• Nem Talált Eredményt

A statisztika elméletének egyes kérdései

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A statisztika elméletének egyes kérdései"

Copied!
18
0
0

Teljes szövegt

(1)

A STATISZTIKA ELMÉLETÉNEK EGYES KÉRDÉSEI*

N. K. DRUZSININ

Aligha akad tudomány, melynek oly kevéssé sikerült volna meghatározni tartalmát, tárgyát és módszerét, mint a statisztikának. Már abban az időben, amikor a statisztikai gondolatot még az államtudomány dogmái béklyózták meg, viták voltak a statisztika mint tudomány tartalmát és jelentőségét illetően.

A múlt század egyik neves orosz statisztikusa, A. Roszlavszkij erre utalva 1839-ben a harkovi egyetemen a tanév megnyitásakor tartott előadását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy ,,a művelődés jelenlegi helyzetében nincs egyetlen tudomány sem, amely oly kevéssé volna meghatározva és az egymásnak ellent—

mondó vélemények olyan sokféleségét képviselné, mint a statisztika", és hogy ,,mig egyesek magasztalásukkal eltúlozzák tudományos érdemeit, nem igazolva egyébként a gyakorlatban pompás elméleteiket, mások alig tisztelik meg a tudo- mány névvel, végül ismét mások véleménye szerint ez nem is tudomány, hanem

csak többé—kevésbé hasznos adatok gyi'íjterne'nye."1 '

Roszlavszkijnak ez a kijelentése természetesen inkább az olvasók széles körére vonatkozott, mint magukra az államtudomány képviselőire, vagyis azokra, akik az akkor elfogadott kifejezéssel élve, maguk ,,művelték" a siatisz—

tika tudományát. A statisztika eme "művelésében" bizonyos általános irányzat mégis létezett. A statisztika leíró iskolájának valamennyi képviselője, aki Con—

rz'ng és Achenwall után írt, az általuk kifejtett gondolatok körében mozgott.

Conring még meglehetősen bizonytalanul nevezi a statisztikát olyan tudomány—

nak amely a minden államban fellelhető figyelemre érdemes tényekről szól, Achefnwall Viszont már azt bizonygatta, hogy az állam nevezetességei alkotják a' statisztikai leírás tárgyát. Az idő azonban megtette a magáét. A göttingai iskola klasszikus felfogását fokozatosan revízió alá vette a skolasztikus béklyó! — ból kiszabadult tudományos gondolat. Az államtudomány keretein belül meg- született a táblázatos statisztika és a ,,Tabell—enknechten", ahogy a göttingai elvek ortodox hivei ennek az iránynak követőit megvetően nevezték, az állam—

tudomány haladó képviselői mindinkább meggyőződtek a statisztikai táblák hasznosságáról. Az államtudomány klasszikus tételeinek másik lényeges helyes—

bítése az a követelés volt, hogy az állam statisztikai leirása nemcsak a hadse- regre és a pénzügyek helyzetére, a polgári jog és az államvezetés kérdéseire

* Részletek szerző: Nekotorüe voproszü teorii sztatisztiki (Moszkva, 1964. 91 old.) c. műve—bál.

! Alekszandr Roszlavszkij: Vezér—fonal a statisztikához. Harkov, 1844. Bevezető előadás

"Tudomány—e. a statisztika?" (oroszul).

(2)

396

vonatkozzék, hanem tartalmazzon anyagot a ,,nép állapotának megismeréséhez"?

is,2 azaz gazdasági elemeket is.

A helyzet még bonyolultabbá vált azután, hogy Guetelet megmutatta, mi— * lyen lehetőségek nyílnak meg a társadalmi élet törvényszerűségeinek tanulmá— *

nyozója előtt a statisztikai módszerek alkalmazása esetén. Ezek a lehetőségek

olyan széleskörűeknek bizonyultak, a statisztikai módszer alkalmazásának hatá—— , ;

nai annyira kitágultak, hogy a tudósok kezdték elvesziteni világos elképzelései—

ket a statisztika helyéről a tudományok családjában. Az erre vonatkozó néze— k "

tek annyira különböztek, hogy Engel, ismert német statisztikus, a Nemzetközi _,

Statisztikai Kongresszúsnak a múlt század 60-as éveinek végén Hágában tartott ülesszakán annak a kétsége-nek ad kifejezést, hogy a jelenlevők bármelyike is válaszolni tudna arra a kérdésre, mi a statisztika.

Gluetelet művei olyan gondolatokat is tartalmaznak, amelyek a statisztikai

tudomány alapelvei szempontjából ma is megőrizték jelentőségüket. Ezekhez tartozik a kellő világossággal első ízben kifejtett gondolat, hogy a statisztikai vizsgálódás tárgyát a tömegjelenségek képezik, és hogy az ezekben ;a jelensé—x ' gekben rejlő törvényszerűségek csak az esetek elég nagy számában mutatkóznak meg eléggé megkülönböztethetően. Ismeretes a tőle származó hasonlat-, ainikor a statisztikust olyan szemlélődőV—el hasonlítja össze, aki egy síkban ábrázolt kört tanulmányoz. Közelről nézve a megfigyelő a körnek csak igen kis részét látja, ;

éspedig mint rendetlenül elhelyezkedő pontok bizonyos mennyiségét. Az abrá— _

tól való távolodás mértékében azonban szeme a pontoknak mind nagyobb szá—,

mát fogja át és felismeri, hogy azok bizonyos rendszer szerint, meghatározott ";

nagyságú ivben helyezkednek el. Mindjobban távolodva a megfigyelő Szem

elől eltűnnek az egyes pontok, ugyanakkor képet nyer általános elhelyezkede—

sükről, az egész ábra jellegéről.

Másutt a társadalmi tömegjelenségek statisztikai tanulmányozásának logik— ' kaját kívánva megvilágítani, Guetelet a statisztikust a tengeren haladó hajói ki

utasaként mutatja be A hajó fedélzetéről az utas előtt feltárul a háborgőltena

_ hetetlen, ő csak a víz felszínét rendszertelenül telszántó egyes hullámokat látja 3, Ez az annyira szemléletesen kifejezett gondolat a tomeggelensegekrol m' 't a statisztikai vizsgálódás tárgyáról és a nagy számok törvényének érvényes Séft'ől, önmagában véve temészetesen gyümölcsöző volt a statisztikai módszer logikai alapjainak a tisztázása szempontjából éstuetelet után valamennyi elmé— _

leti statisztikus egyértelműen elfogadta azt, mint a statisztikai tudomány, egyik

vitathatatlan principiumát. Úgyszintén vitathatatlannak tűnt az a tetel is, hogy ,

_ a nagy számok törvényének érvényesülésével elválaszthatatlanul összefüggnek

azek az átlagok, amelyekkel Gus—telet operálni próbált.4

Guetelet koncepciójában voltak azonban olyan mozzanatok is, amelyekaz

elméleti statisztikusok tiltakozását váltották ki és az elkövetkezendő nézetelté—

rések forrását képezték közöttük a statisztika tudományos tartalmának és fel-'-

adatainak meghatározását illetően. A legélesebb támadások—ban Gluetelet doktri—

? K. German: A statisztika általános elmélete. Szentpétervár 1809. 22. old. (oroszul).

9 Nem kevésbé szemléletes Georg Mayr hasonlata, aki olyan utazóhoz hasonlítja a statisz—

tikust, aki megállapodik az Alpoktól távolabb, hogy jobban lássa csúcsainak elhelyezkedését.

,,Innen —- írja Mayr —- a megfigyelő sok részletet nem láthat, nem tudja megkülönböztetni a szántóföldeket és a legelőket, a réteket és az erdőket, de cserébe, a statisztikuslhoz hasonlóan, biztosan fogja át a jelenség legfőbb vonásait, látja a hegylánc körvonalainak valamennyi lényeges elemét, amelyek egészen közelről kivehetetlenek." Georg Mayr: Törvényszerűség a társadalom életében. Moszkva, 1899. 37. old. (oroszul).

4 Ismeretes hogy Marx a nagy számok törvényét az ,,átlagszamok törvényének is nevezte.

(3)

A STATISZTIKA ELMELETÉHEZ

397

nájának filozófiai—szociológiai oldala részesült. Ide tartozott a statisztikai muta—

tók és megosztások ismert fetisizálása, amely —— Lassale megjegyzése szerint, bár igen enyhített formában —— ,,a számoknak mitikus hatást tulajdonító pitha—

goraszi tanitás'75 ujjászületése volt. Hasonlóképpen annak bizonygatása, hogy

az ,,átlagember" (akit a társadalomhoz való viszonya szempontjából úgy tekint—

hetünk mint a test súlypontját) fejlődésében ugyanolyan pontos és örök törvé—

nyeknek van alávetve, mint amilyenek a fizika törvényei, a szabad akarat híveinek méltatlanko-dását váltotta ki. Azok a határ-talanul determinisztikus következtetések, amelyeket Gueteletnek a vulgáris materialisták között található

túlbuzgó követői vontak le, még csak olajat öntöttek a tűzre.

Különösen élesen tiltakoztak a német statisztikus—tudósok. ,,Pszichológiai szempontból szörnyűnek tűnik —- írta például Schmoller —, amikor a nép leg—

nemesebb fiának azt vágják az arcába, hogy az ő bűnözési hajlamát (,,penchant au crime") matematikai pontossággal kifejezi a 0,00021 értékű tört. Gondol—

kodni kell a személyiség fogalmának és lényegének megmentéséről, a statisztikai determinizmus elleni védelméről, amely minden teketória nélkül nivellálja az

összes egyéni ki'ilörnbségeket."6

A Gluetelet doktrinájából állítólag következő determinisztikus megállapítá—

sok miatti felháborodásnak természetesen meg voltak az osztálygyökerei. A sza—

bad akarat hívei a ,,gueteletizmus" filozófiai kiindulópont—jára irányítva kritiká- juk tüzét, tulajdonképpen a dolgoknak a polgári társadalomban meglevő rend—

jét védelmezték. Az a gondolat, hogy a társadalom fejlődésének örök és kérlel—

hetetlen törvénye az, hogy a bűnözés, amit ennek a társadalomnak a tagjai visznek véghez, ,,az emberi nem sajnálatos tulajdonsága", és hogy a ,,társadalom - tartalmazza embrionális állapotban az összes bűnöket, amelyeknek be kell következniök", rendkívül nehezen volt elviselhető a szabad akarat hivei szá—

mára. Az ezzel való egyetértés annak az elismerését jelentette volna, hogy ma—

gának a burzsoá rendnek a természetéből következnek e rendnek a ,,fekélyei", amelyeket fel lehet tárni az objektív statisztikai tények segítségével. Épp erre utalt Marx Károly, amikor Guetelet amerikai és franciaországi bűnözési adatai—

hoz folyamodott. ,,Ha tehát —— írja ——- a bűntettek nagyjában, számszerűségüket és fajtájukat tekintve, a fizikai jelenségek szabályszerűségét mutatják —— ha, mint Guetelet úr megjegyzi, anehéz lenne eldönteni, hogy a kettő közül); (a fizi—

kai világ és a társadalmi rendszer közül) amelyik az, ahol a ható okok okoza—

taikat a legnagyobb szafbályszerűséggel idézik elő)) __, nem kell—e akkor mélyen elgondolkodni az ilyen bűntetteket nemző rendszer megváltoztatásán, ahelyett, hogy dicsőítenwék a hóhért, aki egy csomó bűnözőt 'kivégez. csak azért, hogy újabbak számára helyet osináljon?"7

Az ,,ateisztikus determinizmust" bírálva a szabad akarat hívei azt állították, hogy a társadalmi életnek azok a szabályszerűségei, amelyeket a statisztikai adatok segítségével meg lehet állapítani, távolról sem a társadalmi ember egész 'léte't irányító ,,alapyető" törvények. Ezek csak empirikus szabályszerűségek, a tények egymásutániságának vagy hasonlóságának egyszerű viszonyai, amelyek semmit se mondanak a tények lényegéről. Ju. Janszon véleménye szerint pél—

dául, aki az orosz statisztika—elméleti irodalomban a ,.gueteletizmus" bírálatá—

5 Lassale Művei 2. köt. 1928. 346. old. (oroszul).

0 Idézi A, A. Csuprov: Tanulmányok a statisztika elméletéről. Szentpétervár, 1909. 254. old,

, (oroszul). '

7 Marx—Engels Művei 2. kiadás. 8. kötet, 532. old. (oroszul) és ma Kossuth Könyvkiadó.

, ,Budapest, 1962. 491. old.

(4)

* nak úttörője volt, Guetelet fő hibája az, hogy ,,a szemlélődwből ered nyeket olyan aktív törvényekké'nt értelmezi, amelyek létrehozzák a jelenet get és nem azok ismétlődésénak és kölosonös egymásutániságának szabáljrsxerüe

ségét fejezik ki." Ju. Janszon szerint a statisztikai úton feltárt törvények ,,lénye—é gében nem többek, mint empirikus törvénye ". Ami pedig az "alapvető" tör—

* vényeket illeti, ,,amelyek száma a természetben általában nem nagy", tehetne—_ f

résük ,,a megfigyelő tudományok határain kívül esik". Ily módon a statiszti a

nem oldhat meg olyan kérdéseket, mint az akarat szabadságának kerdese, és ha

,,liozzáfog hasonló kérdések megoldásához, akkor tul megy az őrt megilleto

határokon". 8

Az ilyenfajta megfontolások filozófiai megalapozását könnyű volt megtalálni, a pozitivista—k agnosztikus tanításában, különösen a kortársai gondolkodására oly'

nagy hatást gyakorló induktivísta John Stuart Mill műveiben. Ezek szerint az emberi megismerés feltételes jellegű és nem képes felfedni a jelensegek vég ső, kiváltó okait. Ezt az agnosztikus felfogást a későbbiekben, néhány éVti

múltán felhasználták a matematikai irányzat egyes elméleti statiszttkusai;

f a valószínűséget empirikus gyakorisággal cserélték fel. A ,,gueteletiznitxs" hí%*'*r rálóimak jóvoltából a statisztika által megállapított törvényszerűség—ek empme kus jellegeről vallott felfogás tantósan meghonosodott e tudomány temeti * — '

között. __ , —

Guetelet ,,átlagemberét" azonban nemcsak filozófiai-szociológiai szempont—' "'B'

ból bírálták Kétségbevonták azoknak a logikai alapoknak a helyességékameí—w '

lyekre Guetelet támaszkodott, amikor az "átlagember" statisztikai méréséről be— :

' szelt. Laplace tanítványa lévén, aki oly nagy nevet szerzett a Valószínűségsz' ' — '

; tás területén, Guetelet épp ebből a tudományból vette a támaszt a statiszt;

átlagok természetéről vallott felfogáshoz. Ezt a feladatot aZoknak a problé ál;

nak megfelelően oldotta meg, amelyek az ő idejében a valoszmusegelnielet elő

állottak. Ismeretes, hogy ő csak azoknak az átlagoknak ismerte el a tudományos _ értékét, amelyek egy és ugyanazon tárgy ismétel—t mérésének eredményeiből—

következtek. Csak az ilyen átlagokat tartotta a ,,típus attributumát" kifejező átlagnak. Itt Guetelet teljesen a véletlen hibák elméletére támasZkodOtt, melyi—

nek kidolgozásával a valószínűségelmélet éppen akkor foglalkozott. Mind az átla—

gok természetéről vallott ez a felfogása, mind az a törekvése, hogy a társadalmi élet jelenségeinek magyarázatát a valószínűségi szemlélethez kapcsolja, tátnadá-w sokat váltott ki. ,,Határozottan lehetetlennek tartjuk -—- írta ezzel kapcsolatban Ju. Janszon —, hogy Guetelet valamennyi elmés _— matematikai szempontból

nagyon valószínűnek tűnő — számítását valaha is fel lehet majd a gyakorlatban

használni azoknak az okoknak kiderítésére, amelyek a társadalmi jelenségeket

megváltoztatják."9

így tehát Guetelet doktrináját szétrombolrták és A. A. Csup'rov szemléletes

kifejezésével élve, annak romjain kellett felépíteni a statisztika új emléletét,

amely helyesebb Választ ad e tudomány tárgyára, módszerére és tartalmára Vo-

natkoZóan. Ez a feladat elég nehéznek bizOnyult. A nehézséget az a jelentős

körülmény okozta, hogy mióta Guetelet munkáit írta, a statisztikai kutatási módszer túllépve a társadalmi—gazdasági jelenségek keretein behatolt a tudo—

mány szélesebb területeire. A statisztikai gondolat és gyakorlat egész megelőző története arra késztetett, hogy a statisztikát olyan tudománynak tekintsék,

5 Ju. Janszon: Irányzatok a morálstatisztika tudományos művelésében. Szentpétervár, 1871, 80—81. és 171. old. A statisztika elmélete. Szentpétervár, 1913. 531. [old. (oroszul).

! Ju. Janszon: Irányzatok a morálstatisztika tudományos művelésében. 118. old. (oroszul).

(5)

A STATISZTIKA HMÉLETÉHEZ

399

amelynek tárgyát a társadalmi élet jelenségei képezik. Ez a történet az állam—

tudománnyal kezdődött, amely kifejlesztette az állam ,,nevezetességei" leírásá—

nak gondolatát és magát a statisztika elnevezést is adta, valamint a politikai aritmetikával, amely a fejlődő tőkés rend belső viszonyait igyekezett feltárni.

Guetelet és közvetlen követőinek munkái szintén az emberi együttélés törvény—

szerűségeinek tanulmányozására irányultak. ,,A statisztika az államot megha- tározott korszakban tanulmányozza —— írta Guetelet a statisztika tartalmának és feladatának meghatározásakor —, összegyűjti ennek az államnak az életével kapcsolatos elemeket, igyekszik azokat összehasonlithatóvá tenni és a legjobb módon kombinálja őket, hogy megismerjük mindazt, amit azok feltárhat—

nak."10

A statisztikáról mint kizárólag a társadalmi-gazdasági jelenségek tanulmá—

nyozására hivatott tudományról vallott álláspont teljesen megfelelt a társadalmi jelenségek individuális (egyedi) és a természeti jelenségek tipikus jellegére vo—

natkozó metafizikus szembeállításnaik, ami kizárja vagy korlátozza a statisztikai módszer alkalmazásának lehetőségét a természettudományban. Az élet azonban megcáfolta ezeket a szokásos elképzeléseket. A természettudományos kisérleti kutatások gyakorlatába kezdett mind jobban behatolni a statisztikai módszer.

A múlt század nagy tehetségű orosz statisztikusa, D. P. Zsuravszkij előre látva a ,,kategóriaszámítások" lehetőségét mind a ,,növények birodalmában", mind az ,,állatok birodalmában", azt írta, hogy azért nincs még növény— és állatstatisz—

tika, mert ,,a szellemi és anyagi eszközök elégtelenek a számok és mértékek

alkalmazására a tárgyak nagyobb részénél".11 Ezt a rendkívül fontos körül—

ményt az elméleti statisztikusok természetesen nem hagyhatták figyelmen kívül.

A statisztika által tanulmányozott törvényszerűségek jellegének s a statisztika és a valószinűségszámítás elmélete közti viszonynak kérdése mellett válaszolniok kellett arra a kérdésre is, milyen kapcsolat van a statisztikáról mint a társa—

dalmi élet jelenségeit tanulmányozó tudományról vallott szokásos, hagyomá—

nyos felfogás és azon tények között, hogy a statisztikai módszer nagymértékben behatolt a természettudományok területére. Az erre a kérdésre adott válasz sok mindent eldöntött az elméleti—statisztikai koncepcióban.

Ezt a választ az a tézis tartalmazta, amely azt javasolta, meg kell (külön—

böztetni a statisztikát mint Önálló anyagi tudományt, amely a társadalmi je—

lenségeket tanulmányozza és a statisztikai módszert, amely sok tudományban felhasználható, köztük a természettudományokban is. Ez a dualisztikus tanítás, ha lehet így nevezni, mind a német, mind az orosz statisztikai elméleti iro—

dalomban kialakult. ,,A statisztika és a statisztikai módszer —-— írta például a múlt század második felének egyik kiemelkedő német elméleti statisztikusa, Rümelin —— e szavak általánosan elfogadott jelentése szerint két fogalom, ame- lyeket szigorúan meg kell különböztetni egymástól. A statisztika a (tágabb érte—

lemben vett) politikai tudományok egyik ága és nem is lehet más, bármennyire igyekeznek is azt közelebbről elhatárolni és meghatározni. Ami viszont a kuta- tás sajátos módszerét illeti, ennek megkülönböztető vonása a racionális számi—

tás és egyedi esetek csoportosítása. Ezt a módszert történelmileg először statisztikai, következésképpen állami célokra használták fel és már rendelteté—

10 A. Ouetelet: Társadalmi fizika vagy tanulmány az ember képességeinek fejlődéáéről._

1. köt. Kiev, 1911. 16—17. old. oroszul. (Physioue sociale, au essai sur le développement des facultés de l'i'iomme. 1869.)

" D. P. Zsuravszkij: A statisztikai adatok forrásairól és felhasználásáról. Moszkva, 1946.

100. old. (oroszul).

'

(6)

400

' sével utal arra a fontos szerepre, amelyet itt játszott; ennek ellenére Jelenlegi; ,

alkalmazását és lényegét tekintve nem korlátozódhat szűk empirikus köme, ha—

nem általános jelentőséggel bir "12

A másik ismert német statisztikus, Georg Mayr ugyanezt a gondolatot a következőképpen fejezi ki:,,Jelen1eg -—-— írja —— a statisztikát hol szélesen, hol szűken értelmezik. Az első esetben a tudományos kutatás statisztikai módsze—

réről beszélnek általában, a második esetben már arról a szűkre korlátozott területről van szó, ami a statisztikát mint önálló tudományt jelenti: A ,,sta—

tisztikai módszer" alkalmazása nem korlátozódik a társadalmi élet jelenségeire, hanem megtalálható a tisztán fizikai tények megfigyelése és tudományos kutatása

terén is. Tágabb értelemben statisztikán, azaz statisztikai módszeren általában

a tényeknek tömeges mennyiségi megfigyelésen alapuló bármely összeállítását,

bármely csoportosítását lehet érteni. "13

Az orosz statisztikusok között ez a dualisztikus koncepció meglehetősen el— * terjedt volt. Elsőnek az orosz irodalomban E. Anucsin folyamodott hozzá,aki a

statisztikai módszert ,,numerikus módszernek" nevezte — olyan módszernek, u,,amelyet minden tudomány alkalmazhat, köztük maga a tudománynak tekin-

tett statisztika is". "* Ezt a felfogást osztotta Ju. Janszon, A. ]. Csuprov és számos

más orosz elméleti statisztikus is, A. A. Csuprovval együtt.

Az ilyen dualista koncepció alapja úgyszintén a társadalmi jelenségek egye- diségéről és a természeti jelenségek tipikusságáról vallott elmélet volt. Kitűnt hogy núvel a társadalmi élet tömegjelenségeinek minden egyes esete nemesek

az összes esetre általában érvényes fel-tételek hatását viseli, hanem— egyedi

feltételeket is, az ilyen jelenségek kutatásánál elkerülhetetlen a statisztikai módszer alkalmazása, amely nagyszámú megfigyelést feltételez az általános tör—- vényszerűség feltárása érdekében. A statisztika, éppen azért, mert ilyen fontos szerepe van a társadalmi jelenségek tanulmányozásában, itt az önálló tudomány ',

jelentőségére tesz szert. A természeti jelenségek vizsgálatánál viszon—t, ahol az egyedi eset gyakran tipikus, elég az egyedi megfigyelés. Ezért itt a statisztikai megfigyelés alkalmazása korlátozott

Ezta gondolatot a társadalmi jelenségek egyediség-eről, szemben a termé—

szeti jelenségek tipikusságával, az orosz statisztikai—elméleti iiodalomban első—

ként teljes világossággal már V. Porosin kifejtette. Míg az erkölcsi világ jelen- ségei, amely V. Porosin véleménye szerint a. statisztika felhasználási területe,

változó jellegűek, addig ,,a természetben úgy látszik, más törvény uralkodik".

A természetnek ez a törvénye, V. Porosin szavaival, abban áll, hogy a termé—

szetben ,,a mozgás -— körforgás, örökké változat—lan utakon. És ezért az egyik

jelenség szolidárisan felel a másikért. Egyetlen virág egész növényfajnak vs

mintája." S így, mivel a természetben ,,a fajok és fajták változatlanul vannak jelen" és ,,az általános közvetlenül adott az egyediben", itt csak az marad, hogy

,,minden dolgot a maga helyére állitsanakfn5

A természeti. jelenségek tipikusságáról vallott nézet, amely feleslegessé teszi

a statisztikai módszer alkalmazását, még abban az időben sem tartozott a ha—

" Rümelin: Megjegyzés a statisztika elméletéről. ,,A statisztika története és elmélete Wagner, Rümelin, Oettingen és Schwabe monográfiái'oan". Ju. Janszon professzor szerkesztésében és kiegé-

*szítésével. Szentpétervár. 1879, 170. old. (oroszul).

13 Georg Mayr: Törvényszerűség a társadalmi életben. Moszkva, 1899. 14—15. old. (oroszul).

" E. Anucsin: A statisztika mint tudomány jelentősége és a Nemzetközi Statisztikai. Kong- resszus Szentpétervái. 1872. 2. old.

15V. Porosín: Kritika i/sgálódások a statisztika alapjairól Szeniwteuw 1838 43—4501d.

,(oroszul).

(7)

a STATISZTIKA ELMELETÉHEZ

401

ladó gondolatok közé, amikor V.,Porosin írt erről. Ez az eszme a természet—

budomány történetének abban a metafizikus időszakában keletkezett, amikor az főleg a tények felhalmozásaval és rendszerezéséwel foglalkozott s még nem vált azzá a tudomá-nnyá, amely a folyamatokban a jelenségek eredetét és kapcso—

latait kutatja. Ez a felfogás a természet abszolút változatlanságának az elmé—

letén alapuló általános világszemléletből fakadt. Eszerint -—— írta Engels a ter—

mészettudomány történetének ezt a korszakait jellemezve —— alkánhogyan jött is

létre maga a temészet: mihelyt megvan, megmarad olyannak, amilyen, amíg csak fennáll. . . A növények és állatok fajtái keletkezésükkor egyszer s minden—

korra meg voltak állapitva, ugyanaz mindig ugyanazt nemzi... Ellentétben az emberiség tönténetével, amelynek időbeli zfejlődése van, a természettörténetnek csak ténbeli kibontakozást tulajdonítottak. Tagadtak %minden változást, minden

fejlődést a terrnr'zszetb_en_"m ,

Ez a természeti jelenségek tipilkusságáról vallott metafizikus felfogás hívei—

nek minden értekezésében szerepelt. ,,A statisztikai módszer —— írta Rümelin —

elfogadott az összes empirikus tudományokban, amelyek hasonló tárgyak cso—

portjait kutatják, de nem mindegyik számára egyforma fontosságú. A termé—

szettudományok területén az indukció mindig vezető helyet fog betölteni, s a mi módszerünk a második helyen fog állni. Itt rokonfogalmak és a konkrét esetek állandó ismérvei uralkodnak. ., A fajról nem lehet semmi olyat mondani, ami ne vonatkozna egyúttal minden egyes tagjára; a faj fogalma a tipikus egyedre vagy konkrét esetre vonatkozik, s nem tartoznak ide önálló és egyedi esetek.

A gyűjtőfogalomban ezzel szemben —— valamilyen általános ismérv alapján ——

igen különböző tárgyak vannak egy csoportba egyesítve. Az érdeklődés nem az egyes tagok ismérveire összpontosul, hanem arra, mit lehet mondani a csoport—

ról mint egészről."17 Éppen ezeknek a csoportoknak a vizsgálata követeli meg

a statisztikai módszer alkalmazását.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a társadalmi jelenségek területén a sta—

tisztikai tömegészlelés miért nyeri el az önálló tudomány jelentőségét, s a ter—

mészeti jelenségek területén pedig miért marad meg csupán módszernek, Georg Mayr szintén arra hivatkozik, hogy a temészettudományoknak főképpen tipikus tárgyakkal van dolguk. Szerinte a természettudományban ,,a mennyiségi tömeg—

észlelés sok esetben együtt jár az egyedi kutatási objektumok minőségi és mennyiségi megfigyelésével. Az adott esetben azonban —— hangsúlyozza a to—

vábbiakban -— különösen fontos, hogy a természettudományok ilyen, a statisz—

tikaival egyenesen ellentétes kutatási módszerrel oldják meg feladataik nagyobb részét. Ily módon ezekben a tudományokban a tömegészlelés nem az egyedüli és alapvető, hanem csak kisegítő kutatási módszer. A kísérlet, amelynek óriási jelentősége van a temészettudományos ismeretek létrejöttében és fejlődésében.

nem más, mint szükséghez mérten végrehajtott egyedi megfigyelés, amely emellett el van látva a pontos—sárgát, garantáló minden eszközzel. Egészen mások a feltételei a társadalmi élet tényei megfigyelésének. A társadalmi törvényeket csak tömegészleléssel lehet felismerni és nem minőségi és mennyiségi meg—

figyelés útján. A társadalom nem az ilyen megfigyelésre alkalmas individuum;

a társadalom az individuumok összessége."18

Ebben az értelemben nyilatkozik Ju. Janszon is. Rámutat arra, hogy a jelenségek feloszthatók tipikusokra és egyediekre attól függően, milyen okok ——

" Marx—Engels Művei. 2. kiadás. 20. köt. 348—349. old. (oroszul) és ua. Kossuth Könyvkiadőa

Budapest, 1963. 328. old.

" Rümelin: Megjegyzés:, a statisztika elméletéről. 172—173. old. (oroszul).

" Georg Mayr: Törvényszerűség a társadalmi életben. Moszkva, 1899, 16—17, old. (oroszul),

5 Statisztikai Szemle

(8)

492 , " ' 4— , fiz N. K.- DRUZSINIHU

állandók vagy véletlenek —— hatnak rájuk meghatározó erővel,—vese természeti jelenségek többségét az első csoporthoz sorolja. ,,Itt rendszerint —— irja —*—- az

egyes konkrét esetek feljogosítanak az általánosra való közvetlen következte-

tésre, különösen ott, ahol a megfigyelés kísérlet formájában jelentkezik.

A tapasztalati tudományokban nincs helye a számok módszerének. Nem találjuk meg ennek alkalmazását sem a botanikában, sem például a zoológia-

;ban. Ha néha mégis használják a temnészettu—dományban, akkor is csak egyes

kérdések tanulmányozására. "19 , ——

Ezek a nézetek a természeti jelenségek tipikusságáról, amely korlátozza.

,a statisztikai módszer alkalmazását a természettudomány területén, meggyőzők lehettek abban az időben,. amikor Rümelin, Georg Mayr vagy Ju. Janszon mű—

:veiket írták. Néhány évtized múltán azonban, amikor a statisztika sikerei ,a természettudományokban nyilvánvalóvá lettek, már lehetetlen volt ehhez *a régi,.

metafizikus szemlélethez ragaszkodni. Bár ezek a természettudomány— szamara új kutatási eljárások az első időkben ellenállásra találtak, mégis, ahogy A.) A.

Csup'rov megjegyezte, ,,a heves összecsapások után a statisztika Változatlanul megtartja pozícióit. Elsőnek a meteorológia és antropológia (az antropometriá—

val együtt) hajolnak meg előtte. Az antropológia után következik a kísérleti pszichológia (pszichofiziológia). Azután a biológiai tudományokon a sor. A bota- nikában es zoológiában az alapvető problémák egész sorának a kidolgozása kerül át fokozatosan statisztikai talajra. A fejlődéselmélet empirikus alapjaiban jelenleg legfőképpen a tömegészlelések anyagára támaszkodik . .. S az utóbbi években a statisztikusok-matematikusok, akiket a biológiai tudományok terén elért siker igazolt, a csillagászatra is kezet emelnek. Ugyanakkor a- statisztika győzelmet ünnepel egyes alkalmazott természettudományi ágazatokban is; külö——

nösen az agronómiában, ahol mind nagyobb súlyt kap a tömegészlelés, mind világosabban felismerik az egyedi kísérlet elégtelenségét a következtetés szilárd megalapozásához és mindjobban terjednek a statisztikai számbavétel bonyolult eljárásai, amelyek még attól sem riadnak Vissza, hogy igénybe vegyék a mate—

matikai valószínűségelmélet segítségét."20

Az a, helyzet, amelyet A. A. Csuprov írt le, annak következtében alakult ki, hogy a természettudomány a korábban megváltoztathatatiannak velt faj fogal—

mat megsemmisítve kijutott történetének metafizikus korszakából. Engels hang- súlyozta, hogy ez Darwin, a modern tudomanyos biológiai fejlődéselmélet meg—

alapítója útján történt meg. ,,Darwin az ő korszakalkotó művében a véletlenség—

nek legszélesebb készentalált alapzatából indul ki Éppen az egyedeknek az egyes fajtákon belüli v—égtelen véletlen különbözőségei, amelyek egészen a fajta—

jelleg áttöréséig fokozódnak, és amelyeknek még legközelebbi okai is csak a Lag—

ritkább esetekben kimutathatok, kényszerítik őt arra, hogy minden törvény—

szerűség addigi alapzatat a biologiában, a fajtafogalmat a maga addigi metafi—

zikai merevségében és változhatatlanságában kérdésessé tegye "21

Érthető, hogy a ,,véletlenszerűségnek legszélesebb alapja" , amelyre a ter-—

meszettudomány támaszkodni (kezdett, miután megszabadult a metafizika béklyó—

jától, elkerülhetetlenül szükségessé tette a statisztikai módszer, a tömegjelen—

ségek uvizsgálati módszerének alkalmazását. Még Rümelin kénytelen volt meg—

jegyezni a fent leírt dualista koncepció kifejtésénél, hogy ,,a statisztikai mód—

" Ju; Janszon: A statisztika elmélete. 2. old. (oroszul). * MÁ. A. Csuprov: Tanulmányok a statisztika elméletéről. XVI—XVII. old. (orosmil).

21 Marx—Engels Művei, 2. kiadás. 20. köt. 535. old., oroszul és ua. Kossuth Könyvkiadó.

Budapest, 1963. 495. old.

(9)

A STATISZTIKA ELMELE'I'ÉHEZ

403

szer mindenütt alkalmazást nyer, ahol a kutatáshoz összegyűjtött általános je—

lenségekben változékony mozzanatok vannak, s az ilyen mozzanatok száma a

természet birodalmában is mindenütt nagy."22 Jelenleg pedig, amikor kifejlő-

dött a statisztikai fizika, a mikrofizika, amely az anyag legkisebb részecskéi ,,együttesén—ek" magatartása statisztikai eloszlásait és törvényszerűségeit értel- mezi, azokat a törvényszerűségeket, amelyek statisztikai kifejezést nyernek, a természeti jelenségek tipikusságáról beszélni abban a metafizikus értelem—

ben, ahogyan azt a fogalmat a statisztika dualista felfogásának hívei értel—

mezték, természetesen lehetetlen. Úgyszintén lehetetlen a statisztikai módszer—

nek csak kisegítő szerepet tulajdonítani a természettudományban. A természet—

tudományok nagy területének átfogásával a statisztikai módszer behatolt még a természettudományi kísérletbe is, mint a mennyiségi eredmények valószínű—

ségi értelmezésének eszköze.

A dualista koncepció híveinek álláspontja azt a bizonytalanságot is tartal- mazta, hogy nem tudták megvonni a határvonalat a statisztika és más tudo—

mányok között, mely utóbbiak tárgyát ugyanazok a társadalmi—gazdasági jelen—

ségek al'kotják. Ju. Janszon, aki megkísérelte ezt, a statisztika ,,sajátos mód- szerére" hivatkozott, mint ami megkülönbözteti az emberi társadalmat tanul—

mányozó többi tudománytól. ,,A statisztikai vizsgálat tárgya —— írta -— a tár—

sadalom, annak felépítése, alkata és összes életfunkciói. Szóval minden, ami a társadalomban, annak összességében történik, a statisztika tárgya lehet. A sta- tisztika, tartalmának ezzel a meghatározatlanságával lényegesen különbözik a többi társadalomtudománytól, amelyek a társadalmi élet egyes megnyilvá—

nulásait tanulmányozzák. Ez a meghatározatlanság azonban csak látszólagos.

Eltűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a statisztika a társadalom elemzéséhez sajátOs módszert alkalmaz, amely egyúttal jellegzetes, megkülönböztető vonása.

Ez a módszer a számok módszere . . ."23

Ha Ju. Janszon nem ragaszkodna a statisztikának mint anyagi tudomány—

nak a létéhez, hanem csak módszertudományi jelentőséget tulajdonítana neki, akkor a statisztika tudományos sajátosságainak általa adott jellemzése valószí—

nűleg elé—g meggyőzően hangzana. Mivel azonban :a statisztika mint önálló anyagi tudomány tartalmának meghatározásáról van szó, ez a jellemzés nem helytálló.

Elég megemlíteni, hogy az anyagi tudományokat csak tárgyuk és nem módsze—

rük különbözteti meg. Ismeretes Engels útmutatása, hogy a tudományok osztá—

lyozásánál az anyag mozgásformáit, azaz létformáit kell alapul venni. Az összes ún. társadalomtudormányban az a közös vonás, hogy az emberi társadalom fej—

lődéstörvényeit tanulmányozzák. Ugyanakkor mindegyiknek saját önálló tárgya is van. A közgazdaságtudomány tárgya az alap vagyis az emberek termelési viszonyainak összessége. Más tánsadalomtudományok a felépítményt tanulmá- nyozzák. Mindegyiknek megvan azonban a maga sajátossága is. A jogtudo—

mányok tárgya az emberek jogi viszonyai, a nyelvtudomány tárgya a nyelvek létezésének és történelmi fejlődésének törvényei stb. Mi hát a statisztikának mint önálló anyagi tudománynak a tárgya? Ju. Janszon szerint ,,minden, ami a társadalomban, annak összességében történik." Ilyenformán a statisztika át—

alakul valamiféle össztársadalmi tudománnyá, ,,a tudományok tudományává", amely a többi társadalomtudomány fölött áll, méghozzá művelési területének eléggé meghatározatlan határaival, minthogy a társadalmi viszonyoknak sta—

nRümelin: Megjegyzés a statisztika elméletéről. 171. old., (oroszul).

29'Ju. Janszon: A statisztika elmélete. 1. old. (oroszul).

5$

(10)

404 N. K. DRUZSININ

tisztikailag tanuhnányozott területe állandóan szélesedik annak [megfelelően, ahogyan a statisztikának a megismerésre irányuló feladatai növekednek és töké—

letesednek a társadalmi viszonyok számbavételére szolgáló statisztikai mód-

szerek. *

, A német statisztikában használatos volt a ,,társadalmi csoportok" fogalma, mint gyűjtőfogalom azzal a céllal, hogy kiemeljék a statisztika mint önálló tudomány tárgyát. Rümelin véleménye szerint például a gyűjtőfogalmak a ter—

mészettudományokban ,,csak a sokaságot fejezik lni". Más a helyzet a tár- sadalomtudományokban. ,,Ezek a vgyűjtőfogalmaik —— irja Rümelin —— igazi és teljes jelentőségre csak azokban a tudományokban tesznek szert, amelyeknek a

tárgya az emberek szociális felosztása és csoportosítása . .. Itt a pszichikai és

fizikai, földrajzi és történelmi, gazdasági és erkölcsi mozzanatok olyan sok—

rétűen fonódnak össze, hogy a fajfogalom hátténbe szorul és helyébe lép a cso—

portfogalom, mint a gyűjtőfogalom tulajdonképpen tagolt forri'nája."f"'l Georg

Mayr a statisztika mint önálló tudomány tárgyaként a ,,szociális tömegeket"

jelöli meg.

A "társadalmi csoportokró " vagy ,,társadalmi tömegekről" (sokaságról) mint a statisztika külön tárgyáról vallott felfogás behatolt az orosz elméleti-

stati-sztikai irodalomba is. így L: B. Hodszkij pétervári professzor a statisztika

elméletére és módszerére vonatkozó munkájában, amelynek első kiadása a múlt század 90—es éveiben jelent meg, azt írta, (hogy a statisztika mint önálló tudomány tárgyát a kollektiv társadalmi jelenségek, a ,,társadalmi tömeg "

képezik. ,,A statisztikát mint tudományt történelmi fejlődésének és lényegé- nek megfelelően — mutatott rá Hodszkij ——- úgy lehet meghatározni, mint a társadalom felépítéséről és életéről szóló tudományt, abban az értelemben, hogy a társadalmi tömegeket, illetve kollektiv társadalmi elemeket és jelenségeket ta—

nukn'ia'myozza."25 Georg Mayr nyomán Hodszkij társadalmi tömegen valamilyen ismérv szerint elkülönített emberiek sokaságát értette, az életükben végbement

cselekvések és események sokaságát és az emberi tevékenység eredményeinek sokaságát.

Magától értetődik, hogy a statisztika mint anyagi tudomány önálló tárgyá—

nak meghatározására irányuló ezen próbálkozást sem lehet szerencsésnek tar—

tani. Minden társadalomtudoamáiny ,,társadalmi sokaságokat" tanulmányoz. Marx művének jelentőségét hangsúlyozva Lenin rámutatott arra, hogy éppen az a körülmény, hogy Marx vizsgálatában ,, . ..a gazdasági tömegjelenségekből, a társadalmi gazdaság egészéből indult ki . . . "26 jelenti a közgazdaságtudomány hatalmas előrelépését. Az emberneik mint ,,csupán az emberi nem egy részéne "

a tanulmányozása, Guetelet kifejezése szerint, az egyik legfontosabb aspektus, amelyből más tánsadalomtudományok —— a történelem—, a jogtudomány stb.

——-— is szemlélik tárgyukat, különben nem folyamodtak volna kutatásaik során statisztikai módszerekhez. Ily módon a statisztika mint önálló anyagi tudomány és a többi társadalomtudomány közötti határ tisztázatlan maradt. Ezért csodál—

kozást vált ki az a körülmény, hogy egyes kortársaink is tovább ismételgetik

Rümelin és Georg Mayr tételeit. így K. G. Voblij tankönyvének 1918-ban meg—

jelent negyedik kiadásáüoan is azt írja, hogy a statisztika és a többi társadalom- tudomány közötti különbség ,,éppen abban áll, hogy a statisztika a társadalmi

24 Rümelin: Megjegyzés a statisztika elméletéről. 173. old. (oroszul).

25 L. 8. Hodszkii: A statisztika elméletének és módszerének megalapozása, Szentpétervár.

1396. 28. old. (oroszul). *

15 Lenin Művei 21. köt. 49. old., oroszul, és ua. Szikra. Budapest. 1951. 21. köt. 54. ota.

(11)

A STATISZTIKA ELMELETEHEZ

405

tömegeket kutatja, valamennyi alakjukban; a társadalmat nem valamely oldalról vizsgálja mint a jogtudomány, a politikai gazdaságtan, az etika stb., hanem tömegmegnyilvánulásaiban... Ily módon kialakul a tudomány külön, önálló ága, amelynek tárgya lényegében ugyanaz a társadalom, amelyet azonban ki—

zárólag tömegmegnyilvánulásai szempontjából tanulmányoznak."27 Nethez elkép—

zelni nagyobb zűrzavart, mint amit az ilyen állítás a statisztika tudományos tartalmának kérdésében előidézett.

Még meglepőbbnek tűnik azonban az a körülmény, hogy A. A. Csuprov _ ez a kitűnő teoretikus -— támogatta ezt a teljesen képtelen, dualista koncep—

ciót. Amikor javasolja a statisztikai módszer és a tulajdonképpeni statisztika mint önálló tudomány megkülönböztetését, A. A. Csuprov ez utóbbit leíró tudo- mánynak nevezi, amely a társadalmi élet tömegjelenségeit tanulmányozza.

,,A statisztikus által vizsgált sokaságot illetően -—— írja A. A. Csuzprov — két különböző szempont lehetséges. Öt egyrészt ezek a sokaságolk mint a célhoz vezető eszköz, mint az okozati összefüggések megállapításának módja érdeklik.

E keretek között a statisztika nem önálló tudomany; részben beolvad a többi szemlélődő tudományba, jelentős segítséget nyújtva a tudomány nem statisz—

tikai eljárásainak a közös célok megvalósítása érdekében; részben pedig mint maguknak a kutatási eljárásoknak az elmélete, a logika külön fejezetét ké—

pezi az induktív módszerek elméletével együtt. Másrészről azonban magukat a sokaságokat, amelyekkel a statisztikus operál, rendszeresen tanulmányozni kell;

ezek nem kis érdeklődésre tarthatnak számot mint a kutatás önálló objektu- mai, különösen az ismeretek egy területén, a társadalomtudounányban, ahol e sokaságok alkotóelemei az emberek és az emberi cselekvés. A társadalmi élet e tömegjelenségeinek tanulmányozása alkotja az önálló, leíró statisztikai tudo——

mány tárgyát."

A. A. Csuprov nem hagyta válasz nélkül azt a természetesen felmerülő kér—

dést sem, hogy a statisztika mint társadalomtudomány mellett miért nincsenek más önálló statisztikai tudományágak? ,,Csupán egyetlen önálló leíró statiszti—

kai tudomány létét az indokolja —— magyarázza A. A. Csuprov —, hogy csak a társadalmi élet tömegjelenségeiben sikerül kiválasztani a statisztika számára

—— és lehet, hogy ott sem minden nehézség nélkül —— meghatározott vizsgálati objektumát, amely nemcsak a sajátos kutatási eljárások miatt, hanem közvetle—

nül, önmagában is érdeklődésre tarthat számot; azok a statisztikai sokaságok viszont, amelyekkel a fizikusnak vagy a meteorológusnak van dolga, tartalmu—

kat tekintve nem elég gazdagok ahhoz, hogy külön leíró tudományokat szen—

teljenek nekik."28 Más helyen A. A. Csuprov a következőképpen teszi ponto—

sabbá ezt a gondolatot: ,,Vajon miért van az —— kérdi —, hogy a statisztika abban a formában, ahogyan rendszerint meghatározzák, egyedül csupán az emberek társadalmi életének tömegjelenségeire korlátozódik? Az okot abban kell keresni, (hogy az egyedi jelenségeket figyelembe vevő elemzéseknek bár nem ismerhetjük el egyetemes jelentőségüket logikai értelemben, mégis általános érvényűeknek kell lenniük az emberek széles köre számára ahhoz, hogy a tudományok alapjává váljanak. Az általánosan elismert értékek, legyenek azok kuulrturáli'sak Ricke'rt Aé'rtehnezéséiben, vagy gyakorlatiak, elsősorban az emberi társadalomra vonatkoznak, azaz társadalmi értékek. Ez a körülmény csak tár—

" K. G. Voblij: Statisztika. (Tansegédlet az előadásokhoz.) Kiev, 1918. 8. old. (oroszul).

" A. A. Csuprov: A statisztika és a statisztikai módszer, gyakorlati jelentőségük és tudo- mányos feladataik. ,,A statisztika kérdései. Válogatott cikkek." Moszkva, 1960. 35, 41—42. old.

(oroszul). *

(12)

49406 " * N; K. penzem? _.

gyában korlátozott statisztikai tudomány megszületését teszi lehetővé, amilyent

tényleg ismerünk is."29 v ' ' - ' ' - '

Ilyenformán a statisztikának mint önálló anyagi tudománynak a tárgya

A. A. Csuprovnál is ugyanúgy meghatározatlan marad. Álláspontjának nem kielégítő voltát szemmel láthatóan maga, A. A. Csuprov is érzi, amikor arról beszél, hogy a társadahni élet tömegjelenségeiből a statisztika részére vizsgálati tárgyat kiválasztani ,,lehet, hogy nem minden nehézség nélkül" sikerül. Az ,,értékesség elve" felvetésének, amely szerint a társadalomtudományok kutatá—

suk tárgyát azok t'ársadxalm1 Jelentőségétől függően választják ki, terméSZetee sen túlságosan szubjektiv jellege van. Végül, a marxista ismeretelmélet szem-—

pontjából teljesen indokolatlan valamiféle önálló leíró tudomány konstruálása,

_A. A. Csuprov itt Rickert újkantiánus felfogásából indul ki, amely a tudomá—

nyok olyan osztályozását tételezi fel, amely nem a tudómányok által tanulmá—

nyozott tárgy specifikumában meglevő különbségeken alapszik, hanem a mód—

szerek különbözőségén, amelyek segítségével megoldják a kutató emberi elme korlátozott ereje és a korlátlan világegyetem közötti ellentmondásokat. Már maga a világ megismerhetetlenségének elve — az agnoszticizmus elve '—- filo—

zófiailag képtelenség. A tudományos gondolkodás kisebb vagy nagyobb mértékű absztrakciója úgyszintén nem megfelelő alap a tudományok osztályozásához.

Az egyes tudományos vizsgálódások temészetesen az absztrakció különböző íokain állhatnak. Tartalmuk lehet széles körű elméleti általánosítás és a, té—

nyek egyszerű leirása is, belső lényegükbe való behatolás nélkül. Minden tudo- mányban rendszerint megkülönböztetünk elméleti részt, amelyben az adott , tudomány alaptételei és vezérek/ei összpontósulnak, és alkalmazott részt! Bár—

mely tudomány mint az ismeretek teljes rendszere, nem lehet csak teoretikus

vagy csak empirikus, leíró, minthogy a tudományos kutatást a dedukciót és indukció, a szintézis és analizis dialektikus egysége jellemzi. A valóság meg——

ismerésének egységes folyamatában a tudományos gondolkodásnak ezek az alap—

vető módszerei, annak szükségszerű oldalaiként szerepelnek. ,,Empiria nélkül nincs tudomány éppúgy, ahogy nincs tudomány az egyoldalú empirizmusban sem" írta Herzen, szemléletesen mutatva be a tapasztalatot és az elvont gondolkodást mint ,,két magdeburgi félgömböt, amelyek keresik egymást és amelyeket a találkozás után lovakkal sem lehet szétszakítani".30 ?

Maga A. A. Csuprov is látja ezt a kapcsolatot az elvont gondolkodás és tapasztalat között. ,,A tudományok mindkét csoportja, az elméleti és leíró ——

mutat rá —— természetesen a legszorosabb kapcsolatban állnak: az egyik értel—

metlen "a másik nélkül. Nem deríthetjük ki' a jelenségek összefüggéseit, ha nem tudjuk, mi, hol és hogyan van a valóságban. Másrészről pedig tudni kívánjuk az egyes eset elbeszélésénél is nemcsak azt, ami történt, hanem azt is, miért volt és miért van így és nem másképpen és ez a maga részéről feltételezi az okozati összefüggések ismeretét, amelyet az elméleti tudományok szolgáltat—

nak."31 ' '

A. A. Csuprov azonban, mint a fenti idézetből is látszik, az elmélet és a tapasztalat kapcsolatát csak mint különböző '—- elméleti és leíró —— tudomá—

nyok kapcsolatát fogja fel és nem mint az egységes megismerési folyamat kü—

lönböző oldalainak kapcsolatát a tudomány bármely területén. A leíró tudo—

mányok tipikus példája szerinte a földrajz. Ez a tudomány azonban. tény—

29 Uo. 126—127. old. ,.

, 30 A. I. Herzen: Válogatott filozófiai művek. I. köt.. 1948. 97—98. old. (oroszul).

" A. A. Csuprov: A statisztika és a statisztikai módszer, gyakorlati jelentőségük és tudomá

nyos feladataik. 37. old. (oroszul). . .—

(13)

A STATISZTIKA ELMÉLETÉHEZ 407

anyaggal operalva (A.— A. Csuprov terminológiájával élve) nemcsak idiogra—

fikus, hanem nomografíkus feladatokat is maga elé tűz a földrajzi környezet

—— a társadalom fejlődésének egyik szükséges feltétele — szerkezeti és fejlődési törvényszerűségeinek megállapítása formájában. Minden tudománynak meg—

vannak a maga idiografikus es nomografikus feladatai, amelyek dialektikus kapcsolatban vannak egymással. Ezért a dolgok kr'J'ltségvetése32 (A. A. Csuprov

Napoleontól kölcsönvett kifejezése) szinvonalára leszállított statisztikát semmi- képpen sem lehet önálló tudománynak tartani. Ez csak a tények összegyűjtése, amelyeket további tudományos elemzésnek kell alávetni. Az a körülmény, hogy ezeket az adatokat rendszerezik, csoportositják, ,,kategóxriák szerint számba ve—

szik", ahogy D. P. Zsuravszkij mondta, a lényegen semmit sem változtat: min- den tudomány a felhalmozott tényanyag rendszerezésével kezdi.

A. A. Csuprov megpróbálja az önálló anyagi statisztikai leíró tudomány lét—

jogosultságát a statisztikai számok ,,állandóságával" is megalapozni. ,,A statiszti—

kai számok állandósága—írja A. A. Csuprov — óriási és életbevágó jelentőségű.

A statisztikai leirás lehetősége teljes egészében ezen alapszik. Végeredményben ez a társadalomról; mint olyan szilárd organizmusról vallott felfogáson alapszik, amely harmonikus egészbe kapcsolja össze az önmagukban szabad egyedeket.

Ha a statisztikai megfigyelés útján megállapított számok évről évre és percről percre változnának, nem volna érdemes őket regisztrálni."33 Azt az ellenvetést lehet tenni, hogy minden tudomány a tényanyagot összegyűjtve, abban valami- lyen szabályszerűséget keres, amely viszatükrözi a jelenségek alapját képező oksági összefüggést. Ez nemcsak az emberi társadalom tanulmányozásával fog—

lalkozó tudományokra vonatkozik, hanem a természettudományokra is. Azok a statisztikai adatok, amelyekkel a természettudományok dolgoznak, szintén tanúsíthatják a számok ,,állandóságát", ami a tömegjelenségek törvényszerűsé—

geiből következik. A statisztikai adatok önmagukban azonban mindaddig csak 'a tények gyűjteménye maradnak, amíg a kutató — a közgazdász, a történész,

a fizikus, a biológus stb. — keze hozzá nem tért.

Következésképpen valamiféle önálló leíró tudományról besz—élni elvileg lehetetlen. A. A. Csuprov kisérlete ilyen tudomány elméletének a megteremté—

sére nem sikerült. Meg kell jegyezni, hogy ezt a kísérletet korai munkáiban tette. A ,,Tanulmányok'i—ban, amelyek sokéves elméleti kutatásainak eredmé—

nyeit tartalmazzák, valamint későbbi műveiben A. A. Csuprov már nem tér vissza a dualista koncepcióhoz, hanem minden figyelmét a statisztikai módszer logikai természetének kérdéseire összpontosítja. Kapmolatát ezzel a koncepció- val talán az magyarázza, hogy amikor először került érintkezésbe a statisztikai elmélet eldöntetlen kérdéseivel, nem eléggé kritikusan fogadta azokat a hibás elképzeléseket, amelyek túl szilárdan meggyökereztek elődei fejében. Egyébként néhány évvel halála előtt, Zizek professzor könyvének reoenziójában ismét meg—

emlékezik az ,,anyagi statisztikáró ", amelynek a jövője Véleménye szerint ,,az idiognafia mozzanatának hirtelen kiemelkedésében, a régi leíró államtudo—

mányhoz való tervszerű visszatérésben" van. A statisztika mint önálló tudo—

mány,— mint ő feltételezi, ,,az időben és térben pontosan elkülönült különböző társadalmi képződmények ,,nevezetességei" rendszeres leírásának formáját"

" ,,La statistigue estle budget des choses, et sans budget point de salut" (A statisztika a dolgok költségvetése és költségvetés nélkül nincs üdv.) E szállóige állítólag Napóleontól szár—

mazik. Lásd Las Cases: Memorial de St.-Helene. Paris. 1835., I. 432. old. Idézl: Láng Lajos ,,A sta- tisztika története." Budapest, 1913. 327. old. (A szerk. megjegyzése.)

33 A. A. Csuprov: A statisztika és a statisztikai módszer, gyakorlati jelentőségük és tudomá- nyos feladataik. 37. old. (oroszul),

(14)

408 N. K. DRUZSININ'

veszi fel, vagy pedig "egyáltalán nem tarthatja meg az önálló tudomány jelentő——

ségét."3'* A. A. Csuprov e nyilatkozata csodálkozást vált ki. Ha a statisztikai

tudománynak az a sorsa, hogy tervszerűen visszafelé haladjon, akkor el lehet—e egyáltalán tudománynak ismerni? Hiszen minden igazi tudomány előre halad,

tökéletesítve módszereit és Vizsgálata tárgyának értelmezését. ' A statisztika mint önálló anyagi tudomány tartalmának megvilágításával kapcsolatban nem volt szerencsés kísérlet az a javaslat Sem, hogy tárgyát kor-—

látozzák csak a népesedési, a morál— és a kultúr-statisztika területére. Az orosz irodalomban ilyen javaslatot először A. N. Anciferov, azután M. V. Ptuha tett., ,,A modern statisztika anyagi tartalma —— mutatott rá A. N. Ancife'rov, igyekezvén megmagyarázni e tudomány tárgyával kapcsolatos nézeteit —— rend- szerint három kategóriára konlátozódik, ezek: a népesedéstudomány, az ún., demográfia, a kultúrstatisztika és a gazdaságstatisztika. A gazdaságstatisztikát nem lehet a statisztika speciális tárgyának tekinteni. A társadalnü—gazdasági

jelenségek a politikai gazdaságtan kutatásának tárgyát alkotják, és statisztikai módszerrel történő vizsgálatuk eredményei lényegében csak anyagot adnak a politikai gazdaságtan premisszái és índukciói számára."35 Elvetve tehát a gazda—

ságstatisztika területét, Anciferov a statisztika mint önálló tudomány hatáskö—, rében a demográfia és a kultúra kérdéseit hagyja meg.

( A. N. Anciferov megállapitásainak logikátlansága teljesen nyilvánvaló. Való-

; ban: ha a gazdasági jelenségek statisztikai vimgálatának eredményei csak anya—

got szolgáltatnak a közgazdaságtan számára, akkor miért nem lehet a népességi statisztika vagy a kultúistatisztika adatait is anyagnak tekinteni a különböző társadalomtudományok, köztük ugyanazon közgazdaságtan számára?

Nem meggyőzők M. V. Ptuha gondolatai sem. Megjegyezve, hogy a statisz—

tika nem használható a "rokon,-" (egyértelmű) jelenségek tanulmányozására, M. V. Ptuha rámutat arra, hogy éppen az ilyen jelenségek jellemzők az ember gazdasági tevékenységére. ,,A rokonjelenségek területe — irja — főleg az

ember gazdasági élete, ahol az emberek elsősorban a ,,gazdasági önzés" hatása alatt cselekszenek. Itt valóban nem nehéz előre megmondani azokat a feltétele—

ket, amikor a bankárok elkezdik küldeni az aranyat egyik országból a másikba, amikor a takarékbetétek növekedni vagy csökkenni fognak, a munkaképes korú férfiak erőteljesen kezdenek a városokba özönleni stb." Mindezeknek a jelensé- geknek a tanulmányozásához Ptuha szerint nincs szükség statisztikai tömeg—

észlelésre. Itt, mint a természettudományokban is, amikor ,,rokon-" jelenségek—

ről van szó, elegendő az ,,egytárgyas" megfigyelés, mivel ,,az egyes egyedi ese- tek itt annyira egyneműek, hogy könnyű őket megmagyarázni valamilyen okkal vagy az okok komplexumával". Ezenkívül azonban a statisztika, !ha be is hatol a gazdasági jelenségek területére, nem képezhet ott önálló tudományt, mivel adatai a 'szociálpolitiikának vagy az irányításnak csak ,,segédágát" jelentik.

Az a terület, ahol a statisztikai módszer segítségével végrehajtott kutatások eredményei önálló anyagi tudomány jelentőségére tehetnek szert, ez az ember személyével vagy tetteivel kapcsolatos konkrét tömegjelenségek, azaz a népes—- ségi vagy a morálstatisztika adatai.- Az említett jelenségek iránti tudományos- érdeklődés, hangsúlyozza M. V. Ptuha, közvetlenül összefügg azoknak az ismert számszerű arányok segitségével való kifejezésével. Ily módon M. V. Ptuiha véle—

ménye szerint ,,a statisztika csak ezen a területen önálló tudomány teljesen és

M A. A. Csuprov: A statisztika kérdései. 3—4. old. (oroszul).

% A. N. Ancíferov: A statisztika elemeinek tankönyve. Harkov, 1910. 38. old. (oroszul).

(15)

A STATISZTIKA mMELETEHEz

409

osztatlanul. területe a kultúra növekedésével mind jobban nő. Lewis azt java—

solja, hogy nevezzük ,d'emográfiámk, , _, .35 '

Aliglha szükséges mondani, mennyire megalapozatlan M. V. Ptuha elképze—

lése arról, hogy ,,az ember gazdasági életének" területen ,,r—okon-" jelensége/k

uralkodnak. Éppen hogy a társadalmi—gazdasági jelenségek együtt a demog—

ráfiai folyamatokkal képviselik a tömegjelenségeknek azt a területét, ahol a statisztika mindenekelőtt megjelent és kifejlődött. M. V. Ptuha egész koncep—

ciója, amely a ,,konkrét" demográfiai tömegjelenségek és a gazdasági élet.

,,rokon—" jelenségeinek szembeállításán alapult, ilyenformán homokra épült.

Nagyobb figyelmet érdemel A. N. Anciferovnak és M. V. Ptuhának a sta—

tisztika'tárgya meghatározására irányuló kísérletei leírásánál E. Szluckij elmé—

leti konstrukciója. Ez a neves orosz statisztikus azt tartotta, hogy ha vannak olyan meggondolások, amelyek indokolják a statisztikai módszertant es techni—

kát magában foglaló statisztikán—ak mint technikai vagy gyakorlati tudomány- nak önálló létét, ,,akkor ezek egyenesen elvezetnekastatisztika mint önálló tudo—

mány kérdéséhez." Ezek a meggondolások véleménye szerint abban állnak, hogy mindenféle gyakorlati tanítás ,,mindenképpen feltételez valamilyen elmé—

leti tant, amelyre támaszkodik, és amelyből tételeinek megalapozását meríti."

Ezt a gondolatot továbbfejlesztve E. Szluckij rámutat arra, hogy azoknak az, elméleti tételeknek az elemzése, amelyekre a statisztikai módszertan épül, lehe—

tővé teszi önálló elméleti tudomány tárgyának a meghatározását. ,,Kiemelve azt

—— irja —, ami az ítéletek és fogalmak tulajdonságaihoz, azaz a logikához tarto—

zik, továbbá azt, ami a matematikához tartozik, mégis kapunk valami maradé—

kot, amelynek nincs elismert menedéke, amely egyedüli és otthontalan marad, amíg nem ragadjuk meg különleges elméleti jellegét és nem adjuk meg neki az általa kívánt egységet az ítéletek rendszerében, amely teljesen rászolgált az elméleti statisztika névre." Ez a "maradék", amely az önálló elméleti statisz—

tikai tudomány tartalmát adhatja, mint E. Szluokij mondja, ,,a sokaságokról és közös tulajdonságaikról (alapvető formai tulajdonságaikról, mennyiségi és szer- kezeti tulajdonságaikról, az eloszlások görbéiről, az átlagokról stb.) szóló külön-—

böző tantételekben, a népességről vagy pontosabban a változó összetételű összes—

ségekről (,,mindegy, hogy emberek—e ezek vagy atomok") szóló formális tani—

tásban (általánosított formában), s végül a jelenségek gyakoriságát meghatá-—

rozó oksági mechanizmusról szóló tanításban áll,"37

Az ilyen elméleti konstrukció logikus volta azonban csak látszólagos. Abból, amit E. Szluckij az elméleti statisztika tartalmába bevesz, sok tulajdonképpen a matematikához tartozik, nevezetesen ahhoz az ágához, amely a matematikai statisztika elméleti alapjat alkotja, és amit valószínűeégelméletnek neveznek, A sokaságok formális tulajdonságairól, az eloszlási görbékről, a jelenségek gya—

koriságát meghatározó mechanizmusról stb. szóló tanítás a valószínűségelmélet

területére tartozik?8

Mindezek a statisztika mint önálló anyagi tudomány tárgyának keresésével kapcsolatos balsikerek vezettek azon nézetek kialakulásához, amelyek a statisz- tikát módszertani jellegű tudománynak tekintik. E gondolat felvetődése termé—-

% M. V.,Ptuha: Vázlatok a népességi és a moráistatisztika elméletéről. Pétervár, 1916.

23, 44. old. (oroszul). _

37 E. Szluckü: Statisztika és matematika. Sztatiszticseszkij Vesztm'k. 1915—16. 109—110. old,

" E. Szluckij nézetei igen közel állnak a nagy angol statisztikus, R. A. Fisher nézeteihez,.

akinek hatása a statisztika tudományára Nyugaton oly nagy, hogy olykor a statisztika egész jelenlegi fejlődési kormakát ,,Fisher—érának" nevezik. R. A. Fisher véleménye szerint ,,A statisz- tika úgy tekinthető, mint 1. a sokaságokrói szóló tanítás, 2. a szóródásról szóló tanitás, 3. az adatok tömör formában való közlésének módszereiről szóló tanítás." R. A. Fisher: Statisztikai módszereit a kutatók számára. Moszkva, 1958. 1. old. (oroszul).

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A matematikai statisztika egyes kérdései-!. 1 894. Sz.: Trudi)

A közgazdasági és statisztikai fő- osztály statisztikai osztálya nemcsak a főosztály, hanem az egész Hivatal számára készit statisztikákat.. Forrásaik a Kormány

Az olyan tartalmak, amelyek ugyan számos vita tárgyát képezik, de a multikulturális pedagógia alapvető alkotóelemei, mint például a kölcsönösség, az interakció, a

A CLIL programban résztvevő pedagógusok szerepe és felelőssége azért is kiemelkedő, mert az egész oktatási-nevelési folyamatra kell koncentrálniuk, nem csupán az idegen

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

A kongruencia/inkongruencia témakörében a legnagyobb elemszámú (N=3 942 723 fő) hazai kutatásnak a KSH     2015-ben megjelent műhelytanulmánya számít, amely horizontális

A statisztikának mint tudománynak jellegére vonatkozó fenti tétel, amely szerint a statisztika csak a társadalmi—gazdasági jelenségeket vizs- gálja, eliensúlyozásaképpen

A statisztika története szemléltetően bizonyítja a marxizmus álláspont- jának helyességét, mely szerint minden tudománynak csak olyan feltételek mellett van joga az