Hoffmann, E.: Munkaügyimérleg-rendszer

(1)

l_044

dasági elszámolások rovatainak kapcsolódását,

a forrásokat és az egyes felhasználók részese-

dését. Külön kimutatták a minden egyes kör-

nyezetvédelmi feladathoz kapcsolódó folyó

felhasználásukat, a tőkehasználatot (a beruhá-

zást), valamint a (lakossági és a közületi) végső

fogyasztást.

(Ism. : Nádudvari Zoltán )

HOFFMANN, E.:

A MUNKAÚGYIMÉRLEG-RENDSZER

(A labour accounting system—reflections on main con- cepts and principles.) —— Statislical Journal of the United Nations ECE. 1990. 4. sz. 253—263. p.

A munkaügyimérleg-rendszer (Labour Ac—

counting System — LAS) a munkaerőpiac szer—

kezetének és dinamikájának, a munkából szár- mazó jövedelmeknek az átfogó és részletes

statisztikai képét hivatott megrajzolni. A mun-

kaügyi mérleg összeállítása a legtöbb országban különböző statisztikai forrásokból (népszám-

lálás, háztartás—statisztika, vállalati adatgyűj-

tés, adóügyi és társadalombiztosítási nyilván—

tartások) származó, esetenként egymásnak el—

lentmondó adatok felhasználásával történik.

Eppen ez indokolja, hogy miért van szükség a mérlegrendszerben használatos fogalmak egy-

értelmű definiálására, az alapegység, a beszá—

molási időszak és a periodicitás kérdésének át- tekintésére, vagyis arra, amire a szerző tanul—

mányában vállalkozott.

A mérlegrendszerrel kapcsolatos kérdéskör

két fő részből áll, a logikai és a módszertani, valamint az adatok konkrét előállításával kap- csolatos részből. Ez a megkülönböztetés azért

lényeges, mert sokan összetévesztik a statiszti—

kai adatok inkonzisztenciáját a mérleg logikai

inkonzisztenciájával. Az előbbi a többféle

adatforrás, illetve a becslési eljárások alkalma-

zásának természetes velejárója, a mérleg logikai konzisztenciájának biztosítása viszont az egész

munkaügyi mérleg elve alkalmazhatóságának feltétele.

A munkaügyi mérlegek különböző célokra készülnek. A cél természetesen meghatározza

a beszámolási időszakot, illetve a megfigyelés

egységét.

A munkaerömérleg például naptári évre, eset- leg negyedévre vonatkozik, átlagos vagy idő- ponti létszámmal dolgozik, és a legelterjedtebb

változata az egyes aktivitási kategóriák között

az egyik időszakról a másikra bekövetkező

nettó, illetve a két egymást követő időpont

között végbement összes változást számszerű-

sitő mérleg.

A mérleg alapegysége vagy a személy, vagy

az álláshely, a két fogalom közötti megfelelést

pedig a munkahely fogalma biztosítja, mely utóbbin foglalkoztatott személyt és betöltött

álláshelyet kell érteni.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

A mérleg szempontjából érdemiek az előbbi fogalmakhoz kapcsolódó kiegészítő megjegy—

zések:

] . a személy és az álláshely fogalma egyaránt a munka- erőpiac kínálati és keresleti oldalának jellemzésére szolgál, de míg a személy a munkaerőpiactól függetlenül is létez—

het, álláshelyről beszélni csak a munkaerőpiaccal össze- függésben lehet;

2. az álláshely fogalmába beletartozik az álláshelymeg—

osztás is (ha egy állást több személy tölt be) és a helyettest- te's is (amikor egy, a munkából átmenetileg távollevő sze- mély helyét ideiglenesen más foglalja el);

3. az előbbi megjegyzésből következik, hogy a személyek és az álláshelyek száma, illetve a foglalkoztatottak és a be- tölgött álláshelyek között nincs feltétlenül egyenes megfelel- tet s;

4. mivel a munkahely a foglalkoztatott és az álláshely közötti kapcsolatot teremti meg, ezért mindkettő minőségi ismérvei vonatkozhatnak rá.

Az álláshely, a személy, a munkahely mint megfigyelési egység kiválasztásánál — eltérő jel—

lemzőik miatt — a mérleg célja a meghatározó.

Ezen felül vannak olyan jellemzők, amelyek más megfigyelési egység alkalmazását (elsőd-

legesen ilyen a foglalkoztatott és a háztartás)

igénylik. Igy például a háztartás jellemzőire a munkaerő-kínálat elemzésénél van szükség.

Bármelyik megfigyelési alapegységgel is dol-

gozik a mérleg, aktivitási szempontból az alap—

egységen belül további bontásokat alkalmaz:

—- az álláshely lehet: betöltött és betöltetlen:

— a személy lehet: foglalkoztatott, munkanélküli, gaz- daságilag nem aktív.

A betöltött álláshely (legalább) egy foglalkoztatott személlyel hozható összefüggésbe. Az

üres álláshely fogalma szintén összefügg a fog- lalkoztatottal, üres álláshelyről ugyanis csak

akkor lehet beszélni, ha konkrét lépések is tör-

ténnek annak betöltésére, vagyis foglalkozta-

totti viszony létesítésére.

A munkaügyi mérlegek speciális típusa az időmérleg, mely olyan kategóriákat alkalmaz,

mint a fizetett óra, a ledolgozott óra, illetve

a fizetett, de le nem dolgozott óra. Ezek a ka-

tegóriák szintén összefüggésbe hozhatók a már

tárgyalt fogalmakkal.

A munkaügyi mérlegek általában a követ- kező mértékegységtipusokkal dolgoznak:

a) a megfigyelési alapegység száma (álláshely, személy), b) a foglalkoztatott személyek teljesítményének volu.

mene

c),a foglalkoztatott személyek teljesítményének értéke.

Az a) típus közvetlen kapcsolatba hozható

a demográfiai mérleggel (ha az egysége sze- mély) vagy az időmérleggel (ha a ledolgozott

óra a megfigyelési egység). A b) és a c ) tipus

pedig a nemzeti számlák rendszerével (System of National Accounts — SNA) áll összefüg- gésben. A három alaptípusból a következő mér—

tékegységeket alkalmazó változatok a legelter-

jedtebbek:

a dolgozó személyek száma, a munkaévek száma, a ledolgozott órák száma,

a munkabér összege a konstans béren belül.

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

Ebből az első és második módszer alkalma-

zása jelenleg lényegesen gyakoribb, mint a két utóbbié, jóllehet a két első módszerrel csak

kevésbé árnyalt mérleg készíthető.

Mint arról részben már szó volt, a mérleg- készítés az elsődleges beszámolási egység meg—

határozásával kezdődik. Az általánosan hasz- nált ajánlások tartalmazzák a főbb csoporto—

sítási ismérveket is, melyek a következők:

]. Foglalkoztatott

— a tulajdonhoz való viszony, -— nemzetgazdasági ág, - méret,

-— területi elhelyezkedés.

2. Álláshely

—— rétegtagozódás,

—- foglalkozás, -— műszakrend,

—- bérrendszer,

— kollektív szerződés.

3. Munkahely

—— fizetés összege,

— bérköltség összege,

— kompenzáció,

— önállók saját vállalkozásból származó haszna,

— ledolgozható munkaóra,

—— fizetett munkaóra,

— teljesitett munkaóra.

4. Személy

— nem, -— életkor,

— nemzetiség, -— etnikai csoport,

— szakszervezeti tagság,

—- előző munka,

— aktivitási kategória.

5. Háztartás

— területi elhelyezkedés,

—- a háztartás típusa.

A munkaügyi mérleggel kapcsolatos mód- szertani kérdések köre természetesen a vázol—

taknál lényegesen bővebb. Mivel a nemzetközi adatszolgáltatások jelentősége növekszik, nem

közömbös, hogy az egyes országok milyen for—

rásokból és milyen becslési eljárások alkalmazá- sával állitják Össze mérlegüket. Hasonló nagy- ságrendű kérdés a munkaügyi mérlegnek az

SN A—vel és a társadalmi—demográfiai mérleggel

való kapcsolata is.

(ism.: Lakatos Judit)

KAISER, M.:

A SZOVJETUNIÓ ENERGIATERMELÉSE

(Proizvodsztvo énergii v SZSZSZR: problemü i persz- pektívü.) — Planovae hozjajszlvo. 1991. 6. sz. 71—78. 1).

A szovjet tervhivatal folyóiratában megjelent

tanulmány szerzője az angliai Oxford Egyetem Szovjetuniót és kelet-európai országokat kutató intézetének igazgatója.

Az utóbbi évek során először 1988-ban csök—

kent a Szovjetunió energiatermelése, ami az-

után 1990—ben folytatódott, főként a kőolaj—

termelés visszaesése következtében. A kőolaj- származékok iránti belföldi igényt 1991-ben már csak az export lényeges — az előző évihez

1045

viszonyítva 50 százalékos — visszafogásával

tudják kielégíteni. Az l995-ig terjedő időszak- ban az energiatermelés meghatározója lesz a

szovjet gazdaság fejlődésének, és arra lehet számítani, hogy a Szovjetunió nettó kőolaj- importőrré válik.

Az energiahordozók exportja az 1970-es

években, valamint az l980-as évek közepéig jelentősen hozzájárult a Szovjetunió kemény-

valuta-bevételeihez (1983-ban annak 80 száza-

lékát biztosította). A termelés 1970 és 1985

között 73 százalékkal nőtt, és 1988-ban a Szov-

jetunió a világ energiahordozó-termelésének

22 százalékát adta (ami nagyobb, mint az Egyesült Államok részesedése). Ebben az idő-

szakban a kőolaj- és földgáztermelésnek két—

harmada a tyumenyi mezőkről származott,

ami mind a hazai felhasználó központoktól,

mind az exportot továbbító helyektől távol

esik. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az egységnyi

energiahordozó-termelés költsége két és félszer akkora, mint az OECD—országokban.

A kőolajtermelés 1989. évi visszaesésének

egyik oka a szibériai lelőhelyeken alkalmazott

kitermelési mód alacsony hatékonysága, ami a

nagyobbrészt kismélységű feltárásnál oda vezet, hogy sok olaj a földben marad. (Van olyan

nyilatkozat, amely 50 százalékot meghaladó

ki nem termelt mennyiséget emlit.) További ok

a szállítási és tárolási veszteségek számottevő mértéke, amely évente 12-15 millió tonnára

tehető.

A kőolajtermele'sben használt berendezések

elöregedtek, az újabban üzembe helyezettek pedig rossz minőségűek, az automatizáltságuk alacsony fokú. A kitermelést korlátozza és ugyanakkor a költségeket növeli a környezeti

problémák felismerése és a környezetvédelmi előírások betar(tat)ása.

A jövőt tekintve ígéretesnek látszik a Kaszpi- tenger környéki kőolajtermelés. Ehhez azon—

ban nagymérvű beruházásokra van szükség, amelybe nyugati vállalatokat is be kell vonni.

A megoldandó technikai problémát a mélyen fekvő olaj jelenti, amit csak nagy nyomással lehet a felszinre hozni.

A földgáztermelés hatékonysága kedvezőbb a kőolajénál. Előny az is, hogy alelőhelyek

kevésbé koncentráltan helyezkednek el az or-

szág területén. A kitermelés határköltsége azon-

ban lényegesen megnőtt: 1981 és 1985 között

a termelés egy százalékos növeléséhez átlagosan

16 millió, míg 1988-ban már 25 millió rubelre

volt szükség. Jövedelmező földgázkitermelési

területnek tűnik a Kaszpi—tenger környéke és a

Csendes—óceán menti kontinentális talapzat.

Az utóbbi területen zajló kitermeléshez vegyes vállalatok létrehozását tervezik.

A szénbányászatban határozottabb környe—

zetvédelmi intézkedéseket kell foganatosítani.

1990-ben csökkent a széntermelés, részben a sztrájkok miatt is. A sztrájkbizottságok nem