1992-ben látott napvilágot a „szlovákiai magyar” irodalom egyik legprovokatívabb mûve, Juhász R. József van még szalámi!címû alkotása. A kötetrõl hamarosan egy jelentõs írás is született, melynek érvelését és megállapításait érdemes áttekinte- nünk. Már itt nyomatékosan utalnunk kell arra, hogy a recepcióelemzésnek nem ab- ban volna az érdekeltsége, hogy kritikával illesse az addigi megszólalókat, hanem abban, hogy felnyissa a tárgyhoz való hozzáférés lehetséges elõfeltevéseit. E lépés során azt értjük meg, hogy olvasatunk ugyanúgy történetileg meghatározott, mint elõdjei. Másrészt az is világossá válhat, hogy a különbözõ megközelítések nem fel- tétlenül egyidejûek az elemzett jelenség kérdésirányaival. Ennek utólagos érzékelé- se teheti szükségessé – többek között – az adott opus kánonon belüli újraszituá- lását. Mindez tehát nem nélkülözheti a mûhöz való újbóli visszatérés mozzanatát, melynek során – Jausst idézve – „a szöveg, aktuális recepciós folyamatán túl is, az interpretációk kontrollinstanciójaként biztosíthatja megtapasztalásának kontinu- itását”.1Azt a folytonosságot tehát, melynek hozzászólásunk ugyanúgy részét képe- zi, mint az azt megelõzõ és a rá következõ értelmezések.
A továbbiakban egy fontos gondolatmenet kerül szóba, Tõzsér Árpád A „között”
tartományaibancímû esszéje, de helyenként utalni fogunk Alabán Ferenc Neoavant- gárd a szlovákiai magyar lírábancímû tanulmányára is.2Az elemzés során Juhász R.
József van még szalámi! címû kötetét – a jaussi értelemben – a róla szóló kijelen- tések kontrollszövegeként kezeljük. Olvassuk tehát alaposan és türelmesen végig a jelzett irodalomtörténészi munkát, s közben fokozottan figyeljünk az elhangzó meg- állapítások alkalmazhatóságára, arra, hogy Tõzsér Árpád interpretációs javaslatai használhatók-e, és ha igen, mennyiben Juhász R. József teljesítményének megérté- sére.
Tõzsér Árpád írása keretes szerkezetû: felvezetésében egymás mellé rendeli az avantgárd és a posztmodern korszakjelölõ fogalmakat, majd kifutásában felhívja a
H. N AGY P ÉTER
Recepcióelemzés – neoavantgárd – történetiség. Juhász R. József van még szalámi! címû kötetének fogadtatásáról
(Tõzsér Árpád Rokkó-olvasata)
PÉTERH. NAGY 82.033:821.511.141 (437.6)-4
RECEPTION ANALYSIS– NEO-AVANT-GARDE. ONRECEPTION OF THEBOOK 821.511.141 (437.6)-4.033 TITLEDTHERE ISSTILLSALAMI! BYJUHÁSZR. JÓZSEF 82.09:821.511.141 (437.6)-1
(TÕZSÉRÁRPÁDROCCO-WORK) 821.511.141 (437.6)-1.09
Effect. Reception. Avant-garde. Neo-avant-garde. Post-modern. Montage. Collage. Bricolage. Intermediality.
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
figyelmet e stratégia „látszólagos ellentmondásosságára”. Kérdésbe torkolló konk- lúziója a két terminus horizontjában helyezi el a van még szalámi!tapasztalatát: „Ju- hász tulajdonképpen olyan avantgárd költõ, aki posztmodern alkotóként önmaga elõtt halad, csak ezt – mintegy az avantgárd haladáselvûségét tagadva – furamód hátrálva teszi, de ez mit sem változtat a tényen, hogy posztmodern világképét az avantgárd »egójától« átvett eszközökkel valósítja meg. Vagy inkább úgy igaz, hogy vi- lágképe is a »között« világképe, s az avantgárd és posztmodern között valami har- madik minõséget képvisel?”3Ez a kérdés korántsem tekinthetõ puszta retorikai zár- latnak, ugyanis igen fontos történeti dilemmákat vet fel. Próbáljunk röviden válaszol- ni Tõzsér Árpád kérdésére!
Elõször is érdemes arra utalnunk, hogy az avantgárd és a posztmodern eljárá- sok egymás mellé rendelése nem számít ritkaságnak. Sõt, olyan értelmezések is napvilágot láttak, melyek szerint az avantgárd – az új médiumok kiaknázásával – túl- halad(t) a posztmodern állapoton.4Az ilyen jellegû, törésmentes folytonosságot val- ló nézeteknek azonban föltehetõ a kérdés, hogy a mûvészi látásmódok változékony- sága és mediális elkülönbözõdése nem mond-e ellent az identikus kontinuitás elvé- nek. Ebbõl a szempontból az avantgárd és a posztmodern nem hozható közös ne- vezõre még akkor sem, ha az utóbbiban számos módosult jegy fedezhetõ fel az elõbbibõl.5 (Ennek néhány részletére a késõbbiekben visszatérünk.) Ugyanakkor rendkívül kérdéses, hogy az avantgárd valóban képes-e úgy átkerülni a posztmodern korszakküszöbön, hogy nyelvfelfogása, hagyománykezelése stb., egyáltalán poétikai elvei stabilak maradjanak.
Másrészt az a feltételezés sem tekinthetõ ritkának, mely az avantgárdot egyfaj- ta mûvészi attitûddel azonosítja. Eszerint az avantgárd – lévén szemléleti kompo- nens – nem haladható meg, nincs kitéve a történeti változásoknak, hiszen a mûvé- szek által felvett, felvállalt és továbbhagyományozott magatartásformáról van szó.6 Az ilyen jellegû, személyiségközpontú nézetek többek között azért rendkívül proble- matikusak, mert eltekintenek az alkotások történeti indexei mellett a recepciós fo- lyamatok visszacsatolásaitól is. Egyetérthetünk tehát Bohár Andrással, aki szerint
„nem heroikus kísérletek kellenek akár egy szerzõ vagy az avantgárd rehabilitáció- jára, hanem a mûvek és lehetséges befogadásuk minél több szempontú megköze- lítése, és egybevetése más beállítódások jegyében fogant alkotásokkal, recep- ciókkal.”7(Itt zárójelben utalnunk kell arra, hogy ez a folyamat már megindult nap- jaink egyik legfontosabb irodalomtörténeti kutatásaként.)
Az „örök avantgárd” létjogosultságát bizonygató ideológiáknál összetettebb lá- tásmódra vall, ha a szóban forgó két formáció szétválaszthatósága és különbségei mellett érvelünk. Tõzsér Árpád szövegének kifutása felfogható annak jelzéseként, hogy az általa említett rés (a „között” mint „harmadik minõség”) egy megalapozha- tó történeti-poétikai terrénumot sejtet. Tõzsér szövegének keletkezése óta számos olyan tanulmány és monográfia jelent meg, amely ezt a „köztességet” (az avantgárd és a posztmodern közti „átmenetet”) a neoavantgárdterminussal adja vissza. (Ezek közé tartozik Alabán Ferenc említett írása is.) Ennek megközelítése érdekében ves- sünk egy pillantást a modern mûvészet széttartó paradigmáinak történeti elhelyez- hetõségére! Egyrészt elmondható, hogy míg a késõmodernség és a posztmodern- ség határa korszakküszöbként értelmezhetõ, addig az avantgárd és a neoavantgárd egymáshoz való viszonya inkább paradigmaváltásként írható le. Másrészt kétségte-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
len, hogy az egyes irodalmakban ez az egyidejû egyidejûtlenség lineárisan is megra- gadható: eszerint az avantgárdra is reflektáló késõmodernség záróhorizontjaként je- lentkeznek a neoavantgárd tendenciák, majd a modernség eme többpólusú hullá- mát váltja fel a posztmodernség tapasztalata.
E 20. századi folyamatokkal párhuzamosan, ezekkel interakcióban egy másik át- rendezõdés is zajlik, melynek nyomon követése tárgyunk szempontjából megkerül- hetetlen. Errõl a képi kultúra térnyerését és mediális hátterét érintõ tendenciáról ki- váló szakirodalom áll rendelkezésünkre: Kékesi Zoltán Nagy Pálról írt monográfiájá- nak elõszava.8 Néhány összefüggés erejéig erre hagyatkozhatunk. Fontos kiemel- nünk, hogy a képzõmûvészet – az irodalommal ellentétben – az 1990-es években megalkotja a neoavantgárd kánonját (egy sor reprezentatív tárlat segítségével).
Ugyanakkor az intermediális mûvészet kedvezõ közeget teremt az avantgárd recep- ciójának, e több évtizedes hagyományra mint önnön elõtörténetére tekint vissza. En- nek következtében átértékelõdik kép és szöveg, tágabban az irodalom és a képzõ- mûvészet viszonya. Világossá válik, hogy az új távlatban „nyelvi önmegértésünk nem vonhatja ki magát sem a világ képi közvetítésû tapasztalatának, sem a világun- kat megalkotó performatív gyakorlatok reflektálásának következményei alól”.9Kép és szó bonyolult összefonódásának érzékelése mellett egyre nagyobb figyelem összpontosul szöveg és performansz viszonyának modellszerûségére. E perfor- matív fordulat számbavételekor – Kékesi Zoltánt idézve – „érdemes tehát olyan el- gondolásokra támaszkodni, melyek a szöveg, a kép és a létesítõ cselekvés hárma- sát öszszefüggésében képesek bemutatni, s a történeti folyamatok elemzésekor a kulturális jelentésképzés három fontos tényezõjének, nyelv (szemioszisz), észlelés (aisztheszisz) és mozgás (kineszisz) viszonyának történeti átrendezõdéseire összpontosítanak”.10
Nos, innen nézve Juhász R. József kötetének szerkezete beilleszthetõ az emlí- tett folyamatokba. Olyan konstrukcióval van dolgunk, mely egyaránt elõfeltevésként kezeli a neoavantgárd kanonizációját, az intermediális mûvészet jelfelfogását és a performansz-kultúra térnyerését. Bár Tõzsér Árpád problematikusnak érzi a kötetbe került akciók (és dokumentációk) szerepeltetését11, ezt a gesztust talán érdeme- sebb a fentebb vázolt kontextusban elhelyeznünk. Eszerint a van még szalámi! be- járja azt az utat, mely a különbözõ mûvészeti ágak széttagolódása mentén szöveg, kép és performansz egymásrautaltságára, olykor kibogozhatatlan összefonódására irányítja a figyelmet.12Mint látható, az a bizonyos „közöttiség” olyan játéktér meta- forája, amely behelyettesíthetõ nagyon is konkrét mûvészeti tapasztalatokkal és tör- téneti fejleményekkel. Ennek iménti felvillantása után visszatérhetünk Tõzsér Árpád írásának további értelmezõi ajánlataihoz.
A következõ probléma, amit az említett gondolatmenet felvet, igen fontos eljárá- sokat érint. Tõzsér Árpád esszéjének elsõ része az „avantgárd (posztmodern)” köl- tõ mûvészi gyakorlatának foglalatát adja; miközben megalkot egy rájátszásokkal te- lített ars poeticát. Ezzel mintegy nem csak kifejti a szóban forgó látásmód kompo- nenseit, de egyúttal prezentálja is annak szövegszerû ismérveit. E megállapítások- ból kitûnik, hogy a sûrû intertextuális utalásokból építkezõ mûvek nyitottsága az ol- vasó számára nyereség is, hiszen egyenrangú félként vehet részt a jelentések lét- rehozásában. Másrészt viszont megemlít az elsõ rész – majd a második – egy olyan retorikai képletet is („szöveget, rajzot, fotót montázsokba szervezõ ideges hüpalla-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
gok”13), amit nem árt pontosítanunk. Eltekintve az antropomorfizmus („ideges”) nem túl szerencsés használatától, érdemes közbevetnünk, hogy a fentebbi történe- ti sémába behelyettesíthetõk bizonyos eljárások, melyek lehetõvé teszik az adott periódusok egy következõ, technikai jellegû megkülönböztetését. Eszerint – némi le- egyszerûsítéssel élve – az avantgárdra inkább a szimultaneista montázs, a neoa- vantgárdra az idegen anyagokat társító kollázs, a posztmodernre pedig fõképp a kü- lönféle anyagokat recikláló (újrahasznosító) decentrált bricolage (barkácsolás) jel- lemzõ. Ez a kiegészítés tehát lehetõvé teszi, hogy a van még szalámi!értelmezése- kor ne álljunk meg a montázseljárások konstatálásánál, hanem vegyük észre a szö- vegkezelés azon eltéréseit, melyekhez történeti pozíciók is hozzárendelhetõk.
Még az idézett összetételnél maradva: nem derül ki Tõzsér Árpád írásából, hogy a hüpallagék alkalmazását miért kell(ene) kitüntetetten kezelnünk (a retorikai meg- oldások közül) a kötet befogadása során. A hüpallagé ugyanis a megfordítás, az attribútumcsere stb. egy speciális válfajaként ugyanúgy jellemzõje lehet például a romantikus szövegeknek, mint sok-sok 20. századi alkotásnak. Olykor persze néme- lyik retorikai alakzat túlsúlyba kerülhet egyes formációkban (mint az areferenciális metafora a klasszikus modernségben, a totalitás horizontjából kikerülõ fragmentum a kései modernségben stb.) vagy egyes életmûveken belül (mint a chiazmus Rilke esetében). Ám ezek nem láthatók el történeti indexekkel, amennyiben nem vesszük figyelembe az alkalmazásukat szervezõ kérdésirányokat. Juhász R. József köteté- nek olvasásakor különösen fontos lehet tehát, hogy ne csak a hüpallagékra figyel- jünk föl, hanem azokra az alakzatokra is, melyek óhatatlanul befolyásolják az opus értelmezhetõségét. Hiszen – Paul de Mant variálva – az olvasás nem kizárólagosan a „mi” teljesítményünk, ugyanis csak a szöveg adta nyelvi elemeket használhatja.
Mielõtt rátérnénk Tõzsér Árpád – szorosabban a tárgyhoz kötõdõ – elemzéseire, még egy megállapítását érdemes idéznünk az elsõ részbõl. Eszerint a van még sza- lámi!némely passzusa „annak az új nyelvnek a költészete, amelynek hangjai, szí- nei, jelentései már itt vannak körülöttünk, tévénkben, videóinkban, számítógépeink- ben, s amelyet már mindnyájan beszélünk, csak még nem tudunk róla, mert nyel- vészeinknek hál’ istennek nem volt idejük megteremteni e nyelv tudatát: nyelvtanát, helyesírási szabályzatát, etikettjét”.14 Tõzsér Árpád jól érzékeli azt a folyamatot, mely a fentebb hivatkozott képi és performatív fordulat velejárója; s bár kijelentését ironikusan is olvashatjuk, mégsem lehetünk abban biztosak, hogy az említett jelen- ségeket érintõ értelmezõi nyelv kidolgozása a nyelvtudomány illetékességi körébe tartozna. Nagyon is jól körvonalazhatók ugyanis azok a tudományközi kezdeménye- zések, melyek a különbözõ közegek összekapcsolódásából kiindulva áttörik az öna- zonosnak vélt tárgyról szóló homogén beszéd határait. No persze, nem egyfajta ref- lektálatlan „regiszterkeverés” értelmében, hanem abban, ahogy az 1990-es évek folyamán például a médiatudomány nemegy szakterület – köztük az irodalomelmé- let – nyelvét és alapföltevéseit késztette önreflexióra. (Zárójelben ide kívánkozik, hogy ezzel párhuzamosan a természettudományok nyelvhasználatában – fõként a tudománynépszerûsítõ kommentárirodalomban – is lezajlott hasonló átrendezõdés, mely fellendítette többek között a multidiszciplináris vizsgálódások eredményeinek közzétételét.) Kékesi Zoltán joggal jegyzi meg ezzel kapcsolatban, hogy „az utóbbi évek tudományos közgondolkodásának fejleményei – a »képi fordulattól« a kultúra
»performatív értelmezéséig« – olyan kutatások kibontakozásának irányába mutat-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
nak, melyek az eddiginél élénkebb közlekedést tehetnek szükségessé a tudomány- ágak között, s ekképp kölcsönösen alakíthatják az egyes tudományok módszertani önértelmezését”.15 Ennek fényében Juhász R. József kötetének olvasásakor sem árt tudatosítanunk, hogy bizonyos összefüggések nem tárhatók fel például média- elméleti belátások nélkül.
Tõzsér Árpád esszéjének második része – miután a szerzõ kijelenti, hogy nem zár ki más interpretációkat (s ehhez toleráns módon mindvégig hû marad) – konk- rét szöveghelyekre tereli a figyelmet. Juhász R. József kötetét a „keresés” terepe- ként fogja fel, melynek két kontextusát jelöli ki (fizikai és családi-társadalmi létezés, médiák kifejezési anyaga). Az elsõ kiemelt részlet a van még szalámi! 29. oldala.
Tõzsér Árpád a nyelvi és a képi dimenziókat egymásba fordítja, ezek szétválasztha- tatlansága alapján tulajdonít jelentés(eke)t a kompozíciónak. Olvasatában a jobbol- dali hasábon látható „M” betû „szeméremöv formájúra stilizált”, a három geomet- riai alakzat „tojásoknak” feleltethetõ meg, a legyek pedig „talán a betûkbõl »kikelõ«
más jelentések jelképei”.16Ez az azonosítás természetesen tartható, néhány moz- zanattal azonban érdemes kiegészítenünk. A vizuális elrendezés következtében a kompozíszió arra készteti a tekintetet, hogy ne állapodjon meg a struktúra egyik ele- ménél sem. A látvány ugyanis poliperspektivikus: megoszlik olvasható és olvasha- tatlan szöveg, elõtér és háttér váltogatása között. Ennek megfelelõen a textúrát (az egymásra írt sorokat) ugyanúgy képként kezelhetjük, ahogyan a három ovális elren- dezése „Õ” betût formáz. Az ilyen jellegû ingamozgás azonban olykor fel is függeszt- hetõ: a „Vakszövegek” kezdetû sorok lineárisan is (el)olvashatók, a legyek pedig nem feltétlenül helyettesítenek betûket. A kompozíció összetettségét tehát az adja, hogy a látvány a befogadói tekintetet olyan mediális közegbe helyezi, melyben eltör- lõdik az idõbeli és a térbeli rögzítettség. Ebben a cirkulációban a szöveg- és képtö- redékek felfejthetõk ugyan, de identitásuk azonnal meg is kérdõjelezhetõ.
Mivel Tõzsér Árpád elemzése a 29. oldalon látható legyeknek fontos szerepet tu- lajdonít („kikelõ jelentésekrõl” beszél), egy rövid kitérõt tennénk ezzel kapcsolat- ban. Ha a „más jelentések” kifejezést kontextusokként értjük, akkor – Tõzsér Árpád intenciójának megfelelõen – az adott részleteknek valóban „sok másfajta értelme- zése” is lehetséges. Ezek közül egy olyanra utalnánk, amely elsõ ránézésre megle- hetõsen távolinak tûnik, ám érdekes módon bekapcsolható lesz a 29. oldal elem- zésébe. Robert Nye Faustcímû regényében van egy jelenet, melyben Wagnert vala- mi megzavarja írás közben: legyek lepik el a kápolnát, ahol a famulus tartózkodik.
Ekkor Wagner elidõzik a legyek kérdésénél (ezt olvassuk), fekete esõcseppekhez és özvegyi fátyolhoz hasonlítja õket, majd néhány sorral lejjebb így szól: „Itt van a Le- gyek Pápája”17, és a lapon valóban helyet kap egy fekete pacni (ezt látjuk). „Kellett neki épp ezen az oldalon mászkálnia” – kommentálja a történteket a famulus. Ez az effektus jóval több, mint puszta poén, ugyanis a könyvlap materialitásán keresz- tül összeköti az elbeszélõ és az olvasó világát. A légy képe emellett arra is utalhat, hogy a befogadó intermediális közegben mozog, látványként kerül elé az olvasott vi- lág egyik képzeletbeli eleme. Nehéz szabadulni a gondolattól, hogy Juhász R. József kötetének 29. oldala hasonló módon hívja fel a figyelmet önnön médiumközi meg- alkotottságára. A legyek képei – háromszögelési pontként – tehát átjárást biztosít- hatnak szövegszerûség és vizualitás, illetve különbözõ fikciók, imaginárius szintek között. Ebbõl a szempontból nem feltétlenül „negatív töltésû motívumok” (ahogy Tõ-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
zsér Árpád fogalmaz), hanem megkettõzött funkciójú allegóriák, önreferenciális alakzatok s egyben vizuális idézetek jelei.
Haladjunk tovább Tõzsér Árpád szövegében! A szerzõ a 29. oldal elemzése után, a kötetkompozícióba egyfajta narratívát írva, a „keresés” újabb állomásait veszi sor- ra. Következõ részletesebb elemzését a 46. oldal „fotómontázsának” szenteli. (Ez a kép szerepelt egyébként Juhász R. József Korszerû szendvics címû elõzõ köteté- nek 4. oldalán, fekete-fehérben.) Tõzsér Árpád a mû korrekt leírását adja (utcarész- letként értelmezve a látványvilágot), majd a következõket mondja: „A Vakszöveg összefoglalásánál […] ez a lap nemcsak azzal több, hogy itt a médiák közül már egy- értelmûen a képzõmûvészeti anyag, a vizualitás dominál, s a helyzetbõl következõ- en a horizont természetesen tágabb, hanem azzal is, hogy ebben az összképben ha- tározott állásfoglalás érzõdik.”18 Ezután a kompozícióhoz hozzárendeli Mallarmé könyvkoncepcióját, a becsukott szemû alakhoz pedig Platón „belsõ emlékezését”
társítja: „Az »EZRED-forduló« központi figurája, szorosan lezárt szemhéjai mögött az
»idegen jelek« helyett a jel elõtti, a belsõ vagy pre-gondolkodásra figyel.”19Elképzel- hetõ természetesen a kompozíció ilyen jellegû továbbgondolása is (Bartlett „érzel- mi képei” és a Gutenberg-galaxissal való szembehelyezkedés szintén releváns kon- textusok), a szerzõi kép manipulálására épülõ szerkezet azonban más típusú össze- függéseket is sejtet.
A montázstechnika ugyanis olyan mozzanatokkal egészül ki, melyek akár elimi- nálhatják is a szervetlen összeillesztések „mögött” logikát keresõ modernista mí- toszt. A részletek különnemûsége (Tõzsér Árpád sok ilyet sorol fel), az egymásra ra- gasztott diszkurzusok és információk átíródása arról tanúskodik, hogy a dekompo- nálás nem jelöl ki olyan konstrukciós elvet, melybõl levezethetõ volna a látvány min- den eleme. Ebbõl következõen a 46. oldal inkább kollázsszerûen „viselkedik”, eltör- li többek között a megalkotottság és az újrafelhasználás közti különbséget. Sándor Katalint egyetértõleg idézve, „amíg a montázs hangsúlyozottabban kísérli meg ön- nön olvasásának irányítását, addig a kollázs tágabb és ugyanakkor állandóan felül- vizsgálandó teret enged át a befogadónak”.20Ez a rendkívül lényeges szempont le- hetõvé teszi, hogy Juhász R. József kötetén belül is érzékeljük az anyagkezelés vál- tozásait. A 46. oldal tehát azzal szembesíthet, hogy az olvasó/nézõ pillantása eset- legesként leplezõdik le a kollázs által kínált „jelentések” hálózatában. Bármely, a látvány alapján létrehozott összefüggés helyettesíthetõ lesz egy másikkal; s így a 46. oldal látványvilága és szövegfelülete – megingatva az ideologikus olvasatokat – folyamatosan készen áll az újrarendezõdésre.
Tõzsér Árpád a 46. oldal elemzése után folytatja gondolatmenetét, s meglepõ módon az alkotói magatartást az „egyetemes teremtés” elvével magyarázza, miköz- ben az emlékezetet idõtlen memóriaként tételezi.21Ezen a ponton több érvet fel le- hetne hozni Tõzsér Árpád kijelentései ellenében, ez azonban itt nem feladatunk. A már fentebb említett, a kötet heterogenitására vonatkozó kritikai észrevételek meg- fogalmazása után a szerzõ a van még szalámi!zárlatát problematizálja: „A keresés tehát befejezõdött, a tanulság pedig az, hogy a vers másként keresi a mondaniva- lóját, az »Egyetlen gondolatot«, mint a gondolkodás maga.”22A kötet zárlatával kap- csolatban meg kell jegyeznünk, hogy a „gondolat” státusáról szóló rész pontosan azt bizonytalanítja el, amit látszólag állít. A „Nincs Egyetlen gondolatom sem” kez- detû passzus ugyanis a „Gondolkodom, tehát vagyok” axióma paródiájaként, illetve
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
az „Egy gondolat bánt engemet” sor palinódiájaként is olvasható. A kötet zárlata te- hát nem adja fel azt az intertextuális nyitottságot, melyet a könyv több lapja látvá- nyosan megvalósít.
Másrészt Tõzsér Árpád megfogalmazza, hogy: „A költõi keresés célja a keresés, s ez a keresés maga a költészet. A vers célja a vers.”23Adottnak veszi tehát, hogy a kötet verseskötet, illetve amit reprezentál, az költészet. Ehhez annyit tennénk hoz- zá, hogy a van még szalámi!nem kezeli kitüntetetten a versszerûség azon ismérve- it, melyek a líra hagyományos médiumainak számítottak, sõt mobilizálja határaikat.
Felvonultatja emellett az experimentális irodalom számos mûfaját, s ezeket partitú- rajellegû anyagokként tálalja; receptszerû szövegeket kínál, melyekbõl a befogadói aktivitás hozhatja létre a „kész” mûveket. A van még szalámi!tehát meglehetõsen feladja a leckét, ha általa kellene megválaszolni a kérdést, hogy „Mi a költészet?”.
A „között” tartományaiban címû Tõzsér Árpád-esszébõl hátravan még a harma- dik rész, amely Mallarmé könyvkoncepciójából és Borges fikciófelfogásából – mely- nek egy részlete szerint, tehetjük hozzá, minden élõlény bizonyos távolságból légy- nek látszik – kiindulva újrakontextualizálja tárgyát. Juhász R. József kötetét Farn- bauer Gábor Az ibolya illatacímû szövegével hozza kapcsolatba: „Farnbauer az ele- mi részek hullámfüggvénye mellé egy sajátos nyelv létrehozásával megteremtette a gondolat határozatlansági relációját, Juhász R. József pedig a mellérendelõ, a pár- huzamos létezés mûvészi móduszait önmagán kikísérletezve, ki végül is a »között«
tartományaiban kötött ki és érzi jól magát, s ennek a »között«-nek (az intermedializ- musnak) a pluralizmusában, többdimenziójúságában, komplexitásában szünteti meg a »logosz« egyeduralmát. S ennyiben õ is (akárcsak Farnbauer) a posztmodern mûvészi és szellemi iskolákhoz tartozik.”24(Ezután következik avantgárd és poszt- modern viszonyának felvillantása, melyrõl fentebb már szóltunk.) Az iménti idézet történeti megállapítását hosszasan lehetne fejtegetni, konszenzus alakult ki ugyan- is a téren, hogy az Iródia-nemzedék debütálása utáni idõszakban Farnbauer Gábor és Juhász R. József teljesítménye mértékadónak számít a „szlovákiai magyar” iro- dalomban. Konklúzió helyett azonban nem ezt boncolgatnánk, hanem Tõzsér Árpád egy érdekes metaforájára terelnénk a figyelmet (amely ki is vezet tulajdonképpeni témánk terébõl).
Kérdésként vetõdhet fel ugyanis, hogy mit is jelenthet irodalomtörténeti eszme- futtatásban „a gondolat határozatlansági relációja” összetétel. Ebben az esetben természetesen nem arról van szó, amit a különbözõ tudományterületek önreflexió- ja kapcsán már jeleztünk, hanem arról, hogy Tõzsér Árpád a kvantummechanika (vagy a részecskefizika) területérõl egy olyan összetételt importál (nyilván Farnbauer fikciójától nem függetlenül), mely itt nem tisztázza, hanem sokkal inkább összeza- varja az érthetõség alakzatait. (Ez az eljárás mintha elõrevetítené a pár év múlva ki- robbanó Intellektuális imposztorok-vitakérdésirányait.25) Rendkívül óvatosan kell te- hát bánnunk az ilyen típusú „megoldásokkal”, hiszen a diszkurzus átváltásakor az amúgy szakszerû szöveg hirtelen elnémul, nem újabb rálátást biztosít tárgyára, ha- nem éppenséggel eltávolítja azt. Ugyanakkor mindezt ne akként fogjuk fel, hogy Tõ- zsér Árpád írása kritikát érdemel, hanem azt lássuk benne, hogy közel sem mind- egy, milyen szóhasználattal (terminológiával) élünk a megértés érdekében. Ettõl a metaforától eltekintve azonban le kell szögeznünk – és ez a lényeges –, hogy Tõzsér Árpád értekezõi nyelve alkalmasnak bizonyul(t) tárgya poétikai összetettségének
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
részleges felfejtésére. E nélkül nem hogy nem értenénk meg Juhász R. József köte- tének intermediális látásmódját, de „saját” interpretációnk kidolgozásához hozzá sem kezdhetnénk…
Jegyzetek
1. Hans Robert Jauss: A recepció elmélete (Visszatekintés ismeretlen elõtörténetére). In Hans Robert Jauss: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika.
In Irodalomelméleti tanulmányok. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta Kulcsár- Szabó Zoltán. Budapest, Osiris Kiadó, 1997, 19. p. Jaussnak eme alapvetõ tanulmánya – több másikkal egyetemben – felvet egy olyan kardinális szempontot, melynek iroda- lomtörténeti és esztétikai jelentõségét nem árt újra és újra hangsúlyoznunk. Ez a hatás és a recepciófogalmának szétválaszthatóságát, különbségét érinti: „a hatás a konkre- tizációnak a szöveg által meghatározott, a recepció a címzett által meghatározott ele- mét jelenti” (Jauss: i. m. 18–19. p.). A recepcióesztétika eme „központi dogmáját” – és ennek következményeit – elemzésünk során mindvégig igyekszünk szem elõtt tartani.
2. Mindkét írást kötetbeli verzióik alapján fogjuk idézni: Tõzsér Árpád: A „között” tartomá- nyaiban. Juhász R. József Van még szalámi! címû könyvérõl. In Tõzsér Árpád: A homok- óra nyakában. Irodalmi kritikák, esszék 1963–1996. Dunaszerdahely, Nap Kiadó, 1997, 288–295. p.; Alabán Ferenc: Neoavantgárd a szlovákiai magyar lírában. In Alabán Fe- renc: Interpretáció és integráció. Irodalmi összefüggések világában. Pozsony Madách- Posonium, 2002, 104–114. p. (Mindkét írásban Juhász R. József szóban forgó köteté- nek címe nagy kezdõbetûvel szerepel; a továbbiakban viszont – a kötet címlapjának megfelelõen – a kisbetûs változatot vesszük át.)
3. Tõzsér: i. m. 294. p.
4. Vö. Nagy Pál: „Posztmodern” háromszögelési pontok: Lyotard, Habermas, Derrida.
Párizs–Bécs–Budapest, Magyar Mûhely, 1993. Beszédes például a következõ állításso- rozat: „Újra az avantgárdnál vagyunk. […] Sok és sokrétû munka vár tehát mindazokra, akik a ma mûvészeti modernizmusát keresik, formálják. Ideje, hogy – a »posztmodern«
közjátékát elfeledve – munkához lássunk” (Nagy: i. m. 145–147. p.).
5. Alabán Ferenc hivatkozott tanulmánya is kitér erre a szituációra, nem jelöli ki azonban a különböztetés feltételeit (Alabán: i. m. 112. p.).
6. Ennek az álláspontnak a legkövetkezetesebb képviselõje Papp Tibor. Vö. pl. a szerzõ Avantgárd szemmel címû könyvsorozatával (Budapest, Magyar Mûhely Kiadó, 2004, 2007).
7. Bohár András: Aktuális avantgárd: M. M. Hermeneutikai elemzések.Budapest, Ráció Ki- adó, 2002, 139. p. /Aktuális avantgárd, 1./
8. Kékesi Zoltán: Médiumok keveredése. Nagy Pál mûveirõl.Budapest, Ráció Kiadó, 2003, 7–16. p. /Aktuális avantgárd, 4./
9. Uo. 14. p.
10. Uo. 15. p.
11. Tõzsér: i. m. 292. p.
12. Alabán Ferenc megfogalmazásában: „A nyelvi, akusztikai és látványanyagok, akár a tár- gyak, az alkotó gesztusok összeilleszkednek a kimerevített pillanatokban (az adott tér- ben), és áthajlanak egymásba, vagy éppen felsejlenek a képek, fényképek síknyomatá- ban” (Alabán: i. m. 108. p.).
13. Tõzsér: i. m. 288. p.
14. Uo. 288. p. Szintén az originalitás elve mentén helyezi el a kötet tapasztalatát Alabán Ferenc is: „nem csupán új mûalkotásokról, új törekvésekrõl van szó, hanem egy új jel-
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
rendszer és értékszemlélet létrehozásáról, amelyben a mûvek a maguk teremtette új konvenciórendszeren belül értelmezõdnek” (Alabán: i. m. 109. p.). Mint látni fogjuk, ez az immanencia csak részben igazolható.
15. Kékesi: i. m. 13. p.
16. Tõzsér: i. m. 289–290. p.
17. Az idézeteket a következõ kiadás alapján közlöm: Robert Nye: Faust.Budapest, Európa Könyvkiadó, 1987. (A szóban forgó részlet a 299. oldalon található.)
18 Tõzsér: i. m. 290. p. (Az idézetben szereplõ „médiák” szó helyett talán szerencsésebb volna a „médiumok” szó használata.)
19. Uo. 291. p.
20. Sándor Katalin: Hová „olvasni” Géczi János képszövegeit? In Pethõ Ágnes (szerk.):Kép- átvitelek. Tanulmányok az intermedialitás tárgykörébõl. Kolozsvár, Scientia Kiadó, 2002, 223. p.
21. Alabán Ferenc szövege is egymáshoz rendeli a „keresés” és a „teremtés” aktusait, je- löletlenül is utalva ezzel Tõzsér Árpád néhány ide vonatkozó megállapítására (Alabán: i.
m. 111. p.).
22. Tõzsér: i. m. 293. p.
23. Uo. 293. p.
24. Uo. 294. p.
25. Alan Sokal és Jean Bricmont kritikával illeti azokat a szerzõket (a posztmodern értelmi- ség nagyjait), akik a természettudományos fogalmak használata közben „semmilyen fo- galmi vagy tapasztalati igazolást nem adnak ehhez” (Alan Sokal–Jean Bricmont: Intellek- tuális imposztorok. Posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal.Budapest, Typotex Kiadó, 2000, 18. p.).
PÉTERH. NAGY
RECEPTION ANALYSIS– NEO-AVANT-GARDE. ONRECEPTION OF THEBOOKTITLEDTHERE ISSTILL
SALAMI! BYJUHÁSZR. JÓZSEF
(TÕZSÉRÁRPÁDROCCO-WORK)
The study analyses the essay of Árpád Tõzsér as classical reception estheti- cal work. At the same time it deals with its subject as control instance, the book of Juhász R. József titled There is still salami! The sequence of ideas deals beside the interpretation suggestions of Tõzsér with the possible neo-a- vant-garde historical positioning, and/or with those techniques that are the characteristics of the given paradigm. Thus are mentioned for example the sev- eral intermediatory, and/or collage processes. Moreover the study contributes to the interpretation of the mentioned book, analyses the visual works exam- ined by Tõzsér in detail, opens those questions through which the given opus can be approached. Thus the author emphasizes the interpretation interests of the approaching method of reception esthetics with historical starting point.
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
F Ó R U M Társadalomtudományi Szemle, IX. évfolyam 2007/4, Somorja
)ÔUXP.LVHEEVÊJNXWDWÔ,QWÊ]HW
*
(&6($
11$%(//$$]HWQLNDLÊVWÂUVDGDOPL ÂWUHQGH]ĎGÊVIRO\DPDWD
HJ\J×P×ULIDOX V]Â]DGLÊOHWÊEHQ
)ÔUXP .LVHEEVÊJNXWDWÔ ,QWÊ]HW (WQROÔJLDL.×]SRQW
