'»cr*‘i *
' o f ol^ ^ ,
G>*. H errm ann Antaltól;* w ¡
<5c s
/
r
\
yV
i
A karácsony 'a. legalkalmasabb idő az elmélkedésre. ^Vallásos gondo
latok mellett különösen sociális esz
mék kínálkoznak inegszivlelésre. Fő
leg az emberbaráti tevékenység s me
ditáció számára kelt a Megváltó szü
letésének szent ünnepe stilszerü han
gulatot és lelki készséget. Arra int minket, hogy a modern társadalmi el
méletek tomboló és romboló özön
vize elől meneküljünk a keresztény
ség igazi szocializmusának e földön is boldogító biztos szigetére.
Az igaz szocializmus célja, hogy az emberi társadalmat tökéletesítse az
ért, hogy boldogítsa. Ennek egyik eszköze a vagyonnak némileg egyen
letes elosztása. A gazdag adjon és a szegény kapjon. Ezt ideális módon valósította meg az őskereszténység azon szeretet szellemében, mely vallásunk
nak alapelve. A sociáldemokrácia pe
dig arra törtet, hogyha a szegénynek nincs, a gazdagnak se legyen. Ha e perverz irányzat érvényesülne, az ered
mény a jóllét általánosítása helyett a nyomor általánosítása volna.
Az utolsó francia királyok és csá
szárok őrjöngő pazarlása és erkölcs
telensége korában nehány ezer kivált
ságos dúskált a kéjekben s a milliók nyomorogtak. De a fényűzés legalább
megteremtette a tudás és művészet nehány remekét, mely állandó büszke
sége lehet az emberi szellemnek. Jött azonban a sociáldemokrácia gyakorlati alkalmazása : a rémuralom, a kom- mün. Nem mentette meg a hazát, nem biztosította a szabadságot, nem sze
rezte meg a közjólétet : de gyilkolt és rombolt.
Az emberiség célja felé való ha
ladásnak az-nem lehet érdeke, hogy koronás zsarnokok helyett nadrágtalan zsarnokok terrorizálják az elbóditott tömegeket.
A vallás iránytűjétől megfosztott alsóbb társadalmi rétegeknek destruk
tív irányba való tévelygését, illetőleg terelését kiegészíti a felsőbb rétegek önzése, léhasága és erkölcstelensége.
Ehhez járulván az összes osztályok tulcsigázott igényei, elkerülhetetlen a társadalom dekadenciája. Mindezt te
tézi nálunk a politikai züllöttség, a közélet ziláltsága, a közgazdasági vál
ság. Különösen Erdély és a többi vé
gek magyarságátjí**f&geti végveszély.
Az ellenzék a kormánytól akarja meg
menteni Erdélyt, a kormánypárt a nemzetiségekkel paktál az ellenzék el
len. Bomlás és pusztulás minde
nütt.
Szociális téren, ha a társadalmi osztályok altruisztikus célzattal érint
keznek egymással, a legszebb jelszók alatt indított akciók iránya gyakran helytelen. Ez alkalommal csak az em
berbaráti tevékenység főbb fonáksá
gaira akarok rámutatni, megjegyezvén, hogy az úgynevezett társadalmi kultúr
politika ügye sen^ áll jobban.^
Fejlett és egészséges sociális' vi- I szonyok közt mird nagyobb és üdvö- sebb szerep jut a társadalom kariativ működésének, a közjótékonyságnak.
Nálunk azonban olyan kinövések és visszaélések garázdálkodnak e té
ren, melyek megtévesztik a közfelfo
gást, ferde irányba terelik a társa
dalmi tevékenységet, sőt veszélyeztetik magát a magasztos célt is.
Nálunk mindinkább kommasszálják a jótékonyságot. Téved, aki’ a zt'g o n dolja, hogy ez erőtömörité£ Az igaz
ságos tagosításnak nagy h általános a gazdasági haszna. De igazságtalan eljárás mellett megtörténhetik az, hogy a gazdag a legjobb földeket kapja egy tagban, mig a szegény embernek el
aprózott jó földjei helyett egy darab terméketlen avar jut távoli rossz he- lyen. így vagyunk gyakran a kommasszált jótékonysággal ist
A mai nagyon rendezetlen szo
ciális viszonyaink közt, nagy baj a köz- jótékonyság túlzott centralozása. A po
litikai hatalom, a nemzetgazdasági erők és a kultureszközök káros összponto
sítása kizsarolta, elhanyagolta, sze
génnyé tette a vidéket egyetlenegy Bá
bel javára, melyet a külföld gúnyosan Judapestnek nevez. A politikai hata
lomnak van szüksége erre az erőösz- szezsufolásra, hogy kezeinél legyen minden eszköz a nemzeti energiáknak a maga önző céljaira való kihaszná- ' lására.
V A közjótékonyság centralizálása is ; Jiagy hátránnyal jár magokra a filan-
Jellemezzük néhány ^talános ¿;g y vonással némely Budapesten székelő or-' szágos jellegű humánus és közmüve-' lődési társulásnak szervezetét és működési módját. Természetes, hogy nem minden vonás illik minden in
tézményre. De összesítve körülbelül megfelelnek a közállapotoknak. Még külön is megjegyezzük, hogy van
nak dicséretes kivételek.
Semmi sem könnyebb, mint hang
zatos dinhez fenkölt szellemű prog-, rammot koncipiálni. Hiszen számtalan' a szociális szükséglet s ü általá
nosabbá válik azok belátása' ’is. " És mindjobban felébred a közlelkiismeret is arra nézve, hogy a társadalom ba
jain segíteni elsősorban magának a tár
sadalomnak a kötelessége.
A hangzatos programmhoz nem nehéz országos tekintélyű reprezentatív szereplőt kapni, a fényes céghez nagy
nevű cégjegyzőt. Ez aztán vagy nemes ambícióval maga is dolgozni, alkotni akar, vagy a noblesse obiige elvénél fogva előkelősége erkölcsi kötelessé
gének tartja nevének odakölcsönzését, vagy pedig nagy ügyességgel talapzat
nak használja az intézményt saját po
zíciójának emelésére és biztosítására.
Bármely esetben azonban a tulajdon- képeni mozgatók és intézők vagy a háttérben maradnak, vagy szerényen a második sorban húzódnak meg.
Megindul az akció. A hangzatos címnek és talán még inkább a magas protektor nevének presztízsével sarcol- ják, zsarolják az egész országot, a nemzet minden osztályát, különösen a társadalom azon tényezőit, kik állásuk
nál, vagy érdekeiknél fogva nem von
hatják ki magukat az ilyen megadóz
tatás erkölcsi kényszere elől.
Tömérdek pénz gyűl össze ebből a társadalmi adóból. De ez inkább ha
sonlít a török hódoltság harácsához, mint a közadókhoz. Mert ezek ritk?
kivétellel azon közügy javára esnef melyre kirovattak. De a közjótékony
sághoz való járulékok egyrésze olykor az adókivetők és végrehajtók kezei közt marad.
És mi történik az igy összehará
csolt pénzzel ? Budapesten luxussal berendezett fényes irodákban, néha sa
ját palotában óriás fizetéssel, előkelő urak csoportjai: „adminisztrálnak“ , azaz élvezik a szinekurát. Fényes kiál
lítású nyomtatványok özöne egy va
gyonba kerül. Néhol egy pongyolán szerkesztett tartalmatlan hivatalos köz
löny 10000-nél több példányban megy országgá, melyeknek a tizedrészét sem bontják fel a címzettek. A reprezen
tatív kiadások, kiküldetések, útiköltsé
gek stb. mind aránytalan nagy össze
gekbe kerülnek.
Ez mind pontosan el van szá
molva, szabályszerű' nyugtatványokkal és kimutatásokkal bizonyítva. A szám- vizsgálók helyesnek találják, a közgyű
lés bólint hozzá és a kegyelmes elnök kimondja a felmentvényt.
A bevételből szokott valami a cím
beli cél javára maradni. Ezt ki is oszt
ják. De megesik, hogy nem azok kap
ják, akik igazán rászorulnak és meg
érdemlik, hanem az osztogatóknak pro- tegáltjai, jóbarátai, vagy valami más hatalmasság pártfogoltjai.
Ez történik némelykor a központban.
Lássuk hogyan folynak az iigyekvidéken.
j “ • f őj/^. *//. 38
A jótékonysági centrumoknak fent érintett gazdálkodása azonban csak ak
kor i .¡letséges, ha vidéken is vannak jól dirigálható, buzgó apostolok, akik hirdetik az igét, híveket toboroznak tömegesen és szállítják a koronákat a feneketlen központi kasszába.
Ezek a vidéki „vezéralakok“ is háromfélék. Olyanok, akiket hivatalos, vagy társadalmi állásuk mintegy köte
lez arra, hogy minél több bizalmi és disz-funkciót vállaljanak, és akik ne
vük lobogójával fedik a hajót, mely
nek rakományát olykor alig ismerik.
Aztán olyanok, akik naiv jóhiszemű
séggel szegődnek a szép jelszavak zászlója alá és abban a hitben buz
gólkodnak rajongva, hogy népek jó- léte függ „emberboldogitó“ szereplé
süktől. De vannak szép számmal ügye
sen számitó kolomposok, akik a ma
guk önző céljaira tudják kihasználni az intézmény szép programmját és a lokális helyzetet.
Hiúság, nagyravágyás, szereplési viszketeg a rendes indítékok, melyek kedvező körülmények közt nagyzási hóborttá fajulhatnak. De vannak reáli
sabb motívumok is. A nagyhírű or
szágos intézmény helyi vezetőségének nimbusza néha olyan tekintélyt, társa
dalmi pozíciót nyújt a törtetőknek, melyre különben egyéni értékük, jel
lemük, múltjaik szerint nem illetékesek és nem érdemesek. Az agitáló és rep
rezentáló költségek felszámításánál aránylag némi anyagi haszonka is csep
penhet.
Az ilyen hasznos lokális ügynö
köket aztán természetesen hathatósan
támogatja a központi v ezető ig . El
ismerésekben, dicsérő iratokban, stb.
nincs hiány. Esetleg magánügyeiket is kijárják a nagy befolyású matadorok.
És a végén valami ordóra, vagy egyéb legmagasabb kitüntetésre is van kilá
tása az „önzetlenül buzgólkodó, áldo
zatkész s kiváló hazafinak, vagy hon
leánynak.“
Ennek réményeben ezek vegigna- zalják, koldulják vadászterületük min
den lakását, irodáját, műhelyét, kö
nyörtelenül megsarcolnak, kizsarolnak mindenkit, nagyképti tolakodásuk elől nincs menekülés, az áldozat nem fut
hat, csak fizethet.
Az emberszeretet oltárára tett fil
lérek aztán felgyülekeznek a központ
ba, mely nehány százalékot nagy kegye
sen lokális célokra enged át, néha a be nem hajtható járulékokat. És ha a helyi lapok, vagy a lokális lapok eset
leg türelmetlenkednek, vagy követelőz
nek, akkor az országos intézmény elő
nyeiből juttatnak egy-egy morzsát az egyes vidékeknek is és ezt aztán ugyan
csak harsány hangon kürtölik a vidéki kolomposok, mint saját egyéni érde
müket.
Megemlithető még, hogy az ilyen helyi despoták elbizakodottságukban néha önkényesen nagyköltségü fényűző bá
lokat stb. rendeznek, ahol trónolva hódoltatnak maguknak és aztán a szükségképeni deficitet alig bírják fe
dezni a kizsarolt, de e célra tulajdon
képen nem fordítható felülfizetésekkel.
Nem akarom tovább részletezni a kommasszált jótékonyság terén jelent
kező fonákságokat és visszaéléseket.
ez a téma különben nem ötletszerű.
Több Ízben tárgyaltam azt már a helyi sajtóban, a. B’assói Ujlapban is.
Pár szóval még rámutatok azokra a főbb hátrányokra, melyek ebből a visszás helyzetből származnak.
Azt már emlitettem, hogy az egész országra vagy egyes országrészekre és nagyobb vidékekre kiterjedő ember
baráti és közművelődési egyesületek és intézmények adminisztrálása gyakran aránytalanul nagy részét emészti fel a bevételeknek. Ezenfelül majdnem min
dennap olvashatunk híreket az ilyen egyesületeknél és jótékonysági gyűjté
seknél leleplezett sikkasztásokról, el
maradt és hiányos számadásokról s egyéb panamákról. Némileg idetar
tozik a jótékonyság hiénáinak ro
vata is. Az e g y e s ü l e t e k stb. ál
tal gyakorolt végnélküli gyűjtés alkal
mat ad lelketlen szélhámosoknak, hogy hamisítványokkal és csalásokkal fosz
togassák a közönséget hazug ember
baráti és kulturális cimek és jelszavak alatt.
A közönség áldozó képessége és kedve korlátolt, különösen a mostani válságos gazdasági helyzetben kevés embernek van fölösleges pénze. És ha ez országos, vagy általában nem helyi intézmények cime alatt kipréselhető belőle, akkor nem bir és nem is akar helyi célokra áldozni. Az önkénytelen önkéntes adakozással, úgy tudja, tel
jesen lerótta karitatív kötelességét és most már pumpmentesnek érzi magát.
Meg kell emlékeznem néhány erkölcsi és kedélybeli momentumról.
A jótett nemcsak az elfogadóra van jótékony hatással, hanem az adakozóra is. C*. <y;.k ha spontán és örömest
tesz jót, mert az irás szerint: a jó
kedvű adakozót szereti az Isten. M ái'"
pedig nem lehet jókedve az olyannak, akitől alig ismert emberek erőszakol
nak ki olyan adományt, melyről nem tudhatja,‘-.v innék a javára fog szolgálni.
A jottevőnek a ? lelkiismereti elégültség mellett főjutalma az a jvJó| eső öröm, amit jó tette hatásának szemle.vÁWe és tudata okoz. Ez ösztönözheti leginkább a további jócselekedefpkrp
JUh^ V j M - n l' w *
A hálának mint indítéknak nem szabad számításba jönni. De mégis csak nemesebb és bensőbb hatású az a hála, amelyet közvetlenül, úgyszólván in flagranti fejez ki a segélyezett, mint a nyilvános hírlapi elismerés.
De az elfogadóra nézve is sok
kal értékesebb, vigasztalóbb, nemesi- több a jótétemény, ha azt közvetlen és személyesen a jótevő maga nyújtja, mint a rideg hivatalos rubrikás ala
mizsna- és segélyosztogatás. Az ada
kozó személyes érdeklődését, ember ismerete melegét csatolja az adomány
hoz, ami becsesebbé teszi azt mindkét félre nézve és közvetlen igazi ember
társi viszonyba esetleg állandó kap
csolatba hozza őket, minek rendkívüli j erkölcsi jelentősége van. Mennyi ne
mes lelki vonást fejt ki a személyes jótékonyság, a házi szegények, az ál
landó rendes egyéni segélyezés szép szokásán. Mindezt elejti a kommasszált közjótékonyság.
Országos jótékony intézmények
nek vegyesajku helyeken való propa
gálásánál az emberszeretet ágensei és vigécei' néha, furfangosan, erősen ki
domborítják azoknak faji jellegét.
Ez a rosszul alkalmazott . 2. ;•
mus határozottan káros hatású.
Némely helyen épen csak a lokális Jótékonyság égisze alatt lehet egyesi- j teni a különböző nemzetiségeket. Ezek 1 közé az emberszeretet nevében is éket verni, erkölcstelen és inhu
mánus.
Kevésbbé veszélyesnek látszik a felekezetek szerinti országos vagy helyi csoportosulás. Minden vallás vallja a jócselekedetek üdvös és szükséges voltát. A felekezeti akciók az egyház kezelése, vagy ellenőrzése alatt szoktak allani. Ez már nagy garancia a visz- f szaélések ellen és a helyes felhaszná
lás mellett. k#i 1 ' , Az országos és vidéki központi
szervezetek azzal érvelnek, hogy I hiszen a vidék számára gyűjtik a jó
tékonyság eszközeit és erőit. A tenger
hez hasonlítják mágokat, amely ma
gába gyűjti a folyóvizek^, hogy azután pára és eső alakjában ¿áldást és ter
mékenységet árasztva, szétosszák min
den tájra. A hasonlat nem egészen ta
láló. Mert igaz ugyan, hogy a pénz ott fent jórészt elpárol, de a belőle fa
kadó termékenyítő eső nem osz
lik el egyenletesen. Néhol mint zápor | ömlik alá, ahol talán nem is kell, s 1 ahol leginkább kellene, ott néhol apály sorvaszt. Biztosabb öntözés az, amely közvetlenül az állandóan csör
gedező patakból merit.
És miféle ráció va.i abban, hogy .pL a Brassóban összegyűlt f t z
Budapestre küldessék és különb 'ő csatornákon és retorttyon át talán ,c- I lénvi; > £ < V k e r .^ r f vissza Bras-
* ••
sóba. Gazdasági életünk egyik nya
valyája úgyis az improduktív közvetítő elem tultengése, amely - nem engedi, hogy termelő és fogyasztó közvetlenül érintkezzék egymással, ami mindkét fél nagy hasznára volna. Hát mért kell a jótékonyság termelői és fogyasz
tás, az adakozók és segélyezettek közé is vigéceket, ügynököket, bizományo
sokat, alkuszokat stb. ékelni, hogy fel
emésszék az emberszeretet tiszta hasz
nának jó részét ? !
Azzal is hivalkodnak a jótékony- sági nagy cégek intézői, hogy nagy befolyásukkal ők járják ki a nagy szubvenciókat stb. a kormánynál és más közpénzekből. Bizony okosabb és célszerűbb volna, ha az ilyen köz
pénzekkel rendelkezők azokat egyenle
tesen a megbizható lokális intézmények közt osztanak fel arányosan és mél
tányosan, ahol mindenesetre jobban, hamarabb és üdvösebb szociológiai hatással szolgálnák az emberszeretet ügyét.
Ez igénytelen hevenyészett észre
vételek végső konklúziója ez v o ln a : / A vidéki és helyi társadalmi tényezők tömörüljenek lokális jótékony- sági (és közművelődési) szervezetekké és teremtsenek lokális intézményeket.
‘ 'Ezeknek eiőnyei az o' - f . - e'á
j
központi egyesületekkel stb. szemben : Úgyszólván minden fillér egyenesen a közhasznú célra volna fordítható, még pedig azok javára, akik leginkább rászorultak és valóban érdemesek a tá
mogatásra. Kétszer ad, ki gyorsan ad.
Minden adomány azonnal értékesíthe
tő volna és éppen a legégetőbb pilla-
irányi szükségek kielégítésére. (A fa- és ruhasegély nem a kánikulában osz
tatnék k i; az élelmiszer az éhhalál után.) Mindenki személyesen ellenőriz
hetné a jótétemények elhasználását, tudná, hová fordítják, közvetlenül szemlélhetné azok jótékony hatását, él
vezhetné a hálát, uj és fokozott jócse
lekedetekre buzdulna. Az adakozó es segélyezett között a közvetlen érintke
zés révén kifejlődnék az igazán ne
mes embertársi viszony. Ennek áldá
sos szociológiai hatása volna minden irányban.
Ezen fejtegetések nem a jótékony
ság ellen irányulnak, hanem épen en
nek jól felfogott érdekében a kinövé
sek. es- visszaélések ellen.
Nem akarnak senkit sem elked
vetleníteni a jó cselekedettől, sőt buz
dítani akarnak ilyenekre és őket he
lyes irányba terelni.
E fejtegetések nem vonatkoznak bizonyos konkrét intézményekre. Egé
szen általános jellegűek, de nem akar
nak általánosítani. Készséggel konce- dáljuk a dicséretes kivételeket. Nincs személyes élük és helyi célzatuk. Nem habozom azonban kijelenteni, hogy a tüdővész elleni Brassó városi és me
gyei egyesület ügyében feltétlenül he
lyeslem dr. Hantz Mihály vármegyei főorvos álláspontját és annak minden
következményét. » %
Helyreigazítás. „Kommassz* jótékony
ság“ cimü cikksorozatom némi figyelmet kel
tett az érdekeltek és érdeklődők körében. Nem lííhetetlen, hogy szóváltás is támad belőle.
Ezért is1 á magam és a közügy érdekében , kívánatosnak tartom, hogy meg legyen álla- -.pitva a kéziratom szerinti helyes szöveg. Bá
torkodom tehát a következő feltűnőbb sajtó
h ib ák é figyelmeztetni:
c3 - O*c3 c/3 c3
<d
2T O ¿c
cn
3 a í: S *S
§ ^
C . c3 ~
t/503> fci)
-t-' qj
aj 1/5
>> w
ü bJD
¡3 c3
£ >> c i- *-o3 O £ cfi 03
ra; o3 CJ £ *■03
—: O
= : n c/3
C N< i) C/3
b/) £
O Q J C/3
*c3
«5 « 12
o o bO X
03
n3
• tn x: >o3
O N
O- ^
<0 . .
03
O M—
-♦—> • N — C/3 •” * kO
50 « JL c
° % e f<U i ? N 2
<2 3
■s
c4>
J 3
bB Sn j O 35
-cd
kc3C/3 C O 0 0 ) 2 , C M
5^ t/: o -íq -3 ű
TG c3 c/3
5 .G
C/3 4 J 5 s — a> o>b
bJD ^
aj ti aj
ö aj
• ja
S
Ő fo *4-i (X)
S
C/3 a jQ-
03 ■
T3 O3 - CQn
o> 0 3
-03
tíS ü
jg £ o
O C/3
‘03
‘od.O S 2
o j-s
C/3 c3
>
ts c
ajN ^ C/3 r -
^ G
c3
¥
a j £
> H
8 Ö cc3 C/3
bfl.S.
