SZEMLE
A FOGLALKOZÁSOK OSZTÁLYOZÁSJ RENDSZERÉNEK MAGYARORSZAGI MEGUJITÁSA
A hazánkban bekövetkezett gazdasági és tár—
sadalmi átalakulás nyomán egyre sürgetőbbé vált a statisztikai rendszer korszerűsítése. Nyil- vánvaló lett ugyanis, hegy a piacgazdaságra való áttérés a statisztika eszköztárában, mód- szerében és szemléletében is lényeges változá- sokat tesz szükségessé. A változások irányát, alapelveit ugyanakkor több vonatkozásban meghatározták a nemzetközi szervezetek által elfogadott ajánlások, amelyeket a hagyományo- san piacgazdálkodást folytató országok több évtizedes együttműködésük során alakítot-
tak ki.
Az említett követelmények jegyében megin- dult korszerűsítési folyamat lényeges elemét alkotja a statisztikai osztályozások, nómenkla- túrák átalakítása.
A statisztikai feladatok helyes értelmezése érdekében hangsúlyozni kell, hogy az érintett rendszerek általában nem kizárólag statisztikai célokat szolgálnak, tehát átdolgozásuk nem lehet csupán a statisztikusok ügye, hanem több- nyire különböző szakterületek együttműködé- sét követeli meg. Elsősorban említhetők itt a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEAOR), valamint a szolgáltatási és termékjegyzékek (SZJ, ITJ stb.).
Hasonló problémák merülnek fel a Foglal- kozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) vonatkozásában is, hiszen azt -— egye- bek mellett — a munkaügyi nyilvántartásokban, a munkaközvetítésben, a pályaválasztási ta- nácsadásban és a társadalombiztosítás terüle- tén is használják.
A foglalkozási nómenklatúra felülvizsgá- lata —— az említettekhez hasonlóan -— elkerül- hetetlen. Az 1975—ben bevezetett és azóta rész- legesen módosított, de alapelveiben változatlan FEOR ugyanis jelenlegi formájában már nem felelt meg sem a piacgazdaság követelményei- nek, sem a nemzetközi normáknak. Szerkeze- ténél, felépítésénél fogva egyre kevésbé lehetett alkalmas az utóbbi évek műszaki fejlődésének követésére.
Mindenképpen indokolt tehát egy teljesen új, objektiv elemeken nyugvó nómenklatúra létrehozása.
A nómenklatúra felülvizsgálatának szem- pontjai a következők:
—— a magyar osztályozás egész eddigi rendszere, felépítése alapjaiban eltér a nemzetközi nómenklatúrától (ISCO) és áátlalában a fejlett országokban alkalmazott osztályozások- t ;
-— a rendszer jelenlegi formájában közvetlenül nem alkal- mazható a magángazdaságban, illetve az új tipusú gazda- sági szervezetek jelentős részénél;
— számos foglalkozási csoportban problémát okoz a túl- zottan részletes munkaköri bontások előírása, mig egyes újabb foglalkozások nehezen adaptálhatók;
—— a fizikai és szellemi foglalkozások merev elkülönítése is nehezíti a rendszer rugalmas kezelését;
— az eddig alkalmazott nyolc számhely közül az elavult szabályozási formákhoz kötődő hetedik és nyolcadik szám- hely eleve aktualitását vesztette, illetve a piacgazdálkodás körülményei között tárgytalanná vált.
Az eddigiekben — a teljesség igénye nélkül — részletezett kérdéSeken túlmenően általános módszertani szempontok is felmerülnek. A je- lenlegi rendszer ugyanis némileg ,,eklektikus"
jellegű: az ágazati, tevékenységi, szakképzett- ségi stb. elemek keverednek benne.
Az új rendszer kialakításának alapelvei egy- részt az előbbiekből következnek, másrészt szükségessé teszik néhány további kérdés tisz—
tázását.
—— Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a fog- lalkozások jegyzéke igazodjék az ISCO rend- szere szerinti nemzetközi csoportosításhoz, ter- mészetesen a magyar sajátosságokat is figye- lembe ve've. A gyakorlati alkalmazhatóság ér- dekében a fejlett országok tapasztalatait is célszerű tanulmányozni.
— Azt is szem előtt kell tartani, hogy a kor- szerűsített rendszer — meghatározott aggregált- sági szinten — összekapcsolható legyen a jelen—
legi csoportosításokkal. Az összehasonlítható- ság, a folyamatos idősorok továbbvezetésének biztosítása alapvető követelmény.
— Tisztázni kell a jegyzék célját abból a szempontból is, hogy az elsősorban a munka- ügyi csoportosítást Szolgálja, ugyanakkoralkal- mazható legyen mind a lakossági, mind a vál- lalati intézményi statisztikában és minden olyan szakterületen, ahol szükséges a tevékenységek, foglalkozások rendszeres megügyele'se, nyil—
vántartása. Biztosítani kell a rugalmasságot is,
930
a fejlesztés lehetőségeit (például új foglalko- zások vagy új szervezeti formák megjelenése esetén).
—-A rendszerezés alapja —— az eddigiekkel szemben — még részben sem lehet az ágazati, a szervezeti hovatartozás, hanem az egyes fog—
lalkozások, tevékenységek tartalmi sajátossá- gaiból célszerű kiindulni. Inkább összevontabb kategóriákat tanácsos alkalmazni, és mellőzni kellene a gyakorlati igényekkel nem indokol- ható specifikációkat. A dolgozó szakképzett- sége, tanult szakmája csak a tényleges hasz- nosítás oldaláról vehető figyelembe.
A felsorolt alapelvek jól mutatják, hogy gyö- keres változtatásokat kell végrehajtani a jelen- leg érvényben levő foglalkozások osztályozási rendszerében. A FEOR szerkezeti átépítésével párhuzamosan jelentősen csökkenne a foglal- kozások, munkakörök száma. Feltehetően négy számjegy elegendő lenne az egyes foglalkozások azonosításához, és az új nómenklatúra nem tartalmazná a hagyományos állománycsopor- tok (szak-, betanított, segédmunkás), beosztá—
sok (vezető, ügyintéző, ügyviteli dolgozó) eddig kötelező rendszerét.
Az új foglalkozások osztályozási rendszere kidolgozásával kapcsolatos munkálatok a Köz- ponti Statisztikai Hivatal munkaterve és a KSH Szakértői Ertekezletének elnöki jóváha- gyással megerősített határozata alapján folya- matban vannak. A határozatban rögzitett irányelvek kellő alapot nyújtanak a részletes egyeztetéshez, amelynek keretében a különböző területek szakértői felépítik az új rendszert.
Magától értetődik, hogy a szakértők tevékeny- ségét össze kell hangolni, az e körben felmerülő gyakorlati és módszertani kérdéseket meg kell oldani. A letisztult, egységes és hasznosításra is alkalmas rendszert csak több munkafázis során lehet megteremteni.
A munka jelenlegi szakaszában csak az új nómenklatúra alapkoncepcióját és kereteit vá—
zolhatjuk fel, hangsúlyozva, hogy a továbbiak- ban még számos kérdés vár tisztázásra, ame- lyek szükségessé tehetik egyes elképzelések fe—
lülvizsgálatát is.
Az elképzelések szerint az új nómenklatúra decimális rendszerben épülne fel. Az első szám- helyen a foglalkozási főcsoportok, a második—
ban a foglalkozási csoportok, a harmadikban az alcsoportok jelennének meg, végül az egyes foglalkozások négy számhelyet vennének — mostani feltételezésünk szerint -— igénybe.
A korábbi FEOR-ral ellentétben az új rendszer nyitott lenne olyan értelemben is, hogy azt a felhasználók saját igényeik szerint kiegészíthet—
nék ötödik, hatodik vagy akár további pozí- ciókkal. A négy számhely tehát tulajdonképpen csak az általános használatra szóló minimumot
SZEMLE
jelentené, mely egyúttal biztosítaná a felhasz- nálók által kialakítandó alrendszerek közötti összehasonlítást is.
A kialakításra javasolt 10 főcsoport alapjá—
ban azonos a jelenleg érvényben levő nemzet—
közi foglalkozási osztályozás (ISCO Rev. 3.) főcsoportjaival. (A főcsoportok megnevezései azonban nem követhetik mereven az ISCO ter- minológiáját, illetve annak szó szerinti for- dítását. A felhasználók széles köre ugyanis megköveteli, hogy a fogalmi megjelölések álta—
lában megfeleljenek a magyar szóhasználat—
nak.) Ez azt jelenti, hogy megszűnik a foglal—
kozások tevékenységjelleg — lizikai, illetve szel—
lemi — szerinti elsődleges csoportosítása. A fő- csoportok szerinti tagolás azonban lehetővé teszi, hogy több-kevesebb pontossággal meg—
különböztessük a szellemi, illetve a fizikai ng—
lalkozásokat, tekintettel arra, hOgy az első négy főcsoport elsősorban a szellemi foglalkozáso—
kat, a többi pedig a fizikai foglalkozásokat gyűjti egybe.
Az eddigi javaslatok szerint, a 10 főcsopor- ton belül körülbelül, 45—46 foglalkozási cso—
port kialakítása látszik célszerűnek. E csopor—
tok jelentős része tartalmilag szintén azonos vagy közel azonos az ISCO második számbe- lyen szereplő csoportjaival. A magyar társada- lom és gazdaság sajátosságaiból adódóan, vala- mint az adatok továbbvezetéséhez minimálisan szükséges feltételek biztosítása érdekében azon- ban helyenként az ISCO rendszeréhez képest tagoltabb csoportosítások alkalmazása látszik célszerűnek. Összevonások útján a két szám- jegyig terjedő nemzetközi adatszolgáltatási igé-
nyek is teljesíthetők.
A jövő évre tervezett teljes tárcaközi egyez—
tetés természetesen még további kontrollt és finomítást biztosíthat, ehhez azonban már bi- zonyos fokig megérlelt, tartalmas javaslatot kell előterjesztenünk. A tárcaközi egyeztetéssel párhuzamosan rendeznünk kell a foglalkozások új osztályozási rendszerének jogi hátterét is, hogy az 1992. év folyamán tervezett bevezetés jogilag kellően megalapOzott legyen. Végezetül a már számos területen rendelkezésre álló mun- kaköri leírások, pályatükrök rendszerbe fog- lalásával, kiegészítésével az új nómenklatú—
rához kapcsolódó foglalkozások részletes is—
mertetését tartalmazó kiadvány is napvilágot láthat, amely egyebek között a pályaválasztási tanácsadás, a pályaorientáció és a munkaköz- vetítés hasznos segédanyagát képezné. A leg- fontosabb feladat mindenesetre az, hogy leg—
később a jövő év végéig maradéktalanul bizto- sítsuk az új rendszer gyakorlati alkalmazásának technikai—módszertani feltételeit.
Dr. Fóti János—Dr. Lakatos Miklós
