Schulte, W. – Naiken, L. – Bruni, A.: A világ mezőgazdasági népességének előrejelzése

1 308

Ugyanilyen irányba hatnak a szokások változásai e négyfajta területen. Egyrészt az iskolai végzettség azok sorrendje szerint emel- kedik, és a magasabb iskolai végzettségű családok több másfajta jövedelemköltési le—

hetőséget, örömszerzési módot látnak. Pél- daként említi a szerző, hogy az utazás igé- nye csak a magasabb iskolai végzettségűek- nél jelentkezik. Ugyanakkor a városokban több alternativ fogyasztási lehetőség kinál—

kozik, mint a falvakban, és ez utóbbiakban is több, mint a határterületeken. Bizonyos különbség állapítható meg a régi és az új városi területek között is, például a régiek- ben hatnak a legerősebb tényezők a termé—

kenység csökkentése irányában.

Mindezek a tényezők együttvéve semlege- sítik a jövedelem emelkedésének egyébként gyermekszámnövelő hatását.

A szerző tételének bizonyítására az Egye—

sült Államok különböző régióinak városi és

falusi termékenységi arányszámait (a 20—44 éves nőkre jutó 0—4 éves gyermek számát) elemzi. Hivatkozik Yasuba egy tanulmányára.

amelyben az 1800-1860—as termékenységi arányszámok alapján kimutatta, hogy a nép—

sűrűség forditva arányos a termékenységi arányszámmal. vagyis hogy a szabad föld- terület rendelkezésre állása kedvezően be- folyásolta a termékenységet.

Mivel az Egyesült Allamok népessége 1800 óta fokozatosan átcsoportosult az említett négy lakáhelytípus között. az egész népesség termékenysége természetesen csökkent. A szerző szerint az évszázados termékenység- csökke'nési trend magyarázatánál az iparo- sodási és városiasodási folyamatok mellett figyelembe kell venni azt is. hogy a határte- rületeken laká népesség fokozatosan csök- kent. majd lényegében megszünt a határte- rület, amikor a népesség terjeszkedése elérte a Csendes-Óceónt és a szabadon foglalható földterületek elfogytak. A szerző utal arra, hogy egy hasonló határterület létezése okoz—

hatta a magas termékenységet a XIX. szá—

zadban Skandináviában, Finnországban és Oroszországban.

A szerző néhány gondolatot fűz — empiri- kus bizonyitás nélkül — a jövedelememelke- désnek a termékenységre gyakorolt hatását—

hoz. A családi jövedelem növekedése egy- részt a nagyobb gyermekszám irányába hat, mert növeli a család rendelkezésére áiiő anyagi erőforrásokat, másrészt azonban egy ,,intergenerációs *izléshatáson" keresztül a gyermekszám csökkentését ösztönzi. mert az egymást követő nemzedékek egyre nagyobb igényeket támasztanak a jobb anyagi körül—

mények között élő családokban. így minden következő nemzedék egyrészt nagyobb anya- gi erőforrásokkal rendelkezik a felnőttkorba lépve, másrészt viszont nagyobbak az igé- nyei is. Mivel a jövedelememelkedés hosszú távon nem egyenletes ütemű, hanem bizo- nyos hosszú időtartamú ingadozásokat mu- tat, a jövedelmek és az igények növekedése nem teljesen párhuzamos. A hosszú fellen- dülési időszakokban felnevelkedett gyermef kek igényei erősen megnövekednek szüleik nemzedékééhez képest, viszont ha fiatal fel- nőtt korukban egy hosszabb depressziós idő- szak lép fel,akkor jövedelmük nem nő ezek—

kel az igényekkel párhuzamosan. Megfordí- tott helyzet áll elő a depressziós időszakban felnevelkedett és a fellendülési időszakban dolgozni kezdő és családot alapitó nemzedé- keknél (például a második világháború után felnőttkorba lépőknél). Ennek következ- tében a termékenység is mutat bizonyos hosszabb távú hullámzásokat. A szerző végül rámutat arra, hogy nem ismerjük kellőkép—

pen az egyes családok szükségleteit és igé—

nyeit a jólét különböző elemei iránt. Olyan jóléti függvényt kellene kidolgozni, amely figyelembe veszi azt az alapvető emberi vá- gyat. amely gyermekek nevelésére ösztönöz.

(Ism.: Andorka Rudolf)

MEZÖGAZDASÁGl STATISZTIKA

SCHULTE. W. —- NAlKEN, L. — BRUNi, A.:

A VlLÁG MEZÓGAZDASÁGI NEPESSÉGÉNEK ELÖREJELZÉSE

(Projections of world agricultural population.) - Monthly Bulletin of Agricultural Economics and Sta- tistícs. 1972. 1. sz. 1—10. p.

A szerzők a mezőgazdasági népességhez sorolják mindazokat, akiknek a megélhetése a mezőgazdaságtól függ. ideértve a mező—

gazdasági főfoglalkozásúakat (munkaadók.

önálló gazdálkodók, fizetett alkalmazottak, segitő családtagok) és azok nem dolgozó el—

tortottjait. A halászatot, erdészetet és vadá- szatot, az Egyesült Nemzetek gazdasági te-

vékenységi besorolásával összhangban, me—

zőgazdasági tevékenységnek tekintik.

A mezőgazdasági népesség becslésére a FAO jelenleg az alábbi három módszert használja (pontosabban az első kettő alkal- mazhatóságát vizsgálják és a harmadikat használják).

a) A gazdaságokban lakók számára ala- pozott becslések. Gazdaságokban lakóknak tekintik azokat, akik mezőgazdasági birto- kon élnek vagy a birtokos háztartásához tar—

toznak. Szemben a mezőgazdasági népes- séggel, ez a kategória nem tartalmazza azo—

kat a mezőgazdasági munkásokat (és eltar-

STATISZTIKAI IRODALMI *FlGYELÖ

1309

tottjaikat). akik a birtok területén kivül lak—

nak. továbbá a nem mezőgazdasági birtokon dolgozó halászokat. vadászokat és erdésze- ket. Ugyanakkor ide tartoznak azok (eltartott- jaikkal együtt), akik kisbirtokokon élnek és gazdálkodnak bár nem mezőgazdasági fő- foglalkozásúak és ezért nem is tartoznak a mezőgazdasági népességhez.

A mezőgazdasági népesség és a gazda- ságokban lakók száma közti korreláció több tényezőtől függ (a mezőgazdasági birtokok nagyság és tulajdonjog szerinti megoszlása, a halászat. vadászat és erdészet jelentősége, a mezőgazdasági bérmunkások száma stb.) és országonként különböző mértékű. Fejlő- dő országokban igen kicsi az eltérés a két adat között, míg a gazdaságilag fejlett or- szágokban jelentős eltérések mutatkoznak bármely irányban. Ez azt mutatja. hogy még tovább kell vizsgálni azokat a tényezőket.

amelyek a kétféle típusú országok adatainak kapcsolatában mutatkozó különbségeket eredményezik, mielőtt a gazdaságokban la- kók számára vonatkozó alapozott becsléseket készítenének.

b) A falusi lakosság számára alapozott becslések. Falusi lakosságon rendszerint bi- zonyos lélekszám alatti településeken élő embereket értünk, amely szám országonként különböző. Ez a kategória. szemben a mező—

gazdasági népességgel, magában foglalja a nem mezőgazdasági foglalkozásúakat (és eltartottjaikat), valamint a vagyonukból élő- ket is, ha azok községekben laknak. Ugyanak—

kor nem tartalmazza a nem vidéki települé—

seken lakó mezőgazdasági népességet.

A falusi lakosság és a mezőgazdasági né- pesség közti eltérés —— ami rendszerint az előbbi javára mutatkozik — általában na- gyobb mértékű a gazdaságilag fejlett orszá- gokban. A két típusú népesség közti korre—

láció több oldalú, ami további kutatásokat tesz szükségessé, mielőtt a kapcsolat alap- ján becslést kívánunk tenni.

c) A mezőgazdasági foglalkozású keresők és az összes keresők arányán alapuló becs—

lések. A becslés a mezőgazdasági népesség és az összes népesség aránya (MN/ÖN), valamint a mezőgazdasági foglalkozású ke- resők és az összes keresők aránya (MFK/

ÖK) közti szoros kapcsolaton alapul. A két arány hányadosa G. A szerzők 27 ország példáján bemutatják. hogy G értéke legtöbb esetben 0.8 és 1.2 közé esik és átlagban közel egy (094). Következésképpen az MFK/

O'K aránya és az összes népesség adatának birtokában a mezőgazdasági népesség meg- bizhatóan becsülhető. (A becsléshez szüksé—

ges foglalkoztatottsági adatokat a Nemzet- közi Munkaügyi Szervezet — ILO — több or—

szágra közli.)

A mezőgazdasági népesség előrejelzése.

annak becsléséhez hasonlóan, az MFK/ÖK

arányra épül. Ez nemcsak ezen arány és MN/

ÖN arány szoros kapcsolata miatt lehetsé—

ges. hanem azért is, mert az MFK/ÖK arány változása döntően olyan gazdasági mutatók változására vezethető vissza, mint az egy fő- re jutó nemzeti össztermék. a mezőgazdaság nemzeti össztermékhez való hozzájárulása.

valamint a nemzeti össztermék növekedési ütemének és ezen belül a mezőgazdaság részesedésének arányeltolódása. Ezek a mu- tatók független változókként használhatók az MFK/ÖK arány változásának előrejelzésére, ami megfelel az általános tervezési gyakor—

latnak is. Az MFK/ÖK arány használata nem- csak a mezőgazdasági népesség. hanem — az összes keresők számának ismeretében ——

a mezőgazdasági foglalkozású keresők szá- mának előrejelzését is lehetővé teszi.

Az MFK/ÖN arány 1950—1960 időszakban bekövetkezett változásait. a fenti makroöko—

nómiai változók (mutatók) szerint. a követ- kező egyenlet írja le:

Y : 2,76083 — 0.01434x1 _ 0.02762x2 4—

—l— 0.00112x3

ahol:

Y — az MFK/ÖK arány átlagos évi válta- zása százalékban,

X1 —- a mezőgazdasági össztermék növe- kedési üteme a nemzeti össztermék növekedési ütemének százalékában.

X2 —- a mezőgazdaság százalékos részese—

dése a nemzeti össztermékből az idő- szak kezdetén,

X3 — az egy főre jutó nemzeti össztermék az 1970. évi piaci árakon. US dollár- ban. az időszak közepére vonatkozóan.

Az előbbi egyenlet és az lLO által 1960—ra közölt MFK/ÖK arányt használták fel a fej—

lődő országok 1965—1985 közötti időszakra vonatkozó MFK/ÖK arányának előrejelzésé- re is. A gazdaságilag fejlett országoknál —- mind becslésre, mind előrejelzésre — a kö- vetkező egyenletet lehet használni:

Y : 0.453228 —l— 0,002657X -—

——O.OOOOOO339X2 ahol:

X -— az egy főre jutó nemzeti össztermék, az 1970. évi piaci árakon. az 1950—

1960—as időszak közepére vonatko- záan.

A szerzők az egyenleteket középtávú terve- zésben használható empirikus megközelítés—

nek tekintik.

A tanulmány táblákban közli a mezőgaz- dasági foglalkozású keresők és a mezőgaz—

dasági népesség 1965-re vonatkozó becslését,

,1310

valamint az 1970.. 1975., 1980. és 1985.

évekre vonatkozó előrejelzéseket.

* Ezek szerint a különböző gazdasági és tár- sadalmi rendszerű államokban a változások igen különbözően jelentkeznek. A fejlett tő- kés országokban az összes népesség és az összes keresők száma évente kb. 1 százalék- kal nő. ugyanakkor a mezőgazdasági foglal- kozású keresők és a mezőgazdasági népes- ség egyre gyorsuló mértékben csökken (éven- te 2—3 százalékkal). Ezekben az országokban a mezőgazdasági népesség 1985-ben nem éri el az összlakosság 10 százalékát.

A szocialista országokban a mezőgazda- sági foglalkozású keresők és a mezőgazda-

sági népesség abszolút száma 1985—ben vár- hatóan hasonló lesz az 1950. évihez.

A fejlődő országokban a mezőgazdasági Afoglalkozású keresők és a mezőgazdasági népesség száma jelentősen növekedni fog.

bár ez a növekedés elmarad az összes népes- ség és az összes keresők számának nöVeke—

dési ütemétől. Annak ellenére, hogy így csök- ken a mezőgazdaság részesedési aránya az összes népességből, 1985—ben még mindig a mezőgazdaság lesz ezekben az országokban a lakosság többségén-ek foglalkoztatási és

megélhetési forrása.

(Ism.: Szásszálmán)

KULFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

BEch-IIIK

GW

A SZOVJETUNIÓ MINllSZTERTANÁCSA MELLETT MÚKÓDÖ KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL

FOLYÓIRATA 1972. ÉVI 7. SZÁM

Volodarszkii, L.: Utvenéves a Szovjetunió.

Kotliar, A. -— Kírpa, I.: A foglalkoztatottság de- mográfiai aspektusai a különböző ipari struktúrájú városokban.

Sadrin, A.: A rizstermelés szintjének elemzése.

Folubaiarinov, M.: A tudományos. műszaki és szakkönyvtárak a Szovjetunióban.

Szimak, N.: A költségvetési intézmények gépei, gépi berendezései és közlekedési eszközei elhaszná—

Iódása meghatározásának és újraértékelésének egyes sajátosságai.

Guszarov, V.: Az állami statisztika járási infor- mációs gépi adatfeldolgozó állomásának első mun—

kaeredményei.

Matveeva, A.: A népesség természetes népmozgal- mára és vándorlására vonatkozó adatok feldolgozása (! ..Minszk-22" elektronikus számítógépen.

Maszlianenko, A.: Az elektronikus számitógép fő berendezései és a programozás egyes kérdései.

Frapp, E. - Utkína, L.: Az ipari termelés minő- ségére vonatkozó állami beszámolójelentés.

Haíkin, V.: A vállalatoknak a tervfeladatok telje- sítési szintje szerinti megoszlását ábrázoló sorok elemzése.

Zingel'boim, A.: A kereskedelmi vállalat jövedel- mezőségének elemzése.

6. T.: A számítástechnika és az automatizált irá- nyitási rendszerek alkalmazása tárgyában tartott Össz—szövetségi értekezlet.

Jakovlev, G. —- Ezrubel'szkii, Ja.: Az állami sta—

tisztika járási (városi) információs és gépi adatfel- dolgozó állomásainak szervezése és gyakorlati mun- kája tárgyában tartott össz-szövetségi értekezlet.

1972. ÉVI 8. SZÁM

Cservanev, L.: A testvéri barátság éltető forrásai.

Tatarcsuk. P.: Moldávia a köztársaságok testvéri családjában.

Burlin, V.: Ukrajna a Szovjetunió népeinek csa- ládjában.

Szorokopud, M.: A társadalmi termelés két alosz- tályának aránya.

'Moszkvin, P.: A társadalmi termelés anyagigényes—

sege.

d 'Kozlov, T.: A statisztikai csoportosítások egyes kér- esen.

Ivanov, Jn.: A nemzeti jövedelem nemzetközi ösz- szehasonlitása.

Vazniuk. A.: A számitásiechnikai eszközök beve- zetése.

Lenszkaj'a, F.: Jelrendszerek és jelek felépítése.

Vahrin, F.: Tovább kell fejleszteni a kereskedelmi állóeszközök számvitelét és statisztikáját.

Petrov. V.: Az ütemesség az építőiparban.

1972. ÉVI 9. SZÁM Zsorzsíkasvíli, G.: A Grúz SZSZK.

Zsangalubov, A.: Családi egységben.

Almaev, T.: A Kirgiz SZSZK gazdasági és kultu—

rális élete.

Szafarmamedov, A.: A szovjet Turkmenisztan.

Vlaszav, A.: A Moszkvai Gazdaságstotisztikai ln- tézet.

Kudinov. V.

mérleg.

Ovszienko, V.: Az ipari objektumok átlagos épi- tési tartamának kiszámítása.

Szluckii, Sz.: A munkatermelékenység növekedési tényezőinek becslése a rakodási munkáknál.

Paszhaver, l.: A statisztika általános elméletének oktatási programja.

Ivanov. Jn., — Kuz'mín, O.: A KGST-országok szak- értő-statisztikusainak tanácskozása :: fontosabb, ér—

téki mutatók nemzetközi összehasonlítása tárgyában.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala Tudo- mányos-Módszertani Tanácsa.

— Litvak, Sz.: A tüzelőanyagenergia-

PRZEGLAD STATYSTYCZNY

A LENGYEL KUZGAZDASÁGI TARSASAG STATISZTIKAI SZAKOSZTÁLYANAK FOLYÓlRATA

1972. ÉVI 3. SZÁM

Pawlowski, Z.: Úkonometriai előrejelzés és néhány sajátossága.

Luszníewlcz, A.: A reáljövedelmek dinamikája becs- lésének néhány problémája.

Kazníewska. I.: Az exponenciális függvény para- méterei becslésének problémája.