Mitsuma, N.: A statisztikai osztályozás története

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

KULFO'LDI STATISZTIKA! IRODALOM*

A STATISZTIKA ÁLTALÁNOS ELMÉLETE ÉS MÓDSZERTANA

MlTSUMA. N.:

A STATISZTIKAI OSZTÁLYOZAS TÖRTÉNETE

(Classification used in economic statistics. Histo- rical development of Occupationai and Industrial Classification in Japan.) Tokio. Yuhikan Press. 1983.

ll, 237 p.

A kiváló tokiói statisztika professzor mun- kája elsősorban a japán szakmai körök ré- szére készült, de jelentősége túlmutat egyet- len ország — még ha az a világfejlődés él- vonalába—n áll is — hazai statisztikai problé- máin. Ahogy ezt előszavában a szerző is hangsúlyozza, a statisztikai osztályozás prob—

lémóinak szentel—t, monografikus jellegű szak—

tanulmány a mai napig hiányzik a nemzet- közi szakirodalomból, legyen az akár a szo—

rosabb értelemben vett g-azdaságstatisztika vagy a matematikai statisztika területe.

A szerző ugyanis elsősorban a foglalkozó- si és az ipari osztályozás, illetve nómenkla—

túrák kérdéseivel foglalkozik, de az emlitett alapok kid-olgozottságának hiánya elvezette a matematikai statisztikai orientálódás szük—

ségességéhez is. Úgy találta,, hogy ez utób—

bi területen sem kapcsolták össze a mennyi- ségi ismérveken alapuló osztályozás kérdé—

seit a minőségi ismérveken alapulókkal, no- ha a véletlen kiválasztás elméletének, vala- mint a gyakorisági megoszlásoknak tárgya- lása kapcsán nagy teret szentelnek a réteg—

zés problémáinak. A szerző ezért a foglalko—

zási és az ipari nómenklatúrák gyakorlati kérdéseinek monognafikus összefoglalása mel-

lett a probléma elmélettönténeti fejlődését is röviden felvázolta. mind az európai, mind a japán statisztikatörténeti alapokon. Műve tehát ez utóbbi kettős szempontból is újsze- rű kezdeményezés, és ez a másik oka an- nak, hogy túlmutat országa, illetve a japán nyelvterület határain.

A monográfia a g'azdaságstatisztikavi osz—

tályozás és az erre a célra szolgáló nómen—

klatúrák kidolgozásához szükséges statiszti- kaelméleti, azaz közgazdaságtani elméleti megalapozás után a japán foglalkozási név- jegyzék, illetve osztályozás kialakulását és annak jelenlegi helyzetét és problémáit tár—

gyalja az európai statisztikai hatásokból ki—

indulva. Ezek 1868-tól. a modern Japán ki- alakulásának kezdeteitől éreztették hatósu- kat, nagymértékben hozzájáirulván a modern japán statisztika megszületéséhez. Ehhez egy kisebb tartomány 1869-ben végrehajtott ki- sérleti összeírásánaak a foglalkozási osztályo- zása adta az alapokat, mely a japán sta—

tiszti—ka történetében úttörő vállalkozás volt.

Az 1872—es első országos népszámlálás ada- tainak feldolgozásában ezt az osztályozást már nemzeti szinten is alkalmazták, ha nem is teljesen kielégítő eredménnyel. A revideá—

lás szükségességét felismerve 1877-ben egy új foglalkozási osztályozási tervezetet dolgoz- tak ki, az 1869-es osztrák nómenklatúrát vé—

ve alapuwl. Ezt az országos tervezetet azon- ban egyelőre még nem alkalmazták, hanem helyette a Kainokuni prefektúra területén végrehajtott 1879-es mikrocenzus kapcsán felhasznált, az első belga népszámláláskor alkalmazott foglalkozási osztályozást vették alapul. Ez még 1846—ból származott és Glue- telet keze nyomát viselte magán. Ennek az osztályozásnak és mikrocenzusnak a tapasz- talatai, valamint lacaues Bertillonnak kez- deményezései 1872-től egyre nagyobb nem- zetközi publicitást kaptak, és összekapcsol—

va az 1877-es tervezet tapasztalataival, vé- güi 1905-ben a japán hivatalos statisztika által kidolgozott első foglalkozási névjegy- zék elfogadásához vezettek. _

A japán kísérletező és kezdeményező kedv ezzel azonban még távolról sem merült ki ' A Statisztikai Szemle 1962. júliusi számától kezdődően a "Statisztikai Irodalmi Figyelő"-ben a kül—

földi stotisztikai könyvek és folyóiratcikkek ismertetését havonta közli.

A'Külföldl statisztikai irodalom egyes fejezetein belül az anyag általában könyv- és folyóiratclkk- ismertetesekre tagolódik. (Ezeket ' választja el egymástól.) Az ismertetések szerzők. illetve ahol szerző nincs. a címek betűrendjében következnek egymás után.

7 Statisztikai Szemle

658

ezen a téren. Tajvan szigetén 1905-ben és ezt követően a helyi önkormányzatok által végrehajtott népszámlálások során 1907 és 1911 között újabb módosításokra és revizi- ókra került sor, hogy azután az 1920-as nép—

számlálás kapcsán végül is a ]. Bertillon ál- tal kidolgozott akkori foglalkozási nómen- klatúrát alkalmazzák, melyet a Nemzetközi Statisztikai intézet (lSl) is megvitatott és el- fogadásra ajánlott.

Az 1920-ban végrehajtott második japán népszámlálást követően a harmadiktál a ha- todikig — azaz az 1930.. 1935.. 1940. és 1947.

években — csekélyebb módosításokkal. de lé- nyegileg ezt a nómenklatúrát alkalmazták.

tehát mindaddig, míg az 1950-es ..World Po- pulotion Census", vagyis a világnépszámlálás gondolata és ennek megfelelő standard fog- lalkozási osztályozás tervezete fel nem me- rült. Az ezzel összhangban levő japán válto- zatot 1953—ban dolgozták ki. Ennek a végle- ges nemzetközi osztályozással — az interna- tional Standard Classitication of Occupati- ons-szel (lSCO. 1958) -— való összehasonlítás- ból eredő problémákkal Mitsuma professzor részletesen foglalkozik, egészen 1968—ig be- zárólag.

A mű ezután az ipari osztályozás és nő- menklatúra kérdéseit tárgyalja a foglalkozási cgsztályozás kérdéskörével szoros összefüggés—

en.

Előbb összefoglalja az ipari osztályozás statisztikai megoldásait az 1947-es népszám—

láiás előtti időszakra. majd az idevágó ENSZ- kezdeményezésekkel kapcsolatos japán vál- tozatokat és azok problémáit veszi sorra 1949-től kezdve egészen az ún. 9. revideált névjegyzékig. mely 1983-ban készült, és össz- hangba-n van a nyugati típusú nemzetgaz- dasági ménlegrendszerrel (SNA). Ennek a standard nemzetközi ipari osztályozásnak — az International Standard Industrial Classi—

iicationnak (lSlC) —- a kifejlődését és Japán- nal kapcsolatos összehasonlítási problémáit a szerző ugyancsak részletesen elemzi. A mű- ben olyan elméleti nemzetközi összehasonli- tási problémák tárgyalását is megtaláljuk.

mint az osztályozás kódolása; (: társadalmi helyzet mint szociológiai minőségi ismérv el—

helyezése az osztályozásban; a munkanélkü- lieknek és a fegyveres erők tagjainak szám- bavételi problémája mind a foglakozási. mind az ipari osztályozási statisztikai rendszerek- ben.

A művet japán és nemzetközi bibliográfia egészíti ki. Egy másik értékes kiegészités a könyv függelékében bemutatott egyes fonto- sabb országuok foglalkozási, ipari csoportosi—

tási, illetve osztályozási rendszere.

Csak elismeréssel illethető az (: nagysza—

bású és nemzetközi szempontból is kiemel—

kedő jelentőségű munka, amelyet Mitsuma professzor végzett, akinek a recenzens -- aki

nem bírja a japán nyelvet — ezúttal is meg- köszöni, hogy messzemenő segitségével lehe- tővé tette művének áttekintését és ennek az ismertetésnek a megírását.

(Ism.: Horváth Róbert)

*

BETHLEHEM, ]. G. -— KELLER, W. J.:

A REPREZENTATlV FELVÉTELEK ADATAINAK SÚLYOZASA

(Linear weighting of sample survey data.) -— [aur- nal oi Official Statistícs. 1987. 2. sz. 141—153. p.

A reprezentativ felvételek arra szolgálnak, hogy következtetéseket vonjunk le valamely véges sokaság viselkedéséről. jellemzőiről né—

háxny egyed megfigyelése alapján. Ha meg- felelő információk állana-k rendelkezésre. a paraméterek becslésének megbízhatósága növelhető oly módon, hogy a megfigyelt egyedekhez súlyokat rendelünk. A súlyozás egyben a hiányzó adatok, a nem válaszolás torzító hatásának korrigálására is alkalmas.

Az utólagos rétegzés jól ismert, széles kör- ben alkalmazott módszer. amennyiben a vizs- gálat célja szempontjából viszonylag homo—

gén csoportok képezhetők, és a súlyarányok is jól meghatározhatók.

A tanulmány a súlyozás általános problé- máit vizsgálja lineáris modellek alkalmazása esetén. Kimutatj—a, hogy a súlyozás hagyo—

mányos módszere levezethető a lineáris mo—

dellek elméletébői. Az utólagos rétegzésnél, ha a rétegek száma viszonylag nagy, gyak—

ran adódnaak üres cellák. melyeknek para- méterei nem becsülhetők. E problémát úgy lehet megkerülni, hogy ha bizonyos rétege- ket összevonunk, vagy bizonyos rétegképző ismérveket figyelmen kívül hagyunk.

Az utólagos rétegzés alkalmazásának má- sik korlátozó tényezője az, hogy ismernünk kell a rétegsúlyoka—t. Sok szempont szerint történő rétegzés esetén erre meglehetősen ritkán van lehetőség. A tanulmány olyan megoldást javasol, amely megosztottan hasz- nálja fel a rétegképző ismérveket, ezáltal jelentősen csökkenti az üres cellákből, vala- mint a hiányzó súlyokból adódó problémákat viszonylag nem számottevő információveszte-

ség árán.

Abban az esetben például, ha őt szem- pont (nem, kor. családi állapot, régió, te- lepüléstípus) szerint végzünk utólagos réteg- zést, akkor (a tanulmányban megadott kate- góriák számát értelemszerűen ősszeszorozva) 2X.1OX4X11X6 2 5280 réteget kapunk. Ha bizonyos rétegképző ismérveket nem elha- gyunk, hanem bizonyos sorrendben egymás után alkalmazunk, akkor nagyon ritkán adó—

dik üres réteg vagy hiányzó súlyszám. igy pél—

dául, ha a nem, a kor és a családi állapot szerint rétegzün'k előszőr, akkor csak 80 ré—