l fiiÍlvly\\/IXat

l fii

Í l v ly\\/

IXatR I f

K E R E S Z T E K .

T Í Z R A J Z

IRTA

P E T E L E I I S T V Á N ,

BUDAPEST

R É V A I T E S T V É R E K K IA D Á S A .

1882.

263365 (D

ess sQafim A U

N. Kkí;&iap!í

r»~? fc J , Í 6 p

ró r és -Weín-náL

„Minden ember vállán a Krisztus keresztje Rettenetes terhe, Egészen a sírig*.

Ré g i Én e k.

i

■ .

>k±izjck^Jdckzk3dz3ck^iMz3z±íz±3zjfcJdzji ic;fe lA A iA x '

' ^ C f T f i p f T p p p p p p p p p f i f z f ^ f í p p p p f ^ p p f i f ^ p ^ z f ^ f y i

“ S Z O L -E ? .

„A szemem se huny o m le."

„V irrad-e valion? M intha k ak asszó t h alló t tam volna. "

„Messze m ég a reg g el."

„G y ú jtan ál g y e rty á t Sári, h á th a h a m a ráb b , telik az éjszaka. Nem látsz-e? . . . Oh be lassan piszm ogsz."

„K icsi n a p p a l se lá to k . . . M indjárt . . . M it érü n k a v ilág o ság g al is."

Csendesen terjed el a g y e rty a fénye. A hom ály erősebb a n a g y szoba szegleteiben, hogy- sem elűzhetné. A m egv asazo tt székek, a te n g e r­

n a g y cserefa asztal, a p o litú ro s szekrény, a v irá g o s fü g g ö n y ö k — alig látszanak. E g y e d ü l a S ári ránczos s á rg a a rczát s sovány —- a

8 Ár v a Lo t t i.

k é k pokrocz lom bjai alól kilátszó k a rja it v ilá­

g ítja m eg jobban.

. . . „Em lékszel-e ? . . . M intha teg n a p tö r ­ té n t volna ú g y tudom . M ég a ruhám színét is látom . S zerdán volt . . . nem . . . c sü tö rtö ­ k ö n . . . szerdán m égis. “

„C sütörtökön, kicsi. H e tiv á sá r volt, a m ire b e já rta k a czigányok. A n a g y asszony e la k a rta hajtani, m ert ku ruzsoló nak hitte, s reá uszí­

to tta a k u ty át."

„Ú g y . . . S csak m egsim o gatta P á s z to rt a m elyiktől m indenki félt, s az m eg se v ak k an t- K eszk en y ő jét leo ld o tta fehér, g y é r hajáról, ro n ­ g y a it a zsák k al lete tte a k o n y h a küszöbére, s nekem jö tt egyenesen . . . Te! m ég a szem ét is látom . , . m egigézett. „A te n y e ré t adja a kis­

asszonyka, h o g y lássa P réd áné. " A ztán m eg d ö r­

zsölte kezem et . . . h a rág o n d o lo k m ég m intha m ost is sajogna.

„ A n g y a ln a k " h itta, kicsike. A zt m ondá:

„Jézus, m ek k o ra szerencse v á r a kicsi an g y alra.

N ég y lovas h a tá ro n , m undéros leg é n y n y e l viszik a tem p lo m b a /'

„Nem ú g y m o nd ta: „ K é t v eres szál fut itt v ég ig s csak k ésön é r össze . . Ez a kék keresztü l m enve c sak h o g y el ne r o n ts a /' Néz­

ted a teny erem et Sári? . . . N ézted . . . „M eglesz h a nem is ma. S ok ág, b o g m ellette, mi m ás

Ár v a Lo t t t. 9

felé húzza. — Össze ér a végén. “ H allom te a h a n g já t m ost is, s látom a s á rg a fogait. „A nnyi van irv a a ten y eréb e, a n g y a lk a — m ondta — m in t egy v a sta g k ö n y vbe. “ . . . Szegény M iska nem h itt neki. Csak átk o zta, k á ro m o lta . . . H a élne most, h a láth a tn á , h o g y telik be a P ré d á n é szava . . . ha tu d h a tn á szegény M iska . .

„Tudja, kicsi . . . L á tja a m ásvilágról, m ert jám b o r volt, istenfélő. “

„Mi h ittü k csak a m am ával. Em lékszel-e, h o g y ta lá lg a ttu k : k i az igazi? H a k ésön is, azt m ondta P ré d án é — ha nem is m a . . . m egk ap ja a v ég én a vég én . . .“

— — „ A b a k te r sipol oda kinn. H á n y óra lehet?

„H árom , kicsike, legfeljeb b.“

„Csak! . . . én Istenem ! S o ha se v irra d meg.

Szegény M iska nem hitte soha . . . Em lékszel ugy-e a m ásodikra is Sári? A z is csak olyan ránezos vén czigányasszony volt. M intha te s t­

v é re k lette k volna . . . Ne á sits k érlek. M egölsz a restség e d d e l.“

„V én v a g y o k , k ic s ik e /'

„O ltsd el a g y e rty á t. H a p ity m allani kezd, m eg se látju k tőle . . . A k k o r m ár n a g y leán y voltam . A k k o r k a p ta m az első hosszú ruh át.

F e h é r volt, s á rg a m áslik rajta . . . em lékszel-e?

elől s az oldalán."

10 á r v a Lo t t i.

„Ig en kicsike s a haja k on d o r . . . azelő tt való este, p a p iro sb a te k e rg e tte a nagyasszony. “

„M utassa a ten y erét, — m o n d ta — rajta van a jövendő, a ki eltudja olvasni.“ F e k e te v o lt en­

nek is a bőre, s hegyes az o rra m intha látn ám . C sak m egcsóv álta a fejét . . . H allg atsz engem Sári, v a g y alszol ? M iért szuszogsz olyan erősen ?

„A mellem, kicsike . . . a tü d ő m .“

.,Ur néz a k isasszo n yra — m ondta ez is. —:

X égy lóval visszik a m enyegzőre. G azdag lesz, m int a M aros — csak m eg k ell várni. Sujtásos leg én y a bakon, p alo ta, cselédség s bőség, pénz, m int a fűszál. C sakh o gy á rk o k v a n n a k ad d ig — azt m ondja a te n y é r — M ennyit v ártam , S á r i ! K éte lk e d te m és hittem is .. . m enn y it vártam ! “

„ R é g volt, k ic sik e !“

. . . M ilyen ré g volt Terem tőm !

T e V ég h etetlen ség , ki szám on ta rto d a le­

p e rg ő ó rá k m illióit, nem fáradtál-e el az ü g y e ­ lésbe azóta, h o g y az a füstös czigányasszony jövendőt m ondott az Á rv a M iska s á p a d t le á n y ­ kájának?

O tt tö rté n t a Szent-M iklós utczában, ab b a n a csendes kis feh érre m eszelt, zöld tá b lá s házi­

k ób an , m elynek ajtaja előtt kispénzű ak ácz te r ­ jesztette ki lom bját, u d v a rá n szegfű n y ilo tt s m ajorán; a hol Ö tvös M iska élt születésétől fogva, azon k ilá tá so k között, h o g y o tt is fog

Ár v a Lo t t i. I I

elpusztulni eg y csendes napon, emlegetetlenül,.

nyom nélkül, ű rt m aga u tán nem h a g y v a , m in t eg y lég y , m elyet a m acska lenyel.

Csak b ejö tt h iv ás nélkül. Aféle k ó b o rló ro n g y o s czigányasszony volt, a ki m indig éhes.

E lőbb az e g y ik : „O lvasni tu d ő a te n y é r vonásaiból — m ondta. — B út, öröm et so rb a, a m it belé rajzolt a T erem tő, kinézi 0 .“ E szten­

d ő k m últával a m ásik, h o g y u g y a n a zt lássa meg"

az összevissza szaladó vo n alo kb ó l: u g y an azo n n a g y szerencsét, ren g e teg v ag y o n t, fényt, tisztes­

séget, m ely v á r erre a szűk m ellű, fulladozó, h a m a r n ő tt, nyúlánk, sá p ad t terem tésre :Otvös Lot'tira.

„Nem is te re m te tt tég e d köz so rsra az Isten, azt m ondtam én is m indig — beszélte Ötvös- né,ki fő kö tö k et é k esített s azt á ru lta s csak eg y m aro k n y i asszony volt. — T erm eted olyan m int egy úri dám áé, csepp, csak a száddal nem tu dsz b án n i; igen n a g y ra nyitod, h a nevetsz s igen han g o san beszélsz. Ü gyeld, csepp, a kezed et is h o g y finom leg y en s a lépésedet is aprózd, csepp, m ert ú g y illik. Nem is sejti a leány, hol a k ad m eg a szerencséje. Mi ap ád d al — igaz, h o g y nem valam i n a g y szerencse — a zöldséges piaczon talá lk o z tu n k össze. M inden perezre vigyázni k e ll- M ondtam én azt m indig, a m it k io lv a sta k a ten yered b ő l. Isten dolga a jövendő, de m á r h árm u n k n ak adja az a jó terem tő • tu d tu n k ra?

12 Á R V A L O T T I.

hogy dám a leszel, csepp. Szét kell nézni, jőni, menni, hogy lássák az em bert . .

O tt az ab lak előtt csörtettek a kanczei- listák. Vidám, zajos népség, a ki m ost csak ficzánkol ug y an , de m ajd n agyhatalm ú ú r lesz, h a vénül, sk á rlá t gom bos, kom oly, tekintélyes.

A rra já rta k be csengő bongó n égy lovas h a tá ro n a küküllőm enti derék u rak — s az, ki b e irta a L otti ten y eréb e a jövendőt, nem vezetheti-e valam elyiknek tekintetét az ablak felé? A zét:

kivel egy so rsra nézte ki.

„Ülj az ab lak üveg mellé, csepp — o k ta tg a tta a kicsi összetöpörödött asszony — té g y rózsát a hajadba. Tudod-e ki láth at meg? A szemedből csak a fehérje látszo d jék ; felnézz az égre s szedd össze a szádat. Ide vezérli, a k it neked rendelt

a mi jó A tyánk.

Az utczán is mind m ondott neki: „Süsd le a szemedet, csepp, — szerényen. Lépj ap ró k at. Ne tekints erre — arra. L át téged úgy is m indenki. “

M eg is k ellett látni Lottit. K alap ja m indég csodálatos form ájú volt, ruháján m inden oldalon m áslik — k é k és veres m áslik lib eg tek; bugy- gyai, ránczai, sovány testén mind rendkívüliek voltak.

„A nnak a karcsú, m ag yarkás urfinak csak a két kaczagó orczája van és a hegyes nyelve.

K ú riája rom lott, földje köves s a szabójának is

Ár v a T.o t t i. _{1 3}

adós. A zt nem neked rendelte az édes T erem tő.

A rra ne nézz. A rra a kö vérre sem o tt tú l, ki annyid m agával van m int a z á p o re ső ; sem a rr a a k o p o tt k a b á tu fu k arra, ki korsóból enné a p uliszkát, csak h o g y el ne fogyjon. Csak el ne siessük. H a m a nem lesz, m egkerül holnap.

H ittem én, tudtam én azt mindig."

Szegény Ö tvös M iska a leg n ag y o b b ijede­

lemmel h a llg a tta ezeket a rettenetes beszéd ek et azokról a jeles urfiakrol, kiknek ő köszönni is csak félve m ert, ha a „tábla" p alo táján ak k a p u ­ jáb a n valam elyikkel találkozni elég szerencsét­

len volt. H o g y le is ült asztalához — k a p a rn i az elébe te tt p ap iro st — rém ülve g o n d o lt a r r a : váljon nem látják-e ki a szeméből, nem érzik-e ki a viseletéből, m icsoda iszonyú szavak at h a ll ő oda haza?

T ulajd o n képp en nem tudom, m iért is hivom én M iskát Ötvös M iskának, m ikor a kom oly tab u lae assessor is csak: „Domine A rv á “-nak titu lálta?

Sőt hiszen k eg y ed is — olvasóm ? h a látja vala ezt a kopasz, kis alázatos m ásolót, k in ek a szem éből folytonos engedelem kérés néz k i azon v ak m erő ségért, h o g y ő élni m erész­

k edik: k eg y ed is képtelenség nek tartja , h o g y m áskép nevezzék, m in t: „Dom ine Á rv a."

Sőt a sors is — ki, de m ilyen b irh a tat-

H Ár v a I-o t t i.

lan ú l erősebb m int k eg yed, ki, de m ilyen számlál- h a ta tla n ú l tö b b k ö n y e t fak aszt m int a m ennyi m o­

s o ly t k e lt — m egen ged te m ag á n a k azt a tréfát, h o g y Ö tvös M iskából „ Á rv á t“ csináljon igaziból.

E g yszer u g y an is az a h allatlan eset tö r ­ té n t, h o g y M iska — m ég m ielőtt a d elet elh a ­ ra n g o z tá k volna — csak felkelt tin tap ecsétes Íróasztalától — fel sem nézett m ásk or — zárat- la n ú l h a g y ta a fiókját, k itö rletlen ü l a pennáját, felrú g v a a székét, s haza szaladt, m ert azzal a h írre l ria sz to ttá k fel, hogy: „vége az asszonynak. “ Ú g y is volt. O tt ült a n a g y fak a n a p é n a tö rp e m ihaszna feleség, fulladozva kifehéredve s k a p k o d o tt kezével a levegő után.

„V égem v a n m indjárt, M iska, — nyögte.

A z é rt h iv a tta la k haza, h o g y nézz m eg jól s h allg ass m eg j ó l . . . s el ne felejts . . . Ide a kezedet. L á to d ezt a l e á n y t . . . L ottit. A te leán y o d is, b á rh a nem ü t rád . L átod, m ilyennek tere m te tte az isten ? T ud o d m it írta k be ró la a sors k ö n y v éb e ? H a l­

lo tta d tőlem is, m ástól is. E l ne felejtsd . . . Nem h itte d néha, ú g y láttam . R á m h allg ass m o s t.“

O da k a p o tt a szive tájé k ára , a rc z á ra b a ­ rá z d á k a t v á g o tt a kin, m egsim o g atta fejét, n y a k á t s m ondá :

„Oh, h o g y k o p o g ta tn a k . . . M intha aczél k a la p á c sc sa l ü tn ék ki belőlem a lelk e t . . . Ne sírjato k . . . E l ne felejts csinosnak lenni Lotti.

Á R V A L O T T I. 15

. . . M inden p á n tlik á d so rb a a s k a tu ly á k b a . . . a v eres alm áriom ban . . . A sottis a kicsi fiók­

b a n . . . A köntöseid az ú jak . . . ki csináltat n e k ed m ár? F o rd ítsa to k a n a p fé n y felé . . . Úr néz a leán y o m ra M iska. H a m a nem, holnap viszi az oltárhoz. R e á d bízom. N éha nem h itted . . . Szám on kérem tő led a m it csináltál, a m ás v ilágo n is."

A ház előtt kocsi á llo tt m eg. A d o k to rt hozták. A kicsi főkötő-csináló asszonynak ki- g y ú lt a szeme. O da h ú zta m agához L o t t i t :

„C sepp! K a rik á k a t láto k és nem nézhet­

lek jól m eg. Ü gyesen v agy -e öltözve? A k é k m ásli van-e a h ajad b a v a g y . . .? H á th a a d o k ­

to rt nézte ki neked a sors . . . K o csija v an . . - Szedd össze a szádat . . . G azdag ú r . . . moso.

lyogj . . . Csepp . . . Nem bírom ."

A ztán csak intett. T öredezve m o n d ta: Ne lépj n a g y o k a t . . . k i tu d ja hol a k a d a szerencse.

C sepp . . . ú r ez is . . . csepp . . . " s kezével le­

g y in te tt, lefek üd t az á g y b a s b e h ú n y ta örö k re á lm o k a t látó k é t szemét.

. . . A tem etésén lá tta először L o tti Dezső Balázst. Iste n ujja kellett, h o g y oda vezérelje ak k o r. Csengő b o ngó n é g y lo v as h a tá ro n jö tt s m eg állíto tta a rob ogó szekeret, m ig elv itték elő tte azt a m ihaszna asszonyt, ki m eg fu to tta m ar a szám ára k im ért ú tat.

Ár v a Lo t t i.

iC

P iro s pozsgás, ham iskás orczáju leg én y volt B alázs s vidám kicsi szem ével m erőn nézte a tem etési g yülekezetét.

E g y -k ét ism erőse is volt a kíséretben.

K öszönt azoknak, aztán leszállt s terécselve sétált ki a k ő risfák k al diszlő h eg y old alig , hova anny i bú, öröm, hiúság, alázat s an n y i te m é r­

dek h a z u g sá g van betem etve fek ete földdel.

„Te, — szólt a főkötő-csináló kicsi asz- szony azon éjjel L ottihoz — ez a z ! “ O tt zson­

g o tt a fülébe L o ttin a k ingó fűszál sú g ásáb an , lé g y dorom bolásban, csiko rg ó ajtó sarok b an, szúnyog re p ü lé s b e n : ^ez a z /“ Ez : a k it vártál, a kit neked jöv endő itek, rem énységed, álmod.

O sem tu d ta , mi m ondja neki oly an bizonyo­

san, — de ráe sk ü d t volna.

E g y h é t sem te lt el s m ár beszélt vele.

B alázst m indenki ism erte, B alázs m indenütt volt, m indenkivel szóba állott. V idám borozó, pénzszóró c z im b o ra ; lárm ás, asszonyok u tán futó g avallér, v erekedő (néha g arázda) p o rt csapó leg é n y volt, a m ilyennel h a találk o zu nk , ú g y tetszik, m intha m ár sokszor lá ttu k volna, de a k it el is felejtünk nyom ban. A kivel összeölelkezünk, összebarátkozunk m indjárt (szó­

kim ondó, h a n g o s beszédű, kicsit tudó, de b e ­ csületes jó k edvű faj), de a k irő l holnap nem t udj uk: h o g y is hívják váljon?

Ár v a Lo t t i 17

„Ej — m o rm ogta B alázs selym esbaj usza alól,

— ej, ez a hold világ szerelm es belém. M ind a szeme fehérét m utatja s v igy en el az ördög, h a el nem szédülök a sohajtozására. S m icsoda á h ita tta l pislog s m ilyen a p ró k a t ak árm i sza­

vam ra, m intha p a p ja volnék, v a g y védszentje.

No U ram , m egkönyörülj ra jta — h a van lelked

— h o g y ne leg y e k én a p a tro n u s a .44

S a hán y szo r csak befo rd ú lt a zöld táb lá s h ázik óba — h iú ság a n o szo g atta be — m indig m o n d ta : „Szeret a gy ö n g y ö m holdvilág, s hol lá to tt em ber oly an k u ty á t, a m elyik fel ne k apjon egy d a ra b ak árm ily en sovány pecse­

n yét, h a eléje d o b já k /4

Á rv a M iska m ajd nem tu dta, h o g y ki ő v o lta k é p en ? H o g y az ő házához já r e Dezső Balázs v o ltak ép en ? H o g y nem csak k áprázat-e az egész dolog?

C-yász kellene leg y e n — alig h ü lt m eg a helye az ő jövendő id őket látó feleségének s ime csoda esik, a min örven d eni kell. Megem- : lék ezett r á : m it h a g y o tt m eg a b o ld o g u lt s

I

E v ég ett eg y n ap szives orczával m osolyogva m erészelt köszönni B alázsn ak s azt m ondta :

„Csókolom a kezét édes n ag y sás urfi — be fám ul m éltóztatik kinézni. S o k á ig tetszik e vá-

P e t e 1 e i , K eresztek. 2

ro sban m aradni v a g y ki k eg y esk ed ik sétál . . . széké . . . lova . . . k ocsikázni a m éltós . . . falusi k ú riá ra ?“

S b á rh a gégéje m ajd m eg rep ed t m ig félbe- szerbe eln y ö g te e p á r szót. m ég k eg y etlenü l m eg is d o rg á ltá k m iatta. L o tti zokogott, m ikor eg yedül m arad tak . F e lsírt az anyjához:

„Oh m iért h a g y tá l el, m iért h a ltá l m eg é d e s ! H o g y tu d ja k én ü g yeln i m ag am ra is, az u ra d ra is, édes, a ki 'g y e rm e k e b b a csecse­

mőnél. N incs erőm , édes . . . H á t szolgája vagy-e M iska, Dezső B alázsnak ? v a g y in asa v a g y ? v a g y bérese v a g y ? ho g y ú g y beszélsz hozzá Ily e n fam illiából kivánod, h o g y házasodjék ?.

M iért hívod „n a g y sá s ú rfi£í-nak, m iért m ondod

„csókolom a k e z it“ . . . m iért is születtem én . . . m iért is nem költözhettem u tán a d , édes . . .“

M eg is fo g ad ta M iska, hogy ő nem szól tö b b et, h o g y ő v a k lesz és süket, s m eg is ta rto tta volna — b ű nö sn ek érezvén m ag á t — h a erőnknél, a k a ra tu n k n á l nem lenne b iró sab b a cselekedetein k et intéző hatalom .

O tt su tto g o tt eg yszer L otti az akáczfa a la tt Dezső Balázszsal. S árg uló levelek hullong- ta k kö rü ltö k , s h itv án y m ad a rak csiripo ltak az á g a k között. S en k i sem volt az egész éle­

ten csak Sári, a vén szolgáló, a ki alig lát, m eg az Isten, a ki ide vezérelte ezt a hintós urat.

„K i vo ltál nekem szem elve a sorstó l ,—

lehelte Lotti. V á rta la k . . . M egvoltál nekem jö v en d ö lv e . .. tudtam , h o g y élj ősz . . . Az anyám tem etésén lá tta la k először . . . az ő lelke vezetett hozzám . É letem v ag y , lehelletem v a g y — ha elköltöznél belőlem , vég em len n e.“

F e h é r orczái fel v o lta k piru lv a, szűk m ellén a lig lélekzett. Szertelenül m eg volt ra k v a p á n t­

likával, a haja csupa fü rt — szemhéjai össze­

fo g v a, m int a szendergőé.

„Oh nem hagysz el — nem hag y h atsz el . . . eg y csillag a la tt születtü nk . . . együvé re n d e lt a so rs.“

„Nem L otti . . . d ehogy tubarózsám . . . s átö le lte Dezső B alázs a feléje hajló v ék o n y d e re k a t s oda szo rította saját széles, erős m elléhez.

S én nem tu d o m : (örökös hom ály is m a ra d t e kérdésen) honnan, m icsoda rejtek b ö l bújt elé Á rv a M iska — a té n y áll — h o g y csak oda d u g ta szégyenlős, g y é re n szőrös a rc z á t a szerel­

m esek közé s félénk h an g o n b á r — de e g y c sep p et sem akadozv a — a lá z a to s k o d ta :

„Instálom a n a g y ság o s urfit . . . ne tessék , ne tessék. O sszekegyeskedik rü csk ölni a leányom (tán erősebben m ondta e szót a szokottnál) a leányom m ásliit. I tt kivált, itt a mellén. A sze­

g é n y bo ld o g u lt p á ra — a leányom édes a n y ja v ette — csókolom a k ezét — a tó to k tó l . . . Ne

20 Átírva Ló tt i.

m éltoztassék . . . és a frizuráját is össze szíveskedik borzolni. M inden este facsarh atja, . . . sok fá ra d ­ sá g g a l fac sa rg a tju k . . .“

— A ztán elm ent Dezső Balázs úrfi, aztán a farsang o n m eg is házasodott, s nem Á rv a L o ttit vette el.

L átja isten s em ber, h o g y M iska volt oka m inden kö n y h u llatásn ak , jajn a k ; eg y hosszú élet szenvedéseinek o tro m b a b e av atk o zásáv al, beszédével. H o g y a n szám ol m ajd be a m ás világon? h o g y m egy a szigorú kis főkötő csináló asszony szeme elébe? ho g y? m ilyen arczczal?

— •— S az évek elteltek k érlelh etetlen ü l.

E g y ik n e k n yo m áb a jö tt a m ás s az Á rv a L o tti k e d v é ért nem á llíto tta m eg fu tá su k a t semm i hatalom .

M indegyik té p e tt e g y e t erején, arcza üde- ségén, testén ek m ozgék o nyságán s m indegyik d o b o tt egy — e g y rö g ö t az ő édes álm ára, arró l a híntós, p a lo tá s úrról.

Á rv a M iska rég’ o tt p o rlik a te m e tő k e rt­

b en felesége m ellett ; az ism erősök — vidám leán ypajtáso k , jó k edvű fiatalság, fára d ta n , vállai- k o n a lá th a ta tla n s m ég is olyan nehéz terű v e l — h ala d n a k a k ik erü lh etetlen úton, m elyen az á rv a betüm ásoló é rt el n y u g o d alm áb a — az akácz- fás u d v a rb a ideg enek kö ltö ztek s Á rv a L otti csak él, csak vár, csak nem szűnik m eg tényé-

Ár v a I .o t t i. 2 1

ré n e k v o n alait nézni — hol a k é t egy en letes irá n y b a szaladó k é k szál, „csak k ésőn é r össze. “

B olto t ta r t az alsó v áro sb an. A b la k á b a n e g y -e g y m uskátli szom orog, m ellette m osó­

szap p an s elszárad t kiflik, zsem lék; czérnára a k g a tv a czifra p ap iro su kefék s sá rg u lt g y e rty á k ló g n a k s eg y p á r v ég m egfakú lt galand . A jtaja e lő tt n y írá g se p rü , fa la p á t s lánczczal á tk ö tö tt só darab.

Á rv a L otti m egvénült. A jak a k ö rü l éles, m ély rán czo k k épződtek, a rcza m eg n yú lt, h a l­

c so n tb a fűzött dereka, m intha m eghosszabbodott volna.

H a ra g o s le tt és veszekedő. O tt ül egész n ap a b o ltb an n a g y hársszékben és m érgelődik.

M érgelődik a g y e rm e k ek re — utálja a g y e rm e ­ k e k e t — k ik c z u k o rért jőnek. Jaj an n ak , a m elyik el m eri m osolyogni m ag át. L otti azt hiszi, ra jta kaczag. M érgelődik m inden em berre.

H a k e tte n á lln a k m eg a b o ltajtó elő tt beszél­

g e tn i — L o tti azt véli: ró la beszélnek. M érg e­

lődik a so rsra, időre ésmin denre — ú g y tartja , ellensége volt az ő szerencséjének m inden.

A félvak S ári tipeg-topog, s h a llg a tja türelem m el a m it a kicsike beszél. M ás nem á lla n á ki, de S ári e lő tt a tö k életesség fogalm a : Á rv a Lotti.

E g y izma sem változik, h a szidják v a g y

2 2 Á R V A L O T T I .

czirógatják. H ozzá van szokva. Ily e n volt S ári örökk é. Ily e n vén, ilyen k u ty a term észetű.

Ü tik, s im o g a tjá k : S á ri csókolja a felette u ra l­

kodó kezet. És hisz S ári rendü letlen ü l a sze­

rencsében, m ely érni fogja a k ic s ik é t: „M eg­

érem én, h o g y dám a lesz a kicsike. M ajd nem b á n ja ak k o r, a k á rm it csinál Sári, a k i m ost vén, szegény s hibázik so k a t.-D e fáj a d erek a, a m ája . . . a tüdője s m egváltóit, m int a sze- m eti p in ty /'

Csak szűkén élnek. F é l L o tti az ínségtől s fukar. Ú g y hiszi: m indenki m eg ak arja csalni s m inden k rajc zá ré rt a m it kiad, nyöszörög.

Elvégez ak árm i dolgot, e ltű r ak árm i szükséget

— csakh og y gyüjthessen.

Sem m it sem titk o l p ed ig ú g y , m int a sze­

g én ységet. E zt szégyenlené csak, h a m eg tud n ák.

Az utczán selyem be jár. H aját fürtözi, so v án y kép ére fekete szépségflastrom okat rag a sz t — k ettőt-h árm at. F ején ó divatu franczia k a la p van, m elynek füle az állig ér. K ö ntö sén m áslik, rán- ezok, fodrok. N éha — n y á rb a n — cseh gyém án- tos rég i diadém a h ajáb an s virág , csontos, so­

ván y kezében.

M int h a lo tt is dú sn ak a k a r látszani. F e h é r atlaszból v e tt k ö n tö st m agán ak , m elybe kite- ritn ék s feldíszítette tüllel, csipkével. M y rtu s koszorút is szerzett, — szüzeknek ez ékességét.

á r v a Lo t t i. _{2 3}

K ü lö n lád áb an ta rtja őket. A szövet m eg sár­

g u lt, a m y rtus v irá g o k m eg fak u ltak fs Á rv a L o tti h a előveszi néha, nem látja m eg a v én ü ­ lést ezeken sem. S őt el-el m eren g rajto k s m osoly is ül ily en kor ránczos o rc z á já ra : „M eny­

asszony k ö n tö st nem szabnak-e hófehér atlasz­

ból ?“

E gy szer azt h o zták neki hirül, h o g y Dezső Balázs özvegy lett. E ltem ette a feleségét. M ond­

ták , h o g y csak olyan bolondos, v íg frá ter, m int a m ilyen volt — s b á rh a m egvénült „ü g y győz m ost is, m int eg y oroszlán." L o tti elévette a feh ér atlasz ru h á t s ú g y m eg-m egforgatta, simo­

g a tta , ig az itg a tta , m int v a la h a azt a veres szala g o k k al ék íte tte t, m elyben confirm álták — és olyan volt egész nap, m int az áldás, vidám, d e rű t osztó.

V alam i azt sú g ta L o ttin ak h o g y Dezső Balázs eljön hozzá. „El k e ll h o g y jöjön." A n y ­ jáv a l álm odott m inden éjjel, a kicsi főkötő-

csináló asszonynyal, k i az égb ő l intézheti m ost a leán y a sorsát. Iz g a to tt volt. S o k a t já r t le és fel a b o ltb an s az eg y etlen n a g y szobában.

F u llad t, szívdobogásai v o lta k s ú g y is fakó a rcza elvesztette az élet színét is.

Csak telte k azon b an a n ap o k s a Dezső B alázs nég y lovas b a tá rja csak nem á llo tt m eg a kicsi b olt előtt.

:4 ^{Ár v a Lo t t i,}

S ári is csak a rró l beszélt, h o g y ,,nem m ara d h at el.“ M egkérdezte fűszáltól, g y e rty a ham vától, k u ty ate j szárától m inden b ab o n á v al: — eljön-e? s igennel felelt neki az egész világ. S el is jött.

Csak g y a lo g szerrel ug y an . A szomszéd­

b a n volt eg y korcsm a — oda indúlt. M eg látta L o ttit az ajtóban s szóba á llo tt vele :

„Huj L o tti kisasszony — m ondta — élünk m ég — élünk még. . . . No d e .“

F elelni sem tu d o tt L otti. B alázs fo ly ta tta :

„Eféle falusi vén g a v a llé r csak g y é re n jön a v á ro sb a —- s a k k o r is csak a b a rá tsá g é rt.

V árn ak a p ajtások, k ü lö n b en elb eszélgetnénk a rég i jó időkről. D e h á t áldozni k ell a b a r á t­

ság ért. Húj, be csak ú g y néz ki L ottik ám , m int o tt az eperfás házb an — de csak a jó faj nem pu sz­

tái. E rre nézek reg gel, h a ki nem 'k erget. M ajd h i­

szen . . . beszélünk m inden jóról. A kezét n ó .“

A korcsm ában p ed ig azt m o n d ta :

„Te b ru d e rk á k — vizet ivó k u ru tty o ló b é k a legy ek, h a az a vén Jeb u zea itt a szomszéd­

b an nem qlyan szem ekkel néz engem m ost is, m int eg y éhes v eréb a h ern y ó t. B ek ap na, ú gy segéljen. E g y szer azt jö v en d ölték neki, h o g y én leszek a tu to ra. Sóhajtoz m ost is.“

„Hm — fo ly ta tta s fehér bajusza rá n g o tt a nevetésben s piro s arcza m ajd k ic sa tta n t —

Ár v a Lo t t i, 25

hm ! M eg kellene tréfáln i a gyö n gy ö m et. Meg- kellen e k é rn i feleségűi b ru d e rk á k . E lájulna ú g y segéljen. M ég a h á rsfá k is m eg rö h ö g n ék Dezső falván ezt a fuszulyka k a ró t. — Szegény Á rv a L o ttit . . .“

S k a c z a g ta k m inyájan.

. . . L otti m ondta:

„Soha m eg nem v irrad . Em lékszel-e jól á czi- g á n y n é szav ára Sári? — H a élne m ost szegény M iska — h a láth a tn á . Á taljö n m ajd reg g el. . . .

M ennyit gondo ltam r á .“

„M inden szobát ism erek a házában, p ed ig sohase láttam . A n a g y fasoro kat, m ely e k a k a sté ly ig visznek. A dom bot a k e rtb e n , hol az ősök p ih en n ek széles fenyők á rn y é k á b a n ; a ro p p a n t term et diófa asztalával, k é p e k k el fe g y ­ v e re k k e l falán . . . S á ri a fehér k ö n tö st veszem m a fel — kifújuk rajta a csipkéket. N em s á r­

g áit-e m eg váljon az állásb an . . . ? Mit gondolsz S á ri ? . . . Szólj k é rle k . . . ne szu szo g j. . . “

„A szemem, kicsike . . . a tüdőm .. . Nem lá to k én jó l.“

„Nem tu d o k itt ülni to v áb b . Nem tu d o k feküdni — m intha k e rg e tn én e k ú g y futhatnám . A kezem izzad s ezt a p á rn á t m intha h e v íte ­ n ék . . . Ó h ! . . . Nem hallasz-e lárm át. C sak itt v a n ő a szom szédban . . . M intha énekelnének.

K elj fel te is S á ri.“

26 Ár v a Lo t t i.

Á rv a L o tti k in y ito tta az ab lak o t. V irrad t.

Üde levegő s re k e d t h a n g o k danája á ra d t b e azon. „M ilyen szép az élet — sú g ta — váljon m elyik az ő hang ja ?“ Ö nkénytelenül nézett a ten y e réb e s ránczos arcza földerült.

A ztán oda húzta a széles bő rö s széket az ab lak elé s bele ült.

A z utcza lassacsk án élénkült. A felkelő n ap su g a ra i o tt ra g y o g ta k a rozzant szomszéd h ázak m ohos fedelein. H a rm atcsep p fén y le tt a b o ro sty á n a p ró levelein s a fűszálakon. L e g y e k rö p k ö d te k s m adár csiripolt a k ertb en . F e n ­ séges derű le b e g e tt m indenen, m erre csak el­

lá th a to tt a szem. E g y n a g y m osoly az egész term észet. Szín, h ang, illat egyesült, ho g y vidám ságot terjesszen.

S ári to p o g o tt a szobában. T ö rö lt, ta k a rí­

to tt s m o ty o g o tt k ö z b e :

„Nem is m ond hatna eg y eb et a h o g y idejön kicsike, m int a m it k e ll m ondania. A zt, h o g y :

„L égy az én feleségem , h a v ártál. M ajd (sok v an m ég h átra) te parancsolsz a n a g y p a lo tá b a s a kocsival, a m int k e lle tt volna ö rö k k é .“ Id e ültetjük-e, kicsike, a d iv án y ra v a g y a n a g y székbe ? Előveszem a ta k a ró t, m ert érzem, h o g y ro n g y o s a p á rk á n y . H o v a ü ltetjü k ?“

L otti nem hallja.

A m últ, fájdalm aival, vívódásaival; a gyöt-

Ár v a Lo t t i. 27

rö d ések , m eg aláztatáso k m ind eltűn n ek em lé­

k ezetébő l — m int eltű nik a hom ály a n a p su g á r elől — csak azt látja, a m inek jönni kell. Á lm ait b eteljesed v e: az ősi h ázat, hol m int úrnő sétál vég ig , a szo lg álattev ők sereg ét, k ik cselekszik a m it paran cso l, a tiszteletet, m elylyel körülveszi m indenki.

„Ü g y félek Sári, — m ondja — s én nem tudom m iért. A mellem összeszorúl s a n y a ­ k am on m inden ín m egrövidül. Nézz ki csak k é rle k —- nem jö h et u g y a n ilyen jó k o r — de nincs-e zárv a a k apu. A b o lta jtó t nem nyitju k m a ki, tán soha sem Sári . . . Mim fáj nekem ? . . . Ú g y ny üzsög a vérem — dörzsöld a fejem et s itt a szívem k ö rü l . . . A fehér kö n tö s láto d nem g y ű rö tt — ide a m ellére nem kellene-e eg y b á r ­ so n y ? M it gondolsz — gondolj valam it az is­

ten é rt, ne nézz olyan o stobán . . . H allod v alak i jö n a kap u n . Nem is hallasz m ár . . . Siess . . . ki jö tt be ? . . . siess . . .“

„A tejes asszony kicsike . . . a lábam is fáj.“

Az em berek kinn in d ú ln ak napi d olgukra- L o ttin a k az is fáj, h a k o p o g á s u k a t hallja a kő.

vezeten. M inden h a n g a fejébe nyillalik.

„Te kim égysz S á ri h a idejön . . . s az ajtó t beteszed. B o ldo g gá teszlek S ári tég ed is. M egér- d e m le d ; jó voltál. Szegény anyám h a élne . . . O tu d ta csak mi fog tö rtén n i, csak ő b ízta ­

28 Ár>'A Lo t t i.

to tt . . . M indenkit szeretnék bo ld o g g á tenni . . . D e h á t fogd m eg k é rle k a kezem et s szorítsd m eg erősen. Nem tudom m iért nem n y u g h a ­ tom. F o g d jo b b an . . . Ez a n y ak am . . . ez a fejem . . . m intha b o g á r lenne benne. V alak i z ö rg e t a b o lt ajtón. Nézz ki szaporán . . . V á r j ! ú g y sem lá tn á d . . . E h ! nem tu d o k felkelni.

K e rg e sd el a k á rk i . . . Istenem . . .

A m int zajosodott az utcza, Á r v a L o tti m ind iz g a to tta b b lett.

„M ég sem jön. M ár m egkeresh etne. T u d ­ h a tn á hogy v á ro m.“

„Csak h a to t ü tö tt a v á rb a k ic sik e .“

„R osszúl szám láltad. T ö b b e t k e lle tt, ho g y üssön. Afféle beszédekkel engem ne bolondits.

Tudom én m it m ondok. H ato t? H o g y m o ndhatod ? . . . L áto d S ári . . * látod, h á th a igazad van. De h á t én nem is tudom . . . Ülj ki a k ü szö b re s k iálts be, m ikor jön. Ülj ki, ha délig leszel is o tt. “

S zekerek zö rö g ték végig az utczán, a lo v ak csen g etty ű jén ek lárm ája h allatszo tt be, k a to n á k v o n ú lta k el az a b la k előtt n a g y d o b­

perg éssel ; a szomszéd házak valam ely ikén ek tetején egy pléhes g y e re k fü ty ö lt k iállhatat- lan n ó tá k a t s falusi asszonyok a já n lg a ttá k áru- czikkeiket h a n g o s szóval.

Á rv a L o tti felkelt székéből. Ü lni is nehéz.

Ár v a Lo t t i. >g

R án czo s sovány arczán b a rá z d á k a t szántott az izgalom. K ezével idegesen ig a z g a tta fehér atlasz ru h ájá t s a c sip k ék et rajta. Ú jra h alo ttá, m in tha a k a p u nyilnék.

„S ári — szóllott k i — S ári . .

„K icsike . . . kicsike j ö n . . . b ejö tt a k ap u n . “ ---Csak m eg álló it L o tti azon h e ly b e n ; tá n a vére sem k e rin g e tt.

Dezső B alázs o tt v o lt a n y ito tt ajtóban.

K ezév el a falhoz tám aszkodott, arcza ki v o lt v e re s e d v e ; a lá b a nem bírta. A korcsm áb ó l jö tt, a m int h atáro zta.

„No h á t g y ö n g y ö m , virágszálom — d ad o g ta

— csak m e g v á r tá l. . . he ? H ü voltál, d erék v oltál . . . belé vénültél, látod. É n . . . mi ? . . . én is bele vénültem , de győzöm , szép h a ra n g v irá g o jn .1,4

B eljebb lépett. Feje lóg o tt, m egfogózko- d o tt a fén y e h a g y o tt alm áriom ba.

„V óna kedved h e ? . . . azt a k a rta m m on­

dani . . . vóna b á to rsá g o d . . . Szabad v a g y o k én is — a vo ltál te m indig — akarn ál-e . . . tu b ám . . . mi? . . . feleségem lenni, örökös jó t á r ­ sam ; h e ? “ A ztán fertelm esen felkaczagott, s a r­

kon fo rd u lt s k ik iá lto tt az u d v a r r a :

„M ondtam , b ru d erk á k , m egm ondtam . . Ide nézzetek L otti kisasszonyra. H ol v a g y to k b ru d e rk á k ? M egm ondtam úgy-e, h o g y e lá ju l.. . szentírás a szavam úgy-e ?“

3 0 Ár v a Lo t t i.

— ---M ert h á t szegény vén Á rv a L o tti c sak azon h ely b ő l leesett a széles k aro sszékre.

Fejéhez k a p o tt kezével s levegő u tán m osolyra n y ilt ajkával. E g y szót sem tu d o tt szólani, h a ­ nem elé b u k o tt s k a rjá t leejtette, h a lo tti fehér k ö n tö sén ek bő ránczaira.

A bút, b á n a to t csak elbírta, az öröm et nem.

Nem ism erte addig.

1

A z v o lt csak az igazi m eglepetés, m ikor a 1 \ szomszéd k e rtb ő l v alak i átszólott a kerité- sen hozzám, h o g y : . . . „ Jó n a p o t kedves szom­

széd, jó n a p o t . . . Nem szíveskednék eg y k a la ­ p á c so t kölcsönözni n e h á n y perezre, s n eh án y szeget, m ig in tézkedéseket teszek a m agam k a la ­ p á c sa és a m agam szegjei irán t? s nem részel­

tetn e azon k eg y ben, h o g y neh án y léczet és eg y kis csiriznek való lisztet kölcsönözzön, m ig a m agam léczei és csirize irá n t intézkedéseket teen dek . . m inthogy tudvalevőleg a szomszéd k e rtb e n n a g y idő óta nem já r t élő em ber, s el sem leh e tett képzelni, h o g y v alak i járh asso n benne, h a n eh a az összenőtt bozót tetején.

H o g y a „boszorkány-fészek“ tulajdonosa, itt a szom szédom ban m eghalt, h á t bizony össze-

P e t e 1 e i, Keresztek. 3

3 4 A z ÉN SZOMSZÉDOM.

n ő tt a k ertjéb en szilvafa a ró zsab o k o rral, b o g á n c s a sárga-liliom m al, alm afa a lonczczal, s nem is v o lt az tö b b e t k e rt, hanem in k áb b eg y füvek aljába ren d ezett á lla tta n i gyűjtem én y, b ék ák , b o g a ra k , g y ik o k lakóh elye.

É n ú g y ism ertem m ég g y erm e k k o ro m b a n a „boszorkány-fészket^, h o g y ab b a n k isé rte te k la k n a k .

Csak a félfedele v o lt m eg a k k o r is — m á­

sik á t e lh o rd ta a szél — s az is in k áb b moh, m eg gom ba, sem hogy zsendely: — ajtó nélkül való, a b la k tala n , füvei, g yom m al k ö rü l n ő tt viskó, a m elyik épen oly an rep ü lő , szárn y as vénasszonyok szám ára jó, k ik rő l a mese szól.

A zóta nem ig azíto tt rajta senki, m ert a boszor­

kány-fészek tulajd o n o sán ak nem m ara d t örökös^

eg y fikarcznyi sem.

S a h a n g szólott á t onnan, m ondván:

„R ajo n g o k a tito k teljesért kedves szom ­ széd, a p o etik u sért, s itt m inden o ly an bús, regeszerü. T á n eg y p á r szál deszkát is szíves­

k ed n é k kölcsönözni, m ig a m agam deszkái irá n t rendelkezem . K o ra ifjúságom tól fogva bolondja v a g y o k a titok teljesn ek , azért költöztem ide.

A házikó n ak nincs ajtaja — a deszkát a szelek ellen használnám — a csirizét az ablakhoz, m int­

h o g y p ap iro s felett bőven rendelkezem . ..

A z uj szomszéd U rr Jó sk a v o lt; a beszédje

A z ÉN SZOMSZÉDOM. 3 5

ta rta lm á ró l ism ertem rá. F elm ászott a k o rlá tra , ö rö k k é m osolygó b o ro tv á lt á b rá z a tjá t felém fo rd íto tta s kicsi éles szem eivel belém nézett.

„Fejedelm i lak á s lesz kedves szomszéd, c su p án m ég eg y k a p á t k é rn é k a padló felva­

k a rá s a v ég ett, m ig saját k apáim irá n t ren d el­

kezem . R a jo n g o k a tito k te lje sé rt . .

A zt hittem csak tré fá l! N em ! oda k ö ltö ­ zött ig azán a „boszorkán y -fészekb e“ engedelem k é ré s nélk ül önh atalm úlag, h o g y m egkeserítse az egész ny aram at.

Szeretem a csendességet s épen jó szom­

szédság v o lt nekem a b o g a ra s k e rt, züm m ögő d o n g ó iv al, csiripoló m ad a raiv a l s azo k k al a lom ha p iro s sz ab ó b o g a ra k k al, m elyek o tt m ász­

k á lta k a k o rlá to n az a ra n y o s napfén y ben . — U r r J ó s k a felto lta m ag á t szom szédnak s a leg- k iá llh a ta tla n a b b v o lt m indazok között, k ik k el m e g v e rh e te tt a sors.

M ár jó k o r reg g e l — k iv á lt h ó n ap elején d o n g tá k a láto g ató k .

E g y v ék on y h a n g ú szabó sip o g o tt leg ­ tö b bször :

„ A zt a kis ta rto z á st . . . a ré g it . . , u U r r J ó s k a k ö z b e v á g o tt:

„F oglaljon h e ly e t tisz te lt b aráto m . F á jd a ­ lom csak e h itv á n y lóczával k ínálh ato m m eg ? m ig a sajátom m egérkezen dik . . . M a szép na-

3

3 6 A z É N SZOMSZÉDOM.

p ú n k van . . . A n a g y b á ty á m tó l A m erik áb ó l le­

velet kap tam , m elyben b e te g e s á lla p o tá ró l értesit. M egm utassam tisztelt b a rá to m ? T u d ang olul ? . . . S zivarral sem kín álh ato m m eg — fájdalom —^ helyzetem változtáig."

A ztán jö tt e g y m érges k o rcsm áros :

„Ez m ár sok . . . szeretn ék p énzt látni U rr Jó sk a csu p a n y ájasság volt.

„B oldoggá tesz kedves b a rá to m , h o g y m eglátogat. A kedves felesége egészséges-e, h á t a kis cso d ag yerek, az isteni P e p ik e . . . V árju n k a perem re kedves b arátom , a m int az eldől, rö g tö n valósítjuk m inden k ív á n sá g á t

. . . Jó in d u latjáért a k k o r leszek hálás. “

H a inasok jö ttek , azo k at egressel k ín álta s o k ta tta m in dn yáját a rra , m ikép k ell a nyol- czas k ato n a-gom b ot ónnal ú g y beönteni, h o g y a ly u k b av ető sd ire alk alm as leg y en . . . „G y ere hozzám nebuló, had d m utassam egyszer meg.

Tisztelem a g azd ád at, de pénz nincs.'1

M ár rem egtem , m ikor reg g e len k é n t láttam , h o g y a sövényen v á g o tt résen bú v ik be a k ertb e. Ily e n k o r jö tt haza. B e rú g ta a bo szo r­

kányfészek ajtaját, s lefeküdt. E g y ó ra m últán k iü lt egy lero th ad t fatörzsre az a b la k elé, p álezát v e tt a kezébe, v a g d a lta vele valam ely ik előtte álló fűnek a fejét, k ö rö k et rajzolt a földre v a g y g y ö tö rt eg y elejébe vetődő h itván y b o g a ra t s

A Z ÉN SZOM SZÉDOM . 3 7

nézett m erőn, álm osan, k om oran a légbe. A ztán m egsim ogatta a hom lokát, e lta k arta kezével a szem ét és sóhajtott. Soha sem h allo ttam olyan sóhajtást. F ele nyögés, fele türelm etlen kinzott á lla tn a k a h an g ja; m érhetetlen b ú b á n a t s v á g y valam i u t á n . . . oly an sóhajtás, m ely in k áb b m ondja m inden em beri szónál: „óh édes istenem be nehéz igy az élet! be jo b b a föld a l a t t . . . “ L e g y in te tt a kezével, felállt s öltözködni kezdett. E g y tü k rö t k é rt kölcsön tőlem („mig az övé s elült előtte félórákig. N a g y g o n d ­ dal beretv álk o zo tt, s h a já t szálan k én t rendezte- A ny ak k en d ő jét b e tü rte — m ert ro n g y o s volt a széle — s a k a b á tjá t hosszasan festegette bodza gyüm ölcscsel. N éha n ag y o n rósz időkben, p o rra l h in tete be a czipőjét — m ert ig y kevésbé látszik ra jta a szak adás — s kézelőt újat szabott p a p iro sb ó l m indennap.

K ilencz ó ra k o r v ette a k a la p já t s b u jt ki a sövényen "a „mi u tc z á n k “-ra. H iv a ta lb a indult.

D iu rn ista volt a városnál.

V alam iko r a tö rv én y széknél szolgált s igen n a g y jöv ő t jó so ltak neki: „Eszes, m iveit s tu d asszonyok k ö rü l forgolódni — m o n dták -— so k ra v is z i. . .u

G y o rsan em elkedett. V ag y o n a is volt s u rias m inden porczikája — hanem egyszer csak elkezdett inni, dorbézolni és sü ly ed t roham osan.

3 8 A z ÉN SZOMSZÉDOM .

S enki sem tu d ta : m iért? V alam i tito k teljes v o lt k örü lötte. Az okot, m ely m iatt ig y elá rad t, nem ta lá lta k i em ber. M od o rában ö rö k k é v o lt valam i, a mi ú tjá t v á g ta a k iv án csiságn ak . R o n g y o s, k o p o tt v o ltá b a n is h á tra sze g te a fejét s k ényesen lép d elt az utcza közepén. A köszön­

té se k e t bizonyos k e g y e s leereszkedéssel fo g a d ta s n y ájask o d ásai m indig k e g y n e k látszo ttak , m elylyel m egtiszteli, a kihez szól.

H á ta m eg ett szidták : csalónak, h azu gn ak, ko rh ely n ek , — de bizony nem já r t voln a jól, ki szem ébe gyalázza.

A h iv ata lb a n is m e g ta rto tt bizonyos te k in ­ tély t. K evés, de v á lo g a to tt szót m ondott a fö le b b v a ló in a k ; társa it, a d iu rn istá k a t p ed ig szóra sem m éltatta. H a n y a g o n , u ria sa n ü lt rendk ivü l tiszta asztala m ellett, s ú g y látszo tt, m intha bizonyos élvezettel v etné a b e tű k e t, m intha csupán sp ortból, szeszélyből csinálná, m ert e perczben jo bb, m u latság osabb d o lg a nincs. K ét-h árom n a p ig feljárt rendesen, s aztán nem lá ttá k e g y hétig. A k im a ra d á sá é rt n y e rt m eg ro v áso k at bizonyos leereszkedő m oso ly gás­

sal fo g ad ta — a k á r h a dicsérnék.

Ig az á n ú g y látszott, h o g y a nyo m or k ö n ­ tö sét is csupán a v álto zato sság o k án viseli, úri passióból, m ert ú g y tetszik neki . . . m ert m ulat rajta, b á rh a b ő ség b en is élhetne.

A z ÉN SZOMSZÉDOM . 3 9

--- E g y szer eg y csendes szép n y á ri éjjel a n a g y tem plom e lő tt jö ttem el. A hold b e v ilá g íto tta a tá g a s piaczot. A k u p o lás n a g y k ú t, a té r közepén álló szobor s a túlsó o ld a ­ lon fekvő házak, csak k ö d fáty o lk ép e k álm os v ilá g á n átlátszó festm én yekn ek látszo ttak . E gy- eg y k u ty a csatangolt, m eg a b a k te re k . Éjfél felé já r t az idő. M inden lépés kétszeresen erő s­

nek hallszott. Szinte c sa tta n t a flaszter, a m int hozzáért az em ber. A csendnek, a n y u g alo m n ak élő költészete az éj, tele b ü b ájjal an nak , ki m egérti. C sak a szendergő csecsem ő s a félig csu k o tt k e ly h ü d élig látó h a so n líta n a k hozzá.

A tem plom elő tt m egszólított v a la k i.

„T isztelt U ram ! nem hord-e g y ú fá t a zse­

bében? m inthogy az enyém et nem s z á n d é ­ k o z o m elővenni. “

U rr Jó sk a volt.

A falon lefutó p léh -csato rna aljáb an e g y k iv ájt kő-vállu v o lt; a b b a n ült. L á b a it elényuj- to tta s h a n y a g u l, u ria s ta rtá s s a l dőlt a falhoz.

A fél fogán sziv art ta r to tt s édeskés leereszkedő h an g o n beszélt. A hold rá s ü tö tt egészen s e v ilá g ítá sb an igen elők elő n ek nézett ki.

„N yúljon a zsebébe tisztelt b aráto m s k a ­ p arjo n ki részem re e g y g y ú jtó s z á lk á t. . . N em sajnálja rem ényiem ?“

M egszántam . G ondoltam : hazaviszem , h o g y

4 o A z É N SZOMSZÉDOM .

ne érje ott a b b an a v állu b an a reg g elt. Szóltam e tá rg y b a n hozzá.

„Eh b aráto m , ki ön, h o g y ily propoziciók- k a l áll elé? Mi jo g o n szól hozzám, ism er-e?“

M ondtam , h o g y szomszédja vag yo k .

„Szomszéd? E h ely a piacz, a közös em ­ b eriségé lévén, m inden szem ét m ond h atná nekem:

szomszédod vag y o k . Szolgálok önnek a névje­

gyem m el — s elfogadom a cserébe az ö n é t . . . A h m ost látom , hog}^ a bilettartó m nem e ru h a ­ d arab o m zsebében van. Sebaj. Elhiszi k eg yed , h a mondom, h o g y nevem csobosi U rr József . .. h o g y m agánzó v a g y o k sa tö b b i. . .“

B o szanto tt a beszéde. — O tt a k a rtam h ag y n i. — U rr Jó sk a azonban fe lu g ro tt a föld­

ről s m egfogta a k a r o m a t . . .

„U ram , ön e lé g té te lt ad nekem e sé rté s­

é rt . . . nekem U rr Józsefnek.

T á n to rg o tt. A lig b irt állani a lábán. Majd a szem embe nézett s felkaczago tt:

„Ni ni! hiszen ön a szomszédom s önnek v a g y o k adósa h áro m léczczel, k é t szál deszkával, m eg egy k a la p á c s c s a l. . . No sebaj 1 R o n g y , k o l­

dus v a g y o k . . . N e h ag y jo n el. Ü ljön ide mellém.

V isszaült a k ő v álluba, — s én szem be vele az isten h á z án a k lépcsőjére.

„Szereti ön M oore-t? Tudja-e a „ P a ra d i­

csom és P é r i“-ből e részt

A z É N SZOM SZÉDOM . 4 1

„ . . . 3\'em látni mást — mig fellegárnyak A hold körül rajongva járnak — Tört oszlopon, bibor színében Mozdulatlanul, egyedül Egy-egy nyugvó sultána ü l . .

„H át nem oly n y u g o d t vagyok-e, oly m ese­

szerűen csöndes, m int a M oore m adara, a k ék su ltán a, ülve o tt az oszlopok tö v éb en — ezen a bűbájos estén . . . Oh ne higyje, h o g y nem tu d n ék haza menni. D e h á t h o l is az én házam ? . . . K issé részegnek ta r t . . . A m últ idők em ­ lé k é t olvasztom fel a b o rb a n . . . M inden felolvad és elm úlik . . .“

L e g y in te tt a kezével s leh a jto tta a f e jé t.. . A ztán eg yszerre m erőn nézett m eg s fo ly ta tá :

„H a estély ek et ad an d ó k ism ét, nem felej­

tem el k e g y e d e t sem. K o c sit h a ta r to k s cselé­

d e k e t ism ét — h a jrá lu sta h a d ! .. . H a a n a g y b á ­ ty á m — a n a g y b á ty á m . .

F elk aczag o tt.

„B olond ön is azzal az én n a g y b á ty á m ­ mal, v a g y nem b olond ? Ism eri-é ön, v a g y csak a szabóm ism eri? Szegény, de hisz benne. O cs­

m án y ság ! . . N ag y o n részegn ek tart-e k e g y e d ? O csm án yság U r r J ó z se ftő l. . . D e leg y ü n k ví­

g a k . . . U nom ezen a kövön. Nem bánom ; az ön k e d v é ért haza m eg y e k m a k iv é te le s e n . ..

haza 1“

4 2 A z É N SZOMSZÉDOM.

A ztán részeg em berek szokása szerint jö tt eg y d a ra b ig s a k k o r elkezdett nyakasko d ni, h o g y ő nem a k a r azon az úton haladni, a m elyen én vezetem. A zt v ita tta , h o g y az általam válasz­

to tt út veszedelm es ; h o g y félős rajta járn i, h o g y bolond, a ki ra jta já r . . . Ő in k áb b k e rü l a v á ro s v ége felé s o tt m egy végig a k árm ely sik á ­ toro n, de a b b a az u tczáb a nem lép. — K o m o ­ ly a n néztem rá — s figyelm eztettem , h o g y r ö g ­ tö n o tt hagyom . S óh ajto tt s belém k a p a sz k o d o tt, m int e g y engedelm es gyerm ek , s s ú g t a : „m ind­

eg y na . . . m indegy !“

N eh án y lép é st m en tü n k csendesen szó nél­

kül. E gyszere U rr Józsa m eg rá n d ito tta a k a ro ­ m at s m eg állt eg y h ely b en, m int eg y k ő d a ra b . R á m e re d t e g y szegletház a b la k á ra s á lla ti ü v ö l­

tést hallato tt.

Az a b la k oldalához tám aszkodva, félig a leom ló csipke fü g g ö n y á lta l e lta k a rv a eg y nő á llo tt, s szem eivel a csendes éjbe nézve.

„ L á to tt ön v a la k it o tt az a b la k b a n ? — k érd ezte U rr rek e d t h a n g o n — láto tt?^

„B izonyosan láttam , eg y szép asszonyt lá t­

tam , a ki ott la k ik s v á r v a l a k i t . .

F elem elte U r r az öklét, m eg fen y eg ette az a b la k o t s rek e d t tom pa szóval, m ely tele volt g y ű lö lettel, fájdalom m al nyö g te :

„V erje m eg az Isten. V áljon sö tétség g é a

A Z É N SZOM SZÉDOM . 4 3

szeme világa, k íg y ó v á a k önn y e, k ín n á a sóhaj­

tása, jajjá m inden szava . . . M egcsalt, e lh a g y o tt, m e g ta g a d ta a szivét. M ásért, a ki nem v o lt jo bb, de tö b b v o lt a kincse. Id e nézzen — c sa tta n t fel s kezével vad u l k a p o tt belé a m ellényébe s felszak itotta m inden g o m b ját — ilyenné tett, a m ilyen v a g y o k . . . ily en ro n g y g yá! “

L ih eg ett, szeme villám lo tt s az ö k lév el m eg feny egette az ab lak o t.

„Az u rá t v á r j a . . . k a c za g o tt fel. V á rh a ­ to d . . . v árh ato d . O tt iv o tt ma is velem. F e tre n g m int egy k u ty a a k o rcsm aajtó előtt. í g y tesz m inden este s ig y is fog ten n i — én csábítom reá — — én . . . é n .“

A ztán, m intha valam i eszébe ju to tt v o ln a, v é g ig sim ította a hom lok át, s ijedten, idegenül nézett a szemembe. Összerezzent.

A h an g ja m eg csap p an t. A zt m ondta n e­

kem : „ B o c s á n a t..

A b o r gőze e lp á ro lg o tt eg y perezre a fe­

jéből, d ere k a m e g ro k k a n t s egészen m eg esett a szive az em bernek, h a rá n é z ett:

„B ocsánat —- akadozta, tá n m ondtam v a la ­ m it . . . — N em érdem iem , h o g y k a rjá t nyújtsa.

Illetlen voltam . E zé rt nem já ro k én ezen az utczán. Felejtse el a m it h a l l o t t . .. E g y szó sem igaz belőle. . . H azudtam . Az egész életem h azu g ­ s á g . , . B o c sá n a t. . . “

A Z É N SZOMSZÉDOM.

4 4

Nem szólott h azáig e g y szót sem tö b b et.

H iá b a kérdeztem . A k a p u n á l m egfogta a keze­

m et s akad ozva r e b e g te :

„Ön b ecsületes e m b er. . . Ne szóljon sem hozzám , sem rólam . K é re m.“

M ásnap elköltözött a b o szo rk án y fészekből is s a váro sból is.. . .

m i v e l Éd e s g e t i k

B O G B A A LEGYEKET.

.. 1- ' • '-±^{-- ' .}

P 3 í>

pP

^ T ttT J lű T J T ^ n jT W T J W tiT W T C T S W V T S n fT J V W ü T J T J W V T S ÍT J -a -V 'g ),

A

Kedves öcsém!

N a g y öröm m el értesü lö k hozzám intézett soraidból, h o g y lete tte d a d o k to rátu st. Szeren­

csét k ív án o k hozzá. K iv á lt nyelved fo rg a tá ­ s á ra adjon jó erő t a M indenható, s m ájat n agyo t.

É n is jól v ag y o k . — M ióta o tt h a g y ta m a v á ro st s a p rax ist, m intha újra születtem volna.

I tt B o g b an élek paszióm nak, és senki fia nem z av ar ki házam ból azért, h a b alk ö n y ö k e m egviszketett, v a g y h a „a g y erm ek e olyan furcsán nézett a szemeivel^.

M eguntam !

S ajnálom azonban, k ed v es öcsém, h o g y

4 8 M lV ET. É D E S G E T IK B O G B A A L E G Y E K E T .

szives aján lato d at, hozzám jöveteled tá rg y á b a n (bárm ennyire ö rvendenék kü lö n b en látásodon) m ost nem fog ad h atom el. F o n to s okom v an rá ! V árju n k p á r h ó n apot, s a k k o r én h iv lak m eg ro k on i szeretettel.

H ázam u g y an is fel van ford u lv a s nem tu d n á la k ellátni.

E g y n a g y m u n k a fo g lalk o ztat, m ely, h i­

szem, a tu d o m án y n ak szolgálato t teend, nekem p ed ig m indenesetre n a g y g y ö n y ö rű sé g e t okoz.

P ókokat teny észtek kedves öcsém. P ó k ­ h á ló g y á ra t á llíto k s kis tak á c saim n ak selym ét, a selym ek e rem ekét, e p u h a, lág y , m esesze­

rűen finom a n y a g o t, ak arom értékesíteni.

Az idea nem az enyém , de büszkén m ond­

hatom : én tökéletesítem.

Az idea R éam u r-é, ki a m últ század ele­

jén 5000 d rb k eresztesp ó k o t fo g d o sta to tt össze u g y an é czélból.

P ó k o k a t, kedves ö c s é m ! m ely ek et hitem szerint a világ m éltatlan u l tap o s csizm atalp­

pal, űz seprűvel.

R é a m u r azon b an tév e d t a tenyésztés föl­

tételeinek m eg h atáro zása körül.

A b b a n tév ed ett, h o g y a term észet szent rendje á lta l m egszabott eledel hely ett, — m ely a p ó k ra nézve leg yek b en , dongók b an , ap ró szú n y og ok ban stb. van bölcsen meg-

Mi v e i. é d e s g e t i k Bo g b a a b e g y e k e t. _{4 9}

á lla p ítv a — g ilisztával s fiókgalam bok k ité ­ p e tt to k o s tollaival a k a rta táp láln i kis tak ácsait.

A p ók nem engedett. K h a ra k te re van az á lla tn a k is!

In k á b b felfalták e g y m ást a jeles állato k

— ú gy, h o g y u to ljára csak k é t k ö v é r p éld án y m ara d t R é a m u r b irto k á b a n , — sem hogy fé r­

g e t egyenek.

E tév edés n a g y id ő re m eg szak aszto tta e fontos k érd és m egoldását. H ol álla n án k ma, kedves ö c sé m ! m ily fo rg a lm a t okoz vala, m ily ny ü zsg ést, a póksely em nek v ilá g k e re s­

ked ésb e h ozatala, h a a d e ré k R é a m u r nem rag aszk o d ik m eg fo g h atatlan m ak acsság g al a

férgekhez és fiókák tollához.

É n m ás alap o n tervezem a gy árom at.

E g y sz e rű e n : én azt ado k enni a p ó k n a k , a m it szeret. L e g y e t, dongót, szún y o g ot stb.

A tenyésztő in tézetek et nem zárom el a napfén y tő l, sőt szabadon h ag y an d o m . Lécze- k e t v e re tek a színek elejére, s b ek en etv én a z o k a t mézzel, m eg lo cso ltatv án czukros-vizzel s eg yéb , lég y n ek , d o n g ó n a k kedves eledellel,

— B o g b a édesgetendem szép Erdélyország- n a k m inden p a rá n y i szárnyasát.

M o n d h ato m neked, k ed v es öcsém , h o g y B og soha ennyire lá to g a to tt nem v ala leg y e k által, m int jelenleg. A zt hiszed, túlzók, h a

P c t e 1 e i, Keresztek. 4

5 ° M IV E L É D E S G E T IK B O G B A A L E G Y E K E T .

állítom : h o g y egész fe lh ő i e kedves á lla to k ­ n ak lep ik el u d v aro m at s a fátlan hegyolda- lokat. P ó k jaim h ízhatnak, m ű kö d h etn ek s én

bízom az eredm ényben.

(Zárjel k ö z ö tt m egem lítem neked, h o g y B og e g y fátlan , hitvány, sáros, ro n d a oláh falu s m ostani lakóhelyem in k áb b fészek, m int ház ; s a ki m egszokja, csak tű ri tűri, de id eg en em ber h a lá lra u nn á m ag á t benne.

Ez az e g y ik oka fennebb hozzád intézett rokoni kérésem nek.)

E lfoglal, igaz, e m u n k a ! Ism erőseim nem k e re sn e k fel, m ióta B o g b a n lakom („foglal­

kozásom irá n t való iszonyuk m ia tt“ m int m ondják) — de nem bánom .

Az ö n tud at, h o g y jó t teszek, S az élvezet, m elyet m ag am n ak szerzek, k á rp ó to l m in­

denért.

T udom , h o g y kellem etlen lenne n ek ed is az én p ó k háló s udvarom — a ki nem sze­

reti ő k et kedves öcsém, h á t nem szereti, arró l nem leh et ten ni! — azért h á t lá to g a tá so d a t

— b árm en n y ire ö rvendenék is r a j t a — halasz - szuk a k k o rra , m iko r házam nem lesz ennyire felfordult.

T a rts o n m eg a Jézus. Csókolom an y á d at, az én kedves Biri testvérem et, ölellek tég e d stb.

D r. Baczkó A n d rá s. ^“

Miv e lé d e s g e t i k Bo g b a a l e g y e k e t. ₅i

Czimezte dr. É des P a li urn ák , és elküldte.

H a rm a d n a p ra válasz jö tt rá (finom velin- p a p iro sra ékes b e tű k k e l irt válasz), m ely h a n g z o tt e k k é p e n ;

„K edves édes b á c s i !

Ölelem innen a távolból! U jongok, m int egy g y e rm e k s a k a la p o m at dobálom a levegőbe, k ed ves levelének örvendetes ta rta lm a m iatt.

H iszen én rajo n g o k a p ó k é rt, hiszen én p á ly a d ijt ny ertem a „G nophosa e x o rn á tá “-nak S a h a rá ró l hozzánk szárm ázta felett való é rte ­ kezésem m el, hiszen nem is lá to tt a bácsi olyan laz u rk ék E resu s cinnab arin u st, olyan Zillát s a m ag y a r csőszövőkből oly an g y ű jtem ény t, a m ily ent én őrzők spiritu sb an . S p iritu sb an , n agyszájú ü v eg ekb en, édes kedves bácsi. H i­

szen én csodálom e m űvészeket, k h a ra k te rü k e t, m esterség ü k et, — én im ádom a p ó k o t s az én b á ty á m p ó k o k a t ten y észt?

P ó k o k a t ? és c sak m ost tu dó sit engem ró la ! H elyesen, édes bácsi. A tu d o m án y m éltá­

nyolni fogja jeles tö re k v é sé t s el lesz r a g a d ­ ta tv a azon egyszerű s a n n y ira czélravezető ta lá lm á n y a által, m ely ly el B o g b a édesg eti a leg y e k e t. — B og g eo g ráfiái nevezetesség leend, m ig m a g y a r la k ik e h a z á b a n ; B o g ró l beszélni fo g n ak a kontin en sen , sőt azon tú l is, m eddig a czivilizáczió é r !

4