Kommasszált jótékonyság

Teljes szövegt

(1)

'»cr*‘i *

' o f ol^ ^ ,

G>*. H errm ann Antaltól;* w ¡

<5c s

/

r

\

yV

i

(2)

A karácsony 'a. legalkalmasabb idő az elmélkedésre. ^Vallásos gondo­

latok mellett különösen sociális esz­

mék kínálkoznak inegszivlelésre. Fő­

leg az emberbaráti tevékenység s me­

ditáció számára kelt a Megváltó szü­

letésének szent ünnepe stilszerü han­

gulatot és lelki készséget. Arra int minket, hogy a modern társadalmi el­

méletek tomboló és romboló özön­

vize elől meneküljünk a keresztény­

ség igazi szocializmusának e földön is boldogító biztos szigetére.

Az igaz szocializmus célja, hogy az emberi társadalmat tökéletesítse az­

ért, hogy boldogítsa. Ennek egyik eszköze a vagyonnak némileg egyen­

letes elosztása. A gazdag adjon és a szegény kapjon. Ezt ideális módon valósította meg az őskereszténység azon szeretet szellemében, mely vallásunk­

nak alapelve. A sociáldemokrácia pe­

dig arra törtet, hogyha a szegénynek nincs, a gazdagnak se legyen. Ha e perverz irányzat érvényesülne, az ered­

mény a jóllét általánosítása helyett a nyomor általánosítása volna.

Az utolsó francia királyok és csá­

szárok őrjöngő pazarlása és erkölcs­

telensége korában nehány ezer kivált­

ságos dúskált a kéjekben s a milliók nyomorogtak. De a fényűzés legalább

(3)

megteremtette a tudás és művészet nehány remekét, mely állandó büszke­

sége lehet az emberi szellemnek. Jött azonban a sociáldemokrácia gyakorlati alkalmazása : a rémuralom, a kom- mün. Nem mentette meg a hazát, nem biztosította a szabadságot, nem sze­

rezte meg a közjólétet : de gyilkolt és rombolt.

Az emberiség célja felé való ha­

ladásnak az-nem lehet érdeke, hogy koronás zsarnokok helyett nadrágtalan zsarnokok terrorizálják az elbóditott tömegeket.

A vallás iránytűjétől megfosztott alsóbb társadalmi rétegeknek destruk­

tív irányba való tévelygését, illetőleg terelését kiegészíti a felsőbb rétegek önzése, léhasága és erkölcstelensége.

Ehhez járulván az összes osztályok tulcsigázott igényei, elkerülhetetlen a társadalom dekadenciája. Mindezt te­

tézi nálunk a politikai züllöttség, a közélet ziláltsága, a közgazdasági vál­

ság. Különösen Erdély és a többi vé­

gek magyarságátjí**f&geti végveszély.

Az ellenzék a kormánytól akarja meg­

menteni Erdélyt, a kormánypárt a nemzetiségekkel paktál az ellenzék el­

len. Bomlás és pusztulás minde­

nütt.

Szociális téren, ha a társadalmi osztályok altruisztikus célzattal érint­

keznek egymással, a legszebb jelszók alatt indított akciók iránya gyakran helytelen. Ez alkalommal csak az em­

berbaráti tevékenység főbb fonáksá­

gaira akarok rámutatni, megjegyezvén, hogy az úgynevezett társadalmi kultúr­

politika ügye sen^ áll jobban.^

(4)

Fejlett és egészséges sociális' vi- I szonyok közt mird nagyobb és üdvö- sebb szerep jut a társadalom kariativ működésének, a közjótékonyságnak.

Nálunk azonban olyan kinövések és visszaélések garázdálkodnak e té­

ren, melyek megtévesztik a közfelfo­

gást, ferde irányba terelik a társa­

dalmi tevékenységet, sőt veszélyeztetik magát a magasztos célt is.

Nálunk mindinkább kommasszálják a jótékonyságot. Téved, aki’ a zt'g o n ­ dolja, hogy ez erőtömörité£ Az igaz­

ságos tagosításnak nagy h általános a gazdasági haszna. De igazságtalan eljárás mellett megtörténhetik az, hogy a gazdag a legjobb földeket kapja egy tagban, mig a szegény embernek el­

aprózott jó földjei helyett egy darab terméketlen avar jut távoli rossz he- lyen. így vagyunk gyakran a kommasszált jótékonysággal ist

A mai nagyon rendezetlen szo­

ciális viszonyaink közt, nagy baj a köz- jótékonyság túlzott centralozása. A po­

litikai hatalom, a nemzetgazdasági erők és a kultureszközök káros összponto­

sítása kizsarolta, elhanyagolta, sze­

génnyé tette a vidéket egyetlenegy Bá­

bel javára, melyet a külföld gúnyosan Judapestnek nevez. A politikai hata­

lomnak van szüksége erre az erőösz- szezsufolásra, hogy kezeinél legyen minden eszköz a nemzeti energiáknak a maga önző céljaira való kihaszná- ' lására.

V A közjótékonyság centralizálása is ; Jiagy hátránnyal jár magokra a filan-

(5)

Jellemezzük néhány ^talános ¿;g y vonással némely Budapesten székelő or-' szágos jellegű humánus és közmüve-' lődési társulásnak szervezetét és működési módját. Természetes, hogy nem minden vonás illik minden in­

tézményre. De összesítve körülbelül megfelelnek a közállapotoknak. Még külön is megjegyezzük, hogy van­

nak dicséretes kivételek.

Semmi sem könnyebb, mint hang­

zatos dinhez fenkölt szellemű prog-, rammot koncipiálni. Hiszen számtalan' a szociális szükséglet s ü általá­

nosabbá válik azok belátása' ’is. " És mindjobban felébred a közlelkiismeret is arra nézve, hogy a társadalom ba­

jain segíteni elsősorban magának a tár­

sadalomnak a kötelessége.

A hangzatos programmhoz nem nehéz országos tekintélyű reprezentatív szereplőt kapni, a fényes céghez nagy­

nevű cégjegyzőt. Ez aztán vagy nemes ambícióval maga is dolgozni, alkotni akar, vagy a noblesse obiige elvénél fogva előkelősége erkölcsi kötelessé­

gének tartja nevének odakölcsönzését, vagy pedig nagy ügyességgel talapzat­

nak használja az intézményt saját po­

zíciójának emelésére és biztosítására.

Bármely esetben azonban a tulajdon- képeni mozgatók és intézők vagy a háttérben maradnak, vagy szerényen a második sorban húzódnak meg.

Megindul az akció. A hangzatos címnek és talán még inkább a magas protektor nevének presztízsével sarcol- ják, zsarolják az egész országot, a nemzet minden osztályát, különösen a társadalom azon tényezőit, kik állásuk­

(6)

nál, vagy érdekeiknél fogva nem von­

hatják ki magukat az ilyen megadóz­

tatás erkölcsi kényszere elől.

Tömérdek pénz gyűl össze ebből a társadalmi adóból. De ez inkább ha­

sonlít a török hódoltság harácsához, mint a közadókhoz. Mert ezek ritk?

kivétellel azon közügy javára esnef melyre kirovattak. De a közjótékony­

sághoz való járulékok egyrésze olykor az adókivetők és végrehajtók kezei közt marad.

És mi történik az igy összehará­

csolt pénzzel ? Budapesten luxussal berendezett fényes irodákban, néha sa­

ját palotában óriás fizetéssel, előkelő urak csoportjai: „adminisztrálnak“ , azaz élvezik a szinekurát. Fényes kiál­

lítású nyomtatványok özöne egy va­

gyonba kerül. Néhol egy pongyolán szerkesztett tartalmatlan hivatalos köz­

löny 10000-nél több példányban megy országgá, melyeknek a tizedrészét sem bontják fel a címzettek. A reprezen­

tatív kiadások, kiküldetések, útiköltsé­

gek stb. mind aránytalan nagy össze­

gekbe kerülnek.

Ez mind pontosan el van szá­

molva, szabályszerű' nyugtatványokkal és kimutatásokkal bizonyítva. A szám- vizsgálók helyesnek találják, a közgyű­

lés bólint hozzá és a kegyelmes elnök kimondja a felmentvényt.

A bevételből szokott valami a cím­

beli cél javára maradni. Ezt ki is oszt­

ják. De megesik, hogy nem azok kap­

ják, akik igazán rászorulnak és meg­

érdemlik, hanem az osztogatóknak pro- tegáltjai, jóbarátai, vagy valami más hatalmasság pártfogoltjai.

Ez történik némelykor a központban.

Lássuk hogyan folynak az iigyekvidéken.

(7)

j “ • f őj/^. *//. 38

A jótékonysági centrumoknak fent érintett gazdálkodása azonban csak ak­

kor i .¡letséges, ha vidéken is vannak jól dirigálható, buzgó apostolok, akik hirdetik az igét, híveket toboroznak tömegesen és szállítják a koronákat a feneketlen központi kasszába.

Ezek a vidéki „vezéralakok“ is háromfélék. Olyanok, akiket hivatalos, vagy társadalmi állásuk mintegy köte­

lez arra, hogy minél több bizalmi és disz-funkciót vállaljanak, és akik ne­

vük lobogójával fedik a hajót, mely­

nek rakományát olykor alig ismerik.

Aztán olyanok, akik naiv jóhiszemű­

séggel szegődnek a szép jelszavak zászlója alá és abban a hitben buz­

gólkodnak rajongva, hogy népek jó- léte függ „emberboldogitó“ szereplé­

süktől. De vannak szép számmal ügye­

sen számitó kolomposok, akik a ma­

guk önző céljaira tudják kihasználni az intézmény szép programmját és a lokális helyzetet.

Hiúság, nagyravágyás, szereplési viszketeg a rendes indítékok, melyek kedvező körülmények közt nagyzási hóborttá fajulhatnak. De vannak reáli­

sabb motívumok is. A nagyhírű or­

szágos intézmény helyi vezetőségének nimbusza néha olyan tekintélyt, társa­

dalmi pozíciót nyújt a törtetőknek, melyre különben egyéni értékük, jel­

lemük, múltjaik szerint nem illetékesek és nem érdemesek. Az agitáló és rep­

rezentáló költségek felszámításánál aránylag némi anyagi haszonka is csep­

penhet.

Az ilyen hasznos lokális ügynö­

köket aztán természetesen hathatósan

(8)

támogatja a központi v ezető ig . El­

ismerésekben, dicsérő iratokban, stb.

nincs hiány. Esetleg magánügyeiket is kijárják a nagy befolyású matadorok.

És a végén valami ordóra, vagy egyéb legmagasabb kitüntetésre is van kilá­

tása az „önzetlenül buzgólkodó, áldo­

zatkész s kiváló hazafinak, vagy hon­

leánynak.“

Ennek réményeben ezek vegigna- zalják, koldulják vadászterületük min­

den lakását, irodáját, műhelyét, kö­

nyörtelenül megsarcolnak, kizsarolnak mindenkit, nagyképti tolakodásuk elől nincs menekülés, az áldozat nem fut­

hat, csak fizethet.

Az emberszeretet oltárára tett fil­

lérek aztán felgyülekeznek a központ­

ba, mely nehány százalékot nagy kegye­

sen lokális célokra enged át, néha a be nem hajtható járulékokat. És ha a helyi lapok, vagy a lokális lapok eset­

leg türelmetlenkednek, vagy követelőz­

nek, akkor az országos intézmény elő­

nyeiből juttatnak egy-egy morzsát az egyes vidékeknek is és ezt aztán ugyan­

csak harsány hangon kürtölik a vidéki kolomposok, mint saját egyéni érde­

müket.

Megemlithető még, hogy az ilyen helyi despoták elbizakodottságukban néha önkényesen nagyköltségü fényűző bá­

lokat stb. rendeznek, ahol trónolva hódoltatnak maguknak és aztán a szükségképeni deficitet alig bírják fe­

dezni a kizsarolt, de e célra tulajdon­

képen nem fordítható felülfizetésekkel.

Nem akarom tovább részletezni a kommasszált jótékonyság terén jelent­

kező fonákságokat és visszaéléseket.

ez a téma különben nem ötletszerű.

(9)

Több Ízben tárgyaltam azt már a helyi sajtóban, a. B’assói Ujlapban is.

Pár szóval még rámutatok azokra a főbb hátrányokra, melyek ebből a visszás helyzetből származnak.

Azt már emlitettem, hogy az egész országra vagy egyes országrészekre és nagyobb vidékekre kiterjedő ember­

baráti és közművelődési egyesületek és intézmények adminisztrálása gyakran aránytalanul nagy részét emészti fel a bevételeknek. Ezenfelül majdnem min­

dennap olvashatunk híreket az ilyen egyesületeknél és jótékonysági gyűjté­

seknél leleplezett sikkasztásokról, el­

maradt és hiányos számadásokról s egyéb panamákról. Némileg idetar­

tozik a jótékonyság hiénáinak ro­

vata is. Az e g y e s ü l e t e k stb. ál­

tal gyakorolt végnélküli gyűjtés alkal­

mat ad lelketlen szélhámosoknak, hogy hamisítványokkal és csalásokkal fosz­

togassák a közönséget hazug ember­

baráti és kulturális cimek és jelszavak alatt.

A közönség áldozó képessége és kedve korlátolt, különösen a mostani válságos gazdasági helyzetben kevés embernek van fölösleges pénze. És ha ez országos, vagy általában nem helyi intézmények cime alatt kipréselhető belőle, akkor nem bir és nem is akar helyi célokra áldozni. Az önkénytelen önkéntes adakozással, úgy tudja, tel­

jesen lerótta karitatív kötelességét és most már pumpmentesnek érzi magát.

Meg kell emlékeznem néhány erkölcsi és kedélybeli momentumról.

A jótett nemcsak az elfogadóra van jótékony hatással, hanem az adakozóra is. C*. <y;.k ha spontán és örömest

(10)

tesz jót, mert az irás szerint: a jó­

kedvű adakozót szereti az Isten. M ái'"

pedig nem lehet jókedve az olyannak, akitől alig ismert emberek erőszakol­

nak ki olyan adományt, melyről nem tudhatja,‘-.v innék a javára fog szolgálni.

A jottevőnek a ? lelkiismereti elégültség mellett főjutalma az a jvJó| eső öröm, amit jó tette hatásának szemle.vÁWe és tudata okoz. Ez ösztönözheti leginkább a további jócselekedefpkrp

JUh^ V j M - n l' w *

A hálának mint indítéknak nem szabad számításba jönni. De mégis csak nemesebb és bensőbb hatású az a hála, amelyet közvetlenül, úgyszólván in flagranti fejez ki a segélyezett, mint a nyilvános hírlapi elismerés.

De az elfogadóra nézve is sok­

kal értékesebb, vigasztalóbb, nemesi- több a jótétemény, ha azt közvetlen és személyesen a jótevő maga nyújtja, mint a rideg hivatalos rubrikás ala­

mizsna- és segélyosztogatás. Az ada­

kozó személyes érdeklődését, ember ismerete melegét csatolja az adomány­

hoz, ami becsesebbé teszi azt mindkét félre nézve és közvetlen igazi ember­

társi viszonyba esetleg állandó kap­

csolatba hozza őket, minek rendkívüli j erkölcsi jelentősége van. Mennyi ne­

mes lelki vonást fejt ki a személyes jótékonyság, a házi szegények, az ál­

landó rendes egyéni segélyezés szép szokásán. Mindezt elejti a kommasszált közjótékonyság.

Országos jótékony intézmények­

nek vegyesajku helyeken való propa­

gálásánál az emberszeretet ágensei és vigécei' néha, furfangosan, erősen ki­

domborítják azoknak faji jellegét.

(11)

Ez a rosszul alkalmazott . 2. ;•

mus határozottan káros hatású.

Némely helyen épen csak a lokális Jótékonyság égisze alatt lehet egyesi- j teni a különböző nemzetiségeket. Ezek 1 közé az emberszeretet nevében is éket verni, erkölcstelen és inhu­

mánus.

Kevésbbé veszélyesnek látszik a felekezetek szerinti országos vagy helyi csoportosulás. Minden vallás vallja a jócselekedetek üdvös és szükséges voltát. A felekezeti akciók az egyház kezelése, vagy ellenőrzése alatt szoktak allani. Ez már nagy garancia a visz- f szaélések ellen és a helyes felhaszná­

lás mellett. k#i 1 ' , Az országos és vidéki központi

szervezetek azzal érvelnek, hogy I hiszen a vidék számára gyűjtik a jó­

tékonyság eszközeit és erőit. A tenger­

hez hasonlítják mágokat, amely ma­

gába gyűjti a folyóvizek^, hogy azután pára és eső alakjában ¿áldást és ter­

mékenységet árasztva, szétosszák min­

den tájra. A hasonlat nem egészen ta­

láló. Mert igaz ugyan, hogy a pénz ott fent jórészt elpárol, de a belőle fa­

kadó termékenyítő eső nem osz­

lik el egyenletesen. Néhol mint zápor | ömlik alá, ahol talán nem is kell, s 1 ahol leginkább kellene, ott néhol apály sorvaszt. Biztosabb öntözés az, amely közvetlenül az állandóan csör­

gedező patakból merit.

És miféle ráció va.i abban, hogy .pL a Brassóban összegyűlt f t z

Budapestre küldessék és különb 'ő csatornákon és retorttyon át talán ,c- I lénvi; > £ < V k e r .^ r f vissza Bras-

* ••

(12)

sóba. Gazdasági életünk egyik nya­

valyája úgyis az improduktív közvetítő elem tultengése, amely - nem engedi, hogy termelő és fogyasztó közvetlenül érintkezzék egymással, ami mindkét fél nagy hasznára volna. Hát mért kell a jótékonyság termelői és fogyasz­

tás, az adakozók és segélyezettek közé is vigéceket, ügynököket, bizományo­

sokat, alkuszokat stb. ékelni, hogy fel­

emésszék az emberszeretet tiszta hasz­

nának jó részét ? !

Azzal is hivalkodnak a jótékony- sági nagy cégek intézői, hogy nagy befolyásukkal ők járják ki a nagy szubvenciókat stb. a kormánynál és más közpénzekből. Bizony okosabb és célszerűbb volna, ha az ilyen köz­

pénzekkel rendelkezők azokat egyenle­

tesen a megbizható lokális intézmények közt osztanak fel arányosan és mél­

tányosan, ahol mindenesetre jobban, hamarabb és üdvösebb szociológiai hatással szolgálnák az emberszeretet ügyét.

Ez igénytelen hevenyészett észre­

vételek végső konklúziója ez v o ln a : / A vidéki és helyi társadalmi tényezők tömörüljenek lokális jótékony- sági (és közművelődési) szervezetekké és teremtsenek lokális intézményeket.

‘ 'Ezeknek eiőnyei az o' - f . - e'á

j

központi egyesületekkel stb. szemben : Úgyszólván minden fillér egyenesen a közhasznú célra volna fordítható, még pedig azok javára, akik leginkább rá­

szorultak és valóban érdemesek a tá­

mogatásra. Kétszer ad, ki gyorsan ad.

Minden adomány azonnal értékesíthe­

tő volna és éppen a legégetőbb pilla-

(13)

irányi szükségek kielégítésére. (A fa- és ruhasegély nem a kánikulában osz­

tatnék k i; az élelmiszer az éhhalál után.) Mindenki személyesen ellenőriz­

hetné a jótétemények elhasználását, tudná, hová fordítják, közvetlenül szemlélhetné azok jótékony hatását, él­

vezhetné a hálát, uj és fokozott jócse­

lekedetekre buzdulna. Az adakozó es segélyezett között a közvetlen érintke­

zés révén kifejlődnék az igazán ne­

mes embertársi viszony. Ennek áldá­

sos szociológiai hatása volna minden irányban.

Ezen fejtegetések nem a jótékony­

ság ellen irányulnak, hanem épen en­

nek jól felfogott érdekében a kinövé­

sek. es- visszaélések ellen.

Nem akarnak senkit sem elked­

vetleníteni a jó cselekedettől, sőt buz­

dítani akarnak ilyenekre és őket he­

lyes irányba terelni.

E fejtegetések nem vonatkoznak bizonyos konkrét intézményekre. Egé­

szen általános jellegűek, de nem akar­

nak általánosítani. Készséggel konce- dáljuk a dicséretes kivételeket. Nincs személyes élük és helyi célzatuk. Nem habozom azonban kijelenteni, hogy a tüdővész elleni Brassó városi és me­

gyei egyesület ügyében feltétlenül he­

lyeslem dr. Hantz Mihály vármegyei főorvos álláspontját és annak minden

következményét. » %

Helyreigazítás. „Kommassz* jótékony­

ság“ cimü cikksorozatom némi figyelmet kel­

tett az érdekeltek és érdeklődők körében. Nem lííhetetlen, hogy szóváltás is támad belőle.

Ezért is1 á magam és a közügy érdekében , kívánatosnak tartom, hogy meg legyen álla- -.pitva a kéziratom szerinti helyes szöveg. Bá­

torkodom tehát a következő feltűnőbb sajtó­

h ib ák é figyelmeztetni:

c3 - O*c3 c/3 c3

<d

2T O ¿c

cn

3 a í: S *S

§ ^

C . c3 ~

t/503> fci)

-t-' qj

aj 1/5

>> w

ü bJD

¡3 c3

£ >> c i- *-o3 O £ cfi 03

ra; o3 CJ £ *■03

—: O

= : n c/3

C N< i) C/3

b/) £

O Q J C/3

*c3

«5 « 12

o o bO X

03

n3

• tn x: >o3

O N

O- ^

<0 . .

03

O M

-♦—> • N — C/3 •” * kO

50 « JL c

° % e f<U i ? N 2

<2 3

■s

c4>

J 3

bB Sn j O 35

-cd

kc3C/3 C O 0 0 ) 2 , C M

5^ t/: o -íq -3 ű

TG c3 c/3

5 .G

C/3 4 J 5 s a> o>b

bJD ^

aj ti aj

ö aj

ja

S

Ő fo *4-i (X)

S

C/3 a jQ-

03 ■

T3 O3 - CQn

o> 0 3

-03

tíS ü

jg £ o

O C/3

‘03

‘od.O S 2

o j-s

C/3 c3

>

ts c

ajN ^ C/3 r -

^ G

c3

¥

a j £

> H

8 Ö cc3 C/3

bfl.S.

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :