Nebenführ, E.: A második gyermek születését meghatározó tényezők Ausztriában

SI'A'ITSZ'HKAI !RODALMI FIGYELÓ 379

A folyamatos demográfiai növekedést (az 1960-as években 3, 1970 felé 4 százalék évente) tehát egyfelől a tartósan magas termékenység, más- részt a következményeként kialakult korstruktúra okozta. 1970-ben az átlagéletkor alig érte el a 17 évet, és noha csökken a fiatalok száma (azoké, akik 1970 óta születtek), a népesség ,,őregedése" éppen csak elkezdődött, és csak 201 S—re várható, hogy az ország egésze tekintetében a 65 éves és idősebbek aránya eléri a 7 százalékot.

A jelenlegi korstruktúra fennmaradását segíti a nagyon alaesony halandóság (6 százalékos a nyers

halálozási ráta). Mindezek eredményeképp Észak-

Korea éves növekedési üteme 1975 óta 2 százalék körüli. A két Korea fejlődése közötti eltérés követ—

keztében a népességük létszámaránya mára alapo—

san megváltozott: 1 950-ben Észak—Korea lakossága

a Délinek 48 százaléka volt csupán, mostanára 52 százaléka (23, illetve 44,5 millió). A demográfiai át—

menet Északon gyorsan és hatásosan zaRik (ne fe- ledkezzünk meg azonban arról az időbeli eltolódás-

ról, ami a halandóság csökkenése és a születéseké

között van), aminek következménye lehet, hogy a két ország, valamint Kelet-Ázsia egészének demog—

ráfiai helyzete gyorsan hasonlóvá válhat.

Észak-Koreával kapcsolatban gazdasági sike—

rekről alig beszélhetünk, a vitathatatlan modemizá—

ció, a gyorsan bekövetkezett demográfiai átmenet magyarázatát keresve nyilvánvaló, hogy a társadal—

mi—kulturális összetevők hatásait kell számba ven- nünk. Az iskolázottság gyors növekedése (elsősor—

ban temészetesen a városokban és az aktív népes—

ség körében), valamint a nők helyzetében bekövet- kezet változás (egyenjogúságuk ürügye alatt a ter—

melésbe való bevonásuk) az a két fő ok, amire gon—

dolnunk kell.

A második világháború végén, a félsziget egé- szét tekintve, a városias területek aránya még alig

haladja meg a 10 százalékot; 1970-ben Észak—Ko—

reában arányuk 54 százalék, míg Délen 41 százalék.

1970 óta a helyzet megváltozott, az urbanizációs folyamat Dél—Koreában felgyorsult (jelenleg a nő—

pesség háromnegyede városi lakos), Északon lelas—

sult (60 százalék körülire becsülik a városi népesség arányát), ami talán a lecsökkent belső mobilitás. a gazdasági nehézségek következménye. A városia—

sodás tempóját jellemzi. hogy 1953 és 1987 között a városi népesség aránya Északon megnyolcszoro- zódott (ami 12 százalékpontos városinépesség—nö- vekedést jelentett). A fejlődés sajátossága az aktív népesség arányának egyedülállóan gyors növekedé- se, melyet azonban nagyrészt a militarizáció ma—

gyaráz (minden ötödik 16 éven felüli férfi katona).

Folyamatos az aktív népesség áramlása a (kollektiv)

mezőgazdaságból a többi szektor (főleg az ipar) irá—

nyába, s ennek eredményeképp jelenleg csupán a ci- vil lakosság negyede él mezőgazdasági tevékeny- ségből (Délen l 5 százalék).

Összefoglalójában a szerző úgy vélekedik, hogy az Észak—Koreában bekövetkezett gyors demográ- fiai átalakulást, illetve a két ország közötti párhuza—

mosságokat az Északon bekövetkezett alapvető tár-

sadalmi változásokkal lehet magyarázni, bár Észak—

és Dél-Korea között igen nagyok a politikai és gaz—

dasági különbségek. A tárgyilagosság kedvéért még- is megemllti D. Noinnak a termékenységi magatar—

tás mint kulturális forma természetéről tett megálla—

pítását, mely szerint a világ nagy kulturális egységei—

nek országai nagyon hasonló fejlődést járnak be,jc—

lentős politikai és társadalmi eltérések esetén is.

(Ism.: Gábor Mária) NEBENFÚHR. E:

A Másomk GYERMEK SZÚLE'I'ÉSÉT MEGHATAROZJÓ TÉNYEZJÖK AUSZTRIABAN

(Detcrmiaanten für die Geburt eines Zweiten Kin—

des.) —- Zeitschriji jür Bevőlkemngswíssmchaji. — 1995. 2.

sz 207—214. p.

A gyermekkel kapcsolatos döntés napjainkban többé már elsődlegesen nem gazdasági alapokra, hanem inkább érzelmi tényezőkre vezethető vissza.

A megfelelő korú népesség körében általában érzé—

kelhető a vágyakozás a gyermek után. Az első szü—

lést követően azonban ez az érzelmi beállítottság számos esetben módosul. Sokan megelégednek egy gyermekkel, és kevésbé éreznek késztetést második gyermek nemzésére, függetlenül attól, hogy a köz—

vélemény a 2 gyermekes családot tartja általában ideálisnak.

A jelenleg termékeny életkorban levő nemze—

dék magatartását befolyásolhatja a társadalmi struktúra megváltozása, a modernizáció, a közvéle—

mény értékrendjének az átalakulása, a jövőtől való félelem, a demográfiai magatartásról alkotott nézee tek módosulása. E ,,makro" szintű tényezők mellett természetesen sajátos családi és egyéni szempontok is hatást gyakorolhatnak a gyermekvállalási hajlan—

dóságra.

Az Ausztriában 1992—1993-ban végrehajtott felmérés keretében 1494 fő 20—54 éves férfival és nővel készítettek interjút az említett tényezők hatá—

sát kutatva. Az olyan 25-39 éves anyák esetében, akiknek a felmérés előtt már volt egy gyermekük, külön vizsgálták, hogy az azóta eltelt időszakban született—e második gyermek? A vizsgálat alkalmá—

380 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

val többféle háttéradat (életkor, családi állapot, ke—

resótevékenység, iskolázottság, a háztartás egy főre jutó jovedelme, vallásosság, párt—preferencia, a lak- hely szerinti település nagysága) megismerésére és feldolgozására is lehetósséget teremtettek.

Az eredmények igazolták azt az előzetes felté—

telezést, hogy a keresótevékenységet folytató nók kevésbé vállalkoztak második gyermek szülésére, mint a háztartásbeliek. Az életkor ugyancsak jelen—

tós szerepet játszott: a 35—39 éves nók rendszerint megelégedtek már az egyeduli gyermekkel, míg a fiatalabbak többsége második gyermeket is szült. Az egy fóre jutó jövedelem nagysága és a második gyermek nemzésére irányuló hajlandóság között forditott összefüggést lehetett észlelni: a legmaga- sabb jövedelmúek tartottak ki leginkább az ,,egyke"

mellett.

Az említetteken kívül még további változókat is bevontak az elemzésbe, de azok hatása kevésbé bi—

zonyult szignifikánsnak. Figyelmet érdemel azon—

ban, hogy a vallás fontosságát hangsúlyozó nőknek valamivel több mint fele második gyermeket is szült, a vallásilag közömböseknél viszont e mutató értéke csak egyharmadot tett ki. Ennek fényében némileg ellentmondásos és meglepő következtetésre vezetett a politikai orientáció szerinti vizsgálat. A baloldali pártokhoz, politikai csoportokhoz (szociáldemokra—

ták, ,,zöldek") kötódók ugyanis inkább mutatkoztak hajlandónak a második szülésre, mint a konzervati- vabb felfogásúak. E hajlandóságot a lakóhely szerin—

ti teleptllés nagysága szintén befolyásolta. A bécsi nők nagy többsége elutasította a második gyermek felnevelésével járó gondokat. A kisebb városokban az arány már jóval kedvesz volt, az 5000—nél ke—

vesebb lakosú településeken pedig a többség vállalta a második szülést.

Nyilvánvaló, hogy a személyes körülményeket közvetlenül meghatározó jellemzők — mint például a családi állapot — erősen közrejátszottak a a gyer- mekvállalási szándékban. A házasságban élők könnyebben elszánhatták magukat a második gyer- mek nemzésére, mint az elváltak. özvegyek vagy hajadonok. A családi állapotot, az életkort és néhány más változót összekapcsolva, nagy vonalakban ki—

alakíthatók azok a modellek. amelyek a második gyermekkel kapcsolatos döntés értékrendjét meg——

határozzák.

Az elemzés módot nyújtott végeredményben a döntő faktorok kiemelésére, amelyeket más —— ke—

vésbé jellemző - tényezök érdemlegesen nem mó—

dosíthatnak. Ezenkívül érdekes és részben eddig ke- véssé ismert összefüggésekre is sikerült rámutatni.

ilyen összefüggés fedezhető fel például a kor és a családi állapot között. A férjes nők ugyanis a termé- keny életszakasz vége felé már kevéssé hajlandók második gyermekre gondolni, a házasságon kívül élők viszont inkább hajlamosak a második szülést időbelileg későbbre halasztani.

(Ism.: Fóti János)

KÚLFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

Allgemeines Statistlsches Archiv

A NÉMET STA'I'ISZTIKAI TÁRSASÁG FOLYÓIRATA

1995. ÉVI 4. SZÁM

Bradu'ngw, HW — Steril—ihattam U.: Szímítisi el- őnyök? Meg'egyzés a Steiner—azonossígltoz

Kmmbholz, W. — Zőlla', A.: Simun-típusú p—ábrík mérésekhez

[Mbeim O. — Mícheb's, P.: Többváltozós statiszti- kák háztartási vásárlási minták felismerése.

deidr, E.: A szegénység mérésének érzékenysége—

lcmzése.

Snake, H.. Hozzájárulás ! felvételi hibíkhoz. (Net-

tó és bruttó hiba és néhány példa : smiális hibal'orri- sokra.)

ANNALES

: D'ÉK'ONOMIE m' n!; stimm-lom: :

AIFRANCIA STATISZTIKA! És

GAZDASAGKUTATÓ INTÉZET FOLYÓIRATA

1995. ÉVI 40. SZÁM

chhot,A. — Les-ne, ]. P.: Faktonnodellek : kamatlá- bak határidő struktúrájában: elmélet és ökonometriai al- kalmazások,

atment, E. — Gam'emux, C. — Monfon, A.: Lineán's faktormodellek és a kamatlábak határidő struktúrája.

Granger, C. W. ]. — Ding, Z.: Az abszolút megtérülés néhány tulajdonsága: egy alternatív kockázati mérték.

Banana, P. — Hillion, P.: Változatos portfóliók ít—

lagszóra's hatékonyságának tesztelése nagyon nagy ke- reszlmetxzetekben.

Hany, ]. — Weídmann, J.: Az aszimetria felül—

vizsgálata az Európai Pénzug'i Rendszerben.