A MUNKAVÁLLALÓHOZ HASONLÓ JOGÁLLÁS JOGKÖVETKEZMÉNYEI NÉMETORSZÁGBAN
LEGAL CONSEQUENCES OF THE EMPLOYEE-LIKE STATUS IN GERMANY1
dr. Szekeres Bernadett2 PhD hallgató Miskolci Egyetem
BEVEZETŐ
A munkavégzés a mai magyar jogrendszerben vagy munkaszerződés, vagy polgári jogi szerződés alapján képzelhető el. A munkajogból történő menekülés3 hatására azonban egyre több olyan munkavégzési konstrukció jön létre, amely teljesen egyértelműen nem sorolható sem a munkaszerződés alapján létrejövő munkaviszony, sem a megbízási vagy vállalkozási szerződés alapján létrejövő önálló, polgári jogi, munkavégzésre irányuló jogviszony körébe. Az új tendencia hatására, melynek oka többek között a munkaviszonnyal járó többletköltségek, adminisztrációs terhek csökkentése, olyan munkavégzési szerződések jöttek létre, amelyek nem jellemezhetők személyi függéssel, de gazdasági függéssel igen. Ez a gazdasági függés pedig okot ad az ilyen jogviszonyban munkát végzők egzisztenciális, szociális védelembe helyezésére, amely a jelenleg fennálló szabályozást tekintve a munkajog alkalmazása révén lenne elérhető. Azonban ezeknél a szerződéseknél nem beszélhetünk munkaszerződésről, amely miatt az egyre növekvő számú, „szürke zónához”4 tartozó munkavégző kiszorul a szociális védőháló alól, nem részesül a munkajog védelmi eszköztárában. Ezek a személyek polgári jogi szerződés keretében értékesítik a munkaerejüket, gazdaságilag függésben az egy vagy kevés számú megrendelőtől. A munkavégzés ezen, védelem nélkül maradt új formáit összefoglalóan a munkavállalóhoz hasonló jogállású személynek nevezzük. Ezek a munkavégzési viszonyok különböző formákban nyertek illetve nem nyertek szabályozást.5 A szabályozásuk megléte vagy hiánya kardinális kérdés, mivel
1 A tanulmány a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával az NKFI Alapból valósult meg, a K-120158 sz. projekt keretében.
2 II. évfolyamos nappali tagozatos PhD hallgató, Miskolci Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola
3 „Flucht aus dem Arbeitsrecht” kifejezés; Bankó Zoltán: A rugalmas foglalkoztatás munkajogi megoldásai;
Pécsi Munkajogi Közlemények; Monográfiák; Utilitates Munkajogi és Társadalombiztosítási Jogi Szaktanácsadó és Szolgáltató Betéti Társaság; Pécs; 2014; 17. o.
4 A témáról lásd bővebben: Gyulavári Tamás: A szürke állomány; Gazdaságilag függő munkavégzés a munkaviszony és az önfoglalkoztatás határán; Pázmány Press; Budapest; 2014
5 A munkavégzők jogalanyiságáról lásd: Jakab Nóra: A munkavállalói jogalanyiság és a személyi hatály jelentősége; PUBLICATIONES UNIVERSITATIS MISKOLCIENSIS SERIES JURIDICA ET POLITICA 34: pp. 211-225. (2016); Jakab Nóra, Prugberger Tamás: A jogalanyiság általános és munkajogi kérdései; In:
MultiScience - XXXI. microCAD International Multidisciplinary Scientific Conference University of Miskolc, Hungary, 20-21 April 2017
ISBN 978-963-358-132-2
DOI: 10.26649/musci.2017.107
részükről fennáll egy speciális szociális védelmi igény, amely jogi helyzetre reagálnia kell a jogalkotónak.6 A magyar jogalkotás eddig érdekes utat járt be: a jogalkotó bizonyos munkavégzésre irányuló, korábban a Munka Törvénykönyve hatálya alá nem tartozó viszonyokat, azaz a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek némely csoportjait legalizálta, terjesztette ki rájuk az Mt. hatályát úgy, hogy atipikus munkaviszonnyá tette őket.7 Így a magyar jogalkotás tulajdonképpen a jogokat garantáló normalizációt választotta. Ezek a viszonyok korábban a szürke zónába tartoztak, majd atipikus munkaviszony megnevezéssel illette őket a jogalkotó.8 Különböző jog- és gazdaságpolitikai folyamatok hatására kerültek ezek a szürke zónából a kódexbe, azonban a szürke zónában még számtalan, folyamatosan létrejövő valamint meglévő olyan viszony van, amelyek ugyanúgy válhatnának atipikus munkajogviszonnyá, mint kiemelt társaik.9
Előadásomban a német jog által támasztott jogkövetkezményeket összegzem, a rendszerének bemutatásán keresztül. Ez a vizsgálat a téma magyar kidolgozásához elengedhetetlen, hiszen a német jogi dogmatika mindig élen járt a jogfejlődésben, a szemléletmódjuk előremutató lehet abban, hogy megtaláljuk a magyar jogrendszernek legideálisabb megoldást a fogalom és a védelmi katalógus megalkotásában.
A NÉMET JOG SZABÁLYAI A MUNKAVÁLLALÓHOZ HASONLÓ JOGÁLLÁSÚAKRA
A német jogi szabályozás eltérő módszert alkalmazott az arbeitnehmerähnliche Personen, magyarul a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek tekintetében:
nincs egy általános fogalom, nincs egy törvény, amely leírja, hogy ki tartozik ebbe a személyi körbe, és hogy milyen munkajogi szabályok terjednek ki rájuk is. Ehelyett, minden egyes, a szürke zónába eső személyi kört érintő törvényben meghatározzák, hogy az adott törvény vonatkozik ezekre a személyekre, illetve ha vonatkozik, akkor a szürke zóna minden személyi csoportjára-e, és ezután a törvény céljának megfelelően körülhatárolják, definiálják a munkavállalóhoz hasonló jogállású
Barzó Tímea , Juhász Ágnes , Leszkoven László , Pusztahelyi Réka (szerk.): Ünnepi tanulmányok Bíró György professzor 60. születésnapjára . Miskolc: Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért, 2015. pp. 251-274.
6 Claudia Schubert: Der Schutz der arbeitnehmerähnlichen Personen; Verlag C.H. Beck; München; 2004; 72.
o.; A probléma közfoglalkoztatási vetületéről lásd még: Jakab Nóra: Közfoglalkoztatás Magyarországon.
(Szerk.: Jakab Nóra, Borkuti Eszter, Rácz Orsolya): Szociális Jog I. Európai és magyar foglalkoztatás támogatási- és munkaügyi, valamint munkavédelmi igazgatási jog, Miskolc:Bíbor Kiadó, 63-66. pp. 2013.,
7 Az atipikus jogviszonyokról lásd: Prugberger Tamás: Családi vállalkozást is érintő munkavégzés – A munka jogviszonyaival összefüggő szerződések elméletét érintő új irányvonalak és azok kritikai értékelése – Szintézis és megoldási kísérlet; Pécsi Munkajogi Közlemények; 2015/1-2., 83-102. p.
8 Az egyes atipikus munkaviszonyokhoz lásd: Kenderes György, Prugberger Tamás: A munkaerő-kölcsönzés és az iskolaszövetkezeti munkavégzés új Mt. szerinti szabályozásának értékelése; GAZDASÁG ÉS JOG 20.:(2.) pp. 21-24. (2012)
9 Lásd még: Szilágyi János Ede: Agrár-köztestületek. Speciális szervezetek az agráriumban; In: Erdős Éva, Olajos István, Szilágyi János Ede (szerk.): Agrárjogi gyakorlat: fogalmak és jogesetek. 76 p. Miskolc: Novotni Alapitvány, 2009. pp. 55-58.; Szilágyi János Ede: A hegyközségek funkciói a borászati szakigazgatásban;
Gazdaság és Jog; 2008; 16:(5) pp. 12-18; Csák Csilla: A jogi szabályozás aktualitásai a fenntarthatóság jegyében; Műszaki Földtudományi Közlemények, 2013; 84:(1) pp. 72-79.
személy fogalmát. Emiatt a státusz jogkövetkezményeit három halmazra bontva lehet vizsgálni:
- a törvényszövegben kifejezetten megjelenő jogkövetkezmények
- azon szabályok köre, amelyek a munkavállalóra vagy az önállókra érvényesek, azonban céljuk szerint a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre is alkalmazandók
- azon jogszabályok, amelynek előírásai a munkavállalóra terjesztik ki hatályukat, de analóg módon lehet a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre is alkalmazni.
Az első csoportba tartozik a kollektív szerződésről szóló törvény (Tarifvertraggesetz), a szabadságról szóló szövetségi törvény (Bundesurlaubsgesetz), a munkaügyi bíráskodásról szóló törvény (Arbeitsgerichtsgesetz), a foglalkoztatottak védelméről szóló törvény (Beschäftigtenschutzgesetz), munkavédelmi törvény (Arbeitsschutzgesetz), a bedolgozókra vonatkozó törvény (Heimarbeitsgesetz), valamint a Kereskedelmi Törvénykönyv 92a paragrafusa. A második, tehát a jogszabály célja alapján kiterjesztett jogszabályok körét ennél jóval nehezebb meghatározni, alapvetően jogértelmezés eredménye. Ide tartoznak a fizetésre vonatkozó szabályok (Német Polgári Törvénykönyv [BGB.] 612., 614., 615. és 616.
paragrafusai), a megrendelő védelmi és gondossági kötelességeit tartalmazó rendelkezések (BGB. 617-618. §), a szolgálati viszony befejezésére vonatkozó szabályok (BGB. 620-627. §), a szolgálati viszonyok tartalmára vonatkozó különös rendelkezések (BGB. 613., 629., 630. §), az üzemi öregkori ellátásról szóló törvény, valamint a kereskedelmi képviselőkre vonatkozó rendelkezések egy része. A harmadik csoportba tartozó jogszabályok analógiával történő kiterjesztése vitatott az irodalomban és a jogalkalmazásban, így az egyes, alkalmazhatóként felmerülő jogszabályoknál egyesével kell megvizsgálni, hogy mi az álláspontja a szakértőknek illetve a joggyakorlatnak. Itt a legtöbb munkajogi törvény felmerülhet, mint az anyasági védelmi törvény, a fiatalkorú munkavégzőkről szóló törvény vagy a felmondási védelmi törvény, amelyeknél az alkalmazhatósági vizsgálatnál eltérő eredményre juthatunk.
Mivel a német jogrend sajátosan szabályozza a munkavállalóhoz hasonló jogállást, ezért az előbbi hármas felosztáson kívül alkalmaznunk kell egy további metódust: a német joganyag felosztható aszerint is, hogy mely jogszabályok vonatkoznak a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek egészére, egy részére, illetve milyen szabályok, milyen védelmi intézmények hatálya nem terjed ki ezekre a személyekre.
Az első csoport igen csekély, hiszen csak a munkavállalók minimumszabadságáról szóló szövetségi törvény, a munkavédelmi törvény, a foglalkoztatottak védelméről szóló törvény, valamint a fiatal munkavállalók védelméről szóló törvény terjeszti ki hatályát a komplett szürke zónára.10 Vannak olyan védelmi eszközök, amelyek ugyan figyelembe veszik bizonyos mértékben a szürke zóna védelmi igényét, azonban
10 Claudia Schubert: i.m. 73. o.
mégsem terjednek ki az összes munkavállalóhoz hasonló jogállású személyre. Így külön törvény van a bedolgozókra, amely védelmet kiegészít néhány olyan munkajogi munkavédelmi törvény is, amelyek hatálya a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek közül egyedül a bedolgozókra terjed ki: az anyák védelméről szóló, a gyermeknevelési támogatásról szóló, és a munkahely védelméről szóló törvény, valamint még a szociális jogi kódex is kiterjeszti hatályát. Ezen kívül a kereskedelmi ügynökökre is külön szabályok érvényesek.11 Fontos intézmény a német munkajogban, hogy a kollektív szerződésről szóló törvény ugyan általánosan az összes munkavállalóhoz hasonló jogállású személyre kiterjeszti a hatályát, azonban kiragadja a kereskedelmi képviselők egy körét a törvény hatálya alól.12 Különösen érzékeny a megrendelő és a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek között a jogviszony, így annak befejezése is. Ennek ellenére a német felmondási védelmi törvény nem alkalmazható a szürke zónára. A jogviszony megszüntetése esetén így maximum polgári jogi szabályokból levezetett védelmet kereshetnek.13 Azonban nem érdemes sorolni a szürke zónára nem vonatkozó munkajogi törvények sorát, hiszen a munkajogi joganyag fentebb sorolt részétől eltekintve alapvetően nem vonatkozik a szürke zónára.
A német munkaügyi bíráskodásról szóló törvény 5. §-a alapján a munkaügyi bíróságnak van hatásköre eljárni az őket érintő ügyekben. Itt rá kell mutatni egy általánosan kritikus pontra: ha egy arbeitnehmerähnliche Person felmondási védelemmel kapcsolatban keresetet nyújt be, akkor ugyan a munkaügyi bíróság hatáskörrel bír az ügy elbírálására, de mégis el fogja utasítani a keresetet a megalapozottság hiányára hivatkozva.14
A Kollektív szerződésről szóló törvény
A kollektív szerződésről szóló törvény (Tarifvertragsgesetz) az egyik legfajsúlyosabb eleme a jogkövetkezményeknek a jogi gondolkodás szempontjából. Egyrészt kifejezetten jelentős, hiszen a 12a. §-ban definiálja a jogalkotó a munkavállalóhoz hasonló jogállású személy kategóriáját, amely sok elemében hasonlít a Tervezet fogalmához.15 Ezt a fogalmat több más, munkavállalóhoz hasonló jogállásúakra
11 Claudia Schubert: i.m. 86. o.
12 Tarifvertragsgesetz 12a § (4): Die Vorschrift findet keine Anwendung auf Handelsvertreter im Sinne des § 84 des Handelsgesetzbuchs.; Ez a szabályozás alkotmányjogi aggályokba ütközik. Erről részletesen: Szekeres Bernadett: A munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek védelmének alkotmányjogi alapja és megvalósulása Németországban; MISKOLCI JOGI SZEMLE: A MISKOLCI EGYETEM ÁLLAM- ÉS JOGTUDOMÁNYI KARÁNAK FOLYÓIRATA (ISSN: 1788-0386) 11.: (2.) pp. 147-163. (2016)
13 Claudia Schubert: i.m. 74.o.
14 Wolfgang Zöllner, Karl-Georg Loritz: Arbeitsrecht; C.H. Beck’sche Verlagsbuvhhandlung; München; 1992;
51-53. o.
15 A törvény fogalma szerint munkavállalóhoz hasonló jogállásúak „azok a személyek,
-akik gazdaságilag függő helyzetben vannak és a munkavállalókhoz hasonló szociális védelmi szükségletük áll fenn,
-amennyiben más részére szolgálati- vagy vállalkozási szerződés alapján személyesen vagy lényegében munkavállaló alkalmazása nélkül végez munkát,
-és amennyiben ezt a tevékenységet túlnyomó részben egy személy részére teljesíti, vagy összes üzletszerű tevékenységéből származó jövedelmének fele egy személytől származik,
kiterjedő törvény is átveszi, ezzel előmozdítva a jogbiztonságot. Másrészt ez a módosítás során törvénybe került rendelkezés nyitja meg a lehetőséget a gazdaságilag függő munkavégzőknek, hogy a szerződési viszonyaikat kollektív szerződésben is szabályozhassák. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem csak a munkavállalók, de az önállók16 is bekerültek a kollektív munkajog hatálya alá. A rendelkezés célja az volt, hogy a munkaviszonyon kívül a munkavállalóhoz hasonló jogállásúak szerződési viszonyaira is kiterjedhessen a kollektív szerződésben megjelenő védelem, hiszen a német jogalkotó is felismerte, hogy az önállóak egyre nagyobb számban váltak gazdaságilag függővé, és emiatt a munkavállalókhoz képest visszamaradtak a szociális védelmük kiépítettségét tekintve.17 A jogalkotó ezen védelem előmozdításának egyik legfontosabb eszközeként tekintett a kollektív szerződés megkötésének lehetőségére.18 A kollektív szerződés tartalmát tekintve a jogok és kötelezettségek az általános szabályok szerint alakulhattak, így például egyező szabályok voltak a munkavállalókkal a szerződés formájára, a tájékoztatási kötelezettségre, valamint a kollektív szerződések nyilvántartására vonatkozóan.19 Azonban a törvény szövege szerint annak szabályai csak „megfelelően”
alkalmazandók erre a személyi körre, így a jogviszonyok sajátosságait egyedileg kell mérlegelni akkor, amikor felmerül a kollektív szerződés szabályai alkalmazhatóságának kérdése.20 Az egyedi mérlegelésnek megfelelően a kollektív szerződés részét képezheti a munkavállalóhoz hasonló jogállásúak esetében a keresetre, az egyéb teljesítésekre, a jogviszonyból fakadó mellékkötelezettségek kialakítására vonatkozó szabályok, valamint a megrendelő oldaláról az alárendeltséget kiegyenlítő pénzfizetésben állapodhatnak meg a szerződést kötő felek. Mivel a kollektív szerződés egyik fő célja a védelem megvalósítása, ezért kiköthetik benne a munkavállalóhoz hasonló jogállásúak a megrendelő teljesítését, amennyiben munkaképtelenség lépne fel, illetve meghatározott szociális szolgáltatásokat, valamint akár az üzemi öregségi ellátást. Olyan természetű előírásokat is tartalmazhat a német kollektív szerződés, amelyektől csak a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek javára lehet eltérni az egyes megrendelési, megbízási szerződésekben.21 Viszont mivel a törvény a munkavállalókra és a munkavállalóhoz hasonló jogállásúakra egyszerre hatályos,
-ha egyéb változás nem látható előre – amennyiben kollektív szerződés másképpen nem rendelkezik – a mindenkori utolsó hat hónapi tevékenységet illetően, vagy amennyiben ez az időtartam ennél rövidebb, úgy erre az időtartamra illetően”. Kiss György: A munkavállalóhoz hasonló jogállású személy problematikája az Európai Unióban és e jogállás szabályozásának hiánya a Munka Törvénykönyvében; Jogtudományi Közlöny 2013, LXVIII. évfolyam, 1. szám, 1-14. p.; 10. o.
16 Mivel a német forrásokban „Selbständige”, azaz –tükörfordításban- „önálló” megnevezéssel illetik a nem munkaszerződés keretében munkát végző személyeket (pl. vállalkozók, megbízottak), ezért a tanulmányban én is ezzel a kifejezéssel fogom át a polgári jogi szerződés alapján munkát végző személyek körét.
17 A munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek fogalmáról és a kollektív szerződésről lásd a Német Szövetségi Gyűlés, a Bundesrat vonatkozó dokumentumát: Deutscher Bundestag – Wissenschaftliche Dienste- Sachstand: Tarifvertragliche Regelungen für arbeitnehmerähnliche Personen nach dem Tarifvertragsgesetz;
2016;
18 Nicole Neuvians: Die arbeitnehmerähnliche Person; Duncker und Humblot; Berlin; 2002; 87. o.
19 Nicole Neuvians: i. m. 87-88. o.
20 u.o.
21 Nicole Neuvians: i. m. 88-89. o.
ezért az is előfordulhat, hogy egy adott kollektív szerződés egyszerre rendelkezik a munkavállalókról és a munkavállalóhoz hasonló jogállásúakról, amely a gyakorlatban nehezen kezelhetővé is válhat.22
Ezt meghaladóan fennáll egy további nehézség a kollektív szerződésről szóló törvény alkalmazásával kapcsolatban. A német szakirodalom álláspontja szerint a törvény nem ad tényleges szociális védelmet a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre, csak lehetővé teszi, hogy ezek a személyek az összefogásuk esetén maguknak gondoskodhassanak az érdekeik érvényesítéséről. Ez az összefogás a médiában munkát végzők esetén valósult meg csak, ahol sikerült is kollektív szerződést kötni.23 A többi munkavállalóhoz hasonló jogállású munkavégzői csoport alapvetően nem profitált ebből a lehetőségből, mivel nem tudtak érdekegyesülést létrehozni.24
A kollektív szerződési törvényre vonatkozóan fennáll egy alkotmányjogi, alapjogi vetületű kritika is, ami a törvény alkalmazhatósági körét érinti. A kollektív szerződésről szóló törvény 12a§ (1) bekezdés megállapítja, hogy a törvény előírásait megfelelően alkalmazni kell a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre. A paragrafus (4) bekezdése azonban egy megkérdőjelezhető megszorítást tesz. Eszerint a törvényt nem lehet alkalmazni a kereskedelmi ügynökökre. Tekintsük át, mit eredményez ez a megszorító rendelkezés. Az (1) bekezdés lehetővé teszi, hogy a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek kollektív szerződést köthessenek. A kollektív munkajogi eszközkészlet pedig szerves kapcsolatban áll magával az egyesülési joggal, amely alkotmányos alapjog. Azonban a német Alaptörvény (Grundgesetz) 9. cikkelyében szabályozott egyesülési szabadság nem korlátozódik csak a munkajogi értelemben vett munkavállalókra, hanem arra is van kompetenciája, hogy az összes függő helyzetben álló munkavégző, így a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek jogviszonyát is szabályozza.25 Ebből fakadóan egy nagyon fontos ellentmondásra kell itt felhívni a figyelmet. A paragrafus értelmezése alapján egyértelműen kimondható, hogy a törvény alkalmazhatósága a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyeknek csak egy részére szorítkozik. Azonban, ha az egyesülési szabadság az összes függő helyzetben levő foglalkoztatottra kiterjed, akkor a törvény megszorító (4) bekezdése alaptörvény-ellenes.
22 A helyzet nehézsége miatt Lieb elveti annak alkalmazandóságát, hogy egyszerre tartalmazzon egy kollektív szerződés mindkét személyi körre rendelkezéseket, azonban ez a szabályozás céljával, sőt a német Alaptörvény rendelkezésével is ellentétes. Lásd erről részletesen: Nicole Neuvians: i.m. 90. o.
23 A kollektív szerződéskötési lehetőség kiterjesztését alapvetően a műsorszóró társaságok munkavégzői kezdeményezték, és a jogszabály jogkövetkezményei is főleg az ő esetükben nyertek alkalmazást. Lásd a Westdeutscher Rundfunk műsorgyártó gazdasági társaság kollektív szerződését külön az ott dolgozó munkavállalóhoz hasonló jogállású személyekre nézve: http://www.wdr-dschungelbuch.de/tarifvertraege/78- sozial-und-bestandsschutz-tarifvertrag.html#1
24 Nicole Neuvians: i.m. 101. o.; Lásd továbbá az ehhez kapcsolódó Német Szö
25 Thomas DIETERICH, Rudi MÜLLER-GLÖGE, Ulrich PREIS, Günter SCHAUB: i.m. 600. jegyzékszám, 120. §, 2. pont.
ÖSSZEGZÉS
Amint látható, összetett rendszer áll fenn a német jogban a munkavállalóhoz hasonló jogállásúakra nézve. A jelen tanulmány alapvetően a rendszert mutatja be, amely szerint felépül a német védelem.26 Ennek a védelemnek egy sarkalatos pontja a kollektív munkajog intézménye. A német jogalkotó nem rendezte ezt a kérdést oly módon, amely ne tűrné a vitát,27 azonban a magyar jogalkotónak mégis fontos vizsgálnia ezt a lehetőséget, hiszen az említett Tervezetben a munkavállalóhoz hasonló jogállású személynek amellett, hogy meghatározott egy individuális munkajogi természetű védelmi katalógust, nem tekintette kiaknázandó védelmi eszköznek a kollektív munkajog intézményét. Ezen kívül annyiban könnyebb helyzetben lenne a magyar jogalkotás, hogy nálunk egy egységes kódex szabályozza a munkajogi jogkövetkezmények szerkezetét, és nem elszórtan kellene, egyes törvényenként megállapítani a jogkövetkezmények minőségét és mértékét. Ám a jogalkotásnak a védelmi katalógus felállítása előtt meg kell fontolnia, miként fogja meg ezt a különleges és fejlődésben lévő fogalmat, amelyhez több jogterületnek is össze kell fognia, hiszen a kérdés nem csak a munkajogot érinti. Valószínűleg több év telik el addigra, amíg a jogtudósokat követve a jogalkotók is egy stabil választ tudnak adni a munkavállalóhoz hasonló jogállású személyek speciális helyzetéből fakadó kérdésekre, azonban előfordulhat, hogy mire a jelen problémáira megtalálják a megoldást, addigra ezek a munkavégzők újabb jogi ellentmondásokba kerülnek.
Ezért a következő lépéseknek kifejezetten előremutatónak kell lenniük, így időlegesen megoldva a speciális helyzetű munkavégzők problémáját.
26 Többek között a német fogalomról lásd részletesen: Kiss György: A munkavállalóhoz hasonló jogállású személy problematikája az Európai Unióban és e jogállás szabályozásának hiánya a Munka Törvénykönyvében; Jogtudományi Közlöny 2013, LXVIII. évfolyam, 1. szám, 1-14. p.
27 Ennek oka az is lehet, hogy igen korán, már 1974-ben törvényszöveggé vált az említett bekezdés a kollektív szerződésről szóló törvényben, azóta azonban jelentős változások zajlottak a gazdasági életben.
