Erdélyi főispánok a kiegyezés után*

P Á L J U D I T

Erdélyi főispánok a kiegyezés után*

Módszerek és források

T a n u l m á n y o m b a n egy n a g y o b b lélegzetű k u t a t á s - amely az erdélyi politikai eliten belül a 19. század m á s o d i k f e l é b e n v é g b e m e n t változásokat vizsgálta - r é s z e r e d m é n y e i t kísérlem m e g összefoglalni. Az o s z t r á k - m a g y a r kiegyezés, amely egyben Erdély Magyarországgal va- ló u n i ó j á n a k újbóli életbeléptetését is j e l e n t e t t e , jelentős változásokat hozott az erdélyi po- litikai életben. Az 1 8 4 8 - 1 8 6 7 közötti z ű r z a v a r o s időszakban többször is sor k e r ü l t a helyi politikai elit - legalábbis részleges - c s e r é j é r e . A magyar t ö r t é n e t í r á s b a n h o s s z ú ideig élt a mítosz a n e o a b s z o l u t i z m u s k o r á n a k passzív ellenállásáról, azaz hogy a m a g y a r politikai elit 1849 u t á n visszavonult a politizálástól, b o j k o t t á l t a az ú j r e n d s z e r t , a közigazgatás az ún.

B a c h - h u s z á r o k kezébe k e r ü l t , hogy a z t á n 1867 f é l r e s ö p ö r j e a B a c h - h u s z á r o k a t , és ismét visszatérjen a liberális elit. Az utóbbi i d ő b e n megvalósult demitizálás e l s ő s o r b a n a hivatal- n o k r é t e g és a vármegyei tisztikarok összetételének vizsgálatára t e r j e d t ki.1 A d u a l i z m u s ko- r á n a k k ü l ö n b ö z ő elitcsoportjairól m á r t ö b b t a n u l m á n y és k ö n y v született az u t ó b b i évtize- d e k b e n , ezek érintették a h a d s e r e g e t , a gazdasági elitet, a tudáselitet, a politikai elitet stb.

Ez u t ó b b i esetében m i n d a helyi, m i n d az országos politikai elitről készültek t a n u l m á n y o k .2

Míg Magyarországon a politikai elit k u t a t á s a m á r jelentős e r e d m é n y e k e t m u t a t h a t fel, ezek

A jelen írás a Bolyai Kutatói Ösztöndíj támogatásával készült. A tanulmány egy rövidebb, angol nyelvű változata megjelent: The Transylvanian Lord-Lieutenants after the Austro-Hungarian Compromise. In: Victor Karády, Borbála Zsuzsanna Török (ed.): Cultural Dimensions of Elite Formation in Transylvania (1770-1950). Cluj-Napoca, Ethnocultural Diversity Resource Center, 2008.138-158.

1 Benedek Gábor: Ciszlajtániai tisztviselők a neoabszolutizmuskori Magyarországon. Aetas, 11.

évf. (1995) 4. szám; Pap József: Magyarország vármegyei tisztikara a reformkor végétől a ki- egyezésig. Szeged, 2003. 60-70.; Deák Ágnes: „Nemzeti egyenjogúsítás". Kormányzati nemzeti- ségpolitika Magyarországon 1849-1860. Budapest, 2000.

2 A városi elit vizsgálatára néhány példa: Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917.

Budapest, 1979.; Gyáni Gábor: Hódmezővásárhely társadalma. In: Szabó Ferenc (főszerk.):

Hódmezővásárhely története. II. 1. rész. A polgári forradalomtól az őszirózsás forradalomig 1848-1918. Szerk. Kovács István - Kruzslicz István Gábor - Szigeti János. Hódmezővásárhely, 1993. 221-276.; Tóvári Judit: Az elit Miskolc város társadalmában 1872-1917. Nyíregyháza, 1997.

A megyei elitre lásd: Balázs Magdolna: A középszintű közigazgatási apparátus személyi állomá- nyának vizsgálata a dualizmus időszakában. In: Hanák Péter (főszerk.): Híd a századok felett.

Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Pécs, 1997. 247-254.; Cieger András: A Bereg megyei politikai elit a dualizmus időszakában. In: A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormány- zat Levéltárának Kiadványai. Levéltári Évkönyv. XII. Nyíregyháza, 1997. 213-281.; uő.: A dua- lizmus kori helyi politikai elit kutatása regionális szinten. In: Mi végre a tudomány? Fiatal Kuta- tók Fóruma 1. Budapest, 2004. 297-313. A képviselőkre nézve lásd: Tóth, Adalbert: Parteien und Reichstag wählen in Ungarn 1848-1892. München, 1973. (Südosteuropäische Arbeiten, 70.)

a k u t a t á s o k n e m vagy csak részben t e r j e d t e k ki Erdélyre, ahol a politikai elit vizsgálata m é g a kezdeteknél t a r t .

A jelen írásban a r r a keresek választ, hogy m e n n y i r e sikerült az erdélyi m a g y a r politikai elitnek á t m e n t e n i e m a g á t az 1848-at követő változásokon; kikből r e k r u t á l ó d o t t az 1867 u t á n i főispáni kar, m e n n y i r e m a r a d t m e g ezen belül az arisztokrácia d o m i n a n c i á j a , és m i - lyen volt egy t i p i k u s főispáni karrier. A vizsgálatba m i n d e n főispánt b e v o n t a m , aki az 1 8 6 7 - 1 8 7 2 közti á t m e n e t i időszakban (amíg Erdély élén királyi biztos állt) betöltötte ezt a f u n k c i ó t . Mivel a f ő i s p á n o k voltak a k o r m á n y s z á n d é k a i n a k helyi mozgatói, ezért ez egy n a - gyon f o n t o s bizalmi állás volt. Másfelől é r d e m e s azt is m e g n é z n i , hogy a f ő i s p á n o k m e n n y i - b e n voltak helyi e m b e r e k , m e n n y i r e k ö t ő d t e k az illető v á r m e g y é h e z .

A vizsgálat csak a vármegyék és a székely székek főtisztjeire t e i j e d ki, illetve a szász is- p á n r a , mivel a szász székek elöljárói egy teljesen m á s t á r s a d a l m i rétegből kerültek ki, r á - a d á s u l nagyon n e h é z r á j u k nézve személyi anyagot találni. Amúgy pedig e b b e n az időszak- b a n m é g a régi g a r n i t ú r a m a r a d t a szász székek élén. A főtisztekről prozopográfiai m ó d - szerrel készült a vizsgálat. Az adatokat végül egy a d a t b á z i s b a n összesítettem. Bár a m i n t a t ú l s á g o s a n kicsi a h h o z , hogy statisztikailag értékelni l e h e s s e n , n é h á n y következtetés így is levonható. A t o v á b b i a k b a n a d u a l i z m u s k o r á n a k m i n d e n erdélyi f ő i s p á n j á t t a r t a l m a z ó tel- j e s a d a t b á z i s feldolgozása u t á n a változásokat is n y o m o n l e h e t m a j d követni.

A d a t a i m a t r é s z b e n a Magyar Országos Levéltárban t a l á l h a t ó erdélyi k ö z p o n t i k o r m á n y - h a t ó s á g o k levéltárából (Főkormányszék, Királyi Biztosság), illetve a miniszterelnökség és a b e l ü g y m i n i s z t é r i u m levéltárából g y ű j t ö t t e m , részben p e d i g a tiszti címtárakból, családtör- t é n e t i m u n k á k b ó l , a d a t t á r a k b ó l , lexikonokból, az országgyűlési a l m a n a c h o k b ó l és m á s h a - sonló m u n k á k b ó l .3 Az ilyen jellegű k u t a t á s o k nehézségeit jól összegezte Cieger A n d r á s ,4

ezért csak egyetlen k é r d é s t érintek. A f ö l d b i r t o k r a v o n a t k o z ó adatok igencsak p r o b l e m a t i - kusak, hiszen korabeli k i m u t a t á s n e m létezik. A családi levéltárakból - h a egyáltalán lehet- séges volna - t ú l s á g o s a n bonyolult l e n n e kigyűjteni az a d a t o k a t , így az 1893-as gazdacím- t á r a t h a s z n á l t a m t á m p o n t u l , t u d a t á b a n a n n a k , hogy e n n e k n y o m á n n e m lehet p o n t o s ké- pet nyerni; ez i n k á b b csak arra jó, hogy nagyságrendileg és elhelyezkedését tekintve b e - csülni t u d j u k a f ő i s p á n o k birtokait. A t o v á b b i a k b a n s z ü k s é g e s még t o v á b b bővíteni a va-

3 Nagy Iván: Magyarország családai. Címerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I-XIII. Budapest, 1857-1865. CD-ROM; Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I-X. Budapest, 1911-1931. CD- ROM; Gudenus János József (összeállította): A magyarországi főnemesség XX. századi genealó- giája. I-V. Budapest, 1990-1999.; Magyar nemzetiségi zsebkönyv. I—II. Budapest, 1888.; Novum et vetus Calendarium. Claudiopoli, 1840-45.; Uj és Ó Naptár. Kolozsvárit, 1846-48.; Sturm Albert (szerk.): Új országgyűlési almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és képviselőház tagjairól. Budapest, é. n.; Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I-XIV. Bu- dapest, 1891-1914.; A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Második kötet.

Gazdaczimtár. Budapest, 1897.; Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein I. 1790-1850. Budapest-Szeged, 1994. (Magyarországi diákok egyetemjárása az új- korban, I); Szabó Miklós - Szögi László: Erdélyi peregrinusok. Erdélyi diákok európai egyeteme- ken 1701-1849. Marosvásárhely, 1998.; Tonk Sándor (közzéteszi): A marosvásárhelyi Református Kollégium diáksága 1653-1848. Szeged, 1994. (Fontes Rerum Scholasticarum, VI); Jakó Zsig- mond - Juhász István: Nagyenyedi diákok 1662-1848. Bukarest, 1979.; Varga Júlia: A kolozsvári Királyi Líceum hallgatósága 1784-1848. Budapest, 2000. (Felsőoktatástörténeti kiadványok, új sorozat, 1.); Myß, Walter (Hrsg.): Die Siebenbiirger Sachsen Lexikon. Thaur bei Innsbruck, 1993.;

Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. 3. átdolg. kiad. Bu- dapest, 2000.

4 Cieger: A Bereg megyei politikai elit, 214-216.

gyoni á l l a p o t r a vonatkozó a d a t o k a t (például virilis-listák átnézésével), de é p p e n e r r e a kez- deti i d ő s z a k r a jóval k e v e s e b b forrás áll r e n d e l k e z é s ü n k r e .

A törvényhatóságok átalakulása

A v á r m e g y é k n e k igen f o n t o s szerep j u t o t t a m a g y a r t ö r t é n e l e m b e n , b á r a m i n t az utóbbi évek t ö r t é n e t í r á s a k i m u t a t t a , a rendi jogok „védőbástyájának" szerepét igazából csak a 18.

század végétől játszották nagyobb m é r t é k b e n , és ezt vetítették vissza később az azt megelő- ző k o r s z a k o k r a is. A r e f o r m k o r i vármegye igen széles jogkörrel rendelkezett, b á r ez Erdély- b e n s z ű k e b b volt, m i n t Magyarországon. M a g y a r o r s z á g o n m á r a r e f o r m k o r b a n s z ó b a került a közigazgatás r e f o r m j a , és különböző j a v a s l a t o k a t is kidolgoztak erre nézve. Erdélyben 1848 előtt a r e f o r m - k e z d e m é n y e z é s e k jóval k i s e b b teret k a p t a k , itt csak 1848 h o z t a az első j e l e n t ő s e b b változást e t é r e n , b á r az 1848:1. erdélyi törvénycikk 3. szakasza k i m o n d t a , hogy

„Erdélyben a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezete a köze- lebbi közös hongyűlés általi elrendezésig j e l e n helyzetében m a r a d " .5 E n n e k e l l e n é r e m a - gyarországi m i n t á r a E r d é l y b e n is átvették a képviseleti b i z o t t m á n y o k a t és a k ö z p o n t i vá- l a s z t m á n y o k a t , melyek szervezésére a z o n b a n n e m m i n d e n h o l került sor. A közigazgatás re- f o r m j a a p o l g á r h á b o r ú és a szabadságharc b u k á s a miatt végül is e l m a r a d t .

Az 1 8 4 9 - 1 8 6 7 közti időszakot E r d é l y b e n is a m e g - m e g ú j u l ó betagolási kísérletek, illet- ve az á l l a n d ó s u l t á t m e n e t i állapot jellemezte. Egy m á s jellegű integrációs kísérlet is meg- k e z d ő d ö t t : Erdélyt és a t ö b b i t a r t o m á n y t e z ú t t a l az ö s s z b i r o d a l o m b a k í v á n t á k integrálni.

A n e o a b s z o l u t i z m u s i d e j é n a közigazgatás is a kísérletek t e r e p é v é változott. A r e f o r m o k többek k ö z ö t t az ellenállás fő fészkének t e k i n t e t t v á r m e g y é k e t is érintették. A vármegye- rendszert felszámolták, és Erdélyt 1851-ben öt kerületre (Kreis) osztották: Nagyszeben, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Dés és M a r o s v á s á r h e l y székhellyel. A 3 6 j á r á s (Bezirk) felosztá- sánál az egyik fő s z e m p o n t a nemzetiségek semlegesítése volt.6 1854 j ú n i u s á b a n ismét át- szervezték a közigazgatást; ekkor 10 k e r ü l e t e t h o z t a k létre, melyek 72 j á r á s r a oszlottak.

Az O k t ó b e r i Diploma kiadása u t á n újjászervezték a régi t ö r v é n y h a t ó s á g o k a t , d e a szer- vezés éles vitákat váltott ki a nemzetiségek között. A kísérlet a z o n b a n ezúttal s e m volt tar- tós, a következő évben a t ö r v é n y h a t ó s á g o k m a g y a r vezetői tiltakozásul s o r r a l e m o n d t a k . 1861 n o v e m b e r é b e n az u r a l k o d ó N á d a s d y F e r e n c grófot nevezte ki erdélyi k a n c e l l á r n a k , és Ludwig Folliot de Creneville altábornagy lett az ú j g u b e r n á t o r . N á d a s d y kancellár, hogy cél- j á t - az erdélyi országgyűlés összehívását és Erdély Reichsratban való képviseletét - elérje,

a megyék és a székely székek megrendszabályozásával kezdte működését. A feloszlatott t ö r v é n y h a t ó s á g i bizottságok helyett ú j b i z o t t s á g o k a t hozott létre, melyekben a kinevezett tisztviselők játszották a f ő szerepet. A m a g y a r liberális elit befolyását csak a Székelyföldön és a m a g y a r v á r o s o k b a n t u d t a megőrizni.

A kiegyezéshez vezető tárgyalások n y o m á n 1865 n y a r á n az uralkodó Haller F e r e n c gró- fot nevezte ki erdélyi kancellárrá, és 1865. n o v e m b e r 19-re Kolozsvárra ú j országgyűlést hí- vott össze, amelynek egyedüli tárgya az 1848. évi uniós t ö r v é n y revíziója volt. A szászokat, de k ü l ö n ö s e n a r o m á n o k a t hirtelen j ö t t c s a p á s k é n t érte a f o r d u l a t .

Erdély i n t e g r á l á s á n a k á t m e n e t i i d ő s z a k á r a királyi biztost neveztek ki Péchy M a n ó Aba- ú j v á r m e g y e i főispán személyében ( 1 8 6 7 - 1 8 7 2 ) .7 Egyelőre m e g m a r a d t - b á r szűkített h a -

5 Márkus Dezső (szerk.): Magyar törvénytár 1000-1895. III. 1540-1848. évi erdélyi törvények.

Budapest, 1900. 668.

6 Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865. 1. köt. Budapest, 1922.

218.

7 Pál Judit: Péchy Manó - a „mintahivatalnok". Erdélyi Múzeum, 69. évf. (2007) 1-2. szám, 33-61.

táskörrel - a Főkormányszék (1869-ig), Erdély központi kormányszerve és a régi közigaz- gatási rendszer (1876-ig, az általános közigazgatási reformig). A kiegyezés felemás állapot- ban találta Erdély törvényhatóságait. A kiegyezés idején az Erdéllyel egyesült Magyarország törvényhatóságait 57 vármegye, 3 vidék, 5 kerület, 5 székely szék és a Királyföld alkotta.

Ebből Erdélyre 8 vármegye, 2 vidék, 5 székely szék és a Királyföld (9 szász szék és 2 vidék) esett. Az új kormány egyik legsürgősebb feladata tehát - bár nem csak Erdély viszonylatá- ban - a közigazgatás átalakítása volt. Ez azonban nem volt könnyű feladat, mivel a megyék tekintélye a provizórium idején tanúsított rezisztencia miatt tovább erősödött, és a politikai garnitúra túlnyomó többsége ugyancsak a megyei élet során szocializálódott, és erősen kö- tődött a vármegyei hagyományokhoz. Nem csoda, hogy a hatalmas aránytalanságok ellené- re is a régi közigazgatási egységek még majdnem egy évtizedig változatlanul fennmaradtak, hiszen ahogy Péchy írta a törvényszékek szervezése kapcsán: „kevesebb bajnak hiszem, ha a leendő helyesebb területi felosztásig a rendezés Erdélyben inkább még elhalad, mintsem ha kellő előintézkedések nélkül beláthatatlan zavarokra és súrlódásokra nyújtatik alka- lom."

A törvényhatóságok átalakítására a képviselőház még a kiegyezés előtt, 1866 májusában létrehozott egy bizottságot. A feladat a megyei autonómia és a felelős parlamenti kormány- zat összebékítése, azaz a „kis kiegyezés" létrehozása volt. A felelős kormány kinevezése után rögtön napirendre került a tisztújítás kérdése. 1867. március 7-én a kormányjavaslatot ter- jesztett elő a „köztörvényhatóságok visszaállításáról", amelyben a vármegyék hatáskörének visszaállítása is szerepelt. Mivel az 1848:XVI. és XVII. tc. alapján nem lehetett az általános tisztújítást elrendelni, a kormány felhatalmazást kért a rendkívüli helyzetre való tekintettel, hogy az 1861-ben alakított bizottmányok tagjaira ruházhassa a szervezés feladatát. Ezeknek a bizottmányoknak lett a feladata, hogy főispáni kijelölés mellett teljes tisztújítást tartsa- nak. Ezt végül a parlament hosszas vita után fogadta el.

A fenti rendeletek Erdélyre nem vonatkoztak, ami az erdélyi magyar törvényhatóságok elégedetlenségét vonta maga után. A rendelet kiadását követő hónapokban az erdélyi tör- vényhatóságok a kormányt ostromolták, kérve, hogy Erdélyben is rendeljék el az újjászer- vezést. Mikó Mihály képviselő, akit hamarosan Marosszék élére állított a kormány, a Pesti Naplóban cikksorozatot indított, amelyben vázolta az erdélyi állapotokat, és sürgette a tör- vényhatóságok szervezését: „Az erdélyi köztörvényhatóságok helyreállításának ez ideig akadályai nincsenek, de a határozatlanság és késedelmezés akadályokat igenis szülne, mert egyfelől felbátorítaná a kormányzat politikájának ellenségeit, s másfelől elkedvetlenítené az alkotmányhoz ragaszkodó pártot, - meglehet, némelyeket a túlsó táborba szorítana, míg a nagyobb rész elégületlen visszavonulásra érezné magát kényszerítve, s az ezek erélyes és hű támogatásától magát megfosztott kormánynak amazok kielégítése vagy nehezen vagy ép- pen sehogy sem sikerülne."

A kormány végül az 1867. június 27-i rendeletével intézkedett. Eszerint Erdélyben ugyancsak az 1861-ben működött bizottmányokat hívták össze, a főispánoknak pedig úgy- szintén kijelölési joguk volt, de előírták, hogy 3-5 személyt kell jelölniök, tekintettel a nem-

8 Meznerics Iván - Torday Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Budapest, 1937. (Ma- gyar Közigazgatástudományi Intézet, 21. sz.)

9 MOL F 270 Erdélyi Királyi Biztosság, Elnöki iratok, 1871/598.

10 Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Tervezetekjavaslatok, törvények.

Budapest, 1995.126.

11 A Pesti Naplóban közölt cikket átvette az egyik kolozsvári újság is. Az erdélyi ügyekhez. Korunk, 7.

évf. (1867. április 14.) 45. szám

zetiségi és vallási viszonyokra. Újabb e n g e d m é n y volt a s a j á t o s erdélyi helyzetre és a ha- g y o m á n y r a való tekintettel, hogy a székely székekben a tisztviselőket m i n d e n jelölés nélkül, s z a b a d o n választhatták. E m e l l e t t - és ez a m a g y a r o k és székelyek elégedetlenségét váltotta ki - é r v é n y b e n m a r a d t a k az 1867 előtt k i b o c s á t o t t rendeletek, v a l a m i n t f e n n t a r t o t t á k a bí- rósági szervezet elkülönülését. A t ö r v é n y h a t ó s á g o k itt n e m álltak közvetlen összeköttetés- b e n a minisztériumokkal, h a n e m a Főkormányszék, illetve a királyi biztos ú t j á n érintkez- h e t t e k ezekkel. Egy m á s i k eltérés a szűken vett magyarországi helyzettől a nyelvhasználat t e r é n m u t a t k o z o t t : a k o r m á n y r e n d e l e t a r o m á n és n é m e t nyelvet is meghagyta tanácskozá- si nyelvül.1 2

Bár A n d r á s s y Gyula m i n i s z t e r e l n ö k k e z d e t b e n még a megyei a u t o n ó m i a f e n n t a r t á s a mellett nyilatkozott, a s z é p szavak ellenére a k o r m á n y z a t h a m a r o s a n szembetalálta magát a t ö r v é n y h a t ó s á g o k egy részével. A megyék többsége r a g a s z k o d o t t a széleskörű a u t o n ó m i á - hoz, b á r bizonyos fokú á t a l a k í t á s szükségességét ők is elismerték. Ezt a f e l e m á s hozzáállást tükrözi Udvarhelyszék b i z a l m i felirata is: „E bizalmi n y i l a t k o z a t u n k mellett is azonban ó h a j t o t t u k volna, ha a n a g y m é l t ó s á g ú m i n i s z t é r i u m n a k a k ö z t ö r v é n y h a t ó s á g o k alkotmá- nyos h a t á s k ö r e visszaállítására irányuló rendelvényében, úgy a főkirálybírónak szabad vá- lasztáson kívül t ö r t é n t kinevezése, m i n t a törvényszéki t a g o k kijelölése melletti választatása i n d o k o l t a t o t t volna. A s z a b a d választásra irányuló s m é g el n e m törölt t ö r v é n y e k e n alapult ősi j o g a i n k n a k a p a r l a m e n t i felelős k o r m á n n y a l leendő kiegyeztetés é r d e k é b e n korszerű m ó d o s í t á s á t ó l n e m i d e g e n k e d ü n k u g y a n , d e ó h a j t j u k , h o g y ez szokott ú t o n t ö r t é n j é k . "1 3

A k o r m á n y n a k viszont é r d e k e volt a h a t é k o n y állami a p p a r á t u s kiépítése, és m e g k e z d ő d ö t t az a centralizáló politika, a m e l y f o k o z a t o s a n megnyirbálta a t ö r v é n y h a t ó s á g o k a u t o n ó m i á - ját. Az i87o:XLII. tc. m e g h a g y t a a megyei szervezet t ö b b e l e m é t , de korlátozta a megye ha- t á s k ö r é t . Pest-Buda és a Királyföld kivételével a többi t ö r v é n y h a t ó s á g egységes belső szer- vezetet nyert. A cél a m e g y é k átalakítása volt, hogy h a t é k o n y a b b a n t u d j á k a közigazgatási f e l a d a t o k a t ellátni és a k o r m á n y rendeleteit végrehajtani. Bár f o r m á l i s a n az ö n k o r m á n y z a t elemei t o v á b b r a is f e n n m a r a d t a k , a k o r m á n y jóváhagyási j o g a erősen c s o r b í t o t t a a megyék d ö n t é s i a u t o n ó m i á j á t .1 4

Szintén a k ö z p o n t o s í t á s t és az állam n a g y o b b szerepét célozta a főispáni j o g k ö r szabá- lyozása. A f ő i s p á n volt a v é g r e h a j t ó h a t a l o m képviselője, ellenőrizte az ö n k o r m á n y z a t o t , el- j á r h a t o t t a hanyag, illetve vétkes tisztviselők ellen, a t i s z t ú j í t á s o k o n széles k ö r ű kijelölési j o g a volt stb. A f ő i s p á n o k r a hárult, hogy a t ö r v é n y h a t ó s á g o k átszervezését felügyeljék. A t ö r v é n y é r t e l m é b e n a közgyűléseknek egy küldöttséget kellett alakítaniuk, a m e l y a főispán elnöklete alatt elkészített egy tervezetet a szolgabírói j á r á s o k és a választókerületek határai- ról, a tisztikar, illetve s e g é d - és szolgaszemélyzet létszámáról, hatásköréről, fizetéséről, és szintén nekik kellett elkészíteniük a választók és a virilisták névjegyzékét.

Az erdélyi főispánok egy része e n n e k ellenére úgy érezte, hogy m e g n y i r b á l t á k hatáskö- rüket, hiszen itt k o r á b b a n t ö b b olyan j o g k ö r e is volt a f ő i s p á n n a k , ami Magyarországon az alispánok feladata, illetve j o g a volt. K e m é n y György, T o r d a megyei főispán p é l d á u l kifejtet- t e véleményét, hogy h e l y t e l e n „a megyék közvetlen k o r m á n y á t választott tisztviselő kezébe adni". „Miután az 1870-ik évi XLII. t. c. az erdélyi f ő i s p á n o k jogait, h a t a l m á t megnyirbálta,

12 Pál Judit: Az Erdélyi Főkormányszék és a „Királyi Biztosság" működése (1867-1872). Levéltári Szemle, . évf. (2006) 4. szám, 23-34.; uő.: A hivatalos nyelv és a hivatali nyelvhasználat kérdése Erdélyben a 19. század közepén. Regio, 16. évf. (2005) 1. szám, 3 - 2 6 .

13 MOL K 150 Belügyminisztérium. Általános iratok, 1867-VII-2-13257.

14 Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. 23.;

Stipta: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására, 147-148.

m e r t m i n d e n m e g y é b e n a z o n t i s z t v i s e l ő az úr, a n n a k v a n a megyei ü g y e k e l i n t é z é s é r e , a megyei e m b e r e k r e legfőbb befolyása, ki a megyét közvetlen kormányozza, és ez most n e m a főispán - b e l á t t a m , hogy az idézett törvény életbe léptetése u t á n a f ő i s p á n n a k m i n - d e n á r o n és m ó d o n igyekezni kell m a g á t a megyei e m b e r e k előtt n é l k ü l ö z h e t e t l e n n é tenni, a n n á l f o g v a most a megyeházhoz k ö l t ö z t e m , hogy legyek lehetőleg k ö z e l e b b a megye kor- m á n y á n a k k ö z p o n t j á h o z - a k o r m á n y z ó alispánhoz, és h o g y legyek m i n d e n panaszló és fo- l y a m o d ó által k ö n n y e n megtalálható!"1 5

A főispáni kar és a kiegyezés

A f e n t i e k b ő l is látszik, hogy m e n n y i r e f o n t o s volt a k o r m á n y számára, h o g y a főispánok m e g b í z h a t ó , k o r m á n y h ű személyek legyenek, különösen nemzetiségi v i d é k e n . A megyék élére a főispánokat a k o r m á n y nevezte ki, a székely székek 1867-ben m é g m a g u k választot- t á k a főkirálybírót, a szász ispánt egy bonyolult eljárás k e r e t é b e n s z i n t é n választották, a k á r c s a k a szász székek vezetőit.

A szász ispán helyzete

A szász ispán helyzete különleges volt, m e r t ő az 1848-ig Erdély h a r m a d i k r e n d i nemzete- k é n t szereplő szászok s a j á t o s ö n k o r m á n y z a t i testülete, a szász egyetem élén állt, és egy bo- nyolult r e n d s z e r szerint választották. A szászok a Királyföldön egyfajta s a j á t o s t e r ü l e t i - n e m z e t i a u t o n ó m i á t alakítottak ki. A szász ö n k o r m á n y z a t m á r a n e o a b s z o l u t i z m u s idején s e m illett bele a központi h a t a l o m elképzeléseibe. Franz S a l m e n szász i s p á n t ekkor úgy tá- volították el Erdélyből, hogy kinevezték a bécsi legfelsőbb s e m m í t ő s z é k h e z .

A Királyföld a u t o n ó m i á j a 1867 u t á n is szálka volt a k o r m á n y szemében, és m á r kezdet- től fogva felmerült a szász ispán, K o n r a d Schmidt eltávolítása. A jogász S c h m i d t szebeni k ö v e t k é n t részt vett 1 8 4 8 - b a n az erdélyi országgyűlésen, és b á r ellenezte az uniót, a köz- h a n g u l a t n y o m á s á r a megszavazta. Ezért később otthon felelősségre v o n t á k . Részt vett a p e s t i országgyűlésen is, ott is a szász é r d e k e k e t képviselte, m a j d a többi szász képviselővel együtt 1848 s z e p t e m b e r é b e n o t t h a g y t a az országgyűlést, és megszakította a kapcsolatot a m a g y a r kormánnyal.1 6 A f o r r a d a l o m i d e j é n az osztrák k o r m á n y a Székelyföldre nevezte ki k o r m á n y b i z t o s n a k . T e u t s c h szerint „lángoló szász hazafi", u g y a n a k k o r a „nagyosztrák"

g o n d o l a t képviselője volt.17 1861 n o v e m b e r é b e n nevezték ki a szász e g y e t e m élére; ebbeli m i n ő s é g é b e n a F ő k o r m á n y s z é k t a n á c s o s a is volt. A szebeni t a r t o m á n y g y ű l é s ( 1 8 6 3 - 1 8 6 4 ) n y o m á n a Reichsratba is megválasztották, a n n a k alelnöke lett.1 8

S c h m i d t m á r kezdettől fogva ö s s z e ü t k ö z é s b e került a m a g y a r k o r m á n n y a l . 1867. márci- u s 18-án a F ő k o r m á n y s z é k betiltotta a szász egyetem összehívását. Erre ő tiltakozott, kifejt- ve, hogy ezzel a lépéssel m e g s é r t e t t é k a szász ispán és az egyetem jogkörét. T ö b b e k között ez is hozzájárult f e l m e n t é s é h e z , amelyet a királyi biztos m á r 1867 m á j u s á b a n kezdeménye- zett a miniszterelnöknél. Péchynek m á r első b e n y o m á s a kedvezőtlen volt K o n r á d Schmidt- ről, b á r ebben nyilván közrejátszott az erdélyi magyar közvélemény ellenszenve is. Első ta- lálkozásukat a következőképpen írta le: „ á m b á t o r a szász c o m e s első d í s z e b é d e m alkalmá- val p o h a r a t emelve azzal üdvözölt, h o g y az unió mielőbb végrehajtassák, m i t [...] biztosan

15 MOL K 148 Belügyminisztérium. Elnöki iratok, 1872-III-5285.

16 Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. Hrsg. Von Constant von Wurzbach, XXX.

Wien, 1875. 230-232.

17 Teutsch, Friedrich: Die Siebenbürger Sachsen in Vergangenheit und Gegenwart. Hermannstadt, 1924. 212-213.

18 Teutsch: Die Siebenbürger Sachsen. 232.

n e m csak reményi, de szívéből óhajt is. M i n d a m e l l e t t is k é n y t e l e n vagyok a szász comesnek [...] m i n d a legfelsőbb, m i n d a közös h a z a érdekében l e e n d ő elmozdítását b e c s e s figyel- m e d b e ajánlani."1 9 E n n e k ellenére a k o r m á n y hosszú ideig h a l o g a t t a a d ö n t é s t , erre m a j d csak egy év múlva, 1868. f e b r u á r 8 - á n k e r ü l t sor. Péchy ekkor javasolta S c h m i d t „lekenye- rezése" céljából a k e d v e z m é n y e s e l b á n á s t , azaz a nyugdíjon felül egy j e l e n t ő s összegű, évi kétezer f o r i n t kegydíj engedélyezését; tekintettel „azon politikai pártállásra, melyet ő a szász f ö l d ö n jelenleg elfoglalt, úgyszintén arra, hogy m i k é p p e n i n y u g a l m a z t a t á s a az ő jövő- b e n i m a g a t a r t á s á r a kétségkívül kihatással leend - politikai s z e m p o n t b ó l is kiválóbb kedve- zésben v o l n a részesítendő" - írta.2 0 Ezt a m i n i s z t é r i u m és az u r a l k o d ó jóvá is hagyták, de a célt, S c h m i d t m a g a t a r t á s á n a k a m a g y a r k o r m á n y irányábani kedvezőbbre h a n g o l á s á t n e m érték el.21

1868. f e b r u á r 24-én S c h m i d t helyébe ideiglenes jelleggel M o r i t z C o n r a d o t nevezték ki, akit a szászok a k o r m á n y b á b f i g u r á j á n a k tartottak, akinek egyetlen „érdeme", hogy felha- gyott a szász é r d e k v é d e l e m m e l , és a többséggel szemben foglalt állást. Az egyik szász képvi- selő szerint „általánosan i s m e r t , hogy ez a rendelkezés olyan váratlanul é r t e a nemzetet, m i n t d e r ü l t égből a villámcsapás".2 2 Ahogy egy k o r t á r s f o g a l m a z o t t : C o n d r a d o t alulról kor- látlan bizalmatlanság, felülről korlátolt bizalom vette körül.2 3 Az újszászok a z o n b a n üdvö- zölték kinevezését: Brassó és Segesvár h á l a f e l i r a t b a n k ö s z ö n t e meg a m i n i s z t é r i u m n a k .2 4

C o n r a d k o r á b b a n k ő h a l m i ügyvéd, az ifjúszászok egyik képviselője volt. Az 1865-ös ko- lozsvári országgyűlésen az unió mellett szavazott. U t á n a a p e s t i országgyűlésen volt képvi- selő, 1867 tavaszán osztálytanácsossá nevezték ki az i g a z s á g ü g y - m i n i s z t é r i u m b a n . Teutsch jellemzése szerint joviális figura volt, d e n e m n ő t t fel a f e l a d a t h o z , hiányzott belőle az ener- gia, a k o r m á n n y a l s z e m b e n pedig t e h e t e t l e n volt.2 5 Az ószászoktól mereven elhatárolódott, azok p e d i g mintegy kiközösítették őt. Ezáltal gyakorlatilag f e l a d a t á n a k ellátására is képte- lenné vált. Másfél év m ú l v a maga Péchy javasolta Conrad leváltását, mivel „a törvény által adott h a t a l o m a m á r a l a k u l t viszonyokon n e m volt képes változtatni, s őszintén b e kell val- lani, h o g y a Conrád M ó r személyisége n e m csak n e m kedvelt, h a n e m gyűlöltté vált" a szá- szok előtt.2 6 Péchy és t a n á c s a d ó i a kialakult viszonyokért e l s ő s o r b a n Georg Daniel Teutsch evangélikus püspököt és az ő szellemi irányítása alatt álló ószász pártot t e t t é k felelőssé, és úgy vélték, hogy megfelelő személy kinevezésével m e g o l d h a t ó k l e n n é n e k a p r o b l é m á k . Le- váltására a z o n b a n a közigazgatási r e f o r m i g n e m került sor, h i s z e n a k o r m á n y úgyis a szász a u t o n ó m i a felszámolását fontolgatta.

19 MOL K 26 Miniszterelnökség, 1867-III-2261.

20 MOL K 26,1867-III-246.

21 Schmidt felmentése után Bécsbe költözött. Wurzbach: Biographisches Lexikon, 232.

22 Bruckner, W.: Die politische Entwicklung von 1860-1876. In: Hundert Jahre sächsischer Kämpfe.

Zehn Vorträge aus der Geschichte der Siebenbürger Sachsen im letzten Jahrhundert.

Hermannstadt, 1896. 258.

23 Göllner, Carl (Hrsg.): Die Siebenbürger Sachsen in den Jahren 1848-1918. Köln-Wien, 1988.

145-

24 MOL K 148 Belügyminisztérium. Elnöki iratok, 1868-III-629.

25 Teutsch, Friedrich: Geschichte der Siebenbürger Sachsen filr das sächsische Volk. IV. Band.

1868-1919. Unter dem Dualismus. Unveränderter Nachdruck der Ausgabe Hermannstadt 1926.

Köln-Wien, 1984. 8.

26 MOL F 270,1869/1149.

Az 1867-es változások

A t o v á b b i a k b a n Erdély nyolc v á r m e g y é j é b e n , két vidékén és öt székely székében2 7 vizsgá- lom a főtiszteket (főispán, f ő k a p i t á n y és főkirálybíró). Az erdélyi királyi biztos kinevezése u t á n egyre s ü r g e t ő b b é vált a t ö r v é n y h a t ó s á g o k r e n d e z é s e és az ú j f ő i s p á n o k kinevezése, il- letve megerősítése. 1867 á p r i l i s á b a n és m á j u s elején a lapok tele v o l t a k a különböző talál- gatásokkal, kombinációkkal. M á j u s elején például egy értekezleten Kolozs megyei notabili- tások fejezték ki abbéli ó h a j u k a t , hogy a k o r m á n y m i e l ő b b nevezzen ki „'48 szellemében" ú j főispánokat, hogy „azok vezetése alatt legdrágább ősi i n t é z m é n y ü n k , a megyei élet tettleges birtokába j u t h a s s u n k , hogy a m e g y é k rendezése, tisztviselők és b í r ó s á g o k választása alkot- m á n y o s kezekbe legyen letéve."2 8 A k o r m á n y s z á m á r a a konszolidáció s z e m p o n t j á b ó l f o n - tos volt megbízható, k o r m á n y h ű e m b e r e k kinevezése, akik révén k é z b e n t a r t h a t t a a helyi közigazgatást, d e ugyancsak n e m elhanyagolható s z e m p o n t volt a passzív ellenállás „hősei- nek", a liberális m a g y a r politikai elitnek a m e g j u t a l m a z á s a sem.

Ha megnézzük, hogy kik álltak 1867 tavaszán a v á r m e g y é k ( e z u t á n ide értem a két vidé- ket is) és a székely székek élén, a k k o r azt láthatjuk, hogy a főtisztek m i n t e g y fele (hét fő) a provizórium i d e j é n is b e t ö l t ö t t e hivatalát. Közülük h á r m a n k ü l ö n b ö z ő okokból h a m a r o s a n megváltak állásuktól. Jósika L a j o s Kolozs megyei f ő i s p á n l e m o n d o t t . Nopcsa Ferenc H u - nyad megyei f ő i s p á n t pedig a király személye körüli m i n i s z t é r i u m b a nevezték ki államtit- k á r n a k . A r o m á n Augustin L á d a y (Láday Ágoston) Felső-Fehér m e g y e i főispánt a k o r m á n y szintén el kívánta távolítani, ezért 1867 d e c e m b e r é b e n kinevezték a kir. kúria erdélyi leg- főbb törvényszéki osztályának b í r á j á v á , ezzel t e h á t felfelé b u k t a t t á k . A két „túlélő" P o g á n y György Alsó-Fehér megyei f ő i s p á n és Alexandru Bohá^iel Naszód vidéki főkapitány voltak, akik m i n d k e t t e n 1861 óta álltak törvényhatóságuk élén, és mellesleg m i n d k e t t ő ott is m a - r a d t még hosszú ideig. l o a n Pu§cariu Fogaras vidéki f ő k a p i t á n y t és Petrichevich-Horváth Albert marosszéki főkirálybírót felmentették, m i n d k e t t ő t végső s o r o n az előző i d ő s z a k b a n vállalt szerepe m i a t t . A királyi biztos, aki Petrichevich-Horváth f e l m e n t é s é t kezdeményez- te, ezt írta róla: „...fellépése és hivatali m ű k ö d é s e oly m ó d o n , oly célból és oly kedvetlenítő körülmények közt történt, h o g y neki a reábízott t ö r v é n y h a t ó s á g b i z a l m á t m i n d e n k é p e s s é - ge mellett is m e g n y e r n i n e m sikerülhetett".2 9 H e l y e t t ü k t e h á t „megbízható" és tiszta l a p p a l induló e m b e r e k e t neveztek ki.

Az 1867-ben kinevezett vagy megerősített főtisztek közül 11-en egészen 1875-ig (sőt, egy részük u t á n a is) m e g m a r a d t a k hivatalukban. A stabil t ö r v é n y h a t ó s á g o k mellett a k a d t a k p r o b l é m á s m e g y é k is, m i n t p é l d á u l Felső-Fehér vármegye, amely a m ú g y is az erdélyi köz- igazgatás b o t r á n y k ö v e volt. T u c a t n á l is t ö b b d a r a b j a m á s t ö r v é n y h a t ó s á g o k közé ékelődött be, így h a t é k o n y a n k o r m á n y o z n i alig lehetett. Itt öt év alatt h á r o m f ő i s p á n is váltotta egy- mást, r á a d á s u l a Ládayt követő ifj. Haller Ferencet sorozatos b o t r á n y o k n y o m á n v á l t o t t á k le egy évnél r ö v i d e b b főispáni szolgálat után. H u n y a d megye élén úgyszintén h á r o m főis- p á n fordult m e g : az első - m i n t l á t t u k - államtitkár lett, u t ó d j a , K u n Kocsárd gróf a megyei intrikák miatt m é g 1867 végén l e m o n d o t t , míg végül Barcsay Lászlót nevezték ki.

27 A vármegyék a következők voltak: Alsó-Fehér, Belső-Szolnok, Doboka, Felső-Fehér, Hunyad, Ko- lozs, Küküllő, Torda; a két vidék: Fogaras és Naszód; a székely székek: Aranyos, Csík, Háromszék, Maros, Udvarhely.

28 Korunk, 7. évf. (1867. május 15.) 57. szám

29 MOL F 270,1867/37.

A főispánok társadalmi háttere

Kik voltak a s o k a t várt „új e m b e r e k " , kikből állt az 1 8 6 7 - 1 8 7 2 közti főtiszti kar? A további- a k b a n m i n d e n k i t vizsgálok, aki e z e k b e n az é v e k b e n betöltötte ezt a f u n k c i ó t , t e h á t összesen h u s z o n k é t főt. Szembeötlő - és m e g e r ő s í t i a m a g y a r t ö r t é n e t í r á s egyik toposzát - , hogy m i - lyen nagy a r á n y b a n találunk k ö z t ü k arisztokratákat. Bár a t ö r t é n e t í r á s hangsúlyozza az arisztokraták és a dzsentri b e f o l y á s á t a d u a l i z m u s k o r i politikában, d e a b b a n e l t é r n e k a vé- lemények, h o g y melyiknek volt n a g y o b b szerepe.3 0 A vármegyék élén a tizenöt főből kilenc arisztokrata volt, a többi is n e m e s , sőt egyesek a n e m e s s é g n e k abból a felső rétegéből, a m e - lyik Erdélyben n e m c s a k g ú n y n e v é n volt „fertálymágnás", h a n e m t é n y l e g e s e n is n a g y o n kö- zel állt az arisztokráciához, g y a k r a n h á z a s o d o t t össze velük. Barcsay László H u n y a d megyei f ő i s p á n p é l d á u l , akinek n e m volt b á r ó i vagy grófi címe, büszke volt f e j e d e l m i l e s z á r m a z á s á - r a (Barcsay Ákos fejedelem volt a család őse), felesége pedig B r u k e n t h a l József b á r ó t a r t o - m á n y i biztos l á n y a volt. A Béldi család n e m e s i ágából származó Béldi Gergely a n y j a Bor- nemisza A n n a b á r ó n ő , felesége N e m e s Rozália g r ó f n ő volt. Pogány György a p j á n a k , J á n o s - n a k első felesége Toldalaghy Sára g r ó f n ő volt. A két vidék f ő k a p i t á n y a r o m á n volt, d e egyi- k ü k biztosan, m á s i k u k f e l t e h e t ő e n szintén n e m e s családból s z á r m a z o t t . A főkirálybírák m i n d n e m e s e k voltak, de az ötből csak egy (Kálnoky Dénes gróf h á r o m s z é k i főkirálybíró) volt arisztokrata, egy pedig (Dániel Gábor udvarhelyszéki főkirálybíró) jóval k é s ő b b , csak halála előtt k a p o t t bárói címet.

A nemzetiségi arány 1867-ben romlott, az egyetlen r o m á n f ő i s p á n t (Ládayt) is felfelé b u k t a t t á k , így csak a két vidék f ő k a p i t á n y a volt r o m á n . Ezzel s z e m b e n a Királyföldön ekkor m é g a szász i s p á n és m a j d n e m az összes t ö r v é n y h a t ó s á g f ő n ö k e szász volt. Felekezeti s z e m p o n t b ó l Láday és a két r o m á n főkapitány görög katolikusok voltak. A m a g y a r o k közül is t ö b b s é g b e n voltak a katolikusok, tíz katolikus s z e m b e n a hét r e f o r m á t u s s a l és egy u n i t á - riussal, egynek pedig bizonytalan a felekezeti hovatartozása. A katolikusokat a 18. század f o l y a m á n az u d v a r végig e l ő n y b e n részesítette a hivatalviselésnél, az egyensúly m a j d csak a 19. s z á z a d b a n kezdett helyreállni. A kiegyezés u t á n a k o r m á n y nyilvánvalóan t ö r e k e d e t t va- lamiféle a r á n y o s képviseletre a felekezetek között, b á r ez n e m j á t s z o t t f o n t o s szerepet a ki- nevezésnél. T ö b b olyan esetet is találunk, a m i k o r egy megye élén r e f o r m á t u s váltott katoli- k u s t vagy f o r d í t v a (például Küküllő, illetve Belső-Szolnok m e g y é b e n ) .

A f ő i s p á n o k iskolázottságáról csak szórványos adatok állnak r e n d e l k e z é s ü n k r e , így el- s ő s o r b a n é l e t r a j z u k b ó l és az erdélyi f o n t o s a b b iskolák k i a d o t t diáklistáiból i n d u l t a m ki.

A h u s z o n k é t személyből h á r o m t a n u l m á n y a i r ó l n e m sikerült s e m m i t kideríteni. A r e f o r m á - t u s o k a kolozsvári, illetve a nagyenyedi r e f o r m á t u s kollégiumban t a n u l t a k (a H u n y a d m e - gyei f ő i s p á n o k ezenkívül a szászvárosi k o l l é g i u m b a n is), az egyetlen u n i t á r i u s a kolozsvári unitárius k o l l é g i u m b a n , a k a t o l i k u s o k pedig szinte kivétel nélkül a kolozsvári királyi (pia- rista) l í c e u m b a n . A líceumot a z o n o s í t h a t ó a n tizenegyen látogatták. A görög-katolikusok Balázsfalván é s / v a g y Kolozsváron úgyszintén a királyi líceumba j á r t a k . Bohá^iel például balázsfalvi t a n u l m á n y o k u t á n a kolozsvári l í c e u m b a n 1 8 3 2 - 1 8 3 3 k ö z ö t t bölcsész, 1 8 3 4 - 1835-ben j o g á s z volt, T a m á s László valószínűleg 1 8 3 7 - 1 8 4 0 k ö z ö t t látogatta az iskolát, Láday pedig a balázsfalvi teológiai t a n u l m á n y o k u t á n egyenesen M a r o s v á s á r h e l y r e m e n t a

30 Lakatos Ernő: A magyar politikai vezetőréteg 1848-1918. Budapest, 1942.; Péter László: Az arisz- tokrácia, a dzsentri és a parlamentáris tradíció a XIX. századi Magyarországon. In: Kontler László (szerk.): Túlélők. Elitek és társadalmi változás az újkori Európában, Budapest, 1993. 191- 241. Péter László Lakatos Ernővel ellentétben azon a véleményen van, hogy a 19. században a dzsentri rendelkezett nagyobb politikai befolyással, bár az arisztokrácia továbbra is független tár- sadalmi erő volt.

Királyi Táblához joggyakornoknak. Ez utóbbi amúgy a tanulmányok tipikus befejezése volt, bármilyen felekezethez is tartozzék a jövendő főtiszt, a táblai joggyakorlat és u t á n a az ügy- védi vizsga szinte kötelező volt. Egyetemre - amennyire a szórványos adatokból ez kikövet- keztethető - nagyon kevesen jártak. A ritka kivételek közé tartozott Bethlen S á n d o r gróf, Belső-Szolnok megye főispánja, aki 1 8 4 2 - 1 8 4 4 között volt a berlini egyetem hallgatója és Bánffy Dániel báró, Doboka megyei főispán, aki 1836-1838 között látogatta ugyancsak a berlini egyetemet. Az átlagostól eltértek még Kun Kocsárd gróf H u n y a d megyei főispán ta- nulmányai, aki 1819-1820 között a bécsi h a d m é r n ö k i akadémia hallgatója volt; elődje, Nopcsa Ferenc a bécsi elitiskolában, a Theresianumban tanult. Kálnoky Dénes háromszéki főkirálybíró szintén idejárt 1 8 2 9 - 1 8 3 2 között, m a j d hazatérve a kolozsvári királyi líceum jogi tanfolyamát is elvégezte, Béldi Gergely aranyosszéki főkirálybíró pedig a kolozsvári lí-

ceum u t á n egy évig (1832) a bécsi konzuli akadémiára járt. Haller Ferenc gróf pedig a csa- ládi hagyományokat követve 16 évesen beállt a hadseregbe, és tíz évig szolgált m i n t huszár- tiszt. Főleg az arisztokraták esetében találunk adatokat nagyobb külföldi t a n u l m á n y u t a k r a is (Bethlen Sándor, Bánffy Dániel, Kálnoky Dénes). Külön érdekesség Béldi Ferenc nyugat- európai ú t j a és látogatása az Amerikai Egyesült Államokban, hiszen olyan kiváló útitársa volt, m i n t Bölöni Farkas Sándor. Az „Utazás Észak-Amerikában" című nagysikerű m u n k á j á t Bölöni Farkas Béldinek ajánlotta.

A főtisztek karrierjéhez tehát ekkor még n e m kellett egyetemi tanulmányokat folytatni, elég volt - ezt viszont elvárták - valamelyik erdélyi nagy múltú felekezeti iskola elvégzése (beleértve a jogi tanfolyamot is). Elsősorban a kolozsvári királyi líceum és a református, il- letve unitárius kollégium, valamint a nagyenyedi református kollégium jött szóba, m a j d ennek megkoronázása volt Marosvásárhelyen a Királyi Táblán letöltött joggyakorlat és ügyvédi vizsga.

Főispáni karrierútvonalak

Milyen volt az 1867-es főtisztek életpályája? H á n y évesen kerültek ebbe a pozícióba, és mi- lyen vármegyei vagy más szolgálat állt a hátuk mögött?

Életkoruknál fogva csak egy részüknél j ö h e t e t t egyáltalán szóba az 1848 előtti hivatal- vállalás. A főtisztek fele 1848 előtt is betöltött valamilyen törvényhatósági pozíciót vagy or- szággyűlési követ volt. Közülük a legmagasabbra - nyilván családi összeköttetései révén is (apja gubernátor volt) - Jósika Lajos báró emelkedett: 1835-től Torda megye adminisztrá- tora, 1 8 3 6 - 1 8 3 8 között ugyanott főispán, m a j d egy hosszabb külföldi út után 1842-től fő- kormányszéki tanácsos, 1 8 4 6 - 1 8 4 8 között pedig Doboka megye főispánja volt. Mellesleg az 1846-1847. évi országgyűlésen az erdélyi konzervatív párt vezérszónoka volt. Főtiszt rajta kívül csak Kálnoky Dénes gróf, háromszéki főkirálybíró volt, aki miklósvárszéki királybíró- ként kezdte karrierjét az 1830-as évek végén, 1847-től pedig Felső-Fehér vármegye főispán- jává nevezték ki. Ezenkívül találunk 1 főbírót, 4 alispánt, illetve alkirálybírót, 3 diétái köve- tet, 1-1 adószedőt, tartományi biztost, illetve pénztárnokot, egy pedig az Udvari Kancellári- án volt hivatalnok (Daniel Gábor). Ketten a hadseregben szolgáltak, Nopcsa Ferenc közben 1 8 4 0 - 1 8 4 3 között Károly Ferdinánd főherceg udvari kamarása is volt. Bohá^iel Kolozsvá- ron folytatott ügyvédi praxist. A leghosszabb 1848 előtti vármegyei karriert Kun Kocsárd Hunyad megyei főispán m o n d h a t t a magáénak: 1823-1833 között H u n y a d vármegyei tiszt- viselő volt, közben 1830-ban alispán a hátszegi kerületben, illetve az 1833-1834-es diétán követ. Mikó Antal karrierjében semmi sem m u t a t o t t a későbbi felemelkedésre, hiszen ő 1848 előtt egy évtizedig volt Csíkszék pénztárosa.

Az 1 8 4 8 - 1 8 4 9 - e s forradalom és szabadságharc eseményeiben a főispánok fele vállalt valamilyen szerepet, bár adataink itt is hiányosak. Közel fele fegyveresen is harcolt, egyikük

e n n e k nyomát élete végéig viselte (Eszterházy Kálmán gróf Kolozs megyei főispánnak a n a g y - szebeni c s a t á b a n szerzett sérülései következtében a m p u t á l n i kellett egyik kaiját). A s z a b a d - s á g h a r c veresége u t á n h á r m a t k ö z ü l ü k (Kun Kocsárd H u n y a d megyei, Mikó Mihály m a r o s - széki és Haller F e r e n c Felső-Fehér megyei főtisztet) h a l á l r a ítéltek, k é s ő b b ezt v á r f o g s á g r a változtatták, és végül 1 8 5 6 - 1 8 5 7 - b e n amnesztiával szabadultak. Ezzel szemben voltak olyanok, m i n t J ó s i k a , akik az e l l e n t á b o r t t á m o g a t t á k . Neki az 1 8 4 8 - a s f o r r a d a l o m - leg- a l á b b is időlegesen - m e g t ö r t e pályáját. 1848. m á r c i u s 2 0 - á n m é g id. Bethlen J á n o s s a l együtt m i n t a k o r m á n y p á r t vezére aláírta az ellenzék és a konzervatívok közös p r o g r a m j á t , az ún. kolozsvári „tizenkét pontot", amelynek első h e l y é n a Magyarországgal való u n i ó sze- repelt. Megyéjében a z o n b a n igen n e h é z helyzetbe k e r ü l t , a régi k o n z e r v a t í v vonalat ugyanis m á r n e m lehetett t a r t a n i . Ahogy egy korabeli levélből értesülünk: „Doboka megyegyűlése elfogadta az U n i ó t , a z o n b a n J ó s i k a Lajos ellen nagy ingerültség t á m a d t ott is: indítványoz- t a t o t t , ha országgyűlés mégse lesz: k ü l d j e a megye egyenesen követeit Magyar honi o r - szággyűlésre; m i r e J ó s i k a azt replikálta, ha ezt megteszik, akkor Oroszországba is l e h e t n e követeket k ü l d e n i . Ezért nagy z ú d u l á s lett és k i t ö r é s e k ellene..."31 M á j u s b a n aztán vissza- vonult a politikai életből.

Voltak úgyszintén „foltos" m ú l t ú főtisztek (négyen), akik az ö t v e n e s években vagy a p r o - vizórium i d e j é n tisztséget vállaltak. M i n t láttuk, 1867-ben több ilyen főtisztet f e l m e n t e t t e k , és valószínűleg ez j á t s z o t t közre J ó s i k a Lajos l e m o n d á s á b a n is, aki 1858-tól az erdélyi ú r b é - ri főtörvényszék e l n ö k e volt. Bár helyzetének m e g í t é l é s e n e m e g y é r t e l m ű : az ú j a b b alkot- m á n y o s f o r d u l a t u t á n , 1861-ben i s m é t k o r m á n y s z é k i t a n á c s o s lett, d e 1862-ben l e m o n d o t t , és később s e m volt h a j l a n d ó a Reichsratban Erdélyt képviselni. J ó s i k a (ekkor m á r ) n e m

„vaskalapos" konzervatív, sokkal á r n y a l t a b b személyiség volt a n n á l , és bátyjához, J ó s i k a S a m u volt erdélyi kancellárhoz h a s o n l ó a n t á m o g a t t a a magyar „nemzeti" ügyeket. É r d e k e s ebből a s z e m p o n t b ó l egy 1867 f e b r u á r j á b a n t ö r t é n t incidens. Crenneville g u b e r n á t o r egy körlevélben a t ö r v é n y h a t ó s á g i főtisztek kötelességévé tette, hogy megakadályozzanak b á r - milyen s z i m p á t i a t ü n t e t é s t a magyarországi e s e m é n y e k k e l összefüggésben. Jósika tiltako- zott ez ellen a m e g y e a l k o t m á n y o s jogaira hivatkozva: „...az egész o s z t r á k állam felvirradó szabadság k o r s z a k á b a m é l t á n kell h o g y keserítsen, m i d ő n Erdély kivételesen áll m i n d e n ál- lamrészek között úgy, hogy ezen országba [!] még a z o n se legyen s z a b a d nyilvánoson ö r ö - m i t kijelenteni, h o g y a Felség ősi a l k o t m á n y á h o z r a g a s z k o d ó n é p é n e k kívánatait atyai k e - gyességgel meghallgatta".3 2 Szintén ú r b é r i törvényszéki elnök volt 1858-tól Pogány György.

Barcsay László H u n y a d megyei f ő i s p á n viszonylag semleges hivatalt viselt: a f o r r a d a l o m u t á n t o v á b b r a is dévai t a r t o m á n y i biztos m a r a d t . A k é s ő b b kinevezett Ugrón Lázár Felső- Fehér megyei f ő i s p á n n a k ezzel s z e m b e n az ellenzék t ö b b s z ö r felemlegette, hogy 1 8 5 0 - 1 8 5 4 között alkerületi biztosként tevékenykedett.

Az Októberi D i p l o m a n y o m á n i s m é t á t r e n d e z ő d t e k az erőviszonyok, a későbbi '67-es n e m z e d é k ekkor lépett igazán színre. Tíz személyt e k k o r neveztek ki vagy választottak f ő - tisztté, de t a l á l u n k egy-egy f ő k o r m á n y s z é k i t a n á c s o s t , főbírót, főjegyzőt, t a r t o m á n y i biz-

31 gr. Wass Györgyné Gyulay Fanny gr. Gyulay Lajoshoz, Kolozsvár, 1848. ápr. 8. In: Andics Erzsébet (szerk.): A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848-49-ben. II. Iratok 1848.

március 15.-1849. március 4. Budapest" 1952. 89. sz.

32 MOL Abszolutizmuskori levéltár, D 228 Erdélyi Udvari Kancellária. Elnöki iratok, 1867/191. Az engedetlenségen felháborodva Crenneville a kancelláriához fordult, vizsgálatot és megrovást kérve ellene, de az adott körülmények között Jósika tiltakozásának már nem lett semmi gyakorlati kö- vetkezménye, a kancellária mindössze sajnálatát fejezte ki az események fölött. MOL F 263 F 263 Visszaállított Főkormányszék. Elnöki iratok, 1867/749.

tost, királybírót és alkirálybírót is. A tíz főtiszt közül h é t homo novus, megyei hivatalt n e m viseltek azelőtt. Közülük legtöbben a „tipikus főispáni k a r r i e r " megtestesítői, akiket családi h á t t e r ü k „predesztinált" erre a hivatalra (Béldi Ferenc, Bánffy Dániel, K e m é n y György, Nopcsa Ferenc és r é s z b e n Dániel Gábor). A két r o m á n főtiszt (Láday és Bohatiel) pedig a politikai k o n j u n k t ú r á n a k köszönhette v á r a t l a n és gyors k a r r i e i j é t .

1862-ben aztán l e g t ö b b e n l e m o n d t a k tisztségükről. M i n d ö s s z e négyen m a r a d t a k meg a főtiszti pozícióban: Bohajiel, Láday, P o g á n y és Nopcsa. Utóbbi h á r o m e s e t é b e n a z o n b a n ezt a m a g y a r politikai elit közti egyezségnek t u l a j d o n í t o t t á k , amelynek é r t e l m é b e n az illető megyéket n e m a k a r t á k á t e n g e d n i a r o m á n o k n a k . Daniel G á b o r volt udvarhelyszéki főki- rálybíró írta, hogy a főtisztek 1862-ben Kolozsvárt értekezletre gyűltek össze, ahol „...abban á l l a p o d t u n k meg, hogy állásunkról l e m o n d u n k , de k i k ö t ö t t ü k és rábeszéltük, hogy Pogány György alsófej érmegyei, b á r ó Nopcsa F e r e n c h u n y a d m e g y e i és Láday Ágoston felsőfejér- megyei f ő i s p á n o k m a r a d j a n a k meg á l l á s u k b a n azért, m e r t ott t ú l n y o m ó elem az oláhság lé- vén, oda oly helyetteseket neveznének ki, kik a m a g y a r s á g g a l szemben u r a l m u k a t nagyon éreztetnék."3 3 Két m á s i k személy szintén hivatalt vállalt a provizórium i d e j é n : Barcsay to- v á b b r a is t a r t o m á n y i biztos volt, Jósikát pedig 1864-ben Kolozs megyei f ő i s p á n n á nevezték ki. A k o r m á n y n a k f e j t ö r é s t okozott a helyzet, de végül m a j d n e m m i n d e n e s e t b e n megerősí- tette az 1866-ban h i v a t a l b a n levő főtiszteket. A közvélemény - és k ü l ö n ö s e n az ellenzék - ezt vegyes érzelmekkel fogadta. így p é l d á u l Pogány kinevezését sem f o g a d t á k osztatlan ö r ö m m e l . Feljelentés is érkezett ellene, a m e l y b e n P o g á n y t m i n t a „provisorium leghívebb e m b e r é t " jellemezték, aki m o s t is „alárendelt hivatalnokait elvbarátjaiból szemeié ki, kinek túlságig h a l m o z o t t fizetésök m ú l h a t a t l a n k a p c s o l a t b a n állott a feltétlen szigorú engedel- mességgel", és a „szerencsétlen megye m i n d e n jogos igazságtól megfosztva, ö n k é n y e s k e d ő hivatalnokoktól k í m é l e t l e n ü l zsaroltatik".3 4 A b e a d v á n y n a k - attól függetlenül, hogy egy n o t ó r i u s feljelentőtől érkezett - n e m volt semmilyen következménye. De hogy n e m állt egyedül véleményével, azt az egyik ellenzéki ügyvéd leveléből is sejthetjük, aki n é h á n y évvel k é s ő b b le akarta r á n t a n i a „mameluk, b ü r o k r a t a seregről" a „vastag pokrócot, mely alá ön- érdeket, családi t ö r e k e d é s t s ezek által a m a g y a r s á g s egész középosztálynak e l s a t n y u l á s á r a egyesített hivatalos erővel törekedőket 10 éven keresztül eltakarák". Szerinte a megyét a Kemények és a f ő i s p á n családja uralják: a K e m é n y e k n e k képviselőség, P o g á n y n a k a főis- p á n s á g és c s a l á d j á n a k biztosítása a célja.3 5

1867-ben t u l a j d o n k é p p e n csak két olyan f ő i s p á n t n e v e z t e k ki, aki azelőtt n e m töltött b e megyei pozíciót vagy n e m volt előtte főtiszt, a két legfiatalabbat: T o r m a Károlyt és Eszter- házy K á l m á n grófot, b á r az előző 1861-ben tiszteletbeli főjegyző volt. Eszterházy a l e m o n - dott J ó s i k a helyett k e r ü l t Kolozs megye élére, T o r m a e l ő d j e , Weér Farkas Belső-Szolnok megyei f ő i s p á n pedig 1867 tavaszán meghalt. T o r m a megítélése kedvező volt, közszeretet- nek ö r v e n d e t t a m e g y é b e n , egy hírlapi t u d ó s í t á s szerint: „...e megyének az ú j n e m z e d é k egy jeles f é r f i ú t hozott k á r p ó t l á s u l , aki hivatva v a n szép esze s t u d o m á n y o s i s m e r e t e i alapján n e m csak a megye, d e a h a z a légkörében is az e l h u n y t n a k n y o m a i b a lépni".3 6 A legtöbben, az 1867-es főtisztek t ö b b m i n t k é t h a r m a d a (tizenegyen) az 1861-es főtisztek közül k e r ü l t e k ki, m i n t e g y a jogfolytonosságot szimbolizálva. Egy kivételével (Béldi Ferenc, aki Kolozs

33 Báró Daniel Gábor Udvarhelyszék utolsó főkirálybírájának ismeretlen emlékezései. Miklósvári Gyenge József eredeti följegyzései alapján közli Ádám Éva. Szeged, 1938. 17.

34 MOL F 270,1867/64.

35 Pávai Vajna Elek levele K. Papp Miklóshoz, Nagyenyed, 1874. feb. 14. MOL R 147 K. Papp Miklós gyűjtemény. Hozzá írt levelek, 1. tétel, 2. doboz.

36 Korunk, 7. évf. (1867. április 3.) 40. szám

megyéből átkerült Küküllő megyébe) m i n d e n k i saját t ö r v é n y h a t ó s á g á n a k élére k e r ü l t visz- sza. A h í r e k szerint Béldi neve k e z d e t b e n Kolozs megyei f ő i s p á n k é n t került szóba,3 7 de vé- gül is Küküllő megyébe nevezték ki, ahol a z o n b a n az előírások ellenére n e m s o k a t tartóz- kodott, és hivatalát is m e g l e h e t ő s e n elhanyagolta. Az idős f ő i s p á n t a megye s e m f o g a d t a ki- törő lelkesedéssel. Az ellenzék meg e g y e n e s e n a távozását a k a r t a elérni: „ M e g y é n k b e n f u r a dolgok v a n n a k . A f ő i s p á n y és a f e r t á l y m á g n á s csorda m i n d e n t elkövetnek e l l e n ü n k . Az első legelőször is azt, hogy megmaradjon [ti. a f ő i s p á n - P. J . ] , m i országos c s a p á s volna."3 8

„Mert v a l ó b a n borzasztó, a m i t Erdélyben és n á l u n k is csinálnak, s m i n k e t m e g v e r t az Isten egy b o r n í r t f ő i s p á n n a l , a b a j u n k : k e t t ő z t e t e t t b u z g a l m a t kell kifejtenünk, h o g y el ne nyo- m a t t a s s u n k . " El a k a r t á k érni, hogy „ m i n d e n t e k i n t e t b e n lehetetlen legyen n e k i itt főispán- kodni, az ő aristocraticus gőgjével, é r t e t l e n t u d a t l a n s á g á v a l és z s a r n o k o s k o d ó önkényé- vel."39 H o g y ebben az e s e t b e n n e m csak szóvirágokról volt szó, azt m u t a t j a , h o g y a királyi biztos is t ö b b s z ö r k e z d e m é n y e z t e f e l m e n t é s é t .

É l e t k o r u k a t tekintve a „kezdeti" g a r n i t ú r a átlagéletkora valamivel m e g h a l a d j a az ötven évet; az 1867-es változásokkal némileg „fiatalodtak", az átlagéletkor 46 és fél lett. Ha azt nézzük, m i k o r kerültek először főtiszti pozícióba, az átlagéletkor 41 és fél év. Legfiatalabb- ként J ó s i k a Lajos lett 1835-ben 28 évesen T o r d a v á r m e g y e a d m i n i s z t r á t o r a , m a j d egy évre rá f ő i s p á n j a . A legidősebb pedig Béldi F e r e n c , Küküllő megyei főispán volt, a k i t először 63 évesen neveztek ki. 1867-ben a legfiatalabbak T o r m a Károly Belső-Szolnok ( 3 8 éves) és Es- terházy K á l m á n Kolozs megyei f ő i s p á n (37 éves) voltak; m i n d k e t t e n első ízben kerültek a főispáni székbe.

Összefoglalóan t e h á t e l m o n d h a t j u k , h o g y Erdélyre is érvényes - az á t m e n e t i időszak el- lenére - a főispáni k a r r i e r t í p u s érvényesülése, az ú n . politikai karrier, a m i t n e m előz m e g t ö r v é n y h a t ó s á g i szerepvállalás. Ez j e l l e m z ő az 1867-es g a r n i t ú r á r a a Székelyföld kivételé- vel; itt az öt főkirálybíróból négynek f o k o z a t o s a n épült a k a r r i e r j e , igaz, egyiküké m á s szék- ben, m i n t ahová 1867-ben kinevezték. Az 1865. évi utolsó erdélyi országgyűlésen, illetve a pesti országgyűlésen h a t személy volt képviselő, közülük két e s e t b e n valószínűsíthető, hogy kinevezése ezzel állt összefüggésben ( K u n Kocsárd és Mikó Mihály). Mikó M i h á l y képvise- lőként n a g y o n aktív volt Pesten, az erdélyi helyzetről cikksorozatot is írt a Pesti Naplóba.

Bár k a r r i e r j e és b i r t o k a is Csíkszékhez k ö t ö t t e , a k o r m á n y őt szemelte ki a k o m p r o m i t t á l ó - dott P e t r i c h e v i c h - H o r v á t h Albert helyett marosszéki főkirálybírónak.

A m e g y é k b e n a k é s ő b b kinevezettek között is jóval k e v e s e b b volt az „alulról építkező"

k a r r i e r t í p u s , és ezek is i n k á b b képviselői pozíciójuknak k ö s z ö n h e t t é k az e m e l k e d é s t . Érde- kes eset Barcsay Lászlóé, aki - m i n t l á t t u k - hosszú ideig volt megyei tisztviselő 1848 előtt, volt d i é t á i követ is, m a j d 1840-től f ő i s p á n i kinevezéséig Déva vidéki t a r t o m á n y i biztos.

Haller F e r e n c főbíróból lett főispán, u t ó d a , Ugrón Lázár p e d i g előtte Udvarhelyszék alki- rálybírája volt. Központi hatóságtól egyetlen esetben k e r ü l t valaki egy t ö r v é n y h a t ó s á g élére.

Ez T a m á s László f ő k o r m á n y s z é k i titkár volt, akit fogarasi f ő k a p i t á n n y á neveztek ki. Pogány György testesíti m e g a r e n d s z e r e k e n átívelő k a r r i e r t í p u s t : ő m á r 1848 előtt m e g y e i hivatalt vállalt, 1846-tól (31 éves korától) a l i s p á n volt, a n e o a b s z o l u t i z m u s éveiben i s m é t kisebb hi- vatalokat töltött be, m í g aztán 1861-től egészen a közigazgatási reformig állt Alsó-Fehér megye (1861-1875), u t á n a pedig H u n y a d m e g y e ( 1 8 7 5 - 1 8 9 0 ) élén.

A k a r r i e r s z e m p o n t j á b ó l fontos az is, hogy mi történt a főtisztekkel a későbbiekben. A ki- induló feltevés szerint ez jelentette közigazgatási p á l y á j u k csúcsát, a h o n n a n m á r csak nyug-

37 Korunk, 7. évf. (1867. március 24.) 36. szám

38 Korunk, 7. évf. (1867. június 16. 71.) szám

39 Farnos Elek levele K. Papp Miklóshoz, 1867. május 26. MOL R147 K. Papp Miklós iratai. 3. tétel.

d í j b a vonultak, esetleg képviselők lettek. A főtiszti h i v a t a l b a n eltöltött átlagos idő kiszámí- t á s a félrevezető, m e r t a kevés adat m e l l e t t túl nagy a szórás. Az egyik végletet Pogány György és Daniel Gábor jelenti. Az e l ő b b i 29 évig volt f o l y a m a t o s a n f ő i s p á n . Az utóbbi előbb 1 8 6 1 - 1 8 6 2 - b e n volt Udvarhelyszék főkirálybírája, a kiegyezés u t á n e l ő b b főkirálybí- ró, m a j d 1875-1891 között az ú j o n n a n szervezett Udvarhely megye f ő i s p á n j a . Ugyancsak tekintélyes korszakot ívelt át Bohá^iel főtiszti karrierje, ő 14 évig (1861-1875) állt Naszód v i d é k élén. Mikó Mihály, m i u t á n nyolc évig (1867-1875) volt marosszéki főkirálybíró, még a közigazgatási átszervezés előtt „hazakerült", és haláláig (1881-ig) volt Csík v á r m e g y e főis- p á n j a . A m á s i k végletet Barcsay Lajos é s iij. Haller Ferenc jelentik, akik k e v e s e b b mint egy évet álltak megyéjük élén. Az utóbbi a b b a n is egyedi eset, hogy egy b o t r á n y s o r o z a t után a b e l ü g y m i n i s z t e r kénytelen volt fegyelmi vizsgálatot elrendelni és eltávolítani őt a főispáni székből. Ugyancsak a k o r m á n y m e n t e t t e fel Béldi Ferenc Küküllő megyei f ő i s p á n t is 1870- b e n , mivel részben e l ő r e h a l a d o t t kora, r é s z b e n a megyéjén kívül eső lakhelye m i a t t képte- len volt megfelelő m ó d o n ellátni hivatalát. Bár Béldit a királyi biztos j a v a s l a t á r a kitüntetés- sel m e n t e t t é k fel, mégis s é r t ő d ö t t e n v e t t e t u d o m á s u l m e n e s z t é s é t . A r a n g j á r a sokat adó Béldi, aki a k a m a r á s i címet is m e g s z e r e z t e k o r á b b a n , a v a s k o r o n a r e n d m á s o d i k osztályát túl csekélynek találta. Péchy M a n ó a L i p ó t - r e n d középkeresztjének és a valóságos belső tit- kos tanácsosi cím a d o m á n y o z á s á t j a v a s o l t a , mert ahogy írta: Béldi viselt á l l á s á n á l és igen k i t e r j e d t összeköttetéseinél fogva b e f o l y á s o s és tekintélyes egyéniség - jó lesz a k o r m á n y i r á n y á b a n lekötelezni.4 0 Béldi a r e n d j e l e t nyíltan elutasította, a m i m e g l e h e t ő s e n nagy bot- r á n y n a k számított.4 1 Az arisztokrata t á r s a s á g rossz néven v e t t e Béldi félreállítását: „Hiszik, hogy e m e g b á n t ó d á s t kiengesztelte v o l n a az excellenciás cím, melyet n e m is t u d o m , hogy m é r t n e m a d t a k meg neki. Az úri k ö r b e n rossz néven veszik a vele követett eljárást, annál i n k á b b , hogy ő m i n d é g a j ó és tevékeny h a z a f i hírében állt, m e g k í v á n t á k v o l n a , hogy ő ta- p i n t a t o s o n a l e m o n d á s r a bírassék, s ne ú g y m i n t Hallertől t ö r t é n j é k a tőle való megválás..."4 2

A fenti esetek a z o n b a n a kivételek. A fluktuáció ekkor m é g viszonylag a l a c s o n y volt, az 1867-ben megerősített főtisztek t ö b b s é g e m e g é r t e a közigazgatási átszervezést törvényha- t ó s á g a élén.

A főtisztek t ú l n y o m ó t ö b b s é g é n e k ténylegesen ez volt k a r r i e r j e csúcsa és e g y b e n vége is.

I d ő s k o r u k r a általában visszavonultak, m á r csak esetleg t á r s a d a l m i t é r e n vállaltak szerepet.

M i n i s z t é r i u m o k b a egyetlen személy k e r ü l t a főispánok közül, N o p c s a Ferenc, akit rögtön a kiegyezés u t á n neveztek ki á l l a m t i t k á r r á . Ő később Erzsébet királyné f ő u d v a r m e s t e r e lett (egészen 1894-ig töltötte b e ezt a h i v a t a l t ) . Az 1867-ben eltávolított Láday a királyi kúria erdélyi legfőbb törvényszéki osztályának b í r á j a volt 1881-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig.

A s z i n t é n 1867-ben f e l m e n t e t t Pu§cariut a k u l t u s z m i n i s z t é r i u m b a nevezték ki osztálytaná- csossá, m a j d 1869 m á j u s á t ó l kúriai b í r ó volt egészen 1 8 9 0 - b e n t ö r t é n t nyugdíjazásáig. Fő- i s p á n i k a r r i e r j ü k u t á n h á r m a n lettek képviselők. Ez u t ó b b i a k közül T o r m a Károly érdemel m é g figyelmet, m e r t p á l y á j a igencsak s z o k a t l a n fordulatot vett. Az egyik l e g n é p s z e r ű b b és legelfogadottabb f ő i s p á n volt Erdélyben a kiegyezést követő években, é p p e n ezért bízta m e g m e g y é j é b e n a D e á k - p á r t 1872-ben a képviselői hely m e g s z e r z é s é v e l B á n f f y Dezsővel, a k é s ő b b i miniszterelnökkel szemben. Állítólag Deák F e r e n c n e k is egyik b i z a l m a s embere volt. A m a n d á t u m o t igen nagy anyagi áldozatok árán sikerült is elnyernie. A képviselői

40 Péchy Manó, erdélyi királyi biztos felterjesztése a belügyminiszterhez, 1870. május 16. MOL K 148 Belügyminisztérium. Elnöki iratok, 1870-III-1342.

41 Az esetet Mikszáth Kálmán is feldolgozta Az utolsó oligarcha című novellájában.

42 Nagy Elek miniszteri titkár levele Péchy Manó királyi biztosnak, Kolozsvár, 1870. augusztus 30.

K 148 Belügyminisztérium. Elnöki iratok, 1870-III-1342.