A világ népességének száma és területi megoszlása

666

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

l952—től 1961-ig a szén— és acélipari mun—

kások reáljövedelme mintegy 25—27 szá-

zalékkal emelkedett, A luxemburgi mun—

kások jövedelme az átlagosnál jobban, az olaszoké —— a munkanélküliség követ—

keztében -— az átlagosnál alacsonyabb mértékben emelkedett.

Az Euratom részére végzett munkák

közül szerző megemlíti a nómenklatúrák

egységesítésének problémáját és az elekt—

romos energia ipari szakértők rendsze—

res konzultációit.

Az Európai Gazdasági Közösség szá—

mára a Hivatal igen kiterjedt munkát

végez a mezőgazdasági, ipari, külkeres—

kedelmi és szállítási, valamint a szociá- lis és általános statisztika terén,

Megkülönböztetett figyelmet érdemel a

Hivatal részletesen ismertetett munka-—

terve. Ez az alábbi feladatokat öleli fel:

ipari Világcenzus; szociálisstatiszikai fel—

vételek; kiskereskedelmi forgalom; in—

put-output táblák készítése az egyes or—

szágokra külön-külön és a hat országra együtt; a bérek szerkezetének vizsgálata;

a nemzetijövedelem-aszámitás teljes egy-

behangolása. *

Az igen fejlett brit statisztikáról szólva szerző annak a nézetének adott hangot, hogy az egyes, még nem azonosan hasz- nált fogalmak körül kialakuló vita igen hasznoanak bizonyulhat. A külkereske- delmi és iparstatiszikábatn erőfeszítések történtek egymás legjobb módszereinek.

átvételére.

(Ism.: B. Lukács Ágnes)

DEMOGRÁFIA

A VILÁG NÉPESSÉGÉNEK szAMA és TERÚLETI MEGOSZLÁSA

(Csiszlennoszt' i raszelenie narodov mit-a.

Pod. red. Sz. I. Bruk. Narodü Mira. ,,Etnogra—

ficseszkie Ocserki" 7. köt. Moszkva, 1962. Izd.

Akademii Nauk SzSzSzR. 484 p.

Az utóbbi időben szerte a Világon ro- hamosan növekszik az érdeklődés a kü- lönböző országok népeinek demográfiai

viszonyai, etnikai és kulturális sajátsá-

gai, terület és nemzetiség szerinti meg—

oszlása iránt. Ily módon olyan világré-

szek népei kerültek a különböző, így demográfiai vizsgálatok reflektorfényébe, amelyek korábban alig játszottak szere—

pet a történelem színpadán. Részben ez teszi érthetővé, hogy például a nagy

nyugati (például a princetoni, a párizsi

stb.) demográiiai kutatócentrumok mun—

kájának jó részét az afrikai, ázsiai és

latin-amerikai népek demográfiai vizs—

gálatai töltik ki.

Az elmúlt években több olyan munka

látott napvilágot, amely az említett ér-

deklődést igyekezett speciálisabb vagy

általánosabb szempontokból kielégíteni.i

A referált kötet anyagát a Szovjet- unió Tudományos Akadémiája Etnográ-

fiai Intézetének munkatársai állították

össze és a világrészek, valamint az egyes

országok népességének demográfiai, el- sősorban pedig etnikai *összetételét kí-

vánták benne bemutatni. Mivel sok eset—

ben a politikai és etnikai határok je—

lentősen eltérnek egymástól, ezért a

György—Dr.

A világ Budapest.

1 Lásd például Dr. Acsádi Klinger András—Dr. Szabady Egon:

népessége. Közgazdasági Kiadó, 1959. 572 old.

munka a különböző országokra vonat-"

kozó adatokon túlmenően célul tűzte ki, az egyes népek összlétszámának és te—w

rületi megoszlásának meghatározását is.

A munka három részből áll. A beve—

zető rész három fejezete a ,,A világ népességének általános ismertetése", ,,Et—A nikai fejlődési folyamat és a népek klasz- szifikációjának elvei" és a ,,A világ népességének etnosztatikus vizsgálata és, a népek létszámának meghatározása"

címet viseli. E rész bemutatja a világ népességének demográfiai viszonyait és

a demográfiai jelenségek dinamizmusáth

Az egyes világrészek főbb népmozgalmi mutatóinak elemzésével vizsgálja a né—

pességszámok alakulását 1650—től 1959—ig és a világrészek szerint elvégzett népes—A ség-előreszámítások eredményeit az 1975.

évre. (Érdekes ténkép mutatja a világ egyes országaiban rendelkezésre álló

demográfiai adatok forrás szerinti típu-

sait.) Elemzi a kötet a külső vándor-moz—

galmak főbb tendenciáit (ennek hatásait.

a népsűrűség változásaira), a világrészek

népességének nem, kor, faj és vallás

szerinti összetételét. A szerkesztők rész—

ben az 1960 körüli népszámlálások, rész—

ben a különböző országok népesség—to—

vábbvezetésének adataiból indultak ki és.

az újabb adatokat az 1959. év közepére-

számolták át. _

A munka második része a világrészek

és ezeken belül az egyes országok (a

Szovjetunió kiemelve) etnikai összetéte—

lének jellemzésével foglalkozik (például

Európa országaira vonatkozó 35 oldal—

nyi táblával illusztrálva), míg a har—4

madik rész a világ népességére vonat——

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

kozó összefoglaló adatokat tartalmazza.

E részben például a finn—ugor nyelvcsa—

ládhoz tartozó népek népességszámára az alábbi adatokat találjuk (407. old.).

A népesség száma (1959. évközepi népesség)

Csoport, nép

Ezer fő Finn—permi csoport ... 8 682

Finnek ... 4 582

Karélok ... 167

Esztek ... 1 036 Livek ... o Izsorcok 1 Vepszék 16 Lappok 35 Komik ... 287

Komi—permek ... 144

Udmurtok ... 625

Cseremiszek 504 Mordvlnok ... 1 285 Ugar-csoport ... 13 357 Magyarok . ... 13 332 Hantik (osztjákok) ... 19

Manysik (vogulok) ... 6

Összesen 22 039 A világ magyar nemzetiségű népessé- gének földrészek és országok szerinti megoszlására pedig az alábbi becslése— ket adja a kötet (437—438. old.). A magyar nemzetiségű népesség száma

(1959. évközepi népesség) Világrész, ország Ezer fő Európa ... 12190

Magyarország 9 470 Románia ... 1650

Jugoszlávia ... 540

Csehszlovákia 415 Ausztria ... 30

Nagybritannia ... 30

Német Szövetségi Köztársaság 20 Franciaország . 15 Svájc ... 6 Belgium 5 Olaszország . .. 5 Egyéb országok 4 Amerika ... 989

Amerikai Egyesült Allamok 850 Kanada ... 90

Argentina ... 15

Brazília ... 5

Egyéb országok ... .. 9

Szovjetunió ... ,... 155

Ausztrália és Óceánia ... 16

Ázsia ... .. 1

Afrika ... 1 összesen 13 332

(Az 1960. évi magyar népszámlálás eredmé- nyeihez viszonyítva a Magyarországon élő ma—

gyar nemzetiségű lakosság számát kismérték—

ben alulbecsülték a szerkesztők. Lásd: 1960.

évi népszámlálás. 5. Demográfiai adatok.

Budapest. 1962.)

A munka módszertani része elsősorban az etnikai kérdésekkel kapcsolatos prob—

lémák tisztázásával foglalkozik és ennek kapcsán rendkívül érdekes áttekintést ad a nemzetiségek statisztikai megfigye—

74!

667

léseinek módszertani és történeti vonat-

kozásairól, (Megemlíti, hogy az 1872—ben

Szent—Péterváron megtartott Nemzetközi

Statisztikai Kongresszus ide vonatkozó

ajánlásait legelőször a Szovjetunió és

Magyarország vette figyelembe az 1920.

évi népszámlálás alkalmával.)

A kötet élvezetes tárgyalásmódja, a jól szerkesztett és áttekinthető tábláza—

tok, valamint 10 térkép széles körű

olvasóközönség számára teszik hozzáfér—

hetővé és élvezhetővé ezt az egyébként

nehezen kezelhető anyagot.

(Ism.: Tekse Kálmán)

*

LE FILLÁTRE, PAUL:

FRANCIAORSZÁG! NAGY AGGLOMERÁCIÓK GAZDASÁGI EREJE

(La puissance économigue des grandes agglomérations frangaises.) —— Etudes et Con—

joncture. 1964. 1. sz. 3—41. p.

Franciaország Ötödik fejlesztési ter—

vének ;kidolgozása során merült fel a városok struktúráját elemző tanulmány

kidolgozásának szükségessége. Több tu—

dományos intézmény és egyetemi tan—

szék, főként pedig az INSEE (Országos Statisztikai és Gazdaságkutató Intézet) együttműködése révén azokat a vidéki

városokat kívánták meghatározni, ame-

lyek regionális vagy szupraregionalis vi-

szonylatban tényleges gazdasági—társa—

dalmi irányító szerepet töltenek be. A közzétett tanulmány végeredménye sze—

rint Párizson kívül Franciaország nyolc vidéki központja (Lyon, Marseille, Bor—

deaux, Lille, Toulouse, Nantes, Stras—

bourg és Nancy) minősíthető regionális

metropolisnak. A nyolc város kiemelkedö szerepkörét a tanulmány nem kapcsolta

össze sem a fejlesztési terv, sem pedig egyéb gazdaságpolitikai vagy igazgatási elgondolás kívánalmaival. Az alapvető

gondolat ugyanis a leányvállalatokkal rendelkező ipari és kereskedelmi Válla-

latok lokalizációjának vizsgálatára épült, '

azzal, hogy sem az állami, sem a félig

állami, sem pedig a közületi vállalatokat

nem vonták be az elemzésbe. Megjegy—

zendő, hogy a népesség és a vállalatok

száma alapján előzetesen 88 település,

illetve ezek agglomerációja került az alábbi szempontok szerint tanulmányo—

zásra.

Szerző a 88 település irányitó szerep- körének sorrendjét több összefüggés sta—

tisztikai adatainak nagyságrendje sze—

rint határozta meg. Egybevetette azon

leányvállalatok alkalmazottainak számát az agglomeráció népességének a számá-

val, amelyeknek a központja az agglo—

merációban székelt, de maguk a leány-