32.
Minden élők pedig rólam tanúságot
S példámból oly hasznos serkentést vegyenek, Hogy kövessék itten híven a jóságot
S így az Úrtól ők is jutalmat nyerjenek, S béfogadtassanak mennyek országába, Az idvezülteknek szent társaságába. Ámen.
Közli: PAYR SÁNDOR,
theologiai akadémiai tanár.
E G Y K O R Ú E P I T A P H I U M O K BALASSA B Á L I N T R A É S F E R E N C Z R E .
Rimay János verseinek, melyeket barátjának, Balassa Bálintnak halálára írt (Balassa Balintnac Eztergam ala való készületi. Egyetlen példánya az Akadémia könyvtárában Régi Magy. írók Qu 39 jelzettel), egykorú latin pendantja azon verssorozat, melynek érdekesebb darabjait alább közöljük. Rimay ez egyetlen maga kiadta verseit, úgy látszik, magának Balassa Bálintnak kérésére írta (V. ö. báró Radvánszky Béla:
Balassa és Rimay barátsága. Budapesti Szemle 1904, 119. köt. 44. L).
Ezt a nyomtatványt követte 1600 körül a Balassa Testvérek Apológiája, a melyben Bálint mellett a tatárok ellen elesett Balassa Ferenczet is dicsőíti. (Rimay János munkái. A Radvánszky és sajókazai codexek szövege szerint kiadja báró Radvánszky Béla. Budapest. A M. Tud.
Akadémia kiadása. 1904. II 1.)
Az alább közölt versek ugyanezen alkalomra írt művek. A zay- ugróczi levéltár 19. számú codexében (Collectaneorum, Tristia, Utibilia et Necessaria, pro Exorcismo Melancholiae Matériám discurrendi sub- ministrantium Tomus Ius')5 a melyet többekkel a XVIII. század közepe táján állított s köttetett össze Lautsch Márton prédikátor (V. ö. Gragger Róbert: A zay-ugróczi verses német kódexről. 1910. Budapest. Meg
jelent a VIII. ker. közs. főreáliskola 1909—10. évi értesítőjében), talál
hatók e versek. Egy Bártfán 1595-ben megjelent, de elveszett nyom
tatványnak másolata ez, mely a két Balassát gyászolja. Bálint 1594.
május 26. vagy 27-én halt meg Esztergom ostrománál kapott sebében;
Ferenczet pedig, ki 1594. áprií 21-én Hatvan alatt csak megsebesült, Kassánál július havában ölték meg a tatárok, Thurzó Györgynek július 28-án kelt levele szerint.
E versezetek többeknek szerzeményei. Az elsőknek szerzője »Janus Balogus«, ugyanaz, a kinek latin verse ugyancsak 1595-ben jelent meg e nyomtatványban: Elegiae duae. Altera M. Joannis Bocatii P. L. altera Joannis Balogi Bartfae 1595. Másik ismeretes verse Baranyai Decsi Adagiáinak végén levő: In Zoilum seu In Obtrectatorem linguae Hun- garicae czímű. Itt közölt verséből megtudjuk róla, hogy »Concionator Silvensis et Demetensis volt. Különös, hogy a humanista hízelgésektől túláradó versekben nem emlékszik meg Bálint költői működéséről, mely
ről a banális »carmen Apollo rogat«-on kívül nem is szól. Tudományát is csak odavetőleg említi szokott túlzásai közt (Praestans ingenium eruditionem). Annál több dicséretet halmoz vitézségére, mint a ki »Here- seos Turcae fraudes casses« s a kit a »hunnorum militum dolor« kísér sírjába. — A költő nevének vitás voltát nem dönti el sem az egyik, sem a másik részre: majd Balassy-nak, majd pedig Balassának írja s ez a körülmény ismét a mellett szól, hogy az előbbit előnévnek, az utóbbit családnévnek kell tekintenünk.
EPITAPHIA
Generosorum et Magnificorum Dominum Valentini et Francisci Balassa de Gyarmath, fratrum . Germanorum pie et gloriose pro fide xstiana in diversis modis
extinctorum gratitudinis ergo a diversi conscripta.
Bartphae, David Gutgesel excudebat anno 1595.
Praefatio
elmondja kiválóságaikat, valamint Balassa Menyhért és János érdemeit.
Következik egy distichonokban írt ajánlás »Generoso Dno Christophoro Darholcio« Janus Balogustól, utána ugyancsak distichonokban egy »Elégia seu Lamentatio et Quaerela Hungáriáé super interitu et funere fortissimi herois Francisci Balassa, scripta a Joanne Balog, concionatore Szilvensi et Demetensi«, melyben hosszadalmasan és humanista hízelgéssel mondja el a szerző az »alter Achilles«, a »Mars Balassa« elestén való keserű
séget. Követi ezt ugyanoly hosszú
ELÉGIA FORTITUDINIS
HUNGÁRIÁM CONSOLANTIS AC ANIMANTIS eodem Auctore.
Utána: EPIGRAMMÁT A Eodem Auctore.
Az első négy Balassa Ferenczről szól. Az ötödik:
Aliud de fratre ipsius.
DÜque, Deaeque simul caelo nova proelia miscent Certatim petit cuique Balassa valens Nosse velis qui sunt et quae sint accipe paucis
Mercurius Mauors Pallas Apollo Venus.
Mercurius linguam Mars ensem Cypris amorem Ingenium Pallas, carmen Apollo rogat.
lile sciens vates bellator fortis amatus
Sic hie et haec mihi sunt cuncta Minerva refert.
Sum Dea belli potens sapiens sum sum quoque pulchra Nostra Valentinus castra Balassa colat.
Aliud
Miror eximium genus tuumque Praestans ingenium eruditionem Praeclaram bene fortitudinemque Notam militibusque pluribusque Et miror magis has quod ipse temnis Virtutes animiqué corporisque Mortem pro patria tu a oppetendam Mirari sed ego repetente cesso Illas sic etenim facit perennes
Immo plus modo quam vei ante vivis.
Utána: »De incerta morte Andrae Mudronits Teuto Lipchensis Paedagogi« szóló hosszú vers következik. Majd újra Balassa Bálintról:
Strophaeum VALENTINI BALASSY.
Heresaeos Turcae Mártis Plutonis amoris Flagitium fraudes telum molimina casses Religione armis virtute laboré fldeque Euerti domui pressi vici separaui
Namque caro quamvis vinxisset bruta incinctam Hunc tarnen excelsi domui sermone Tonantis Ergo vides bello magnum quieunque Valentum Transtra velut curam vitae petitura fugan(tem ?) Discas et sceleris manus aspergine parcas.
OCCUMBENDO VICTI.
Mors fecit et quotiens mortis nova spicula sentis Mortis ut occasus non violentus ovet Morte pro invieta tristi mors moesta ruina
Victa notat casus maxima damna sui.
Exuncee (?) quoniam mortis mors praeda sarassá (?) Ad tutum trankt strange carente polum.
Quare quern celebres viuum ornavere tryumphi Juxta pari stratum prospera laude beant.
HUNNORUM MILITUM DOLOR.
Pannonides Patrii luctus date Mártis alumni Caede Valentinum turcica tela necant.
Occidit armisono Bellonae divus honore Bello Scipiadas fulmina bina valens Castallis doctae perpotus Pallados undis
Julius arte potens Hector et ense novus Occidit heus bellum cur Mars rapis impie Achillem
Turcica quern Patriae gens inimica tremit.
An quia falce metunt inimici numina Parcae Numina quae furias occuluere fores.
Epitaphium.
En ego pro patria pugnans mea fata subivi A teneris belli grandé secutus opus Occubui subito violenti turbine Mártis
Pro patriae tractans arma salute meae.
Balassim iacet hie fama super aethera notus Religione potens conditione Baro
Quern sub Strigonio pugnantem fortiter ense Atropos ad superas iussit abire domos.
Epitaphium
MAGNIFICI ET GENEROSI DOMINI D. VALENTINI BALASSA de GYARMATH in opugnatione Strigonii hostium globis prostati et pie in
fide Christiana defuncti anno 1594.
Belli fata VALENTINUM rapuere BALASSAM Qua jungunt socias Granus et Ister aquas
Nam per utrumque femur dum promovet agme in hostem Sulphureo cannae fulmine tactus obit.
Ille manum mortis Jani caput Herculis artus Cor Ithaci pondus gessit Abantiadis
Ut vitae sic laus mortis quo notior esset Pro patrio voluit miles obire solo
Ne trepida mortem bello delecta iuventus Conspicuos semper magna ruina facit.
Leonhardus Mokoschius Senior Ecclarum C. Lipt.
Epicedium
IN OBITUM MAGNIFICI ET LIBERI BARONIS DNI D. VALENTINI BALASSY nuper apud Strigonium
pro patria defensione fortiter occumbeníis A studiosis Poeseos
Caesaréi regiique collegii Thurotziensis Societatis Jesu Lugubris apostrophe
MAGNIFICI ET LIBERI BARONIS DNI D. FRANCISCI BALASSY, qua fratrem suum demortuum compeliat, eiusque deflet interitum.
Quis mihi quis tete rapuit dulcissime Fráter Mutua quis rapit socialis vincula vitae
Quis decus Hungáriáé tenebris et nubibus atrae Involvit noctis necis aut horrentibus umbris Occulit o fera mors o mors crudelis et atrox Iam cito quae rapuit dilectum funere fratrem Lex mors tarn varus iactatum casibus usque Me miserum quocunque gradum vei íumina flecto Ante oculos fratris mihi tristis oberrat imago Cuius et exanguis spectacula tristia lethi Exanimant pectus totas traducere noctes Cogunt insomnes placidam turbante quietem.
0 mors o fera mors, o mors crudelis et atrox Quisnam adeo durus tua quern non spicula lethi Permoveant quibus occubuit nunc gloria gentis Hungaricae stirpisque decus spes alta nepotum Te quoties Fráter accolo suspiria ducens Nil nisi flere iubet, lacrymasquc ciere fluentes Et gemitus cordis moestasque movere quaerelas 0 quantum exoptat mea mens nunc ora tueri Pallida quam dulces tecum miscere loquelas Te quoties vocat et verbis compeliat amicis Sed responsa negas sunt muta silentia orcis.
Aspicio si forte meos digneris honore
Vultus blandidulos sed tu mihi claudis ocellos Ac refugit solitos in me convertere vultus Sola mihi superest, tua fráter mortis imago
Quae gemitum et moesti magis äuget corde dolorem 0 mors o fera mors 0 mors crudelis et atrox.
Siccine fraterni potuisti stamina fati Rumperc et optata filum profundere vitae Insignem pietate virum belloque potentem Hausisti immeritum Cumaeos vivere dignum Annos quo vis miles erat truculentior horti Pacificens victor qui victis parcere prudens Noverat armatos quoque debellare tyrannos
Turcarum immanem pariterque arcere furorem Qui clam pro patria patriae succensus amore Fortiter oppugnat Turcos et castra lacessit Marté potens pietate gravis virtutibus auctus Occidit immeritus pietatis splendor avitae Factus et antiquae fldei defensor et ingens Patrónus Phoebo Musis et Pallade clarus Sed quid longaeuo iuvat indulgere dolori Quid prosunt lacrymae gemitus respiria luctus Nec vitám revocare valent nee fata movere Cum tu syderea pater iam laetus in arce Inter coelicolas diuorum pace fruaris Cuius et insignis gestarum gloria rerum Immortalis eris florebis et inclyta virtus Ac te BALASSY seri post secla nepotes Mirantes referent, repetent tua facta minores Vivet et aeternum terras post funere nomen.
Prosopopeia
MAGNIFICI ET LIBERI BARONIS DNI DNI VALENTINI BALASSY demortui qua fratrem de sua
morte dolentem consolatur.
E vígasztalásnak szövege azonban, a mely, mint a halottas búcsúz
tatóknál szokásban volt, a mint Rimay versében is megvan, a halott szájába adja a szót, itt hiányzik. A másoló nem folytatta munkáját.
Közli: GRAGGER RÓBERT.
K E M É N Y - L E V E L E K A N E M Z E T I MUSEUMBAN.
Néhány levelét közlöm itt báró Kemény Zsigmondnak a Nemzeti Museum kézirattárából. Az első levelet Kemény és Csengery közösen intézték Heckenast Gusztávhoz. Benne a Magyar Nép Könyve új folya
mának a kiadásáról van szó. A Magyar Nép Könyve, melynek két első évfolyamát is Csengery és Kemény szerkesztették (1854—1855.), az
50-es években különös erővel lábrakapó ú. n. népirodalomnak legkomo
lyabb és legértékesebb vállalata volt. Az első helyen álló irat lehetett a szerződés, a mit a szerkesztők a kiadóval kötöttek és mint ilyen, érdekes adalékul szolgál 50-es évekbeli irodalmunk gazdasági viszonyaihoz.
