• Nem Talált Eredményt

Reggel még oda kell mennie

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Reggel még oda kell mennie"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

Az unokájára gondolt, hogy reggel még tudnia kell, megmarad-e? Hogy reg- gel megfogja a kezét. Borzasztón érezheti magát az az ötesztendős kisgyerek a kórházban. Azt várja, hogy a nagyapja nyújtsa neki a kezét. Reggel még oda kell mennie. Aztán .. . majd a többi jön. — Tudja, az unokám — mondta görcsös sóhajjal — a kórházban van. — Azt a mindenit — füttyentett a vas- utas. — Vakbél? Sérv? Az én két kölykömet operálták ezekkel. Minden gye- rek vagy vakbelet, vagy sérvet kap. Ficánkolnak, ez a vége. — Nem, hanem baleset — mondta az öregember, és úgy érezte, meglopja bizalmával ezt a vasutast. — Ma reggel, azazhogy tegnap reggel behoztam a kisunokámat a városba. Nem akartam hozni, de h á t . . . — kezdte mesélni. Mit is mondott a vénember? Ne kiáltsa ki az ember a szenvedését másnak, mert akkor tele volna a világ jajgatással. Ezért vigyázni kezdett, hogy csak a puszta tényeket mondja.

Mentek, szemben az északi széllel. Időnként rászorította tenyerét me- zítelen homlokára.

Koszta Rozália: Leányportré

,731

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

vezett földjére, belenő a betonba, tovább ki a térre, te mégis csak úgy állsz ott, mintha nem lenne oka, hosszú szoknyádon a virágok sora száll, néha libeg, a lift

Nem is seb, ujjbegyek sokezer érintése, ahogy fohásszal odanyúlt fájva és félve, könyvfalak költője, Vas István, a hű barát, forgószékében szivarozva itta jó borát,

tele bizalommal ilyenkor az ember, jókedve, mint sárkány, fölrepül az égre!. Szél zúg

pedig ez nem a kór háza inkább a kór pusztulása hogy ahány van elszaladjon még írmagja se

S aki elkezdi olvasni a kis verseskönyvet bevezető, előszónak is tekinthető (címtelen), mondhatni: szabadverset, maga is meggyőződhet az imént mondott jelképességről: „Belép

mutatvány ez is mint a meztelen lányok a leszakadó selymek a székkarfáról suhogó tükrében másolatunk én és a gránátálma szíve —. hát ilyen rubin vagyunk a rotációson

roppan a roppant talp alatt gömbölyded testük, szétfakad, — csont is ropog, az állkapocs, itt az ébrenlét, ránk tapos, ásítasz — barlang szája tárul, medve cammog elő a

Amikor is a büntető kéz az első nem tetsző szóra, amelyet kimondtunk, először csak arcul üt, arra a kérdésre, hogy mondod-e még, majd azután szá- jon ver a második