne menned hogy végleg visszatérhess ha hívlak s engedi büszkeséged
Terve van velünk a magunk-szőtte Sorsnak 4 vagy mással boldogulva majd agyat mosunk?
Törölve szépet fejlődést serkentő kölcsönhatást S hogy ne nagyon fájjon ami fáj
nevezzük a múltat lidércnyomásos éjnek?
A lidércnyomás persze igaz Kikben bíztunk eljúdásodtak s bátraink mára óvatos duhajok Féltünk félünk eleget és
böjtölünk hogy ne kelljen még jobban félnünk
Lehetnének köröttünk gyerekek — eleven szavazatok a biológiai jövőre
Vágyhatunk többre hol az egészért küzdők fölőrlődnek részakaratokon?
Iszol velem s nélkülem 5 mert létünk a nemlétben súlytalansági állapot
S mit ésszel fölérnünk képtelenség a látomást ösztönünkre bízzuk Az alkohol csupán alkalmi társ lehet fantáziánk félrelépéseihez
VÁRUNK 6
Én az asszonyra ki magával vinne Te hogy ezt a krízist is kiheverjük Mintha siralomházban telnének napjaink szeretjük egymásban a még szerethetőt jók vagyunk s már mióta tart a búcsúnk Nincs más hóhér csak az ítélő Idő
Megváltás sincs csak véletlenek
J . B A L O G T Ü N D E M U N K Á J A
